Fuck Up 2012 Norwegian

movie image

Download subtitles of Fuck Up 2012 Norwegian

Ihvertfall var det
det var verdt å se fram til.
Alle fire sammen, hvert år fra juni til
august, på hytta til faren til Robin.
Det virket som om verden sto på
pause. Som om ingen kunne ta oss.
Kanskje er det greit når man er liten
at man ikke vet hvordan livet blir.
Merkelig at det er først når noe dør
at man tenker over det å leve.
At venner, samboer,
barn, jobb, hus, plen, bil…
…alt ender i det ene sekundet
man slutter å puste.
Ett eneste øyeblikk, og alt man
har gjort og vært er borte.
Alle feil er for seint til å rette opp.
Dette er Jack.
Og dette er den dagen
livet tok oss igjen.
Du har vel ikke startet for deg selv?
Nei, det er bare denne gangen.
Jeg har snakket med Leopold om det.
Noen ganger er det viktig
å gjøre noe riktig.
Dette er meg, som tar ett av de
valgene man tar hver eneste dag.
Valgene blir et mønster,
som er det livet man lever…
Men, at det finnes et mønster gjør ikke
nødvendigvis valgene smartere.
Ses neste måned, da.
Du burde bytte ut bilen. Den ser…
Nei, det er Halden-skilter. Blir ikke
stoppa på grensen med dem.
-Hallo.
-Hei, Jack. Jeg er der om ett kvarter.
Det er Robin. Jack er litt…opptatt.
-Har alle kommet?
Så venter vi på Rasmussen og deg.
Du skulle vært her klokken åtte,
så fortell hvorfor vi er her.
Ring Rasmussen og be han komme.
Dere kommer til å bli glade.
Ulempen med valg er at det er umulig
å vite om man kommer til å angre dem.
Før det er for seint.
Jack!
-Kan vi ikke dra hjem til deg?
-Det er så bra her nå?
Jeg drar den lange veien
for å møte deg og så blir sånn her.
Er det ikke bra, dette her?
Nå har vi det fint.
Beklager. Det bare ringer og ringer.
-Jeg tenkte du måtte ta den.
-Hei.
Jeg står midt inne i noe,
kan jeg ringe tilbake om ett minutt?
Det går bra.
Linda du må hilse på Robin.
-Robin, hils på Linda.
-Hei!
Kom da, Jack.
Pappa venter nede i båten.
Jack ville aller helst bli doktor,
oppdager eller superhelt.
Det første han oppdaget var hvordan
det er å få rykte på seg i en småby.
Hei, jeg er på sykehuset.
Leser til oppkjøringen i morgen.
Har hun fått feber? Rebecca, jeg
kommer så fort jeg kan. Fint. Hei.
-Har Glenn kommet?
-Ikke ennå.
Hva var det?
Datteren min har blitt syk.
-Javel.
-Jeg henter Rasmussen.
Rasmussen?
-Hvem er det?
-Det er Jack.
Jacques. Jacques Brel.
-Hallo.
-Hallo.
-Hvorfor sitter du her?
-Jeg koser meg.
-Jeg har det fint.
-Hva er det?
Det er en telelinse.
Jeg har tatt bilder av brudepar.
Jeg har solgt resten av utstyret.
De måtte stå ganske langt unna.
Jeg kompenserte med å selge Viagra
til brudgommen. Da gikk det bra.
-Skal du ha?
-Skal ta ambulanselappen i morgen.
-Ok. No problem.
-Drit i det.
-Vet du hva?
-Nei.
Jeg har tenkt på
å begynne å smugle kyllingvinger.
Da jeg sona sist satt jeg inne med en
som hadde smuglet 6 tonn vinger.
Han fikk to måneder.
Du sitter åresvis for dop.
Han kunne ha blitt
millionær på kylling.
Kyllingvinger er framtida.
Hei, det er Glenn.
Legg igjen beskjed.
-Rasmussen kommer nå snart.
-For faen, Jack.
Jeg er lege.
Trodde du ikke jeg skulle se det?
Jeg tok en.
-Hallo, Robin.
-Hallo.
Glenn er på vei…
…fra Gøteborg. Han importerer
en Porsche fra Tyskland.
-Vi vet.
-Dere vet. Han kommer. Slapp av.
Jeg lånte ham resten av pengene
jeg arvet av tanta mi, så…
-Hva? Lånt penger av deg også?
-Yes. Meg også?
-Han lånte 90.
-Lånte han 90.000 av deg?
Han lånte 200.000 av meg.
Jeg har tatt det på huslånet mitt.
Da er vi tre. Han ringte forrige uke.
Visste ikke at han hadde lånt av dere.
Hvis Rebecca får vite dette
så kan jeg bare flytte ut.
Det var det jeg visste.
Han har begynt å smugle igjen.
Han låner ikke penger, han har
alltid penger. Du vet jo det.
Dere lurte på hvorfor jeg ikke er
sammen med dere. Dette er svaret.
Verden er ikke sånn.
Det går an å sette beina etter
hverandre uten å tryne i en vegg.
-Doktor, slutt å være så hellig.
-Jeg stjal en bil da jeg var seksten.
Forskjellen er at dere
ikke har vokst opp siden da.
Jeg skulle ta en øl med dere
og så blir det sånn her. Sånn der!
Du har oppkjøring i morgen.
-Jeg kjører opp til han.
-Kjøre? Du har ikke bil.
Nei, men jeg kan gå.
Må du fucke opp alle sjanser du får?
Hei, hvor er du hen?
Hei, Rebecca.
Nei, jeg trodde det var Glenn.
Jeg er på sykehuset.
Jeg kommer hjem snart. Fint. Hei.
-Faen, Rebecca er forbanna.
-Å, ja?
Jeg må stikke hjem.
Kan du si ifra når Glenn ringer?
Jeg må opp til faren min,
han følte seg litt dårlig.
-Går det bra? Hils.
-Skjerp deg til i morgen.
Dette går fint.
Dette går bra.
Ja, ja, ja.
Kjøre.
Kjøre, kjøre…
Allerede som liten hadde Rasmussen
mer energi enn andre barn.
Ingen satte ordet “hyper” foran
det faktum at han var overdrevet aktiv.
Dermed fikk han alle mulige
andre medisiner isteden.
Rasmussens lærer hadde en bil,
som var det fineste han eide, -
– helt frem til han døde.
Da Rasmussen arvet foreldren sine,
var det første han gjorde -
– å kjøpe den bilen.
Og kjøre den rett i en fjellvegg.
Pappa?
Hei. Får du ikke sove?
Jeg bare latet som.
-Er du syk?
-Mamma sa jeg hadde feber.
Det kjennes bedre ut nå.
Du er ikke så varm.
Hvorfor kom du så sent hjem, pappa?
Jeg måtte bare…jobbe.
Har du hatt det fint i dag?
-Ganske.
-Hva har du gjort for noe?
-Jeg har lagd en bok med løv i.
-Fant du noen fine?
-Jeg la den på bordet så du kan se.
-Jeg skal gå ned å se med en gang.
Sov godt, da.
Sov godt…
Nei, nei.
-Nei.
-Natta.
-Hun har ikke feber i det hele tatt.
-Hun var kokhet for litt siden.
Beklager, jeg kom så fort jeg kunne.
Etter oppkjøringen i morgen kan jeg
være hjemme hvis hun er dårlig.
-Er det noe galt?
-Jeg har pakket sakene dine.
-Hvorfor det?
-Hvem er Linda?
-Hun er en på kurset.
-Ikke behandle meg som en idiot.
Hun ringte hit og la på
da hun forsto hvem det var.
Hun ringte fordi
de feiret eksamen i dag.
De ville sikkert at jeg skulle være der,
men kunne ikke for det i morgen.
Skal jeg introdusere deg for henne?
-Dette skulle jeg jo…
-Hva skulle du med 200.000?
Glenn, han…trengte penger.
Han fikk ikke lån, og så
skulle han importere en bil…
Han kommer hjem i dag. Alt er bra.
Jeg får pengene i morgen.
200.000?
Vi har ikke de pengene.
-Jeg vet ikke hva jeg skal si
-Dette er mitt ansvar. Jeg fikser det.
Men du…
Du har aldri tatt tak
i et problem i hele livet ditt.
Rebecca…
Det eneste som betyr noe for meg,
er deg og Julie. Det er det eneste.
Det er det viktigste i livet mitt.
Unnskyld for at jeg ikke ringte,
og for at jeg ikke sa ifra om pengene.
Jeg skjønner det ikke, jeg var så
jævlig dum. Det var ikke meningen.
Men i morgen…i morgen er jeg helt.
Du er sammen med en helt. Jeg får
lappen i morgen, kommer i uniform.
Unnskyld.
Sorry for at jeg ikke ringte.
-Jeg orker ikke.
-Jeg skulle sagt ifra om pengene.
Kom, elskling. Kom.
Du kan sove hos meg i natt,
hvis du vil. Pappa skal sove nede.
Kom da.
De pengene skal være inne
på konto i morgen. Skjønner du?
Natta.
Hei, det er Glenn.
Legg igjen beskjed…
Hei, det er Glenn.
Legg igjen…
-Jack Heine, er det deg?
-Jack, det er meg. Jack.
Jeg heter Malene Brosted,
Jeg er veilederen din.
-Er du ferdig med det medisinske?
-Seks uker siden.
Når du er ferdig
med poseringen så kjører vi.
Normalt sett ville jeg blitt flau
for dette, men ikke i dag.
Ok, Jack, dette går fint.
Ikke noen speed-monologer, -
– ikke noe gnissing med tennene.
Jack.
-Jeg har hatt en litt sånn dårlig dag.
-Så tar vi uttrykning når det kommer.
-Hva er det der?
-Det er løv.
Vi kan ikke kjøre langt. Vi er den
eneste ambulansen i området.
Sett ned farten litt nå.
Jeg klarer ikke å ligge
med samboeren min.
Har lyst til å ligge med andre damer.
Ikke med deg selvfølgelig.
Poenget er at man kan ikke snakke
om det. Menn skal liksom prestere.
Jeg har gjort henne så kjedelig.
Hun er egentlig ikke så kjedelig.
Jeg skulle ikke bo i et jævla rekkehus,
det er som en sump.
for 12.000,- i forrige uke.
Dette er noe annet.
Nå er du liksom helt.
-Pass på damen der fremme.
-Ja, ja, ja.
Før så slåss jeg hele tiden. Jeg banka
en fyr, kjørte et glass i trynet på han.
Han mistet øyet sitt, da slutta jeg.
Dette er noe annet, kjøre ambulanse.
-Liker du marsvin?
-Jeg har ikke tatt stilling til det.
Sentralen kaller 217.
-217 svarer.
-Det er en ulykke på riksveien.
Politiet er på stedet.
En mann er hardt skadd,
men han er visstnok stabil.
-Kan ikke en av de andre bilene?
-Ok, da er vi på vei.
Forstod du det? Du har fått din første
uttrykning. Gi gass.
-Vi skal til riksveien på grensen.
-Det er greit.
Vi trenger en nakkekrage og en båre.
-Helvete, Glenn!
-Hører du hva jeg sier?
Nakkekrage og en båre.
Her kommer vi.
Kan du høre meg?
Hører du hva jeg sier? Hvis du merker
noe, så klem hånden alt du kan.
Jeg melder at vi er på vei inn.
Pulsen hans er litt for svak.
Glenn, kan du høre meg?
Glenn, det ordner seg.
Glenn? Er det noe du må bli kvitt?
-Kjenner du ham?
-Halden er en liten by, vet hvem det
Jack?
Jeg prøvde.
Du bare blir her.
Takk for i går.
-Hvordan gikk oppkjøringen?
-Hva gjør du her?
Jeg fant en fin bil i går og glemte
at setene er litt for komfortable.
Han har svelget et halvt apotek.
Kjenner du ham?
Halden er en liten by.
Ikke vær sjenert, vi er alle gamle
kjente. Jeg hadde en drøm i natt.
Jeg drømte at jeg hater Børge
Ousland. At jeg misliker folk -
– som på død og liv
må gå til Sydpolen.
Det er rene turløypa. Førstemann
til midten, tvers over, uten bikkje…
Jeg våknet opp med målet
om å bli førstemann -
– til Sydpolen i fylla.
-Tenk litt på det.
-Rasmussen, vi har et problem.
Kan jeg snakke litt med deg?
Nei, nei, du blir her.
-Kan vi ta det senere?
-Glenn har ikke kjøpt ny bil.
-Stikk opp etterpå, så ringer du meg.
-Jøss, ok.
-Vil du se på?
-Ja, jeg har veldig lyst til å se på.
Hei, Robin. Før du går på jobb,
vi har et problem med Glenn.
Jeg er ikke på vei til jobb.
Det er faren min.
Jeg dro ned til ham i dag tidlig,
så lå han på gulvet.
Jeg burde ha dratt ned i går.
Si ifra hvis du trenger hjelp.
Jeg ringer etterpå.
Jack, jeg vil snakke med deg.
-Tror du jeg er dum, eller?
-Hva?
Hva innbiller du deg, og hva slags
drittspeed går du på?
Du får en sjanse til. Du gjør aldri
noe sånt igjen, skjønner du?
-Forstår du hva jeg sier?
-Ja. Jeg fikk ikke sove i natt.
Lykke til med det.
-Du kan ikke holde på med det her.
-Glenn kjørte bilen inn i det treet.
-Den gamle bilen, vel og merke.
-Politiet sitter utenfor rommet hans.
-Gjør ikke det for å kjøre på en elg.
-Han smuglet ikke det han skulle!
Jeg har tapt pengene mine!
Når de går gjennom pengene hans
så ser de hvor de kommer fra.
Jeg vil ikke vite det. Jeg har brukt
hele livet på å jobbe vekk fra dette.
Mens dere har rotet rundt med en
pose pils brukte jeg 8 år på skolen -
– og jeg nekter å la dere ødelegge det.
Skjønner dere det?
-Vi kunne jo ikke vite det
-De kommer nok ikke til å tro oss.
Noen av oss
har en litt dårlig forhistorie.
Robin, du har
konsultasjon på rom 305 nå.
Hei, Jack.
Fint det, Line. Takk.
Vi er alle litt bakpå og frynsete.
I beste fall så…
…er det ikke så ille.
Vi har et lite problem.
Jeg har 20 gram med speed liggende
hos han. De leter gjennom leiligheten.
Hva faen er det du sier?
-Ingen vet at det er ditt.
-Det er i en pakke med Rasmussen på.
Jeg hadde en konvolutt fra kemneren,
så jeg brukte den til noe bra.
-Kan du dra opp og hente den?
-Kan dra og hente den?
Jeg må i avhør
om en halvtime for det i natt.
-Det er ikke lett å være vennen din.
-Jeg kan dra ned på kammeret…
Nei, nei, nei, Rasmussen.
Hør nå her.
Nå venter vi til Glenn våkner.
Det letteste er å bare spørre ham.
-Hva?
-Jeg drar ikke, de slipper ikke inn ham.
-Hva? Meg? Nei!
-Selvfølgelig. Ja! Ja!
Ja, greit, da gjør jeg det.
-Hva er det for noe?
-Det er løv.
Robin?
-Går det greit med faren din?
-Joda. Slag kan gå alle veier, det.
-De jobber på ham nå.
-Han klarer seg. Ikke sant?
-Jada. Kom deg avgårde nå.
Faren til Robin ønsket seg alltid en
gutt. Hun var fast bestemt på å bli -
– Kevin Keegan eller Luke McCahan.
Etter at moren stakk, gjorde lille Robin
alt for å holde det hele sammen.
Et ansvar som førte til
en viss irritasjon hos henne, -
– som enkelte ganger
kom uheldig ut.
Et sosialt gen hun kan
ha arvet av sin far, -
– som mente at 17. mai
var best på radio.
Du og jeg, Robin.
Bare du og jeg.
Intensiven, takk.
-Vent her. Så kommer han straks.
-Bra. Jeg må på jobb snart.
-Men for faen, Rasmussen.
-Unnskyld…
Glenn Stenberg?
-Er det en venn av deg?
-Nei.
Jeg vet bare hvem det er…sånn.
Du vet, liten by.
Jeg tok med noen ferske boller.
Bare forsyn deg.
-Det var en fin tegning.
-Det er verdens høyeste fjell.
-Har du satt inn pengene.
-Ja, nettbank, så det tar vel ett døgn.
Du er så god til å tegne. Skikkelig god.
Mye bedre enn mamma.
Jack! Jack…
-Herregud.
-Men herregud, da…
Hva da?
Det er jo bare en jævla…
…forbanna…
…fitte-blomsterpotte!
De ringte fra Dickens.
Kortet ligger i baren etter i går.
Jack.
Har jeg noen sinne prøvd å stenge
deg inne? Eller å kontrollere deg?
Du får gjøre akkurat hva du vil.
Det fungerer bare ikke
å leve to liv samtidig.
Skjønner du? Du får meg til å føle meg
ensom, selv om jeg er med deg.
Skjønner du det?
Jeg føler meg
ganske alene, jeg også.
Husk at vi skal på middag til mamma
og pappa i kveld også.
-Fikk du sertifikatet?
-Gratulerer.
-Takk.
Faen!
-Hva er det?
-Det er bare så jævla fint.
Det er jo ikke fint…det er lite.
Minner meg om at ting var litt lettere.
-Jeg synes det går fint med oss nå.
Ok. Nå skal du høre.
Han hadde 3.8 kilo med kokain
liggende i bagasjerommet.
-Det er temmelig mye
-Hva fikk han for pengene våre?
1.3 kanskje. En tredjedel.
Så hvem har betalt for resten?
Ikke Glenn. Så mye penger
har han definitivt ikke.
-Hva tror du?
-Jeg vet ikke. Ingen her i byen.
Bilen står på inntauinga og politiet
venter og ser om noen henter det.
De som finansierer sånt regner ikke
tapet i hva stoffet kostet å skaffe, -
– men i hva de kunne fått på gata.
Så nå har noen tapt 2.5 millioner ca.
-Det går jo ikke an.
Jeg vetta faen, jeg.
Da jeg bodde hos ham sist
var han så paranoid at han -
– hadde ferdigladde våpen og en mobil
gjemt bak dassen.
-Hvor skal du?
-Til Glenn og hente konvolutten.
Selvfølgelig. Jeg må
på sykehuset på kontroll etter i natt.
Jeg tror legen ser på meg
som et slags eksperiment.
-Skal jeg fortelle til Robin?
-Ja, hun blir sikkert glad.
Ok. Nei? Ja eller nei?
-Nei!
-Ok, jeg bare lurte.
Hei, Rasmussen.
Hvor skal jeg begynne å lete?
Sjekk i kommoden
under elgen.
Det finnes ikke noen varseltrekant,
men du vet når det har gått for langt.
Man kan høre sitt eget blod og en
eneste klar tanke: Om jeg overlever -
– dette så skal jeg bli en bra mann.
Hallo? Hallo?
Hei…Jack.
Jack…
Hvor er pakken?
Og hvor er Glenn?
Jeg vet ikke, jeg skulle bare…
Jeg skulle bare hente noe…
Bare hente noe for noen fyrer.
-Værsågod.
-Hva?
Hent det du skal.
Jeg vet ikke… Jeg skulle bare
hente noe. Jeg vet ingenting.
Jeg vil ikke ha noe bråk, jeg har
ingenting med dette å gjøre.
Du kan ta det, jeg trenger det ikke.
Unnskyld.
Jack, kom hit.
Kom hit.
Glenn skulle hente en pakke.
For meg. I den pakken
er det noe som betyr ganske mye.
Nå er verken pakken
eller Glenn her, dessverre.
-Men det er du.
-Jeg vet ikke…beklager.
Du er en pen kar.
Snu deg rundt. Bare snu deg rundt.
Andre veien.
Hvor er pakken og hvor er Glenn?
Vi prøver igjen.
Vær så snill.
Jack.
Du kommer ikke til å være
vakker lenge om vi fortsetter slik.
Buster! Kom da, gubben.
En gammel kjempe. 13 år nå.
Jeg lar han aldri være alene.
Det skal man ikke gjøre med hunder.
Hvor er pakken?
Og hvor er Glenn?
Glenn har ingenting. Han krasjet med
en elg og nå ligger han på sykehuset.
Hvis dere ikke finner det
dere leter etter, så er det ikke her.
Dette er… Falken tauet inn bilen,
den er på inntauingstomta.
Kanskje det ligger der?
Det må ligge der.
Da så! Skal vi gå?
Hvor hen da?
Nå som vi har hilst på hverandre
kan du se på deg selv som guide.
Jeg er i Busterudveien 121. Det har
vært innbrudd. Blitt truet med pistol.
Camilla.
Prøv å ikke snakke. Prøv å hvile
litt istedet. Så, skal vi se.
Kan jeg be om en tjeneste?
Kan jeg låne telefonen i ett minutt?
Det får du spørre politiet om.
Prøv å hvile nå.
-Ingen trenger å vite.
-Spør politiet, Glenn!
Er det noe problem?
-Hallo.
-Rasmussen.
Det har blitt mye verre.
Mye verre.
Det kler meg ikke å si det,
men kanskje vi skal ringe politiet?
Hva skal du si til dem?
Navnet ditt står på konvolutten -
– med 15 gram amfetamin i.
Gjort innbrudd i en leilighet til -
– en som importerte 4 kilo kokain.
Vi har stukket fra politiet -
– og kjørt ned en fyr. Og overført
380.000 spenn til kontoen til Glenn.
-Jeg betalte cash, jeg.
-Smart at du satt navn på konvolutten.
Kyllingvinger. Det er der penga ligger.
Hold opp.
-Hvordan går det med hånda?
-Det dunker jævlig.
Så har jeg vakt i kveld. Faen! Middag!
Hos foreldrene til Rebecca. To timer
siden. Jeg skulle vært på middag der.
Få låne telefonen din, jeg må ringe!
Hva gjør vi nå.
Vi kan ikke la ham ligge her, -
– i tilfelle det kommer noen.
Vi legger ham i smuget.
Ta i her.
Jeg er ambulansesjåfør. Jeg skal
redde folk, ikke putte dem i søpla.
Vi må gjemme bilen din.
De vet hvordan den ser ut nå.
Ta bilen, så tar jeg taxi opp til Glenn.
Så det er for dette man pensjonerte
seg i Norge istedet for Mallorca.
En svigersønn som ikke en gang
bryr seg om familien sin.
Hei, Rebecca. Unnskyld at jeg er sein,
men hvor er du?
Jeg er der du skulle vært.
Hva holder du på med?
Jeg kommer om ti minutter.
-Ikke gjør det. Jeg orker ikke.
-Kan jeg få snakke med Julie?
Pengene har ikke kommet inn.
Jaha…
-Jeg har aldri likt ham.
-Du har aldri likt noen.
Du liker ikke mamma en gang.
-Kan jeg hjelpe deg med noe?
-Skulle sjekke med pasienten.
-Jeg hentet ham på uttrykning.
-Nei, jeg kan ikke slippe deg inn.
Det er noen stygge merker
du har fått der. Heine, var det?
Det går bra.
Jeg kan komme tilbake senere.
Ambulansesjåføren som hentet deg
spurte etter deg akkurat nå.
Jeg vil ikke snakke med noen nå.
Skal ut og ta en røyk på takterassen.
Ti minutter, så henter jeg deg.
-Hva i all verden har skjed med deg?
-Ingenting.
-Hva er det du driver med?
-Ingenting.
Herregud, hva har skjedd?
Jeg trenger en bandasje.
Jeg vet at du ville gjort det samme.
Jeg vet hva du ble tatt for. Det er noen
som er keen på å få tak i deg.
De er livsfarlige.
Hva er det du driver med?
-Det er meg de vil ta, mitt problem.
-Ikke etter at vi lånte deg penger.
Du skal få tilbake pengene.
Dere er den eneste familien jeg har, -
– og jeg ville at ting skulle
være som det var.
-Du får se. Du kommer til å elske det.
-Hva kjøpte du?
Neimen, hva faen?
Han har gått inn igjen.
Var det politiet her i byen
som beslagla det?
Ja. Dette er helt jævlig.
Sitter her og kan ikke gjøre en dritt.
Hold deg i live så skal jeg ordne
dette. På en eller annen måte.
-Unnskyld.
-Hvor mange ganger har du sagt det?
Altfor mange.
-Hva sa Glenn?
-Han har brukt opp alle pengene.
De kommer ikke til å gi seg
før de har fått tilbake alt.
Jeg må bare sitte her litt
og finne ut hva jeg skal gjøre.
-Hvordan går det med ham?
-Han har ikke våknet ennå.
Da vi var små
var faren din alltid usårbar.
Han var alltid usårbar.
Jeg husker vi var hos dere
på sommeren. På hytta deres.
Han var alt det fattern ikke var.
Han holdt ting sammen.
Det var der han var som best.
Nå er han liten.
Jeg har aldri sagt at han var bra nok.
Ikke en eneste gang.
Det er rart. Ikke noe sted
jeg heller vil være enn her.
Men jeg har ikke lyst til
å være i rommet.
Jeg satt sånn med moren min.
I tre uker. Uten å si ett eneste ord.
Jeg hadde samtaler med henne.
Inni hodet mitt.
Så døde hun, om kvelden.
Jeg ringte fattern. De var skilt.
Det snødde og…
Fattern gikk ikke inn
på rommet hennes en gang.
Vi dro hjem til fattern,
delte en flaske vin.
Så var det en eller annen dame der.
Jag satt i sofaen i første etasje
og fattern pulte i andre etasje.
Og jeg tenkte:
“Sånn skal ikke jeg bli”.
Du er mye bedre enn faren din.
Hvordan gikk det hjemme, etter i går?
Det går rett og slett jævlig dårlig.
Var Julie syk da du kom hjem i går?
Vet du hva? Du er den
av oss som har klart seg best.
Det var om sommerene
ingen kunne ta oss.
For noen av oss
var det viktigere enn for andre.
-Hallo?
-Hei, det er sentralen.
Det er en bevisstløs mann
i en bakgate.
Han er stabil, men politiet er der.
-Hvorfor ringer du meg?
– Fordi du er i ambulanseteamet -
– og har bakvakt, da ringer jeg deg
-Jeg har personlige problemer
Hvem har ikke det? Fortell meg
hvor du er så henter Malene deg.
Meiseveien 9.
Rasmussen, de har funnet ham
i bakgården. Du må dra dit.
Fordi da får ikke jeg lappen, og nå
har ikke jeg så jævlig mye igjen.
Hvis du tar båren der.
-Han er våken, men groggy.
-Kan du ikke gjøre noe med det?
Skal jeg sparke ham i hodet?
Jeg kan ikke gjøre det.
-Det kan jeg?
-Ser sånn ut.
La folk gå vekk her
så vi kan jobbe i fred.
Jeg går ut i bilen
og henter nakkekragen.
Sånn, nå skal alt bli bra igjen.
Han våknet, så forsvant han igjen.
Du gjorde en riktig god jobb i dag.
-Takk for at du ikke kastet meg ut.
-Ikke takk meg, takk Robin.
Hvorfor tror du at du
kom inn på ambulansekurset?
-Hva driver du med?
-Noen skal ha tak i pasienten.
-Vet du hvem de menneskene var?
-Nei.
Hva gjør vi nå?
Tror du han overlever?
Hør her. Vi kan ikke ringe politiet
og si at vi kastet ut pasienten.
-Han stakk da vi var parkert.
-Han stakk av på båren?
Ja, de kommer ikke til å anmelde det.
Vi henter bare en ny på lageret.
Går det bra?
-Overlever du?
-Vi overlever de utroligste ting.
Unnskyld, Malene.
Du skulle ikke havne opp i dette her.
-Havne i hva?
-Jeg kommer ned etterpå.
Det passer dårlig å si,
men jeg må gå nå.
Hele livet mitt er i ferd med å rakne.
Jack? Jack!
Det var en kar
nedom med dette til deg.
Nye regler, Jack. Du har ett døgn.
Venter på deg på Grand Hotel.
Innimellom virker det som livet
samler opp en gjeldskonto.
Dersom man lever i minus lenge nok
blir alt krevd inn på en gang.
Når man tenker: “Nå er jeg bunnen,”
så kan det som regel bli verre.
Lukk opp da!
Er Rebecca og Julie her?
Hallo!
Jeg har ikke noen rett til å være her.
Unnskyld for at jeg ikke ordnet
pengene og ikke kom til middag.
Lov meg at du og Julie ikke drar hjem.
Bli så sint du vil,
men du må ikke dra hjem.
-Hva er det som skjer?
-Bare noe jeg skal ordne opp i.
Få se på deg.
Jeg skulle ikke ha kastet deg ut.
Jeg blir så sint og begynner å pakke…
-Rebecca…
-Jeg ble sint. Du trenger ikke flytte.
Jo, jeg gjør det.
-Jeg vil ikke at du skal flytte.
-Du har bedt meg dra mange ganger.
Det er jo deg og meg.
Rebecca. Rebecca.
Jeg er ikke noe å samle på.
Jeg er dårlig. Jeg er en dårlig fyr.
Jeg skal se på de sårene. Vent her.
Vet du hva? Jeg har pult alt som er.
I alle år har jeg pult.
Tror du ikke at jeg vet det?
Tror du ikke det?
Det er ikke noe liv, dette her.
Vi kan ikke leve som dette.
Vi gjør bare hverandre
mindre og mindre.
Julie går rundt og later som hun er syk
for at jeg skal komme tilbake.
Hun er ikke syk. Hun er ikke syk.
Vi kan ikke bruke barn til dette her.
Vi er ikke sånn.
Rebecca…
Kan du være så snill å be Julie
og Rebecca å være her i natt?
Det kan du være ganske sikker på.
Se der. Snu ryggen til problemet,
som du alltid har gjort.
Hva faen gjør du?
Du er jo syk i hodet?
Stikk!
Ikke vis deg her igjen!
Hei, Jack. For en overraskelse.
Jeg hørte at du har vært
en opptatt mann i dag.
Hør her.
Du ligger mye dårligere an enn oss.
Hvis ikke du kommer
tilbake med pakken.
Du kjenner ikke dette stedet.
Hold deg unna familien min.
Det hjelper ikke å true dem.
Ikke ta det personlig, Jack.
Det er bare forretninger.
Hvordan i all verden
kan du leve med deg selv?
-Datteren min er et barn.
-Du synes at jeg er faen selv.
Det er feil.
Til og med i et godt liv er det synd.
Du kommer ikke unna det, Jack.
Spørsmålet er hvordan du
lærer deg å bære synden din.
Da kommer du til den konklusjonen
alle tenkende mennesker har -
– siden man brente kjettere på bål.
At det ikke finnes noen gud.
Døden er ingenting.
Den er intet.
Så snart du innser det
kan du leve med hva som helst.
Hun er et barn.
Datteren min er et barn.
Hos endene overlever to av seks barn.
Resten tar måkene eller gjedda.
Vi ser ikke på gjedda
som ond av den grunn.
Sånn er verden.
Det er hver mann for seg selv.
Det tror jeg at du vet.
Du skal gå nå.
Bare hold deg langt unna
Rebecca og datteren min.
-Hei.
-Det er Jack. Møt meg på taket.
Glenn ligger her. Så lenge
politiet ikke har knarket, -
– så har de ikke noen sak.
Hva er det man får mest for?
Å finansiere 4 kilo
eller å bryte seg inn på kammeret?
Vi må bare gjøre det.
Vi henter det i morgen kveld.
Jeg skjønner at du har lyst til
å være her med faren din.
-Han sover jo.
-Hva med jobben din?
Hvor trist det enn høres ut,
så er dere viktigere.
Beslagsrommet på politikammeret
ligger i kjelleren.
Hvis vi får åpnet et vindu
til bakgården kan vi klatre inn der.
-Hvordan får du åpnet vinduet?
-Det går en trapp ned -
– fra kontorene i andre etasje.
-Hvor mange vakter er det?
– 4-5 på en hverdag.
-Vi skal få ut vaktene, komme oss -
– ned i kjelleren, finne rommet og
komme oss ut? Er det en god idé?
Nei, har aldri sagt at det er
en god idé, men det er en idé.
-Hva er det?
-En grunn til å ta meg inn til avhør.
Rohypnol. Går alltid galt.
Garantert.
-Vi ses da.
-Fint det.
Hei, Julie.
Fint å se deg.
-Jeg så deg i går.
-Det som skjedde i går -
– har ingenting med deg å gjøre.
Jeg er veldig glad i deg.
-Hvorfor slo du bestefar?
-Fordi han er en bitter gammel mann -
– med et boksekompleks.
Det er en ting som er viktig.
Kan du si til mamma -
– at dere må sove hos bestemor
en natt til. Hun hører mer på deg.
Vær så snill.
Jeg henter deg etterpå. Ha det da.
Sånn. Vi tar fri fra skolen i dag.
Hei. Kan Julie få lov til
å være her litt?
-Hvorfor?
-Du vet. Piller og brennevin.
Blir helt dust.
-Det er helt meningsløst.
Du vet at du må betale for den ruta?
Noen tar kontakt med deg til uka.
Beklager. Jeg skjønner
at det må være jævla slitsomt.
Jeg lover. Jeg har tenkt
til å begynne med kyllingvinger.
-Du vet de store, saftige…
-Gå!
-Ny stil?
-Jeg har deg som rollemodell.
-Hva er det der for noe?
-Universalnøkler.
Skal du drasse på det der?
Ganske mye bedre
enn brekkjern og drill.
Da kjører vi.
Kyllingvinger er framtida.
Jeg har reklamelåta klar til og med.
Fint det, Rasmussen.
-Ja. Greit.
-Er du klar?
-Klar og klar.
-Noe av det dummeste jeg har gjort.
-Se på det som gjemsel.
-Hei.
-Jeg har blitt frastjelt kortene mine.
-Har du sperret dem.
-Jeg tenkte du hadde et nummer.
Finn banken din der,
så skal du få et anmeldelsesskjema.
Hvor skal vi begynne her?
-Jeg må i kjelleren og hente skjemaer.
-Nei, nei, det trenger du ikke.
-Nå får jeg jo sperret dem, så…
-Bare vent her, du.
Det er doktor Arnstad,
Det er fint om du kommer nå.
Han har ikke lenge igjen.
-Du kjenner at du lever.
-Fy faen.
Vær stille, for faen.
Ok, Rasmussen. Så er det oss.
Faren min dør.
Ser sånn ut.
Husk å ta ut det han kjøpte ekstra.
-Ses.
Jeg skal ned i kantina
og kjøpe en kaffe. Skal du ha?
Hvis du hører meg et eller annet sted.
Unnskyld.
For alt jeg ikke fikk sagt.
Faen, altså.
Du og meg, pappa.
Her er sakene.
Når dere får dette drar dere og holder
dere unna familien min og Glenn.
Det avhenger av hva som er i bagen.
Jeg har holdt min del av avtalen.
-Skal du gi meg den?
-Ikke før du holder deg unna Glenn.
Du er utrolig, Jack.
Glenn gjorde noe fullstendig idiotisk.
-Tror du han hadde gjort det for deg?
-Ja, jeg tror det.
Det eneste dere har tapt er tid
og noen jævla skrubbsår.
Glenn ble utsatt for en ulykke i kveld.
Han ramlet ned fra et tak.
-Hva da med Glenn?
-Han kunne ikke holde munn.
Og du har ikke vært
særlig samarbeidsvillig.
Ser du der ute? Ser du det?
Det kommer ikke
til å se så jævla pent ut.
Jeg håper du vet hva du gjør nå.
Jeg vet ikke hva jeg gjør. Bare at jeg
skal ta deg noe så jævlig hardt.
Hvorfor kunne ikke dere bare dratt.
Hva har Glenn gjort deg?
Du, Jack. Hva har du gjort?
Du har slått halvt ihjel en av mine.
Ingvar er ikke
spesielt glad i deg heller.
Du dyttet ham over kanten
like mye som jeg gjorde.
En slags balanse må det være her.
Buster, kom.
Ut av bilen!
Jack!
Glenn! Glenn!
Bilulykke, riksvei 22, grensen.
Glenn er død.
De kastet ham ned fra taket.
Hva faen er det du sier?
Hei. Vi er på Grand Hotel.
-Hva er det for noe?
-Uttrykning igjen.
-Si meg, hva har du gjort nå?
-Ikke spør.
-Bare sett deg inn bak.
-Han skal ikke med.
Hvis noen trenger hjelp så er det oss.
Takk for at dere kom,
men vi klarer dette.
Politiet har visst etterlyst en av dem.
-Hva med den?
-Den har stått der siden vi kom.
Malene Brosted.
Er det noe vi kan gjøre?
-Har dere sett en til?
-Nei, det er bare disse her.
Jack! Jack, vi kjører igjen.
Det er nok nå, Jack.
Vi lar det være.
Du blir her, jeg går.
Ingen av oss vinner.
Begge får som fortjent.
Du må gjøre det selv.
Det er ikke verdt det.
Jack, dette er ingen god idé.
Det kommer bare noen andre.
Istedet for meg. Husk at vi vet
alt om deg og familien din.
Vi kommer til å finne deg.
Bare la meg gå.
Tenk på familien din, for faen.
Tenk på Julia.
Jeg er god på å glemme. Buster!
Jeg fant en til.
Han lå der inne.
-Er du ok?
-Ja…
Er du sikker?
-Stopp! Stopp!
-Ja, er det noen du kjenner?
-De må inn i bilen.
-Skal de med i bilen?
Hva nå? Hva nå?
Har du lyst til å fortelle
hva som skjedde ute i skogen?
Han skjøt seg.
Hvem da?
Vi fikk igjen pengene ihvertfall.
Pensjonsfondet hans, i fall han våkner.
Det er rart, når noen
man har kjent hele livet dør.
Når det at han ikke kommer til
å være der neste morgen, synker inn.
Plutselig er alt
man har tatt for gitt borte.
Spørsmålet burde ikke være
“hva er meningen med”, -
– men heller
“hva er meningen i livet? ”
Allikevel er det lettere
å la være å tenke på det.
Isteden sette vi føttene
fremfor hverandre -
– i et vagt håp om at man
har peilet ut en retning.
Så når det ene sekundet kommer,
er man mer fornøyd med -
– hva man var, enn hva man aldri ble.
Se her.
-Hva er det?
-Det er…
Det er grunnen til at jeg
lånte de pengene. Jeg tenkte at…
Du kan gi det til Robin.
Det var du som ordnet opp i alt dette.
Det er skjøtet på hytta.
Det var budrunde på det…
så jeg kjøpte.
Til…ja, til oss.
Hva er det?
-Det var alt, eller?
-Det var det hele.
Svære og fine.
Det er 14-kroners, dette? Takk.
-Det samme.
-Lykke til.
På veien kan vi slå oss til ro

Categories: Movie | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

Dumb and Dumberer: When Harry Met Lloyd 2003 Romanian

movie image

Download subtitles of Dumb and Dumberer: When Harry Met Lloyd 2003 Romanian

Ieși de unde te-ai ascuns!
Unde e glumețul ăla?
Respirați adânc, dnă Dunne.
Împingeți! Așa!
Împingeți! E foarte bine,
dnă Dunne.
E foarte bine.
Uite capul! Se vede!
Felicitări!
A intrat înapoi.
O să fie bun la v-ați ascunselea,
dnă Dunne.
Bine.
Aveți un copil timid.
Bine. Ieși afară, ticălosule!
M-a mușcat!
TĂNTĂLĂUL ȘI GOGOMANUL
Când Harry l-a cunoscut pe Lloyd
Către toate unitățile.
Un om căzut într-un puț.
Strada Speranței, nr. 919.
Căpitane Rob!
Căpitane Rob, mă auzi?
Apucă de funie!
Îl puteți ajuta?
Harry, nu.
Nu e un puț adevărat.
Nu putem veni într-una aici,
ca să-ți salvăm prietenul imaginar.
Vă mulțumesc că l-ați salvat.
Vin, Căpitane Rob!
N-am salvat pe nimeni.
Îmi pare rău, Dave.
Nu-i nimic. Are imaginație bogată.
Nu te teme, îi trece cu vârsta.
Căpitane Rob!
Ieși afară. Mă dau bătut!
Unde e?
Unde ești, căpitane Rob?
Dragul meu, a plecat.
Cred că știa că azi începi școala.
Mamă, chiar trebuie să merg
la o școală normală?
– Da, dragul meu.
– Dar tu ești o profesoară bună.
Mulțumesc, dragul meu. A sosit
vremea să-ți faci prieteni noi.
Copii de vârsta ta!
– Nu sunt pregătit.
– Era să uit.
Căpitanul Rob ți-a lăsat asta.
A spus să numeri pașii.
Harta unei comori!
– Ce comoară e?
– Poate fi orice!
Vei descoperi
o lume complet nouă la școală.
Ca Marco Polo.
Tipul care a inventat piscina.
Desigur.
– O să plec.
– Nu uita, Harry.
Ai un prieten care te așteaptă.
Ești un băiat bun, Lloyd.
Și arătos, pe deasupra.
Sunt mândru de tine.
– Mulțumesc, tată.
– Stai să termin…
Ai grijă la urechi.
Gata, am terminat, gigolo.
– Da?
– Da!
– Arată bine?
– Ca iarba proaspăt tunsă.
Hai, pregătește-te.
Scoala trebuie să înceapă.
– Hai!
– Cheile, te rog!
Poftim!
E bine să fii băiatul omului
de serviciu. Te iubesc!
Te iubesc!
Uite ce frumos ești!
Arăți foarte bine în hainele
astea noi de școală.
– Aici, tată.
– Stai o clipă!
Să vedem dacă a pierdut
cineva un aparat foto.
Uite aici!
Ești gata?
Zâmbește frumos!
Ești gata?
Stai!
Dacă te duci la școală,
ai nevoie de o carte.
Ești gata?
Frumos!
Așa! Frumosule!
Trebuie să prind autobuzul!
Salutare!
Ești deja la școală!
Sper să le placă haina mea!
Așa face în fiecare an.
Trebuie să ajung la școală.
Scuze, faceți loc!
– Salut! Scuze.
– În direcția opusă!
N-am voie să pierd autobuzul.
Mă iau după hartă
și găsesc un prieten.
Pentru ce e mărul?
Mă distrage.
Unu; din voi trebuie să dispară.
Îmi pare rău, tu ești acela.
Ia-ți semințele
și fă-te o plăcintă frumoasă.
31, 32, 33…
Hei! Stai!
– Îmi pare rău, amice!
– Frumoasă mașină, francezule!
Ce cățel frumos!
Câine rău! Nu mă prinde!
Câine rău!
Cineva mi-a spart dintele!
Cum crezi că mă simt eu?
Cineva m-a mușcat de frunte.
Îl puteam păstra
pentru Zâna Măseluță.
E o prostie. Eu știu că mama
e Zâna Măseluță.
– Mama ta e Zâna Măseluță?
– Da.
– Ce tare!
– Cred că zboară când dorm eu.
– Harry Dunne.
– Harry Dunne?
De ce nu-mi sună cunoscut?
– Pentru că nu ne-am cunoscut?
– Nu. Nu e asta.
Mă rog…
Lloyd Crăciun.
Eu mă lăudam că mama e Zâna
Măseluță. Ești fiul lui Moș Crăciun?
– Da!
– Nu sunt!
– Știam eu!
– Nu sunt!
– Ba ești.
– Ba nu.
Serios, de ce nu te-am mai văzut
până acum?
Am făcut școala acasă,
până azi.
Școală acasă…
Ce e aia?
Fac școală unde stau.
Și eu!
Serios!
– Nu!
– Da!
E autobuzul!
Nu! Stai!
L-am pierdut.
Trebuie să merg pe jos.
E acolo.
– E ceea ce cred eu?
– Nu. E harta unei comori.
Beton!
Mama zice că e ascunsă în școală.
Nu știu.
Cunosc destul de bine școala,
dar n-am văzut X-ul ăla pe nicăieri.
Dar știu ceva.
– Ce?
– Da…
Ești!
Sunt?
Ce sunt?
Nu știu exact, dar orice ar fi,
nu e bine să fii tu.
Dar ești.
Și dacă te ating, ești tu?
– Da. Așa e, Harry!
– Ești!
Salutare!
Salut, prietene galben!
Îmi pare rău că te-am pierdut.
La liceu, important e să pari tare.
Stai cu mine.
De ce sunt îmbrăcate la fel
fetele alea?
Sunt majorete, Harry.
E un cult periculos.
– Nu vorbi cu ele.
– Nu vrem să vorbim cu ele?
– Nu!
– De ce?
În afară de faptul că au păduchi,
ele nu sunt în gașcă.
Eu sunt, iar tu vrei să fii și tu.
Înțelegi?
– Dar ea?
– E o fraieră!
Uită-te cum se îmbrăca.
Uită-te Ia fusta ei. E prea scurtă!
E vreo inundație?
Și are puloverul atât de strâmt,
că îi ies bulele cu lapte din el.
Ratată.
Mamă! N-are chiloți pe ea.
Vezi că e fraieră?
Eu am două perechi pe mine.
Și eu.
EI e prietenul meu mohawk, Turk.
E din gașcă! Salut Kimosabe!
Gura, boule!
Așa îmi zic irochezii,
pentru că semăn cu un bou.
Mă duc la un pow wow.
Bună!
Sper că mocheta
e asortată cu perdelele.
– Poftim?
– La bibliotecă.
Da…
Nu cred că se asortează.
– Ești nou aici, nu?
– Depinde ce înțelegi prin “nou”.
Ești tipul care a învățat acasă.
Da. De unde știi?
Am scris un articol pentru
ziarul școlii.
Am avut de ales între tine și pixurile
cu patru culori de la papetărie.
Un pix cu patru culori?
Nu! E imposibil!
Da, mă rog…
Prefer să scriu un articol
de investigație.
Dar aici nu se întâmplă nimic.
Jessica Matthews.
– Harry Dunne.
– Ce se întâmplă aici?
Ciudatule, Jessica ți-a băgat
banana aia în pantaloni?
Nu. Mama.
– Ce scârbos!
– Vrei și tu?
Miroase a brânză!
– Turk, lasă-l în pace!
– Turk, lasă-l în pace!
– Taci!
– Taci!
Harry, vorbim mai târziu.
Ce culori frumoase!
N-am terminat, prietene!
Poate veni și prietenul meu, Harry?
– Da.
– Salut, Harry.
Și tu ai stat acasă doi ani,
că Lloyd?
Nu. Eu am stat trei.
Te-a ținut mama ta?
Dle director Collins,
vă anunț cu plăcere că,
anul acesta,
miercurea e ziua
“La sud de graniță”.
Vom servi un tamale iute de ton
și quesadilla cu
trei feluri de brânză.
Cred că va fi un aIt an…
Fierbinte.
– Hei!
– Da? Ce e?
Domnule, trebuie să faceți anunțul
de dimineață.
Da, știam asta.
Mai bine fă tu anunțul azi,
draga mea.
– Despre ce să vorbesc?
– Spune-i de quesadilla.
– Inventează ceva.
– Bine.
A stricat pasiunea.
Cred că am găsit o modalitate
de a fura destui bani de aici
ca să ne putem lua apartamentul
din Waikiki.
Cum, dragul meu?
Ai făcut tot ce puteai.
Chestii mici.
Asta e mare!
E extraordinară!
Ideea asta e genială!
Fii atentă.
Bursă pentru nevoi speciale
Richard Moffitt.
Moffitt ăsta a urmat
un program special.
A învățat să silabisească
două propoziții
iar acum a ajuns vestit.
Statul oferă 100 de mii,
în numele lui,
tuturor școlilor
care au clase speciale.
E fantastic!
Nu trebuie decât să-l omorâm
pe Moffitt
și punem mâna pe bani.
Trebuie să înființăm o clasă specială.
Clasa noastră.
Problema este,
unde găsim copii
pe care îi putem prezenta
drept speciali?
E de ajuns!
– Mulțumesc, Turk.
– Zbor!
Deci ăsta vede steagul!
Prietenul tău, Turk,
e tare de tot.
E tare, nu?
Mulțumim, Turk!
Suntem sus!
Bingo!
Bun-venit la clasa specială.
Eu sunt dna Heller,
de la cantină…
Și… Drăcie!
Sunt noua voastră profesoară.
Motivul pentru care sunteți aici,
înainte de deschiderea oficială,
este că sunteți…
Foarte speciali.
Mulțumim.
Ați fost aleși personal
de directorul Collins.
Cine e directorul Collins?
– E directorul.
– Mamă!
Prima voastră misiune
e să alegeți restul clasei.
Găsiți elevi care sunt
speciali, ca voi.
La teză ne dați din asta?
Ești primul pe care
l-am adus aici, Harry.
– E locul tău special?
– Nu. Eu mănânc la toaletă.
– Economisesc timp. Intră și iese.
– Putem mânca acolo mâine?
Da. Trebuie să găsim copii speciali
și care au nevoi, pentru clasă.
Ca și cum ai lua bomboane
de la străini.
– Har-ry?
– Al doilea “r” e mut.
E mai logic așa.
Un copil handicapat. Uite!
Primul recrut.
– Handicapul lui e bun.
– Ai grijă să nu-l sperii.
Salut amice.
Salut, orfanule!
– Ce s-a întâmplat?
– Skateboard.
– Într-o zi, vor găsi leacul.
– Ce curajos ești!
Nu e mare lucru.
Scap de ghips în câteva săptămâni.
Nu vrea să recunoască.
Poate te putem ajuta.
Facem parte dintr-o clasă specială,
condusă de doamna de la cantină.
Adică, dna Heller.
Ar trebui să vii și tu.
Nu e nevoie să mergi.
Și nu va râde nimeni
de malformațiile tale oribile.
– Câte teme sunt?
– Asta e partea proastă. Nu sunt teme.
Stai puțin. Pot să stau tot anul
în clasa doamnei de la cantină?
Pot veni cu prietena mea?
Poți veni cu ce vrei, prietene.
Bine.
– Harry Dunne, nevoi speciale
– E cu noi.
ÎI meritați.
Vă sunt dator.
A leșinat.
Puneți-l pe lista accidentaților.
Asta înseamnă că ești de-al nostru.
Avem deja un slogan frumos.
Harry, ce faci?
E străină.
E clar că nu vorbește engleza.
Cing ciong cing
cinghi ciong cing ciong cing.
Cing ciongen ay.
Jumătate băiat, jumătate cal!
E mai mult decât căutam.
E mai mult decât special.
Oricum trebuie să mă angajez.
Dacă semnez acolo,
pot să vin și să plec când vreau?
Te-ai născut liber
și vei rămâne liber.
Bine.
Ușurel!
Gata. Ești înscris!
– Am reușit!
– Da, Harry.
Clasa cu nevoi speciale, 1986.
Noi suntem aleșii.
Suntem cu toții prezenți.
Fotbalistul, handicapatul…
Și Lewis, băiatul-cal?
– M-a păcălit!
– Am venit.
Mulțumesc, dnă D.
– Cu plăcere, Lloyd.
– Unde e domnul D?
A murit acum câțiva ani.
A pierdut o tocană pe cinste.
E friptură,
dar tu pui totul în supă.
Îmi place.
Harry, sunt mândră
că ai un prieten adevărat.
Poate sta peste noapte?
– Lloyd, ai cerut voie?
– Am lăsat un bilet pentru tata.
“Tată, în seara asta dorm la Harry”.
“Cu dragoste, Lloyd.
P.S. Nu mai ai ketchup.”
Băiat bun, dar putea să sune.
Ai optări?
la de jos.
Nimic!
Patru!
Trebuie să muți șapte căsuțe
și să-ți pui tricoul invers.
Nu te pricepi deloc.
Pe căpitanul Rob
îl băteam aproape de fiecare dată.
– Cine e căpitanul Rob?
– Un tip cu care mă jucam eu.
Știu genul. Stă în pivnițe
și miroase a burete.
Nu. Are 2,5 m, un petic pe ochi
și un cârlig în Ioc de mână.
Sună a pirat.
Ce? Nu. Are un papagal pe umăr
și îngroapă comori.
– Da. E pirat.
– Nu cred.
Bea rom din butoi, spune “Iohoho”
și are un picior de lemn.
– Un picior de lemn?
– Da. A avut un accident.
Începem!
Ai grijă, căpitane Rob.
Trei, doi, unu…
Ai ajuns în Țara Bomboanelor.
Trebuie s-o înghiți.
Ești gata?
Înghite!
E tare!
Băieți, s-a făcut târziu.
– Pot stă deasupra?
– Bine!
– Da!
Avionul în hangar!
Noapte bună, puiul meu!
Noapte bună, mamă.
– Noapte bună, dnă D.
– Noapte bună, Lloyd.
Îți mulțumesc
că ești prieten cu Harry.
Somn ușor, vise plăcute.
Puricii să vă sărute!
– Ce-a fost asta?
– Ce?
Mama ta s-a dat la mine.
– Nu e adevărat.
– Ba da, Harry.
Poate că, în curând,
voi fi noul tău tată.
– Lloyd, e mama.
– Inimii nu-i poți dicta.
Când o să fiu tatăl tău,
o să faci ce spun eu.
– Ba nu!
– Nu vorbi așa cu mine, tinere.
– Taci!
– Opresc mașina aici!
– Nu ești tatăl meu!
– Retrage-ți cuvintele!
Taci, boule!
– De unde ai învățat asta?
– Am învățat… De la tine.
– Te urăsc!
– Copiii!
Vă mulțumim,
dle director Collins…
Pentru clasa noastră specială.
Sunt perfecți!
Trebuie să fiți mândri de voi.
Sunteți pionierii liceului
Providence Hill.
Prima clasă specială.
Pentru a nu uită această ocazie,
Vom face o fotografie de grup.
Să acoperim harta, pentru poză.
Țineți asta sus.
Acum!
Minunat!
Zâmbiți!
Gata.
Știi de ce suntem aici?
Trebuie să fac o poză,
pentru inspectorul Zimmer?
– Vrei s-o fac eu?
– Da.
Bine. Începem.
Gata?
Zâmbiți!
– Ce pute așa?
– Eu, domnule.
– Soția mi-a făcut tocană aseară.
– Taci, Lloyd.
– Nu te-ai însurat încă!
– O să mă însor.
Sper că o să vă placă nouă sală.
Nu e asta. E o aripă specială,
în spatele școlii.
Am construit-o noi.
Hai s-o vedeți acum.
Duceți-vă acolo.
Acum.
Dle Collins și băiatul handicapat?
– Luați-l cu voi.
– “Confirmativ.”
Ușurel! Lloyd!
Merg singur, bine?
– Collins e un om mare.
– Da. De asta a fost ales director.
– Așa. Pe aici.
– Înălțimea Voastră.
Până acum, toate bune.
Dar cred că ne mai trebuie
niște poze.
Du copiii în excursie, mâine.
Și…
– Și mai faci poze.
– Bine.
Bine.
Nu trebuie să predai niște cursuri?
Am cerut un înlocuitor.
Am fost rea?
Trebuie să mă bați.
– Bătaie…
– Mă bați?
Bună ziua.
Eu sunt dl Crăciun.
Dna Heller a avut niște
probleme serioase și urgente.
Eu îi voi ține locul.
Nu știu cum vă cheamă pe toți,
așa că vă rog să aveți răbdare.
– Eu!
– Tu.
– Harry.
– Harry…
Îmi pari cunoscut.
Ai un frate?
– Nu.
– Bine. Alte întrebări?
Ce e cu băiatul-cal?
Acum e un soare.
Da. Nu te uita direct cu el.
Împart fluturași pentru
un salon de bronzat.
– Lucrez cu jumătate de normă.
– Nu… Felicitări.
Ai vreo întrebare, strălucitorule?
Da, voiam să întreb
când vine doamna profesoară.
Eu sunt doamna profesoară azi.
Lloyd, putem vorbi ceva?
Discutați între voi.
Cred că e o urgență în familie.
Altfel, tata nu m-ar fi întrerupt
când munceam.
– Vin… Ce?
– E țâțâI tău?
Da. Cum ziceai că te cheamă?
– Harry.
– Harry. Vino cu mine.
– Ce e, tată?
– Trebuie să vorbim.
Cred că sunteți în aviație.
Îmi place salopetă de aviator.
– Sunt paznic.
– Atunci…
Am înțeles, să trăiți!
Ce căutați în magazia mea
cu scule, nebunilor?
Nu suntem nebuni, tată.
Suntem speciali.
Directorul Collins vrea să avem
clasă noastră.
Băiatul meu e special!
Ca să vezi!
Știam eu că ești deosebit!
Îmi iau liber.
Băieți, acum, că a plecat
doamna profesoară…
Am o întrebare.
Știți de ce învățăm
în magazia pentru scule?
Ce contează, Lewis?
E mai bine decât la școală.
Dacă nu facem tâmpenii, putem
sta un an întreg fără să muncim.
Da. Putem face tot ce vrem.
Totul!
Totul?
Dacă aș avea o prietenă ca Terri,
aș putea să vin cu ea aici
și să facem diverse chestii?
Da, prostule!
Mă bag.
Am venit aici să învăț despre America.
Draga mea,
America înseamnă să nu faci nimic
și să fii lăsat în pace.
Mă bag și eu.
– Ca prostul!
– Lewis.
Carl?
– Își revine.
– Avem nevoie de el.
Știu.
Hai, băiete!
– Hai!
– Bagă mare!
CarI?
Mamă!
Cine e Benjamin Franklin?
Pelerinul care l-a ucis pe Godzilla
cu penicilină.
Da. Cum de ești așa de deștept?
Școala publică.
Când stai în pivniță,
respiri mult praf de cretă.
– Răspunsurile se scriu pe creier.
– Ce norocos ești!
– Ce zici de o graniță?
– O. Granița.
Nu-mi spune.
Abraham Granița.
Știu… Cel de-al treilea
președinte al SUA!
Da, Harry.
Iar această delicatesă înghețată
a fost numită după eI.
– Ce bidoane frumoase.
– Da…
Și mama ta are bidoane Ia feI.
– Da, dar n-au apărut într-o revistă.
– Ar trebui. Sunt minunate!
Harry, mi-am dat seama de ceva.
– Ce?
– Ești!
– Nu mă mai păcălești.
– “Victoria’s Secret”?
– Sunt haine pentru fete.
– 2,50 $.
– Ești!
– Vrei să începem?
Vrei să începem?
Turnir. Secolul 14!
– Ești!
– Ești!
Scut de invizibilitate!
Știu unde ești!
– Știu unde ești!
– Vă rog să-mi dați banii.
Știu unde ești!
Ești!
Stai puțin!
Vino încoace, Harry.
Serios!
Ești!
Harry, chifle!
Ești!
Ești!
– Ești.
– Nu sunt.
Ba ești.
Te-a atins.
Ești, până atingi pe altcineva.
Știu regulile.
Nu vreau să mă joc.
Dați-mi banii.
Ești!
Ești!
– Ești.
– Nu, tu ești!
– Ba tu!
– Ba tu!
Ești!
Gata!
Tu ești!
Nu merge pe înapoi,
pe deasupra,
sau pe șterse.
Și tot magazinul e în piua!
Lloyd, are voie?
Da, Harry.
Are voie și a făcut-o.
Acum…
E că la Donkey Kong.
Dă-i banii.
Dă-i banii!
– Bine.
– Da.
Cred că ne-am descurcat bine.
E cam rece, nu?
De aia trebuie să îI bei repede.
Crede-mă!
Bea, Harry.
Hai, băiete!
Bea tot!
Hai, Harry!
Ce răcoritor!
Ce vrei să facem azi, Harry?
Nu știu.
Ce bine doare!
Harry, nu bei destuI de repede!
Bea mai repede!
Mai repede!
Bea repede, Harry,
până nu se topește!
Ce gust bun are!
Nu-mi simt fața.
N-a durut.
N-a durut.
Pe asta am simțit-o.
Harry, mi-a înghețat gura.
Nu-mi simt buzele!
– Harry, au înghețat.
– Nu mă simt bine.
Harry, probleme la orizont!
Salut, băieți!
Bulele tale de lapte arată bine,
Jessica.
Bravo, Harry.
Ne vedem mâine.
Nu-mi vine să cred
că poartă așa ceva.
Ultima oară când am purtat
tricouri din alea, am luat bătaie.
Bătaie?
Surpriză.
Am și eu o surpriză pentru tine.
Ți-ai mărit-o?
Nu, am vorbit
cu inspectorul Zimmer azi.
Îl trimit pe Richard Moffitt însuși
la parada de Ziua Recunoștinței.
Cecul în mână!
Ce frumos e, maimuțică!
Ni se îndeplinește visul.
Zâmbește, draga mea.
Alte poze pentru cufăr.
Ce ții acolo?
Chestii.
Fotografii, casete…
Înregistrez tot
ce se întâmplă în biroul ăsta.
Că președintele.
Că președintele.
Vino încoace, maimuțică!
E invers.
Ține-mi punga.
Conform hărții,
aproape am ajuns la școală.
Da, dar n-am găsit comoara.
Harry…
Cred că am găsit ceva mai bun.
Vino!
E autobuzul nostru special, Harry!
De unde știi că e pentru noi?
Pentru că băieții tari
stau în spate Harry,
iar aici, toate rândurile
sunt în spate.
Suntem tari! Hai!
Ai grijă, Harry!
E scurt!
Harry, sunt în fața autobuzului!
– Sunt în spate!
– Sunt în față!
Turk, tu ce cauți aici?
– Clasa specială.
– Dacă ești ticălos, nu ești special.
Ești geloasă.
E cea mai tare clasă.
N-o strica!
Îmi pare rău,
doar copiii speciali.
Dnă Heller, ceva miroase urât aici.
Nu cred că e specialitatea de vineri.
N-am de unde să știu.
Eu sunt doar profesoara.
Nu mai vorbiți și stați jos.
Hai, Margie. Muzeul
nu se predă singur.
E un articol mai interesant
decât pixurile cu patru culori.
Vrei știri de senzație?
Îți dau eu.
– Ne oprim Ia înghețată?
– Nu.
Poate.
Scapă de ea.
Gândac!
E oare aceIași?
Gândac!
Te văd!
– Nu așa se joacă!
– Jucăm după regulamentul australian.
N-o lăsa să treacă.
– Foarfece!
– Și la mine.
– Ce e asta?
– Un vultur.
– Asta e o baracudă.
– Peștii nu mănâncă pești.
E prea mare și nu încape.
Nu poți ucide o pasăre
cu hârtia.
– Ba poți!
– Ba nu poți.
Gândacul!
Margie, ai grijă!
Ajutor!
Găsiți-vă câte un partener.
Nu-mi sunteți folositori morți.
– Harry, vino înapoi!
– Vin!
– Mă duc!
– Harry!
Învârte mai repede!
O să ajungem la timp.
Sunt în spatele tău!
Trebuie să ne găsim un partener.
– Ce zici? Noi doi?
– N-ai să vezi!
Partenerul de excursie
e prea mult.
Glumesc.
Sigur că sunt partenerul tău.
Ai probleme serioase,
prietenul meu cel urât.
Încetează, mă faci de râs.
Spuneți “fajita.”
– Fajita!
– Bravo!
Scuzați-mă,
cât durează vizită aici?
Pentru a vedea tot ce avem de oferit
e nevoie de două ore.
Două. Bine.
Eu vin în patru ore.
Fă-le turul de două ori
și vorbește rar.
– Nu primim bacșiș.
– Ba primiți.
Știu că nu câștigi prea mult.
Nu fi mândră.
Nu fi mândră.
Pleacă!
E bine.
Știam eu.
Bine.
Îmi place costumul tău,
domnule urs polar.
Mă întorc și plec.
Bine…
Sunt cu ochii pe tine.
Harry?
Cine ți-a spus cum mă cheamă?
Harry?
Dna Heller ne-a spus
să nu vorbim cu tine.
Pentru că dna Heller nu vrea
să știți că e o păcăleală.
Știam eu că e păcăleală!
– Serios?
– Da. Uite eschimoșii ăia!
Sunt sigur că cel puțin
unul din ei e manechin.
Harry, ești drăguț.
Vreau să îți pun o întrebare
ce te poate pune…
Într-o poziție delicată.
Vrei să vorbim despre delicatese?
Încerci să glumești sau chiar ești…
Special?
Toți suntem. Toți cei pe care i-am
ales eu și Lloyd sunt speciali.
Tu și Lloyd ați ales clasă?
Încep să înțeleg.
Poți veni diseară la mine?
– Poftim?
– Trebuie să vorbim.
– Vino pe la șapte.
– Ora?
– Da.
– Bine.
O întâlnire.
A zis ceva despre ceva.
Perfect, Harry.
Și pe urmă?
Ea a zis “șapte”,
iar eu am zis “oră”.
Îmi pare rău. E prima oară
când mă duc cu un prieten sus.
– Ești teafăr?
– Da!
Trebuie să mă ajuți, Lloyd.
O întâlnire cu o fată adevărată.
Cui îi pasă?
Fetele sunt pentru poponari.
Cred că vrea să mă duc la ea,
ca să îmi arate poziția potrivită
și să-mi arate delicatesele.
Nu știu ce înseamnă.
O să primești ceva!
– Ce?
– Știi tu.
O să sară pe tine
ca un butoi cu maimuțe.
Cu fusta ei scurtă
și tricoul mulat.
E atât de urât că nu mă pot gândi.
Haide, Lloyd!
Dacă te duci, ia ceva special.
Cumpără niște ciocolată.
Cea mai bună pe care o găsești.
Pare simplu.
Cioc-cioc.
Bună, Jessica.
Mă bucur să te văd, Jessica.
Nu e bine.
Bună, Jessica.
Mă mai ții minte? Sunt Harry!
Ce tâmpenie!
Bine.
Bună, Jessica.
Harry… Dna Harry Jessica.
DI Harry Jessica.
– J-e-s-s-i-s-s-i…
– Harry?
Bună!
Vrei să intri?
Șterge-te pe picioare.
Părinții mei sunt anali.
Ce urât!
– Vrei să bei ceva?
– Da, dar fac eu cinste.
Harry, am multe întrebări să-ți pun.
Hai să mergem sus.
Bun plan.
Nu sunt pregătit pentru jos.
Harry, ce amuzant ești.
Serios? Nu încercam să fiu.
– Vii?
– Da.
Ne întrecem!
Harry, lasă prostiile!
Avem multe de vorbit, Harry.
S-ar putea să-ți fie greu.
Greu?
Harry, vrei să stai jos?
– Nu. N-am nimic.
– Bine.
Cred că Heller și Collins
fură bani din școală.
Cred că se întâmplă de mulți ani.
Dar am nevoie de dovezi.
Nu are nici o logică.
Dar trebuie să fie o explicație bună.
Heller purta un sutien
din nuci de cocos.
Mamă, m-am încins!
Mai rău. Eu cred că toată
clasa specială e o păcăleală.
Dar am nevoie de dovezi.
Nu știu cât mai pot rezista!
Nu credeam că prima oară
doare atât de tare.
– Mai ales la fund.
– Ce?
Harry, mă aflu în poziția
în care am nevoie de ajutorul tău.
P-poziție?
Bine. Ai o baie?
Da. La capătul holului.
Mă întorc imediat.
Bine. Apă!
Nu se poate!
Nu! Ce e acolo?
Nu se poate!
Vai, nu!
Harry? Stai cam mult acolo.
– Te simți bine?
– Glumești?
Nu se putea mai bine.
Mama vrea să afle
dacă rămâi la cină.
Glumești?
Bine!
Atenție, trec cu lustruitorul!
Harry, coborî?
Făceam curat!
Harry!
Lloyd, ce cauți aici?
Am venit să văd ce faci, Harry!
Am făcut-o lată.
Cred că exagerezi.
Eu nu cred.
Harry, de ce ești plin de caca?
Nu știu.
– Bine.
– M-a rugat să rămân la cină.
Nu știu ce să-i spun.
Am o idee. Am văzut-o într-un film.
Era tare. Du-te în camera asta
și stai la fereastră.
Deschide-o și spune tot ce spun eu.
Mulțumesc.
Trebuie să găsesc niște haine.
Bine.
Perfect! Un costum
de om de afaceri.
Harry, ce porți?
M-am schimbat pentru cină.
Eu mă îmbrac la fiecare masă.
Mai puțin la micul-dejun
și când mănânc în cadă.
Ce cald e aici!
Pot să deschid geamul?
Sigur.
– Harry, mă auzi?
– Da.
– Ce dă?
– Nu-mi răspunde. Spune ce zic eu.
Bine.
– Ce bine?
– Ai niște ochi minunați.
– Ai niște ochi minunați.
– Mulțumesc.
Salutare!
– De unde ai venit?
– Salut! De unde ai venit?
M-am născut în St. Louis.
Vrei să te te mângâi pe cap?
Vrei să te mângâi pe cap?
– Cred că vrei să te scarpin pe cap.
– Cred că vrei să te scarpin.
Nu. De ce?
Avem multe de discutat.
Sigur vrei…
Nu te repezi la mine!
Ai noroc că nu te pocnesc în față!
Nu te repezi așa la mine.
Ai noroc că nu te pocnesc în față!
Îmi amintesc de tine. Cum puteam uita
sfârcurile alea păroase?
Îmi amintesc de tine. Cum puteam uita
sfârcurile alea păroase?
Îți simt mirosul de aici!
– Îți simt mirosul de aici!
– Harry!
La ce te holbezi, urâto?
La ce te holbezi, urâto?
– Jessica, cine e?
– E Harry, tată.
– De ce vorbește așa cu tine?
– E… Special.
Salut, Harry.
Salut!
Ham, ham!
– Cina e gata.
– Și noi ce căutăm aici?
– Hai să mâncăm.
– Da…
Harry, fii încrezător!
Arăți minunat.
Lloyd?
Ce cauți aici?
Tu stai aici? Nu știam.
Credeam că Harry a venit la…
Contabilul lui.
Îți place untul?
Avem și margarină.
O poți lua din borcan.
Nu, mulțumesc.
El e… Harry.
– Bună.
– Salut!
Au făcut costume de femei identice.
Jessica, mâncam.
Vino la ușă.
Da, acolo mă duceam.
Văd că îți plac rulourile mele.
Da. Îmi plac femeile mai plinuțe.
Charlie, cu ce te ocupi?
Mă cheamă Walter.
– Lloyd, bună.
– Jessica, Da…
I-ai dat ceva?
– Ce?
– Știi tu.
Lloyd, discutam
cu Harry despre școală.
Vreau să te întreb și pe tine ceva.
Da, știu.
Vrei să te plimb.
Frumoasă mașinuță, nu?
– De unde o ai?
– Locuiesc cu omul de serviciu.
Am cheile de la toate camerele
din școală.
Poți intra în biroul directorului?
Biroul directorului?
Da, pot intra acolo.
Lloyd, asta e!
Acum o să pot scrie articolul!
Târfă nenorocită! Și tu!
Credeam că ești din St. Louis!
Nu vreau să te mai văd niciodată!
Dumnezeule!
Plec!
A făcut peste tot!
E rahat peste tot!
La naiba!
E rahat pe geamuri!
Doamne, am casă plină de rahat!
A făcut peste tot!
Uite! Tot peretele e plin de rahat!
Când ne putem întâlni?
– Diseară la 8:00?
– Bine.
Bine. Mulțumesc.
Mulțumesc, Lloyd.
Trebuie să mă duc sus. Pleacă!
Ne vedem Ia 8:00.
Calmează-te!
Ies cu Jessica!
E rahat pe pereți!
La fix!
Nu mai durează mult.
O să fie minunat.
Parcă îmi închipui!
Lloyd, Lloyd
Lloyd ceI tare…
Doamnelor, de ăsta le-a dat
Dumnezeu femeilor doi sâni și nu trei.
Dar și tu ești drăguță.
Da, ești.
Să-i vedeți fundurile!
Lloyd, ți-am terminat temele.
Mulțumesc, Jessica.
Pleacă, surioară!
E al meu!
În capul tău!
Eu l-am văzut prima!
Îl vrei pentru că arată bine.
Tu îl vrei pentru că e un geniu,
că Albert Frankenstein.
Fetelor!
E o singură cale de rezolvare.
Concurs de sărutat.
Cum a fost, Lloyd?
Lloyd, ce faci?
E Jessica.
– Și mama?
– Bună, dragul meu!
– Bună, mamă!
– Harry, e fantezia mea.
Îți sugerez să pleci,
până nu-mi închipui ceva oribil.
– Dar…
– Harry!
Fanteziile tale sunt mai tari
ca ale mele.
Mulțumesc pentru propulsor.
– Hopa!
– Lloyd, ai tras un pârț?
Poate…
Ceva pute aici.
Poate e de la caseta
pe care ți-am făcut-o.
Sau poate de la fIori.
– Mulțumesc, Lloyd.
– Da…
Ești gata să mă duci
în biroul directorului?
Nu vrei să discutăm?
Bine.
Nici mie nu-mi plac discuțiile.
Ce zici de vremea asta?
Jessica, vin!
Văd că ai început fără mine.
– Ce faci?
– Ce faci tu?
Hai să terminăm,
ca să plecăm de aici.
Direct la treabă. Bine.
Mă pregătesc.
Nu iese.
Sunt aproape. Simt!
Nu trebuia să renunț la velcro.
Stai, gata!
– Gata!
– Am terminat.
N-a ieșit cum mă așteptam.
Măcar te-ai simțit bine?
Nu. A fost o pierdere de vreme.
Mă simt foarte prost.
Nu mi s-a mai întâmplat niciodată.
– E prietenul meu.
– Prietenul?
Și cum rămâne cu plimbarea?
Lloyd, mulțumesc, dar n-am găsit
ceea ce căutam.
Fă-mi plăcerea și strânge aici.
Dl Collins nu are voie să afle
că am fost aici.
Nici o problemă.
Eu nu mă laud.
Ce murdară e!
Doamne, un cufăr!
Am găsit comoara lui Harry!
E greu!
Cred că e plin!
Harry!
Harry!
Am găsit comoara!
– Pleacă, față de bou!
– Ai auzit ce-am spus, Harry?
Comoară din harta ta.
Da. Du-te și arată-i-o
prietenei tale!
Am terminat-o cu Jessica.
Nu puteam sta cu ea, când știam
că tu o placi.
Nu merita să stricăm prietenia.
Și are un prieten.
Ai auzit ceva, căpitane Rob?
– S-a întors căpitanul Rob?
– Da. Parcă ar fi un trădător.
Nu ai nici un motiv
să vorbești așa.
Da, căpitane Rob.
Chiar arată ca știi-tu-ce.
Facem glume porcoase?
Știi ceva?
Gata!
S-a terminat!
Nu mai ești în gașcă!
Când Turk mai da șuturi,
tu n-o să primești!
Am terminat-o, prietene!
Finito! Sfârșit!
“Auf viner șnițel!”
Mazel tov.
Veniți la restaurantul
pescăresc al lui Pete!
Lloyd!
– Te cunosc?
– Sigur că mă cunoști!
Suntem colegi, prostule!
Doamne, nu-mi vine să cred!
Ești chiar tu!
Ești prietenul lui Harry, nu?
N-aș spune că suntem prieteni,
dar ne înțelegem.
Chiar ești pirat!
Da. Îți place.
Sunt un bou, căpitane Rob?
Ce tot spui acolo?
Mă rog…
– Veniți la…
– Îmi vreau prietenul înapoi!
Amice! Harry!
Amice, trebuie să vezi ceva!
Harry, ești acolo?
Harry!
Amice!
Harry, am o surpriză pentru tine.
Ai scos ursul polar
din habitatul lui natural!
Da…
Mami, unde e tăticul urs polar?
Am fost împușcat de un vânător,
ca tatăl tău.
Lloyd, nu-mi vine să cred!
Când credeam că nu mă pot supăra
și mai tare pe tine, faci așa ceva.
Scoate ursul ăla din curtea mea!
– Adu-l sus!
– Bine, amice!
Amice, ce ai pățit?
Nu vreau probleme, bine?
Dă-te!
Faceți loc!
Cred că e gelos pe hainele noastre!
Unde e?
O să stau toată dimineața la mall.
Fac cumpărături pentru Waikiki.
– Unde naiba e?
– Lucruri care ne-ar prinde bine.
– Ce cauți?
– Cufărul.
– Cufărul în care țin hârtiile.
– Ce hârtii?
Documentele, fotografiile, casetele…
– Dovezile.
– Ce dovezi?
Draga mea, ascultă-mă puțin.
Dovezile tuturor falsurilor
pe care le-am făcut.
Dovezile care ne vor trimite
la închisoare pentru 20 de ani.
– Unde e?
– Nu știu. Nu e aici!
L-a furat cineva.
Jessica.
– Care Jessica?
– Fata aia.
Cea care a încercat să ne urmărească.
– Ea l-a luat.
– Ești sigură?
Da. S-a furișat peste tot,
a pus întrebări…
– Am eu grijă de ea.
– Da?
O omori?
Nu vreau s-o omor.
Draga mea, vezi dacă sunt cu toții
gata pentru paradă.
– Bine.
– Da…
Cred că o să-i fac Iui Jessica
o vizită.
Parada de Ziua Recunoștinței
se apropie.
Aveți o idee
pentru un car alegoric?
– O plută!
– Un balon!
– Un rahat!
– Titanic.
– Un ornitorinc.
– Porumb fiert.
– Un mesaj în sticlă.
– Nu vreau lucruri care plutesc.
Idei pentru un car alegoric.
Când vedeți o paradă și oamenii…
Mai are cineva idei?
– Hei!
– Da, Ching Chong. Ce ai?
A spus :
“O preafrumoasă lebădă,”
“care zboară grațios peste
câmpul de orez.”
Pe piesa “Only the Lonely”
a lui Roy Orbison.
Hai, copii! Concentrați-vă!
Puneți-vă șapcă de gândit.
Ce vă vine în cap când vă gândiți
la Ziua Recunoștinței?
– Merișoare și indieni…
– Fotbal!
Fotbal, da!
Bagă mare!
Bravo ție.
Lewis are o idee bună.
George Washington.
Cine?
– A inventat doar banii.
– Bravo, Lloyd.
Ce ziceți de George Washington
trecând peste Delaware?
– Mai bine un râu.
– Atlanticul.
Asta e!
Va fi cea mai frumoasă
Zi a Recunoștinței.
Adică trebuie să ne plimbăm
prin fața tuturor?
Într-un car cu George Washington?
– O să părem idioți!
– Exact!
Nu facem așa ceva.
În nici un caz!
V-am spus că,
dacă nu faceți căruI,
primiți teme?
Și note adevărate?
Ce ziceți de asta?
Și trebuie să veniți la ore.
Adică nu veți mai fi speciali!
Asta ziceam!
Băieți, fiți atenți!
Dle Collins, vă mulțumesc
că mi-ați acordat interviul.
Vreau să te ajut.
Vrei să mă întrebi ceva?
Toby a primit o mențiune la Engleză.
Iar Lewis a câștigat
olimpiada la științe.
Ce caută în clasa specială?
E o întrebare slabă.
E pedanta și ocolită.
O întrebare bună e una directă.
De exemplu…
Unde e cufărul meu?
Cufăr? Nu știu despre ce vorbiți.
Eu cred că știi.
Părinții mei se vor întreba
unde sunt.
Un telefon de la director
va rezolva problema, draga mea.
Alo, sunt eu, Brenda.
Prietena lui Jessica.
O să stăm toată seara
la bibliotecă, în seara asta.
Avem un test mare mâine.
Macro… Economie.
E foarte greu.
Încă mai au aromele mele preferate.
Cu cireșe și verde.
Salut băieți!
Vreți și voi? Da…
O să fie bun.
O să fac o nebunie.
Îmi pun din amândouă.
Sinuciderea deliciului.
– Arată bine, Harry.
– Doamne! Vreau și eu!
– Le amestecă!
– O să fie bun!
Aveam dreptate.
E foarte bun.
Ce norocos e!
Suge!
Vreau și eu!
Nu putem intra.
O să fim noi.
Ai dreptate.
Nu putem.
Vino încoace!
Ce mai faci, amice!
Vrei să faci doi doIari?
– Sigur.
– Da.
Du-te acolo și adu-ne
două pahare.
– Bine.
– Bine, adică s-a făcut?
Da. S-a făcut.
Dar vreau cei doi dolari.
Am spus goi polari.
Ciudat. Dar asta e înțelegerea.
Du-te prietene!
Bine. Dați-mi goii polari.
– Harry?
– Așa e înțelegerea.
Primești cinci dolari în schimb?
Bravo, Harry.
Ai gândit bine.
Poartă-te normaI.
Da, ea a spus :
“sun-o pe mama.”
Eu am zis “stai”
și ea a zis “oh”.
Și eu am zis “stai” și ea a zis “oh”.
Eu am zis…
Sunt Brenda.
Sunt nouă.
Gheața!
Da. Am făcut pipi în ele.
Maturizați-vă!
– Ești.
– Ba nu.
– Ba ești.
– Boeresti.
– Haiduc.
– Bravo, Harry.
E Jessica.
Harry, credeam că am vorbit deja.
Nu, e Jessica.
Cred că e mașina prietenului ei.
E directorul Collins.
Collins e prietenul lui Jessica?
Acum înțeleg. De asta n-a vrut
să afle că am fost în biroul lui.
Să nu ne vadă!
Repede, fii ostentativ!
Ostentativ?
Nu e de mirare că n-am reușit.
Cum ne putem pune cu forța sexuală
a bărbatului
cu cea mai înaltă
funcție din zonă?
Da, e ca Papă, Harry.
De parcă i-am fura gagica lui Papa.
Vine! Harry, facem schimb!
Harry!
Iisus, Moise și Maria!
– Hai să-i spionăm!
– Bravo, Harry.
– Harry, bobul!
– Îndreaptă!
În spate!
Harry, stânga!
Stânga!
Oprește și încetează!
Hai, Harry!
Împinge!
Harry, drept!
Warp, Harry!
E tot ce puteți?
E căruciorul meu!
Înghețată?
Te gândești la ce mă gândesc și eu?
– Da!
– Pauză de masă!
– Bine!
– Harry!
– Uite-i!
– Pauza s-a terminat!
Ce le-ai spus părinților mei?
Să nu te aștepte diseară.
O să mă caute cineva.
Nu cred, draga mea.
O să te mai întreb o dată.
Jessica,
unde e cufărul meu?
Nu știu despre ce vorbiți.
Nu știi despre ce vorbesc?
Nu știi despre ce vorbesc?
Ia te uită!
Ce avem aici?
O casetă.
– Nu e a dv.
– Nu te juca cu mine, draga mea.
Ești depășită.
Jessica!
Harry, Lloyd.
Arătați îngrozitor!
Ne era foame și am luat un desert.
– Da, a fost frumos.
– Da.
Până când Harry și-a băgat
cârnăciorul în urechea mea.
– Îmi pare rău.
– Nu-i nimic.
Se pare că a câștigat cel mai bun.
De ce nu ne-ai spus că
prietenul tău e directorul Collins?
Jessica!
– Îmi luminezi viata!
– E caseta mea?
O folosește ca să te seducă?
Sunt flatat.
Lloyd, când am fost în biroul
dlui Collins,
ai văzut vreun cufăr?
Cufărul cu comoara lui Harry?
Da. Știu unde e.
Ai găsit comoara?
De ce nu mi-ai spus?
Trei cuvinte. Ți-am spus. Dar erai
supărat pe mine și nu ascultai.
– Acum ascult.
– Și eu.
– E partea mea preferată.
– Harry, Lloyd!
Ascultați-mă. Vă spun
o singură dată.
Doamne, ce drăguță e!
Uite ce dinți are!
Ar putea mușca orice!
Da, ar putea!
Luați cufărul și spuneți-le tuturor…
Mă întreb la ce se gândește Lloyd.
Uite ce de păr! Cred că are milioane
de găurele în cap.
Altfel, i s-ar aduna pe creier.
Băieți, mă ascultați?
– Da, sigur.
– Da…
Da, sigur.
Sunt în zodia Peștilor.
E zodia amanților.
Îmi plac picnicurile…
Duceți-vă și luați cufărul.
Arătați-le tuturor ce face Collins.
Nu vă gândiți la mine.
Pot pleca oricând.
Voi scrie articolul pe care și-l
dorește orice reporter școlar.
Hai, Jessica!
Plecați de aici!
– Te-am prins…
– Stai!
– Ce e?
– Nu cred că e bine.
Harry, nu știm ce e acolo.
Exagerezi.
Nu mai știu cine suntem.
Ai dreptate.
Dar cred că merit
o parte mai mare din comoară.
– Eu am găsit-o.
– Mama mi-a dat harta.
– Dar l-am cărat în tot orașul.
– Eu am făcut pantalonii de urs.
– Eu am mâncat plăcinta mamei tale.
– Eu am găsit piatra aia!
Era un diamant și I-ai înghițit!
Nu mai aveam jobenuri!
Gata! Ce ne-a făcut
cufărul ăsta blestemat?
Știi ceva, Lloyd?
Adevărata comoară
e prietenia noastră.
Ai dreptate.
Pe de altă parte…
Ce sunt astea?
E plin de dosare.
Sunt poze și documente.
Uimitor!
Lloyd, cred că e o casetă de-a ta.
Poate e de la piratul
care a îngropat comoara.
Pune-o.
Jurnalul directorului,
23 septembrie.
Verificare de sunet.
E dl Collins.
E logic.
Am găsit cufărul în biroul lui.
Caseta lui nu e la fel de bună
ca a ta.
– Dar vorbește chineza bine.
– Nu e chineză.
Asta e chineză.
Da…
Așa am reușit eu,
directorul Collins,
să fiu geniul din spatele
acestui plan glorios.
Da. E crima secolului!
Are dreptate.
Am comis crima secolului!
Nu i-am mulțumit
pentru clasa specială.
Dar ce putem face?
Am o idee.
Bun-venit la parada liceului
Providence Hills.
Nu vă bucurați
că nu vă uitați la meci?
Tema din acest an,
carne albă sau rosie?
Care alegorice ale tuturor claselor.
Distracție plăcută?
Ce naiba e asta?
Ce-ați făcut, tâmpiților?
Unde e George Washington?
Ce facem cu asta?
– Arată bine, nu?
– Nu.
– Ce-a fost în capul vostru?
– De ce l-ați machiat?
Îmi pare rău că am întârziat.
M-am trezit legat de pat.
Cineva m-a tuns în somn.
E părul meu!
Un omagiu adus de fanfară
curcanului umplut.
Vă rugăm să nu aruncați țigări
pe care.
Am căutat peste tot.
Nimic.
Cufărul e dispărut.
De aceea vom lua cecul
imediat ce vine Zimmer
și vom pleca de aici,
înainte să se afle ceva.
Fanfara sună urât.
Știu. Am vândut toate
instrumentele de suflat.
Hawaiian Air,
clasa business.
– Îți place haina ta?
– La nebunie!
De aceea mascota noastră
nu mai e un armăsar.
– E de cal?
– Nu. Am vândut calul ca să…
Nu știam că are blana
așa de moale.
Nu e de cal.
Da, e moale.
Ce ziceți de car?
– E mult mai frumos.
– Da.
Dl Collins e un american mult mai bun
decât George Washington.
Nu înțeleg.
De ce l-ați făcut pirat?
Vă spun eu!
N-o să vă vine să credeți ce e aici.
Sunt dovezi ale mai multor fraude
și deturnări de fonduri din școala
către Collins și dna Heller,
alias, doamna de la cantină.
Doamne, tu auzi?
Nu mai cloncăne.
Vorbește engleza la perfecție.
Lloyd, ești un profesor minunat.
Ching Chong, ce s-a întâmplat
cu accentul tău minunat?
Numele meu e Cindy.
Accentul mă ajută să cunosc băieți.
Îl vrei înapoi?
S-a făcut, Joe.
Fiți atenți. Collins a luat 2.000 de
dolari pentru un costum de mascotă.
Să văd!
Și eu de ce îl port pe asta,
cu voma pe el?
– Serios?
– Miroase.
Trebuie să le spunem
tuturor despre Collins.
– Dle inspector.
– Nu știu dacă pot.
O să-l prindem. O să fie bine.
Asigură-te că ia cecul.
Dle detectiv,
el crede că Moffitt este… special.
Nu te teme. Am făcut actorie
la Academia de poliție.
– Academia de poliție?
– O să fie bine.
Nu-ți uita replicile.
E momentul!
– Dle Collins.
– Dle inspector Zimmer.
– Bună ziua.
– Bună ziua.
Vi-l prezint pe Richard Moffitt,
fost elev cu nevoi speciale,
acum un succes în întreaga Americă.
– Ei bine…
– Hai.
E o plăcere să vă cunosc, domnule.
Foarte…
Foarte mare plăcerea.
E ceea ce cred eu că e?
Cadoul dv. pentru școală?
Eu l-am desenat.
Nevoi speciale.
– Cartofi prăjiți!
– Da.
– Ne dați cecul acum, nu?
– Sunt puternic!
Așa este.
Am aici cecul dv.
Dar dl Moffitt vrea să vadă carul
alegoric al clasei speciale.
Pot să aprind toate luminile din casă.
Și furtunul.
– Dar nu bem din furtun, nu?
– Nu.
Iată carul clasei speciale.
Sosesc!
Să vedeți ce au făcut copiii!
E vizionar.
Cred că am găsit o modalitate de a
fura destui bani de aici
ca să ne putem lua apartamentul
din Waikiki.
– Ai făcut tot ce se putea.
– Prostii.
Bursă pentru elevi speciali,
Richard Moffitt.
Statul oferă 100 de mii în numele lui,
fiecărei scoli care…
Parcă ai fi tu!
Doamne, au luat cufărul.
– Ți-ai lungit-o?
– Nu.
Nimic din ce fac nu e logic.
De aceea am creat clasă
pentru elevi speciali.
Ești mâncat, Collins!
De aceea avem nevoie de cec.
A furat banii școlii!
Ponei!
Uite-l pe dl director!
Rămâneți la locurile voastre.
Opriți-l!
Se întoarce!
Bravo!
Cecul în mână!
Voiam un apartament în Waikiki.
– Vezi unde pui mâna, porcule.
– Urcă în mașină!
Mamă, îi escortează poliția!
Munca noastră a dat roade.
– Da.
– Va sta muIt Ia închisoare.
Director de închisoare?
Ce promovare!
– Da, sunt norocoși!
– Da.
– Jessica!
– Bună!
Ne vedem mai încolo!
Doamne!
Îl înșală pe dl Collins!
Da, cu ratatul ăla!
– Cred că e un fraier.
– Jessica, ce e în capul tău?
Uite ce blugi urâți are.
Știi ceva, Harry? Cu asta m-am
vindecat pe vecie de femei.
Da. Să nu lăsăm niciodată
o femeie să ne despartă.
Nu se va întâmpla. Am învățat
o lecție foarte importantă, Harry.
– N-o s-o uităm.
– Da…
Scuze…
Sunteți Harry și Lloyd, nu?
– Eu sunt Harry iar el e Lloyd.
– Lloyd.
Noi suntem surorile Felcher.
Eu sunt Freida,
iar ea e Rita.
– Bună, băieți!
– Salut!
Mergem la un colegiu de fete.
Veniți cu noi?
– Sigur!
– Stai, Harry!
O clipă!
Trebuie să ne gândim cine pe cine ia.
Să nu fie concurența.
– Bine.
– Bine. Alege una.
Cea din stânga.
– Ce e?
– Pe ea o voiam eu.
– Nu.
– Da.
E unică.
Una într-un milion!
Ce facem?
– Ia-o tu!
– Nu-ți fac una ca asta.
Nu, Harry.
Găsesc eu pe cineva.
Fetele sunt pentru poponari!
Bravo, Harry.
Mă ocup eu.
Duceți-vă fără noi.
Cum adică?
Într-o zi veți întâlni pe cineva
special, ca prietenul meu, Harry.
Dar mă îndoiesc.
Iar prietena ta…
Și ea e drăguță.
Ai grijă, Harry!
Harry!
Ratatelor!
A fost cât pe ce, Harry!
Am noroi pe cămașă.
Ce urât!
Harry?
Harry? Uită-te în ambele părți!
Charlie!
– Doamne!
– Salut!
Tu ești!
Tu mi-ai umplut casa de rahat!
Ce faci? Ești plin de rahat!
Ce… Mi-ai umplut mașina de rahat!
– Nu e asta.
– Nu! Stai! Ce faci?
– Mi-ai umplut mașina de rahat!
– Harry, hai!
Ce e cu voi?
– Ești teafăr, amice?
– Da.
– Ce are tipul ăla?
– Nu știu. E tatăl lui Jessica.
Cică e anal rău.
– Ce scârbos!
– Știu.
E rahat peste tot!
Veniți înapoi!
N-o spăl eu!
Trebuie s-o tractez!
Veniți înapoi!
Ați înnebunit?
Vă plac fecalele atât de mult?
Patru, trei, doi, unu.
Ajunge!
Ajunge!
– Sunteți liberi.
– Hai, Harry.
– Lewis!
– Ușor, băiete!
Rahat!
Dnă D., aveți o plăcintă
foarte arătoasă.
Ți-ai băgat carnea
în plăcinta mamei!
Tu ești. Și fără…
EI era.
Ajun… Rahat!
– De ce te-ai îmbrăcat așa?
– Așa ai spus tu.
Am zis să nu te îmbraci în regină.
Nu ești în magazin?
Am închis.
Plecați de aici!
Avem ceva pentru tine.
Ești!
Filmăm?
Nu te repezi la mine!
Nu te repezi Ia mine.
Ai noroc că…
Nu te repezi la…
E rahat!
Doamne!
Harry… Nu!
– Harry, Lloyd…
– Tăiați!
De ce…

