The Presence 2010 English English

movie image

Download subtitles of The Presence 2010 English English

The Presence -- Trailer for The Presence


Would you like to come in for
a cup of coffee of something?
I can’t, dear.
The Missus is alone in the store.
I should get back by sundown anyways.
All right, well, I do so appreciate your coming so soon.
Are you sure you’re okay out here?
Not gettin’ too lonely?
Oh! No, no. I needed this…you can’t imagine.
’cause it’d scare me a little bit.
Oh, no, honestly, I’ll be fine.
It’s kinda creepy.
I’ll be fine.
All right, then.
I brought you a coupla fresh chickens.
They oughta roast up right
nice in that old stove of yours.
Just keep ‘em in the shed
out back ’til you’re ready.
Weather like this,
works like a refrigerator.
Thank you very much, it’s very sweet.
Hello, is Mr. Brownan there, please.
Do you know when he’ll be back?
Yeah… yeah.
No, no, no, there’s no need for you to do that.
No thank you, that’s fine.
You…it’s…don’t trouble yourself.
I think there’s a storm coming anyway.
No, no, just tell Mr. Browman
I was just checking in. Okay? Thank you.
It’s okay. It’s okay.
Hi. It’s me.
Oh, hey. Nice
I thought you might be angry.
Okay. Let me get my bag,
it’s gonna get soaked.
How did you get here?
The old man, what’s his name? Browman?
Poor guy, it’s gonna be a wet trip gettin’ back.
He said the same thing happened
when he brought you over, huh?
– That’s kinda weird.
– Yeah.
So, this is the place. this is the place where
you spent your summers as a kid, huh?
– Nice.
– I always liked it…
Yeah, I like it, too.
I think.
Wanna show me around?
That’s pretty cool.
Oh, that’s an old Victrola,
nothing special.
Well, wait, don’t you wanna listen to it sometime?
– Why don’t we get you unpacked.
– Whoa! Slow down, slow down…it’s okay.
Show me around first, we can unpack later.
You okay?
Come here.
Oh, my god.
I missed you.
Yeah, it’s true, I did.
You know what else?
Living room?
Come here, you!
How many people would come out here at one time?
Gosh! Sometimes as many as 20,
but, we’d sleep anywhere,
and in the summertime we’d like to sleep outside.
Oh, yeah, I’ll bet.
And this is the master suite.
Do I get to stay in here, too?
Where should I put my stuff?
Anywhere. The closet…the chest of drawers.
Just make yourself at home.
So…what did you do when you came out here?
Gosh, we’d play and play.
I used to love this game where
I was the fairy queen.
and I had all these magical powers
but chief among them was the ability to
disappear and make other people disappear.
Came in very handy
when we were playing hide and seek
because everyone thought
I had actually disappeared
when I just happened to have
the best hiding place on the entire island.
– I’ll show it to you sometime, if you want.
– Yeah! I wanna see it.
Look what I brought.
– You remembered!
– I did!
– Should we have this tonight?
– Ah huh.
– Thanks.
– Sure.
– Look, is that your grandparents?
– Yeah.
She’s beautiful.
-Yeah. She meant the world to me.
-I know.
Your grandfather was the one
who bought this place, right?
Yeah, but he only bought it
because she wanted him to.
He hardly ever came out here. I think…
I think it made it easier on him.
You never really talk about him.
No need. He wasn’t a good guy.
Like your dad?
Sort of.
I mean, he was laid out!
I guess with a raise and
a move, he deserved it.
But it was a really good party.
l wish you’d been there.
I needed to be here.
It was important.
-l know, yeah, l didn’t…
l didn’t mean it like that. l just…
I just like having you around.
I guess I’m greedy about it.
Well, you’ll get a lot of me around here.
Yeah. Well, that’s a good thing.
Very good.
I hope it’s okay that I came.
You awake?
What? What’s wrong? What is it?
I gotta go to the bathroom.
– I told you to go before we went to bed, young man.
– Yeah, but l didn’t have to go then.
All right. Hang on a second.
All right. There you go
What do you mean?
-That’s all you need. You’re on your own, big guy.
Just go pee off the porch. Take it.
That’s not what l gotta do.
All right, just go down the stairs,
go through the kitchen,
out the back, and follow the path.
It’s not very far.
You’re not gonna walk me out there?
All right.
Oh, Honey, just make sure that you use one
of the sticks by the door to get rid of the spiders in the seat.
You gotta be kidding me.
Hey. How’d it go? Okay?
We played all day long. Hide and seek,
ghost in the graveyard, whatever. They never found me.
So, l get to see the secret place?
Et voila.
-You crawled down there?
-Yeah. All the time.
Sometimes not even when we were playing.
It was just a great place to be alone.
-Weren’t you scared?
It was really cool down there in the summer,
and when l was down there, l could hear Grandma
moving around the kitchen,
making her food and talking to people.
It felt safe.
What about your visit to the outhouse?
Were you scared?
Come on, you’ve seen that place.
Uh, huh! That’s why I don’t
go there in the dark.
Wouldn’t have been so bad,
except for all the banging.
– Banging?
– Yeah, when I was inside.
Just the branches banging
against the walls in the wind.
Come on, let’s take that walk.
Another one of my secret places.
Yeah. Yeah, it’s really beautiful.
I’ve always loved it here.
You’re really beautiful.
The last three years with you
have been the best of my life.
I know you have your doubts,
I understand why,
but l want you to know, l don’t have any.
I wanna spend my life with you.
I wanna start a family…with you.
I can’t think of a better place
than here
for this…
Will you marry me?
I’m not like those men in your family.
I know sometimes it’s hard for you
to believe that, but I’m a good man.
Not perfect in any way, but I’m good.
You can trust me.
You can have faith in me.
Just think about it.
I’m here…
Hold on! Come on!
Grab my jacket!
You’ve got it. You’ve got it.
Yeah, that’s it.
You really are a mountain woman.
– Are you okay?
– Uh-huh.
Are you okay?
I love you.
That’s nice to hear.
– You know what?
– What?
– Yeah?
– Yeah!
You think anybody in your family
ever made love out here?
– I think we’ll be the first.
– Yeah?
– What?
– Oh, my God.
– What, what, what, what?
– Oh, no, no, no…
What is it?
The ring, the ring.
Oh, shit…
I had it, I had it.
I had it in my hand…
but then you fell and
I tried to help you and
All right. All right.
All right, let’s keep…
Let’s look around, we’ll find it.
– I’m so sorry.
– I know, I know.
Nobody’s fault.
Besides, you were saving my life, right?
Hey, if that’s what it takes
to get you to say yes…
– It’s still a yes, right?
– Right.
I’m sorry.
Oh, my gosh. It’s freezing out here.
I’m fine.
How come you didn’t wake me up?
‘Cause I thought you needed sleep.
We gonna eat?
I think I’m gonna keep working.
Okay, can you help me light the stove, then?
I’ve never done that before.
If you wanna be here,
you have to take care of yourself.
It’s not that hard.
I’ll do it.
– Hey, thanks.
– Sure.
– It’s a peace offering.
– For?
– I’m sorry about last night.
– No, it’s okay.
Maybe I should go back. l can leave
when the old man comes out again.
– No.
– No?
No, I’m glad you’re here.
Me, too.
– Here.
– Thanks for helping.
Yeah. Well, I always said
I’d make a good wife.
I’ll tell you what…
I’m gonna get out of here. I’m gonna go
explore the island, leave you to your work.
And then I’ll come back and cook dinner.
We’ll see how well that I do.
You know I can cook,
And we’ll see if that stove gets the best
of me, but, you know…
– You want me to come help you light it?
– No, no, no, no, no. I’ve seen you do it,
I can figure it out.
– You do your work.
– Yeah.
– All right, have fun.
– Yep.
– Hey! Cute!
– Yeah
You having a good day?
Yeah, I’m having a little trouble
getting focused. It’ll come. How about you?
Yeah, I did. I took the world’s longest hike.
This island’s a lot bigger than I thought.
Well, I’m gonna start dinner.
Be ready to eat in five hours.
– That sounds perfect.
– All right.
– All right.
– Bye.
– Thanks for the flowers.
– You’re welcome.
Dinner is served!
Come on, let’s go.
Enough work for today.
I made spaghetti.
I think it’s pretty good.
I’m going to keep working…
I’m finally on a roll.
Uh-huh! Heh-heh.
But you…
I have work,
that’s why I came.
Right. I just thought we would…
It’s not fair of you to keep asking me
to spend time with you
when I didn’t even want you here.
what happened?
– I don’t…
– Don’t!
Yes, that’s right. Don’t!
Don’t do anything.
Just leave me be.
Want some coffee?
I did all right for my virgin try.
Getting pretty good
in there, actually.
I gotta get started.
See how easy it can be?
It wouldn’t take much, you know.
She’d be all yours.
Oh, I know you’ve thought about it.
I’ve watched you.
But then…
what can you do?
You know you can’t.
Why would you even try?
You can’t do much of anything, really.
Well, not right now.
You could have many things.
Pleasures that have been
denied you a long time.
An old vice, for instance,
that can no longer
do you harm.
from this place.
Surely, you haven’t forgotten
what it’s like.
Oh, I know it must seem
like an eternity,
But your eternity is
only just beginning.
Do you really want to
spend it trapped here?
being anywhere you want.
would you rather spend it
even in a different way?
I can give you many things.
I can give you everything..
It’s your choice.
You can see it when you look in his eyes.
I cannot warn you enough.
He’s going to torture you.
You don’t want that, do you?
What makes you think
he’s not gonna do the same thing?
He’s gonna molest your children.
You have to see that. You have to see that.
You have to understand that she does not
want any commitment at all.
She can’t handle that sort of thing.
Just give me your hand
and you’ll be free.
You only have to do one thing.
And she can be all yours.
Think about it.
You’ll be no different
than you are now.
He may even take your place.
You can’t get something for nothing.
You of all people should know that.
It’s okay.
Trust me.
So, you’re just not talking to me now?
First you say you’ll marry me
and now you act like
you don’t want anything to do with me.
All right. All right.
What do you want me to say?
I don’t know, I don’t know.
Something like,
“Hey, gee, we’re engaged.”
“Oh, my gosh, I’m so happy, I’m so glad
I didn’t waste three years of his life,
“while I tried to decide
if I was capable of being with somebody.”
Something like that.
Would that be all right?
Maybe for once you could, you could…
– be happy about something?
– Happy?
Happy with you with you pushing me
and needling me?
“Why can’t you be more this?”
“Why can’t you just let go?”
I’m never gonna be good enough
for you the way that I am,
which is kind of broken,
but you just wanna sweep everything under the rug,
like nothing ever happened.
just like they did when I was a kid!
“Let’s make everything perfect!”
“You have to be perfect”
Well, you know what? I’m not going to be.
It’s not going to be perfect, ever.
All right, all right.
My fault. It’s my fault.
Always the guy’s fault.
Especially the one guy who
always stays when you run
even out here, in the middle of nowhere.
Where I didn’t even want you to come.
This is my special place,
and you won’t even let me have that.
You come here. You invade. You take over.
You start following me around and…
And don’t look at me like that!
You’re trying to control me
I know it. Just like he did.
How can you say that?
What have I ever done
that you could compare me to your father?
My mother didn’t even know.
She wouldn’t know. She wouldn’t see it.
But I am not gonna sign up
for a life like that.
will not bring children…
– into a world…
-Stop it. Stop!
Stop! Stop! Stop! Stop!
Who are you?
Calm down.
Do you know how many people came
to my father’s funeral?
Five hundred.
Practically the whole goddamn town!
And there they were. They were singing
the praises of this good man.
They had no idea
what he had been doing to me.
So, how can you know me?
And how can I know you?
You know me.
You know me.
Yeah, maybe l do. Maybe…
Maybe finally l can see behind those calm…
beautiful blue eyes and…
and finally see you for…
for who you really are.
I’m done.
I’m done.
This was a mistake.
You shouldn’t have come here.
All right, all right, I’ll…
I’ll leave as soon
as Mr. What’s-His-Name comes back…
– and he can take me to the mainland.
– He won’t come back for three days.
– I’ll take the boat, then.
You can’t take the boat. You’re gonna get lost,
and I’m gonna have to come and save you.
What do you want me to do?
I want you to call Mr. Browman, take charge…
and call him and ask him to pick you up
and get off my goddamn island, now.!
All right.
All right.
Phone’s dead.
You left it on.
I’m taking the boat.
Okay, All right.
We’re done.
I’m not like those men in your family.
I know sometimes it’s hard for you
to believe that, but I’m a good man.
Not perfect in any way, but I’m…
You can trust me
You can have faith in me.
Thank god.
You all right?
Honey, Honey.
Honey, I’m such an idiot.
I don’t know what came over me, I…
It gets easier.
You’ll see.
It becomes fun, even.
And the rewards…
With each one, you grow in
the master’s eyes. He is…
good to those who serve him.
Freedom comes with a price.
Not yet.
With each task, you get more and more.
The wants you to prove yourself.
But first things first.
Let’s have a little fun.
If you tell Mommy, I’m going to slap you.
I will slap you and I will slap your mother.
You hear me?
You hear me?
Do you hear me?
Good girl. Come over here.
Come on.
I wanna tell you a story. Come on.
Open your little book.
Open your little book!
Do you remember…
do you remember what he did to you?
– I was helpless.
– Like you were helpless.
– Helpless. Defenseless.
– I couldn’t do anything.
– Young. Naive. Impressionable.
– I wish I could have done something.
– He took advantage of you.
What did you do?
He’d better be dead.
Is there someone here?
Who are you?
Are you still here?
Why? Why are you here?
Do you live here?
Should I be afraid of them?
Did you see my fiancé leave?
Did he leave?
Is he okay?
Where is he?
Do you know where he is?
Is he in the house?
Is he outside?
Are you still here?
Was that you?
Who else is here?
Is there someone else here?
Should I be afraid of them?
Honey! Oh, thank god.
How stupid do you think I am?
You thought your existence
in this place was bad?
You have no idea what true hell is.
When I finish with that stupid bitch,
you’ll both wish you’d never been born.
Please say something….
Please, god.
You were right about him.
He’s gonna do to you
what your father did.
He’s going to do it to your children.
– “I’m a good man. You can trust me.”
– You remember that?
It’s what your father said
to your mother…
the day he proposed to her.
Yet we both know it wasn’t true.
How can you know that?
I was there.
I watched over her as I
watch over you. I’ve seen it all.
I know why you used to come down here.
Just you and me.
Come and sit. Come and sit.
It wasn’t my fault.
It’s the way you behave in front of him.
– Now he wants to do it, too.
– The bastard.
It’s the real reason he came out here.
He’s never gonna leave you alone.
– They never do.
– It’s gonna happen again.
Until they die.
No one knows what goes on here,
but you and me.
– You could be free of him.
– You could be free of him.
You could be free of him forever.
And I can help you.
“I’m the one you can trust.”.
Help me, help me,
help me, help me…
“I wanna spend my life with you.”
“I’m a good man.
You can trust me.”.
“You know me, you know me.”
What are you doing?
You have to stop it.
I’m going to stop it.
I know him.
He does really love me.
And I love him.
And I know you,
I recognize you.
You’re the liar I’ve always felt.
You’re the liar.
And I’m not going to listen to you anymore.
I’m not scared of you.
Listen, I’m gonna…
I’m gonna run outside and I’m gonna find
something to help me get you out of here.
But I’ll be right back.
Do your worst.
Forgive me.
Sorry, Missy,
it’s just me.
I was going to ask if you were okay, but…
I gotta say, it doesn’t look
as if you’re doing too well.
Why are you here?
Just been having this funny feeling all day
that something was the matter.
I kept trying to call
but I couldn’t get you on the cell phone.
My fiancé is hurt really badly.
We need to get him some help.
– Where is he?
– Under the house.
Well then, let’s go get him.
Looks like you had to save me again.
Not really.

Categories: Subtitles in english | Tags: , , , , , , , , , , , | Comments Off

“Pretty Little Liars” What Lies Beneath 2012 English English

movie image

Download subtitles of “Pretty Little Liars” What Lies Beneath 2012 English English

- Wait, I’ve been here before.
– This is Noel Kahn’s cabin.
Based on your testimony,
the board has decided
to delay any decision
to transfer Mona.
She gets to stay.
Oh, my God!
You own this place?
I’m Zack.
Gotta say,
she’s pretty intriguing.
I want to know more.
No, you don’t.
So you figured out
there’s another “A” out there.
Caleb, you don’t even know
what that means!
When you told us about Emily, you never
mentioned that Noel was with you that night.
What else did you lie about?
You got somebody pregnant
in high school?
What happened?
My mom happened.
Your mom offered her money.
I drank from the flask.
It was the night that
somebody dug up Ali’s grave.
And I’m trying to find out what happened to me.
You were with me.
What’s the best way
to get around
really tough password
So this really is Maya’s site.
This site is cursed.
Yeah. They sentis thing’s
the wrong one.Ze of a redwood.
Let’s just move it off to the side until
they can come back and pick it up.
A little help here?
I think it’s perfect
where it is.
Just move the
small plants out of the way
so I can slide that one
over there.
“Emily, I’m so sorry
for everything.
“I know we’ve had
a disconnect lately.
“Iope you’ll give me
a chance to explain.
“I have to show you something.
“Don’t call my cell.
Someone stole it.
Meet me at…”
“Meet me.” Where?
I don’t know.
I can’t tell.
It looks like it’s been
washed out by the rain.
Are you sure that this is from Maya?
I wonder what
she wanted to show you.
The police have said all along
that she probably found something
that proved Garrett killed Ali.
Which is why she was killed.
You guys, we need to slow down,
because we have no idea
when Maya wrote that note,
and it could have been any time
after Emily moved in here with you.
It looks like there’s a date
on the top right corner. Look.
Oh, my God.
Maya wrote this
the day she died.
♪ Got a secret,
can you keep it ♪
♪ swear this one you’ll save
♪ better lock it
in your pocket ♪
♪ taking this one
to the grave ♪
♪ if I show you then I’ll know
you won’t tell what I said ♪
♪ ’cause two can keep a secret
if one of them is dead ♪
You brought a lot!
What are these, Cranberries?
Aren’t you gonna be late?
How much would you
have to pay someone
to make them fall off
the face of the earth?
Are you talking about…
Clearly, your mom must have
given her a lot.
I would imagine.
You don’t know?
You… you really
never asked Maggie?
I asked, but she never
or emails. Y phone calls
I looked for her
for months, Aria.
Eventually I had to
accept the fact
that maybe she
didn’t want to be found.
Why didn’t you just
tell me about her?
Because she’s part of a past
that I tried to forget.
And when we first met
every skeleton in my closet.
But you could have
I found out about Jackie.
Ezra, we’ve been
for over a year now!
And you took a very long time
to tell me about Jenna, and “A.”
This is completely
different than that.
Do you want this toasted?
Actually, I think
I’ll eat later.
I should probably
hop in the shower.
I’m cutting you off
after this one.
No. There is just so much to look at.
I’ve seen it all.
Believe me, I’ve done nothing
the past few days. T
I’m a fresh pair of eyes.
There might be something on here
that will help us figure out
where Maya wanted you
to meet her.
I should give Jeff a hand.
He’s new.
You haven’t been in
to see Mona lately.
I have had
a super-busy week.
Well, next time you go,
let me know,
we could grab coffee.
Look, Wren,
what happened the other day…
I’ve been thinking
about it too.
Actually, um,
not much else since then.
It can’t happen again.
Oh. All right.
Look, Spencer’s my best friend.
I thought she was with Toby.
No, she is.
But I mean, a best friend
doesn’t really date an ex.
And Caleb and I…
broke up. Right?
Look, it’s just too soon for me
to see anybody else right now.
I’m really sorry.
Don’t be.
I understand.
If you change your mind,
you know where to find me.
How many times
have you reread that?
Too many.
Didn’t you and Maya have a spot that
you liked to hang out at by the lake?
Yeah. I was just there
with Nate the other day.
Maybe that’s where
she wanted you to meet her.
We could go together. I could
help you take a look around.
I don’t even know what
I’m supposed to be looking for.
Have you heard from Toby?
He called last night.
He’s waiting on
a permit for the loft,
so he took a job
in bucks county.
Honestly, I’m relieved he’s not
here, I’m not lying to him.
Yeah. Lying to Toby is like
lying to the dalai lama.
I don’t how much more
of this “A” I can handle.
I mean, I survived Mona
with straight a’s,
and now I’m like failing
everything, even physics.
Spence, it’s gonna be okay. And
a “b” is far from failing.
“B” is for “bad.”
Hi, guys.
Hey, Paige.
Um, I’ll talk to you later.
Ready for lunch?
I can’t. Coach Morgan
asked me into her office.
Oh, wow. Maybe she’s gonna ask you
to swim the last leg of the relay.
I hope so.
I’ve been dying for that spot.
Well, if anyone
deserves it, it’s you.
I’ll let you know.
♪ Feels so right to love you ♪
♪ so much I want to say ♪
Mmm. Freshly baked bread,
brie and hummus.
I don’t think I’ve ever
been so spoiled.
Yeah. I grow those tomatoes
in my back yard.
I kind of have a green thumb…
Ya know.
Wow. Man of many talents.
Yeah. And, uh, also…
I managed to smuggle in a little bottle
of prosecco, if you want a taste.
I think we should probably
save that for tomorrow night.
I have to teach
Shakespeare today,
and I don’t think I should be slurring
my way through the iambic pentameter.
Yeah, that’s probably
a good idea.
Hey, mom.
Hi… Honey.
This is Zack.
I’ve heard great things
about you.
You’re Zack.
You… you did all this?
Yeah, there’s plenty left
if you’re hungry.
No, I’m…
I’m good, thanks.
I should go.
Um, cannolis
waiting to be stuffed.
I’ll see you tomorrow, babe.
Yes, you will.
It was great meeting you.
Yeah, you… you too.
So? He’s cute, right?
Yeah, you just…
Didn’t mention
how different he was.
Different than who?
Or is “different”
code for “young”?
No. I… I don’t have
a problem with his age.
Mom, did you tell him yours?
We’ve been very honest
with each other.
Okay. Well… It’s a
good start, I guess.
We’ll talk.
We’ll talk after school.
Yeah. Yeah.
Talk. We’ll talk.
Okay, bye.
Yeah. We’ll…
What’s this? Have you
taken up scrapbooking?
No, I blew up the photos
from Maya’s website.
Uh, all of them?
Yes. And I organized them
by date and location,
and I really think I’m on to something here.
On something.
You can see details you weren’t
able to see on the screen.
Okay, I appreciate all the
effort you’re putting into this,
but if I didn’t know better, I would think
that Maya was your girlfriend, not mine.
What’s going on?
Caleb knows about “A.”
What?! How?
He went on Maya’s website,
and he knew I was
keeping something from him,
so he put two and two together.
Did you tell him everything?
Yeah, enough for him to know
that it’s too dangerous
for us to be together
while “A” is still out there.
So you two are just pretending
to nobe together?
Yes. And it’s killing me.
So as much as I love you
and I really want to help you,
I’m doing this for me too.
Hand me some pictures.
Leave it to Maya
to make even pajamas look sexy.
Yeah, there’s
a few more like it.
Those are some of
the last ones she posted.
What is this behind her?
I don’t know.
A shed, maybe?
Oh, my God.
That’s Noel Kahn’s cabin.
Wait. Why would Maya
be there during the day?
All of Eric’s parties
were at night.
She was in her pajamas,
so she must have stayed over.
I mean, that’s…
What it looks like.
I’ll call you back.
You have a good time
the other night?
Yeah. All my dreams
came true.
Jenna was right.
You just can’t seem to stay
out of other people’s business.
You lied to me.
Which time?
Well, I know that Maya wasn’t just
a random guest at your party.
Random? No.
So she was what?
A friend?
Not exactly. We had
a texting relationship.
Meaning what? Meaning I hooked her
up with weed once in a while.
Oh. Was this before or after
you and Jenna
started sneaking around
in the middle of the night?
It’s kind of hot knowing you
think I’m capable of murder.
Hey. Want a cappuccino?
I make a mean swirl.
Let’s do it.
So, um, I found out that the band Maya used
to jam with is playing in town next week.
The owl kings are back together?
Looks like it.
I never got to hear them live.
Want to go?
So that’s the guy
she dissed me for.
Trust me, you dodged
a bullet on that one.
I gotta get to practice.
Okay, bye.
See you later.
The way she looked past me
you’d think she was still blind.
I have a gift for you.
Excuse me?
I never got a chance to give it
to you because you blew me off.
Oh. Well, that’s nice,
but I can’t accept it.
You can’t accept
a birthday gift?
Well, considering we never went out,
I don’t think it would be right.
I insist. Where can I find you tomorrow?
I’ll drop it off.
Should I swing by your place,
say, around three?
I have to go.
Or I can just meet you here.
Please move out of my way.
Hey, you.
Are you heading home?
Hey. Yeah. We can
walk home together.
Okay, but we gotta go now
because I have a coffee date.
With Zack? No, uh, with Jim.
Or maybe it’s Luke.
You’re not sure who it’s with?
Well, I have to check my email.
I mean, it might be
Jim on Saturday
and Luke today
at the morning stir.
So… Zack isn’t
anything serious?
He’s handsome and smart
and he’s certainly
boosted my ego…
I’m pretty sure
you boosted his, too.
Yeah, but something tells me
there’s plenty of ladies
stopping by the coffee shop
to inflate it for him.
I don’t know about that.
He seemed really into you.
Yep. No, I was right.
It’s Jim today
and then Luke on Saturday
and Zack Saturday night.
Whoa, whoa.
Slow it down.
You haven’t been on a date
since the twelfth grade,
and suddenly you’re
booking two a day?
Aria, it’s just coffee.
I’m just saying there’s only so
much caffeine a woman can take.
And I will be sure
to order decaf.
What happened to not wanting to add
somebody else to the equation?
Well, I’ve broken
through that wall,
and now that
I’m on the other side,
I can see what’s out there,
and I’m willing to kiss a few
frogs to find my prince.
Hey! How’d it go
with coach?
Not only am I not
closing out the relay,
she’s not letting me swim
in the county meet.
What?! Why?
Because I got a “c”
on my trig test,
which pushed my average
below a “b.”
How is knowing cosines gonna
help you with your backstroke?
Uhh. I… I knew I should
have taken wood shop.
Paige, you are
an amazing swimmer.
And you’re already
being recruited.
How about you come to my house
tonight and we’ll watch a movie?
As long as you don’t
make me watch rudagain.
What time are you getting off?
Five, but I promised Hanna
I would go shopping with her.
So, how about we say eight?
I’ll pick up the Chinese.
Feeling better?
Not really.
How about now?
Little bit.
And now?
Getting there.
I have to get back to work.
Oh, darn.
I’ll s you tonight.
This is definitely the spot.
It’s nothing.
All right, come on.
Can I help you?
Looks like the beer pong
got out of control.
There’s no way Maya wanted
to meet me at this place.
Well, we’re here now,
so let’s just look around.
Who’s that?
That’s just one of
the many men my mom’s juggling.
You should go say hello.
Do I have to?
Well, he’s looking
right at you.
Aria, good to see ya.
Oh, that’s a cool shirt.
Thanks. Yeah,
I love the clash.
Me too. My mom actually
saw them live in concert.
Oh, yeah? I bet
that was a good show.
Hey, look, I’m sorry you
walked in on me and your mom.
It’s not really the way I wanted to meet
the daughter of the woman I’m dating.
Yeah, it’s just I’ve never seen
her kiss anyone but my dad.
Yeah. My parents got divorced
when I was fifteen,
so I know the feeling.
I didn’t want any men
around my mom,
it was like nobody
was good enough for her.
Well, for the record,
I think your mom’s… Awesome.
She’s really funny.
Okay, I’m sure you say that
about all of your girlfriends.
Yeah, no. I’m not
seeing anybody else.
Just enjoying spending time
with your mom.
Hmm. Well…
I can see why she
likes you so much.
Oh, but for the record,
if you hurt her, I will
crush your scones.
Did you find anything?
Nothing but stale nachos
and deer heads.
God, this place creeps me out.
Yeah. Let’s go.
Hold on one second.
Em, there’s another door here.
Looks like someone’s
been staying here.
Oh, my God.
That’s Maya’s bag.
For protection?
I don’t think
she was gutting fish.
Who’s l.J.?
No idea.
Why would she have this?
I gave this to Ali
for her fourteenth birthday.
Maya must have found it
in the box of Ali’s things.
Maya never left Rosewood.
Who’s out there?
What do you want?!
If this is you, Noel,
this isn’t funny anymore!
You’re not gonna believe this,
but I think Noel Kahn just sent me
the security footage from his cabin
the night that Maya died.
So, how did
your coffee date go?
Drip, drip, drip.
I don’t know why you bother
going out with other guys.
Zack is…
Is pretty great.
So I have your approval?
It helps that
he is totally into you.
And what makes you think this?
He might have mentioned it.
And I might have said that
you felt the same way.
Aria! I’m sorry, but this
is new territory for me.
I mean, he basically said
he’s only got eyes for you.
What I am I supposed to say? “Sorry,
buddy, don’t get your hopes up.
My mom is dating half
of Rosewood.” Shhh!
He really said that?
Look, I just think
that if you see this
going somewhere,
you should just be straight
with him before it’s too late.
I will, I will.
I just have to move
at my own pace.
I need to feel comfortable.
Trust me, there were so many things your
father and I didn’t know about each other
when we got married.
There’s no reception!
I think whoever it was
just left.
So what do we do now?
I don’t know, scream?
What good is that gonna do?
There’s nobody around for Miles!
Hey, do you see that light?
Geez, em!
They’re locked!
Oh, God!
Are you okay?
I cut my leg.
Oh, my God, you’re bleeding!
It’s gonna be okay. Wait.
Oh! I’m gonna be sick.
It’ll be okay.
Come on.
Oh, my God.
We need to take you to the hospital.
No. No. ‘Cause then I have to
tell my mom how I got this cut.
It’s not a cut, it’s a stab wound.
You need to get stitches.
Maybe we should call Caleb. You
know I can’t talk to him right now.
We have to do something. I’m not
gonna let you bleed to death.
What are you doing?
Hey. It’s Emily.
So you gonna tell me
how you did this?
I told you. I was cutting a
carrot and the knife slipped.
And made a gash this big.
It was a big carrot.
Why didn’t you just
go to the hospital?
This is gonna sound crazy,
I want to talk about it,
but I can’t.
It’s just…
Not the right time.
Hanna, are you in some
kind of trouble? No.
All right, no more questions.
Thank you.
All right.
This is gonna help
with the swelling,
but you’re gonna need to sleep
with your leg elevated,
so sleep with a pillow
or something under it, okay?
Have you eaten dinner?
Uh, the last meal I’ve had
was a rice cake and a yoo-hoo.
So with that big carrot you hit
all your basic food groups.
I’m gonna give you some antibiotics, but you
shouldn’t take them on an empty stomach.
All right? So…
Three eggs, two meatballs,
and a pint of milk.
A challenge, but I’m up for it.
I want to apologize for the way
I acted at the brew earlier.
You don’t have to
apologize to me.
I do. I’ve never
behaved like that before.
I don’t know what came over me.
Jenna was a jerk
for blowing you off.
It had nothing to do with Jenna.
I barely know the girl.
I think losing Maya is having more
of an effect on me than I realized.
I just can’t seem to get past
the fact that she’s gone
and that’s there’s nothing
I can do to bring her back.
Yeah. I feel
the same way.
This bag…
It’s Maya’s.
I saw a photo she sent me
in an old email account.
It was dated a few days
before she died.
I recognized the cabin
that was in that picture,
and Hanna and I went there
today and we found this.
I think she was staying there from
the time she ran away up until…
You know.
She wore this at a bonfire we had
at the beach a few summers ago.
I’ve wanted to kiss you
for a while.
I haven’t felt this close
to someone in a long time.
Are you making popcorn?
No, but I…
I could.
No, no. I just thought that
that’s why you were getting up.
I’m actually kind of tired.
Is there any way we could
finish this up another night?
Are we still fighting
without actually fighting?
Look, I’m so sorry for
the way I acted this morning.
Your past is your past,
and I should have
respected that,
I shouldn’t have
pushed you so hard.
Look, I’m okay…
I found Maggie.
She lives in Delaware.
Did you call her?
Not yet.
Hey. Hey. I hope I didn’t screw
up your night with Ezra.
No, it was already screwed up.
Why would Noel
give you this video?
I’m starting to
get an idea. Watch.
Oh, my God, that’s Maya.
Yeah. And look at
the time on the video.
Now look at
Garrett’s case file.
“Key witness in the case
against Garrett
places him in the car with Maya
at… Nine P.M.”
But that means… that Garrett was not
the last person to see Maya alive.
I was just in the area,
and I thought I might stop by and
see if you wanted to have a drink.
Absolutely. Yeah.
I was just stocking some stuff for
tomorrow, sit wherever you want.
Aria tell you
I ran into her this afternoon?
She mentioned it,
and she also mentioned
the conversation you had,
which is sort of
the reason why I’m here.
I don’t know how to say this,
so I’m just gonna say it.
Um… I’ve been
dating other guys
while we’ve been
seeing each other,
and I was under the impression
that you were too.
Dating guys?
Uh, no.
Just you.
I find that hard to believe.
And why is that?
Because you’re gorgeous
and young
and you have a very full life
ahead of you,
and I’ve kind of
already lived one.
You’re only a couple of years
older than me. Try ten.
Ella, you’re interesting…
And smart… And sexy.
Do you have any idea how hard those
qualities are to find in someone?
At any age? But I know
you’re recently divorced,
so if you feel like
you need to date other guys
and see what else is out
there… I… no, no.
It’s not that.
I just… it’s…
it’s just what?
I just I didn’t expect to meet
someone that I liked so much
at this point in my life.
I’m not asking you
to move in or anything,
but, uh, I think
we should give this a shot.
I mentioned how sexy you are,
Good to see you
still have your appetite.
Where are you going?
To put my leg up.
Here. Hold onto me.
There we go.
That’s it.
Look, it’s getting really late.
You should probably go.
You really saved me tonight.
Hey. How ya feelin’?
A little bit better.
Good. What was wrong?
I got sick to my stomach.
You seemed fine yesterday.
Yeah, it just kind of
came on suddenly.
How was your night?
Um, Maya’s cousin came by.
Heas really upset.
More like a total mess,
Kind of like how I was
the other night.
So what’d you guys do?
Talked, mostly.
Let’s go, ladies.
Time to hit the pool.
You need to see this.
Wait. Noel was there
that night?
So they were still together then.
Yeah. Keep watching.
Oh, my God.
What the hell just happened?
Han, that could not have been Jenna or Noel.
They just went inside.
Then it must have been Garrett.
It can’t be.
He was arrested at my house
at midnight.
So what does that mean? It means
that none of them killed Maya.
With jury selection about to begin,
citizens of Rosewood
are bracing for a trial
that is certain to garner
an abundance of attention
from both local residents
and the media.
For more on the story,
here’s Lisa Cochran.
Cochrawe’re waiting for Veronica