Categories: Movie | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

Ice Quake 2010 Italian

movie image

Download subtitles of Ice Quake 2010 Italian

:=:== Sottotitoli di SRT project ==:=:
Siamo lieti di presentare
Ice quake
TERREMOTO SUL GHIACCIO
[SRT project]
Molto divertente, Reed.
Questa davvero non poteva aspettare?
Scusa, Wallace. Ordini del colonnello
per quei tremori che abbiamo
sentito ieri.
Lo sai che avevo il club di
Natale per i bambini, oggi?
Non mi piace questo piu’ di te. Ho ancora
lo shopping natalizio da fare.
Si, beh, se non torno
in citta’ entro le 10:00,
Ci saranno un sacco di bimbi in lacrime
che chiedono dov’e’ Babbo Natale .
Rilassati, non perderemo tempo.
Potresti togliere la barba, sai.
Mantiene la mia faccia al caldo.
– Buon giorno.
– Buon giorno.
Qualcosa sta bruciando, mamma.
Michael !
Oltre 5.000 miglia quadrate,
larghe quanto lo stato del Connecticut,
sono crollate in questa mattina di
Natale, e sono campanelli di allarme
Il crollo della banchisa e’ stato il
piu’ grande nella storia registrata
e si e’ verificato con tanta forza
che i rapporti iniziali indicavano
un terremoto che aveva colpito …
– Ecco a te, tesoro.
– Oh, ragazzi, frittelle.
Ehi, controllatelo, c’e’ il cibo.
Vai, Yeti, va via.
Dov’e’ vostro padre?
E’ ancora giu’?
Pochi momenti fa siamo stati informati
– Michael, andiamo!
…che ha interrotto la sua vacanza
per coordinare lo sforzo,
e inviare di una spedizione di ricerca
e salvataggio..
Yeti, giu. Va via.
– Scusa.
– Finalmente.
Scusa, scusa, scusa.
– Ehi, papa’.
– Ehi, come stai?
Bene.
Non sei ancora vestito.
Hai sentito del crollo della calotta
polare in Russia la scorsa notte?
Si. Lo vedi che il toast sta bruciando?
Ooh, e’ bollente.
– Non vuoi bruciare la pancetta, vero?
– No.
Certo che no.
Bene.
Sembra buono…
che strano.
Cosa?
La temperatura della superficie e’
appena scesa di 3 gradi.
Pero’ la temperatura
atmosferica non e’ cambiata affatto.
– Come e’ possibile?
– No lo so.
La temperatura atmosferica e’ sempre piu’
bassa della temperatura della superficie.
Cosa e’ stato?
E’ appena scesa di due gradi.
La temperatura della superficie
non puo’ scendere cosi in fretta.
Qualcosa non va
negli strumenti.
C’e’ qualche tipo di movimento qui.
Oh, Dio Mio.
Penso che dovremmo scendere
da questa montagna ora.
Non potrei essere piu daccordo.
Reed!
Oh, mio Dio.
Posso cenare a casa di Andrea?
Tia, e’ la Vigilia di Natale.
Tua madre fara’ il
tradizionale cenone di pesce.
Ma sara’ piu divertente da Andrea.
Ci saranno i suoi cugini.
E loro hanno un albero di Natale.
Tua figlia ha toccato un buon punto.
Perche’ non abbiamo un albero, Michael?
Shane ha avuto pratica di hockey
lo scorso fine settimana, e Tia, uhm…
Non so.
Dov’eri lo scorso finesettimana?
Con Andrea.
Non era lo stesso giorno
che sei stato chiamato alla base?
Wow, un terremoto!
– Cosa sta succedendo?
Solo una scossa.
Si fermera’ in un attimo.
– E’ cosi figo.
E’ il secondo in due giorni.
Sí, controllero’ con la base dopo
colazione per sapere come va,
e sapere se sanno qualcosa.
Oh, No. No. E’ il tuo
giorno libero, Michael.
Sono il geologo capo. Devo segnalare
quando succedono queste cose.
Dici di telefonare.
Si, chiamare… Non ho detto chiamare?
– No.
– Okay. Intendevo chiamare.
– Okay.
– Okay.
Perche’ abbiamo bisogno di 4 persone
per comprare un albero?
E’ tradizione.
Papa’, un altra volta.
Non e’ la tradizione.
Va bene, sai cosa?
Dimentica.
Ci pensero’ da solo.
Sai che faro’? Andro’ in
montagna, e trovero’ un vero
albero di Natale,
e lo portero’ giu con le mie
mani,
Posso usarle come asce.
E’ questa la tradizione
Va bene, voi due, vestitevi.
Andiamo con lui.
Geniale!
Dobbiamo?
C’e’ freddo, fuori!
Beh, a questa famiglia serve un albero
e non lasceremo vostro padre da solo.
Sara’ divertente.
A tutto il personale.
Si ricorda
che l’accesso è limitato alla Porta Sud
durante la stagione estiva.
– Operatore. Parla Ram.
– Ram? Sono Michael.
Che intensita’ ha avuto
l’ultimo terremoto?
– Ciao Michael,
4.0 , come ieri.
Qualche connessione con la rottura
della calotta polare in Russia?
Non posso parlare
di questo, ora.
Che dici, Ram?
C’e’ una connessione o no?
Aspetta. Qualcuno vuole parlare con te.
Signor Webster, pensavo fosse il suo giorno libero.
Si, signore. Ma dato che c’e’ stato
un altro terremoto, penso che
dobbiamo sapere se e’ collegato
a quello della Russia.
– Questo mi piace di te,
Michael. Hai istinto.
C’e’ una connessione?
Qualcosa di strano e’ successo.
Puoi venire a vedere un rapporto?
Come ha detto, signore, e’ il mio giorno
libero. La mia famiglia mi ucciderebbe.
C’e’ un altro modo per
avere il rapporto, allora?
Non per telefono.
E’ riservato.
– Riservato?
– Vieni, Michael, se vuoi vederlo.
Che tonto. Non ti serve quella roba.
Andiamo solo a tagliare un albero.
Sono un esploratore.
Un esploratore deve essere
sempre preparato.
Ehi. Abbiamo abbastanza giocatori?
Mi sorprende che siate pronti a partire.
– Si.
Sembra un palloncino gigante.
Non la ascoltare. Tu sei
il mio esploratore.
Emily? Posso parlarti?
E’ successo qualcosa. Devo passare
alla base.
Solo per un ora.
Il colonnello deve informarmi di una
cosa riservata.
– Sul terremoto.
– C’e’ sempre qualcosa.
E adesso vai al lavoro la vigilia.
Solo un ora.
Vi portero’ in centro, cosi puoi finire
di comprare i regali.
Poi vi prendero’ e andremo
a prendere l’albero.
Prometto.
– Un ora significa un ora.
– Si.
– Buon Natale.
– Puo’ passare.
Sergente Johnson, a rapporto
dal suo comandante di collegamento.
– Oh ! Scusa, Jamie.
– Buon Natale anche a te, Michael.
Com’e’ la visibilita’ sul monte Phaeton?
Devo portarci la mia famiglia.
Variabile. Assicurati di tornare entro
la sera. Tormenta in arrivo.
Ah, Buon Natale.
…per favore,inviate aiuti
Questa e’ una comunicazione Russa
intercettata dal nostro avamposto artico.
Si e’ interrotta alle 9:00 di ieri.
Solo un ora prima che la calotta
si spezzasse.
Esatto. Adesso i nostri ordini sono
di determinare se e’ un disastro naturale
o se la Russia intenzionalmente ha fatto
detonare qualcosa
per rivendicare le nuove
regioni artiche..
Le scosse che abbiamo sentito, potrebbero
essere delle onde d’urto.
– A che ora abbiamo sentito la prima?
– Alle 15:00.
– Curioso.
– Cosa?
L’ora della prima onda d’urto.
L’avamposto Russo e’ solo a poche migliaia
di miglia da qui.
Avremmo dovuto sentirle prima.
Che sappiamo del terremoto di oggi?
Reed e Wallace erano
sulla montagna stamattina,
per raccogliere dei dati. Appena
faranno rapporto, ne sapremo di piu.
Bene.
Bene, mi contatti appena avremo i dati,
e risolveremo questa cosa.
– Grazie, signore.
– Bene.
– Buon Natale, Tommy!
– Buon Natale, Mike!
– Come e’ andato lo shopping?
– Un disastro.
– Non avevano scarpe per Tia.
– Anzi, non avevano piu nulla.
Un momento. Da quando facciamo acquisti
per i nostri regali di Natale?
Da quando mi avete comprato il vestito
l’anno scorso, e che non ho mai messo.
– E quindi, dove andiamo?
– Al Monte Phaeton.
Non e’ un po lontano?
E’ terreno demaniale, ci sono molti abeti.
Ed e’ bello fare un lungo viaggio.
– Geniale.
– Non voglio fare un lungo viaggio.
Sara’ divertente. Avremo la montagna
tutta per noi.
Monte Phaeton. ZONA GEOLOGICA.
NON OLTREPASSARE.
– Chiudi bene la giacca.
– Si, chiusa.
Yeti, vuoi un biscotto?
– Non dargliene piu.
– Ma sta bene.
Devi fermarti.
Ha bisogno di rimanere seduto.
O si sentira’ pieno
e non ci seguira’ al passo.
Pensavo che avessi detto che
avessimo la montagna tutta per noi.
Un paio di ingegneri sono stati qui
oggi. Mi sorprende que siano ancora qui.
Bene, andiamo a cercare un albero.
Andiamo, ragazzi, andiamo.
– Andiamo, andiamo. Bravo ragazzo.
– Cos’e’ questo posto, papa’?
– E’ il nostro avamposto.
E’ dove lavoriamo quando veniamo
qui a studiare il suolo.
Vediamo se c’e’ qualcuno dentro.
C’e’ nessuno?
E’ la vigilia di Natale, papa’.
Si, solo un controllo.
– Chi chiama?
– Probabilmente la base agli ingegneri.
Bene. Stiamo attenti, in caso li vediamo.
– Qualche notizia di Reed o Wallace?
– No, non ho avuto nessuna risposta.
Riprovi ancora, tenente.
– Va bene. Seguiamo Yeti.
Perche’ non compriamo semplicemente
un albero come tutti gli altri?
Non abbiamo nemmeno niente da
metterci sotto.
Io ce l’ho qualcosa da mettere
sotto l’albero per papa’.
– Ehi, cos’hai li, campione?
– Non te lo posso dire, papa’.
E’ il tuo regalo di Natale.
Si, papa’, non posso credere
che chiedi questo.
Cosa?
Quando avro’ figli, non li portero’
a tagliare alberi nel mezzo dell’inverno.
E’ quello che dicevo alla tua eta’. Poi
avrai una famiglia e le cose cambieranno.
Non a me. Le priorita’
rimarranno sempre le stesse.
Ho detto anche questo.
Tia, cara, divertiamoci.
E’ cosi bello qui.
Bravo, ragazzo.
I geofoni stanno segnalando una strana
vibrazione sul Monte Phaeton.
Non mi piace per niente. Reed e Wallace
non hanno comunicato da molto tempo.
– Non sono gli unici, lassu’.
– Chi altri?
Michael e la sua famiglia.
Sta scherzando?
– Bravo, ragazzo.
– Yeti !
– Yeti!
– Dove va?
– Yeti, vieni qui!
– Dove sta andando?
– Non ti preoccupare. Tornera’.
Cosa e’ stato?
Non siamo su un ghiacciaio, o si?
No, siamo troppo bassi per essere su un ghiacciaio.
Non so che diavolo e’!
Guardate! Muoviamoci,
Scendete dal sentiero!!
– Giu dal sentiero!
– Dobbiamo correre!
Dobbiamo correre! Dobbiamo correre!
Tieni! Andate all’avamposto!
E’ il mio braccio.
Correte all’ avanposto!
Dentro!
Nell’angolo!
Stringiamoci!
Colonnello, i geofoni stanno
registrando
nuovi terremoti provenienti dal Monte
Phoeton. Questa volta 4.5.
– Andiamo. Reed e Wallace,
per favore, rispondete.
– Signore, nessuna risposta da Reed
o Wallace per radio o trasmissione GPS.
Al lavoro !
Puoi muovere il braccio?
Fa molto male.
Non credo sia rotto,
solo ammaccato.
Bene, chiamero’ per avere aiuto.
– Posso chiamare Yeti?
No, per favore, stai lontano dalla porta, ok?
Caro, vieni qui.
Colonnello, Michael in linea.
Michael, come stai?
Siamo all’avamposto.  Ci sono state
delle esplosioni bizzarre.
– Il ghiaccio si sta rompendo.
Lo so. Abbiamo visto. Voi state bene?
Non erano tremori, ma
sembravano geiser di ghiaccio.
Frammenti di ghiaccio saltavano su’
dal terreno. Mai visto prima!
Una eruzione di frammenti
di ghiaccio? Sei sicuro?
Sicuro, erano come esplosioni vulcaniche,
solo che erano frammenti di ghiaccio
Mia figlia e’ stata colpita da uno di loro.
– Reed e Wallace erano li?
– L’auto era li,
ma dopo quello che ho visto,
potrebbero essere nei guai.
– Va bene. Resistete. Vi
mando un aiuto. Tenente,
mandi un elicottero
sul Monte Phaeton.
Colonnello, qualcosa di nuovo
sta succedendo su questa montagna.
Puo’ essere stato innescato
dal collasso Russo.
Michael, ritorna sano e salvo e poi
capiremo di che si tratta.
Resistete.
Cos’e’ questo rumore?
Valanga !
Fuori! Tutti fuori, via!
Pronto?
– Caro, di qua.
– Non posso uscire.
Dobbiamo andare, presto.
Michael, che succede?
Via, a destra.
– Che cos’e'?
– Valanga, andiamo!
Non da li ! Di traverso !
Andiamo ! Andiamo !
– L’elicottero e’ su’?
– Sta salendo adesso, signore.
Stiamo salendo. Tienimi informato
su qualsiasi cambiamento del tempo.
Ora cosa faremo? Non c’e’
via d’uscita da qui.
Dov’e’ Yeti?
Tranquilla. Stara’ bene.
Lo troveremo.
C’e’ un sentiero dall’altra
parte del ponte.
Possiamo tornare alla strada
principale da li.
– Vuoi risalire sulla montagna?
– Non possiamo rimanere qui, cara.
E’ molto pericoloso. Dobbiamo
continuare a muoverci.
Va bene.
Andiamo. Tuo padre sa
quello che sta facendo.
Andiamo.
– Questo e’ quello che riceviamo dai
nostri sensori.
Spero che stiano bene.
Signore, chiedo autorizzazione di inviare
una squadra che assista l’ elicottero.
e coordini con il pilota.
Sí, signore.
– Colonnello, guardi qui.
E’ strano. Non c’e’ nessuna linea
di faglia nella zona.
Allora le scosse sono onde
d’ urto dalla Russia.
E sulle eruzioni di ghiaccio
che ha descritto Michael?
Chi puo’ creare eruzioni
di ghiaccio?
Potrebbe esserci qualche attivita’
vulcanica sotto la montagna.
No, non ci sono registrazioni
di questo.
Potrebbe essere un vulcano dormiente
che non e’ stato documentato.
Michael ha detto che sembrava
un geiser di ghiaccio.
Hai mai sentito di una cosa del genere?
Solo sulla luna di Saturno.
Muoviamoci, abbiamo gente sulla montagna.
– Mi devo riposare.
– Va bene.
Qui, fermiamoci.
Ho un po di acqua per voi.
Ehi, ridammela!
Serve a tutti. Dovremo
razionarla.
Tranquillo, abbiamo una
montagna piena di acqua.
Bevi quanto vuoi, non ti devi
preoccupare.
– Mamma, ho freddo.
– Ok, chiudi la giacca, Tia.
Ecco, cosi.
– Mamma, sono preoccupato per Yeti.
Lo so, ma se qualcuno puo’ prendersi
cura di se stesso, quello e’ Yeti.
– Oh, si che e’ freddo.
– Che stai facendo?
Usa il suo calore corporeo per
sciogliere la neve, vero papa’?
Giusto, genio . E’ vero.
Siete pronti?
– Tutto bene?
– Andiamo avanti.
– Le scosse sono iniziate
dal versante sud,
ma poi sono iniziate anche
sul versante est.
La cosa strana e’ che non riesco a
trovare un’onda sismica per collegarli.
– Come e’ possibile?
– Non e’ possibile.
I movimenti tettonici sono la
specialita’ di Michael.
Colonnello, il professor
Worthington e’ in linea.
Dice che e’ urgente e
deve parlare con lei.
Non e’ quello stupido dell’universita’
che ha detto
che un esplosione di metano
ha estinto tutti i dinosauri?
L’uomo del metano, si.
Dovrebbe avere l’ergastolo
per tutte le volte che ha
oltrepassato la linea vietata.
Parla il Colonnello Hughes.
– Non passa giorno che non mi chieda
cosa facciano i burocrati
governativi per tutto il giorno.
– Buon Natale anche a lei.
Come posso aiutarla, professore?
La questione, colonnello, e’ come
io posso aiutare voi.
Non la seguo.
Quando e’ stata l’ultima volta che ha
monitorato il metano sul Monte Phaeton?
– Non ho questa informazione davanti a me.
– Va bene, si,
gliela passo mente parliamo.
– Il permafrost disgela piu’ rapidamente
delle previsioni, creando una frattura
che per migliaia di anni ha intrappolato
tonnellate di gas metano nel il ghiaccio.
Sei mesi fa, quando ho controllato il
livello del metano,
erano il doppio dell’anno prima.
Sappiamo dello scioglimento del
permafrost. Le emisioni di metano
ci sono state ma non costituiscono
una minaccia immediata all’atmosfera.
Le cose sono cambiate.
Chiedo il permesso per portare
il mio team sul Monte Phaeton.
Escluso. Quella zona sta
attraversando un disturbo geologico.
Lo so. Per cosa crede che
l’abbia chiamata?
Sto leggendo estrema attivita’ sismica.
– E la storia dei cambiamenti climatici
e’ tale da non evolversi lentamente
o gradualmente. Ma fa un balzo.
Ci sono punti di svolta.
E puo’ essere che siamo ad uno di quelli.
Abbiamo una operazione di ricerca e
soccorso. Non possiamo permettere
che il suo team intralci l’operazione
fino a che la mia gente non sia in salvo.
– E’ chiaro?
– Ho chiesto se e’ chiaro.
Penso che ha riattaccato, signore.
Tenente, sbarri il Monte Phoeton.
Blocchi ogni strada che
porta da quelle parti.
Si, signore.
I pazzi sono scappati dal manicomio.
– Andiamo.
Muoversi, muoversi!
Muovete il culo!
L’aria e’ sempre sottile.
Come state, ragazzi?
– Stanca.
– Stanca.
– Cosa e’ stato?
– Sembra acqua corrente.
C’era un fiume sotterraneo, qui, o no?
– Non potrebbe esserci,
non a questa temperatura.
Cerchiamo di non correre rischi.
Ragazzi, andiamo, continuiamo a muoverci.
Che sta succedendo?
– Attenzione!
– Ragazzi, indietro. Indietro!
– No Emily, no . Ferma qui!
– Mamma!
– Shane!
Papa’!
Colonnello, stiamo ricevendo un
forte picco sismico dalla montagna.
– State bene?
– Stiamo bene, mamma.
Va bene, solo, rimanete deve siete.
Che facciamo?
Che cos’e’ ?
Ragazzi, state indietro,
lontano dal baratro.
– Non possiamo rimanere qui
– Come prendiamo i ragazzi?
Dobbiamo scalare la roccia.
No, perderemmo ore. Non possiamo
lasciarli per tanto tempo.
Non abbiamo scelta.
Non posso credere che stia succedendo questo.
Papa’, che facciamo?
Ascoltatemi.
Andremo su quella cima laggiu’,
va bene?
– Sulla cima. La mamma ed io
andremo lassu’ !
Ok, passiamo dove l’abisso finisce,
cosi torneremo giu a prendervi.
– Ci lasciate?
– Tesoro, non abbiamo scelta
e non sara’ per molto tempo.
Solo restate lontani dall’abisso.
Vi vogliamo bene!
Mamma!
Correte! Via! Andate sulla cima, via!
– Andiamo.
– No, non possiamo lasciarli!
– Correte, via!
– Presto, scappiamo.
Correte ! E non vi fermate !
Presto, corriamo!
Via, via, via, via!
Siamo all’avamposto, adesso.
Sembra che una valanga abbia
colpito il lato sud.
Vado giu.
Roger capitano.
Sembra che non ci sia nessuno, laggiu.
La stazione e il parcheggio
sono completamente sepolti.
Prepari la radio. Speriamo di
trovarli prima di notte.
Ci fermiamo?
Cosa diavolo sta succedendo qui?
– Un rilascio di gas ghiacciato.
– Che tipo di gas?
Potrebbe essere metano.
– Pensi che i ragazzi stanno bene?
– Si, cara. Non preoccuparti. Stanno bene
Non ti preoccupare. Sono ragazzi
intelligenti, ok?
– Staranno attenti.
– Pensi che la base mandera’ soccorsi?.
– Si, ma all’avamposto.
– Beh, forse dovremmo andare li.
– E’ troppo pericoloso. Potrebbe essere
sepolta da tonnellate di neve.
Vieni, andiamo in cima, attraversarsiamo
e riprendiamoci i ragazzi.
– Andiamo.
– Si.
Fermi !
Buon Natale, amico. Sono
il professor Worthington
dell’universita’. Stiamo investigando
sullo sciame sísmico.
I civili non sono ammessi.
Abbiamo davvero necessita’ di andare su
e valutare cio’ che sta succedendo.
Signore, giri l’auto,
per favore.
Il Colonnello Hughes e’ informato.
Aspetti.
– Mi passi il comando.
Signore, il sergente responsabile del
blocco chiede di parlare con lei.
Qui il Colonnello Hughes.
Arresta quel figlio di puttana!
Bene, manteniamo la calma.
Signore, scenda dal veicolo, per favore.
Lo sa? Non serve davvero
che saliamo.
Gireremo l’auto e torneremo
in citta’.
Uscite del veicolo ora.
– Fermo!
Attenzione. Le seggiovie sono chiuse.
– Se non fosse che dobbiamo salire…
Cosa e’ stato?
– Non era niente.
– Beh, e se fosse un orso?
Gli orsi sono in letargo.
– Oh, si.
– Facciamo un altra corsa.
Va bene, pero’ e’ l’ultimo,
perche’ i miei genitori
ci uccideranno
se tardiamo per il Cenone.
Sta bene.
– Pronta?
– Via !
Ferma, ferma, ferma !
– No!
– No!
Un altra scossa, signore. Ed e’
una di quelle forti.
Dove?
Appena fuori citta’.
Il servizio di emergenza riporta un
terremoto al rifugio.
Dov’e’ il punto di origine?
Viene dalla montagna?
No lo so. Nessuna attivita’ sismica
registrata prima delle scosse.
Cio’ annulla la teoria del vulcano spento.
Questo terremoto non ha un epicentro.
Cosa puo’ causarlo?
Non e’ vulcanico. Non e’ tettonico.
L’unica altra cosa che
potrebbe causarlo
potrebbe essere un rilascio di gas.
Forse la teoria del metano e’ corretta.
Dobbiamo trovare l’ origine.
Ci deve essere qualcosa
che possiamo fare.
Possiamo ordinare una scansione
elettroscopica satellitare
– Potrebbe mostrarci cosa c’è nel sottosuolo.
– Fallo.
Attiva ‘allarme giallo’.
Siamo in stato di emergenza.
Manda i soldati in citta’ fino a
che non capiremo cosa succede.
– Che succede?
– Un altro terremoto di 7.9!
Via ! Via !
Andiamo, andiamo, andiamo!
– Ram!
– Colonello?
Oh, mio Dio.
– I generatori di emergenza sono attivi.
– State tutti bene?
Si, signore, stiamo bene.
– Voglio un rapporto.
– Sto facendo.
Come non abbiamo potuto vedere
l’inizio di qualcosa del genere?
Finche’ non arriva quel satellite
in posizione,
non potremo prevedere
dove colpira’.
Possiamo solo incrociare le braccia e
aspettare quel dannato satellite.
Dobbiamo scavare piu’ a fondo.
Tutto in natura ha un motivo.
– Troviamo quel motivo.
Decifra il codice.
La vita della gente dipende da questo.
Arriveremo alla cima, poi passeremo dal
lato dei ragazzi e poi sulla strada.
Non c’e’ un altra strada?
Sul lato ovest non e’ cosi ripido.
Ho fatto un’escursione una volta.
Non e’ difficile come sembra. Lo prometto.
Non ti preoccupare, ti aiutero’ io.
Prometto che andra’ bene.
Va bene.
Chiama la guardia nazionale. Teniamoci
pronti ad una evacuazione.
– Non e’ sicuro restare qui.
– Si, signore.
E chiama l’elicottero di salvataggio.
– Avete localizzato qualcuno?
– Negativo, colonnello.
Sono stato su ogni angolo e fessura
dal lato della valanga
e strada che porta fuori.
Ho il presentimento che sono
sepolti la sotto.
Lascia stare il presentimento.
e continua a guardare.
– Ricevuto, colonnello.
Se tradurre vi appassiona
e diverte, venite a tradurre con noi.
[SRT project]
Ok, siamo arrivati.
– Non possiamo rimanere qui.
– Papa’ ha detto di aspettarlo qui.
– Siamo troppo esposti.
– Esposti?
Di che stai parlando?
– La tempesta sta peggiorando.
– Tia, dobbiamo andare.
Colonnello, si sta formando una bassa
pressione in questa direzione.
– Scherzi? Quanto cattiva?
– Sembra una tempesta.
– Quando arrivera’?
– In poche ore.
Avvisi tutte le unita’ del campo.
Si avvisano tutte le unita’ che una
tormenta arriva in vostra direzione.
I guai non arrivano mai soli
– Che e’ stato?
– Torna indietro! Andiamo!
Via, andiamo!
Pensi che mamma e papa’ stanno bene?
Sí, questo e’ il lavoro che fa papa’.
I miei piedi si stanno congelando.
Non me li sento piu’.
Lo so, nemmeno io
sento i miei.
Dobbiamo reidratarci.
Non abbiamo un contenitore
per mettere la neve.
Io porto altri contenitori, ricordi?
Non so se la neve fredda piacerebbe
al mio stomaco.
A volte e’ buono essere un tonto.
– Come ti senti, Emily?
– le mie dita stanno congelando.
Ok. Continua a muoverle, mantieni
la circolazione del sangue.
Va bene.
Giu’!
Credo che si sia sciolta tutta.
Tu per primo.
Era buona.
Pero’ ho ancora sete.
– Cosa?
– Ho perso il regalo di papa’.
Non preoccuparti. Credo che
ti perdonera’, date le circostanze.
Shane?
Shane?
Credo si sia fermata.
– Stai bene?
– Si.
Voglio solo trovare i ragazzi.
Quanto manca?
Siamo quasi arrivati in
cima. E’ li.
– Ok? Non e’ lontano.
– Ok.
– Ce la fai?
Sta bene, continuiamo.
Montiamo tutto.
– Lo stiamo registrando?
– Si.
Sembra un fiume che scorre, laggiu’.
Aspettate. Non muovetevi.
Merda.
Dove sono? Non li vedo
da nessuna parte.
Non ti preoccupare, li troveremo.
E’ tutta discesa, da qui.
– Cosa e’ stato?
– Qualcuno urla. Ok.
Andiamo.
– Un altro terremoto.
Stai cadendo? Dillo di nuovo.
Unita’ 5, mi copi?
Unita’ 5, mi copi?
Penso siano andati, signore.
– Dobbiamo svuotare la citta’.
– Ordina l’evacuazione.
– Si, signore.
Attenzione! Esiste una minaccia imminente
di calamita’ naturale in questa zona.
Dall’Autorità militare, tutti i cittadini
devono evacuare immediatamente.
Controllare locali stazioni TV e Radio
per la più vicina zona sicura.
Attenzione! Esiste una minaccia imminente
di calamita’ naturale in questa zona.
Dall’Autorità militare, tutti i cittadini
devono evacuare immediatamente.
Di qua.
Oh, mio Dio.
E’ morto.
Tranquillo, con calma.
– Hai qualcosa di rotto?
– No, ma qualcosa non va nel mio piede.
Aiutatemi ad alzarmi.
– Sta bene?
– Si, sto bene.
Sono Emily.
– Bruce Worthington.
L’uomo del metano?
Si, il tizio al quale nessuno da’ ascolto.
Ho messo in guardia le persone sulla
minaccia del metano qui, da anni.
Shane!
Dove sei?
Shane!
– Shane!
– Tia!
Stai bene?
Vieni a vedere.
Dovreste essere sul campo della valanga.
Ci siamo!
Muoviamoci!
– Scansione delle pendici orientali.
Niente ancora.
Ricevuto.
Vedo la tormenta che si avvicina.
Dovremmo sospendere, signore.
Cerca il team,
siamo a corto di tempo.
Sonderemo l’area alla profondita’
di un metro, cambio.
– Ricevuto. Un metro.
Shane! Tia!
Tia! Shane!
– E la prima scossa non ha liberato il metano?
– No.
No. No, lo scioglimento del metano nel
sottosuolo ha spostato il terreno,
e questo ha provocato le scosse.
Che ha permesso al metano
liquido di evaporare
E la pressione del vapore ha causato
le eruzioni.
E ha provocato altre scosse.
E ha provocato un ciclo ripetitivo,
della fusione del metano.
– La quantita’ di metano liquido
laggiu’ adesso e’ piu’ massiccia.
Se tutto il metano si vaporizzera’
nell’ atmosfera, sara’ catastrofico.
Oh, mio Dio.
Sí, beh, buona fortuna
se qualcuno ti dara’ ascolto.
A me daranno ascolto.
Chi pensi che sia?
– Non lo so.
Wow ! Colonnello! Colonnello!
Io, ecco… ho decifrato il codice.
Sono le grotte. Sta seguendo
le grotte sotto la valle.
Le grotte di ghiaccio?
Si, non so ancora come,
ma questo e’ lo schema. Guardi.
Questi punti mostrano dove
ci sono state tutte le eruzioni.
E queste linee gialle,
sono la sovrapposizione
del sistema di caverne sotterranee.
E’ il collegamento che stavamo cercando.
E’ incredibile.
Perche’ le grotte? Cosa c’e’ li che
provoca queste anomalie anomalie?
Dovremo aspettare che
il satellite si metta in posizione.
Queste grotte sono ovunque.
Carolyn! Evacua la base.
Tutti, tranne il personale chiave,
Si, signore.
Non si sente. Credo sia rotto.
Hai sentito?
E’ un elicottero! Andiamo!
Aspettate, aspettate.
Avete sentito?
– Ehi! Di qua!
– Ehi! Di qua! Siamo qua!
– Ehi ! Quaggiu’! Siamo qua!
– Ehi ! Siamo qua!
Beh, che sia dannato!
Operazione. Ho localizzato
i sopravvissuti.
Colonnello, il capitano ha localizzato
i sopravvissuti.
Grazie a Dio.
Rimanete dove siete,
devo calare il cestello.
Non posso atterrare
in sicurezza.
– Hai sentito?
– Si, e’ un elicottero.
Ok, vai su !
No, Bruce, tu puoi camminare appena.
Vai per primo
– Sto bene. Questo e’ ridicolo.
– Fa salire tua moglie!
– Non posso.
Hai ferite alle gambe! Vai!
Non c’e’ tempo, ti servono
Operazione, ho abbassato il cestello.
Il primo sopravvissuto e’ un uomo non
identificato. Apparentemente ferito.
Su ! Alza !
May Day! Sto precipitando!
Ho perso potenza e
sto cadendo! May Day! May Day!
Cochrane, risponda.
Cochrane, risponda.
Cochrane?
– Che succede?
– Lo abbiamo perso.
– Comunichi alla squadra di ricerca.
Si, signore.
Oh, mio Dio, povero professore.
Adesso pensiamo solo ai ragazzi, ok?
Con la tormenta, fara’ buio presto.
– E potremo avere problemi seri.
– Come arriveremo da loro?
Dovrebbero essere vicini. Quella collina
non e’ molto lontana da qui.
– Pensi che il pilota ci ha segnalato ?
– No lo so.
– Non possiamo saperlo.
– Questo e’ un incubo.
Lo so, pero’ deve andare tutto bene.
Mamma!
– Mamma!
– Grazie a Dio!
Ragazzi!
– State bene?
Non siete feriti?
Solo congelati e spaventati morte.
Eravamo molto preoccupati per voi.
Che e’ successo all’elicottero?
Non ce l’ha fatta.
– Guarda cosa ho trovato.
– Una radio?
Dove l’avete trovata?
Abbiamo incontrato un uomo
congelato nella neve.
Oh, tesoro.
Era uno dei nostri.
Sta funzionando?
Non riesco ad accenderla.
Il conettore e’ rotto.
Pero’ dovrebbe avere un
tracciatore GPS dentro.
– Hai una gomma da masticare dentro
il tuo zaino?
Si, nella tasca di sopra.
– Pensi di farla funzionare?
– La batteria e’ scarsa, pero’
se riesco a mandare un po
di segnale,
la base potrebbe rintracciarlo.
Colonnello.
Riceviamo un segnale dalla montagna.
– Uno dei nostri?
– Si, e’ un segnale GPS codificato.
Sto cercando a chi e’ assegnato
questo codice.
– Significa che qualcuno e’ vivo.
– E’ la radio di Reed.
E’ finita.
La batteria e’ morta. Spero
che la base lo abbia ricevuto.
Beh, conserviamola.
E va bene, rimettiamoci in cammino.
Che bello rivedervi, ragazzi.
– Dobbiamo scavare.
– Dobbiamo dormire qui? Sei impazzito?
L’ultima cosa che voglio e’
rimanere intrappolati con la tempesta.
– Dobbiamo costruire un rifugio, vero papa’?
– Giusto, per poter rimanere caldi.
– Altrimenti non sopravviveremo alla notte.
– Come ha fatto Jackes Balmat.
– E chi e’?
– Il primo a scalare il Monte Bianco.
– Ha passato la notte in un buco.
– E’ sopravvissuto?
Sicuro.
Visto? Tutto andra’ bene. Solo
vedetela come un’ avventura, ok?
Sara’ utile quando l’insegnante vi
chiedera’ il tema sulle vacanze di Natale.
– Molto divertente, papa’.
– Ok.
In marcia, truppa.
Andiamo.
Andiamo, ragazzi.
In quanto tempo le eruzioni
raggiungeranno la citta’?
Il flusso e’ imprevedibile.
Non c’e’ nessun modo di saperlo
con certezza, signore.
– Carolyn?
– Sí, signore.
Abbiamo finito di evacuare la base?
Tutti fuori, colonnello,eccetto
il personale chiave
e i volontari che sono
rimasti qui.
Va bene. Ascoltatemi!
Vi chiedo di andare, adesso.
E’ la vigilia e dovete rimanere a casa
con la vostra famiglia.
A partire da adesso.
– Sembra che rimarremo con lei, signore.
– No, non si discute.
Abbiamo perso molta gente,oggi. Vi
ordino di andare, adesso.
Per l’ amor di Dio.
Buon Natale, signore.
Stringiamoci insieme per scaldarci.
Spero che Yeti non senta freddo,
ovunque sia.
No, no, lui e’ fatto per questo clima.
Probabilmente sta meglio di
qualcuno di noi,adesso.
Che hai, li?
Oh, questo? Il mio kit
di sopravvivenza.
– Cos’altro tieni,li ? Altri guanti?
– No.
– Qualcosa da mangiare?
– No.
Oh, io si.
Non mi guardare cosi. Ne ho
solo uno e volevo conservarlo
fino a che non fosse stato
davvero necessario.
Bene, credo che il momento sia arrivato.
Ecco, cara.
Grazie.
Tia, ho sentito che stai pensando di
andare all’universita’ della California.
Non ora, Michael.
Cosa? Ma io voglio sentire delle palme.
Vorrei studiare Chimica o Biologia.
Non ho ancora deciso.
Sul serio?
Se non lo hai ancora notato, sono una
secchiona come te, papa’.
– Ti sei informata sull’universita’?
– Si.
Non voglio che te ne vai.
Potrai farmi visita, Shane.
Tutti potrete farmi visita.
Ho un idea. Che ne dite se andiamo tutti
giu’ per un tour di alcuni campus?
– Davvero?
– Si.
Si. Andiamo come una famiglia.
E andiamo in un
parco di divertimenti, qualche spiaggia.
– Che ne pensate?
– Geniale.
Stai bene?
– Si, sto bene.
– Bene.
Vediamo di poter riparare il tetto
della nostra nuova casa.
Facile a dirsi, non hai mai riparato
nessun tetto.
Si, giusto.
Shane! Dammi la lampada!
Ehi ! Siamo qua!
Di qua! Ehi ! Siamo qua!
Oh, mio Dio!
– Si!
– Siamo salvi! Si!
– Sono buoni?
– Si.
Colonnello. Lui e’ qui.
Michael. Grazie a Dio ce l’hai fatta.
I ragazzi stanno bene?
Sí, sono con Emily in sala da pranzo.
Il trasporto e’ pronto. Questo posto
non e’ sicuro per la tua famiglia.
Nessun posto lo e’.
Reed e Wallace sono sopravvissuti?
No, temo di no, signore.
Ram, ho sentito della scoperta
delle grotte. Buon lavoro.
Grazie.
Ho il permesso di informarli, signore?
Attenti tutti!
Abbiamo a che fare con una
grossa quantita’ di metano liquido.
che si muove attraverso grotte
create da ghiacciai sotterranei.
Adesso, quando il metano trova uno sfogo,
provoca le eruzioni.
Stiamo monitorando le eruzioni.
Si dirigono verso Fairbanks.
La minaccia, tuttavia, e’ molto
piu’ grande di questo.
Oltre Fairbanks, le grotte si aprono
sulle cave in superficie.
Quando il metano
arrivera’ in questo punto,
vaporizzera’ tutto, e sara’
disastroso.
– Cosa dobbiamo fare?
– Bloccarlo. Evitare che esca.
E un satellite per fare una scansione
spettrometrica, e vedere cosa abbiamo.
– Rimetto il satellite in posizione.
Solo un minuto.
Bene. cosi potremo vedere
il flusso di metano,
e trovare un modo di estinguerlo.
Ci serve dell’esplosivo.
Abbiamo il C-4, pero’ posizionarlo
sara’ rischioso.
Sono evacuati tutti, non ho
nessun ‘demolitore’.
Io ho esperienza in esplosivi.
Anche io.
Contate su di me.
Jamie, Ram, andiamo a farlo
insieme, va bene? Andiamo.
Jamie, siamo pronti ad andare. Dove sei?
C’e’ un veicolo in attesa fuori, ragazzi,
per portarvi in un rifugio.
Tu non vieni?
Ragazzi, ho una missione
molto speciale da fare.
– E’ molto importante, le nostre
vite dipendono da questo.
Perche’ proprio tu?
Non sei un soldato.
No. Ma questo e’ parte del mio lavoro.
Yeti e’ ancora la fuori.
Non possiamo andare senza lui.
Non preoccuparti per Yeti. Lo
cerchero’ quando torno.
Per adesso tieni d’occhio tua madre e
tua sorella, va bene?
Per favore Michael. Ho paura.
Devi andare davvero?
Si, non preoccuparti.
Andra’ tutto bene.
– Sta bene?
– Che le succede?
Metano! Andiamo tutti fuori dall’edificio!
Andiamo.
DICHIARATA ZONA DI BLOCCO.
A TUTTO IL PERSONALE:
SEGUIRE PROCEDURE CODICE ROSSO.
Colonnello!
Bill! Bill! Sta bene?
Sto bene. Abbiamo individuato la perdita.
E’ stata sigillato.
Il satellite e’ in posizione.
Ecco la tua piscina di metano.
Oh, mio Dio. Guarda quanto e’ grande.
In che guaio ci troviamo?
Se il metano si vaporizza nell’ atmosfera,
distruggera’ tutte le forme di vita
del pianeta.
Non possiamo fermarla come hai detto?
Non possiamo bloccarla cosi.
Voglio dire che ci devono essere centinaia
di miliardi di tonnellate laggiù.
Trabocchera’ in altre grotte
e Dio solo sa dove altro.
E’ tutto ok ? Che sta succedendo ?
Guarda cosa abbiamo di fronte.
E’ piu’ grande di quanto pensassi.
Dobbiamo trovare il modo di
distruggerlo molto presto.
Se lo bruciamo? E’
infiammabile, non e’ vero?
Solo quando e’ un gas, non un liquido.
Beh, lo facciamo saltare con il C-4.
Ci serve un alta velocita’ di detonazione
per eliminare tanto metano.
Il C-4 non e’ rapido.
– E’ tutto cio’ che abbiamo.
– Se ordiniamo un bombardamento?
E’ troppo tardi. Guarda dov’e’.
Tra un ora
arrivera’ a Fairbanks e si
vaporizzera’.
Dobbiamo pensare a qualcosa di veloce.
Non abbiamo altro? Nitroglicerina,
esplosivi chimici? Niente altro?
C’e’ un deposito di olio combustibile
fuori dalla citta’.
Che ne pensi, Michael?
L’esplosione di petrolio ha un alta
velocita’ di detonazione.
Forse funzionera’. Dobbiamo solo
intrappolare il metano li’.
Dobbiamo creare 2 esplosioni.
La prima dove le grotte si intersecano,
vicino al rifugio.
E la seconda qui.
Tagliamo il metano fuori, spingendolo
verso il deposito di combustibile.
Una volta che il metano e’ li, facciamo
saltare in aria i serbatoi.
Facciamolo.
Per quanto tempo starai via?
No lo so, pero’ questo soldato
vi portera’ in un rifugio.
– Vi voglio bene, ragazzi.
– Anche io, papa’.
– Non puoi venire con noi?
– Non posso. Devo farlo.
– Lo sai, vero?
– Si.
Solo assicurati di tornare
a casa sano e salvo.
Lo faro’.
– Va bene.
– Andate.
– Non farti male, papa’.
– Non lo faro’.
– Cerca Yeti mentre sei laggiu’.
– Faro’ del mio meglio.
Buon Natale.
Oh, tesoro.
– Bel portafoglio, Shane. Grazie.
– Ti voglio bene.
Anch’io vi voglio bene. Buon Natale.
– Ciao.
– Ok, state attenti. Tutti voi.
Ti voglio bene, papa’.
– A presto.
– Ciao papi.
– Ciao, papa’.
Ciao.
Ram sta prendendo le riserve,
e Jamie ha le coordinate.
– Ti guidero’ da loro.
– Ricevuto, colonnello.
Il C-4 e il suo detonatore, e la radio
con GPS
cosi il Colonnello puo’ tracciarla.
Quando arriva al bersaglio,
lo posi a terra,
giri da questa parte e tiri il manico
per attivare il detonatore.
Giro e tiro. Capito.
Guidi con prudenza.
– Pensi che papa’ stara’ bene?
– Si, stara’ bene.
– Ma se non lo rivedro’ mai piu?
– Non temere, tesoro, lo rivedrai ancora.
Non gli ho comprato nulla per Natale.
Tia, tesoro, non importa. Vieni qui.
Non ti preoccupare Tia, papa’ tornera’ da noi.
Andra’ tutto bene.
Sapete. l’ultima volta che vi ho tenuto
cosi, eravate molto piccoli.
– Io non sono piu’ piccolo.
– No, non piu’.
– Vi ricordate di Atlanta?
– No.
Ogni volta che c’era una tempesta,
voi venivate nel nostro lettone.
E qualche volta vostro padre
vi raccontava una storia.
Lo ricordo.
Forse.
Raggiungete l’obiettivo, ragazzi.
Questa cosa e’ veloce.
Abbiamo solo 15 minuti prima che
il metano passi da li.
Non possiamo perdere questa opportunita’.
Quanto sono vicino?
Sempre dritto, Michael.
Sei a 100 metri dall’obiettivo.
Maledizione!
Mamma?
Che succede? Perche’ ti sei fermato?
Si e’ aperta una crepa giusto
di fronte a me.
Puoi aggirarla?
No lo so. Mi dia un minuto.
Il metano sta uscendo.
Mamma, mamma, stai bene?
Si, caro. Si, sto bene.
Tía e’ ferita.
– Dove ti fa male, cara?
– E’ la mia gamba.
Va bene, va bene, va bene.
Tranquilla, cara. Andra’ tutto bene.
Proviamo.
Shane, puoi aiutarmi? Voglio che
metti le mani qui, va bene?
– Mantienila ferma, va bene?
– Va bene.
Assicurati che lei rimanga calda
e cosciente.
Io tornero’ presto, ok?
Sto per tirarci fuori di qui.
Non si preoccupi, cerco di aiutare.
Ok, tenetevi forte, ragazzi!
Fermo! Michael, sei sull’obiettivo!
Michael, il metano e’ a pochi
secondi da te.
Andiamo, andiamo, andiamo!
E’ inceppato.
Che succede? Hai solo 20 secondi.
– E’ ‘tira e gira’, vero?
– No, e’ ‘gira e tira’!
Gira e tira.
Fatto!
Via da li, Michael.
Devo detonare. Sei pronto?
Oh, no
Michael, mi senti?
Devo detonare. Sei pronto?
Yeti!
Spero che tu sia pronto, Michael.
Funziona! Il metano si dirige
al secondo punto di detonazione.
Qualcuno ha sentito Michael?
Io ho perso il contatto.
Negativo Colonnello
Negativo, Colonnello
Sei pronta, Jamie?
Sí, Colonnello.
Fin’ora tutto bene. Il metano sta andando
al deposito di olio combustibile.
Devo esplodere i serbatoi.
Sei pronto, Ram?
Negativo, Colonnello!
Devi scappare via da li.
Cinque.
Quattro.
E questo è tutto.
Non era molto difficile.
Pensi che papa’ stara’ bene?
E se e’ intrappolato lassu’?
Vieni qui.
Guardate!
– Ciao, Yeti!
– Yeti!
Yeti! Sei vivo!
– Ci sei mancato tanto!
– Lo abbiamo trovato.
Bravo ragazzo.
– Sei davvero un bravo ragazzo.
Ragazzi, ragazzi, guardate, guardate.
Papa’ !
Papa’ ?
Michael !
Papa’!
– Ciao, amico!
Buon Natale!
Hai trovato Yeti!
In verita’ lui ha trovato me.
Buon Natale.
Buon Natale.
– Che e’ successo alla tua gamba?
– Niente, sto bene.
– E’ rotta.
– Come ha fatto?
Eravamo per strada. E un
geiser si e’ formato sotto il camion.
E siamo volati per aria.
Stai scherzando?
No, e poi la mamma ha guidato il camion.
E’ tutto vero.
Ma dai, hai salvato la giornata!
– Buon Natale.
– Buon Natale.
– E’ ora di tornare a casa?
– Si, si.
– Ti aiuto, cara?
– Si.
Qui c’e’ il nostro albero!
Andiamo.
– Albero impressionante, papa’.
– E’ perfetto, vero?
Yeti mi ha aiutato.
Bravo ragazzo, Yeti.
Credo che si meriti
un regalo di Natale.
– Cosa pensate che dobbiamo comprargli?
– Io so cosa gli piace.
– E cosa?
– Frittelle !

Categories: Movie | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

Fuck Up 2012 English English

movie image

Download subtitles of Fuck Up 2012 English English

Now it seems like
it was always summer.
At least, that’s what was
worth looking forward to.
All four of us together, from June
to August. At Robin’s father’s cabin.
It seemed like the world had paused.
As if no one could get to us.
Maybe it’s a good thing that you
don’t know what life will be like.
Funny that it’s when someone dies
that you start thinking about living.
That friends, lovers, kids, work, car…
Everything ends in that second
when you stop breathing.
One single moment, and everything
you’ve done and has been is gone.
It’s too late to right your wrongs.
This is Jack.
And this is the day
when life caught up with us.
Have you started
doing business by yourself?
No, it’s just this time.
I’ve talked to Leopold about it.
Sometimes it’s important
to do the right thing.
This is me. Making one of the hundred
choices we make every day.
Making choices creates a pattern in
the life you’re living, but of course…
It being a pattern doesn’t
make the choices smart.
See you next month, then.
You ought to
trade in your car. It looks…
No, it’s got Halden plates. You’re not
pulled over at the border with them.
-Hello.
– Hi, Jack. I’m there in 15 minutes.
It’s Robin. Jack is kind of…busy.
-Is everyone there?
-Me and Jack.
We’re waiting for
Rasmussen and you.
You were supposed to be here at 8,
so feel free to say why we’re here.
Call Rasmussen and tell him
to come. You’ll be excited.
The downside of choices is that
you can’t know if you’ll regret them.
Until it’s too late.
Jack!
-Can’t we go to your place?
-We’re doing fine here, aren’t we?
I’m driving down all this way
and it only ends up like this.
Isn’t this good enough?
Sorry. But it only keeps on
calling over and over.
-I thought maybe you’d get it.
I’m in the middle of something,
can I call you back in a minute?
It’s ok, it’s alright.
You have to say hello to Robin.
-Robin, say hello to Linda.
Come on, Jack.
Daddy’s waiting down in the boat.
Jack wanted to become a doctor,
an adventurer or a super hero.
Jack soon discovered what it’s like
having a reputation in a small town.
Jack is a fucker,
just like his dad
Hi, I’m at the hospital.
Reading for tomorrow’s exams.
She’s got a fever? Rebecca, I’ll be
there as soon as I can. Good. Bye.
-Is Glenn here yet?
-No, not yet.
What was that about?
My daughter’s sick.
-I’ll go and find Rasmussen.
Rasmussen?
-Who is it?
-It’s Jack.
Jacques. Jacques Brel.
-Why are you sitting here?
-I’m enjoying myself.
-I’m doing just fine.
-What is that?
It’s a telephoto lens. I’ve taken
photos at a wedding.
I sold the rest of the equipment.
They had to be at a distance.
Oh yeah. I compensated by selling
Viagra to the groom. That was good.
-Do you want some?
-I’m having exams tomorrow.
-Ok. No problem.
-Fuck it.
-You know what?
I’ve thought
about smuggling chicken wings.
The last time I was inside, I was with
a guy who’d smuggled 6 tons of wings.
He got two months. You’re locked up
for years smuggling drugs.
He could have
become a millionaire on chicken.
Chicken wings is the future.
Hi, it’s Glenn, leave a message…
-Rasmussen is coming soon.
-God damn it, Jack.
I’m a doctor.
You thought I wouldn’t notice?
I had one.
-Hi, Robin.
-Hello.
Glenn is on his way…
…from Gothenburg. He’s importing
a Porsche from Germany.
-We know.
-So you know. He’ll be here.
I lent him the money I got
after my aunt to pay for the car.
-What? He lent money from you too?
-Yes. Me too?
-He lent 90.
-He lent 90.000 from you?
He lent 200.000 from me. I put it
on the mortgage on my house.
Then we’re three. He called me
last week. I didn’t know about you.
If Rebecca finds out about this
I can just as well move out.
I knew it, I knew it. He’s back
into smuggling again.
He doesn’t lend money, he’s
always got money. You know that.
You wondered why I’m not with you
anymore. This is the answer.
The world’s not like this. You can put
one foot after the other and not crash.
-Don’t be so self righteous, doctor.
-I stole a car when I was sixteen.
The difference is that
you haven’t grown up since then.
I was having a beer with you
and this is how it gets. Like that!
You’re having your ambulance driver
exam tomorrow.
-I’ll drive up to him.
-Drive? You don’t have a car.
No, but I can walk.
Do you have to fuck up
every chance you get?
Hi, where are you?
Hi, Rebecca.
No, I thought it was Glenn.
I’m at the hospital.
I’ll be home soon. Good. Bye.
-Damn. Rebecca’s really pissed off.
-Oh, yes?
I have to go home now. Can you
tell me when Glenn calls?
I have to go up to my father.
He was feeling bad earlier.
-Is he doing ok? Say hi.
-Get a grip until tomorrow.
Nice.
This is going well.
I’m doing fine.
Oh, yes.
Drive…
Even as a boy it was evident that
Rasmussen was very energetic.
No one put the word “hyper” in front
of the fact that he was way too active.
So he ended up getting all other
kind of wrong medication instead.
Rasmussen’s teacher had a car,
his most loved possession, -
– up until he died.
When Rasmussen’s parents died, -
– he spent his inheritage on buying that
car. Then he crashed it against a rock.
Daddy?
Hi. You can’t get to sleep?
I was just pretending to.
-Are you sick?
-Mom said I had a fever.
It feels better now.
You’re not that hot.
Why did you
get home this late, daddy?
I just had to…work.
Have you had a nice day?
-Pretty nice.
-What have you been up to?
-I’ve made a book with leaves.
-Did you find any nice ones?
-I put it on the table for you to see.
-I’ll go down and look right away.
Sleep tight.
Sleep tight…
No, no. No.
-She’s not close to having a fever.
-She was burning hot before this.
I’m sorry, I got here
as soon as I could.
After the exams tomorrow I can stay at
home if she’s still sick. Watch a movie.
-Is there something wrong?
-I’ve packed your things.
-Why?
-Who is Linda?
-She’s someone from class.
-Don’t treat me like a fool.
She called here and hung up
when she understood who it was.
She called because they were
celebrating the exams today.
They probably wanted me to be there,
but I couldn’t because of tomorrow.
Do you want me
to introduce you to her?
-I was going to…
-What were you doing with 200.000?
Glenn…needed money.
He didn’t get a loan and he was
importing a car and…
He’ll be back today, I’ve talked to him.
I’ll get the money tomorrow.
200.000?
We don’t have that kind of money.
-I don’t know what to say.
-It’s my thing. I’ll fix this.
Hey, you.
You’ve never dealt
with a thing in your life.
Rebecca…
The only thing that matters to me is
you and Julie. The only thing to me.
You’re the most
important ones in my life.
I’m sorry for not calling. And for
not telling you about that money.
I don’t get it…
I was so stupid. I didn’t mean to.
But tomorrow…tomorrow I’m a hero.
You’re with a hero. I’ll get my license
tomorrow and get a uniform.
I’m sorry.
Sorry for not calling.
-I can’t take it anymore.
-I should’ve told you about the money.
Come here, darling. Come.
You can sleep in my bed, if you
want to. Daddy’s sleeping downstairs.
Come on.
That money will be back on the
account tomorrow. You get it?
-Good night.
-Come here, darling.
Hi, it’s Glenn.
Leave a message after…
Hi, it’s Glenn.
Leave a message after…
-Jack Heine, is that you?
-Jack, that is me. It’s me.
I’m Malene Brosted,
I’m your supervisor.
-Are you done with the medical?
-Six weeks ago.
When you’re done
with your posing, we’ll take off.
Normally I’d be
embarrassed but not today.
Ok, Jack, this will be alright.
No speed monologues -
– and no teeth grinding.
Jack.
-I’m just saying I’ve had a bad day.
-Get going, we’ll take it from there.
-What is that?
-Those are leaves.
We can’t go very far. We’re the
only ambulance in this area now.
Slow down a bit now.
I can’t sleep with my girlfriend.
Just wanna sleep with every one else,
not you. Well, you too, of course.
The point is, you can’t talk about it.
Men are supposed to always perform.
I’ve made her so boring, you know.
She’s not really that boring.
I wasn’t supposed to live
in a townhouse. It’s like a swamp.
I spent 12.000 on gravel last week.
This is different. Now I’m a hero.
-Watch out for that woman up there.
-Yeah, yeah.
I used to fight all the time. I hit a guy
with a glass, right in his face.
He lost his eye, that was when I quit.
This is something totally different.
-Do you like guinea pigs?
-I have never really thought about it.
Central calling 217.
-217 responding.
– An accident on the highway.
On the border,
the police are present.
One person with severe injuries
Condition is stable.
-Can’t any of the other cars do it?
– None of them are available.
-Ok, then we’ll take it.
– Ok, thanks.
Did you get it? This is your
first emergency call. Step on it.
-We’re going to the border to Sweden.
-That’s alright.
We’ll need a neck brace
and a stretcher.
-God damn it, Glenn!
-Do you hear what I’m saying?
A neck brace and a stretcher.
Here we are.
Can you hear me?
Do you hear me? If you do,
squeeze my hand as hard as you can.
I’ll report that we’re coming in.
His pulse is low..
Glenn, can you hear me?
Glenn, it will be alright.
Glenn? Is there something
you need to lose?
-Do you know him?
-Halden is a small town, you know.
Jack?
I tried.
You just stay right here.
Thanks for last night.
-How was the exam?
-What are you doing here?
I found a nice car last night but forgot
how comfortable the seats are.
He’s got half a pharmacy in him.
Do you know him?
Halden is a small town.
Don’t be shy. We’re all friends here.
I had an amazing dream last night.
I dreamt that I hate polar explorer
Børge Ousland. I despise people -
– who think
they need to go to Antarctica.
It’s a walk in the park. First one
across, first one with a leg missing…
You know what, I woke up with
the goal of being the first one -
– going to Antarctica while drunk.
-Think about it.
-Rasmussen, we have a problem.
Can I talk to you?
No, no, you’re staying here.
-Can we take it later?
-Glenn did not buy a new car.
-Drop by him later and then call me.
-Yes, alright.
-Do you wanna watch?
-Yes, I’d really like that.
Hi, Robin. Before you go to work,
we have a problem with Glenn.
I’m not going to work, that’s my dad.
I went down to him this morning,
and he was laying on the floor.
I should have gone
down there yesterday.
Tell me if you need help.
I’ll call you later.
Jack, I want to talk to you.
-Do you think I’m stupid, or what?
-What?
Who do you think you are
and what crappy speed are you on?
I tell you, you get one more chance.
Don’t pull shit like that again, right?
-Do you understand?
-Yes. I didn’t sleep well last night.
Good luck with that.
-You can’t keep up with this.
-Glenn drove the car into a tree.
-The old car, let me tell you.
-A cop is stationed by his room.
-That’s not for hitting a moose.
-He didn’t get the job done!
I’ve lost my money!
When they go through his finances,
they’ll see where it’s coming from.
I really don’t want to know. I’ve spent
my whole life getting away from this.
While you were guzzling down six
packs of beer, I spent eight years -
– studying and I refuse to let you
ruin this. Do you get that?
-The truth is that we couldn’t know.
-They’ll hardly believe us.
Some of us are burdened
by a hardly reliable past.
You have a consultation in room 305.
Hi, Jack.
Thanks, Line.
We’re all a bit fragile now.
At best…
…this isn’t all that bad.
We do have a tiny problem.
I have 20 grams of speed at his house.
They’ll do a search there.
What the hell are you saying?
-The police can’t tell that it’s yours.
-It’s in a package with my name on it.
I only had a letter from IRS at hand
and thought I’d make some use of it.
-Can you go and get it?
-Can you go and get it?
I need to go to an interrogation in
half an hour for that thing last night.
-It’s not easy being your friend.
-I can go down to the station and…
No, no, no, Rasmussen. Listen to me.
We’ll wait until Glenn is conscious.
The easiest thing is just to ask him.
-What?
-I’m not going, they won’t let him in.
-What? Me? No!
-Yes, you. Yes!
Yes, alright then. I’ll do it.
-What’s that?
-These are leaves.
Robin?
-Is your dad alright?
-Suffering a stroke can go either way.
-They’re working on him now.
-It will be alright. He’s a strong man.
-Oh, well. Get going now.
Robin’s dad had always wanted a boy.
So she was determined to be -
– Kevin Keegan or Luke McCahan.
After her mother ran away, Robin did
anything to keep it all together.
This lead to her building up anger
that had unfortunate consequences.
A social gene she got from her father.
He thought celebrating Constitution
Day was best over the radio.
You and me, Robin.
Only you and me.
Intensive care, please.
-Wait here. He’ll be with you soon.
-Good. I need to get to work.
-God damn it, Rasmussen.
-Sorry…
Glenn Stenberg?
-Is that a friend of yours?
I just happen to know who he is.
You know, Halden is a small town.
I brought some fresh pastry.
Just help yourself.
-That was a nice drawing.
-It’s the tallest mountain in the world.
-Have you transferred the money?
-Yes.
It’ll be a day
until they’re posted.
You’re so good at drawing.
A lot better than mom.
Jack! Jack…
-My god.
-My god…
What?
It’s just a bloody…
…motherfucking…
…god-damned flower pot!
They called from Dickens. Your credit
card is still there since last night.
Jack.
Have I ever tried to tie you down?
Or tried to control you?
You get to do exactly what you want.
It’s just not working,
living parallel lives.
Do you understand? You make me feel
lonely, though I’m together with you.
Do you get that?
I feel pretty lonely too.
Remember that we’re having dinner
with my parents tonight.
-Did you get your ambulance license?
-Yes.
-Congratulations.
-Thank you.
Damn it!
-What?
-It’s so beautiful.
Not beautiful…but small.
Reminds me of
when things were a bit easier.
-I think we’re doing fine now.
-Yes.
Alright. Hear this.
He had 3.8 kilos of coke
in the trunk of his car.
-That’s pretty much.
-What did he get for our money?
1.3 kilo perhaps. Almost a third. The
question is: Who paid for the rest?
Not Glenn. He’s definitely
not got that much money.
-How much do you think?
-I don’t know…no one in this town.
His car’s at the impound. The cops are
waiting to see if someone picks it up.
The guys paying for it don’t calculate
what they paid for the drugs, -
– but what it’s worth on the street.
So, someone’s lost about 2.5 million.
-That’s not possible.
-It is.
I don’t know shit.
When I was at his house
he was so paranoid that he had -
– loaded guns all over
and a cell phone behind the toilet.
-Where are you going?
-Up to Glenn’s to get that envelope.
Of course. I need to go to the hospital
for a check-up, after last night.
The doctor sees me
as a sort of an experiment.
-Should I tell Robin?
-Yes, she’ll be very pleased.
Alright. No? Yes or no?
-Ok. Just checking.
Hi, Rasmussen.
Where should I start to look?
Check out the drawer
beneath the moose.
There is no warning but you know
when it’s finally gone too far.
You hear your own blood pounding
and you think: If I survive this, -
– I’ll become a good man.
Hello? Hello?
Hi…Jack.
Jack…
Where’s the package?
And where is Glenn?
I don’t know…
I was only getting…
I was only getting
something for someone.
-Help yourself.
-What?
Get what you’re here for.
I don’t know…I’m just here
to pick up something.
I don’t want any trouble,
I’m not a part of this at all.
You can have it, I don’t need it.
I’m sorry.
Jack, come here.
Come here. Glenn was going
to pick up a package.
For me. In that package there is
something that means a lot to me.
Now neither Glenn nor the package
is here. Unfortunately.
-But you are here.
-I don’t know…I’m sorry.
You’re a good looking guy, Jack.
Turn around. Just turn around.
The other way.
Where is the package
and where is Glenn?
Let us try again.
Oh, please.
Jack.
You’re not gonna be very pretty
for long if we keep up like this.
Buster! Come here, old man.
An old fighter. 13 years old now.
I never leave him alone.
You should never leave dogs alone.
Where is the package?
And where is Glenn?
I don’t have anything. He crashed
with a moose and is in the hospital.
If you can’t find what you’re looking
for, then I don’t know. It’s not here.
This is… They towed
the car to the impound lot.
Perhaps it’s all there?
It has to be there.
Well, then. Let’s go!
Where are we going to?
Now that we’re introduced
you may consider yourself a guide.
I’m at Busterudveien 121. I’ve been
robbed. I’ve been held at gun point.
Camilla.
Try not to speak. Try to get
some rest instead. Let’s see…
Could you do me a favour? Can I
borrow your phone? Just a minute.
You’ll have to ask the police
about that. Rest now.
-No one needs to know.
-Ask the police about that, Glenn.
Any problems here?
-Rasmussen.
Everything’s gotten worse.
A lot worse.
Might be strange coming from me,
but maybe we should call the cops.
What would you tell them?
Your name is on the envelope -
– with 15 grams of Amphetamine in it.
Breaking in to a guy’s apartment -
– who imported 4 kilos of cocaine.
We’ve run off from the police, -
– run over a guy and transferred
380.000 to Glenn’s account.
-I paid him in cash.
-You put your name on the envelope.
Chicken wings.
That’s where the money is.
Put a sock in it.
-How’s your hand doing?
-It’s really pounding.
I’m on duty tonight. Damn! Dinner!
At Rebecca’s parents. Two hours ago.
I should have been there for dinner.
I have to use your phone.
I need to make a call.
-What do we do now?
-We can’t just leave him here, -
– in case someone comes.
We’ll leave him in the alley.
Come on, give me a hand.
I’m an ambulance driver. I should
be saving people, not dump them.
We have to hide your car.
They know what it looks like.
Take the car and I’ll
take a taxi up to Glenn.
So, this is why we retired to Norway
instead of to Mallorca?
A son in law that
doesn’t care about his own family.
Hi, Rebecca. Sorry I’m late
but where are you?
I’m where you should have been.
What are you up to?
I’ll be there in ten minutes.
-No, let it be. I don’t want to.
– Can I talk to Julie?
The money’s not in the account yet.
Well…
-I have never liked him.
-You have never liked anyone.
You don’t even like mom.
-Can I help you with something?
-I’m just checking in with the patient.
-I picked him up earlier today.
-I can’t let you in.
You got some nasty bruises there.
Heine, was it?
That’s alright. I’ll come back later.
The ambulance driver that picked
you up asked for you. Just now.
I don’t want to talk to anyone now.
I’m having a smoke on the balcony.
I’ll come and get you in ten minutes.
-What on earth happened to you?
-Nothing.
-What are you doing?
-Nothing.
My god! What has happened?
I need some band aid.
I know you would have
done the same thing.
I know what they caught you for.
Someone’s eager to get you.
They’re dangerous.
What are you up to?
-It’s me they’re after. It’s my problem.
-Not after we borrowed you money.
You’ll get back the money.
You’re the only family I’ve got and I
wanted things to be as they were.
-You’ll see. You’re gonna love it.
-What did you buy?
What the hell!
He went back inside.
Listen to me.
Was it the police
here in town that got it?
Yes. This really sucks.
I’m stuck here and can’t do shit.
Stay alive and I’ll fix this. Somehow.
-I’m sorry.
-How many times have you said that?
Way too many times.
-What did Glenn say?
-He’d spent all the money.
They won’t give up until
they’ve gotten back everything.
I just need to sit here
and figure out what to do.
-How is he doing?
-He hasn’t woken up yet.
When we were kids,
your dad was always invulnerable.
He was always invulnerable.
I remember us being
at your cabin every summer.
He was everything my dad was not.
He kept things together.
He was at his best there.
Now he’s small.
I’ve never said that he was
good enough. Not once.
It’s funny. There’s no other place
than here I would like to be.
But I don’t want to be in the room.
I sat like this with my mom.
For three weeks.
Without saying one word.
I had these conversations with her.
Inside my head.
Then she died in the evening.
I called my dad. They were divorced.
It was snowing and…
Dad didn’t even go into her room.
Then we went over to his place,
had a bottle of wine.
There was this woman there.
I sat on the couch on the first floor
and dad was upstairs, screwing.
And I thought to myself:
I will never be like that.
You’re a lot better than your dad.
How did it turn out
at home last night?
Honestly, things are going really bad.
Was Julie sick when you got home?
You know what? You’re the one
that’s made the most of herself.
It was during the summers
that no one could get to us.
That was more important
to some than to others.
-Hello?
– Hi, it’s the emergency.
There’s an
unconscious man in an alley.
He’s stable, the police are there.
-What are you calling me for?
– You’re on the emergency team -
– on duty, so it’s you I’m calling.
-I’m having personal problems.
Who doesn’t? Tell me where you are
and Malene will pick you up.
I’m at Meiseveien 9.
Rasmussen, they’ve found him
in the alley. You have to go there.
If not, I won’t get my license.
Right now I don’t have much else left.
You take the stretcher.
-He’s awake but out of it.
-Alright. What can we do about it?
Do you want me to kick him
in the head? I can’t go in there.
-But I can?
-Looks like it.
Move people out of the way
so we can get some work done.
I’ll get a neck brace in the car.
Now everything will be alright.
He woke up but then
he passed out again.
You did a really good job today.
-Thanks for not throwing me out.
-Don’t thank me, thank Robin.
Why do you think you were accepted
at the ambulance course?
-What are you doing?
-Somebody’s after our patient!
-Do you know who those people are?
What the hell do we do now?
Is he going to survive?
Listen. We can’t tell the police
that we dumped the patient, right?
-He ran off while we were parked.
-He ran off on the stretcher?
They aren’t going to report that.
We’ll just get a new one from
the storage. Are you alright?
-Are you going to survive?
-We get by the strangest thing.
I’m sorry, Malene. You weren’t
meant to get wound up in this.
-Wound up in what?
-I’ll come down later.
This is really bad timing
but I have to go now.
My life is about to fall to pieces.
Jack? Jack!
A guy dropped by with this for you.
New rules, Jack. You got 24 hours.
Waiting for you at Grand Hotel.
Sometimes it seems that life
has its own debt account.
At one point
your debt will be due and collected.
When you think you’ve hit bottom,
it can always get a lot worse.
Open up!
Is Rebecca and Julie here?
Hello!
I have no right to be here.
Sorry for not fixing the money
and dropping out on dinner.
Promise me that you and Julie
will not go home.
Get as mad as you want
but just don’t go home.
-What is happening?
-Just something I need to sort out.
Let me have a look at you.
I shouldn’t have thrown you out.
I get so mad and start packing and…
-Rebecca…
-I got mad, you don’t have to move.
Yes, I do.
-I don’t want you to.
-You’ve told me to leave many times.
It’s you and me.
Rebecca. Rebecca. I’m no good.
I’m bad. I’m a bad guy.
I’ll take a look at those wounds.
Wait here.
You know what? I’ve fucked anything
that moves. I’ve fucked all my life.
Do you think that I don’t know that?
Don’t you think that?
This is no kind of life.
We can’t live our lives like this.
We only make
each other smaller and smaller.
Julie goes around pretending
to be sick so that I’ll come back.
But she’s not sick. She’s not sick.
We can’t use kids in this.
We’re not like that.
Rebecca…
Can you please tell Rebecca
and Julie to stay here tonight.
You can be assured of that.
There you go. Turn your back
to the problem. Like you always do.
What the hell are you doing?
Have you gone nuts?
Get out of here!
Don’t ever come back here.
Hi, Jack. What a surprise.
I heard that you’ve been
a busy man today.
Listen, you’re in a lot more
trouble than we are.
If you don’t go
back with that package.
You don’t know this place.
Stay the hell away from my family.
It won’t help threatening them.
Don’t take it personally, Jack.
It’s only business.
How can you live with yourself?
-My daughter is a child.
-You think that I’m the devil.
That is wrong.
Even in a content life there is sin.
You can’t escape that, Jack.
Ask yourself how you
learn to live with your sins.
You’ll come to the same conclusion
as every thinking human being -
– since they burned heretics.
There is no God.
Death is nothing.
It is just nothingness.
As soon as you realize that,
you can live with anything.
She’s a child.
My daughter is a child.
Two out of six ducklings survive.
The rest are eaten
by seagulls or pikes.
We don’t perceive the pike
as being evil because of that.
Those are the ways of nature.
Every man for himself.
I think that you know that.
You must leave now.
Just stay away from
Rebecca and my daughter.
– It’s Jack. Meet me on the roof.
Glenn is here. The police
has the drugs at the station, -
– they don’t have a case.
What’s most profitable?
Financing four kilos of coke
or breaking into the police station?
We have to break in.
We’ll get it tomorrow tonight.
I understand that you want to
be here with you dad.
-He’s sleeping.
-What about your job?
However sad it sounds:
you are more important.
The confiscation storage is in
the basement of the police station.
If we get to open a window to
the backyard, we can climb in there.
-How do you open the window?
-There are stairs going down -
– from the offices on the first floor.
-How many guards are there?
– 4-5 on a weekday.
-So, we’ll pass the guards, get down -
– into the basement, find the room
and get out? Is that a good idea?
No, I never said it was
a good idea but it’s an idea.
-What’s that?
-A reason for the cops to book me.
Rohypnol. It always goes wrong.
Guaranteed.
-See you, then.
-Yeah, nice.
-Alright?
-Yes.
Hi, Julie.
It’s nice to see you.
-I saw you yesterday.
-What happened then has nothing -
– to do with you.
Because I love you very much.
-Why did you hit granddad?
-Because he’s a bitter old man, -
– with a boxing complex.
One important thing.
Can you tell mom that you need -
– to spend one more night with
grandmother. She’ll listen to you.
Please.
I’ll pick you up later. Goodbye.
We’ll skip school today.
Hi. Can Julie stay here for a while?
God damn it, Rasmussen.
-Why?
-You know. Pills and booze.
It totally twists your brain.
-It’s absolutely meaningless.
-Yes.
You know you’ll have to pay
for that window.
Someone will get
in touch with you next week.
I’m sorry. I understand
that it must be annoying.
I promise. I plan on starting
with chicken wings.
-You know, those big juicy…
-Leave!
-Got a new style?
-You’re my role model.
-What’s that?
-Universal keys.
Are you dragging that around?
It’s a lot better than
a crowbar and drill.
Then we’re off.
Chicken wings is the future.
I’ve got the promotional song for it.
That’s alright, Rasmussen.
-Yes. Good.
-Are you ready?
-As ready as I can be.
-This is the stupidest thing I’ve done.
-Make believe it’s hide and seek.
-Hi. My credit cards have been stolen.
-Have you blocked them?
-I figured you had that information.
Fill out this to your bank
and I’ll get you a report form.
Where do we begin in here?
-I’ll get more forms in the basement.
-No, no, that’s alright.
-I’ll do it tomorrow. They’re blocked.
-You just wait here.
It’s doctor Arnstad,
could you please come in now.
Your dad hasn’t got much time left.
-You know you’re really living.
-God damn it.
Keep quiet!
So, Rasmussen. Then it’s us.
Daddy is dying.
Looks like it.
Remember to take out
what he bought on the side.
-See you.
I’m going down to get some coffee.
Do you want one?
If you can hear me someplace.
I’m sorry.
For everything I didn’t get to say.
Damn it.
You and me, daddy.
Here’s the stuff.
After you get this, you leave. And stay
away from my family and Glenn.
That depends on what’s in the bag.
I kept my part of the deal.
-Are you going to give me that?
-Not until you stay away from Glenn.
You’re incredible, Jack.
Glenn did something
completely stupid.
-Do you think he’d do this for you?
-Yes, I think so.
You’ve only lost a bit of time.
And gotten a couple of grazes.
Glenn got into an accident tonight.
He fell down from a roof.
-What about Glenn?
-He couldn’t keep his mouth shut.
And you haven’t
been very cooperative.
Look out there. Do you see that?
It won’t look that good.
I hope you know
what you’re doing now.
No, I don’t know what I’m doing. I just
know I’ll get to you so fucking hard.
Why couldn’t you just leave?
What did Glenn do to you?
You, Jack! What have you done?
You beat one of my guys half to death.
Ingvar doesn’t love you much either.
You pushed him over the edge
just as much as I did.
There needs to be a balance to this.
Buster, come.
Get out of the car!
Jack!
Glenn! Glenn!
Car accident. Highway 22.
At the border.
Glenn is dead.
They threw him off the roof.
What the hell are you saying?
Hi. We’re at Grand Hotel.
-What is it?
-It’s an emergency call.
-Tell me, what have you done now?
-Don’t ask.
-Get in the back.
-He’s not coming with us.
If anyone’s in need of help, it’s us.
Thanks for coming.
We’ll handle this.
One of them is wanted by the police.
-What about that?
-It’s been there since we got here.
Malene Brosted.
Is there anything we can do?
-Is there one more?
-No, there’s only these two.
Jack! Jack, we’re leaving now.
It’s enough now, Jack.
Let’s just leave it.
You just stay here and I’ll leave.
None of us will win.
Both of us get what we deserve.
You have to do it yourself.
It’s not worth it.
Jack, this is not a good idea.
Someone else will come along.
Instead of me. We know
everything about you and your family.
We’re gonna find you.
Just let me go.
Think about your family, damn it!
Think about Julia.
I’m good at forgetting. Buster!
I found one more.
He was laying in there.
-Are you alright?
-Yes…
Are you sure?
-Stop! Stop!
-Yes, is it someone you know?
-They have to get in the car.
-What? Are they coming with us?
What now? What now?
Do you want to tell us
what happened in the woods?
He shot himself.
At least we got his share back.
His pension fund,
in case he wakes up.
It’s a strange thing, when someone
you’ve always known dies.
Knowing that he won’t be there
the next morning, starts to sink in.
Suddenly, all you’ve
taken for granted is gone.
The question shouldn’t be:
What’s the meaning of life?
But rather:
What’s the meaning in life?
Still, it’s easier to not think about it.
Instead we put one foot
in front of the other, -
– thinking we’ve found a direction.
When that one second arrives,
we’re happier with what we were, -
– than with what we never became.
Look, here.
-What’s that?
-It’s…
It’s the reason why I borrowed
that money. I thought that…
You could give that to Robin.
You were the one who fixed this.
It’s a deed to the cabin.
There was a bid on it so I bought it.
For…well, for us.
What’s that?
-Was that it?
-That was all of it.
Nice and big. These are
the expensive ones. Thanks.
-You too. Good luck.
-Thanks.
There’s comfort in knowing
that we are the species -

Categories: Subtitles in english | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

Columbus Circle 2012 Croatian

movie image

Download subtitles of Columbus Circle 2012 Croatian

Znam samo da ima vjenčani prsten.
Moramo pronaći muža.
Ima li obitelj?
– Sudeći po slikama, ima.
Provjeri ima li zgrada kamere. Saznaj
je li imala goste u posljednjih 12 sati.
Znaš, druga papuča je ovdje. – Da?
– Samo kažem da je malo vjerojatno
da bi sišla samo s jednom papučom.
– Pa, kasno je, hoće otići u kupatilo
i zaboravi obući drugu papuču.
Dezorijentirana je.
Postoji samo jedna rana koja više
odgovara padu s visine od 4 metra
nego kotrljanju niz stepenice.
– U pravu si.
Jesi li ti to na ¨Twiteru?¨
Spremi telefon.
Postoji realna mogućnost
da je bačena dolje.
Zar ne?
Kako je stan preko puta prazan,
željela bih razmotriti
mogućnost da ga kupim.
Nije mi namjera iskoristiti
smrt gđe Loningan,
ali mora se priznati da je draga
starica imala dobar život
i da je živjela duže nego što je to
većina ljudi željela.
Policija, otvorite!
Policija.
Molim vas uzmite u obzir da sam
prvi put pokazala zanimanje
prije dvije godine, nakon
što se ona prvi put razboljela.
Očekujem vaš odgovor.
Srdačan pozdrav, Abigail Clayton.
Možete li mi reći imena stanara koji
žive preko puta gđe Loningan?
Da, to je Abigail Clayton.
– Abigail Clayton.
Možete li mi reći nešto o njoj?
– Pa, ne…
Ne baš, gospodine.
Zapravo je nikada nisam upoznao.
Nikada je niste upoznali?
– Ne, ja… ispričavam se.
Klandermann. Da.
Još par sati, kako mi je rečeno.
– Mogu li dobiti kavu?
Žao nam je… Da.
Smetnja je. Apsolutno ste…
Da. Hvala vam.
Ispričavam se. Što ste me pitali?
– Rekli ste da niste upoznali stanara
koji živi preko puta… – Ne, nisam.
Ovdje sam već… 11 godina? Bože.
Bila je u stanu prije nego što sam
došao. Da, nisam je upoznao.
Za to vrijeme niste imali nikakav kontakt
s njom? – To nije sasvim točno, gdine.
Svakog dana u određeno vrijeme ona
mi ispod vrata stavi pismo.
Jedino sa mnom komunicira. Donosim
joj hranu, odjeću, sve što joj treba.
Ostavim to u hodniku, pokucam i odem.
Ona nikada ne izlazi van. Nikada.
Da, u tom smislu može se reći
da smo imali komunikaciju.
To je pomalo čudno. – Ovo je Columbov
krug, gospodine. Ovdje ništa nije čudno.
U redu, moram vas zamoliti
da dođete u stanicu.
Stvarno? – U koje vrijeme završavate
s poslom? – Je li to apsolutno…
U 9:30. Završavam u 9:30.
Idem probati još jednom.
Gospođice Clayton, otvorite,
molim vas. Policija.
Znam da ste tamo.
Pokušao sam nazvati.
Treba mi samo par minuta.
Ovo možemo napraviti na dva načina.
Otvorite sada i bit će kratko ali slatko,
ili mogu doći kasnije s nalogom.
Koliko sam čuo to vam se neće sviđati.
U redu, idem po nalog.
Groznog li hodnika.
Gospođo, ispričavam se, ali moram
razgovarati s vama o vašoj susjedi.
Nisam je poznavala.
Žao mi je.
Trenutno sam zauzeta.
Vidite, nitko…
Ući ću unutra na kratko.
Zatvoriti ću vrata.
Nitko nije u nevolji. Takva je procedura.
Treba mi par minuta vašeg vremena.
Živite točno preko puta.
Tako je.
Imate stvarno divan stan.
To vas uče u školi za detektive?
Šarmirate komplimentima, a onda
sjednete i popijete kavu?
– Ako nudite, rado ću je popiti.
Ovdje sam od šest sati ujutro.
Došao sam sa drugog slučaja.
Cijelu noć sam na nogama.
Kava bi mi prijala.
Kuhate?
– Očekujete nekoga?
Mislim da znate odgovor na to pitanje.
– U pravu ste. To nije bilo pošteno.
Htio sam probiti led. – Ne zanima me
probijanje leda, niti neobavezno ćaskanje.
Voljela bih da pređete na stvar
tako da mogu…
Nastaviti sa jutrom.
Znači nema kave?
Koliko dugo živite ovdje?
Htjeli ste razgovarati o mojoj susjedi?
– Hvala vam.
Da, tako je. Ovo je baš lijepo.
Bila je stara. I koliko sam razumijela,
bila je prilično bolesna.
Pa, iz onoga što sam ja saznao,
rekao bih da se osjećala mnogo bolje.
Više je voljela stepenice od lifta,
šetnju od vožnje taksijem.
Ako vi tako kažete.
Vaš vratar kaže da ne volite
izlaziti van. – Valjda je tako.
Patite li od, kako ono…
Agorafobije? – Pa, ako baš inzistirate.
– Ne, bez uvrede. Ja imam arahnofobiju.
Stvarno?
Da. To je strah od pauka.
Nemate pojma što bih sada dala
za kutiju punu tarantula.
Jako ste duhoviti za damu
koja ne izlazi mnogo.
Jeste li došli ovdje razgovarati
o meni ili o Hillary?
Hillary?
Tako se zvala. – Ali, mislio sam da je
niste poznavali. – I nisam, detektive.
Zašto je oslovljavate imenom
ako je niste poznavali? – U redu.
Jesmo li gotovi?
Nismo. Samo još par minuta.
Je li u posljednjih nekoliko tjedana
bilo neobičnih posjetioca?
Jeste li primjetili da se u stanu
događa nešto neobično?
Nije bilo čudnih zvukova prošle noći?
– Budući da ne znam kada je umrla
i pošto sam vam već jasno
stavila do znanja
da nisam čula ništa neobično
iz njenog stana,
onda bih se usudila reći da
polako dolazimo na teren…
Suvišnih pitanja?
U redu, sada smo gotovi. Hvala vam
na kavi. Ostaviti ću vam par posjetnica.
Ako se sjetite nečega,
nazovite me.
Hvala vam. Hoću.
U redu.
Hej, ovo je jako lijepa vaza.
Pomalo zbunjujuća, ali lijepa.
Sigurna sam da je razumijete.
Njeno ime je Justine Waters i bila je
poznata kao američka mala princeza.
Nasljednica bogatsva obitelji Waters
procjenjenog na više stotina milijuna dolara
misteriozno je nestala prije 17 godina.
Pogledajte ove snimke. Snimljene su
na imanju Watersovih u državi New York.
Kao što vidite, Justine pokazuje
svoje vještine u okretanju obruča.
U to vrijeme je držala svjetski rekord
u vremenu od punih 14 sati.
Dugo se spekulira o njenoj sudbini.
Teorije se kreću od bjegstva sa saudijskim
princem do toga da je bila žrtva zločina.
Veliki i moćni Phillip Waters je
do svoje smrti tvrdio
da nikada nije prestao
tražiti svoju kćerku.
Njena višegodišnja šutnja ostaje slučaj
nestanka o kome se najviše pričalo.
U danima koji su prethodili nestanku
pojavile su se glasine da se
18-godišnja Justine Waters zaručila
za princa Ahmeda Mustafija iz Jordana.
Što se stvarno dogodilo Justine Waters?
I hoćemo li je ikada više vidjeti?
Ja sam Jerry Penacoli.
Gledali ste Ekstra magazin.
Zanima me, možete li mi pomoći
identificirati…
Ovaj grb.
– Zanimljivo.
Zašto?
– Ovo bi mogao biti
obiteljski grb.
Ovo je slovo M, zar ne?
To je bila namjera.
Grubo je nacrtano, ali..
Gdje si ovo pronašao?
– Ne mogu ti reći.
Samo moram saznati što je to.
– U redu, otraga imam knjigu.
Nekakva vrsta almanaha. Možda ću
pronaći poklapanje.
Koliko vremena će ti…
Samo trenutak.
Da? – Prošao sam sve dokaze, baš kao
što si tražio. Hej, ugasi je. Zgazi je.
Što si našao? – Malo toga. Lijekovi su
jedino što bi te moglo interesirati,
ali ona je ipak bila stara žena.
– Znamo li tko joj je bio liječnik?
Da, neki liječnik iz Westchestera.
– Imamo li ime?
Da, dr. Raymond Fontaine.
– Dobro, samo trenutak.
Ostaviti ću ti posjetnicu pa mi se javi.
– U redu, Frank. Čuvaj se.
Hvala ti, Howi.
Pogled je definitivno nevjerojatan.
Kao što vidite, nalazimo se direktno
iznad Columbovog kruga,
koji je točka od koje se vrše zvanična
mjerenja udaljenosti od grada New Yorka.
Vlasnik je kompletno renovirao cijeli stan
i opremio ga je najmodernijim uređajima.
Vrhunska ¨Pedini¨ kuhinja.
Imamo samo dva stana u potkrovlju,
uvijek portira na vratima, domara.
Zgrada s punom uslugom.
U toku dana dobiti ćemo još jednu ponudu,
ali mislim da je ovo kao stvoreno za vas.
Ja ne bih čekao da sam
na vašem mjestu.
Što misliš?
– Sviđa mi se.
Dobro.
Iznajmili su stan!
Kako se to moglo dogoditi?
Napisala sam nekoliko pisama!
Slažem se, Aby. To je nečuveno.
Nisu ni meni odgovorili na pozive.
Možemo li nešto učiniti da to zaustavimo?
– Odmah ću se time pozabaviti.
Moram te vidjeti, Ray.
– Aby, zauzet sam.
Moram te vidjeti, Ray.
Radim nešto.
– Raymonde! Odmah!
Policija je bila ovdje. U mom domu.
– Naravno da je bila, Aby.
I to ti ne smeta? – Policija je bila
ovdje zato što je Hillary umrla.
Pala je i oni istražuju njenu smrt.
Živiš preko puta nje. Naravno da će
te pitati jesi li čula nešto sumnjivo.
Kada zaključe da je njena smrt
nesretan slučaj, što svakako je,
neće ti više dosađivati.
Jedan od detektiva mi je ostavio
svoju posjetnicu.
Ray, koliko sam ti novčanika kupila
do sada? – Abigail, vezan sam za ovaj.
To mi je poklonila tvoja majka prvog
dana na fakultetu medicine.
Nikada se neću rastati od njega.
Samo ne želim da se stvari mjenjaju.
Potrebno mi je da ostanu iste.
Potrebno mi je da stvari budu
kao što su bile.
Ovo je smetnja! – Ako je promjena
ono što ne želiš, onda ti savjetujem
da se prestaneš raspitivati
za stan preko puta.
Nema svrhe. Stan je iznajmljen.
I oni će živjeti svoje živote
baš kao što je Hillary živjela svoj.
Ni riječi više.
– Abigail.
Moraš mi vjerovati, djevojko.
Moraš se smiriti.
Obećavam ti da će sve biti u redu.
Zar nisam uvijek bio tu za tebe?
A pod tim “uvijek” mislio sam
na veći dio tvog života.
U redu, dušo.
Dobro jutro, gdine Stratford.
– Dobro jutro.
Zdravo, gospodine.
– Klandermanne.
Gdine Stratford, ako smijem,
imam taj osjećaj da vas nekako znam.
Stvarno?
– Da, kao da smo…
Ne znam, negdje smo se već sreli.
Pa, često mi se to događa.
Valjda imam jedno od onih lica.
Vjerojatno je to.
Dobro miriše iz vašeg stana.
Pretpostavljam da gđa Lillian…
Da, ona je kuhar u obitelji. Pravo je
čudo kako nemam 150 kilograma.
Da, ne razumijem.
Kurvin sine!
– Malo je kasno za to!
Prva si počela, Lillian!
Prokletstvo! Zašto to radiš?
Isuse! – Reci mi još jednom da
se ne derem i kunem ti se…
Ne želim da nas posluga čuje.
– Koga boli briga!?
Neću razgovarati s tobom.
Hoću ući unutra.
Charlie…
– Ne ideš ti nikuda!
Droljo!
– Dovraga. Vraćam se unutra.
Završiti ćemo ovo. – Ušuti!
– Ne želiš da nas posluga čuje!
Plaćam ih dovoljno da začepe uši!
– Pijan si. Hoću se vratiti unutra.
Ne ideš ti nikuda!
Kurvo! Jesi li ti to mene udarila?
To si učinila?
Ne možeš ti mene udarati!
Žao mi je.
– Ne smiješ udarati Charlia!
Jesi li razumijela!?
Ne zaboravi odakle si došla!
Ne zaboravi, kurvo!
Gospođice?
Pomozi mi.
Molim te.
Da pozovem 911?
– Ne!
Ne želim da ide u zatvor.
Moraš ustati. Ustani!
Pomozi mi.
– Ustani!
U redu je.
Tiho.
Lillian.
– Ne puštajte ga unutra.
Charlie je.
Žao mi je.
Otvori vrata, molim te.
Daj, žao mi je.
Hajde da popričamo o ovome.
Lillian!
Sranje. Molim te…
– Lillian, otvori vrata!
Otvori jebena vrata!
Divno.
Hvala.
Žao mi je. Stvarno mi je žao.
Zašto ti je žao?
– Zato što sam te umiješala u ovo.
Nisam željela da se ovo dogodi.
– Nema ti zašto biti žao.
On stvarno naporno radi i to ponekad
zna biti poprilično stresno.
Puno pije kada je pod
velikim pritiskom.
Mislim da sam ga ja izazvala,
ali nisam namjerno.
Osjećam se loše.
Zašto tražiš opravdanja za njega?
– Zato što ga ne poznaješ.
On je stvarno…
Pouzdan momak.
– Prestani se ispričavati za njega.
Prestani.
Stvarno ga volim.
Zašto bi netko ubio violinistu? Ovaj
posao je stvarno odvratan.
Zašto bi žena od 80 godina
skočila s balkona?
Vidiš ovo ovdje?
Ovakve slučajeve volim.
Tamo je torzo, glava…
A ovdje dolje…
– O, Bože. Što je to?
Vidiš, ovako izgleda mjesto zločina.
– I ti misliš da nije samoubojstvo?
Ti si, prijatelju moj, bolesni gad.
– Samo kažem da se tu nešto ne uklapa.
Interesantna je djevojka preko puta.
Vidim o čemu se tu radi.
Je li zgodna?
Da, privlačna je.
– Znao sam.
Ne, stvar je u tome da sam je provjerio.
Nemamo ništa o njoj.
Nema broj socijalnog osiguranja,
nema vozačku dozvolu, nema ništa.
Takva žena živi u Columbovom krugu
sa svim tim novcima?
Jednostavno nema smisla.
Godinama nije izašla iz stana.
Ovo je New York, grad pun luđaka.
Nije mi izgledala da je luda.
A kako je izgledala?
Izgledala je kao žrtva.
O, Bože.
Ne mogu vjerovati da sam zaspala ovdje.
Koliko je sati?
Skoro je pola devet.
Skoro je devet sati. O, Bože.
Žao mi je ako sam ti zauzela prostor.
U redu je.
Hoćeš li popiti čaj?
– Ne, u redu je. Samo…
Moram ići. Hvala.
O, Bože. Charlie će me ubiti. – Izgleda
da je to već pokušao sinoć učiniti.
Izgleda li loše?
Imaš li ogledalo?
Tamo je.
Osjećam se baš glupo.
Da, osjećam se baš glupo.
Ne poznajem te…
A uvlačim te u ovo.
U redu je.
– Bože.
U redu je. Nemoj.
Sjedni ovdje.
Natočiti ću ti čaja.
Hvala.
Stvarno si dobra.
Žao mi je.
Charlie nije loš momak.
Ne želim ga zamrziti.
Ostavio je užasan prvi utisak.
– Znam.
Mogu li te nešto pitati?
Zašto ne voliš da te netko posjeti?
Oprosti, ne želim ispasti radoznala.
To nam je rekao agent za nekretnine.
Pa, rekla bih da sam davno odlučila
da ću radije biti sama.
To i nije toliko neobično.
I ja ponekad poželim pobjeći.
Otići negdje gdje me nitko ne zna
i da jednostavno počnem ispočetka.
Znam.
Pa što si učinila?
– Rekla sam ti da se vraćao natrag.
Zato sam istrčala u hodnik.
Odvukla sam je unutra.
– Hodnik? Izašla si u hodnik?
Znaš, podsjetila me je na…
Znaš već, bio si tamo.
Bila sam…
Bila sam dijete.
Nisam mogla sjediti prekriženih ruku
i gledati kako se to događa.
Pozvala si policiju?
Nisam.
– Što se dogodilo?
Pa, kada se jutros probudila…
– Prespavala je kod tebe?
Nismo imale tulum, Ray.
Bila je ozljeđena i…
Zaspala je.
– Kako se zove?
Lillian.
Još uvijek je tu?
Nije. Otišla je.
Hoće li tamo biti sigurna?
Ne znam.
– O, Aby.
Što ćeš sada raditi? Vrlo dobro znaš
da takve stvari s vremenom postaju gore.
Ne znam.
To nije moja odgovornost.
Možda bi trebalo uzeti u obzir da će
ponovo doći kada joj zatreba pomoć.
Jesi li razmišljala o tome što ćeš
sljedeći put učiniti? – Nisam.
Dajte mi malu.
– S prilozima? – Da.
Znam da se ne želim uplitati.
– Malo je kasno za to.
Abigail, nije fer da joj jednom
pružiš utočište i utjehu,
a da je drugi put ignoriraš.
Možda možeš biti proaktivna.
Razgovaraj s njom. Pomozi joj.
– Ne znam.
Razmisli o tome. Ona ti je susjeda.
Imate nešto zajedničko.
Možeš je pozvati na večeru.
– Mislim da to nije dobra ideja.
Razmisli o tome.
– U redu.
Jedeš li to?
– Da. Sendvič s prilozima.
Stvarno si me izudarao.
Žao mi je.
Stvarno tako mislim.
Volim te.
Volim i ja tebe.
Hvala ti, Baba.
– Nema na čemu, gđice Hart.
Gđice Lillian, trebate li pomoć?
Ispričavam se. Užasno mi je žao.
Pokupiti ću ih. – Čekajte. Nemojte!
Zabavljaš li se tu dolje, Klandermanne?
– Ne, gdine. Samo sam htio pomoći.
Šalim se.
Daj da ti pomognem.
Nisam trebao to vidjeti. – U redu je.
– Dobro. Idem pozvati lift.
Evo nas. Ispričavam se, samo sam htio
pomoći. – Nema veze. U redu je.
Nije sve za mene.
Tebi sam kupila novu kravatu.
Novu kravatu?
Novu kravatu.
– Da, novu kravatu.
Ovdje, gospodine?
– Na stol, molim te.
Oprostite.
– Hvala.
Je li sve u redu, Klandermanne?
– Da, da.
Odnosno, nije. To je…
Tu sam je pronašao.
Koga si pronašao?
– Gđu Loningan. Prijašnjeg stanara.
Kako to misliš?
– Ja sam je pronašao. Upravo ovdje.
Rekli su da je pala niz stepenice.
Nisam to znala. – Bila je divna žena.
Svi u zgradi su je jao voljeli.
Uvijek je imala nešto lijepo za reći
i znala je sve nasmijati.
Svi u zgradi su je voljeli.
– To je tako tužno.
Nikada ranije nisam vidio nekoga
kako umire.
Kako to misliš?
– Nije bila mrtva kada sam je našao.
Nazvao nas je stanar koji živi
u stanu ispod. Henderson.
Čuo se glasan… Dotrčao sam…
Vrata su bila otključana.
Što je prilično neuobičajeno za
ovakvu zgradu.
Ali izgledalo ja kao da pokušava
nešto reći.
Što je pokušavala reći?
– Nisam siguran.
Nisam vidio ništa, a ona je…
Bilo je… bilo je užasno.
Sada mi je sve to maglovito.
Da, prava šteta.
Mislim, ima nešto,
ali nisam to nikome rekao.
Kada sam je pronašao, zvučalo je
kao da pokušava reći…
“Zašto?”
– “Zašto?”
Ali bilo je kao: “Zašto ja?”
“Zašto se ovo meni dogodilo?”
Ima li to…
Bilo kakvog…
Ispričavam se, nije trebalo da…
Oprostite što sam vam oduzeo vrijeme.
Ako vam zatreba pomoć oko
ovih torbi…
Sjetit ću se odkuda vas znam,
gdine Stratford. Hoću, časna riječ.
U redu, obavijesti me kada se sjetiš.
– Naravno.
Što je to bilo?
Misli da me poznaje.
Poznaje li te?
– Mislim da ne.
Bok. Ispričavam se.
Ovo je… od…
Za vas.
– Hvala.
Molim te da dođeš do mene
kada budeš sama. Abigail.
Prije nego što si krenula u svijet,
cijelo vrijeme si bila u Bakersfieldu?
Bakersfield, California.
Moja majka je pila.
Uglavnom zato kako bi pobjegla
od oca koji je isto tako…
Je li vas zlostavljao? – Da.
To je glavni razlog zašto sam otišla.
Nisam to mogla više izdržati.
Imala sam 15 godina i…
Imala sam 7 dolara i 20 centi.
I zaljubila sam se u Charlia.
On se uglavnom brine o meni.
Da, ali ja ne bih… mogla ostati
s nekim tko me tuče.
Mislim, lijepo nam je, ali ja stvarno…
Stvarno ne bih imala ništa
da nema njega.
Ja to jednostavno ne bih mogla.
– Koja je alternativa?
Hoćeš li još vina?
– Da, molim te.
Gdje je tvoja obitelj?
– Majka je umrla.
A otac?
I on je mrtav.
Jesi li bila bliska s njima?
S majkom sam bila bliska.
Moj tata… moj tata je pio.
Često bi gubio kontrolu.
Padao bi u vatru.
A onda bi tukao majku i mene
kada bih je pokušala zaštititi.
Moj otac je mogao sve kontrolirati.
Znači, odrasla si u bogatstvu?
Valjda.
– Ja sam odrasla u kamp prikolici.
Baš sam imala sreće.
Imaš li braće ili sestara?
– Ne.
Samo ja. Ti?
– Ne. I ja sam sama.
Kako si nestala?
Zar nisam uvijek bio tu za tebe?
– Tata je imao prijatelja i on je…
Znao kakav je moj otac i što je u
stanju učiniti, pa mi je pomogao.
On mi je pomogao.
Znaš, nisam namjerno,
nije mi bila namjera da
nikada više ne izađem van.
Samo sam…
Znaš, odlazila sam do dućana.
Noću bih se iskrala van.
Otišla bih u Central Park.
Uvijek sam bila zadivljena
kako je sve tiho.
Tako velik grad.
Želim te izvesti van.
Nedaleko odavde ima jedna cvjećara.
Želim te odvesti tamo.
Nevjerojatno miriše i…
Izabrati ćemo tvoje omiljeno cvijeće,
a malo dalje je knjižara s rijetkim knjigama
u kojoj se osjeti miris mošusa
i koja ima nevjerojatne knjige.
Imaju stolove pokraj prozora, možemo
izabrati knjige i zajedno ih tamo čitati.
Mislim da se ne bih osjećala sigurno.
– Ja bih bila s tobom.
Štitila bih te. Ne možeš ostati ovdje
do kraja života. Pogledaj se.
Tako si lijepa.
Predivna si.
Želim te izvesti van u svijet.
Osjetiš li lavandu?
Idemo vidjeti da nije u dvorištu.
Lijepa kuća.
Trebao sam biti liječnik.
Osjetiš li mirs boje?
Ovo su mi najbolje cipele.
Mama će me ubiti.
Samo što sam pofarbao tu terasu.
Baš mi je žao. Nismo imali pojma.
Žao mi je.
Vi ste dr. Ray Fontaine?
Jesam. – Ja sam detektiv Frank Giardello,
a ovo je moj partener, Jerry Eaans.
Dva detektiva nisu mogla skužiti
da je terasa sviježe pofarbana?
Stvarno nam je žao. Biste li mogli
odvojiti par minuta za razgovor?
Naravno. Neće vam smetati da ovdje
razgovaramo? – Ne, u redu je.
Htjeli smo razgovarati o gospođi
Hillary Loningen. – Naravno.
Što u vezi nje? – Siguran sam da znate
da je prije nekoliko tjedana preminula.
Naravno. Bio sam njen liječnik. – Možete
li nam reći nešto o njenom zdravlju?
Dugo je bila bolesna.
– Bila je bolesna?
Od čega je bolovala?
– Od raka.
Bio je u remisiji.
– Je li imala vrtoglavice?
Nije se žalila na njih. Imala je
običaj davati sve od sebe.
Bila je jedna od onih koji
ne vole mirovati.
Zašto?
– Pa, bila je teško ozljeđena.
Pala je niz stepenice. Da.
Što sugerirate?
– Ne sugeriramo ništa.
Samo pokušavamo utvrditi
imamo li slučaj ubojstva.
Željeli bismo vidjeti njen medicinski
karton. – Naravno. Treba mi nalog.
Povjerljiv odnos liječnika i pacijenta.
– Naravno. Dati ću vam moju posjetnicu.
Hvala.
– Bit ćemo u kontaktu.
Bilo mi je zadovoljstvo. – Također.
– Kako vam se pas zove? – Diger.
Hvala vam.
Usput, poznajete li Abigail Clayton?
Opet se moram pozvati na povjerljiv
odnos između liječnika i pacijenta.
Nećemo vas više zadržavati. Hvala vam.
– Gospodo, ugodna vam večer. – I vama.
Prestani.
Što je? – Nisam ga pitao je li mu je
ona pacijent, već ako je poznaje.
Odlično ti ide.
Nevjerojatno, Abigail!
Abigail…
Lillian, zašto uopće ovo radimo?
– Zato što je dobro da izađeš iz stana.
Divno ti ide. Pogledaj ti nju.
– Dosta je, Lillian. – Ne, ne, ne.
Dobro, dobro.
Odlično ti ide.
Ne osjećam se dobro. – U redu je.
Znam. – Ovo je dovoljno daleko.
Odlično ti ide. Pokraj tebe sam.
Abigail.
Zadržite vrata!
– Držim ih, gospodine!
Držim ih. Uđite.
Prošetati ćemo barem do onog tamo stola.
– Mislim da smo otišle dovoljno daleko.
Večeras je sve u redu, gdine?
Nisam još spremna.
– U redu.
Ovdje ja izlazim.
Upravo sam se sjetio odakle vas znam.
Jedan, dva…
Hajde! Tako je!
Odlično ti ide! Odlično!
Divno.
O, Bože.
Ti si Abigail.
Jesi li dobro, dušo?
Daj da ti pomognem.
Ne diraj je!
Ne diraj je, molim te!
Nemoj. Molim te, nemoj.
Charlie, molim te.
Dame, želim vam ugodnu večer.
– Ostani ovdje još malo.
Ne, ne!
Molim te, nemoj ulaziti unutra.
Molim te, nemoj.
– Charlie, što to radiš?
Ne želim da mi ulazi u stan!
Ostani ovdje! Nasilan je!
– Ušao mi je u stan!
Abigail!
Kada je izvučeš iz stana, instalirati ću
program pomoću koga ćemo moći
dobiti njenu bankarsku lozinku.
– U redu. – Razumijela? – Razumijela.
Kao da krademo identitet od duha.
– Točno. Ona želi ostati skrivena.
I kada uzmemo novac,
neće se imati kome žaliti.
Imamo informacije o računu, njen broj
socijalnog osiguranja, njen potpis,
ali još uvijek trebamo nabaviti lažnu
osobnu kartu. – Jednostavno savršeno.
Pričamo o stotinama milijuna dolara.
Nema više brojanja sitnine.
– Samo zalasci sunca i kokteli, dušo.
A kada se dočepamo lozinke,
na konju smo.
Sretan rođendan.
– Hvala ti. Volim te, dušo.
Volim i ja tebe.
Abigail, molim te!
– Što on radi u mom stanu!?
Nemoj, molim te! Pijan je!
Abigail, pijan je!
Ne smiješ ići tamo.
Zna biti stvarno nasilan.
Ne želiš da te udari.
Ostani ovdje.
Hej! Ovo nije moj stan.
Ovdje sam. Ovdje sam, Abigail.
– Hoću ići kući.
Ja živim ovdje i ovo je to što želim.
Želim biti sama. Ovo je…
Ovo je to što želim.
– Večeras si bila odlična, Aby.
Ne mogu imati ljude u svom životu.
Ne mogu imati tebe u svom životu.
Ako je on dio tvog života…
Ne, želim biti sama.
Želim biti sama.
– U redu.
U redu.
Stvarno mi je žao zbog Charlia.
– Prestani se ispričavati.
On je…
On je opasan i na kraju će te
samo još više ozljediti.
Odlazi, molim te.
U redu.
Molim te, odlazi.
Hvala ti na večeri, Abigail.
Prva nova poruka.
Poslana danas u 09:17.
Gdine Stratford?
Ovde Joe Klandermann.
Pošto se odavno znamo, sada
te mogu zvati Charlie, zar ne?
Ako me se ne možeš sjetiti,
vrati se 12 godina unatrag.
Zatvor Railway. Sjećaš li se?
Došao si da odslužiti 5 god. zbog prijevare,
a ja sam izlazio nakon odležane dvojke.
Dobra vremena. Da.
Dosta je bilo sjećanja.
Nađimo se u kafiću na uglu 59. ulice
nakon što završim s poslom.
Moramo popričati. Ubaciti ćeš me
u tu prijevaru što radiš, Charlie.
Ne znam što je u pitanju, ali čim ti
živiš ovdje sigurno je nešto veliko.
Da. I nemoj da te čekam.
Partneru.
Prokletstvo.
Nisi normalan!
Mrtav si! Čuješ li me!?
Mrtav…
Večerašnja udarna vijest je bizarna smrt
traženog kriminalca na Columbovom krugu.
Sada idemo uživo do Diane Wise
koja se nalazi na licu mjesta.
Diane, čovjeka su navodno pokušali
ugušiti prije nego što ga je udario autobus.
Tako je, Ginger. Policija vjeruje
da je žrtva bježala od napadača.
Žrtva, Joseph Klandermann čije pravo
ime je Nathaniel Mascite,
bio je traženi kriminalac.
– Charlie?
Mascite je nestao je prije 12 godina i cijelo
vrijeme je uspješno izbjegavao uhićenje.
Charlie! – 1998. je osuđen za prijevaru
kojom je oštetio investitore…
Ubio si Klandermanna? Charlie?
Charlie, mi ne ubijamo ljude!
– Lillian… – Ne, Charlie!
Ovo je posao koji smo čekali, Charlie!
– Mogao nas je prijaviti.
Donio sam odluku u namjeri da nas
zaštitim. – Donio si glupu odluku, Charlie!
Ne želim bježati od policije!
– Ne moraš se bojati. U redu?
Sve će biti dobro.
U redu je.
Što piše?
Želi nas vidjeti.
– Da.
Klandermann je mrtav, Ray. Mrtav je.
– Znam, čuo sam. Jesi li ti dobro?
Ne znam, ne znam.
Što da radim?
Dobiti ćete novog domara. – Ray, znaš da
ne mogu imati povjerenja u novog domara.
Ne mogu imati povjerenja u novog
domara. Kladermann je dugo bio ovdje.
Kako da imam povjerenja u
novog domara, Ray?
Ray, moram te vidjeti. – Ne mogu
sada. Obećavam da ću doći kasnije.
Molim te, Ray. Stvarno te moram
vidjeti. – Vidjeti ćemo se večeras.
Samo se opusti.
Udahni duboko za mene.
Ovo je potpuno van kontrole.
Razumijem. – Mislim da ne razumiješ.
To je udarna vijest na svim kanalima.
Gđa Loningen je jedno. To se je moralo
učiniti. – Isto je i sa Klandermannom.
Charlie? – Ali kod gospođe Loningan
napravljena je greška.
O čemu pričaš? – Da, o čemu on to
priča? Kada si mi mislio to reći?
Ovo nije mjesto ni vrijeme.
Ray, na kakvu grešku misliš?
Očigledno je učinjena ozbiljna greška!
– Želimo razgovarati o Hillary Loningan.
Policija je bila ovdje istražujući ubojstvo,
a ne nesretan pad žene stare 82 godine!
Ja ne griješim.
– Očigledno griješiš.
Inače ne bi istraživali ubojstvo, Charles.
– Gospode Bože.
Zahvaljujući meni gđa Loningan je
imala dug i prosperitetan život.
Tri godine duži nego što sam predvidio,
a nitko nije u stanju vječno čekati.
Ali ovo je sada gotovo. Moramo
pronaći izlaznu strategiju.
Ne. Nema izlazne strategije.
Jedan e-mail nas djeli od bogatstva.
Charles, što misliš koliko će im
biti potrebno da otkriju
kako sam ja vlasnik stana? Da sam
ga ja platio? To je moj novac!
Kada to otkriju, još manje će im biti
potrebno da shvate tko je Abigail.
I što smo mi naumili.
Moramo pronaći
izlaznu strategiju.
Možda je u pravu, Lillian.
Šteta je što je tako. – A sada me
ispričajte, idem prvo zaliti vrt,
a onda idem do Abigail da izbacim
njeno smeće, pokupim veš
i da joj izmasiram stopala kako
bih je smirio.
Sve zahvaljujući vama.
Izgleda da sam osuđen da se brinem
o toj ženi do kraja svog života.
Što da radimo?
Pokušati ću razgovarati s njim.
Lillian.
Uđi u kuću i napravi da izgleda
kao da je opljačkan.
U redu?
Jesi li umotao tijelo?
– Jesam.
Jesi li uzeo telefon?
Nije bio u kući?
Nije.
U njemu su informacije o nama.
– Znam.
Hoćemo li bježati?
Ne. Ne.
Nećemo bježati. Preblizu smo.
Dokle bismo stigli bez novca?
Vidi, znali smo da nam treba rezervni
plan ako stvari krenu po zlu. Imamo ga.
U redu?
Moramo je pritisnuti.
U redu?
Moramo to odmah učiniti.
Sve će biti u redu.
Otvori, molim te! Otvori!
Požuri, molim te!
Otvori! Pusti me unutra!
Ubiti će me, Abigail! Molim te!
Molim te, Abigail!
Otvori vrata, molim te!
Otvori vrata! Otvori vrata!
O, Bože. Charlie, smiri se.
Htjela si me ostaviti!? – Nisam te htjela
ostaviti, Charlie. Nemoj, molim te!
Žao mi je!
Ne, ne! Nemoj!
Kurvo! Vraćaj se ovamo!
Dodaj mi pištolj!
Dodaj mi pištolj!
Pucati ću, Charlie! Pucati ću!
– Pucati ćeš?
Pucati ću, Charlie!
– Onda pucaj!
Ne! Stani! O, Bože!
Ne! Što to radiš!?
Ne! O, Bože!
Pusti ga! O, Bože!
Što to radiš!?
Ne! Charlie?
Probudi se, Charlie!
Ubila si ga, Abigail!
Nisam!
Jesi! Ubila si ga!
Moram nekoga pozvati.
– Charlie, ne ostavljaj me.
Abigail, ne možeš nikoga zvati.
Jesi li normalna?
Nitko ne smije znati za ovo!
Ne! Abigail!
Upravo smo ubile Charlia.
Moramo otići odavde.
– Ne, ne mogu otići!
Jedan e-mail nas djeli od bogatstva.
Sada sam sama i ne znam što
učiniti. Moram otići.
Molim te, Abigail, pomozi mi.
Moramo zajedno skupiti
koliko god možemo love.
Moram otići odavde. U redu?
Imam love.
Nemam gotovine.
Mogu prebaciti…
Novac s računa.
A kada dobijemo lozinku,
na konju smo.
Voljela bih razgovarati s Rayom.
– Ne možeš razgovarati ni sa kim.
Vjerujem mu.
Pogledaj me.
Možemo vjerovati samo jedna drugoj.
U redu?
U redu.
Stvarno? Zezaš me?
Siguran si?
Isti lik?
– Što si saznao?
Mislim da ovo nije slovo “M”.
Kako to misliš?
– Mislim da je to “W”.
U slučaju da je, onda bi to mogao
biti grb obitelji Waters.
Znaš li za Watersove?
– Da, naravno.
Ovo je veoma uzbudljivo.
Ima li šanse da mi kažeš gdje
si ovo točno vidio?
Žao mi je. Ne mogu ti reći.
Upravo sam saznao da je stan
gđe Loningan kupila korporacija.
Navodno je bila dadilja u nekoj bogatoj
obitelji. Pogodi čija je korporacija.
Čija?
– Dr. Raymonda Fontaine.
Stvarno? Idemo onda posjetiti
dobrog doktora. Hvala ti, Howi.
U svako doba, Frank.
Terasa je ponovo pofarbana.
Ima li koga?
Nema.
Doktore Fontaine?
Policija.
Frank.
Dođi vidjeti.
Nije moj.
Idem van.
Ti se možeš istuširati.
Vratiti ću se dok se ti spremiš.
U redu.
A onda ćemo se pobrinuti za…
Nemoj nigdje otići.
Gdje da otiđem?
Gospođice Clayton, ovdje
detektiv Giardello.
Da, detektive?
– Ne zovem vas zbog dobrih vijesti.
Pronašli smo doktora Fontainea i
žao mi je što vam moram reći…
Pronašli smo ga mrtvog. Ubijen je.
Ako ste osoba koja mislim da jeste,
onda ste u središtu nečeg jako
opasnoga. Žao mi je, gđice Clayton.
Što da radim? – Krenuli smo do vas.
Ne idite nikuda i ne otvarajte vrata.
Hvala vam, detektive.
Idemo.
Znam samo da ne želim
biti umiješana u to.
Mislim da bi je trebao
pozvati na večeru.
Želim te izvesti van.
– Ona me podsjeća na…
Znaš već, bio si tamo.
Bila sam…
Tada sam bila dijete.
Ne, ne možeš razgovarati s Rayom.
Ne možeš razgovarati ni sa kim.
Moraš mi vjerovati, djevojko.
Oprostite, željela bih vidjeti nekoga
povodom zatvaranja računa.
To bi bio gospodin Ross, upravitelj banke.
Njegov stol je tamo. – Hvala vam.
Girardello.
– Detektive, ovde Abigail Clayton.
Dolazimo. Je li sve u redu?
– Dolazite? – Da, čuli smo se.
Kada smo se čuli? Prije dva tjedna?
– Ne, čuli smo se prije pola sata.
Sigurno griješite. Tuširala sam se.
Nisam se javljala na telefon.
Nisam sa vama razgovarao?
– Niste. O, Bože.
Kako vam mogu pomoći?
– Želela bih zatvoriti račun.
U redu.
Možete uzeti ovo.
Dobro.
Zatvaranje računa.
Mogu li dobiti lozinku, molim vas?
Hulahup 14.
U redu, gđice Clayton.
Izgleda da je sve u redu.
– Divno.
Prije nego što završimo, moram
vam postaviti nekoliko pitanja.
Ispričavam se.
Trajati će svega par minuta.
Justine Waters se je odlučila
da će se prestati skrivati.
Nestalo je tinte.
Bit će to jedan od onih dana.
Nalaziti će se u banci Waters,
na uglu 59. i Broadway ulice.
Dobro. Jeste li bili nezadovoljni
našom uslugom?
Nisam.
– Drago mi je da to čujem.
Predstavlja se kao Abigail Clayton.
Iz kog razloga povlačite novac?
Nositi će crnu haljinu.
– Odlazim iz zemlje.
Divno. Idete li u Europu? Nedavno
sam sa zaručnicom bio u Parizu.
Odsjeli smo u…
O, Bože, kako se zvao hotel?
Bilo je odlično. Imali su batlere i…
Bože, kako se zvao hotel?
Ispričavam se.
Kako ide, momci?
Izgleda da vas čeka naporan dan.
Budite oprezni.
I ne zaboravite, stajete samo zbog
crvenog svjetla i kratkih suknjica.
U redu.
Jeste li dobro?
– Da, ja…
Ja… moram požuriti.
Zakasniti ću na avion.
Sve u zadnji čas.
Žena po mom ukusu.
Moj otac kaže: “Ako nešto učiniš
u zadnji čas, nećeš učiniti kako treba.
Duhovito.
– Da, on je duhovit lik.
I na kraju, ima li nešto što bi
trebalo poboljšati?
Ne, bili ste odlični.
– Pa, hvala vam.
Želite li nešto pitati prije nego
što vam zatvorim račun?
Da, možete li mi reći koje
je stanje na računu?
Nema problema.
Sedam i dvadeset.
720 milijuna?
Želite li sve u malim apoenima?
Hoćete li kupiti Francusku?
– O, Bože.
720 milijuna.
– O, Bože.
Nevjerojatni ste.
Ne, imate 7 dolara i 20 centi.
Želite li da vam napišem ček?
7 dolara i 20 centi, to je…
Zar to nije točno?
Imala sam 7 dolara i 20 centi.
Gđice Clayton, jeste li dobro?
Što ti radiš ovdje?
– Otišla sam.
Nisam mogla više ostati tamo.
Ti si se pobrinula za to.
Možemo li negdje popričati?
Mislim da za to nemamo
vremena, Abigail.
Obavila sam par telefonskih poziva.
– Telefonskih poziva? – Da.
Nazvala sam gomilu ljudi.
Mislim, ipak si se dugo skrivala.
Ovo je tvoj tulum za povratak, Abigail.
– Zašto me zoveš Abigail?
Tako si onom čovjeku rekla da se zoveš.
Zar ne? To si željela učiniti.
Ukrasti moj život, da izgledaš
kao ja, ukrasti moj novac.
Ili si možda Justine.
Žao mi je.
Imam toliko toga da ti ispričam.
– Mislim da nemamo puno vremena.
Nadam se da priča nije duga.
– Molim te.
Mora postojati drugi način.
Trebaš otići.
Odlazi.
Imaš leš u stanu.
Crna haljina, crna haljina!
– Oprostite! Jeste li vi Justine Waters?
Kuda?
Aerodrom Kennedy.
– Što se tamo događa?
Pronašli su onu djevojku…
Justine Waters. – Ozbiljno?
Nemate torbe?
– Bez prtljage.
Kuda idete?
Negdje gdje je sigurno i toplo.
Sigurno i toplo. Oduvijek sam želio

Categories: Movie | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

The Pianist 2002 Croatian

movie image

Download subtitles of The Pianist 2002 Croatian

Varšava 1939. g.
G. Szpilman?
– Dobar dan!
Došla sam samo
kako bih vas upoznala.
Sviđa mi se kako svirate.
Zovem se Dorota.
Yurekova sam sestra.
Vi krvarite. – Nije to ništa.
Dođi, Dorota. Pošalji mu
obožavateljsko pismo kasnije.
Sada nije najbolji trenutak.
– Yurek, skrivaš ju?
Ne znam što bih ponio.
– Uvijek nosiš previše!
Koliko kovčega nosiš?
Uzet ću crvenu haljinu. – Da
uzmem portret strica Szymona?
Kako želiš.
Zar ne vidiš da sam bolesna
od brige? – Doći će, ne brini.
Trebali bismo imati još
jedan kovčeg samo za cipele.
Mama, Wladek je došao!
Hvala Bogu!
Wladek, ranjen si!
Nije to ništa. – Rekao sam joj
da se ne brine. Imaš osobnu.
Da te je raznijela bomba,
znali bi kamo da te odnesu.
Henryk,
ne govori takve stvari.
Ne mogu ništa naći.
– Bože sačuvaj!
Tata, Wladek je došao
doma! – Jesam ti rekao?
Što to radite? -Je li tko vidio
moj šešir s bijelim obodom?
Bombardirali su nas.
Radio ne radi.
Nemaju samo jednu stanicu
u Varšavi. – Pakiraj stvari.
Kamo idemo?
– Odlazimo iz Varšave.
Ali, kamo?
– Nisi čuo? – Što?
Nisi vidio novine? – Trebale
su mi za pakiranje stvari.
Vlada se preselila u Lublin.
– Zdravi muškarci moraju otići
prijeko rijeke i uspostaviti
liniju obrane. Tako kažu.
Gotovo nikoga nema u kući.
Samo žene. Muškaraca nema.
A što ćeš ti raditi
za to vrijeme?
Vući ćeš okolo kovčege?
Nemamo vremena za ovo.
– Ne idem nikamo.
Ni ja ne idem nikamo! – Ne budi
smiješna. Moramo ostati skupa!
Moram li umrijeti, radije
ću umrijeti u svojoj kući.
Bože sačuvaj! – Tišina!
Našao sam neku stanicu.
Upravo smo primili vijest
od Londonskog BBC-a.
Britanska vlada nije dobila
odgovor na ultimatum
njemačkoj vladi
i objavila je rat
nacističkoj Njemačkoj.
To je prekrasno.
– Očekuje se…
Kroz par sati, Francuska
će dati sličnu izjavu.
Poljska više nije sama.
Bože moj!
To je predivno!
Mama, večera je bila
izvrsna. – Doista.
Kad imamo razlog za slavlje,
moramo se potruditi.
Za Veliku Britaniju i
Francusku!
Rekao sam vam. Nisam li vam
rekao? Sve će biti dobro.
5003.
To je sve?
Da, 5003 zlote.
Samo to još imamo.
To je 3003 zlota previše.
Vidi, daljnje restrikcije
u vezi dozvoljene svote novaca.
Židovi mogu imati kod kuće
najviše 2000 zlota.
Što ćemo učiniti s ostatkom?
– Stavit ćemo ga u banku.
U banku? Tko bi bio tako glup
i dao novac njemačkoj banci?
Možemo sakriti novac. Možemo
ga sakriti ispod lončanice.
Ne. Znam što ćemo. Iskoristit
ćemo prokušanu metodu.
Znate što smo radili
u prošlom ratu?
Izdubili smo rupu u stolu
i ondje sakrili novac.
A ako odnesu stol?
– Kako to misliš?
Nijemci ulaze u židovske kuće
i uzmu što im se prohtije.
Doista? – Ali zašto bi
htjeli ovakav stol?
Što to radiš?
Ovo je najbolje
mjesto za novac.
Nitko ga ne bi tražio
pod lončanicom.
Ne… Razmišljao sam.
– Da? Kakva promjena!
Znate što ćemo? Iskoristit
ćemo psihologiju. – Što?
Ostavit ćemo novac
i sat na stolu.
Ovako ćemo ga pokriti
tako da svi vide.
Jesi li pri sebi?
Nijemci će posvuda tražiti
i neće ovo primijetiti.
Naravno da će ga naći. Nikada
nisam vidio nešto gluplje!
I ti mene zoveš glupim!
To je jako dobro jer im neće
pasti na pamet tu tražiti.
Trebat će nam puno
vremena. – Ne žuri nam se.
Kako ćeš ga izvući? – Pincetom.
Zašto si protiv svega?
Samo mi reci,
kako ćeš ga izvući van?
Pincetom. Jednu po jednu.
Zašto si uvijek protiv?
Tišina! – Nitko me uopće ne
sluša. Tu je najbolje sakriti.
Mir, tišina! – Ona je
odvjetnica. Voli mir.
Stavit ćemo sat pod lončanicu,
a novac ćemo u violinu.
Hoćete li moći svirati?
– Vidjet ćete.
Yurek?
Wladek Szpilman ovdje.
Wladek? – Da.
– Kako si?
Dobro, a ti? – Dobro smo s
obzirom na okolnosti.
Znam zašto si ovdje.
Ništa ne možemo učiniti.
Neće opet otvoriti stanicu.
Jednostavno neće.
Znam, ali… – Nema više
glazbe, ni radija za Poljake.
Znam! – Znam da ćeš sigurno
naći posao kao pijanist.
Možda hoću, a možda i
neću. Ne ljuti se, ali
nisam tu da bih razgovarao
o svojoj budućoj karijeri.
Gnjavila sam tjednima Yureka
i na kraju je popustio.
I tako sam došla, a oni
su bombardirali postaju.
Bilo je prekrasno kad sam te
onda upoznao. – Doista?
Da, bilo je nezaboravno.
Uvijek mi se sviđalo vaše
sviranje, g. Szpilman.
Zovi me Wladek, molim te.
Nitko ne svira Chopina kao
vi! – To je valjda kompliment.
Naravno, ozbiljno to mislim!
– Htio sam biti duhovit.
Hoćemo se vratiti u
Paradiso na kavu? – Naravno.
A čime se ti baviš?
Završila sam konzervatorij.
I ti si glazbenica?
– Tek odnedavno.
Koji instrument sviraš?
– Violončelo.
Volim gledati ženu kad
svira čelo.
Evo nas.
Ovo je sramotno! Kako
se samo usuđuju!
Znaš ljude. Žele biti bolji
nacisti od samog Hitlera.
Ići ću se unutra žaliti.
– Bolje nemoj. Vjeruj mi.
To je tako ponižavajuće.
Za nekog poput tebe.
Naći ćemo drugo
mjesto.
Mogli bismo šetati parkom.
– Ne smijemo.
Službeni dekret. Židovi
ne smiju u park.
Bože moj, šališ se?
Ne, istina je. Predložio bih
da sjednemo na klupu,
ali Židovi ni to više
ne smiju -To je smiješno!
Znaš što? Možemo stajati
ovdje i razgovarati.
Mislim da to smijemo.
Sviraš čelo, Dorota?
Koji ti je omiljeni
skladatelj? Chopin? Da?
Morat ćeš naučiti svirati
njegovu sonatu za čelo.
A ti, Wladek?
Mogao bih te pratiti na
klaviru dok sviraš čelo.
Vi ste predivni,
g. Szpilman.
Zovi me Wladek,
molim te.
Znakovi za Židove u
varšavskom okrugu.
Ovdje određujem da
svi Židovi
moraju nositi vidljive
oznake kad su vani.
Ova odluka stupa na snagu
1. prosinca 1939.
i odnosi se na sve Židove
starije od 12 g.
Oznaka se mora nositi na
desnom rukavu
i predstavljat će plavu
Davidovu zvijezdu na bijeloj
podlozi. Podloga mora biti
dovoljno velika za Zvijezdu
koja mora imati
8 cm od vrha do vrha.
Mora biti širine
1 cm sa strane.
Židovi koji ne poslušaju tu
odredbu bit će oštro kažnjeni.
Namjesnik varšavskog
okruga,
Dr. Fischer.
Ja to neću nositi.
Neću ni ja.
Ne želim biti obilježena.
Daj da vidim.
Ne piše da ih moramo
sami nabaviti?
Gdje ćemo ih nabaviti?
Nećemo ih nabaviti i
nećemo ih nositi!
Dođite!
Zašto se niste naklonili?
Ispričavam se.
Ne smijete hodati
pločnikom.
Hodaj uz pločnik!
Jesi li vidio?
Što? Radim.
Ondje će nas smjestiti.
Kako to misliš?
Dekretom namjesnika
varšavskog Okruga,
a u vezi s osnivanjem
Židovske četvrti u Varšavi,
osnovat će se Židovska
četvrt gdje će svi Židovi,
koji žive u Varšavi i oni koji
se sele, morati obitavati.
Vidi ovo.
Židovi koji žive izvan
određenog područja
morat će se preseliti
do 31. listopada 1940.
Nećemo svi tamo.
Premalo je. U Varšavi ima
400000 Židova!
Ne, 360000.
Bit će lako.
I što bih trebala učiniti?
Ti mi reci.
Mama?
Mama, što je?
20 zlota.
Samo nam je to ostalo.
20 zlota.
Što mogu s time
kupiti?
Već mi je zlo od kuhanja
krumpira.
Takva je cijena i to vam
nudim. Prihvatite to.
Nećete dobiti više
ni od koga.
Ali to je Bechstein,
g. Lipa. – 2000.
Prihvatite to. Kad ogladnite,
što ćete jesti? Klavir?
Gubi se, lopove jedan!
Radije ćemo ga nekomu
dati! – Što vam je?
Henryk, pusti ga. – Niste
danas ništa jeli? Što mu je?
Ludi ste. Činim vam uslugu
i plaćam troškove prijevoza.
Neću vam to
naplatiti.
Niste danas jeli!
Vi ste ludi!
Nosite ga.
31. listopada 1940.
Dorota!
Dobar dan.
Nisam htjela doći.
Nisam željela vidjeti sve
ovo, ali…
Nisam se mogla zaustaviti.
Kako si?
– Dobro.
Nisam baš. Uhitili su
mog rođaka.
Jurek kaže da će ga
pustiti.
Ovo je sramotno.
Neće dugo trajati.
Ne brini se.
To sam i ja rekla.
To je previše apsurdno!
Morao bih…
Vidimo se.
Uskoro.
Do viđenja!
Iskreno, mislio sam
da će biti gore.
Kako ćemo spavati?
Ja ću spavati u kuhinji
s djevojkama,
a ti, Henryk i tata ovdje!
Pogledajte!
Dođite vidjeti.
Tata!
Jesi li štogod prodao?
Samo Idiota
od Dostojevskog. Tri zlote.
Bolje nego jučer.
– Tri pišljive zlote!
A neki zgrću milijune.
Znam. – Ne znaš.
Podmićuju stražare.
Stražari se prave da
ništa ne vide.
Unose hranu, duhan,
alkohol, francusku kozmetiku.
Siromasi okolo umiru,
a njih boli briga!
Oprostite, jeste li vidjeli
mojeg supruga Izaaka Szermana?
Visok, zgodan muškarac?
Nisam, žao mi je.
– Sa sijedom bradicom?
Ispričavam se.
Lijepo sanjajte.
Doviđenja!
Ako ga vidite, obavijestite
me. Izaak Sherman!
Zašto kroz naš kvart mora
ići nežidovska ulica?
Zašto ne mogu ići okolo?
Ne brinite. Podići će
most. Niste čuli?
Da baš, most. Nijemci
se hvale svojom inteligencijom.
Znate što ja mislim?!
Da gluplji ne mogu biti.
Imam obitelj koju uzdržavam.
Moram čekati cijelu vječnost
da nas propuste.
Zar misle da dolazim
ovamo slušati muziku?
Što se događa?
Hladno vam je?
Hajde, plešite!
Idemo!
Plešite. Idemo!
Pa to je lijepo.
Što je s tobom? Nećeš
s njima plesati?
Sad ćemo osloboditi ulicu
za jedan židovski plesni trg.
Da, da, dođite.
Stigli su.
Yitzchak Heller vas
već dugo čeka.
Što je?
Sjednite, popijte čaj. Ručat
ćemo kad djevojke dođu.
Što radite ovdje?
– Donio je kolače…
Njegov otac se opet
bavi prodajom nakita.
Prekrasno!
Nakit!
Mi vrbujemo ljude.
– Tko vrbuje?
Tu sam kao prijatelj. Dovode
Židove iz cijele zemlje.
Uskoro će biti
pola milijuna ljudi u getoima.
Trebamo židovsku
policiju. – Još policije?
Aha, hoćeš da tučem Židove
i poprimim duh Gestapoa!
Netko i to mora,
Henryk.
Ali, zašto ja? Ne uzimate
samo sinove bogataša?
Pogledaj mog oca,
pogledaj nas.
Zato sam i tu. Tvoja obitelj
može imati bolji život.
Želiš se boriti da preživiš
prodavajući knjige? – Da.
Činim vam uslugu. A što
je s tobom, Wladek?
Ti si odličan pijanist. Imamo
odličan policijski jazz band.
Dočekali bi te raširenih
ruku. Pridruži nam se.
Hvala, ali imam posao.
Da, naravno!
Oprosti, Wladek, ali
želi da prestaneš.
Tko želi da prestanem?
Uvijek kažem, gledaj to iz
ljepšeg ugla. U malom si getu.
Ovdje su intelektualci.
Bolje ti je nego nama.
U velikom getu je grozno.
Kao u zahodskoj rupi.
Daj mi neki posao. – Ti si
umjetnik. Dižeš ljudima duh.
To je dovoljno. – Želim pomoći.
Želim učiniti nešto.
Previše si poznat, Wladek.
Vi glazbenici niste dobri
urotnici.
Vi ste previše…
Previše ste muzikalni!
Tko je to?
– Symche!
Majorek!
Svuda su obavijesti. Grad
će očistiti od nepoželjnih.
Nema natpisa…
Zdravo, Symche, Dolek,
gđo Zyskind.
Jehuda.
Majorek, ovo je najbolji
pijanist u Poljskoj.
Možda i na svijetu. Wladyslaw
Szpilman, ovo je Majorek.
Drago mi je.
Znam za vas. Nikad vas
nisam čuo kako svirate.
Majorek je bio u vojsci.
Izuzetan čovjek.
Jedino mu zamjeram
što nije socijalist.
Bolje da sada odeš,
Wladek.
Uskoro će
policijski sat.
Znaš li kolika je naklada
naših novina? 500 primjeraka.
Znaš li koliko ljudi prosječno
čita jedan primjerak? 20.
To znači da imamo 10000
čitatelja. Doći će do pobune.
Majorek ih skriva u gaćama
i ostavlja u zahodima.
U zahodima?
– Na koji god naiđem.
Nijemci nikad ne koriste
židovske zahode. Prečisti su.
Molim vas, jednu
zlotu.
Prestanite!
Stanite!
Dođi, mali.
Ustani.
Barem večeras nemojte
pričati o ružnim stvarima.
Dobar tek!
Dobro, ispričat ću vam
nešto smiješno.
Znate tko je dr. Raszeja.
– Kirurg.
Ne znam zašto, ali Nijemci su
mu dopustili operirati u Getu.
Židova? Dopustili su Poljaku
da operira Židova?
Dobio je propusnicu.
Uspavao je pacijenta i
započeo s operacijom.
Tek je napravio prvi rez
kad su upali Nijemci.
Ubili su pacijenta na stolu
i zatim dr. Raszeju.
I sve koji su bili ondje.
Nije li to smiješno!?
Pacijent nije ništa osjetio
jer je već bio uspavan.
Rekla sam ništa
ružno, Henryk.
Što vam je svima? Izgubili
ste smisao za humor?
Nije smiješno.
Znaš što je smiješno? Ti
s tom smiješnom kravatom.
Što je s mojom kravatom?
Kakve to ima veze?
Trebam kravatu za posao.
Tvoj posao?
– Da, ja radim.
Sviraš klavir za one parazite
u getu. – Parazite?
Paraziti su. Baš ih briga
za patnje drugih ljudi.
Kriviš mene za
njihovu apatiju?
Da, jer vidim da ne
primjećuju što se događa.
Ja krivim Amerikance.
– Za što? Za moju kravatu?
Američki Židovi.
Ima ih mnogo.
I što su učinili?
Ljudi ovdje umiru
od gladi.
Trebali bi nagovoriti Ameriku
da objavi rat Njemačkoj.
Svjetla! Svjetla!
Ustanite! Idemo!
Oprostite, ja sam
sestra g. Szpilmana.
Bože moj!
Užasno je!
Što je? – Love ljude na
ulicama. Odveli su Henryka.
Dobro, idi kući. Ja
ću ovo srediti.
Jeste li vidjeli mog
supruga Izaaka Szermana?
Nisam, žao mi je.
Visokog, zgodnog, s
bradicom.
Ako ga vidite, pišite mi.
Ne zaboravite! Izaak Szerman!
Što se dogodilo?
Unutra je moj unuk. Odveli
su ih.
Što će im učiniti? – Prestao
sam vjerovati u Boga.
Oprostite, oprostite.
Yitzchak? Yitzchak, ovdje!
Ja sam Wladek Szpilman!
Henryk je unutra.
Nisam ga vidio. – Vjeruj
mi. Sve su ih odveli.
Možeš mi pomoći?
Sad me trebaš.
Možeš mi pomoći?
– To košta.
Nemam novaca.
Ne mogu ništa učiniti. Trebao
si nam se priključiti prije.
Rekli su mi da imaš
utjecaja. – Tko ti je rekao?
Ljudi koje poznajem. Rekli su
da si važan čovjek. Yitzchak!
Dobar dan, g. Rubinstein!
– Lopovi! Gotovo je s tobom!
Cigarete? Hvala lijepa!
U pomoć! Lopov!
Pomozite mi!
Lopov!
Zašto su te priveli?
Otišao si Yitzchaku Helleru.
Jesam te ja to molio?
Odveli su te!
Cvilio si pred tom gnjidom?
– Ne, molio sam ga za pomoć.
Koliko si mu platio?
A kako bih mu platio?
S čime?
Sve potrošimo na hranu.
– Mogu se brinuti o sebi.
Odvodili su te.
Nema to veze s tobom.
Mene žele, a ne tebe.
Zašto se moraš petljati
u tuđe stvari?
Ti si lud. To je tvoj
problem. – To je i moja stvar.
Hej, što je?
Što se dogodilo?
Pozlilo ti je?
Gladan sam.
Radnu dozvolu? Kako to
misliš, radnu dozvolu?
Moraš imati radnu dozvolu
za rad u njemačkoj tvrtci u
Getu. Inače…
– Inače što?
Bit ćeš deportiran.
– Glasine su bile istinite.
Preselit će nas. Poslat
će nas u radne logore.
Na Istok.
A zatvaraju i mali
Geto. – Bože moj!
Wladek!
Nisi na turneji u Londonu,
Parizu, New Yorku, Chicagu?
Ne ovaj tjedan.
– Užasno izgledaš.
Čuo si glasine?
Sve će nas premjestiti
na Istok.
Glasine? Sve uzimaš
previše k srcu. Što je?
Pokušavam nabaviti radnu
dozvolu za svog oca.
Uspio sam nabaviti za sebe
i ostale u obitelji.
Ali, treba mi još jedna za
oca. Pokušao sam sve ali…
Zašto nisi došao k meni?
– Nisam znao da se baviš time.
Ja ne, ali Majorek se bavi.
Možeš mi pomoći? Nemam
novaca. – Ne vrijeđaj nas!
Možeš li učiniti nešto
za njega?
Budi u Schultzovoj radionici
sutra u 16.00.
Vidiš kakve si
sreće imao danas?
To je imperativ povijesti na
djelu. Zato uvijek kažem,
budi optimist.
– Da, budi optimist. Znam.
Kako su tvoja leđa?
– Bolje. – Bolje?
Bolje ne pitaj.
Hvala!
Nema na čemu.
Ionako vam neće
pomoći.
Hvala, g. Schultz.
15. ožujak 1942.
Barem još imamo posao
u getu.
Barem smo još na okupu.
Odmah svi u dvorište!
Idemo, požurite se!
Mi ovdje radimo. Imamo
radne dozvole.
Wladek!
Ostali se odjenite
i ponesite svoje stvari.
Samo 15 kg.
Kamo nas vodite?
Žao mi je, dao sam
sve od sebe.
Mislio sam da će nas radne
dozvole spasiti. – Dosta.
Nadajmo se da će Henryk
i Halina bolje proći.
16. kolovoz 1942.
Kamo idemo?
Raditi. Bit će vam bolje
nego u ovom smrdljivom getu.
Zašto sam to učinila?
Zašto sam to učinila?
Imate li malo vode?
Moje dijete umire.
Umire od žeđi.
Preklinjem vas, imate
li malo vode?
Jeste li me čuli?
To je prava sramota!
Dopuštamo im da nas odvedu
u smrt kao ovce na klanje!
Zašto ih ne bismo napali?
Mogli bismo pobjeći iz geta!
Barem bismo
umrli časno.
Zašto ste tako sigurni da
ćemo umrijeti? – Nisam.
Znate zašto nisam? Zato
što mi nisu rekli.
Ali, kažem vam. Planiraju
nas sve istrijebiti!
Želite da se borim? – Za to
trebamo oružje, organizaciju.
Ima pravo. Kako bih se
borio? S gudalom?
Nijemci ne bi nikad potratili
ovako veliku radnu snagu.
Šalju nas u radne logore.
To je očito.
Da, baš! Pogledajte invalide,
starce, djecu. Oni će raditi?!
Pogledajte sebe!
Vi ćete na leđima
nositi grede?
Henryk! Halina!
Čuli smo da si ovdje.
Htjeli smo biti s tobom.
Htjeli smo biti s vama.
Zašto sam to učinila?
Ide mi na živce.
Što je učinila,
za Boga miloga?
Ugušila je svoje
dijete.
Pripremili su si sklonište
i otišli su tamo.
Ali, dijete se rasplakalo
baš kad je policija došla.
Kako ga ne bi čuli,
ugušila ga je rukama.
Dijete je umrlo.
Policajac je čuo hropac i
pronašao ih.
Što to čitaš?
Probodete li nas,
ne krvarimo li?
Škakljate li nas,
ne smijemo li se?
Trujete li nas,
ne umremo li?
Učinite li nam nešto
nažao, nećemo li se osvetiti?
Vrlo prikladno.
– Da, zato sam je i ponio.
Idiot! Što misli da će
učiniti s novcem?
Mali, dođi ovamo!
Koliko tražiš za
karamelu? – Dvadeset zlota.
Što? Za jednu karamelu?
Što ćeš s tim novcem?
20 zlota.
Imamo li 20 zlota?
Mislim da imam 10.
Pet. Deset…
Dvadeset.
Halina?
– Što je?
Smiješno je što to sada
spominjem, ali… – Što je?
Želio bih da sam
te bolje upoznao.
Hvala.
Szpilman!
Tata! Tata!
Mama! Halina!
Halina! Mama!
Što to izvodiš, Szpilman?
Spasio sam ti život! Odlazi!
Ne trči!
Odlaze u spalionicu.
– Da.
Što to radite?
Ona je trudna!
Wladek?
Zašto si ovdje, Wladek?
Svi su otišli.
Baš svi moji su otišli.
Možda imaju sreću.
Što brže, to bolje.
Još nije gotovo. Ostat ćemo
par dana dok se sve ne smiri.
Podmitio sam policajca.
Doći će kad bude gotovo.
Nisam bio vani već…
Sigurno dvije godine.
Nemoj se previše
uzbuđivati.
To je zlato. Jako povoljna
cijena!
Netko poznat?
Ljepotica. Tko je ona?
Pjevačica. Dobro je poznajem.
Njezin je suprug glumac.
Dobri su ljudi. Htio
bih s njom razgovarati.
Ne zaboravi, Wladek. Ljude
vješaju ako pomognu Židovima.
Nalijevo. Hodaj.
Stani.
Ti, van.
Ti, ti.
Lezite dolje.
Na lijevo. Hodaj.
Otkad si ovdje?
Od sinoć.
Bilo mi je drago
što te vidim.
Sad će početi s konačnim
premještajem.
Znamo što to znači.
Poslali smo Zygmunta da
izvidi stvar. Dobar je čovjek.
Morao je slijediti vlakove
koji odlaze iz Varšave.
Stigao je do Sokolowa.
Lokalni željezničar mu je
rekao da vlak ide u Treblinku.
Kaže da svaki dani dolaze
vlakovi s ljudima iz Varšave.
Odvajaju se za Treblinku
i vraćaju se prazni.
Nikakvi vlakovi s hranom
ne stižu tom prugom.
Civilima je zabranjeno
doći na postaju u Treblinku.
Istrebljuju nas.
Neće dugo trajati.
Ima nas još samo 60000.
Od pola milijuna.
Uglavnom mladi ljudi.
I ovaj ćemo se put
oduprijeti.
U dobroj smo formi.
Organizirani smo.
Pripremljeni smo.
Ako trebaš pomoć,
ja…
Dođi ovamo!
Žao mi je!
Ne znam što mi bi…
Nosite ga odavde!
Nadam se da bolje sviraš
klavir nego što nosiš cigle.
Neće dugo izdržati
nastavi li ovako.
Vidjet ću mogu li mu
naći nešto bolje.
Nevolja!
Okupite se! Samo Židovi!
Samo Židovi! Poljaci,
nastavite raditi.
Imam dobru vijest za vas.
Kruže glasine da bismo
vas rado…
(Umsiedeln… )
Preselili.
Obećavam vam kako sada,
a ni u budućnosti
ništa takvo se
ne planira.
U redu?
Zato smo stavili
natpis na zid.
Da vam pokažemo našu
dobru volju.
Morate izabrati jednu osobu
kojoj će biti dopušteno
ići u grad
svaki dan i donositi
tri kile Kartoffeln.
Krumpira.
I jedan kruh za svakog
od radnika.
Zašto bismo onda činili
takvo što
ako vas namjeravamo
premjestili?
Možete dosta zaraditi na
hrani koju ne pojedete.
Niste li vi Židovi
dobri u zarađivanju novaca?
Nastavite dalje.
Onaj sa špagom i ostale
zavezane sa žicom.
Majorek?
Htio bih te zamoliti
za uslugu.
Želim otići odavde.
Lako je otići.
Teško je preživjeti
na drugoj strani.
Znam.
Prošlog ljeta, radio sam
na Trgu Zelazna Brama.
Vidio sam prijateljicu
koju dugo poznam.
Pjevačica je. Njezin
je muž glumac.
Napisao sam njihova imena
i adrese. Ako su još tamo.
Janina Godlewska i
Andrzej Bogucki.
Dobri su ljudi.
Možeš li probati stupiti
u kontakt s njima?
Ideš svaki dan u grad.
Možeš ih zamoliti
da mi pomognu izaći
odavde?
Imate li prokleti flaster?
Što to radiš?
Ništa.
– Što je ovo?
Dopušteno nam je
unositi hranu u geto.
Tri kilograma krumpira
i kruh.
Otvori!
To su samo krumpiri
i kruh.
Lažeš. Osjeća se
čak do ovdje.
Otvori!
Krumpiri.
Svi ste vi isti.
Daš Židovima mali prst,
a oni hoće cijelu šaku.
Ako mi opet budeš lagao,
osobno ću te ubiti.
Potražio sam tvoje
prijatelje.
Više ne žive ondje.
Stupio si s njima
u vezu?
Pripremi se za odlazak.
Naučit ću ja vas disciplini!
Židovske svinje!
Znate li zašto vas tučemo?
Ne. Znate zašto?
Zašto?
Da proslavimo
Silvestrovo!
Hajde, hodaj!
I pjevaj!
Jasno i glasno!
Hej, ujedinite se
I slijedite bijelog orla!
Ustanite i borite se
protiv smrtnog neprijatelja!
Pokazat ćemo mi
njima!
Uništit ćemo ropstvo!
Kaznit ćemo i natjerati
u bijeg
Ispričavam se, jako
sam prljav.
Nemamo puno vremena.
Dođi.
Moramo se požuriti.
Evo ti. Vidi odgovara
li ti.
Morat ćemo te
seliti.
Nijemci sada sve
uhićuju, bez razlike.
Židove, nežidove,
bilo koga.
Wladek, obrij se.
Uzmi moju britvicu
na polici.
Marek Gebczynski će se
brinuti o tebi.
On je na drugom kraju
grada.
Večeras ćeš tamo prenoćiti.
Ujutro ideš drugdje.
Donijet ću ti jelo.
Dobro, idemo.
Pokazat ću ti gdje ćeš
spavati.
Moraš ostati ovdje do
sutra popodne.
Imamo stan za tebe.
Blizu je zida Geta. Ali,
je siguran.
Neće ti biti jako
udobno. – U redu je.
Hvala!
Ja ću to uzeti.
Daj mi to.
Idi što bliže možeš naprijed,
do njemačkog dijela.
Navući ću zavjese.
Ujutro makni zavjese s
prozora. Zapamti to.
Zacijelo ti je bolje s
ove strane zida?
Da, ali ponekad nisam
siguran na kojoj sam strani.
Kruh, krumpiri,
Doći ću opet. Janina Bogucki
će dolaziti dva puta tjedno.
Donijet će još hrane i
vidjet će kako si. – Hvala.
Ovo je jako važno.
U slučaju opasnosti,
otiđi na ovu adresu.
Kako to misliš da
si zaboravio?
Mačkice, zaboravio sam.
To mislim reći.
Znaš što? Grozan si
prema meni!
Zato što i jesi grozna.
Svinjo!
– Kravo!
Prljava svinjo!
– Kujo!
Ti si prljava svinja!
– S kim si takav si!
Sviraš božanstveno,
mačkice.
Ako sviram tako, zašto
me nisi slušao? – Slušao sam.
Lažeš, zaspao si,
svinjo!
19. travnja 1943.
Pali!
16. svibnja 1943.
Pali!
Hvala!
Htjela sam doći prije, ali
nisam mogla. – U redu je.
Nitko nije mislio kako
će tako dugo izdržati.
Nisam smio izaći. Trebao sam
ostati i boriti se s njima.
Wladek, prestani.
Sad je gotovo. Budi ponosan
na ono što se dogodilo.
Bože moj, izvrsno
su se borili.
I Nijemci također.
Šokirani su. Nisu to
očekivali. Nitko nije.
Tko bi pomislio da će
Židovi pružiti otpor?
I koje dobro od toga?
Koje dobro? Wladek,
iznenađuješ me.
Umrli su dostojanstveno.
To je dobro.
I znaš što još? Sad će i
Poljaci podići ustanak.
Spremni smo. I mi
ćemo se boriti.
Vidjet ćeš.
Spremi svoje stvari.
Moraš ići.
Zašto? Što se
dogodilo?
U bijegu sam.
– Što se dogodilo?
Gestapo je pronašao
naše oružje.
Uhitili su Janinu i
Andrzeja.
Uskoro će pronaći i ovaj
stan. Moraš otići odavde.
Kamo želiš da idem?
Pogledaj me.
Ne odlazim.
Ne smijem ovdje riskirati?
– To je tvoja odluka.
Ali, ako provale u stan,
baci se kroz prozor.
Nemoj da te uhvate
živog.
Imam otrov uz sebe. Neće
ni mene dobiti živog.
Otvorite!
Otvorite odmah vrata
ili ćemo zvati policiju!
Vi ste iz tog stana?
Niste prijavljeni.
Stan pripada mom prijatelju.
Došao sam, a njega nema.
Imate dokumente?
Pokažite mi osobnu!
Da, svakako.
Želim vidjeti vašu
osobnu iskaznicu!
Što se dogodilo?
– On je Židov!
Zaustavite Židova!
Nemojte ga pustiti
van! Zaustavite ga!
Da? – Poslao me je
g. Gebczynski.
Wladyslaw Szpilman!
Dorota!
Oprosti. Dali su mi
ovu adresu.
Tražim g. Dzikiewicza.
Michal Dzikiewicz mi
je suprug.
Sjedni.
Trebam pomoć.
Vratit će se prije
policijskog sata.
Krijem se.
Moram naći sklonište.
Ubrzo će doći.
Otkad si u braku?
– Nešto više od godine.
Kako je Yurek?
Yurek je mrtav.
Kad trebaš roditi?
– Za Božić.
Sad nije pravi trenutak za
djecu. Ali, nije bitno.
Ovo je moj suprug.
Wladyslaw Szpilman.
Marek Gebczynski ga
je poslao.
Da, sjećam se.
G. Gebczynski je rekao da
dođem u slučaju opasnosti.
Ne brinite se.
Ne možemo vas premjestiti
večeras. Spavat ćete na kauču.
Ispričavam se.
Oprostite… ali, mogu li
dobiti krišku kruha?
Naravno, jest ćemo.
Sjednite, molim vas.
Hvala vam.
U srcu ste
njemačkog područja.
Zgrada nasuprot je bolnica
u koju dolaze ranjenici.
Do nje je Policija.
Najsigurnije mjesto.
U srcu njihova uporišta.
Zaključat ću vas.
Nitko ne zna da ste
ovdje.
Budite što tiši.
Sve je u redu?
Hvala vam.
Ovo je Antek Szalas.
On će se brinuti za vas.
Drago mi je.
– I meni.
Hvala vam.
Dao sam mu drugi ključ.
Donosit će vam hranu.
On je u Pokretu otpora.
Dobar je čovjek.
Ne sjećate me se,
g. Szpilman.
Ne, ne bih rekao.
Varšavski radio. Radio sam
kao ton-majstor.
Viđao sam vas gotovo
svaki dan.
Oprostite, ali ne
sjećam se. – Nije bitno.
Ne morate se brinuti.
Često ću vam dolaziti.
Bit će vam drago čuti da
Saveznici bombardiraju
Njemačku svake noći.
Keln, Hamburg, Berlin.
I Rusi im zadaju velike
probleme. To je početak kraja.
Nadajmo se.
Još ste živi?
Kobasice, kruh.
Još imate onu vodku?
Koliko će još ovo
trajati?
Neće još dugo.
Mislim da imam žuticu.
Ne morate se radi toga
brinuti.
Samo smiješno izgledate.
Mojeg je djeda ostavila
djevojka kad je dobio žuticu.
Zašto niste prije došli?
Prošla su dva tjedna.
Problemi. Morao sam
skupiti novce za hranu.
Moram prodati stvari,
a to nije lako.
Prodajte ovo.
Hrana je mnogo
važnija od vremena.
Htio sam vam reći. Saveznici
su se iskrcali u Francuskoj.
Rusi će brzo biti ovdje.
Razbit će Nijemce.
Za koji dan.
Wladek?
Znala sam da će se
ovo dogoditi.
Idem po liječnika. – Ne
smiješ. Preopasno je.
Idem po dr. Luczaka.
Možemo mu vjerovati.
Ne budi smiješna, on
je pedijatar.
Ali je i doktor.
– Ne ti ostani.
Ja ću ići.
Došli smo se oprostiti.
Idemo mojoj majci
u Otwocku.
Beba je već tamo.
Sigurnije je.
Kažu da ustanak samo
što nije počeo.
Trebalo bi strijeljati
tog Szalasa.
Skuplja novac u tvoje
ime po cijeloj Varšavi.
Ljudi su bili jako
velikodušni.
Skupio je prilično novca.
Bože moj!
Jetra mu je velika
kao nogometna lopta.
Ima akutnu upalu žučnog
mjehura, ali preživjet će.
Pokušat ću nabaviti lijek,
ali to nije lako.
Možete li ga opet doći
pregledati? – Tko zna?!
Doktore, hvala vam.
Ne govorite.
Odmarajte se.
Hvala vam lijepa
što ste došli.
Donijela sam malo
hrane.
Skuhat ću ti nešto.
Onda moramo otići.
1. kolovoz 1944.
Nazad!
Izlazite van. Nijemci su
opkolili zgradu!
Neka mi netko pomogne!
Što radite ovdje?
Tko ste vi?
Razumijete li me?
Što radite ovdje?
Htio sam… otvoriti ovu
konzervu.
Živite li ovdje?
Radite li nešto ovdje?
– Ne.
Čime se bavite?
Ja sam… bio sam pijanist.
Pijanist.
Dođite.
Svirajte malo.
Tu se skrivate?
Židov?
Gdje se skrivate?
Na tavanu.
– Pokažite mi.
Imate li hrane?
Pozor!
Dobro jutro, gospodo!
– Dobro jutro.
Židove!
Molim vas!
Što znači ova pucnjava?
Rusi su na drugoj strani
rijeke.
Morate izdržati još
samo par tjedana.
Što se dogodilo?
– Odlazimo.
Rusi su ovdje?
– Još nisu.
Ne znam kako bih
vam se zahvalio.
Zahvalite Bogu, a
ne meni.
Njegova je volja da
ovo preživimo.
Barem trebamo
vjerovati u to.
Evo, uzmite.
A vi?
Imam još jedan.
Još topliji.
Što ćete raditi kad
sve ovo završi?
Svirat ću klavir na
poljskom Radiju.
Recite mi svoje ime.
Slušat ću vas.
Szpilman.
Szpilman.
Dobro ime za
pijanista.
Nijemac! Nijemac!
Ne pucajte!
Molim vas, ja
sam Poljak!
Izađite dignutih ruku!
Preklinjem vas!
Ne pucajte!
Ja sam Poljak!
– Siđite!
Ja sam Poljak!
Molim vas!
On je Poljak!
Da, on je Poljak!
Zašto imate ovaj kaput?
Hladno mi je.
Pogledajte ih!
Njemački gadovi!
Ubojice!
Prljavi gadovi!
Ubojice!
Pogledajte se sada! Uzeli
ste mi sve što imam.
Meni, glazbeniku!
Uzeli ste mi violinu!
Oduzeli mi dušu!
Vi ste glazbenik?
Poznajete li slučajno jednog
kolegu, pijanista?
G. Szpilmana s
poljskog radija?
Da, naravno da ga
poznajem.
Pomagao sam g. Szpilmanu
dok se je skrivao.
Recite mu da sam ovdje
i da mi pomogne.
Hej! Nema razgovora sa
zarobljenicima! Miči se!
Kako se zoveš?
– Hosenfeld.
Kako?
To je bilo ovdje.
Siguran sam u to.
Više nije ovdje.
Vrijeđao sam ga. Ne ponosim
se time, ali tako je bilo.
Siguran sam da sam stajao
na mjestu gdje si ti sada.
Tu je bila bodljikava žica
i taj mi je Nijemac prišao.
Nisi mu zapamtio ime.
Nisam.
Pitat ću u tvornici.
Možda oni nešto znaju.
Wladyslaw Szpilman nastavio
je živjeti u Varšavi
sve do smrti, 6. 7. 2000.
Imao je 88 godina.
Njemački časnik zvao
se satnik Wilm Hosenfeld.

Categories: Movie | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

“Parenthood” Remember Me, I’m the One Who Loves You 2012 Hungarian

movie image

Download subtitles of “Parenthood” Remember Me, I’m the One Who Loves You 2012 Hungarian

Mit csináltatok?
– Mindketten felnõttek vagyunk.
– Megmagyarázom.
Nagyot csalódtam benned.
Meg kell kérdeznem valamit.
Rendben.
Meggondoltad magad
a babával kapcsolatban?
Valahányszor megnézek
egy házat,
úgy képzelem el, hogy együtt
költözünk be.
Te, én és Jabbar.
Szeretnék összeköltözni Joe-val.
A ház egyébként ott van
amellett a klassz park mellett, ahol…
Szóval már ki is
néztétek a házat.
Úgy izgulok!
Erre!
Tovább egyenesen!
Rendben.
Most egy…
egy kicsit jobbra.
Nyugi, foglak!
Itt egy kicsit nagyobbat lépj!
Most balra!
– Felkészültél?
– Igen.
Ezt nézd meg!
– Hûha!
– Nem rossz, mi?
Te állítottad fel?
Igen, én.
Menj csak be!
Tetszik.
Két bejárata van,
így jobban áramlik a levegõ.
Hûvös marad a sátor.
Szóval, kinyitottam
a hátsó ajtót,
és egy doboz volt
a küszöbön.
Kinyitottam, és egy
papírlap volt benne.
Elolvastam…
És az állt rajta…
“Mi lesz velem?”
– Ez nem jó!
– Miért nem?
Mert ezt nem mesélheted el
a fiad kempingezésén.
– Miért nem?
– Mert hétévesek!
– Ne már! Még csak káromkodás
sincs benne! – Akkor sem.
Egyedül fogod
felverni a sátrat,
vagy Crosby tudja,
hogy kell csinálni?
Ne aggódj!
Tudod, hogy nincs miért.
Nem aggódom, amiért együtt töltesz
egy éjszakát
egy sátorban az exeddel.
Miért is aggódnék?
– Nem lesz semmi gond.
– Rendben.
– Szeretlek.
– Én is téged.
– És kérlek, ne tedd tönkre a sátramat!
– Nyugi, nem lesz semmi baja
a hülye sátradnak!
Tudod, hol kellene lenned,
Sarah Braverman?
New Yorkban.
New Yorkba kellene
költöznöd velem.
Tessék?
Igen, jól hallottad.
New Yorkba
kellene költöznünk.
Dolgozhatnál
a darabjaidon.
Egy csomó színház van ott,
szóval biztos sikerre járnál.
És… és szerintem
bele kellene vágnunk.
De babát szeretnénk.
Már New Yorkban is
lehet babánk.
– Ez nem igaz!
– De igen. Megszavazták.
Tényleg? És mi lesz
a gyerekeimmel?
Ja, hogy velük?
Mindent elterveztem:
megvárjuk, amíg Drew
leérettségizik,
addig mindent elintézünk,
és szabadságot veszek ki.
Ezt fogjuk tenni.
Szóval… költözzünk
New Yorkba?
Költözzünk New Yorkba!
A Luncheonette történelmi
jelentõségû hely,
amely évekig csak porosodott.
De jöttetek ti, és megmentettétek.
Teljesen lenyûgözött minket,
ahogy rendbe hoztátok.
Köszönjük.
– Minket is folyton lenyûgöz.
– Köszönjük a dicséretet.
Te mióta is vagy
a West Coast Stúdió vezetõje?
– 12 éve.
– Az igen!
Remélem, mi is megleszünk addig.
Vagy még tovább is.
Nagyon jól haladtok,
épp ezért döntöttünk úgy,
hogy ajánlatot teszünk.
Szeretnénk megvenni
a Luncheonette-et.
Szeretnétek megvenni a…
Ez nagyon hízelgõ,
de… nem eladó.
Bocs, ez elég váratlanul ért.
Szeretnétek megvenni?
Igen, de…
köszönjük, nem.
Számítottunk rá,
hogy így lesz,
de mindenképp szerettem volna
találkozni veletek.
– Hát, itt vagyunk.
– De nem eladó.
Ha már itt vagyunk,
megmutatom az ajánlatot.
Nem szükséges.
Ahogy az öcsém mondta: nem eladó.
Rendben, világos.
De azért szeretném
megmutatni,
hogy elmondhassam,
én mindent megtettem.
Természetesen fizetnénk
minden költségeteket,
és gondolom, van
kölcsönötök is.
Ez lenne az ajánlat.
– Nyugodtan megfoghatod.
– Bocs, csak…
Ez… hûha!
Igen, ez…
Ez nagyon…
Hízelgõ, köszönjük.
De sosem adnánk el.
Nagyon a szívünkhöz nõtt.
Ahogy az öcsém mondta:
a Luncheonette nem eladó.
– Szóval nem adjátok el?
– Nem.
– Az enyém az?
– Nem, az enyém.
Zoe, szia!
A vegyi árú részlegen vagyok.
Elfolyt a magzatvizem.
Vannak összehúzódásaid?
Igen, de csak kicsik,
mintha gyomorrontásom lenne.
Elõször azt hittem, az.
Hol vagy?
Azonnal indulok.
A vegyesboltban
a harmadik utcában.
Ott várj meg, jó?
Máris megyek.
Nem lesz semmi baj, érted?
Igen.
De siessen, jó?
Máris indulok.
– Rendben.
– Szia!
– Elmenjek érte?
– Ne, majd én.
Te maradj itt Syddel. Biztos szeretné,
ha bemennék vele a kórházba.
Ott van a táskád.
– Köszi.
– Tudod, mit jelent ez?
Hamarosan megszületik
a kisfiunk.
Igen, hamarosan.
Parenthood 3×17 -
Remember Me, I’m the One Who Loves You
fordította: Luke
Uramisten!
Szia!
Zajt hallottam.
Mit csinálsz?
– Mosok.
– Hogyhogy?
Úgy, hogy koszosak
voltak a ruháim.
Úgy értem, hogyhogy napközben.
Szabadnapot vettél ki?
Nem, már nem dolgozom ott.
– Sajnálom, kicsim!
– Nem gond. – De, az.
Hagyd abba, anya!
Én döntöttem így.
– Hogy érted ezt? Felmondtál?
– Nem akarok ott dolgozni.
– Pedig szerettél.
– Nem volt nekem való.
Hogy érted ezt?
Mi történt?
Hagyjuk a részleteket!
Majd beszélünk.
Beraktam a kekszet, a mályvacukrot
és rengeteg csokit.
Lámpás, balta…
A balta minek?
Ha esetleg
tûzifát kellene vágnunk.
Párnák, takarók,
zseblámpák…
Ja, és Joe ideadta a sátrát.
Biztos, ami biztos.
Ezt meg hogy érted?
Tudod… ha a tiéddel lenne valami.
Minden vas megvan hozzá?
Ehhez a sátorhoz?
Tudod, ami a Kennedyknek
Hyannis Port volt,
az nekünk ez a sátor.
Úgyhogy nincs miért aggódnod.
Ez egy remek sátor.
Jó pár rokonom
ebben fogant.
De nektek, lányoknak persze
fogalmatok sincs a kempingezésrõl.
Nekem van. Cserkészlány voltam,
sokat jártunk kempingezni.
Na, ne mondd!
És hol kempingeztetek?
A suliudvaron?
– Csak egy párna van.
– Én nem alszom ott.
– Hazajövök.
– Nem alszol ott velünk?
Nem, csak benézek
egy pár órára,
aztán estére hazajövök.
Ja, oké.
Csak azt hittem…
Gondoltam, jobb lenne,
ha ti ketten…
Biztos jól ellesztek
nélkülem is.
– Segítenél kivinni a cuccokat?
– Persze.
Én viszem a könnyûeket,
te hozd a többit!
Volt? Nem volt?
Volt!
– Meggyes?
– Igen, az.
De jó! Köszönöm,
köszönöm!
Szívesen.
Csak úgy lenyúltam
a nõvér kocsijáról, szóval…
Úgyhogy egy szót se!
És még meggyes is.
Köszönöm!
Ez isteni! A szülõszobában
miért nem lehet már enni?
Olyan gyengének
érzem magam.
Azért, mert ha esetleg
mégis mûteni kellene,
még a végén elkezdenél fulladozni
az érzéstelenítõ miatt.
– Értem…
– Nem lesz semmi gond.
Annak rendje és módja szerint fog
kijönni a baba.
Edd csak meg nyugodtan!
Persze, nyugodtan…
Lehet, hogy mégis mûteni kell,
de a joghurt a lényeg…
Joel vagy tíz ilyet nyúlt le nekem,
amikor én feküdtem bent.
Komolyan?
Joel?
– Komolyan?
– Aha.
Joel olyan fickónak tûnik,
aki jól kezeli az ilyen helyzeteket.
Igen, elképesztõ volt.
Csak õ volt itt magával?
Viccelsz? Az én családom
mániákusakból áll.
Egymásnak adták
a kilincset.
Nem viccelek. Volt, hogy tizenketten
voltak bent egyszerre.
Az eszükbe sem jutott,
hogy engem esetleg zavar,
hogy nem tudom
összecsukni a lábaimat,
és csak egy
takaró van rajtam.
De õk már csak ilyenek.
Nem lehet lerázni õket.
Mi az?
Anyám és a húgom nem is tudják,
hogy terhes vagyok.
Én…
Mivel úgysem tartom meg,
úgy éreztem, felesleges elmondani.
Sajnálom!
Jól van,
itt az idõ.
Most átvisszük a szülõszobába.
– Minden rendben lesz.
– Még nem állok készen!
Kérem, ne!
Semmi baj, Zoe.
Nem akarok menni!
Amber mondta, hogy felmondott.
Mi történt?
Hát… oké,
szóval azt mondta,
felmondott?
– Kirúgták?
– Nem, nem rúgták ki.
Akkor mi történt?
– Becsuknád az ajtót?
– Persze, bocsi.
– Szóval?
– Na, jó…
Ez elég kínos lesz.
Amber kis híján viszonyt
kezdett Bobbal.
Bob Little-lel, a fõnökével.
– A jelölttel.
– Házas?
Nem, nem az.
Csak, amikor azt mondtad,
“viszony”, azt hittem…
Nem. Azon az
üzleti úton történt.
Sacramentóban.
Le készültek feküdni egymással.
Azért mentem oda,
mert Haddie szólt, hogy van valami.
Szóval odamentem, és…
– Tudom, tudom.
– Bocs, de nem értem.
Ott állt félmeztelenül,
úgyhogy hazahoztam.
Aztán úgy döntött,
hogy felmond.
Bocs, de nem értem,
mi a probléma.
Nem…
– Tetszenek egymásnak?
– Nem tudom.
Azért mentem oda,
hogy véget vessek ennek.
Zajlik a kampány,
Csak Ambert akartam megvédeni.
Szóval a kampánynak rosszat tesz,
ha Bob összejön valakivel?
– Nem jó a fõnökkel randizni.
– A munkájával semmi gond.
– Csak gond származhat belõle.
– Nem biztos.
Magától kell rájönnie,
hogy nem szerencsés a fõnökkel járni.
– Nem akartam, hogy hibát
kövessen el. – Én sem akarom.
– Vegyél vissza kicsit!
– A saját bõrén kell megtapasztalnia.
Most inkább menj el, kérlek!
Inkább meg kellett volna köszönnöd,
hogy odafigyelek rá.
És remélem, fordított helyzetben
te is ezt tetted volna.
Dolgoznom kell.
Kéztörlõ…
– Szia! Válthatnánk pár szót?
– Épp indulok, de persze. Mirõl van szó?
Arról az ajánlatról
kellene beszélnünk.
– Kész õrület, igaz?
– Igen, rengeteg pénz.
Aha, rengeteg pénz.
Na, és?
Abszolút megértem,
hogy nem akarod eladni,
de azért mégis
meg kéne beszélnünk.
– Nincs mit megbeszélnünk.
– Ez nem egészen így mûködik.
Az üzlettársad vagyok,
úgyhogy meg kell beszélnünk.
Én nem akarok beszélni róla.
– Crosby. Várj!
– Mi van?
Ez így nem jó.
Nem jó?
Az talán jó, hogy el akarod
adni az álmomat?
Hagyd már ezt!
Ez üzleti ügy, üzlettársak vagyunk,
és ezért meg kellene beszélnünk.
Miért? El akarod adni?
A két kezünkkel építettük fel!
– Lehet, hogy eladnám.
– Hát, nem fogjuk.
Ennyit errõl.
Ez aztán az
érett viselkedés!
Az érettségnek semmi köze ehhez.
Hülyeség lenne most eladni.
Mit gondolsz, miért akarják megvenni?
Mert félnek tõlünk.
Nem hülyeség, és nem is félnek.
Tudod, milyen nehéz
manapság 1 millió dollárt
megkeresni?
– Nem érdekel az 1 millió dollár.
– Valóban?
Szeretem ezt a helyet, azt hittem,
te is, és sokáig itt fogunk dolgozni.
Persze, hogy szeretem,
de pénzügyi gondjaim vannak,
és nem tudom,
hogy oldjam meg õket.
Sok mindenen mentünk keresztül,
ráment a spórolt pénzünk,
és most nélkülem akarsz dönteni,
pedig ez nem így megy.
Nem adom el.
Akkor is,
legalább beszéljük meg!
Kösz szépen!
Na, ilyen egy igazi sátor!
Jó, mi?
Miért ilyen lapos?
Tök lapos.
Lehet, hogy hiányzik
egy vas vagy valami.
Ó, vagy úgy!
Azt hittem, az összes vas megvan.
Aha, persze.
– Nagyon vicces, mi?
– Igen, az.
Megjött a vasfelügyelõ…
Kitalálok valamit.
Valamivel majd kifeszítem.
Mik azok a ragasztók?
Mi lesz, ha esni fog?
Az szigetelõszalag.
Nem ázik át.
– Tényleg?
– Aha, ez varázsszalag.
Itt van Joe sátra a kocsiban.
Az vadiúj.
Nem akarok egy
másik férfi sátrában aludni.
Furcsán venné ki magát.
Hogy mennek a dolgok
a stúdióban?
Remekül, leszámítva,
hogy Adam el akarja adni.
Micsoda? Miért?
Kaptunk egy
1 millió dolláros ajánlatot.
1 millió dollár?
Az azért nem semmi.
Szóval szerinted is
el kéne adnom?
Tudom, milyen fontos neked.
Az ilyenek értéke felbecsülhetetlen.
Olyan, mintha az otthonod lenne.
Sose add el!
Köszönöm.
Halló?
Adam Braverman,
itt Richard Gilchrist,
a fickó, aki milliomossá
tehet téged.
Az ajánlat miatt hívlak.
Helló! Mi a helyzet?
Nagyon megtisztelõ az ajánlat,
de úgy tûnik,
nem adjuk el.
– Szóval…
– “Úgy tûnik”?
Nem fogok hazudni.
Beszéltünk róla,
és az öcsém…
Nagyon biztos a dolgában.
Nem akarja eladni.
De úgy hangzik,
hogy te hajlanál rá.
Igen, elgondolkoztam rajta,
de ez lényegtelen.
A lényeg az,
hogy nem adjuk el.
Mi lenne, ha este meginnánk valamit?
9 körül a Daltonban leszek.
Nem fog menni,
Crosby nem ér ma rá.
Akkor csak te gyere.
Bocs, de én nem így üzletelek.
Nem tennék ilyet az öcsémmel.
Rendes srác vagy, Braverman.
De nyugi!
Kollégák vagyunk.
Csak dumálgatunk,
és megiszunk valamit.
Nyugi, mindenki gatyája
fent fog maradni.
Rendben.
Oké, ott leszek.
Akkor a Daltonban 9-kor, ugye?
Ott találkozunk. Szia!
Lélegezz!
Zoe, lélegezz!
Hamarosan vége lesz,
ígérem.
Csak lélegezz, jó?
Csak… így tovább.
Nem mondta, hogy ennyire
fájni fog. Szólhatott volna!
Nem tudtam
mihez hasonlítani.
Mit szólna mondjuk
a földi pokolhoz?
Az megfelelõ hasonlat?
Meg fogok halni.
Bele fogok halni ebbe.
– Zoe!
– Meg fogok halni!
Nem fogsz meghalni.
Nekem ez nem.
Menni fog.
Ismerlek,
és hidd el nekem,
nem fogsz belehalni.
Nagyon bátor vagy.
És erõs.
Szeretlek.
Én is téged, kicsikém.
– Szia!
– Szia!
– Bemehetek?
– Persze.
– Biztos?
– Gyere csak be!
– Hogy vagy?
– Jól. És te?
Épp egy új ételt
próbálok ki.
Csirkepaprikás.
Most hallottam róla elõször,
úgyhogy fogalmam sincs, milyen lesz.
Szeretnék bocsánatot kérni.
Nem, nekem kell.
Hülyeséget csináltam.
Eldurrant az agyam.
Ezerféle áll most a fejem.
– Túlreagáltam a dolgot.
– Nem, köszönöm, amit tettél.
Nem kellett volna
utánuk mennem.
De, hálás vagyok érte. Mostanában sokat
aggódok a gyerekekért.
Szinte betegre aggódom magam.
Azt tervezem,
hogy New Yorkba költözöm.
Na, várj!
Ülj le, és mondd el
még egyszer! New Yorkba költözöl?
És mikor?
Markkal elgondolkoztunk rajta,
hogy miután Drew leérettségizik,
és remélhetõleg fõiskolára megy,
odaköltözünk.
Írhatnék színdarabokat.
Ismerek ott egy producert.
Mark pedig mindig is
szeretett volna ott tanítani.
Úgyhogy azóta csak
a gyerekekre tudok gondolni,
hogy minden rendben
lesz-e velük.
Sarah, költözz New Yorkba!
Írj darabokat és éljetek együtt!
A gyerekek miatt meg ne aggódj!
Amber fel fog rád nézni,
és örülni fog neki, hogy írsz.
Nagyon tisztelni fog téged.
Drew pedig… nos, Drew…
Nehéz megmondani, mikor mire gondol.
De szerintem vágj bele!
Légy boldog!
Megérdemled.
Költözz New Yorkba!
– Jó.
– Tedd meg!
Úgy lesz.
Köszönöm.
Crosby, nem értem, mibõl gondolod,
hogy meg fog sülni
a mályvacukrod,
ha ilyen messze tartod a tûztõl.
Foglalkozz csak
a sajátoddal!
Az én technikámmal semmi gond,
viszont a tiéd meg fog égni.
Az a jó, ha a külseje
egy kicsit megég.
Akkor lesz a belseje
puha és omlós.
Szerinted ki csinálja jól?
Te és én.
– Neki igazán elhiheted.
– Cserkészlány voltam, értek hozzá!
– Na, ne mondd!
– Meg tudok sütni egy mályvacukrot!
– Tudom, mit csinálok.
– Meggyulladt! Fújd el!
Hát, ez nem néz ki
valami jól.
Direkt csináltam ilyenre.
– Meg is fogod enni?
– Meg bizony!
Na, lássuk!
Mi az? Mi történt?
Megégetted a kezed?
Várj, hadd nézzem!
Nem néz ki valami jól.
Elsõfokú égési sérülés.
Vagy talán másod.
A tanár néni kocsijában
van elsõsegély készlet.
Nem kell az nekünk.
Itt a Braverman készlet.
Gyere, bekötöm neked!
– Te addig maradj itt!
– Ne menj az erdõbe! Tele van medvékkel!
Nem megyek sehova.
Jól van.
Vigyázz egy kicsit!
Így, ni.
Jól nézd meg
ezt a készletet!
Ez a Braverman készlet.
Láttad ezt a vágást?
Tartsd egy kicsit
egyenesen!
Bocsi!
Mintha egy hokiütõt
ragasztgatnék.
Meg is van.
Kész is.
Várj még egy kicsit!
Így valamivel
jobban fog kinézni.
Mi a baj?
Nem tetszik?
De, jó.
Akkor mi a baj?
Meg kell mondanom Jabbarnak,
hogy összeköltözünk Joe-val.
Még nem tud róla.
Gondolod,
hogy nem szeretné?
Minden megváltozna
körülötte.
Ez azért nagy változás.
És most már biztos a dolog.
Tudod?
Joe rendes ember.
És szerencsés is.
Az egyszer biztos.
– Megyek, megnézem Jabbart.
– Rendben. És köszi.
– Szia!
– Szia!
Nagyon jó volt!
Köszi.
Bocs a kupiért.
Semmi baj. Csomószor hívtalak,
meg pár e-mailt is küldtem.
Amber, én..
Nagyon sajnálom
a Sacramentóban történteket.
Nem akartalak kínos helyzetbe hozni,
és sajnálom, hogy jelenetet rendeztem,
de azt nem, amiért tettem.
Nem akartam, hogy baj legyen.
Nem, én…
Megértelek.
Õszintén szólva,
megértem, miért tetted.
Csak nem tudom,
hogyan tovább és hol.
Nem szeretném, hogy feladd.
Jó lenne, ha visszajönnél.
Amikor ennyi idõs voltam,
sok rossz döntést hoztam.
Tudom, hogy a nagynénéd vagyok,
de tényleg megértelek.
És számíthatsz rám.
Szeretlek.
Jól van.
Kicsit halkabban,
Braverman!
Még a végén elküldenek
minket innen.
Ideje aludnunk. Mit szólsz?
Elég késõ van már.
Nekem pedig
ideje mennem.
Miért kell elmenned, anyu?
Ezt már megbeszéltük.
Tudod, miért.
Tudom, hogy megbeszéltük,
de nem értem.
Nem maradnál itt?
Olyan jó így! Maradj itt!
Kérlek, anyu!
Erre nem lehet
nemet mondani. Jó, maradok!
– De jó!
– Csak sikerült meggyõznöd.
Takarózz be szépen!
Jó éjt!
Lenny Kravitz elsõ albuma.
– Nem volt hajlandó cipõt venni.
– Komolyan?
Sosem volt rajta cipõ.
És a lábszaga, hát… érted?
Igen, igen.
A többség kapva kapott volna
azon az ajánlaton.
Crosby sosem tartozott
a többséghez.
De hagyjuk ezt
egy pillanatra!
Mivel nem tárgyalunk, így nem számít,
de nagyon impozáns ajánlat volt.
Szerintünk is.
De úgy látszik, tévedtünk.
– Hadd kérdezzek valamit.
– Jöhet!
Miért ér nektek ennyit
a stúdió?
Tudom, hogy jól állunk,
és elveszünk tõletek pár ügyfelet,
de a West Coast
hatalmas kiadó.
Valóban az,
de a ti stúdiótok baromi hangulatos.
– Ezért mennek oda ennyien.
– Értem.
És mi nem tudnánk ilyet építeni.
Annak a helynek történelme van.
Azt pedig nem lehet
csak úgy csinálni.
Igen, értem.
– Szóval azért vennétek meg,
mert klassz hely. – Pontosan azért.
És nagyon különleges is.
Mi lenne, ha emelnék
az ajánlaton?
Kérlek, ne!
Ezt is épp elég nehéz volt
visszautasítani.
Milyen ajánlatra bólintana rá
az öcséd?
– Bocs, de ezt a témát ejtsük.
– Nyugi, Braverman! Csak beszélgetünk!
Haláli fazon vagy, öregem!
Örülök, hogy ezzel
ennyire felvidítalak.
Utánanéztem a dolgoknak.
Tudom, hogy 17 évig
vezetted a TS-t.
És azt is tudod, milyen ritka
egy ilyen remek ajánlat.
Ilyen csak egyszer adódik
az életben,
és mindent megváltoztatna.
Igen, tudom.
De nem dönthetek egyedül.
Ehhez mit szólsz?
Nézd meg!
Nézd csak meg!
– Csak viccelsz, ugye?
– Nem, Adam. Ez halál komoly.
Rendben.
Akkor azt hiszem…
valahogy meg kell gyõznöm az öcsémet.
Kezet rá?
Jól van.
Nyomjon!
Ez az, nagyon jó!
Jól csinálja!
Sikerült!
– Nagyon ügyes volt.
– Hol van a baba?
Jól van a kicsi?
Gyönyörû kisfiú.
Szép és egészséges.
Tökéletes baba.
Zoe, szeretnéd megfogni?
Nem, nem szeretném.
Sarah?
– Szia!
– Szia!
Hát te?
Gondoltam, piknikezhetnénk egyet.
Tényleg?
Kaját is hoztál?
– Jó a felsõd.
– Köszi.
A párom hagyta itt.
Jó arc lehet.
– Mit hoztál? Sajt!
– Sajtot és bort.
– Köszi.
– Igazán nincs mit.
Felhívtam azt a producert,
aki tavaly segített a darabomnál.
A színház producerét,
aki most New Yorkban van.
Nagyon lelkes volt
és magabiztos.
Azt mondta,
biztos tud majd segíteni.
New Yorkban?
– Igen.
– De jó!
– Igen, örültem neki.
– Ez nagyszerû.
Szóval komolyan
veszed a dolgot.
– Igen.
– Én is.
Persze addig még
van egy év,
és nem tudom,
mi hogy alakul a gyerekekkel.
Különösen Drew-val.
Én sem tudom.
De csak akkor
teszünk bármit is,
ha mindkét gyereked beleegyezik.
– És akkor belevágunk.
– Belevágunk.
Belevágunk.
Az ott egy bagett az öledben,
vagy ennyire örülsz nekem?
Igen, ez egy bagett.
És nagyon örülök neked.
Most pedig megcsókollak.
Kösz a tájékoztatást.
– Szia!
– Mi a baj?
Az összeköltözés? Hogy elmondom
Jabbarnak? Vagy hogy neked elmondtam?
Sajnálom, nem kellett volna
mondanom semmit.
Nem akartam elszúrni
az estét.
Nem szúrtál el semmit.
Én szúrtam el tavaly.
Volt egy csodás családom,
és én elszúrtam.
Nem sikerült helyrehoznom,
most pedig már túl késõ.
Bárcsak visszamehetnék az idõben,
hogy ne csináljak hülyeséget!
De nem lehet.
Ezen…
Ezen a részén
túl kell esnünk.
Hát…
Ez a része fáj.
Tudom.
Gyere ide!
Izgatott vagy?
– Igen!
– Én is.
Szerinted tetszeni fog
a kisöcsémnek a zsiráf?
Egész biztos.
– Remélem, nem felejtettem el,
hogy kell ezt használni. – Én tudom!
– Tényleg?
– Figyelj, apu!
– A hazaúton vigyázhatnék rá
én hátul. – Jól hangzik.
– Én vállalom.
– Rendben.
Beviszem ezt Zoe-nak.
Nem kéne õt lerohannunk.
Várjatok meg itt, jó?
Aztán a csecsemõszobánál találkozunk,
és láthatod a fiunkat!
Végre láthatod õt!
– Rendben.
– Menjünk!
– Jó napot!
– Jó napot!
Hol van Zoe?
Sétál egyet a folyosón.
– Biztos mindjárt jön.
– Jól van?
Igen, minden rendben.
Ma már haza is mehet.
Megtenné, hogy ezt
odaadja neki?
– Persze.
– Köszönöm.
– Julia vagyok. Én fogadom örökbe
a babáját. – Ez nagyszerû.
Megyek a csecsemõszobába.
Hazavisszük a kicsit.
– Gratulálok!
– Köszönöm.
Viszlát!
– Megérkeztünk. Ott jön anya!
– Hol van a baba?
Még nincs nyitva
a csecsemõszoba.
– Igyatok meg egy forró csokit, jó?
– Rendben. Jól van a baba?
Igen, jól van. De…
De… de nem…
Esik az esõ!
Beázunk!
Keljetek fel!
Gyorsan!
– Beázunk?
– Igen. Keljetek fel!
Szakad!
Nem lehet igaz!
Szakad az esõ.
Keljetek fel!
– Azt hittem, nem fog esni.
– Amint látod, mégis esik.
Pakoljatok össze!
Én majd kiszedem a vasakat.
– Szia! – Szia! Bocs, nem akartalak
felébreszteni!
– Minden rendben?
– Szia!
– Rosszkor jöttem?
– Nem. Mi történt?
Most nem…
– Nem akarok beszélni róla.
– Rendben.
Csak veled akartam lenni.
Hiányoztál.
Te is nekem.
Nagyon.
Hú! Jól van.
– Szia, apu! Nagyon jó volt!
– Szeretlek.
Szállj be, mielõtt
az alsógatyád is átázna!
– Kösz, hogy maradtál.
Sokat jelentett neki. – Igen, tudom.
És, tudod,
Joe nagyon rendes ember.
Biztos jól fogadja majd Jabbar.
– Nem lesz semmi gond.
– Köszi.
– Köszönöm.
– Nincs mit.
Bekapcsoltad a biztonsági övet?
Akkor jó.
Várj meg itt! Elfelejtettem megmondani
valamit apunak. Várj!
– Mi történt?
– Szeretlek.
Mindig is téged szerettelek.
És nem akarok
mással élni.
Tudom, hogy folyton
veszekszünk,
és hogy én parancsolgatós vagyok,
te meg… te vagy, de…
Szeretem a családunkat,
és veled akarok lenni.
Crosby Braverman,

Categories: Movie | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

“Parenthood” My Brother’s Wedding 2012 Hungarian

movie image

Download subtitles of “Parenthood” My Brother’s Wedding 2012 Hungarian

Szeretnénk megvenni
a Luncheonette-et.
Nem adom el.
– És ha többet ajánlanánk?
– Jaj, ne!
Ehhez mit szólsz?
Megszületik a kisfiunk.
Ti meg mit csináltok?
Crosby Braverman,
szeretlek.
Mindig is téged szerettelek.
Hajlandó vagy még elvenni?
Persze, hogy elveszlek!
Utállak!
Lily, várj már!
Tudom, hogy ez nem fair,
és sajnálom!
Nem utállak.
– Nagyon sajnálom!
– Ne kezdd ezt!
– Összeházasodunk!
– Na, ne!
– De bizony!
– Gratulálunk!
Mi történt?
– Na, végre!
– Mi történt?
Anyu és apu összeházasodnak!
Na, ne!
Komolyan?
Mikor történt ez?
– A kempingezésen!
– Ó, hát persze!
Ott voltunk…
Ott voltunk ezen
a kempingezésen,
és rájöttem,
mennyire szeretem ezt a férfit.
És nem számít, mi történt,
vele akarom leélni az életemet.
– Ez olyan szép!
– Te jöttél rá?
Igen, apa.
Lényegében õ kért meg engem.
És szeretnénk minél elõbb
összeházasodni.
– A nyáron?
– Nem.
Igazából még a héten.
Igen.
Még a héten?
A nagy buli majd csak
pár hónap múlva lesz,
de már a héten elmegyünk
az anyakönyvvezetõhöz.
Ne! Tartsuk meg itt!
Biztos?
– Igen, itt nálunk.
– Lehetne a kertben.
Hát, Renee-vel még
meg kell beszélnünk, de miért is ne?
Jó ötlet.
Akkor ezt megbeszéltük.
Koccintsunk!
Oké, hozom a pezsgõt.
Egy rokon esküvõje
elég nagy dolog.
Igen, már alig várom.
Tudod, sokan hogyan készülnek
egy esküvõre?
– Na?
– Lezuhanyoznak.
Nagyon vicces!
– Szóval azt hiszed, koszos vagyok?
– Nem. Tudom, hogy az vagy.
Ja, vagy úgy!
– De megértem. Ez most nehéz idõszak.
– Aha, nehéz.
Az biztos, hogy most
nem vagyok a topon.
Beszéltél azóta Bobbal?
– Nem… nem beszéltünk.
– Miért nem?
Mert… mégis mit
mondjak neki?
Hívott párszor, de…
Nem tudom, mûködne-e,
hogy ott dolgozzak,
de közben együtt is legyünk.
Lehet, hogy választanod kell.
Igen, pont ez a baj.
Nagyon… nagyon rendes fickó.
Szóval…
Ritka az olyan.
Hát igen.
Szia!
Halálra rémítettél!
Kopoghattál volna,
vagy valami.
Még nem volt alkalmam elmondani,
de amíg távol voltál,
találkoztam Richard Gilchristtel.
Találkoztál…
Gilchristtel, amíg távol voltam?
Igen, felhívott, hogy fontos lenne,
hogy találkozzunk.
A lényeg, hogy felemelte
az ajánlatot,
és meg kellene beszélnünk
a dolgot.
Nézd…
Csak egy napig
voltam távol.
Ez több mint a duplája.
Én el akarom adni.
A héten megházasodom.
Tudom.
Mint tudjátok, három nap múlva
itt tartjuk a nagy esküvõt!
Mindenki jól figyeljen ide!
– Figyelünk.
– Kezdõdik!
Hála Renee-nek
és Camille-nak,
kaptam egy listát,
hogy kinek mi lesz a dolga.
Köszönjük, lányok!
– Julia.
– Uram!
Te intézed a tortát!
Igen, fõnök!
Olyat csináltass,
ami elég 40 embernek!
Inkább 57-nek.
Az meg hogy jött ki?
– A gyülekezet miatt?
– Az egész gyülekezet itt lesz?
Nélkülük nincs esküvõ.
Amy! Amy!
Elszakadnátok egymástól
egy percre?
Ti feleltek a dekorációért!
– Csúcs!
– Sarah!
– Jelen!
– Te kapod a rózsaszirmokat!
– Tök jó!
– Mire kellenek rózsaszirmok?
– Azokon fog menni a jegyespár.
– Ez tök ciki!
Joel4 Figyelsz?
– Igen, uram!
– Megemlékezve zsidó õseinkrõl,
de fogod csinálni
a chuppát.
Az khuppa, és nem is zsidó!
– Miért teszünk úgy, mintha…
– Akkor hoopa. Vagy huppa.
Csinálok mindkettõt.
Nagyszerû! Adam, mint a tanú,
de szervezed a legénybúcsút!
Figyelj oda,
hogy minden rendben menjen!
Úgy lesz.
Változott a terv.
Billy a városban van, õ lesz a tanúm.
Majd szólok neki a legénybúcsúról.
Ki az a Billy?
Komolyan mondtam.
Ne már, Crosby!
Nem viselkedtél tanúhoz illõen,
úgyhogy kerestem alkalmasabb személyt.
Komolyan?
Ha akarod, beszéljük meg,
de ne itt, hanem kint!
Ne, beszéljük meg itt,
ha annyira akarod!
Biztos mindenkit érdekel.
Mi folyik itt?
Adam a hátam mögött tárgyalt
a stúdió eladásáról.
– Nem akartam eladni!
– És nem is így történt!
– Honnan tudod? Te is benne voltál?
– Micsoda?
– Vagy az egész a te ötleted volt?
– Elment az eszed?
Ne beszélj így a feleségemmel!
Billy lesz a tanú, és kész!
Jó. Billy is épp olyan hülye,
mint te. Biztos jó lesz.
Lehet, hogy hülye,
de õ sosem szúrt hátba!
– Nem szúrtalak hátba!
– Téged csak a pénz érdekel?
– Nem szégyelled magad?
– Anya, én nem csináltam semmit!
Crosby kezdte!
Tényleg? Én tárgyaltam
a hátad mögött? Nem hiszem!
Ne beszélj így velem
a családom elõtt!
– Akkor húzzatok el innen!
– Jó, el is megyünk!
Haddie, Max, Kristina, gyertek!
Elmegyünk innen!
Elmegyünk.
Te jó ég!
Ugye, ez csak vicc?
– Tetszett?
– Zseniális volt.
Csodás volt.
Menjünk!
Crosby!
Engedd el!
Adam! Engedd el!
Parenthood 3×18 -
My Brother’s Wedding
fordította: Luke
Nem könnyû helyzet.
Úgy sajnálom, Joel!
Kedves tõled, Camille.
Tartottunk tõle,
hogy ez fog történni,
de persze reméltük,
hogy nem.
Igen.
Szeretném egy kicsit
vigasztalni õt,
de…
Tudod, milyen Julia.
És azt hiszem,
most inkább egyedül akar lenni.
Néha nem tudom,
mit tegyek.
Nem kell sutyorognotok.
Rendben?
Jól vagyok.
Rendben.
Pár nap múlva esküvõ.
Csak adj jó sok munkát!
Rendben.
Azzal nem lesz gond.
Igen, nyolcezer.
De lehetne tíz is.
Minden pénz jól jön.
Garantáljuk,
hogy jó helyre kerül.
Tízezer?
Rendben. Gondolkozzon nagyban,
szavazzon Little-re!
Nagyszerû.
Szép napot! Viszlát!
Kristina, beszélnünk kell.
Úgy bizony. Most szereztem
újabb tízezer dollárt a kampányhoz.
Kidolgoztam egy
nagyon jó módszert.
Kristina, még mindig
együtt dolgozunk.
Egymás mellett van az irodánk,
és te mégis e-maileket küldesz.
Igen, valóban.
Õszinte leszek
hozzád, Bob:
szerintem nagyszerû
politikus vagy,
és jó esélyünk van
megnyerni a választást.
Komolyan így gondolom, de…
Már nem bízok benned.
Már nem tudok.
A Sacramentóban
történte után…
Nem tudnék úgy tenni,
mintha mi sem történt volna.
Bölcsõdébe adtam a kislányomat,
hogy itt lehessek,
ami nem baj,
mert szeretem ezt a munkát, de…
Amber az unokahúgom.
Kristina, ezer éve ismerjük egymást.
Tudod, hogy nem vagyok rossz ember.
És bocsáss meg,
amiért beleszerettem
egy ügyes, okos, szép,
fiatal nõbe,
aki azért került
az életembe,
mert te bíztál
és hittél benne.
Remélem, el tudod ezt fogadni,
és képes vagy túllépni rajta,
mert szükségem van rád
a kampányomhoz.
Hoztam párat a kedvenc
muffinodból a pékségbõl.
Nagyon finomak.
– Összeházasodnak?
– Aha.
– Elképesztõ!
– Az bizony.
Örülök neki.
Hol lesz az esküvõ?
Anyáéknál, a kertben.
Jó ötlet.
– Lennél a kísérõm?
– Ezer örömmel.
Szerintem egy ilyen spontán esküvõt
Írországban kellene tartani.
Tényleg? Miért?
Nagyon romantikus hely.
Thomas Moore
és Van Morrison szülõhazája.
És hogy jutnának oda
a vendégek?
Mondjuk egy kisbaba.
Megoldható.
Felveszi valaki a hátára,
– vagy az ölébe.
– Igaz.
De nem megy ez mindenkinek.
Az ember csak egy bizonyos korig
van benne ilyen spontán dolgokban.
Igen, én…
És az is lehet,
hogy nem is fogok tudni
teherbe esni.
De, biztos sikerülni fog.
Én csak azt
akartam mondani,
hogy Írország szép,
romantikus hely.
És elmehetnénk oda.
Csak fognánk a babánkat,
és odamennénk.
Rendben.
Mindjárt jövök.
Rendben.
Apa állt nyerésre, ugye?
Hát, nem biztos.
Hagyjuk ezt, jó?
De aztán Crosby volt felül.
Egyikük sem nyert volna.
Mindketten
gyerekesen viselkedtek.
– Kösz a segítséget.
– De mindketten nem veszíthetnek.
– Hagyd abba!
– Ne verekedjetek!
– Nem ez a dolog tanulsága.
– De igen. Apa is verekedett.
– Szia, papa!
– Szia! Hogy vagytok?
Szevasz, Max!
– Nem tudtam, hogy átjön.
– Szia, apa! Maradsz vacsorára?
– Hogy vagy, Zeek?
– Jól. Ti?
Marha bourguignont
csinálunk.
– Hogy mit?
– Marharagut.
Adam, beszélhetnénk?
– Bocs, nem tudtam, hogy jössz.
– Több ragut csináltam volna.
Addig én befejezem.
Lesz következménye
Apa verekedésének?
Annak volt, amikor én
verekedtem Jabbarral.
Mirõl szeretnél beszélni?
– Az öcsédnek két nap múlva lesz
az esküvõje. – Tudok róla.
És nem akarom,
hogy haragban legyetek addig.
Én sem. Õ jelentette be
mindenki elõtt, hogy más lesz a tanúja.
A tudta nélkül tárgyaltál
azzal a fickóval.
Ez a kettõnk dolga.
– Nem kell beleavatkoznod.
– Csakhogy engem is érint.
Majdnem összevertétek egymást
a nappalimban, az Isten szerelmére!
– Elnézést kérek érte.
– Figyelj rám, Adam!
Ez egy nagyon fontos…
figyelj már rám egy percre!
Békülj ki vele!
Még csak az a hülye Billy hiányozna.
Úgy hangzik, mintha veszekednétek.
Ha verekedni akartok,
van szósz a konyhában.
Nem fogunk verekedni.
Nincs valami új állatod?
De, van egy szakállasagámám.
Megnézed?
– Persze, érdekelne.
– Akkor gyere!
– Béküljetek ki!
– Papa, gyere már!
Ha látni akarod,
akkor gyere!
Mondtam már, mennyire szeretem,
ahogy bepakolsz a mosogatógépbe?
– Komolyan?
– Aha.
Mert ha nem tetszik…
– Változtatok rajta.
– Nem, tökéletes.
Így jó, ahogy van.
Remélem, nem baj, hogy anya
meghívott még pár embert.
– Én nem is tudtam róla.
– Á, semmi gond.
– Minél többen vagyunk, annál jobb.
– Akkor jó.
Rendben.
És mi van a bátyáddal?
Úgy érted, azon kívül, hogy verekedtünk,
és nem õ lesz a tanúm?
Hát, azon kívül
jóformán semmi.
Valamit ki kell találnotok.
Nem lehettek haragba
az esküvõ napján.
Értesd meg vele a dolgot,
és akkor kibékülök vele!
Mindig így van ez:
neki van igaza, és én tévedek.
Bármirõl is legyen szó,
mindig neki van igaza.
Eleve az én ötletem volt
a stúdió, nem az övé.
Nekem köszönhetõ, hogy van valamink,
ami milliókat ér.
De mégsem bánik velem
egyenrangú félként.
Túlzottan magadra veszed
a dolgot, szívem.
Ez nem személyes ügy,
hanem üzleti.
Te ezzel akarsz foglalkozni,
a bátyád meg talán valami mással.
Szóval lehet, hogy a terveitek mások,
de ez akkor sem személyes ügy.
Akkor is a bátyád.
Mi az?
Azt hiszem, készen állok.
I… igen, én… én is.
– Hozzam a… cuccot?
– Igen.
– Összefuthatunk a hétvégén, vagy…
– Ki az?
Ne! Mondd, hogy várjon!
Szívem, nem fogok…
Julia, kérlek!
Ne csináld ezt, szívem!
Beszélnem kell vele.
Az anyukád?
Igen.
Az jó.
Szóval õ segít neked.
Troy?
Õ már nincs.
Akkor jó.
Nem tudtam.
Hidd el!
Nem tudtam,
amíg meg nem született.
Úgy sajnálom!
Jól van?
Igen. Gyönyörû kisbaba.
Julia…
Megváltoztattad
az életemet.
– Szia!
– Szia!
– Szóval mégis élsz még.
– Bocsi, hogy nem hívtalak!
Semmi baj.
Gondolom, lefoglal az esküvõ.
Örülök, hogy itt vagy.
Kérdeznék valamit
a szavatossági idõrõl.
Ezeket csak úgy ráírják, ugye?
Nem romlanak meg ténylegesen.
Akkor jó.
Éhes vagy?
Nem is tudom.
Mi a baj?
Minden rendben?
Történt valami?
Sarah!
Mi jár a fejedben?
Én…
Egész este gondolkoztam.
És?
Mi van, ha már
nem lehet gyerekem?
Akkor… akkor nem lesz
gyerekünk.
Nem vagyok biztos benne,
hogy szeretnék még.
Mármint… azt szeretném,
hogy neked legyen.
De nem tudom, hogy magam
miatt is akarom-e.
Azt hittem…
azt hittem, biztos vagy benne.
Én is azt hittem.
Értem.
Akkor…
– Akkor nem lesz gyerekem. Nem baj az.
– Ne mondd ezt!
Nem kell nekem gyerek.
Ezt nem tudhatod.
Ezt nem lehet tudni.
Lehet, hogy tíz év múlva
majd szeretnél, de akkor már késõ lesz.
Nem érdekel! Szeretlek, és te is
szeretsz engem. Csak ez számít.
Nem, ez nem igaz.
Nincs jogom ezt
elvenni tõled.
Megérted?
Akkor most szakítasz velem?
Sajnálom!
De jobb, ha most teszem meg.
Érted?
Sajnálom!
Szeretnénk örökbe fogadni.
Bármilyen baba szóba jöhet.
Ez jelentõsen
megkönnyíti a dolgot.
Mindegy a bõrszín,
és hogy fiú-e, vagy lány.
Nyitottak vagyunk.
Nagyon szeretnénk
egy kisbabát.
Igen, értem.
Ajánlhatnék a figyelmükbe
egy másik lehetõséget?
– Szívem?
– Igen.
Hallottak már a hirtelen
örökbefogadásról?
– Nem még.
– Nem.
Elõfordul, hogy az anya
nem tudja elõre,
hogy örökbe kell adni a gyerekét,
így egyik percrõl a másikra történhet.
Ez érdekelné önöket esetleg?
Igen.
Igen.
Lenne egy kérdésem:
elõfordulhat,
hogy ilyen esetekben…
Késõbb visszaveszik
a gyereket?
Õszintén?
Igen, megtörténhet.
De nagyon ritka.
De igen, elõfordulhat.
Most bármire
készen állunk.
– Szia!
– Szia!
Figyelj, végiggondoltam,
és nem várhatom el tõled,
hogy örökké a stúdióban dolgozz.
Szóval beleegyezek,
hogy eladd.
Szóval ha szeretnéd
elfogadni az ajánlatot, akkor…
Tedd meg!
Crosby, várj!
Ne haragudj, hogy a
hátad mögött tárgyaltam!
Mi lenne… ha meginnánk
pár sört, és megbeszélnénk?
Nem nagyon van mit
megbeszélni. Tudod?
Az esküvõn tal…
mondtam, hogy a kocsiban várj!
Vagy a kocsiban szartam volna,
vagy a fûre. És már nem vagyok gimis.
Szevasz, kisöreg!
Mi a helyzet?
Mi van, kishaver?
Kislány.
Király! Hé, még egyszer kösz,
hogy átadod nekem a terepet!
– Vágod, mirõl beszélek, ugye?
– Aha.
Crosballs, készen állsz, öreg?
Indul a legénybúcsú!
– Ne csináld már!
– Bocs, haver!
– Jó szórakozást!
– Kint megvárlak.
Használhatnám a klotyót?
– Komolyan?
– Aha.
– Persze, menj csak. De siess!
– Kösz.
Kösz, haver.
Nem fog sokáig tartani!
– Táncolsz egyet apáddal?
– Persze. Itt jó lesz?
– Haddie?
– Igen?
Nem kell aggódnod
a Cornell miatt.
Nem lesz gond.
Eddig sem aggódtam.
Ó! Hát, én sem.
Jól van.
Szeretlek, Haddie.
– Részeg vagy?
– Nem.
Kicsit sem?
Nem. Egy pohárral sem
ittam még.
Én is szeretlek téged.
Sarah maci!
Tessék? Ezer éve
nem hívtál így!
Hogyhogy Mark nincs itt?
Szakítottunk. Csak…
nem akartam elmondani.
Jól vagy?
Hallottuk, hogy a Cornellre mész.
Gratulálunk!
Köszönjük.
Biztos nagyon
büszkék vagytok Adammel.
Igen, nagyon.
De azért hiányozni fog.
A mindenségit!
Még mindig olyan dögös vagy,
mint annak idején!
Még mindig megvan, ugye?
– A kémia.
– Az lenne?
Nem tudtam eldönteni,
mi lehet ez az érzés.
Lelépünk?
Jó lenne, de…
– Ez az öcsém esküvõje,
úgyhogy ma nem. – Nagy kár.
De nagyon csábító ajánlat.
Majd még visszajövök.
Címzett: Bob Little
Tudunk találkozni?
– Milyen a torta?
– Finom. Csokis és vaníliakrémes
Tényleg, mikor jön már a torta?
Felvágjuk még ma?
Fel fogjuk?
Nézd csak meg!
Az én férjem.
Egészségedre!
Bemenjünk a szobámba?
– Igen.
– Biztos?
Igen.
Köszönöm.
– Szia!
– Szia!
Beszéltél Gilchristtel?
– Igen.
– És?
Szóval… mindent elintéztetek?
Hát, még…
Hátravan a papírmunka.
De lényegében igen,
mindent elintéztünk.
Rendben.
– Cros…
– Ne, hagyjuk!
Nem kellett volna
felhoznom ezt az esküvõn.
És nem is akartam,
szóval bocs, hogy szóba hoztam.
– Crosby.
– Igen?
Gratulálok!
Én is neked.
Jasmine, mindig
számíthattam rád.
Olyan dolgokban is,
amiket nem szívesen említenék meg,
mivel anya is itt van.
És nagyon örülök,
hogy valóra válnak az álmaid.
Crosby, öregem!
Voltak köztünk feszültségek.
De már minden oké.
És Jabbar is
jó kezekben van.
Nincs harag?
Minden oké?
– Naná.
– Akkor jó.
A menyasszonyra és a võlegényre!
Gratulálok!
– Egészségetekre!
– Éljen! Éljen!
A következõ köszöntõt
a võlegény tanúja mondja,
Billy Garner.
Billy!
Billy.
Billy!
Billy!
– Billy.
– Bill…
– Billy?
– Azt a!
Igen, megvan már.
Kicsit túlpörgött, és most
piheni ki a bulizás fáradalmait.
Akkor visszaadom
a mikrofont a DJ-nek,
és folytatódjon a buli!
Ideadnád? Köszi.
Persze. Hajrá!
Jó estét! Én…
Crosby bátyja vagyok, Adam.
Crosby egy nagyon
különös fickó.
És az elmúlt évek során
sok mindent kipróbált.
Például hagyja, hogy az anyja
mossa ki a ruháit.
És nagyon megbízhatatlan,
mert ha kölcsönvesz valamit
a testvéreitõl, mindig elhagyja õket.
Ha meg pénzt adsz neki,
nem fizeti vissza.
– Csodás köszöntõ!
– Tudom, tudom. Bocs!
De emellett
nagyon rendes srác.
És idén közös vállalkozásba
kezdhettem vele.
És az elõbb felsoroltak miatt
a feleségem azt hitte, elment az eszem.
De aztán nagyon szépen
beindult az üzlet.
Olyannyira, hogy nemrég
kaptunk
egy igen magas ajánlatot érte.
Az elmúlt pár év elég nehéz volt
nekem és a családomnak.
Elvesztettem az állásomat, és…
A legjobbkor jött
ez a közös vállalkozás.
Ez az ajánlat pedig…
Megváltoztatta az életemet.
De ahogy most itt állok, és az öcsémre
meg a többi rokonomra nézek…
Nem akarom, hogy megváltozzon
az életem.
Mert nem csak három gyönyörû gyerekem
és egy csodás feleségem van,
hanem minden egyes nap
az öcsémmel, Crosbyval dolgozhatok.
Aki minden nap megnevettet.
Legyen szó akár az életrõl,
akár rólam.
És nem tudom,
mi lenne velem e nélkül.
Úgyhogy…
Képzeljék, így kaptam meg az ajánlatot.
Egy szalvétán.
Itt van.
És ezt gondolom errõl
a nagyszerû ajánlatról.
És mi lesz szegény Billyvel?
Vele akartam új
vállalkozásba fogni.
Szeretlek.
És köszönöm.
Gratulálok, Crosby és Jasmine!
Igen, értem. Most?
Most rögtön?
A pulthoz megyek.
Kérsz valamit?
Sziasztok!
Hol voltatok?
– Túl hangos volt a zene.
– Ki kellett mennem.
– Hogy mi?
– Mi?
– Minden rendben?
– Aha. Veled?
Miért vagy ilyen izzadt?
– Nagyon szépek a fények, igaz?
– Aha.
Igen, azok.
– Majd még beszélünk.
– Oké.
Szia!
Szia, Amber!
Bocs, hogy nem vettem fel
a telefont.
Csak…
Próbáltam kitalálni,
mi legyen.
És szeretném, ha tudnád,
hogy nagyon kedvellek.
Elképesztõ vagy,
és szeretnék veled lenni.
De…
Egész életemben…
Én…
Az érzelmeim alapján
hoztam döntéseket,
és nem az érdekelt,
mi a jó nekem.
Nem dolgozhatok itt,
és lehetek veled egyszerre.
Túl sok lenne.
Nem bírnám.
Szóval, szeretném megkérdezni,
hogy dolgozhatnék-e itt,
mint az asszisztensed?
És…
– Mint csak az.
– Amber,
még mindig tiéd az állás.
– Komolyan?
– Igen.
– Sajnálom, hogy így alakult.
– Igen, én is.
De…
Nagyon örülök neki,
hogy visszatérsz,
mint az asszisztensem.
– Rendben?
– Igen.
El ne szédüljünk!
Nem rossz!
– Sarah. Végre!
– Szia!
– Már mindenhol kerestelek.
– Én is téged.
– Hozol egy italt? Ott találkozunk.
– Italt? Oké, rendben.
Megyek.
Billy, most komolyan…
Szia!
– Szia!
– Szia!
Azt hiszem, hibát… követtem el.
– Nem, én hibáztam.
Nem, szó sincs róla.
Azt hiszem…
Azt hiszem, kihagytunk pár dolgot,
amikor elkezdtünk beszélni a babáról.
És az a helyzet, hogy…
Veled akarok lenni.
És ugyanakkor szeretnék
gyerekeket is, de…
Ha két ember
együtt akar lenni,
akkor az egy közös döntés.
Aztán a többit
majd meglátják.
Majd kiderül, mit hoz az élet,
de legalább együtt vannak.
És…
Ez…
Ez van velünk is.
És szeretném…
Szeretném jól csinálni.
És…
Lépésrõl lépésre haladni,
de a megfelelõ sorrendben.
Szóval…
Sarah Braverman,
Hozzám jössz feleségül?
– Indulhatunk?
– Éljen!
– Sok boldogságot!
– Szia, Jabbar!
Légy jó!
– Jó estét!
– Jó estét!
Mi… mi történt?
Az édesanyját letartóztatták.
Úgy rendelkezett, hogy a fia
ne kerülhessen árvaházba.
Késõbb majd részletesebben
elmondok mindent.
Most csak egy szóbeli beleegyezés kell,
hogy tényleg ezt akarják.
Igen.
Igen.
Õ itt Victor.
Jó estét!
Szia, Victor!
Én… én Joel vagyok.
Õ pedig Julia.
Szia!
Bejössz?
Persze.
Jól van.

Categories: Movie | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

“Suits” Bail Out 2011 Latvian

movie image

Download subtitles of “Suits” Bail Out 2011 Latvian

Trîskârðais dubultais,
pateicîba no Amerikas
iemîïotâko burgeru íçdes.
Luiss uzvarçja grupas
tiesas procesâ?
Desmit tûkstoði Hârvardas
vîru ðodien grib uzvaru,
jo viòi zina, ka veco Îlaju
pârspçj taisnîgâ Hârvarda.
Tâpçc mçs uzvarçsim
visus vecos Îlajas vîrus.
Mana mîïâkâ daïa.
Tu nezini vârdus, vai ne?
Pat es nezinu vârdus, Luis.
Vai mçs ðeit lejâ
pielietojam likumus, Luis,
vai atlasâm kora
dalîbniekus?
To sauc “esprit de corps”.
Un es tikko sagrâvu 100
miljonu zvçrinâto lçmumu.
Man nav jâsagrauj
tâdi lçmumi,
jo es nekad nebûtu
zaudçjis jau sâkumâ.
Tâtad kas tas ir -
jauns odekolons
vai tikai greizsirdîbas
mâjiens?
Esmu pârsteigts, ka tu
neatpazîsti savas
sievas smarþas.
Zinu, ka tu
neesi precçjies.
Tas tik un tâ
ir smieklîgi.
Tu apzinies,
ka mçs svinam
resnu cilvçku padarîðanu
par vçl resnâkiem, vai ne?
Ja gribçji darît labu,
tev vajadzçja kïût
par viltus ârstu.
Vizîtkartes.
Mana kïûda tagad ir
oficiâla. Nâc lîdzi.
Un iemâcies tos nolâdçtos
vârdus Hârvardas dziesmai.
“Oakhurst Capital” ir piekrituði
200 miljonu dolâru licences lîgumam.
Mçs esam pie
finiða lînijas.
Kâ mums veicas ar
preèu zîmes aizsardzîbu?
Lîgums ir nevainojams.
Vienîgâ strîdîgâ lieta
ir piedabût slçgt
“Joyful Toy Company”.
Es to pârspriedîðu
ar Dþoju klâtienç.
Protokols sanâksmç ir uzslçgt
telefonu uz klusuma reþîmu.
Un ja tas zvana,
tu atbildi.
Ne ðeit.
Nepûlies steigties atpakaï,
kad esi beidzis.
Kas zvana?
Vecît, te Trevors.
Nenoliec.
Es varu veikt
tikai vienu zvanu.
Es esmu cietumâ.
Es centos iekâpt autobusâ
galvenajâ autoostâ.
Es biju piedzçries.
Viss ir sareþìîjies.
Zinu, ka neesam runâjuði
kopð mûsu kautiòa,
bet es nezinâju,
kam citam zvanît.
Man þçl, vecît.
Man þçl.
Labi.
– Es tev atmaksâðu.
– Labi.
Tava droðîbas nauda maksâja
visu, kas man bija bankâ.
Lieta ir tâda,
ka man nav naudas.
Par ko tu runâ?
Tu nopelni 10 000 dolârus
mçnesî, tirgojot zâlîti.
Tâ iztçrçjâs tikpat
âtri, cik ienâca.
Ienâca?
Es pârtraucu.
Es vairs netirgoju.
– Nemuldi.
– Nopietni.
Pçc mûsu kautiòa,
es nezinu.
Lietas sâka iet greizi.
Dþenija ar mani izðíîrâs.
Es nezinâju.
Es tikai sapratu,
ka kaut kas jâmaina.
Pat pârdevu
savu ûdenspîpi.
Ko tu esi izdarîjis
ar manu draugu?
Tev vajadzçtu parunât.
Paskaties uz sevi. Tu izskaties
kâ Gordona Geko mazais brâlis.
Labi.
Tu strâdâ Volstrîtâ, vecît?
Kâpçc tu man
piezvanîji, Trevor?
Tu esi vienîgais cilvçks,
kas, es zinâju, ka parâdîsies.
Tu gribi man lûgt
vçl kaut ko… citu?
Viss, kas man
ðobrîd ir svarîgs,
ir saglabât tîru
savu ierakstu.
Tu gadîjumâ nezini
kâdu labu advokâtu, ko?
Nç. Nezinu.
UZVALKI
Kâpçc tagad tâda steiga?
Tu jau esi izðíiedis 10
minûtes no manas dzîves.
Lûdzu, saki, ka tu
negaidîji 10 minûtes,
lai tikai mani norâtu.
Es gaidîju, lai tu
nonestu lejâ dokumentus,
lai es varçtu noslçgt
9 ciparu licences lîgumu.
Ja tavs telefons zvanîs,
kamçr runâju ar Reju,
es to izmetîðu
no maðînas,
kamçr tas vçl
ir tavâ rokâ.
Edijs Houps un
Mannish Boys.
1959., trîs minçjumi.
Minçjumi?
Tu mani aizvaino, Hârvij.
Neuztraucies,
mçs nenokavçsim.
Labi, kâds bija vârds
uz ieraksta etiíetes?
“Marlin Records”.
Kurð to iedziedâja
60-to gadu beigâs?
Es gribu teikt, ka
The Stones, bet…
Tev vajadzîgi kâdi minçjumi?
Ak, mans Dievs.
Tikpat kâ privâto
auto pakalpojumi, ko?
Domâ, ka tev
nav jâdod ceïð?
Ko? Jâdod ceïð? Tu brauci
pie sarkanâs gaismas!
Tâ gaisma bija dzeltena!
Nç, ser, nebija!
Vai tu mani sauc par meli?
– Atkâpies.
– Nejaucies citu darîðanâs.
– Nç, es jaucos savâs darîðanâs.
– Ei, ei, ei, ei, ei!
Ja kâds kâdam iesitîs,
es jûs iepazîstinâðu
ar Apdullinâtâja kungu.
Apmainâmies ar
apdroðinâðanâm,
es pieòemðu ziòojumus
pa vienam.
Lai cik ïoti es jums
gribçtu palîdzçt,
– …es kavçju tikðanos.
– Nç, nç, nç.
Jûs nekur neiesiet.
Man arî no jums
vajadzîgs ziòojums.
Te ir mançjâ informâcija.
Gribu, lai tu pieskati klientu,
lîdz es tur nokïûstu.
Un nepiemini vienoðanos. Ja
viòa uzdod kâdus jautâjumus,
vienkârði pamâj ar galvu
un izskaties skaists.
Makafijas kundze, es esmu
Maiks Ross. Es strâdâju pie Hârvija.
Ak, tu esi tas proteþç,
par ko viòð jûsmoja.
Viòð jûsmoja?
Viòð minçja, ka tu
vispâr eksistç.
Priekð Hârvija
tâ ir jûsmoðana.
Viòð ðodien ieradîsies
daþas minûtes vçlâk.
Negadîjums ar auto.
Es tikko taisîjos dzert
tçju kopâ ar meitençm.
Vai tu gribçtu
man pievienoties?
Ar lielâko prieku.
Labi.
Un, Dieva dçï,
sauc mani par Dþoju.
Labi, Dþoja.
Ðîs…
ir meitenes.
Sûzija, Sâra,
Steisija, Sinklçra
un Sabrina.
Sûzij, kur tavas manieres?
Paspied roku ðim jaukajam,
jaunajam cilvçkam.
Tikai pajokoju, es
zinu, ka viòas ir lelles.
Tâs ir nosauktas
manu meitu vârdos.
Patiesîbâ uzòçmumu es
nodibinâju viòu dçï.
Lelles kâdreiz nebija
ðie lçtie plastmasas zaíi
no Íînas, kâdas ir mûsdienâs.
Tava mâte tev tâs
gatavoja pati.
Es gribçju, lai manâm meitençm
bûtu tâda pati pieredze.
Un te nu mçs esam,
pçc 30 gadiem.
Katra vecâka
ïaunâkais murgs.
Kâ jûs to domâjat?
Ðie mazie eòìelîði tiek
pârdoti par 90 dolâriem gabalâ.
Man jau kopð dzimðanas
nav bijis sulainis.
Man jâsaka, ka tas
ir apbrînojami,
uzòemties tâdu projektu
kâ licences lîgumu.
Kâpçc tas ir apbrînojami?
Mana vecmâmiòa to
nekad nevarçtu paveikt.
Viòa ir pensijâ
jau 10 gadus.
Kâ tas viòai patîk?
Viòa dzîvo netâlu
no mana dzîvokïa.
Es apciemoju viòu
reizi nedçïâ, tâpçc…
– Tas ir ïoti mîïi no tavas puses.
– Nç.
Nç, nav.
Vienmçr, kad man bija
nepiecieðama, viòa bija tuvumâ.
Neskatoties ne uz ko.
Viòa mani apskâva,
teica, ka viss bûs kârtîbâ.
Pat ja tâ nebija.
Un tagad, kad es viòai esmu
vajadzîgs, vienmçr esmu darbâ.
Un man…
Man ïoti þçl.
Nekad neatbildi uz zvanu
klienta klâtbûtnç.
– Bet tas esi tu.
– Kas notiek?
Taisnîbu sakot, mums paðlaik
notiek tçjas viesîbas.
Zinâju, ka tu esi tâds,
kas spçlçjas ar lellçm.
Iedod Dþojai.
Makafijas kundze,
tas ir Hârvijs.
Dþoja, man þçl,
man jâpârceï tikðanâs.
Nevajag atvainoties.
Man ðis patîk.
Es viòu aizsûtîðu
atpakaï pçc tçjas.
Saki, ka neprasîji mûsu
klientei çdienu lîdzòemðanai.
Ko gan es varu teikt?
Steisija uzstâja.
Tikko pabeidzu ar Dþojas
Makafijas galveno advokâtu.
Ðíiet, ka viòai
bijusi epifânija.
Viòa uz sava ðíîvja
grib mazâk, ne vairâk.
Biju domâjusi, ka tu taisies
noslçgt viòas darîjumu.
Mums vajadzîga
tâ leïïu nauda.
Es pie tâ darbojos.
Hârvij, bija vajadzîgi 5 mçneði,
lai sastâdîtu ðo darîjumu.
Lûdzu, neliec man pielaist
uguni tavam galdam.
Es…
Tev tikai bija jâiedzer
tçja kopâ ar lellçm.
Donna, ieplâno vçl vienu
tçjas dzerðanu ar Dþoju,
cik âtri vien iespçjams.
Un uzraksti man viòas
meiteòu vârdus.
Kâds ðoks.
Tu nevari galvâ paturçt
meiteòu vârdus.
Tikai tavçjo, Debij.
Redzi, tas ir smieklîgi,
jo tavs vârds ir Donna.
Hârvijs Spekters.
Man ðeit ir jûsu
pasûtîjums.
Es nepasûtîju picu.
Jûs esat ticis apkalpots.
Taksometra vadîtâjs,
kurð uzskrçja Rejam,
nosaucis mani kâ
liecinieku civilajâ prâvâ.
Man jâapciemo
Treviss Bikls.
Hârvij, ja tu man ïautu
doties aprunâties ar Dþoju,
– …zinu, ka varu to izlabot.
– Nç.
Tu nesûti kucçnu, lai tas
satîrîtu pats savu nekârtîbu.
Labâkais ir tas,
ka tev pat nav kucçna.
Ros, baumo, ka tu esot atrunâjis
klientu no 200 miljoniem dolâru.
Darîjums nav atcelts,
skaidrs?
Tas ir tikai âtruma
samazinâtâjs.
Domâju, ka mçs tikko
atradâm viòam jaunu iesauku.
Âtruma samazinâtâjs!
Jûtos, it kâ bûtu
atgriezies vidusskolâ.
Vidusskolâ tevi saukâja
par âtruma samazinâtâju?
Joks.
Bet ja tev vajadzîgas kastes,
lai sakravâtu savu kabinetu, tikai…
Uzgaidi brîdi.
Domâju, ka tas pieder tev.
Tas nesâpçtu tik ïoti,
ja tev bûtu biezâka âda.
Ko tu gribi?
Gribu tev atmaksât par
droðîbas naudas iemaksâðanu.
Trevor, tu jau no 5. klases
man esi parâdâ 40 zaïos.
Es tos norakstîju, skaidrs?
Es gribu tîru
reputâciju, skaidrs?
Tâpçc ja negribi mani redzçt,
aizsûtîðu tev èeku.
Labi.
Jâ, rîtvakar kaut
kur aiziesim.
Bet neko traku, skaidrs?
Man agri jâceïas.
Mçs varam tamborçt
zeíubikses,
ja tas vajadzîgs,
lai bûtu labi.
Domâju, ka varam darît
kaut ko nedaudz labâku.
Kâpçc mums…
Kâpçc mums netikties
“Rex’s” 19:30.
Pirmie 6 raundi uz
mana rçíina.
Ja tu nopietni runâ
par atmaksâðanu,
uz tava rçíina ir
pirmie 100 raundi.
Labi.
Lûk, kur sîkstais puisis.
Iemesls ir apdroðinâðana,
ne nenozîmîga tiesas prâva.
Tavai zinâðanai,
es izcietu
emocionâlas sâpes.
Emocionâlas sâpes?
Ieberzç ar ðo savas
emocionâlâs sâpes.
Tu, augstprâtîgais
kuces dçls…
Klausies, es tevi
brîdinâðu tikai vienreiz.
Necel apsûdzîbu
ðî iemesla dçï.
Esmu trîs reizes ticis
turçts uz grauda.
Tu domâ, ka smalks uzvalks
un 500 dolâru vçrts matu
griezums mani izbiedçs?
Ja tu manu ðoferi izsauc uz tiesu,
es pats viòu pârstâvçðu.
Un kad tu zaudçsi,
tu maksâsi manu honorâru,
kurð bûs sasodîti daudz
matu griezumu.
Tâtad tu nebiji vienas
reizes pasaþieris.
Rejs pie manis
strâdâ 8 gadus.
Tad tev nav jâuztraucas,
ka bûsi liecinieks,
jo kâ viòa darba devçjs
tu esi atbildîgs par
viòa rîcîbu.
Zini, es domâju,
ka tu esi redzçjis
pârâk daudz “Alijas
Makbîlas” atkârtojumu.
Es te ierados pçc
11. septembra,
un viòi durvis
aizvçra ikvienam.
Es nevarçju samaksât
par advokâtu,
tâpçc man bija ar
viòiem jâtiesâjas.
Es tiesâjos par
savu pilsonîbu,
tâpçc es likumu vçrtçju
ïoti îpaði.
Es novçrtçju labu
vienu graudu viskiju.
Es neizliekos,
ka varu to pagatavot.
Es izslaucîju grîdu
ar ASV valdîbu, advokât.
To paðu es
izdarîðu ar tevi.
– Rej!
– Donna.
Ko tu te dari? Tev
nav pieteikta tikðanâs.
Man jâsatiek Hârvijs.
Beidz. Tu zini noteikumus.
Neviens tur nesper
kâju bez ordera,
pâvesta edikta
vai manas piekriðanas.
Es tikko esmu
ticis minçts
daudzu miljonu dolâru
tiesas procesâ.
Negadîjums nebija
mana vaina.
Vai varu iet iekðâ
satikt Hârviju, lûdzu?
Labi, neko vairâk nesaki.
Es tevi iedabûðu iekðâ.
Tu esi tik skaista,
kad esi pârliecinoða.
Zinu, ka tu to domâji
kâ komplimentu,
bet es necienu
ierobeþojumus, kas tiek
uzlikti manam skaistumam.
Hârvij, es jau
zaudçju naudu,
kad mana maðîna
ir darbnîcâ.
Tiesa nozîmç, ka
es nevaru strâdât.
Un kâ tu domâ, kâ
mans vârds izskatîsies
Òujorkas zvçrinâto priekðâ?
Rahims Bengazi.
Tikpat labi es varçtu nopirkt
vienvirziena biïeti uz Gvantanamo.
– Tas nenotiks.
– Ja es zaudçju,
es pat nespçðu atïauties
pârvadâtâja atïauju,
nemaz nerunâjot par
savu apdroðinâðanu.
Tâpçc es aizstâvçðu
mûs abus.
Rej, ðis ir pretî katrai
manas esamîbas ðíiedrai.
Es uzòemos tavu
lietu bez atlîdzîbas.
Es nezinu, ko teikt.
Pilnîgi neko, man
jâuztur sava reputâcija.
Turklât tas nebûs
ilgu laiku, skaidrs?
Es to izbeigðu.
Donna, piezvani tiesai.
Mums vajadzîgs augstâkais
statuss iztiesâjamo lietu sarakstâ.
Jâ, es jau mçìinâju.
Tu pârspçji tiesnesi Palermo.
Tu zini, kas tev
jâdara, vai ne?
Jâ. Otru lietu, kas ir pret
katru manas esamîbas ðíiedru.
Luis, vai kâds tev ir teicis,
ka tu esi izsmalcinâts soprâns?
Ko tu gribi, Hârvij?
Tev taisnîba. Kâpçc
paildzinât manas cieðanas.
Man vajag, lai tu sarunâtu,
ka varu tikties ar tiesnesi Palermo.
Tev vajadzîga mana palîdzîba,
un tu neizmantosi savu stâvokli?
Tavai lietai nav nekâda sakara
ar firmas darîjumiem, vai ne?
Ko tas prasîs?
Manikîru – pedikîru?
Biïetes uz Selînu?
Paskatîðos,
ko varu darît.
Un tavai íermeòa mârciòai?
Ja man vajadzçs pakasît
muguru, doðu tev ziòu.
Luis, ja vien tâ nav
metafora, darîjums ir atcelts.
Dþoja, kad es
jums stâstîju,
ka manai vecmâmiòai
nav daudz laika,
es neapzinâjos, ka viòa ir
15 gadus vecâka par jums.
Kâ tu zini,
cik veca es esmu?
Tas ir ïoti uzmanîgi
glabâts noslçpums.
Es veicu nelielu izpçti.
Ïoti atjautîgi.
Es to darîju, lai
pârliecinâtu sevi,
ka jûs varat tikt galâ
ar lielâku darba slodzi.
Es to novçrtçju,
bet es neesmu uztraukusies
par savu veselîbu.
Vai tas ir naudas dçï?
Jo es varu garantçt,
ka 200 miljoni sâkumâ
ir tikai desmitâ daïa no tâ,
ko jûs varat iegût ðajâ darîjumâ.
Maikl,
manas lelles çd labâk
nekâ lielâkâ daïa cilvçku.
Man ir pietiekami
daudz naudas.
Ðis darîjums nozîmç
darboties vçl 5 gadus
un dubultot manu
darba slodzi.
Es taisos vest savus
mazbçrnus kruîzâ
– …uz Taiti?
– Taiti?
Zinât, licences lîgums
iekïauj tematisko parku.
Jûs varçtu viòus
aizvest uz turieni.
Runa nav par darîjumu.
Es ðo paðu skatu esmu
redzçjusi 25 gadus.
Man vajadzîga
ainavas maiòa.
Es runâðu ar Hârviju,
un es viòam teikðu,
ka es gribu pârdot
visu biznesu.
Tâtad…
Es tikko runâju
ar tiesnesi Palermo.
Un tâpçc, ka viòð domâ,
ka esmu labs cilvçks,
un es viòam teicu,
ka bûðu parâdâ,
tava lieta bûs krietni
pacelta augðâ.
Muguras kasîðana.
Man nav pirmdzimtâ,
tâpçc ko tieði tu
par to gribi?
Nç, tu nedabûsi vienu
no manâm kaklasaitçm.
Tavs plecs? Kas?
Tavs atloks?
Donna?
Norma uz 2 nedçïâm
dosies uz Stambulu,
un tu zini, ka man nepadodas
strâdât ar pagaidu sekretârçm.
Ak, Dievs. Prasi
man kaut ko citu.
Hârvij, tas nav
apsprieþams.
Tu man tagad esi parâdâ.
Donna ir vienîgâ lieta,
ko nevaru tev dot.
– Kâpçc ne?
– Pirmkârt,
viòa nekad tam
nepiekristu.
Tu esi viòas priekðnieks.
Tu viòai vienkârði
liec darît lietas.
Es viòai neko
nelieku darît.
Viòa vienkârði dara.
Labi, skaidrs. Zini, ko?
Tâ vienkârði… nav problçma.
Es piezvanîðu tiesnesim
Palermo un viòam pateikðu,
ka kïûdîjos,
un tad tava sçde notiks,
nezinu, varbût
pçc 6 mçneðiem?
Teikðu tev tâ.
Ja tu pats viòu
vari pârliecinât,
tev ir mana svçtîba.
Viòai es tik ïoti patikðu,
ka tev bûs jâpacînâs,
lai dabûtu viòu atpakaï.
Sveika, Donna.
Mçs ar Hârviju tikko
runâjâm par tevi.
Tu nemaz nezini,
ko taisîjos teikt.
Jâ, zinu.
Un kâ tas ir iespçjams?
Es lasu no lûpâm,
es zinu íermeòa valodu,
un es runâju ar Normu.
Es neesmu kaut kâda balva,
ko tu laimç gadatirgû, Luis.
Tu neesi… Zinu, ka neesi.
Tu neesi balva.
Es esmu dzîvs cilvçks,
un es…
Jâ, esi.
Man þçl, es tikai…
Zini, tas man tikko
lika justies tieðâm…
lçtai.
Nç, es tikai cenðos pateikt,
ka tu esi tieðâm laba tajâ,
ko dari, Donna.
Tâpçc es tev prasîðu…
Tagad ir tâ, it kâ
man sâpçtu dvçsele.
Nç, Donna, klausies, pat
ja tev nedaudz sâp dvçsele…
Man þçl.
Viss ir labi.
Viss bûs kârtîbâ.
Neraudi.
Lûdzu, neraudi, Donna.
Nolâdçts.
Domâju, ka par to
esmu tev parâdâ.
Tas bija jautri.
Pagaidi mirkli…
toreiz, kad tu raudâji,
un tad es ïâvu taviem
vecâkiem palikt savâ dzîvoklî…
Tâtad tu negribi
par to runât?
Par ko tur runât?
Es darîju tieði to, ko mans
boss lika man nedarît,
un tas viss nâca
pâr manu galvu.
Es tev teicu,
ka par to parûpçðos.
Savâs daþâs pçdçjâs
darba stundâs,
lûdzu, man vajadzçtu maksât.
Liec nost maku.
Tas ir labais.
Ðî ir krâpðana, par ko
mçs vienmçr runâjâm.
Varu derçt, ka tu guli
pa labi un kreisi.
Ak, jâ. Jâ, jâ, jâ.
Tu pçc kâda laika
zaudç patiku.
Kâpçc tu uz tâs
uzliki telefona numuru?
Tâ ir îsta firma.
Ko tu dari?
Es tikai zvanu
darbinieku daïai.
Tâ ir daïa no
krâpðanas, vecît.
– Viòi pârbaudîs tavu stâstu.
– Beidz.
– Kas ir?
– Trevor, beidz.
– Noliec telefonu.
– Nç.
Trevor, noliec
telefonu, beidz!
Skaidrs? Es tur strâdâju.
Kâ tad. Par ko -
par advokâtu?
Vai tu…
Tas ir garð
stâsts, skaidrs?
Bet tu nevienam nedrîksti
teikt. Nekad. Skaidrs?
Tas ir superîgi!
Es vienmçr teicu,
ka ja tu beigsi
pîpçt zâlîti,
tu varçtu to izdarît.
– Jâ.
– Jâ.
Jâ, taisnîba.
Jâ, tu teici.
Tieði pirms tam, kad
tu man padevi trauku.
Kas ir?
Nç, es tikai…
Gribçtu, kaut tu man bûtu
pietiekami uzticçjies, lai to pateiktu.
Viss, ko es izdarîju – iegâzu
tevi narkotiku kratîðanâ.
Ak, Dievs, tas bija
pârâk âtri.
Man þçl.
Sveikas, dâmas.
Kâ iet?
Gribu, lai jûs zinâtu -
ja jûs, jebkura no jums
kaut kad par kaut ko
tiekat apcietinâtas,
zvaniet ðim puisim.
Viòð ir labâkais
advokâts pilsçtâ.
Par ko mûs varçtu
apcietinât?
Nezinu. Ko jûs
domâjat darît?
Kâ jûsu advokâts
es jums noteikti
ieteiktu to darît.
– Vçl èetrus.
– Jâ.
Man jûs jâbrîdina,
ka pârstâvçt paðam sevi
– …tiesâ nav…
– Ko viòð te dara?
Domâ, ka vari ieplânot
tikðanos tâ, lai es to nezinâtu?
Es esmu ieinteresçtâ
persona visâ saziòâ
starp tevi un tiesu.
Ja tava stûrçðanas prasme
atbilstu tavâm tieslietu zinâðanâm,
mçs te neatrastos.
Jûsu godîba.
Ðo lietu vajadzçtu izbeigt.
Iemesls ir apdroðinâðana.
Apdroðinâðana nosedz
tikai remontu.
Tâ nenodarbojas
ar maniem zaudçjumiem.
Kâdiem zaudçjumiem?
Negadîjuma dçï es
palaidu garâm iespçju
dabût savu taksometra
medaljonu.
Jûs to vienkârði nevarat
nopirkt nâkamajâ gadâ?
Aizòçmumam, ko saòçmu,
termiòð beidzas pçc nedçïas.
Turklât medaljons ðajâ reizç
maksâ 300 tûkstoðus.
Nâkamajâ gadâ – 350.
Tâtad visa ðî prasîba
balstâs uz pieòçmuma,
ka viòð bûtu varçjis laimçt
ðî gada medaljonu.
Amerikas raksturîga iezîme
ir tâda, ka mazais cilvçks
saòem taisnu tiesu.
Mçs visi esam
vienlîdzîgi likuma acîs.
Tâpçc no visâm
pasaules valstîm
es izvçlçjos ierasties ðeit.
Kas jums par to
sakâms, advokât?
Es saku, ka Atikus
Finès te saka labu runu,
bet tas ir nenozîmîgs
negadîjums,
ne daudzu miljonu
dolâru tiesas process.
Augstâkstâvoðâ atbildîba
attiecas uz diskriminâciju,
uzbrukumu un
negadîjumiem.
Darba devçji ir atbildîgi par
savu darbinieku nolaidîbu.
Tiesa tajâ saskata
pamatotu tiesas prâvu.
Prâva sâkas rît.
Paldies, jûsu godîba.
Jûs to izbaudât, vai ne?
Bet es to daru,
païaujoties uz faktiem.
Un jums rît labâk
parâdît, ko spçjat,
jo viòam ir
pamatota prasîba.
Viòð grib tiesu? Es viòam
doðu to nolâdçto tiesu.
Jûsu godîba.
Cik daudzâs lietâs
tu esi uzvarçjis?
Es atceros tikai to,
cik daudzâs esmu zaudçjis.
Nevienâ.
Kas notika ar dzçrieniem?
Man ir labâka doma.
Ko teiksi,
ja paòemam pudeli
un pârceïam ballîti
uz tavâm mâjâm?
Sagâdâ pudeli “Dom”
un viss notiek.
Labi, kâ bûtu ar 4 pudelçm?
Aiziet.
Jûs gribat noíert taksi?
Noteikti.
Noteikti. Taksis,
4 pudeles “Dom”.
Tu gribi iztçrçt vçl
vairâk manas naudas?
Nomierinies, labi?
Tas ir ieguldîjums vakarâ.
Un es to lietu par pudelçm
pateicu tikai tâpçc,
lai izdabûtu meitenes
ârâ no bâra.
Tieðâm? Jo izskatîjâs tâ,
ka centies tikt prom
no tiem puiðiem.
Taksi!
– Kâdiem puiðiem?
– Puiðiem aizmugurç.
Tu zini, par ko runâju.
Kas viòi ir?
Kas? Tie divi?
Es nezinu.
Kur ir visi takði?
Izskatîjâs tâ,
ka viòi tevi pazîst,
un ne ïoti labâ veidâ.
Es nezinu. Varbût viòi
flirtçja ar mûsu
meitençm?
Es arî bûtu nikns,
ja redzçtu tâs kâjas
ejam prom no manis.
Kâ mums veicas, dâmas?
Manas kâjas beidz mani
nost ðajos papçþos.
– Man þçl.
– Ei, Trevor…
Nopietni,
beidz ar mani spçlçties.
Kas tur iekðâ notika?
Es nespçlçjos ar
tevi, skaidrs?
Bet tikai izspçlç
pareizi savas kârtis,
varbût tu un Marèella,
– …varbût viòa paspçlçs ar tevi.
– Labi.
Bûs cieði jâsaspieþas.
Kura grib sçdçt man klçpî?
Gribi sekot viòam?
Nç, mçs tiksim pie
viòa caur ðo puisi.
Tâpat kâ vecajos
labajos laikos, ko?
Tu joko?
Ðis ir daudz labâk kâ
vecajos labajos laikos.
Man, taisnîbu sakot,
pazudusi kurpe.
Kur mçs atrodamies?
Domâju, ka esam Hobokenâ.
Gribçji mani satikt?
Vai tu devies apciemot Dþoju pçc
tam, kad es tev aizliedzu to darît?
Kâ tu zinâji?
Nezinâju. Lîdz ðim brîdim.
Es tev teicu,
ka kucçns nevar savâkt
pats savu nekârtîbu.
Nekârtîbu? Viss, ko darîju -
izstâstîju par savu vecmammu.
Tavs darbs ir padarît
vieglâku manu dzîvi.
Ja tu to nevari saprast,
kâpçc es tevi nolîgu?
Apkopots policijas ziòojums.
Satiksmes signâlu analîze.
Medaljonu likmes,
dalîbnieki un rezultâti.
Tâpçc tu mani nolîgi.
Domâju, ka tu nodarbojies
ar Dþojas situâciju.
Tâ vietâ tu esi pa
visu sesto lapaspusi.
Tu gribçji, lai nodarbojos ar
darbu bez atlîdzîbas – te nu tas ir.
Lietas bez atlîdzîbas
uzlabo firmas tçlu.
Ðis liek mums izskatîties
kâ bagâtiem iebiedçtâjiem
pret parastu taksistu.
Vai tas tev izskatâs pçc
mûsu tçla uzlaboðanas?
Es atsakos uz to atbildçt
balstoties uz to,
ka es to nevçlos.
Kâdam bijusi jautra nakts.
Atbildçji uz vçl kâdu zvanu,
uz ko nevajadzçja?
Es… es… es
ne… es biju…
Kâds padoms – kad lielais
suns jautâ kucçnam
kaut ko tâdu, tas ir
retorisks jautâjums.
Sapratu.
Pirms aizej,
telefona zvans todien,
kad tu atbildçji
sanâksmes laikâ…
Jâ. Atvaino par to.
Vairs neatkârtosies.
Kas tas bija?
Tikai draugs.
Ârkârtas situâcija.
Kâda ârkârtas situâcija?
Vai tas bija tas draugs,
kura dçï tevi gandrîz pieíçra
narkotiku tirdzniecîbâ?
Tas draugs? Trevors?
Viòð vairs netirgo, Hârvij.
Tâtad tas bija viòð.
Viòð tev zvanîja
no cietuma?
Zini, es iztiku pelnu,
mâcoties nolasît
cilvçkus, Maik.
Tâpçc ja es to redzçju,
tâpat arî Dþesika.
Vai tâdu iespaidu
tu te gribi atstât?
Tas puisis nav
tavs draugs.
Viòð ir enkurs, kas velk
tevi lejâ. Tiec no viòa vaïâ.
Viòð ir mans senâkais
draugs, Hârvij.
Es netaisîjos viòam tâ
vienkârði ïaut sapût cietumâ.
Kas notiks nâkamajâ reizç?
Jo bûs tâda nâkamâ reize.
Tu iemaksâsi par
viòu droðîbas naudu?
Pakïausi sevi briesmâm?
Ja nebûtu bijis Trevora,
mçs ar tevi nekad
nebûtu satikuðies.
Tiec vaïâ no viòa.
Mçs esam ieraduðies,
lai satiktu Maiku Rosu.
Viòð ir palîgs.
Viòa draugs Trevors
mûs atsûtîja.
Paldies.
Izskatîjâs, ka viòi tevi pazina,
un ne ïoti labâ veidâ.
Atvainojiet, policist.
Vai Centrâlparks
ir tajâ virzienâ?
Jâ, dodieties taisni
uz priekðu.
Atvainojiet, man… man…
man tieðâm ðausmîgi izdodas
atrast virzienus.
Vai tâ ir ðî iela?
Ðî iela, jâ.
Tepat?
– Jâ.
– Labi.
Trevor, te Maiks. Atzvani.
Man jâzina, kas,
pie velna, notiek.
Vai dabûji sarkanos
mîkstos kçksiòus?
Jâ, trîs duèus,
papildus glazûra.
Kad tas, pie velna, notika?
Labi. Zini, ko?
Lûk. Problçma atrisinâta.
Es tev jautâju,
kâ tu dabûji to caurumu?
Firmâ ieradâs pâris puiðu.
Viòi meklçja mani.
Nezinu, ko viòi
gribçja, bet…
Esmu diezgan pârliecinâts,
ka tam ir kâds sakars
ar kaut kâdiem mçsliem,
ko Trevors izdarîjis.
Un tavas lielâs
smadzenes neatceras,
kad teicu tikt vaïâ
no tâ neveiksminieka?
Zini, ko?
Tu visu nedçïu
nenodarbojies ar Dþojas
darîjumu sava drauga
dçï. Tâpçc lûdzu.
Pirmkârt, Trevors
nav tavs draugs.
Gribi zinât,
kâpçc es uzticos Rejam?
Es braucu ar limuzînu un
atstâju tajâ 3000 dolâru.
Tâ gadîjâs, ka Rejs
bija tâ ðoferis.
Viòð tos atrada un
uzmeklçja mani.
Ne cents no tâs
nebija pazudis,
un viòa pirmâ reakcija,
kad notika ðis negadîjums,
bija pajautât, vai
mums viss ir kârtîbâ.
Kâ Trevors bûtu rîkojies?
Tiec no viòa vaïâ.
Cik tâlu tas attiecas
uz licences lîgumu,
tikai tâpçc, ka domâ,
ka es kaut ko atlieku,
nenozîmç, ka to daru.
Tagad skaties un mâcies.
Viss ir sagatavots,
lai tu varçtu aiziet.
Mçs pârdodam tavu
daïu kâ kopumu.
Tavi personâla atlases
speciâlisti
ðobrîd meklç tavu
aizvietotâju.
Hârvij,
ðis bija visbrîniðíîgâkais
pârsteigums.
Tu esi ilgtermiòa klients, kurð
grib bût kopâ ar savu ìimeni.
Tas ir mazâkais,
ko varu darît.
Un tev bûs viss
brîvais laiks pasaulç,
– …ko pavadît kopâ ar viòiem.
– Dþo salauza lampu.
Tas ir lieliski.
Cik drîz mçs viòus
varam sûtît mâjâs?
Viòi ir reìistrçti
uz pirmo lidojumu
rît no rîta.
Tâtad, kad tu Donnai liki
uzrakstît meiteòu vârdus…
Es runâju par viòas meitâm.
Un tu visu laiku taisîjies
viòas sûtît prom.
Vai atceries,
kad teicu,
ka tu nesûti paðu kucçnu
satîrît savu nekârtîbu?
Jâ, Hârvij, atceros.
Es neesmu kucçns.
Tiesa sâks lietas
izskatîðanu.
Santanas kungs, jûsu
ievadruna, lûdzu.
Vadît taksometru
nav burvîgi.
Bet tas ir godîgs
dienas darbs.
Kopð paða sâkuma
es gaidîju to laiku,
kad varçðu teikt klientiem,
ka viòi brauc manâ taksometrâ.
Ka es esmu gan îpaðnieks,
gan vadîtâjs.
Tâpçc es knapinâjos,
un es ietaupîju,
kamçr biju pietiekami iekrâjis,
lai nopirktu medaljonu.
Bet…
ðo cilvçku rîcîbas dçï
esmu zaudçjis
ðâdu iespçju.
Tâpçc nepieïaujiet
kïûdu, ðî…
ðî prâva nav saistîta ar
nedarbojoðos priekðçjo lukturi.
Ðî ir prâva par
salauztu sapni.
Aizmirsti lietu, viòð tiks
iecelts par prezidentu.
Apgalvojumi ir kâ brîvie
metieni… mierîgâk.
Neviens neizmanto
aizstâvîbu.
Vai mums labi
padodas aizstâvîba?
Jûs piekritîsiet,
ka personîgie ðoferi
izraisa vairâk negadîjumu…
Iebilstu. Uzbrukums.
Atbalstîts.
Iebilstu. Strîdîgi.
To, kas attiecas
uz liecinieku.
Nenoteikti. Konfidenciâli.
– Musinoði.
– Atbalstîts.
Vçl kas, Santanas kungs?
Jâ, jûsu godîba,
es gribçtu izsaukt
par liecinieku
Maiklu Rosa kungu,
lûdzu.
Cikos jûs izsaucât limuzînu
negadîjuma rîtâ?
Mums bija paredzçts
izbraukt 8:30.
Un cikos jûs nokïuvât darbâ?
Iebilstu. Neatbilstoði.
Tas ir ïoti atbilstoði,
jûsu godîba.
Tas stâsta par ðofera
Rahima Bengazi
psiholoìiju.
Noraidîts.
Atbildiet uz Santanas
kunga jautâjumu.
8:40.
Tâtad, ja vien
Bengazi kungs
neiedzîtu to
zaudçto laiku,
jûs bûtu nokavçjis to
sanâksmi, taisnîba?
Vairâk jautâjumu
nav, jûsu godîba.
Kad notika negadîjums,
jûs bijât ceïâ uz
medaljona izsoli.
Kad un kur ðai izsolei
bija jânotiek?
9:00 pilsçtas râtsnamâ.
Saskaòâ ar
policijas ziòojumu
negadîjums notika
8:53.
Tas nozîmç, ka jums
bija tikai 7 minûtes,
lai sastrçgumu stundâ
nokïûtu pilsçtas centrâ.
Iebilstu, neatbilstoði.
Domâju, ka tad, kad es
izteicu to paðu iebildumu,
jûs teicât viòa godîbai,
ka tas ir ïoti atbilstoði.
Noraidîts.
Jûs kavçjât,
tikai jums likmes
bija daudz augstâkas,
vai ne?
Ðîs lietas nekad
nesâkas laikâ.
Tad kâpçc pirmais medaljons
tika pârdots 9:03?
Jûs baidîjâties,
ka jûsu izdevîba
medaljona sakarâ
izkûpçs gaisâ,
un jûs braucât
pie sarkanâs gaismas.
Tad jûs izmantojât negadîjumu,
lai mani un Reju Bengazi
attçlotu kâ pâri grçkâþu.
Jûs to nevarat pierâdît.
Kâdâ krâsâ bija gaisma?
Es atsakos atbildçt.
Jûs nevarat atteikties
atbildçt, Santanas kungs.
Ðî nav kriminâllieta.
Kâdâ krâsâ bija gaisma?
Viòð man nogrieza ceïu.
Tâ kâ jûs apgalvojat, ka tik
ïoti mîlat mûsu tiesisko sistçmu,
atbildiet uz jautâjumu.
Kâdâ krâsâ bija gaisma?
Kâdâ krâsâ bija gaisma?
Jûsu godîba?
Atbildiet uz jautâjumu,
Santanas kungs.
Man tas tik
daudz nozîmçja.
Jûsu godîba,
vai varu apspriesties
ar pretçjâs puses pârstâvi?
Mçs varam mest
kauliòu zvçrinâtajiem,
bet es labâk vienotos.
Cik daudz man bûs jâmaksâ?
Nekas.
Jûs uzòematies atbildîbu
par negadîjumu,
un jûsu apdroðinâðanas
kompânija Rejam atlîdzina.
Pretî
es atsakos no savâm
tiesîbâm iekasçt honorâru.
Nezinu, ko teikt.
Nesakiet neko.
Man ir jâuztur reputâcija.
Tas attiecas arî uz
jums, tiesnesi.
Nolâdçts, Trevor.
Es tev atstâju 5 ziòas.
Labi zinât, ka tavs puika
ar visiem ir íerts.
Es to òçmu personîgi.
Ko jûs gribat?
Trevors ir mums parâdâ 50 tûkst.
dolâru, ko viòð nav samaksâjis,
– …tâpçc tu viòu izpirksi.
– Klausieties.
Man nav tâdas naudas,
skaidrs? Es nevaru.
Ja tu ar to pçc stundas
te neieradîsies,
mçs par to liksim
samaksât Trevoram.
Pasaki viòam,
kur ir nauda.
Lai ko tu darîtu, nenâc.
Trevor!
Tev ir 1 stunda.
Hallo? Hallo?
Kâ tu domâ,
ko tu dari,
aizejot tiesas sçdes vidû?
Man bija daþas lietas,
par kurâm bija jâparûpçjas.
Tu domâ – kâds,
par kuru jâparûpçjas.
Tu netiki vaïâ no
Trevora, vai ne?
Nç, netiku. Mans
draugs ir nepatikðanâs,
un es viòam palîdzçðu.
Zini, ko?
Tâ atkarîgie dara.
Tai brîdî, kad viòi sâk
progresçt, viòi visu sabojâ,
jo dziïi sevî viòi domâ,
ka tas ir tikai laika jautâjums,
kad viòi izgâzîsies.
Viòi labâk nokristu
no treðâ stâva
nekâ no augðstâva dzîvokïa.
Nekas, ko tu saki,
mani nevar apturçt.
Tad pasaki man,
kas, pie velna, notiek.
Viòð ir tîrs.
Nekâdu vadu.
Esi droðs?
Jâ, esmu droðs.
Atceries, kas notika
ar to puisi.
Viòð svçra 300 mârciòas.
Atkârto vçlreiz,
kas tu esi?
Trevora advokâts.
Trevors nepieminçja
advokâtu.
Viòð nezina,
ka mani nolîga.
Atver portfeli.
Kur ir tâ nolâdçtâ nauda?
Ðis attçls ir ekrânuzòçmums,
kas paòemts no manas
firmas droðîbas ieraksta.
Mçs zinâm, kâ tu izskaties.
Un ja Maiks Ross no
manis nesaòems ziòu
nâkamajâs 5 minûtçs,
viòð zvanîs policijai.
Nç, vecît. Tu te nenâksi
un mums nedraudçsi.
Jums draud sods par nolaupîðanu,
izspieðanu un narkotiku tirdzniecîbu,
un tâ nu gadîjies,
ka apgabala prokurors
ir nr. 3 manos
âtrajos zvanos.
Ja mums draud
viss tas laiks,
tu tikpat labi vari
tam pievienot slepkavîbu.
Man ir labâka doma.
Iepriekðçja vienoðanâs.
Ja tu paraksties ðeit,
kïûsi par vienu no
maniem klientiem.
Un es nevarçðu
liecinât pret tevi,
pat ja to gribçtu.
Kâ ar naudu?
Ðajâ aploksnç atrodas
10 tûkst. dolâru.
Uzskati to par pirmo
iemaksu par Trevora parâdu.
Tikai ir tâda lieta,
ka es nestrâdâju par brîvu.
Un manâ iepriekðçjâ
vienoðanâs
paredzçta pirmâ iemaksa
10 tûkst. dolâru apmçrâ.
Kâ tavam advokâtam mans
darbs ir dot tev padomu.
Tâpçc lûk, vienoðanâs.
Paraksti vienoðanos.
Domâju, ka teicu,
lai nenâc.
Atceries tos 40 zaïos, kurus
kopð 5. klases esi man parâdâ?
Ja tu bûtu beigts,
kâ es tos dabûtu?
Man þçl, es tikai…
Ievilku tevi nepatikðanâs,
tikai kaut kur kopâ aizejot.
Tad kâpçc tu to darîji?
Jo esmu stulbenis.
Bet tu nedomâji, ka tev
bûs jâizglâbj mana pakaïa
tik drîz pçc droðîbas
naudas samaksâðanas.
Es nebiju tas,
kurð tevi izglâba.
Kâ draugam tas cilvçks
man liek kaunçties.
Hârvijs nav mans
draugs, tici man.
Viòð savu pakaïu uz
spçles nelika manis dçï.
Es samazinâju tavu sodu
lîdz pârkâpumam…
Dzçrums un kârtîbas
traucçðana.
Un es samaksâju
soda naudu.
Domâju, ka tâ varçtu
bût laba doma,
ja tu uz kâdu laiku
aizbrauktu no pilsçtas.
Montana.
Tu teici, ka gribi
tîru rçíinu.
Es izdomâju, ka 20 h
autobusâ varçtu to paveikt.
Jâ, tas man nâks par labu.
Kad atgriezîðos,
tu zini, kas bûs pirmais
cilvçks, kam piezvanîðu.
Jâ. Tam cilvçkam, kurð,
kâ tu zini, atbildçs.
Kas tas ir?
Esmu ïoti priecîga, ka tu Reja
lietu uzòçmies bez atlîdzîbas.
Tu, no otras puses, vari
atïauties mûsu pakalpojumus.
Tu gribi, lai maksâju sev,
ka pârstâvu sevi?
Jâ. Desmit stundas ar
likmi 1000 dolâri stundâ.
Jâ, ïauðu tev
paðam aprçíinât.
Tu nerunâ nopietni.
Es tev pateikðu, par
ko es runâju nopietni.
Dzirdçju, ka tu beidzot
dod padomus zçnam.
Nezinu, par ko tu runâ.
Tieðâm? Jo es sapratu,
ka tu viòam izmeti
salîdzinâjumu par kucçnu,
kas ir tieði tas,
ko es izmantoju tev.
Tas man varbût
netîðâm izslîdçja.
Netîðâm vai tîðâm,
tieðâm svarîga
lieta ir tâ,
ka esmu garâka par tevi.
Jâ, tu tajâ izskaties
daudz tievâks.
Tu izdomâji to stâstu, esi
pietiekami vîriðíîgs, lai to atzîtu.
Es nedarbojos
tabloîdos, Hârvij.
Bet varu redzçt, ka tas,
kurð to ievietoja,
varçtu to uzskatît
par uzjautrinoðu.
Diþais Hârvijs Spekters
iebiedç vienkârðu
taksometra vadîtâju.
Tâ nav uzvaru
nesoða situâcija.
Varbût tu nedzirdçji.
Es uzvarçju uzvaru
nenesoðajâ situâcijâ.
Vai tev tas vispâr
ienâca prâtâ,
ka tad, ja tu to man
nebûtu izdarîjis,
es patiesîbâ bûtu
bijis tavs parâdnieks?
Varbût ja tu nebûtu mani
pazemojis palîgu priekðâ…
Luis,
vidusmçra advokâtam 100
miljoni ir karjeras lieta.
Ja tevi izsmeju, tas nozîmç, ka
domâju, ka esi augstâk par vidusmçru.
Bet stresa bumbas?
Tu to padari pârâk vieglu.
Tu iesçdinâji Trevoru
autobusâ uz nomali?
Jâ. Vai varu uzdot
tev jautâjumu?
Pçc ðî visa,
tu domâ, ka es vçl
joprojâm ticu
tai mistera “man pie
vienas vietas” lietai?
Dþoja atsûtîja savas atzinîbas
mazu piemiòas velti.
Viòa pareizi uztaisîjusi