Categories: Subtitles in english | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

La rafle 2010 Hungarian

movie image

Download subtitles of La rafle 2010 Hungarian

The Round Up -- A faithful retelling of the 1942 Vel' d'Hiv Roundup. The Round Up -- - Italian Trailer (Flash/MP4) The Round Up -- - Trailer (Flash/MP4) The Round Up -- - Trailer (Quicktime & Flash) The Round Up -- - Trailer (Flash) (French, German, Yiddish)


A filmben bemutatott események,
még a leghihetetlenebbek is,
valóban megtörténtek 1942 nyarán.
1942. június 6.
Zsidóknak tilos
Szia, Raymond.
Mit csinálsz te itt?
Mehetek veled az iskolába?
A csillag miatt, igaz?
Mi a probléma?
Zsidók vagyunk, nem?
És büszkék rá!
Nézzenek oda!
Pedig olyan jó gyerekeknek tûntek.
De most már legalább meg
tudjuk õket különböztetni.
Megvárhattál volna.
Anya mindenképpen el
akart kísérni az iskolába.
Rendben, aki elsõként szóba
hozza azt a nyavalyás csillagot,
szétrúgom a hátsóját. Világos?
Igenis, tanár úr!
Álljatok be kettesével.
Csendben, ha kérhetem.
Gyerünk, fiúk.
Ha a korrekciós mûtét nem
segít, ahogy a filmen szereplõ
háborús veteránoknál is láthatjuk,
arcprotézis alkalmazása
válik szükségessé.
Ez az eljárás…
Álljanak fel, hölgyeim!
Üljenek le, kérem.
Nos, hölgyeim…
Lehet, hogy azt
hallották, hogy a zsidók
a hegyes fülükrõl, horgas orrukról, és
még a jó ég tudja mirõl ismerhetõk fel…
A függönyöket legyen szíves.
De amint látják, az osztálytársaik
mégis épp olyanok, mint önök.
Ezért fognak segíteni
Esthernek and Sarahnak
elmenekülni a hátsó kerten át,
ha a németek betoppannának.
Számítok önökre.
Köszönöm, hölgyeim.
100 000, marsall úr.
Vichy, Franciaország
megszállás alatt nem álló része
Mennyit mondott?
100 000 zsidó.
A legtöbbjük külföldi.
Ez még így is rengeteg.
Hány izraelita van a táborainkban?
10 000. Szerencsére
ezek külföldi zsidók.
Ha a németek visszaveszik
azt a söpredéket,
ami 33 óta idemenekült,
én nem tiltakozom.
Az ellen természetesen én sem.
10 000 az túl kevés.
Azért ajánlja fel õket a németeknek.
Csak Párizsban,
az izraeliták több
mint a fele francia.
Nem beszélve a gyerekekrõl,
akik Franciaországban születtek.
A németek nem
viszik el a gyerekeket.
Most még nem.
De hát mi mit csináljunk velük?
– Szia, Violette.
– Szervusztok, gyerekek.
– Jössz, Simon?
– Igen.
– Szia, Tati!
– A rettenetes páros visszatért!
El a kezekkel a rádiómtól!
Semmi baja.
Jó estét, Ida.
– Jó estét, gyerekek.
– Jó estét, kapitány.
Hogy van az én kis tigrisem?
Szia, anyu.
Csupa víz vagy.
Már megint osztályelsõ vagy.
Mit felejtettél el, Simon?
Elmehetek vele, anyu?
Légy szíves.
Ne maradj el sokáig.
Az iskola még tart.
– Rendben, köszi.
– Még házi feladatot kell csinálnod.
– Szia, apa.
– Ne felejtsd el a dohányomat!
André Claveaut és zenekarát hallották.
Most pedig a lóverseny eredményekrõl:
Auteuilben, a Princes’ Handicap versenyt
Izsák nyerte meg.
Természetesen a lovat
hívják így, nem a zsokét.
Most , hogy már csillagot
viselnek, igazi sokk
látni a Párizsban grasszáló zsidókat.
Keményen dolgozó zsidókat!
A Montmartre-nál, 268 sárga
csillagot számoltam meg.
Elárasztottak minket. Franciaország
saját nagylelkûségének áldozata lett.
Ez mit jelent?
Robbanj fel egy fokhagymával a seggedben!
Már harmadszor a héten.
Ne nyafogj!
Munkánk van a számodra.
Milyen munka? Remélem,
nem olyan, mint legutóbb?
“Megy az úton a katona,”
“zúg a vihar, fúj a szél,”
“zúg-búg, fúj a szél,”
“a katona sose fél.”
Gyere, Nono, fuss!
Csak egy kis zsidó huligán.
Várjatok meg, fiúk!
Ne hagyjatok itt!
– Holnap megpróbáljuk egy puccos
környéken. – Mi az, hogy “puccos”?
Gazdag, te buta.
A gazdagok hosszabb
csikket hagynak.
Legalább megnézzük az Eiffel-tornyot.
Mi az?
Emlékszel arra a kiállításra?
“A zsidók Franciaországban”?
Az mekkora egy rakás szar!
Még csak nem is tudományos.
– Nem úgy mint a profilod…
– Mi van a profilommal?
Mintha folyton töprengenél.
Nagyon vicces.
Mi volt az a bûz a bisztrónál?
Rakott káposzta.
Tele van disznóhússal.
A németek nem kóserül esznek?
Milyen sötét lett!
A végén még megfulladunk!
Késésben vagyok a munkával.
Kinek a ruháit vasalod?
Egyeseknek milyen szép dolgaik vannak.
Nézd meg Renée blúzát.
Hé, el a kezekkel!
A Titanicot játsszák a Gaumont moziban.
Tudod, hogy Hitler a Titanic
elsüllyedéséért is minket hibáztat?
“Iceberg* (*jéghegy).
Már megint egy nyavalyás zsidó!”
– Hogy tudsz tréfálkozni ezen?
– Rachel, kislányom…
Zsémbelés helyett inkább olvass
fel nekem az Elfújta a szélbõl.
Megint sírni fogsz rajta.
Kitalált dolgokon jól esik sírni.
Ekkora fejem van, és utálom a zsidókat.
A zsidók már nem sokáig nevethetnek.
Ezzel a jövendöléssel
zárom a beszédemet.
Ez a nép el fog tûnni a föld színérõl,
kiirtjuk és végképp eltöröljük õket.
Sietnünk kell, Himmler.
Mielõtt a nemzetközi
felháborodás túl nagy lenne.
Szokott Szun Cét olvasni?
“A hadviselés mûvészete”
Emlékeztessen rá, hogy
adjak önnek egy példányt.
Minden úgy történik,
ahogy a Mein Kampfban leírtam.
A 771. oldalon, Führerem.
Meg kell tanulniuk, hogy szó
szerint vegyék amit mondok.
Elõször Mr. Jacqueshoz
menj, a templomnál.
Vele megvagyunk.
És azokat a kenyereket…
Takarodjatok, csibészek!
Ez itt nem cirkusz!
Ez egy tisztességes üzlet!
Miért nem tûri a pék
a zsidókat az üzletében?
Mert megvan a saját barb-árja!
– Mi folyik itt?
– Tûnjetek innen!
Nézd, palacsinta!
Jó napot, atyám.
Szervusztok, fiúk.
A nácik és a kollaboránsok
elfelejtenek valamit.
Miért hívtad atyámnak
a fekete ruhás embert?
Hogy Krisztus is zsidó volt!
– Most viccelsz?
– Olyan rabbiféle volt.
És ezt nem tudják?
Miért hívtad azt az
embert atyámnak?
Ha ma életre kelne,
mármint Krisztus,
csillagot kéne viselnie.
Az ész megáll!
A fekete ruhás ember
nem is az apukád.
Párizs, Foch Avenue 31.,
Gestapo fõhadiszállás
Ez még túl korai.
Megígérte, hogy átadják
nekünk a zsidóikat.
Nem ígértem semmit.
– Azt mondtam…
– Mi a baj, Bousquet?
– Azt mondtam, beszélek a feletteseimmel.
– Ez nevetséges.
Ne gyengüljön el,
ilyen közel a célhoz.
Rendeljünk inkább ide
csapatokat a frontról,
és intézzük el magunk?
Ezt nem tehetik!
– Megtagadja?
– Nem ezt mondtam.
– 100 000 zsidó túl sok.
– 20 000 nem elég.
A Führer nem lesz megértõ,
ha megtagadja az együttmûködést.
Provokációként értelmezné.
így szépen kiüríted.
Vigyázva, hogy ne csinálj szemetet.
Sura, láttad valahol a cigarettapapírt?
Nem a dohányzás miatt köhögök.
Az oldószerek okozzák, a festésnél.
A cigarettapapír, kedvesem?
A konyhaszekrényben.
A fiókban.
A jobb oldalon.
A másodikban.
Azt se tudod, ki szívta
azt a cigit korábban.
Mi van, ha tuberkolózisa volt?
Nincs ilyen veszély.
Németek alól szedtem fel õket.
– Nagydarab, erõs fickók voltak.
– A rohadékok harci kondícióban vannak!
Remélem, mindet a kolera
fogja elrohasztani.
Most gyakorolhatok?
Szabad? Hétfõn lesz a
meghallgatásom. Elkezdhetem?
Nem hiszem, hogy már
vége a sabbatnak.
kettõ, három…
Három csillag, Sura.
Vége a sabbatnak.
Nem hiszel nekem?
Gyere ide.
Így van, anyu, komolyan.
Menj, vedd fel a balettcipõidet.
Öt új rendõrkiképzõ iskola.
Látom már, mire megy ki a játék.
A kormányzatunknak meg kell erõsödnie.
Szükségünk van a kiképzõ iskolákra.
Elég volt a katonai rendõrségbõl.
– Elég volt a Zsidó Ügyek Rendõrségébõl.
– Darquier el lesz ragadtatva.
A milíciája példamutatóan
Azok bûnözõk.
– Söpredék.
– Akik elvégzik a piszkos munkát.
Nekik nincs nyilvántartásuk
a zsidókról.
Nekünk van.
Nem lehetne más zenére?
Szeretem Chopint.
Zsidó volt, ugye?
Sura, nem minden zseni zsidó.
Hagyjátok abba.
Íme a javaslatom.
Mi mindent megszervezünk.
Önök cserébe visszahelyezik a
hatalmat a rendõrségünk kezébe.
Ha minden rendben megy,
megígérhetem, hogy a Führer
kedvezõen fogadja majd a kérelmét.
Vanda Lesniak.
Sarah Landeau.
Annette Monod.
Lucienne Dufresnes.
Kellemes vakációt!
Anya, nézd, én nyertem a díjat!
Ez csodálatos, szívem.
Mi a baj?
Gyere, menjünk haza.
Majd különórákat veszel
Grunstein professzortól.
Õt is letiltották. Így
megtarthatod a tanárodat.
De apa, a különórák nagyon drágák.
Na és? Talán nyomorék vagyok?
Figyelj, és jegyezd meg egy életre.
Téged letilthatnak,
de a tehetségedet soha.
A háború véget ér egyszer.
Eddig mind véget ért.
– Most rögtön el kell mennünk innen.
– És hová mennénk?
A Ritzbe?
Kitiltják a zsidókat az egyetemekrõl,
a polgári pályákról…
Mindenhonnan, apa.
Az ápolónõképzõ vezetõjét…
õt is kirúgták.
Olvastad az újságokat? Láttad,
hogy neveznek minket?
“Nemkívánatosok”. Hát így.
Mit akarsz még?
Hogy juthatna ki mind az ötünk?
Hogy lépnénk át a határt?
Honnan vennénk rá a pénzt?
Finkel úr és a felesége megpróbált
átjutni Spanyolországba.
És most hol vannak?
Az internálótáborban Drancy-ban.
Ezt akarod?
“1942. július 8-án hozott
9-es számú rendelet,”
“a zsidók ellen foganatosítandó
“Zsidók számára tilos a nyilvános
helyek rendszeres látogatása.”
Ez mit jelent?
Elmondom, mit jelent.
Ki vagyunk tiltva a
kávéházakból, éttermekbõl,
koncerttermekbõl, könyvtárakból,
Inkább azt kéne leírniuk, hova
mehetünk. Tintát spórolnának.
Mit szólsz hozzá?
Jobb szerettem a dolgokat
úgy, ahogy eddig voltak.
“Tilos belépniük boltokba és üzletekbe… ”
Ugyan, Laval, maga is olvasta.
“Franciaország még nem
eléggé antiszemita,”
“hogy elfogadja a zsidók
tömeges deportálását. ”
Ki írta ezt a jelentést?
– A titkosszolgálat.
– Én mindig mondtam…
Franciaország még nem áll készen.
A rendõrséget elárasztják
a feljelentések. Túlterheltek.
Nem deportálhatunk francia
születésû zsidókat.
Az ország nem fogadná el.
Fordítsuk ezt az elõnyünkre.
Deportáljuk a hontalanokat.
Személy szerint én nem érzem
becstelenségnek, ha deportáljuk õket
keletre, Németország zsidóknak
fenntartott területeire.
Hová keletre?
Bármilyen tömeges deportálásért
a hatalmam gyengülésével fizetek.
Személyesen adom át a válaszát.
Az elutasító válaszát.
Tudtam, hogy végül megegyezünk.
Akkor foglaljuk össze.
Kezdetnek küldenek nekünk
10 000 zsidót
a déli zónában fekvõ táboraikból.
A megszállt zónában a rendõrségük
végzi el a munkát…
Francia parancsnokság alatt.
24 000 zsidó a párizsi régióból.
Ez a kvóta.
Csak hontalan személyeket
tartóztatnak le. Osztrákokat, cseheket,
oroszokat, németeket, és lengyeleket.
A gyerekeket önöknél hagyjuk, amíg…
A szociális intézményeink nem
tudnának ezzel megbirkózni.
A gyerekeknek a szüleikkel
kéne menniük.
Ez ügyben még
tárgyalnunk kell Berlinnel.
Zsidóknak tilos
Na ezt figyeld.
Ismerhetné a törvényt.
Maga is.
Itt vannak a gyerekei is?
Köszönje a szerencséjének,
hogy nem tartóztatom le.
Kevesebbért is végezték
már Drancy-ban.
És ne feledje, a zsidóknak
nyolctól kijárási tilalom van.
Nyáron korai a nyolc óra.
Nem én hoztam a törvényt.
Nono, indulunk.
Már mentek is?
Kisbabám lesz.
Anyukádnak lesz.
Neked egy kishúgod vagy kisöcséd lesz.
Nem, az egy kisbaba lesz.
A doktor bácsi mondta!
Ez nem a legjobb idõ
a gyerekvállalásra, hölgyem.
Ha ezek a hölgyek mennek,
akkor mi is. Lucien?
Hülyeség, hogy mennetek kell.
Felháborító, hogy bánnak magával.
A férjem átjutott a szabad zónába.
De már két hete nincs hírem róla.
Nem tudom, hogy boldogul
egyedül négy gyerekkel.
Maga az új bérlõ?
Csak most költöztünk a szomszédba.
A Marne mellõl jöttünk.
A férjem a Les Halles
piacon dolgozik.
Elmegyünk kávézni?
Nem felejtettél el valamit?
Jó napot, Mrs. Traube.
Jó napot, Sura.
Jó napot, hölgyeim!
Összegyûlt egy kis mosnivalóm,
átjöhet és elviheti.
Jó napot, professzor.
Nem az iskolában kéne lennie?
Többé már nem, ahogy
a többi zsidó tanárnak sem.
Most németleckéket
adok a tanítványaimnak.
További kellemes sétát.
Mi az?
Mi micsoda?
Min nevettél?
Nem nevettem.
Majd elmondja.
A végén még könnyebben
boldogulunk a franciákkal,
mint a Duce-val vagy
azzal a nyomorult Francóval.
A nálam fiatalabbakat kéne filmeznie.
Maga sokkal fiatalosabb náluk.
Spanyolország küzd minden
egyes zsidójáért.
A mediterrán népek
túl érzelmesek!
Ezért uraljuk õket.
Hitler bácsi, elmehetünk
megnézni a szarvasokat?
Hát persze, kincsem.
Majd adunk nekik tejbe
áztatott kenyeret.
Gyorsan és diszkréten intézzék.
Az “Éjszaka és köd”-protokoll szerint.
Összesen 5000 ember.
Köztük 4500 csendõrrel,
és a titkosszolgálat 200 civil
ruhás emberével.
Ne feledje az 1000 milicistát,
mind rendkívül motiváltak.
Ha a számításaim helyesek,
négy-öt zsidó jut
minden felfegyverzett emberünkre.
Ez 24-25 000 személyt jelent.
Akiknek a háromnegyede
nõ, öreg vagy gyerek.
Ez nem jelenthet problémát.
Hogy elérjük a felállított kvótát,
pár ezer zsidót meg kell fosztanunk
a francia állampolgárságától.
Így van, Leguay?
Így legálisnak tûnik az eljárás, hiszen
csak a hontalanokat fogjuk el.
Errõl majd gondoskodunk.
Nos, akkor kezdjük július 14-én.
Ne tréfáljon. Az a mi nemzeti ünnepünk,
a Bastille lerombolásának a napja.
Ez esetben legyen 16-án.
Elõvették a zsidók aktáit.
Jó estét, Tati.
Jó estét, fiam.
Több ezres listákat írtak.
Bármikor elkezdõdhet.
Kedves öntõl, hogy
figyelmeztetett, Dédé.
Üdvözlöm az édesanyját!
Azt hallottam, most
a gyerekeket is elviszik.
Õrült vagy, lányom!
Schmuel, mondd meg
a lányodnak, hogy ez õrültség.
Miért veszõdnének gyerekekkel?
Desnoyers õrmester csak azért jött,
hogy figyelmeztessen minket.
Õrült dolgokat beszélsz, kislányom.
Rajtunk kívül még több
ezer zsidó menekült ide.
Tudod mit mondtak Lengyelországban?
Franciaország a zsidók menedéke.
– Apa, nem kéne itt maradnunk ma éjjel!
– Ugyanaz lesz, mint legutóbb.
Mikor volt az a hamis riasztás?
Ha ez megnyugtat,
a mûhelyben fogok aludni.
Mi is veszélyben vagyunk!
Hagyd abba, Rachel!
Megijeszted az öcsédet.
Férfiakat akarnak a fegyvergyáraikba.
Minket nem bántanak.
És az apád egy háborús veterán.
A mûhelyben alszom Rachel kedvéért.
Láttad valahol a cigarettámat?
Csak az ágyban akarsz dohányozni.
Miféle ágyban?
Ott csak egy rozzant heverõ van.
Tele bolhákkal!
– Miért nem mentünk Amerikába?
– A kommunistákat visszafordítják.
Késõbb még elmehetsz.
Én jobb szeretem Párizst.
Minden nap, amikor a Sacré Coeur
mellett megyek munkába,
ugrik egyet a szívem.
Lublinhoz képest
Franciaország egy álom.
Te nem láttad, milyen
volt Lengyelországban.
Mesélhetnénk róla.
Pétain nem egy kozák,
bármit is mondanak.
Talán csak vaklárma,
de sosem tudhatjuk.
A következõt fogjuk csinálni…
Ha meghallom õket, elkezdem
hívogatni a macskámat.
Tati, de hát nincs is cicád.
Milyen okos kisfiú, igaz?
Miért mondta, hogy hívja a cicáját?
Ez egy képzeletbeli cica.
Megpróbálja feltartóztatni õket,
hogy addig el tudjunk menekülni.
– Jó éjt, Bella.
– Jó éjt, Tati.
Van egy ötletem.
Milyen ötleted?
Házasodjunk össze.
És mi lesz apuval?
Õt is meghívjuk.
Jó éjt, kicsim.
Holnap majd befejezed.
Megtanítasz majd jól
beszélni franciául?
Most rögtön?
Nem, most sok dolgaim van.
Sok dolgom.
Sok dolgom van.
Aludj jól, kincsem.
Ez mit jelent?
Az én kis zsidó bölcsem,
azt hiszem, így mondanád.
Te vagy az én kis zsidó bölcsem.
Jó éjt, anyu.
Az összes osztagparancsnoknak!
Az elsõ címekre hajnal
négykor fognak kiszállni.
Az listán szereplõ zsidóknak azonnal
el kell hagyniuk az otthonaikat.
Gyorsan, a felesleges fecsegést
mellõzve cselekedjenek.
A mûvelet moralitása
nem képezi vita tárgyát.
A foglyokat a gyûjtõközpontokba
kell szállítani,
függetlenül a koruktól
és egészségi állapotuktól.
A gáz és villanyórákat kapcsolják le.
A háziállatokat a lakáskulcsokkal
együtt adják át a házmesternek.
A foglyok tartsák maguknál
a személyazonosító irataikat.
Minden fogoly magával vihet
egy pár cipõt, két pár zoknit,
két inget, két váltás alsónemût,
egy pulóvert, ágynemût,
tányért, poharat, takarókat…
A borotva engedélyezett.
Ezen felül a foglyok vigyenek
magukkal fejenként két napi élelmet.
A gyermekteleneket, és az egyedülállókat
a Drancy-i táborba kell szállítani.
Mindenki mást
a Winter Velodrome-ba.
Cicus! Cicus!
Itt vannak! Jönnek!
Jönnek! Keljetek fel!
Fel fogom jelenteni!
Itt csak szegény emberek laknak!
Nem csináltak semmit!
Maradjon ki ebbõl! Befelé!
Ez parancs!
A gyerekeket is?
– Anya!
– A gyerekek!
Állj! Ne bántsák!
Elviszik a gyerekeket is!
A gyerekeket!
– Csöndet!
– Fuss!
Elviszik a gyerekeket!
Azonnal nyissák ki!
Ezek Zyglerék.
Ne bántsák!
Ne bántsák!
– Vladimir, kérem rejtse el a
gyerekeket. – Jöjjön maga is, Ida.
Nem hagyhatom magára a férjemet!
Maradjatok csendben, gyerekek.
Nemsokára találkozunk.
Hová mész?
Elviszem az öcsémet a dadájához.
– Neved?
– Louise Timonier.
Most költöztünk ide.
Mit csinálsz?
Mit csinálsz itt?
Mondtam, hogy ne menj be!
Ezek zsidók!
Köszönöm, hogy megpróbálta.
Takarodjon innen!
Még ketten szerepelnek a listámon.
Louise és Léon.
Õk hol vannak, hölgyem?
Komolyan azt várja, hogy elmondom?
Nem megyek!
Ez az otthonom.
A nevét!
Harcolt az elõzõ háborúban!
A zsidó bajtársai
Franciaországért haltak meg.
Hogy merészeli?
Azok az én gyerekeim!
Eddig csak négy öngyilkosság történt,
és alig ütközünk ellenállásba.
Igen, de hányat szedtünk
már össze? Mennyi az idõ?
Fél nyolc, uram.
– Azt kérdeztem hányat?
– Ötezret.
Elmaradunk a céltól. Igyekezzenek!
Vegye le rólam a mancsát!
Kinyitni! Rendõrség!
Nyissák ki vagy betörjük az ajtót!
Mit csinál?
Egy õrült nõ leugrott a kölykével
együtt. Nem akarok itt járványt.
Ki volt az?
Mi mindenkit ismerünk itt.
Kit érdekel, már halottak.
Hány zsidónak kell itt lennie?
Összesen ötnek.
Sura, Charlotte, Rachel,
Joseph és…
Hülye bipsi nevek…
Schmuel Weismann.
– Õ nincs itt.
– Hol van?
A papíron nem ez áll, hölgyem.
A múlt héten. Embóliában.
Ahogy már a többieknek is elmondtam,
hozhatnak két napi élemet, ruhát, stb.
Segítsetek, lányok!
Pakoljanak meleg ruhát is,
még jól jöhet.
Hová visznek minket?
Hozz pár cserépedényt.
De ne a törékenyeket.
Ezek nem kellenek,
majd ott kapnak.
Az sem kell.
Ott nem lesz rá szükségük.
Hol van az az “ott”?
Miért nem mondják meg?
Mert nem tudom,
és nem is érdekel!
Igyekezzenek vagy hívom a Gestapót.
Mindjárt nem lesz akkora szájuk.
Ne próbáljanak szökni,
tûzparancsunk van.
A Jótékonysági Alapnak.
Megmondjuk apának?
Nekem tetszik az ötlet.
Szóval nem is özvegy?
Az ura kigyógyult az embóliából?
Bontsunk pezsgõt!
Anyu, mi az az embólia?
Mi az az embólia?
Semmi baj, Jo. Nem tudhattad.
Óvatosan, kérem!
Csak tegnap jött ki a kórházból.
Szerinted bántani fogják a macimat?
Nem tudják. Az csak egy játék.
Ezt nem értem.
Jól vagy, anya?
– Biztos?
– Egy szót se.
Különben nem engedik, hogy
veletek menjek. Egy szót se.
– A papírjait!
– Hagyd, Momo, még új a lány.
Mona, kerestél pénzt az éjjel?
Iszunk egy korsóval Renénél?
Igen, persze…
Ez a kákabélû? Ez prosti?
Egy kölyökkel van,
ráadásul melle sincs?
Mintha nem tudnád, milyen
romlottak vagytok ti férfiak.
Gyere, Mona, iszunk egyet.
Tudom, hova bújtassuk.
A Zygler lány vagy, igaz?
Elviszünk Bernard atyához.
És Traube professzor hol van?
A Collège St. Vincentben
a diákjaival.
Tanár létére elég korán kelt!
Akit kirúgtak az iskolájából,
nem tehet mást.
Emlékeztess, hogy küldjek
egy furgont a St. Vincenthez.
Fel kell venniük egy zsidót.
Név szerint Saul Traubét.
Tíz percük van.
Két napi élelem, és egy kis
kézipoggyásznyi holmi.
Ért franciául, ugye?
– Parancsom van rá.
– De nem a kukkolásra.
Fussatok a padlásra
és bújjatok el.
– Mit fogsz csinálni?
– Figyelmeztetem apát.
Kint kell õket tartanom.
Vegyétek fel a kabátokat.
Azt gondolják majd, elmentetek.
Megpróbálom feltartani õket.
A kis szajha!
Nézd meg fönt.
Mindjárt nem olyan büszkék, mi?
– Végre eltûnnek.
– Fogja be!
Mit ártottak magának
azok a gyerekek?
Hová viszik õket?
Halál a zsidó férgekre!
Én nem vagyok féreg!
Halál rád!
Nézd, anyu, ez Jo!
Anyu, ne engedd!
– Lakhatna nálunk.
– Nem tehetem.
Viszlát, HéIène.
– Elég ebbõl.
– Viszlát, Sura.
Szia, Jo.
Ha valaki megszökik,
találomra túszokat fogunk
szedni, és agyonlõjük õket.
Sajnálom, apa.
Mit, fiam?
Hát nem jobb, hogy
együtt a család?
Háborús veterán vagyok.
Tudni akarom, hová megyünk.
– Elhagyjuk az országot?
– Tiszti becsületszavamra, nem.
Hiszek önnek.
Ne áltassuk magunkat,
kudarcot vallottunk.
Minden tiszteletem, tábornok úr,
de 13 000 embert
ön kudarcnak tart?
Több mint 10 000 zsidó hiányzik!
Cinkosaik voltak.
Még több letartóztatáshoz, árja
otthonokat is át kell kutatnunk.
Többé nem mondhatod
ki a régi neved,
ahogy az öcsédét, és
a többi családtagodét sem.
El kell felejtened a régi
címedet, az iskoládat,
az osztálytársaidat…