Categories: Movie | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

“Parenthood” Mr. Honesty 2011 Hungarian

movie image

Download subtitles of “Parenthood” Mr. Honesty 2011 Hungarian

- Amber elköltözik.
– Miért ilyen sürgõs ez?
– Idõvel mindenki elköltözik.
– Nem mindenki.
Anyu és apu összeházasodnak.
– Ugye, milyen izgalmas?
– Lefeküdtem valakivel.
Ezt sosem
bocsátom meg neked!
Honnan szereztek babát?
Van egy fiatal lány,
– az irodában dolgozik.
– Kötöttetek vele szerzõdést?
– Nem. – De megegyeztetek
vele, ugye?
Maga olyan jó fõnök.
Nem akarok a terhére lenni.
Minden rendben lesz?
Ezt nem lehet.
Én azt mondom, együnk!
Várjunk még egy kicsit!
Felhívom még egyszer.
Szia! Merre vagy?
Tudom, de reggelit
készítettek nekünk.
Igen, tudom, de…
Ez nem mentség, Troy.
Igen, de én…
Rendben. Én is szeretlek.
Oké. Szia!
Be kellett mennie dolgozni.
Azt üzeni, hogy nagyon sajnálja.
Majd máskor elintézzük.
– Több kaja jut nekünk!
– Semmi gond.
Lássunk hozzá!
Mindketten azt szeretnénk,
ha maguk kapnák meg a babát.
Alá fogja írni a papírokat.
Szóval ne aggódjanak emiatt!
Rendben?
– Jó.
– Ideadnád azt?
– A bundás kenyeret.
– Tessék.
Megcsókolt téged?
– Téged?
– Igen.
Megcsókolt téged?
Igen. Miért vagy ezen
annyira meglepõdve?
Elõször is azért,
mert téged csókolt meg.
Azt hittem, belém van zúgva.
Á, értem már.
Megint te vagy a lényeg.
Féltékeny vagy.
Errõl van itt szó.
– Mindig minden rólad szól.
– Nem vagyok féltékeny.
Csak izgatott vagyok.
Ez fantasztikus,
mert te papoltál nekem,
hogy ne flörtöljek vele,
– erre te csókolod meg õt.
– Õ csókolt meg engem!
Figyelj már ide!
Õ csókolt meg engem.
A nyakadat csókolta meg, vagy a szádat?
– Crosby, megtennéd, hogy…
Bocs, de ez annyira izgalmas!
– Mintha elõbb jött volna a Télapó.
– Szerinted elmondjam Kristinának?
Persze, mondd csak el neki!
Imádni fogja.
Elmesélheted, mit kerestél
Rachel lakásánál,
hogy puhák voltak-e az ajkai,
és hogy felizgultál-e közben.
És mivel már így is önbizalomhiánya van
a baba születése óta,
biztos nagyon fog
neki örülni.
De te megszabadulsz
a bûntudattól,
õ meg mély depresszióba esik.
– Szóval szerinted ne mondjam el neki?
– Persze, hogy ne.
De én mindent
elmondok Kristinának.
Ezt akkor sem kellene.
Nem tudom, megbírom-e állni.
Jó volt?
Tessék? Nem ez a lényeg!
Jól van, csak próbálom
kideríteni a részleteket.
Én nem…
Helló, Rachel!
– Helló!
– Nézd, ki van itt!
Nagyon vicces.
– Ez isteni!
– Köszönjük, Rachel.
Mindjárt csinálunk
egy kis helyet.
Meg is van.
Ez Adamé.
Megvan.
Levennéd az övérõl
a tetõt?
Köszönöm, nem kell.
Elnézést!
Semmi baj.
Te nem kérsz?
Köszönöm, nem.
– Köszönjük, Rachel.
– Szívesen.
Szívesen.
Hát ez állati!
Lakbér
Helló!
Van házija?
Igen, matekból és földrajzból.
Szia, Jabbar!
Mi volt a suliban?
Miss Lee elmondta,
hogy férjhez megy.
Az jó.
Nagyon ízlett Jabbarnak a mogyoróvajas,
lisztmentes kenyér.
Nagyon bejött.
Ez jó jel a jövõre nézve.
Miután összeházasodnak,
meg fogja változtatni a nevét
Mrs. Bishopra.
Remek.
Ti mikor házasodtok össze?
Kicsim, apa és én már
nem élünk együtt.
Tudom.
De mikor házasodtok össze?
Parenthood 3×10 -
Mr. Honesty
Fordította: Luke
Itt vannak az e heti számlák,
amiket alá kell írnia.
– Rendben. Köszönöm.
– És jó hír,
hogy végre megjött
Cee Lóék csekke.
Az elsõ bevételünk.
Gratulálok!
Köszönöm.
Ez tényleg jó hír.
Rendben.
Köszönöm, Rachel.
Adam, ami a tegnap estét illeti…
Nem akarok beszélni róla.
Nem olyan ez,
mintha kémkednénk utána?
Nem, csak kutatást végzek.
– Kémkedsz.
– Megtaláltam.
Troy Quinn San Franciscóból.
Zoe DeHaven párja.
Õ lesz az.
– Helyes srác.
– Aha.
Nagyon helyes.
Miért egy boltban dolgozik?
Lehetne modell,
vagy sztriptíztáncos.
Micsoda?
Bocsi.
A feleségem a leendõ gyerekünk
szülõapjáról fantáziálgat.
– Ez azért egy kicsit furcsa.
– Csak megértem, mit lát benne Zoe.
Koncentráljunk a lényegre!
Derítsünk ki még többet róla.
– A végére kell járnunk.
Még nem született meg
az ítélet.
– Szereti a focit.
– Az jó.
– A tengerpartot, a filmeket,
és a death metált. – Juj!
Nincs kedvenc könyve.
Szóval egy mûveletlen rocker.
Meglehet, de helyes pasi.
Aha, persze.
Találkoznunk kell vele.
Az egy dolog, hogy Zoe
benne van a dologban,
de amíg Troy Quinn
nem áll készen,
hogy aláírja a papírokat,
csak az idõnket vesztegetjük.
– Ez igaz.
– Szóval…
– Mit fogsz tenni?
– Felkeresem õt.
Szeretnék beszélni vele.
Magaddal viszed
a papírokat is?
Csak felkeresem
a munkahelyén.
Ez kémkedés.
Jó, egy kicsit talán kínos,
de nem éreznéd jobban magad,
ha biztosra tudnánk a dolgot?
De. Fõleg, ha figyelembe vesszük,
hogy elkértem egy itt dolgozó babáját.
Na, látod. Ez közel sem akkora õrültség,
mint amit te csináltál.
– Úgyhogy bízd csak rám!
– Szia!
Adj még egyet!
Jó, rendben.
Mennem kell.
Menj csak.
– Dolgom van.
– Hát persze.
Nem érek rá egész nap.
Csomó dolgom van.
Menj már!
– Gyere be!
– Helló!
Szia!
Van egy perced?
Vagy inkább kettõ-három?
Persze.
Ez a hely hétrõl hétre
jobban néz ki.
– Nagyon tetszik.
– Ennek örülök.
Mi a helyzet Jabbarral?
Megint felhozta
a házasság dolgot?
Hála Istennek nem.
Olyan szörnyû volt,
amikor rákérdezett.
– Igen, kemény volt.
– Azt hittem,
miután megmondtuk neki,
hogy elköltözöl…
Összerakta a dolgokat?
Igen.
Lehet, hogy mégsem olyan okos,
mint gondoltuk.
– Hát nem.
– Aggódom miatta.
Azt hittem, erre is rá fog jönni,
mint a Télapóra.
Micsoda? Már nem hisz
a Télapóban?
Oda a Karácsony.
Nem, nem, hisz benne.
Csak tudod, a gyerekek
– rájönnek maguktól dolgokra.
– Igen.
És azt hittem, erre is
rá fog jönni,
hogy nem házasodunk össze.
Gondolod, hogy magától
– rá fog jönni?
– Nem.
Össze van zavarodva.
És szerintem
nem tesz jót neki,
hogy olyasmiben reménykedik,
ami nem fog megtörténni.
Szóval szerintem
le kellene ülnünk vele,
hogy elmondjuk neki az igazat.
Igen, igazad van.
Nagy szívás lesz.
Az biztos.
Megkérhetnénk anyádat,
hogy õ mondja el.
Imád rossz híreket közölni.
Az a specialitása.
– Igen?
– A fõbérlõ vagyok.
Én… én most…
vissza tudna jönni késõbb?
– Elég sok a dolgom.
– Nyisd ki!
Megyek.
– Még ma!
– Megyek már!
– Jó napot! Hogy van?
– Szia!
Jól. És te?
– Nagyon jól.
– Örülök.
– Hogy vannak a gyerekek?
– Tartozol 140 dollárral.
– Nem tartozok!
– A múlt hónapban két hetet késtél.
Azt még elnéztem.
Add meg holnapig a 140 dollárt,
különben menned kell.
Nem fogom tudni
holnapig odaadni.
Holnapig. És nincs semmi
“ha”, “de”, vagy “és”.
Egyik sem?
– Hasta la vista.
– Haha, bébi!
Arra gondoltam,
hogy méregteleníteni fogok.
Elolvastam ma egy könyvet,
és szeretném kiüríteni
a méreganyagokat a szervezetembõl,
és leadni a súlyfeleslegemet.
Szerintem menni fog
a szoptatás idõszaka alatt,
de meg kell beszélnem
az orvosommal.
Rachel megcsókolt.
Amikor tegnap este
bementem a stúdióba,
miután Crosby szólt,
hogy sürgõs dologról van szó.
A matekverseny után.
Teljesen váratlanul ért.
Csak úgy megcsókolt.
Nagyon furcsa volt.
Tegnap este, miután bementem
a stúdióba.
Gondolkoztam, hogy elmondjam-e neked,
mert nem jelentett semmit,
és nem akartalak
vele idegesíteni,
de ugyanakkor õszinte
akartam lenni.
Szóval…
Rachel, a lány a stúdióból,
megcsókolt?
– Igen.
– A szádon?
Igen.
– És visszacsókoltál?
– Természetesen nem.
Eltoltam õt magamtól.
Megcsókolt,
én eltoltam õt,
és megmondtam neki,
hogy ez nem helyes.
Minden rendben?
Gondolom, kirúgjátok, igaz?
Igen.
Helyes.
Nem volt rossz, de az ukulelével
jobban tetszett.
Szerintem elõbb
vegyük fel azzal,
aztán meghallgatod,
és eldöntöd, melyik legyen.
– Jó lesz így? – Aha.
– Akkor hadd szóljon!
– Szia!
– Szia!
Bármikor kezdheted, Landon.
Mi a helyzet?
Mi történt?
Ki kell rúgnunk Rachelt.
Miért?
Elmondtam Kristinának.
Õ pedig…
Megmondtam, hogy
ne mondd el neki.
Igen, tudom,
de mégis megtettem.
Tudtam, hogy ez lesz belõle.
Kristina túlreagálta a dolgot,
és megoldást kell találnom.
– Azt, hogy rúgjuk ki Rachelt?
– Nincs más választásom.
Igyekszik, szorgalmas
– és még olcsó is.
– Igen, tudom.
Rosszul fog neki esni.
Fel kellett volna állítanod
bizonyos szabályokat.
Mirõl beszélsz?
Arról, hogy neked muszáj volt
flörtölnöd vele.
Nem flörtöltem vele.
Nem csináltam semmit.
Nehogy azt mondd, hogy flörtöltem vele,
mert Kristina teljesen kiakadna.
Márpedig én nem hiszem el,
hogy egy dögös fiatal lány
csak úgy rámászott
egy öreg fickóra. Már bocs.
– Öreg?
– Ezt nem veszem be.
Hozzá képest az vagy.
Csak lelkiztünk egy kicsit.
Megmondtam neki,
hogy szerintem nem kellene
mindent a külsejére alapozni,
mert nagyon okos lány,
szóval nem kell így öltöznie.
– Adam!
– Csak ennyit mondtam neki.
Azt mondtad neki,
hogy belsõ szépsége van.
Szerinted melyik fiatal lány
ne reagálna erre?
Szóval az én hibám?
Csak azt mondom,
hogy nem rúghatod ki ezért.
Nem akarom kirúgni,
de muszáj lesz.
Szeretném, ha békesség
lenne otthon.
De nem szép dolog,
hogy õ vigye el a balhét
azért, hogy neked
nyugtod legyen.
Ez nem helyes.
Segítesz? Hajlandó vagy támogatni?
Igen, amennyiben elismered,
hogy tévedtél.
Miért olyan fontos ez?
Mert szeretném,
ha beismernéd,
hogy most az egyszer
hibát követtél el,
és ezt a szegény lányt
ki kell rúgnunk miatta.
Kristina talán túlreagálta a dolgot,
de nem csináltam semmit.
Hát persze.
Nagyon jó volt, Landon.
– Klassz volt.
– Köszönöm.
Te vagy Troy?
Igen. Segíthetek?
Igen. Joel Graham vagyok.
Julia férje.
– Julia Grahamé.
– Sajnos nem ismerõs.
A feleségem abban az
ügyvédi irodában dolgozik, ahol Zoe.
Mi fogjuk örökbe fogadni a…
Pontosan tudom, ki maga.
– Akkor jó.
– Szeretnék elnézést kérni,
amiért tegnap sem
tudtam elmenni.
Nagyon sajnálom.
Troy.
Nagyon örvendek.
Zoe folyton magukról beszél.
Nagyon kedveljük õt.
Tudom, hogy ez
elég kínos ügy,
de szeretném tisztázni
a dolgokat.
Van esetleg valami kérdésed?
Szeretnénk,
ha a lehetõ legjobban
állnátok hozzá a helyzethez.
Megérted, ugye?
Nagyon szeretnék
ezt a babát, igaz?
Tudja, hat testvérem van.
Bármelyiket megkaphatják.
Rendben.
Ez igazán kedves tõled.
Eljönnél valamikor
vacsorázni hozzánk?
Zoe-val együtt természetesen.
Ki fog fõzni?
Szóval még fõznek is Zoe-ra?
Még a végén tõlem is
el fogja várni.
Mit szólnál a szombathoz?
A steak a kedvencem.
Akkor steak lesz.
Nagyon örültem.
Én is.
– Akkor szombaton.
– Viszlát!
Jaj, ne! Ne!
Édes Istenem!
Induljon már, hölgyem!
Mintha rajtam múlna…
Mi lenne, ha megkerülne,
maga vadbarom?
Ez nevetséges!
– Klassz kocsi!
– Ja, kösz a dicséretet.
Sajnálom!
Nem tudom…
Ez meg mi?
Sajnálom, de fogalmam sincs,
mit csináljak.
Sajnálom.
Kinevet?
Tényleg nagyon vicces.
Örülök, hogy jól szórakozik.
Nyomni kell?
Próbálom megjavítani!
Sajnálom, de nem…
Tudod, sokféle család létezik.
Vannak olyanok,
ahol a szülõknek
ugyanolyan a bõrszíne,
mint Maxnél és Sydneynél.
És vannak, ahol különbözõ
a szülõk bõrszíne…
– Mint nektek.
– Igen. Így izgalmasabb.
Igen.
És vannak olyan gyerekek,
akiknek egy anyukájuk
és egy apukájuk van,
de olyanok is, akiknek két
apukájuk vagy anyukájuk van.
Mint Jensennek?
Pontosan. Mint Jensennek.
– Tényleg? Náluk így van?
– Igen.
Bizony.
És ami a lényeg:
vannak családok,
ahol a szülõk házasok,
és egy házban élnek,
de vannak olyanok is,
ahol nem házasok,
és külön élnek.
De ez nem jelenti azt, hogy nem lehetnek
ugyanolyan boldogok,
mint a többi család.
Anyukád és én
úgy döntöttünk,
hogy nem élünk együtt,
hanem barátok leszünk. Tudod?
És ez azt is jelenti,
hogy nem lesz meg
a tervezett esküvõ.
De azt mondtátok,
hogy össze fogtok házasodni,
és én is ott leszek
az esküvõn öltönyben,
és én fogom tartani
a gyûrûket.
Igazad van.
Tényleg ezt mondtuk.
És ezért bocsánatot kérünk.
Nagyon sajnáljuk.
Nem kellett volna
ezt mondanunk,
amíg nem vagyunk
teljesen biztosak a dologban.
Szóval sosem fogtok
összeházasodni?
– Nem.
– Biztos?
Igen.
Bárcsak egy házban élõ
család lennénk!
Rachel.
– Üdv! Ne haragudjon!
– Üdv!
Nem bírtam megállni.
Rachel, ami tegnap este történt,
az teljességgel helytelen,
és nem hagyhatom,
hogy megismétlõdjön.
Kedvelem magát,
remek munkát végez,
de kénytelen vagyok…
Szólni, hogy habozás nélkül…
Megválunk magától, ha még egyszer
ilyesmi történik.
Értem.
Köszönöm.
Szerintem a galápagos-i
óriás teknõs
bizonyos értelemben
olyan, mint apa.
– Szóval ezért.
– Érdekes.
Kösz, én még szerettem volna
enni a desszertbõl.
Ne gúnyold ki az öcsédet!
Max, vegyél szalvétát a nyalókához!
– Veszek.
Haddie, nézz rá Norára,
légy szíves!
Rendben.
Ez isteni volt, szívem.
Köszönöm.
Elmosom a tányérokat.
Milyen napod volt?
Egész jó.
Crosby talált egy nagyon jó
szendvicsbüfét a sarkon.
Még a kenyeret is õk maguk
csinálják hozzá.
Nagyon finom.
Senki nem csókolt meg senkit?
De, mindannyian
megcsókoltuk egymást.
Hogy fogadta a hírt?
Hát, tudod…
Ahogy szokták.
Dühös volt?
Igen. Az volt.
Szia, mama!
Szia! Anyukád nincs itthon.
Dolgozik.
Igen, tudom.
Az igazat megvallva,
hozzád jöttem.
Ajjaj! Nem tudom, ez jó-e.
Mi történt?
Miért mondod ezt? Nem látogathatom meg
csak úgy a nagymamámat?
Mi történt?
Segítségre van szükségem.
Szörnyen kínos,
szégyellem, hogy ilyet
kell kérnem,
és tudd, hogy csak azért teszem,
mert tényleg nagyon
szükségem van rá.
Akadt egy kis
pénzügyi gondom.
Nem kerestem eleget.
– És…
– Mennyi kellene?
140 dollár már segítene
valamennyit, de…
Mennyi kellene valójában?
Elég nagy szám.
Úgy 400 dollár.
Igen, tudom, hogy sok.
Olyan gyorsan elmegy a pénz.
Sokba kerül a tankolás,
és kevés borravalót kapok.
Aztán ott van még a kaja és a lakbér.
Igyekszem mindent megtenni,
tényleg próbálkozok,
de egyelõre
közel sem sikerül.
Megígérem, hogy visszafizetem.
Ígérem.
De most nagyon
le vagyok égve.
Tudod, én magam is voltam
ilyen helyzetben,
nem is egyszer.
Megmondom, mi lesz:
kölcsönadok neked
400 dollárt,
– de ez egy egyszeri alkalom.
– Természetesen.
Tudom, hogy nagyon sokat
dolgozol,
de mégsem tudsz vele
eleget keresni.
Szóval nyilvánvalóan
valami mást kell kitalálnod.
Igen.
De okos lány vagy.
Menni fog.
Nagyon köszönöm.
Ne! Ne úgy!
Mit csinálsz?
Add azt ide!
Mi az?
Rossz helyre tetted.
Azért hívtalak ide,
hogy segíts,
erre csak rontasz
a helyzeten.
– Próbálom jól csinálni.
– Hagyd csak abba!
Nem tudtam, hogy ez ilyen…
Nem kell ehhez
atomtudósnak lenni, Crosby.
Mi a baj? Történt valami?
– Hol jár az eszed?
– Csak elgondolkoztam.
Igazán? Min?
Családi dolgokon.
Mi történt?
Tegnap Jabbar megkérdezte tõlünk,
hogy mikor házasodunk össze,
és nagyon össze
volt zavarodva.
Úgyhogy ma elmondtuk neki,
hogy nem fogunk összeházasodni,
és nagyon csalódott volt.
És…
Nem is tudom. Azt hiszem,
most döbbentem rá igazán,
hogy amikor
megcsaltam Jasmine-t,
nem csak õt vesztettem el,
hanem Jabbartól is
elvettem az esélyt,
hogy rendes családja legyen.
És belegondolni abba,
hogy ez miattam van…
Úgy érzem,
pocsék apa vagyok,
és ezen gondolkoztam.
Ne mondj ilyet, fiam!
Ne mondj ilyet!
Szerintem te…
Nagyszerû apa vagy.
Nézd csak meg,
milyen hatással vagy
arra a kis srácra!
Jabbar felnéz rád.
Tisztel téged.
Látom rajta.
Te vagy az õ hõse.
Nagyon szeret téged.
Te vagy a példaképe,
és ez egy nagy ajándék
a számára.
Szeret téged.
Szóval ne mondd azt,
hogy rossz apa vagy!
Nagyon is jól csinálod, fiam.
Apu mondta, hogy nevettél,
de nem hittem el neki.
De tényleg kuncogtál.
Kezdesz belejönni.
Hívjuk fel aput, jó?
Szeretnéd?
Hívjuk fel aput!
Tudod, apu nagyon sokat dolgozik.
Szeretnél kuncogni apunak?
Szeretnél?
Halló? Luncheonette,
Rachel vagyok.
Halló?
Halló?
Felolvasta az Alsógatyát és…
Az Alsógatya kapitányt.
Igen, és elénekelt egy dalt.
Tényleg? Az Alsógatya kapitányt
olvasta fel neked?
Nagyon klassz anyukád van.
– Köszi.
– Mit szólnál hozzá,
ha együtt elénekelnénk
egy dalt,
– és utána elaludnál?
– Mit énekeljünk?
Te döntsd el!
Mondjuk A kis csónakot.
Rendben.
Régebben mindig azt énekeltük
a kocsiban.
Várj csak! Ti most ott
fekszetek egymás mellett?
Igen.
Irigyellek titeket.
Kezdhetjük?
Igen.
Te kezded, aztán jön apu,
aztán én.
Egy, két, há, és!
Elrontottad a szöveget!
Szeretlek, kisöreg.
Én is téged.
Jó éjt!
Jó éjt, apu!
Nem tudom elhinni,
hogy ezt csináljuk.
Mire célzol?
– A költség kalkulátorra.
– Pedig ez kell most neked.
Nem hiszem el, hogy mama
elmondta neked.
Pontosan ezt akartam elkerülni.
Nem akartam ilyen hülye
netes tervezõket
– nézegetni veled.
– Tervezõket?
Ez a Suz-e Orman.
Szerintem az Suze.
Nem, nem, Suz-e.
Az i nincs benne.
Ezzel is pénzt spórol.
Na jó, elég ebbõl.
Térjünk a lényegre.
Itt van a kiadások listája:
ebédpénz, iskolai egyenruha…
– Sport egyenruha.
– Ezek nem kellenek.
Ez lesz az:
megkeresett pénz.
– Mit akar azzal?
– Nem tudom.
Munkanélküliség,
szociális szolgáltatások, járulék,
nyugdíj, befektetés…
Lakbér. Mennyi a lakbéred?
Nem tudom.
Nem tudom, anya.
Elég volt ebbõl.
Ennek semmi értelme.
Fogalmam sincs ezekrõl.
Ez olyanoknak való,
akiknek van tervük,
és tudják, hogy mit akarnak kezdeni
az életükkel,
és nem azt csinálják,
mint én.
Én csak bejövök ide dolgozni
nap mint nap,
megteszek minden
tõlem telhetõt,
és még sincs
elég pénzem semmire.
És nincs se célom,
se tervem, ami hajtana elõre.
Úgyhogy fogalmam sincs,
hogy lesz jobb a helyzet.
Akkor keressünk
neked célt,
és találjunk ki egy tervet!
Majd lesz valami.
Gondolj csak bele:
nagyon jó boldogulsz.
Nézd ezt a helyet!
Egy tök jó kávézó.
Vannak, akik ölni tudnának
ezért a munkáért.
– Köszönöm.
– Te vagy a Kávékirálynõ!
Aha, persze.
– Kedves tõled.
– Majd kitalálunk valamit.
Az összes brazil ember ott volt.
Körbefutották a stadiont, és…
Szívem, emlékszel arra
a brazil gólra,
ami után az õrült drukkerek
körbefutották a stadiont?
– Emlékszel rá?
– Hogy is felejthetném el?
Jó meccs volt.
Nagyon jó.
– Felvettük videóra.
– Igen.
Bár élõben is
megnézhettük volna.
De akkor itt nálunk
hajnali 3 óra volt.
Julia a kislánya focicsapatának
az edzõje.
– Az jó.
– Még csak hét évesek,
szóval elég nagy
a káosz.
De próbálom velük megértetni
a játék szeretetét.
Tudod, szívem,
Troy Oaklandbõl származik.
– Komolyan?
– Aha.
Nem konkrétan errõl a környékrõl,
de nem messze innen.
Hát igen, ez már eléggé
a külváros.
Én nem nevezném annak.
Egy kicsit félreesõ városrész.
Nagyon finom ez a steak.
Igen, isteni.
Köszönöm.
Zoe nagyon örül neki,
hogy szeretnék a babát.
Nagyon elismerõen beszél
mindkettõjükrõl,
és már értem, miért írta alá
ilyen gyorsan a papírokat.
– Köszönjük.
– Kösz, Troy.
De szerintem egy kicsit
elsiettük a dolgot.
Szeretnénk változtatni
néhány feltételen.
Nem. Nem szeretnénk
változtatni semmin.
Csak Troy átnézte
a papírokat,
és lenne néhány kérdésünk.
Szóval maguk fizetik
a kórházi ellátását.
Ez nagyon szép gesztus,
sokat segít rajtunk.
De Zoe kilenc hónapig
hordozza ezt a babát.
Ez majdnem egy év
az õ… a mi életünkbõl.
Értem.
És õ fogja megszülni is.
Talán nem fejeztük ki eléggé,
mennyire hálásak vagyunk.
Ez a legcsodásabb ajándék,
amit bárki adhatna nekünk,
és nagyon szerencsésnek
érezzük magunkat emiatt.
Nagyon örülünk neki.
– Mi is nagyon örülünk.
– Oda akarok kilyukadni,
hogy mostanában az emberek
rengeteg pénzt fizetnek egy babáért.
Egy Zoe korabeli lány
30 ezret is kaphat érte.
Troy, ha arra célzol,
amire gondolok,
el kell mondjam,
hogy Kaliforniában
illegális a biológiai szülõknek
– fizetni a gyerekükért.
– Maga ügyvéd, igaz?
– Igen.
– Azért fizetnek magának,
– hogy kijátssza a törvényt, nem?
– Szerintem Troynak…
Troy, a feleségem dolga az,
hogy a törvényt képviselje.
Megértetted?
Az a feladata, hogy az embereket
igazságosan kezeljék.
Szóval az, hogy idejössz
a házunkba,
és megpróbálsz
megzsarolni minket…
Nem akarjuk megzsarolni magukat.
Az a helyzet,
hogy ez egy szörnyû félreértés.
Eszünkbe sem jutna
ilyet tenni magukkal.
Csak úgy érzem, egy kicsit
egyoldalú ez a dolog.
Maguk megszabták
a feltételeiket,
megkapnak mindent,
amit akarnak,
megtették, amit kellett.
És szerintem úgy az igazságos,
ha én elmondom, hogy szerintem
nekünk mi lenne a jó.
Rendben.
Troy, ülj vissza!
Nekünk csinálták a vacsorát.
Beszéljük meg a dolgot!
Köszönjük a steaket.
Nagyon finom volt.
Troy, ülj le, kérlek!
– Beszéljük meg!
– Elmegyünk.
Köszönjük a vendéglátást.
Tudják, hol találnak minket.
Sajnálom!
Szia!
A gyerekek már alszanak?
– Aha.
– Akkor jó.
– Milyen napod volt?
– Jó.
– Hogy vagy?
– Jól.
Csak egy kicsit fáradt vagyok.
– Jó napod volt?
– Minden rendben?
Szeretnék mondani valamit.
Felhívtam ma a stúdiót.
Nem voltál bent,
– és Rachel vette fel.
– Igen.
Nagyon remélem, Adam,
hogy jó magyarázatod
van erre.
– Ez egy bonyolult helyzet.
– Nagyon szeretném
azt hinni, hogy nincs
okom kételkedni.
Egész nap ez járt a fejemben.
– Hagynád, hogy megmagyarázzam?
– Próbáld meg!
Nagyon szeretném hallani
a magyarázatodat.
Megbeszéltem a dolgot Crosbyval.
És miután átgondoltam…
Mi köze van Crosbynak
ehhez az egészhez?
Maradj itt, kérlek!
Ne érj hozzám!
– Kérlek!
– Rendben.
Kíváncsi vagyok
a magyarázatodra,
de felfordul a gyomrom,
mert hazudtál.
Hazudtál nekem.
Nem hazudtam.
Elmondtam neked az igazat.
Miért mondtad el, Adam?
Miért mondtad el?
Azért mentem be
aznap a stúdióba,
mert Crosby azt mondta,
hogy sürgõs.
De csak azt akarta
megünnepelni,
hogy Arty Party egy egész hónapra
kivette a stúdiót.
– Ennyi volt. – Vagy úgy.
Szóval ünnepeltetek.
Felbontott egy üveg
tequilát, és…
– Együtt iszogattatok?
– Én csak egy pohárral.
Crosby és Rachel viszont
elég sokat ittak.
Én nem voltam részeg,
és nem én csókoltam meg õt.
– Õ csókolt meg engem.
– Te véget vetettél a csóknak?
Igen.
Hogyan?
Mit csináltál?
Hazavitted õt?
Folytasd csak!
– Esett az esõ.
– Tudom.
Kristina,
elég nehéz errõl
beszélnem.
– Tényleg?
– Igen.
Nagyon nehéz.
Szóval esett az esõ.
Elmondtam neki,
hogy nem kellene
olyan kihívóan öltözködnie.
Tetszik neked, ahogy öltözik?
Errõl van szó?
Ne forgasd ki a szavaimat, kérlek!
Nem forgatom. Miért nem rúgtad ki?
Egyszerûen nem értem.
Nem bírom felfogni.
Megpróbáltam kirúgni.
De nem voltam rá képes.
Hadd fejezzem be, jó?
Hallgatlak.
Õ és Crosby sokat ittak.
Nem akartam, hogy megint az legyen,
mint Gabyval.
Esett az esõ.
És úgy gondoltam,
az a helyes,
ha hazaviszem õt.
– Be volt rúgva.
– Kiszálltál a kocsiból?
Igen. Kiszálltam,
– és elkísértem õt a lakásáig.
– Elkísérted?
– 26 éves!
– Esett az esõ.
Az nem számít!
Vagy azt hitted,
hogy el fog csúszni?
Veszélyes környéken lakik.
Úgy éreztem, ez a helyes.
Ez nevetséges!
Nem csináltam semmit.
Megcsókoltál egy másik nõt.
Ez nem igaz!
Õ csókolt meg engem.
Hallgass meg!
Rendben?
Õ csókolt meg engem.
Én véget vetettem a csóknak,
és hazajöttem.
– Kristina…
– Vonzódtál hozzá?
Nem vonzódtam.
Õszintén, Adam!
Vonzódtál hozzá?
Mit vársz tõlem,
mit mondjak?
Csinos lány.
Igen, vonzónak találtam.
De nem akartam tõle semmit.
Nem flörtöltem vele,
és nem is csókoltam meg.
Nem csináltam semmit.
És engem vonzónak találsz?
Persze, hogy vonzónak talállak,
Kristina.
Ne érj hozzám!
Mi is belekerültünk
abba a 80%-ba.
Nem kerültünk bele.
Ne érj most hozzám!
Kérlek!
Nagyon megnehezíted
a helyzetet.
Nem nehezítem meg.
Bármelyik nõ ugyanezeket
mondaná most.
Kristina, õ csókolt meg engem.
Már mondtam.
Megkértél, hogy rúgjam ki,
megpróbáltam,
de nem voltam rá képes,
mert nem akartam megbántani.
Megbántani?
Örülök neki,
hogy ennyire fontosak számodra
az õ érzései!
Kristina, ne menj ki!
Mindig mindent megtettem,
amikor támogatásra
volt szükséged.
Minden napot itthon töltök,
intézem a gyerekek dolgait.
– Tudom.
– Kitakarítok,
fõzök, megcsinálok mindent.
Én vagyok Mrs. Braverman.
Mindig a férjem
mellett álltam.
De most már nem fogok.
– Kristina.
– Végeztem.
– Üdv!
– Szia!
Csak gondoltam, beköszönök.
Most indulok haza.
Jó éjt!
Most utál engem, igaz?
Tudom, hogy utál.
Nem utállak.
Akkor Troyt utálja?
Nem, csak nem volt alkalmam
megismerni õt.
Hát igen.
Tudja, rendes srác.
Nagyon rendes.
Csak nekem akart jót.
Nem tudom, mit tegyek.
Nem adhatok neked pénzt
a babáért, Zoe.
Jó éjt!
Igen, magának is.
Nálam felejtette Marcipánt.
Tudom, hogy néha nehezen bír
elaludni nélküle.
Köszi. Igazán nem kellett volna
most áthoznod.
Odaadhatom neki?
Ma anyámnál alszik,
mert még este is volt
egy táncórám.
Igazából szerintem
jól megvan Marcipán nélkül,
csak szerettem volna
látni õt.
Majd add neki oda!
Elszúrtuk?
Aggódok, hogy csalódást
okoztunk neki.
Igen, elszúrtuk.
De tudod, még nagyon sokszor
el fogjuk szúrni, amíg felnõ.
Úgyhogy szerintem
ne csinálj ebbõl nagy ügyet.
– Rendben.
– És apám azt mondta,
hogy szerinte nagyon jó
szülõk vagyunk.
– Komolyan?
– Aha.
Pedig tudod, hogy õ
mennyire kritikus.
Hát igen.
Ettõl most egy kicsit
jobban érzem magam.
Épp most bontottam fel
egy üveg Cabernetet,
amit úgy szeretsz.
Kérsz egy pohárral?
Igen, kérek.
Ingyen van, ugye?
Nem, öt dollár egy pohár.
– Akkor is megéri. Kifizetem.
– Lemondok róla.
Adok érte egy tízest.
Látom, izgatott vagy.
Az vagy, ugye?
Szia!
Szia! Beszélhetnénk?
Úgy döntöttem,
visszamegyek dolgozni.
– Kristina…
– Végiggondoltam
a beszélgetésünket,
és mindig azt tettem,
ami a legjobb neked,
vagy a családnak.
Úgy döntöttem, most azt
fogom tenni, ami nekem a legjobb.
És nem akarok
vitát nyitni róla.
Legalábbis most nem.
Ki ez a nagy lány?
Ki mami nagy kislánya?
– Jó illata van.
– Mit csinálsz?
Szívesen hallgatnék most
egy kis Kenneth G-t.
– Egy kis Ken G-t.
– Kenny G-t?
Aha, Ken G-t.
Koccintsunk
a nem szokványos
nevelési szokásainkra.
Rendben.
Egészségedre!
Dr. Joe-ra!
Dr. Joe-ra!
Miért pont rá?
Mert most úgy érzem magam,
mint Dr. Joe.
Õ biztos ezt tenné.
Kortárs zenét hallgatna.
Nem szokott.
Nem kortárs zenéket hallgat?
Nem mindig.
Nem, nem szokott.
– Jól van.
– Nem hallgat ilyet.
Rendben.
Tufra!
Tufra! Egészségedre, Tuf!
Azt hiszem, akkor láttam õt utoljára,
amikor te is.
Tuf-ta mindenit!
Ahogy mondod.
Vicces vagy!

Categories: Movie | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

Parenthood 2010 Hungarian

movie image

Download subtitles of Parenthood 2010 Hungarian

Megtaláltad a pelenkázótáskát?
Nem, reggel elraktam
valahova.
Márpedig anélkül nem indulhatunk el
ekkora útra.
– Max, halkítsd le, kérlek!
– Õ bepakolt már?
Nem tudom.
Max, bepakoltál már?
Utálom az ünnepek utáni
elsõ hétvégét.
Minden össze-vissza van,
cukorkák és játékok mindenfelé.
Max, kérlek, halkítsd le!
– A konyhában kerested már?
– Nem, de miért lenne ott?
– Semmi értelme, hogy ott…
– Bocsi!
Túl sok ez egyszerre.
Pihenj egy kicsit, szívem!
– Jó? És tényleg bocsi!
– Tényleg túl sok ez.
– Miért akar apád az anyjához menni?
Nem is szereti. – Szülinapja lesz.
Ez azért egy kicsit erõs.
Mindenki szereti az anyját.
Megnézem a konyhában. – Õ nem szereti.
Úristen!
Ez nagyon jó!
Igen!
Látod?
– Igen!
– Akkor jó!
Szóval 24 órám van, hogy megírjam
ezt a jelentést?
De, menni fog.
Csak elutazok, úgyhogy út közben
kell csinálnom.
Rendben. Viszhall!
Biztos minden megvan?
Apád megint hívott.
Azt akarja, hogy pontban
9-kor induljunk.
Indulunk, kicsim!
Kész vagy?
Nagyon fel van pörögve
a nagyi miatt. Nem értem, miért.
– Ott van.
– Nem hoznád te?
Max, kezdj pakolni!
Jó, mindjárt végzek.
Ne mindjárt, hanem most.
– Max, indulunk!
– Mondtam, hogy mindjárt.
Még öt van.
Még egy.
– Ne! – Elég volt ebbõl.
– Tudod, mit tettél?
– Ne kiabálj velem! – Napok óta
próbáltam átjutni ezen a pályán!
– Ne kiabálj! – Napok óta!
És most mindennek lõttek!
Hagyd ezt abba!
Már egy órája mondogatom,
hogy kapcsold ki, de te
meg sem hallottad.
– Annyira szemét vagy!
– Ne kezdd…
– Mit mondtál?
– Annyira szemét vagy!
Na jó, betelt a pohár!
Ezért büntetést kapsz!
Úgy, mint szombaton, amikor azt mondtad,
hogy nem mehetek el a moziba,
de aztán elfelejtetted,
és mégis elmentünk?
Én… ezért…
nem jöhetsz velünk!
– Mi van? – Nem jöhetsz velünk!
Mars a szobádba!
– Ez nem fair!
– Ne dobálj!
– Utállak! – Én döntöm el, mi fair
és mi nem. Az anyád vagyok!
És ez fair!
Camille, kérlek!
Nem tudnál sietni egy kicsit?
Idõhöz vagyunk kötve.
– Feszült vagy.
– Nem vagyok az.
Szívem?
Mielõtt az egész családod
megutaztatnánk,
biztos vagy benne,
hogy végig akarod csinálni?
Még szép! Anyám 86.
születésnapja lesz.
Igen, tudom,
de nem voltunk ott
sem a 84-en,
sem a 77-en, sem a…
De bármikor történhet vele valami.
Elég, ha csak rosszul esik.
Ezért gondoltam, hogy…
Igen, megértem.
Megyek, megnézem
a gumikat.
Minden rendben lesz.
Megtaláltam a pelenkázótáskát.
Jönnie kell Maxnek.
És neked és Norának is
jönnötök kell.
Pedig nem megyünk,
hacsak nem akarsz
te vigyázni Norára.
Szerintem ez akkor is
erõs túlzás.
A fiad szemétnek nevezett.
Ké… kétszer is.
Sajnálom!
Nem volt szép tõle.
De biztos nem gondolta komolyan.
Találjunk ki valamit!
Nem érdekel,
komolyan gondolta-e.
Miért pont ezzel bünteted?
Mert ez jutott
akkor az eszembe.
– Nem vonhatom vissza.
– Nem találhatnánk ki mást?
Fenyegesd meg valamivel!
Ez nagyon fontos apának.
Szóval apád boldogsága fontosabb
a következetességemnél?
– Nem ezt mondtam.
– Következetesnek kell lennem.
Mindig csak figyelmeztetem õt,
aminek semmi értelme.
Én megértem,
de apa ki fog akadni.
Nézd másképp:
sokat lehetsz Haddie-vel.
– Csak ti ketten.
– Igen, az jó lesz.
Nagyon sajnálom, szívem!
Tartsd erõsen!
Jó szorosan kötözzétek oda!
Úgy is lesz!
Nem akarom, hogy ellopják.
Szerintem emiatt
nem kell aggódnunk.
Hát szerintem sem.
Megjött Adam! Millie, hozd a térképet
és a walkie talkie-kat!
Gyertek, indulás!
Szevasz, Joel!
– Drew!
– Jó reggelt!
Sziasztok!
Hol van a kicsi és Kristina?
Nem tudtak eljönni.
Sajnálom, apa!
Csak nem lettek betegek?
– A kéket hozd!
– Gyere!
Nem, csak Max szemtelen volt
Kristinával,
aki ezért megbüntette õt,
méghozzá azzal,
hogy nem jöhet.
– Fel kéne õt hívnom.
– De a baba miatt is otthon kell lennie.
– Felhívhatom õt?
– Nem.
De Adam, most lesz anyám
86. születésnapja.
– Tudom, apa.
– Ez õrültség Kristinától.
Nem õrültség.
– Néha meg kell õt büntetnünk.
Útközben beugorhatnánk hozzátok.
Csak úgy nevelhetjük Maxet,
ha következetesek vagyunk vele.
Szóval így kell lennie,
és én támogatom Kristinát.
Tartsd ezt tiszteletben, kérlek!
– Add ide a walkie-kat!
– Rendben.
– Autónként egyet kaptok.
– Köszönjük, Camille.
Rendben.
– Ne veszítsétek el õket!
– Elég nehéz lenne.
Kiemeltem az
útvonalat sárgával.
Találtok benne egy
étlapot is,
mert útközben megállunk
Cindynél ebédelni.
A 127-es kapunál kell majd lekanyarodni.
Mindenki jelölje be, hogy mit kér!
Idõben megállunk a kicsik miatt.
– Szóval ez egy papír GPS.
– Ja, a walkie-k.
– Hadd mondjak valamit!
– Mûködnek még?
Igen. Figyeljetek rám!
Csak az utazással kapcsolatos
beszélgetésekre használjátok.
Ezek nem játékok,
szóval ne szórakozzatok velük!
Nem használhatnánk
a mobiljainkat?
Nem használhatsz mobilt
vezetés közben, Joel!
– Ejnye, Joel!
– Mit képzeltél?
Bocs, hülye kérdés volt.
Ha minden a
terv szerint megy,
este 7-re Bakersfieldben leszünk
a motelben.
Hozom az egyenruhám! Nem tudtam,
hogy háborús övezetbe megyünk.
Kell valakinek pisilnie?
Nem, uram!
– Kell pisilned, Jabbar?
– Nem, uram!
– Sydney, neked kell?
– Nem. És neked?
Mindenki kész?
Akkor jó utat!
Tartsátok be a sebességhatárt,
és minden más szabályt is!
– Nehogy valakit megállítsanak.
– Hallottad, Adam?
Na, induljunk!
Parenthood 3×12 -
Road Trip
Fordította: Luke
Tudod már, hogy hol
szeretnél tanulni, Haddie?
Tessék? Nem, apa, még nem.
Még nem tudom.
A fõiskola lesz a legjobb
idõszak az életedben.
Kivel smsezel?
– Caroline-nal.
– Caroline-nal?
Õ okos lány. Tudja már,
hogy hol fog továbbtanulni?
Nem tudom.
Jól van! Jól van!
Tartsunk egy kis szünetet!
Igen.
– Meg kell írnom ezt a jelentést.
– Nem tûnik túl jelentõsnek.
Imádom a jogi vicceket!
Én is! Olyan vicces vagy!
Szia, Crosby!
Csak ez jutott eszembe.
Szia! Csak az utazással kapcsolatban
használd a walkie-t!
– Köszi.
– Vettem, Vörös vezér!
– Éjszakai vadász kiszáll!
– Ez tök jó név!
Szerintem is.
Te mi szeretnél lenni?
Az Éjszakai vadász jó lesz.
Neked?
Drew, te mi akarsz lenni?
Találj ki valamit!
Mondjuk egy sztár nevét.
Mi legyen?
Nem tudom.
– Tényleg nem tudom.
– Õ nem vesz részt a küldetésben.
– Válassz valakit!
– Te leszel Kenguru kapitány!
– Ez jó!
– Akkor ez lesz.
Mit csináljunk ma, Nora?
A házimunkával
már végeztünk.
Tarthatnánk csajos napot!
Pedikûrözhetnénk,
ha szeretnéd.
Ez akkora szívás!
Annyira igazságtalan!
Nem kellett volna azt mondanod,
amit mondtál.
Adhattál volna
más büntetést!
Nem kellett volna azt mondanod,
amit mondtál.
Annyira undok vagy!
Te vagy a legundokabb ember
a Földön!
Nem is értem, hogy lehetsz
ennyire undok!
Ne kiabálj!
Bárcsak ne te lennél az anyám!
Soha többet nem szólok hozzád!
Jó! Láss csak hozzá!
Te szólsz hozzám, ugye?
Remélem, nem lesz rossz kedved,
amiért Kristináék nem jöttek.
Nem értem, miért csinálta ezt.
Nem értem.
Te is sokszor mondtad,
hogy szigorúbbnak kellene
lenniük Maxszel.
Jó, de nem ilyen helyzetben.
Szerettem volna, ha az
egész család eljön,
hogy anya mindenkivel
találkozhasson.
– Igen, tudom. – Csak azt akartam,
hogy mind együtt legyünk.
Nem szeretném, ha megint
csalódott lennél.
Valahányszor anyukáddal
tervezel valamit,
– mindig csalódás lesz a vége.
– Jó, jó, tudom.
És nekem kell vigasztalnom.
Ne elemezgess, kérlek!
Rendben?
Mondjak valamit
Blanche nagyiról?
Pocsék a fõztje.
– Azt a!
– Szörnyû.
Egyszer lasagnét csinált.
Borzalmas volt.
Napokig azt ettük,
mert annyi megmaradt.
Szóval mindenféle kaját
becsempésztünk magunknak.
Gabonapelyhet például.
Szóval rossz volt a lasagne?
Napokig azt ettük.
Igen, pocsék volt.
Nem szerette apátokat,
de nem azért,
amiért mások.
Õ nem gondolta róla,
hogy drogos.
Volt apátoknak egy farmere.
Lyukak voltak rajta, és a nagyi szerint
ilyet illetlenség viselni.
– Na, ne!
– Bizony.
– Akkor engem utálni fog.
– Hát… igen.
Nem hiszem el, hogy apa rávett,
hogy a nagyihoz menjünk.
Emlékszel, hogy mindig levágta a hajam,
amikor nála voltunk?
– Nagyon gonosz nõ.
– Tényleg annak tûnik.
Blanche nagyi nem gonosz!
Valahányszor megnyertem
egy betûzõ versenyt, adott 5 dolcsit.
Kedves tõle.
Ezek szerint, ha megnyersz
egy betûzõ versenyt,
szeretni fog.
Tényleg nem gonosz.
Igaz, Joel?
Én nem ismerem õt.
– Ki kér sajttal töltött pulykamellet?
– Jöhet!
Az a kaja kész öngyilkosság.
Én sajtburgert kérek.
Mit szólnál a zöldségsalátához?
Sydney, kérsz gyümölcssalátát?
Várjatok!
Álljunk meg egy percre!
Adtam nektek étlapot.
Mindenkinek tudnia kéne,
mit rendel.
De nem tudjuk.
Még nem sikerült eldönteni,
de rajta vagyunk.
Kinek lesz az epres limonádé?
Valaki rendeljen nekem
egy pulykás hamburgert!
Ki kell mennem
a mosdóba.
– Kér hozzá salátát?
– Igen, köszönöm.
Én egy meleg szendvicset kérek.
Sok káposztával
és szósszal, ha lehet.
Természetesen.
Az úr pedig, aki kiment…
Tartsd rajta a szemed
azon a széken, jó?
– Azt akarod, hogy a széket bámuljam?
– Nem, nem azt.
Csak, hogy figyeld,
nehogy valaki ellopja!
Csak ennyit kérek.
Megteszed?
– Le sem veszem róla a szemem.
– Köszönöm.
– Én egy tojásos toastot kérek.
– Apa nagyon nyugodt ma…
Mondok valamit, fiam.
Nem örülök neki,
hogy nincs itt a családod.
Ne már, apa!
Most más dolgom van.
Megértem,
hogy szigorúnak kell
lennetek Maxszel.
Tiszteletben is tartom ezt,
de muszáj volt pont
az utazás elõtt?
Tudod, apa,
ami történt, megtörtént.
Ejtsük a témát!
Mondd csak, Adam,
a baba is csinált valamit?
– Õ miért nincs itt?
– Apa, kérlek! Hagyd már abba!
Miért nem hívod fel
Kristinát?
Mondd meg neki, hogy…
Bíráld õt felül!
Ez aztán a remek ötlet!
Bíráld felül, Adam!
Nem 1950-ben vagyunk, apa!
Nem fogom felülbírálni
Kristina döntését.
Pedig nem ártana.
Hagyd már ezt abba, kérlek!
Örülök, hogy itt lehetek,
és sajnálom, ha csalódott vagy,
de Kristina meghozott egy döntést,
ami mellett ki is tartunk.
Törõdj bele!
Beletörõdtem.
Majd megnyugszik.
Amint odaérünk az anyjához.
Csak most nagyon feszült.
Azért aggódik,
mert a nagyi elesett?
Nem, hanem az egész miatt.
Neki nem olyan szülei voltak,
mint nektek.
– Milyenek?
– Dögösek?
– Dögös szülõk?
– Nem. Támogatók.
Fiatalkorában
tele volt álmokkal.
Sok mindent
szeretett volna csinálni.
– Például mit?
– Színész akart lenni.
És tudjátok, mit mondott az anyja,
amikor bejelentette, hogy színész lesz?
Azt kérdezte tõle, hogy miért
tartja magát különlegesnek.
Pedig tényleg az volt.
És most is különleges.
De még mindig hallja
az anyja hangját a fejében.
És azt hiszem,
valamilyen formában
még mindig vágyik
a jóváhagyására.
– Kiére?
– A pincérnõére.
– Az extra káposzta miatt.
– Anyáról beszéltek, igaz?
Csak arról beszéltünk,
hogy talán nem kellene
ennyire törõdnöd a nagyi véleményével.
Mi sem törõdtünk a tiétekkel,
és nézzetek csak ránk!
– Mind sikeresek vagyunk.
– Így van.
És a nagyi amúgy is
egy kicsit kõfejû.
Nem kellene hallgatnod
a véleményére.
“Kõfejû”?
A nagyanyádról beszélsz!
Mutass egy kis tiszteletet!
– Nem rosszból mondtam.
– Vegyél vissza egy kicsit!
Tök jó! Mintha egy
vígjátéksorozatban lennénk.
És nincs is karácsony.
Tényleg kõfejû.
Akkor miért…
Hol van a szék?
Te jó ég!
Nem hiszem el,
hogy valaki ellopta!
Ne már! Ez valami vicc?
Hol a francban van a szék?
Mondtam, hogy figyeld!
Mégis eltûnt!
Az étlapot néztem!
Nem juthatott vele messzire.
Egy 300 kilós, háttámlás szék.
Ez nem vicces!
Nem hiszem el, hogy innentõl
nekem kell vezetnem!
Ez nem igazságos!
Te legalább nem láttad,
ahogy Mr. Cyrrel szexel.
– Ugye, csak viccelsz?
– Szó sincs róla.
Uramisten!
– Bementem egy CD-ért, és egyenesen
rájuk nyitottam. – Na, ne!
Alig bírtam elfordulni.
Uramisten!
Szóval ezért vagy
egész úton ilyen morcos.
Jön anya.
Kérlek, ne!
Te jó ég! Nagyapátok teljesen
kiborult!
Hátradönthetem?
Aha, persze.
Azt a! Oké…
Köszi. Nagyon fáj a hátam.
Induljunk!
Rendben.
900 dollárnyi ablakon
kidobott pénz!
Most mit adjak anyának?
Boldog szülinapot, anya!
Tessék, egy pár plüss
dobókocka!
Vagy egy baseball sapka,
esetleg egy zsebkés.
Hogy nézne ez ki?
Vagy egy olyan öngyújtó,
amin egy sas van.
Szia!
A kocsiban ülök
a gyerekekkel.
Mark üdvözöl titeket.
Õk is téged.
Tessék?
Nagyon is jól ismerem
azt a pozíciót
a kongresszusban.
Én…
Hagyd abba! Majd…
Majd késõbb hívlak.
Rendben. Szia!
Rendet raktam a szobámban.
Ez nagyszerû.
Ügyes vagy.
Most már elmehetünk
a dédihez?
Nem, kicsim.
Sajnálom, de nem.
Apa, adj 10 dolcsit, légyszi!
Mire?
Arra a ’70-es évekbeli
válogatás CD-re.
Tök jónak tûnik,
hallgathatnánk a kocsiban.
Oké, rendben.
Adok egy kis pénzt,
hogy ne csak velem kelljen
beszélgetned egész úton.
Valami baj van?
Ha magyarázatra szorul,
akkor nem is érdemes.
Mennyi kell?
Na jó, nem tudom, mi folyik itt,
de elég gyerekesnek tûnik.
Lehet, hogy az is.
Bizonyára nem annyira felnõttes
és izgalmas dolgok,
mint Caroline-nal smsezni,
vagy újra és újra
Taylor Swift dalait hallgatni.
– Oké, komolyan beszélsz?
– Igen, komolyan.
Úgy gondoltam, jó lenne beszélgetni,
de te hozzám se szóltál.
– Dehogyisnem. Mi…
– Nem, nem szóltál.
Semmi fontosról
nem beszéltünk.
Komoly dolgokról
akarsz beszélgetni?
– Én csak jól szeretném érezni magam.
– Képzeld, én is!
És azt hittem, jó lesz beszélgetni
a lányommal, de úgy látszik, tévedtem.
Itt van 20 dollár.
Vegyél csak, amit akarsz!
Kösz a bûntudatot!
Tetszik, de a másik
még jobban.
Jó, akkor legyen az.
Rendben.
Szerintem tetszeni fog
a nagyinak.
Nézd!
Szerinted ez tetszene anyának?
Nagyon jól állna neki.
– Ez mi? A hajamba kell tenni?
– Nem. Ne nyúlj hozzá!
– Nem tudom, mi az.
– Hogy tetszenek az egyforma kalapjaink?
Úgy látom, Drew-t nem nagyon
dobja fel a vásárlás.
– Nem tudod, mi van vele?
– Hát, tudod…
Nem is tudom, hogy mondjam.
Mi az?
Rátok nyitott, miközben
kettesben voltál
– Mr. Cyrrel a vendégházban.
– Micsoda?
Miközben épp egyesült
a testetek.
Ne mondj már ilyeneket!
Jaj, ne!
Csak ezt ne!
– Ugye, nem ma reggel?
– De bizony.
Ez borzalmas!
– Ez nem lehet igaz! – Még nekem is
borzalmas belegondolni.
Ez egyszerûen szörnyû.
Most mit csináljak?
Hát, nem tudom.
Nem lesz könnyû helyre hozni.
Nem tudom, mit tehetnél.
Csináltam vacsorát.
Hûha!
Nagyon jól néz ki, Max.
Biztos nagyon finom.
Tudjátok,
nem érzem valami
jól magam.
– Miért nem fekszel le?
– Nem akarok lefeküdni.
Még fel kell hívnom anyát,
hogy a fél család el sem jött.
– Még mindig ezen lovagolsz?
– Hagyd már ezt abba!
Nem hiszem el, hogy még mindig
ez a téma!
Mondok valamit, Adam,
ami nyomja a lelkemet:
Nem kértem tõled
sokat, fiam.
– Ne már, apa!
– Egyiktektõl sem kértem sokat.
Most komolyan ezzel jössz?
Beszéljünk valami másról!
Rávettél minket, hogy zsófolódjunk össze
három kocsiba, és szeljük át az államot.
És meg is tesszük érted,
erre mégis dühös vagy.
Csak annyit kértem tõletek,
hogy gyertek el anyához a szülinapjára.
Talán nem ezért vagyunk itt?
Erre most úgy állítod be,
– mintha valami háborús bûn lenne.
– Szó sincs róla, csak…
Elég hirtelen jött, és át kellett
alakítanunk a dolgainkat,
hogy el tudjunk jönni.
Szóval ilyen nagy
dolgot kértem tõletek, mi?
– Nem ezt mondta, szívem.
– De, pontosan ezt mondta!
Mondok nektek valamit,
jól véssétek az eszetekbe:
ti… annyira…
Érzéketlenek vagytok!
Megyek, lefekszem.
Anya!
Tartsd meg egyenesen,
és aztán…
Elég korán kijelentkezett.
Már 8 elõtt.
A kocsi sincs itt.
– Kijelentkezett.
– Hallottuk.
Nem mondta, hova megy?
Nem szoktam megkérdezni
az embereket, hova mennek.
Értem.
Egyikük sem veszi fel
a telefonját.
– Így kell csinálni?
– Igen, ügyes vagy.
Ne, ne vedd fel!
– Komolyan mondod?
– Igen.
– Ne csináld már!
– Nem akarom, hogy velünk jöjjenek.
A francba velük!
Nem akarom, hogy úgy érezzék,
én kényszerítem õket.
Nem errõl kéne
ennek szólnia.
Tanulják meg a leckét,
a fenébe is!
Ez annyira tipikus apától.
– Önzõ.
– Manipulatív.
Nem szeretem,
ha érzéketlennek neveznek.
És most bûntudatunk kéne,
hogy legyen.
– Hát, nekem nincs.
– Nekem sincs.
– Én csak feszült vagyok.
– Nekem van a szék miatt.
– Azt jól elszúrtam.
– Igen, neked lehet is.
– Nem figyeltem rá oda.
– Na, mi legyen?
Tegyük, amit tennünk kell.
Húzzuk be fülünk-farkunk,
és kérjünk bocsánatot!
Pont ezt várja tõlünk.
De nem csináltunk semmit.
Miért kéne bocsánatot kérnünk?
Nem csináltunk semmit.
Én hátrahagytam a fél családomat,
hogy itt lehessek, és ez a hála?
– Ne várj érte hálát!
– Ne bizony.
Na, pont ezért nem kéne
utánuk mennünk.
– Azzal beismernénk, hogy õ gyõzött.
– És mi lesz a nagyival?
Engem sosem tartott nagyra.
Egyszer meg is mondta ezt apának,
õ meg nekem, szóval…
Szerintem ne menjünk utánuk.
– Menjünk haza!
– Jó ötlet!
Majd valahol megállunk enni.
– Komolyan mondjátok?
– Gyere! Hazamegyünk!
Szia, kicsim!
Éhes vagy?
Segítsek kipakolni?
Óvatosan!
Szép lassan!
Mit tanultál ebbõl, kicsim?
– Hogy nem mondhatok rád csúnyákat.
– Így van.
– Soha.
– Soha.
Fõleg azt nem.
Elég csúnya szó.
Ez meg mi, kicsim?
A dédinek csináltam.
Amikor legutóbb találkoztunk,
azt mondta,
szereti a bogarakat.
Hogy kell összehajtani
az inget?
Ne haragudj,
hogy nem figyeltem rád!
Semmi baj.
Fáradt voltam.
Túlreagáltam a dolgot.
Mindig úgy voltam vele,
hogy természetes,
hogy bármikor veled lehetek.
Eszembe sem jutott,
hogy amikor fõiskolára megyek,
ez mennyire meg fog
változni.
Ijesztõ belegondolni,
hogy felnõtt leszek,
és komolyan kell vennem a dolgokat.
Ijesztõ erre gondolni.
És te vagy az apukám,
és annyira megszoktam,
hogy mindig itt vagy.
Szóval szeretném, ha tudnád,
hogy örülök, hogy veled lehetek.
Én meg szeretném, ha tudnád,
hogy csodálatos lány vagy.
Komolyan így gondolom.
Te is így érzel
a szüleid iránt, ugye?
– Jaj, Istenem!
– Mi történt?
Bûntudatom van.
Tudtam, hogy ez lesz.
Nagyon rosszul érzem magam.
– Bûntudatom van.
– Az baj,
– hogy én nem érzek semmit?
– Az bizony.
Lehet, hogy nem is
ember vagy.
Hátha megint megállítanak
gyorshajtásért.
Miért nem nyitja ki?
Talán nem hallotta.
Dehogynem. Nincs semmi baj
a hallásával.
Csak a csípõje fáj neki,
de a hallása a régi.
Anya!
Szerinted történt valami?
Hátha nyitva van
valamelyik ablak.
Anya! Jól vagy?
Anya!
Na jó, ebbõl elég.
Anya!
Bemegyek.
Anya!
Anya!
Anyuka!
Hahó!
Hahó!
Nincs itthon.
Ma kedd van, ugye?
“Bridzs klub fél 2-tõl.’
– Tessék?
– Bridzsezni van.
Pont aznap,
amikor jövünk?
Hát, én…
Több száz kilométert vezettünk,
hogy ide jöjjünk,
erre õ elmegy bridzsezni?
Legyen átkozott!
Biztos minden kedden eljár.
Idõs nõ.
Én is idõs vagyok!
Ez nem lehet igaz!
Ez… na, jó!
Ebbõl elég!
Végeztem!
Elmegyek!
Betelt a pohár!
Tudta, hogy jövünk!
Mi a fenéért…
Meglepetés!
Eljöttünk!
Hol van a dédi?
Hoztam neki ajándékot.
Lassan, Max! Gondoltuk,
iderepülünk, hogy meglepjünk titeket.
Díjat érdemelnél érte,
hogy repülõre ültél egy kisbabával.
Köszönöm. Ittam egy sört,
az segített egy kicsit.
Hol vannak a többiek?
Mi történt?
Elmondjam, mi történt?
Na, csak figyelj!
Üljünk le!
Szóval…
Az a helyzet, Kristina…
Ha végigtekintek az életemen,
és belegondolok,
mi számít igazán…
Persze, az emlékeid mindig meglesznek,
ami nagyszerû.
De a legfontosabb a család.
És azt szerettem volna,
hogy ez is a családról szóljon.
Hogy mindenki eljöjjön,
és felköszöntse anyát.
De mivel nagyon vonakodtak,
dühbe gurultam.
Megharagudtam rájuk,
és ott hagytam õket.
És elég rendesen…
Elég rendesen
elszúrtam mindent.
Ez a lényeg.
Ugyan már, Zeek!
Ugye, csak viccelsz?
Semmit sem szúrtál el.
Nekem elhiheted,
mert én olyan
családból származom,
ami sosem volt
túl összetartó.
És nagyon büszke
lehetsz magadra
és a családodra.
Te és Camille egy csodás,
furcsa,
õrült
és fantasztikus családot
hoztatok létre.
És nagyon szerencsés vagyok,
hogy a tagja lehetek.
Kezdettõl fogva úgy kezeltél,
mintha a lányod lennék.
Mindig számíthattam rád,
és ezért nagyon
hálás vagyok.
Köszönöm.
– Nagyon jó apa vagy.
– Komolyan?
És nagyon jó ember is.
Köszönöm.
Anya!
Szólok Camille-nak.
Szervusz, Zeek!
Várj, segítek!
– Megy egyedül is.
– Biztos?
– Igen.
– Nézd, ki van itt!
Szervusz!
– Hogy vagy?
– Jól.
Nézd, ki van itt!
– Nézd csak, Millie!
– Anyuka!
Csodásan nézel ki!
– Nagyon csinos vagy.
– Köszönöm.
Boldog születésnapot!
– Köszönöm.
– Mi történt?
Elfelejtetted, hogy jövünk?
Nem, de tudtam, hogy elõbb
úgysem értek ide.
Szörnyû a délutáni forgalom.
– Na, ugye!
– Odanézz!
Kivetted az ajándékot?
Szia, nagyi!
Hogy vagy? Ne haragudj,
hogy késtünk!
– Szívem?
– Meglepetés!
Boldog születésnapot!
Örülök, hogy látlak.
Meg kellett állnunk
a gyerekek miatt.
– Szia, szívem!
– Ne haragudj!
Boldog születésnapot!
Örülsz nekem?
500 dollárba került
a repülõjegy.
Köszönöm, szívem.
Örülök, hogy eljöttetek.
Én is örülök.
Nem is ismerek mindenkit.
Hát, jó sokan vagyunk,
az biztos.
Kiesett egy fogad?
Látod? Mindenki eljött,
hogy veled lehessenek!
– Haddie!
– Szia!
Ne haragudj, apa!
Jó gyerek vagy, Adam!
Emlékszel Sydneyre?
Jó sokat nõtt azóta.
Emlékszel a dédire?
A mindenit!
Ez aztán nem semmi!
Tetszik?
Csodálatos.
Köszönöm, Julia.
Ez még jól fog jönni.
– Nagyi, ezt tõlem kapod!
– Köszönöm.
Mi ez?
Ez, kérlek, egy
tükörtojás fõzõ.
Idõzítõ is van rajta,
nehogy folyós legyen a tojás.
Évek óta nem ettem tojást.
Érdekes lesz kipróbálni.
Nem is eszik tojást, Crosby.
– Az enyémet nyisd ki következõnek!
– Rendben.
Utána pedig ezt.
Rendben.
Úgy lesz.
Lássuk csak!
Nagyon izgatott vagyok.
Nahát! Egy hógömb!
– Imádom a hógömböket.
– Nekem is nagyon tetszik.
Ez volt a legszebb
a boltban.
Nézd csak!
Milyen sok hó!
Én választottam!
Köszönöm, drágám.
Gyere ki velem a
kocsihoz, légyszi!
Be kéne hoznunk valamit.
Emlékszem, amikor kiválasztottuk.
Rendben.
Nagyon nehéz dolog.
Valójában nincs semmi.
Csak szeretném megbeszélni a dolgot.
Sajnálom, hogy láttad, amit láttál!
Jaj, ne!
Nyugi, nem akarlak
cikis helyzetbe hozni!
Nem tudom, lehet-e errõl
normálisan beszélni. Emlékszem,
amikor egyszer megláttam,
hogy az egyik tanárom
vett egy üveg vodkát,
és milyen rossznak tartottam ezt.
De ez sokkal rosszabb.
Te nem azt láttad, hogy a tanárod
az anyukáddal szexel.
Ez másabb és rosszabb.
Emberek vagyunk, Drew.
Te is az vagy és én is.
És majd egyszer rá fogsz jönni,
hogy miért tettem
bizonyos emberi dolgokat.
Tudom, hogy az anyád vagyok,
de ugyanakkor ember is.
De az anyák nem szexelnek.
Hát igen, de másfelõl meg
itt vagy te, szóval…
Igen, tudom.
Tudok róla.
Talán csak több
idõ kell neked.
Aha, igen.
Lehetne…
Lehetne, hogy élvezzük
az utazás hátralevõ részét?
Persze. Visszamenjünk?
Meg… megölelhetlek?
Holnap már jobb lesz.
– Túl korai lenne?
– Igen.
Köszönöm,
hogy megbeszélhettük.
Nem valami jó a kézfogásod.
– Nagyon gyenge.
– Aha.
Ne tegyél bele több cukrot!
El ne ejtsd!
Menj játszani, jó?
Jó sok cukor van benne.
És hogy vagy, nagyi?
Jól, jól.
Nagyon független vagyok.
Nem vágyok nagy felhajtásra.
Persze jó lenne,
ha bizonyos emberek
gyakrabban látogatnának meg.
Most itt vagyunk, anya.
Hát igen.
Élvezted a szülinapi bulit
és a szuper ajándékokat?
Igen, nagyon csodásak.
Persze Zeek elfelejtett
ajándékot hozni,
és útközben állt meg,
hogy vegyen egy kalapot.
Mindig feledékeny volt.
Nagy álmodozó.
Talán ezért nem maradt meg
egy helyen sokáig,
és vándorolt ide-oda.
Tudod, nagyi, õ is hallja.
Semmi baj, fiam.
Hagyd csak!
Nem érdemes.
Egy nagyon klassz
háttámlás széket vett neked,
és nagyon gondosan
odakötözte a kocsi platójára.
Aztán megkért, hogy vigyázzak rá,
de ellopták.
Szóval az én hibám,
nem az övé.
Mi a baj?
Semmi, anya.
Crosby elmondta,
mi történt a székkel.
Ne bánkódj miatta!
Egyébként sem tudtam volna
hova tenni.
Nem csak a székrõl van szó.
Hanem mirõl?
Tudod, mit mondtam
a gyerekeimnek
életük minden egyes napján?
Mind a négyüknek.
Akár dühös, ideges,
vagy mérges voltam.
Tudod, mit mondtam nekik
minden nap?
“Szeretlek.”
Azt akartam, hogy mindig
biztosak legyenek benne.
Ezért mondtam nekik ennyiszer.
Aztán, amikor megsérült a csípõd,
rájöttem,
hogy össze kell szednem õket,
hogy eljöjjünk hozzád.
Tudod, anya, õk a
legnagyszerûbb dolog,
amit elértem az életemben.
És szerettem volna ezt
megmutatni neked.

Categories: Movie | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

“How I Met Your Mother” Bachelor Party 2007 English English

movie image

Download subtitles of “How I Met Your Mother” Bachelor Party 2007 English English

It took me a while to figure out
but the key to understanding
your Uncle Barney is this.
When times are hard,
it’s impossible to keep him around.
Like when your aunt Lily
and Uncle Marshall were broken up.
Hey. What are you guys talking about?
– Lily.
– I got to go.
But when times are good,
it’s impossible to get rid of him.
What are you guys doing?
We just finished planning
Marshall’s bachelor party.
Good, you haven’t started yet.
Let’s talk logistics.
Now, have you laid out
ground rules with Lily?
Where you are or aren’t allowed
to touch or be touched?
Show me on Ted.
Actually, we’re, uh, we’re thinking
of skipping the strippers.
You… you want to have a party
without strippers.
This was the worse thing
I could have said.
You see, uncle Barney loved
cooking up bachelor parties.
And it was always the same recipe.
You start with a slightly
cramped hotel suite.
Arrange the chairs in a circle…
Fill them with your closest friends.
Turn the heat up to about 90.
Pump in a metric ton of cigar smoke.
And then, right in the middle
of the room, you throw in a girl.
But not a beautiful girl–
no, if this girl was ever beautiful,
it was two kids,
three tattoos and one pesky
Which one of you is Stuart?
Please, I really don’t want to do this.
Shut up, put in your mouth guard.
Then she proceeds to do things
that demean the groom,
herself and really,
the entire human race.
Disgusting.
Ah, horrifying.
– Classic.
– Oh, please, please, no, no.
I don’t want anything like that
happening to me.
Stuart’s still trying
to forget that night.
It’s my bachelor party.
We’re not having strippers.
Oh, he thinks he has a sain it.
So, strippers it is!
Now, just, uh, tell me where we’re going
to be and I’ll make some calls.
I think I can get
the fourth one for free.
Quick question.
Prosthetic arm. Deal breaker?
– Barney, there is…
– Before you say no, it has attachments.
Transcript: Raceman
Look, I know you have some stuff planned
for Marshall’s bachelor party,
– but he really doesn’t want strippers.
– Yes, he does.
– Uh, well, he told me he doesn’t.
– Uh, well, he told me he does.
– When?
– Every minute of every day
as his inner animal thrashes against the
cage of his own puritanical upbringing.
Or do you guys not like naked girls.
Um, we love naked girls.
They’re one of the best things
in the world.
It goes… naked girls, democracy,
the scene in Every Which Way But Loose
where the monkey gives a guy the finger.
– We just don’t like your naked girls.
– What, my girls aren’t hot enough?
I mean, all right, fine, the stripper at
Stuart’s bachelor party was a 15.
– She was 15?
– No, a 15. Like in blackjack.
As in, not sure whether you’d hit it?
– Exactly.
– Nice.
This is important to Marshall.
So, promise me, no strippers.
All right, I promise.
– I’m serious.
– So am I. No strippers.
Now say it without winking.
No strippers.
– You just winked.
– No I didn’t.
So, when the day arrived, we all climbed
into a rented Escalade and set out.
Now, every bachelor party is usually
made up of the same stock characters.
You’ve got the groom…
the best man…
– the guy who speaks only in clichés…
– Dead man walking!
…the guy who disappears
at the beginning of the night
and doesn’t show up again until the end.
All right, who’s up for a little
blackjack before we check in.
– No, no, no.
– None for me.
See you guys back at the room, then.
And, of course, well… Barney.
Every bachelor party has a Barney.
Oh, what’s this?
This car has a DVD player?
You mean,
we could have been watching
these pornos the whole time?
– Yeah.
– This one’s in HD.
This one’s in H-double-D.
That same night, aunt Lily
was having a wedding shower.
And Robin showed up gift in hand.
Funny story about that gift.
Hey, Barney, check out
what I got Lily for her shower.
It’s kind of racy.
Think you can handle it?
Uh, I’ve been in a ten-way.
So, yeah.
– It’s kind of see-through.
– Whoa, ho ho!
You weren’t kidding! You know
when you should give that to her?
1850.
Robin, it’s her bridal shower!
All her friends are gonna be there,
they’re going to be drinking.
You need to get her something daring,
something outrageous.
Well, what do you think
I should get her?
There’s a store on Eighth Avenue
that specializes in–
how to put this delicately?–
uh, battery-powered, adult-
recreational fake penises.
And so Aunt Robin went
to a store on Eighth Avenue,
and a battery-powered,
adult-recreational…
Well, it was something inappropriate.
And we’re back in.
Robin!
I’m so glad you’re here.
Come in, I want you to meet everybody.
Robin, this is my Grandma Lois
and my Aunt Florence.
Oh, lovely to meet you, dear.
They put this whole party together.
It’s different from what I expected,
but lovely.
Lovely.
And oh, look, there are little kids here!
Yeah, my cousins.
Listen, I, uh, I forgot something
somewhere so I’m going to just go…
Robin, this is my mom, Janice.
Oh, honey.
I’m so glad to finally meet you.
Me too.
I, I’ve heard so much about you.
Me, too. Oh, here.
Let me take your gift.
Can I guess what it is?
Is it a, a, a mini food processor?
– No.
– No? Oh.
Oh, give me a hint.
What color is it?
Black.
Well, I guess I’m just going
to have to wait and see!
– Oh, great.
– Robin…
– this is my Cousin Margaret.
– Oh, finally, someone our own age!
Wait, do I introduce you as
“Cousin Margaret” or “Sister Margaret?”
Well, I’m not officially confirmed
as a nun until next month
and I don’t want to tick off the Big Guy,
so let’s stick with “Cousin” for now.
God’s watching.
Excellent!
Man, they spent a lot of money
on this porno.
Whoa– Morgan Freeman?
Man, that guy’s in everything.
Aw, man, I grabbed
the wrong Deep Impact!
No, leave it in, it’s a good movie.
– But, dude, there’s no sex in it.
– Yeah, just like marriage. Huh? Right?
Oh, oh, hey, check this out!
Don’t ask how,
but I procured for us five loco-bueno,
hand-rolled, highly illegal Cubans.
Seriously, you could go to jail
for smoking these things.
Marriage is like jail!
Right, fellas?!
But at least in jail,
you get to have sex!
But we’re not lighting these babies up,
till we get to the A.C.
A.C.?
Um, Atlantic City.
Try to keep up, Brad.
We’re not going to Atlantic City.
Just a second, Brad.
– Hi.
– Hi.
We’re still going
to Atlantic City, right?
Oh, did I not tell you? Yeah, we
switched it. We’re going to Foxwoods.
Foxwoods?
But I’ve got an ipperstray
waiting in tlanticaay itycay.
What the heck’s in Foxwoods?
Well, we’ve got five third row seats
to the Popinski-Salazar rematch.
They’ve set aside
our very own craps table,
and I reserved a private room
for us at Connelly’s,
where the five of us are going
to be sharing a 102-ounce steak
from a cow that I picked out
on the Internet.
– Yeah.
– Great. The night’s ruined.
Sorry, Barney.
It was an honest mistake.
This is going to be great!
Meat, violence,
throwing money down the toilet.
America– one;
every other country– zero.
– Thanks, guys.
– Yeah.
– You okay, Barney?
– What can I say, Ted? You won.
You one… sad, pathetic loser.
Boys, say hello to Treasure.
Hi, Treasure.
– I can’t believe that you did this.
– I had to.
– I’m your best man.
– Ted’s my best man.
You’ve yet to make a decision
and that’s fine.
But as your best-man-to-be, it’s my job
to make sure at your bachelor party
you see a woman take her clothes off while
dancing to Whitesnake’s “Here I Go Again.”
All right, fine, but…
let’s make it fast, all right.
The fight starts in an hour
we don’t want to miss it.
It’s a girl taking her clothes off.
How long can it take?
It’s a bit more complicated than that.
I need two grounded sockets, a large
sterile pot filled with hot water
and you all need to sign these releases.
An egg beater!
Aw, thank you, Aunt Sylvia!
I love that it’s cordless.
Well, at least I got that part right.
All of these gifts are so thoughtful.
Lily?
I need you to look at me right now
and read my mind.
– Oh, my God! You’re hearing me!
– Yeah!
Sorry this party’s so boring.
What’s up?
Do not open my gift.
See what I’m doing here?
I’m looking over at the gift,
then back at you,
and I’m shaking my head, “no.”
Gift. You. No.
– Are you getting that?
– I totally got it.
Here you go.
Lily said it was your time of the month.
You’re welcome.
What are you doing?
Oh, just, um… rearranging the gifts.
The pile looked a bit precarious. So…
Oh, don’t worry, I’ll keep an eye on it.
Great. You do that.
You’re gonna make a damn good nun.
As many times as Robin told
this story over the years,
she would never quite be able
to explain the logic of her next move.
Is this a strip show or a Kiss concert?
Shh! She’s starting.
Please turn off your cell phones,
pagers and sense of shame.
All right, boys. Lie back, get
comfortable, and enjoy the show.
Of course there’s no way
I’m telling you about her show.
– So, let’s skip ahead a little.
– Ow!
Oh my God, are you all right?
No, I am not all right, you idiot.
My ankle is broken!
– Take me to the hospital!
– Um, actually, we have tickets.
You know what?
Thanks a lot, Barney.
She told you at the beginning of the show
not to use the smoke machine
when she’s on the hippity hop.
Now I’m going to have to spend the rest
of my bachelor party in a hospital.
Well, hey, maybe
we’ll get to see her X-rays.
The ultimate strip show.
– X-rays. More like triple X-rays.
– Just stop.
Which exit is the hospital?
What if she doesn’t make it
to the hospital?
Barney, please calm down.
Maybe we should just
take her to the desert,
bury her and wash our hands
of this whole thing!
Dude, what is the matter with you?
I’m just trying to illustrate
to Marshall that as his best man…
– You’re not my best man.
– As his best man,
I would help him bury
a hooker in the desert.
– I’m not a hooker.
– And you’re not my best man.
You’ve ruined my bachelor party.
I don’t know why you wouldn’t just listen
to me when I said I didn’t want this.
Well, the fight started ten minutes ago.
Maybe-maybe we should listen.
Oh, Doctor, what a fight!
That knockout will be talked about
for years to come!
Anyone lucky enough to be
in the arena tonight
just witnessed boxing history
in the making!
Thank you so much, Margaret. I can’t
believe you carved that crucifix yourself.
So talented.
Didn’t think you could carve.
For you.
Oh. And this one’s from…
– Grandma Lois.
– Oh. No, wait, darling.
Before you open this,
I-I want to say a few words.
Okay, something you need to know.
Grandma Lois thought she was giving her
granddaughter an antique sewing machine.
And we’re back in.
Honey, this handy little device has been
in our family for generations.
I used it,
your great grandmother used it.
Now, her mother didn’t use this one,
but she used one just like it.
Of course, back then,
they were made out of wood.
And, uh, I guess before that,
you just had to do it by hand.
– Would you pass the wine, please?
– No.
Hey, Marshall,
while we’re here, you may as well
go down to the morgue and
climb into a drawer, ’cause
that’s what marriage is like.
Can I get an amen?
– Is everything all right at home, Stuart?
– No.
It’s broken.
Oh, damn it, this is bad.
I really can’t lose this job.
My daughters are about to start school,
and my fiancé, well…
ever since he got back from Iraq,
pretty much all he does is drink.
I think about leaving him, but…
I don’t want my girls growing up
without a dad like I did.
I don’t want them
to know what that’s like.
– So, show time?
– What is the matter with you?
Her ankle’s broken.
I know for a fact that
the second half of her act
takes place largely
in a seated or supine position.
Oh, that’s true.
Treasure, please,
don’t worry about the show.
Uh, we’d feel bad.
What does that mean?
No. We just mean, uh,
you’re off the hook.
You don’t have to do it.
I don’t have to do it?
Well, guess what?
I know I don’t have to do it.
I do it because I am good at it.
Look, I don’t need your pity.
All I want to do is give you a great show
because you’re getting married!
Is that so much to ask?
Is that such a major inconvenience?!
Oh, that is wrong.
Oh, that’s just so wrong.
Well, the doctor did say for her
to keep it elevated.
When I was a girl, my mother taught me
and my sister to use it.
We used to have contests
to see who could finish faster.
It was so exciting. The whole family
would gather around to watch.
And when I was a new bride,
this is what kept me buzy
all those long nights when
your grandfather was in Korea.
And speaking of your grandfather,
though I don’t think he’d care to admit
this to any of his army buddies, but…
he’d have a go at it
every once in a while.
And he enjoyed it.
Oh, open it up, sweetie.
May this give for you as much joy
as it’s brought me.
Grandma, um…
Well, take it out, honey.
I want to show you how to use it.
Okay, no, no!
Don’t take it out.
Lily, that’s not your grandma’s gift.
It’s mine.
I panicked, and I switched the cards
because I was embarrassed.
Well, what is it?
It’s just like the one Miranda gave
to Charlotte on Sex and the City.
Oh, I love that show.
I always watch it on TBS.
Oh, you would.
You’re such a Samantha!
Oh, I’m a Carrie!
You’re a Samantha!
And then the night became
a whole new kind of uncomfortable.
– So where do I get one of these?
– Mom!
Man, what a show, huh?
She did some disgusting stuff.
Really sticks with you.
I may be done eating.
Me, too.
I mean, like, forever.
Me, too.
I miss my wife.
Hey, let’s go around the table
and say what our favorite part was.
Mine was that thing with the typewriter.
I mean, she made some
spelling mistakes, but still.
Ooh, and you guys were all,
“Barney, put out the cigar!
It’s a non-smoking room!” And I was all,
“Hell, no, this is a Cuban!”
Of course, eventually,
I did put it out.
Did I put it out?
I put it out.
Did I put it out?
I put it out.
Did I put it out?
It was a small fire, not even big enough
to force an evacuation of the hotel,
but definitely big enough
to get us kicked out,
and bring Marshall’s
bachelor party to an early end.
Is that…?
It is.
Hey, guys.
How was the fight?
Hey, what are you guys doing here?
What happened to the bachelor party?
We missed the fight, dinner was ruined,
we spent half the night in the hospital,
and got kicked out of the hotel.
– What do you think happened?
– Barney. Barney.
Hey, I was just trying
to be a good best man.
You know what a best man does, Barney?
He does what the groom wants.
But all you ever think about is
what you want, what’s best for you.
Best man?
I’m not even sure I’m inviting you
to the wedding at this point.
You don’t mean that.
Why should I invite you?
You don’t even want us to get married.
That’s not true.
Lily, don’t.
What?
I’m sorry, Barney.
It happened last summer
when we were broken up.
Hey, what are you guys talking about?
– Lily.
– Ah, I got to go.
Newark Airport, please.
Yeah, yeah, yeah.
Barney, what are you doing here?
I can’t believe it’s really you.
Come in, have a seat.
Do you want some tea?
I know the apartment’s small,
but I don’t need much space.
Let me show you some of my paintings.
I think it’s some of my best work ever.
Just stop it.
Lily, you have to come home.
You and Marshall belong together.
The two of you
have something that most people search
their whole lives for and never find.
I know you love him, and if you knew
what he was going through right now,
you wouldn’t be here
for one more second.
I bought you a ticket home.
Marshall is one
of the best people I know,
and it won’t be long until
someone else realizes that,
and you’ll lose him forever.
I can’t stand the thought
of that happening,
and I cannot keep stealing
chicks from him forever.
Never, ever tell anyone I was here.
I will deny it tooth and nail.
This trip never happened.
Hey, if you had three hours to kill
before your flight, what would you do–
Alcatraz or Fisherman’s Wharf?
You really did that?
Marshall, I think Barney’s
your best man.
Yeah.
Yes, he is.
See, Lily?
This is why I didn’t…
– Really?
– Really.
Real…
In your face, loser!
Take it easy, all right.
Ted’s still my best man, too.
You guys are co-best men.
Right.
Yes, we’re both best man.
No, um, seriously.
You guys are co-best men.
Of course.
I can’t believe you got me this.
Oh, I only did it as a joke.
I can return it for you you want.
Oh, no, it’s okay. You don’t have
to go all the way back down there.
– I’ll, I’ll just throw it away.
– Well, I mean,
if you were going to throw it away,
maybe I’ll take it
in case I get invited
to another wedding shower.
– It’s a great gag gift.
– Yeah, it’s really funny.
You know who would get a kick out of it?
Marshall.
So, so maybe I’ll just hold on to it.