Meg kell változtatnod
a születésed dátumát,
a vallásodat és még sok
minden mást. Megértetted?
Ez élet-halál kérdése.
Tudom, hogy mit kockáztat.
A harc Hitlerrel,
egyben harc az Antikrisztussal.
Bocsánat, ez a Winter Velodrome?
A fõorvos vár engem.
A rendelõt keresem.
– Ki maga?
– Annette Monod.
Engedjék el a feleségem!
Kisasszony! A fiunknak
magas láza van.
Egy pillanat és jövök.
Megmondaná nekünk az új címünket?
A gyerekeink aggódni fognak.
Már két napja vagyunk víz nélkül.
Kérem, csináljon valamit.
Nemsokára visszajövök.
Hová menjünk?
A lányomnak kanyarója van.
Csak egy percet kérek.
Egyedül jött?
Én erõsítést kértem.
Mi a neve?
Önnel együtt hat ápolónõm
van 8000 emberre.
Kérdezze meg Matthey Joanist
a gyerekrészlegen, mit segíthet.
Nem tudja, jönnek-e orvosok?
Hatvan önkéntesem áll készen,
de a kormány nem akar tanúkat.
Elhurcolták a zsidókat a kórházakból,
az öregek otthonából,
még az elmegyógyintézetekbõl is.
Vannak itt elmebetegek is.
Vakbéllel frissen operáltak,
és a szokásos gyermekbetegségek.
Kanyaró, skarlát, bárányhimlõ…
Még tífusz is.
Még sosem láttam ilyen káoszt.
És a gyógyszerek?
Fõleg metilénkék, és két tûzhely
a fecskendõk sterilizálásához.
45 percbe telik az inzulin beadása.
14-ben a fronton jobb volt a helyzet.
– Maga ott volt?
– A verduni frontkórházban.
Ott lett oda a szemem. De a másik
figyelmét semmi nem kerüli el.
Hol kezdjek?
Most kaptunk egy kis tejet.
Csak a négy év alattiaknak.
Ahhoz nem elég, hogy körbeadjuk.
Jó fiú voltam.
Abban biztos vagyok.
A tanár bácsi mondta.
Hiszek neked.
Ha jó fiú voltam, akkor
miért nem mehetek el?
Nem tudom, kicsim.
Azt sem tudom, miért vagy itt.
Szólnunk kell anyukámnak,
hogy Simonnal itt várunk rá.
A 12-es szám alatt lakunk.
12-es szám, rendben. Megjegyeztem.
Van itt valaki a családodból?
Igen, a bátyám odakint.
Mi a neved?
Noé Zygler,
de te hívhatsz Nonónak.
A fiú anyja
meghalt ma reggel.
Belsõ vérzésbe.
Szegény asszony a
kórházba menet halt meg.
A fiúk nem tudják.
Melyikük a bátyád?
– Itt van az apád?
– Nem, õ a szabad zónában van.
Legalábbis azt hiszem.
A nõvérem és a kisöcsém
Egyedül vagytok itt?
Nem, mi is itt vagyunk.
A szomszédaik. Õk velünk vannak.
Nézd, az anyukám adta nekem,
mielõtt elvitték volna a kórházba.
Egy fénykép is van benne.
Anyukád nagyon csinos.
Mikor kezdõdik?
Micsoda, picikém?
A mûsor. A bicikli verseny.
Mi vagyunk itt az
egyetlen mûsorszám, Nono.
– Hová megy?
– A Vöröskereszthez. Tud segíteni?
– Az attól függ.
– Hagyjon békén!
Megpróbál kijutni?
Egyedül van itt? A családja?
Menjen, keresse meg Roquest
a vízvezeték-szerelõk fõnökét.
Vannak kitöltetlen
engedélyei. Igazolványok.
Õ segíthet magának.
Menjen. De nem tõlem hallotta.
Magának is segíthetne.
Miért nem kéri meg rá?
És ki látná el õket?
Jöjjön be, hölgyem.
Ez egy tankönyvbe illõ
bárányhimlõs eset.
Még sosem láttam ennyi zsidót.
Hogy árthatnának nekünk?
Túl sokan vagyunk.
Ez túl sok munka.
Akkor miért vagyunk itt?
Én tudom, hova megyünk.
Hol van ez a Pitchipoi?
Timbuktu közelében.
Miért olyan fura minden,
amit mondtok?
Azt hallottam, hogy a lengyelországi
fegyvergyárakba küldenek minket.
Olyanok nincsenek Lengyelországban.
Vannak viszont sóbányák.
Gyerekkoromban láttam õket.
Beülsz egy kis vonatba,
és az levisz a föld alá.
És tudod, hogy a bányászok
mit faragtak ki odalent a sóból?
És te?
Egy katedrálist. Egy igazit.
Bele a sóba. Kandeláberekkel
és ülõhelyekkel.
Akkor mi is építhetünk
egy zsinagógát.
A doktor küldött.
Maga a vízvezeték-szerelõk fõnöke?
Inkább nem fogok kezet.
30 eldugult klozetünk van.
– Kinek lesz?
– Nekem.
– Nem fog mûködni.
– Miért nem?
Ma két zsidót juttattunk ki.
Két férfit az overáljainkban.
Az ön alakjával…
Annyira azért nem hülyék!
Azért adja ide az igazolványt.
A felsõ zsebemben.
Vegye ki a tollat is.
Hogy írja a nevét?
Roques, s-sel a végén.
Bárki kérdezi, mondja,
hogy a felesége vagyok.
– Jó lesz így?
– Reménykedjünk.
Most már rajta van a nevem.
És sok szerencsét.
Inkább a többieknek mondja.
A férjemnek hoztam ebédet.
Õ a vízvezeték-szerelõk fõnöke.
Magával megyek, biztos ami biztos.
Hogy nézek ki?
Csak õt ne!
– Ki ez?
– Tudja, hogy zsidó vagyok.
Ügyesen játszott.
Gyorsan, mielõtt
meggondolja magát.
Én megmondtam.
Miért nem hallgatott rám senki?
Rachel, kérlek ne mindenki elõtt.
Túl jóhiszemûek vagytok.
Minden a ti hibátok.
Egy apa megvédi a családját.
Rachel, maradj csöndben.
Nézz körül. Nem én
voltam az egyetlen.
Mind megbíztunk bennük.
Apádnak igaza van.
Mind bíztunk bennük,
Maga protestáns?
Az apám tiszteletes.
– Gyakorolja a vallást?
– Igen.
Még mindig hiszek.
Már mondani akartam…
Fogalmam sem volt, mi folyik itt.
Ezt elképzelni sem tudtam.
Nem kapott
különleges utasításokat,
mielõtt ideküldték?
De igen.
És mik voltak ezek?
Hogy hallgassunk arról,
amit itt láttunk.
Ne keveredjünk a foglyokkal,
tartsuk a távolságot.
Egy nap ezzel még
el kell számolniuk.
Akik elrendelték ezt.
Megfizetnek érte.
Ne engedjék a gyerekeket
a pályán gyülekezni.
Most mit csináljunk, uram?
Fel fognak lázadni.
Megérteném õket.
Tekerjék le a tömlõket!
Ez parancs.
Mi az ördög folyik itt?
Ki adott erre parancsot?
A tömlõket ellenõrizni van itt,
nem azért, hogy használja õket.
Sehol sem látok tüzet.
Tekerjék fel õket, de azonnal.
Én vagyok a rangidõs tiszt
ebben az arénában.
Lépjen hátra, hadnagy!
A felettese távollétében én
vagyok a parancsnok.
Úgyhogy megismétlem
a parancsomat.
Letekerni õket!
Szégyen amit csinál.
Éljenek a tûzoltók!
Ne tolakodj!
Kérem, ide!
Köszönöm. Az Isten áldja meg.
Hogy a bácsikám tudjon
ételt hozni.
Nincs bélyegem, de raktam
bele öt frankot.
Az Isten áldja meg.
Láttam, hogy üzeneteket
vettek át a foglyoktól.
ne jelentkezzenek szolgálatra.
Mindannyian kapnak
Menjenek és adják át az üzeneteket.
Amilyen óvatosan csak lehet,
nehogy gyanút keltsenek.
Ha mégis elfognák valamelyiküket,
az a bajtársait védendõ,
mondja, hogy egyedül cselekedett.
Akárhogy is,
tegyenek meg mindent.
Büszke vagyok magukra.
Jut eszembe, Suhard bíboros…
Olvasta a tiltakozó levelét?
“Nem fojthatjuk el a
lelkiismeretünk kiáltásait.”
“Az emberiesség és a keresztényi
elvek nevében.” És így tovább…
Mit tegyünk?
Nem hozta nyilvánosságra.
Így nem is létezik.
Itt vannak a németek!
Halálesetek minden nap,
a higiénia egyre romlik…
100 önkéntes orvosom vár
egy egyszerû parancsra.
Feltételezem, mind zsidó.
Csak annyit kell tennie,
hogy beengedi õket.
Nincs értelme.
Holnap elmennek.
Mindannyian. Maga is.
Nyolcezret tudunk
feldolgozni naponta.
Amíg be nem fejezzük a 2-es és 3-as
krematórium építését augusztus közepén.
Hamvak, Himmler.
Nekünk hamvak kellenek.
A hamvak nem árulják el,
hányan voltak.
Nem árulják el férfiak voltak,
nõk vagy gyerekek.
Istenem, Wagner annyira lehangol.
Nem cserélhetnénk le a zenét?
Ki akar egy koktélt?
Én, én, én.
Eva, tudja mit gondolok azokról
a nõkrõl akik alkoholt isznak.
Én nem iszom, Führerem.
Csak kigondolok koktélokat,
és kipróbálom õket Morell doktoron.
Próbálja ki az új kreációmat.
Az ég szerelmére, Morell,
ne álljon olyan közel a tûzhöz,
mert felrobban, mint
egy Molotov-koktél.
Tíz perc múlva vacsora.
Rakott káposzta lesz.
Ha látták volna azokat
az ukrán vágóhidakat,
meg a henteseket ahogy
a vérben gázolnak,
mindjárt elmenne az étvágyuk
a disznóhústól a káposztában.
Csak egy enyhe hõguta.
Adjon neki sok folyadékot.
Jól vagy?
Hozza a köpenyét.
Pihennie kell.
Maga bírja még?
Igen, egyelõre.
Tudja hová megy?
Valamelyik Loiret
megyei fogolytáborba.
Beaune-ba vagy Pithiviersbe
Szeretnék a gyerekekkel menni.
Támogatom a kérelmét.
Szívjon egy kis friss levegõt,
nagyon sápadt.
Egy cigarettát?
Köszönöm, nem dohányzom.
Nem bírom már ezt elviselni.
Akkor rajta!
Mondjon le!
Gyerünk, lázadjon fel!
Egyikük sem tette.
Egyikük sem.
Maga szerint normális,
ami ott bent folyik?
Vagy igazságos?
Ön könnyen beszél.
Én katona vagyok.
– Nekem gyerekeim vannak.
– Akárcsak nekik!
Nincsenek készleteik.
Ott egy bolt szemben. Miért nem
engedi, hogy ételt vegyenek?
Parancsom van rá.
Arra, hogy gyerekeket éheztessen?
Máris elmennek?
Kiürítjük az egész stadiont.
Már ideje volt.
Ez nem is igazi vonat.
Megálljon, nõvér! Állj!
Ember: 40
Ló: 8
Látod, Jo, nem hagytuk
el Franciaországot,
és még együtt vagyunk.
Beaune-la-Rolande internálótábor,
Párizstól 100 kilométerre délre
Nézd, Simon, egy csiga!
Gyere vissza.
Olyan meleg van!
És büdös.
Valószínûleg az elõzõ lakók miatt.
Õk most hol vannak?
Hagyd abba!
Nem menekülhetsz elõlem,
te kis kukac.
Ez csikiz.
Traube néni!
Hol van Hannah?
És a férje?
Nem tudom, hol vannak.
Láttam a lányát.
– Hol láttad?
– A stadionban.
Istenem! Akkor…
Hol lehet most?
Vannak más táborok is a közelben.
Meg fogja találni.
Örülök, hogy megint találkoztunk.
Én is.
Õ az utolsó.
Nagyon fáj a lábam.
Készen vagyunk!
Nem értem.
Azt mondják, keletre mennek.
Meleg ruha nélkül.
Lassan õsz lesz.
Meg fognak fagyni.
Mit gondolsz?
Szerintem a németek ezt is megszervezték.
Õk néha túlzottan is gyakorlatiasak.
Te bízol bennük?
Már nem törõdsz velem.
Tudod, hogy sosem hagynálak el.
Te vagy az én kis Nonóm.
Anyu mikor jön már vissza?
Elfáradt, amíg kihordta a kisöcsédet.
A kisöcsémet?
Mi a neve?
A neve…
Neked tetszik?
És neked? Neked tetszik?
Hol voltál?
– Menj játszani. Mit játszotok?
– Razziásat.
Utálom, hogy mindig
én vagyok a zsidó.
– Most lehetsz csendõr.
– Menjünk.
A legtöbb nemkívánatost
a Loireti táborokban helyezték el.
Mind megteltek az országunkon
élõsködõ zsidó parazitákkal.
Kapcsold le.
Elrontja a kedvemet.
Semmi sincs a levesben.
Ezen nem sokáig fogják húzni.
Láttad a napi kenyéradagjukat?
Szólj a hatóságoknak.
Írtam a prefektusnak.
Én is átálltam az õ adagjukra.
Micsoda? Ne kezdd el
játszani a mártírt.
Ez az egyetlen módja, hogy
bizonyítsam, ennyi nem elég.
Gondolod, hogy
a Prefektúrán ezt nem tudják?
Nem vagyok éhes.
Tessék, vedd el.
Szerinted felnõtt lesz
belõlünk valaha?
Nem tudom.
Nem csak a halálunkat akarják,
hanem, hogy elõtte szenvedjünk is.
Ne csináld ezt.
Nincs helyette más.
Ez nem mehet így évtizedekig.
Proletár forradalom.
Ez a megoldás.
Egy újabb vérfürdõ?
Ami a zsidóknak
kell, az egy ország.
Egy föld, amit a
magunkénak mondhatunk.
– Kommunista?
– Trockista. Õ, nem én.
A feleségem vallásos.
Fogadjunk, hogy
brómot is tettek bele.
Attól nem áll fel az embernek.
Mit törõdnek azzal,
hogy feláll-e nekem?
Ejnye már!
Hogy ne tudjunk szaporodni.
Felállni! Állj fel,
te csirkefogó!
Nem csináltam semmit, uram.
Nem magára. Egy zsizsik volt.
– Igazat mond, õrmester.
– Maradjon ki ebbõl!
Tényleg nem csináltam
semmit, uram.
Neked õrmester, te törpe.
Ne! Fegyvere van.
Gondoljon a családjára.
Benne lesz a következõ
Ahogy maga is, doki,
maradjon a kórházban, vagy
felmentem a szolgálat alól.
Nem tudsz aludni?
Talán igaza volt a nõvérednek.
Meg kellett volna, hogy
védjelek titeket.
Ne mondd ezt, apa.
Prefektus Úr!
Nem kaptam választ a levelemre,
melyben beszámoltam az
itteni egészségügyi helyzetrõl.
A foglyok olyan
alultápláltak és elhanyagoltak,
mely méltatlan
országunk intézményeihez.
Meghívom, hogy személyesen
gyõzõdjön meg róla.
Három hétig éltem a foglyok
kosztján, és hét kilót fogytam.
Csaknem az összes gyermek beteg.
Segítsen nekünk.
Ezek a civilek nem
követtek el bûnt.
Elnézést, hogy félbeszakítom.
Nem, jöjjön csak.
Még mindig válaszban
Oda is megyek, ha kell.
Nem éheztetheti tovább magát.
Szükségünk van önre.
Ez az egyetlen módja.
Ha maga beteg, ki fog törõdni
velük? És a következõkkel?
Nem állnak meg ennyinél.
Újabb razziák lesznek,
még több fogollyal.
Számítok önre, ha már elmentem.
Szóljon a prefektusnak, hogy Monod
kisasszony van itt. Tudni fogja az okát.
Mondtam, hogy ez lehetetlen.
Írtam önnek, de nem válaszolt.
Most már hisz nekem?
Hogy van anya és Renée?
– Jól. Idehozzam õket?
– Nem, nincs rá idõ.
Mondd meg nekik, hogy
Limogesban vagyok apával.
Louise és a kis Léon is
bujkálnak. Ne aggódjatok.
Mondjátok meg anyának és
Renéenek, hogy szeretem õket.
– Jó.
– Szia.
Hogy van?
Jól. Jó színe van meg minden.
Azt mondta, szereti önöket.
Karamella Angliából!
Kértek egyet?
Nem köszönjük,
megvagyunk így is.
Ti is.
Kaphatok még egyet?
– Hitler bácsi, ez ehetõ?
– Hát persze!
Kedvesem, szeretnél egy
darabot a keresztapádból?
Végre lakomázhatok a Führerembõl.
Ki jön úszni?
Most beszéltem Berlinnel.
A franciák a szülõkkel együtt a
gyerekeket is deportáltatni akarják.
Mi ebben a probléma?
Nem, ez lehetetlen.
Késésben vagyunk a 2-es és
3-as krematórium építésével.
Túlterheltek vagyunk.
Mentsen ki minket a franciáknál.
Mondja nekik… mondjon
nekik amit akar.
Nincs elég szerelvény.
A németek nem tudják augusztus
közepe elõtt deportálni a gyerekeket.
Ez nagyon sajnálatos.
Hogy legyünk úrrá ezen
az akadályon?
Szerintem piskóta.
Nem, ez keksz.
Finom teasütemények.
Úgy hallottam, van egy
gyár arrafelé.
Ha felnövök, abban fogok dolgozni.
Fogjátok be srácok, ez palacsinta.
Gyerekek! Gyertek ide!
Hoztam piskótát!
Óvatosan, lassan egyétek.
Mindenkinek jut egy.
Nyugodtan, élvezzétek az ízét.
Mindenkinek jut.
Mit csináljunk, uram?
Lekapcsoljuk a rádiót?
Ne, hagyja csak.
Szeretem ezt a dalt.
Felkelni! Elutaznak!
Gyerünk, felkelni!
Keljenek fel!
A fiúnak az anyjával
kell mennie.
Ez parancs.
Tizenöt percen belül
legyenek az udvaron!
Tényleg elveszik a medálokat
az ellenõrzõ barakkokban?
Az enyém nem is aranyból van.
El kell nekik mondanunk.
Majd elmondod nekik, ugye?
Igen, elmondom.
Te nem jössz velünk?
Még nem.
Túl sok betegre kell
még vigyáznom.
Utána eljössz hozzánk,
és velünk fogsz élni.
Pitchipoiban. Azt
hallottam, oda megyünk.
Hát persze, hogy elmegyek.
Mindjárt jövök.
Nem vakbélgyulladása van,
hanem súlyos sérve.
Bírni fogja az utazást?
Menj és készülj el.
Kérhetném az áthelyezésemet…
Mehetnék a transzporttal.
Csak a zsidókat küldik keletre.
Sosem egyeznének bele.
Eljött ameddig tudott.
Itt a búcsú ideje.
Segítenem kellett
volna megszöknie.
És a gyerekek meg
utazzanak egyedül?
Sosem mentem volna bele.
Majd hírt adok magunkról,
amikor tudok.
Ne, a jegygyûrûdet ne!
Ha kell nekik, jöjjenek,
és halásszák ki innen.
A szarból.
Azt hitte, hülye vagyok?
Azt gondolta, átverhet?
Ezt gondolta?
Mocskos zsidó!
Tüntessék el innen.
Rendben, kérem a teljes nevét.
Rakja ki mindenét az asztalra.
Ékszert, készpénzt, iratokat…
És ne trükközzön.
Látta, mi történik
az ügyeskedõkkel.
– Nem érünk rá egész nap!
– Mit csinál?
Maga megõrült!
– Feküdjön az asztalra.
– A fejét erre a végére.
Ez minden?
Ezt nem értem.
Miért vannak ott a férfiak?
Én sem tudom.
Készen állunk.
A vagonok elégtelen száma miatt,
a fiatalabb gyerekek
ma nem utaznak el.
– Nem választhatja el õket.
– Nincs hozzá joga!
Tartsák rajtuk a szemüket.
Vissza a barakkokba!
Ne lõjenek!
Menjenek vissza a barakkokba!
De én fel akartam
szállni a vonatra.
– Mit csinálnak?
– Nyugodjon meg!
Ezek a bolondok nemsokára
viszontlátják a gyerekeiket.
Maga a bolond! Nem választhatják
el a gyerekeket az anyjuktól.
Pofa be!
Hadd végezzem a munkámat.
Szép kis munka!
Vigyék vissza Monod kisasszonyt.
Ne válasszák el õket!
Fogják a holmijukat, és
induljanak el csöndben.
Sosem fog sikerülni
mindannyiunkat kiirtanotok!
Vissza a sorba!
Mozgás! El az útból!
Egy lépést hátra!
Balra át!
Futólépésben, indulj!
Fogják a holmijukat!
Elõre, indulj!
Neked élned kell, Jo!
Ne maradj itt! Szökj meg!
Ígérd meg nekem!
– Gyere velem.
– Mi lesz a szüleiddel?
Már feladtam a reményt.
Nélküle nem mehetek.
Majd felváltva visszük.
Én nem tudom, sérvem van.
Nem gond. Hozd õt is magaddal.
Ne csináld, fáj ha nevetek.
A sérv egy szakadás a hasizmon.
Meg sem tudom emelni.
Te csak menj. A háború
után találkozunk.
Szó sincs róla. Nem hagylak
itt téged meg Nonót.
– Várunk, amíg meggyógyulsz.
– Ne légy hülye.
Azt mondták, 10 napon belül
indulunk. Addig nem leszek jobban.
Ez az egyetlen esélyed.
Használd ki.
– Simon, dugd ezt el.
– Hová?
Az egyik cipõdbe.
– Jól vagy?
– Igen.
Magas lázad van.
Nézesd meg magad valakivel.
Kivel? A doktorral?
A Beaune-i orvossal.
Nehogy elkapd a tífuszt.
Ismered a fürdõs dalt?
A fürdõs dalt?
Nem. Elénekled?
*A tiszta forrás mellett,*
*ahogy elsétáltam,*
*a víz oly csábító volt,*
*hogy én is megmártóztam.*
*Oly rég szeretlek,
sosem feledlek.*
Vége a fürdõnek.
Menj, öltözz fel.
Induljatok, gyerekek.
A legtöbbjük elfelejtette
a vezetéknevét.
Hogy fogják megtalálni a szüleiket?
– Azt sem tudja, hol vannak.
– Lengyelországban.
Ne aggódjon.
Miért nem hallottunk még róluk?
Már öt nap eltelt.
Az út három napig tartott.
Nem hinném, hogy
lenne ott telefon.
Nem adnak hírt a gyerekeiknek.
Nem találja ezt furcsának?
Ideje megfürdened.
Amikor megkérték önöket,
hogy fogadjanak be zsidókat,
megtették, de csak apránként.
Ezret ide, ezret oda.
Mindig ugyanaz a nóta magukkal
amerikaiakkal. A szabad világ urai!
Mi abban a furcsa, hogy a németek
zsidó munkaerõt fogadnak?
Fõleg, hogy támadásba
lendültek az orosz fronton.
De erkölcsileg…
Ez puszta kármegelõzés,
nem erkölcsi kérdés.
A gaullista és kommunista propaganda
már így is sokat ártott nekünk.
De miféle kárt okozhat néhány
nõ, öreg és gyerek?
És a rokkantak? A fogyatékosok?
Miért kellenének a németeknek
újabb éhes szájak?
Ez abszurdum. Hacsak…
– Hacsak mi?
– Ez nem egy etnikai tisztogatás.
És Franciaország a cinkosuk
ebben a bûnben.
Joseph Kogan?
Tiszta a levegõ.
Mit mondtam?
– Mit csináltok?
– Éhesek vagyunk.
– Hagyjátok abba!
– Ez akkor sem szabad!
Ennek olyan az íze, mint a szaré.
Tizedes! Gyorsan!
Mi folyik itt?
Gyertek vissza!
Megyek elsõnek.
Rendben vagy?
Az izraelita gyerekek
problémája rendezõdött.
Humanitárius okokból
kérelmeztem, hogy a családok
két héten belül egyesülhessenek.
– Fázol?
– Nem.
Akkor félsz?
Igen, félek.
Nem a halottaktól kell tartanod.
Hanem az élõktõl.
Jó éjt.
Keljen fel!
Készítse elõ a gyerekeket,
Megyünk anyuhoz!
Azt se felejtsd ki.
Felkelni, gyerekek!
Simon, megyünk anyuhoz.
Várj, Nono, szedjük
össze a holminkat.
Õt ne, nagyon beteg.
Tegye le azonnal.
– Tegye vissza az ágyába!
– Mindegyiküknek mennie kell.
Minden gyereknek mennie kell.
Parancsom van rá.
A lábán sem tud megállni.
Virágok anyukádnak?
Elhervadnak a vonaton. Majd
szedsz másikat, ha megérkeztél.
– Ki maga?
– A Beaune-i orvos.
– Mennem kell.
– Ne, várjon.
Magas láza van.
Hová ment Annette?
Nem tudom. De mi
legalább együtt vagyunk.
A gyerekek! Nem
utazhatnak egyedül.
Nyilvánvalóan nem érti.
Nem tehet semmit.
Maga nem érti! Eresszen!
Kérem, ne kiabáljon.
Valamit el kell mondanom.
Semmit sem tehet értük.
Már túl késõ.
– Meg fognak halni.
– Mit beszél?
Megölik õket. Valószínûleg
már a megérkezéskor.
Elgázosítják. Mindegyiküket.
Maga megõrült.
Én De Gaulle-al vagyok.
Nincs semmiféle “zsidó
terület” keleten.
Táborok vannak.
Megsemmisítõ táborok. Érti?
Néhány lengyel partizánnak
sikerült megszöknie. Tõlük tudjuk.
A szülõk legtöbbje már halott.
A gyerekeket sem tartják életben.
Ez nem lehet igaz.
A BBC jelentette be pár napja.
A szövetségesek nem engednék.
A táborok nem
elsõdleges célpontok.
Elõször a háborút
akarják megnyerni.
Talán késõbb, ha már szervezettebbek
leszünk, rajtaüthetünk a transzportokon.
Ezt nem hiszem el.
– A teljes neved?
– Bauer Abel.
– A teljes neved?
– Salomon Thurman.
– A teljes neved?
– Ylan Kotosh.
A teljes neved?
Simon Zygler
és Noé Zygler.
A teljes neved?
Bernstein, Suzanne.
A teljes neved?
Milyen Gilberte?
Hogy hívták apádat?
Engedjenek ki!
Hagyd abba, Nono!
Annette-et akarom!
– Engedjenek ki!
– Hagyd abba! Engedd el!
– Ki akarok menni!
– Nyugodj már meg!
Mit csinálsz?
Valaki megláthat!
Párizs, 1945. július
Menj, pihenj egy kicsit.
A feleségem.
Valaki látni akar.
Megtaláltad a szüleidet?
Nem, és a nõvéreimet sem.
Száz gyerekem van odafönt,
de tudod…
egyetlen Velodrome-beli
gyerek sem tért vissza,
aki azon a vonaton utazott.
Senkit sem talált meg?
Azaz dehogynem.
Találkoztam pár jó
emberrel északról.
Örökbe akarnak fogadni.
Ez remek.
Mennem kell.
Leadtam a nevem az asztalnál.
Írsz majd nekem?
Erre a címre írj.
Itt leszek egy darabig.
Te élsz!
Mit mûvel?
Kifelé innen!
Ismeri õt?
Az állomásunk közelében találtuk.
A sínek közé lökhették.
Csak ennyit tudunk.
Nem túl beszédes.
Tudja a nevét?
Igen, ismerem õt.
A 13 000 deportált közül
csak 25 maradt életben.
A vonatra rakott 4051
gyermekbõl egy sem tért vissza.
Vichy és a németek 24 000

Categories: Movie | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

The Pirates! Band of Misfits 2012 Polish

movie image

Download subtitles of The Pirates! Band of Misfits 2012 Polish

The Pirates! Band of Misfits -- Pirate Captain sets out on a mission to defeat his rivals Black Bellamy and Cutlass Liz for the Pirate of the year Award. The quest takes Captain and his crew from the shores of Blood Island to the foggy streets of Victorian London. The Pirates! Band of Misfits -- The luxuriantly bearded Pirate Captain and his rag-tag crew pursue a singular dream: to beat the Captain's rivals Black Bellamy and Cutlass Liz to earn the much coveted Pirate Of The Year Award. The Pirates! Band of Misfits -- A hapless band of pirates compete for the Pirate of the Year award. The Pirates! Band of Misfits -- Pirate Captain (Grant) sets out on a mission to defeat his rivals, Black Bellamy (Piven) and Cutlass Liz (Hayek),for the Pirate of the year Award. The quest takes the Captain and his crew from the shores of exotic Blood Island to the foggy streets of Victorian London. The Pirates! Band of Misfits -- The luxuriantly bearded Pirate Captain and his rag-tag crew pursue a singular dream: to beat the Captain's rivals Black Bellamy and Cutlass Liz to earn the much coveted Pirate Of The Year Award. The Pirates! Band of Misfits -- - Trailer (Flash/MP4) The Pirates! Band of Misfits -- - Trailer (Flash/MP4) The Pirates! Band of Misfits -- - Trailer (Flash/MP4) The Pirates! Band of Misfits -- - Trailer (Flash) The Pirates! Band of Misfits -- - Trailer (Flash) The Pirates! Band of Misfits -- - Trailer (Flash)


Napisy zostały specjalnie dopasowane do Twojej wersji filmu.
Admirał Collingwood!/
Słucham, admirale.
Wspaniała wiadomość,
Wasza Królewska Mość!
Nareszcie pokonaliśmy Francuzów.
Tak samo jak Rosjan,
i Walijczyków.
Zatem nasza flota
rządzi na oceanie.
Niemal całkowicie,
Wasza Królewska Mość.
Na nieszczęście,
nadal mamy niewielkie
problemy z…
Co jest napisane na
królewskim zwieńczeniu, admirale?
/”Nienawidzę piratów”.
Nienawidzę ich.
Ich idiotycznych szantów!
I ich absurdalnych kapeluszy!
I ich niekończących się,
dudniących ryków!
Nakazuję ich zatopić, admirale!
/Podziurawić, roztrzaskać, nakarmić
nimi rekiny. Zrozumiano?/
Nienawidzę piratów!
Szabla marynarska.
Szabla marynarska!
Wybacz, kapitanie.
Właśnie dyskutowaliśmy o tym
co jest najlepsze w byciu piratem.
Naprawdę dyskutowaliście, co?
że grabież.
Podczas gdy ja polemizowałem,
że szabla marynarska.
A ja myślałem, że możliwość
złapania egzotycznych chorób.
Wszyscy jesteście w błędzie.
Najlepszym w byciu piratem
nie jest grabienie czy szabla.
Ani grog czy szkorbut.
/Ani skąpo odziane syreny.
Najlepsze w byciu piratem
jest Szynkowa Noc!
Szynkowa Noc!
Szynkowa Noc!
/Na twój nos.
Dalej, kapitanie.
To jest niczym mięsny balet.
– Za Szynkową Noc!
– Za szynkę!
– I za naszego kapitana!
– Za kapitana!
Za kapitana!
Jak poszło, Poruczniku?
Nadal to masz, kapitanie.
Za tego człowieka przyjąłbym
meduzę na twarz.
Dobrze już, cisza.
Spokój, koledzy.
– Koledzy, koledzy.
– Piraci!
– Nie chodzi tylko o mnie.
– Nie bądź taki skromny.
Nie, nie.
Za każdym kapitanem
z błyskiem w oku
– z obfitą brodą…
– Obfitą!
Właśnie taka jest.
…stoi załoga solankowych hultajów.
Solankowi hultaje!
Jasne, że niektórzy z nas
są paskudni jak strzykwy.
Pójdziesz wreszcie?
Niektórym z was bliżej krzesłu
czy wieszakowi niż piratom.
A niektórzy z was to zwykłe ryby,
którym ubrałem kapelusz.
Jednak mimo to jesteście najlepszą
załogą, jaką kapitan mógłby chcieć.
Nie zapominaj o Polly.
Nie zapominając…
…o Polly. Najlepszej papudze,
która żeglowała po siedmiu morzach.
Dalej, malutka.
Uwielbiam jej oczy jak paciorki.
Kto ma pierzaste serce
i jest uosobieniem naszej łodzi?
Ty? Ty?
Tak jest. Tak jest.
Zdecydowanie ty, prawda?
Tak jest. Tak jest.
No tak. Na czym stanąłem?
Ach, tak!
Mam ważny komunikat.
Rozkazem samego Króla Piratów…
Nagroda Pirata Roku?
Zamierzasz znowu startować?
Zamierzam, w kategorii
Zaskakująco Zaokrąglonego Pirata.
Wiem, że nie udało
się to przez ostatnie…
– 20 lat.
– Tak, 20 lat.
Dokładnie, piracie z podagrą.
Może to jeszcze potrwać.
21, 22…
Tak, tak.
Dziękuję, dziękuję.
/- Ale byłeś bardzo dobry.
– Cicho!/
Chodzi o to, że za każdym razem,
gdy startuję to nie udaje mi się wygrać.
Więc według najzwyklejszych
praw matematyki…
/…tym razem muszę mieć
naprawdę sporą szansę na wygraną./
Jesteście ze mną,
Tak! To się może skończyć
wyłącznie wspaniale.
Chodźmy plądrować!
P I R A C I !
Krwawa Wyspa.
Nazywa się tak, bo ma
dokładny kształt odrobiny krwi.
Przejście dla kapitana.
Dziękuję bardzo.
Poproszę o formularz uczestnictwa
w konkursie Pirata Roku.
O tak.
“Wycie”. Jest.
Chyba wpiszę “poruszające”.
Podpisać krwią?
Będzie bardziej dramatycznie?
Może być odrobinę
zbyt krzykliwe.
To za dużo.
Masz rację.
Kapitan Piracki.
Nie możesz przegrać,
Założę się o moją twarz.
Dziękuję, Piracie Albinosie.
Jest pan pewniakiem.
Nie może się z tobą mierzyć
żaden pirat z siedmiu mórz.
Pochowajcie swoje córy!
Nadchodzi Kulawy Hastings!
Wracam z plądrowania Hiszpanii.
Boże drogi.
I mniemam, że dzięki temu
zostanę Piratem Roku.
Bez obaw.
On tylko robi dużo szumu.
/Szkarłatna Liz.
Rzeźniczka z Barbados.
Witajcie, chłopcy.
Zapewne nadal się zastanawiacie
czy jestem równie zabójcza co piękna.
Otóż jestem.
Witaj, Szkarłatna,
ty flądro.
Kulawy, ty kupo
przynęty na kałamarnice.
Spójrzcie, szczurki.
Największy na świecie diament.
Ten tytuł należy do mnie.
Ona nawet nie ma brody.
Na słone spodnie
słodkiego Neptuna.
Patrzcie i płaczcie, panowie!
Właśnie tak, Czarnobrody
zostanie Piratem Roku.
Po raz kolejny.
Jak się masz?
Dobrze cię widzieć.
Grog dla wszystkich!
W porównaniu z nimi
jesteśmy śmieciami, co nie?
Może powinniśmy już iść.
Tak, tak, słuszna uwaga.
Właśnie mi się przypomniało,
że mam bardzo ważny
węzeł do rozplątania.
Czy to nie sam Kapitan Piracki.
Witaj, Czarnobrody.
Szkarłatna. Kulawy.
Nie zauważyłem was.
Broda wygląda wspaniale,
I widzę, że jesteś bardziej
poszukiwany niż kiedykolwiek.
No już, zachowujcie się.
Dajcie mu spokój.
/Przyhamujcie trochę.
A tak na poważnie, kapitanie,
jak cię traktuje piracki biznes?
Tak, tak, cudownie, cudownie.
Dzięki że pytasz.
Skarby wyłażą mi oczami.
Myję włosy
w 50-funtowych banknotach.
Skoro masz tyle łupów,
to dlaczego nadal pływasz
tą starą łajbą?
Chciałbym zostać
i pogadać, ale wiecie,
mam miejsca do złupienia, ludzi do…
Ludzi do nadziania.
Dajże spokój!
To jest obrzydliwe.
Kapitanie, co to jest?
– Co?
– Kapitanie?
To nic takiego.
Mogę to dostać z powrotem?
– Zaraz, zaraz. Chwila.
– Dziękuję.
“Pirat Roku”?
Bierzesz udział w konkursie
Pirata Roku?
Nie, nie, nie, nie, nie.
– Tak.
– Znowu?
Daj spokój.
Czyżby zmienili zasady?
Wydawało mi się, że przydzielali
nagrodę piratowi z największymi łupami.
Czyżby teraz przydzielali ją facetowi
z najgrubszą papugą?
Ona nie jest gruba.
Ma tylko grube kości.
Jest tłusta, koleś.
Tak, dalej.
Możesz się śmiać.
Wszyscy się śmiejcie.
Nie zwracaj na nich uwagi,
kapitanie. Nie warto.
I tak trofeum nie
pasowałoby do tapety.
Zostanę Piratem Roku.
A wtedy będziecie się śmiali
drugą stroną twarzy.
A uwierzcie mi,
to jest bardzo bolesne.
Chodźcie, koledzy.
Słuchajcie, ludziska.
Pokażemy tym pomywaczom
co nieco na temat piractwa.
Nadal mamy czas, aby wypełnić
te skrzynie połyskującymi łupami.
Już niemal czuję to trofeum!
Trofeum! Trofeum!
Kapitanie! Żagiel
na bakburcie!
Za nim, Poruczniku.
Wszystkie żagle w górę!
Bombramżagle i bramżagle!
Rozwinąć żagle!
Wystrzelić te długie
co robią: bang.
Wystrzelić z działa
czwartego i szóstego!
Poczęstujcie się kulą armatnią,
szczury lądowe.
Zaczynamy, koledzy!
Patrzcie i uczcie się.
Załatw ich, Kapitanie Piracki!
Stać! Jestem Kapitan Piracki.
Oddajcie wasze złoto.
Złoto? To łódź zadżumionych, starcze.
Oddałbym prawą rękę za odrobinę złota.
Albo lewą.
/Dobra, koledzy.
To była drobna przeszkoda.
Tym razem,
będzie wypłata!
Jestem Kapitan Piracki,
oddajcie wasze złoto.
Wycieczka geograficzna.
Jestem Kapitan Piracki i…
Kapitan Piracki.
Bla, bla, bla, złoto.
Nawiedzony statek.
Kapitanie, mamy kolejny
statek na horyzoncie.
Mam wydać rozkaz do ataku?
Nie, nie całkiem, Poruczniku.
Nie, myślę, że…
Chyba mam już dość piractwa.
Zawieszam szablę
na kołek.
Kapitanie, nie!
Tak, rozważałem, czy aby
nie pójść w dziecięce ciuszki.
Słyszałem, że można zbić fortunę
na dziecięcych ciuszkach,
bo dzieci rosną bardzo szybko.
Nie, nie możesz tego zrobić.
Oni… oni zginą bez ciebie.
Co ja sobie myślałem,
Pirat Roku?
Spójrz na witrynkę z trofeami.
Najlepsza Anegdota o Kałamarnicy.
Tylko tyle mam do pokazania
w całej mojej karierze?
Pirat Roku?
To tylko skomercjalizowany bezsens.
/Prawdziwe piractwo nie polega
na zdobywaniu trofeów./
Polega na walce na schodach.
Na zjeżdżaniu po maszcie
z nożem w zębach.
To lśniąca broda!
I pomyśl o tych wszystkich
naszych przygodach.
O przygodzie z Aztekami.
O przygodzie z tą świnia.
O przygodzie z…
No dobra, może nie z bibliotekarzami.
Ale było zabawnie.
A co z szantami?
Chodzi o to, że…
ludziom brakowałoby szantów.
I przebieganie
po ludziach.
Cóż, ja… lubię przebiegać
po ludziach.
Lubisz? Jesteś w tym kapitalny!
Siejesz paniczny strach
na oceanach!
Tak uważasz, Poruczniku?
Wszyscy tak myślą!
Jesteś większym piratem niż
Czarnobrody czy każdy inny.
/Jesteś prawdziwym piratem.
To dlatego załoga uważa,
że jesteś najlepszą rzeczą jaka się przytrafiła
od czasów szynki gotowanej w torebce.
/Jak myślisz, czemu wszyscy
zrobili sobie ten tatuaż?
Daj spokój.
Co ty na to?
Na Neptuna, gdzie się
podział ten statek?
To ten, koledzy!
Do dziewięciu razy sztuka!
Czuję to w brodzie!
/Nie leżcie jak cytryny!
Podnieść flagę!
Tę co zawsze?
Czy ekstra makabryczną?
/Ekstra makabryczną!
Niech zadrżą im wnętrzności.
/Dziennik Karola Darwina.
/Dzień 93 na pokładzie Beagle’a.
/Dziś odkryłem nowy
gatunek bernikli,/
/którą zakatalogowałem
jako Pygoforę./
/Nigdy nie zdobędę dziewczyny.
Jestem taki nieszczęśliwy./
/A teraz atakują mnie piraci.
Stać! Jestem Kapitan Piracki,
oddaj złoto.
Nie mam złota.
Nie masz złota, co?
Więc co to jest?
To jest nerka pawiana.
A to?
/Druga nerka pawiana.
Przeszukaliśmy ładownię,
Same stworzenia.
Kawałki różnych stworzeń
w słoikach.
I nieszczęśliwie
wyglądający pawian.
Co to za statek?
To ekspedycja naukowa.
Karol Darwin,
do pańskich usług.
Na litość boską!
Czy ja proszę o tak wiele?
Chciałbym uszczknąć
odrobiny sukcesu!
Choć raz w życiu maluteńka odrobina
szacuneczku ze strony innych kapitanów!
/Czy to taka zbrodnia?
– Nie?
– Nie!
Ale mówisz to w próżnię.
Choć raz niech coś mi się uda.
Choć… raz.
Skończyliśmy tutaj?
/Drogi Pamiętniku,
/zaraz spocznę
w wodnym grobie./
/To nic osobistego,
To był… ciężki tydzień,
a dobry spacerek po trapie
zwykle go rozwesela.
/Umrę nie zdobywszy
drugiej bazy u kobiety./
Do dzieła!
/Pogoda na dziś:
– Stójcie!
– Co tym razem?/
Ostatnie życzenie?
Musimy mu je przyznawać?
Podpisywaliśmy jakąś konwencję
dotyczącą praw człowieka?
– Ale ten ptak!
– Moja papuga?/
Ma po prostu grube kości!
Nie, nie jest. To znaczy, ona
nie… ona nie jest papugą.
Nie jest papugą?
O co mu biega, staruszko?
Ona jest naukowym
odkryciem naszej ery!
/Ona jest…
To mój,
to mój ulubiony kawałek.
Dodo, powiadasz?
/Wyginęły 150 lat temu.
Niewiarygodne jest znaleźć
w dzisiejszych czasach żywy okaz.
Sprytna staruszka.
Nie zamierza wyginąć.
Będę tak zuchwały
i powiem, że jestem skłonny
zapłacić za pańską
Polly 10 funtów.
Polly nie jest na sprzedaż.
Dziesięć funtów.
Należy do rodziny.
Jest niczym ciocia.
Z dzióbkiem.
Obawiam się, że oni mają
rację, Karolu.
Polly jest opierzoną duszą
i sercem naszej łodzi.
Chodź, dodusiu.
Cóż za stracona szansa.
/Gdybym przedstawił ją
Towarzystwu Królewskiemu w Londynie
na wystawie naukowej…
Obawiam się, że nie
ma takiej możliwości.
– Byłaby absolutną sensacją.
– Tak, cóż, nie da rady.
I oczywiście byłaby pewniakiem
do nagrody głównej.
Za największe odkrycie
naukowe. Tak.
Ta nagroda,
– jest cenna?
– Cenna?
To niewypowiedziane bogactwa.
– Kapitanie…
– Nie, nie, nie, nie.
Tak sobie pomyślałem, że może
postąpiłem odrobinę pochopnie.
Ale, Kapitanie, Londyn?
Dom Królowej Wiktorii,
/śmiertelnego wroga piratów?
Powieszą nas na
Doku Egzekucyjnym.
Śmiejemy się w obliczu
niebezpieczeństwa, pamiętasz?
– Ja nie.
– W ogóle nie lubię niebezpieczeństwa.
Kapitanie, pamiętasz rozmowę,
którą kiedyś odbyliśmy?
Na temat tego czy świnie
to tak naprawdę rodzaj owocu?
O tym, aby omijać
postrzelone plany,
które kończą się tym,
że grozi nam śmierć.
Słyszałeś go, Poruczniku.
“To niewypowiedziane bogactwa”.
Oto plan.
/Płyniemy do Londynu, Polly
wygrywa to naukowe coś,
bierzemy forsę, ja biorę udział w konkursie
na Pirata Roku i wygrywam!
– Ale, Kapitanie, nie wiem czy…
– Nie może się nie udać.
Poza tym spójrz
na jej pyszczek.
Na pewno chcę wygrać
tę nagrodę.
Brawo, Kapitanie!
Widzę, że jest pan
człowiekiem z wizją!
Dobrze więc, Karolu.
Kiedy jest ta wystawa naukowa?
Licząc od jutra za tydzień.
A niech to cholera!
Moglibyśmy zdążyć
mając dobry wiatr,
ale niestety na drodze stoi nam
ogromny, brzydki potwór morski.
Chyba domalowali go jako
dekorację na mapie, Kapitanie.
Powalcie mnie.
Śmiem twierdzić, że mógłbyś się co nieco
nauczyć od tego gościa, Poruczniku.
Najbardziej romantyczne
miasto na świecie.
“Królowa Wiktoria”
/”wita was w Londynie.”
Jak miło.
Może nie jest aż tak zła.
Nie obawiaj się, Poruczniku.
Piraci zawsze odwiedzają Londyn.
Tak kończą tutaj piraci!
Czy to Szkarłatny Morgan?
Kapitan Piracki.
Mój Boże!
Nie widziałem cię od tej
akcji na Madagaskarze.
Tak. Przysiągłbym,
że to były dziewczyny.
Dobrze wyglądasz, Morgan.
Tak, trochę straciłam na wadze.
A co ty porabiasz?
No wiesz, różne takie.
Właśnie chcę wziąć udział
w konkursie naukowym.
– Powodzenia.
– Dzięki, dzięki.
Nie, nie, chwila, chwila!
– Wybacz.
– Nie!
Zobacz co zrobiłeś z moją łodzią.
Zobacz jak wygląda.
/Obyś miał ubezpieczenie, bo…
Dobrze więc.
Pójdziemy już.
Zwrócę ją jutro
tuż po wystawie.
/Nie bądź głupi, Karolu.
Ja zaprezentuję Polly.
– Ty?
– Tak, tak./
Zawsze miałem
słabość do nauki.
Ale nie możesz.
Chodzi o to,
że ulice Londynu to
nie miejsce dla piratów.
/Piratów? Jakich piratów?
My jesteśmy tylko harcerkami.
Ja mam odznakę
za grabież.
Nie jesteśmy tak naprawdę
harcerkami. To my, piraci.
Jesteśmy mistrzami w przebieraniu.
Ale mimo wszystko, Kapitanie,
najlepiej będzie jeśli w nocy się przyczaimy.
Może w moim domu.
– Kapitanie, uważam, że…
– Dobry plan, Karolku.
Z chęcią obejrzę jak
mieszkają naukowcy.
Chodźcie. Taxi!
Dobry wieczór, panie władzo.
Witam, panie.
Londyn pachnie jak babcia.
Nie ma to jak w domu.
Nie bywa tu zbyt wiele
kobiet, co Karolu?
Ludzie, którzy mieszkają sami
zawsze okazują się być seryjnymi mordercami.
/- Słodki Neptunie na rowerze!
Nie zwracajcie uwagi
na pana Bobo.
– To mój stary projekt.
– Projekt?
/Tak, miałem pewną teorię.
Myślałem, że jeśli weźmiesz małpę,
dasz mu monokl
i zakryjesz jego wielką,
szpetną dupę,
to przestanie być małpą
i stanie się bardziej…
Śmiała teoria.
Nie lubię małp.
Ale szczerze mówiąc
małp jest na pęczki.
Nie umywa się do Polly.
/W każdym razie
jutro wielki dzień./
Musimy odpocząć.
Pokażę panu pokój, Kapitanie.
/Ty przodem, Karolku.
/Plan jest następujący.
/Wiesz co robić. Zaczekaj
aż ten brodaty idiota zaśnie,/
wkradnij się wtedy
do jego pokoju i…
Chodzi o pana Darwina.
Chyba nic z niego nie będzie.
Szczerze, Poruczniku,
co w ciebie wstąpiło?
Dzięki Karolowi zgarniemy
niewypowiedzianie bogactwa,
a ty próbujesz dostrzec
w nim wady.
– Tak, ale…
– Nie, nie. Ani słowa więcej./
Przyszły Pirat Roku
musi się wyspać.
Mógłbyś wydawać odgłosy morza
zanim nie zaśniemy?
Cudownie. Po prostu cudownie.
Dasz radę zrobić drganie masztu?
I dorzuć trochę mew, dobrze?
/Panie i panowie, nasz zwycięzca.
/Oklaski dla Kapitana Pirackiego!
Gratuluję, Kapitanie Piracki.
Nikt nie zasługuje na
to bardziej od ciebie.
Dzięki, Szkarłatna.
A twoja broda,
doprowadza mnie
do szaleństwa.
Oddaj mi ją, Czarnobrody,
jest moja!
Nie, oddawaj.
Na pępek Neptuna!
Wracaj tutaj,
ty szczurze.
Stój, złodzieju!
Ja to wezmę.
Nie tak szybko, przyjacielu.
/Poruczniku, jesteś cały?
Puść ptaka dodo!
Dobry wieczór, Kapitanie.
Zostaliśmy zaatakowani!
Opuścić statek!
Witam, Kapitanie Piracki,
Piracie z Szarfą!
Wracaj tu, ty Tajemnicza
Niewyraźna Postacio!
Szybciej! Szybciej!
Mam cię! Jesteś
cała, dziewczyno?
Kapitanie! Co się dzieje?
Nie udawaj niewiniątka.
Ty i twoja małpka
próbowaliście ukraść Polly.
Ukraść Polly? Mylisz się.
Więc jak to wyjaśnisz?
To chyba oczywiste
co się stało, nieprawdaż?
Jakiś zazdrosny naukowiec-rywal
zapewne próbował
uciec z dodo.
To wszystko tłumaczy.
Kapitanie, proszę, chodźmy już.
Polly nie jest
bezpieczna w Londynie.
Nie zniósłbym tego,
gdyby coś przytrafiło się Polly.
Polly nic się nie stanie.
Będzie całkowicie bezpieczna.
Zostaw wszystko mnie.
Chodźmy, nie dajmy
czekać wygranej.
Czy ktoś ma ręcznik?
Niezła próba, bananowy tyłku.
Ten solankowy błazen
zbierze moją chwałę.
To katastrofa.
Mam złe wieści, Kapitanie.
Nie możesz tam wejść.
Wstęp mają wyłącznie naukowcy.
Sam będę musiał zaprezentować Polly.
My nie jesteśmy naukowcami.
To my, piraci.
Widzisz? Mistrzowie przebrania.
Ale gdzie jest Polly?
Od tej chwili informacje
będą wydzielane, Karolu.
– Przepraszam?
– Trzymam ją w ukryciu./
Ta tajemnicza postać
może być wszędzie.
Na szczęście, nie tylko ja
jestem mistrzem przebrania,
jestem także mistrzem
ukrywania rzeczy.
Racja, koledzy, pokażmy
tym jajogłowym co jest co.
Ale, Kapitanie.
– Naprawdę…
– Witam!/
Przyszliśmy na wystawę naukową.
Jesteśmy naukowcami.
To jest pipeta,
to jest Karol Darwin,
a ja jestem Naukowym Kapitanem.
Jeśli jesteś naukowcem to
wymień trzy pierwiastki.
Jest złoto, szynka…
łzy syreny.
Dwa na trzy. Może być.
Zaraz na lewo.
Balon mojego statku
powietrznego zawiera
/sześć i pół tysiąca metrów
sześciennych wodoru./
Tutaj widać
palący się kloc,
/by zapewnić odpowiednią
temperaturę na wyższym pułapie./