Categories: Subtitles in english | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

“Parenthood” Step Right Up 2011 Hungarian

movie image

Download subtitles of “Parenthood” Step Right Up 2011 Hungarian

Együtt kellene belevágnunk
az üzletbe.
Azt hiszem, mégis szeretnék
belevágni veled.
A stúdióra!
Társak vagyunk!
Társak.
Berúgtam a buliban.
Történt egy kis
félreértés.
Zach meglökte Alexet,
Alex pedig behúzott neki.
A szülei vádat emelnek tettlegesség
és testi sértés miatt.
Nem ez volt az elsõ
ilyen eset.
Nahát! Terhes vagy?
Nem igazán tudom,
mit mondjak róla,
mert nem tartom meg.
Megfontolnád, hogy én fogadjam
örökbe a babádat?
Jó választás.
Négy dollár lesz.
Nagyon jól néz ki!
Se pecsét, se szakadás.
Mindegyik három
dollárba kerül.
Apa, semmin sincs
árcédula.
Mennyibe kerül
a csirke?
Elnézést!
Elnézést! Bocsásson meg!
Most vette meg?
Tévedés történt.
Ezek a lányom ruhái.
– Sarah!
– Igen?
Mit csinálsz?
Most adtam el.
Anya, ezek Amber cuccai.
Õ hozott ide egy
doboz ruhát,
amik már nem kellenek neki.
– Nem akarja már ezeket.
– A lányom most költözött el,
és elég zavaros, hogy melyik
ruhája milyen, szóval…
De visszaadom a pénzét.
Szia!
Szereted a régi lemezeket?
Aha, nagyon.
Az jó.
Sok lemezetek van a ’80-as évekbõl,
tök jó.
Igen, van jó pár.
Az apámé.
Zenész.
– Tényleg?
– Aha.
Mármint nincsenek fent
a dalai az iTuneson,
de turnézik meg ilyesmi.
Szuper!
Szia!
– Igen.
– Amy Ellis, ugye?
– Igen.
– Szia! Zeek Braverman vagyok.
Tisztán emlékszem rád.
Még kislány voltál,
amikor itt bicikliztél
a házunk elõtt.
Leesett róla a lánc
és segítettem visszatenni.
Igen, emlékszem.
Esett az esõ.
Ahogy mondod.
Valósággal szakadt.
Hogy vannak a szüleid?
Köszönöm, jól.
Mindig is kedveltem édesapádat.
49ers rajongó volt, igaz?
Igen.
– Még mindig az.
– Apa!
Ez mennyibe kerül?
Mondd meg neki,
hogy üdvözlöm, jó?
Rendben.
Negyed dollár
egy darab, ugye?
Aha, úgy valahogy.
Ugyan, hagyd csak!
Vidd csak el az összeset!
Csak foglalta a helyet
a garázsban.
De ha Grateful Deadet találsz,
azt hagyd itt!
Csak vicceltem.
Szuper! Köszönöm.
Nincs mit.
Majd még találkozunk.
– Drew. Drew.
– Szia!
– Viszlát!
– Szia, Amy!
– Kérlek, ne!
– Amy Ellis.
Igen, tudom.
Hát, ez furcsa.
Mondd csak,
ez fáj?
Igen.
Nahát!
Ez esetben fel kell tennem
egy nagyon komoly
orvosi kérdést, Jabbar.
Sokat pukiztál mostanában?
Próbálom visszatartani.
Na, persze.
Mint egy cirkuszi elefánt.
Nagyon sajnálom a kialakult
gázos helyzetet,
de azt hiszem, tudom,
mi a gond.
Valószínûleg búzaallergia.
– Tényleg?
– Igen.
Biztos benne?
Kimerültség,
heves bélmûködés,
Urticaria, ami valójában
a kiütések fellengzõs
megnevezése.
És mit tegyünk?
Mi rá a gyógymód?
Kerüljék a búzát.
És az sem lenne rossz,
ha listát vezetnének mindenrõl,
amit megeszik
az elkövetkezõ 30 napban.
– Nem lesz semmi gond.
– Rendben.
Nem akarok
szkeptikusnak tûnni,
de nekem ez a búzaallergia
elég minden naposnak tûnik.
Mintha mindenkinek
ilyenje lenne mostanság.
Hát igen, elég széles körben
jelentkezõ betegség,
de az elmúlt 10 évben
számos ilyen esetet
diagnosztizáltam,
és ezt a módszert
szoktam javasolni.
Ha nem válik be,
kipróbálunk valami mást.
Rendben.
Bocsásson meg, doktor úr,
néha elragadtatja magát.
Ugyan, semmi gond. Láttam már
sokkal zûrösebb párokat is.
Ja, nem, mi nem
vagyunk együtt.
Megpróbálok nem hányni.
Kösz, hogy ezt elmondtad.
Nagyon köszönöm,
hogy fogadott minket.
Igazán nincs mit.
Adok egy névjegykártyát.
Köszönöm.
Ha bármi kérdése lenne,
csak hívjon nyugodtan!
Bármikor.
Állok rendelkezésére.
Rendben. Köszönöm.
Szívesen.
Van egy kártyája
számomra is?
Persze.
Egy pillanat!
Kopp, kopp!
– Szia!
– Nyitva van az ajtó.
Igen, tudom.
Az épület összes gyilkosa
és bûnözõje simán bejöhet.
Én hagytam nyitva, anya.
Tudom, tudom.
Nem gond.
Mit csinálsz?
Csak pihenek.
Éldegélek, elvagyok.
Nagyon…
otthonos ez a lakás.
Köszi. Nagy elõrelépés
az “undorító és lehangoló”-hoz
képest.
Nem szeretnél meginni
mondjuk egy kávét?
Egy kávézóban dolgozok.
Így nem olyan nagy buli
elmenni kávézni.
Megértem.
Anyáék kiárusítást tartottak,
amit nem szeretnék
különösebben részletezni,
de körbenéztem
és anya el akarta
adni ezt.
– Én adtam neki oda.
– Ez nem igaz.
– De igen.
– Nemrég volt rajtad.
De tudod, nincs túl sok
hely a lakásban.
Jó, értem.
Csak gondoltam…
Azért köszi.
Kedves tõled.
Hát, nincs mit.
Akkor én megyek is.
Jól néz ki a lakás.
Köszi.
Majd beszélünk.
Mosogass el, hogy ne
legyenek csótányok!
Csak azért jöttem,
hogy ezt elmondjam.
Köszönöm.
Ez kedves tõled.
– Legyen szép napod!
– Neked is.
Ugye… ez ugye
nem marad így?
– Anya!
– Jól van, bocsi!
Szia!
Csak szeretném
átlátni a dolgot, szívem.
Honnan fogtok
pénzt szerezni?
Mondtam, hogy jól
kidolgozott tervünk van.
Ezt most elsõre egy kicsit
hidegnek fogja érezni.
Már elkezdtem megszervezni
a dolgokat,
– szóval belevágunk.
– Igen, azt értem.
Ne aggódj emiatt, jó?
De mi lenne, ha csak azután
írnátok alá a szerzõdést,
hogy megvan rá
a pénzetek?
Még semmit nem
írtunk alá, szívem.
Megértem,
és neked jó üzleti
érzéked is van,
de Crosbynak
nem igazán.
De jó hangmérnök.
A zenészek szeretik.
Bízz bennem, kérlek!
Ez egy remek ötlet.
És most pont arra
van szükségünk.
Igen, mivel babánk lesz.
Ha már itt tartunk:
át kell gondolnunk
ezt az egészet.
– Minden rendben a babájukkal.
– Igazán?
Pontosan ott tart a fejlõdésben,
ahol nyolc hónaposan kell.
Akkor jó. Elég hamar
elszállt az idõ.
– Ki szerint?
– Még csak most lettél terhes.
Szívem!
És most már mindjárt
itt a nagy nap.
– Így van.
– Már csak egy hónap.
Nagyszerû.
Még mindig nem akarják tudni
a baba nemét?
Nem is tudom. Mi…
Én szeretném, de ez…
Mi…
Ez egy kissé bonyolult.
Igen. Van egy fiunk,
aki Aspergeres.
És ha lányunk lesz, kisebb az esélye,
hogy õ is az lesz, igaz?
De döntsd el, szívem!
Rendben.
– Biztos?
– Igen.
Máris csinálok róla
egy képet és megnézzük.
Meg is van.
Nézzék csak meg
a gyönyörû kislányukat!
– Köszönjük.
– Kislány.
Köszönjük.
Szóval kislány. Ez jó.
Egész biztos lány?
Igen.
Szeretné hallani
a szívverését?
Igen.
– Kislány.
– Kislány.
Parenthood 3×03 -
Step Right Up
Fordította: Luke
Jó reggelt, szívem!
Szia!
Mi a baj?
Nem akarok ma bemenni
dolgozni,
mert nem tudom,
mit mondjak Zoe-nak.
Ugyan már, ennyire nem
lehet rossz!
Alig ismerem õt, és el akartam
kérni a babáját.
Szóval szerintem
elég rossz lehet.
Õrült vagyok.
Most már hivatalosan is.
Elment az eszem.
Most kellene mondanod,
hogy “dehogy ment el!”
Dehogy ment el!
Bocsi, elkéstem.
Azért elhiszed?
Szóval Amy.
Tetszik neked?
Igen, azt hiszem.
Elhívod randizni?
Nem tudom.
Mit mondjak neki?
Van egy ötletem.
Tavaly kölcsönkértem
az apja metszõollóját.
Csak annyit kell tenned,
hogy visszaviszed,
és ha már ott vagy,
elhívod randizni.
De hogy csináljam?
Keress valamit, amit mindketten
szerettek!
Például a zene.
Kérdezd õt a régi lemezekrõl,
amiket elvitt.
Tetszettek-e neki,
meghallgatta-e már õket?
Melyik dal tetszett neki
a legjobban?
Bármi ilyesmit.
Hát jó.
És mondj neki
valami kedveset!
Bókolj neki!
Mondj valamit a hajáról,
a ruhájáról, bármirõl.
Azt fogja hinni,
hogy csak nyalni akarok neki.
Ha jól csinálod,
akkor nem.
Ha megfelelõ
módon csinálod,
és komolyan is gondolod,
akkor jól sül el.
Van egy ötletem.
Mondd neki, hogy keresgéltél
a neten,
és megtudtad,
hogy a Simon and Garfunkel
a városban fog koncertezni.
És mondd,
hogy elmehetnétek rá.
Õk már gyakorlatilag nem is élnek.
Nem turnéznak.
Simon és Garfunkel
nagyon is élnek!
Örökké fognak élni!
De most nem ez a lényeg.
– Bárki koncertezhet itt.
– Igen, tudom.
A lényeg a párbeszéd,
a bókok,
és a közeledés.
Ez egy nagyon szép
folyamat.
Nagyon kozmikus
és spirituális.
Mutatok egy példát.
Kisasszony!
– Elnézést!
– Jaj, ne!
Segítene, kérem?
Papa, kérlek, ne!
Õrültnek fog tartani.
– Nem fog.
– Minden rendben?
Igen, persze.
Hogy van, Sandy?
Gyönyörû a fülbevalója!
Köszönöm.
Én magam csináltam.
– Csakugyan?
– Igen.
Nahát!
Tudja, támadt egy
kisebb vitánk.
Az unokám szerint
a San Franciscói földrengés
1916-ban volt,
szerintem pedig 1906-ban.
Tényleg 1906-ban volt.
1906-ban.
Ne is törõdj vele!
Van egy errõl készült
kép a kasszánál,
amit minden
nap látok, szóval…
Tényleg? Hol van ez?
Ott oldalt. Rögtön az ajtónál,
ahogy bejön.
Majd nézze meg!
Nagyon jó kép.
Mindenképp megnézem.
Köszönjük, Sandy.
Szívesen.
Hozhatok még kávét?
Igen, de csak mandulásat.
Nagyon finom.
Nagyon jól megy
az ételhez, amit ettem.
Igen, tudom.
Köszönöm.
Látod? Ennyi az egész.
Nem hívtad el randizni.
Nem volt rá szükség.
De simán összejött volna.
Nagyon hajlott a dologra.
Túl könnyen ment volna.
Patrick?
Elkészült a kávéd.
Köszi.
– Szia!
– Szia!
– Hogy vagy?
– Mit keresel itt?
Csak úgy beugrott.
Jól nézel ki!
Köszi.
Nagyon tetszik a munkaruhád,
és innék egy kávét is.
– Szuper.
– Látom, sok a dolgod.
Nagyon sok.
– Elég feszült vagyok.
– Mit igyak?
Mit szólnál egy
jeges kávéhoz?
– Jó, legyen jeges kávé.
– Szuper.
Nagyon frissítõnek hangzik.
Elhoztam a postádat.
Ó, a vásárlási katalógus!
Hát, ez nagyon izgalmas.
Köszi.
Jól fog jönni
az új lakásodhoz.
Anya szeretne szombaton
egy nagy családi vacsorát.
El tudsz rá jönni?
– Még nem tudom.
– Rendben.
De majd meggondolom.
Tessék.
Köszi.
2,50-et kérek.
Kettõ…
Jaj, Istenem!
– Tessék.
– Szuper. Kösz.
Kaphatok egy banánt?
Oké, én állom,
jó lesz?
– Biztos ne adjam oda?
– Mi lenne,
ha elhoznád mondjuk holnap,
amikor meglátogatsz?
Vagy holnapután?
Biztos eljössz akkor is.
Ne haragudj, de most
nem érek rá beszélgetni.
Szeretlek.
Szia!
Szia! Segíthetek?
– Szia!
– Szia!
Hogy vagy?
Megvagyok.
Gyere be!
Hívtalak.
Tudom.
Ne haragudj! Vissza kellett
volna hívjalak.
Sajnálom.
Nem értem, miért nem hívtál.
Minden rendben?
Sok minden van
most körülöttem.
Sok minden történik.
– Tudom.
– Ez minden.
Rendben.
Tudom, hogy ez egy
nehéz helyzet.
De én itt vagyok neked.
Rendben.
Arra gondoltam,
hogy ha visszamész
az ügyvédhez,
veled mehetnék.
Talán segítene.
Nem, nem lehet.
Talán jó hatással
lenne rád,
ha ott lennék.
Ott voltál az esetnél,
láttad, mi történt.
Tanú vagy az ügyben.
Nem találkozhatsz velem
az ügyvédem jelenlétében.
Ez bizalmas ügy.
Felhasználhatnák
a bíróságon.
Igen, értem.
Errõl nem tudtam.
Tudom. Nem is tudhattál.
Nem is kellene tudnod.
Haddie, te egy teljesen
más világban élsz,
mint én. Tudod?
Nekem valódi
problémáim vannak.
Az én problémáim.
És nekem kell megoldanom õket.
Nélküled.
Érted?
Igen.
Sajnálom, hogy így alakult,
de ennek így
kell lennie.
Szóval többet ne hozd fel
ezt a témát, jó?
Rendben.
Köszönöm.
Szia!
Szia!
Mi a baj?
Alexnél voltam.
Hogy van?
Nem tudom.
Gyere ide!
Nem lesz semmi baj.
Jó napot! Igen.
Mindenképp kell hozzá
a hozzájárulása.
Szóval addig nem fog
megszületni a döntés,
amíg… pontosan.
Ha beszélne
az ügyfelével…
Meglátom, mit tehetünk
a viszontkeresettel.
Önnek is minden jót.
Már megcsináltam az ebédjét
a következõ két napra,
szóval emiatt
nem kell aggódnod.
Ez pedig reggelire van,
ha esetleg gabonapelyhet
szeretne.
Rizsliszt van benne.
Rizsliszt?
– Ilyen is van?
– Bizony.
És ne feledd
az ételnaplót!
Bele kell írnod, mindent,
amit megeszik.
Nem fogunk minden egyes
étkezést beleírni
az ételnaplóba.
De igen. Miért ne tennénk?
Vedd a cipõdet, pajti!
Mindjárt indulunk.
Mert lehet, hogy Dr. Joe
csak egy sarlatán.
Úgy viselkedtél, mintha minden,
amit mondana,
egyenesen Isten szájából
jött volna.
Nagyon jó orvos, és már
három könyvet írt.
Szóval szerintem
tud egy-két dolgot.
Dr. Joe három
könyvet írt.
És van egy közös klubjuk a többi
keresztnevet használó dokival,
Dr. Phillel és Dr. Jayjel.
Tudod, milyen nehéz volt
idõpontot szerezni nála?
– Milyen nehéz?
– Nagyon.
200 ember van
a várólistáján.
Ha ennyire nagymenõ,
és tényleg ilyen hosszú
a várólistája,
hogyhogy mégis
bejutottunk?
Anya miatt.
Szerzett beutalót.
Átküldött a dokinak
egy képet rólad?
Nem volt rá szükség.
Ezt nem hozhatod.
Tedd le ide!
Vedd a táskádat!
Tudod, a sörben is
van búza.
Na, ne mondd!
Az elsõ házibuliján
õ lesz a különc srác, aki egy
kötött mellényben fog
chardonnayt kortyolgatni
a sarokban ülve.
És csak, hogy tudd:
ez a te hibád lesz!
Sziasztok!
Sziasztok!
Szia!
Szia, kicsim!
Mi ez?
Süti a babaköszöntõre.
Rózsaszín cukormáz
van a tetején.
Megint nagyot alkottál.
Nagyon finom.
Ki kéne mosnom pár cuccot.
Nem gond?
Csak nyugodtan.
Csak, hogy tudd,
van bent még egy adag
szennyesed.
Foltosak voltak meg minden.
Oké, köszi.
Gondoltam, átviszem õket,
de nem tettem.
Ejtsük a témát, jó?
– Mindjárt jövök.
– Bocs,
még valami!
Ha esetleg nem vettél semmit
a babaköszöntõre,
van egy dinoszaurusz
alakú csörgõ,
és egy olyan törülközõ,
amiben a baba úgy néz ki,
mint egy panda.
Azokat utálom.
De végül is mindegy,
mert nem tudok eljönni.
Szóval csak írd rá a nevem
valamire!
Nem tudsz eljönni?
Nem, dolgozok.
Már beszéltem Kristina nénivel,
minden rendben.
Na, szia!
Csak, hogy tudd,
nekem is dolgoznom kéne,
de mûszakot cseréltem.
Hát, ez csodás!
Szeretnél érte valami díjat?
Mert megoldhatjuk.
Nem akarok díjat.
Csak te is cserélhettél volna…
mûszakot.
Úgy csinál, mintha olyan sokszor
átjárnék hozzá.
Hányszor voltál nála eddig?
Háromszor.
Az tényleg elég sok.
Egy fél hét.
Három nap sokkal kevesebb,
mint egy fél hét.
Egy hét hét napból áll.
Mitõl félsz?
Gondolod, ha elengeded,
nem fog visszajönni?
Ha nem mennék át hozzá,
nem hiszem, hogy visszajönne.
Én is elengedtelek téged.
És visszajöttél.
– Szia!
– Szia!
Drew vagyok
az utca végébõl.
Igen, tudom.
– Akkor jó, bocsi.
– Mi újság?
Semmi, én csak…
Milyenek voltak
a lemezek?
– Nagyon jók.
– Szuper.
Még csak néhányba
hallgattam bele,
egy kicsit karcosak voltak.
– Bocsi.
– Nem, semmi baj.
Majd belehallgatok a többibe is,
azok biztos jók.
Akkor gondolom, azt kaptad,
amit fizettél.
Mivel nem kerültek semmibe.
Tudom, hogy ez elég
hirtelen ötlet, de…
Nem tudom, szereted-e
a Fleet Foxest,
de Oaklandben lépnek fel,
a Faxban.
Igen, tudom.
A múlt héten láttam õket
az unokatesómmal
Santa Barbarában.
Értem.
Szuper. Akkor mindegy is.
Nagyon jók voltak.
Baromi jók.
Szuper koncert volt.
Azt hallottam, nagyon jók
élõben.
Tényleg azok.
Szóval…
Kertészkedni készülsz, vagy…
Nem, nem.
A nagyapám kérte ezt
kölcsön apukádtól.
Megkért, hogy hozzam vissza.
Csak tedd le a…
Ne, várj!
Rudy! Rudy!
Rudy! Rudy!
Rudy!
Drew!
Várj csak!
Állj meg!
Hogy ment?
Micsoda? Mi hogy ment?
Hát a dolog Amy Ellisszel.
A beszélgetés.
Nem valami jól.
Várj! Mi történt?
A lemezek, amiket adtunk neki,
karcosak voltak,
és már volt
Fleet Foxes koncerten.
És bókolni sem
tudtam neki,
sem bármi mást mondani,
mert csak álltam ott
metszõollóval a kezemben,
amirõl szépen
meg is feledkeztem.
Aztán oda akartam
neki adni,
és kiszökött a kutyája.
– Azt a!
– Szóval kösz szépen.
Ne, várj!
A csatát talán elvesztettük,
de a háborút még nem.
Csak újra kell töltenünk,
és újra lõnünk.
Ez volt a legijesztõbb dolog,
amit valaha csináltam,
és pocsékul sült el.
A kutyája valószínûleg
már meg is döglött
és ez az én hibám.
Ki van zárva,
hogy ezek után
randizzon velem.
Jaj, ne már! Nem hiszem,
hogy megdöglött a kutyája.
Gyere, keressük meg!
Megtaláljuk a kutyát,
visszavisszük,
és hõsök leszünk.
Na, gyere már!
Alex.
Minden rendben?
Én is ezt szeretném
kérdezni tõled.
Jöjjön be!
Köszönöm.
Nincs mit.
Elnézést a rendetlenségért.
Hoz…
– Szép lakás.
– Hozhatok… köszönöm.
Hozhatok valamit inni?
Köszönöm, nem.
Szóval beszélt Haddie-vel?
Igen.
Beszélt önnek
a múltamról?
Igen.
Mr. Braverman,
soha többet nem fogok
ilyesmit csinálni.
Nagyon rossz
passzban voltam.
Sajnálom.
Nem kell bocsánatot
kérned tõlem.
De igen.
Nem ezért jöttem.
Azt szeretné, hogy ne találkozzak
többet Haddie-vel?
Nem tudom pontosan,
mit tegyek,
de azért jöttem,
mert nincs…
Szóval egymagad vagy.
Megbeszéltük a dolgot
Kristinával,
és szeretnénk felajánlani
a segítségünket.
Köszönöm.
De nem hiszem, hogy bármit is
tehetnének.
20 éves vagyok, fekete,
és behúztam egy
fehér srácnak.
Priuszom van,
most pedig tettlegességgel
és testi sértéssel vádolnak.
Igaz.
Nagy bajban vagyok,
Mr. Braverman.
Ez meg mi?
Úristen!
Szia!
Anya, át tudnál jönni?
Valami zajt hallok.
Át tudsz jönni?
Persze, persze.
Úristen!
Mit csinálsz?
– Gyalog jöttél?
– Nem.
– Mi tartott ilyen sokáig?
– Még cipõ sincs rajtad.
Tudom, fázok is.
Mi volt ennyire ijesztõ?
Valami járkál odabent.
Akkor menjünk be
és nézzük meg,
mi az.
Jó, menjünk.
Add ide!
Rendben.
– Kész vagy?
– Igen.
Egy, kettõ…
Semmi hirtelen mozdulat!
Rendben.
– Nem félek.
– Úristen!
Félek!
Nahát, micsoda
rendetlenség van!
Nem lehetne ezt késõbb?
Igazán elpakolhatnál.
Aha, kösz, anya.
Remek csapatmunka.
Lehet, hogy valamelyik
dobozban van.
Bárhol lehet.
Nagyon nagy
a rendetlenség.
Nem tudom, mit csináljunk!
– Nem tudom, mit csináljunk!
– Úristen!
Felállt!
Felállt!
Úristen!
Még sosem láttam
ekkora patkányt!
Nemrég jöttünk meg
Dél-Karolinából.,
Még egy kicsit mindig
polgárháborús hangulatom van.
Tedd csak oda!
Nagyon jól éreztük magunkat,
– végre kettesben lehettünk.
– Ennek örülök.
Bocsássanak meg
egy percre!
Ezt fel kell vennem.
Szia, szívem!
Rögtön jövök.
Köszönj Glenn-nek
és Laurának!
Szia, kicsim!
Szia!
Hogy bírod?
Egész jól. És te?
Be akarsz rúgni?
Engedélyeztem magamnak
egy pohárral,
amiért kibírom
ezt az egészet.
Igen, értem.
Köszönöm, hogy itt vagy.
Még szép,
hogy itt vagyok!
Azt hitted, nem jövök el?
Lehet, nem tudom.
Természetes,
hogy itt vagyok.
Cal pontot szerzett.
Kit érdekel?
– 17-10.
– Kit érdekel?
Drew, mi a helyzet?
Papa mondta, hogy szemet
vetettél
az egyik lányra
az utcából.
– Hogy áll a dolog?
– Hát persze, hogy mondta…
Nem valamelyik
Nussbaum lány, ugye?
Most mi van?
Nem emlékeztek
Suzy Nussbaumra?
– Nem.
– Odavolt értem.
Teljesen belém
volt zúgva.
Nem, nem Nussbaum.
Amynek hívják és egyáltalán
nem kedvel engem.
Szóval…
És még az internet
is elment.
Látom, érzékeny a témára.
Értem már. Sajnálom.
Sajnálom.
Az internet is
miattad ment el?
Sziasztok!
– Szia, pajti!
– Szia, apu!
– Mi a helyzet a kiütésekkel?
– Eltûntek.
– Csak úgy eltûntek?
– Mennem kell.
Ne már!
Na jó, egyszerû véletlennek
tekintem a dolgot.
Csakugyan?
Aha. Kétlem, hogy a
búza miatt lenne.
Hát, én viszont inkább
a szakképzett
orvosnak hiszek.
Tényleg? Dr. Joe-nak?
Dr. Joe-nak, igen.
A kicsi a babáé,
a nagy Kristináé.
Mondd neki, hogy mindenképp
olvassa el az ajándékcédulát!
Nem maradsz itt?
– Nem, nem.
– Miért?
– Tudod, én…
– Meg vagy hívva.
Ez egy családi esemény,
nem szeretnék…
Ez minden,
csak nem családi.
Nézd azt a sok tahót!
És egyébként is:
te családtag vagy.
Maradj! Van ingyen
kaja és pia!
És még meccs is van!
Tudom, hogy szereted az ingyen piát!
Valóban, de dolgom van.
Fodrászhoz mész?
Vagy találkozol valakivel?
Te aztán nem adod fel!
Most mi van?
Csak úgy mondom,
hogy szerintem neked
bejön Dr. Joe,
és te is bejössz neki.
Anyával megyek
függönyöket nézni.
Miért vagy ennyire oda
Dr. Joe-ért?
Nem tudom,
okos és jóképû.
Nem értem, mi ezzel a baj,
hogy megemlítettem.
Tudod mit?
Akkor randizz vele te!
Fogok is, ha felhív!
– Csak nyugodtan.
– Jól van.
Érezd jól magad!
Lehet, hogy engem is
búzadiétára fog majd!
Elõször ezt!
Natalie-tõl van.
Szeretnék köszöntõt
mondani.
Adamre és Kristinára,
akik fantasztikus szülõk.
Egyszerûen csodálatosak.
Így van!
És a kis jövevényre.
Remélem, Blanche-nek
fogjátok nevezni
a dédnagymamája után.
– Úristen!
– Majd meglátjuk.
Szó sem lehet róla!
Mindenekelõtt szeretném
elmondani,
hogy Camille-lal nagyon büszkék
vagyunk rá,
hogy az egész család
itt van velünk.
Egyszerûen fantasztikus.
Csodás ez a család.
Így van!
Camille, köszönjük,
hogy megszervezted
ezt a csodás partit.
Szép volt, anya!
Egészségetekre!
Még sok ajándékot
kell kibontanunk.
Majd valamikor
találkozhatnának a fiúk.
Mindenképp. Jó ötlet.
Puszilom Noelt!
Vigyázzatok magatokra!
– Sziasztok!
– Szia!
– Szia, szívem!
– Szia!
– Jól vagy?
– Igen.
Tudom, de már…
Mióta Sydney megszületett…
Ez nem fair.
Sok dolgunk lesz még.
Kezdetnek…
Elõször is pénzt
kell szereznünk.
És már tudom,
kitõl fogunk.
És kitõl?
Ez egy jó kérdés.
Nem fogunk tõled kérni.
Van kölcsönünk.
Nem lesz gond.
Ki adott kölcsön?
Még nincs meg,
de hamarosan lesz.
És mennyit fog fedezni
ez a kölcsön?
Azt tudod?
Bocsáss meg egy percre!
Úgy érzem, valaki beszélni
szeretne velem.
Szia!
Haragszol rám valamiért?
Nem sokat tudok
a stúdiókról,
sõt, azt sem tudom pontosan,
mit is csinálsz
nap mint nap,
de valahogy sikerült meggyõznöd
a konzervatív férjemet,
hogy ez tényleg
egy jó ötlet.
és egy kicsit aggódok.
Sok múlik ezen.
És elég nagy lutri
ez most.
A lányom jövõre
fõiskolára megy,
a fiam különleges
bánásmódot igényel,
és hamarosan babám lesz,
szóval aggódok.
Már tíz éve foglalkozok ezzel.
Több száz zenésszel dolgoztam,
akik szívesen dolgoznának
újra velem.
Nem fogjuk ezt most
megbeszélni.
Csak ennyit akartam.
Csak arra kérlek,
hogy ne szúrd el!
– Rendben.
– Ez minden.
Most el kell mennem
pisilni.
Segítse?
Megoldom, köszi.
– Örülök, hogy beszéltünk.
– Igen, én is.
De akkor nem
haragszol, ugye?
– Nem, dehogyis.
– Akkor jó, mert aggódtam.
Szia!
Zach?
Segíthetek?
Igen. Adam Braverman vagyok.
Haddie apja.
Itthon vannak a szüleid?
Köszönöm.
– Isten hozta!
– Köszönöm.
Nem akarom védeni Alexet,
sem mentségeket felhozni.
Hibát követett el
és ezt õ is tudja.
Nagyon sajnálja,
ahogy én és a feleségem is,
hogy megütötte
a fiukat.
A feleségem is szeretett
volna eljönni,
de babát vár,
és nem érezte
jól magát.
De visszatérve Alexre,
nem tudom, mit hallottak róla
a pletykákon keresztül.
Csak annyit tudunk,
amit a kerületi ügyész elmondott.
Értem.
Nem is a srácok
gimijébe jár.
Sõt, nem is járt gimibe.
Nem, ez nem igaz.
Járt gimibe,
csak nem végzett az osztályával együtt,
de megvan az érettségije.
Ha jól emlékszem,
tavaly szerezte meg.
Érettségi ide vagy oda,
az a srác megütötte
a fiamat,
és felelõsségre lesz vonva
a tettéért.
Értem.
A lányom, Haddie tavaly
ismerte meg Alexet,
amikor egy ingyen konyhán
dolgozott,
ahol az anyám szokott
önkénteskedni.
Alex is ott dolgozik.
Amikor a feleségemmel
megtudtuk,
hogy Haddie elkezdett
járni Alexszel,
mindketten elleneztük
a dolgot.
Szégyellem bevallani,
de amiket hallottunk róla…
Megijesztettek minket.
Tudták, hogy priusza van?
Nem, csak most tudtuk meg,
és teljesen ledöbbentünk,
mert ez abszolút nem illik
ahhoz az Alexhez, akit mi ismerünk.
Nagyon rendes srác, aki mindent megtesz,
hogy változtasson az életén.
Elõször azért ment el
az ingyen konyhára,
hogy meleg ételt kapjon.
Hajléktalan volt,
most pedig õ
vezeti a helyet.
20 éves és õ a fõnök.
És nagyon jól vezeti
az ingyen konyhát.
Egy felelõsségteljes srác,
és higgyék el nekem,
minden erejével azon van,
hogy helyesen cselekedjen.
Sajnálom, hogy megütötte
a fiukat.
Õszintén sajnálom.
De teljesen józan volt,
amikor eljött a bulira,
ahol egyébként
sok kiskorú fogyasztott
alkoholt.
De õ csak azért jött,
hogy biztonságban hazahozza
a lányomat.
De mivel Alexnek
priusza van,
ha önök vádat emelnek,
börtönbe kerülhet.
És nem ezt érdemli.
Nem érdemli meg,
hogy börtönbe kerüljön.
Õ egy nagyon kedves
és rendes ember.
És nem szeretném, ha emiatt
tönkremenne az élete.
Igen?
Ez egyre nevetségesebb!
Tudom, mennyire szereti a kávét,
szóval hoztam egyet.
Én állom, csak ne
bujkáljon tovább!
És ne viselkedjen úgy,
mint egy õrült!
Zoe, Zoe!
Gyere ide, kérlek!
Nagyon hülyén
érzem magam amiatt,
amit tettem.
Ezért úgy döntött,
inkább kerül engem?
Igen, azt hiszem.
Ülj le, kérlek!
Én csak…
Figyelj, Zoe,
szeretném, ha tudnád,
hogy nem azért akartam segíteni,
mert vártam valamit
a dologtól.
Na jó, tényleg vártam
valamit,
de szerettem volna
segíteni is neked.
És még mindig
szeretnék.
Szeretné tudni,
miért mondtam nemet?
Tökmindegy. Felejtse el!
Ne, kérlek!
Szeretném tudni.
Mondd el, kérlek!
Rendben.
Egy ismeretlennek
szeretném örökbe adni.
Már most annyira nehéz.
És arra gondolni,
hogy olyas valakinek adjam
a babámat, akit ismerek,
akit kedvelek…
nekem ez nem megy.
És úgy érzem,
egyszerûbb lenne
egy idegennek adni.
Istenem, de szörnyen
hangzik ez!
Egyáltalán nem
hangzik szörnyen.
Teljesen megértem.
Hidd el!
Köszönöm.
Megtenne valamit?
Persze.
Vegyen több kávét, kérem!
Rendben.
Örömmel veszek
több kávét.
Egy óra múlva találkozunk.
Legyen 20 perc!
Annyira azért nincs rá
szükségem. 45.
De, szüksége van rá.
A fõnököm szerint
lopom a kávét,
azért adom ennyire olcsón.
Akkor legyen 20 perc.
20 perc múlva találkozunk.
Rendben.
Szuper!
Viszlát!
Halló?
Üdv! Dr. Prestridge vagyok.
Csak Jabbar miatt
telefonálok.
Mi a helyzet a kiütésekkel?
Mind eltûnt.
Akkor jó.
Ennek ellenére
én azt javasolnám,
további 30 napig még
ne egyen búzatartalmú ételeket,
biztos, ami biztos alapon.
Ha nem jelent gondot
önöknek.
Rendben, így lesz.
Jól hangzik.
Rendben.
Jasmine, szeretnék kérdezni
valamit,
és egy kicsit kínos
a dolog.
Ez az elsõ alkalom,
hogy ilyesmit teszek,
és egy kicsit
ideges vagyok miatta.
És, ha…
Ha úgy érzi,
túllépek egy határt,
vagy kellemetlen
önnek a helyzet,
kérem, szóljon!
Nem fogok megsértõdni,
ígérem!
Eljönne valamikor
vacsorázni velem?
Igen.
Persze.
Örömmel.
Jó napot,
Mr. Braverman!
Szia, Amy! Mi újság?
Csak visszahoztam
a metszõollót.
Nem kellett volna.
Apa azt mondta,
nem a miénk.
Drew hozta át.
Drew!
Drew, vendéged jött!
Drew, gyere már ki!
Drew!
Mi az?
Szia!
Szia!
Bocsi,
nem tudtam, hogy kiabálni
fog veled.
Á, csak öregszik.
Az öregek folyton
kiabálnak.
Hát igen.
Csak ezt hoztam vissza.
Apa szerint nem a miénk.
Nem az övékké.
Nahát!
Hát, ez furcsa.
ki hitte volna?
Hát igen.
Jó a pólód!
Köszönöm.
Valójában a nõvéremé.
Hogy van a kutyád?
Jól, minden rendben.
Egy kicsit aggódtam miatta.
Ugyan, semmi gond tényleg.
Mindig visszajön.
Akkor jó.
Te viszont jól eltûntél.
Igen, sok házim volt,
és dolgozatot
fogunk írni.
Sokat kellett tanulnom.
Bocsi!
Semmi gond.
Akkor jó.
Most mennem kell,
majd látjuk egymást.
Amy, várj!
Tudom, hogy ez elég
hirtelen ötlet,
de eljönnél
velem moziba?
Úgy érted, most?
Nem, nem,
mondjuk a hétvégén.
Rendben.
Eljössz?
– Persze, jól hangzik.
– Szuper.
Jól van.
– Szia!
– Szia!
Viszlát!
Szia!
Csak a virágokat
locsoltam meg.
Jó lett a szék!
Anya, apa!
Mi történt?
Ejtették a vádakat
Alex ellen!
Csak viccelsz!
Most hívta az ügyvédje.
Ez nagyszerû.
Mit mondott az ügyvéd?
Hogy Bellék mégsem
emelnek vádat,
és így nem lesz tárgyalás,
és mondott valamit
rólatok is.
El sem tudom hinni!
Miért nem mondtátok el?
Nem voltunk benne biztosak,
hogy sikerülni fog.
Köszönöm, apa.
Szívesen.
– Szeretlek titeket.
– Mi is téged.
És téged is.
Köszönöm.
Megyek, lezuhanyozok.
Annyira boldog.
– Helyesen cselekedtünk, ugye?
– Igen.
Te cselekedtél helyesen.
– A te ötleted volt.
– De te valósítottad meg.
Jól vagy?
Igen.
Mintha elgondolkoztál volna
valamin.
Ha a stúdióról van szó,
beszélhetünk róla.
Nem, amiatt egyáltalán
nem aggódok.
Csak gondolkoztam.
És min?
Ezek a keze körvonala.
Igen.
Ez pedig az orráé.
– Mi a baj?
– Semmi, csak…
Aggódok egy kicsit.
Ez jó, hogy kislány lesz.
Igen, tudom.
De így is van esély rá,
hogy Aspergeres lesz,
Max miatt.
Bár a statisztikák jobbak.

Categories: Movie | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

Margaret 2011 Croatian

movie image

Download subtitles of Margaret 2011 Croatian

Dobro, Abrams.
Allende.
Bernstein.
Brown.
Hajde, dođi.
Bravo, Todd.
Buckley.
Cohen.
Garcia.
Potraži me!
Paul.
Sjedni, Lisa.
Samo sam htio nakratko razgovarati
o tvom testu.
Naravno.
-Znam da si imala malu pomoć.
Pa, mislim…nisam varala,
ako pomišljate na to.
Samo kažem da si imala malu pomoć.
-Mnogi su.
Da nastavimo…
Polagat ću ga opet, ako to želite,
ali ne vidim smisao tog?
Nije da će mi baš ove stvari jednom
zatrebati u stvarnom životu.
To ne mora biti točno, Lisa.
Zar te nikad nije zainteresiralo nešto
za što nisi znala da ćete zanimati?
Ne, baš i ne.
Zar nikad nisi…
Zar se nikad nisi našla u situaciji
i otkrila da nakon što si
prevazišla te poteškoće,
razvila nove vještine i sakupila
novo iskustvo?
Ne, doista nisam.
-Dobro.
U svakom slučaju, to je bila
otvorena knjiga.
Pa, kakva je razlika između
korištenja knjige
i korištenja uma nekog drugog tko
je doista dobar u matematici?
Nije da mi je ta osoba napravila
cijeli test.
Nije?
-Nije, i ja sam učinila dio.
Pa, cijenio bih da sljedeći put
sama napraviš cijeli test.
Važi?
-Tako ste pošteni.
Što ti je rekao?
-Ništa.
Gdin Aaron i ja se slažemo u vezi
mog problema sa matematikom.
I predsjednik Sjedinjenih Država,
William B. McKinley,
je dopustio korištenje privatnih
detektiva kako bi prekinuo štrajk
i oni su otišli tamo i zapucali po njima!
Kao što su učinili i u Virginiji,
isto kao i u Pennsylvaniji.
Jer ih nije bilo briga!
Nije ih bilo briga!
I, to je sve.
Samo se to ima za reći.
Dobro? Krenite sad.
Becky. -Pa…
Gdine Klein! Da li je ikada bio dobar
predsjednik Sjedinjenih Država?
Ne znam, Becky. Mislim da je
to dobro pitanje.
Što vi mislite?
Ti, Lionel. Što misliš? Jesmo li
ikada imali dobrog predsjednika?
Ne znam.
Pretpostavljam da je većina njih
bila vrlo korumpirana. -Lisa?
Mogu li samo reći da uopće nisam
veliki zaljubljenik
svih naših bivših predsjednika,
posebice sadašnjeg.
Ali i dalje smatram da nije korisno
svrstati svakog predsjednika
kao korumpiranu osobu,
jer mi to izgleda previše uopćeno.
Posebice ako ćete ih
osuđivati po kriteriju
tog što bi oni tradicionalno i
trebali predstavljati u
nekoj mitskoj verziji Amerike koja
vjerojatno nikad nije niti postojala.
Lisa je pogodila bit.
Kaži mu da bude ljubazan,
da odgovara na pitanja,
a ja ću mu platiti kauciju ujutro.
Kako si prošla?
Darren, bilo je sjajno.
Mnogo ti hvala.
Nije te gnjavio ili što tako?
Pa, on zna da ne planiram
studirati matematiku ili što tako.
Bio je ravnodušan prema svemu. Tako
je dobar. -Da, svi vole gdina Aarona.
Što bi to trebalo značiti?
Ništa, on je vrlo dopadljiv.
Što planiraš sad?
-Željela sam potražiti kaubojski šešir.
Zašto? -Jer moj tata treba
povesti mene i mog brata
na taj ranč u New Mexicu na jahanje
a smatram da ne bi bilo fino pojaviti
se na konju u New Mexicu
bez odgovarajućeg konjičkog
pribora, Darren.
Ti ne bi razumio te stvari. -To je vrlo
moguće. -U svakom slučaju, opet ti hvala.
Prije no nastaviš potragu
dalje za kaubojskim šeširom…
Da, Darren?
-Što si planirala poslije?
Večeras.
-Ne znam.
Idemo u kino?
-Misliš, kao na sastanak?
Ne, nije kao sastanak, samo
idemo gledati film.
Ne znam da li je to sastanak!
-Dobro, smiri se. Što ćemo gledati?
Ne znam, pojma nemam što prikazuju.
Ne znam da li je to sastanak.
Samo zaboravi na to, ionako
mrzim te filmove.
To su samo gluposti, gomile gluposti.
-Dobro, polako. Žao mi je, samo sam pitala.
A što da to jeste sastanak?
Zar bi to bilo tako užasno?
Bože dragi, ti…
Pozivaš me na spoj?
Ne znam.
-Hoćeš li?
Da, mislim…
osjećam kao da smo već dovoljno
bliski. -Bože…
Te smatram da bismo se
sjano slagali.
Pa, definitivno ću
morati o ovomu razmisliti.
Naravno, razmisli.
-Dobro, i hoću.
Dobro.
Zašto tako izgledaš?
-Kako to?
Što želiš od mene?
-Ništa!
Dobro, vidimo se poslije.
-U redu.
Bok, mama je kod kuće?
-Otišla je u trgovinu.
Što radiš večeras?
Ništa. Darren me pozvao da
idem u kino sa njim.
Bože dragi, što je to?
-Pojma nemam.
Becky, na cijelom Upper West Sidu je
nemoguće naći kaubojski šešir.
Vrlo sam tužna zbog tog.
Upper West Side te spašava od sebe same
jer te nitko ne želi vidjeti u tom šeširu.
Gdje si nabavio…
-Kako si?
Tvoj šešir!
-Molim?
Gdje si nabavio tvoj kaubojski šešir?
-Molim??
Zar si poludjela?
Bok. -Gdje si nabavio taj
kaubojski šešir?
Moj šešir?
-Da! Tvoj kaubojski šešir.
Sviđa ti se moj šešir? Stvarno?
-Da! Gdje si ga nabavio?
Vidjeli ste što se dogodilo?
-Je li netko zvao hitnu pomoć?
Zovite hitnu, svi se udaljite natrag!
-Odmah ću ih nazvati!
Čujete li me?
-Pozovite hitnu!
Upravo ju zovu…
-Gđo, čujete li me?
Čujete li me?
-Ne znam! Gdje sam?
Križanje ulica Broadway i 75. u New Yorku.
-Između ulica 74 i 75.
Doživjeli ste nesreću.
-Tko si ti?
Ja sam Lisa.
-Kako to misliš? Mrtva sam?
Ne, niste mrtvi. Imali ste prometnu
nesreću, ali bit ćete…
Kako to misliš? Što se dogodilo?
Pregazio vas je autobus.
-Mora da se zezaš.
Autobus?
Ima li liječnika u blizini?
Hitna pomoć uskoro stiže.
-Nesreća je prošla.
Mislim da ste malo zbunjeno.
-Priznajem da jesam.
Evo, samo da pokušamo…
-Ne! ne puštaj me! -Gđo…
Ne puštaj me! Ne puštaj me.
-Neću.
Neću, neću vas ostaviti.
-Hvala, hvala ti, dušo.
Treba ju podvezati ili će umrijeti.
-Dobro, samo da…
Bože dragi!
-Za ime Boga!
Što mi se to događa?!
Žao mi je.
Samo vam pokušavam podvezati…
-Gđo, moramo vam staviti podvez.
Imate li remen? Možete iskoristiti njega,
-Samo ne vidim gdje da napravim to.
Bit ćete dobro, samo se držite.
Hvala ti, dušo, samo me ne napuštaj.
-Oni će vam staviti podvez.
Kako to misliš?
Oni su liječnici?
Ne, nisu liječnici. Samo su bili
ovdje u prolazu.
Onda ih otjeraj od mene!
-Gđo…
Gđo, samo vam pokušavamo pomoći!
Ne brini se za to!
Samo pokušaj staviti oko…
Hoćeš li ti to? Ako znaš kako treba,
onda i uradi. -Zezate me?!
Ne vidim ništa.
Jesu li mi oči otvorene ili zatvorene?
Otvorene su.
Kako to misliš?
-Doživjeli ste užasnu nesreću.
Ali bit ćete dobro, samo
se držite, važi?
Nemam ga gdje staviti,
ne mogu naći niti…
Pozovite jebenu hitnu!
-Smiri se! Zvali smo ih.
Ne dolaze možda ih trebate ponovno
pozvati. Zašto ih ne zovete opet?
Bit ćete… -Može li netko
pozvati moju kćerku?
Naravno! Možemo to,
kako se ona zove?
Samo mi kažite njeno ime i broj.
-Lisa.
Ne, tako se ja zovem.
I ona se tako zove?
Molim? O čemu to govoriš?
-Oprostite, ne želim vas zbuniti.
Ja sam Lisa. Da li se i vaša
kćerka tako zove?
Bože dragi, samo ju nazovi.
Možeš li to?
Ne mogu ako mi ne kažete njen broj.
-Uspio sam, uspio sam!
Gđo? Bit ćete dobro.
-Bit ćete u redu.
Koji je broj vaše kćerke?
-Dušo,
mislim da se neću izvući.
Molim vas, izdržite, hitna će
uskoro biti ovdje.
Samo izdržite još malo.
Molim vas! -U redu je.
Umrla je.
-Ne! Ne!
Ona je umrla.
-Molim vas, pustite me!
Molim vas, pustite me!
Molim vas, pustite me!
Samo se držite, oni stižu uskoro.
Samo se držite! Bit ćete dobro!
Išli ste brže no što je dozvoljeno?
Lisa? Samo ti želimo
postaviti par pitanja, važi?
Da, naravno. -Reci mi sve
što si vidjela,
čak i ako misliš da to nije važno.
Pomisli na to kao na film.
Gledala si film
u glavi i samo… -Na semaforu je
bilo zeleno kad sam prošao.
Može li netko pozvati moju mamu?
-Već smo ju zvali,
ali reći ću im da ju nazovu još jednom.
Znam da ti je ovo teško,
ali moramo ovo uraditi dok su ti
sjećanja još svježa u glavi.
Možda će ti izgledati kao da su neka
pitanja besmislena.
Imaju smisla, samo me pitajte!
-Dobro, to i radim.
Stoga te pitam, sa tvog položaja,
jesi li vidjela semafor?
Da li je bilo upaljeno crveno?
Žuto? Zeleno?
Ona se iznenada pojavila.
-Koje je bilo upaljeno?
Žao mi je…
Mislim da je bilo zeleno.
-Zeleno?
Mislim da je to bio samo
nesretan slučaj.
Gdje ste bili?
-Na ulici Broadway.
Što se tebi dogodilo?
-Nije ništa.
Zna li itko tko je ona bila?
Ne znam, pretpostavljam da je iz kraja
jer je imala vrećice trgovine Fairway.
Što su učinili sa njenog nogom?
-Nemam pojma.
Lisa? Sigurno ne želiš da ih nazovem?
-Ne, hvala.
Fino od tebe ali ionako moram
vidjeti Becky
a ne želim niti ostati ovdje i cijelu
noć razmišljati o tomu.
Idi na posao, ja ću biti dobro.
Darren.
Joan?
Dobila si cvijeće.
-Možeš li ga unijeti ovamo?
To je dobro. -Drago mi je da vam se
svidjelo. -Bili ste sjajni.
Pa, imamo još mnogo posla ali
sve će biti u redu.
Kritičarima će se svidjeti.
-Oni me više niti ne poznaju.
Ideš li van?
-Ne znam, nisam sigurna.
Ma daj… -Možda i hoću.
-Znam da ja hoću.
Vidimo se spolije. -Bok.
-Laka ti noć. -Vidimo se.
Bok, vi ste Ramon?
-Da, bok. Opet ste bili divni.
Tako ste ljubazni, i hvala vam za
divno cvijeće.
Nema na čemu. -Vidjeli ste
predstavu i ranije? -Da, dva puta.
To je mnogo!
-To je divna izvedba.
Siguran sam da ćete imati veliki uspjeh.
Sad se samo pokušavamo usredsrediti
na to što radimo.
Ne znam jeste li zauzeti, ali da li biste
mi dopustili da vam platim piće?
Ako želite pitati prijatelje…
Žao mi je ne mogu, upravo sam
krenula kući. -Nije problem.
Sutra putujem u London na par dana.
Možda kad se vratim.
-Dobro.
Žao mi je, doista moram krenuti.
-Nije problem.
U svakom slučaju, hvala vam
za divno cvijeće!
Privilegij je upoznati vas. -I meni je
drago što sam vas upoznala.
Laku vam noć želim.
-Laka vam noć.
Mislila sam da ideš u kino.
-Da, film mi se nije svidio.
Imao sam predstavu u Detroitu i
onda je ona došla iza bine,
i pitala me želim li do nje
da probamo kokain?
Rekao sam joj da znam takve…
Zašto si tu u 4 ujutro?
Izbacit će nas van zbog tebe.
Imitiraj Shirley Temple!
-Hajde, da čujemo Shirley Temple.
Dobro.
Na finom brodu, Lizalica,
putujemo u trgovinu slatkiša.
I onda se sladimo čokoladicama…
Ako previše pojedeš, onda…
-Nastavi!
Sjajno!
-A ona, imitiraj bebu…
Ne, to je previše čudno.
-Daj da čujemo bebu.
Malo inspiracije…
Uznemiravajuće je.
-Znam, čudno je.
Ne, nije.
-Popij još jedno piće.
Mislim da možemo reći kako
sam dovoljno popila.
Matthew, pročitaj nam lik Franca.
Anthony, ti nam čitaj lik Burgundyja.
Burgundy.
Pretpostavljam da ću ja ponovno
morati biti Lear.
Možemo li, Anthony?
Vaše veličanstvo, ne tražim više no
što ste mi ponudili,
niti ću nuditi manje.
-Da, plemiće Burgundy,
Dok nam je bila draga, držali smo
ju kraj nas,
ali sad ona manje vrijedi…
Moja obitelj je iz Kolumbije.
Moj otac je radio kao diplomata.
Doista?
Odrastao sam 5 godina u Panami
i 9 godina u Parizu.
Čime se baviš, Ramon? -Imam tvrtku.
Dizajniramo računarske programe
da pomognemo tvrtkama iz
Južne Amerike
koje koriste inkompatibilne programe,
kako bi mogli surađivati.
To je veliki problem u Južnoj Americi,
nemaju koordinaciju unutar
računarske komunikacije.
Sad imamo mnogo mogućnosti
jer što se tiče velikih informatičkih
tvrtki mi smo još u prašumama.
Ali to se brzo mijenja.
Mogu li vas povesti? -Ne, hvala.
pozvat ću taksi.
Smijem li vas ponekad nazvati?
-Naravno, to bi bilo fino.
Mogu li dobiti vaš broj?
Mama? -Pričekaj! -Mogu li ući?
-Pričekaj trenutak, molim te.
Uđi sada.
Mogu li razgovarati sa tobom?
-Naravno. Što je bilo?
Prekosutra trebam otići u policiju da
potvrdim moju izjavu.
Što ti misliš da trebam učiniti?
Pa, ne znam, draga.
Mislim, taj vozač autobusa sigurno
ima obitelj koju izdržava.
Mogao bi izgubiti posao. Mislim da
prvo trebaš dobro razmisliti.
U redu je?
Pomislite na implikacije vaših riječi.
Pitam vam što je referentno
prosjećnom Arapu na ulicama?
Angie. -Da, obitelj moje mame je iz Sirije,
i oni ne vole trenutni režim tamo.
A niti ja se ne slažem sa mnogim
njihovim vjerskim vjerovanjima,
posebice kad je u pitanju
ugnjetavanje žena.
Ali samo želim reći da
Amerikanci ne znaju
koliko ih ljudi u svijetu mrzi.
-Sad nam je to jasno, Angie.
Sva moja rodbina u Siriji misli da je to
što radimo u Afganistanu terorizam.
Anthony? -Da niti ne spominjem Irak.
Sirija je teokratska vojna diktatura.
-Ne, nije. Izvini…
Sirija nije teokratska vojna diktatura?
Mislim da nam je sad prilično jasno
koliko nas ljudi mrze, zapravo, Angie…
Ne, ne mrzimo vas. -Napali su naš grad.
Mislim da nam je jasno to sad.
A osobno nije me niti briga za to.
-Trebalo bi te brinuti.
Jer ljudi koji su srušili WTC su bili
bolesna čudovišta.
Oni su bili čudovišta? -Da. -Zašto?
Jer su bili Arapi?
Ne, nego jer su ubili 3,000 ljudi
bez ikakvog razloga.
Možda su mislili da imaju razlog.
-Koji to? -Po jedno…
Zašto smo mi bombardirali njih?
Zašto smo izvršili invaziju na Irak?
-Oni su nam objavili rat.
Ne, nije. Irak nikomu nije
objavio rat!
Nisu nam ništa uradili.
-Polako, jedno po jedno.
Anthony. -Imali su razlog.
-Hvala.
Željeli su zasnovati srednjovjekovni
islamski kalifat na Bliskom istoku
i uništiti zapadnjačku civilizaciju.
Odakle ti to?
-Sa njihove internet stranice.
Dobro, zaboravite. -Angie! -Ne.
-Kaži nam što si željela reći.
Neću! Zašto i bih? -Zašto braniš nekoga
tko je ubio 3,000 ljudi? -Ne branim!
Zašto vi branite državu koja je jednostrano
napala dvije muslimanske države
i podržava izraelsku okupaciju
Palestine? -Ma daj!
Baca bombe na žene i djecu i potom druge
naziva teroristima jer rade to isto?
Jer to nije isto! -Da, jeste!
-Lionel! Reci…
Samo želim pitati zašto je u redu
bacati bombe na muškarce a nije
u redu bacati ih na žene i djecu?
Zar to nije suprotni seksizam?
Ne znam, slažem se da je to
glup naziv.
Ovo je skroz glupo.
-Monica!
Mislim da se cijeli razred treba
ispričati Angie, zapravo,
jer je ona samo izrazila mišljenje njene
rodbine iz Sirije.
Hvala! -A svi su krenuli na nju vikati
kao da je ona branila Ku Klux Klan!
Oni i jesu kao Ku Klux Klan!
Bacaju kiselinu ženama u lice.
Tko? Afganistanci?
-Zašto ne bombardiramo Ku Klux Klan!
Jer su oni bijelci? -6 ljudi je
podiglo ruku prije tebe, Lisa.
Polako svi.
-Ispravni naziv je Afganci.
Ne kažem da se ne slažem sa vama.
Samo kažem da je patetično kako se svi
u razredu odnose spram Angie
samo radi tog što se ona nije
složila sa svim.
Jer je takva cenzura, zar ne?
-Nije cenzura! Ovaj razred nije vlada.
To jeste cenzura.
-Bože dragi, ne, nije!
Radimo na auto-putu 1,
izvan Bronxa.
U blizini zoološkog vrta.
-Dobro. -Ali zbog svega…
Ali zbog nečega poput ovog,
obično odemo u lokalnu postaju
kako bismo ubrzali sve.
Sjedite gdje god želite,
uzmite stolicu.
Prema izjavi bilo je zeleno na semaforu
kad je autobus prolazio raskrižje?
Da. -Kažete mi da je ona
prelazila na crvenom?
Istina je, dvije godine studija,
dvije godine u magazinu.
Dvije godine sa tobom.
Ja sam djevojka za 2 godine!
Što je tu smiješno?
Što misliš o predstavi?
-Bila je u redu.
Halo? -Bok, tata!
-Da! Bok!
Kako si?
-Dobro sam.
Samo sjedim i gledam u ocean,
pokušavam malo raditi,
malo slušam glazbu. Kako si ti?
-Dobro sam.
Vježbaš li jahanje?
-Da, mnogo sam jahala.
Dobijam te užasne rane od sedla.
Stvarno?
-Ne, šalim se.
Da, znaš li za konjušnicu Claremont na
89. između Columbusa i Amsterdama?
Da. -Možda bi bilo dobro da odeš tamo
i uzmeš par sati jahanja.
Ne… -Bilo bi fino da…
-Oprosti, rekao si nešto?
Samo kažem da bih rado to platio
ako uzmeš par sati. Mislim da bi
ti to koristilo na kraju.
Hvala, zapravo te držim za riječ.
-Samo mi javi.
Cijenim to.
-Kako ti ide u školi?
Škola je dobro, malo sam
zajebala u geometriji.
Ali pretpostavljam da nećeš izgubiti
stipendiju ili što slično?
Ne, stipendija je u redu.
-Dobro.
Niti ja nisam nikad bio dobar
u matematici, pa…
Izgleda da sam to onda
naslijedila od tebe.
Ponosan sam na to.
-Pa, kako si ti?
Dobro sam, stvari su u redu.
Pomalo je sve sporo i frustrirajuće.
Ali imamo par projekata koji
izgledaju obećavajuće.
I…ne znam, mislim da je u redu.
-Dobro.
Kakva je tvoja situacija sa dečkom?
-Isto.
Nitko…
-Svi su oni isti.
Pa, znam da ovo nikamo ne ide,
ali naša sljedeća radionica će se
sastojati uglavnom od
vezivanju mladića od 17 godina koji
su iz nekih određenih razloga
zainteresirani za korištenje mozga
da nastave sa životom. Nitko zapravo ne
razumije zašto ili kako se to događa,
ali ako te zanima druženje sa nekim od
njih kad dođeš sljedeći put ovamo…
Da, doista ne padam na dečke iz
Kalifornije ali ipak ti hvala.
Pa, niti ja, ali izgleda da to
ovisi od osobe do osobe.
Teško se sa tim raspravljati, neću
više generalizirati stvari.
Pa, to je sve od mene, draga.
Nazvat ću za tjedan ili dva.
Pozdravi Curtisa od mene.
-Dobro, pa…
Volim te.
-Volim i ja tebe. Bok.
Znaš da imam dvoje djece, zar ne?
-Da, volio bih ih i upoznati.
Vrlo si uglađen.
Volio bih upoznati tvoju djecu i ja
imam dva sina. Nisam uglađen.
želiš li napitak prije spavanja?
Samo…osjećam se kao da smo
ranije bili vrlo bliski, kao…
Sve do prije nekoliko dana,
i ne osjećam to više sa tvoje strane.
Becky, popusti mi malo.
Sad trebaš i drugu nosnicu jer uvijek
želiš biti simetrična. To je vrlo bitno.
Smiješan si.
Simetrija.
Pa, što da radimo sad?
Sad ćemo se malo maziti.
-Paul! Što je sa tvojom djevojkom?
Oprosti, zazvučalo mi je kao da me
pitaš za djevojku? -Nije bitno.
Ne znam, ne želim se sa tim petljati.
Znaš da te stvarno volim, zar ne?
Baš i ne.
Moram krenuti kući.
I ja idem napolje.
Pretpostavljam da trebaš pomoć.
Joan, dobro si?
Da, jesam. Dolazim za trenutak.
Dobro, počinjemo sa jednostavnim
istezanjem.
Prvo gledajte mene a onda
to ponovite.
U redu, lijeva ruka gore.
I onda se nagnete skroz u stranu,
osjetit ćete istezanje
sa cijele strane tijela.
-U redu.
Gdine Aaron?
-Da, Becky…Lisa?
Još ste ljuti na mene zbog testa?
-Što se događa, Lisa?
Jer je možda vozač autobusa
u potpunosti devastiran,
a ja ću biti ta djevojka koja će javiti
policiji da sebi olakša savjest.
Kakve veze ima tvoj novac sa ovim?
-Znate na što mislim. -Ne znam.
Nisam mislila da sam doslovce bogata,
no u poređenju sa tim vozačem.
Lionel? Trebam još samo 5 minuta.
Samo da vam javim da je tu
vani mnogo ljudi
i teško nam je disati…
-Zatvori vrata, Lionel.
Žao mi je, moram ih pustiti da uđu.
Ne želim te tek tako ostaviti.
Ako nije problem,
možemo otići na kavu nakon škole.
-Rado bih to.
Izgledam li debelo u ovoj haljini?
-Pomalo…
Pa, ne mogu ništa uraditi
protiv tog.
Kamo ideš?
-U operu.
Zašto ideš u operu?
-On je veliki zaljubljenik opere.
Zar ne misliš da to zvuči zabavno?
Trebali bi svi jednom otići. -Ne, hvala.
Zašto ne? Vjerujem da bi ti se
svidjelo. -Ne volim tu vrstu pjevanja.
Voliš klasičnu glazbu. -Da, točno, ali
ne volim opersko pjevanje.
Kad si uopće… -Kao da im je jedini
dokaz da postoje to da su glasni.
To mi uopće nije zanimljivo.
Da, znam na što misliš ali nije
sve tako, sviđa ti se Čarobna flauta.
Dobro, onda mislim da sam pogriješila,
možda ne znam da mi se opera sviđa.
Što je sa tobom?
-Nije ništa.
Zašto si uporna sa tim?
Ne želim da idem u operu!
Da, dobro. Nisam uporna, dovoljno je
da kažeš: hvala ali ne.
I jesam a onda si me pitala:
zašto ne?
Objasnila sam ti a onda si počela
debatu sa mnom,
pretpostavila si da nisam nikad
sama o tomu razmišljala,
ali jesam, i to mnogo puta!
Dobro, onda sam stvarno prezrivo
pretpostavljala.
Niti ja ne obožavam operu ali
nastojim proširiti svoje vidike,
možda griješim u tomu.
Oprosti, malo sam nervozna zbog tog da
upoznate Ramona.
Zašto? Što je to bitno? Zašto se
brineš što ćemo Curtis i ja…
…što ćemo Curtis i ja misliti?
Zašto te nervira sve što kažem?
-Bože dragi, samo sjedim ovdje.
Budi ja i kaži bilo što da ti odgovorim
na način na koji ti meni
odgovaraš cijelo ovo vrijeme.
Hajde, kaži mi…
-Ne, neću to.
Zašto ne? -Jer je to glupost!
Užasna sam, razumijem te.
Da, dobro, kako god već…
To bih trebala biti ja?
-Povlačim riječ.
Dolaziš li na moju premijeru?
-Dolazim ako moram.
Ti si mala pičkica, znaš?
-Da, a ti si velika.
Dobro, nemojmo tako govoriti
jedna drugoj.
Upravo si me nazvala pičkicom, mama.
-Oprosti… -Zašto? To je osvježavajuće.
Ako doista nisi bila svjesna
da me živciraš,
ili kako me iritiraš onda nije niti
bitno kako sam se točno izrazila
jer znaš što sam pokušavala reći.
-Baš i ne.
Ako si doista nesvjesna tog, onda ti
moram vjerovati da nisi iskrena u vezi s tim.
Možda ti radim nešto doista
užasno a da nisam svjesna tog,
ali imam premijeru za dva tjedna i
nervozna sam zbog tog.
Viđam novog muškarca
i očito sam zabrinuta hoće li se
svidjeti Curtisu i tebi,
ti si doživjela tu užasnu,
traumatsku nesreću,
ideš na to ludo jahanje sa ocem…
Bože dragi! -Što je samo
nesreća u očekivanju.
I povrh svega tog, Lisa,
od kad sam ti spomenula Ramona,
ponašaš se prema meni
kao da sam poludjela.
Mislim da pretjeruješ.
-Što bih trebala uraditi?
Što da uradim?
-Samo prestani brinuti o svemu.
Nije bitno, ništa od tog nije bitno.
Glumila si u milijun predstava,
uvijek počneš luditi što će neki glupi
kritičar reći o tvojoj glupoj predstavi.
Nije me briga za Ramona niti sa kim
izlaziš van ovaj tjedan.
Nikad ne izlazim van niti sa kim.
-Nije me briga! -Ne obraćaj mi se tako!
Nisam imala sastanak u
zadnje dvije godine.
Nije me briga za bilo što od tog,
nije bitno.
Tvoj dečko nije bitan, niti predstava
nije bitna nikomu osim tebi.
Nije me briga za New Mexico,
i da ti kažem istinu,
vjerojatno neću niti ići.
Kako to misliš? -Želiš li
znati još nešto, mama?
U svijetu postoje bitniji problemi
od našeg odnosa.
Tamo je cijeli grad ljudi koji umiru
i koga briga za tvog jebenog dečka?
To je beznačajno, zašto me mučiš
sa tim. To nije bitno.
Da ga pozovem gore?
Ili da me čeka ispred?
Učini kako želiš, nije me briga.
Lisa, nemam pojma o čemu govoriš.
Znam da je tako, to i jeste tvoj
problem. -Popusti mi malo.
Sve je u redu? -Da, samo sam
uzbuđena zbog opere.
Bila sam samo par puta.
Volio bih da ne prikazuju Normu,
ali ipak će biti zabavno.
A što da uradimo nešto drugo?
Ne želiš slušati Normu?
-Ne, nisam tako mislila.
Mislila sam da bi bilo zabavno da
samo odemo nekamo drugo.
Kao da odemo gledati predstavu
Daniela Goldfarba?
Mislim da ćeš u ovomu uživati.
Divno je.
Ovo je najgluplja knjiga koju sam
ikada čitao.
Paul.
-Ovdje Lisa Cohen.
Da, kako si?
-Dobro, što si planirao noćas?
Gledati neke filmove upitne kvalitete i
ne odlučivati o fakultetu.
Zvuči dobro.
Mislila sam…
Ovo će ti zvučati čudno,
ali možemo li se negdje naći
i…da izgubim nevinost?
U redu.
Doista? -čemu dugujem tu čast?
Zapravo to je zbog mojih dubokih
osjećaja ka tebi, Paul.
Tako sam i mislio.
Reći ćeš mi svoju adresu?
252 West 85. ulica.
-Dobro.
U redu, dolazim za pola sata.
Dobro, vidimo se.
-Bok.
Halo? -Što radiš? -Pišem
lektiru o Kralju Learu.
Impresivno.
-Baš i nije.
Samo nisam znao ranije da si tako
posvećena učenju. Što radiš noćas?
Zapravo, Darren, sad mi i nije
do razgovora.
Dobro.
-Važi?
Da, čujemo se poslije.
-Dobro.
-Bok.
Mislim da sam ti iznervirao susjedu
sa cigaretom u dizalu.
Doista? Što je rekla?
-Da to nije dopušteno.
Vrlo originalno.
Pa, ovo je dnevna soba.
Vrlo je prijatna.
-Sviđa nam se.
Usput, moja mama nije pročitala niti
jednu od tih knjiga. -Jesi li ti?
Neke, nisam sve.
Ovo je sjajna knjiga.
Da, ali mislim da bi mi Treći Reich
sad bio previše.
Teško ju je ostaviti kad ju
kreneš čitati.
Želiš li nešto za piće?
-Može jedno pivo.
Dobro, u kuhinji je.
Ovo je moja soba.
-Vrlo fino.
To su neki od mojih crteža.
Ne da bih ih trebala pokazivati jer
ti si odličan umjetnik, zar ne?
Želio bih biti odličan umjetnik.
Sad bi bilo točnije reći da znam
doobro crtati.
Da, ja to radim samo iz zabave,
ali doista to volim.
Mogu li te pitati nešto?
Vjerojatno će ti zvučati nezrelo,
ali kako možeš biti tako opušten kad
znaš što planiramo uraditi?
Ili ti ovo nije neka velika stvar?
dobro, to je bilo glupo pitanje i
sad se osjećam osramoćeno.
Zapravo više no što sam
ikada bila u životu.
Ako želiš otići kući to je u redu.
Polako, nemoj se stiditi. Zapravo,
to je najljepša stvar na svijetu,
ali ne vrijedi se brinuti zbog tog.
Da, obično nisam takva,
obično se unervozim jer ne mogu
kontrolirati osjećaje.
To je ta filozofija.
Zabavan si.
-Imaš li pepeljaru?
Samo ju baci kroz prozor.
Kako možeš baciti kroz prozor?
-Samo pomjeri mali dio…
Ovako?
Trebam li čvrsto zgrabiti na dnu ili?
Da, ali ćemo nastaviti prije tog.
Ne moraš to raditi.
-Znam, želim to.
Nemoj to raditi, stid me je.
Daj da ja to uradim tebi.
-Dobro.
Imaš li neke upute?
-Samo budi pažljiva. -Dobro.
Spremna si?
-Dobro.
Ovo je mali problem, vjerojatno će u
početku malo boljeti,
ali onda će biti mnogo bolje.
Samo budi strpljiva.
Postoje neki tehnički problemi sa
moje strane koje moram obaviti,
ili se to neće niti dogoditi.
Dobro, mada zvučiš ludo.
Spremna?
Dobro.
Dobro, polako, to je to.
Boli li sada?
-Pomalo, da.
Dobro, samo se opusti,
bit će bolje za trenutak…
Donio si kondom?
Stavit ćeš ga?
-Uskoro.
Ovo doista boli?
-Samo trenutak.
Volim te. -Molim?
-Ništa.
Dobro…
Sranje.
-Što je?
Samo trenutak, oprosti…
Oprosti.
Oprosti zbog tog.
Nekako mi je pobjeglo.
Svršio si u meni?
-Ne znam.
Da, definitivno jesi.
Iskreno, vjerojatno je u redu.
Velike su šanse da je u redu.
To je moj mlađi brat.
Curtis.
-Bok.
Svidjelo mi se, bilo je uzbudljivo.
Ali zašto su ti ljudi vikali
“bravi” i “brava”?
Kako to misliš?
-Pa, zvučalo mi je umišljeno.
“Bravi, bravi.”
Zašto ne kažu samo “bravo “?
Pa, to je množina, tako ukazuju
zahvalu cijeloj grupi.
Ne, znam da je to točno, ali zar
ne misliš da je to nešto
pretenciozno za neke od njih?
Pretenciozno?
-Ne kažem da nisu uživali,
ali znaš kako je to kad
doista u nečemu uživaš,
ali opet pomalo ispod oka
gledaš okolo,
jer te ljudi gledaju kako uživaš?
Da, ali ne bih rekao da je
to bilo pretenciozno.
U Italiji se kaže “bravo” muškarcima a
“brava” ženama,
a “bravi” svima zajedno.
-Dobro, razumijem te.
Koristiš muški rod za pjevača
a ženski za opernu pjevačicu.
U svakom slučaju, doista sam
uživala. Hvala ti.
Morat ćemo to ponoviti.
-Bilo ja glamurozno.
Istrage nesreća,
detektiv Mitchell.
Zovem se Lisa Cohen. Bila sam svjedok
autobuske nesreće prošli tjedan.
Da. Bok, Lisa.
Što mogu učiniti za tebe?
Smijete li mi reći kako da kontaktiram
obitelj te žene?
Doista im želim poslati cvijeće ili
tako nešto, ili je to povjerljiv podatak?
Nije, obitelj je obaviještena.
Da vidim što mogu uraditi.
Spominjala je da ima kćerku.
-Samo trenutak. Kako si ti?
Dobro sam.
U redu, samo da…
Dobro, ne piše ništa u vezi kćerke.
Jedini kontakt je rodica,
Abigail Berwitz.
Imam njen broj u Arizoni.
-Dobro.
520-5555.
Pokušavam kontaktirati Abigail Berwitz?
-Ja sam Abigail. -Bok.
Zovem se Lisa Cohen.
Ne znate me.
Da? Halo?
zapravo zovem zbog vaše rodice,
Monice Patterson? -Da?
Bila sam tamo kad je ona…
Nakon nesreće, nisam ju poznavala
ali sam ju tad držala za ruku.
Da? Što mogu uraditi za vas?
Dobro…
Vidjela sam njenu osmrtnicu u novinama,
možete li samo malo sačekati?
Možeš li prestati na 5 minuta? -Što da
radim? moram vježbati.
Nije me briga!
Izvinite…
Nisam vidjela ništa u vezi sahrane,
pretpostavljam da je bila.
koliko znam planirali su nešto
za sljedeći tjedan ali…
Oprostite, pitala sam se…
Spominjala je kćerku?
Ne. -Željela ju je kontaktirati…
-Ne, njena kćerka je odavno umrla.
Bože dragi.
Bila je bolesna ili…
-Imala je leukemiju.
Bože…
Smijem li vas pitati…
-Da vas prekinem na trenutak.
Kako ste dobili ovaj broj?
Ovo je uznemiravanje!
Izvinite, ne želim vas uznemiravati.
Već tri tjedna dobijam ovakve
pozive, i moram vam svima reći,
nisam imala nikakvu vezu sa tom
Monicom kako god…
Trebate zvati Emily Morrison, ona
je bila Monicina prijateljica.
Ona se bavi svim time u New Yorku.
To nema nikakve veze sa mnom.
Izvinite, nisam znala koga pozvati.
-Mogu vam dati njen broj,
ali bih doista cijenila da se
ovi pozivi prekinu. -Da…
Možete li sačekati da uzmem olovku?
-Da. -U redu.
Dobro.
Bok, ti si Lisa?
-Jesam.
Kao što većina vas zna,
Monica nije bila religiozna.
Svatko tko je bio sa njom na vjenčanju
ili sahrani zna što je
osjećala o tim događajima.
Harry, Elise i ja,
razgovarali smo o ovomu,
odlučili smo pozvati sve,
i dopustiti svakomu tko želi reći nešto
o Monici da to i kaže.
Možda podijelimo neka sjećanja.
Neki od nas se poznaju a neki ne.
Ali svi smo ovdje…
Tu smo jer smo svi voljeli Monicu
i jer joj želimo održati počast na
način koji ju ne bi razbjesnio.
Ne želim nikomu od vas reći što da
osjećate ili što da mislite.
I ne želim se zavaravati sa tim glupim,
beznačajnim načinom na koji je stradala
jer bi ju to doista naljutilo,
ali ne želim niti da ovo postane rezime
njenog života jer niti nije to.
Kad joj je Lisa umrla…
Kad joj je Lisa umrla, pitala sam ju:
Kako to možeš podnijeti?
Odgovorila mi je:
Kao prvo i ne mogu,
ali ne želim oduzeti 12 godina
koje je imala i
sve ih pretvoriti u leukemiju
jer to nisu niti bile.
Također mislim da je bitno i zapamtiti
da unatoč činjenici da joj je oteta,
ona je bila najkompletnija osoba
koju sam ikada poznavala.
Također je bila nemoguća za
suživot, ali to je druga priča.
Rekla sam svoj mali dio.
A želim malo spomenuti i naš
prvi susret. Imala je 21 godinu.
U redu je, Emily.
-Znam.
Ja sam imala 19.
Iako shvatam da je mojoj djeci
nemoguće shvatiti da sam bila mlada.
Bok, tata. -Bok, kako si?
-Dobro, kako si ti?
Dobro, sjedim i slušam glazbu uz
čašu divnog piva. -Zvuči ugodno.
Da. Kako je kod tebe? Ima li
novosti sa dečkom?
Pa, bio je taj dečko sa kojim sam
mislila da mogu ali…
Ali ima djevojku, pa…
Shvatila sam da sam ja
nevjerojatno očaravajuća.
I jesi, vrlo si sretna. Divna si
djevojka i vrlo si pametna.
To te čini opasnom. -Ne zaboravi
da sam i zrela.
Nadam se da nisi previše.
Nisam, ne brini se. -Dobro,
to je dobar odgovor.
Ipak, mislim da je to fina veza.
-Znaš što? Onda nemoj ništa uraditi.
Ništa ne radi i garantiram ti da će se
dogoditi jedna od dvije stvari.
Ili će dečki početi skakati pred tobom
da ti privuku pažnju
ili ćeš im ti jasno pokazati da
ako ne urade to,
neće privući tvoju pažnju.
-Mislim da on već zna da mi se sviđa.
Dobro… -Mislim da sam ja
to malo natuknula.
U redu, ali ako mu sad okreneš leđa,
garantiram ti da će on poludjeti
i zaboravit će svoju djevojku,
osim ako nije zainteresiran.
U tom slučaju ćeš morati prihvatiti
poraz, što nije jednostavno.
Hvala ti, tata, pokušat ću tu tehniku
kad ga vidim sljedeći put.
Sve je u redu tamo, stvari su pomalo
usporene… -Zapravo, tata? -Da?
Zapravo imam ozbiljno pitanje za tebe.
-Dobro.
Nekako ispitujem ljude koji poštivam
za njihov pogled na to.
Dobro, što je bilo?
Misliš li da se trebam vratiti u
policiju ili…
Kao prvo, drago mi je da si
mi to rekla.
Želim pozvati prijatelja koji je odvjetnik,
samo da vidimo što se od
tog može raščlaniti.
Možda da nas troje telefonski
razgovaramo i…
Zapravo, tata, molim te,
nemoj nikoga zvati.
Dobio si moju poruku?
-Da…jesam.
Halo? -Oprosti. -U vezi
cvijeća za moju mamu?
Samo tren, Annette je došla. Oprosti.
-U redu je.
Sa kim razgovaraš? -Samo želim znati
kako da napravim ispravnu stvar
sama jer mislim da do sada nisam.
Ne da želim od užasne smrti te žene
učiniti osobnu moralnu dilemu…
Da, to je Shawov citat, zar ne?
-Molim? -Shaw? Taj veliki Shaw.
Englezi vide svijet izričito kao
osobnu moralnu dilemu.
Mislim da je to divan predgovor.
-Ne znam gdje sam pročitala to.
Tko je to? -Lisa.
-Možeš li ju pitati…
Kako god…
-Sačekaj malo. Izvini, Lisa.
Možeš li malo sačekati?
Pitaj ju znamo li za sve što ona
ne želi jesti na putovanju.
Moram nazvati ranč jer sva jela
prave unaprijed. -Dobro.
Pitat ću ju to ali sad smo
u sred nečega.
Karl, trebala sam im javiti prošli
tjedan, rekao si da ćeš ju pitati.
Ako još jednom čujem za taj jebeni
ranč, ubit ću se.
Usred nečega sam,
što želiš da učinim?
Dobro, ali ako stave nešto što ona
ne želi jesti, onda će ostati gladna.
Pitat ću ju…
-Kad je zadnji put bila ovdje,
išli smo u tri različita
restorana i ona…
Pitat ću ju, sad smo u sred nečega.
Dobro, pozdravi ju od mene.
-Hoću.
Halo?
Mama?
Monica!
Netko te želi vidjeti.
Izvini što te ometam.
Nismo se niti upoznali,
ja sam Lisa Cohen.
Da, što mogu uraditi za tebe?
Sjećaš li se mene iz te nesreće?
-Ne znam, u vezi čega je ovo?
Mogu li nakratko razgovarati sa tobom?
O čemu želiš razgovarati?
Ne razumijem.
Samo želim nakratko
razgovarati o toj nesreći.
Ne želim ništa niti sam došla
zobg nečega lošeg.
Samo želim razgovarati o tomu.
-Odakle ti moja adresa?
Zvala sam informacije. Željela
sam te prvo nazvati ali…
Ne bi bilo bolje, nemam mnogo vremena.
Ne razumijem što…
Dobro, izađimo van. -Oprosti,
smijem li u tvoje kupatilo?
Ne, samo izađimo van.
-Gerry, pusti ju da uđe u kupatilo.
Ne želim da koristi naše kupatilo,
ne razumijem što je ovo.
Ravno niz hodnik, draga.
Djeco, umirite se, ne šalim se!
Što ti je? -Tko je ona? -Neka
djevojka iz te nesreće.
Nije bitno, pusti ju u toalet.
-Ne znam tko je ona.
Dušo, molim te, sačekaj unutra.
-Ne, želim sve to čuti.
Mi samo…dobro. Što je? -Nadam se da
te ovo neće uvrijediti. -Uvrijediti me?
Samo sam se pitala da li se ti
osjećaš loše zbog tog svega.
Zbog nesreće? -Da.
-Dušo, uznemirena si zbog tog?
Da! Uznemirena sam zbog nesreće.
Vrlo sam uznemirena.
Željela sam nakratko sa tobom o tomu
razgovarati. Zašto je to tako čudno?
Gerry, uđimo unutra. -Možemo li,
molim te, nasamo razgovarati?
Dobro, što se to ovdje događa?
-Ništa se ne događa. Umiri se.
Uđi unutra da saznam zašto je ovdje.
U međuvremenu se ti pobrini
da se djeca ne ubiju međusobno.
U redu.
Znaš što? Neka se poubijaju,
dobit ćemo malo odmora.
U redu, Lisa. Što je?
-Samo sam…
Da, što? -Samo želim da znaš…
Pa, vjerojatno već znaš,
rekla sam policiji u iskazu da mislim
kako je to bio nesretni slučaj.
Da, jer je i bio.
-Mislim…
Znam da ti to nisi namjerno uradio.
-Namjerno? -Ali nije niti…
Što? Kaži mi, što to?
Mislim…
Gledali smo jedno u drugo.
Tko je gledao jedno u drugo?
Ti i ja? -Da.
Mislim, nije bilo romantično niti…
Romantično? -Dobro, to zaboravi,
to nije bitno.
Ne razumijem te baš najbolje.
-Ako mi samo dopustiš da…
Iz mog gledišta, način na koji
se ja sjećam te nesreće je
da si nosio kaubojski šešir a ja sam
ga taj dan željela kupiti,
stoga sam ti mahala jer si ga imao,
a ti si odmahnuo meni.
Znam da sam te omela,
ali vidjela sam da je autobus
prošao na crveno svjetlo,
i tad si udario tu ženu.
Dobro.
Sad sam pomalo zbunjen.
-Ali nisam im to rekla,
i željela sam samo potvrditi sa
tobom da se tako dogodilo.
Doista ne znam na što misliš sa tim
da sam ti odmahnuo.
Željela si uči u autobus? -Nisam.
Da, ali sam željela
da te pitam za tvoj šešir.
-Možda sam ti odmahnuo,
kao da se udaljiš od autobusa.
Jer je autobus bio u pokretu,
Možda sam ti mahnuo zbog tvoje
sigurnosti, ali samo bi tako i bilo.
Ne sjećaš se da si gledao u
mene i mahao mi? -Ne, baš i ne.
Pa, mislim da se oboje
sjećamo drugačije.
Brat te zove. -Kaži mu da ću
ga poslije nazvati.
Ne pokušavam te uvaliti u nevolju.
Znam, jer i ne možeš, nisam
ništa pogrešno uradio.
Nisu mi našli ništa pogrešno.
To je to, izvješće je konačno.
I samo ćeš sve zaboraviti? -Hoću
jer je tako i bilo.
Da se drugačije dogodilo prihvatio
bih krivicu. To je bila tragedija.
Ali te kočnice trebaju vremena
da reagiraju. To je limit stroja.
Ne znam što da ti drugo kažem,
to je bilo šokirajuće.
Ali ne možeš ju vratiti natrag,
ne možeš to.
Ne govorim o vračanju nje natrag.
Govorim o tomu da kažem istražiteljima
što se doista dogodilo.
Već si govorila sa njima. -Znam!
Ali lagala sam. -Lagala si.
Razumijem da ti ne želiš
upasti u nevolju, ali…
Zašto odmah nisi rekla?
-Jer kad su me pitali što se dogodilo
izgledalo mi je da me gledaš,
da mi pokušavaš nešto reći,
da ne kažem što se točno dogodilo.
-Sad stvarno ne znam o čemu govoriš.
Ne mogu dokazati da si to radio.
Rekao sam ti nešto?
Prijetio sam ti?
Nisi! I ne krivim tebe
za ništa od ovoga!
Samo kažem da nisam rekla policiji
kako se sve točno dogodilo,
i ne želim se vračati tamo a da prvo
ne razgovaram sa tobom.
Ali rekla si im što si vidjela!
Rekla si im, a i ja sam!
Ali ja sam vozio autobus, ja
sam bio za volanom!
Gerry, umiri se. -Pusti me.
Želiš mi uništiti život?
Počet ćeš govoriti kako sam te gledao,
mahao, da sam imao šešir na glavi.
Samo naprijed, ali kad se vratiš
kući i uradiš svoju zadaću,
ja ću izgubit svoj posao. A tko će
se brinuti za moju obitelj? Ti ćeš?
Uradit ćeš to? Zbog čega?
Ona je mrtav, razumiješ? I ništa
ne možeš uraditi da ju vratiš.
Samo želim reći što se točno dogodilo.
-Uradi što god želiš, gđice!
Ali ti policajci će ti se smijati jer
ovo što se dogodilo nije moja krivica!
Oboje smo krivi za to. -Ne ponavljaj to
ako nemaš jebenog odvjetnika.
Koji je tvoj broj telefona?
-Zašto?
Daj mi svoj broj.
-Ne! Zašto će ti?
Pojaviš se u mom domu kao
anonimna osoba koju
ne mogu kontaktirati? Koji je
tvoj jebeni broj, Lisa Cohen!
-Gerry, polako.
-Dobro! 212-5…
Samo malo…nastavi.
-555-0157. Zašto će ti?
Uradi što god želiš samo se nadam
da imaš dobrog odvjetnika.
Zašto si takav?
-Ovo je velika trauma za njega!
Da, skoro je loše kao kad ti
otkinu nogu!
Ne razumijem.
Pretpostavljam da sam bila uplašena,
nisam znala što da uradim.
Nisi znala što da uradiš?
Znam da ne zvuči impresivno.
-Impresivno!
Dobro, znam da sad pokušavaš
uraditi ispravnu stvar.
Što ti je rekla mama?
-Moja mama nije baš susretljiva.
Kako to misliš?
-Vrlo je zauzeta trenutno
i nije baš bila zainteresirana za ovo.
Što bi mogla drugo imati sad?
Njena premijera.
-Kako to misliš?
Kakva premijera?
-Ona je glumica.
Dobro, dobro.
Razgovarat ću sa prijateljem
koji je ujedno i odvjetnik,
a ti idi i kaži sve policiji. Želiš li
da i ja idem sa tobom? -Ne, hvala.
Misliš li da trebaš pitati mamu
da pođe sa tobom?
Mislim da sama mogu
odraditi taj dio.
Tako je sumnjiva u zadnje vrijeme.
Ne znam niti kako ju uvesti
u ured a da ne…
Što ti misliš?
Da ti kažem nešto, Eliot.
Ako ćeš me otpustiti, uradi to samo
nemoj igrati oko mene
poput lude balerine kad te
sretnem u hodniku!
Imaš li mi nešto za reći, Eliot?
Nisi dobila otkaz?
Pa…o čemu to onda govorite?
Bombaš samoubojica se pokušao
raznijeti u srijedu u Jeruzalemu.
Ne, Lisa mi je pročitala.
Ne, ja ih čitam jedino ako sam
sigurna da ne piše ništa loše.
Zašto?
Pa, hrabar si i glup.
Victor, volio bih da mi se ne obračaš
na taj način. Znaš da sam…
“Spring and Fall, to a Young Child”
od Gerarda Manleyja Hopkinsa.
Margaret, žališ li zbog
ostanka Goldengrova?
Lišće, poput ljudskih stvari, ti
sa svojim mislim brineš za njima, zar ne?
I kako srce stari
hladnije će gledati te obzore kako
prolaze i neće čeznuti…
A opet ćeš tugovati i
znat ćeš zbog čega.
Nije važno ime, dijete…
Žalosna su proljeća uvijek ista.
I bez usta i bez uma, izražena
to što je srce čulo, duh je
pokušao…
Zbog nametnika je čovjek rođen,
za Margaret to sad žališ.
Vaše misli?
Lisa?
Mogu li vam pomoći?
Da, je li det. Mitchell ovdje?
-Ne, nije.
Razgovarali smo u ponedjeljak i rekao
mi je da će biti ovdje nakon 3.
Da, ali još se nije vratio. Mogu li vam
ja pomoći nekako?
Znate li kad se on vrača?
U vezi čega je ovo sve? -Bila sam
uključena u nesreću prije par tjedana,
i dala sam iskaz det Mitchellu,
ali želim popraviti taj iskaz…
Kako to mislite da ga želite popraviti?
Nešto mu nisam rekla a želim
mu to reći jer…
Ne razumijem. Želite izmijeniti svoju
izjavu? -Da!
Da, da, želim ju izmijeniti.
Pa, obično biste morali razgovarati sa
istražnim detektivom sa slučaja.
Da, znam to. Zbog tog i tražim
det Mitchella.
Koji mi je rekao da će biti ovdje, ali…
Sjećate li se broja tog slučaja.
-Ne, žao mi je.
U vezi je sa tom ženom, Monicom
Patterson, pregažena je na Broadwayju.
Dobro. -Bilo je u mnogim
novinama… -Dobro, sjednite.
Hvala vam, ja…
-Znate li da je taj slučaj zatvoren?
Pretpostavljam da jeste ali razlog
tomu bi bila i
prethodna izjava i…
-Vaša izjava? -Da.
Kako mislite da je zatvoren zbog
vaše izjave?
Mislim, ja sam… -Tužiteljstvo je
zatvorilo slučaj.
Ne zatvarate ih vi, ured
tužitelja to radi.
Sigurna sam u to, očito nisam mislila kako
sam ja osobno zatvorila slučaj.
Vjerojatno sam to uzrokovala…
-Kako se zoveš, draga?
Lisa Cohen. -Dobro.
-I ne zovite me: draga.
Dobro.
Sad kad sam to rekla više
mi nećete pomoći?
Kako se zovete?
-Lisa Cohen!
Dobro, Lisa, kao prvo, umirite se.
-Smirena sam. -Dobro, samo provjeravam.
Drugo…evo ga, vaš vitez u
blještavom oklopu.
Zadirkivao te je?
-Nije.
Sad mi kažeš da je on prošao
kroz crveno.
Da. On nije niti gledao cestu.
A ja sam definitivno pokušavala
privući njegovu pažnju. -Dobro.
Prije no uradimo bilo što, Lisa,
svatko će ti reći da samo zbog tog
što ej prošao na crveno to nije
krivično djelo. -Čak i ako
je ubio nekoga?
Čak i ako sa tim uzrokuješ
tragičnu smrt, da, tako je.
Da bi to bilo krivično djelo,
zakon kaže da moraju postojati
dvije otežavajuće okolnosti.
Poput da je prošao na crveno
svijetlo te da je prebrzo vozio.
Ili da je prošao na crvenom i…
-Znači, nećete ga optužiti za
nehotično ubojstvo?
-Nećemo.
Mogao bi biti kažnjen za nemarnu vožnju
ili davanje lažnog iskaza,
a to nije šala, vjeruj mi…
-To je nevjerojatno!
Što je trebao učiniti?
Namjerno ju ubiti?
Da, jer je upravo to
definicija ubojstva.
Namjerno ubiti nekoga.
Sad, ne želiš reći da ju je on
namjerno pregazio.
Želiš li?
Želiš li?
Dobro, vidi…
Da uzmemo drugi iskaz.
Onda ćemo to provjeriti.
-Šalite se?
Ne, dat ću to svom šefu, vjerojatno
ćemo ponovno ispitati tog tipa.
Malo ćemo ga stisnuti, vidjeti
što nam on ima za reći.
Hvala!
Konzervatorij Central Park, ili
kako se već zove,
ima oko 500 milja ovih jeftinih
ograda po cijelom parku
a što uopće ne odgovara osnovnoj
namjeni parka.
Zakasnit ćemo na utakmicu.
Bože, to je John!
-Bok John. -Bok, John.
Hoćeš li i ti malo?
-Ma dajte…
Ne smijete pušiti travu na putu
na školsku utakmicu!
Hajde! -Izvini.
-Doista nam je žao.
Pa, kakav je on bio: pušite travu?
Kao: ne smijete pušiti travu.
Kao: idemo svi do Johnove kuće
da pušimo travu.
Bok, gdine Aaron!
-Lisa, kako si?
Sjajno, a vi? -U redu sam. Kaži mi,
što se dogodilo sa tom situacijom?
Radim na tomu, jednom ću vam
reći sve o tomu.
Kakav je to bicikl?
-Trek.
Trebala sam ići na jahanje sa ocem
rjekom Božićnih blagdana
i pitala sam se ima li to ikakv
veze sa vožnjom bicikla?
Koliko ja znam, nema.
-Ali sigurno ste mnogo jahali.
Zašto to misliš? -Zar niste iz Texasa
ili Wyominga ili nečega poput toga?
Kakvog tog mjesta?
-Znate, da nije kao New York.
Zapravo, ja sam iz Indiane.
Ali da ti ne dosađujem
sa suvišnim detaljima.
Što onda radite u privatnoj
školi u New Yorku
i predajete geometriji gomili
privilegiranih liberalnih Jevreja?
Pa…
Ovdje sam došao kako bih bio
učitelj i to i radim.
Znači, dostigli ste vrhunac svojih
životnih ambicija?
To je pravo pitanje ili je samo
“Lisa pitanje”?
Pomalo od oboje. -U tom slučaju…
-Prije no odete,
zapravo, razmišljam da kupim jedan
takav, mogu li ga probati? Samo na tren?
U redu.
-Hvala.
Naštimat ću ti sjedište.
-Hvala.
Pridržat ćete moju torbu?
Gdje si bila? Nisam znala jesi
li za večeru.
Ne, hvala ti, naručit ću si nešto.
Netko po imenu Emily te je zvao.
A det Mitchell je zvao iz postrojbe
za istraživanje nesreća.
To je onaj kojeg smo upoznale?
Što se događa? Ponovno si
išla tamo do njega?
Radije ne bih razgovarala o tomu kad
si već na vratima, ako je to u redu.
U redu.
Idem sad. -Želim ti uspješnu predstavu.
-Hvala ti.
Dave, Lisa.
-Bok. -Kako si? -Pa…
Lisa, Dave je jedan od mojih
najboljih prijatelja.
Sjajan je odvjetnik i ako sam
na zna što da uradi,
sigurno će znati komu da se obratiš.
-Dobro, sjajno.
Kad je netko stradao to se naziva
tužbom za uzrokovanje smrti,
što je propisano zakonom. Znači da
je ozakonjeno i da imaš
pravo da podigneš tužbu.
Suprotno čemu to? -Suprotno uobičajenom
zakonu koji donose sudije,
i radi čega je šteta limitirana.
Ne razumijem. -Samo preskoči taj dio.
Nije nas briga za to.
Mislila sam da pokušavamo navesti
policiju da ga uhiti.
Ne, policija neće…
-Zašto ne, rekli su mi
da će provjeriti to još jednom.
-Samo kažem da i ako to učine,
nema teorije da će policija predložiti
tužiteljstvu da ga optuže.
-Što mi onda možemo učiniti?
Dolazim do tog. -Oprostite.
– U redu je.
Upravo sam došao do toga.
Ne možeš uraditi ništa
ako nisi u rodbinskoj vezi…
Ona nije imala rodbine osim tih
idiota dolje u Arizoni.
Samo malo ili ako nisi
ovršitelj njene imovine…
Ja to i jesam.
-A to je Emily, znam to.
Jer ovršitelj njenog imanja može podnijeti
tužbu za uzrokovanje smrti,
ali korisnik tog mora biti u
rodbinskoj vezi.
Da vam pojasnim to.
U tužbi za uzrokovanje smrti možeš
tužiti za bol i patnju,
novčani gubitak, gubitak podrške.
Također i za utjehu i društvo.
Kao savjetovanje roditelja koji više
neće viđati djecu…
-Ne razumijem.
Koga to tužimo? Vozača autobusa?
Ne, jer on nema novca.
Zapravo tužite sve i nadate se
da će netko i pasti.
Vjerojatno će platiti osiguravajuća
tvrtka javnog prijevoza.
Misliš li da će vozač dobiti otkaz?
-Ne, to se ne mora dogoditi.
Čak i ako sve činjenice izađu na sudu?
Možda, ne znam. -Koliko bi
oni mogli biti odgovorni?
Ovisi o… -Što misliš, koliko ćemo
ih teško moći ozlijediti?
Da je bila živa i duži period
se patila u boli,
za to daju više novca.
Rekla bih da je bila živa barem
10 minuta.
Da li je bila svjesna? Jeli cijelo
to vrijeme bila budna?
Žao mi je, Emily.
Da, bila je budna.
U redu je…
Ako je tako dugo bila u bolovima,
ne znam, 300,000, pola milijuna
za održivu osudu.
Beba sa oštećenim mozgom bi
vrijedila tri milijuna.
Ali istina je, Lisa, kad se sve završi,
ovo nije dobar slučaj. -Zašto nije?
-Jer ti govoriš protiv njega,
a ti si već lagala u svom prvom iskazu.
Slučaj sa semaforom je uvijek
50% rekla-kazala.
I sa samo jednim svjedokom i
dvije različite izjave?
Ja ne bih prihvatio taj slučaj.
Nikoga ovdje nije briga hoće li
dobiti mnogo novca.
Razumijem to, ali…
-Samo želimo da taj papak pati,
i želimo da prijevoznička tvrtki snosi
odgovornost jer ga je uposlila.
Razumijem to. Ali bez obzira
kako to izgleda,
činjenica da je Lisa lagala u prvom
iskazu je užas za tvog odvjetnika.
Zar ne mogu pojasniti zašto sam lagala?
Nije da ja pokušavam zaraditi
nešto novca za sebe.
Istina, ona nema financijskih interesa
i ne mogu ju optužiti za pristranost.
Optužiti za što?
Ne mogu ju optužiti za financijsku korist
jer porota zna da nećeš dobiti
novac ako pobijediš.
I to je nešto, zar ne? -Zar doista
misliš da znamo što to znači?
Žao mi je, tako se to zove.
-Sa kim ti uopće razgovaraš?
Znaš da pojma nemamo što to znači.
Kao da se nisi koncentrirao,
nisi.
Ne znam, pokušavam biti koncentriran.
Samo sam razmišljao na glas.
-Dobro.
U redu, žao mi je.
Žao mi je.
-Dobro, u redu.
Znaš, on nije uvijek bio odvjetnik.
Nekad je bio vrlo fin dečko.
Ipak… -Cijela bit ovog je da mi…
-Je da sredimo tog tipa!
Da ga sklonimo sa upravljača autobusa!
-Je li ona znala da umire?
Pitam samo jer užas saznanja da umireš
podiže cijenu odštete.
Mislim da je ona to sigurno znala.
Da je živjela još par dana
slučaj bi bio mnogo lakši.
Hvala vam.
-Hvala.
Znam da to zvuči užasno ali
uvijek na kraju dođe do toga.
Znamo to, Dave.
U redu je.
Samo bih željela da netko prihvati
odgovornost za to što se dogodilo.
Što su muhe bludnicima,
to smo mi Bogovima.
Ubijaju nas iz zabave.
Što su muhe bludnicima,
to smo mi Bogovima.
Ubijaju nas iz zabave.
Što mislite o tomu?
Lisa? Lisa?
Ne znam.
Znaš što, Lisa? To nije dovoljno.
To jednostavno nije dovoljno.
Shakespeare je nešto napisao,
što je tvoj odgovor na to?
I ne govori mi da ga nemaš
jer ne vjerujem u to.
Doista nemam što za reći, to mi
izgleda vrlo očito.
Matthew?
-Mislim da i jeste očito.
Mislim da on govori da ljudska bića
nisu Bogovima ništa drugo
no kao muhe dečkima koji
ih vole mučiti iz zabave.
Koliko se Bogova tiče, mi smo samo
kao mravi. Ništa drugo.
Darren?
-Hvala ti, Matthew.
Da, slažem se. Nije samo
Shakespeare to rekao, i Gloucester je.
Možda bi neki drugi lik imao
drugačije gledište tog.
Dobro, to je opravdano.
Samo jer je Shakespearov
lik nešto rekao ne znači da se
i on osobno slagao sa tim.
Da, David? -Da, možda nam Shakespeare
nije rekao da se Bogovi ne brinu za nas.
Možda govori da je tu nekakva viša
svijest koju mi ne vidimo.
Božija svijest realnosti je mnogo
razvijenija od naše
da poredeći sa njihovim gledištem
naša poredi muhe sa djecom.
Dobro ali doista ne mislim da
je na to on mislio.
Mislim da je on ovdje mislio na
samovoljnu prirodu ljudske patnje.
-Možda i nije.
Možda poredi ljudsku svijest sa božanskom
i čak iako izgleda nama da ljudska
patnja je nerazumna,
to je samo iz razloga što smo
limitirani sa svojom točkom gledišta.
Dobro, ja…i dalje mislim da nam
nije to želio reći.
Ne, ako kažete da nas
ubijaju iz zabave,
dok je naš pogled na Bogove tako slab
da ne možemo niti reći što oni rade,
kako onda možemo biti arogantni i misliti
da se oni i trude ubijati nas iz zabave?
Ne znam.
Monica?
-Mislim da on uopće ne misli tako.
Mislim da nam kaže da Bogove nije
briga za ljudska bića
i da nas vole samo mučiti i
ubijati iz zabave.
Ali ako je Božija svijest tako
razvijenija od naše
da im izgledamo kao muhe,
kako onda možemo biti sigurni što
oni misle o nama ili što rade?
Dobro, David, mislim da si ti
pokazao svoje mišljenje.
Ali Shakespeare nije to mislio.
Mišljenje znanstvenika je
da je on pokušavao reći…
Mišljenje znanstvenika?
-…o ljudskoj patnji.
Što nam govorite? Da tisuće
Francuza ne može biti u krivu?
Ne, ne govorim to ali volio
bih nastaviti…
Pa, mislim da to i govori.
Jer poredeći ljudsku svijest sa muhama
i govoreći da ne vidimo istinu oko nas
jer nam savjest nije razvijena.
Ne, David, griješiš.
Shakespeare nije tako mislio.
Govori još o tomu u romanu ali
ne želim se zadržavati na ovomu,
jer Shakespeare nije tako mislio.
Doista bih volio da nastavimo.
Jadni Tom je hladan…
Det Mitchell.
-Bok, ovdje Lisa Cohen.
Bok, Lisa, kako ti mogu pomoći?
Samo sam se pitala da li se
nešto događalo u vezi slučaja.
Govorili ste da ćete možda
ponovno ispitati vozača.
Da, i jesmo. Razgovarali smo sa njim.
-Jeste? Što se dogodilo?
Pa, on je ostao pri svom prvobitnom
iskazu i to je to…
Razgovarao sam sa mojim narednikom
i on se složio sa mnom
da i dalje nemamo dovoljno
kako bi ga optužili,
tako da i dalje ne možemo
ništa uraditi.
Pa, ne pokušavam vam reći kako
da obavljate svoj posao,
ali kako ste mu postavljali pitanja?
-Molim? -On očito neće
izmijeniti iskaz ako ga prijatno pitate
za to. Zašto i bi?
Već znamo da je lažov.
-Nekad ranije bismo, Lisa,
samo ga bacili u spremište
sa gumenim crijevom
i iz njega izvukli odgovor koji želimo.
Ali, srećom, to više ne radimo.
-Da, ne radite to bijelcima.
Molim?
Ne radite to bijelcima, kako god,
samo vam kažem da…
Samo malo, komu to ne radimo?
-Bože!
Kao prvo, ne razumijem zašto sad
spominješ rase.
U gradu je više od 40,000 policajaca…
I mrzim što te moram razočarati ali
većina njih su dobri dečki koji
samo nastoje odraditi svoj posao.
Najvažnije je da tužiteljstvo
neće pokrenuti ovaj slučaj.
Možeš razgovarati sa mojim narednikom
ako to želiš, ali on je…
Da, voljela bih to. -Pa, onda
ću te odmah spojiti sa njim.
Prvobitna odluka je donešena
na lažnim informacijama.
U čemu je uopće smisao…
Nema načina da uložimo žalbu?
Ali kako znate da ga je det Mitchell
ispitao dovoljno agresivno
ako niste tamo bili?
-Što se događa?
Moja obitelj je još tamo,
ali Rodrigo studira u Londonu,
a Hector je u Genevi.
Siguran sam da će se na kraju
vratiti tamo jer
žele nešto uraditi za svoju državu.
Ali to je velika briga, tamo
je sad vrlo loše.
Da? Nisam baš pratila to.
veliki je nered. Lani sam pomogao
da se osnuje organizacija
da radi sa djecom čiji su
roditelji ubijeni ili su oteti.
Pokušavamo im naći domove,
najradije u Kolumbiji,
jer ako izgubimo mlade, to je to.
Takva je budućnost.
Da. Voljela bih da znam
više o tomu.
Misliš li da bi Lisu zanimala gluma?
Ne, ne bih rekla.
Zapravo mislim da ona to prezire.
Ipak, možda zbog njenih godina.
Ona bi voljela svijet bez predstava,
bez filmova?
Tko zna?
Želiš li vidjeti sliku moje mame?
-Naravno.
Ovo su moji svi ujaci i ujne.
Vidiš? Velika obitelj.
Nakon što smo razgovarali neki dan,
nazvao sam privatnog istražitelja da…
Koga si zvao? Koga?
Privatnog istražitelja da vidim može li
naći nešto o tom vozaču autobusa.
Doista? -Da. -Dave! Ne mogu vjerovati
da si… -Pričekaj da ti kažem sve.
Nazvao je prijatelja koji je bio
policajac u gradskom prometu.
Znali ste da gradski promet ima svoju
policiju? Imaju svoje odore… -Da?
Samo trenutak! -Što je nas briga u vezi
te policije i njihovih odora?
Dobro, on je pogledao dosje tog tipa.
Saznao je da je on imao još dva
incidenta u manje od dvije godine.
Molim? -Ali nikad nije bio kažnjavan
samo je prebacivan na druge rute.
Zezaš me?
-Zašto me ovo ne iznenađuje?
Ako pročitate papire znat ćete da
da upravo sad pregovaraju sa
sindikatom u gradskom prometu.
I prema mom privatnom istražitelju,
uprava ne želi pogoršati stanje
otpuštajući tog vozača.
Muka mi je od tog. -Znam, ali to znači,
Lisa, da imamo osnovu za slučaj.
Imamo? -Jer sad ih možemo tužiti
za “nemarno zadržavanje”.
Što znači da su oni morali znati kako
je taj vozač rizičan,
i nemarno su ga zadržali dok on
naposlijetku nije nekoga ubio.
I to možeš dokazati? -Naravno, jer
možemo sudski zatražiti njegov dosje,
za koji već znamo da sadrži
štetne informacije po njega.
Ali ti nam ne bi bio odvjetnik, zar ne?
-Ne bih. -Zašto?
Nisam parničar za osobne ozlijede.
-To nije njegovo područje.
Ne znam ništa o tomu, izgubio bih.
-Možeš li nam preporučiti nekoga?
Naravno.
Znam vrlo dobrog tipa.
Zove se Russel Deutsch.
Nije prevarant.
Vrlo je iskusan.
Moraš ubaciti i tu ludu rođaku, ona
će biti korisnik.
Ona neće željeti doći u New York.
To ti odmah mogu reći.
Ako pobijedite, ona će dobiti između
$300,000 i $500,000.
Doći će u New York.
-Sjajan si!
Prvo ćemo uručiti sudski nalog i žalbu
protiv gradskog prometa.
Imaju 20 dana za odgovor,
i kad to urade, onda možemo
podnijeti zahtjev za otkrivanjem.
Izvješća o nesrećama, osobni
dosje i tako dalje.
Ali, morate znati da će ovo potrajati.
Zakon kaže da u roku od godinu dana
morate uči u sudnicu.
Ali obično traje oko 6, ovisno…
6 godina. -Da, obično.
-Spomenula sam Davu,
imam prijatelja koji piše gradsku
rubriku u The Timesu.
Da, ako se i to dogodi to mijenja
sve u našu korist.
Ako pomisle da će imati
negativni publicitet,
posebice u listu The New York Times,
odmah će se željeti nagoditi,
što je prije i tiše moguće.
I ima li bi uvjet da mi ne možemo…
Obično je tako, dobijete novac ali
ne možete govoriti o tomu.
Nitko ne zna za uvjete.
-I što je dobrog u tomu?
Dobit ćete novac. To je loše?
Tako naše društvo kažnjava ljude
jer čine loše stvari.
Dobijanjem novca od osiguravajuće
tvrtke njihovih uposlenika?
Da, to se zove: kaznena odšteta.
Možemo li inzistirati na otkazu
tom vozaču? Kao dio nagodbe?
Naravno, zašto da ne?
-Rade li ljudi to inače?
Naravno, to je jedan od vaših uvjeta.
-Mislite da možemo dobiti ovo?
Nagodit će se?
-Naravno.
-Želim razgovarati sa tobom.
Pretpostavljam da su to moje ocjene?
-Da, jesu.
Imala sam prijateljicu koji je živjela
u ovom kvartu, na broju 262?
To je fino.
-Nisam sigurna da ste ju poznavali.
Cheryl Rowan? Fizioterapeutkinja?
ne, ne znam ju.
-Mislim da je barem 1,000 ljudi…
Molim?
-Ništa.
Lisa mi je rekla da imaš predstavu,
Joan? -Da.
Dobra je, trebala bi ju pogledati.
-Predstava je sjajna, glumci su dobri.
Samo je skromna, osvojit će
sve nagrade u New Yorku.
To je još predaleko.
Ne idem često u kazalište.
To je fino jer možeš dugo raditi u
kazalištu i imati sjajne uloge a da
te opet nikad ne nagrade.
Iako ne glumiš samo zbog tog,
fino je kad ljudi zamijete da si
nešto dobro uradila.
Prije par godina sam glumila u TV
serijalu. U kazalištu sam cijeli život,
i odjednom me je sva rodbina počela
nazivati i čestitati mi
jer su pomislili da sam napokon uspjela.
A to je samo bila glupa TV serija
koja je neko vrijeme plaćala račune.
Taj serijal je bio tako glup…
-Pa, nije baš toliko.
Shvatila sam da je ovo vrlo
sramotno za Lisu,
ali samo sam te htjela upoznati, Emily,
jer si postala veliki dio Lisinog života,
i ne želim ometati,
ali sve ovo u vezi suđenja je odjednom
postalo tako dominantno
i ne mogu nagovoriti Lisu
da mi kaže bilo što o tomu.
To nije istina.
-Ne mogu to…
Želim da znaš, Lisa, da sam vrlo
ponosna što nastojiš uraditi ovo.
Ali ne mogu dopustiti da ti to
postane najbitnije u životu
niti da ti to ometa školske obveze.
Vidite, kad je u pitanju zadaća…
Lisa ima polovičnu stipendiju
u njenoj školi.
Znam da se osjeća odgovornom zbog
tog što se dogodilo. -Da, tako je.
Znam, znam da je tako. Ali ne možeš
preskakati svoje zadaće.
I ne smiješ zbog tog odbaciti
svoju stipendiju.
I nisam, ocjene su mi se malo
pokvarile. Popravit ću ih.
Svatko može uraditi svoju zadaću,
samo sjedneš i napišeš ju.
Bila sam ometena, to je sad gotovo.
U redu. -Nismo morali zbog tog
držati veliku konferenciju.
Ovo nije velika konferencija.
Samo sam željela znati što se događa.
I željela sam upoznati Emily.
Znam da je ovo pomalo čudno.
Lisa? Misliš li da bi Emily željela
pogledati predstavu?
Mislila sam da obje dođete pa da
poslije izađemo.
U redu, pitat ću ju.
Dobro.
Navalite sad.
Mislila sam da sljedeću godinu
provedem sa tatom.
Brineš se za moje ocjene.
Imaju vrlo dobre javne škole
u Santa Monici
i ako budem zvanično sa njim živjela,
ti se ne bi trebala brinuti
za moju stipendiju.
Razgovarala si sa njim o tomu?
-Uopćeno smo pričali.
Želiš li i ti ići? -Ja? -Da, želiš li
i ti odseliti u LA? -Ne.
Samo mi javi ako budeš želio.
-Zašto si takva?
Kakva to? -Zašto si
počela živčaniti?
Jer me ti želiš iživcirati!
-Ne, ne želim.
Ako se želiš odseliti u LA, odseli se.
Zašto to ne možemo niti spomenuti
a da ne shvatiš to osobno?
Samo ti ukazujem na mogućnost!
Evo ti mogućnosti, sama si
napravi jebenu večeru!
Mogućnost je i da možeš uraditi
što god želiš…
Bože dragi, što ti je?
-Nije me briga više, bezosjećajna si!
Samo nastavi, sad stvarno želim
da ovdje ostanem!
Misliš da si ti savršena?
Fino.
-Začepi!
Da ti kažem nešto, Eliot.
Kako biste opisali vašu vezu?
Često ste telefonski razgovarali,
posjećivali jedna drugu?
Rekla bih da smo razgovarale barem
par puta mjesečno.
Nekada i više. Ja bih nju zvala,
ona bi zvala mene.
Kakve su prirode bili ti razgovori?
Uglavnom obiteljske stvari.
Njena obitelj, moja djeca…
Savjetovala vas je u vezi
vaše obitelji?
Da, rekla bih da jeste.
Imate li zabilješke poziva? -Imam sve
moje račune, ako na to mislite.
Nisam snimala razgovore.
-Naravno.
Vidjet ćete da smo prilično
često telefonirale.
Dobro, sjajno. Vidim da ste spremni
došli. -Željela sam donijeti sve.
Kad budu uzimali vašu izjavu,
ponovite sve što ste rekli i meni.
Samo govorite o vašoj vezi.
Kakve vam je savjete davala…
-Dobro.
Emily, gdje si našla ovog odvjetnika?
-Preporučio mi ga je prijatelj.
Pitam jer moj suprug poznaje sjajnog
odvjetnika iz New Yorka
a nije mi baš ugodno sa nekim za
kog nikad nitko nije čuo.
Moj prijatelj je čuo za njega,
rekao mi je da je vrlo dobar.
Da, sigurna sam da jeste. Ali ovdje
ja imam odgovornost
i bilo bi mi mnogo prijatnije sa
nekim tko nije samo pao sa neba.
On nije pao sa neba. Preporučio mi
ga je moj prijatelj.
Ali, Abigail, i ako zamijenimo odvjetnike
opet ćemo ga morati platiti.
Sve to će biti plaćeno iz nagodbe
tako da odlučuješ ti.
Ne, ako svi mislite da je tako dobar…
-Ne znam da li je ili nije.
Moj prijatelj misli da jeste.
-U redu.
Lisa, kako si ti uključena u ovo sve?
Koji je tvoj kut gledišta?
Samo sam željela…
Bila sam tamo.
To si ti i Monica, očito.
Bože, ovo si ti?
To sam ja.
Ovo je njena kćerka?
Bože…
Koliko je imala godina kad je umrla?
Dvanaest.
-Ne mogu niti zamisliti…
Nismo mogle niti mi.
Znaš li da je Monica pitala za nju,
kad je umirala?
Ne, nisam to znala. -Mislim da
je bila zbunjena,
pomislila je na trenutak da
sam ja njena kćerka.
Onda je tražila da ju nazovem i
kažem joj što se dogodilo.
Kao da se nije sjećala da je ona mrtva.
onda je postalo zbunjujuće kad sam ju
pitala kako se ona zove?
Rekla mi je da se ona zove Lisa.
A ja sam odgovorila: ne, ja se tako zovem.
Nisam shvatila da je imala isto ime.
I kad sam saznala da joj je kćerka
mrtva, od tad
imam taj čudan osjećaj da sam nekako
u tih 5 minuta ja bila nekako njena kći.
Znaš, na neki čudan način, očigledno
da ta divna žena
mora ponovno biti sa svojom kćerkom
par minuta, prije no umre.
I…da li je ona još uvijek u tvom tijelu?
Ili se odmah vratila u svijet
duhova kad se sve završilo?
Nisam mislila da je ona
doslovce bila u meni.
Uopće niti ne vjerujem u te stvari.
-Nije me niti briga u što ti vjeruješ.
Bože, zašto si ljuta na mene?
-Jer ovo nije opera!
Molim? -Rekla sam da ovo nije opera!
-Misliš da na ovo gledam kao na operu?
Da! -Jer mislim da je ovo dramatično?
-Mislim da si još uvijek premlada.
Kakve to ima veze sa bilo čim? Mislim
da mogu brinuti više od nekog starijeg,
jer mi se nešto ovakvo nikad
ranije nije niti dogodilo!
Ne, to znači da se lakše brineš.
To je velika razlika.
Ali nije se tebi to dogodilo.
Da, jeste! Znam da nisam ja bila
ta koja je pregažena…
Tako je, nisi. A nisi bila niti ta
koja je umrla od leukemije
a nisi niti ta koja je upravo stradala
u zemljotresu u Alžiru!
Ali, bit ćeš, razumiješ li me?
Bit ćeš ta.
A to nije dramatično.
-Svjesna sam tog!
To prvo rumenilo i lažna dubina u tebi
nije vrijedna ničega.
Razumiješ li?
To ne vrijedi ništa.
Jer će sve to nestati za par mjeseci.
I kad budeš starija,
neće te mnogo uzrujati svaki put
kad pregaze psa,
tek tad ćeš saznati kakva si osoba!
Žao mi je, ali ovaj razgovor nisam ja
počela i ne volim te igrice.
Ne igram nikakve igrice!
-Nemoj mi se praviti uvrijeđena!
Imaš svako pravo da lažiraš svoj život,
ali nemaš nikakvo pravo da lažiraš tuđi.
Tako od ljudi nastaju Nacisti!
Žao mi je, ali sumnjiva sam
da praviš takvu frku oko ovog a
nisi ju niti poznavala
a imaš i probleme sa vlastitom majkom.
-Bože dragi.
Ali ovdje govorimo o mom životu,
moja je prijateljica ubijena,
nikad ju više neću vidjeti,
a znala sam ju od moje 19. godine.
Ne želim od tog praviti dramu
neke nedorasle osobe.
Ne pravim dramu od ničega!
Ja sam bila tamo a ti nisi,
i ako se slučajno izrazim pomalo
hiperbolički, Emily,
takav je način na koji i govorim!
Ne mogu si pomoći jer mi je mati glumica.
Zašto si tako gromka?
Gromka? -Da.
-Dobro.
Trebaš otići. -Zašto?
Jer sam ti rekla da si gromka?
Da, trebaš otići.
-Dobro, i hoću.
Odmah!
-Dobro, samo da uzmem moju torbu.
To što sam ti rekla da si gromka je jer
sam mislila da si izražajna!
Očito sam pogrešno iskoristila tu riječ.
Pogledaj u rječniku kad dođeš kući.
-Bože, nevjerojatna si.
Da, jesam.
-Zašto radiš ovo?
Lisa, ne radim ništa.
Ja sam ljudsko biće.
Monica je bila ljudsko biće. Kao i njena
kćerka i tvoja majka.
Mi nismo sporedni likovi u fascinantnoj
priči o tvom životu.
Nikad nisam to niti rekla niti pomislila,
i doista nisam mislila da si gromka,
pogrešno sam se izrazila.
Nisam te željela uvrijediti, Emily.
Doista nisam.
Tako se loše osjećam zbog
tog što se dogodilo
i trudim se da uradim
nešto u vezi sa tim.
I ne razumijem zašto, ako
sam nešto pogrešno rekla,
ne možeš mi malo popustiti.
Hvala ti što si me pustio da dođem.
Znam da me ne želite ovdje.
-U redu je.
Ali nisam imala nekog drugog
da sa njim razgovaram.
Oduvijek si moje ludosti
smatrao simpatičnim,
i iako to možda nisam uvijek pokazivala,
doista to cijenim. -Nije problem.
Pa…što se događa?
Samo moram razgovarati sa nekim
tko ne griješi u potpunosti u
tomu tko sam ja.
Ili u tomu što mi se događa,
ili oko mene.
Zvuči li dovoljno zbunjujuće?
-Ne, ne.
Ipak, zbog bilo kakvog razloga,
uvijek sam se osjećala kao da se mi
međusobno razumijemo na nekoj razini.
Čak iako sam ja samo nakupina
konfliktnih impulsa,
a ti si zapravo odrasla i najracionalnija
osoba koju poznajem.
Sumnjam da je to točno, ali hvala…
Samo mi je vruće.
Toplo je ovdje.
Ovo je u redu?
-Da, jeste.
Dopuštaš li pušenje u svom stanu?
Možeš pušiti.
Sviđa mi se tvoj stan.
-Hvala.
Zapravo, podstanar sam.
Izvini.
-U redu je.
Ovo je užasno.
-Što to? Što je užasno?
Tako mi se sviđaš.
Izvini, baš sam moron.
-Lisa. Lisa.
Ja sam ti prijatelj.
To se neće promijeniti.
Neće se promijeniti.
-Hvala ti.
Tako mi se dopadaš.
Kako je u Indijani?
U redu je.
Molim te, nemoj to raditi.
Nemoj.
Doista nisam očekivao da će se
nešto poput ovog dogoditi.
Nisam siguran kako bih trebao reagirati.
Ne brini se, neću nikomu reći ništa.
Ja sam sve to inicirala.
Kako god, to je samo seks.
Ponašaš se kao dijete.
Vidimo se u školi.
Pravi si idiot!
Mislim da tinejdžeri trebaju upravljati
svijetom jer
još nisu iskvareni životom odraslih i
idealistični su i brinu se.
Znam da mnogi misle kako su
tinejdžeri naivni,
a i jesu, mnogi od njih.
Ali još nisu imali prigodu
pokvariti se sa razočaranjima
i sirovom stvarnošću načina na
koji se igrice igraju.
Stoga, da, glasala bih: Da.
U redu. Lisa? -Neću niti
komentirati činjenicu
da si upravo poredila 19-to godišnjeg
Palestinca sa članom Hitlerove omladine.
Tako je, obojica vole ubijati Jevreje.
-Lisa! -Polako, djeco.
Zato jer su okupirani i ponižavani
i napadaju ih bombama u njihovim
domovima već 50 godina? -Dijelom jer to vole.
Podignite ruke. -Vole to?
Oni su nitkovi i to vole?
Da! U svijetu postoje nitkovi.
Mislim da im se svidjelo srušiti
World Trade Center!
Ubijaju sestru jer je silovana!
-Tko to? -To je barbarizam.
Praktično sve što rade je
da ubijaju jedni druge.
Da im se to ne sviđa,
ne bi to niti radili.
Vi niste jedini u razredu!
-Ti i nisi Jevrejka, Lisa!
Sljedeći koji progovori a da nije
dobio pravo na to…
Napola sam Jevrejka, nije niti briga.
Nisam niti za ubojstva niti za Izrael.
Lisa! Izađi!
-Dobro, hvala.
Pretpostavljam da sam malo
izgubila živce, ali…
Tko vodi te rasprave?
-Lisa, moraš znati,
dominantoj strani uvijek
odgovara status quo.
Kako to misliš, Ramon? -Mislim da ugnjetavači
koriste nasilje da zadrže svoju poziciju
i to nazivaju pravilima zakona.
Ali kad ugnjetavana osoba koristi
nasilje da promijeni svoj status,
to nazivaju kriminalom i terorizmom.
I onda traže nasilje od vlade
da se to zaustavi.
Razumijem, a što bi to ti
volio da urade?
Na koga to misliš?
Jevrejske ugnjetavače. Što bi
ti volio da oni urade?
Nisam se tako izrazio. -Ne, nisi.
-Ali pošto me pitaš…
Cijeli sam dan o tomu raspravljala, nisam
to željela opet započeti.
Ne manipuliraj sa mnom.
-Ne radim to.
Što mislite o predstavi?
-Nemoj se truditi, mama.
Mislim da je ironija da žrtva Nacizma
smatraju obveznim…
-Da su Izraelci poput Nacista
ne bi nigdje niti bilo Arapa.
-…da koriste nacističku taktiku…
To sam ja i govorila!
-A ja odlazim.
To je pretjerano, Emily.
To je odgovor. To je
taj odgovor Židova.
Što to?
-Odgovor Židova.
ne sviđa vam se što kažem ili
učinim pa onda…
Bože! -To je odgovor
ove židovke.
Dobro, sve je u redu.
U redu je.
Savršen mali trik.
To je njihov odgovor.
Joan, neću se pravdati.
Samo sam mislio
da je to odgovor koji bi dobila od
nekog tko bi zauzeo stav te žene.
Da sam rekao Izraelci umjesto Židovi,
mislim da to ne bi bio problem.
Ali ako želiš prekinuti sa mnom
zbog krivog pridjeva…
Što da radim? Neću te preklinjati.
Halo?
Bok, tata, kako si?
Doista? Zašto?
Nisam rekla da ne želim ići. -Nisi mi
javila što želite jesti…
Annette kaže da te je zvala 4 puta
a da joj se nisi javljala.
Ovi iz ranča su ju pritiskali da odabere
5 jela za petodnevno putovanje
koje planiramo već mjesec i pol.
Razgovarao sam sa Curtisom i samo me
još više zbunio. U čemu je problem?
Mislim da se on radovao tomu.
-Pa, ja nisam stekao takav dojam.
Također mislim, Lisa, da bi
bila dobra ideja
da povučemo poziv da nam
se pridružiš sljedeće godine.
Izgleda da ću imati mnogo više
posla u jesen
i to znači da neću često
biti kod kuće,
a pošto se ti i Annette ne podnosite,
mislim da se ne želim vratiti kući i
tomu nakon 14 sati rada.
Nije da se ne podnosimo. -Moram ti reći,
izgleda mi da nisi ozbiljna u vezi sa tim.
Dobro. -Samo kaži Curtisu da New
Mexico otpada i da ću vas voditi drugi put.
Dobro. -U redu.
-Što je bilo?
Gdine Deutsch?
-Tu sam.
Pomislio sam, ako se tako brzo žele nagoditi,
možda nam je bolje da malo sačekamo,
da ih malo uzrujamo?
Reagiraju na članak u novinama.
-To je uobičajeno.
Ali morate shvatiti da oni
sad nude nagodbu
jer ne žele da se o tomu piše i dalje.
-Radi tog i Russel misli…
Uostalom, cilj i nije bio podignuti
tu svotu. -Molim?
Nismo čuli taj zadnji dio.
-Dame, samo malo…
Rob. Abigail.
Da dovršim svoju misao…
Sad su zagrizli na naš mamac.
Ali ako budemo čekali još 6 mjeseci
riskiramo da izgubimo ovaj zamah.
Razumijete me? Napast ću ih
snažno, garantiram vam to.
Radi tog sam i želio da svi
prisustvujemo ovom razgovoru,
da možemo razgovarati i o drugim
uvjetima, osim novčanog.
Obečajem vam, bit ću
vrlo agresivan.
Kakvo drugi uvjeti? -Mislite
na nekakvu fondaciju?
Molim? -Nekakvu fondaciju za djecu?
-Ne razumijem što mislite sa tim.
Što mislite: osim novca? -Gdine Deutsch,
mislite li na nekakav fond?
Fond koji bi ta tvrtka napravila za
našu djecu, zbog poreza?
Kakav jebeni fond? -Oni su glupi.
-Jer sam vam rekla,
da smo preživjeli tu noćnu moru sa
Monicom i našom djecom,
a to nije bilo prijatno iskustvo.
Samo želim jasno i…novac je u redu.
Lisa, ponosna sam na tebe. -Hvala ti.
-Doista sam ponosna. -Hvala.
Što će se sad dogoditi?
-Moraju razmotriti naše uvjete.
Halo? Da?
Kako to mislite?
-Što je bilo? -Da!
Da. Ramon je imao infarkt.
-Molim?
Hoće li biti dobro?
-Tišina!
Dobro.
Dobro, da zapišem to.
Dobro, stvarno se ne želim
ismijavati, ali
zar ovo nije Jevrejsko pokopno društvo?
-Izgleda da rade za obje strane.
Izvinite me.
Vi ste Joan? -Da.
Ti si sigurno Rodrigo.
Bože, tako mi je žao.
Rodrigo, ovo je…
-Želim ti reći, Joan,
da je moj otac cijelo
vrijeme govorio o tebi.
Doista?
Hvala ti što si mi to rekao.
Ne znam da li je prigodno ovdje…
-Ne, u redu je.
Ali…on je mnogo izlazio.
Znaš, kad sam zadnji put
razgovarao sa njim,
rekao mi je da od trenutka kad
te je prvi put ugledao
želi da te oženi.
Jer je po prvi put od gubitka moje mame
našao ženu sa kojom se
doista može povezati.
Pa, on je bio…
-Izvinite me.
Hvala ti što si išla sa mnom,
doista to cijenim. -Nema ne čemu.
Ne želim biti sablasna, ali…
Ramon smo trebali ići i gledati
The Tales of Hoffman sljedeći tjedan
a i dalje imam ulaznice. želiš li ići
sa mnom ili da ih nekomu poklonim?
U ponedjeljak uvečer,
možemo se srediti. -Ići ću sa tobom.
Što misliš o tomu?
Ljudi se ne ispovijedaju jedni
drugima, mama.
Skroz su odvojeni, tako ja to vidim.
Pa…
Mislim da je tužno što vidiš to tako,
jer mislim da smo nas dvije bile
odlično povezane ranije.
Ne pokušavam te uvrijediti. To je
samo uopćeno razmišljanje.
Dobro.
Mogu li dobiti zagrljaj?
-Naravno.
Užasno se osjećam.
Bok Emily, Lisa.
-Zdravo. -Bok. -Zdravo.
Vrlo sam sretan što vas
mogu obavijestiti sve da nakon
dugačkog sastanka sa odvjetnikom
prijevozne tvrtke
pristaju na iznos od $350,000.
Molim?
-To je sjajno!
Pretpostavljam da se svi slažu
sa tim. -Da! -To je sjajno.
Ali, naravno, moram vam ukazati na tu
ponudu i dobiti odobrenje od vas.
Gdine Deutsch? -Sad, znam da smo
imali nesporazum tijekom zadnjeg poziva
da ste malo žurili.
-U redu je. -Samo smo…
Abigail. Rob. Samo poslušajte
što vam Russel želi reći
i onda raspravimo o svemu kad
čujemo cijelu priču
i on nam da svoju preporuku?
-Da, naravno. Izvinite, nastavite dalje.
Znam da je bilo nesporazuma
tijekom zadnjeg razgovora
da smo malo pretjerivali.
-To je u redu.
Pustite ga da završi! -U redu je.
-Izvinite.
Želim vam reći kako mislim da je
ovo vrlo dobra ponuda.
Smatram da oni jedva
čekaju da se nagode.
Ali također mislim da su u ovom trenu,
pod maksimalnim pritiskom koji
možemo izvršiti na njima,
te ne vjerujem da će ponuditi
ništa više od ovog.
$350,000, to nije sitnica.
-Samo da… -Čujete li me…
Da! -Svi odjednom. Dobro.
Emily? Što ti misliš? -Mislim da
izgleda kao što smo i željeli.
Ali voljela bih da…
-Dobro, to je jedan glas.
Osim ako mislite da možemo
još nešto tražiti.
Mislim da bi to bila velika greška.
-Robbie, što ti misliš?
Dogovoreno!
-Dobro.
Sad, jedina mana ovog dogovora i znam
da bi vas to moglo sve uznemiriti,
je to da tvrtka uopće ne želi niti
raspravljati o otkazu tom vozaču.
Molim? -Kako to mislite?
-Onda im kažite da ne pristajemo.
Ne žele o tomu razgovarati?
-Dame, samo da završim.
Što da završi? Zaboravite na sve.
Hvala. Lisa, želim da shvatiš da sam
vrlo snažno inzistirao na tomu,
ali ne žele raspravljati o kažnjavanju
radnika tvrtke kao dijelu nagodbe
jer se to može vidjeti kao
priznanje krivice sa njihove strane.
A što znači davanje $300,000?
Dogovor van sudnice ne ukazuje
na priznavanje krivice,
ne nosi jednako obilježje.
Povrh tog, možda ne znaš, Lisa,
oni trenutno imaju vrlo velike
razmirice sa sindikatom.
Da, znamo za to! Kažite im
da ne pristajemo.
Znam da je to vaša reakcija…
-Samo zbog tog i jesmo ovdje.
Mogu li reći nešto? Russel?
-Ne odlučuješ ti.
Emily odlučuje? -Halo?
Čujete li nas? -Ne.
Ne slušaju nas, Robbie. -Nije?
-Nije! -Abigail odlučuje,
jer je ona njena rodica.
-Ona nije niti znala za to.
To nije niti bitno. -Možemo li se
vratiti razgovoru, molim vas?
Da, izvinite. Očito sa ove strane
imamo emotivne reakcije.
Slušaj me, Emily? Ne znam što ti misliš,
ali Rob i ja mislimo da prihvatimo
Russelovu preporuku dok možemo.
Jer ako mu sad ne žele dati otkaz,
neće niti poslije.
I za pola godine ili godinu dana…
Mi ćemo biti u situaciji
gdje ćemo ih moliti za polovicu ovog…
-Cijeli bit ove tužbe
je da on dobije otkaz kako ne bi
ubio još nekoga.
A ne da vi dobijete $350,000
za nekoga koga niste niti voljeli!
I jedini razlog zašto uopće i
dobijate taj novac
jer sam ja ovo sve započela. Vi biste
trebali biti spremni dati sav taj novac
da njega sklonite sa ulice!
-Da bi ga sredila, Abigail!
Pa, žao mi je ali ja imam odgovornost
ka Monici i ozbiljno ju shvatam.
Radije bi da me pljuju preko telefona
jer sam bila ljubazna i dopustila ti
da sudjeluješ u ovoj odluci, Lisa,
nadam se da ćeš prihvatiti našu odluku.
Osim ako ne griješim i u tomu.
-To nije niti bitno.
Ako ne griješim u vezi tog, koji
je tvoj interes u svemu ovomu?
Jer sam ju ja ubila!
Ja sam ju ubila, ali ja barem to znam.
A taj tip nije imao pojma!
Lutao je okolo i krivio sve oko sebe.
Samo sam željela da mu netko pojasni
da je napravio grešku.
Ako mu ne daju otkaz, a vi
samo želite taj novac,
a policija ništa ne uradi, kako će on
znati da je pogriješio?
Ne prihvatajte dogovor, Abigail!
Ovo nije zbog novca ne go da bi
on dobio otkaz!
Možda tebi nije bitno,
ali kod nas je $350,000 mnogo novca,
i po meni je to pozitivan rezultat ove
tragedije a ne negativan.
Nije bit dati nekomu otkaz zbog jedne
greške, bez obzira kakva je greška.
Strpaj si to u dupe!
-Lisa!
Ti si ušljivi odvjetnik a ti
si moralistička kučka!
U ovom trenutku, doista imam…
Dobro za tebe.
-Drago mi je da nisam jedina.
Lisa. Što je bilo?
Znate li da sam prošli tjedan
imala abortus?
Ne, nisam to znao.
-Da, koštao me je $400.
Trebam li ja…
Ne, ne idi nikamo.
-Tako je, ostani tu.
Želiš li nam reći što o tomu?
-Da, želim.
Dobro.
Reci nam.
Pa…
Znaju li tvoji roditelji za to, Lisa?
-Znaju.
Jesi li rekla ocu bebe, dušo?
-Nisam, nekoliko njih bi to mogli biti.
Pa, mislim da im trebaš reći, tko
god bi to mogao biti. -Ne.
Ne, ionako sam sigurna da je taj koji
je to bio sad postiđen.
Ne razumijem kakve to uopće ima
razlike, čak i ako mu je žao.
To nije bitno.
Izvinite, nisam vam to
trebala spominjati.
Molim vas, nemojte nikomu reći.
-Mi nećemo.
Ali ti moraš onomu tko bi
mogao biti otac te bebe.
U redu je…moram ići.
Nije bitno tko je otac jer je ta
cijela stvar bila moja greška.
Oprostite…
Što je to bilo?
mama te traži.
-Zašto?
Misli da ideš van sa njom večeras.
-A kamo to? -Ne znam.
Pazi da te ne pregaze.
Sačekaj.
-Što je?
Želim vidjeti da li je to on.
On je, mama, to je on.