Kapitanie, Kapitanie, proszę.
Nie możesz pojawić się
na scenie bez Polly.
Cierpliwości, Karolu.
Wszystko w swoim czasie.
Przepraszam. Wybacz.
/- Wybacz.
– Idiota!
– Chwileczkę.
– Ale, Kapitanie…
Jak on…
Mój statek powietrzny zrewolucjonizuje
dziedziny meteorologii i kartografii./
/Ale najbardziej
będzie służył do spoglądania
na kobiece dekolty z góry.
Kapitanie, naprawdę uważam,
że najlepiej będzie
jeśli ja się tym zajmę.
Takie rzeczy prowadzi się
w określony sposób…
Nonsens, Karolku.
Te naukowe sprawy potrzebują
odrobiny talentu showmana!
/Patrzcie, to Kapitan.
Kapitanie! Kapitanie!
Koledzy naukowcy, kujony,
przygotujcie się na zakłopotanie.
Przygotujcie się na zdumienie.
Przygotujcie się na…
Chwila. Co to ma być?
Co to jest?
Jestem światowej
klasy doktorem,
i oświadczam, że nauka, którą pan tu
zaprezentuje jest zbyt szokująca./
Doktorze Albinos,
twierdzi pan, że osoby mające nerwową
niedyspozycję powinny natychmiast wyjść,
na wypadek, gdyby nieoczekiwana
niezwykłość mego odkrycia
mogłaby spowodować
eksplozję ich serc?
Tak twierdzę.
Miłośnicy nauki,
zostaliście ostrzeżeni.
To nasza najbardziej
edukacyjna przygoda w życiu.
Wraca z martwych.
Wprost zza grobu.
By ponownie was
wprawić w osłupienie.
Dziewiąty cud świata.
Przepłynęła pół globu,
aby tu dziś wystąpić.
Oto Polly!
/To dodo.
O raju.
/To zdumiewające!
Żywy dodo!
Elektryczność przy
tym to kupa łajna.
/Nagrodę Towarzystwa Królewskiego
za największe odkrycie naukowe…
Mam nadzieję, że to nie czek.
Nie wiesz jaki jest obecnie kurs
szterlinga względem dublona?
Naukowemu Kapitanowi.
Dziękuję, dziękuję.
Jesteście mili.
Proszę przestańcie.
Wystarczy. Dziękuję.
Czy to wszystko?
O, nie.
– Dobrze.
– Otrzyma pan także/
oprawiony w skórę
zestaw encyklopedii.
Przepraszam na moment.
Uwielbiam encyklopedie równie
mocno jak człowieka obok,
ale one nie bardzo pomogą mi
zdobyć tytuł Pirata Roku, co nie?
Gdzie są łupy?
Łupy? Jakie łupy?
Nagroda! “Niewypowiedziane
bogactwa”, pamiętasz?
Chyba nie do
końca wyjaśniłem.
Nie zawsze chodzi o pieniądze.
Nie, prawdziwą nagrodą jest…
/Jej Królewska Mość,
Cesarzowa Indii,/
Władczyni Królestwa Jawy…
– …osobista audiencja u…
– …Obrończyni Wiary,/
– Królowej Wiktorii!
– Królowa Wiktoria/
we własnej osobie.
Naukowy Kapitanie,
To ogromne odkrycie.
Wasza… Wasza Królewska Mość.
A kimże są ci uroczy ludzie?
– To moja załoga.
– Co oznacza jego zespół asystentów.
Tak, tak. Używam słowa
“załoga” w znaczeniu ulicznym.
A ja jestem Karol Darwin,
Wasza Królewska Mość.
To ja pomogłem odnaleźć dodo.
Tak, niech będzie.
Ale gdzież to przecudne
stworzenie zniknęło?
Odpoczywa, psze pani.
W ukryciu.
Wypuszczam ją jedynie
na wielkie przedstawienia.
Na wypadek gdyby złowrogie
siły próbowały ją skraść.
Złowrogie siły?
O jejku.
Mamy w pałacu cudne zoo,
w którym Polly będzie
się czuła bezpieczna.
/Może zdołalibyśmy
uwolnić ją od twych rąk.
Przykro mi, psze pani,
ale to wykluczone.
Byłoby jej tutaj cudownie.
Mamy świnki morskie
i osiołka.
Nie, nie, nie mogę, psze pani.
Nawet dla mnie?
Nie, nie, nie, obawiam się,
że nie, psze pani.
Nie, widzi pani, dla pirata
nie ma nic ważniejszego
od jego zaufanego dodo.
To opierzona dusza
i serce naszej łodzi.
Czy powiedziałeś…
Pirata? Nie, nie,
nie, nie, nie.
Tak, dobra, stara nauka.
Jej nie ma nigdy dość.
Mieszanie różnych rzeczy.
No wie pani, próbowanie probówek
i palenie na palniku Bunsena.
On nie jest naukowcem!
On jest harcerką!
On nie jest harcerką!
– On jest piratem!
– Pirat!
Chwila, chwila.
To jakieś nieporozumienie.
Jakieś głupie nieporozumienie.
Spokojnie, moje panie!
Stać, stać.
Mogę to wyjaśnić.
Wasza Królewska Mość.
On ukrył dodo.
Jeśli odrąbiecie mu teraz głowę,
/możecie nigdy się nie
dowiedzieć, gdzie jest ptak./
Nikt nie wie czemu.
/Może to przez jego bujną
brodę lub jego świecące zęby/
albo to jak z lekka
zajeżdża kokosami.
Musimy tylko zapałać natychmiastową
sympatią do tego pirata.
/Nazywasz się jakoś,
piracie Kapitanie?
Zwą mnie Kapitanem Pirackim.
Cóż, Kapitanie Piracki,
niniejszym ułaskawiamy cię
ze wszystkich zbrodni.
Zostaniesz w Londynie,
Kapitanie Piracki
i będziesz nas zabawiał swymi
opowiastkami i dowcipami.
A zwłaszcza
twój mały dodo.
Na diabelską berniklę.
Możemy już stąd iść?
To nie było zbyt komfortowe,
Zdobędę tego dodo,
Wasza Królewska Mość.
Niech pan tego dopilnuje,
panie Darwin.
Kapitanie! Kapitanie!
Szybciej, koledzy, ruchy, ruchy.
Wracajmy na morze,
tam nasze miejsce.
Tak jest, Kapitanie!
Mówiłem, że przyjazd do
Londynu to był zły pomysł.
Im szybciej poczuję
wodę morską…
Nie wyjeżdżasz chyba?
Zdecydowanie tak.
Zawiodłeś mnie srogo, Karolu.
– Szczerze mówiąc…
– Kapitanie…/
twój nos jest zbyt mały
w stosunku do twarzy.
Ale jest pan ulubieńcem
całego Londynu.
– Spójrzcie na to./
Naprawdę uchwycili
moje oczy.
Chcielibyśmy, abyś
przed wyjazdem odrobinę
z nami poświętował.
Nie przegapmy
przypływu, Kapitanie.
– Nie, nie. Racja, racja.
– Kapitanie,/
dołączysz do nas, proszę?
Wpadnę na jednego szybkiego.
Niegrzecznie tak odmawiać.
– Ale dziś mamy Szynkową Noc.
– To zajmie 20 minut./
Góra pół godzinki.
Rozgrzej ją za mnie.
Nie płyniemy?
Ale co z wygraniem
nagrody Pirata Roku
i pokazaniem wszystkim pozostałym
kapitanom, że nie jest frajerem?
/Wsiadaj, Kapitanie.
– Zdrówko!
– Dobry wieczór.
Dziękuję bardzo.
– Kapitanie…
– A pani się nazywa?/
Panna Jane Austen.
/I właśnie dlatego
w bezpośredniej walce/
rekin zapewne
pokonałby Drakulę.
Jane Austen, może pani swobodnie
wykorzystać to w jednej ze swojej książek.
Kapitanie Piracki, jest pan
urodzonym gawędziarzem.
O wiele lepszym niż ten ostatni gość,
na punkcie którego oszaleliśmy.
Jesteście naprawdę mili.
Odejdź już.
Jeszcze jeden, Kapitanie?
Na zdrowie, Karolku.
Nie jesteście chyba
/- ze sobą jakoś spokrewnieni?
– Przepraszam?
/Wy, coś jakby…
Nie, nie, nie, nie.
Wiesz co odkryłem, Karolu?
Przyjaciele, których poznajesz
po tym gdy stajesz się sławny
są lepsi i bardziej prawdziwi
od tych, których miałeś
wcześniej od lat.
Jakież to mądre.
Ale moi koledzy pomyślą,
że jestem głupcem.
Nie. Ty, głupcem?
Jesteś intelektualnym gigantem.
Tylko popatrz jak zdołałeś
zapewnić Polly bezpieczeństwo
przed złowrogimi siłami.
Tak, zdołałem, prawda?
I gdziekolwiek jest ukryta,
to założę się, że to
genialne miejsce.
Bo tak jest.
Nigdy nie zgadniesz gdzie.
Mowy nie ma, jesteś dla mnie
zbyt mądry, Kapitanie.
Tuż pod nosem wszystkich.
Albo tuż pod moim nosem.
Trzymasz Polly
w swojej brodzie?
Właściwie to trzymam
tam wiele rzeczy.
Przykro mi, Kapitanie.
W co ten…
W co ten małpolud pogrywa?
To ewidentnie nie jest
nawet prawdziwy…
Wracajcie tutaj, szczury!
Wybacz, Wasza Wielebność.
Mam cię, łobuzie!
A to miłe.
Na usta Neptuna,
co ty knujesz?
To nie moja wina.
/Co masz na myśli
“nie moja wina”?/
Kradniesz Polly, strzelasz
w mój najlepszy kapelusz…
No dalej.
Wytłumacz się.
Jest pewna dziewczyna.
Jestem w niej
beznadziejnie zabujany.
Wiem, że ma słabość do
egzotycznych zwierząt
i pomyślałem, że gdybym
zdobył jej dodo,
to może by mnie polubiła.
Ależ mi wstyd.
Czemu od razu nie mówiłeś?
Wszyscy robiliśmy durne rzeczy,
aby zaimponować dziewczynom.
/Tak, powinieneś
zachowywać rezerwę./
Uwielbiają to.
To musiała być niezła dziewczyna,
skoro zadałeś sobie tyle trudu.
/Bo to jest niezła dziewczyna.
Na herbatnik Krakena!
Panie Darwin.
Naprawdę, Karol?
Chodzi o bułeczki.
Tylko bułeczki mi się podobają.
/Widzę, że przyprowadziłeś
Ależ rozkosznie.
Nie chciałem…
Weź się w garść, człowieku.
Nie poradziłeś sobie z małym zadaniem, co?
/Kapitanie, teraz widzę, że źle
się do tego zabrałam.
Może mam ciało słabej
i wątłej kobiety,
ale mam serce i duszę osoby,
która naprawdę pragnie tego dodo.
Coś mi świta, że ludzie waszego pokroju
mają słabość do błyskotek.
Czy też pomyliłam
coś ze srokami?
Nie mógłbym.
Polly jest rodziną…
Daj spokój, Kapitanie,
przecież to proste.
/Polly mogłaby w zoo
żyć niczym królowa,/
/a ty…
/Z takim skarbem,
/stałbyś się słynny
pośród siedmiu mórz./
/Polly nie jest na sprzedaż.
/Ty? Zdobyć tytuł Pirata Roku?
/Jest pan pewniakiem.
/Żaden pirat z siedmiu mórz
nie może się z panem równać./
/Ale co z wygraniem
nagrody Pirata Roku/
/i pokazaniem wszystkim innym
kapitanom, że nie jesteś frajerem?/
/Jestem latająca głową.
Zrobisz to co należy?
Powiedział: 20 minut.
Mówił 20 minut?
Bez obaw, koledzy.
Pewnie coś go zatrzymało,
/no wiecie,
walka z gigantyczną kałamarnicą
albo coś w tym stylu.
/No dalej, szczury!
To on!
Mówiłem, że nas nie zawiedzie.
/Czołem, chłopaki.
Mam przewidzenia.
Ale… Jak?
Dobre pytanie, Poruczniku.
Ukradłem to w odważnym nalocie
na Wieżę w Londynie.
Ukradłeś to wszystko
z Wieży w Londynie?
Zgadza się.
Potem spaliłem ją doszczętnie,
siłowałem się z niedźwiedziem
i na dokładkę całowałem
się z księżniczką.
/Na co czekacie?
Nie stójcie jak morświny./
Mamy do zdobycia trofeum
z naszymi imionami!
Kurs na Krwawą Wyspę!
/Uwaga, towarzysze!
/Witamy na 59. wręczeniu
nagród Pirata Roku!/
To jest bilet, Poruczniku?
Proszę, proszę, czy Polly
nie mogłaby teraz wyjść?
Lepiej nie.
Nadal jest bardzo zmęczona.
/- A oto gospodarz wieczoru…
– Cicho.
Król Piratów!
Witajcie, Piraci!
Witaj, Królu Piratów!
Są tu dziś jakieś szczury?
Za tobą!
Jestem Królowa Wiktoria!
I nienawidzę Piratów!
Rozchmurz się.
/A teraz, wilki morskie,
najważniejszy element wieczoru.
/Nominowani do nagrody
Pirata Roku to:/
/Szkarłatna Liz.
/Kulawy Hastings.
I zaskakujące wejście
w ostatniej chwili:
/Kapitan Piracki!
/Panel niezależnych sędziów
podliczył łupy każdego
pirata i ogłasza,
/iż tegorocznym zwycięzcą jest
Kapitan Piracki!
To bardzo wzruszające.
Świetnie się na
tym znam, ale…
Czarnobrody, to
wielce niestosowne!
To też!
/Wygląda na to, że Królowa Wiktoria
ułaskawiła Kapitana Pirackiego.
Nawet jeśli, to co z tego?
/Skoro zostałeś ułaskawiony,
to zasadniczo nie
jesteś już piratem.
/A skoro nie jesteś piratem,
to nie możesz być Piratem Roku,
zgadza się?
– Nie, nie możesz!
– Właśnie tak!
Czy to prawda?
To całkowicie negatywna
Łajdacka zdrada!
Zdradzieckie łajdactwo!
Zdradziłeś bractwo piratów.
Ale, Królu Piratów…
Twój piracki
kapelusz i płaszcz!
Twoja piracka odznaka
z ruchomymi oczkami.
I karta zniżkowa
do Świata Haków.
Skonfiskować jego skarb!
/Co do grosza.
Idź precz pełen wstydu!
Niniejszym zostajesz
wypędzony z Krwawej Wyspy!
/Nie jesteś już piratem!
/I nie wracaj!
Tak, cóż… Nie można
tego nazwać sukcesem.
Nie potrzeba nam
ich głupich nagród.
Skarby nie są najlepsze
w byciu piratem.
– Tylko szabla marynarska.
– Szynkowa Noc.
Gdzie jest Polly, Kapitanie?
Co masz na myśli?
Przecież wiesz gdzie jest.
Jest dziś rozgniewana.
Sprzedałem ją Królowej Wiktorii
za łódź pełną skarbów.
No, powiedziałem to.
Dajcie spokój.
To była zwykła papuga.
To znaczy, nawet
nie była papugą.
Zawsze sikała po dywanach,
wszystkich gryzła.
Połowę z nas zaraziła tężcem,
na litość boską.
Ale była naszą Polly.
Powinniście się z nią cieszyć.
Będzie wiodła światowe życie.
Jeść złote kostki opakowane
w łabądki.
/Dokąd się wybieracie?
Dajcie spokój.
Przeżyjemy przygodę gdzieś
w tropikach z tubylczymi kobietami,
których stroje nie pozostawiają
zbyt wiele wyobraźni.
Zostaliśmy chyba tylko
my dwaj, co Poruczniku?
Dobrzy, starzy,
nierozłączni kumple.
My przeciwko światu, co?
Jak szynka górska,
no wiesz, ta inna szynka.
Nie można zawsze kończyć
zdania z “arrr”
i uważać, że to
wszystko naprawi.
Dobra. Dobra, idź już.
Wcale was nie potrzebuję.
Zobacz, czy mnie to wzruszy.
Zobacz, czy mnie to wzruszy.
/Spóźniłeś się.
Nie ma jej.
Czy to ty?
Co ty tutaj robisz?
Jesteśmy teraz włóczęgami.
To niemal jak bycie naukowcem, ale…
…z mniejszą ilością eksperymentów
i częstszym piciem własnego potu.
Ale gdzie jest Polly?
Dlaczego nie ma jej w klatce?
To jest zbyt okrutne.
“Bankiet dla światowych przywódców”?
Ogłupiałem z miłości.
Wiktoria nigdy nie chciała
Polly do zoo.
“Terrine z Tygrysa,
Ragout z Czarnego Nosorożca,”
/”Warzywa Obtaczane
w Twarzy Pandy”?/
Odkryłem, że Królowa jest
członkiem okropnego, sekretnego
/stowarzyszenia restauracyjnego.
/Królowie, królowe, cesarzowie
z całego świata/
/spotykają się na okręcie
flagowym, KW1,/
aby jeść najrzadsze i najbardziej
zagrożone stworzenia, jakie można znaleźć.
W tym roku główną
atrakcją jest…
/”Dodo w Pomarańczach”?
Ona zje Polly?
/To moja wina.
Jestem okropnym człowiekiem.
Nigdy nie będę miał dziewczyny.
Weź się w garść, człowieku.
Posłuchaj, Karolu, wszyscy
popełniliśmy niewybaczalne rzeczy.
Ja zdradziłem honor pirata,
ty zdradziłeś naukę, a pan
Bobo zdradził królestwo zwierząt.
– Musimy ją uratować.
– My?
Przeciwko koronowanym głowom
całego świata na statku wojennym?
To niemożliwe!
Jeśli przestaniesz o tym myśleć
to przestanie być niemożliwe.
/No dalej, nie wyewoluowaliśmy
od ślimaków/
tylko po to, aby spijać
własny pot, prawda?
Jest pan z nami,
panie Bobo?
No jasne.
Zrobimy to bez małpoluda.
Wybacz, o co chodziło
z tymi ślimakami?
Nie ma na to czasu.
Wchodzimy na
pokład, gamonie.
To prawda! Można stąd
zobaczyć dekolt kobiety.
Pedałuj, Karolu.
– Pomocy!
Na nozdrza Neptuna.
Nic a nic.
Gdzie ta diablica może być?
Pedałuj szybciej, Karolku!
Ale jak dostaniemy się na pokład?
To może trochę zakłuć.
Naprawdę nie…
Złap się czegoś!
Dobry jesteś.
Jak smakowały moje pieczone karłowate
słoniątka, Wasza Królewska Mość?
Dobre, ale nie wystarczająco
Nie wystarczająco rzadkie?
W ciągu ostatnich 50 lat
widziano zaledwie trzy sztuki.
Aż tyle?
Proszę, proszę.
Proszę poczekać na główne danie.
/Jesteś tam?
Tak, Wasza Królewska Mość.
/Gaston, chyba
/- jesteśmy gotowi.
– Na zęby Neptuna.
Nie mamy chwili do stracenia.
Musimy znaleźć tą kuchnię.
Ale to beznadziejna sytuacja.
Gdzie w ogóle zacząć…
I dlatego sądzę, że
w bezpośrednim starciu, rekin
– zapewne pokonałby Drakulę.
– Nie!
Oczywiście, Frankenstein
kontra meduza
to już inna para kaloszy.
Czysto, Karolku.
Już w porządku, Karolu,
już idę!
/- Spokojnie…
Tylko… trzymaj się!
Na usta Posejdona!
Jesteś cały, Karolu?
/Ty tam!
Co ty tu robisz?
To doskonałe pytanie.
Wszystkie egzotyczne zwierzęta
powinny już być u szefa kuchni.
– Co?
– Co to jest?/
Jakiś rodzaj kaczki?
Tak, tak.
Właśnie tak.
Kwa, kwa.
No to się pospiesz.
Kuchnia jest tam.
Tak, idź już!
Kwa, kwa.
Proszę, moje piękne…
/Pora stać się…
Mój Boże!
Polly, chodź do tatusia.
Przepraszam, staruszko.
Już nigdy, przenigdy cię
nie zostawię. Obiecuję.
/Nigdy cię nie zostawię.
Chyba powinniśmy
Tak, tak, tak, oczywiście.
Wracamy do balonu.
Kapitanie. Nie.
Witajcie, Wasza
Królewska Mość.
Dodo zaraz będzie.
– To naprawdę nie jest mądre.
– Claudette jest w bibliotece.
/Uważam, że…
Jak już Wasza Królewska Mość wie,
nie można przyspieszyć gotowania.
/To bardzo delikatny
przepis, co?/
A dodo to bardzo
tuczące danie.
Może być nieodpowiednie dla
Waszej Królewskiej Mości.
Kalorie pójdą wprost
w pyzate uda.
– Kapitanie.
– Minuta w ustach
to całe życie na…
Proszę, proszę.
Kapitan Piracki.
Znowu pan.
/Czy to pan Darwin kryje
się za tymi piórami?/
Co za rozkosznie
nieoczekiwana niespodzianka.
Wiesz, wydaje mi się,
że potajemnie…
zawsze cię kochałam, Karolu.
O rany.
Oddaj mi mojego dodo!
Daj spokój, Wiki,
bądź rozsądna.
/Zostałaś tylko ty,
malutka królowa,/
przeciwko mnie, pełnemu
wigoru postrachowi oceanów.
Strzeż się!
O jejku!
O, ja biedna bezbronna.
Co ma począć dziewczyna?
Tylko ostrożnie.
Wiesz, dlaczego naprawdę
nienawidzę piratów?
Trauma z dzieciństwa?
Gdy byłaś mała ugryzł cię pirat?
Zazdrość o brodę?
Bo jesteście przestarzali.
Jesteście dinozaurami!
/Całe te bzdury typu
“romans z morzem”!
Racja, na czym to stanęliśmy?
/Spójrz na siebie.
To ty powinieneś wyginąć.
Wraz z twoim małym przyjacielem!
Szkoda, że nie można
zjeść piratów.
Ale pewnie smakowalibyście
jak bernikle.
Podczas gdy twoja
mała Polly będzie
absolutnie wyśmienita!
Pan Bobo?
Oddaj mi kolację!
/- Kapitanie, łap!
– Poruczniku!
Wybacz, Wiki.
Dodo wypadł z menu.
Nie, nie, stać!
/Zgniatają mnie gigantyczne
beczki z octem!/
Dobra robota, Karolku.
Poruczniku, co ty tutaj robisz?
Jak mnie znalazłeś?
Gdzie są koledzy?
Bez obaw, prowadzą sprawę.
Wszystko dzięki panu Bobo.
Przewiosłował pół oceanu,
aby powiedzieć nam co knujesz.
/I domyśliłem się,
że skończysz owinięty kiełbasami
skazany na pewną śmierć
w tym momencie.
Słuchaj, Poruczniku…
zdaję sobie sprawę,
że cię zawiodłem.
Wszystkich zawiodłem.
/Wiesz ja…
Zrobiłem w swojej karierze
dużo bulwersujących rzeczy.
Tak jak wtedy gdy używałem dzieci
jako przynęty na kałamarnice.
/Albo wtedy gdy wydawało mi się,
że żółwie dadzą radę
napędzać statek.
/Ale chodzi o to…
próbuję powiedzieć, że…
postanowiłeś sam zaatakować
okręt flagowy Królowej Wiktorii,
żeby uratować Polly.
Tak, obawiam się,
że tak zrobiłem.
To strasznie idiotyczne.
Także dlatego ja i koledzy…
/- …uważają,
/że jesteś najlepszym piratem
na siedmiu morzach…
O rany!
O nie, nie zrobisz tego.
Pocałuj swego dziobatego
przyjaciela na do widzenia.
Właśnie tak, Polly.
Ciach, ciach.
No dalej, mały dodo.
Ta przysadzista pani ma Polly!
Ciach, ciach.
Dziobaj, głupi ptaku!
Mój dodo!
Moja kolacja!
O bernikle.
Wspaniała robota.
Czysta gra.
To nasza najbardziej nadzwyczajna,
radująca serce przygoda w życiu.
/Zawiśniesz za to!
Przeklinam cię!/
A jak już powisisz,
odrąbię ci głowę!
Wsadzę ją do armaty
i wystrzelę w stronę słońca!
Czy to znaczy, że już
nie jest ułaskawiony?
/Będziesz poszukiwany
na całym globie!/
/Wyznaczę za twoją głowę
najwyższą nagrodę!/
Cały świat pozna twoje imię!
/Witamy z powrotem,
– Na razie!
– Pa!
Było miło, Karolu.
Powodzenia z tą całą nauką.
– Dziękuję, Kapitanie.
– Dam ci radę,
zapuść brodę.
Zaokrągli ci twarz.
100,000 dublonów.
Nieźle, co, panie Bobo?
To… ja…
Czy to kawałek
macki kałamarnicy?
A to moja woskowina.
Cały czas ci mówiłem, że tu
nie chodziło o trofea ani o skarby.
Tylko o to kim jesteś w środku.
Chyba nie jesteś…
kobietą przebraną za faceta,
prawda, Poruczniku?
Bo to na morzu zdarza
się zadziwiająco często.
/No dalej, panowie.
Te skrzynie ze skarbami
same się nie splądrują.
Flaga na maszt!
Tak jest, kapitanie!
Kurs na przygodę!
Mówiłem wam./