Categories: Movie | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

Ice Age: Continental Drift 2012 Romanian

movie image

Download subtitles of Ice Age: Continental Drift 2012 Romanian

Traducerea și adaptarea:
Pământ
Ce-a fost asta?
Ellie, ai auzit?
Am auzit, Manny. Indiferent ce-ar fi,
e la kilometri îndepărtare.
Piersicuța, ești teafără?
Unde e? Niciun adolescent
nu se trezește devreme.
Ușurel, directore.
Nu e la închisoare.
– Trebuia să fiți niște unchi responsabili!
– Ce?
N-am văzut-o pe Piersicuța furișându-se
acum vreo 15-20 de minute.
– Nici că s-a dus cu Louis la cascadă.
– La cascadă?
– Acolo unde merg delicvenții?
– Liniștește-te. Acolo se adună copiii.
Ba nu. E un loc de întâlnire
unde scapă de noi.
Întâi cascada,
apoi își găurește trompa
și peste noapte o să devină
dependentă de mure.
Manny, exagerezi.
Nu va fi mereu fetița ta.
Știu. Asta mă îngrijorează.
Haide!
Louis, vrei să-ți scoți capul
din pământ și să te distrezi?
Sunt cârtiță.
Iar ideea mea de divertisment
nu e să-mi risc viața,
ca să te poți întâlni tu
cu un mamut drăguț.
Ethan nu-i drăguț. E sexy!
În plus,
nu poți fi precaut toată viața.
– Eu aș fi.
– Tată!
N-ai niciun motiv să fii nervos.
Știi ce părere am despre faptul
că mergi la cascadă.
Mai ales de una singură!
– Nu e singură, dle.
– Tu nu contezi, Winner.
Da, ăla-i locul meu.
Și tocmai m-ați pus acolo, mersi.
Hai, dră! Mergem acasă,
unde te pot supraveghea.
Să te… aștept aici?
Sau…
Nu mă sperii, Mamă Natură!
N-ai cu ce să arunci în mine,
iar eu să nu mă descurc.
– Cred că aproape am ajuns.
– Așa sper. Am pierdut volanul.
A văzut-o cineva pe scumpa mea?
Trebuie s-o hrănesc.
Mamă, buni iar vorbește
despre animăluțul ei mort!
– Lăbuțele sus, lume!
– Nu!
Lăbuțele jos, unchiule.
Pute rău!
Fii mai atent, Milton!
O să rănești pe cineva.
– Pisică rea!
– Fugiți!
Bine, spune-mi tu. Când voi avea voie
să mă întâlnesc cu băieți?
Când voi fi mort.
După trei zile.
Ca să fiu sigur.
Manny, ești teafăr?
Dă-te jos de pe fața mea!
A fost distractiv. Acum…
Pe cine să mănânc mai întâi?
Nu, nu!
Unchiule Fungus, tu ești?
Scuze. Scuze. Scuze.
Mamă! Tată!
Scot! Marshall!
– Bunico?
– Dovlecelul ăsta e bun de cules.
– Toată familia mea!
– Vezi? El încă își îmbrățișează părinții.
Nu credeam c-o să-mi mai revăd
vreodată puiuțul.
– Te-am căutat peste tot.
– Da?
Eram sigur! Eram sigur!
Știam eu că n-am fost abandonat!
Incorect. Chiar te-am abandonat!
Dar ne-ai lipsit mereu!
Nu-i așa?
Da, da!
Știam că Sid vrea să-și revadă
draga bunicuță înainte…
Să-i vină vremea.
O să vă îngrop pe toți
și-o să dansez pe mormântul vostru.
E foarte delicată.
Abia așteaptă să petreacă
un pic de timp cu tine, Sid.
Da. Bunico! Bunico?
– Bunico!
– Niciodată nu mă pot distra!
Ce-ar fi să-i arăți grota ta?
I-ar prinde bine un pui de somn.
Am foarte multe să-ți povestesc.
S-au întâmplat multe lucruri,
de ultima oară când ne-am văzut.
– Nu mă interesează.
– Dar am luptat cu dinozauri
în epoca de gheață.
Nu prea are sens, dar ne-am distrat!
Am scăpat de hoașcă!
Haideți să plecăm!
Stați așa. Nu puteți pleca.
Sid ar fi copleșit de durere.
Regret, scumpule.
Lucrurile merg prost acasă.
Mergem în centrul continentului.
Iar buni e mult prea bătrână.
Avertizează comunitatea!
Are tendința de a hoinări!
Asta explică multe în privința lui Sid.
Mamă, tată, dinții bunicii sunt la voi?
Nu și-i găsește.
Poți să mi-l mesteci tu?
– Unde sunt cu toții?
– Mă ocup eu.
Sid… familia ta a fost lovită
de un asteroid.
– Îmi pare rău.
– Poftim?
Diego vrea să spună că…
au plecat.
Te-au căutat ca să ai tu grijă
de bunica.
Fii serios, ce familie dementă
ar lăsa bunica în grijă cuiva…
E o nebunie.
Este o… e chiar…
Familia mea.
Măcar o ai pe buni.
– Nu-i așa, amice?
– Da. Bunica…
Bunico!
– Bunico!
– Se mișcă rapid pentru cineva în vârstă.
– Bunico!
– Bunico!
– Bunico!
– Arată-te, oriunde ai fi!
– Haide, bunico!
– Vino aici. Buni, buni, buni…
Am prune pentru tine.
Exact așa cum îți plac.
Nu vreau să văd așa ceva.
Nu…
Dacă află tatăl tău?
Nu sunt atât de dur pe cât par.
Stai! Auzi?
Arunc mingea!
Du-te departe!
Uite-l pe Ethan!
Ai văzut?
Nu e niciun pericol.
Ia uitați-vă la mine!
– Sunt sigură că n-a pățit nimic.
– Nu mă simt deloc bine.
A fost demențial!
Frumos!
– Nu-i așa că-i perfect?
– “Perfect” e un cuvânt prea mare.
– Poate “adecvat”…
– Despre cine vorbește?
– Despre Ethan?
– Sigur despre Ethan.
– Salut, Winner.
– Ce căutați voi aici?
Manny ne-a pus să te supraveghem.
– Fără ca tu să ne vezi.
Prostule! Prostule!
Bine. Eu mă duc. Arăt bine?
– Louis?
– “Bine”?
– Nu e un cuvânt care să te descrie.
– Louis!
Ești cel mai bun prieten din lume!
Eu sunt…
Bună, Ethan. Numele meu e Piersicuța.
Pe tine cum te cheamă?
Ce tot fac? Gata, fii calmă.
Fii calmă.
Ce intens!
Ce… tare… doare!
Nu… Nu. Nu!
Dezgustător! E ciudata
ce-și petrece timpul cu oposumul.
– Ce s-a întâmplat?
– Ethan, îmi cer scuze. Eu…
Arăți chiar și mai bine
de aproape. Fenomenal! Adică…
– Ai o soră geamănă?
– Întrerup ceva?
– Tată!
– Scuze…
– Stai. Nu. Dă-te tu la stânga.
– Dă-te înapoi.
– Nu te apropia de fiica mea.
– Tată.
– Iar tu ești pedepsită.
– Dar n-am făcut…
Pedepsită!
– Alertă de fraieră!
– E tatăl ei!
– E stânjenitor!
– Ce ciudată!
Piersicuța!
Piersicuța, hai să discutăm despre asta.
Cum ai putut să mă faci de râs
în fața prietenilor mei?
Ai plecat intenționat
unde nu aveai voie.
– Nu-mi poți controla viața!
– Încerc să te apăr!
– Așa fac tații.
– Ei bine…
Îmi doresc să nu fi fost tatăl meu.
E supărată, scumpule.
Piersicuțo, nu e sfârșitul lumii.
– Mă scuzați…
– Nu cred c-a fost vina ta.
– Ce-a fost asta?
– Nu știu.
Stai acolo. Vin eu la tine.
– Ellie!
– Manny!
– Tată!
– Piersicuțo, înapoi!
Grăbește-te, tată! Grăbește-te!
– Diego!
– N-ai fi reușit.
– Ellie, uită-te în spate!
– Ce se întâmplă?
Duceți-vă la podul de pe țărm!
Veți fi în siguranță pe partea cealaltă.
– Nu, Manny! Nu!
– Ne întâlnim acolo!
Manny! Nu!
Ellie, trebuie să plecați de aici!
Plecați. Plecați imediat!
Înapoi! Înapoi!
Tăticule!
Să supraviețuiți!
Indiferent cât va dura, vă voi găsi!
– Mamă, e numai vina mea. Dacă n-aș…
– Piersicuța, nu e vina ta! Bine?
Dacă nu-l mai revăd niciodată?
Ultimul lucru pe care l-am făcut
a fost să ne certăm.
Tatăl tău e cel mai puternic și încăpățânat
mamut pe care l-am cunoscut vreodată.
Se va întoarce la noi.
Îți promit.
Haideți, ajutați-mă să întorc chestia asta.
Vă rog pe toți să încetiniți!
Nu vă panicați!
Stai! Unde-i Louis?
Trebuie să-l găsim.
Bine. Repede!
Au nevoie de mine.
Trebuie să ne întoarcem.
Manny, e prea mare ca s-o întoarcem.
Curenții ne duc în larg.
Mama mea spunea că veștile proaste
sunt vești bune deghizate.
– Înainte să te abandoneze?
– Da, înainte.
Ideea e că, deși situația e gravă,
după fiecare colț se află un curcubeu.
Și nu ne așteaptă decât o navigare lină!
Navigare lină, Sid?
– Louis!
– Louis!
– Winner!
– Winner.
Louis, unde ești?
Vino, trebuie să plecăm.
– Louis.
– Piersicuțo!
Louis, trebuie să sari!
– Nu. Nu. Salvează-te!
– Nu plecăm fără tine.
– Slavă Domnului!
– Sari!
– Mulțumesc că te-ai întors.
– Cum adică? Prietenii nu se părăsesc.
Minunat! Să mergem!
Zidul va continua să se miște
până se va prăbuși peste noi.
Trebuie să ajungem la podul de pe țărm.
Întrebări?
– Da.
– Când bei apă cu trompa…
– Are gust de muci?
– Nu.
Uneori.
Haideți să ne mișcăm!
S U B T I T R A R I – N O I . R O
– Îndreptați-vă privirea spre orizont!
– Nu găsesc orizontul!
Fir-ar să fie!
Ține-mă în brațe!
Dacă nu supraviețuim,
găsiți-mi o soție și spuneți-i c-o iubesc!
Am reușit! Zău așa, oceanule,
asta-i tot ce poți?
Am dreptate, amice?
Chiar există un curcubeu
după fiecare colț.
Piersicuțo!
– Te simți bine?
– Mă îngrijorează tata.
Ascultă-mă, vom ajunge la el.
Vom sta departe de zid
și vom ajunge imediat la podul de pe țărm.
Vom supraviețui cu toții.
Bine, poate nu și ei,
însă restul nu vom păți nimic.
Încă ne îndepărtăm de casă.
Da, dar am supraviețuit
și încă ne avem unul pe celălalt.
– Putea fi și mai rău, nu?
– Are și el dreptate o dată.
Am supraviețuit furtunii, talazurilor,
peștilor răpitori ce ne credeau mâncare…
Ce ni se mai poate întâmpla?
E cineva?
– Ce naiba?
– Încerc să dorm!
– Buni? Trăiești!
– N-ai idee cât ne bucurăm să te vedem!
Grăsanule, vrei să mă scoți de aici?
Consideră-mă desert.
Asta te motivează.
Nu-mi vine să cred!
Ai dormit pe furtuna aia?
Am dormit și când a venit cometa
de a ucis unicornii.
– Mulțumesc pentru baie, Sid.
– Bunico, ia-mă de lăbuță!
În niciun caz.
E prima mea baie de câteva decenii.
– Poftim dovada.
– Repede! Să facă cineva ceva!
– Te-am prins, bunico.
– Dă-mi drumul!
Bunico…
Ce vă holbați așa?
Nu mai pot face baie în liniște?
Mă învârtiți ca pe o friptură.
Care-i durata de viața
a unei femele leneș.
O să trăiască mai mult
decât noi toți, știi, nu?
Cei cu dușmănie trăiesc cel mai mult.
– Cât de mare e acest ocean?
– Apă… apă… peste tot…
Numai că nu e bună de băut.
Poate cu excepția acestei guri.
E puțin cam… sărată!
Scumpo!
Te strigă mămica!
Scumpo! Vino la mine, draga mea.
Doamnă, ai văzut-o pe scumpa mea?
Dacă te referi la animalul tău de companie
imaginar sau poate mort… atunci nu!
Nu l-am văzut.
Băieți, priviți!
Unde sunt păsări, e și țărm, nu?
Prietene! Vino încoace!
Stai! Stai! Întoarce-te!
Întoarce-te!
E o captură imensă, căpitane.
Patru pasageri buni de înhățat.
Unul foarte urât mirositor,
iar altul foarte dolofan.
În oceanul meu?
Ce turnură cumplită a evenimentelor!
Ador turnura cumplită a evenimentelor.
Halucinez eu sau ghețarul acela
se îndreaptă direct spre noi?
Da. Da, se apropie.
Și par să fie animale pe el.
– Vom fi salvați! Vom fi salvați!
– Aud râsete.
Probabil e o petrecere de croazieră.
– Par pufoși.
– Îl bat eu pe ăla mare.
– Pregătiți-vă să-i ciopârțim și împărțim.
– Încetează, Squint.
Așteaptă ordinele căpitanului.
Salutare acolo jos!
Ce norocoși sunteți!
Apele acestea sunt pline de pirați.
Nu-i așa, băieți?
Mă bucur că v-am găsit înaintea lor.
Căpitanul Gutt vă stă la dispoziție.
Știți ceva?
E o maimuță amabilă.
Nu vrem probleme.
Vrem să ne întoarcem pe continent.
Pe continent?
Pe mormanul acela de dărâmături?
Familia mea se află acolo.
Dacă ați putea să…
Familia ta? Ce drăguț!
Sper că ți-ai luat rămas bun,
pentru că nu există cale de întoarcere.
Ba există. Ții mine, căpitane?
Poți naviga până la golfulețul care-și
schimbă cursul și prinzi curentul de acolo.
Bună memorie am cu dovleacul ăsta.
Mulțumesc, dle Flynn.
Vedeți? Știam că există
cale de întoarcere spre casă.
Nu mai există nicio casă!
Există doar locul acesta, iar aici,
nava voastră îmi aparține mie.
Poziție de atac!
Ridică steagul!
– Predați-vă nava sau înfruntați-mi mânia.
– S-o înfruntăm pe Maria?
Nu pe Maria, mânia! Trageți!
Lovește mamutul și câștigi un premiu.
– Trage cu tunurile de la tribord!
– Ador meseria asta!
– Shira, prinde-l!
– Da, căpitane.
– Aproape ai reușit.
– Nu mă lupt cu fetele.
Înțeleg de ce.
Săritură pe burtă!
– Încetează!
– Să trecem la atac, Tony!
Somn ușor, uriașule!
– Bună!
– Salut, amice.
Bun venit la petrecere.
Să vedem ce mișcări ai.
Dansează, peștișorule!
E cântecul nucii de cocos.
Dansul fericirii!
Ia te uită!
– Unde-i prada mea? A văzut-o cineva?
– E chiar în spatele tău.
Unde? Unde mi-e prada?
– N-o văd nicăieri.
– Eu doar asta văd.
Ce vacanță plăcută!
Ce mai frumoasă din viața mea.
Bună dimineața, feblețe!
Dă-mi voie să fiu primul
care îți întinde o mână prietenească.
– Ăla-i piciorul tău.
– Nu-ți scapă nimic, nu?
Ce vrei?
Sunt convins că te simți pierdut,
speriat, confuz.
Permite-mi să-ți explic.
Ajutați-mă, băieți!
Căpitanul va cânta un cântec marinăresc.
Iată-te pe o navă,
călătorind ca o epavă.
Să nu mai spun că nu poți pleca deloc.
Nu vreau să mă dau mare,
Dar îți spun cu glas tare
C-ai avut noroc.
Te-au salvat războinicii mării din apă,
Uită de soție și de fată.
Secundule, prezintă-mă echipajului!
Da, căpitane Gutt.
E mare, înspăimântător
și acoperit cu păr.
Căpos, țâfnos,
Încrezător, cutezător.
– Nu pierde nicio pradă…
– Mănâncă banană.
– El e spaima și stăpânul mărilor!
– Înfiorător.
– Eu sunt.
– El e.
Bine, bine.
Sunt un pirat pionier de prim rang,
iar ei sunt corsarii mei neînfricați.
Cândva și-au pierdut toți sufletul
uite așa.
– E adevărat!
– El ne-a salvat!
Ne-a salvat fundurile.
Viața i-o datorăm lui Gutt!
Și în caz că nu vă omoară…
Și voi îi veți fi datori.
Să-i omor? Eu? Nu. Nu.
Cel puțin nu pe acest mamut
uriaș și folositor.
– Ia-ți labele!
– În orice caz…
Ne aflăm pe o navă ce înaintează
Printre alți ghețari plutitori.
– Vino cu noi în călătorie.
– E o obligație.
– E un pont.
– Ascultă-ne sfatul.
În lumea prin care rătăcim
Trăim numai dacă furăm.
Din fericire sunt expert în așa ceva.
E cel mai bun!
– Jefuim și furăm.
– Trebuie să plecăm.
– Aruncător de cuțite.
– Trebuie să plecăm.
– Ucigaș de leneși.
– Chiar nu mai putem sta.
Incontestabil! De necontestat!
– Da, ați ghicit!
– Stăpânul mărilor!
– Mai scutește-mă…
– Eu sunt.
– El e.
– Eu sunt!
– Cine este?
– Tu ești!
Vă verificam. Știam.
Eu sunt!
Frumoasă cântare, dle!
Căpitanul Gutt (pântece).
Serios?
Și eu am un pic de burtă,
dar nu mi-aș pune numele ăsta.
Ce comic!
Ești un tip comic!
Dar nu așa mi-am câștigat numele.
Datorită ăstora mi se spune așa.
– Nu înțeleg.
– Nu? Bine.
Hai să-ți dau un indiciu vizual.
– Dacă apăs ușor aici…
– Mă gâdili!
Și cobor astfel…
O să-ți iasă mațele pe ochi.
– Tot nu înțeleg.
– Ascultați-mă.
Oricât de tentat aș fi să mă alătur
maimuței, iepurașului de Paște
și gelatinei gigantice,
o să mă abțin.
N-o să mă împiedice nimeni
să mă întorc la familia mea.
Îți fac ficatul praf, amice!
Lasă-mă să-l bat!
Familia aia o să-ți aducă moartea.
– Secundule, scapă-ne de leneși.
– Am înțeles, căpitane!
– Pregătiți scândura!
– Pregătiți scândura!
Pregătesc scândura!
Ce? Vrei să mă arunc în apă?
Nu pot pentru că am mâncat
acum 20 de min, și știi regula…
– E un mit.
– Bine…
Atât timp cât nu pățesc nimic.
– Stai!
– Slavă Domnului!
Aruncă și hoașca!
– Doamnele primele.
– Ce băiat drăguț!
De ce nu poți fi și tu ca el, Sidney?
Stai, buni!
Manny!
Împinge-mă până la liană!
Da, da, am înțeles.
Ce peștișori frumoși aveți!
Încă puțin.
– Ia de aici, mamutule!
– Hai, Manny, bate-i fundul de maimuță!
Uită-te la tine! 11 tone
de iubitor de pământ.
Nu-s gras, sunt pufos!
Păcat, grăsane, îmi erai de folos.
Nici gând, căpitane!
Te-am prins, buni.
Di! Să mergem!
Are cineva colaci de salvare?
Nu! Comorile mele!
Ne-au scufundat nava!
Ce-o să ne facem? O să ne înecăm!
– Ești un animal marin, idiotule.
– Aveți dreptate, căpitane.
– Să flutur steagul alb, căpitane?
– Nu!
– Stai! Cum rămâne cu Shira?
– Ce-i cu ea?
Da, ce-i cu ea?
Mai vrea cineva
să se joace de-a căpitanul?
Bine.
Hai, grăsane, înoată!
– Gutt, Flynn, e cineva?
– Aici. Prinde-te!
Nu! Pleacă!
– Aș prefera să mă înec.
– Cum vrea domnișoara.
– Am zis că n-am nevoie de ajutor!
– Cu plăcere.
Deci, vrei să te alături
echipajului nostru.
Doi leneși, un mamut și un tigru?
Sunteți ca începutul unui banc prost.
Și noi te-am salvat. Asta înseamnă
că tu ești poanta, pisicuțo.
– Nu-mi spune “pisicuțo”.
– Bine.
N-am s-o fac…
– Pisicuțo!
– Dacă se sărută, am să vomit.
Ce? Stai… Nu.
Poate ar trebui să ne odihnim
câteva ore.
Mersi!
Noapte bună, Ellie.
Mi-e dor de tine, tati!
– Nu vezi așa ceva în fiecare zi.
– Ethan!
Bună!
Am vrut să fac asta.
– N-am văzut mamuți care să doarmă așa.
– Ce? Nu. Mă ajută să gândesc.
Duce sângele la creier
de la… mă rog.
Bine… E puțin ciudat.
Deci… cum ești?
– Știi tu… după toate asta.
– Sincer? Puțin cam speriată.
Bine, foarte speriată.
– Tot ce am avut, a dispărut.
– Da, și eu am fost speriat.
Adică… nu speriat, ci îngrijorat.
Vrei să te plimbi mâine cu mine?
Să nu ne mai gândim la toate astea.
– Vrei să te plimbi cu mine?
– Păi, aproape m-ai strivit azi dimineață.
Așa că m-am gândit
că mai rău de atât nu se poate, nu?
– Da…
– Încă un lucru.
Nu-i foarte important,
dar ar fi bine să nu vii cu oposumul.
Louis? Sigur, nicio problemă.
Uite cine-i fericită!
– Ethan e grozav, nu-i așa?
– Scumpo, știu că-l placi,
dar nu lăsa pe nimeni
să te schimbe, bine?
Știu.
Urci și tu?
– Cred că am să dorm pe jos în seara asta.
– Bine.
– Noapte bună, scumpo.
– Noapte bună, mamă.
Noapte bună, tati.
Mestecă sandvișul ăsta pentru mine.
Buni, de ce nu ne-a vrut
familia noastră?
– Ce e în neregulă cu noi?
– Ne cred niște stângaci.
Că nu putem face nimic
cum trebuie.
Un șobolan!
– Stângaciule!
– Sid!
N-o să ajungem acasă cu chestia asta.
Trebuia să te gândești la asta
înainte să ne distrugi ghețarul!
– Încercând să scăpăm.
– Fătălăule!
– Smiorcăito.
– Plângăciosule.
– Pământ!
– Da, pământ.
– Stai. Ce?
– Nu ea. Acolo!
Pământ!
Vâsliți cu toții!
Mâncare!
Ce dor mi-a fost de tine!
Uită-te la mine! Am slăbit!
Bine, gata cu mâncarea!
Trebuie să construim o plută.
Manny!
Cred că Shira urăște
să construiască plute.
Du-te după ea!
Ne poate ajuta să ne întoarcem.
Shira!
Te-am prins!
– Dă-mi drumul!
– Unde crezi că pleci?
Golfulețul care-și schimbă cursul!
E calea înapoi spre casă.
Asta numiți voi o navă, inutililor?
– Da, inutililor! Puneți osul la treabă!
– Mai repede!
Inutili buni de momeală
pentru rechini ce sunteți!
– Ce a zis?
– Nu știu.
Faceți bucata asta de gheață
să plutească până la apus, sau vă omor!
– Deci? Ce credeți?
– Două cuvinte: managementul furiei!
Vorbesc de curs! Diego are dreptate.
Am găsit calea înapoi spre casă.
Da, e grozav.
Păcat că nu avem o navă.
Bineînțeles că avem. E chiar acolo.
Ce plan bun… Vrei să furi
o navă de pirați de la niște pirați…
Nu-mi place să spun asta,
dar prizonierul nostru are dreptate.
– Da, păi…
– Băieți, liniște!
Copacii au urechi!
Stai puțin!
Poate ne putem ajuta reciproc.
Bună, micuților! Ieșiți afară.
Nu, nu, e în regulă.
Nu vă facem rău.
Vrei să înfruntăm pirații împreună?
N-ai nicio idee
despre ce vorbesc, nu-i așa? Bine…
– Nava… eu vreau…
– Bună încercare, dle Tarzan.
N-ai decât să râzi de mine.
A înțeles el.
– Mersi…
– Pot să încerc și eu?
Fă-ți de cap…
Bine… Fiți atenți!
Șase sași în șase saci.
Șase sași în șase saci.
Au înțeles așa ceva?
Da. Au acceptat!
Grozav! Noi vă eliberăm prietenii
și putem bate împreună pirații!
Ușurel, pisicuțo! Ți-am adus apă.
Ai nevoie de ea.
– N-am nevoie de nimic de la tine.
– Bine, mori de sete.
– Asta o să mă învețe minte.
– Stai!
Vreau apa. Mersi!
Știi, felul în care mulțumești
sună ca o urare de rău!
E un dar.
– Ești cam sensibil pentru un tigru.
– Nu sunt sensibil, bine?
– Sunt un asasin fără remușcări!
– Diego, scumpule!
Ți-am făcut încă un lănțișor
de corali. Le tot pierde.
Cred că încep să înțeleg
de ce nu ești într-un grup.
– Ascultă! Am ales să-mi părăsesc grupul.
– Felicitări, prințesă războinică!
– Și eu mi-am părăsit grupul.
– Serios?!
– Ce?
– Nimic. Știu cât e de greu.
– Să lași în urmă tot ce știi.
– Grozav! Acum o să ne împletim blana?
Amuzant… foarte amuzant.
Pot să-ți spun
diferența dintre noi doi?
Eu deja aș fi dat jos lanțul?
Nu. Amândoi ne-am părăsit grupul,
dar măcar eu n-am schimbat
un grup pentru altul.
– Eu m-am ales cu ceva mai bun.
– Da? Ce anume?
– O turmă.
– Care-i diferența?
– Avem grijă unii de alții.
– Gutt are grijă de mine!
Sunt secundul lui!
Serios? Că nu văd să fi trimis
pe cineva să te caute.
Știi, n-ai să-l învingi.
Prietenul tău, ăla mare și păros,
n-are nicio idee cu ce are de-a face.
Da, dar nici Gutt nu știe.
Bine, toți trebuie să se sincronizeze
perfect, pentru a pune mâna pe nava aia!
Șoriceilor, v-ați ocupat
de partea voastră, nu?
O să iau asta ca pe un “da”.
– Diego?
– Eu o să le eliberez prietenii.
– Sid și buni?
– Să dezlegăm nava, dle!
Da. Dezlegați lianele și nu dați drumul
până când nu suntem cu toții la bord.
– Ne bazăm pe tine, Sid. Înțelegi?
– Da, dle! Foarte concentrat, dle!
Nu-ți face griji. Va fi ușor.
Acum nu mai trebuie s-o păzim pe Shira.
Trebuie să acționăm acum!
Squint, închide hublourile!
Raz, ridică ancora!
– Gupta, ridică steagul!
– Am înțeles, căpitane!
– Suntem pregătiți pentru răzbunare!
– Ador răzbunările!
– Căpitane!
– Shira! Ce ușurare!
– Am crezut că te-am pierdut.
– Mamutul a ajuns la țărm cu mine.
Ce? E aici?
Ți-ai înfipt colții în el?
Te-a implorat să-i curmi viața?
Nu. M-a doborât tigrul.
Ești o ratată!
Am nevoie de războinici
și tot ce am sunt pisicuțe și iepurași!
Și o focă și un cangur.
Dobori tigrul sau mori încercând.
– Fără scuze.
– Da, căpitane!
– Dle Squint!
– Da, dle!
Tu ești secundul meu acum.
Yo ho ho! Să trăiți, căpitane!
La o parte, tigroaico!
Acum mie îmi dai socoteală!
Gutt, ascultă! Vine pentru…
Puneți mâna pe arme, camarazi!
Nu pe lingură, Flynn!
– După mine!
– Să-i dăm bătaie!
Lasă-mă pe ei!
Nu e nevoie, serios!
Și eu vă iubesc.
Du-te la navă, n-o da în bară.
– Dezleagă lianele.
– Nu da drumul.
– Dezleagă lianele.
– Nu da drumul.
– Dezleagă lianele.
– Nu da… Gustare!
Sid, nu! E un fruct de lotus.
O să te paralizeze!
Te rog! Știu eu ce fruct e!
Nu… înghiți…
Vezi! Sunt bine. Mă pricep la fructe…
Da! În sfârșit!
Cine e Iepurașul de Paște acum?
– A mers. A mușcat momeala!
– Haide!
– Nu! A fost o diversiune!
– Știu! Mă distrez de minune!
Nu, tolomacule! Îmi fură nava!
Un singur lucru, Sid!
N-ai fost în stare de atât?
Uită-te la tine!
– Sid, mă auzi?
– Pa, pa!
Spune ceva, amice.
Să mergem!
Nava! Haideți, trebuie să ajungem
pe ea, înainte să ajungă în larg.
Scuze! Te țin mai sus.
Scuze, scuze.
Ia-ți adio, mamutule!
Adio!
Scuze, amice.
Vin, Sid!
Te-am prins, te-am prins!
Vin după tine, mamutule!
Diego! Haide!
Hai, mișcă-te!
– De ce faci asta?
– Nu înțelegi! Nu am de ales.
Nu trebuie să trăiești așa, Shira.
O să fii în siguranță cu noi.
– Noi avem grijă unii de alții.
– Diego, nu mai pot ține!
– Diego!
– Vino cu noi!
Vino cu mine.
– Ce faci?
– Am grijă de tine.
Adio, respirație de banane!
Mersi pentru navă!
Nu! S-a dus pe veci!
Acolo era!
Gata cu vacanța! Mișcați-vă
fundurile la bord, acum!
Gutt, îți pot explica.
Când se va sfârși, voi avea
o blană de tigru pe perete.
Nu-mi pasă a cărui tigru.
Mamutul ăla mi-a luat nava, recompensa,
iar acum și loialitatea echipajului meu.
Îl voi distruge pe el
și pe toți la care ține.
W W W . S U B T I T R A R I – N O I . R O
Așteaptă… așteaptă…
– A fost grozav!
– Pot să vă întreb ceva?
Cum puteți fi atât de fericiți?
Nu vă îngrijorează
că s-ar putea sfârși lumea?
Pot să-i spun secretul nostru?
Vino aici! Vino aici!
Suntem foarte, foarte proști.
Totuși, nu vă îngrijorează
câtuși de puțin o moarte inevitabilă?
Mă duc s-o caut pe Piersicuța.
Băieți, pe aici!
Veniți, e o scurtătură!
– O să-ți placă.
– Hai, fetelor, să ne distrăm!
– Ce tare e!
– Parcă stăm cu susul în jos.
E uimitor!
Ecou!
Păcat că nu e și prietenul ăla
al tău aici, nu?
– Doar nu sunteți prieteni, nu?
– Da, spune adevărul, Piersicuța.
Ești prietenă cu rozătoarea aia sau nu?
Îmi petrec vremea cu Louis și așa…
Dar nu suntem prieteni adevărați.
Nu suntem prieteni?
Louis! Eu…
Te-a prins!
Adică…
– Bine că am aflat.
– Louis, stai!
E un ratat și când fuge!
Piersicuțo, nu te stresa,
acum ești cu noi.
Da, stresul e atât de… stresant.
Da, fato, dacă vrei să te stresezi așa,
fă-o afară.
– Prieteni, ar trebui să ieșim.
– Glumești? E epic aici!
Fugi, fugi!
– A fost demențial!
– A fost mortal!
– Piersicuțo, liniștește-te. Distrează-te!
– Să mă distrez? Asta-i distracție?
– Am plecat!
– Hai, mă!
Chiar vrei să te întorci la ciudatul ăla
și să renunți la noi patru?
E destul de rău ca familia ta
e pe jumătate oposum.
E destul de rău? Nu-i nimic rău
în a face parte din familia mea!
Îmi place să atârn de coadă.
Iar dacă voi sunteți normali,
atunci specia asta va dispărea.
Da? Păi, specia ta va dispărea prima.
Ți-a zis-o!
– Suntem aceeași specie, deșteptule.
– Ce?! Nu ți-a zis-o!
Pot să-mi mișc degetul!
Cel important, cel care a mers la piață.
Pot vorbi din nou! Am avut atâtea
de zis și n-am putut să le zic!
Precum: Hei, n-am murit!
Și: De ce are uraganul ochi,
dar nu și urechi?
Îl arunc în apă.
Spuneți că a fost din greșeală.
Sunt de acord.
Tu ce zici, Diego? Diego?
Calmează-te, amice! S-a zis cu
Căpitanul Nebun și echipajul său.
Haide! În sfârșit
ne întoarcem spre casă!
Nu știu ce-i cu mine. Nu pot mânca,
nu pot dormi. Poate sunt bolnav.
Știu eu de ce suferi.
Începe cu “D”.
Da, “diabet”.
Nu, Sid, nu.
Începe cu “D” și se termină în “E”.
– “Diaree!”
– Nu!
Diego, dragă prietene,
suferă din dragoste.
Da, dragoste!
Dragoste pentru pirați? Nu!
Ți s-au aprins călcâiele
pentru Shira. Recunoaște.
– Un tigru așa făcut ca tine!
– O tigroaică așa făcută ca ea!
Nu, nu, nu!
Vă înșelați amarnic!
Negarea e dovada!
Ești îndrăgostit, motanule!
Diego și Shira stau într-un copac
Și se s-ă-r-u-t-ă!
Foarte matur din partea voastră, băieți!
Diego!
Diego!
Shira?
Voiam să vin cu tine.
E frumoasă!
Sid! Ador leneșii cărora nu le pasă
de igiena personală.
Ăla-s eu, iubito.
Buni! Vino la mine, buni!
Bună, măi!
Cu cât e mai zbârcită stafida,
cu atât e mai dulce fructul.
Lui buni îi place.
Lui buni îi place foarte mult!
Prieteni! Prieteni, de ce nu sunteți…
Manny!
Manny, ești acolo?
– Ellie?
– Noi suntem aici, Manny.
Pe aici, tati!
Chiar am nevoie de tine!
Știu, scumpo! Rămâi acolo!
– Vin!
– Ai avut dreptate, Manny.
Mereu ai dreptate.
Nu, nu, eu…
Stai puțin!
– Ellie n-ar spune niciodată așa ceva.
– Manny? Manny!
Nu, nu! Nu sunt reali.
Sunt monștrii!
Sunt sirene, nu le ascultați!
Cine poate lua răsăritul de soare…
Nu! Par adevărați, dar nu sunt!
O să distrugă nava!
Haide, tigrule! Înoată cu mine.
Sid!
Am o gustare pentru tine.
Și mai și gătește!
Sid, nu!
De ce ne pupăm?
Deoarece croazierele sunt romantice?
Încă cinci secunde și am fi murit.
Sună-mă!
Haide, fetițo!
Haide, scumpo!
Crede că și-a găsit în sfârșit
animalul de companie.
Bravo! Uite, fetițo!
Buni, nu poți arunca fructe imaginare
la animalul tău imaginar?
Ajunge!
– Trebuie să ne uităm după casa noastră.
– Ignoră-i, scumpo.
Eu așa fac.
– N-o poți scăpa din ochi nicio clipă.
– Da, parcă e un copil.
– Numai fără bucurii.
– Hei!
Pregătește-te de impact.
Priviți! Aproape am ajuns!
– Nu m-am îndoit nicio clipă de tine.
– Nici eu.
În afară de cele șase, șapte ori
în care am crezut că vom muri.
Ce s-a întâmplat, scumpo?
Ai spus vreodată ceva și știai
că nu-ți poți retrage cuvintele?
– E vorba de Louis?
– Am greșit atât de rău, mamă.
Nu-i nimic, se întâmplă.
Băieții drăguți te fac să nu
mai gândești limpede. Asta-i sigur.
– Dar Ethan nu e tipul potrivit.
– Și ți-ai dat seama de asta.
Știi ce trebuie să-i zici lui Louis.
Ce se întâmplă?
Podul dintre țărmuri…
A dispărut!
Suntem prinși!
Trebuia să ne întâlnim cu tata aici!
Ce o să ne facem?
Ellie!
Piersicuțo!
Nu! Podul dintre țărmuri…
– Dacă nu mai e, atunci cum o să…
– Sid!
Nu! Trebuie să fie pe partea cealaltă.
– Manny, nu mai este altă parte.
– Trebuie să fie pe aici!
Ellie! Piersicuțo!
Sunt aici!
Te rog… Trebuie să fie pe aici!
Tata!
– Ați auzit?
– Manny!
Nu! Am auzit ceva. Am auzit!
– Aia e…
– Piersicuța? Uite-o!
– Tata!
– Venim, scumpo!
– Nu te mișca.
– Tata!
Piersicuțo!
– Bine ai venit, tăticule!
– Dă-mi drumul!
Care erau șansele?
Tocmai vorbeam despre tine.
Îți place noua navă?
Am numit-o “Dulcea Răzbunare”.
Și uite aici!
Avem captura zilei.
– Ellie!
– Sunt bine.
Dă-i drumul fiicei mele!
E în regulă. Pe mine mă vrea.
Și o să aibă parte de mine!
Te sacrifici pentru fiica ta.
Ce înduioșător!
Previzibil! Vino după ea!
– Bună, camarade!
– Ne mai ții minte?
Suntem băieții răi.
Bine, dă-le drumul!
Nu prea cred.
Ai distrus tot ce am avut.
Eu doar îți întorc favoarea.
– Te-am prevenit.
– Oprește-te!
Dă-i drumul mamutului!
Louis?
– Cine l-a adus pe mușchiulosul ăsta?
– Louis, nu!
Ce face? O să fie ucis.
E în regulă. Mă descurc cu el.
Ce drăguț! Un erou!
Să vedem ce reușești cu vitejia.
Gupta, dă-i flăcăului arma ta.
Mi-a părut bine, puștiule.
Să începem dansul, eroule!
Nu stați acolo ca niște lipitori!
Puneți mâna pe el!
Mergi undeva, amice?
Lasă-mă să-l bat!
– Aveți un ultim cuvânt de spus?
– Scumpo!
Vrei să încetezi cu “scumpo”?
Mami!
Cred că le-am arătat noi, nu?
– Scumpo!
– Ăla-i animalul tău de companie?
Poate că hoașca aia nebună
nu-i chiar atât de nebună.
– Nu… e nebună.
– Aștepți o invitație specială?
– Intră!
– O să regret asta.
Lansez bomba!
Nu fi o pisicuță fricoasă!
– Miroase mai rău decât mine.
– Scumpo!
Ia-o la 40 de grade spre nord.
Buni s-a săturat de fugit.
– Pleacă!
– E în regulă. Sunt de partea ta.
Știam eu că ești o trădătoare!
Micul tău năsuc de iepure
face foarte drăguț când ești nervos!
Ți s-au scurs cele nouă vieți, pisicuțo!
Iepuraș prostuț!
Nu iese nimic bun din a fi pirat.
Nu-i corect, haide…
– Are cineva un șervețel umed?
– Nu te mai plânge, sensibilule!
Cum stă treaba?
Nu arată bine, dle buni.
Cu toată viteza înainte!
Scufundă-te!
Ce bine e!
Mulțumesc, dna balenă!
– Bună, Manny!
– Sid?
Ajutor!
Mama!
Nu, Piersicuțo,
merg eu după mama, tu stai acolo!
Grăbește-te, Manny!
Vremea răzbunării!
– Manny!
– Ellie!
– Mă ocup eu de asta, tată.
– Piersicuțo, nu! E prea periculos!
Nu și dacă ești pe jumătate oposum!
A reușit! Fetița mea a crescut.
Asta-i fata mea!
– Trebuie să plecăm de aici.
– Plecați, sunt în spatele vostru.
Nu! Eu sunt în spatele tău!
Tata!
N-ai unde să fugi, Manny.
Oceanul ăsta nu-i destul de mare
pentru amândoi.
Nu-ți face griji. N-o să mai ocupi
mult spațiu după ce te strivesc.
Ți-am zis că nu trebuia să te pui
cu stăpânul oceanului, grăsane!
Știi, câteodată e bine să ai 11 tone.
Călătorie plăcută, maimuțoiule!
A chemat cineva o balenă?
Deci, tu trebuie să fii “scumpa”!
– Misiune îndeplinită, buni!
– Cine spune că bătrânele nu pot conduce?
Căpitane Gutt!
– Eu sunt!
– Să domnim împreună peste mări.
Tati!
Ce zici de intrarea asta?
Tati!
Manny!
Ți-am zis că tatăl tău
nu va renunța niciodată la noi.
Niciodată.
Chiar am…
Știi, Sid, nu o dai în bară
chiar tot timpul.
– Serios?
– Serios.
Ești un erou.
– Și tu, buni.
– Mersi.
– Încă mă mai dorești la tine în echipaj?
– Poți să știi. Bun venit în turma noastră.
Hei, tu.
Nu-mi vine să cred că ai făcut
aia pentru mine. Mulțumesc.
Mi-a zis cineva odată că nu-ți lași
niciodată un prieten în urmă.
O să fac carii de la atâtea dulcegării.
Dacă aș mai avea dinți.
– Casa noastră a dispărut.
– Unde mergem acum?
Și mami te iubește!
– Abia aștept să descopăr locul ăsta.
– Da!
– Poftim?
– Tată!
Când coborâți de pe navă,
mă aștept ca amândoi să…
Vă distrați.
– Ești un puști viteaz, Louis.
– Stai, ce?!
M-ai auzit bine.
Ar trebui să ieșiți și să explorați.
Du-te unde te poartă vântul.
Dar să te întorci înainte de apus.
– La o oră după apus?
– Să nu întârzii niciun minut!
S-a făcut.
Te iubesc, tati!
– Putem să venim și noi?
– Sigur!
Mereu mi-a plăcut de el.
Louis eroul!
– Nu mai e fetița mea.
– O să fiți amândoi bine.
Știu.
Știi, Sidney,
ai o familie frumoasă aici!
O familie adevărată.
Da, sunt destul de norocos.
– Mesteca kiwiul ăsta pentru mine.
– N-am să mai fac asta niciodată.
Bună, marinare!
Traducerea și adaptarea:

Categories: Movie | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

“Parenthood” Hard Times Come Again No More 2011 Hungarian

movie image

Download subtitles of “Parenthood” Hard Times Come Again No More 2011 Hungarian

- Felvettem Spydert, haver.
– Elmondtad Eddie-nek?
Õ a tervezõ csoport vezetõje.
Mr. Kraft, a mûvészeti rendezõ
elolvasta,
és tetszett neki. Bejutottunk.
Jasmine, kérem, rajzolja le,
hogyan látja a házasságát
tíz év múlva!
Arra gondoltam, hogy veszek
egy házat.
Remélem, Jasmine odaköltözne
velem.
16 éves és lefekszenek egymással.
És semmit nem tehetek ellene.
Amikor ellöknek maguktól,
és azt mondják, hogy õk
jobban tudják,
akkor kell igazán ott lenned.
Attól tartok, hogy már túl késõ.
Halló?
Szia, apa! Megint én vagyok.
Amber még mindig a mûtõben
van. Nem tudunk semmit.
Majd hívj vissza, ha megkaptad.
Szia!
Hoztunk ennivalót.
– Szia!
– Szia!
– Tessék.
– Köszi.
Próbálj meg enni valamit.
Tudom, hogy ez a legrosszabb
az egészben. A várakozás.
Amikor nem tudunk semmit.
De gondolkozzon pozitívan!
Túl lesz rajta.
Nagyon erõs lány.
Köszi.
Köszönöm.
Azt a! Jól reagál vészhelyzetekben.
Igen, remek srác.
Haddie olyan másképp néz ki.
Hogy érted ezt?
Olyan felnõttnek tûnik.
Nagyon szép.
– Szia, drágám!
– Kösz, hogy eljöttél.
Ez a legkevesebb.
– Szia!
– Szia!
Hogy vagy? Kösz, hogy eljöttél.
Enni akarok.
Jól van. Megnézzük,
mit hoztak a többiek.
Nem, apa. Azt mondtad,
hogy ehetünk palacsintát,
és már másfél órája itt vagyok.
– Ezt nézd!
– El akarok menni palacsintázni!
– Van fánk.
– Nem akarok fánkot!
Nyugodj meg, Max!
Ez most egy olyan helyzet,
amikor türelmesnek kell lenned.
– Amber miatt vagyunk itt.
– Nem.
Azt mondtad, hogy nem fog
meghalni Amber, igaz?
Márpedig, ha nem fog meghalni, akkor…
De még ha meg is fog halni,
akkor sem vagyunk orvosok,
szóval nem tudunk segíteni.
Azzal, hogy itt ülünk, nem segítünk.
Ezt már megbeszéltük.
– Ez az, amikor…
– Éhes vagyok!
Ott kell lennünk egymásnak,
és most Amber miatt vagyunk itt.
De engem most nem érdekel
Amber, apa!
– Ne mondd ezt, Max!
– Éhes vagyok,
és enni akarok!
– Max!
– Ne rendezz jelenetet!
Edd meg azt a kicseszett fánkot!
– Fogd be, papa!
– Max!
– Ne beszélj így velem!
– Max! Sajnálom.
– Menjünk ki.
– Enni akarok!
Kiviszem õt.
Ne ütögess!
Hagyd abba, Max!
Kifelé!
Hagyd abba!
Mrs. Braverman?
A lánya nagyon szerencsés.
A lépe sérült meg egy kicsit,
de nincs belsõ sérülése.
Eltört egy bordája és
megrepedt a csuklója.
Ez… értem. Bemehetünk hozzá?
Sok fájdalomcsillapítót kapott,
nincs eszméleténél.
Nem érdekel.
Rendben. Bemehetnek.
Rendbe fog jönni.
Rendbe fog jönni.
Szia, kicsim!
Itt vagyunk.
Rendbe fogsz jönni.
Parenthood 2. évad 22. rész -
Hard Times Come Again No More
fordította: Luke
Kicsim.
Kicsim, itt anya.
Anya és Drew. Rendbe fogsz jönni.
Csak ne lélegezz túl mélyeket!
Mi történt?
Baleseted volt, kicsim.
De rendbe fogsz jönni.
– Mi történt?
– Lassan lélegezz!
– Semmi baj.
– Mi történt?
Rendbe fogsz jönni.
A barátodnak semmi baja.
– Ez fájni fog.
– Én nem…
Szólj a nõvérnek, kérlek!
Szerzünk neked fájdalomcsillapítót,
de minden rendben. Hallod?
Hogyan…
Szerencsés lány vagy, kicsim.
Kértem neked idõpontot.
Igen? És hová?
A nõgyógyászomhoz.
Rendben.
Most, hogy szexuális életet élsz,
el kell menned ellenõrzésre.
El kell menned ellenõrzésre.
Meg kell nézetned a dolgokat.
Hagyd abba, anya!
Elmegyek, de…
Csak úgy mondtam.
Nem muszáj ezt pont most
megbeszélnünk.
Szeretem õt, Joel.
Majd hívj fel és megbeszéljük.
Majd beszélünk.
– Szia!
– Szia!
– Majd találkozunk.
– Szia!
– Sziasztok!
– Szia!
Jasmine…
Köszönöm, hogy itt voltál
a családommal.
Ez csak természetes.
Szeretem õket.
Figyelj… vettem egy házat.
– Gratulálok!
– Nem, nem.
– Neked vettem.
– Nekem?
Eladtam a hajót és a motoromat.
Joellel nagyon sokat dolgoztunk
rajta, hogy felújítsuk,
és szerintem…
nagyon szép lett.
Crosby, nem tudod pénzzel
jóvátenni, amit tettél.
Nem is akarom.
Csak szeretném megadni
neked, amirõl álmodsz.
Engedj elmenni!
Nem is akartam még elmondani
neked,
fõleg nem a kórház parkolójában,
de láttalak odabent és
úgy éreztem…
Nem is tudom, csak… El…
Eljönnél megnézni?
A rajzod alapján csináltuk,
és szerintem elég jó lett.
Jól alakul.
A vödör arany még nincs meg,
és te sem vagy benne, de…
Szerintem kezdetnek nem rossz.
Nem tudom.
Jól van, elég rá annyi.
Figyelj, Max,
szeretnék beszélni veled a
kórházban történtekrõl.
Most eszek.
Az a helyzet, hogy egy család
tagjai vagyunk.
És ha történik valami
valakivel a családból,
ahogy most Amberrõl, akkor
ott akarunk lenni.
Akármilyen éhesek vagy fáradtak
is vagyunk.
Szeretnénk ott lenni a
bajba jutott rokonunk számára.
A család a legfontosabb dolog
az életünkben.
Szóval
szerintem szép dolog lenne,
ha bocsánatot kérnél Sarah nénitõl
azért, amit mondtál.
Nem csináltam semmi rosszat.
Azt ígérted, hogy elmegyünk
palacsintázni,
de megvárattál.
Max, hallottál már az együtt érzésrõl?
Tudod, mit jelent?
Azt jelenti,
hogy átérezzük más emberek
érzéseit,
és nem csak a saját
érdekeinket nézzük.
És ez neked nehézséget okoz
az aspergered miatt.
Szóval nem csináltál semmi rosszat,
csak szeretnék segíteni, hogy
megtanuld, mi az az együtt érzés.
És szerintem épp ezért lenne jó,
ha bocsánatot kérnél
Sarah nénitõl
amiért azt mondtad, hogy
nem érdekel Amber.
Kaphatok még tejszínhabot?
Persze.
Lehet, hogy nem érek oda
a megbeszélés elejére.
Amennyiben így lesz, jegyzetelj
le mindent részletesen!
Megyek, amint tudok.
Csak…
– Kórházban vagyok.
– Istenem! Segítsen!
Rendben, köszönöm.
– Julia?
– Üdv!
– Sydney anyukája.
– Igen.
Én voltam tavaly Sydney
tanítónõje.
Nahát, Ms. Woo!
– Szólítson csak Grace-nek!
– Rendben.
– Látom, babát vár.
– Az nem kifejezés!
Nézze, Julia, ennek a babának most
azonnal ki kell jönnie belõlem!
Rendben, keresünk egy…
Segítenie kell!
Keresünk egy nõvért, jó?
Az idióta férjem nem lehet itt,
tárgyalása van.
És innen nem lehet
telefonálni.
Úgy utálom õt!
Nem is értem, miért mentem
hozzá.
Utálom az ügyvédeket!
Elnézést, a szülészetre kell
mennie.
– Ki az orvosa?
– Nem tudom!
– Rendben, hozok egy tolószéket.
– Lélegezzen, Grace!
– Az elsõ babája?
– Igen.
Teljesen egyedül vagyok.
A rokonaim keleten élnek.
Csak két hét múlva kellett
volna megszületnie.
Nagyon jól fogja csinálni.
Maradjon velem!
– Tessék?
– Indulnunk kell.
Kérem!
Rendben.
Bejelentem magát.
Köszönöm.
Maga egyszerûen csodálatos.
Ki fogja szedni belõlem
ezt az izét, ugye?
Nem személyesen én, de igen.
Szia!
– Adam.
– Beszélnünk kell.
Szörnyen nézel ki, haver.
Mi történt?
Egész este a kórházban voltam.
Minden rendben?
Igen, minden rendben lesz.
Most tudtam meg, hogy
kirúgtad Eddie-t,
és Spydert nevezted ki a
tervezõ csoport vezetõjének.
Igen, így van.
Spyder egy zseni.
Õ a vállalat jövõje.
Nem értem, miért nem
beszélted meg ezt velem.
Eddie már hat éve dolgozott itt.
Két gyereke van. Nagyon jó
munkát végzett.
Gondoltál rá egy percig
is emberként?
Megértem, hogy családja van.
De itt egy céget próbálunk vezetni.
És az a helyzet, hogy Eddie nem illik
bele abba az irányba,
amerre tartunk.
Értem.
Nem elég radikális, nem
elég pörgõs,
nem elég laza.
Megértem, hogy dühös vagy.
Igen, az vagyok. Akarod,
hogy segítsek neked
vezetni a céget, vagy sem?
– Akarom.
– Tényleg?
Mert én nem úgy érzem.
Nekem úgy tûnik, hogy
én összehozom a dolgokat,
hogy te aztán másképp
csinálhasd õket.
Szerintem ez történik.
Úgy érzem, mintha a csicskásod lennék,
és minden, amit csinálok rossz,
és úgyis másképp fogod
csinálni.
Úgy érzem, ez a szerepem.
Úgyhogy az irodámban leszek
és várom, hogy mi lesz a következõ.
Istenem! Úristen!
Az az utolsó, mocskos,
rohadt szemétláda!
Gyûlölöm õt!
Gyûlölöm a férjemet!
Hogy lehet az a rohadék most
tárgyaláson?
Pont most van tárgyalása,
amikor babát várok!
– Lélegezzen, Grace!
– Rendben.
Nagyon jól csinálja.
Fel sem készültem.
Még gyerekülést sem
vettem a babának.
Hogy fogom õt hazavinni?
Nem lesz semmi baj. Majd
kitalálunk valamit.
Egyre gyakoribbak az
összehúzódások, Grace.
Ideje nyomni.
Akkor jöhet az epidurális
érzéstelenítés.
– Ahhoz már túl késõ.
– Tessék?
Túl késõ.
Ne aggódjon, Grace!
A poklok poklát fogja megjárni,
de a végére lesz egy
csodaszép kisbabája.
Maga a legcsodálatosabb ember,
akivel valaha találkoztam.
És én még hisztis ribancnak
tartottam magát.
Én is magát…
Háromra nyomjon! Egy…
Kettõ, három.
Hozzanak gyógyszert!
Tej és süti.
Azt hiszed, nem ismerlek
ennyire?
Hogy érzed magad?
Fáradt vagyok és fáj.
És így nem tudom
megfejteni a rejtvényt.
Gary részegen vezetett,
így elég komoly büntetésre
számíthat.
Értem.
Hogy vagy?
Természetesen nem túl jól.
Nézz csak rám!
De mire gondoltál?
Baleset volt.
Egy olyan baleset,
amit valamilyen szinten
akartál.
Nem én vezettem.
És nyilván nagyon
ki voltam ütve.
De egy olyan emberrel
ültél a kocsiban,
aki egyértelmûen…
A véralkohol szintje
iszonyat magas volt.
Nekem úgy tûnt,
hogy jól van.
Felfogtad, hogy…
Szerintem már épp
eleget támadtál.
– Nem támadlak.
– Akkor mit…
Csak aggódok. Nem értem…
Nem is figyel rád, anya.
Nem érti, min mentél
keresztül.
Neked meg mi bajod van?
Nekem mi bajom van?
Nézz magadra!
Van fogalmad róla, min
mentünk keresztül?
– Mi lett volna, ha meghalsz?
– Oké, felfogtam!
Mit mondjak még?
Nem úgy tûnik, mintha
felfogtad volna.
Nem akarok beszélni róla.
Felfogtam, oké?
Jól van.
Figyelj, szívem!
Kértem idõpontot Maxnek,
hogy adjanak neki új
fogszabályzót.
Újat? Mi történt a régivel?
Mondtam, hogy elveszett,
nem emlékszel?
– Nem.
– Pedig mondtam.
Azt mondtad, hogy nem találod.
Ez azt jelenti, hogy majd meg fogod.
Nem, ez azt jelenti,
hogy elveszett.
Ezek drága dolgok, Kristina.
– Legalább 500 dollár.
– Egyetértek. 700.
Nem értem, hogy lehet,
hogy a fiunk,
aki a legjelentéktelenebb
tényeket is megjegyzi,
hogy felejthette el, hogy
hová tette a fogszabályzóját.
Tudom, hogy idegesítõ, de
elõfordul az ilyesmi.
Várj még egy kicsit.
Meg fogom találni.
– Én már kerestem.
– Ha azt mondom, meg fogom találni,
– akkor meg is fogom.
– Rendben.
Sok sikert! Én már mindenhol
kerestem.
És…
Haddie-t is elvittem a nõgyógyászhoz.
Remek.
Mostantól szedi a tablettát.
Szóval szedi.
Attól még Alexnek továbbra is
óvszert kell húznia.
– Egyetértek.
– Mondd meg Haddie-nek!
– Meg fogom. – Mert tudom ám,
hogy gondolkoznak a fiúk:
azt hiszik, hogy ha a lány
szedi a tablettát,
nekik nem kell óvszert húzniuk.
Tudom, szívem. Furcsa errõl
beszélni.
Kértek még?
Igen, kérünk.
Kértek teasüteményt?
– Igen.
– Kérek.
Ez nem illik hozzá,
de ez igen.
– Ez illik?
– Igen, ez illik a teához.
Illik a teához…
– Akkor én ilyet kérek.
– Én is.
Még valamit? Kockacukrot?
Igen.
Legalább öt kockacukrot.
Ez rendes cukor.
Ez nem lesz jó.
Ez nem. Kockacukor kell.
– Mindjárt jövök.
– Rendben.
Itt leszünk.
Szóval,
végül minden rendben ment.
De már túl késõ volt az
epidurálishoz,
így õrülten sikítozott.
Nagy fájdalmai voltak.
Már el is felejtettem, milyen is
valójában a szülés.
Örülök neki,
hogy nem kell még egyszer
keresztülmennem ezen.
Hát igen.
De szép tõled, hogy
vele voltál.
Köszi.
Csodás életünk van, Joel.
Így hármunknak.
Nincs is szükség semmi másra.
Nagyon boldog vagyok.
Itt vagyok.
– Helló!
– Helló!
Jól van…
Hirtelen megjelenik Hannah
családja
és köré ülnek a kanapén.
A kanapét le lehet nyitni
ágynak.
– Tényleg? Ez tök jó!
– Jesszus!
– Úristen!
– Apa?
Gondold ezt át, kicsim.
– Õ csak egy postás.
– Az egyenruhás pasik dögösek.
Te meg mit keresel itt?
Próbálom megakadályozni,
hogy szörnyû hibát kövess el.
Miért üres a hûtõ?
Szerinted a postások nem esznek?
Eldobod az életedet, Hannah.
Paul, ne… ne támadd õt
le ennyire!
– Én? – Igen. Úgy csináld,
ahogy megbeszéltük.
– Gil!
– Mi lenne, ha egyszer
megszakítás nélkül végigolvasnánk
az egészet?
Rendben.
Csak így tudjuk rendesen
átérezni.
Eldobod az életedet, Hannah.
Magányos vagyok, tudod?
Ne legyél már ennyire sznob!
Ha tényleg megteszed,
végérvényesen lemondok rólad.
Komolyan mondom, Hannah.
– Vége.
– Nem fogsz többet elítélni?
Nem veszed észre, hogy mindent
csak a te érdekedben teszek?
Olyan keményen próbálkozok,
és te még csak észre sem veszed.
Csak fogod és lehúzod az
életedet a vécén.
Nagyon sajnálom, Paul,
de ne így csináld!
Lássuk csak…
Ugye tudod, hogy ez csak
egy olvasópróba?
Tartsunk öt perc szünetet!
– Ezt így nem csinálom tovább.
– Én csak azt akarom,
– hogy jól sikerüljön.
– Köszönöm a lehetõséget.
Nagyon köszönöm, Gil, de az
élet túl rövid.
Miért ilyen érzékenyek
a színészek?
Nem vagyok az.
Csak próbálom úgy csinálni,
ahogy kell.
Sajnálom, hogy a darabod
nem elég jó hozzá,
– hogy megfeleljek benne neked.
– Mindenki maradjon csöndben!
Szünetet kell tartanom.
Nekem is.
– Végeztünk?
– Ez kész katasztrófa.
– Sarah, kérlek!
– Egyedül szeretnék lenni.
Várj meg, kicsim!
Sarah…
Várj meg!
Szerintem hagynod kéne
a színészeknek,
hogy párszor elpróbálják,
– mielõtt elkezdenél…
– Tudom, tudom.
Csak teljesen…
Én…
Teljesen szét vagyok esve.
Azt sem tudom…
Csak arra tudok gondolni, hogy
mi történhetett volna.
Elveszíthettem volna
Ambert.
És szerintem nem tanult
semmit ebbõl a balesetbõl.
És…
Félek. Nagyon félek.
Megmutattad neki a házat?
Nem jött el.
Kösz, hogy átjöhettem.
Azt mondtad, sürgõs.
Csak bocsánatot szeretnék kérni.
Sajnálom, hogy összevesztünk
az edényeken
és hogy viszonyom volt.
Sajnálom, hogy ezt tettem veled
és a fiunkkal.
Szeretlek titeket
és Jabbar mindig számíthat rám.
És azt kívánom, hogy bár
tehetnék valamit,
amivel mindent helyre
tudnék hozni.
Azzal, hogy mondok valami
szépet vagy veszek egy házat.
De nem fog sikerülni.
És nem akarom, hogy kellemetlen
legyen neked a társaságom.
Elszúrtam. Az egész az én hibám.
És szeretném, ha szabadnak
éreznéd magad
és tovább tudnál lépni.
Nem foglak tovább nyaggatni.
Csak ennyit szerettem volna.
Tedd le a könyvet és figyelj
rám egy kicsit, kérlek!
– Max? – Tudtad, hogy
vannak olyan skorpiók,
amelyek egyetlen étkezéssel
kibírják
egy teljes évig?
Nem, nem tudtam.
De most nem a bogarakról
fogunk beszélgetni.
Ki fogjuk találni, hol lehet
a fogszabályzód.
– Elveszett.
– Igen, tudom,
de nem veszett el végleg.
Használjuk a jó memóriádat!
Figyelj ide, jó?
Egy perc alatt meglesz.
Csak figyelj ide!
Anyával már megbeszéltem.
Igen, tudom,
de most velem fogod
megbeszélni.
Hol láttad utoljára?
Ha tudnám, hogy hol volt,
– akkor meglenne.
– Igen, Max,
ez egy jó észrevétel.
Vegyük sorra azokat a helyeket,
ahol aznap jártál.
Csinálunk együtt egy listát.
Adj egy tollat, Max!
Jól van, visszaadom
a könyvedet.
Az a toll nem írásra van!
– Hanem színezésre.
– Rögtön visszaadom.
A szobádban voltál.
– És a konyhában is.
– Mi lenne,
– ha vennél egy másikat?
– Akkor menj el az automatához,
és vegyél ki pénzt!
Hagyd abba, Max!
Ülj le most azonnal!
Ülj le, Max!
Azért haragszol rám,
mert aspergerem van?
Nem, Max.
Nem haragudnék rád azért.
Sosem.
Szóval…
Hova megyünk?
Szeretnék mutatni valamit.
Felismered?
Igen, ez az a kocsi.
Gary kocsija.
Gyere ide! Nézd csak meg!
Látod?
Igen.
Amber…
Két évig voltam Vietnámban.
Tudod, mire gondoltam közben?
Mirõl álmodtam?
Arról, hogy hazajöhessek.
Hogy gyerekeim legyenek.
És unokáim.
Rólad álmodtam, Amber.
És Haddie-rõl.
Meg Drewról, Sydney,
Jabbarról és Maxrõl.
És majdnem elvesztettünk
téged, Amber.
Tudom, hogy nem vagy a topon
mostanában.
Elbizonytalanodtál.
Mert nem vettek fel a Berkeleybe.
Hát, magasról le van szarva.
Talpra fogsz állni, kislány.
Braverman vagy.
Az én vérem folyik az
ereidben.
És, ha még egyszer bármi
ilyesmit csinálsz,
vagy akárcsak gondolsz is rá,
én magam foglak seggbe rugdosni
egészen a Golden Gate hídig.
Nem engedem meg, hogy
tönkretedd az álmaimat.
Megértetted?
Sajnálom!
Sajnálom!
Jól van.
Meghívlak egy hamburgerre.
Helló!
Szeretném tisztázni a
dolgokat, Cory.
Nagyon sajnálom, hogy
úgy kiborultam.
Nem volt jogom hozzá.
Csak egész este a kórházban
voltam és…
Az az igazság,
hogy nem számít, mennyire
kedveltem Eddie-t,
ez a te céged és minden jogod
megvan hozzá, hogy azt
vegyél fel és rúgj ki, akit akarsz,
anélkül, hogy megbeszélnéd velem.
De örültem volna, ha megteszed.
Túlléptem egy határt, és ezt
nagyon sajnálom.
Te nem vagy itt boldog, Adam.
Tessék?
A munkádban. Boldog vagy?
Jól megvagyok.
Úgy érzem, hogy mindig,
amikor csinálok valamit,
amikor új irányt választok
és kifejezem önmagamat,
te mindig csak elítélsz engem,
ahelyett, hogy támogatnál.
És ez nagyon rosszul esik, haver.
– Ez az igazság.
– Értem.
Nagyon megnehezíti a dolgomat.
Nagyon tisztellek és az itt
végzett munkádat is.
Köszönöm.
De szerintem nem ez a megfelelõ
hely a számodra.
Szóval kirúgsz?
Elengedlek.
Nagyon sajnálom, haver.
– Szia!
– Sziasztok!
Örülök, hogy látlak.
– Nagyon ideges vagyok.
– Én nem.
Akkor te vagy az egyetlen.
De ne hazudjatok, ha
nem tetszik, jó?
– Ne hazudjunk?
– Ne.
– Mondjuk meg az igazat?
– Igen?
Szia!
Sajnálom.
Nagyon sajnálom,
hogy olyan hülye voltam.
Gondolod, hogy meg tudsz bocsátani
és tudnál a barátom lenni?
Mert senki mást nem kedvelek.
Igen, azt hiszem, lehetek
a barátod.
Köszönöm. Máris jobban
érzem magam.
Minden jegy elkelt?
Nem tudom, de teltház lesz.
Hátra kell mennem.
Majd otthon találkozunk.
– Remélem is.
– Örülök, hogy eljöttetek.
Ne hagyjatok cserben minket!
A Szentivánéji álom?
Nem, Max.
Elhoztad a mobilodat, Haddie?
– Nem, elfelejtettem.
– Késésben vagyunk.
– Meg kell küzdenie Gideonnal.
– Nem hiszem el, hogy elfelejtettem.
Igen, de aztán hogy is hívják…
– Mi újság?
– Szia!
Mi volt az irodában?
Elég… mozgalmas nap volt.
Az jó.
Hoztam neked egyet a kedvenc
cukorkádból.
Menjünk be!
– Köszönjük, Alex.
– Gyertek!
– Menjünk.
– Mr. Braverman?
Igen?
Csak szeretném elmondani,
hogy szeretem a lányát
és mindig tisztelni fogom õt.
Még valami?
Nem. Csak…
Azt hiszem, csak ennyi.
Húzz gumit!
Igen, uram.
Mi az?
Ebben reménykedtem.
Köszönöm.
Ne edd meg az egészet!
Sarah néni!
Szia, Sarah!
Nagyon sajnálom, amit a
kórházban mondtam.
Aspergerem van.
Semmi baj, Max. Köszönöm.
És nagyon örülök, hogy
nem halt meg Amber.
Mert, ha meghalt volna, most
a temetést kéne szervezned
és valószínûleg túl szomorú lennél
hozzá, hogy itt legyél,
és akkor mi sem lennénk itt.
Ez így igaz.
Tudod, Max, ez egy fontos
este a számomra
és nagyon ideges vagyok.
Mellém ülnél?
– Persze.
– Szuper.
A B-107-es és 108-as
szék a miénk.
– Oké.
– Nem felejted el?
– Nem.
– Hát persze, hogy nem.
Akkor majd ott találkozunk.
– Kéz és lábtörést!
– Köszi.
– Kész és lábtörést!
– Miért mondjátok ezt?
– Ha eltörne a keze és a lába…
– Ez csak egy kifejezés.
De szörnyû kifejezés.
Jó estét!
Teltház van.
– Sarah.
– Igen?
Szeretnék bocsánatot kérni
a próbán történtek miatt.
– Igen, én is.
– Köszi.
Csak sokfelé járt az agyam.
Kösz, hogy visszajöttél.
Elképesztõen jó a szöveg.
És minden tõlem telhetõt meg
fogok tenni, hogy jó legyen.
– Köszönöm, Paul.
– Én köszönöm.
Nahát! Köszönöm.
– Kéz és lábtörést!
– Köszi.
Köszönöm.
Te vagy a legjobb!
Nahát! Ezek a színészek aztán
szeretnek ölelkezni!
– Nagyon jók leszünk.
– Köszi.
– Megmutatjuk nekik!
– Rendben.
Megtiszteltetés.
Köszönöm.
– Ideges vagy?
– Igen.
Nem kell aggódnod, kicsim!
Zeek Braverman játssza Barryt.
Mutasd meg nekik, apa!
Ejha!
Mindenki olyan kedves. Fogalmam
sincs, mi történt.
Azt mondtam nekik, hogy
meghalt a lánya.
Micsoda?
A kanapét le lehet nyitni
ágynak.
Tényleg?
Gondolom, nem fog magától
lenyílni.
Olyan édes vagy!
– Köszönöm.
– Már hat éve
kézbesítek és még soha nem
jöttem össze olyannal,
aki ajtót nyitott nekem.
Ejha! Köszönöm.
Mi lenne, ha nem beszélgetnénk?
Hálás lennék érte.
Rendben.
Akkor csináljuk?
Naná!
– Jesszus!
– Apa!
Az a fickó, aki apát játssza,
nem is hasonlít apára.
Gondold ezt át, kicsim.
– Õ csak egy postás.
– Az egyenruhás pasik dögösek.
Te meg mit keresel itt?
Próbálom megakadályozni,
hogy szörnyû hibát kövess el.
Nem ez lenne az elsõ.
Semmi közöd hozzá!
Húzz el innen!
Örömmel. Ez engem is
kiakaszt.
Jó voltál, papa!
– Mehet, kedvesem?
– Nem.
Vagyis igen.
Igen.
Ne már, csak ennyi?
“Mehet?”
Ennél azért jobban neveltünk.
Magányos vagyok, tudod?
Ne legyél már ennyire sznob!
Én is magányos vagyok, kicsim.
Minden rendben, kicsim?
Igen. Menj csak vissza nyugodtan.
– Mindjárt megyek én is.
– Jól vagy?
Igen, csak rám törtek
az érzelmek.
Mi történt, kicsim?
Sajnálom, amin keresztül
kellett menned.
Szeretlek és megígérem, hogy
vigyázni fogok magamra.
Nekem csak ez számít.
Csak ez számít.
Sajnálom, csak nagyon féltem.
És ahogy most végignéztem
a többieken,
eszembe jutott, hogy többé nem
láthatnám õket
és a darabodat sem.
Nem láthatnám a mûvedet.
Az emberek imádják.
És nagyon büszke vagyok rád.
És tudom, hogy azt mondtad, hogy
ne legyek olyan, mint te,
de ilyen akarok lenni.
Csodálatos, amit tettél.
Nem tudom, hogy öleljelek meg,
mert nem akarom, hogy fájjon.
– Nagyon büszke vagyok rád.
– Jaj, kicsim!
Köszönöm, hogy ezt elmondtad.
Szeretlek.
Nagyon aggódtam érted.
Tudom és sajnálom.
Örülök, hogy jól vagy.
Nem akarok lemaradni a végérõl,
úgyhogy visszamegyek.
Biztos? Nem akarsz kimenni
a mosdóba?
Nem. Jól nézek ki.
Még mindig azzal a
sztriptíztáncosnõvel jársz, Colby?
Már nem sztriptíztáncosnõ.
Burleszkekben szerepel.
Az nem ugyanaz.
Így szemüveg nélkül nézve
nagyon hasonlít rád.
Nem is tudtam, hogy ilyen
rossz véleménnyel vagy rólam.
Nem hiszem, hogy ez a faház
elbírna mindünket.
– Ugyan már! Apa építette.
– Pont ezért mondom.
Ugyanolyan a frizurája.
Nem, a tiéd jobb.
Nagyon szép idõ van egy
kis baseballhoz.
A hazai csapat most tért haza
egy hat meccses körútról.
Tudod, elõször egy baseball meccsen
találkoztam anyáddal.
Igen, tudom, apa.
Tudom, hogy tudod. Már
meséltem.
Szeretnék anyádról beszélni.
Jelents fel, ha nem tetszik!
Szeretlek, apa.
Tudom.
Szerzõ!
Szerzõ!
Csak nyugi, apa!
Szép volt!
Mirõl álmodnak a babák?
Nem tudom. Babás dolgokról.
– Aranyos dolgokról.
– Nincs élettapasztalatuk.
Nahát!
Jó napot!
Nem akarok zavarni.
Jöjjön csak be! Szívem,
õ Julia.
Õ volt itt helyetted.
Nagyon köszönöm.
Egyszerûen szuper volt.
Igazán nincs mit.
Csak azért jöttem, hogy ezt
odaadjam.
Nekem már nincs rá
szükségem.
Mondtam neki, hogy nincs
gyerekülésünk,
mert elfelejtettem.
Hivatalosan is maga az
én hõsöm.
Köszönöm.
Õ itt Christopher.
Nahát!
Az én kis angyalkám.
Szia!
Ez a kis mosoly nekem szólt?
Szeretné megfogni?
– Igen.
– Odamész Juliához?
Menj csak oda hozzá!
Így, ni.
Szia, kishaver!
Szia!
Hát, szia.
Az anyukád nagyon szerencsés.
Nézzenek oda!
Nagyon szerencsés.
Gyönyörû kisbaba.
Már el is felejtettem, milyen érzés.
Helló, szépfiú!
Szia!
Hogy vagy?
Hogyhogy ilyen késõn
még fent vagy?
Olvastam.
Figyelj, Kristina, mondanom
kell valamit.
Nekem is.
– Kezdd te!
– Mondd csak!
Kezdd te!
Mi az?
Kirúgtak.
Ki…
Igen, kiborultam Coryra,
és kirúgott.
– Ma?
– Igen.
Csak még nem volt
alkalmam elmondani.
Kit… tudod, mit?
Úgysem bírtam õt.
Te meg nem szerettél ott lenni.
Nem lesz semmi gond. Van
megtakarított pénzünk.
– Tudom.
– És találok munkát.
– Figyelj, szívem!
– Hamar találok.
Hagyd abba! Minden rendben lesz.
Még sosem hagytad cserben
a családot.
Minden rendben lesz.
Együtt túljutunk rajta.
Rendben?
Te mit akartál mondani?
Találtam egy fogászt, aki megcsinálja
Max fogszabályzóját
– 400 dollárért.
– Kristina!
Még várj vele, Kristina!
Megmondtam, hogy megtalálom,
és így is lesz.
A kukában még nem néztem.
Meg fogom találni.
Ne mondd meg! Hadd találjam ki.
A menyasszony megvan,
csak esküvõ nincs.
– Lesz esküvõ.
– Szevasz!
Szevasz!
Próbáld meg újra!
Szia!
Szia!
Szia!
Mi volt a kórházban?
Nem adom fel.
Szeretnék még egy gyereket.
Szeretnék örökbe fogadni.
Benne vagy?
Megölöm Alexet, Kristina!
– Bocsi a fogszabályzó miatt.
– Az a kis rohadék
ma este a szemembe nézett
és megígérte, hogy gumit
fog húzni.
De nyilván hazudott!
Ugyanis felcsinálta a lányunkat!
Nézd, mit találtam a kukában!
– Ez nem lehet igaz!
– Tudod, szívem…
– Alex nem csinált semmit.
– Miért ilyen szar minden?
Miért nem lehet legalább
egy valami jól?
Miért kell ennyi mindennel
szembenéznem?
Nyugodj meg!
Minden rendben.
– Hogy nyugodhatnék meg?
– Ez az enyém.
– A 16 éves lányunk terhes!
– Ez az enyém.
Tessék?
Ez… az enyém.
Terhes vagyok, Adam.
Nagyon sajnálom,én…
Az meg hogy lehet?
Azt hiszem, azon az estén
történt,
amikor abban a mexikói
étteremben voltunk.
– Túl sok koktélt ittunk.
– Most vesztettem el az állásomat.
– Tudom, szívem.
– Te jó ég!
Majd szerzek munkát.
Kitalálok valamit.
Gyere ide!
Miért nevetsz?
Nem tudom.
– Az egész olyan nevetséges.
– Tudom.
Nem… nem vagy mérges?
Nem tudom, mi vagyok.
Majd én felnevelem.
– Felneveled? – Megtaláltam a
fogszabályzómat!
A gyík ketrecében volt, apa!
Szuper vagyok!
Nagyon szuper vagyok!
– Nem tudom…
– Gyere ide!
– Nem vagy mérges?
– Nem vagyok, szívem.
– Akkor jó.
– Kiborultam.
De nem vagyok mérges.
Én nagyon félek, de
boldog vagyok.
– Te boldog vagy?
– Igen.