Categories: Movie | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

Hagiga B’Snuker 1975 Portuguese-BR Português

movie image

Descarregar da legenda Hagiga B’Snuker 1975 Portuguese-BR Português

Tradução e legendas: Daniel Bergson
Amiguinho, esse é o lote
e esta é a casa.
Você está certo de que ele a venderá ?
Amiguinho, para mim
ele fará qualquer coisa.
Vou derrubar isso tudo.
Vou contruir um edifício
comercial de 10 andares aqui.
Antes dos planos,
Que tal a comissão do corretor,
digamos, 200 liras?
– Sem problema.
– Obrigado, amiguinho.
Eu vou falar com ele.
Espere aqui.
É muito mais seguro.
– O que você quer dizer com “seguro”?
Às vezes o proprietário
tem esse mau humor.
Ele é um tipo nervoso.
Semana passada eu trouxe um cliente.
Ele quase o estrangulou.
Mas não se preocupe. Ficará tudo bem.
Diga a ele que comprarei
esta casa por qualquer preço.
Olá Hannuka!
Como vai você! Entre!
Solte-me! Pareça maluco!
Cadê ele?!
Vou matá-lo! Saia daqui!
Não estou vendendo minha casa!
-Acalme-se! Acalme-se!
Sou só eu, Hannuka!
Caia fora daqui !
Abaixe a cadeirae vamos entrar.
Acalme-se! Acalme-se!
Deixe-me sair! Cadê a minha faca?
Esqueça a faca!
-Cadê a minha faca?!
Deixe-me só! Deixe-me pegá-lo!
-Não! Deixe-me pegá-lo!
Abaixe o machado! -Não sei o que farei com ele!
Toma o seu remédio!
Você o toma toda manhã!
Filmor apresenta:
“Festa na Sinuca”
Yehuda Barkan
Yoseph Shiloah
Zev Revah
Arieh Elias
Nitza Shaul
Tuvia Tzafrir
Yaakov Banai
Talia Shapira
Seu café.
-Chá, por favor. Mais tarde, por favor.
e o nosso pedido?
-tá saindo, doçura.
Ei! e a minha cerveja?
-Depois amiguinho, depois.
Gavri, pega a cerveja.
Ei! Que gracinhas
logo de manhã.
Halfon, pegue seu pedido, Halfon.
Pendura na minha conta.
-O caderno já está sem espaço.
Escute. – O quê?
– Um dia pago tudo de volta,
Logo que eu me aposentar.
Você já esta aposentado há 20 anos.
-Uau ! É mesmo?
Perdão! Perdão!
Não vá me dizer que você
Está num daqueles dias!
Diga-me o que é que vc está fazendo?
-O que fiz de errado?
-Limpe já isso!
E não me enlouqueça
logo já de manhã.
Venha cá, seu idiota.
Abra os olhos!
Perdão! Eu não havia visto!
Não percebi!
Você não percebeu?
Quase arrasa meu carro!
Sabe quanto custa consertar
um “carrão” original ?
Quanto? -Só o amassado
são 100 liras. -Sabe de uma coisa?
Te dou 100 liras
e fica por isso. Né ?
-Ok, me dê o dinheiro e
tenha mais cuidado da próxima vez.
Anda, vamos logo!
Ei, o que é esse barulho
vindo do seu motor ?
Que barulho ? -Desligue-o.
-Por quê?
Abra o capot.
Vire a chave.
Ok. -Acelera ! Dá gás!
Estou com meu pé no pedal.
O que faço agora ?
Pare um instante.
-Você encontrou algo errado ?
O que está errado? O que é ?
-Seu carro está em choque. -Choque?
É, Voce deu combustivel demais.
O radiador caiu
dentro do carburador e fez
uma bagunça danada. -É mesmo?
Não tem jeito, cara. Deixe
o carro no sol por uma hora
e o radiador
vai retornar à tona.
Você tem certeza de que se
eu deixá-lo no sol por 1 hora,
O radiador irá
flutuar de volta novamente?
Uau! Achei que era sério.
Não, não se preocupe.
Qual o seu nome? -Moshon.
Como vai você ? Sou Hannuka.
-Muito obrigado, sr. Hannuka.
Não se preocupe com isso.
Você pode se sentar aqui
e tomar um cafezinho.
Você também pode dar uma jogadinha.
Um jogo? Um jogo de quê?
-Ping pong, iô-iô, sinuca…
Você joga sinuca?
-Se eu jogo sinuca? Por quê?
Eu sou um campeão de sinuca!
-É mesmo?
Por que não damos uma jogadinha?
Nem pensar, amiguinho. Eu não
jogo com campeões. Sem chance.
Mas tem alguém…
Vê aquele cara lá?
Sim. -Ele é o
maior otário do pedaço.
Eu peguei $ 1.000
dele hoje de manhã.
Você quer que eu te
apresente a ele?
mas finja que você é um otário.
Não se preocupe,
vou ficar legal.
Vamos! joga! joga!
Como eu posso jogar.
Ele fica me perturbando o tempo todo.
Como posso jogar?
Tire suas mãos de mim.
Qual é o teu problema?
Pare, Halfon.
Uau! Que jogada!
Você deveria ir para a sala de aula da noite.
Ia’alah, sai fora daqui você também!
-Qual é, Halfon.
E aí, você o venceu?
Muita saúde para ti, e que Deus
mande outro desses duas vezes por semana.
Vocês me sacanearam!
Vocês me sacanearam!
Moshon! Moshon! meu querido -Olá, tio.
-Meu garoto!
Você não mudou nadinha.
Você parece mais magro nas fotos.
Moshon, esta é Geraldine.
Dê um beijo na sua tia.
Espere um minuto, espere um minuto!
-Prazer em conhecê-lo.
Esse é o filho da minha irmã.
Olá sr. -Espere um pouco.
É muito bacana da sua parte
vir ao aeroporto nos pegar. -O quê?
Bonito aeroporto. -Sim.
-É novo? -Muito prazer.
O que você faz?
Seu trabalho? Sua profissão?
Responda sua tia!
-Eu não entendi.
Ela perguntou qual a sua profissão?
-Profissão nenhuma -Se vc trabalha.
Trabalho? Eu não tenho trabalho.
-Jamais me responda deste jeito!
Vc sabe… ele é um estudante.
Ele está na universidade.
Eletrônica, toda aquela porcaria.
Você sabe. -Sim.
Você alugou um carro,
como havia te escrito? -Claro.
Onde está ele?
-No estacionamento. -Vamos então.
Bom trabalho. É exatamente o tipo
do carro que o tio Salvador gosta.
Bom trabalho.
Vc gostou dele querida?
Já vi melhores. -Sim?
Dia a ele para andar logo
com a bagagem. -Ok, pegue meu casaco.
e sente-se no carro.
Não, Moshon! Não!
Ninguém toca nessa maleta exceto
seu tio Salvador. -Vamos logo!
Já vou num minutinho, amor.
Já vou num minuto.
A tia é linda, tio.
Venha aqui.
Você não consertou
o seu dente?
Você foi ver
a noiva sem um dente?
Não, eu não vi a noiva.
Nunca estive na casa dela.
Vc está me dizendo que viajei
desde os Estados Unidos
para seu casamento e
vc nunca se encontrou com a noiva?
Como posso, faltando um dente
em mim? -Eu te mandei dinheiro.
Não foi o suficiente para um dente?
O dinheiro se foi.
-Aonde está o dinheiro? Cadê ele?
Eu o perdi na sinuca.
Onde vc o perdeu?
-Na sinuca. Eles me trapacearam.
Desde quando vc joga sinuca?
-Deus! Pode andar logo.
Amor, Estou indo em um minuto,
Desculpe-me, tio.
Não foi por mal.
Pare! Não se preocupe! Não chore!
-Eu não tive a intenção.
Os caras que te trapacearam não
fazem ideia com quem se meteram.
Eu vou te casar
e teremos uma festa de casamento,
como prometi à sua mãe.
Nós vamos sair daqui
ou vamos ficar?
Estou com sede e cansada e
quero ir para o hotel.
Sim, querida, estou indo.
Vá se foder.
É essa a casa do rabino?
Não fique triste, Moshon. Sorria.
Rabbi, um presente dos EUA.
-Muito obrigado, sr.
Nem gosto de presentes.
“Quem odeia presentes viverá.”
-É claro. É uma pequena Torah,
um presente modesto da America.
-Muito agradecido, sr.
Perdoe-me, sr…
-Salvador. -Salvador.
O que vc faz, com o que lida?
-Trabalho com assuntos sagrados.
Sagrados? -Sim.
-Então trabalha para a hevra kadisha
(N.T. Santa Casa)
O trabalho? Dirigo a “Hevra Kadisha”
por todo Estados Unidos, sr.
Que grande feito!
Um grande feito, de fato!
Desposar uma noiva
é um feito ainda maior, Rabbi.
Agora, tudo se acentará
perfeitamente “em shalom”.
Faremos a “hupá”. -O Sr. está
indo tão depressa. -Felicidade como essa…
Vamos conhecer o jovem primeiro. Veremos o
que sabe. -Ele sabe tudo.
Ele faz as “mitzvot”?
-É claro. Ele sabe tudo.
Ele usa “tfilin”?
-É claro que ele os usa.
Vc acha que ele os
deixaria no armário?
Ele reza todo dia, de manhã,
no almoço e à noite?
Ele reza “nonstop”.
Impossível interrompê-lo.
Ele guarda o Shabat?
-A devoção maior, é claro que guarda.
Ele não dirige no shabat, né?
-Como poderia? Ele nem tem carro.
Bom, venha na semana que vem
com seu sobrinho
e veremos, conversaremos
com ele e o testaremos.
Não há nada para se testar, Rabbi.
Vamos marcar a data já
e faremos a melhor festa
que este país já viu.
Vamos encher o salão
com um conjunto de música e dançarinos.
Acredite em mim, Rabbi.
Não, não me pressione. Não se
compra o produto sem testá-lo.
O quê é isso senhorita?
Não pedi isso?
E isso? -Não.
Então, o que é que pediu, sr?
O que é isso?
-Você fez novamente?
O que está acontecendo aqui?
-O que vc fez novamente?
O que é que está acontecendo?
Perdão, meu sr.
Garçonete nova na profissão, verdade.
Ela acabou de terminar um
cursinho de garçonete. Esta em treinamento, verdade !
Perdão, sr. Desculpe-me!
-Vá para o inferno!
Volte amanhã!
Ela não estará aqui.
Ele esqueceu o talão de cheque.
-Espere um minuto…
Vá dar um olhada
naqueles da ponta.
É isso aí. Pague!
Que tal uma uma partida?
-Sem chance.
Eu já terminei
por hoje. Foi o bastante.
O que você quer dizer com “acabou”?
Não sou otário!
Tenho que ir. Não posso.
O que você quer de mim?
Eu perdi $3.000 liras aqui!
Você vai jogar até que
eu diga para parar.
Não me importa se você perdeu.
Estou cansado. O que mais você quer?
Calma aí! Que gritaria é essa?
Qual é! O que é que está havendo aqui?
Eu perdi meu dinheiro e
ele não quer continuar a jogar.
Ele não pode me obrigar a jogar.
Já jogamos cinco partidas.
Jogo contigo novamente amanhã.
Tenho de jogar o tempo todo?
Você é doido?! Não me chame…
Deixe-o. É um pedaço de micróbio.
Ele não vale nada.
Ele é um bandido. Toda a sua
familia é um bando de ladrões.
Venha aqui, vou encontrar
alguém honesto, limpo.
Temos um verdadeiro otário aqui.
Olá! Você! É, você!
Você está jogando agora?
-Eu botei agora $ 3.000 liras.
Esqueça-o. Você está livre?
-Sem problemas.
Você quer jogar.
-Ok, depende de quanto.
Mil. -Esqueça.
Eu não me esforço por isso.
Está bem, então $ 2.000, ok?
Quanto? -$5.000.
-Vamos dizer seis. -Quanto?
Dez. Eu escutei dez.
-Tá bom, dez.
Dez mil? -Dez mil.
Qual o problema? -Dólares?
Quanto é isso em hebraico?
Com a desvalorização,
dá umas $ 60 mil liras.
Vai ? -Ok? Bom.
O que é, o que foi ? -Taco?
Eu? Ok.
O que você trouxe,
Foderam a gente.
Faça o favor.
-Quanto disse ? $10 mil ?
Quanto dava isso?
-Até onde lembro, era o dobro, né?
Escutei $ 60 mil.
-Sessenta? Sessenta mil?
Não lembro.
Estava arrumando as bolas.
Você esqueceu alguma coisa ?
Talvez você esteja procurando
o seu talão de cheques?
Por favor.
Você assina também.
Nossos cheques nunca voltam.
Até logo, hein?
-Que tipo de otário era esse?
Não faz mal. Não é vergonha alguma
perder para o Salvador.
Há muitos anos atrás ele era
o rei da sinuca de Israel.
Por que não me disse isso antes?
-Você me perguntou ?
Dizem por aí que é o chefe
da Máfia agora. -Máfia?
Que sorte! Sorte que vocês
deram a ele o dinheiro!
Caso contrário, ele acabaria com vocês assim…
Gavri, nós temos de pegar
aquele cheque.
Diga-nos onde ele mora.
-Eu não sei.
Você não tem vergonha?
-Envergonhado e de garganta seca.
Finja que você é um turista.
Olá. Família Salvador, por favor.
Quarto 93. -Eles estão no quarto?
-Sim, estão no quarto.
Ele está lá.
O hotel Está cheio de policiais.
Vamos cair fora daqui.
-Acalme-se. Acalme-se.
Oi. -Olá.
Você fala inglês?
-Um pouco. Por quê?
Alô. -Alô, Mr. Salvador?
-Sim, quem está falando ?
Você não me conhece,
Mas eu te conheço.
Eu te vi ontem na piscina.
Adoro homens como o sr.
Já está pronto, querido?
Quem é? -O Rabino.
Meu deus, isso vai levar horas.
Vou esperar lá embaixo, no bar.
Bye bye. -Tchau.
Sim, desculpe pela demora.
Desça, por favor.
-Mas como faço para te reconhecer?
Estou de sueter verde,
sou alta e loira.
Então venha. -Não, não posso.
Então, desca você.
Ok, bye bye.
Puta merda! Que trabalho.
-Obrigado! Obrigado mesmo.
Muito obrigado.
-Adeus. -Tchau.
Agora vá, espere até que ele saia
para fazer a busca do cheque no quarto.
Por que eu? Você vai. -Por quê?
Você me meteu nessa confusão.
Bem, aonde você vai estar?
-Estarei no bar.
Espere-me. -Vá em frente!
Querido, é você, amor?
Yes. -Estou saindo em 1 minuto.
Boa merda! Esse monte de policiais!
-Amor, pode trazer
o meu vestido, por favor.
Está na cadeira.
Excuse me…
Hi. Estava a sua procura
no lobby. -Lobby? -Sim.
Sim. -Venha ao meu quarto
para um drink.
Por que não? -Please.
-Por que não?
Depois, você no meu quarto.
Eu te vi na piscina.
Você é muito bonita.
-Você é bonito também.
Sim? -Sim.
O que gostaria de beber?
-Não se incomode. Não se…
Qual o seu nome? -Meu nome?
-Sim. -Delida. -Bonito.
E o seu? -Salvador.
Tim tim! -Tim tim!
-Volto em um minuto.
Tarado desgraçado.
Estou aqui. Sente-se.
-Sentar? Sim, sente-se.
Por favor, não… huh?
-Você está bem? -Estou bem.
Yes? -Yes.
Não sente calor?
-Calor? Very hot.
Yes? -Yes, very hot.
-Vamos preparar um banho.
Um banho? O quê? -Ducha?
-Ducha? Yes,
You douche. Beautiful.
-Give me a kiss. -Que beijo?
You ducha! Ducha! Depois.
-Yes. -Kiss many many. Yes.
No, no, after, after.
Don’t exaggerate!
Vou pegar esse cheque
e cair fora daqui rápido.
Querida, eu te amo.
Volto em um minuto.
“tenho uma festa, lá lá lá”
“tenho uma festa, lá lá lá”.
Festa você faz com sua mãe,
seu imbecil.
Uau! Aqui está o cheque.
Doçura. Estou aqui, doçura.
I love you. -Yes.
Nice music.
Kiss me. -No, no. I want
to dance, please.
Você dança lindamente,
como Marlon Brando.
Não empurre, please.
No, no, no.
Sally? -Sim.
Conheça minha sobrinha, Delida.
Ela veio nos visitar.
-Como vai vc. -Como vai vc.
-Sobrinha muito legal.
Volto logo. -O que vc está
fazendo? É um homem! Um homem!
Alô, policia? Gostaria de
informá-los que em alguns minutos
Banco Discount, na rua Mapu nº 4
será roubado.
Prestem a atenção: um dos bandidos
é careca com bigode.
O outro é menor que o primeiro,
com óculos e um dente de ouro.
Tentem chegar à agência
antes da abertura do expediente.
Vem, venha aqui!
Mãos ao alto! Não se mexam!
-Eu não fiz nada!
O que você quer de mim?
-Não diga nada!
Eles estão acabados!
Eu realmente sinto muito… -Salvador.
Meu caro sr., eu realmente pensei
que essa denúncia telefônica
que vocês estavam prestes a
assaltar o banco fosse verdade.
Sr. oficial, obrigado de qualquer forma.
A polícia tem de estar atenta
nos dias de hoje.
Ali, você vê?
Só estávamos fazendo nosso trabalho.
Encontrei mais dois suspeitos
escondidos nos fundos.
Suspeitos? Nós estávamos
apenas parados ali.
Quietos! O que vocês estavam fazendo aqui?
Meu caro oficial, esses são
velhos amigos meus.
Eu pedi a eles que esperassem
do lado de fora.
E esperamos do
lado de fora.
Escutaram o que aconteceu?
-O que aconteceu?
O cheque que recebi
não tinha fundos. -Que horrível?
Não, mas não se preocupe.
Dê-nos os nomes
dos safados que o assinaram
e nós cuidaremos bem deles.
Muito obrigado, oficial,
mas não será necessário.
Eles certamente cobrirão
o cheque em alguns dias.
Alguns dias? Amanhã!
-No máximo.
No caso de serem pegos,
qual a pena para esse crime?
Eles ficarão presos
alguns bons anos.
Grande otário você me arrumou!
-O que fazer, hein?
Precisamos arrumar o dinheiro pra ele.
-Claro que devemos, mas como?
Calma, Gavri, calma !
E que tal a casa?
Venda a casa.
-Por que ri de mim?
Como ele poderia vender a casa?
Não é só dele.
É do irmão dele também.
-Você tem um irmão?
Desde quando você tem
um irmão? -Quando? Há muito tempo?
Então, qual é o problema?
Fale para ele, Gavri!
Ele a venderá se souber
que você irá preso.
Ah é? Ele fará uma festa
se souber disso.
Por que ele faria uma festa?
Por quê? Ele acha
que eu ando em má companhia.
Eu arruinei o nome da família.
Gavri, você tem que fazê-lo.
Você tem que vender aquela casa.
Por que você está rindo?
Você está me deixando puto da vida.
Não é fácil vender a casa.
O falecido pai do Gavri escreveu
no seu testamento que eles
só podem vendê-la
quando o irmão do Gavri,
Azriel, casar-se.
Então, qual é o problema?
Vamos casá-lo.
Ele, casar-se?
Ele jamais se casará.
Não se preocupe, Gavri.
Eu acharei uma garota para ele
nem que tenha de desenterrar uma.
Aonde andou? Quantas vezes já te falei
para não passear durante o trabalho.
-Minha bicicleta está com o pneu furado.
O que posso fazer?
Sua cabeça é que está furada.
Isto é uma loja, não um spa.
Bom dia. -Olá.
O que posso fazer por você?
Você tem couve-flor
fresca? -Tenho sim.
Como vai, Azriel?
-Bem. -$4,30 por favor.
Coloque na conta. -Ok.
Nos vemos.
Azriel! Azriel!
Onde fica a loja de verduras?
-Logo à direita, entre no mercado.
A loja do meio
é a banca de vegetais.
Como se chama o nome do seu irmão?
Ok. Dê-me as coisas:
o chapéu, o livro.
Agora dê-me os óculos também.
Vai dar tudo certo. Não se preocupe.
Aonde estão aqueles óculos? Merda!
Cada lente é um microscópio!
Bom dia. -Igualmente.
Em que posso ajudá-lo?
Nem precisa me ajudar.
Eu é que vim te ajudá-lo, sr.
Ajudar a mim? Quem é você?
-Rabbi Hannuka Ben Moshe Ha’levy.
Não conheço.
-Sou o casamenteiro.
Vim arrumá-lo uma
esposa maravilhosa.
“Shidur”? Esposa?
-Não quer uma esposa, sr?
Claro que quero, mas antes
de tudo leve a minha velha.
O sr. é casado?
-Faça-me um favor, caia fora daqui.
Deixe-me trabalhar em sossego.
Não tenho paciência para as suas besteiras.
Espere um instante, você não é ele?
-Ele quem? -Azriel?
Deus me livre! É só o que me falta,
ser aquele “golem” (N.T. imbecil).
É meu empregado. Entendeu?
-Aonde ele está agora?
Eu também gostaria de saber.
Fora daqui! Fora daqui!
Quantas vezes tenho que te dizer
para não tocar na minha bicicleta?!
Caia fora antes que te pegue.
Não sei o que farei contigo!
Quem tem medo de você, seu inútil?!
Meu sr, acredite em mim. Está
perdendo seu tempo. Sei o que digo.
Nenhuma garota gostaria de
se casar com ele. Além disso,
ele está apaixonado.
-Apaixonado? Por quem?
Pela filha do rabino. Você
deveria ver que olhos joga para ela.
Desculpe-me sr, mas a filha
do rabino o ama?
E como ela poderia?
Quem poderia gostar daquele “golem”?
Sim! Já faz meia hora que o
mandei entregar uma encomenda.
Já deveria estar aqui. Sabe o quê:
Eu mesmo terei de entregar em seu lugar.
Perdão, eu poderia esperá-lo aqui?
-Não, não, não! Saia! Para fora!
Não se pode confiar
em ninguém nos dias de hoje.
Posso me sentar? -Não!
-Ler os salmos.
Leia os salmos em casa. -De qualquer
forma, poderia esperá-lo aqui?
Apenas não toque em nada.
Vá se foder, filho da puta!
O quê? Ao invés de trabalhar,
você está fumando?!
O que é, qual é o teu problema?!
Tire suas mãos de mim!
O que há de errado com você?!
Com ousa encostar em mim?!
O que há de errado com você?
Sai fora daqui! Cai fora!
Eu te disse para sumir
da minha vista! Vá embora!
Ei! Eu te falei para
não mexer na minha bicicleta!
Quer que te dê uma surra?
Quer dar uma surra?
-Vamos lá. -Abaixe esse pedaço de pau!
Abaixe esse pedaço de pau,
Eu disse. Abaixe-o!
Seu delinquente!
Aonde vc está se escondendo?
Ele me bateu! Fui como
uma mãe para ele. -Basta.
Dou a ele de comer e
beber e ele me bate.
Ele me bateu hoje! -Me desculpe,
mas ele geralmente bate nas pessoas?
Eu sabia que ele era “meshugene” mas
nunca o tinha visto surtado.
Escute, pressione o
machucado. pressione-o.
Não, não, não! -O que é?
Ele é maluco! Ele trocou de
roupa novamente!
Me desculpe, mas que é “ele”?
-É claro que é ele.
Mr. Azriel, Por que ficar
tão nervoso? Por quê?
Todos em Israel somos amigos.
-Ele é que começou.
Ele esvaziou o pneu
da minha bicicleta.
Errado, errado. Ele atirou
uma couve-flor em mim.
Que couve-flor? -Mentiroso!
Por que o está chamando
de mentiroso, por quê?
Ele é um mentiroso?
Um menino tão abençoado, mesmo.
Não fique tão nervoso, Mr. Azriel.
Não se enerve.
Ele tem sorte de eu
não tê-lo estrangulado.
Você vê! Eu te falei!
Ele surtou!
Que surto? Que nada!
Ele só precisa descansar!
De verdade! Que tal dar
um dia de folga para ele.
Que folga? é Sábado?
Que tipo de folga?
O que importa!
Pegue o dia de folga.
Vá, vá dar um passeio. Leve algumas
tangerinas por conta da casa.
Vá passear. -De acordo.
Até amanhã, ok?
Sobre o machucado, ponha gelo
e pressione a noite toda.
Mr. Azriel!
Como vão as coisas?
-Tudo bem.
Você não se lembra de mim?
Eu me lembro do sr. e da sua familia,
e da sua familia também, e do seu
falecido pai, que descance em paz.
e do seu irmão,
que esteja saudável.
Irmão? Eu não tenho irmão.
O que quer dizer com “não tenho irmão”?
lembro de vocês dois do bairro.
Um par bonitinho!
Azriel and Gavriel!
Não tenho irmão!
Um irmão como aquele
não é um irmão.
Não quero escutar o nome
dele novamente. Entendeu?
Ok. Não precisa ficar nervoso.
Você já se esquentou hoje.
Diga-me: quem é realmente você?
-Sou Rabbi Hannuka Ben Moshe Ha’levy,
O “shadhan” mais famoso
de Jerusalem.
(N.T. casamenteiro)
Vim especialmente por você.
-Por mim?
Sim, para arrumar uma esposa para você.
-Uma esposa? -Sim.
Obrigado, mas
Mas não quero ajuda nenhum.
Eu realmente escutei que você
está apaixonado por alguém. -Quem?
A filha do rabino, pessoa
tão delicada e devota.
Nem precisa ficar encabulado.
Para todo menino é chegada a idade.
Além disso, apaixonar-se
pela filha do Rabbi é…
Sim, mas o que você pensa
que ela concordaria em se casar comigo.
Por que não? Você não é um
aleijado ou mudo, deus me perdoe.
Por que não? Você é de fato…
-Sim, mas e ela?
Não se preocupe, ok?
Sou o “shadhan” mais
famoso de Jerusalém.
Não há outra questão
não há nada fechado.
Você acha que o Rabbi
concordaria com isso?
Que Rabbi? -O pai dela.
O que você quer dizer com “concordar”?
Eu já falei com ele.
Quando ele soube de você, ele insistiu
que você fosse hoje. Acalme-se.
Hoje? -Acredite em mim. Ele quis
te ver esta tarde ainda.
Você fala sério? -Sim, claro.
A que hora? -às 4 em ponto espere-me
ao lado da casa do Rabbi.
e não se esqueça de
se vestir bonito.
Não se preocupe. Vestirei
a melhor roupa que tenho.
… que sempre será. -Amen.
-Como vai, Rabbi!
Olá. Quem é você?
-Rabbi Hannuka Halevy,
Um Shadhan de Jerusalem.
Vim por causa da sua filha.
Você está atrasado, sr.
Nós já encontramos um outro noivo. Perdão.
O que você quer dizer?
Você nem conhece
a maravilha de noivo
que trago para ela.
Você está certo de que
marcou de se encontrar aqui ?
Aonde mais? Na sinuca?
Eu te falei que ele é uma besta.
-Como ele não seria uma besta
sendo seu irmão?
Bem-vindos sejam! -Shalom, Rabbi.
-Por que estão parados do lado de fora?
Esse deve ser o noivo.
-Sim, sim.
Bem-vindos! Por favor, entrem!
Não sou daqui.
-O que quer dizer com “não é daqui”.
Ele é muito tímido, modesto,
devoto, inocente.
Inocente? “Felizes são
os inocentes.” Entrem, por favor.
Um verdadeiro santo.
-Do que o sr. vive?
Eu? Eu tenho um…
tinha também…
O que quer dizer com o que
ele faz, honrado Rabbi. Ele…
estuda a Torah,
como está escrito:
“Você deve estudá-la
mil e uma noites.”
Bom. E durante o dia?
Ele tem que viver de algo.
Como se diz: “Sem farinha,
não pode haver Torah.”
Que farinha, Rabbi.
Ele não trabalha numa padaria.
Ele lida com… goiabas,
damasco, vegetais, frutas…
Frutas é bom. Israel
é abençoado por suas frutas.
como se diz: “terra que jorra…”
Continue o sr.
“Terra que jorra…”
Continue o sr.
“Terra que jorra…”
Continue, sr.
“Leite e mel.”
Os refrescos chegaram.
Minha esposa, Carmela.
Que viva até 120.
-Muita saúde.
Estes são os meus amigos,
Este é o Shadhan Hannuka,
de Jerusalém, do qual te falei.
e este é o menino, Azriel.
-prazer conhecê-lo.
E esta é minha filha, Iona.
Iona, vá para o seu quarto.
Sirvam-se, sirvam-se. São
bolinhos de carne deliciosos.
foram feitos pela minha filha.
Ei, passe o pão.
Passe o pão.
Uau, que delícia!
Esqueceu-se de
fazer a benção?
Abençoar quem? -A comida que
nos deu o sagrado nosso Deus.
Eu já abençoei. Ele
esqueceu-se de abençoar.
O que é isso, sábio Hannuka!
O Sr. esqueceu a benção?
Amen. -Amen.
Você vê, Rabbi. Cada “Amen”
ele diz é como açúcar. Um santo!
Falando em santos,
talvez me diga, caro sr.
Quem eram os 10 santos aos
quais foi prometido em vida
adentrar no paraíso?
em suas vidas? Entraram assim, de graça.
A eles foi prometido
em vida. -Isso ele sabe.
Diga-me: quais foram
os dez santos.
Tem um grande apetite
esse seu noivo.
O que posso dizer, Rabbi?
Com tanto estudo da Torah
ele se esquece de comer.
Ele vê carne e já a quer.
Azriel, Por que você
novamente sente-se mal?
O que houve,
Rabbi Hannuka?
Rabbi, ele está muito pálido. Não sei
o que aconteceu a ele de novo.