Categories: Movie | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

Treasure Island 2012 Finnish

movie image

Download subtitles of Treasure Island 2012 Finnish

Kapteeni haluaa nähdä
sinut kannella, Silver.
Tarvitsetko apua?
Tanssiiko kapteeni, Silver?
Paljonko?
Menemmekö saarelle huomenna?
– Minä menen.
Viemme aarteen.
– Minä vien.
Sinä… Mitä?
– Se on ohi, Silver.
Nämä ajat ovat ohi.
– Hajotatteko miehistön?
Ei, tapan miehistön.
Vedessä on jolla.
Menkää sinne miesten
kanssa ja toivokaa parasta.
Kädet ylös, Billy Bones.
Joko menette alas
tai teidät ammutaan alas.
Et saa varastaa tuota aarretta.
Ben Gunn puhuu oudosti,
mutta totuudenmukaisesti.
Olemme kaikki varastaneet ja kuolleet.
Olen tämän laivan laki
enkä jaa kenenkään kanssa!
Tiedän tarkkaan kuinka paljon
tuosta kuuluu jokaiselle.
Hajotetaan miehistö jos haluat.
Mutta anna meille ansaitsemamme elämät.
Anna meidän jakaa…
Puhut liikaa, John Silver.
Pois laivasta!
Apua Pew!
– En osaa!
Auta Pew!
Olen sokea! En näe!
Veitsi!
Anna minulle veitsi!
AARRESAARI
KOLME VUOTTA MYÖHEMMIN
Pahoittelen Williamin kuolemaa.
– Kiitos, tohtori Livesey.
Miehenne oli hyvä mies.
– Herra.
Sinun täytyy ottaa paikkasi
ja auttaa äitiäsi.
Kerro jos voin auttaa jollain tavalla.
– Pidämme majatalon auki.
Odotan, että näemme teidät.
– Kutsu vain minua, Jim.
Viisitoista miestä arkulla vainaan
Huh-hah-hei ja rommia pullo
Viina ja hiisi
vei miehen hautaan
Huh-hah-hei ja rommia pullo
Olemme suljettu.
– Anna minulle rommia, poika!
Tänne sitä!
– Olemme suljettu.
Haluan sitä nyt!
Tietysti, herra.
Tämä on kätevä lahti.
Haluan puhua talon miehelle.
Se olen minä.
Onko täällä paljon asiakkaita?
– Vain paikallisia.
Emme vuokraa huoneita.
– Vuokraammepas.
Jos maksatte.
– Tietysti maksan.
Minä maksan.
En halua muuta kuin
rommia, pekonia ja munia.
Miksi kutsumme teitä?
– Kutsukaa minua kapteeniksi.
Tässä on huoneenne, herra.
Haluan, että teet jotain vuokseni, Jim.
Mitä?
Kerro jos joku merenkävijä
kulkee tuota tietä -
silloin yksi näistä on sinun,
joka viikko.
Merenkävijä.
– Jatka grogin tuomista!
Täällä on turvallista, kapteeni!
Luonani on turvallista.
Oletko kapteeni Flint?
Kapteeni?
Olin kapteeni Flintin alaisuudessa.
Hän oli kunnian mies.
Meren suurin koira.
Hän purisi jalkasi irti.
Hän purisi sormesi irti
saadakseen sormuksesi.
Ja hän oli kapteenini.
Flint laittoi upseerit riviin,
sitoi kanuunankuulat jalkoihin -
ja heitti mereen katsoakseen
kelluvatko he.
Mutta hän oli kunnian mies.
Hän osasi näyttää armoa. Hän lähetti
heidät avomerelle jollassa.
Antoi heille mahdollisuuden.
– Oliko se armoa?
Haluatko toisen, tohtori?
– En.
Viisitoista miestä arkulla vainaan
Huh-hah-hei ja rommia pullo
Hän on oikein eloisa.
– Hän ei maksa enää juomistaan.
Miten voit?
– Tämä on vaikeaa, tiedät sen.
Tässä on jotain hänen juomisistaan.
Meg…
Onko tuo kaverini Billyn?
Älä mene ämpärin lähelle.
Se on paha!
Jimmy! Kaikki miehet kannelle!
Haluan aamiaiseni!
Munia ja pekonia, Jim.
Bill.
Black Dog!
– Haluan vain jutella.
Haluan puhua vanhalle kaverilleni.
Hyvistä ajoistamme
ja vanhasta kapteenista.
Munat ja pekoni kuulostivat hyvältä.
Oletko onnellinen nähdessäsi minut…
Elossa?
Meillä oli tuuria.
Kauppalaiva otti meidät kyytiin kuuden
päivän jälkeen. – Kuulin sen.
Minäkin kuulin jotain. Sanotaan, että
äijä on kuollut. Onko se totta?
Se on tarpeeksi totta.
– Ja hänen vanhan ruumiinsa -
ympärillä ei ollut hänen aarteitaan.
Onko totta?
Mitä tapahtui sen jälkeen kun
Flint laittoi meidät merelle?
Jos et kerro minulle, tiedän merimiehiä
Bristolissa jotka odottavat sinua.
He maksaisivat paljon jos
kertoisin missä olet.
Menimme saarelle -
ja veimme aarteen.
Heidän sielunsa saavat vartioida.
Vein hänen kolikkonsa Carolinaan.
Uneksin maan ostamisesta -
ja plantaasista.
Flint ei luottanut keneenkään.
Hän nukkui sen kanssa.
Kukaan ei voinut löytää sitä
ilman hänen karttaansa.
Jätä aarteeni paikalleen, Billy.
Kummittelen sitä joka vie sen.
Hakekaa tohtori!
Kummittelen häntä hautaan saakka -
ja vedän hänet mukanani.
Missä kartta on?
Kartta. Missä se on?
Kadonnut, en tiedä.
– Missä Flintin kartta on?
Kuoli hänen kanssaan. En tiedä.
Kysy vielä kerran -
niin työnnän veitsen sisääsi.
Mikä on suunnitelmasi? Aiot palata
sinne Bristolista hankkimalla laivalla?
Sinä, joka tarvitset kapteenin luvan
jopa laittaaksesi kengät jalkaan?
Sinut löydetään heti kun avaat suusi
näiden seinien ulkopuolella.
Ja se vanha merimies poikiensa kanssa -
tappavat sinut.
Mutta he eivät tiedä,
että olet täällä -
jos annat kartan minulle.
Tule takaisin niin tapan sinut!
Sanoin ei merimiehiä!
– Anteeksi, kapteeni.
Sinä tulet kertomaan minulle niistä!
– Et satuta poikaani!
Haluan, että lähdet täältä!
Maksa velkasi!
Haluan, että poistut!
Billy on siis palannut, mutta
et kertonut ensin Long Johnille?
Ihme, ettet hymyile leveästi.
Tehdään tämä oikein.
Apua! Onko täällä ketään?
Voisiko joku auttaa
sokeaa, vanhaa miestä -
joka kadotti näkönsä hänen
majesteettinsa Yrjön suojelemiseksi?
Missä, tai missä
maanosassa olen?
Tämä on Admiral Benbow
Black Hill Covessa.
Niinkö?
Voisiko tuon nuoren äänen
omistaja tulla ystävällisesti tänne?
Voisitko auttaa vanhaa sotilasta?
Voisitko olla ystävällinen
ja auttaa minua?
Äitini antaa ruokaa,
mutta meillä ei ole paljoa.
Kiitos.
Kiitos paljon, nuori mies.
Billy Bones,
tai murran kätesi.
Hän istuu miekkansa kanssa.
Kun tulen näkyviin sinä sanot:
“Tässä on sinulle toinen ystävä.”
Tee se!
Tässä on sinulle toinen ystävä.
Pysy siellä, Bill.
En näe, mutta kuulen.
Liiketoimet ovat liiketoimia.
Anna hänen kätensä minulle, poika.
Siinä.
Musta piste on valmis.
He tulevat perääni, Jim.
He tulevat.
Mitä siinä lukee?
“Tänä iltana”.
– He tulevat perääni.
He tulevat.
Hänen arkussaan on rahaa.
He tulevat tänne.
He tappavat meidät jos varastamme.
Emme varasta.
– Tarvitsemme apua!
Tohtori!
Tulevatko Flintin miehet
Admiral Benbowiin?
Tarvitsemme rahaa
tai kuolemme!
Kyllä! Minä vain…
Tule!
Ei, menen etsimään veromiehet.
He ovat Kitt’s Covessa.
Ei, sinun pitää tulla nyt!
– Etsimme miehet.
He voivat auttaa meitä.
Jim…
Käytä tätä jos tarvitsee.
Etsin veromiehet.
Oletko se sinä?
– Olen, Pew.
Vauhtia!
Minun pitäisi kuulla useampia jalkoja.
– Hän tulee.
Hänellä on avain!
Missä se on?
– Hänen paidassaan. Katso!
Tuossa.
Bones, tulimme aikaisin.
Kaikki miehet jotka
lähetit merelle, Billy.
Tulkaa! Sisään!
Äiti!
– Nämä eivät ole englantilaista rahaa.
Vauhtia, Pew!
Missä hän on?
– Lattialla on jotain.
Hän on kuollut, Pew.
– Arkulle sitten!
Hän on kuollut, Pew.
– Arkulle sitten!
Portaita ylös!
Missä se on?
– Täällä.
Poika on varastanut sen!
– Poika ja se nainen!
He ovat karanneet.
– Etsikää ja tappakaa heidät!
Ota rahat ja juokse!
– Ei, tule!
Ihmisiä tulossa!
– Vauhtia, Pew!
Nyt sain sinut! – Poika on täällä!
Oletko poika?
Tuolla! Tappakaa hänet!
Oletko turvassa?
Onko äitisi turvassa?
Olet turvassa.
Äitisi nukkuu yläkerrassa.
Sinä voit nukkua täällä.
Kaipaatko häntä yhä?
Siitä on kaksi vuotta, Jim.
Ja lapsi.
Mikä tuo on? – Uskon, että Flintin
miehet etsivät tätä.
“12. kesäkuuta 1745,
Caracasin rannikolla.”
7000 puntaa!
Tässä on leveysaste ja pituusaste.
Tämä on kuin tilikirja. – Niin on. Tässä
on kerrottu ryöstettyjen laivojen määrä
Ja rahat!
3000 puntaa, 10 000 puntaa…
Katsotaan…
Nämä merkinnät…
Flint oli piilottanut aarteensa
ja piirtänyt kartan.
Onko tämä Flintin kartta?
– Sen täytyy olla!
Onko tämä Flint?
Tässä on omaisuus!
Minun täytyy kasata itseni.
Täällä on enemmän rahaa kuin me -
näkisimme ikinä.
– Äitini saisi mitä tahansa.
Olisimme vapaita, voisimme elää
kuten haluamme. Olisimme vapaita -
kuin herrasmiehet.
Menemmekö?
– Meidän täytyy!
Oletko purjehtinut?
– En, mutta minulla on karttoja -
ja tiedän miten maailma toimii.
Maailma toimii parhaiten -
kun on olemassa suunnitelma.
Suunnittelen seikkailun ja me molemmat
hyödymme siitä runsaasti.
Luota minuun.
Onko tämä aito?
– On.
Ehdotukseni, herra Trelawney, on että
Jim ja minä palkkaamme kapteenin -
ja miehistön kuunariin,
purjehdimme Bristolista -
ja lähdemme tutkimusmatkalle saarelle,
jonka uskon olevan tässä.
Karibialla.
Pyydän 1000 puntaa.
Jonka takaisinmaksuksi takaan -
500 prosenttia.
5000 puntaa 1000 punnan lainasta?
– Tämä on takuu.
Voin johtaa tutkimusmatkaa koska
palvelin Cumberlandin lääkärinä.
Paljonko oletatte löytävänne kapteeni
Flintin saarelta, tohtori Livesey?
Emme halua sanoa, herra.
Nuori herra Hawkins. Hänen isänsä oli
aina jäljessä maksuista Benbowsta.
Eikö hän lainannut rahaa minultakin?
– Kyllä.
300 000 puntaa.
300 000.
Merikapteeni Smollettilla on hyvä
maine. Hän palveli amiraali Hawkea.
Pyydä hänet Bristoliin nopeasti.
Minä otan huoneet The Georgesta.
Minä rahoitan matkanne. Johdan sitä
itse, jos se on hyväksyttävää.
Se on hyväksyttävää, herra.
– Hunter ja Joyce tulevat Bristoliin.
He auttavat miehistön saamisessa
laivaan jonka olen menossa ostamaan.
Toimitte myös lääkärinä.
Tarvitsemme myös hyttipojan.
Haluatko yhä
elämäsi seikkailun?
Paikka on sinun. Tulkaa Bristoliin
ensi viikon lopussa.
Kun isäsi oli poissa hän sanoi:
“Katso kuuta joka ilta, Meg.”
“Vaikka olen missä tahansa maailmassa”-
“niin minäkin katson sitä.”
– Mennään, Jim!
Tohtori Livesey uskoo, että
olemme kolme kuukautta.
Tätä tietä.
Pysy lähelläni, Jim.
Tulkaa, herra. Mistä tahansa
pidättekään. – Tuoreita banaaneita!
Tohtori?
Tohtori?
Tohtori?
Tohtori?
Oletko kunnossa, poika?
Kaaduit aika pahasti. Tule nyt!
Anteeksi.
Etsitkö venepaikkaasi?
– Kyllä, herra.
Mikä sen nimi on?
Hispaniola.
– Hispaniola?
Ehkä voin auttaa sen löytämisessä.
– Kiitos.
Hispaniola.
Herra Trelawney!
– Siinähän sinä olet, Jim.
Astu laivaan, Hawkins!
Hispaniola, ostettu ja varustettu.
Voisimme lähteä huomenna, jos
miehistön löytäminen olisi yhtä helppoa
Kapteeni Smollett, joka on matkalla,
sanoo että meiltä puuttuu tusina.
Tämä on hieno laiva.
Hyvin valittu.
Kiitos!
– Tällä voi seilata missä tahansa.
Mies joka osaa valita hyvän hevosen
osaa valita hyvä laivan vain katsomalla
Näytätte siltä, että
tiedätte jotain hevosista.
Saanko kysyä kuinka pitkä matka on?
– Kolme kuukautta.
Kenelle puhun?
– John Silverille, herra. – Nuori herra.
Onko teillä kokkia?
Minä olen merikokki.
Kuulin, että etsitte miehistöä.
– Ei, mutta herra Silver…
Ei tarvitse mainita jalkaani.
Kokkaan sormillani, en
varpaillani. – Eikö niin, poika?
Laitan ruokaa Spyglassissa
eikä siellä valiteta ruoasta.
Oletteko purjehtinut?
– Pienestä pojasta lähtien.
Kauppalaivoja.
Onko tämä ensimmäinen kertasi, poika?
– On.
Olet onnekas kun saat
olla tällaisella laivalla.
Tule laivaan
niin voimme keskustella ehdoista.
Anteeksi, mutta ei kannata keskustella
ennen kuin olet maistanut ruokaani.
Tule Spyglassiin kun olet valmis.
Voimme keskustella ehdoista
jos ruoka on maukasta.
Siihen asti, hyvää päivänjatkoa.
– Samoin, herra Silver.
– Herra.
Toinen pullo tätä, kiitos.
Jos saan sanoa suoraan…
– Tämä on mainiota, Silver.
Voisin saada miehistön täyteen
viikonloppuun mennessä.
Tee se!
– Kenellä?
Laiva tuli Karibialta kuusi päivää
sitten. Tunnen miehen.
He ovat rahattomia parin päivän päästä -
sataman nautintojen takia.
Ensimmäinen perämies on George Merry.
– Minulla on sellainen, Arrow.
He seuraavat perämiestään.
– Annatko käskyjä vai laitatko ruokaa?
Laitan ruokaa.
– Tuo heidät viikonloppuun mennessä.
Ei, heti aamulla.
Meillä ei ole aikaa hukattavana.
Aamulla? Selvä homma.
Siivoa upseerien lautaset, Jim.
Herkullista.
Pidän pojastasi.
– Hän tekee kovasti töitä.
Pidämme heidän mahansa täynnä tällä
matkalla, eikö?
Anteeksi.
Black Dog!
Tuo on Flintin miehiä!
– Perään, pojat!
Vauhtia, Morgan!
Tuo oli Flintin miehistössä.
Hän tappeli Billy Bonesin kanssa.
Tuollainen minun talossani!
Vuokraisäntä ei siedä tuollaisia!
Istukaa alas,
haen teille pullon.
Hän pääsi karkuun.
– Hän oli nopea.
Allez, bouche toi!
Hedelmät lastiruumaan!
– Ruuti tuonne!
Vauhtia tai emme ehdi nousuveteen!
Herrasmiehet pois lankulta!
Minä olen kapteeni.
Mikä nimenne on, ensimmäinen perämies?
Arrow, herra.
Minne haluatte siat?
– Kannen alle.
Onko herra Trelawney laivassa?
– Hän on kirkossa, kapteeni.
Miksi sinun täytyy mennä?
– Miksi?
Tämä matka on kaikkein tärkein.
Tämä merkitsee kaikkea, rakkaani.
Tämän jälkeen olemme suuria.
Vaunuja ja hienoja vaatteita.
Oma penkki kirkossa, aivan edessä.
En ole kenenkään kokki.
Ei kenenkään huora.
Voitko kuvitella suuren talon?
– Sinulle ei sopisi peruukki, Johnny.
Haluaisin koittaa sellaista, kulta.
Mitä jos minulle tapahtuu
jotain kun olet siellä?
Kävin pankissa.
Tässä on kaikki mitä meillä on.
En luota pankkiireihin joten piilota ne
sillä aikaa kun olen poissa.
Lähde Bristolista jos
joku tulee urkkimaan.
En tiedä mitään turvallista paikkaa.
– Black Hill Cove, läntistä tietä pitkin
Pojan äiti pitää majataloa yksin.
Mene sinne.
Se on hyvä paikka.
Mitä tapahtuu jos poika palaa?
– Hän ei palaa.
Hän ja se laiva eivät
näe Bristolia enää.
Trelawney,
voimmeko puhua hytissäni?
Kapteeni Smollett.
Minut on pyydetty tänne laivalle
sinetöidyllä käskyllä, herra.
Hyväksyn käskyn, mutten sitä,
etten saa valita omia miehiäni.
Minun rahani, Smollett.
Ette olleet tarpeeksi nopea.
Minun rahani, Smollett.
Ette olleet tarpeeksi nopea.
En hyväksy sitä, että miehistö
kertoo lähtöajan.
Lähdemme tänä iltana.
– Ette ole kapteeni, herra.
Isäni palveli laivastossa 20 vuotta.
Ette ole isänne vaikka
kuinka pukeutuisitte.
Olen Hispaniolan kapteeni
ja minulla on suurin päätäntävalta.
En halua käskyjä miehistöltä enkä halua
kuulla juoruja tarkoituksestamme.
Mitä miehistö sanoo?
– He sanovat “aarre”, herra.
He sanovat “Karibianmeri”.
Miten he tietävät sen?
– Black Dog näki minut. Sana kulkee.
Siksi lähdemme illalla.
Emme ole turvassa Bristolissa.
En pidä kiireestä enkä salaisuuksista.
Hyvästi, herra!
Tuplaan palkkasi. Juuri nyt.
Mitä miehiä otit mukaasi?
– Richard Joyce ja John Hunter.
Tohtori.
– Selvä. Teemme perästä linnakkeen.
Etkö luota miehiin?
– En tunne heitä.
Siirrämme aseet ja ruudin ruumaan
ja pienen määrän tänne.
Vahdimme jatkuvasti.
Eikö John saa kunniaa?
Miksi ruuti siirretään?
– Kapteeni Smollettin käsky.
Herra Merry…
– Mitä?
Jos haluat jutella, pue mekko päällesi
ja mene kokoushuoneeseen -
kuten muut naiset.
Mitä? Senkin saasta, katkaisen
kurkkusi! – George…
Ettekö ole herra Arrow?
John Silver, merikokki.
Ette pääse mukaan
jos tulee vielä ongelmia.
Hän vain toivotti vanhan kaverinsa
Johnnyn tervetulleeksi.
Hän halusi vain kunnioittaa.
– Vai mitä, George?
Ongelmia?
– Katson vain tilanteen.
Toinen seisoo ja toinen makaa.
Pelkkää nahistelua, kapteeni.
Mene kapyysiin, grilli. Miehet
tarvitsevat ruokaa.
Grilli? Kuten haluatte, kapteeni.
Jimmy, tule auttamaan
grilliä perunoiden kanssa.
Älä huoli herra Merrystä, Jim.
– Olen nähnyt pahempaakin.
Tiedät että isot koirat käyvät toisten-
sa kimppuun alussa. He rauhoittuvat.
Tiedän sen.
George Merry
tulee olemaan ylpeä nenästään.
Miksi hänen nimensä on Flint?
– Koska tämä lintu-
on seitsemän meren
suurin varas.
Vanhalla Flintilla
on tyttöpapukaija jokaisessa satamassa.
Ehkä sinullakin on vielä joskus.
Tulemme läheisiksi tällä matkalla.
Olet todella fiksu.
Muistutat itseäni ja tuo on suuri
kohteliaisuus minun suustani.
Meidän pitää huolehtia
että miehistö on iloinen.
Merikokin on tärkeintä huolehtia, että
upseerit ovat tyytyväisiä.
Vie tämä herra Trelawneylle.
Minä ja tohtori olemme
kumppaneita tällä matkalla.
Mistä tässä on kyse, herra Hawkins?
He puhuvat sinetöidyistä käskyistä.
Haluaisin sanoa, että saat ekstraa jos
asiat menevät odotusten mukaisesti.
Kiitos, nuori herra.
Vanhalle Johnille kelpaa ekstra.
Vie tämä kumppanillesi, herra Hawkins.
Kyllä, herra.
Kaikkivaltias Jumala, suojele minua ja
laivaani meren vaaroilta -
syvyyden hirviöiltä
ja tuulten raivolta.
Anna palvelijallesi viisautta.
Tule sisään.
Mahalääkettä, herra Silveriltä.
– Laita se tuohon.
Milloin lähdemme satamasta?
– Hyvin pian.
Jos kapteeni Smollett
aikoo ehtiä nousuveteen.
Matkaan!
Kaikki miehet kannelle!
– Kaikki miehet!
Nostakaa pääpurje, herra Arrow.
– Nostakaa pääpurje, herra Dujon.
Nostakaa pääpurje!
Tämä on hieno ilta, Jim!
Lounaaseen, herra Gray.
– Lounaaseen, herra.
Täältä tulee ruokaa, pojat!
Hän ryösti viisi laivaa yhtenä kesänä
Bermudalla.
Hän piiloutui sumuun ja
ilmaantui kuin aave.
Kuulin, että hän osasi
ilmaantua ja kadota.
Kuten kaverisi rahat, vai?
Mitä sinulla on?
Huonoa tuuria, Joe.
Kuulin, että Flint laittoi
kauppalaivojen selviytyjät jolliin -
ja lähetti heidät merelle -
ja katsoi heidän nääntyvän kuoliaaksi.
Minäkin kuulin tuon.
Haluatko pelata korttia vanhan Israelin
kanssa, herra Hawkins?
Saanko viedä rahasi?
– Jos haluatte, herra Hands.
En usko tarinoita siitä,
että Flint on kuollut.
Hän on kuollut, herra Arrow. Hän kuoli
köyhänä amerikkalaisessa bordellissa.
He heittivät hänen ruumiinsa
mereen miljoonien kalojen ruoaksi.
Miten tiedät sen?
Sain kalan pari päivää sitten
ja se maistui sikareilta.
Olet pulassa, Israel.
– Tosi pulassa.
Ei, herra Dujon.
Valitan, poika.
Katkaisen kurkkusi
koska huijasit!
Israel, hai tuntee toisen hain.
Päästä hänet.
Lähde, Jim. Mene.
Missä grogi on?
Kapteenin annokset, herra Arrow.
Pidämme täällä upseerien rommin ja
minulla on avaimet.
Olet ensimmäinen perämies
joten tee niin kuin haluat.
Tiesin, että rahoittaja on pihi.
Tuotto on tärkeintä.
Lähdimme ennen kuin olimme valmiita.
– Se on totta.
Kuulin, että tämä tarvitsi
korjauksia ennen matkaansa.
Kiitos, Long John!
Herra Arrow haluaa, että miehistöä
pidetään silmällä.
Hän puhuu sinusta hyvää kapteenille jos
pidät silmällä Merrya ja Handsia.
Raportoi meille, Silver.
– Herra Dujon.
Olet valmis, herra Silver.
Voit olla parturi jos
et onnistu merikokkina.
Melkein perillä, Jim.
– Kiitos, Joe.
Laula!
Soita.
Tapan hänet jos joudun katsomaan häntä
vielä yhdenkin yön.
Se hetki tulee vielä, George.
Smollett on taitava. Hän vie meidät
saarelle jolloin otamme aseet -
ja kartan.
Sitten iskemme.
Sillä aikaa saamme miehistön puolellem-
me. Ne jotka ovat lojaaleja upseereille
Tapamme heidät.
“Hän antoi isiemme
kokea ihmeen”-
“Egyptin maassa, Soanin tasangolla.”
“Hän jakoi kahtia meren
ja vei heidät sen poikki”-
“hän jähmetti vedet muuriksi.”
Keitettyä kaalia
ja omenakastiketta.
Tohtori taisteli Fontenoyssa, kapteeni.
– Niinkö?
23. jalkaväkirykmentissä. Kuten myös
luutnanttini Gascoigne.
Hänellä ei ollut hyvää
mielipidettä tohtorista.
En tuntenut luutnantti Gascoignea.
– Hän tunsi teidät -
ja tiesi miten kuvaillaan rohkeuttanne
vihollisen edessä, tohtori Livesey.
Ja tiesi miten kuvaillaan rohkeuttanne
vihollisen edessä, tohtori Livesey.
Kukaan ei tiedä miten reagoi ennen kuin
katsoo espanjalaista tai ranskalaista.
Monien rohkeus…
– Turpa kiinni, Silver!
Kuulittepa mitä tahansa,
takaan, että tällä matkalla…
Ruokin miehet, herra.
Meidän täytyy tehdä
selväksi kumppanuutemme.
Millä ajattelit
saada lainan maksettua?
Mitä omistat
millä voit maksaa 5000 puntaa?
Ei. Tulette tienaamaan hyvin
pelkkänä lääkärinä.
Poikakin saa palkkaa.
Toivon, että tämä
selkeyttää väärinymmärrykset.
Kyllä.
Jimmy…
Ei, älä mene alas. Nouse ylös.
Makaaminen on pahinta.
Pidä pääsi ylhäällä.
– Kaikki liikkuu!
Se rikas mies…
Ottiko hän matkan voitot sinulta?
Kyllä.
– Mutta tohtori ei pistänyt vastaan?
Kai hän pisti?
Niin rikkaat tekevät.
Istu alas.
Kannen alla on puhetta -
kartasta joka on Trelawneylla. Se
näyttää määränpäämme.
Kartta?
Niin.
Haluaisin nähdä sen ja kirjoittaa
siitä päiväkirjaani.
Oma lokikirjani.
Saisin oikean suunnan
koska emme tiedä määränpäätämme.
Oletko nähnyt sen?
– En tiedä.
Huhutaan, että kartta
oli myös sinun.
Etkö ole nähnyt sitä?
– En tiedä.
Se on suuri paperi
ja näyttää kartalta.
Mitä tuo on?
Inkivääriä.
Se auttaa pahoinvointiin.
Anna mennä.
Yritä nukkua.
Mitä haluat?
– Etsin vain ruokaa.
Maksatko?
– Kyllä.
Näen kananmunia.
Ottaisin mielelläni juotavaa, neiti.
Oletko pulassa?
Mihin olet matkalla?
Pysyttelen poissa
Bristolin tieltä.
Millaisessa pulassa olet?
Saarella on kultaa kaikille lojaaleille
miehille. Niin paljon kuin tarvitsemme.
Lupaan, että ne saavat osansa
ketkä tottelevat käskyjäni.
Oletteko mukana?
Laitatko ruokaa Silverille, poika?
– En, herra.
Sekstantti eteenpäin ja
aurinko horisonttiin -
ja kun sen alaosa koskettaa tuota…
Herra Dujon! Pidä huolta ylimmäisestä
purjeesta!
Kaksi ylös!
Aurinko ei enää nouse.
– Kyllä, kapteeni.
Ylös!
Myöhemmin hoidamme leveysasteen
ja saamme itsemme kartalle.
Tähdet ylläpitävät elämää,
eivät unelmat.
Ne ovat aina siellä sinua varten.
Luota siihen mikä on pysyvää.
Tohtori Livesey!
Herra Dujon?
Hän on kuollut, kapteeni.
Mitä tapahtui?
– Hän putosi yläpurjeesta.
Köydet ovat mädäntyneet.
– Mene katsomaan, herra Anderson!
Näin hänen putoavan, herra.
Näin kun hän kiipesi ja putosi.
Herra Arrow, kuka tarkisti ylimmän
päämaston ennen kuin lähdimme?
Herra Dujon.
– Se vain antoi periksi.
Näin kuinka hän yritti ottaa kiinni,
mutta se antoi periksi.
Pojat ovat valittaneet
siitä aiemmin, kapteeni.
Herra Arrow tiesi sen, herra.
Kannen alla oli tunne…
Mitä?
Ei ole minun paikkani puhua.
Kannen alla puhutaan, että lähdimme
satamasta liian nopeasti.
Tässä.
– Se on minulla.
Siitä voi koitua vain yksi asia.
– Naurettavaa!
Ei ole.
Minä otan vastuun
laivan kapteenina.
Pyydän anteeksi.
Kannen alla sanotaan,
että nopeus ja tuotot -
ovat tämän laivan upseerit!
Jotkut arvostavat niitä
enemmän kuin ihmiselämää.
Ota tuo takaisin!
Käske hänen ottamaan tuo takaisin!
Elämässä sattuu onnettomuuksia.
Dujonin laiminlyönti
koitui hänen kohtalokseen.
Davy ei laiminlyönyt.
– Nyt riittää!
Antakaa hänelle hautajaiset.
Annamme hänet Luojalle.
Mitä nopeammin pääsemme perille -
sitä parempi se on kaikille.
Olemme tuossa sumussa tunnin päästä.
– Se on todella paksua.
Muista, että nämä
ovat Flintin vesiä.
Näin Flint tekisi.
Hän odottaisi sumun nousemista
ja sitten hän iskisi.
Onko sinulla lapsia, Israel?
– Pari, John.
Älä lue heille iltasatuja.
Laiva näkyvissä!
Ovatko ne Amerikan merirosvoja?
Emme ole tarpeeksi
nopeita pakenemaan.
Lyhdyt sammuksiin
ja täysi hiljaisuus!
Lyhdyt sammuksiin
ja täysi hiljaisuus!
Nämä ovat kapteenin vesiä,
John Silver.
Näitkö tuon, Wiilliam O’Brien?
Hän on palannut kuolleista.
– Henkiä ei ole olemassa.
Hän on entistä pahempi kuolleena.
– Tuo on vanhan ukon henki.
Sellaista ei ole olemassa.
– Miksi kutsut tuota?
Tuohon reittiin menee
neljä päivää lisää!
Pääsemme sinne perjantaina
jos menemme Bermudan läpi!
Ilman saattuetta on vaarallista
purjehtia. Merirosvot odottavat.
Amerikkalaisten siirtokuntien
merirosvot ovat yhtä pahoja kuin Flint.
Riittää! – Käsken teitä
kulkemaan suoraa reittiä.
Miehistö koostuu
kokeneista merimiehistä.
He eivät mene
näiden vesien läpi.
Uskon, että heidät voidaan ylipuhua.
– Hienoa.
Jos olemme valmiita hyökkäykseen -
pojat suostuvat
suoraan reittiin.
Muut seuraavat perästä.
Olen tästä varma.
Hyvä, Silver.
Ottakaa aseet!
Katsokaa pistoolit ja ruuti.
Missä herra Arrow on?
– Hän ei pysty toimimaan.
Annoitko hänelle viinaa?
Mistä hän sitten saa sitä?
Herra Merry,
toimitte ensimmäisenä perämiehenä.
Selvä, kapteeni.
Ladatkaa!
Mikä kurssi, herra?
Länteen-lounaaseen, herra Gray.
– Länteen-lounaaseen, herra.
Kauanko meidän pitää olla valmiudessa?
Päivä tai kaksi.
Riippuu määränpäästämme.
Nyt olisi todella hyvä aika-
sille, että kartta
tulisi Trelawneyn hytistä -
ja kävelisi suoraan
silmieni edestä.
Mitä luulet, Jim Hawkins?
Hawkins.
Hawkins.
Niin, nyt olisi todella hyvä aika.
Arrow pitää viedä kannen alle
ennen kuin kapteeni näkee.
Herra Silver kieltäytyi. Hän sanoi,
että hän on kuin kesyttämätön koira.
Hän juo lohtuun.
Sinne heikkous menee, Jim:
Miehen kurkusta alas.
Jimmy, Jimmy…
– Olemme menossa tänne.
Onko tämä alkuperäinen?
– Ei.
Ei, toisen kartan saaressa
oli enemmän merkintöjä.
Herra Trelawney
on varmasti tehnyt kopion.
Tarvitsen alkuperäisen. – Tässä on
kaikki: Leveysaste ja pituusaste.
Päiväkirjaasi.
Parempi viedä se takaisin.
Hyvä poika.
Voisimme mennä nyt.
– Minun käskystäni.
Mutta sitä ei tule vielä.
– Emme ole nähneet karttaa.
Kärsivällisyyttä, pojat.
Nyt lähtee.
Ajatelkaa elämiä jotka saatte
jos seuraatte käskyjäni nyt.
Teidän ei koskaan tarvitse
seurata käskyjä.
Ajatelkaa onnea mitä aarre tuo ja
kuinka monta vaimoa saatte.
Saatte 35 vaimoa.
Mutta ette yhtä hyvää kuin minun.
Trelawney!
– Herra Merry, viekää herra alas.
Tapoit Davyn!
– Tee kuten kapteeni käskee!
Tapoit Davyn! Minä tapan…
Monet teistä ovat olleet hänen
majesteettinsa laivastossa.
Kuten isäni, jolta olen oppinut
monia asioita palveluksesta.
Sen kauneudesta ja vaaroista.
Ja sen kurista, jota täytyy vaatia.
Herrasmiehen murhan yrittämisestä -
herra Arrowta rankaistaan.
Viekää ruumis kannen alle.
Olet hyvä poika.
Herra Silver?
– Olet todella fiksu.
Olet hyvä poika, Abraham.
Muistutat minua itsestäni.
Ja se on suuri kohteliaisuus
minun suustani.
Tiedät, että olemme Flintin
entinen miehistö.
Kaappaamme tämän laivan ja aarteen
joka kuuluu meille.
Kuulin puhetta siitä.
– Oletko kanssamme?
Olen kanssanne, herra Silver.
– Viisastyyppi.
Onko hän kanssamme?
– Niin hän sanoo. Saa nähdä.
Olen kanssanne.
– Hae meille omena, Abe.
Siinä oli kaikki paitsi Joe ja Alan.
Ja Jim Hawkins.
Meidän pitää ottaa laiva nyt.
Olemme kyllästyneet odottamaan.
Meidän täytyy yhä
katsoa sitä karttaa.
Poikasi ei tuo sitä meille, joten
mennään hyttiin itse ja tapetaan poika.
Ei, hän on yksi meistä.
Hän on yhtä hyvä merirosvo kuin me.
Ja jos hän ei hae sitä karttaa -
odotamme kunnes
Trelawney järjestää kaivamisen.
Siinä vaiheessa se on pakko ottaa
esille ja silloin iskemme. Emme aiemmin
Saanko sanasi siitä?
Luuletko, että tulin näin pitkälle
enkä tappaisi heitä?
Luuletko, että haluan heidän
käyttävän rikkaan miehen lakia?
Tapan sen raamattua lukevan
teeskentelijän omin käsin.
Voitko auttaa, Jim?
Tule auttamaan.
Maata näkyvissä! Tyyrpuurin puolella!
Maata näkyvissä!
– Eteen!
Avatkaa pääpurje!
Kaikki miehet kannelle!
Pudottakaa ankkuri!
Huomenna Trelawney johtaa
tutkimusmatkan saarelle.
Ajattelin, että menisin saarelle jo
tänään iltapäivällä.
Ei, mieheni eivät tee töitä ilman
lepoa. Kaikki tarvitsevat sitä.
Saanko muistuttaa?
– Ette saa.
Käskyni on, että miehistö lepää.
Onko ymmärretty?
Anna heille lisää grogia.
Saatte nautiskella miten haluatte.
Ne jotka haluavat
mennä saarelle…
Herra Merry ja herra Silver
järjestävät veneet ja ruokaa.
Mielelläni, herra.
Palatkaa auringonlaskuun mennessä.
Pojat kiittävät erinomaisista
taidoistasi.
Olemme päässeet määränpäähämme
turvallisesti.
Kolme hurraahuutoa kapteenille
ja Trelawneylle!
Ja yksi grogille!
– Hurraa!
Kiitämme tästä, herra.
En kestä enää
paljoa tätä kärsivällisyyttä.
Kyllä kestät.
Tuletteko, Alan ja Joe?
Tulkaa, pojat.
Onko minulle tilaa?
– Sinulle on aina tilaa.
Menetkö, Jim?
– Tuletko sinäkin? Pyydän.
En, mutta kerro millaista siellä on.
Eläimistö ja kasvisto…
Haluan mielelläni nähdä huomenna.
– Hän on hyvässä seurassa, tohtori.
Älkää huolehtiko.
– Hyvä.
Lupasin hänen äidilleen,
että pidän hänestä huolta.
Maata tyyrpuurin puolella!
Tiedätkö mitä nämä ovat? Osaatteko
lukea? – En, herra Redruth.
Nämä ovat laillisia dokumentteja
miehenne ja Trelawneyn välillä.
Miehenne lainasi rahaa.
Tiesittekö sitä?
– Onko tuo hänen allekirjoituksensa?
On, mutta sitä on pyydetty
vain vuokran maksamiseen.
Trelawney käski minua
ottamaan majatalon.
Tämä on kotini.
Ei huomisesta
lähtien, rouva Hawkins.
Kun ensimmäistä kertaa
menin Liverpooliin!
Menin kierrokselle
Käytin rahani nopeasti
Vedin kovat kännit
Joe, voitko auttaa minua?
– Kyllä.
Oletko varastanut minulta?
– En…
Missä se on?
– Trelawney!
Oletko varastanut minulta?
– Missä kartta on?
Mene ylös!
Olen pitänyt sinua silmällä, Joe.
Olet fiksu.
Muistutat minua nuorempana.
Huoleton.
Tiedämme Alanin kanssa
että puhutte laivan kaappaamisesta.
Siitä halusinkin puhua kanssasi.
Tappamisen alkaessa
kukaan ei ole puolueeton.
Minä olen kunniallinen mies.
– Ymmärrän sen.
Isäni käski olemaan aina rehellinen.
– Niin minunkin isäni.
Ehkä he tunsivat toisensa.
– Alan ja minä astumme sivuun.
Emme halua olla osana sitä.
Ei, pyydän, älä!
Tuo on Alan!
Mitä teitte hänelle?
Se alkaa nyt!
Alan!
Jimmy… Tule tänne.
Auta minut ylös.
Kiltisti tehty.
Pyyhi tämä puhtaaksi.
Sinä totut väkivaltaan.
Ymmärrät, että jos et hoida uhkaa…
Puhdista molemmat puolet.
Toiset ottavat sen mikä
kuuluu sinulle.
Ja elävät elämää
joka kuuluu sinulle.
En saanut häntä mukaamme.
Tämä on veristä työtä,
herra Hawkins.
Miten on?
Kenen puolella olet?
Ei vielä!
Yläkannelle, herra Joyce!
Pidetään perä, Trelawney!
Herra Gray!
Livesey!
– Senkin petturi!
Olet petturi, Abraham Gray!
Tänne, tohtori Livesey!
– Petturi!
Auttakaa arkun kanssa!
– Peittäkää ovi!
Veneeseen!
Kaikki veneeseen! Jimmy, veneeseen!
Mitä teemme?
– Yritämme päästä maihin.
En lähde ilman karttaani.
– Emme voi pitää tätä laivaa.
Silver tulee auttamaan meitä.
– Hän on johtaja, kapteeni!
He ovat Flintin entinen miehistö!
Karttaan oli merkitty sotilasvankila.
Jonkinlainen linnake saaren tällä
puolella. – Kyllä!
Vasemmalle Silverin sijainnista.
– Yritämme sitä. Pian!
Vauhtia!
– Vauhtia!
He ovat toisessa jollassa!
Käyttäkää kanuunoita!
Ampukaa heidät!
Vauhtia!
Pois veneestä! Menemme heidän edelleen.
Me menimme juuri sisään.
– Nyt tulette ulos!
Herra Trelawney, hoidelkaa ampujat!
Ladatkaa!
Jimmy!
Tule takaisin, poika! Jim!
Tarvitsemme sinua, John! Tule!
Menemme heidän eteensä!
Pitäkää ruuti kuivana!
– Ottakaa kaikki ruoat!
Vauhtia, herrat. Tuolla se on.
Vauhtia, he saavuttavat meitä!
– Seuraavaksi te, herra Joyce.
Tänne.
Ladatkaa.
Takaisin, pojat!
He ampuvat meitä.
Herra Hunter ja herra Joyce. Pysykää
täällä. Ampukaa kaikki liikkuva.
Mikä tuo on?
– Lippu.
Silver…
Pyydän, älkää!
Olen Jim Hawkins.
Jim, mitä kristittyä
sinussa on?
Olen Jim, Jim Hawkins.
– Kuin haukka? (Hawk = haukka)
Juuri niin.
– Onko sinulla palanen taivasta?
Pala juustoa kuin pala taivasta.
Minulla ei ole juustoa.
– Ei taivasta sitten.
Minun jumalallinen tehtäväni on tappaa
kaikki kenellä on paholainen silmissään
Jotkut tulevat paholaisen muodossa
ja lihassa.
Vanha John Silver pystyi tekemään siitä
keiton, mutta ei Ben Gunn.
Ben Gunn osaa vain pilkkoa ja paistaa.
– Tunnetko John Silverin?
Näin Silverin rannalla
ja merellä.
Kyllä.
Flint?
Ei. Flint on kuollut.
– Tulitko tappaamaan Ben Gunnia?
Tai varastamaan hänen palatsinsa?
– En kuulu Flintin miehistöön.
Ylös!
Kävele, Jim. Kävele.
Mitä yritätte pojat?
– Tiedämme missä he ovat.
Tuurilaukaus voi lopettaa kaiken.
– Aikamoinen tuuri jotta saisit kaikki.
Ja tuplalaukaus?
Olette juoneet.
Poistieltä, Silver.
– Laita ruokaa.
Tuplalaukaus.
– Lataa se.
Emme voi tuhlata ruutia.
He ovat siellä missä haluamme.
Kuin rottia loukussa, John.
– Tom Morganista tuli yhtäkkiä viisas.
Älkää tuhlatko etulyöntiasemaamme
yrittämällä ampua täältä.
Kuka on sitä mieltä?
– Laita ruokaa, grilli.
Niin sanoo kapteeni, Israel Hands.
Sovimme siitä.
Kapteeninne unohtaa sen, että aloititte
kapinan ennen käskyäni.
Kärsivällisyys on mennyttä.
Sinulla on Flintin aarrekartta.
Ei vielä.
– Trelawneylla ei ollut sitä.
Se oli otettu hänen hytistään.
Tom, tuo grilli kannelle.
Kaikki vaikuttavat nälkäisiltä.
– Näännymme.
Voisin syödä kokonaisen hevosen.
– Hevonen on loppu. Käykö kala?
Jumalan nimeen, voitteko
laskea lipun, kapteeni Smollett!
En, herra.
– Se kertoo sijainnistamme.
Poistan auktoriteettini
jos poistan lipun.
En näytä heikkoutta Silverille.
– Tuo tapattaa meidät.
He tuhlaavat enemmän mitä
enemmän he ampuvat kännissä.
Tämä on naurettavaa.
– Pysykää siinä, Trelawney.
Hunter ja Joyce.
Jatkakaa vartiointia.
Kaikki on hyvin.
Kysymys, herra:
Kun suunnittelitte tutkimusmatkan-
varmistitteko, että
meitä tullaan etsimään -
jos emme palaa Bristoliin
tiettyyn päivään mennessä?
En tehnyt niin, herra.
Kauanko tarvikkeet kestävät, kapteeni?
– Kolme päivää, tohtori Livesey.
Ja meillä on ammuksia yhteen
taisteluun.
Varjoissa on haamu
jolla on mustat silmät
Juoskaa henkenne edestä, pojat
Juoskaa henkenne edestä
Tulee 42000 verenpunaista taivasta
Juoskaa henkenne edestä, pojat
Juoskaa henkenne edestä
Hän voi haistaa pelkosi
ja aistia kammosi
Juoskaa henkenne edestä, pojat
Hän elää
sekavan pääsi sisällä!
Lyhyempi melodia, vahvempi tarkoitus.
– Miksi teit noin?
Koska, Billy O’Brien, rahamme
ovat tuolla saarella.
Tienasimme rahat Flintin kanssa
murhaamalla ja varastamalla.
Voitte hyppiä täällä
kuin apinat puissa -
tai voimme mennä hakemaan sen.
Hiljaa pojat!
Selväpäinen mies puhuu.
Tiedämme kuinka luotettava on
mies joka ei juo.
Iltapäivällä olin hiljaa
kun älyköt -
yrittivät ampua lipputangon
tuhannen metrin päästä.
Ja mihin päädyimme?
Saimmeko kartan?
Emme.
– Viemme kanuunan saarelle -
jossa saamme
oikeaa vahinkoa aikaiseksi.
Mitä teemme, Long John?
– Lähetämme vakoojan-
tarkkailemaan heidän leiriään
ja etsimään poikaa.
Kenestä tulee vakoojamme?
– Osaatko uida, Tom?
Hieman…
Tom on vakoojamme ja muut voivat
käyttäytyä kuin oikea miehistö!
Alatte kunnioittamaan
minua kapteeninanne.
Kuka on puolellani?
Käsi ylös.
Yksimielistä.
Mene!
Pysy.
Haluatko tehdä sen?
Anna tälle paholaiselle
anteeksi kaikki mitä hän on tehnyt.
Näetkö pelastukseni?
Teitkö tuon veneen?
– Paholaisten ihosta.
Se ei ole Flintin Walrus,
mutta pääsen siirtokuntiin.
Menen merelle veneellä.
Purjehditko Flintin ja Silverin kanssa?
Olin pelkkä poika silloin.
Kuten sinä.
Mene. Älä kysele enempää.
Minne viet minua?
– Jatka kulkemista. Nyt.
Kenen lippu, kristitty Jim?
– Kapteeni Smollettin.
Mene sinne. Tämä paratiisi
ei ole sinua varten, poika.
Mene, poika.
Mene.
Haloo!
Kuka siellä?
– Älkää ampuko. Jim Hawkins.
Toin ruokaa.
– Kenen kanssa olet?
Kädet ylös!
Kuka lähetti sinut?
– Mitä haluat?
Puhua kapteenin kanssa.
Lähettikö Silver sinut?
– Hän on vakooja.
Karkasin siltä murhaajalta.
Olen ollut saarella.
Hänet pitäisi hirttää petturina.
– Sitokaa hänet, herra Joyce.
Kapteeni! – Tohtori! Tunnette minut.
Tunsitte isäni!
Isänne oli tuhlaaja, Hawkins.
Hän oli veloissa
ja yhtä epäluotettava kuin sinä.
Ja nyt Silver on isäsi.
Vastaat siitä oikeuden edessä.
Haluan olla kanssanne. En vaarantanut.
– Hiljaa, Hawkins!
Hän on pelkkä poika.
– Sitokaa hänet lipputankoon.
Kiitos.
Arvostan apuasi.
– Arvostan ystävällisyyttäsi, rouva.
Puhun Trelawneyn miehelle järkeä -
ja pyydän, ettei hän häädä meitä,
koska rouva Silver -
poikani on tutkimusmatkalla
Trelawneyn kanssa.
He kaikki rikastuvat siitä.
Sillä rahalla poikani voi
maksaa isänsä velat.
Varmasti.
En jää tänne pitkäksi aikaa, rouva
Hawkins. Minun pitää yrittää Bristolia.
Mieheni on merimies.
Hän on hyvä mies.
Keksin tavan ottaa häneen yhteyttä.
– Olemme samanlaisia.
Sinä odotat miestäsi
ja minä poikaani.
Mitä mieltä olet, Flint?
Flint.
Valkoinen lippu.
Valkoinen lippu. Näettekö?
Heilutan sitä.
Mitä haluat tuolla lipulla, Silver?
Kapteeni Silver, herra.
Tulkaa keskustelemaan rauhasta.
Teemme ehtoja.
Hunter, vahdi länsimuuria. Gray, ota
pohjoinen. Tohtori, vahdi häntä.
En tunne kapteeni Silveriä.
– Alkuperäinen kapteeni jätti laivan-
ja laittoi lippunsa
jonnekin uuteen paikkaan.
Nuo isättömät pojat valitsivat
minut sinun tilallesi.
Vastahakoisesti otin vastuun.
Olet saanut yhden parhaistamme.
Jim…
Pidätä tämä mies, kapteeni Smollett.
– Pidä turpasi kiinni äläkä ammu.
Onko selvä?
– Valkoinen lippu.
Rauhan piippuja.
Haluatko sopia rauhasta?
– Haluan.
Haluan sopia rauhasta
rauhan piipuilla.
Tuo on vaikeaa sanoa
näin aikaisin aamusta.
Niin… Teitä on vähemmän.
Teillä ei ole laivaa.
Kukaan ei tule etsimään teitä.
Et tarvitse häntä kertomaan, että tässä
paikassa on ruttoa.
Otamme kartan.
Anna se niin emme tapa teitä.
Tiedätkö mitä en ole koskaan
ymmärtänyt merirosvoissa?
Kyse ei oikeasti ole
rahasta. Vai mitä?
Varastatte ja ryöstätte enemmän rahaa
kuin kaltaiseni mies näkee koskaan.
Mutta se ei tyydytä teitä.
Monien kohdalla se on totta
ja heille se on elämäntapa.
Ja he kuolevat eläen sitä. Minä en ole
sellainen, kapteeni Smollett.
Long John ei ole sellainen.
Elän elämäni loppuun hienoissa
vaatteissa, upean vaimoni kanssa-
ja matkustan vaunuissa.
Minulla on pankkitili Bristolissa.
Näet sen jos pysyt hengissä.
Anna kartta minulle.
Se ei ole meillä.
– Tiedämme, että se on teillä.
Anna sitten poika.
Anna armoa niin minä
annan teille armoa.
Vapauttakaa poika.
Antakaa hänen valita.
Kapteeni!
– Pidä sanasi, Silver.
Kapteenina.
Kyllä, kapteeni.
Tule, Jimmy.
Jatka kävelyä. Älä ota sitä
taskusta ennen kuin olemme pitkällä.
Oli mukava seilata kanssanne, herrat.
– Sinulla ei ole enää perhettä.
Pidän sinusta huolta kuin olisit oma
poikani. Niin teen, Jim.
Kapteeni Smollett! Kartta on minulla.
Varastin sen, kuten hän pyysi,
mutten koskaan antanut sitä hänelle.
Näit, että he
ovat väärällä puolella, Jimmy.
Häivy, Silver!
– Tule mukaani, Jimmy. Kuulut mukaani.
Ensi kerralla
sinun on parasta olla aseistettu.
Tulen olemaan, Smollett.
Tulen olemaan.
Ja he ovat onnekkaita
ketkä kuolevat.
Olet varas, poika!
Sinä olet varas! Varastit minun ja
tohtorin osuuden!
Se oli varkaus! Sinä olet varas!
Trelawney!
Anna mennä!
Murhasit aiemminkin sinua lyöneen.
Laita pistooli pois.
Menin Silverin ja miesten kanssa
koska halusin selvitä.
Hänen ahneutensa ja jääräpäisyytensä
johti meitä murhaajien syliin.
Tuo riittää.
– Aivan kuten hän kohteli Arrowta.
Hänen ja heidän lakinsa on samanlaista.
Pelkäsin henkeni puolesta.
En voinut enää seurata häntä.
Saitko kartan?
Anteeksi. Anteeksi. Anteeksi.
Hän iskee heti kun voi. Hänellä ei ole
vaihtoehtoja. Juuri kuten haluamme.
Hän iskee heti kun voi. Hänellä ei ole
vaihtoehtoja. Juuri kuten haluamme.
Kaikki pysyvät alueella.
Haluan teidät tuonne
hälytyksen jälkeen.
Myös sinut, Jim.
Teroittakaa miekkanne, pojat.
On aika leikkiä viikatemiestä.
Isäsi ei ollut epäluotettava.
Trelawney ei olisi saanut sanoa niin.
Minun olisi pitänyt sano
tuo jo silloin, mutta…
Hän oli hyvä mies
ja hyvä aviomies.
Sinun pitäisi olla ylpeä hänestä.
Silver on valmiina sotaan.
Hän on tulossa.
Älä kerro hänelle Benny Gunnista koska
hän tappaa minutkin kuten sinut.
Miksi?
Petos.
Petin hänen miehistönsä.
Sellainen minä olen.
Hän tappaa minut
jos saa tietää sen.
Älä anna hänen lähettää minua paho-
laiselle. Haluan vain palan taivasta.
Miten petit hänet?
Tein sopimuksen toisen
miehistön kanssa.
Halusin aarteen itselleni.
Toin heidät saarelle.
Etsimme kaikkialta päivien ajan.
Mutta he suuttuivat
ja kyllästyivät minuun.
He jättivät minut yksin.
Yksin-
rangaistuksena.
Kuinka pitkään?
Olen laskenut tuhat päivää.
Rukoilen nopeasti sunnuntaisin.
Suurimman ajan siitä
etsin kultaa.
Auta meitä taistelemaan. – Kuolet ennen
kuin voitat sen paholaisen.
Mutta jos ihme tapahtuu… etsi
kapteenisija tulkaa korkealle kivelle.
Älkää tuoko lippuja vaan juustoa.
Pyydä häntä tuomaan juustoa.
Sitä minä haluan, Jimmy.
Benny Gunn ei halua muuta.
Haluan taivaani takaisin!
Kaikki sisään!
Tulkaa!
Tohtori, ota ovi. Ammu sen läpi.
– Hunter, pohjoinen.
Gray ja herra Trelawney, ottakaa itä.
Sieltä tulee suuri aalto.
He ovat sisällä.
Georgie, ota puolet miehistä ja mene
pohjoiseen. Suoraan rakennukseen.
Dick ja minä suojaamme. Muut menevät
idästä. Puristamme heidät keskelle.
Minun laukauksestani, pojat.
Hyvät herrat…
Tähdätkää vartaloon.
Jokainen ammus merkitsee.
Kuunnelkaa ääntäni.
Älä ammu Smollettia. Hän on minun.
Ja Trelawney on myös minun.
Äläkä poikaa. Hänkin on minun.
En voi ampua ketään.
Voitko auttaa minua, tohtori?
– Kyllä.
Kiväärini!
Menkää, menkää!
Ei armoa!
Ylös!
Pistooli, pistooli!
Vauhtia, Hawkins.
Minä otan tämän.
Antaa mennä, pojat! Ei armoa!
Tappakaa heidät.
Tuokaa tänne, pojat!
Haluan heidät!
Ota ovi! Pidä se, pidä se!
Siirry, Trelawney!
He tulevat, he tulevat!
Herra Gray!
Tappakaa heidät! Tappakaa heidät!
Hawkins!
Hyvästi!
Antaa mennä!
Jim, Jim… Sattuiko sinuun, Jim?
Tulkaa pojat, haluan nähdä heidät!
– Ammu! Ammu!
Kapteeni!
– Kyllä!
Ota…
Hän on pelkkä lääkäri!
Menkää! Menkää pois!
Menkää, menkää!
– Vauhtia!
Pois täältä!
– Työntäkää heidät takaisin!
George!
– Häipykää!
Auttakaa kapteenin kanssa.
Suojatulta, herra Gray.
Long John! Tule nyt.
Varovasti, herra.
Istu tähän, kapteeni.
Montako saimme?
– Vain kuusi tai seitsemän selvisi.
Paremmat mahdollisuudet.
– Trelawney. Auttakaa minua.
Senkin pelkurit!
– En nähnyt sinun taistelevan.
Annoin suojatulta. Minulla on yksi
jalka. Mitä olisi pitänyt tehdä?
Olemme niin lähellä rahoja.
Lopeta ryyppääminen!
Te kaksi menette hakemaan
kanuunan.
Se auttaa. Anna mennä.
Menkää.
Leiriydymme tähän.
– Minuun sattui pahasti.
Katsotaan. Voi, Tom…
Voi, poika.
Voitteko lukea minulle, herra?
– Kyllä.
Kun pääsette kotiin… kertokaa
lapsilleni, että rakastan heitä.
Kiittäkää vaimoani.
“Herra on minun paimeneni”
– Herra…
“Ei minulta mitään puutu”
Kerron heille.
Huolehditteko heistä, herra?
“Hän vie minut vihreille niityille”
“Hän johtaa minut vetten ääreen,
siellä saan levätä.”
“Vaikka minä kulkisin pimeässä
laaksossa”
“En pelkäisi mitään pahaa”
Rachel…
“Sinä suojelet minua kädelläsi”
“Johdatat minua paimensauvallasi”
Mutta poikani on maailmalla
Trelawneyn kanssa.
Allekirjoitus tähän, Hawkins.
– Ette kuuntele minua.
Poikani on matkalla Trelawneyn kanssa.
Pyydän, älkää tehkö tätä.
Hänellä on tarpeeksi rahaa maksaakseen
isänsä velat palatessaan.
Hyttipojan palkka
ei paljoa hetkauta.
Ei, ette ymmärrä.
– Herra Trelawneyn käskyt-
olivat, että otamme tämän
majatalon haltuumme kun hän on poissa.
Matkoihisi, tyttö.
– Ei… Miksi poltatte…
Se mitä ette voi viedä mukananne
tuhotaan tai myydään. Se on laki.
Nuo ovat mieheni vaatteita.
Ja poikani!
Allekirjoittakaa.
Menetkö Bristoliin?
– Niin meinasin.
Tunnetko ketään siellä?
Onko sinulla rahaa?
Onko poikasi Jim
tämän Trelawneyn kanssa?
Minun Johnini on sillä laivalla.
Tapasin poikasi Bristolissa
ennen kuin he lähtivät.
Siksi tulin tänne.
– Tapasitko Jimin?
John sanoi pitävänsä hänestä huolta.
Hän on hyvä mies.
Hänellä on sympatiaa. Hän osoitti
sympatiaa kun löysi minut.
Mistä?
– Puerto Ricosta.
Hän maksoi yritykselleni
ja vei minut pois.
Uskon, että sinulle on yöpaikka.
Ainakin täksi yöksi.
Varjoissa on haamu
jolla on mustat silmät
Juoskaa henkenne edestä, pojat
Juoskaa henkenne edestä
Tulee 42000 verenpunaista taivasta
Juoskaa henkenne edestä, pojat
Juoskaa henkenne edestä
Kaksi erillistä kuoppaa heille, Gray.
Älä laita samaan noiden kanssa.
Selvä, herra.
Ota lapio. Teemme niin.
Ei. Poika kaivaa. Sinä, tohtori ja minä
lähdemme hakemaan aarretta.
Sitten he tappavat meidät yksitellen.
– Älä kyseenalaista auktoriteettiani!
Emme voi puolustaa tätä paikkaa ilman
ammuksia. Minulla on kartta.
Se on yliote.
Minä menen aarrejahtiin!
Me seuraamme sinua, herra.
Hän on oikeassa, tohtori. Emme voi
puolustaa tuota edes seitsemää vastaan.
Erityisesti jos he ottava kanuunan.
Eräs mies voi auttaa. Ben Gunn.
Hän tuntee saaren eikä pidä Silveristä.
Hän voi tietää turvallisemman paikan
mihin hän voi piilottaa meidät.
Hän selvisi täällä kolme vuotta.
– Emme voi jäädä tänne.
Tiedätkö missä hänet tavataan?
– Hän kertoi paikasta Jimille.
Minä etsin sen, herra.
Ota Trelawney mukaasi.
Hän osaa käyttää miekkaa.
Hän ajattelee vain yhtä asiaa
ja aarteen etsiminen on tyhmää.
Menen yksin.
Pistooli ja yksi ammus.
– Kiitos.
Juustoa, kuten Jim sanoi.
Sido hänet jos hänestä on ongelmia.
– Ajattelin juuri niin.
Olen sinulle anteeksipyynnön velkaa,
Jim. Niin paljosta.
Totuus on -
ettemme aina ole
miehiä joita toivomme olevamme.
Se on totuus.
Älä kadota juustoa.
Silver on leiriytynyt rannalle.
Hän odottaa kanuunaa.
Se otetaan laivasta.
– Olemme kuolleita jos hän onnistuu.
Emme voi pysäyttää häntä
kun laiva on niin lähellä.
Tätä tietä.
Myös tohtori Livesey
on matkalla mukana.
Hän on mieheni ystävä.
Häntä ei haittaisi.
Olen etsinyt sinua.
Sinut on vaikea löytää.
Olen käynyt jokaisessa paikassa
Bristolin tiellä. Kunnes kuulin sinusta
Jätän keskusteluumme hiljaisuuden koska
Long Johnin rahat eivät ole sinulla.
Ovatko ne sinulla?
– Kuka olet?
Black Dog.
– Olen painajaisesi.
Missä hänen rahansa ovat?
Ei…
Koska minä…
Minä otan nämä.
– Anna hänen olla!
Sait haluamasi. Lähde nyt.
Ulos!
– Minä menen.
Lähden.
Minä menen.
– Ulos täältä!
Kuka tuo on?
Mitä?
Tuolla on haamuja, Silver.
Meidän ei olisi pitänyt lähteä
satamasta perjantaina, John.
Sinä päivänä tapettiin herramme.
– Jos kuuntelet kristittyjä -
tulet pelkäämään heräämistä.
He eivät taida saada kanuunaa, George?
He juovat.
He tulevat aamuun mennessä.
Ben Gunn?
Työnnä. Työnnä!
Kovempaa!
David…
Oliko se poika?
Kukaan ei olisi
voinut pelastaa meitä.
Mitä kristittyä sinussa on? Kuka olet?
– David.
David, Dave… Oletko kapteeni, Dave?
Minulla on juustoa sinulle.
Jim sanoi, että pidät juustosta.
Jätänkö sen tähän?
Onko tuo juustoa?
– On.
Haluan kotiin.
Niin me kaikki, Ben.
Mutta olemme ongelmissa.
Silverillä on laiva ja kanuuna.
Tarvitsemme apuasi.
Meidän pitää siirtyä. Jos voit löytää
meille turvallisen paikan-
voimme viedä sinut kotiin.
Minulla on palatsi, kapteeni Dave.
Rakensin palatsin.
Missä se on? Onko se turvallinen?
Tule, kulta. Sisällä on lämmintä…
Pysy täällä.
– Tätä tietä.
Halvempi kuin kalja.
– Paljonko?
Puhun sinulle.
– Häivy!
En voi tehdä tätä.
– Minäkään en palaa tähän.
Tarvitsemme rahaa. Täällä on huoneita
ja ehkä töitä keittiössä. Pystyt siihen
Tule.
Missä…
Missä… se juttu on?
Johnny…
Johnny. Missä se juttu on?
Voi luoja.
Se hiton juttu on kadonnut.
Mikä juttu?
– Se juttu!
Se missä on masto,
purjeet ja liput.
Laiva…
– Hiton laiva on kadonnut.
Missä se on?
– Katso, Long John.
Flint teki tämän.
– Kapteeni Flint ei tehnyt tätä.
Se oli Flint siellä sumussa.
Näimme hänet eilen.
Hän on saanut laivamme katoamaan.
– Israel Hands otti laivan.
Israel osaa vain ampua, George,
ei purjehtia.
Missä hän sitten on?
– En tiedä.
Tämä paikka on kirottu.
Putoamme kuin kärpäset.
Flint tappaa meidät unissamme
jos hän tietää mitä teemme.
Mistä hyvästä tuo oli?
– Flint on kuollut!
Hänen haamunsa ei ole.
– Valkoinen lippu.
Missä laivamme on?
– En tiedä.
Valkoinen lippu. Tämä
on valkoinen lippu.
Laki kieltää tappamisen…
– Täällä ei ole lakia.
George.
– Minulla on sanottavaa kapteenille.
Herrasmies herrasmiehelle.
Sinusta on tullut taistelija
sen jälkeen mitä eilen näin.
Eikö se mennyt niin, George?
Voitko auttaa poikiani? Heillä on
kuumetta ja Tom Morgan tarvitsee apua.
Voin tehdä sen.
Neuvotellaan.
Herää, herra Hands.
Tulet ylös ja näytät miten
tällä laivalla pääsee rantaan.
Mistä sinä tulit, poika? No?
Laiva on ajautunut toiselle puolelle
saarta. Se pitää saada rantaan.
Pystymmekö siihen?
Pystyn siihen.
Israel tekee sen. Pelkkä pääpurje.
Joten… Tule.
Otatko ruorin, Jim?
Olet täynnä merielämää vai?
En minäkään ollut.
Minut pakotettiin
sinun ikäisenäsi.
Laivaston tyypit ovat rosvoja.
Ei palkkaa.
Kuulin sen.
– Ai kuulit vai?
Luuletko, että kestät
tappamista, Jim?
Sinun täytyy olla tarpeeksi mies,
ettet välitä siitä sen jälkeen.
Kestän sen.
– Täytyy olla vahva.
Uskonnollisella tavalla.
Tai sitten ei saa uskoa Jumalaan.
Pystyn siihen.
Tähän menee noin tunti,
kapteeni Jim
Miltä näyttää, poika?
Olemmeko kurssissa?
Kaksi astetta tyyrpuuriin, herra Hands.
– Kaksi astetta tyyrpuuriin, kapteeni.
Tuo se hitaasti.
En voi hoitaa sitä, poika.
Tämä on hyvä.
Tuo hänet suorassa.
Onnistumme, herra Hands.
Älä pistä vastaan, poika.
Anna sen tulla.
Anna sen tulla…
Nyt on mahdollisuutesi, poika.
Kastuiko ruuti?
Sinä kuolet, poika.
Menet ylös omaan paikkaasi.
Ylös,
niin kuin se mies raamatussa.
Tapan sinut, poika.
Pyydän…
Tule tänne. Olen
kyllästynyt…
Tapan sinut, kusipää.
Tohtori Livesey?
Kapteeni Smollett?
James Hawkins… fiksu poika.
James Hawkins… fiksu poika.
Leikataan hänen kurkkunsa auki.
Mistä asti sinä annat käskyjä?
– Meillä ei ole mitään, John.
Anna mennä, George.
– Sain meille saaren ainoan veden.
Etsimme rahaa, John. Emme ole saaneet
yhtään rahaa sinun vallassasi.
Poika on valuuttaa. Mikset tajua?
– Hän on hereillä.
– Missä kapteeni ja tohtori ovat?
Tapoitteko heidät?
– Emme.
Kun näimme, että laiva on poissa,
se tohtori-
vaihtoi puolet ruoistamme
tähän veteen.
He ovat poissa, mutta he sanoivat
olevansa kyllästyneitä sinuun.
Kyllästyneitä sinuun
ja petturuuteesi.
Vaikuttaa, että olet
taas minun porukassani, tai et missään.
En liity sinuun, Silver.
En nyt enkä koskaan.
Katkaise hänen kurkkunsa.
– Minä olen kapteenisi -
ja olen kyllästynyt tappamiseen.
Jos yrität vielä olla kapteeni
niin pidämme äänestyksen.
Ulos, pojat!
Älä mene ulos, Tom. Tom!
Olen menettänyt heidät, Jim. Laivan
katoamisen jälkeen on tullut anarkiaa.
Ja sinä olet lähellä kuolemaa.
– En pelkää kuolemaa, John.
Hyvä sinulle, mutta äitisi jää yksin
jos sinä kuolet täällä.
Ajattelitko sitä?
Jimmy, meidän täytyy auttaa toisiamme.
Meillä ei ole muuta kuin toisemme.
George Merry haluaa minut.
Tunnen sen.
Mutta taskussani on vakuutus.
Nyt on aika paljastaa
jos sinulla on ässä hihassa.
En halua, että kuolet.
Jumala siunatkoon minua siitä.
Anna jotain, jotta voin auttaa sinua.
Laiva on minulla.
Se on rantautunut pohjoiseen.
Se on turvassa.
Hands ja Anderson
ovat kuolleita.
Tein osan tappamisesta itse.
Emme kerro, että tapoit heidän
kaverinsa, mutta laiva on hyvä.
Hyvä vakuutus.
– Tule ulos, Silver! Ota poika!
Sanoin, että olet fiksu.
Okei. Mikä on?
Musta piste, Jimmy.
– Äänestimme.
Tämä johtuu tunaroimisestasi ja par-
haasta ystävästäsi, kärsivällisyydestä.
Takana lukee “suistettu vallasta”.
– Kuuntelimme sinua.
Meillä ei ole karttaa eikä aarretta.
– Eikä miehiä.
Et ollut koskaan
sopiva kapteeniksemme, John.
Eikö ole tarpeeksi jos sanon, että minä
ja poika saimme laivan turvaan?
Missä?
– Poika tietää. Hän ei ole kertonut.
Hän johtaa meidät sinne
maksua vastaan.
Ja niin se menee.
– Sinä valehtelet.
Eikö ole tarpeeksi miehistä
että kun se hurja tohtori tuli-
minä sain kapteenin oveluudella
Flintin kartan?
Antoiko hän kartan sinulle?
Todista se.
Älä koske.
Tuo on Flintin käsialaa.
George, tuo on Flintin käsialaa.
– Mikset kertonut?
Mitä hyötyä tästä oli ilman laivaa?
Mutta nyt voin yllättää poikani -
ja sanoa: Mennään tekemään
itsestämme rikkaita!
Mennään.
– Heitetäänkö tämä pois?
Tom? Tom… Nouse ylös, poika.
Nouse ylös.
Ajattele mitä tämä aarre tuo meille.
Hienoja viinejä, arabialaista silkkiä.
– Pyydän John, kerro lisää.
Turkkilaisia herkkuja,
peltojen kokoisia taloja…
Vaunut sinulle ja kaikille
naisillesi, Tom.
Kaikki on valkoista.
John… John.
– Tom.
Tässä lukee “osoitin”.
– Se on ylhäällä, John.
Mitä näit?
Mitä nyt?
Tunnistatteko tuon hupun, pojat?
Se on Allardycesin.
Tuo on kapteenimme osoitin.
Mitä se oli, John?
– Kuinka pitkään vielä, Silver?
Tulkaa lähemmäs, pojat! Tulkaa!
Tuo oli ehdottomasti Flint.
– Ei hätää, Jim.
Mitä sanot?
– Se on kapteeni Flint.
Oletteko hakemassa
paholaisen kultaa, pojat?
Oletko se sinä, kapteeni?
Ei enää pitkä matka!
Tuo ei ole Flintin ääni.
– Mikä se sitten on?
Viisitoista miestä arkulla vainaan.
– Tuo on hänen laulunsa!
Tunnen tuon äänen. Se on
amerikkalainen. Tuo on Ben Gunn.
Oletko se sinä, Ben Gunn?
– Tuo on Ben Gunn.
Miten voitte pelätä häntä?
Hän on pikku paska.
Tunnen äänesi, Ben Gunn!
– Juokaa niin paholainen lepää!
Tapoitko hänet?
– Tapoinko? Kyllä tapoin.
Vain 90 metriä jäljellä, pojat.
Ja sitten 12 askelta kapokkipuulta.
Tulkaa. Mennään.
– Okei, odottakaa kapteenianne.
Odottakaa. Tuo puu!
Tuo puu!
Odottakaa kapteenianne.
Voi ei, tämä ei ole hyvä juttu, Jim.
Varaudu ongelmiin.
Pysy Johnisi lähellä.
– Kyllä, kapteeni.
Kaksi guineaa…
Onko tässä 300000, John?
Kaksi guineaa? Mitä?
Kaksi! Sinä osaat neuvotella, vai?
Kapteenin oveluudellasi.
Tämä rampa johti meidät tyhjän luokse!
Onko kaksi guineaa elämämme hinta?
– Pysy takanani, Jim.
Pistetään vastaan, poika.
Osoittakaa häntä aseillanne, pojat.
Hirtän hänet puuhun.
Oletko turvassa, Jim? – Olette tainneet
kaivaa ennen meitä, tohtori.
En minä. Häneltä meni kaksi ja puoli
vuotta tämän paikan etsimiseen.
Hän etsi ympäri saarta.
Nuori herra Gunn.
– Tapanko paholaisen, kapteeni Dave?
Tapan kaikki saaren paholaiset.
– Ei, Ben. Älä tee sitä.
Voiko joku kertoa missä aarteeni on?
Se on kapteeni Daven aarre. Ja Jimin.
Ja ehkä hänen, kuka hän onkaan.
Hän vaihtoi aarteen juustoon ja
Trelawneyn raamattuun. Vai mitä, Ben?
Se on kuin pala taivasta, herra Silver.
Se on kaikki mitä voi haluta.
– Ai niinkö?
Tämä on palatsini, kristitty Jim.
Kapteeni Smollett.
– Olet turvassa, Jim.
Hienoa nähdä sinut, nuori mies.
Mitä hän tekee täällä? – Se on hänen ja
Jimin asia. Muut ovat kuolleita.
Minä pidin Jimistä huolta.
– Olet kapinoitsija, Silver.
Lasketko yhteen kaiken, Trelawney?
Hieman kirjoitustyötä.
Olet kapinoitsija. Sinut hirtetään
sellaisena kun pääsemme kotiin.
Poika kertoo toisesta John Silveristä
joka pakotettiin kapinaan -
miehistön johdosta, jota hän yritti
hallita. – Olemme nähneet millainen olet
Silver pelasti minut kuolemalta.
Hän riskeerasi henkensä vuokseni.
Toivon, että kaikki kuuntelevat.
– Laita hänelle kahleet, Livesey.
Ei, koitetaan jotain parempaa.
Jotain joka sopii herrasmiehelle.
Teitte sopimuksen tuon
professorin kanssa.
Juustosta ja raamatusta.
Voitte tehdä sopimuksen kanssani.
En tee sopimusta kanssasi. – Olen ainoa
elossa oleva joka ansaitsi kullan.
Laki sanoo, että omistan tämän.
– Hallussapito antaa minulle oikeuden.
Se on laki josta en pidä.
– En välitä siitä mistä pidät!
Olet varas ja murhaaja.
Toit vaaraa ja tuhoa -
tälle koko tutkimusmatkalle.
Kaikki tämä…
Tämä peili…
Ja nämä säkit…
Tämä arkku ja nämä kolikot -
ovat minun ja kuuluvat minulle.
Olen ottanut nämä riskeineen.
Trelawney… Otit riskin toisten
miesten elämien kannalta.
Puhuin taloudellisesta riskistä.
– Sitä ei ole ilman elämää.
Vaikka kuinka yrität
uskotella itsellesi toisin.
Tämä on salakuljetusta
joka on verellä tahrittua.
Jos pääsemme pois tältä saarelta
takaisin Englantiin -
tämä luovutetaan sellaisena.
Laiva on minulla, kapteeni.
Se on rantautunut pohjoiseen.
Tämä voi loppua toisella tavalla,
kapteeni Smollett.
Se on ehkä kaikkien tulevaisuuden
kannalta parempaa.
Jaamme pienen osan
kaikkien selviytyjien kesken.
Jaamme sen kaikkien
paikkojen mukaan.
Sinä olet kapteeni, herra…
Sinä olet kapteeni…
Laittakaa Silverille kahleet,
tohtori Livesey.
Sinua syytetään kapinasta…
Bristolissa.
Kapteeni?
– Olen seurannut sinua, John.
Olen seurannut tätä
viimeistä tanssia.
Tiedän sen.
Olen viimeinen asia
jonka tulet näkemään -
kun teet pienen tanssisi
mestauslavalla.
Olin teille lojaali.
15 vuotta, kapteenini.
Lojaalius?
Lojaalius, John-
on jotain sellaista mitä voit
pitää käsissäsi.
– Nyt, ennen kuin muut heräävät.
Olen ajatellut, kristitty Jim.
Kotiani ja mikä minua odottaa siellä.
Tämä on minun kotini.
– Sinä lähdet mukaamme, Ben.
Paholaiset eivät palaa nyt
kun aarre on poissa -
eivätkä vie taivastani.
Niin Ben Gunn tekee.
Mitä sinä teet?
Suojelen sinua ulkomaailmalta.
Pärjäät maailmassa, Ben.
Ei… Olen nähnyt kuinka ihmiset
kuihtuvat veneessä kullan takia.
Siellä ei ole taivasta.
Onko tämä oikea tie, Hawkins?
– Jatkakaa, herra.
Hieman vielä.
– Ota verkot painolastiksi kannelle.
Tarvitsemme paljon painoa
perään jotta saamme sen irti.
Tohtori Livesey. Herra Gray.
Ottakaa kanuuna keulasta.
Vuorovesi hoitaa loput.
Viisitoista miestä arkulla vainaan
Huh-hah-hei ja rommia pullo
Mennään.
Mitä sinä teet?
Lopeta tuo! Lopeta! Mitä teet?
Katkaisen niskasi
jos jatkat tuota.
Kaikki lähtee.
– Pysäytä hänet, Smollett!
Antakaa hänen tehdä se.
Kaksi säkkiä jäljellä, Jim.
Viekää herra Silver kannen alle,
herra Gray.
Menemme Jamaikalle hakemaan
miehistön ja matkaamme kotiin.
Mitä nyt?
– Sanotaan, että Hispaniola-
on nähty Boscastlen lähellä.
Jim tulee kotiin.
Tämä on upeaa, Jim.
Sopiva ateria viimeisenä iltana.
Tarvitsen vartioiden apua kun saavumme
Bristoliin, herra Gray.
Silver täytyy viedä vankilaan.
Aiotko yhä puhua hänen puolestaan?
Kyllä, herra.
– Minäkin. Hän pelasti Jimin.
Se ei pelasta häntä, Jim.
Hän on yksi Flintin miehistä.
Hänet tapetaan pelkästään siksi.
Valmistitko perunat kuten sanoin?
– Kyllä.
Paljon voita. Tämä iskee.
Lihottaa merimiehiä
kylmiä talvia varten.
Tämä sopii kapteenin pöytään.
Teimme sinusta merikokin.
Milloin pääsemme satamaan?
– Huomen aamulla.
Voit tehdä jotain vuokseni.
Nainen jonka tapasit Spyglassissa…
Vaimoni. En halua, että hän näkee
miten oikeudenkäynnissä käy.
Voitko hoitaa sen?
Ja anna hänelle tämä.
Ota vähän äidillesi,
mutta tyttöni saa leijonanosan.
Mistä sait tämän?
Olen varas, Jim. Minun piti raahata
suuri aarre pois viidakosta.
Ajattelin papukaijan kanssa. Emme
halua että poika jolla on tulevaisuus-
saastuu sillä, että puhuu Flintin
miehistön puolesta. Älä tee niin.
Okei? En halua, että teet niin.
Sinusta tulee hieno mies,
Jim Hawkins.
Tämä perunamuussi
on muussattu kunnolla.
Tämä sopii kenen tahansa
kapteenin pöytään.
Voit mennä nyt.
Tässä on ruokaa pariksi päiväksi,
pistooli ja ruutia. Mene pian.
Jim, olet prinssi varkaiden
keskuudessa.
Otatko osasi?
Olet noin kaksi kilometriä pohjoiseen
Devonin rannikosta.
Jos haluat apua tai neuvoa.
– En kysy sitä sinulta.
Ehkä parempi niin.
Mutta jos haluat seikkailulle -
ja tuntea sen hengen sisälläsi.
Etsi Long John käsiisi. Minä odotan.
Teen niin.
Huolehdi Flintistä puolestani.
– Mene jo.
Tulen hakemaan häntä
jonain päivänä.
Muista, Jim:

Categories: Movie | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

Blue Streak 1999 English English

movie image

Download subtitles of Blue Streak 1999 English English

Moving on up.
Believe that!
Ladies, we got picture.
What about the alarm?
Miles, what do you think I’m doing?
Just cool out. We like to run
a loose crew around here.
You’re the boss, Miles.
It’s like that?
It’s like that.
I’m gonna go check on Tulley.
Tulley, we cool down there?
Yeah, we’re cool, man.
Good.
Cool is good.
Are you smoking?
No. Negative.
You’re lying!
I smell the menthol up here, man!
What would your mama do
if she knew you were smoking?
Cut it out, man!
Stay alert.
You ready over here?
Damn it! Eddie, why you
gotta do that every time?
It’s good luck.
It’s bad luck if I land in it.
Believe that.
Don’t fall in that shit.
See you, Deke.
Good luck, guys.
How’s the weather up there?
Snowing.
It’s beginning to look
a lot like Christmas.
You got a guard 20 feet from you.
Ten feet.
He’s closing in fast.
Around the corner.
He turned around.
Forget it. He’s gone.
So much for the easy part. Kit.
– Shit!
– Bam!
I hate it when you do that.
Eddie, check this out.
This is a Brigger 3300.
Toughest safe in the world.
– What do you do?
– Drill the lock.
No, you gotta check
to see if it’s open.
It’s open!
What?
No, I’m messing with you.
They would never do that.
They would never do that.
Glasses.
– I’ll see you back up top.
– Right.
Open sesame.
Come on, Eddie.
Got the rock?
Miles is right behind me.
What the hell you doing?
Seventeen million four ways?
I’m too greedy for that.
No, just come on, man!
Shit!
Come here, gorgeous.
Got the rock. Time to roll.
Hurry! There’s lots…
…of activity here. Let’s go!
Shit!
Freeze!
Clear!
Let’s go!
– Stay down! Don’t move!
– Let me see your hands!
– Where’s Eddie?
– He went over already.
– You have the rock?
– What?
You got the rock?
– What you doing?
– Give me the rock!
You ain’t got to do this!
We’re supposed to split this shit, man!
Why you doing this?
Shit!
Miles, you’re dead,
you piece of shit!
Damn!
Good doggie!
Good doggie!
Kibbles ‘n Bits!
Easy.
Where’s the nearest exit?
Stay where you are!
Turn around!
I’m a carpenter! I was working late!
See? That’s the saw!
See? I was working!
You’re under arrest.
You have the right to remain silent.
Anything you say can and will
be used against you.
If you can’t afford an attorney,
one will be appointed for you.
Do you understand your rights?
Yeah, I understand them.
Ain’t nothing but a free thing, baby!
Free man. Believe that.
One belt, one shoelace…
…one wallet containing $22.
One shoelace?
You know how much them shoes cost?
One shoelace?
I came in here with two.
You took my shoelace?
Did you take my shoelace, man?
You got two seconds
to walk out that door.
Sign out…
…and leave my pen.
I’m signing out.
I got places to go, people to see.
My lady, Janiece.
Ass…
It’s like that.
What you gonna do with one shoelace?
Let me in on the secret.
Floss your ass?
Gotta go.
Y’all stay up, man.
Don’t be mad because I gotta go.
Come on, open this fence.
Thanks. I’m out of here.
Where them butt-naked hoes at?
Do you know?
Let me up out of here.
I’m free! I’m free at last!
Gotta go!
Gotta go, gotta go!
I’m out of here!
Damn!
What happened?
Did you eat the whole time
I was in there?
When I left, you was
like plickety-cow, plickety-pat.
Now, you’re like va-voom!
Wait a minute. That’s all right.
I can adjust.
It’s the love that counts.
I can adjust to a plus-size woman.
Just more cushion for the pushin’!
Janiece!
Your sad-ass sack of bones is here.
I apologize. You’re her cousin!
Can I buy you some cereal?
It’s okay, Shawna.
There you are. Just hot!
Baby, you are…
You look beautiful.
You are beautiful. And that’s
not two years of prison talking.
Baby, it must’ve been hard
in there for you.
All alone at night in your little cot.
Tell me something, Miles.
Did you think about me?
Think about you all the time.
Think about you right now.
Then you should’ve thought about that
before you robbed people!
I never robbed you!
I’m a rehabilitated man!
Talk to me!
I didn’t come see you for two years.
Wasn’t that a sign?
You couldn’t stand
to see your man like that.
You’re not my man. You lie.
You told me you were a banker.
Bank robber. Yeah, see,
sometime I stutter.
But I’m getting that whole
speech impediment thing…
You are a very smart man, but the entire
time we spent together was one big lie.
Look, Janiece. Listen to me, okay?
I know I lied about some things,
but I can change.
I don’t think so.
Don’t do me like this!
Fifth and Grand?
How you doing?
Is this really a police station?
Of course.
Hi. I have a delivery for Traffic.
Sign by the “X.”
What have we got?
Egg roll, orange chicken…
Hot pizza coming through. Hot pizza!
Got to get the officers
their pizza.
They got to protect and serve.
The police got to eat too!
Let the officers eat, please.
I’m the pizza man here
to deliver the pizza. Thank you.
Officers, I got your pizzas!
“Third Floor: Robbery-Homicide. ”
Yeah, please be careful.
Pizza’s very hot.
Don’t want nobody to get hurt.
Just got here some pizza for you.
Pizza for you. That’s how we do it
down at the pizza place.
Watch it, watch it, watch it!
Two time, bring it up!
Don’t drop the pizza!
Pizza delivery for Robbery-Homicide.
Robbery-Homicide?
Why is it I don’t see
Robbery-Homicide…
…with a pizza delivery
in the log-in sheet?
I’ll tell you what. Why don’t you
leave that pizza with me?
No, I’ll tell you what.
Last time I left a pizza here…
…it magically disappeared.
I mean, it’s just like
leaving candy around me.
It’s not gonna be all right.
I’m gonna chomp it up. See?
Two kinds of people
get through that door:
People wearing handcuffs.
People wearing a badge.
You don’t have on either.
Well, I don’t have
a badge or handcuffs, so…
Officer Carlson.
– We wanna flip that card right over.
– Sorry. Just got it.
Excuse me, officer.
The guys in Homicide ordered this pizza
about an hour ago.
I don’t wanna leave them
with Shamu over there.
What do you want me to do?
Take them!
– I’m on duty. I can’t do that.
– Yes, you can!
Please take that!
Thank you very much!
Break it down.
Two time, left!
One time! Break it down to the ground!
Go here!
Left leg! Bring it around!
Walk!
You hid a diamond
in the police station?
I didn’t know it was a police station.
Can you change the I.D. Or not?
Sure, but won’t they be suspicious of
a pizza man with a security clearance?
I’m not going back as a pizza man.
What are you going as?
A cop.
A cop?
A new transfer.
That’s why I need that I.D.
And a new file for detective.
Why a detective?
That’s where the rock is.
It’s gonna be expensive.
Uncle Lou, I thought we was like family.
Yeah, well, “like family” is not family.
If you were family,
you’d want it for free, right?
Well, you ain’t changed.
I’ll see you later.
Get down!
Put some clothes on!
Get your butt-naked ass down!
Get your butt-naked ass down!
He’s naked and he’s stinking.
Somebody get him some clothes.
He’s hiding a gun in his ass!
Get on the ground. Do it now.
Don’t I know you?
Freeze!
Cuff him!
Yeah, cuff his ass.
I’m gonna cuff you like that.
I’m the good cop.
You act up, I’ll turn into the bad one.
Freeze! Get them up!
Spread your legs now.
I’m an officer of the law.
Any sign of Deacon?
Last I heard, he was pulling
rip jobs in Carson.
– I warned you about that guy.
– That you did.
He’ll know you’re out.
This is purely cosmetic.
It won’t check out.
Don’t worry. I’ll be out of there
in an hour, max. Thanks.
Good luck.
Hey there, officer dog.
I’m a detective.
Sorry, sir.
She’s never done that.
Must be the pastrami.
Bitch!
Are you going up?
Up. Third floor.
Appreciate it.
What?
What?
The vehicle belonged to your friend,
but you don’t remember his name?
Do you have a last name?
Damn, these cuffs are tight, man!
Miss Green, could you tell
this man to loosen these cuffs?
I can’t feel my fingers, man.
I’m serious. Please?
– I know it.
– Detective.
Not so tight.
Maybe I could loosen them up a bit.
You got a great lawyer there.
Top of the line. Here you go.
He’s in here!
Jesus!
How y’all doing?
Not again, Carlson!
The guy body-slammed me, sir.
Maybe he likes you.
He did what to you?
Get him out of here! What were
you thinking? Man, that’s not smart!
Get him out of here.
What the hell happened up there?
Up here?
I caught him trying to escape.
Who the hell are you?
Malone. Just transferred.
Right there.
Yeah, check that out. Bam!
– You know Malone?
– No.
Nobody told me about it.
Guys…
Sorry, ma’am.
Excuse me.
Let me flush, please.
I didn’t know.
You might not wanna go in there.
You got some paperwork for me, Malone?
We’ve been requesting
a new detective for 8 months.
Suddenly, you just turn up.
I’ll never understand the system.
Burglary? Sixteen citations,
mayor’s commendation.
You worked out of West Covina?
Well, that’s what it says right there.
You look familiar, Malone.
Have we met before?
You wouldn’t happen to be
in a bowling league, would you?
That’s it. You’re a bowler.
I try.
We could use a guy in Burglary.
Right here.
I thought I was gonna be assigned
to a desk. Right up in here!
Are you kidding me?
A guy like you?
No, you belong on the street.
And also, listen.
Carlson needs a partner with some
experience. He just got promoted.
Chief, I just got a call.
Malone’s gonna join us.
Show him around.
And let Malone do
all the handcuffing, okay?
I appreciate that, yeah.
I’ll review these.
This is the bullpen here.
That’s Booking up there.
The holding cells are down that way.
You wanna see them?
Seen one, seen them all.
This is my desk here, sir.
Nice desk.
Thanks. Let’s see…
Brass is on five.
Robbery-Homicide on three.
Over there, that’s the tag and bag.
– Through those doors, that’s 10-17.
– Roger.
Show him the rest later.
– Come on.
– Where?
We got a call. Burglary.
It’s ours. I’ll take this.
Outside?
That’s where all the crime is.
I just got here,
and that’s not a good thing.
I gotta do work in here so that
I know what’s going on out there.
I might need backup, right?
How long you been in Burglary?
Me? All my life, man, all my life.
I heard the chief say that you got 16
citations. That’s incredible! Sixteen!
That’s what happens when
your Uncle Lou writes your file.
You can ride up front if you want.
I knew that.
You just gotta be real careful
for the pedestrians coming out here.
Walking around out here.
Am I clear to the right?
Am I clear? Have I got it?
I just made detective.
No kidding.
I worked Traffic for three years.
I got pretty good at it.
You don’t have to stop for the yellow.
You could just drive right through.
Sir, not if you’d seen some
of the accidents I’ve seen. No thanks.
Well, there’s your green right there.
Can I ask you a personal question?
Yeah, sure.
How many times did you take the test?
What test?
You know, the test for detective.
That one!
– One time.
– Really?
Aced it.
Took it out.
Took me five tries.
I did well on the written part, but
my performance reviews weren’t so hot.
How many times did it take you
to get your driver’s license, man?
Please! Wake me up when we get there.
Yes, sir. I’m sorry.
Goodness, man!
It’s a nice suit, sir.
It’s really cool.
Well, I appreciate it.
Yeah, you know? Appreciate it.
Got any music?
Oh, yeah. Sure.
I like to jam.
Just so long as
we can hear the dispatcher.
That’s good.
– I never heard this station before.
– Kind of funky. You like that?
Last night these shelves were loaded
with Elites. Now they’re gone.
Three dozen gorgeous rims.
They didn’t take anything else?
They went for my good stuff. Chrome
with gold trim. Five grand worth.
What about the alarm?
What about it? It went off.
But it took you guys
two hours to get here.
My wheels are probably
in Tijuana by now.
Here’s where they came in.
Looks like they broke the glass, opened
the handle, crawled in the window.
Exactly.
Shimmied down the shelf or something.
This is a waste of time.
That’s not how they got in.
Of course it is.
Cut it out.
That’s not how they got in.
This is the spot here.
That’s how I would’ve came in.
If I was a thief.
If I was a thief!
Skylight. Just cut the alarm
from the inside.
I could take my time.
Why take your time?
Why would I take my time?
It’s heavy.
Now, you tell me.
How long would it take to carry 3 dozen
of those out and load them in a truck?
– Long time.
– It would take a very long time.
But they probably had three
or four guys working the damn thing…
Zip! Zip the shit up! Frank, hush.
Because you know better. Come on.
Don’t lie to me. I’m the man.
I’m the man, Frank.
You’re the man.
Your 5000, sorry to tell you,
is worth less than two on the street.
Which don’t go four ways
with much juice once you rent a truck.
And to rent a truck, that requires what?
Credit card…
…driver’s license.
Unless, of course…
…you got your own truck.
He’s not gonna let us
search his truck.
What you mean, “let us”? We the police.
We need a warrant to do that.
We don’t even need a key.
Detective, you can’t do that.
It’s unconstitutional.
Look at that. Look at this.
Look.
Solved the crime
my first day on the job!
We bad detectives.
There they are!
Filing a false report
is a very serious crime.
I’ll handle this.
Bring your weeble-wobble ass over here.
– You like snacks?
– Nothing makes me happier.
You’ll be snacking on the bottom
of this shoe if this happens again.
Now, you see them ridges?
These ridges will be imprinted
on the back of your ass…
…permanently if this happens again.
You understand?
Thoroughly understand you.
Every time you look at your ass
there’s gonna be a print there.
It’s gonna remind you of us.
– And of you lying.
– Right.
Don’t wanna see those ridges.
Stop eating cold cuts because
it’s seeping through your pores.
Will do.
I’ll put one ridge on your ass.
Let’s roll. That’s cool.
Let’s get out of here.
Detective, I know I’m new at this…
…but I thought we were supposed
to arrest the bad guys.
Now he owes us one.
So that’s how it works.
We let the little fish go, so that
we can catch the big fish later.
I got it. I got it.
You mind if I drive?
I know a shortcut.
You might wanna buckle up.
Are you in a hurry, sir?
Just testing your car.
Balancing out your shit.
When was the last time
you got all up on this thing?
I’ve never gotten all up
on anything, sir.
Sometimes you gotta feed
some speed to your ride.
Sir! Watch it!
This is the police!
Move your busted-ass vehicle!
Move, move, move, move, move!
This is the LAPD.
We’ll pop one in your ass.
We got guns and shit.
I could get used to this!
I like!
I like!
Used to what?
Driving. See, my last partner
did all the driving.
Who was your partner?
I don’t wanna talk about it.
Hey, look, I’m deep, okay? There’s
just some places I can’t talk about.
We’re partners. We gotta communicate.
This thing’s like a marriage.
No, this is nothing like a marriage.
– What is it like?
– It’s more like a one-night stand.
Wham, bam, thank you, officer.
– It’s like that?
– It’s like that.
We’re just gonna fight crime
and zip the rest of that shit up.
Are you married?
– Girlfriend?
– Not anymore.
What happened?
Work got in the way.
Somebody took out a fire hydrant.
– I’ll handle this.
– I gotta get back. I got a headache.
We’re on duty.
But I need an aspirin.
A big one, like a hockey puck.
Gentlemen. Excuse me.
Could you come here for a second?
Relax, sir.
Just take it easy for a second.
Morning, officer.
Morning. Where’s your aspirins?
Back there by the soda machines.
Appreciate it.
I wanna know how the car
hit the fire hydrant.
– Open the register!
– Don’t shoot!
Come on, man!
Oh, man!
Come on! The safe too!
Come on.
37-King-5.
Shots fired. Request help.
418 West Fifth Street.
Detective Malone!
You okay?
Oh, shit!
Get back! Back! Get back!
Freeze!
Put your hands on the pavement!
– Hands on the pavement!
– There is no pavement!
Put them on the Oodles of Noodles.
– Put them on the noodles.
– Chicken or beef?
Chicken!
Cool.
Cool is good.
Miles?
Tulley?
What are you doing?
What am I doing?
What are you doing?
I’m freaking working over here.
I’m coming in!
Put the gun down!
Put the gun down!
Detective Malone, talk to me!
Go out the back way!
Go! The back way!
Go out the back way!
Detective, talk to me!
Take two steps back!
What the hell? Go!
Hold it!
Hold your fire!
You okay?
Listen, it’s a dead end!
No shit!
He’s behind those dumpsters.
He’s freaking out. He’s got a gun.
Back up!
Get SWAT up here! Sharpshooters
can take him off from the roof.
No sharpshooters.
Why the hell not?
What are you doing here, man?
– Who’s he talking to?
– I don’t know.
He high, man. He’s hallucinating.
Smoking that shit!
He’s high.
Put down the gun and come out!
Hold this. Hold on. I’m going in.
What are you doing?
What are you, crazy?
Miles, what are you doing here?
I just wanna talk to you
before somebody gets hurt!
Please put down the gun!
– Son, come on.
– Shut up!
It hurts my heart…
…to see a kid that has
so much potential.
– You’re smarter than that.
– I’m coming out!
Listen. All right, now, goddamn it!
What are you doing?
What are you doing?
You got me out here in this shit.
How many times I told you…
…forget the safe? Go straight for
the cash drawer. Get in and get out.
He’s in the way.
Now I can’t even get a shot.
I can’t either.
Why are you hitting
mom-and-pop stores anyway?
Look, you’re a driver, man.
You got skills. You can be out there
on the road, man, doing your shit.
I’m desperate! I need some money!
And why the freak are we whispering?
Back up, nigger! I saw you!
– What are they talking about?
– I don’t know.
I’m working on something here,
and you’re blowing it for me, man!
I’m sorry, man. I’m messing up.
– I’m messing up.
– It’s all right.
Look, I’m not mad at you.
But you’re gonna have to give me
the gun and let me arrest you.
Come on, man. Listen. I’ll give you
10 grand. You know I’m good for it.
I’m thinking like 50, man.
Tulley, 50?
That’s pushing it, man! Damn!
Twenty, and you’ll spend one night
in jail. That’s the best I can do.
That’s it. Best I can do.
All right, fine.
But I’m keeping my gun.
You cannot let me arrest you
and keep the gun, man! Come on!
Damn, I just got this, man.
This is hard to find.
But you’re gonna have to give up
the gun. Now, what you wanna do?
You wanna give up the gun or you want
them to put about 7 bullets in your ass?
Okay, now give me that gun!
Don’t just hand it to me!
I gotta take it from you.
They’re watching.
This is gonna hurt a little.
This is gonna hurt.
Jesus!
That’s incredible!
And remember:
You don’t know me anymore.
I sure don’t.
You didn’t used to be so violent.
So he’s like,
“Carlson, take my jacket. ”
He’s like, “I got to do this. ”
We’re like, “What are you doing?”
He just goes right down the alley,
right up to the guy.
Next thing you know,
he’s taking the guy’s gun.
Dropped the guy with a punch.
Just leveled him.
I mean, blink and
you would’ve missed it.
Malone, in my office!
Not you, Carlson.
I’ve been looking through your record.
How come I never heard of you?
I was undercover. On the down low.
We need a guy to head Burglary.
Is that the real reason you’re here?
Yeah, sure.
It’s no secret.
Burglary’s been a problem division since
we lost our lead detective last year.
Now, usually we promote
from within the ranks…
…but these guys need someone new.
So if you want the job, you got it.
Excuse me?
You’re the new lead detective.
Burglary division.
Technically, there’s a 30-day qualifying
period before I can make it official…
…but with your record I don’t think
there’ll be any problem.
Well, say something!
Thank you.
Let’s party?
What is this? High school?
Listen up. As of now, Detective Malone
is Burglary’s new acting lead detective.
Get these processed ASAP.
Thank you.
I got some things I gotta do.
I’ll catch up with you later.
I’ll take these.
– You know what to do with these?
– Sure.
Great, sir. Sorry.
– Captain Penelli?
– I’m busy now.
Oh, man!
Shit!
Damn!
What?
How do you want me
to handle the rotation?
I don’t understand.
What you mean, “rotation”?
The shifts.
I can’t figure out everything
on the first day, all right?
I notice you guys had a leak here.
What’s that about?
One of the hot-water pipes burst,
flooded all the vents.
They had to flush out the whole system.
This must be the guy
everybody’s talking about.
Captain Penelli, Detective Malone.
Malone, Penelli.
I hear great things.
It’s a pleasure to meet you.
Nice to meet you too there, sir!
Very nice to meet you!
Glad to be here.
Gotta go!
He’s a strange one.
Place is closed.
I said we’re closed.
I should’ve locked up.
Nice to see you, Lou.
I’m looking for Miles.
Well, I haven’t seen him.
I got an important message
from his mother.
Well, I still haven’t seen him.
Quiet.
Damn, you’re good.
You are good.
Good morning. Listen up.
Word is that Jean LaFleur is bringing
a shipment of heroin through town.
They want him in San Diego.
SDPD’s done an excellent job…
…shutting down the harbor
and the airports on him.
Detective Malone just transferred.
He’ll head our Burglary division.
Detective…
…tell us a little about your plans.
Well, I plan to fight crime.
You know, shit like that.
Great, then.
Does anybody have any questions
for Malone?
Yeah, I got a question.
What do you think about the P-31?
P-31.
What do you think?
It’s a piece of shit.
What I mean is, we’ve all been having
problems with the P-31, right?
I’m just wondering what the new lead
detective here plans to do about it.
Well, all right.
Well, Diaz, is it? Diaz?
What do you think we should do
about it, Diaz?
I think we should scrap it.
How many people think
we should scrap the P-31?
There it is.
Scrapped. Why?
Because you want it scrapped.
It’s out of there. P-31, out of there.
No more. Gone.
You want 31 flavors?
Baskin-Robbins is
where you wanna be. Be cool.
That’s my partner.
Detective.
What is it?
I’d like to work with a P-40.
Yeah, the P-40′s good.
P-40 it is!
What’s he doing?
We just got those things.
He’s shaking things up.
Maybe that’s exactly what we need.
I’m not a cop.
This Tulley asshole
wants to talk to you.
He’s down in Interrogation.
Right away. I’ll talk with him.
Interrogation’s this way.
Knew that. Is he running his mouth?
Tulley says he has information
about another robbery.
But he’ll only talk
to the officer who arrested him.
I’ll talk to him. Alone.
We’ll be watching.
What’s going on? You said
I’d spend one night in jail.
What do you wanna tell me?
What is it?
You said I’d only spend
one night in jail.
It’s only been one night.
Well, where’s my 50 grand?
I said 20 grand.
Well, maybe it’s 50 now! Because…
Detectives, I’ve been assigned
to Mr. Tulley.
Well, great. That’s him.
Oh, my God! What in the world?
– Help me!
– What’s going on?
Help!
What is this?
Oh, my God!
Take your hands off my client!
It’s no use. He ain’t talking!
You have your hand over his mouth!
I think we accomplished
enough for one day.
This guy said he has information
on another case.
I wanna know, are you jerking
our chain or not?
I’m not jerking your chain, fella.
This guy Logan owes me
50 thousand dollars.
If I don’t get it soon…
…I’m talking!
Who’s Logan?
And what do you know about him?
All I can tell you, sir,
is that he’s gay, gay, gay!
I’ve had enough of this!
You certainly have. Come with me.
You’ll be hearing from my office!
– He made me bite my tongue.
– Come here.
He hit me here.
Next time use a phone book on him.
And they took my shoelace.
Hearing from your office!
Look how she’s all over him.
And then he said I was ugly
and I couldn’t read good.
Hey, man. What’s up?
Some guy’s been calling for you.
– Who was it?
– Said he’s your old partner.
He hopes you found what you’re looking
for. Your health benefits expire soon.
Whatever the hell
that’s supposed to mean.
Shit!
Bingo!
What is it with you
and the heating ducts, sir?
Cold. You don’t feel that?
Very cold.
But I’m busy. What is it you want?
I just tried to pull up your records.
I couldn’t find any Malone.
Oh, that’s probably because
it was spelled…
When I put the name in the list…
The badge number doesn’t exist.
Let me talk to you.
– I wanna find out what’s going on.
– You’re gonna find out.
Now, look.
What I’m about to tell you
is classified.
You tell anyone, I will bust
your ass down to parade detail.
I’ve been on that detail.
That’s permanent horseshit patrol.
This place is a cesspool. But listen.
I’m not from West Covina.
I’m from Internal Affairs.
Oh, man!
All right? This place is a cesspool.
– I can’t believe I didn’t notice!
– It is!
I mean, it doesn’t seem like a cesspool.
Believe it, man! There’s a lot
of dirty shit going on here!
That’s why they sent me here.
I’m the supercop.
They said, “Go, investigate.
Do what you do.
Find another supercop.
Y’all supercop up as a team,
and crack down the shit. ”
“Crack it down. ”
That’s what I’m here to do.
Are we the only guys that know about it?
We’re in the shit now!
You are a good cop, Carlson.
But damn it, man,
you just dug too deep.
What do you want me to do?
Good thing you asked.
Keep your eyes open. Okay?
I need you to be here.
And watch my back. Watch my back.
Got it, sir. I’m out of here.
The other way. Go back.
Shit!
Evidence room.
Shit!
There you are. I just got a call.
413 in progress
at the airport.
Go ahead. I’ll catch up.
Bullshit! Someone just stole
a museum exhibit from a cargo hold.
That’s my problem?
You’re lead detective.
Get out there now!
The FBI and Customs Service
is already on the case.
– Why are you standing here?
– They won’t let me in.
Feds are all over it.
That’s bullshit!
These boxes contained
an entire Egyptian temple.
Excuse me, here.
Let me see this. Man!
And who are you?
Malone. LAPD.
Agent Gray. FBI.
We’ll let you boys in
after we’re done.
Look at all this stuff.
Look. They nearly destroyed all this
stuff and they didn’t take none of it.
Look, Officer Malone.
Detective.
You know, you’re out of your
jurisdiction and you’re over your head.
I’m over my head?
No, I’m over your head…
…because your head’s up your ass.
You’re interfering with
a federal investigation, officer.
Now, if you and your bunch
wanna feel important…
…you can help secure
the outer perimeter.
Are we clear?
We clear.
And please…
…tell your men not to touch
anything on their way out.
– It’s like that?
– Yeah, it’s like that.
“Head up your ass. ”
That was great.
I couldn’t believe you said that.
He called me “officer. ”
I’m lead detective.
I have 16 citations.
You think that comes easy?
Come on. The guy’s nothing
but an FBI asshole.
He thinks we’re good for nothing
but sucking down doughnuts.
Let them chase their own
goddamn temple.
They weren’t looking for no temple.
They were looking for drugs.
Yes, drugs.
It’s the oldest trick in the book.
You smuggle it in…
…boost it before it hits customs,
right? Make it look like a heist.
That’s how all the big boys do it.
All they have to do is
look for a truck with a “B” on it.
What do you mean, “B”?
“Bonded. ”
Bonded trucks can get
into bonded warehouses.
Let me ask you:
How do you know all this stuff?
Did a little work in bonded warehouses.
All right. So what are we waiting for?
Let’s do something, all right?
Come on. Call in air support.
Dispatch, this is 37-King-5…
…put me through
to South Bay air support.
10-12. I’ve got a white panel truck…
… B-961, southbound on Wheeler
near the Manhattan Beach intersection.
Roger. We’re close.
Shit!
Now you’re in a hurry?
Sometimes you gotta feed a little speed
to your ride. You know what I’m saying?
Here we go.
Check out the driver.
Five-feet-six, greasy hair, messy,
very disheveled and…
Are you a hairdresser
or a detective, man?
That’s a jailhouse tat.
Driver did a stretch somewhere.
10-12. Requesting backup.
LAPD, this is Agent Gray. FBI.
Stand down. I repeat: Stand down.
This is bullshit!
Screw them. Come on! Let’s do it!
Come on, you!
Come on, get the door.
Come on!
Drop your weapons!
Put it down.
All right, don’t move! Stand still!
Put it down!
Malone! Take him! He’s yours!
Don’t you run from me! Don’t you run!
Let’s see those hands, butterball.
Come here!
You wanna make me run?
Come back here!
Come back here!
Bring your ass here!
Come here!
Come here!
It’s okay. Don’t worry. I’m a cop.
All right?
Damn!
Don’t you know better
than to run from the police?
I do.
You got me tired. I don’t like
to get tired. When I get tired…
…I got ass to whoop.
That’s what I’m about to do.
Get your ass up!
Bingo.
That’s the shit.
We showed them. We showed them, and
that’s what I wanted to do, you know?
– Put this into evidence.
– Exactly.
Evidence. I’ll go up with it.
I want you interrogating
those men right now.
No. See, I need to go up
with this stuff…
…and book it into evidence personally.
I gotta go through it
for clues and shit.
Interrogate the suspects.
Find out where they were going.
Then, when you get them to talk, you can
go through all the evidence you want.
But, sir…
If I get the clue, it’d make
for a better ass-whooping interrogation.
Let’s hear it for Detective Malone!
That’s it! I want a lawyer.
You cops can’t do this.
I got news for you.
I ain’t a cop.
God, he’s good.
I checked.
West Covina never heard of him.
– So you know.
– Know what?
He’s Internal Affairs.
What are you talking about?
He’s not I.A.
He’s not?
Hell, no. He’s FBI.
But he hates the FBI.
That’s to throw you off.
You think this is an accident?
He knew about the heroin from the start.
FBI planted him here.
Thought he’d get first jump on the
burglary. Afraid we’d screw it up.
Pencil-dicks.
You don’t get that training
at the academy.
No, that’s old school, man.
You’re crushing my head!
That’s federal government training.
Like Navy SEAL stuff.
Let’s go give him a hand.
All right! All right!
I’ll talk! Oh, man!
Look at you.
It was all worth it for you, baby.
What are you doing up there?
I’m just so happy that we’re keeping
these drugs off the street.
Get over it. They’re going
right back out again.
Because the FBI wants to take it
to their lab right away.
Roll it out.
Malone, come on!
Let’s go.
Come on, Malone.
Detective.
That heroin belongs to Jean LaFleur.
We’ve been after him for 5 years.
He keeps shifting his operations
between the U.S. And Mexico.
We’re taking it down
to our lab right now.
That’s not a good idea.
Why not?
Why don’t we just keep it here?
LaFleur doesn’t know we have it.
We could use it for bait.
You mean a sting?
Exactly. A sting!
LaFleur expects these drugs
to be in San Diego in three hours.
What kind of sting operation can you
get off the ground before then?
The driver told me one of the guys
on the truck was new.
You can replace him with somebody else.
Then catch LaFleur when he goes
to pick up the drugs. Bam! Got him!
Let me get this straight.
You’re volunteering to escort
these drugs into the hands…
…of the most dangerous dealer
in the northern hemisphere?
Hell, no!
What do you need to make it work?
– Me?
– You’re the man for the job!
FBI will have tactical command,
but we’ll follow your lead.
It’s very brave. Let’s go.
There’s not much time.
Way to go, Malone. Way to go.
– I’m just suggesting some shit.
– We need more men like you!
All right. Hurry up.
Go. Get out of here!
Wait. Hold up. Wait a minute.
You wanted to go.
I’m getting you out of here. Go!
You wouldn’t still be here
unless that diamond was here.
I want my cut!
There ain’t nothing to cut.
I gotta get the diamond first.
Go get it. I’ll wait.
I’m trying to. First, I gotta
run a sting on a drug dealer.
You’re a goddamn liar!
Would I make this shit up?
Get out of here!
– I’ll see you at Lou’s tomorrow.
– I wanna talk about this!
I don’t know what you’re doing…
…but it ain’t gonna work!
And let me get my gun back!
Look. Maybe this isn’t
a good idea, you know?
– This is a great idea. It’ll work.
– Brilliant.
– LaFleur’s looking for this.
– We know what we’re doing, detective.
Oh, I’m a detective now.
Give us a level, please.
All right, detective.
The objective is to have these men
see you as if you were one of them:
A member of the criminal underworld.
It’s important your speech…
…and your behavior are congruent with
their expectation of a fellow criminal.
I get it. Sort of “walk the walk. ”
That’s right.
You have to look, act…
…and even think like a criminal.
Change your speech patterns too.
Criminals like to use slang terminology
and profanity and so forth…
…especially with regard to police
and authority figures.
You mean like, “Shut the hell up,
you dickless FBl… ”
– That’s right.
– “You stupid ass. ”
– That’ll do.
– “You tight… ”
Enough!
All right, listen up.
LaFleur’s a killer.
If he senses anything amiss, Malone
is gonna be in one hell of a tight spot.
If anything happens to me,
forget everything I ever told you.
You mean about Internal Affairs?
No, Carlson. I mean about everything.
Detective, saddle up.
Good luck.
Carlson, remember. Forget it!
Time to go.
Detective.
If my client gets a scratch
on him while he’s in your custody…
…I’ll see your badge is revoked
and you’re thrown in jail. Okay?
You can’t touch me.
He’ll be fine, counselor.
Malone, let’s get this show on the road.
Drive. Buckle up.
Give me video.
Let’s get one thing straight.
This is my side here
and that’s your side there.
Stay on your side
and I’m gonna stay on mine.
Gentlemen.
Keep the chatter to a minimum.
You don’t like the show,
change the channel.
And keep this channel clear.
Who is this guy?
That’s Malone.
I can’t drive if you do that.
Drive!
We’re coming up on our exit.
All units, this is Gray.
Fall back and keep your distance.
We’re approaching the site.
LAPD, take the south side.
We’ll take the north.
They’re headed into warehouse 3.
Focus in.
Closer.
This is it.
– You sure?
– Yeah. Warehouse 3.
All right, Benny, sit tight
and keep your mouth shut.
Thanks for the tip.
What’s Malone doing?
They’re coming in behind you.
Get ready. Here he comes.
That’s what I’m talking about!
– That’s the shit.
– You’re right!
All 500 kilos!
What are you talking about?
Let’s get out! I want my cut!
– You still got it?
– We still have a signal.
It’s just distorted.
Can you hear him?
We can’t get out of here, okay?
They got cops everywhere.
So? You’re one of them.
I’m a drug dealer now.
Man, listen to me.
You’re a jewel thief.
I’m a drug dealer now!
Why you selling this
when you got that diamond?
Just like old times.
I don’t believe that shit!
Is this a reunion?
Look what we got here. Give it up.
Isn’t that beautiful? Say bye.
Welcome to the party.
Son of a bitch!
We’ve lost him.
I’ll enjoy doing you more
than I did Eddie.
Shut up!
Oh, my God! Oh, my God!
– Know anything about this?
– I don’t know shit!
I’m gonna throw up.
What the hell?
All units, stand by.
What’s going on?
I don’t know!
I never know what’s going on!
Take it down!
Here! Bring it in!
Out of the truck. Out of the truck!
Benny, what’s going on?
It took longer than I thought.
– What happened to your face?
– Nothing.
Not a big deal.
Who hired these two guys?
I did. You told me to get guys.
You didn’t introduce me.
How you doing?
Pete. Nice to meet you.
Heard a lot about you.
And who might you be?
Don’t mess with him.
That’s a stone-cold killer.
You don’t want to mess with him.
He’s stone-cold.
That boy is bad. I seen him rip
somebody’s guts out through their ass…
…and their eyes fell out.
Do the move you do!
The gut-and-eyes move.
That’s where they went splat.
Just dropped them.
I’m bad.
I’ll rip your lips off and
kiss my ass with them shits.
I seen him do it.
I do that.
That’s how I get down.
I’ll rip your tongue out
and lick my balls with them.
Shut up.
Check him out.
Francois, you search him.
– We’re moving in.
– No, wait.
This must be a part of his plan.
What plan?
He’s unarmed and outnumbered.
Trust me.
You should see Malone’s résumé.
This is like a walk in the park for him.
I must tell you, Pete.
You look the part…
…you certainly talk the talk…
…but you still stink like a cop.
Damn it!
I knew he would catch us, man.
Shut up! That’s bullshit.
Come on, man. Just talk to him.
We might get out of here!
See? He’s lying!
If I was a cop, would I have busted
his shit? That’s bleeding!
Lock him in the car.
Get him out of here.
If I was a cop…
Shut up!
My nose bleeding!
Damn!
You better tell us the truth.
He’s a cop.
He hijacked the truck. This is a setup.
If I was a cop, FBls would be
in here right now, man…
…taking everybody to jail!
I think…
…I have an idea.
You wanna prove you aren’t a cop?
You say he’s lying.
Damn right.
Shoot him.
Shoot him.
No problem.
You son of a bitch!
I meant, kill him.
You didn’t say that.
You just said, “Shoot him. ”
You wanna prove you aren’t a cop?
Kill him.
There ain’t no coming back for him.
That’s it. We’re moving in.
All units, move in.
Let’s go!
Shit!
Give me the diamond or
I’ll pop one in your ass!
You had your chance.
Freeze! LAPD!
Show me your hands!
Nice shot.
Get out of the car! Turn around!
Shit!
All units, this is Agent Gray, FBI.
We have no authority to pursue
the suspect beyond our border.
Do not cross into Mexico!
Pursuit of suspect heading southbound.
We have an undercover officer onboard.
I repeat: We have
a friendly onboard. Over!
Roger that!
Hold on!
Shit!
Look out!
Get him! I’m glad to see y’all!
What you waiting for? Go!
We can’t, Malone.
We have no jurisdiction.
Damn that! Damn the jurisdiction!
Go! Now!
We cannot cross into Mexico.
– You can’t?
– No.
– You can’t?
– No!
Watch me.
Believe that!
Move your ass!
Damn it! One bullet.
Come on, Miles!
Shit!
– You’re under arrest.
– What are you doing?
I’m arresting you before they get here.
I’ll blow your head off
before they get here.
The way I see it
is you got 30 seconds…
…before they make
a piñata out of you.
What are they talking about?
Malone is an expert negotiator.
He’s an expert, sir.
You got two choices.
You can wind up somebody’s bitch…
…or somebody’s señorita.
Make up your mind. Your choice.
I got three choices.
Maybe I just tell them who you are.
You’ll shut your mouth. Maybe
I’ll cut you in on the diamond.
Shithead, I got the goddamn diamond.
Let me get that.
I’m your only way out!
Now, give me the gun.
You don’t wanna go to jail
in Mexico.
Nobody wanna go to jail in Mexico.
They put burritos in your ass.
Shut up!
Come on, Deke. Give me the gun.
Come on!
They think I’m a cop!
They think I’m a cop, man!
I can help you, okay?
You don’t wanna die here.
Now give that up.
If you screw me, I swear to God,
I’ll come back for you.
I’ll come back for you!
Give me the gun!
There you go.
Let me get that from you.
Come on. Let it go.
There you go.
This is gonna hurt a bit.
Holy Christ!
That’s for Eddie.
You son of a bitch!
Come back here!
You son of a bitch!
Miles, you die!
You all right?
I needed a vacation anyway, right?
The FBI needs to talk to you,
Detective Malone.
Peterson, regional director, FBI.
We need to talk.
Wait a minute. Slow down.
No, lieutenant, I will not slow down.
Is this man one of yours…
…or not?
You bet your ass he is.
Well, I’m gonna find out
what happened here…
…even if it means putting your entire
department under federal review.
Nice work.
My office spent an hour talking to West
Covina and the U.S. Attorney’s Office…
…trying to find out just
who it is you’re working for.
Now we know it’s not the Bureau.
It’s time that you
gave us an explanation.
I’m a federale.
A federale?
Look across that border.
What do you see?
That is the Democratic
Republic of Mexico.
You’re Mexican?
That’s right.
On my mother’s father’s side.
I can see it.
Glacias. Thank you.
Gentlemen, I shouldn’t be
telling y’all this.
I could lose my federale- hood.
Your what?
My federale- hood!
Look, I had to throw you guys off, okay?
I was doing it for my country.
The red…
…the white…
…and the green.
If you’ll excuse me,
I have to cross this border…
…and school some of my compadres,
you know…
…on things we like to talk about.
So y’all stay up. Be cool.
What’s happening?
Hook a brother up with a taco!
A burrito!
I can’t believe so much bad shit
can happen on such a beautiful day.
Yeah, what?
I think your Spanish is a little rusty.
You just told those men
you got a big cat in your pants.
That’s a Latin thing. Macho.
You wouldn’t understand.
No, I think I do understand…
…Logan.
What?
How’d you know it was me?
I started thinking if I was Logan…
…and had my diamond hidden
in a police building, what would I do?
So I thought like a crook.
Is that right?
I don’t believe this.
He’s a major felon.
This is one hell of a bust, Carlson.
It’s a hell of a bust for us.
It’s just too bad we can’t make it.
Say what?
You heard the FBI.
They’re extremely strict…
…about pursuing suspects
across international borders.
And you’re just out of our jurisdiction.
You’re…?
Exactly, because I’m across the…
If I’m across the border and you’re
over there, there’s no way you…
I love this jurisdiction shit!
I guess this is the last time
I’m gonna see you boys.
But maybe we’ll catch you later.
Is it like that?
Yeah. It’s like that.
Right there. Jurisdiction.