Vamos abrir a janela para que
entre um pouco de ar.
Não, não precisamos
de uma ventania.
É por causa do amor e da comida.
Seu estômago está com refluxo.
Talvez sair um pouco
para tomar ar fresco.
É, é, talvez.
-Vai se sentir melhor.
O que há? O que está errado?
-Engasgue! O idiota está aqui.
Caia fora daqui rápido,
antes que seu irmão te veja.
Entre aqui rápido!
Dê-me o chapéu! O chapéu!
Azriel, onde esteve.
Fiquei sentado aqui esperando.
Que chapéu é esse para vir ao Rabino ?
Veja que chapéu novinho comprei.
Arrume-se bonito. O Rabbi está
esperando. Está ávido para te ver.
Arrume seu casaco.
Tire as mãos do bolso.
Azriel, falei coisas
maravilhosas de você.
Apenas responda bem alto
as perguntas porque ele não ouve bem.
Ah, vocês voltaram. Que sejam
abençoados. -Deus te abençoe.
Sentem-se por favor.
Sintam-se à vontade.
Azriel, sente-se em seu lugar.
-Por favor, sentem-se.
Como o sr se sente ?
-Bem, obrigado.
Como o sr. se sente, Rabbi.
-Graças a Deus, graças a Deus.
Ele se refrescou um pouco lá fora
e agora está como novo.
Deus abençoe os doentes.
E agora, com a ajuda de Deus, já que está bem,
talvez ele possa
responder à pergunta.
Que pergunta?
-Que pergunta?
O que quer dizer com
“qual a pergunta”?
Quem eram os 10 santos, aos
quais foi prometido em vida
que entrariam no paraíso?
Hanoch, Eliezer, Batiah, Zerah,
Elijah, o messias, Hiram,
e Yehoshua Ben Levi.
Talvez o sr deseje
algo para beber?
Algo para a garganta.
Você a ressecou…
De acordo, talvez tenha um
pouco de leite. -o quê? -Leite.
LEITE! Como ousa!
Um instante atrás ele comeu bolinhos
de carne, e agora ele quer leite?!
Bolinhos de carne? Eu? Deus me livre!
Há uma semana que não como carne.
O quê? Há pouco eu o vi comer
carne diante dos meus olhos!
Talvez eu não escute bem, mas graças
a Deus enxergo muito bem!
Rabbi Hannuka, você me desculpe,
mas é um escândalo não
comer kosher na minha casa!
Acalme-se, sr! -Como posso?
Isso me irrita!
Não bastasse não respeitar a
comida “kosher”, ele ainda mente!
(N.T. comida santificada)
O que fiz?
-”O que fiz?” ele me pergunta!
Não quero mais ele na minha casa!
Tire ele daqui!
Mas o sr. não percebe que ele
não se sente bem? -Mas que eu fiz?
Ele ainda pergunta o que fez!
Rabbi Hannuka, por favor!
Não me sinto bem. Por favor leve-o.
Não quero vê-lo em minha casa.
“Entre o amor e a rebelião,
salvação está distante dos pecadores.”
Mas o que foi que eu fiz?
O que foi que eu fiz?
Eu sei que você
não fez nada.
O que fiz?
Você me viu comer carne?
Não, eu não o vi comer carne.
O que posso fazer?
Por que ele se zangou comigo?
Por quê?
Ele está triste porque a
filha precisa se casar.
Você não entende?
Entendo. Então agora provavelmente
ele não vai querer que eu case com a filha dele.
Quem disse isso? Não se preocupe.
Vai dar tudo certo.
Quero me desculpar.
-Não, agora não! Não…
Agora não! Você não vê?
-Mas o que foi que eu fiz?
Eu falarei com ele. Em um
ou dois dias ele se acalmará.
Espere-me na loja. Eu já
vou falar com ele, está bem?
Eu te direi quando falar
novamente com ele.
Você me promete?
-Prometo, sim.
O que eu fiz?
Em que droga eu me meti ?
No instante que cheguei a Israel
te falei para não largar o livro.
Estudar dia e noite!
Mas eu estudo,
estudo todo o tempo, tio.
De cor, Moshon?
-Claro, tio.
O que disse Jacob a Esaú? -Quando?
-Como “quando”? Quando se encontraram.
Eles se encontraram? -Claro que se encontraram!
No estádio de futebol.
-No estádio de futebol?
Não me sacaneie!
Eu te quebro os ossos, Moshon!
Diga-me: onde eles se
encontraram e sobre o que falaram!
sobre conversas.
É assim que você quer se
casar com a filha do Rabino, né?
Como é que sumiu da tua cabeça tudo
que você aprendeu na escola, imbecil?
Mas, tio, eu estudo da manhã
à noite! Não aguento mais, tio!
Você quer se casar com a filha do
rabino ou com a filha do “shammes”?
(N.T. sacristão)
Com a filha do rabino.
Então vá aprender a Torah de cor.
Venha cá. Fique ao meu lado!
Veja como está sua aparência,
Seu traseiro ridículo! Olhe para você!
Sente-se na bicicleta.
Talvez perca 10
gramas até a noite.
Por que você não me
escuta, Gavri? Por quê?
Deixe-me só! Eu te falei
para me deixar sozinho.
Nada vai sair do meu
irmão. Chega!
O que você quer? Que o Salvador
nos ponha atrás das grades?
Precisamos casar o seu irmão
com a filha do rabino.
A filha do Rabbi?
Com o que aconteceu?
Ela nem vai olhar para ele.
-Para ele não, mas para você, sim.
Esqueça. Não vou mais
entrar entrar nesse atoleiro.
Está bem, você não. Seu irmão.
-Você está me enlouquecendo.
Acredite no Hannuka, tá?
Veja o que você fez comigo!
Olhe como pareço!
Você está uma beleza! Está
igualzinho a seu irmão,
Cara de um, focinho do outro.
Bom. O que posso
dizer à filha do Rabbi.
Fale bonito. Conte a ela estórias,
coisas bonitas, frases bonitas.
“Eu vago de noite
em busca do meu desejo”.
“Eu vago de noite?”
Aonde eu posso levá-la? À discoteca?
Eu tenho que te
ensinar essas coisas?
Leve-a para o mesmo lugar que você
leva todas as garotas. -Para o porto?
E o que há de errado nisso?
É romântico. Têm pássaros,
barcos, sardinhas, tudo.
Ei, ela está vindo.
Bem. Dê-me o chapéu.
-Boa sorte, garanhão.
Vai dar certo, garoto.
Iona, quero falar contigo.
Iona! -Azriel?
Iona, eu preciso falar com você.
Você entende?
Aqui não. O meu pai
poderia nos ver.
Mas eu preciso preciso
falar urgente contigo.
Vamos falar na
loja de verduras.
Não, na loja não. Hoje está
fechada. Ele está doente.
Talvez pudéssemos ir
a algum outro lugar?
Por que não vamos
na direção do mar?
Bonito, não é? -Lindo.
Você já esteve aqui antes?
Muitas vezes, mas nunca
só com um homem. E você?
Eu também. É a primeira vez
que venho aqui com uma garota.
Você fuma? -O quê?
Você fuma, Azriel?
Eu? Não. Eu só te
perguntei se você fuma.
Ficou doido?
-É..claro. É proibido, é veneno.
Pode pegar câncer disso.
Bonito, é muito bonito aqui,
não é? -Lindo.
“I love you. I love you.
I love you.”
Iona, posso te dizer uma coisa?
Sim. -Olha, Iona,
não sei como te dizer.
Eu… eu… ” -l need you.”
I need you, Iona.
-O quê? te amo.
Como posso te dizer?
Eu te amo tanto que eu
não posso viver sem você.
O que posso te dizer?
-Por que não me disse antes?
é…fiquei envergonhado.
O que posso fazer?
Pensei que o Messias viria antes
de você me dizer que me ama.
Você realmente me ama?
-Eu sou louco por você.
“A canção do amor,
canção de alegria…”
Podemos ir?
-”canção de uma noiva, lá lá.”
Então, Iona, se você me
ama e eu te amo,
O que estamos esperando?
-O que você quer dizer?
Quero dizer que talvez
devamos nos casar. -Casar?
Acredite, Iona,
eu seria um bom marido.
Viveríamos como
dois pombinhos,
Eu lavaria a roupa por você,
passaria a roupa, jogaria o lixo fora.
Faria faxina duas vezes por dia…
E aí, o que você me diz?
E não sei.
Tenho que pensar sobre isso.
Bem, enquanto pensa,
eu vou pagar.
Yossi, vamos.
-tem um bom jogo.
Podemos ir?
-Por favor.
Sr. Azriel, tenho novidades para você.
-”Azriel” é a tua irmã !
Cadê ela?
-Saiu com o seu irmão.
Para onde foram?
-por aquela rua ali.
Cadê as roupas?
-Estão no carro. -Vamos!
Aceita uma maçã?
-Não, obrigado.
Por que não? Pegue.
Não, depois.
Azriel? -Sim.
-Eu decidi. -Decidiu o quê?
Eu não preciso que você
cozinhe ou lave para mim.
ou jogue o lixo fora.
-Eu não entendo.
Eu farei tudo sozinha.
Eu serei uma esposa
maravilhosa para você.
O quê? Você concorda
em se casar comigo?
Por quê? Já se arrependeu?
Como! Claro que não.
Eu pensei que, por causa do
que aconteceu com o seu pai.
Eu falarei com ele.
Não se preocupe.
É melhor ele não estragar
todo nosso trabalho.
Dê-me a maçã.
-Que maçã?
A que você quis me dar antes.
Eu quis te dar uma maçã?
O que você tem hoje? você
está confuso? Está doente?
Como não ficar doente.
Eu te fiz uma pergunta.
e você não me responde.
-Mas eu te respondi.
Bem, você não poderia
dizer novamente?
Tá bom. Eu que ser sua esposa.
Por favor! Você não pode
sair agora. -Hannuka.
Você não pode sair agora,
de jeito algum. É proibido.
Você não entende. Não
entende. Não pode sair.
O Rabbi não pode ver vocês
dois juntos, ai ai ai! Por favor!
Por favor, Azriel!
-Espere. Eu não compreendo.
Eu estou te implorando!
-Eu só disse olá para ela.
Agora ela se foi.
Bem, eu preciso voltar
para casa agora.
Está bem. Então eu vou com você
e falamos para o seu pai.
Não, é melhor que eu
fale com ele antes.
Não. Acredite,
é melhor que eu vá com você.
Não, você não conhece meu pai.
Dê-me um pouco de tempo
que eu o convenço.
Iona, é perda de tempo!
Acredite, eu te amo, muito!
Eu também te amo, Azriel.
-Sim, mas…
Não se preocupe.
Eu o convencerei. Nos vemos.
Nos vemos. -Espero.
Por favor, diga-me
o que os israelitas
comeram no deserto por 40 anos.
Eles comeram… kosher.
-Kosher? Muito verdadeiro.
Seu sobrinho é consistente.
Rabbi, é de familia.
Mas o que eles comeram
no deserto por 40 anos?
O que eles comeram?
-O quê?
Oznei haman
(N.T. – doce típico de Purim)
Oznei Aman? Bem, estou atrasado
para a oração. Desculpem-me.
Rabbi, Eu gostaria de perguntar…
Não, agora não. Estou com pressa.
A congregação esta me esperando.
Moshe, levante-se
quando sua noiva entra.
Rabbi, eu peço que nos dê
uma data para o casamento.
Em data apropriada.
-Não, agora tenho pressa!
Peço, sr. Salvador, para que
vocês retornem amanhã à noite
com sua esposa e seu sobrinho,
e então falaremos.
Moshon, diga “shalom” para a noiva.
Moshon, Estou feliz em te
informar que estamos convidados
amanhã a noite para a casa do Rabino
para uma refeição de compromisso.
Compromisso não.
Nós apenas falaremos sobre…
É a mesma coisa. -Foi um prazer.
Prazer em vê-lo, Moshe.
Carmela, abra a porta
para eles, por favor.
Iona, por que está triste,
Iona, é assim que o mundo anda.
Toda menina chega a uma
idade na qual precisa se casar.
Não é isso, papai.
-Então o que é?
Eu não o amo.
-Quem? -Aquele Moshon.
Como sabe que não gosta dele?
Você ainda nem o conheceu.
Eu não sei. Simplesmente
não fui com a cara dele.
Ionazinha, todos os pretendentes
que trouxemos não te interessaram.
Isso não é verdade. De um deles eu gostei.
-Sim? Quem?
Azriel. -Azriel?
O herético maluco? Não…
Papai, você não entende.
-Nunca acontecerá.
Não quero escutar o nome dele.
De jeito nenhum…
Shalom, Rabbi. -Está de volta
para botar um olho mau em mim
com os olhos grandes dele?
Mas que olhos grandes
que nada, Rabbi.
Vim apenas solicitar
mais uma chance.
Acabamos. -Mais uma chance.
Acabamos. Não darei minha
filha a um herege jamais. Acabou-se.
Como se diz: “não se deve cozinhar
um cordeiro no leite de sua mãe”.
Ele não cozinhou, Rabbi!
Ele não cozinhou. O que posso dizer?
É por causa do amor que sente
pela sua filha. Ele perdeu o juízo.
Amor? Basta, acabamos.
Minha filha já tem um noivo
e está tudo assinado e acabado.
Mas veja, Rabbi. Que tipo de noivo
pode competir com um santo?
Santo Azriel?
Já vimos outros santos como ele.
Porém, o noivo prometido à minha
filha é um verdadeiro santo.
virtuoso, honesto,
e de boa família.
Rabbi, você precisa ver de
que boa família Azriel vem.
Que família boa
ele poderia ter?
O que posso te dizer.
Eles são todos santos.
Não bebem, não fumam.
Não jogam sinuca.
Realmente uma família de hassidim.
Hassíd é bom, mas
eu preciso me apressar
para a sinagoga e para a reza.
A congregação me espera.
Por favor, Rabbi. Só um minuto.
-Sim? O quê?
O que te peço, mesmo, é se
poderia vir amanhã à noite
com toda a família.
-Estou com muita pressa.
Na sua casa.
-Vamos ver.
Amanhã à noite.
-Vamos ver, vamos ver.
Faça uma “mitzvá”, Rabbi.
-Bem, deixe-me pensar.
(N.T. – caridade)
Amanhã à noite.
-De acordo, amanhã à noite.
Amanhã à noite, de acordo.
Deus do céu…
Amanhã à noite.
Gavri, telefone pra você.
Quem é ela?
-É “ele”.
Shalom colega, Salvador falando.
-Quem? -Salvador.
Ah, como vão as coisas?
-lembra-se que deixou comigo um chequinho?
Vai dar tudo certo, amigo.
Não se preocupe.
Nós… você…em…em…talvez
amanhã você o receba.
Querido, se até amanhã à
noite eu não receber o dinheiro
em espécie, vou ter que dar
um “tratamento”. Até a noite!
Dê-me mais… Alô?
Batem na porta.
-O quê?
Estão batendo na porta.
-Os convidados chegaram.
Venha ajudar-me na cozinha.
há muito o que fazer.
Boa noite, Rabbi.
boa noite!
Uma “ocasião de júbilo”!
-Mr. Hannuka.
Com a ajuda de Deus,
veremos o Messias.
Já posso trazer os parentes?
-Que parentes?
Os convidados do noivo.
Eles esperam do lado de fora.
Que noivo, Rabbi Hannuka?
Houve um terrível engano.
Vocês devem vir amanhã.
Amanhã? -É claro.
Eu mandei Iona avisar Azriel.
Iona? O Rabbi sabe que
Azriel estuda demais a Torah
confunde-se e não sabe
o que está dizendo.
Eu peço mil desculpas,
Rabbi Hannuka.
Desculpas? Mas as visitas
vieram de tão longe,
esperam lá fora
cansados da viagem.
Isto é muito desagradável.
-Muito desagradável, Rabbi.
Mas Rabbi Hannuka, tenho outros
convidados para esta noite.
Vamos juntá-los todos, Rabbi.
-Desculpe-me, Rabbi Hannuka,
Eu te peço por favor não falar do
casamento na frente dos outros convidados.
Deus me livre!
Isso fica entre nós.
Agora, conheça por favor
o tio Jacob Halfon.
Ele criou Azriel desde a infância.
Ensinou-o a Torah
e boas ações.
Aonde você vai?
Venha cá!
Rabbi. -É um prazer conhecê-lo,
Sr. Halfon..
O que o sr. faz?
-Ele é um expert.
Um expert! E em quê é expert?
especialmente em
assuntos etílicos.
Você me dá só um copinho para cheirar
e te digo de qual garrafa ele veio.
O sr. trabalha numa vinícula.
Vinícula, vinhedos,
o que for.
Sr. Rabbi, por favor, conheça
a srta. Ricky. -Rika.
Prazer em conhecê-la, srta. Rika.
O que ela é de Azriel?
Uma prima. Ela é de boa
família, um coração de ouro.
Prima? -Sim, prima.
O que a srta. faz?
Garçonete na sinuca.
-O quê? -Garçonete.
Garçonete? -Rabbi,
Ela quis dizer no tempo livre
ela trabalha como garçonete
no abrigo. Ela serve sopa para os pobres.
Uma grande “mitzvá”!
Uma bênção!
Coração de ouro.
Você ferrou tudo.
Agora mexa-se!
Muito bonita! muito bonita!
Em último, último,
um verdadeiro santo, o noivo, Gavri!
Que Gavri? -Azri! Azri, o noivo!
Seu apelido é Gavri.
O noivo, Azriel, por favor!
Shalom, sr. -Shalom.
Trouxe-lhe um presente.
Família boa. Não há o que dizer!
Ótima família. Sejam bem-vindos!
Por favor, vamos à mesa.
Carmela, temos mais convidados.
Sejam bem-vindos! Espero
que haja o suficiente para todos.
Não se preocupe, Sra.
Nós não comemos tanto.
Além disso, posso ajudá-la
na cozinha. -Eu posso ajudar.
Boa menina! srta. Rika,
Já que vai à cozinha
leve isto com você, por favor.
Boa menina, boa menina.
-Agora, bebamos à família.
Bravo, Moshon. Bravo.
Venha, querida.
Anda, cara, anda.
As flores, tio.
-Está bem. Vamos.
Você decorou tudo,
não é?
Sr. Rabino!
Sejam bem-vindos!
-Boa noite, Rabbi!
Peço desculpas pelo atraso.
Conheça minha esposa, Geraldine,
acabou de chegar dos EUA.
É um prazer.
-Moshon, o sr. conhece.
Como vão todos.
Eu peço mil desculpas, sr. Salvador.
Aconteceu algo inesperado.
O que foi? A noiva está doente?
-Deus me livre.
Surgiram visitas inesperadas.
São parentes, família.
Ah, graças a Deus.
-Tive de recebê-los.
Espero que não incomode vocês.
-Ao contrário, sr. Rabino.
Quanto mais gente na casa, maior será
a alegria; e nós ainda os conheceremos.
Muito grato.
Por favor, sr. Salvador,
Eles não sabem nadinha
do encontro.
Eu realmente peço que não
mencionem o “shiduch” diante deles.
(N.T. arranjo amoroso)
Muito sábio.
Segredo guardado.
Muito obrigado. Entrem, por favor.
-Please, Geraldine.
Entrem! Entrem senhores!
Rabbi, esse é o melhor
dia da minha vida.
Esperei esse dia por 20 anos.
Por favor todos, sejam
bem-vindos à minha casa…
Entrem, entrem! Por que estão
esperando do lado de fora? Por favor, entrem!
Estes são velhos amigos.
Por favor, sentem-se.
Sentem-se, senhores.
Façam o favor de se
sentarem, senhores.
Senhores, deixem-me apresentá-los.
Rabbi Hannuka, sr. Salvador.
Sr. Salvador. sr. Halfon.
Azriel… -Moshon. -Moshon.
Por favor, senhores.
“Abençoado o Sr. nosso Deus,
que nos deu o pão” -Amen.
A bênção do alimento não é o suficiente.
Devemos também pedir
a bênção pelos noivos.
Levante-se o noivo
e façamos a bênção.
Ele que te dar a bênção.
Por que você se levanta?
Eu falei para o noivo se levantar.
-Eu sou o noivo.
Você queria, né? Queria! -Está rindo de quê?
-Quem iria se casar com você, um babaca?
Eu sou o noivo da Iona!
-Você é o noivo?
É claro que ele é.
Quem mais? Você?
Claro que não!
Azriel é o noivo.
Rabbi, o que está havendo?
Quem são essas pessoas?
Pensei que fossem seus parentes.
Sr. Salvador, acalme-se.
Eis a comida. -Levante-se!
Impressione a noiva.
Oh meu Deus!
Não se preocupe! Não é nada.
Srta. Rika, por favor
enxugue bem se puder.
Moshon, pode comer!
Sentem-se, silêncio e vamos comer!
Não aconteceu nada, sr. Salvador.
Temos mais peixe.
Carmela, traga mais peixe
da geladeira, por favor.
Srta. Rika,
O outro lado também.
Realmente, srta. Rika.
Não poderia ter mais cuidado?
O que posso fazer?
Foi um acidente.
Iona, traga uma esponja,
por favor.
Nada aconteceu.
Está tudo bem.
Meu bom Deus!
-Que ódio! É um escândalo!
O que faço agora?
Veja com estou parecendo!
Acalme-se, sr. Salvador.
Nada aconteceu por maldade.
Agora, vejamos se o seu sobrinho
melhorou o conhecimento da torah.
Pergunte o que quiser.
-Vamos ver.
Diga-me, onde Moisés
recebeu os dez mandamentos?
Levante-se quando falarem
com você. Levante-se!
Desculpe, mas qual era a pergunta?
Em que lugar Moisés recebeu
os dez mandamentos?
Onde recebeu…
-Os dez mandamentos.
Quem? Moisés?
-Moisés! Moisés!
Não escuto. O quê?
Monte! -Monte Tabor.
(N.T. montanha da Galilea)
Um total ignorante..
-Que Deus proteja os tolos.
Um ignorante na pátria.
Já Azriel, um erudito da Torah!
Sr. Rabbi! O que está havendo aqui
Pensei que viemos acertar o casamento.
Espere! O honrado
Rabino ainda não decidiu.
Com esses dois noivos tão brilhantes,
é, de fato, uma decisão difícil.
Está certo, O sr. Halfon
tem razão, sr. Salvador.
Não me pressione.
É uma decisão difícil.
Bebamos um gole ao rabino.
À vida, Sr. Halfon! À vida!
“Quem esperaria…?”
-Rabbi! Rabbi!
“…Deus abençoe Israel…”
-Sr. Rabbi, eu peço ao sr.!
Rabbi, viemos concluir
os planos do casamento.
Por favor, sejamos sérios.
” -…nada maior que a Torah.”
Rabbi, o sr. precisa
me escutar.
“Quem esperaria…?
…Deus abençoe Israel!”
Você quer isso de volta?
-Quanto vai custar? -É de graça.
Desista da noiva
e eu desisto da dívida.
Então vamos fazer um jogo.
-Por toda a dívida?
A dívida e a noiva.
-O quê?
A dívida e a noiva.
-Amanhã, às quatro.
E se você não aparecer?
-Quem não for perde.
Sim, Azri?
-Posso falar com o sr.?
Abra seu coração.
É sobre… -Minha filha.
Sabe que eu… -Ama Iona.
-Muito mesmo.
“Água demais não dilui o amor.”
“…e rios não podem lavá-lo.”
Sabe, pensei e repensei o assunto.
e depois de falar com a
minha esposa, Carmela,
nós decidimos que
vocês devem se casar.
O quê? O sr. concorda, Rabbi?
Sim, e em duas semanas a partir
de hoje teremos o casamento.
Pode avisar à sua família.
Que Deus o abençoe.
Obrigado, meu Deus.
Para onde vocês vão?
Por que você está desmontando o taco?
Ainda faltam dois minutos para as quatro.
Ele ainda pode vir.
Vou chamá-lo! Ligarei para ele!
Você pode ligar até depois de amanhã.
Nós já vencemos.
É claro que ele não virá, tio.
Olá. Estou incomodando?
Talvez você conheça meu irmão
Seu nome é Gavri.
Cuidado, tio.
Ele está disfarçado para nos tapear.
Cara ou coroa?
Quem, eu?
-Cara ou coroa?
-Eu começo.
Diga-me, sabe se meu irmão virá aqui hoje?
-Hã? -Te perguntei se ele vem!
Largue! Largue isso um instante!
Responda-me! Meu
irmão virá aqui hoje?
É muito importante para mim.
Sabe que vou me casar
em duas semanas?
Vamos ver quem
é que vai se casar.
Sua vez. Jogue!
É para eu bater na branca?
-Jogue! Sem truques, jogue!
Ele já chegou.
Afasta, afasta.
Parabéns. Você ficou.
com o cheque e a noiva também, de troco.
O que de troco?
Você ganhou o jogo e a noiva.
Venha, Moshon. -Azriel, você…
Tio, o que aconteceu, tio?
Venha. Vamos lá fora tomar um ar!
Vamos tomar um ar, tio.
Azriel, acredite em mim,
você não entende.
Foi tudo feito por você, de verdade!
Você ganhou a noiva.
Azriel, escute! -Deixe-me!
Eu não quero te ouvir.
Azriel, acredite em mim!
Tudo que fiz, fiz por você!
O jogo também, fiz por você.
Eu com a Iona
por duas semanas por você.
Ela ficou convencida
de que eu era você.
Acredite Azriel, fiz isso
para que Iona fosse sua.
Então, Iona ama você, não a mim.
Fique parada!
Não aguento mais, mãe.
-tenho que acertar cauda.
Quero que você seja a
linda noiva esta noite.
Queria que a noite chegasse logo.
Gostaria de que tudo
já tivesse acabado.
Só espero que o
noivo chegue na hora.
Há dias que não o vemos.
-Não se preocupe. Ele virá.
Ele é tímido. Com certeza deve
estar animado. -Animado, sei.
Cebolinha por 3 liras.
Olá! -Posso ajudá-lo?
-Onde está Azriel?
Eu não te conheço.
-Não, você está enganado.
Onde está Azriel?
-Eu não sei.
O que você quer dizer com
não sabe. Ele trabalha aqui!
Ele sumiu há duas semanas.
-Duas semanas?! Ah, merda!
Você está certo de
que não te conheço?
Estivemos na mesma
turma na escola. -Escola?
Ele não está ali, né?
Azriel! Azriel!
Ele não está.
E aí? O casamento será
daqui a três horas!
E aí? E aí?! Se não o encontrarmos
você irá no lugar dele.
Como quem?
-Como o noivo.
Sejam bem-vindos! Onde estiveram?
Ficamos muito preocupados.
A noiva está esperando. Entrem
depressa. Ela está muito preocupada.
Por favor, senhores!
-Começou? -Num instante.
“Abençoe o Senhor, nosso Deus…
“Abençoe-O e Seu nome…
“Que santificou o povo de Israel
com o rito do casamento…”
Beba o vinho, por favor.
Dê de beber à noiva.
Mazal tov
(N.T. – Boa sorte)
Honrado Rabbi, de coração
congratulo o sr.
Ficaria muito feliz se o sr. celebrasse o
casamento do meu sobrinho, Moshon.
Ele está aqui, com a
mulher que ele ama.
Moshon, diga olá
para o Rabbi. -Olá.
Riky, diga olá
para o Rabbi. -Olá
Lembra-se de mim? Sou seu primo.
De onde você caiu, dos céus?
Vamos brindar, docinho. -Sally!
“Mazal tov” sr. Rabbi.
-Obrigado. Sejam bem-vindos.
Eu acho que o conheço o sr.
Você é da família do noivo?
Não, da família do “shadhan”.
(N.T. – casamenteiro)
Rabbi Hannuka?
-Sim, somos parentes, primos.
Aonde ele está?
Por que não veio?
Ele sofre de angina. Suas amídalas
incharam. -Eu sinto muito.
Faça-me o favor: diga a ele
que estimo sua rápida melhora.
Obrigado, Rabbi.
Eu logo direi a ele.
Ele também me pediu para
lembrá-lo, como o sr. sabe…
ele trabalhou duro para este encontro.
Ele pediu por uma taxa de serviço.
Ficamos em quanto? -200 pratas.
-O quê? -Liras.
200 liras. Ele merece.
Ele teve um trabalho muito duro.
Por favor, diga a ele que
estimo sua pronta recuperação.
Até logo, Rabbi.
-Até logo. muito obrigado.
Sr. Rabbi!
Esqueci-me de dizer.
Rabbi Hannuka me pediu
para dar esta comissão como
presente ao jovem casal.
Obrigado. Obrigado.
-Que eles tenham boa sorte.
Espero que ele melhore logo.
-Ele vai ficar bom, Rabbi.
Ele vai melhorar,
não se preocupe.
Gabriel! Venha cá!
Iona, conheça meu
irmão Gavriel.
Seu irmão? -Prazer em conhecê-la?
-Como nunca te vi em outras ocasiões?
Não deu.
-Ele mora no exterior.
Ele veio especialmente…
para o nosso casamento.
Foi? -Sim.
Tomei um vôo especialmente.
só para desejar felicidades a vocês.
Tenho que voltar imediatamente.
Por quê? Espere. A festa
ainda não começou.
Para mim já acabou.
Belo vestido!
Até logo.
-Até logo.
“Esta noite, esta noite, esta noite;
que noite feliz!”
Esta noite nós viemos comer e beber.
“Vamos dançar e cantar nessa noite.
“Estamos fazendo uma festa esta noite.
Vamos comer e beber a noite toda.
“Dançaremos e cantaremos nesta noite.
“Todos batam palmas e a
alegria será duas vezes maior!”
“Todos batam palmas e a
alegria será duas vezes maior!”
“Todos batam palmas e