Categories: Subtitles in english | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

“Columbo” A Friend in Deed 1974 Hungarian

movie image

Download subtitles of “Columbo” A Friend in Deed 1974 Hungarian

Mire vár? Hívja a mentõket!
Kérlek menj kim drágám!
Tudodm hogy egyedül szeretek
fürdeni.
Én nem akartam megölni.
– Rendben!
– Gyerünk!
Mitakar? Eltöri a kezem!
Mondd már!
Igen drágámm értem.
Csak az idejétvesztegetim
engem is feltartm
és a nyomozást is hátráltatja.
Otthon hagytam Margaret-et.
EMBERT BARÁTJÁRÓL
Igen?
Margaret?
Te vagym Hugh?
Igen. Mark ottvan?
Fontos lenne.
Sajnálomm Hugh.
Kedd van. A klubban van.
Kedden mindig a klubjába megy.
Máskor nem ér rá.
Értem.
Jóm majd hívom a klubban.
Mr. Caldwell! Jóm hogy látom.
Igenm Charles.
Köszönöm. Én…
Mr. Halperin-t keresem.
Odabentvan.
A szokásos kedd estijátszma.
Nagyon szerencsés estéje van ma.
Egyszerûen szédületes.
Hellóm Hugh! Hogy van?
Köszm jól.
Menjünk fel 3200 dollárigm Mark.
Persze csak ha nem akarsz 1600-nál
megállni.
Hellóm Hugh.
Sziam Mark.
Byronm azt hiszem a kockáid már
kihûltek.
Elismeremm hogy bátor vagy Markm
de nem bízom az ítéletedben.
Csak duplán nyerhetsz.
Vanm amikor nem észrem
hanem merészségre van szükség.
Markm bocsáss meg.
Beszélhetnénk?
Mi baj van?
Semmi különösm csak néhány szóra.
Jó. Rögtön jövök.
Pillanat. Nosm mirõl van szó?
Janice meghalt. Odakintelmondom.
Micsoda?
Gyere…
Dannym hozz légyszíves egy
üveg viszkit!
Igenm Mr. Halperin. Azonnal.
Biztosm hogy meghalt?
Igen.
Én nem akartam.
Tudodm veszekedtünk.
Zengetttõlünk a ház.
Biztos voltam bennem hogy valakivel
randija van.
Nekem jöttm
és én valahogy torkon ragadtam.
Okém nyugodj meg!
Nem tudtamm hogy mitteszek.
Csak az arcát láttam.
Bámult rámm és…
amikor rájöttem mitcsinálokm
elengedtemm
De… De…
Meghalt.
Nyugodj megm Hugh!
Markm most mittegyek?
Értem.
Volt még ottvalaki
amikor történt? Szobalány?
Nem voltotthon.
Negyed 9-kor mentelm
amikor hazaértem.
Jól van.
Fehívtál valakit?
Titeket.
Margaret mondtam hogy ittvagy.
De neki nem mondtál semmit?
Hívjam fel Fred-et?
Nem foglalkozik bûnügyekkel…
– De õ talán tud valakit…
– Nemm nem.
Talán el kéne mennem a rendõrségre.
Mert nem voltszándékos.
Hughm nem teheted.
Mindenki tudtam hogy féltékeny
voltál Janice-re.
Hallgass ide!
Most 10 óra.
Menj be a bárba!
Ottsokan láthatnak.
Pontosan 10:30-kor hívd fel a
házatokat!
Én fogom felvenni.
Tegyél úgym mintha Janice volna.
Csináld úgym hogy a pincérm vagy
a pultos
meghallja a beszélgetést!
Miért?
Aztakarodm hogy segítsek?
Akkor teddm amit mondok.
Jól vanm Mark.
Janicem te vagy?
A bárban vagy?
lgenm igen ott.
Minden rendben?
Igenm minden oké.
Hallgass ide!
Korán akar lefeküdnim
nem marad fennm hogy megvárjonm
érted?
Igen drágámm biztos nagyon
kimerültél!
Aludj jólm édesemm
reggel találkozunk.
Rendben.
Mondd már!
Hátakkor aludj jólm
reggel találkozunkm jó?
Jóm ez jó volt Hugh!
Mostfigyelj!
Figyelj ide!
Maradj a bárbanm és ne mozduljm
amíg a rendõrség nem keres meg!
Igenm édesem! Ahogy akarod!
Igenm jó éjt!
Egész nap vásároltm azt mondjam
nagyon kimerült.
Igenm uram.
Azt mondtam nem vár meg.
Nyugodtan ihatok még egy pohárral.
Markm te vagy?
Szia!
Korán hazaértélm Mark.
Igen.
Fáradtvoltam.
Ez mi?
Már megint könyvetadott ki
valamelyik barátnõd?
Nyertél mam Markm
vagy ez ostoba kérdés?
Tudomm hogy furam de nyertem.
– Csodás!
– Igen.
Akkor ezen a héten nem kérsz
tõlem pénzt.
Kell a változatosság.
Az biztos. Ránk fér.
Mondtam márm hogy holnap este a
Holcombe House-ban
beszélek?
Én lettem az “Év asszonya”.
Tényleg?
És ez mibe kerül majd neked?
Ne légy cinikus!
Lámm lám. Az “Év asszonya” szép
megtiszteltetés.
Mintha királynõnek koronáztak volna
a drogosokm vesztesekm és a többi.
Aztgondolomm túlságosan sok pénzt
ölsz bele
a jótékonyságbam Margaret.
Szerintem sokkaljobb dolgokra
is költhetnéd.
Ne ma estem kérlek!
Ha annyira idegesítenek a millióidm
miért nem iratod rám az összes
pénzed?
Engem nem zavarna.
A pénz fegyverm Mark.
Eszköz a jó cél érdekében.
Helyesen kell használni.
Perszem helyesen.
Ami neked annyit jelentm
hogy odaadod egy csomó
semmirekellõnekm
akik soha életükben nem dolgoztak.
– Nekik is lehetõséget kell adni.
– Ugyan márm Margaret.
A börtönviseltek nem javulhatnakm
ha munkához jutnak?
Margaretm kérlek!
Nekem ne prédikálj!
Teljesen fölösleges.
Margaret.
Mi az?
Egy férfi. Egy ember
szalad ki a Caldwell házból.
Micsoda?
Igen.
És égnek a lámpák.
Nekem ez nem tetszik.
Én nem látok senkit.
Nem lehetm hogy Hugh voltaz?
Nem. Hugh-ta klubban hagytam.
Nem veszik fel.
Valami baj lehet.
Rendõrség. Smith õrmester.
Õrmester! Ltt Halperin
kapitány-helyettes.
lgenm uram! Parancsoljon!
Láttam egy férfitm
a szomszéd házból kirohanni.
A Caldwell-házból.
Küldjenek egy egységet! Szóljanak
Columbo hadnagynak!
Megteszi?
A cím: 1278 Fairfax Drive.
Helyes.
Elejtettem a szivaromat.
– Ott is megnéztem hadnagy?
– Hol?
Az alatt.
Egy pillanat.
Nem akarom felrobbantani a fõnök
kocsiját.
Megvan. A rossz végén fogtam meg.
Remélemm nem látszik majd meg.
Ûgy nézemm rendben van.
Õrmester! Megtenne még valamit?
Nézze meg még egyszerm nem égett-e
ki a szõnyeg!
Jól van.
Semmi bajam hadnagy úr!
Biztos?
– Biztos!
– Nézz meg még egyszer!
Ahogy akarja!
Mit kell még fotózni?
Azta szekrényt.
Afestményekhezm és az
ékszerekhez nem nyúlt.
Voltegy párezer dolláros váza is
ott kint.
Hozzá se nyúlt.
Ez ugyanaz az ember.
Rendben vanm reggel szedjék elõ
az aktáit
késlekedés nélkül.
Adjanak ki körözéstm tegyenek meg
mindent.
– Rendben?
– Igenm uram.
Ám Columbo! Végre ideért.
Sajnálom uramm a kocsim a hibás.
Az akkumulátor.
Ittaz autójam uram!
Köszönöm!
Afeleségemnélm aztán a
sógornõmnél voltm
és tudja õk… Ám nem érdekes.
Nagy megtiszteltetés voltaz
ön autójávaljönni.
Kérem.
Duffy majd tájékoztatja önt.
Ûgy látszikm ugyanaz az emberm aki
a környéken dolgozik
az elmúlt hetekben.
A módszere ugyanaz.
Értem. Azértegy kicsit körülnézek.
Szép nõ.
Ha leszámítjuk a torkán az
ujjak nyomát.
Igenm az.
Maga szerint mi történt?
Szerintem épp aludni készült.
Hallhatottvalamitm
és lejöttaz emeletrõl.
Okosabban tette volnam
ha fentrõl hív minket.
És mikor halt meg?
Nem rég.
Aférje úgy fél órája beszélt
vele telefonon.
Nemm inkább egy órája.
Okém a magáé a hely.
Kösz!
Találtvalamit?
Csak néhány maszatotaz ékszerládán.
De minen más tisztának látszik.
Randall! A szekrény kilincsét már
nézte?
Még nem.
Szóljonm ha talál valamit!
Csak az idejét pazarolja.
Negyedszer járnak ezen a
környéken
2 hétalatt…
Ügyes a pasas. Kesztyût hord.
Nem hagy ujjlenyomatot.
Azértszóljonm ha van valami.
Szólokm uram.
Minden állampolgárnak szeretnénk
védelmet nyújtani.
Nem csak a belvárosiaknakm
vagy a problémás negyedeknek.
Janice Caldwell brutális
meggyilkolása
a rendõrség elégtelen és
szegényes
munkájának bizonyítéka.
A mi hibánk is.
A bûnözésnek nem tudunk hatékonyan
gátatszabni.
Városunk adófizetõijoggal
követelhetnek
biztonságos otthont.
És én eztszeretném garantálni.
Mi azm Artie?
Nem hiszel a törvényben?
Ez egy hülye.
Jól vanm kikapcsolom.
Ûgy voltm hogy vásárolni megyünk.
Mondtam márm hogy meg kell várnom
valakit.
Jobb leszm ha sietszm mert ma
délután nem
mész el a játékkaszinóba.
Utálok itt lenni.
Tudod jólm hogy utálom!
Én szeretem.
Vettél már jegyet?
Milyen jegyet?
“Milyen jegyet?”
Mondtamm
hogy ma este görkorcsolya
versenyre megyünk.
Megõrültél?
Eszem ágában sincs odamenni.
Egy hónapja nem vittél el sehova.
Egyetlen este sem!
Folyton itt lógszm
a haverjaiddal fecsegsz.
Azokkal a sittesekkel.
Ma este elmegyünk.
Ez a kocsma az én törzshelyem.
Ki kértem hogy idegyere?
De ha ittvagym hagyj békén!
Elmegyünk!
Aztcsak hiszed!
Hol voltál?
Egy órája várok rád!
Dolgom akadt.
Nálam van a szajré a múltkorról.
Bezsongtál?
Nem kell a cucc.
Ategnap este után nem.
Megölted azta nõt.
Megõrültél? Az nem én voltam.
Ugyan már! A környéken dolgoztál.
Atöbbit én csináltam.
De a tegnapit nem.
Okém mondjm amitakarsz.
De nem kell az árud.
Van fogalmad rólam mi lesz
még ebbõl?
Hogy én mekkora barom vagyokm
hogy egy ilyen tetûvel álltam összem
mintte!
Johnny Romanom Carlos Veram
õk férfiak voltak.
Igenm de meghaltak.
Változnak az idõk.
És most nehezebb napokat élünk.
Olyan sokáig voltál a sittenm
hogy már fogalmad sincs a dolgokról.
Na gyere! Vegyük meg a jegyeket!
Jó helyetakarok!
Siess márm mire vársz?
Gyerem gyere már!
Ne légy ünneprontó!
Gyere már.
Befognád már végre?
Rendõrfõnök úr! Milyen lépéseket
kíván tennim
hogy a végére járjon a betörés-
sorozatnak a Bel Air körzetben?
Megkettõztük a környéken járó
rendõrkocsik számát.
Nappal helikopterek köröznek ott.
Ma este én vezetem az akciótm
mertszeretnék meggyõzõdni rólam
hogy elég hatékony-e.
Hamarosan elkapjuk az emberünket.
Akárki ism akárhol is rejtõzikm
a végtelenségig nem tud bujkálni.
Tegnap éjjel követte el az
elsõ hibát.
Afeleségem és én a hálóból láttukm
hogy kiszalad a Caldwell-házból.
Ûjra elkövethet hibát.
Amikor megteszim elkapjuk.
Vádatemelünk ellene
rablógyilkosságért.
Köszönöm hölgyeim és uraimm
bocsássanak meg…
Ezek szerinta felesége is látta
az embertm
ahogy maga?
Uram! Afelesége felismerné
a férfit?
Asszonyom!
Megijesztett!
Elnézést!
Mi történt?
Kiszakadt.
Biztos a kaktusz…
Nagyon sajnálom.
Semmi bajm az én hibám.
Nemm miattam történtm
megijesztettem.
Ne haragudjon.
Ugye ismerjük egymást?
Igenm asszonyom.
Reméltemm hogy emlékszik.
Tavaly találkoztunk a rendõrfõnök
vacsoráján
a hotelben.
Columbo hadnagy vagyok.
Hát nem borzasztó ez az ügy?
Janice Caldwell
nagyon rendes nõ volt.
Biztos minden rendbe jöttvolna.
Igen asszonyom.
Éppen errõl akartam kérdezni.
Maguk jó barátnõk voltak.
Mondta pár emberm hogy
Mrs. Caldwell és a férje…
Nosm hogy…
Voltak problémáik.
Aztakarja tudnim hogy voltak-e
Janice-nek férfi ügyei?
Igenm azt.
Ennek már nem sok jelentõsége van.
Igenm lehetm de szeretnémm
ha mondana pár nevet.
Sajnálom. Soha nem avatkoztam bele
Janice ügyeibe.
Egy éve körülbelül akartam
beszélni vele.
Rögtön védekezett. Egészen kiborult.
Tehátvoltak férfi-ügyei.
Igen.
Fiatal fiúk. De nem ismertem õket.
Köszönöm szépen. Sokat
segített.
Mrs. Halperinm még valami.
Ategnapi betörõrõl a
férje adottszemélyleírást.
Láttam hogy kiszaladta Caldwell-
házból.
Igenm a háló ablakából.
Ûgy tudomm maga is a hálószobában
volt.
Leírná nekem aztaz embert?
Én nem láttam.
Mire az ablakhoz értemm eltûnt.
Maga nem voltaz ablaknál?
Hol volt?
Az ágyban. Aztán mentem az ablakhoz.
Köszönöm.
Még egy dologm Mrs. Halperin.
A Caldwell house?
Melyik is az?
Az utca túloldalán.
Number 1278.
A címettudomm igen.
Ottvoltam ma reggel.
Csak a távot próbáltam kiszámolni.
Köszönöm.
Elnézéstm uram.
Egy rendõr van itt.
Ma reggel már volt ittm amikor
ön nem volt itthon.
Igen. Mondja megm hogy jöjjön be!
Bocsásson megm nem szívesen zavarom.
Columbo hadnagy vagyok.
Igenm tudom.
Sajnálomm hogy reggel nem talált
itthonm
de el kellett intéznem pár
dolgot.
– Nagyon rosszkor jöttem?
– Nem.
Kér egy kávét?
Azt hiszemm túl sok kávét iszom ma.
Nem aludtam jól az éjjel.
Tényleg nem kér?
Köszönömm nem.
Valami…
Valami baj vanm hadnagy úr?
Baj? Nem. Szó sincs róla.
Szeretnék tisztázni pár dolgotm
csak a saját megnyugtatásom miatt.
Mitszeretne tisztázni?
Szeretném tudnim hogy halt meg a
feleségem
meg még pár apróság.
Nincs jelentõsége.
Beszéltem a szobalánnyal.
Mrs…
Fernandez.
Aranyos nõ.
Azt mondjam sokáig volttegnapm
mert nagytakarítás volt.
Lehetm errõl nem tudok.
Afelesége meg egész nap
vásárolt.
Mrs. Fernandez nem mentelm csak…
8 óra után.
Akkor jöttünk haza mindkettenm
majdnem egyszerre.
Afelesége a földszinten volt?
A nappaliban. Koktélt ivott.
Mrs. Fernandez szerint piros
ruhátviselt.
Igenm lehet.
Értem.
És maga elment9-kor?
Igen.
Afelesége még a piros ruhájában
volt?
Igenm hadnagy.
Ittunk egy-két pohárralm
elmentemm
de csak akkor feküdt lem
amikor hívtam. Olyan 10:30 körül.
A klubból hívta?
A bárban voltakkor ism
amikor a rendõrség kereste.
Ûgy van.
Janice valószínû felment levetkõznim
hálóingbe bújtm zajt hallottm
Lejöttm és meglátta a betörõt.
Szerintem
a tények magukért beszélnek.
Különös.
Van egy apróság.
Egy fura apróság.
Mire gondol?
Mrs. Fernandez tegnap mindent
letörölt.
Vaxoltm fényesített.
A hálóban is.
Az ujjlenyomatosok megnézték a
szekrények fogantyúit is.
Afelesége nem nyitotta ki
a szekrényt.
Nem voltak ujjlenyomatok.
Hogy vette ki a hálóingetm
ha nem nyúltaz ajtóhoz?
Ez egyszerû.
Amikor a feleségem felkeltm
összehajtotta a hálóingétm
és a párna alá tette.
Látjam nem is kellett kinyitnia
a szekrényt.
Igenm igen. Értem.
Így már más.
Köszönöm.
Nincs mitm hadnagy úr.
Elnézéstm uram! Uram!
Asszonyom! Bocsánat.
Értaz akkumulátorokhoz?
Sajnos nem.
Akkor elvinne a keresztezõdésig?
Ottvan egy szerviz.
Köszönöm.
Columbo?
Bocsánatm hogy csak így betörökm
a titkárnõje nincs a helyén.
Biztos az orrát púderozza…
Szabad?
Korábban akartam jönnim de megint
lerobbanta kocsim.
A szerviz azt mondjam a generátor.
Ne haragudjonm hadnagy. Most nagyon
sietek.
Sokat haladtam az ügybenm és…
Megírta a jelentést?
Azt még nem.
Írja megm és majd elolvasom.
Most haza kell mennem vacsorázni.
Éjjel ki akarok menni az
õrjárattal.
Értemm uram.
De ha volna egy perce…
Tudomm hogy siet.
Csak mielõtt megírom a jelentéstm
ha lehet…
Ellenõrizném a személyleírástm
amita betörõrõl adott.
Aligha nevezhetõ leírásnakm
épp hogy csak megpillantottam.
Igen.
Azt mondtam hogy
Sötét pulóverm
Igen.
Sötét nadrág.
Valami sapkaféle.
Igenm a fején sötétsapka.
Sötétsapka…
Sötét.
Hát igenm csupa sötét dolog.
Éjjel voltm hadnagy.
És én messzirõl láttam.
Hátez nagy kár.
Afelesége is azt mondta.
Beszélta feleségemmel?
Azt hittemm elment.
Mit is kérdezett?
Beszélta feleségemmel?
Igen. Remélemm nem baj.
Ugyanm dehogy.
Tudja…
Azt hittem…
Szóval olvastam a sajtókonferencia
anyagátm
és azt hittemm õ is látta a
gyilkost.
Nevetséges. Aférfi eltûntm
amikor õ az ablakhoz ért.
Igen. Õ is ezt mondta.
De az újságírók azt mondtákm
mindketten látták…
Bocsásson megm Columbo.
Most már tényleg mennem kell.
Vár a kocsim.
Volna még egy-kétapróság.
Hívja reggel a titkárnõmetm és
beszéljenek meg egy idõpontot!
Jajm Markm
megijesztettél.
Hogyhogy ilyen korán hazaértél?
Gondoltam ma korán vacsorázunk.
Menj ki drágám!
Tudodm hogy egyedül szeretek
fürdeni.
Jajm ne légy már olyan szemérmes!
Ûgy viseled a szappanhabotm minta
páncélt.
Ugyanm Mark.
Egy perc alattvégzek.
Mondtam neked mostanábanm
hogy a házasságunk még mindig maga a
gyönyör?
Nem mondtam?
Nem mondtad.
Pedig így van.
Tudodm hogy mitszerettem meg benned
legelõszörm Margaret?
A nagylelkûségedetm
hogy szívesenm és két kézzel
szórod a pénzt.
Csak néha rosszul ítéled meg aztm
akiveljótteszel.
Ezzel meg mitakarsz?
Nosm négy és félmillió dollár.
Bárkinek adsz belõlem akinek kopott
az öltönyem
vagy van egy szomorú története.
Az én pénzemm Mark.
Az én örökségem.
Tévedszm édesem.
Az én örökségem.
Köszönömm hogy eljöttél.
Hol van Margaret?
Otthon.
Zárt koporsó?
Nem tudtam volna az arcába nézni.
Markm nem tudomm hogy köszönjem meg.
Ha te nem segítesz…
Akkor gyilkossággal vádolnának.
Ha bármiben a segítségedre
lehetek…
Lehetszm barátom.
Ha kérhetemm uraim…
Kérem fejezzék be a
tiszteletadásukat.
Be kell zárnunk 8.30-ig.
Otthon hagytam Margaret-et.
A padlón fekszik a bejárati ajtó
elõtt.
Meghalt.
Ûristen.
Csendesen!
Hogy?
Megfulladta kádban.
De errõl a rendõrség nem tudhat.
Ûgy intézzükm hogy azt higyjékm
hogy a mostanában hírhedt
Bel Air-es betörõ ölte meg.
Én ebbe nem keveredhetek bele.
Már benne vagy. Mostte segítesz
nekem.
Kölcsön-kenyér visszajár.
Megölted a nejedm és megvédtelek.
Mostte védesz engemm
és te segíteszm
vagy egész életedben a sitten
leszel. Érted?
Igenm világos.
Helyes.
Egy csomó ruhát hagytam a
bejárati ajtónál.
Mostelmondomm mit kell tenned.
Ittszitakötõ egyes.
Ittszitakötõ egyes.
Baker 7-es látengem?
Vétel.
Itt Baker 7-es.
Látjukm szitakötõ egyes.
Okém keletnek fordulunk.
Értettem.
Kicsit korán van még a bûnözéshezm
nem gondoljam uram?
Sose tudhatjukm Pete.
Ha a ház üresm az idõpont
nem számít.
Lehetm de tegnap a ház nem
volt üres.
Ez érdekes.
Micsoda?
Ez az én házam.
Mintha láttam volna valakit
a nejem kocsijában.
Eltûnt.
Forduljon megm Pete!
Igenis.
Ûristenm ez Margaret.
Le kell szállnunk.
Csináljon valamit!
Igenm uram.
Segítség! Gyorsan!
Siessenek!
Mire várnak?
Hívjon mentõtm az istenért!
Margaret. Margaret.
Istenemm Margaret.
Meghaltm uram.
Mit beszél? Megbolondult?
Biztos magához tér.
Hívja a mentõket!
Margaret.
– Hadnagy úr!
– Hallottam. Szörnyû.
A rendõrfõnök hol van?
A konyhában van.
Száraz ruhátvesz fel.
Elég rossz állapotban van.
A betörõm mi?
– Igenm de elég fura.
– Fura?
Mi fura?
Nem találtuk nyomátm
hogy betörtvolna.
Ajelek szerintodakintvárt
a nõre a kocsijánál.
Uramm jöjjön!
Bocsásson megm Columbo.
– Uramm jöjjön!
– Igen!
Keressék tovább!
Valahol itt kell lennie.
– Keressük tovább?
– Így van!
Mi történtm doktor úr?
Nézze megm hadnagy. Megfulladt.
A medencében?
A pasas bedobta a vízbe?
Igen.
Miért nem úszott?
Talán nem tudott úszni.
Vagy ijedtében elájult.
Mittegyünk?
Semmi nyoma a dulakodásnak?
Lehetm hogy dulakodtakm a ruhán
van egy szakadás.
Hém Doyle?
Igen? Mi az?
Ezt ma délután szakította el
a kaktuszoknál.
Ittvoltamm amikor történt.
Ezta pasastodakinttalálták.
Mrs. Halperin-hez jöttem.
Mitakar tõle?
Ûgy voltm hogy ma este eljön a
gyûlésünkre.
Egy kitüntetést kapottvolna.
Már értemm hogy miértvártunk
egész este hiába.
Mit is mondott?
Egy gyûlésre várták?
Egy kitüntetést kapottvolna?
Igenm a Holcombe-házban.
8-kor lettvolna a vacsoram
aztán lettvolna egy kis beszédjem
és megkapta volna a szobrot.
Nem érkezett megm ezért
felhívtuk telefonon.
Folyton foglaltvoltm így inkább
idejöttem.
8-kor vacsoram és utána
beszédettartottvolna?
Biztos oda indultm amikor a
fickó elkapta.
Maga hol voltfél nyolckor?
A helyszínen készülõdtünk.
Tudja bizonyítani?
Tudjam vagy nem?
Bizonyítani?
Perszem hogy tudom.
Na persze.
Köszönömm Doyle.
Írja fel a nevétm és hadd menjen.
Most ne jöjjön azzalm hogy nincs
emberem George!
Ez az állat megölte a feleségemetm
kapják el!
Küldjön ki még három egységetm
de gyorsan!
Majd reggel tiltakozhat!
Bocsásson megm rendõrfõnök úr!
Csak annyitszeretnék mondnanim
hogy le vagyok sújtvam
és ha akármittehetek…
Nemm köszönöm.
Markm vegye be a tablettákatm amiket
adtam!
Vegye bem és pihenjen!
Jóm majd beveszem.
Meg vagyok döbbenve.
Ez egyszerûen szönyû.
Ez az ember csakis õrült lehet.
Képes visszajönnim és ilyet
tenni…
Pedig maga be is jelentettem hogy
erõsítik az õrjáratokatm
helikoptereketvetnek be…
Hisz épp a tévedés miatt kellett
meghalnia.
Az én hibám volt.
Nem értemm uram.
Maga is mondta ma délután.
Ostoba voltam. Ügyetlenül
fogalmaztamm
amikor azt mondtamm hogy Margaret
is látta a szobánkból
a Caldwell-házból kirohanó férfit.
Biztos azt hittem Margaret
felismerheti.
Ezért jöttvissza.
Nem azértm hogy raboljon.
Igenm lehetséges.
Pedig Margaret nem is láthatta.
Nem ismerhette fel.
Ne hibáztassa magátm uram!
Bedobta a medencébe.
Megfulladtm mielõtt kihúztam.
Bedobta a medencébe?
Biztos ebben?
Persze. Hiszen láttuk.
Pete Hayley és én az egészet
végignéztük a helikopterbõl.
Bekapcsolták a fényszórót?
Azt hittemm látok valamit.
Inkább csak megéreztemm hogy
baj van.
Mondtamm hogy menjünk vissza.
Nézzük meg még egyszer a kertet.
Bekapcsoltam a fényszórótm
és megláttam.
Ugyanaz az emberm Margaret-tel a
karjában.
Biztosm hogy ugyanaz az ember?
Hátm feltételezem.
Ugyanolyan holmikatviselt.
Értem.
Érdekes dolog ez magánál.
Ez a megérzés.
Mirõl beszél?
Hogy tegnap is volt megérzése.
Nem értemm hadnagy.
Mi volttegnap?
Szóltak nekemm hogy
jelentkezzem a Caldwell-házban.
Igen?
Késõbb kiderültm hogy ön kértem hogy
engem küldjenek.
Ûgy van.
Én csak arra gondoltamm hogy…
Nem tudhattam hogy a betörõ
bántott-e valakit.
Amikor meglátta a hálóbólm
betelefonáltm és engem kért.
Azon töprengtemm hogy honnan
tudta már akkorm
hogy a nõ meghalt.
Nem tudtam. Honnan tudhattam volna?
De tényleg olyan érzésem támadtm
hogy valami nagy baj van.
A házban égtek a lámpákm
az az ember rohant ki a házbólm
és tudtamm hogy Janice
egyedül van.
Maga rendõrm minek magyarázzam?
Igenm higyje elm tudomm
hogy mit érez.
Ismerem eztaz érzést.
Tudjam hogy valami nem stimmelm
csak nem tud rájönnim hogy mi.
Hátakkorm uram.
Ha nem haragszikm körülnéznék
a házbanm
hátha mégis találok valamit.
Columbo.
Csinálja csak.
Mi azm Columbo?
Azt hiszim a fürdõkádban bújtel?
Csak megnézem.
Igen? Találtvalamit?
Kádm lépcsõ…
tisztam és száraz.
Hadd kérdezzek valamit!
Miféle ember az ilyen?
Eddig azt hittemm
a betörõ olyanm minta
kóbor macska.
Sötétedés után dolgozikm
és ha látvalakitm elszalad.
Nem hallotta mégm hogy milyen jövõ
vár ránk?
Az erõszak legyûri a világot.
Nekem elhiheti. Az idõk változnak.
Igen.
Lehet.
Azért…
Tudjam mi nem fér a fejembe?
Ategnapival kapcsolatban…
A Caldwell ügyre gondol?
Igen.
Megnéztem a holttestet.
Az egyik ujján voltegy gyûrûm
akkora gyémánttalm amekkorát
még nem láttam.
Ezután megkérdeztem magamtólm
Miféle rablógyilkos azm aki
otthagy egy ilyen gyûrût?
Magátez izgatja?
Szép kis alak maga.
Azt hiszim mi nem vettük észre?
Hamis.
A gyûrû hamis?
Üveg.
Értéktelen vacak.
Egy profi messzirõl felismerim
és ez a fickó profi.
Bocsásson meg egy percre!
Igenm ez megmagyarázza.
Én szerencsétlen.
Én meg töröm a fejemm mintaz õrültm
hogy miért hagyta otta gyûrûtm
maguk meg tudták a választ.
Õrület.
Hamisítvány…
Doktor! Hadd kérjem meg valamire!
Megkérhetnémm hogy a boncolásnál
nézzen utána
valaminek?
Mrs. Halperin valószínû a
medencében fulladt meg.
Amikor a tüdejétvizsgáljam
nézze megm hogy klóros víz
került-e bele!
Sajnos hiába.
A klór azonnal felszívódik
a testben.
De a folyadékokatfelismerhetetlenné
teszik
a tüdõödéma tünetei.
Tehát nem is lehet megállapítanim
hol fulladt meg?
Afürdõkádbanm vagy…
Ha a kád Ginnel volttelim
akkor igen.
Azért nézze csak megm jó?
Megnézem.
Igen?
Columbo hadnagy keresi!
Küldje be!
Remélemm nem zavaromm uram!
Nemm jöjjön be!
Nem tartozik rámm és nem szeretnémm
ha megharagudnam
de senki nem vártam hogy ma bejöjjön
dolgozni.
Ittakartam lennim hadnagy.
Dolgozni akartamm hogy ne
gondoljak Margaretre.
Jól vanm lássuk.
Igen…
Ez itt Duffy hadnagy jelentése.
Kétség se fér hozzám
a Bel Air-i betörõ tette.
Tegnap éjjel nyomtalanul eltûnt.
De ha már jelentéseknél tartunk…
Épp ezért jöttem ide…
Jól haladunkm
de szerintem…
nem betörõt kéne keresnünk.
Nemm uram.
Olyat kell keresnünkm aki
az egészet betörésnek tüntette fel.
Mirõl beszélm Columbo?
Lttvan Duffy jelentése.
Világosan kifejtim
hogy a mi emberünk tette.
Biztos egy ragyogó jelentésm
de egy-kétapróság sehogy
se stimmel.
Például?
Elõször is az ujjlenyomatok.
Ugyan márm Columbo! Hisz nem
hagyott ujjlenyomatokat.
Hátez az!
Tudjam Mr. Caldwell 9:00 körül
mentel hazulról.
10:30-kor felhívta a feleségét
a klubból.
És ez zavar engemm uram.
Ha Mrs. Caldwell telefonon
beszélta férjévelm
hogyhogy nem volt ujjlenyomat
a telefonon?
Nem furcsa?
A lány egész nap takarított.
Mindent letörölt.
Atelefont is.
És a telefon a hálóban
teljesen tiszta volt.
A lenti telefonon Mr. Caldwell
ujjlenyomataittaláltukm
tehát Mrs. Caldwell nem nyúlt hozzá.
És ebbõl mire következtet?
Hogy Caldwell nem is beszélta
feleségével?
És ha a betörõ
használta a telefonta bûntény utánm
aztán tisztára törölte?
Hogy a betörõ letörölte volna
a saját nyomát?
Igen.
Nem lehet.
Miért?
Merta betörõ kesztyûtviselt.
Tudjam uram…
Sehol nem hagyott ujjlenyomatot.
De van még egy különös körülmény.
Zavarja a szivar?
Hmm…
Bocsánat.
Van egy problémám.
Mrs. Caldwell hálóinge körül nem
stimmel valami.
Nem õ vette fel.
Valaki más adta rá a hálóinget.
Ezttényként kezeljem?
Vagy csak találgatás?
Tudjam uram…
a hölgy világos-kék hálóinget
viseltm
amita szekrénybõl vett ki.
És tudja mi van?
Nem volt ujjlenyomata szekrény
kilincsén.
Nem értemm hadnagy.
Aztakarja mondanim
hogy Caldwell ölte meg a feleségétm
és betörésnek tüntette fel?
Nem. Ilyen eszembe se jutott.
Nem. Tudja.
Mrs. Caldwell-nek voltegy szokása.
A hálóinget minden reggel
a párnája alá tette.
Találtam is egy rózsaszín hálóinget
a párna alatt.
Így egész biztosm hogy Mrs. Caldwell
nem vette volna fel a kék
hálóinget.
És tudjam mi az érdekes?
Mr. Caldwellm
tudtam hogy a hálóing a párna
alattvan.
Tehát ha õ adta volna rá…
abba öltöztette volna a halott
feleségét.
Nemm uramm
mi valaki mást keresünk.
Olyan embertm
aki ezta gyilkosságot betörésnek
akarta álcázni.
És kire gondol?
Hátm uram…
Nem szívesen mondok rosszat
halottrólm
de…
tegnap az ön feleségétõl megtudtamm
hogy Mrs. Caldwell-nek voltak
férfiügyei.
Egy szeretõje tette?
Igenm ez is lehet.
Hallgasson idem Columbo!
Csak az idejétvesztegetim
és engem is feltarta nyomozásban.
Figyeljen…
Értse megm hogy nálam jobban
nem akarja senkim
hogy a gyilkostelkapjuk.
Különösen most.
Egy betörõt kell megtalálnunkm
aki egy asszonytfélelembõl ölt megm
a másikat meg el akarta
hallgattatni.
Ha maga is ebbõl indul kim
meg fogja oldani az ügyetm világos?
Maga nem hiszim
hogy nekem lehet igazam?
Tudomm hogy senki nem
tévedhetetlen.
Keresse a betörõt!
Õ a gyilkos.
Elnézést!
Mr. Wexler?
Bentvan egy vásárlóval.
Köszönöm.
Dohányzó a hely?
Igen.
Segíthetekm uram?
Nemm köszönöm.
Csak Mr. Wexler-tvárom.
Mr. Wexler egy ügyfelünkkel
foglalkozik.
Talán én is segíthetek…
Nemm köszönöm.
Elnézéstm most juteszembe.
Óraszíjat is tartanak?
Hogyne.
Pár hete elszakadtm
azóta a zsebemben hordom.
Nagyon jó óra. Már öt éve megvan.
Vízálló.
Tudna adni hozzá valamit?
Hmm…
Hét köves.
Nagy a választékm 25 dollár
a legolcsóbb.
Az óra megvan. Csak szíj kell.
Ez csak a szíj ára.
Nem viccel?
Majd veszek máshol.
Köszönöm.
Mr. Wexler már szabadm
ha beszélni akar vele.
Köszönöm!
Mr. Wexler?
Bruno Wexlerm igen.
Columbo hadnagy.
Lenne egy perce?
Mrs. Caldwell-rõl van szó.
Önöknél vásárolt.
Mrs. Caldwell az egyik legjobb
ügyfelünk volt.
Igenm ezttudom én ism
átnéztem a papírjait.
A legtöbb ékszert ittvásárolta.
Bár már van egy kis ideje.
A legutóbbi számlam a legfrissebb
6 hónaposm szeptemberi.
Ennek utána kell néznem.
Azóta azért járt itt párszorm
ha nem tévedekm igaz?
Bár nem vásároltsemmit.
Beszéltem néhány emberrel.
Barátokkalm a szobalánnyal.
Hadnagym a tárgyra térne?
Leülhetnék?
Persze.
Errõl akartam beszélni.
Igen?
Ez üveg.
Igenm látomm hogy az.
Egy 8000 dolláros számlát is
találtam.
3.6 karátos körte formájú
gyémántm
hagyományos karmokkalm platina
foglalattal.
Ennek a gyûrûnek a leírása.
Nem kértem Mrs. Caldwell-tõl
8m000 dollártegy üvegért.
De maguk készítették…
Igenm hadnagy.
Egy barátom elkészítette ezta
másolatotm
hogy Mrs. Caldwell férje
ne tudja megm hogy az eredetit
ismételadta nekem.
És sok ékszerétadta vissza magának?
Igen. Pénzre voltszüksége.
Aférje nem adott neki.
Tehát minden ékszere hamis volt?
A legtöbb. Igen.
És mire kellett neki a pénz?
Ugyan márm hadnagy.
Ûgy hallottamm hogy volt pár
férfiügye.
Nosm Mrs. Caldwell
szép hölgy volt.
36 év nem nagy kor.
De úgy láttamm még ennél is
fiatalabbnak tartotta magát.
Abból ítélvem
hogy milyen fiatalemberekkel
mutatkozott néha.
Nahátm nem mondom!
Csinos kis verda.
Manapság már alig van ebbõl a
típusból.
És nem ilyen állapotban.
Igenm nagyon vigyázok rá.
Mr. Shoup-ot keresem.
Én vagyok Mr. Shoup.
Charlie Shoup.
A nevem Columbo.
Hány mérföldetfutottm Mr. Columbo?
20m000-et? 30m000-et maximum.
Többm mint 100m000 mérföldet.
100m000?
Alig tudom elhinni.
Nem érdekelm mi van a
sebességmérõn.
Olyan cserétajánlokm
amelyet nem lesz szíve elutasítani.
Rendõrség?
Én csak dolgozom itt…
Amitaz irodában mûvelnekm
az nem rám tartozik.
Ha kérdezni akarm menjen a fõnökhöz!
Szép óra.
Köszönöm.
Janice Caldwell-rõl szeretnék
beszélgetni.
Tõle kapta az órát?
Janice Caldwelljó barátom volt.
Hol volt kedd éjszakam
este 9 és éjfél között?
Amikor Janice-t megölték?
Kedd éjjel.
Ittvoltam 9:30-igm akkor zárunk.
Ûgy voltm hogy Janice
értem jön.
De nem jöttel.
Hívtamm de nem vette fel.
Gondoltamm közbejöttvalami.
Nem vette fel?
Hánykor hívta?
Fél tíz körül.
Értem.
Gondoltamm hogy elfelejtettem
így a titkárnõnkkel átmentünk a
szemközti helyrem ahol ittunk
pár pohárralm
aztán hazamentünk.
Tudja bizonyítani?
Bentvanm kérdezze õt.
Shirley a neve.
Nem lesz rá szükségm köszönöm.
Sokatsegített.
Hadnagy!
Adok 80 dollárta taligáért.
Elnézéstm rendõrfõnök úrm hogy
itthon zavarom ilyen késõn.
Rendbenm Columbom jöjjön be!
Köszönöm.
Tudomm hogy hatra meg kellett
volna írnom a jelentést.
De meginttörténtvalami.
Már megintaz autóm…
Adtak helyette egy másikat.
Mi és?
Hol a jelentése?
Hátez a baj.
Leültem az írógép elém
és nem történtsemmi. Semmi.
Columbom eléggé fáradtvagyok.
Ha meginta kényszerképzeteivel
akar elõhozakodnim akkor…
Szó sincs rólam uram.
Csak egy percet kérek.
Ön tapasztaltemberm
Jól ismerte Mrs. Caldwell-tm
hiszen a szomszédja volt.
Azt reméltemm megintsegíthet.
Valamire nem találok választ.
Szánna rám egy percet?
Jól vanm jöjjön!
Köszönömm uram.
Egy konyakot?
Nemm köszönömm gyorsan a fejembe
szállna.
Bonyolult dolog.
Talán maga tudna segíteni.
Janice Caldwell ugye 10:30 és 11:00
között halt meg.
Azutánm hogy a férje beszéltvele.
És azelõttm hogy maga látta
kiszaladni a betörõta házból.
Igaz?
Igen.
Ezért nem írtam meg a jelentést.
Miért?
Mert megakadtam a halál
idõpontjánál.
Mirõl beszélm Columbo?
Janice Caldwell-nek voltegy
barátja.
Érte kellettvolna mennie
fél tízkor.
Egy órával azelõttm hogy állítólag
meghalt.
De nem mentel.
Meggondolta magát.
Na és?
Igenm de a pasas felhívta fél tíz
körülm
és Mrs. Caldwell nem vette fel
a telefont.
Én meg azt kérdezgetem magamtólm
hogy miért nem vette fel?
Tudjam mire gondoltam?
“Talán már akkor halottvolt.”
Tud követni?
Talán nem akart beszélni vele.
Ez nem jutotteszébe?
De amikor a férje hívtam
akkor felvette.
Látja az ellentmondást?
Ha 9:30-kor nem akart beszélni a
barátjávalm
miértvette fel 10:30-kor a
telefont?
És vajon felvette a telefont
10:30-kor?
Mert ujjlenyomatok nem voltak
a telefonon.
Teljesen összezavarodtam.
Végül mindig ugyanoda lyukadok ki.
“Lehetm hogy már akkor halottvolt.”
Ha már akkor halottvoltm akkor az
mindent megmagyaráz.
Akkor érthetõm hogy miért nem ment
el a barátjáértm
meg hogy nem vette fel a telefont.
És hogy az ujjlenyomatok
nem voltak a telefonon.
Mert már halottvoltm
és a férje nem is beszéltvele.
Vagyis a férje hazudott.
Délután már megkérdeztemm
hogy maga szerint Caldwell ölte-e
meg a feleségét.
Azt mondtam nem.
Meg is indokolta.
Azzalm hogy Hugh tudotta
hálóingrõl
a párna alatt.
Igenm tudomm hogy mondtamm
de azóta kiderült pár dolog.
Az is eszembe jutottm
hogy Caldwellnek cinkosa volt.
Nézze. Valakivel megbeszéltem hogy
rohanjon ki a házból
11-korm mintha betörõ volna.
Így biztosított magának alibit.
Értem. Már világos.
Legközelebb majd az jönm
hogy ez a fantom-szerû gyilkos
aki nem ölt meg senkitm
másnap mégis idejöttm
és megölte a feleségemet.
Igaz? Ez a következõ lépés?
Nézze Columbom én igazán…
csodálom a lelkesedését.
Még 100 ilyen kénem mint maga.
De a mostani teóriája ostobaság.
Ûgy gondolja?
Mi egy gyilkos után nyomozunk.
Egy betörõ utánm aki
megölt kétasszonyt.
És jobb leszm ha ehhez tartjuk
magunkat.
Világos? Tekintse parancsnak.
Igenis.
Helyes.
Aztszeretném hogy holnap reggel
jelentkezzen Duffy-nálm
aki a rablásokkal foglalkozikm
és kövesse az utasításait!
Utána kelljárnim és egy hétalatt
elkapjuk.
Megígérem.
A betörõt?
Errõljuteszembem
beszélgettem ma Mr. Wexler-rel.
De látomm hogy fáradtm
Nem fontos. Jó éjtm uram!
Jó éjt!
194-es! 194-es!
194 jelentkezzen!
194-es!
ltt 194-es!
Hadnagy úr!
Az orvossazkértõ…
üzenetet hagyott önnek!
Össze tud kapcsolni?
Tartsa! Beszélhetnek!
Doktor úr? Parancsoljon!
Columbom rossz hírem van.
Megnéztemm hogy van-e klór…
Mrs. Halperin tüdejében
Igen?
Nyomátsem találtam.
Tényleg?
De találtam mást…
Trihirdric alkoholtm glicerintm és
savat.
Megismételné?
Szappantm hadnagym szappant.
– Tudja megm mi van Frankie Vale-lel!
– Igenm uram.
Próbaidõs fiú.
– Ma délután beszélni akarok vele.
– Igenis.
Duffy hadnagy!
Ám Columbo.
Van néhány problémám.
Mondja csak.
Beszéltem tegnap a rendõfõnök
úrralm
és azt mondtam hogy jelentkezzek
magánálm
és dolgozzunk együtt.
Jól esikm
hogy bízik bennünk.
Jöjjönm Columbo.
Gondoltam adatokkal szolgálok
néhány emberrõlm akivel beszélt.
Tudjam a valószínû gyanúsítottakról.
Válasszon közülük!
De mondom magánakm egyik se a mi
emberünk.
Biztos benne?
Columbom õk régi barátaink.
Nyugodtakm a tetteik kiszámíthatóak.
Mi fiatalabb embert keresünk.
Aki hajlamos az erõszakra.
Kérdeznék valamit…
Hagyjuk ezta kétgyilkosságot.
Csak a három elõzõ rablást
vegye alapul!
Ha választania kénem
melyik pasasra gondolna elõször?
Ez könnyû.
A legfelsõre. Artie Jessup.
Amikor szabadlábon vanm
õ juteszembe.
Bár ez ritkán van.
Nézze meg maga is!
20 éves kora óta ki-be jár a
börtönbõl.
Közel 30 éve él az állam nyakán.
Közben egy-egy vakációnm
szabadlábon.
Néha az az érzésemm hogy szereti
a börtönéletet.
Nem találja a helyéta civilek
között.
És a személyleírás?
Sok emberre illik. Artie-ra is.
Már beszéltünk is velem de hiába.
Mert?
Columbom maga mondtam hogy hagyjam
a gyilkosságokat.
Artie-nak alibije van a
gyilkosságokra.
Mr. Jessup?
Ismerem magát?
Kerestem otthon.
Afelesége mondtam hogy itttalálom.
Afeleségem?
Csak szeretné.
Van viszkije?
Igenm uram.
Szereti a viszkit?
Ez a nõ megõrült.
Adjon neki egy viszkit!
Talán tud nekem segíteni.
Mennyit kaphatok ezérta
gyûrûért?
Honnan van? Egy szemétdombról?
Nem valódi?
Maga hülyéskedik velem?
Zsaru.
Romlik a szaglásom.
Nem betöréssel foglalkozom.
A gyilkosságiaknál vagyok.
A két nõ ügyében nyomozokm akiket
Bel Air-ben öltek meg.
Azt már nem!
Gyilkosságot nem fognak rám kenni!
Soha! De soha!
Hol a dzsekim?
Nem keni rámm ha beledöglik sem!
Hol a dzsekim?
Tudomm hogy nem maga volt!
Akkor minek van itt?
Nem én tettem!
– Tudni akarjam hogy miért jöttem?
– Igen!
Adja oda!
Üljön le!
Nem akarok.
Én leülhetek?
Persze.
Semmi köze nem volt hozzá.
A pasasm aki a rablásokkal
foglalkozik
nem tudja azonosítani a betörõtm
aki elkövette a kétgyilkosságot.
Ezértvagyok itt.
Nem tudok segíteni.
Semmit nem hallott?
Semmit.
Biztos?
Tudjam én félek a sziámi macskáktól.
Egyet nyávogm és én üres zsebbel
kiugrom az ablakon.
Nézzem hadnagy úr!
A pasastólm aki a két nõt megölte…
én félek…
Komolyan félek.
Én profi vagyok.
Ezttudja maga is.
Különben nem jöttvolna ide.
A gyilkos tönkreteszi
a hírnevemetm igaz?
Igen.
Hadnagy úrm ha tudnámm hogy ki a
gyilkosm
már régen telefonáltam volna a
rendõrségre.
Értem.
Elvittvolna egy ilyen gyûrût?
Viccel?
Midenki rajtam röhögne.
Jóm nézzem Artie.
Van egy problémám.
Maga segíthet.
Azt hiszemm tudom ki a gyilkos.
De nem tudom bizonyítani.
Hém Artie! Az öreglány!
Azt üzenim menj hazam mertvásárolni
mentek.
Menjen a…
Nemsokára otthon leszek.
Tudjam ki a gyilkos?
Ugyanm Hughm beszélj értelmesen!
Ki akar zsarolni?
Az az emberm a betörõ.
Aki a környéken rabolt.
Ez nevetséges.
Markm azt mondjam hívja a
rendõröketm
ha nem fizetek neki.
Honnan tudjam hogy te ölted meg
Janice-t?
Nem tudomm nem tudom.
De tudja.
Fel kellettvolna hívnom a
rendõrséget.
Felhívtad a rendõrséget.
Mennyitakar?
Fogalmam sincs.
Még ma megmondja.
Mikor találkoztok?
4:30-kor.
Egy bárbanm a városban.
Találkozz vele!
A közelben várlak.
Tudd megm hogy mennyitakar!
És hogy mittud.
Atöbbitelintézem.
Jól vanm de erõszak nélkül!
Miértm Hughm
én se vagyok erõszakosabb nálad!
Azsaruk rám akarják kenni a
gyilkosságokat.
Csakhogy a maga házába nem én
törtem be.
De ezt maga is jól tudja.
Nem tudomm mirõl beszél!
Ne etessen!
Maga ölte meg a feleségétm
és rám akarja kenni.
De jegyezd meg haver!
Artie Jessup-ból nem könnyû
hülyétcsinálni.
Fizetni fog!
Mik a bizonyítékai?
Nekem nem kell bizonyíték.
Elégm ha felhívom a zsarukatm
bevallom az elsõ három rablástm
és más irányban kezdenek majd
nyomozni.
Keresik majd a gyilkostm
aki megölte azta két nõt.
És tudjam mit?
El fogják kapni.
És nekem mindegym hogy mi történik.
Én nem vagyok oda azértm hogy
kint legyek.
Az összes haverom odabentvan.
És nem érdekelm ha visszaküldenek
betörésért.
Egyáltalán nem érdekel.
Na hogy döntött?
Megegyezünk? Vagy menjek a
zsarukhoz?
Rendben.
Mennyit kér?
Helyes.
5m000 dollártakar kis címletekben.
Használt pénzt.
Legfeljebb 50-esekben.
Csak 5m000?
Nincs sok képzelõereje.
Mikor találkoztok?
Holnap ugyanitt.
Mikor?
Mint most. Ez nem buta ember.
Komolyan gondolja.
Õtgyanúsítják
a három korábbi betörésselm
de nem tudják bizonyítani.
Nem kispályás.
Rendben van. Vedd ki a pénzt
a bankból!
Holnap legyél itt.
Nem fizethetünk nekim mert
akkor többetakar majd.
Bízd rám!
Tartsd a szádm ne ismerj be semmit!
Nem lesz baj!
Megússzuk!
Columbo? Mitcsinál maga itt?
Jó reggeltm uram!
Jó reggelt.
Duffy-nak el kellett menniem
átadta az irodáját.
Magának nincs irodája?
Átakartam nézni ezeketaz aktákat.
Ittvannak a rablással kapcsolatos
iratokm
és Duffy nagyon félti az aktáit.
Hadd mondjak valamit!
Aztcsinálomm amit maga javasolt.
A betörésre koncentrálokm és meg
kell mondjamm
igaza volt.
Aválasznak itt kell lennie.
Helyes.
Azt hiszemm én is átnézem
még egyszer ezeket.
Nem láttam valamijól aztaz embert
aki kirohanta Caldwell-házból.
Sosem lehettudni.
Jó gondolat.
Vanm hogy hirtelen a helyére
kerülnek dolgok.
Persze már ezerszer átnéztem
mindet.
Nem segít…
Ûgysem ismerem fel.
Igaza vanm nem érdemes
hiábavaló dolgokkal foglalkozni.
Dolgozzon csakm Columbo!
Szóljonm ha tud valamit!
Megengedi?
Egy játszmát?
Rendben.
Vigyázzon! Az asztal alatt!
Megszámolta?
Bízom magában.
Ha kevesebbm majd legközelebb
kipótolja.
A legközelebbinél?
Azt mondta…
Sok mindent mondtamm Mr. Caldwell.
De aztelfelejtettem mondanim
hogy krónikus hazudozó vagyok.
Biztosm hogy ittvannak?
Igen. Én mondtam Caldwellnekm hogy
itttalálkozzanak.
Ha elkapjuk Jessup-ota pénzzelm
megvan a gyilkos.
Rendben?
Igen.
Oké. Gyerünk a falhoz!
Hé! Mitakar?
Ne nehezítse a dolgom!
Mitakar? Eltöri a kezem!
Ez zsarolásm Jessup.
Kirabolta a Caldwell házatm
és megölt két nõt.
És volt pofája zsarolni?
Nincs rá bizonyítéka!
De lesz. Átkutatjuk a lakását.
Mostazonnal.
Columbom Duffym jöjjenek maguk is!
Ahhoz házkutatási parancsra
lenne szükségünk.
Már megszereztem. Nézze meg!
Igenm uram. Rendben van.
De félekm hogy hibát követel.
Bebizonyítomm hogy nem.
Vigyék be ezta gyilkost!
Mr. Caldwellm szükség lesz a
tanúvallomására.
Menjünk!
Rendõrfõnök úr!
Szerintem ön tévedm uram. Uram!
Nem hiszemm hogy Jessup
ölte meg a nõketm
fõleg nem a maga feleségét.
Ne legyen nevetséges!
Láttamm ahogy Margaret-et
a medencébe dobja.
A legfelsõ emelet.
Hozná a kulcsokatm kérem?
Mostazonnal?
Uram!
Jön a házmesterm uram!
Köszönöm!
Afelesége nem a medencében
fulladt meg!
Hanem a fürdõkádban.
Mirõl beszél?
Errem erre legyen szíves!
A 13-as szoba.
Avízm ami a tüdejében volt…
Parancsoljon!
Avíz a tüdejében…
Szappanos víz volt.
Duffym menjen a fürdõbe!
Maga a konyhába!
Amikor megláttam a holttestétm
tudtamm hogy valami nem stimmel.
Igazán?
Nézze megm mi van a mosogató mögött!
Abbólm hogy melyik ruhájátviselte.
A ruha ujján voltegy kis szakadás.
Erre azt kérdeztem magamtól:
Miértvenne fel egy asszony egy
ilyen szakadt ruhátm
amikor ilyen fontos gyûlésre megy?
Tele a szekrény szép ruhákkal.
Ebbõl nyilvánvalóvá váltm
hogy a gyilkos nem akkor ölte megm
amikor oda indult.
Tehát már korábban fulladt meg.
Méghozzá szappanos vízbenm
azaz a fürdõkádban.
Pár órával korábbanm mintahogy a
medencébe került.
Valaki a vízbe fojtottam
felöltöztettem
A halottkém szerinta halál
idõpontja 7:30.
Igen uramm
de csak az alapjánm amit ön mondott.
Beszéltem a doktorral.
Azt mondtam hogy történhetett
egy-két órával korábban is.
Jóm tegyük felm hogy a fürdõben
fulladt meg.
Jessup otttalált rám és megölte.
Majd a medencébe dobtam hogy
balesetnek lássék.
Ez nem lehetséges.
Tudjam miért?
Merta fürdõszobam a kádm és a kõ
mind csontszáraz volt.
Atörölközõk is.
Nem voltsehol víz.
Biztosm hogy 6 óra elõtt
fulladt megm
de lehetm hogy 5 óra elõtt.
Különben nem száradtvolna
meg minden.
Jóval Jessup érkezése elõtt.
Ami azt illeti…
akörülm hogy maga hazament
vacsorázni.
Uram!
Aztgondolomm maga ölte meg
a feleségét.
És vagy maga ölte meg
Janice Caldwell-tm
vagy segítetta gyilkosnak.
Tudjam hogy mostveszítette
el az állását?
Gyerünkm siessenek!
Igenm uram.
Elõször azt hittemm hogy
Mr. Caldwell a tettesm
de õ tudtam hogy hol tartja
a felesége a hálóingét.
Másnapm amikor a maga feleségét
ölték megm
és magának remek alibije voltm
akkor rádöbbentem.
Maguk cinkosokm
és most Artie Jessup-ra
akarják kenni.
De Jessup nem voltottakkorm
alibije van.
Rendõrfõnök úr!
Szóval nem jártarram mi?
Akkor hogy magyarázza meg ezt?
Janice Caldwell ékszerei.
Megmagyarázom.
Maga hozta idem
elrejtettem
hogy legyen bizonyítéka
Mr. Jessup ellen.
Maga megõrült. Be tudja bizonyítani?
Randall?
Lttvagyunkm uram!
Maga!
Mr. Halperin azt mondjam
azokataz ékszereketa maga
matraca alatttalálta.
Marhaság.
Hazudik!
Én nem is itt lakom!
Lgaza van.
Õ nem lakik itt.
Én lakom itt.
Az én pólóimm az én
alsógatyám.
Az én sógorom.
Az unokaöcsémm unokahúgom.
Nemrég költöztem bem
csak néhány órája.
Ez a lakás három hete üres.
Egyszerûen kivettem.
Megnézték a szekrényt?
Az én pizsamámm az én
fürdõköpenyem.
De az akták az íróasztalon…
Hátazérttényleg engem terhel a
felelõség.
Rábeszéltem Mr. Jessup-otm hogy
hívja fel Mr. Caldwell-tm
tudvam hogy õ majd magához fordul.
Tudtamm hogy ha rájönm ki a
Bel Air-i rablóm
majd megpróbálja rákenni
az egész gyilkosságot.
Így ma reggelm nagyon koránm
mikor kivettem a szobátm
egy új aktát készítettem
Mr. Jessup-ról.
Minden ugyanúgy volt rajta
csak a cím nem.
Rajtam kívül csak egy ember
ismerte
ezta címet.

Categories: Movie | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

Pars vite et reviens tard 2007 Bulgarian

movie image

Download subtitles of Pars vite et reviens tard 2007 Bulgarian

На последното
световно първенство по футбол
в екипа на Южна Корея имало
6 играча с еднакви фамилии.
За коментаторите било така
объркващо, че за да ги различават,
сложили и имената им на фланелките.
Но имало и някои с еднакви имена.
Казвам се Артур Мартен.
Във Франция сме 15 207 с това име.
Винаги имам чувството, че съм
футболист от отбора на Южна Корея.
Казвам се Баия Бенмахмуд.
Аз съм единствената във Франция
с това име.
Благодаря, че дойдохте. Ален Бедуе.
– Артур Мартен.
Имате ли връзка с…
– С кухните ли? Не.
Жълтия микрофон, моля.
Вече имаме обаждания
за гъската…
“Звънящ телефон”, добър ден.
Въпросът ви?
И на вас, благодаря.
– Баия, приятно ми е.
Баия? Красиво име. Бразилско?
Баия Бенмахмуд.
Алжирско.
Артур Мартен, здравейте.
Работите за ФЕЦ.
Бихте ли обяснили
какво точно е това?
Френски епизоотичен център.
Организация, занимаваща се
с епидемиите при животните.
След откриването
на мъртвата гъска
в езерото край селцето
Ноайло сюр Крез…
Синьокрила патица, да сме точни.
– Патица, да. Трябва ли да се боим
от епидемия от птичи грип?
Не. Темата е сложна,
както знаете.
Не трябва да подценяваме риска,
но без да плашим излишно населението.
Достатъчно е да се спазват
мерките за безопасност.
Добре. Да чуем първото обаждане.
Добър ден. Аз съм Изабел де Сейн,
въпросът ми е…
“Звънящ телефон”, въпросът ви?
Да натисна ли?
Изчакайте…
– Затвори.
Натисни тук.
– Да?
Съседът ми има овце. Бих искал
да знам те разпространяват ли вируса?
Въпросът ви е безмислислен.
Овцете не боледуват от птичи грип.
А, добре…
– Благодаря за обаждането.
Какви идиоти има!
В случая най-добре е
да не позволяваме
на децата да излизат
и също така, най-вече…
да се дезинфекцират обувките,
влизайки в къщи.
Това е лудост.
… десетки смъртни случаи
в следващите години.
Това е една зоонозия,
тоест болест…
Не затваряйте.
Не става въпрос
да намалим риска…
Писна ми от скапаната ви патица!
С такива приказки
ще побъркате хората!
Пука ни за птичия грип!
Оставете ни на мира!
За сушателите, това е нахлуване
в студиото! Не е специалист…
Проучванията показват,
че трябва да сме нащрек.
Не искам да съм нащрек! От такива
като вас всички стават фашисти!
Скоро и мидите ще са опасни!
След това кравите! А после кой?
Имигрантите, нали? Господине,
не си давате сметка какво вършите!
Не си давате сметка!
Щом започнем да виним гъските,
това вече е лош знак!
Както чухте,
това не беше специалист.
Само една млада жена.
ИМЕНАТА НА ХОРАТА
Участват:
ЖАК ГАМБЛЕН
САРА ФОРЕСТИЕ
ЗИНЕДИН СУАЛЕМ
КАРОЛ ФРАНК
и други
Превод и субтитри
ancheto73
във филма на
МИШЕЛ ЛЕКЛЕРК
Сценарий
БАЙЯ КАЗМИ и МИШЕЛ ЛЕКЛЕРК
Войната.
Майка ми е на седем години.
Тъкмо е загубила родителите си.
Заедно с трите си сестри е спасена
от семейство учители-пацифисти,
които укриват преследваните деца
в създадения от тях детски дом.
Тя остава в дома
до омъжването си.
Как се казваш?
– Анет Коен.
Не, сега се казваш…
Анабел Колен.
– Колен, “мерлуза”? Като рибата?
Да, точно така.
Като рибата.
Тя дължи всичко на това семейство.
И усмивката си.
Блестяща ученичка е
по математика,
тъй като математиката
има предимството да заема ума.
И така не се мисли за друго.
Баща ми, Люсиен,
бил студент в същия курс.
Така че родителите ми са заедно
на научна основа.
Трябва да призная,
че колкото и да се мъча,
не мога да си представя
баща ми млад.
Господин Мартен? На дъската, моля.
– Да, идвам.
Разделено… две.
Баща ми е чист французин.
Което е удобно за майка ми,
най-вече когато й предлага
името си – Мартен.
Оженили се през 1959
в кметство Баньоле.
Тъй като родителите им
били с различни религии,
решават въобще
да нямат религия.
Роден съм на 22 март 1961.
Което ме учудва,
защото, доколкото знам,
родителите ми
никога не са правили любов.
Артур?
Тогава става Артур Мартен.
Като кухните.
Не виждате ли, че цял живот
ще ме бъзикат с тези кухни?
Много добри кухни.
Практични, икономични, ергономични.
И много търсени.
Аз мислех и за друго име.
Чудесно.
Сложете ми друго име.
Жак.
– Жак Мартен.
Жак Мартен?
Артур. Оставяме Артур.
През 1957-а,
в Бени Саф, село до Оран
баща ми, Мохамед,
е на седем години.
Алжир е още френски.
Баща ми обича военните паради,
но би предпочел каубои вместо
маршируващи войници. Защото
обожава уестърните с Гари Купър!
Които ходи да гледа тайно
в селското кино.
Баща ми обича училището
и учителката си, французойка.
Но страстта му е рисуването.
И има талант.
Рисува всичко, което вижда.
В този ден рисува за последен път
дядо си и седемте си чичовци.
Разстреляни са от френската армия
без съд и присъда.
Баща ми не разбира и мисли,
че ще дойде Гари Купър
и ще ги освободи.
Когато майка му намира рисунките,
баща ми е толкова засрамен,
че никога повече не пожелава
да показва рисунките си никому.
Въпреки случилото се
със семейството му,
не съм чула баща ми да каже
нещо лошо за Франция и французите.
За мен това е странно.
Баща ми също е бил в Алжир
по това време.
Но никога не е казвал
какво е правил там.
Баща ми емигрира във Франция
в средата на 70-те години.
По това време майка ми,
Сесил Деливе, е хипи.
Родена в богато френско семейство,
но мрази французите и богатите.
Мрази също фината храна, тъпите
вицове, консуматорското общество,
атомната енергетика,
филмите с Ален Делон като ченге,
Мирей Матьо, текста
на Марсилезата, ловните трофеи,
задоволеността на запада
и магазините за конско месо.
Но един ден открива, че има нещо,
което ненавижда най-много.
Когато пристига във Франция,
баща ми е имигрант,
жертва на войната, нелегален
и беден. За майка ми това е супер!
Господине! Подкрепете
чилийския народ! Моля! Подпишете.
За чилийските ни другари,
гинещи в затворите
на фашисткия режим на Пиночет.
Подпишете тук. Благодаря.
Другарю! Другарю!
Подписката.
Да, мерси. Аз… ще я задържа.
– Не, това е подписката.
Трябва да ми я върнете.
– Но аз нямам…
Родителите ми се женят през 1972-а
в кметство Баньоле.
Майка ми е очарована да смени
френската си фамилия с алжирска.
А баща ми от женитбата
с френска антиколониалистка.
Родена съм след няколко месеца,
последвана от двама братя.
През 1981, майка ми пише
на президента Митеран.
Супругата му, Даниел,
издейства документи за баща ми.
След шест години
като нелегален.
Оттогава поддържам Митеран,
в частност, и левите като цяло.
Безусловно.
Но на 5 юли 1999 майка ми
обяснява, че съм разбрала погрешно.
Съпругата на Жискар д’Естен,
не на Митеран,
е уредила документите на баща ми.
– Ан-Емон Жискар д’Естен?
Сигурна ли си?
Това е ужасно!
Детството ми е пренаселен хол,
пълен с деца,
с активни борци,
отчаяни в различна степен,
със съседки, правещи кексове
и със странни мъже, миришещи лошо.
Защото родителите ми приютяват
всички бездомници от квартала.
До деня, в който един от тях ме удря,
защото съм била невъзпитана.
След това…
Почнаха да подбират бездомниците.
В дома на родителите ми
никога никой не идва.
Трябва спомена, че са отишли
да живеят в едно забутано село,
за да не могат нацистите
да открият майка ми.
Това, което ги радва не са хората,
а новите технологии.
Например, за Коледа 1976
си подаряват един от първите
видеомагнетофони – Бетамакс.
Люсиен, каква красота!
Когато Бетамакс изчезна от пазара
след няколко месеца,
въпреки че бе по-качествен от VHS,
останахме със стотици
нечитаеми касети.
Родителите ми системно купуват
вещи, превъзходни технически,
но нямащи успех на пазара.
Гледай, Люсиен.
С помощта на тази кутийка
можеш да сменяш каналите,
без да ставаш от дивана.
Това ще промени живота на хората.
– Като контролен пулт!
Нали е страхотно?
И включваш. Удивително.
Чудесно!
Това е лазерен диск.
Събира цял филм. Ще измести VHS.
Вече няма да се мъчим
с касети.
Мисля, че харесвам Лионел Жоспен
по същата причина.
Той е по-добър от другите,
но няма успех на пазара.
Тъй като винаги страстно е обичал
да рисува, баща ми става бояджия.
Работи като луд,
за да не ни липсва нищо.
И нищо не ни липсва.
Освен присъствието на баща ни,
който работи като луд,
за да не ни липсва нищо.
Баща ми работи в атомна централа.
– Виж, Артур.
Това е моята централа.
Красива е, нали?
Баща ми ме убеди, че атомните
централи са абсолютно безопасни,
защото преди да заминем на ваканция
проверяваше всичко по 15 пъти.
Заключени ли са вратите,
изключени ли са газта и тока…
За нас беше много досадно.
Дори пускаше газта, за да се увери,
че е наистина спряна. Смятах,
че прави същото и в централата си.
Затвори ли плутониевия сектор?
Да, да.
Сигурен ли си? Да проверявам ли?
– Не, не.
Добре.
Животът на баща ми е труден.
Той работи много, но дълбоко
в душата си му завиждам,
защото ми се струва,
че на мен нищо няма да ми се случи.
Аз с нищо не се отличавам,
имам френска външност.
Знам, че никога няма да ме
третират като “арабски боклук”.
Така или иначе,
родителите ми ме пазят от всичко.
За наш късмет
се запознаваме с г-н Бойер.
Предлага да ми дава
уроци по пиано.
Не познавам войната,
не познавам расизма,
но ще уча пиано
при господин Бойер.
Всъщност… с господин Бойер
малко се занимаваме с пиано.
Две години аз живея в страх,
защото не трябва да им казвам нищо.
Вече можеш да погледнеш.
Това е много, много хубав подарък!
Когато им признавам истината,
баща ми решава да убие г-н Бойер,
защото не вярва в полицията.
В същия ден г-н Бойер се мести,
без да остави адрес.
Родителите ми са шампиони
по всякакъв вид табута.
Например, те са големи пуритани.
Непременно ли трябва да рекламират
с голи жени? Не разбирам.
Трябва да купя сирене, Люсиен.
Каква вулгарност!
Друг пример.
След дълго наблюдение забелязвам,
че цялото семейство
се чешем по задника.
Доколкото знам, никой не е говорил
с никого за този проблем.
Още по-малко с лекар.
Предпочитаме
да умрем от болест, но не и от срам.
Но на пиедестала
на семейните табута
депортирането на баба и дядо
стои далеч, далеч пред другите.
За 47-те си години,
с голяма упоритост,
успях да измъкна само две неща:
Дошли са от Гърция
и дядо ми е карал такси в Париж.
За всичко останало-
пълно мълчание.
Но в края на 70-те става
доста трудно да се избегне темата,
защото семейното табу се сблъсква
с националната обсебеност.
Задържани са на велодрома д’Хив.
13000 жени, мъже и деца,
откъдето по-късно
са депортирани и убити в Аушвиц.
Вълнувам се всеки път,
когато говоря за това.
Мисля си,
че просто са ми дали отсрочка.
Всеки ден,
който живея е отсрочка.
На която може би нямам право,
мислейки си за останалите.
Клаус Барби с адвокатите си. Няма
да важи презумцията за невинност…
Гласна?
– И.
Гласна?
– Е.
Съгласна?
– Д.
Франция изкупва престъплението,
говорейки постоянно за него.
И в къщи е невероятна гимнастика,
за да игнорираме това.
Г, е, н, о, ц, и, д.
Геноцид.
Шест точки за г-н Левек.
Следващите години никой не говори
за уроците по пиано с г-н Бойер.
5 500 деца са жертви
на сексуално насилие
за миналата година във Франция.
Но в началото на 90-те семейното
табу става национална обсебеност.
Марк Детру вече е осъждан
за насилствено задържане…
Става трудно да се намери
безобидна програма.
Морис Папон пристига в съда.
Тези снимки показват…
Като продължение на урока ни
за депортирането…
Един ден поставят мемориална плоча
в памет на децата,
загинали в концлагери
и учили в нашето училище.
Но депортирането на евреите
е малката ми, свещена тайна.
И не обичам да ме конкурират.
… ученици от това училище.
Какво означава според вас
дълг на паметта?
Че трябва да помним
загиналите във войната.
И защо?
– Защото това са невинни деца,
които са били убити и…
ще е тъжно да бъдат забравени.
И затова се поставят
мемориални плочи.
– Но… защо трябва да си спомняме
само за смъртта им?
– Какво искаш да кажеш, Мартен?
Ами… не знам,
ако си представя, че са ме убили
и че всеки ден като минавам,
това нещо ще ми напомня колко
е ужасно да бъдеш убит…
Мисля, че няма да е много готино.
Мисля, че ще е по-добре
да се увековечи денят,
в който са опитали
крем Шантили за пръв път, например.
И на плочата щеше да пише:
“В това училище децата за пръв път
са опитали крем Шантили.”
Много си странен.
Какви ги приказваш?
На умен ли се правиш, Мартен?
Не ви доведох тук, за да говорим
за крем Шантили,
а за депортирането.
В средното училище отказвам
да излизам с момчета,
защото ме е страх, че ще разберат
че имам проблем със секса.
В последните класове
си лягам с всички момчета,
защото ме е страх, че ще разберат
че имам проблем със секса.
Трябва да знаем, че много деца,
жертви на сексуално насилие,
възпроизвеждат преживяното
в живота си на възрастни.
Сред проститутките
също има много такива,
които са насилвани сексуално
в детството си.
Значи имах две възможности
за професионално развитие:
педофилка или курва.
Предпочитам курва.
Здрасти. Имаш мустаци!
– Да…
Супер очи!
В горните класове момичетата
не ме харесват, но един ден откривам,
че има един безотказен метод
да се заинтересуват от мен.
Знаеш ли…
не съм го казвал, но… в Аушвиц
са умрели баба ми и дядо ми.
Майка ми се е спасила,
но те са загинали в газовите камери.
Това е ужасно!
– Да, да, знам.
Сигурно страдаш?
– Да, да…
Защо не си го казвал преди?
– Не знам.
Не е трябвало да мълчиш.
– Права е.
Можеше поне да споменеш.
– Да, но…
Тези неща
не се казват просто така.
Затова така се шегуваше
при мемориалната плоча.
Внезапно ме смятат за потресаващ.
– Това е еврейски хумор,
да се смееш над драматичното.
– Винаги съм чувствала,
че не си като другите.
– Така ли?
Вие сте много чувствителни
заради всичко, което сте преживели.
Малко по малко ме обзема срам.
Баба ми и дядо ми са загинали,
майка ми страда,
а аз обирам лаврите.
Гадно е.
Не, беше шега.
Щегувам се.
Казвам се Артур Мартен.
Роден съм в Вилебург.
Какъв идиот си наистина.
– Не, просто да се посмеем малко…
Не ми е смешно.
Решавам никога повече
да не говоря за това.
Казвам се Артур Мартен
и това е добро прикритие.
Госпожице. Госпожице.
Не трябва да говорите така.
– Уволниха ме заради вас.
Вижте. Има реална опасност
от епизоотия…
Внимавайте с вратата.
Благодаря.
– Моля. H5N1 е силно резистентен.
Трябва да сме нащрек.
Не става дума да плашим хората,
както казвате вие,
но разбирам яда ви…
– Да пийнем по нещо?
Значи се казваш Артур Мартен?
Това обяснява напълно
произхода ти.
Именно.
– И си от десните.
Съвсем не.
Подкрепям Жоспен.
Лионел Жоспен беше този,
който включи в конституцията
Принципа за безопасност.
Аз съм Баия.
Хората си мислят, че е бразилско,
но е алжирско.
Баия Бенмахмуд.
Имате ли нещо
против арабите?
Не. Въпреки че преди малко
ме нарекохте фашист.
Защото Франция е страна
на фашистите. Не си ли забелязал?
Белите са фашисти, черните
са фашисти. Евреите са фашисти.
Дори арабите са фашисти.
И китайците
сигурно също са, но…
като не познавам нито един…
Бих искал да ви покажа…
статистиките, показващи
развитието на епизоотията…
Покачване, покачване, покачване…
Виждате ли, покачва се…
Ветеринар ли си?
– Да, но специалността ми са
мъртвите животни.
Изучавам причината за смъртта им.
У вас или у нас?
– Какво… какво искаш да кажеш?
Не искаш ли да спиш с мен?
Бих казал, по-добре не.
Тоест, поне днес…
няма да е възможно.
Понеже имам разкрити патици
за некропсия…
Некропсията е като аутопсия,
но при животните.
Не могат ли да почакат?
Нали вече са умрели?
Да, но…
Вирусът живее много кратко
в телата на жертвите.
Любопитно, нали? Вирусът…
Но друг ден с голямо удоволствие.
Може би… С удоволствие.
– Не, друг ден е невъзможно.
А, така ли?
– Аз винаги преспивам на първия ден.
– Принципи.
Всеки си има принципи.
Съжалявам много, но патиците…
– Разбира се.
Жалко. Довиждане.
– Довиждане.
Госпожицата вече плати.
Какво правиш, мамка му?
След такъв откачен ден.
Остави ме на мира.
– Ами ако е жената на живота ти?
Бъди честен. Не я ли усети
в топките си?
Как ми говориш?
За мъж ли се мислиш вече?
Мога да съм й баща!
– Много важно, нали тя ти предлага.
Имам си принципи.
– Винаги си се провалял с жените.
Жалък си.
Забравяш за Мюгет Монер
и Мелани Дурантон. И Бриджит!
Живяхме пет години с нея.
– Да, но не ги обичаше.
Само не се страхуваше от тях.
Татко.
Красива е.
– Ами, нищо особено.
Не искаш ли да изложиш
картините си в някоя галерия?
Днес не мога. Трябва
да поправя Клиото на г-жа Мартинез.
Не днес, а някой друг ден.
– Друг ден също няма да мога.
Имам сешоара на Медина,
радиочасовника на Бенкасем,
скутера на Питуфик.
Не се тревожи. Нищо не ми трябва.
– Искам да ти доставя удоволствие!
Удоволствието не служи за нищо.
Запази го за себе си.
Невъзможно е да зарадваш баща ми.
Това ме изнервя.
Убедих ги да я видят.
Веднага я харесаха!
Разбираш ли какво значи
да излагаш тук приживе?
Да… много съм доволен,
малката ми.
Но трябва да вървя.
Чака ме тостерът на г-жа Пуповачи.
Сутрин са без препечени филийки.
Много неудобно.
Татко, престани!
Гоген, Ван Гог, Бенмахмуд!
Да… красиво е.
Но е трудно да закусваш
без препечени филийки.
От известно време уча майка ми
да кара колело.
Държа те!
Защото родителите й
не са могли да го направят.
Добре! Вече не те държа!
Всъщност, само тогава мога
да остана с нея насаме.
И искам да се възползвам
да ми разкаже за детството си.
В Париж е имало много велосипеди
като си била малка.
Нали си живяла в Париж?
Но нищо не постигам.
Май гърците са открили велосипеда.
Ти сигурно знаеш, защото…
Защо?
– Защото си…
Леонардо да Винчи го е открил!
Не го ли знаеше?
Часът е осем.
Ето предварителните резултати.
На първо място е Жак Ширак
с 20% от вотовете.
И голяма изненада,
Жан-Мари Льо Пен изглежда е втори…
И Жоспен?
Следва Лионел Жоспен с 16%,
Франсоа Байру с 6,6%…
Ширак е без слуховото си апаратче.
Сега ги правят много малки.
Дори не се забелязват.
Това е забележително.
Можем да си вземем едно.
Още не сме оглушали.
– Да, правилно.
Артур Мартен.
Гласувал.
Бенмахмуд, Баия.
Гласувала.
Добър ден.
Наред ли е всичко?
Гласувах за Ширак!
Това е ужасно!
Ще дойдеш ли у дома?
Не искам да съм сама.
Мамка му!
В къщи май няма нищо за ядене.
Как предпочиташ? Първо да се любим,
а пазаруването после или обратно?
Първо пазаруването,
за да не затворят.
Да, прав си.
Така е по-сигурно.
Мамка му! Забравих кориандър.
Важен ли е?
– Нужен ми е за чорба.
Отивам да го търся.
– Извинявай…
Чакай ме. Ей сега.
Назим!
– Баия! Как си?
Радвам се да те видя! Как си?
Добре. Виж, тази вечер празнуваме
първия брой на списание “Нов Изток”.
Ще дойдеш ли?
– Мамка му. Да, разбира се, ще дойда.
Не забравяй
да донесеш листовките.
Знаеш ли какво? Още сега отивам!
– Отивай.
До скоро.
– До после.
Чакам кориандър.
Ало? Да.
Кажи.
Чакай, мобилният ми звъни.
Днес ли й е рожденният ден?
Трябва да вървя,
преди да са затворили!
В осем вечерта?
Знаеш, че не подарявам какво да е.
Не се безпокой. Бях забравила,
но сега вече няма да забравя.
Сигурно всеки момент ще дойде.
Не съм забравила.
Всичко е под контрол.
Тя обожава обици,
така че ще й подаря обици.
Какво, не си ли виждал жена?
– Нямаш срам.
Телефонът звънна,
докато си обличах фанелката…
После и мобилният,
и аз изпуснах фанелката!
Толкова съм разсеяна!
Като имам разни неща за вършене,
мисля за едно,
после се сещам за друго и…
Влизай.
Мисля, че има паста.
Първо ще се любим или ще ядем?
Всъщност не съм много гладна.
Какво има?
Аз… аз мисля, че блокирам
при вида на гола жена.
Странно.
Мога ли да направя нещо за теб?
Когато мисля
за първата си нощ с Баия,
в съзнанието ми ясно изниква
картината на ядрен взрив.
Красива мелодия.
Много е възбуждаща, нали?
Баия.
Извинете. Какво… правите?
Вие сте…
Аз съм си у дома.
Ерик Бернар.
– Артур Мартен.
Като кухните.
Приютявам я за известно време.
Много я обичам.
Макар че ме кара да страдам.
Какво искате да кажете?
– Да спиш с двама мъже…
Аз го приемам. Баия е…
Всичко приемам.
А вие?
Но ще ви призная нещо.
Не обичам арабите.
Не ги понасям.
Не съм виновен, по-силно е от мен.
Между музикантите тези неща
не се казват, защото музикантите
всички са леви и тем подобни.
Нали не сте музикант?
– Не.
Искаш ли кафе?
– Ще си лягате ли пак?
– Тогава аз отивам.
Да, върви.
Спиш ли с него?
– Той е пълен идиот.
Не забеляза ли?
– Спиш ли с него?
Какво значение има?
– Добре. Довиждане.
Окей. Изчезвай.
Ще ти обясня, за да се успокоиш.
– Чакай.
Нямам време. Трябва да вървя,
открили са една кокошка в реката…
В действителност,
аз винаги се чукам с десни.
Колко е грозно тук…
И като казвам “чукам”,
говоря наистина. Не е метафора.
– Добре.
Обясни ми, че прилага на практика
стария девиз от 68-а:
“Правете любов, а не война.”
От години спи
с политическите си противници,
за да промени убежденията им.
Използваше тялото си
като оръжие за масово унищожение
срещу “фашистите”.
Терминът “фашист” имаше
много обширно значение за нея.
Защото със задника си
аз постигам много важни неща.
Ако някой не е съгласен с теб,
спорейки никога няма да го убедиш.
А със секс се постига
много по-лесно.
Донесох ти дневника ми.
Той, например, като се запознахме,
ръководеше Дясноцентристката
младежка организация на Ширак.
Представяш ли? Как може
младеж да е дясноцентрист?
Виж му лицето сега.
Гледа овце в Перигор.
Не е ли страхотно?
Този беше играч на борсата.
Сега е грънчар.
Този водеше клуб по АТВ,
сега се занимава с капоейра.
Времето за убеждаване варира.
Зависи от тъпостта на човека.
За десен от Националния фронт
са ми нужни минимум 10 дни.
За дясноцентрист на Байру
само половин ден.
Но защо АТВ?
– Защо АТВ?
Те са фашисти! Не знаеше ли?
Тези с моторите
са супер фашисти!
Но аз…
Аз защо?
Аз гласувам за Жоспен.
С теб е различно.
Ти… ми харесваш.
Разбира се, не знам защо.
Обикновен французин, старомоден,
със синьокрилите гъски…
– Патици.
Какво?
– Синьокрили патици.
Няма да успеят да се качат. Ужас!
Ще вземат следващия.
Мамка му!
Стой!
Не виждате ли, че има старци,
които искат да се качат?
Внимателно.
Добре ли сте?
– Не е за вярване.
С дадените ми от закона
правомощия,
ви обявявам за мъж и жена.
Господине. Може
да целунете булката.
Абубакар, запознай се с Артур.
Поздравления.
– Дано да помогне за документите ти.
Оставям ви.
– Довиждане.
Не спиш с него, предполагам.
– Не, разбира се. Той не е десен.
Ти какво си мислеше?
Ела да те запозная с родителите ми.
Те тук ли са?
– Това все пак е сватбата ми!
Третата. Бих искала да са повече,
но разводите са толкова сложни.
Родителите ти
сигурно са доста млади.
Родителите ми?
Колкото теб. Татко!
Представям ти Артур.
– Радвам се да се запознаем.
Баия много ми е говорила за вас.
– Това е баща ми.
Понеже си приличат, аз…
Извинете.
Няма проблем.
– Ами, това е Артур Мартен.
Добри кухни. Солидни, надеждни…
– Ергономични.
Много добри.
– Не си ли женен?
– Много добре. Радиджа!
Ела тук, ако обичаш!
Запознай се с Артур Мартен.
Ще бъде добър съпруг за теб.
А, не!
– Не е нужно да спиш с нея.
Само заради документите.
– Да. Така, слушай…
Ще се срещнем в понеделник
за формалностите, защото са станали
твърде взискателни. Да!
Шест месеца или година живее с теб,
Та… четките за зъби в една чаша.
Това винаги- четките в една чаша,
дрехите в гардероба,
трябва да ви виждат заедно…
Излизате на вечеря, на кино…
Баия ми каза, че имате средства.
И леглото! За известно време
ще спите заедно.
Може да спите наобратно,
главата към краката, не ме засяга,
няма проблем.
Но най-вече космите, важно е,
защото могат да поискат ДНК тест.
Режеш си косми, режеш и от нея,
и ги разпръскваш по леглото…
– Или я разтъркваш и сами падат.
Детските играчки също са важни…
– Деца? Какви деца?
Децата на Радиджа.
Радиджа има две деца.
Разбира се.
– Те са очарователни…
Чудесно…
– Но трябва да им купуваш играчки.
Защото деца без играчки-
полицията ще заподозре нещо.
Могат да те обвинят в малтретиране
и всичко ще се усложни.
Така мисля аз.
Мен ми е все едно, заради теб.
За да не се окажеш
до гуша в лайна.
Да, разбира се…
– Ще се видим в понеделник.
И майка ти е луда като теб.
– Разочарова ги и мен също.
Няма да се оженя
само да им доставя удоволствие.
Безсмислено е.
– Ти не разбираш.
Когато баща ми
дошъл във Франция,
прекарал три месеца на улицата,
треперейки да не го хванат.
Живял шест години без документи.
– Да. И после?
Сега е французин.
Това е много важно за него.
Само чужденците заслужават
наистина да са французи.
Разбира се, ако се казваш Мартен,
това е очевидно.
Не се питаш. Ясно, че си французин.
Но когато са колонизирали…
А, речите от позицията на жертва!
“Идваме от една страна,
изстрадала много!”
Чакай. Аз не съм ничия жертва.
Децата на жертвите са тези,
които искат много.
“Предците ми са били роби,
родителите ми са ги колонизирали… ”
Моите това, моите онова…
Само това слушаме.
Може ли да си такъв идиот?
Какво правиш пак тук?
– Не смяташ ли, че е време да й кажеш?
Остави ме на мира. Кое да й кажа?
– За майка ти и за депортирането
на баба ти и дядо ти.
Мислиш ли?
– Да.
Баия.
Трябва да ти кажа, че…
в семейството ми също…
Искам да кажа, че…
Какво?
Баща ми също е бил
по време на войната в Алжир.
Така ли? Супер.
Трудно е, нали?
Какво правиш?
Ало? Да, татко.
Една секунда.
Идвам.
Слушам те.
Натисни на “GO”.
Чудесно.
Казах ти, че надух гумите
с 2,5 милибара.
Къде? Не, гумите ми са
на 2,5 милибара.
Мисля. Това е, татко. Добре.
Добре.
Трябва да вървя.
– Окей. Да вървим.
Не можеш да дойдеш.
Родителите ми са…
ужасни.
– Какво им има?
Нищо, не мога да ти обясня…
Но са…
Имам нужда от кафе.
Ще ги шокира.
Ще говори глупости.
И какво?
Ще им бъде от полза.
Какво правиш?
– Това ще свърши зле, невъзможно е.
Нямаш представа.
Какво правиш?
Напълно забравих
за класа по тайкуондо!
По какво?
– Тайкуондо. Обожавам тайкуондо.
Ходя всеки ден. Няма да мога
да отида при родителите ми.
Жалко. Друг път.
Как е нивото на маслото?
– Добре е. Благодаря.
Скучая без задничето ти.
Купихме си GPS. Страхотен е.
Трябва да си купиш и ти.
Това е Palm. Дай да го видя.
– Татко!
Татко…
Знаеш ли защо
на всички компютри
има QWERTYUIOP?
– Какво?
Първия ред на клавиатурата.
Разположението на буквите.
Q- W-E-R-T-Y-U-I-O-P.
Помисли.
Това е най-доброто разположение
за пръстите при изписване на думи.
Нищо подобно!
Точно обратното!
Идва от старите пишещи машини.
Имали един дефект.
Когато натискаш букви,
твърде близки една до друга,
лостчетата се събирали накуп
и всичко блокирало.
Така разположили най-използваните
букви колкото може по-далеч.
И когато дошъл компютърът,
старата клавиатура се запазила.
Защото хората били свикнали.
– Въпреки, че не е практична.
Не, не е.
– Ще ти покажа…
клавиатура Марсан.
Наречена е на откривателя си.
Погледни разположението.
– Това е идеалното разположение.
Тази е много по-лесна за писане.
– Да.
В продължение на 30 години
се мъчил да убеди производителите,
но напразно.
– Вече е мъртъв. Това е тъжно.
Поне за мен. Ти как мислиш?
– Остави го.
Скучно му е с нас.
Мисли за по-интересни неща.
Извинявай. Липсваше ми.
Познаваш ли Пиер-Антоан? Ръководи
Съюза на младите магистрати.
Здравейте, господине.
– Пиер-Антоан, трябва да си вървиш.
Ще се видим във вторник.
– Няма проблем. Чудесно.
Да си взема нещата.
Знаеш ли, не съм искала да ставам
курва. Исках да съм пианистка.
И имах талант.
– Така ли?
Но нещо ми попречи.
Знаеш ли, с мен ще ти бъде трудно.
Но пък знам много за секса.
Мога да те науча на много неща.
Супер, винаги съм мечтал
да се запозная с жена като теб.
Г-н Насим Бен Алеб, представлявате
Асоциация на светските мюсюлмани.
Първият ми въпрос ми е: Каква е
позицията ви по въпроса за
носенето на забрадки в училище?
– Трябва да уточня, че участваме
не като мюсюлмани, а като граждани,
свързани по един или друг начин
с мюсюлманската култура.
В никакъв случай не става въпрос
за религия или общност.
Бих искал да се върна
на съглашението, което подписах,
но което не ме представлява
в буквален смисъл.
Би могъл да се изразява по-просто.
– Да, би трябвало да е по-ясен.
Никой не оспорва сложността
на вашата култура и вие сте лаик,
Но да се върнем на забрадките.
– Съдят хората само по религията им.
Като че за това население
не съществува свободата на избора:
да вярвам или да не вярвам.
Да се съмнявам.
– Това е проблемът.
… трябва да поеме последствията.
Преминаваме към Хасан Хасини.
Какви са вашите аргументи?
Г-н Бен Алед, вече 30 години
вие и приятелите ви пропагандирате
асимилацията и вече 30 години се
проваляте. Говорете каквото искате,
но децата ни никога няма да бъдат
приети такива, каквито са.
Никога няма да имат правилния
цвят на кожата, правилната религия,
нито правилното име.
– Тоя е супер ограничен!
Решава всичко,
поставяйки хората в рамки.
С помощта на журналиста.
– Вече не сме през 60-те.
Вече не трябва
да навеждаме глава в асансьора
пред расиста от третия етаж.
Вие сте срам за исляма.
Хасини кристализира
фрустрацията на хората.
Хасини не е проблем. Проблемът
е в това да си мюсюлманин
в тази държава, където
всеки ден те поставят в рамки.
Ако се казваш Фатима или Айша,
задължително си мюсюлманка.
Аз съм атеистка, но принадлежа
към ислямската култура.
Проблемът е как да бъдеш
от мюсюлмански произход,
без да те поставят в рамка?
Вбесява ме, защото ограничени хора
като него подхранват фашистките речи.
За мен тип като Хасини също
е фашист. Освен че е антисемит,
е и анти-педал.
А те са обективни съюзници.
Саркози например. Говори с арабите
все едно всички са мюсюлмани.
Като Хасини.
Във Франция има 3 милиона араби.
Но не и 3 милиона мюсюлмани.
– Обичам, когато се ядосваш.
На тоя ще му покажа.
Няма да се бавя. Чакай ме.
Г-н Хасини, толкова
ви се възхищавам!
Казвам се Баия Бенмахмуд.
Семейството ми е от Бени Саф,
близо до Оран.
Вашето семейство също е от там.
Аз съм половин алжирка,
половин французойка.
Смесица на раси. Знам,
че не приличам на алжирка,
но по душа съм алжирка.
Бени Саф. Големият хотел.
Булевардът.
Какво искате?
Не смятате ли, че приличам
на проститутка?
Всъщност затова дойдох при вас.
Нуждая се от съветите
на някой като вас.
Прекалено свободна е за мен.
Кошмарно е. Нямате представа.
Да, да. Ще й разкажа за вас.
Досега нямах време.
Не се срамувам. Нямах време.
Баба и дядо не са говорили френски?
– Не знам. Сигурно говорят на гръцки.
Гръцки ли говорите?
Това гръцки ли е?
– Не знам дали си забелязал,
но това е език, който никой
не знае как звучи.
Немски знаем, английски знаем…
– Кога ще кажеш на Баия?
Писна ми вече!
Като се запознаеш с някого,
не е задължително да му разказваш
семейната история
до девето коляно!
Ще вървим ли?
Мисля че постигнах нещо
с този Идиотасини.
Ще му приготвя страница.
Обожавам, когато се цупиш.
Баия.
Чакай, не тук.
– Кой ще ни види?
Мамо! Какво правиш тук?
Трябва да си извадя документи.
Какво?
Излизайки от пощата, усетих
едни ръце да ме стискат за шията.
Беше един огромен негър.
От тези, дето носят 52 номер обувки.
Имаше нож от тези, дето острието
се вади ей така, как се казваха…
Автоматичен.
– Такъв.
Струва ни се, че острието излиза
от дръжката, а всъщност
то се върти около оста си.
Зрителна измама. Любопитно, нали?
Мамо, по същество.
Г-жа Серано ми помогна да стана.
Тя казва, че с всички тия негри
и араби не сме в безопасност.
Какво красиво име, Баия.
Бразилско ли е?
Донякъде.
Хората не могат да се въздържат
да не правят расистки коментари.
Неприятно е. Не смяташ ли?
Ами да.
Освен това…
Г-жо Мартен, радвам се да ви видя.
Но това е Артур!
Откраднаха ми документите.
– Ще ви извадим нови, г-жо Мартен.
Нужна е фактура за наем
или каквато и да е фактура,
акт за раждане…
Май съм го загубила.
– Актът за раждане е задължителен.
Трябва да го намерите.
Трябва да има начин да си извадиш
документи без акт за раждане.
Имате ли удостоверение
за гражданство?
Родителите ви французи ли са били?
– Това е непоносимо!
Да не сте ченге?
– Моля те, не се меси, не е…
Г-жо Мартен, родителите ви
французи ли бяха?
Сигурно. Понеже бяха братовчеди…
получиха гражданство по-късно…
– Значи не са били французи.
Но аз съм.
– Как ще докажете, че сте французойка?
Изискват се доказателства.
Такъв е законът.
Толкова хора лъжат.
– Познаваш я от 30 години!
Никога не е напускала Франция,
освен до Андора за безмитни стоки!
Добре.
Дата на раждане.
5 ноември 1933 година.
– Фамилия на родителите?
Моля?
– Фамилия на родителите.
Коен.
– Коуен? Като свинска кожа?
Не. Коен.
А, да. Защото родителите й са…
Ясно.
Къде отиде?
Не се тревожи.
Аз ще ти оправя документите.
Но къде?
– В Аушвиц… мисля.
В Аушвиц?
Това е страхотно!
Ти си евреин, аз съм арабка!
И в двете семейства има загинали
по вина на френските войници!
Чакай, това е супер!
Двамата с теб олицетворяваме
Франция, разбираш ли?
Семействата ни са две части
от историята, правещи любов.
Чак ми се плаче.
– Аз не съм евреин. Окей?
Не вярвям в Бога.
Никога не съм влизал в синагога,
не ми пука за Израел
и се казвам Артур Мартен!
Срамуваш се, това е.
– Не, разбира се.
Ти мюсюлманка ли си?
– Не.
Но да си евреин не е същото.
– Естествено, че е.
Копелета, не знаещи нито кои са,
нито откъде идват.
И така е добре.
– Съгласна съм, копелета сме.
Но сме милиони копелета.
И всички трябва да правим любов,
за да станем повече.
Знаеш ли защо? Защото в деня,
в който останат само копелета,
на земята ще настъпи мир.
Копелетата са бъдещето
на човечеството.
Нарича се “жизненост на хибрида”.
– Какво?
В биологията. Когато два вида
с различни гени се кръстосват,
това се нарича
“жизненост на хибрида”.
Красиво е.
Мемориал на жертвите
на Холокоста.
А, не. Не.
– Ела.
Ще ме бележиш завинаги.
– Аз да те бележа?
Да! Като белязан съм от теб!
Все едно на челото ми пише “евреин”!
“Здравейте, семейството ми
е загинало в газова камера. Как сте?”
Тук са. Коен.
Как са имената им?
Не знам. Сара и Давид,
струва ми се.
Има много.
– Да. Коен са като Мартен за евреите.
Имат прекалено
много съименници. Няма смисъл.
Ще попитам. Ще ги намерим.
Не е хубаво така да искаш
да ни забравиш.
Не ви познавам.
Защо трябва да ви помня?
Ако ни забравиш,
значи те са спечелили.
Оставете ме на мира.
Всичко е наред.
А дъщеря ни, тя добре ли е?
– Да.
На майка ми й оставаше само
да се снима за новите документи.
Неотдавна излезе закон, забраняващ
да се усмихваш на снимки за документи.
Не се движете. Внимание.
Анет, не!
Забранено е да се усмихваш
на снимки за документи.
Говорихме вече.
Концентрирай се.
След тази история с документите
майка ми не беше добре.
Разбира се, баща ми не ми каза,
защото беше твърде важно.
Внимание, не се движете.
Не може да бъде.
– Хайде пак. Не се тревожете.
Всичко е наред, наред е.
И глобалното затопляне?
– Глобалното затопляне е петрол,
а петролът е ядрена енергия.
Няма да говориш с баща ми за това,
познавам те, ще го вбесиш.
– Не знам. Какво остава?
Задръстванията в Париж?
– Шегуваш ли се?
Задръстването е все едно такси,
такси е все едно дядо ми,
дядо ми е все едно Аушвиц.
Никакво споменаване на тази тема.
– Почакай. За нищо ли не може
да се говори с родителите ти?
– Именно.
Коства ми години да намеря теми,
които нищо не казват.
Вечерта ще бъде супер!
– Не трябваше да ги каниш.
Какво мислиш? Погледни.
А тази?
– Тя е същата.
Не е, тази е лилава.
– Не.
Така?
– О, не.
Погледни сега.
А така?
– Да.
Сега да.
– Ами си глупак.
Циците ми щяха да са
супер тема за разговор.
Мисля, че утре ще е слънчево.
В каква сфера работите?
– Всъщност сега не работя много.
Но съм имала много работи.
– Какви?
Работих в железниците,
например.
Във вагоните.
В железниците, във вагоните.
В спалните вагони.
– Това е добра фирма.
Също така съм била
и възпитател в лагер.
Това… исках да кажа,
това е…
с палатки… и деца…
Да, детски лагер.
– Точно.
И после… след това… аз…
за известно време…
бях санитарка.
Къде?
– В “Еврейски дом”.
В болницата.
– Как е г-жа Бертомие?
Почина.
Много е вкусно.
Как се прави?
– Много е просто, във фурната.
Аз… ще отида да потърся…
Извинявай.
Не мога! По-силно е от мен!
– Няма нищо.
Защо съм такава?
Сама се мразя.
Трябва да произнесеш
всички думи-табу сега,
така после няма да ги кажеш.
– Прав си!
Газова камера! Депортиране!
Евреин! Еврейка! Евреин!
Айсберг! Нацист! Ефтаназия!
Уди Алън!
Кой е?
– Трябва да са родителите ми.
Мислех, че ще е супер
да дойдат за десерта.
Татко, знаеш ли че бащата на Артур
познава Алжир.
Така ли?
– Да.
Чудесно.
– В кой район бяхте?
Близо до Константин.
– Там е много е красиво!
Голяма част от семейството ни
са избити от френската армия
по време на войната в Алжир.
Така е.
По каква работа бяхте?
– Някой иска ли още торта?
Много е вкусна.
– Не, не искам нищо.
Остави за себе си.
Аз вече имам. Вземи.
– Не, запази я за утре.
Ти се нуждаеш повече от мен.
– До утре ще се развали, татко.
Добре, добре.
– Две години бях там.
Служих в научно подразделение.
Така ли?
А научно подразделение значи…
Значи, че се занимавах с ядрена
енергетика. Тъкмо бях завършил.
Трябва да кажа, че по това време
напреднахме много.
Френската ядрена енергетика
направи огромна крачка тогава.
Искате да кажете
благодарение на войната?
В известен смисъл, да.
– Правехте ядрени опити там,
насред пустинята,
без да предупредите хората,
че над главите им ще падат бомби!
Не е така.
– Да, да. Точно така е.
Кой го интересува?
На кого му пука за алжирците?
Ние сме си у дома!
Ще правим каквото си искаме!
Това е Франция!
– Съвсем не е така!
Можем да ви взривим пустинята,
ако поискаме!
Ще направя кафе. Всички ли искат?
Хапнете си още торта.
Не сме взривявали бомби,
само провеждахме изследвания.
Изследвания!
Знаем ги вашите изследвания.
Знаем какво е ядрено изследване!
Това ще свърши зле. Ще се избият.
Това е катастрофа!
Чуй! Имам тахикардия.
Ще намеря друга тема, обещавам.
– Вече нищо няма да казваш!
Съжалявам, но няма кафе.
Имаме проблем с кафемашината.
Тази, която ти подарихме?
– Да, не работи.
Искате ли чай?
– Не. Ще опитам да я оправя.
Почакайте, аз ще я погледна.
Техниката в днешно време…
Няма нужда, ще купя нова.
– Не ме затруднява.
Бяхме се разгорещили.
Чакайте… махнете това…
– Какво правите?
Не, на твое място бих започнал
с проверка на мотора.
Не знам. Първо ще проверя
всички връзки.
Ще търсиш по спойките…
Аз бих се замислил дали не е
проблем с филтъра.
Не, не.
– Филтъра? Глупости.
Постави си ръката тук.
– Първо го отвори.
Баща ми винаги иска да помага
на останалите.
Но никога не мисли за себе си.
Доставя му удоволствие
да доставя удоволствие?
Не. Би му доставило
удоволствие да рисува.
Но той е работник
и мисли като работник.
Работникът не може
да бъде артист.
Макар че за мен баща ми е
нещо като Ван Гог.
Очарована съм от разговора ни.
Извинете, че бях малко рязка.
Такъв ми е характерът.
Но беше интересно.
Знам какво се е случило
с родителите ви.
Знам колко са страдали.
И вие също.
През цялото време мислите за тях.
Но не можете да говорите за това.
Носили сте го
през целия си живот в мълчание.
Исках само да ви кажа,
че родителите ви биха
се гордяли с вас.
Сигурна съм.
Люсиен. Не сме забравили
кутиите, нали?
Мисля, че не.
Мамо.
Наистина си болна,
да кажеш това на майка ми.
Не си даваш сметка.
– Трябва ми четка за трохите.
Май имаш някъде.
– Нямаше право.
Казах й това,
което искаше да й кажат.
И което ти не си й казал,
заради тъпите ви табута.
Не виждаш ли, че не е добре?
Обясни ми. Как ти,
дето си напълно откачена,
можеш да знаеш
кое е добре за останалите?
Забравиха нещо.
– Трябва да е подаръкът ти.
Направих ти подарък.
Отваряй.
Лионел.
Мога ли да вляза?
– Да, заповядайте.
Здравейте.
– Здравейте.
Влезте, влезте.
Фанатик сте на тема птици!
Това е патица… мандарин.
Aix galericulata.
Елате.
Какво ще пиете?
От къде идва Жоспен?
Името ви, Жоспен.
Жоспен е от фламандски произход.
Предците ми, така да се каже,
слезли на стада да работят
в текстилните фабрики
на северна Франция.
Идвали от Фландрия.
Има само една фамилна група,
носеща името Жоспен.
Ако срещна някой Жоспен,
трябва да е от рода ми.
Някой братовчед.
– Да.
Нямате съименници.
Баия как ви убеди да дойдете?
Това не се казва.
Това е подарък.
Бъдете спокоен, Артур.
Баия ми разказа за неустоимите си
политически методи,
но аз вече съм от левите.
Нямаше нужда да ме съблазнява.
За съжаление.
Каза ми: “Имам един приятел”.
“Мой приятел, който е жоспинист.”
Казах си: В днешно време толкова
рядко можеш да видиш жоспинист,
колкото и патица-мандарин
на остров Ре.
И така, аз дойдох
и се радвам да съм с вас.
Аз също.
Изключителен човек, нали?
Наистина изключителен!
Хората страшно сгрешиха,
като го оставиха да си иде.
Не съм си представяла,
че е толкова забавен.
Както виждаш,
животът понякога е по-сложен.
Десните могат да направят
нещо много хубаво,
а левите – гадория.
– Не.
Левите са добри,
а десните са фашисти.
Трябва да си твърдо убеден.
Иначе всичко губи смисъл.
Струва ми се глупава позиция.
Честни хора има навсякъде.
И има леви фашисти.
– Не.
Препрочети си учебника по история,
много ще се изненадаш.
Говоря ти за тук и сега.
– Имат повече общо, не знам…
твърд комунист с твърд
поддръжник на Де Гол,
отколкото фен на Льо Пен
с този на Де Гол.
Въпреки, че и двамата са десни.
– Това е гаден аргумент!
Политиката е идеи.
А идеите на десните винаги са
били винаги: парите, национализмът
и борбата за власт.
И който гласува за тях е същия.
И не ме интересува
дали са добри с кучетата си.
В което се съмнявам.
– Ако ти беше на власт,
щеше да изтрепеш половината народ,
за да направиш света по-добър.
Аз не убивам, аз ги чукам.
Три омара колко струват?
80 евро.
– Странен каприз за ляво момиче.
Чакайте. Колко рака ще ми дадете
за тези пари?
Около седем.
– Живи ли са?
Разбира се. Погледнете.
– Вземам раците.
Сякаш вече не мърдат.
Не искам да умрат.
Жал ми е за омарите.
Да, животът на омара струва
колкото живота на рака.
Капитализмът е този, който казва,
че омарът е по-ценен от рака.
Не природата.
Но по-добре да спасиш седем рака,
отколкото три омара. Не мислиш ли?
А седем рака на колко омара
се равняват?
Знаеш ли, щастлив съм с теб.
Това е. Погледни.
Така може да се вози
без да се учи да кара.
Какво има?
Не се тревожи.
Малко почивка и ще се оправи.
Мамо?
– Влез. Пишкам.
Ще те изчакам.
– Не се срамувай.
Влез де.
Любимият ми син.
Как си? Почина ли си?
Добре ли си? Почиваш ли си?
Изглежда успокояващо.
И е чисто.
Малко да се възстановиш
и се прибираш у дома.
Сложили сте автоматично
затваряне на външната врата.
Това е добре, практично е.
И ергономично.
Да влизаш с колата.
Двойна стрела в сърцето.
Добре.
Аз трябва да вървя.