Categories: Legendas para Filmes | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

Barely Legal 2006 Romanian

movie image

Download subtitles of Barely Legal 2006 Romanian

Alo, Bertrand, eu sunt.
Mă urc în avion.
La Livorno, și niciodată…
La Livorno.
Ascultă, Bertrand…
Mă urc în avion, Bertrand.
Din punct de vedere teoretic,
în această după-amiază.
Nu, am găsit un zbor “low cost”.
Da Bertrand.
La ce oră e audierea?
Bine, Bertrand.
Ora 3. Bine, Bertrand.
Te anunț când voi ajunge.
Mai târziu.
Mai târziu.
Nu se poate.
Nu mă vezi că sunt aici.
Stai pe locul meu.
Mai sunt locuri libere.
Poate, dar asta e locul meu. 11 D.
În Airbus A321, este 1B.
Dar în 737, este 11 D.
Atunci îmi voi schimba locul.
Acestea sunt picioarele mele.
E cam înghesuit.
Cine mi-a pus geanta aici?
Nu știu.
Doamnelor și domnilor,
nu putem controla sistemul muzical.
Ne cerem scuze,
pentru neplăcerile create.
– Ești din Venezuela?
– Da.
Acolo se va întâmpla.
Stai puțin…
Prietenul meu este breton.
Facem un documentar audio-vizual.
Am vrut să-l facem în Venezuela.
Dar nu am obținut finanțare.
Am completat cererea,
am pus-o la poștă și…
Despre ce?
Despre tot ce se întâmplă acum.
În general…
Am păduchi.
Este o abordare “antiviolența”,
și suntem împotriva mâncării nesănătoase.
Este o otravă.
Ca venezuelean, trebuia să ști.
Piersicile, de fapt,
coaja piersicilor,
pesticidele pătrund prin coajă.
Dacă mănânci piersici cu coaja,
poți să intri în menopauză.
Atenție, vă rugăm!
Din cauza unei probleme ușoare,
decolarea se întârzie cu 15 minute.
Zborurile “low cost” sunt renumite,
pentru întârzieri.
Eu sunt Frank.
Ceva de băut, doamnă?
Da. Un pahar cu apă.
– 2 euro, te rog.
– N-am înțeles…
2 ore întârziere, 2 euro.
Deci, o întârziere de 10 ore,
face 10 euro. Așa merge?
– Mai doriți apă.
– Păstrează-ți apa ta.
Mi-a sete, ce se întâmplă?
– Mi-e sete.
– Nu pentru 2 euro. Citește!
Tuturor le este sete.
Nimeni nu servește băuturi.
O băutură, domnule?
Așteptăm de 2 ore.
O băutură?
Il auzi pe nebunul acela, cu telefonul?
Nu este foarte discret.
Face parte dintre aceia…
Mai încet acolo, cu telefonul, vă rugăm!
E nebun.
Vorbește atât de tare.
– Suntem turiști, plătim…
– Telefonul!
Sunt așa un idiot.
E un pitic.
Și ce-i cu asta?
E un pitic. Tipul de acolo…
E un pitic.
Și ce dacă.
Nu pot să-i spun unui pitic
să vorbească mai încet.
Uite, ceva de băut.
Știți când vom decola?
Nu mai rezist.
Recepționat, Toufik.
Am crezut că teroriștii
au pus mâna pe avion.
Glumesc. Scuze.
E și meseria mea..
Nu-i ușor?
Cunosc problema.
Am fost pilot la Air France.
35.000 de ore de zbor.
35.000 de ore.
Chiar pe unul dintre acestea.
Când mi-au oferit pensia anticipată,
am spus imediat da.
E mai bine pentru viața de familie.
Sunt singur acum, dar este mai bine.
În sfârșit… acum.
Sunt liniștit.
Prea liniștit.
Și cum se spune: “un zbor ușor”.
Deci tu ești venezuelean.
Este extraordinar.
Te-am întrebat pentru că
am cunoscut un mexican.
Numele lui este Jorge.
Nu-ți spune nimic?
– Nu.
– Dar…
Da, dragă.
Ești bine?
M-am plictisit.
Ar trebui să-mi cer scuze?
Ești nebună?
Poate să ne audă.
Vrei să întreb când vom decola?
Exact cum te-am întrebat.
Când vom decola?
Nu știu.
Ai afaceri urgențe la Paris.
Da. O ședință cu conducerea.
Pentru restructurări.
Deci, dacă nu voi fi acolo…
– Nu e grav.
– Dacă nu voi fi acolo…
Spui că decolarea,
a fost amânată la Djerba.
Nu ar fi trebuit să fiu în Djerba,
– Nu e același lucru.
– Nu.
– E așa cald.
– Cu ce te ocupi?
Ceva plictisitor.
Spionaj industrial.
Da, vă rog.
Este atât de cald.
Este din cauza căldurii.
Te urmăresc de două ore,
și m-am întrebat dacă…
Joci Crapette?
Jocul de cărți.
Da, jocul de cărți.
– Sigur.
– Da? Mulțumesc, doamne.
Cu fața în sus sau cu fața în jos?
Revin imediat.
La naiba, la naiba!
Atenție vă rog! Din cauza
unor probleme cu operatorul de zbor,
Suntem în imposibilitatea de a decola.
Lobud Jet Airlines regreta
neplăcerea, dar nu este vina sa.
Adevărul este,
că ne ascund adevărul.
Credeți asta?
Ce va face să credeți asta?
“A existat De Gaulle?”
Asta nu se poate.
Este scandalos.
Așteptăm de ore întregi…
pentru a ne debarca.
La miezul nopții.
Cine dracu’ vă credeți?
E din cauza operatorului de zbor.
Nu este vina noastră.
Dar am plătit, 90 de euro de persoană.
Nu. Eu am plătit numai 45 de euro.
Am rezervat cu 6 luni în urmă,
fără bagaje și plata în numerar.
Vă rog.
Suntem toți în aceeași barcă.
Dacă aș putea decola, aș face-o.
Atunci fă-o!
Am aprobarea de zbor.
Ne-am realimentat.
Dar operatorul…
Nu ne mai întinde nervii.
Asta sună nebunesc, dar trebuie
să plecăm de aici imediat.
Ce-a spus?
Nu vorbesc limba germană.
Am înțeles.
Sunteți psihopați.
De ce?
Ați stat toți și ați ascultat-o pe aia,
și acum sunteți nervoși.
Anterior, a fost un impuls.
Nu pot să-mi controlez impulsurile.
Nu pot să suport urletele.
De exemplu, când era să mă înec,
n-am putut să chem salvamarul,
ca să nu-l deranjez.
Urlau toți în spatele meu.
Un singur lucru mă face
să mă aprind ca un fitil…
când cineva urlă la mine,
sau mă calcă
pe degetele de la picioare.
Mă tem rău de șobolani,
și de șoareci.
Stați puțin…
Trebuie că toată lumea
să se calmeze.
Eu sunt un pilot.
De fapt, nu mai sunt,
dar știu despre ce vorbesc.
Să fie concediați OZ.
Ce este un OZ?
OZ, operator de zbor. Echipajul.
Încetați să vă mai bateți joc de noi!
Doamnelor și domnilor,
Am vești bune.
Drept compensație,
vă oferim un ceai de mentă.
Destul cu rahatul!
Suntem în Snafu de 7 ore.
Deci, spune-le:
dacă nu ne plătesc drumul înapoi…
vom ocupa avionul.
Este clar?
Ce faci?
Aplauzele, sunt evidente.
Un semn de aprobare.
Nu-i așa?
Vom vedea noi…
când vom ajunge acasă.
Ascultați-mă! Autoritățile…,
în ciuda promisiunilor lor,
și a dialogului cu pasagerii,
ne-au împiedicat întoarcerea acasă.
Deci, vom vota!
Cine este,
pentru rechiziționarea avionului?
Cine este împotriva?
Cine este neutru?
Bine. Rechiziționarea este aprobată!
Ai văzut?
Desigur că nu ai văzut nimic.
Într-o secundă,
Bine făcut.
Toți împreună, acum!
Suntem cei mai buni!
Și nu părăsim avionul.
Suntem băieți buni!
Suntem bine și sănătoși!
Vom confisca avionul.
– Te simți bine, Guy?
– Da, slavă Domnului.
Ști ceva, Maude?
Mereu am vrut să fiu de stânga.
Am câștigat!
E ziua mea norocoasă.
Nu vei interveni?
Nu, sunt încă în vacanță.
Pot să facă ce vor.
Nu mă interesează.
În niciun caz.
Sigur că da.
Ce e chestia asta cu confiscarea?
Ce vreți să faceți acum?
Să stați în avion, și apoi?
Până la urmă, tot veți coborî.
Și dacă vom decola?
Știi cum să pilotezi un 737?
El poate.
Ce aveți de gând?
Sigur, cunosc acest avion.
Mai ales pe acesta.
Am zburat 35.000 de ore pe el.
35.000 de ore?
Sus și jos.
Cu micul meu termos de cafea.
Mirosul de combustibil
de avion, dimineața.
Dar… Asta a trecut.
Dacă ar depinde de mine…
Eu v-aș duce acasă.
Asta pot face.
Cât timp am fost blocați aici?
7 ore.
7 ore și 10 minute.
Să vă ia naiba!
Sigur! Este pilot.
Preia controlul și vom decola.
Copii, sunteți ridicoli.
Ce se va întâmpla acum?
După toate aparențele…
În termen de 2 ore ne vor lua gâtul.
E prea mult.
Apoi ne vor arunca la șobolani.
La șobolani.
Ca atunci când a murit Giscard.
Giscard nu e mort.
Asta e ceea ce spun ei.
APU verificat? Verificat.
Viteza, verificată.
V-ați pierdut mințile.
Îmi salvez pielea.
Vă mulțumesc.
Vă mulțumim pentru venire.
Unde te duci? Stai aici!
Căpitanul poate are nevoie de tine.
Eu sunt căpitanul.
Ai fost.
Un pilot pensionar,
are grijă de o fostă stewardesă?
Depinde. Pentru ce…?
N-am înțeles.
Nu asta am vrut să spun.
Faceți ce vreți. Eu plec.
Așa vorbești cu…?
Asta a fost înjositor.
Acest lucru este o nebunie.
Aprobarea pentru decolare.
Slăvit fie Allah!
Totul pregătit pentru decolare.
Am înțeles Ronan, Alpha, Bravo…
Chem 02.
Să aveți un zbor ușor.
Bună treabă.
Acum du-te la locul tău.
În curând vom decola.
Căpitanul Jean-Claude Bordier vă vorbește.
Vă rugăm să vă prindeți
centurile de siguranță.
Suntem pregătiți să zburăm
către Paris Beauvais.
Vă mulțumesc că m-ați ales pe mine.
Sper să vă bucurați de acest zbor.
Ne pregătim pentru decolare.
Tu putoare mică…
Ți-am tras-o, dulceață!
Uite așa!
Acest lucru este nebunie.
Mă simt atât de bine.
Tu putoare mică.
Mă simt bine.
Tu putoare mică.
Mi-a fost dor de tine.
La naiba, microfonul…
Avocado, curry, burrito…
Cu plăcere.
O răcoritoare?
Vin spumant?
– Nu, mulțumesc.
– Domnul?
Nimic. E acidulat…
Asta da viață!
– Cartea dvs. de suflet?
– Nu.
Învăț limba arabă.
Este o limbă extraordinară.
Este plină de expresii interesante.
De exemplu… Dacă ți-aș spune…
Nu-i așa că este frumos?
Asta înseamnă:
“cât costă un litru de petrol”.
Este foarte util.
Ce veți face acum?
Ca și dvs. Mă duc acasă, la Paris.
Caut un loc de muncă.
Sunt acolo mulți spioni șomeri?
Cine v-a spus că am fost un spion?
Da, e adevărat.
Dar de spionaj industrial.
Nu e foarte palpitant.
Am furat brevete
de aparate de uz casnic.
Departe de James Bond.
Nu ar trebui ca spionii
să fie discreți?
S-a inventat un fier de călcat
care să nu picure?
Atunci nu trebuie să fiu discret cu dvs.
Eu sunt profesor de geografie,
la un liceu din Sable-sur-Sarthe.
Mă simt într-un loc nepotrivit.
Relaxați-vă. Respectați harta
și fixați-vă câteva repere.
Pot să vă cer o mică favoare?
– Da.
– Dacă nu vă deranjează…
Atenție, vă rugăm!
În caz de urgență,
Ieșirile de urgență sunt situate în față,
în centru și în spate.
Luminile de pe coridor,
vă vor ghida spre aceste ieșiri.
Centurile de siguranță se închid,
se ajustează și se deschid, în acest mod.
În caz de decompresie a interiorului,
o mască de oxigen
va coborî automat în fața dvs.
Trageți masca, o puneți pe față,
și respirați normal.
Dacă este necesar, trageți vesta de salvare,
Închideți catarama curelei ai ajustați-o.
Umflați vesta, numai în afară aeronavei,
trăgând de șnurul roșu.
Fluierul atașat la vestă, poate fi folosit
ca un semnal de avertizare.
În caz de aterizare urgență,
deplasați-vă spre ieșiri.
Echipajul vă va arăta cum se face.
Vă deplasați spre ieșire,
fără grabă,
și vă dați drumul jos,
pe topogan.
Vă mulțumesc pentru atenția dvs.
Dacă tipul minte…
Poate nu a pilotat niciodată un avion.
Acum e prea târziu!
Avem o înțelegere cu el.
Tu ești șeful acum.
“Tu ești șeful acum.”
Îmi place.
Vă supărați dacă schimbăm locurile?
De ce?
Al meu s-a stricat,
deci, puteți să-l aveți dvs.
Dar i-ați spus tânărului,
că 11 D, este locul dvs.
Dar dacă s-a rupt, il prefer pe 11E.
Dar asta este locul meu.
Am de gând
să trag un pui de somn.
Dacă dorm
mai mult de 4 minute, mă treziți.
Poncho-ul meu de călătorie.
Nu mai mult de 4 minute!
Pentru a preveni desincronizarea temporară.
Este foarte important..
E numai o oră diferență de Franța.
Nu vă aud. Am urechile acoperite.
Cum vă numiți?
Asta nu e un nume.
Aveți dreptate.
Aveți o altă alternativă?
Nu știu.
Îmi place Marie-Pierre.
Marie-Pierre nu e rău.
Da, Marie-Pierre e frumos, ca tine.
– Și pe dvs.?
– Dagobert.
Ar fi trebui să știu asta.
Auziți ceva?
Sunetul din căști.
Da, dar nu mă deranjează.
Mă deranjează pe mine.
Mă înnebunește.
Stați puțin. Revin imediat.
Ați putea…?
Ați putea opri chestia asta.
Se aude până acolo, în spate.
Îmi pare rău. O opresc.
Da. Mulțumesc.
Mulțumesc mult.
Ce aveți cu el?
E un pitic. Înțelegeți?
Nu-i pot spune nimic. E pitic.
Ce idiot sunt!
Ce noroc că a avut
căștile pe urechi.
Nu credeți că exagerați un pic?
– Ocupat!
– Pardon.
Am avut un vis ciudat.
Unde mergeți?
– La toaletă.
– Stați jos.
Și cum să fac în chestia asta?
2 minute, sau sparg ușa.
– Mulțumesc.
– Nu-i nevoie.
– Ce?
– Trezirea!
– Au trecut 4 minute.
– Ești nebun, dormeam.
Da, dar dvs…
Pentru numele lui Dumnezeu.
Ți-ai pierdut mințile?
Dar aia are păduchi.
Ești bine?
Un “gol de aer”.
E un curent de aer care face avionul
să piardă brusc din altitudine.
– Totul în ordine?
– Nu. Deloc.
Deci, nord-est, 347.
– Pot să ajut cu ceva?
– Așteptați, așteptați!
Vremea e rea.
Suntem îndrumați spre F-K-F.
Adică Figari, în sudul Corsicii.
Știu. Mulțumesc.
Nu e nicio rușine.
Dacă doriți ceva…
Sigur, nicio problemă. Vă voi înștiința.
Urmați stewardul. Mulțumesc.
300… 300…
Vă pot ajuta?
Nu, mă descurc.
De ce?
– Nu. De fapt…
– De ce?
Pentru că, ce?
– Pentru că, din greșeală, sunt un pitic?
– Nu!
Nu, nu de asta.
Ciudat, eu nici nu am observat asta.
Nu, nu e asta…
Mie îmi place să ajut.
Așa sunt eu. Este natura mea.
Sunt altruist.
Părinții mei au fost altruiști,
din tinerețe,
iar eu le urmez stilul..
Nu, nu…
Nu se mai poate,
cu atâtea turbulențe.
Fără niciun avertisment.
Sunteți bine, domnule?
Se doarme aici, liniște…
Ați fost vreodată
în Sable-sur-Sarthe?
N-am fost în mizeria
din Sable-sur-Sarthe.
Eu am fost însumi o mizerie,
la fel ca Sable-sur-Sarthe.
Doamne, mi-ați făcut-o din nou.
– N-am făcut nimic.
– Ba da.
Doamnelor și domnilor,
căpitanul Bordier vă vorbește.
Vă rugăm fixați-vă centurile de siguranță.
Vremea nefavorabilă, ne obligă,
să aterizăm la Figari,
în Corsica de sud.
Dați-mi mâna.
Asta mă liniștește.
Este minunat.
Doamnelor ai domnilor, căpitanul Bordier.
Bine ați venit în Franța.
Am ajuns.
– Nu vă scoateți masca?
– Ba da.
– Ați plâns.
– Nu.
– Ba da.
– Nu.
Cu siguranță.
Mi se întâmplă când cred că voi muri.
Asta nu e de teapa unui șef.
Am dormit mult.
Așa e.
Am încercat să vă trezesc.
De ce nu m-ați trezit?
Na va pasă. V-am spus
să mă treziți după 4 minute.
Au trecut 45 de minute.
Cum explicați asta?
Nu v-a păsat?
Am ajuns. Treziți-vă.
Am scăpat de paranoici.
Am aterizat,
dar nu am ajuns acasă.
Soarele mă face să strănut.
Mulțumesc. Mi-am dat seama.
Sunt cămile în Corsica?
La naiba.
Ce inculți sunt corsicanii ăștia.
Eu, nu am vrut…
M-am săturat de inculți.
M-am conectat
la coordonatele Figari Corsica-Sud.
Prea la sud.
Ce se întâmplă?
Nu știu.
Nu înțeleg.
Unde ne găsim.
Nu știu.
Nu înțeleg.
Nu înțeleg.
În sfârșit…
după estimarea mea…
Nu știu unde suntem.
Cum vă numiți?
De ce nu decolăm din nou?
Ei bine, pentru că…
din cauză că…
această rasă de… cămile…
rezervoarele, ne blochează pista,
de decolare.
Cămilele sau rezervoarele?
Cu un alt copilot,
nu am fi fost aici.
Stați puțin…
Eroarea e omenească.
Jean-Claude este o eroare.
Stați puțin.
Să găsim o soluție.
Întrebarea este,
cum am ajuns aici?
Chiar dacă știm cine a avut proasta
idee de a deturna avionul.
Stați puțin…
Ați fost cu toții de acord cu mine.
Glumiți acum.
Toți m-ați aplaudat.
Nu am fost toți de acord.
Sunt unii cu arme acolo.
Chiar mai multi.
Trageți rulourile jos.
Trebuie să le arătăm
că avem curaj.
Periculos este, ceea ce au făcut ei.
Străin nu înseamnă sălbatic.
Este banal.
Violența nu este,
întotdeauna unde pare a fi.
Voi creați pericolul.
Pentru că vă este frică.
– Ce gramatică îngrozitoare.
– De acord.
Hai să vorbim cu ei.
Umanismul stă în natura noastră.
Sunteți sigură că…?
Gwen, vino!
Hei, voi acolo!
Ce mai faceți?
Am sosit aici…
Vrem să vorbim cu…
cu voi toți. Nava… pacifistă…
– Nu este o americană.
– Așa cred.
Închide ușa!
– Care este numele tău?
– Dă-te înapoi.
– Care este numele tău?
– Jean-Claude.
Închide ușa, Jean-Claude.
Închide ușa!
– Jean-Claude!
– Ajută-mă!
Au tras în noi.
Toată lumea în partea din față!
Piciorul meu!
Acest poponar nesimțit,
fiu de cățea.
– Ești bine?
– Adu un medic!
Dacă ar fi unul în avion…
N-ai plecat încă?
Cămașa ta! Voi face un garou.
Este Lacoste.
Cu scutire de taxe.
– Este un fals.
– Nu este.
Emblema lui Lacoste este o broască.
Dați-vă înapoi!
Are nevoie de aer.
Lăsați-mă să trec!
– Mai încet!
– Îmi permiteți? Lăsați-mă să…
Mă auziți?
Are nevoie de un medic.
Nu ești medic?
Un fel de… Fac pedichiură medicală.
– Atunci ocupă-te!
– Încerc să ajut.
Atenție, că are păduchi.
Avem o problemă.
Asta nu e o problemă,
e un cadavru.
– Ești bine?
– Sunt în regulă.
Sunt alergic la cadavre.
Nu-i spuneți prietenei lui, sau celorlalți.
Vor intra în panică.
Ești sigur?
Mă scuzați, dar…
Da, vor intra.
– Voi urla.
– Nu.
Va fi bine.
– Vei fi bine.
– Nu voi fi bine deloc.
Are alergie la cadavre.
Este mort?
Să spunem că, nu mai este
complet în viață.
A fost…
Ce doriți? Calmați-vă!
– Nu-mi pot aminti.
– Ba da. Poți.
Cum îi merge la față?
Este bine. Nu-mi place să fiu așa.
– Are dureri mari.
– Da, dar este bine.
Asta mă duce la nebunie.
Acum știu.
Avem oameni înarmați la bord.
Cine-i șeful?
Aș zice că eu, dar am
colesterolul ridicat.
Aș fi zis că eu sunt,
dar stai în fața mea.
Îmi pare rău.
“Curajul adevărat este atunci
când il simți cât mai puțin.”
Jules Renard.
Cât costă un litru de petrol.
Eu sunt.
Eu sunt șeful.
Mă vor omorî.
Sunt doar purtător de cuvânt.
Tu ești șeful.
Vreau să…
Vreau să negociez pentru apă
și pentru debarasarea pistei.
Din evenimentele istorice…
Unde strălucirea vitejiei,
Ne-a dus la moarte,
Aici stă cu claritate,
Cu transparență profundă,
De la prezentul tău iubit,
Comandantul Che Guevara…
Pot să mă așez?
Ești bine?
Mi-e foame.
Nu este deloc sigur
că se va întoarce.
Așa credeți?
Chiar are…
o șansă foarte mică.
Știu la ce vă gândiți.
Pentru că sunt o stewardesă?
Ba da, asta este.
Dacă aș fi fost un rabin…
Ar fi fost foarte amuzant.
A te amuză este inutil.
Fetele ca dvs. sunt rare.
În ce sens?
De obicei, discuțiile cu stewardesele,
nu ajung la înălțimi mari.
Numai dacă vei
ierta jocul de cuvinte.
Dar conversațiile cu piloții, care…
Asta e bună.
– Foarte amuzant.
– Cum vă numiți?
Nu mă pot imagina
împreună cu Jean-Claude.
Pe mai târziu.
Pe curând.
“Cum se poate muri cu stil”
Totul a început cu o ceartă.
La un sfârșit de săptămână.
Ne-am spus unele lucruri teribile.
Știți din ce cauză?
Modemul pentru internet,
a fost deconectat timp de 3 luni.
Deci, fără TV, fără internet, fără telefon.
Deci, ne-au lipsit toate acestea.
Nu TV, nu internet, nu telefon.
La ce te puteai aștepta?
Ea a cerut divorțul.
A primit custodia copiilor,
și s-a mutat.
Internetul a funcționat din nou,
ca un miracol.
Dar nu am mai avut nevoie de el,
de când mi-am văzut copii în…
în Sable…
În general, a mers destul de bine.
Sunt cooperativi.
Mi-au dat apă.
Dar doresc două mici lucruri.
– Nu și ventilatorul.
– Au spus totul.
Inelul mamei mele,
primit pe patul de moarte.
Îmi pare rău.
– Este pentru amândoi.
– Nu.
Nu și dvs.
În niciun caz.
Au spus totul.
Nuci nu mă gândesc la asta.
Asta este decadent.
Al doilea lucru este,
și aici sunt de neclintit…
Doresc să le predăm…
Stați puțin…
Este oribil. Sigur că da.
Nimeni nu susține contrariul.
De ce? Pentru că este oribil.
Dar, ținând cont
că nu au cerut prea mult…
Vom preda femeile.
Stați puțin.
Aș vrea să mă predau eu.
Nu, asta e oribil.
Este oribil, dar acum…
Ți-ai pierdut mințile?
Ce josnic.
Este murdar,
Chiar și numai să te gândești,
să sacrifici pe unul dintre noi.
Lăsați-mă să-mi termin fraza.
Ei doresc femei.
Și bărbații.
V-am avertizat că n-am terminat.
Nu o să mi-o tragă mie, Tonton Macoute.
Îmi pare rău că sunt crud,
dar ei ne cred, niște păsarele.
Toată lumea să tacă!
Mă numesc Alain
și sunt polițist.
Până acum am fost în vacanță.
Dar vacanța s-a terminat.
Sunt înapoi la datorie.
Așa că pregătiți-vă pentru o luptă.
Împotriva acestor piei roșii.
Pe ei!
Să-i omorâm pe nemernici!
Parcă erai pentru nonviolență?
Sigur, dar ca să fi un nonviolent,
trebuie să cunoști violența.
Acest polițist le-a sucit mințile.
Încetați… acum!
Tu… Vino!
Nu mișca, împuțitule!
De ce n-ați sărit înainte?
Îmi pare rău, a fost
o inițiativă personală, camarade.
Nu am avut starea de spirit necesară.
Acum ce facem, șefule?
Da, ce facem…?
Ce facem?
Propun să votăm, dar…
Să decidem cu privire
la următorul bordel?
Numești salvarea vieții mele “un bordel”.
Mulțumesc mult.
N-am vrut să spun asta.
Am o idee.
Șeful vostru este luat…
Cum se spune ostatic?
– Să te ajut?
– Nu, tu traduci.
Dați-ne mâncare și băutură,
și debarasați pista.
Dacă nu, il ucidem.
– Ce?
– Nu să-l ucidem.
Acum nu e sigur, deoarece…
Bine, de acord.
Îi tăiem un picior.
– De ce piciorul?
– Este psihologic.
Bine, piciorul. Traduceți asta.
Un rahat.
Ce-ați spus?
Îmi pare rău.
Un rahat.
Am înțeles.
Un rahat.
– Asta e riscant.
– Asta l-ar putea destabiliza.
Nu arăta foarte destabilizat.
Poate sunteți nebuni?
Sau poate sunteți
numai niște idioți.
La apusul soarelui vom intra înăuntru.
Și vă vom ucide pe toți.
Voi sunteți nebuni.
Credeți că ne vom culca?
Și voi ne veți ucide?
Aș dori, deasemenea,
ventilatorul meu înapoi.
Nu-i vom tăia piciorul.
Doar talpa piciorului.
Dacă este numai talpa, e bine.
Nu doare la fel de mult.
– A fost o ironie?
– Da.
Acum, ce facem șefule?
Ei bine, ce?
Nu știu.
Nu știu nimic despre tine,
dar muzica asta mă scoate din sărite.
Vreți să ascultați știrile?
Am înțeles.
El e cel ce va fi tăiat.
E mort?
Nu, își face siesta.
Trage un pui de somn.
A fost ideea ta, așa că: ai onoarea…
Te lăsăm singur. La revedere.
Talpa piciorului, bine?
Da, cea de la capătul piciorului.
Cine v-a fixat programul muzical
al companiei, Hitler?
Nu o pot face.
Nu o pot face. Pielea lui este
tare și alunecă.
Se mișcă. Nu pot.
Ce-i cu atâta sânge.
Mi-am tăiat degetul cu machetă.
Îmi pare rău.
– Ce facem acum, șefule?
– Am o idee.
Nu-i tăiem talpa, îi tăiem unghiile.
Corect, dar…un pic mai sus.
Bine. Să încercăm altceva.
Stai jos.
Trebuie să vă tai talpa.
Recunosc că nu mă simt în stare.
Deci, spuneți-mi dacă v-ar deranja…
Să vă tăiați singur piciorul, vă rog.
Îmi pare rău de muzică.
– E mort.
– Ce?
L-ați ucis.
S-a decis el însuși.
Cum putea face așa ceva?
S-a împins în cuțitul meu,
și l-a străpuns.
E prima dată când ucid pe cineva.
“Nu este rău, dar este bun cel
care este vinovat.” Lacan.
A fost unicul nostru ostatic.
Eu nu sunt șef,
sunt un nenorocit.
Ei, acum…
Nu vă puneți în poziția de martir.
Aș dori… Să-mi cer iertare,
deoarece vom muri toți.
Vom fi toți măcelăriți.
Ai face dragoste cu mine?
Are cineva un anti-deprimant.
Citiți un catalog?
Călătoriți cu catalogul “J.C. Penny”?
Este greu!
Mă relaxează când sunt stresat.
Este catalogul “Sears”.
Nu este “Penny”, este “Sears”.
Sunt la fel.
Aici, uitați-vă. Fiți atentă.
Pagina 147.
Priviți fata aceia.
Ce vârstă i-ați da? 40 de ani.
Când eram mic,
făcea publicitate ieftină.
Crea o lume ideală,
care nu te speria,
pe care o puteai controla.
Vă plac falsurile?
De aia sunteți un spion slăbuț.
Ce se întâmplă?
E jignire.
Nu v-am cerut eu asta.
Fără dvs., aș fi stat în colțul meu.
ca întotdeauna.
Toate sunt din vina dvs.
– Vina mea?
– Da.
Cred că glumiți.
Este vina mea că sunteți labil.
Sau atât de nevrotic,
că nu-i puteți vorbi unui pitic.
Sau că purtați ochelari de criminal.
Sau că sunteți urât.
Eu, urât?
– Sunt urât.
– Urâtă sunteți dvs.
Eu, urâtă, spuneați că v-a plac,
deci nu sunt urâtă.
Sunteți urâtă.
Credeți că sunteți frumoasă.
Știu ce spun.
Pentru mine, sunteți urâtă.
Mai bine urâtă decât
o stewardesă rea.
Singură și șomeră.
– Cine v-a spus că sunt singură?
– Este evident sunteți singură. Se vede.
Pot să miros o fată singură
și un șomer, oriunde.
Sunteți singură,
și asta va face urâtă.
Sunteți un neghiob stupid.
Stupid ca și acest catalog.
Vi s-a urât cu viața?
Vă aparține?
Din ce în ce mai bine.
Ce-i asta?
Piciorul liderului rebelilor.
Eu sunt chirurg, în armată.
De ce nu ați spus acest lucru,
când fata avea nevoie de un medic?
Are păduchi.
Putem decola în curând.
Șeful este înapoi,
și asta le va face viața grea.
Uitați cum vom face.
Vedeți camionul cisternă de acolo?
Este rezerva lor de combustibil.
– Pot spune ambele.
– Fie.
Il mutăm mai în față,
il aruncăm în aer
și vom putea decola.
Și liderul lor?
Ce lider?
Tipul mort al cărui picior l-am tăiat,
care trebuia predat în viață…?
Același plan, dar în plus,
il vom arunca pe lider afară.
E genial.
V-ați înmuiat?
Îmi pare rău pentru
ceea ce am spus mai devreme.
Este ușor.
Dar cred că a fost just.
Îmi pare rău că întrerup o scenă de film,
care ar face și pietrele să plângă.
Planul dvs. este excelent.
– Care este numele dvs., din nou?
– Dagobert.
– Nu glumesc.
– Nici eu.
– Îmi pare rău.
– Ce ați spus?
Nu-mi amintesc, Dagobert.
– Ați spus că planul său este excelent.
– Da.
Vă simțiți bine?
Nu. Mi-am luat pastilele,
gândindu-mă că suntem ca și morți.
– Ce ați luat?
– Vitamina C.
Bine, haideți.
De data asta veniți toți cu mine.
Da. Puteți conta pe mine.
– Îi vom termina.
– Da.
– Puteți ține asta, Jean-Claude?
– Da.
– Îmi permiteți să vă spun Jean-Claude?
– Este prenumele meu.
Am înțeles Julienne.
E un prenume compus.
Ca Jean-Pierre,
doar că este Claude în loc de Pierre.
Cred că ar fi mai util
dacă ați sta lângă ceilalți.
Cum așa?
Nu mai puteți pilota.
Pot să-mi iau rămas bun?
Cum merge?
Atenție, avem un vânt urât,
la 310, 8 noduri.
Echipajul de bord,
legați-vă centurile.
Doamnelor ai domnilor,
Sunt adevăratul căpitan la bord.
Vom decola pentru
un zbor fără evenimente.
Suntem pe cale să plecăm.
Vom începe să ne mișcăm,
deschid ușa,
tu arunci afară cadavrul
și vom decola.
– Da, șefule.
– Îmi place asta.
Să curățăm pista. Gata.
Nu vă faceți griji,
e ca un spray lacrimogen.
Atenție. Gata!
Ce nenorocit.
Nu-mi vine să cred.
Așteptați până se deschide ușa.
Sunt speriat.
Nu mai râdeți!
Nu se poate concentra.
Îmi place când sunteți furios.
Ce se întâmplă?
Se apropie.
Planul B.
– Avem un plan B?
– Le dăm foc.
Lasă-mă. Dă-mi pistolul.
A lovit camionul cisternă.
Ochi de vultur.
Noi ne ocupăm de cadavru,
dvs. aveți grijă de ușă.
La dracu’.
Ce faceți?
De ce o închideți așa repede?
Sunt un polițist,
nu un aruncător de cadavre din Boeing.
S-a agățat.
S-a agățat.
– Reduceți volumul muzicii.
– Nu mai pot…
Faceți ceva!
În niciun caz.
Mâna lui e plină de degete.
Trageți-l înapoi!
Vreți să vă opriți din râs?
Permiteți-mi să râd.
Sunteți așa niște castrați.
Eu, castrat? În niciun caz.
Asta doare.
Conducătorul lor a intrat în motor.
Avem probleme cu motorul din stânga.
Va merge. Ambalează motoarele.
Ce-i asta?
Liderul tocmai a ieșit din motor.
Vom lovi camioanele.
Du-te! Du-te!
Ceva în neregulă?
Sunt bine.
Este lapte de capră.
Facem o carte.
Crapette, la 5 mâini.
– Vă simțiți mai bine?
– Nu.
Am trăit cu ideea că voi muri.
De ce nu faceți dragoste
cu soțul meu și eu să mă uit?
“Studii de isterie.”
Ați citit-o?
Nu, nu asta.
Ce ați citit din Freud?
Studiul privind comportamentul
copiilor retardați.
Asta a fost bună.
Acum ce mai e?
Da, asta e ciudat.
Mă duc să mă uit.
Este piticul. Plânge.
Ce i-ați făcut?
Nimic. Plângea deja.
Ce are?
De unde să știu eu.
De ce nu-l întrebați?
Ce să-i spun?
Nu știu. Întrebați-l ce are.
De ce plânge.
Poate că are dureri.
Este amicul dvs. nu al meu.
Este relația dvs.
Nu este amicul meu.
Nici nu-l cunosc.
Amicul meu…
Sunteți bine?
Pot să vă ajut cu ceva?
Nu, sunt bine.
Aveți dureri?
Nu, nicidecum.
Atunci care-i problema?
Nimic, e o prostie.
Cui îi pasă dacă e o prostie?
Când am căzut…
Mi-am pierdut animalul de companie.
– A fugit. I s-a întâmplat ceva.
– Nu.
Nu e grav. O sa-l găsim găsim.
Ce fel de animal? O pisică?
Nu, un șobolan.
Un șobolan?
Da. Din Honduras.
Este un pic mai mare.
Mai mare decât un șobolan.
Da. Numele lui este Compiegne.
Ca orașul tău natal.
Nu, de ce?
Fără vreun motiv.
M-ați putea ajuta să-l găsesc?
Chiar dacă există puține speranțe.
Dar nu le spuneți și celorlalți.
Șobolanii au un renume prost.
Unora nu le place.
Idioți sunt peste tot.
Sigur. O să-l căutam.
Trebuie să fie pe undeva.
Sunteți amabil.
Foarte amabil.
Foarte bine…
Eu mă uit în direcția aia.
Și eu mă uit în direcția asta.
Stați puțin. Credeam că aveți
o fobie pentru șobolani.
Am, dar el este un pitic.
Nu-i merge bine.
Toată lumea se preface
că nu observă, că el nu e normal.
Dar el are 30 de cm. Nu-i mai mare
decât un radiator! E oribil.
Am venit să vă mulțumesc.
Sunt un monstru.
Sunt un monstru.
Poate că el știe
de radiatoare mai înalte.
Miroase ceva…
Mă întreb de unde vine.
Ceva trebuie să se fi blocat în motor.
Poate e o bucată din rebel.
O bucată din rebel.
Este o bucată din rebel.
Ce mina proastă…
Sigur te simți bine?
Da, poate…
Ce-i asta? Nu-i posibil.
Nu simți mirosul?
Nu vine de la mine, jur.
E groaznic.
Miroase a carne putrezită.
Poate a intrat vreun animal.
Șobolanul lui. Poate s-a blocat
în conducta de aer.
Este precis… mort.
Faceți ceva!
Miroase a șobolan mort.
La naiba.
Puteți face ceva cu mirosul ăsta?
E tare rău.
Ar fi o soluție,
dar o să vi se pară bizar.
Doamnelor și domnilor,
datorită mirosul rău de la bord,
trebuie să acționăm în consecință.
Ne pare rău pentru neplăcerile create.
Ce vei face?
Masca ți se potrivește.
Știu, am o față potrivită pentru măști.
Sunt tatăl tău, Luke.
Numele meu nu e Luke.
Și nu puteți fi tatăl meu.
E o glumă.
Eu nu fac glume.
– Despre tenis?
– Ce?
Nu contează.
De ce trebuie să mergem la Paris.
Eu sunt din Perpignan.
Ei bine, eu sunt din Belfort, deci…
De ce nu mergem la Perpignan?
Hei, tovarăși. Eu sunt din Bethune.
Perpignan nu este bun.
Să mergem la Lille!
Vorbiți despre altceva.
Eu sunt din Martinica, Perpignan
sau Lille sunt la fel pentru mine.
Un compromis: Guadelupa.
Acum țineți-vă toți gura.
Mergem la Paris,
Belfort, Perpignan…
Eu sunt din Sable-sur-Sarthe.
Eu sunt din Livorno.
– Arătați minunat când vă bateți.
– Mulțumesc.
Deschideți. Nu aveți dreptul
să intrați acolo.
Deschideți. E periculos.
Doamnelor ai domnilor,
cineva a intrat în cabina piloților.
Dar nu vă faceți griji.
Suntem pe pilot automat.
Pun pariu că s-a întâmplat ceva rău.
Vă întrebați…
cine vă vorbește?
Nu vedeți?
Eu vă văd.
Sunt un idiot care va ocupa locul.
Fără a spune mulțumesc.
Unul care te lasă să savurezi
misterul “Corului Bulgăresc”.
Acela care nu face niciodată tam-tam,
și care a făcut propuneri indecente.
Dar acum s-a terminat.
Numele meu este Dimitri,
și nu mă veți mai uita niciodată.
Voi sparge ușa.
Vom muri.
Când te-am văzut prima dată,
nu credeam că sunteți capabil de asta.
Și acum…
Cred că puteți face chiar mai mult.
Voi găsi o soluție.
Vom sparge ușa.
Știe ce face.
Nu va face nimic.
Știe asta.
Nu pot. Nu pot.
Acești ochi roșii,
și coada lui mare…
Mami, ajută-mă.
Suntem prea jos.
Reveniți la scaunele dvs.
Legați-vă centurile.
Legați-vă centurile.
Nu pot. Voi muri.
Ce trebuie să facem.
Sigur. Am centura roșie la yoga.
Dă-te jos. Nu, nu,nu, nu.
Nu am fost eu.
– Ce?
– Pilotul automat a căzut.
– Și?
– Nu există niciun “și”.
Nu. Eu sunt prea bătrân,
și sunt inutil.
Pilotul automat este blocat.
Ne vom prăbuși.
Trebuia să vă gândiți mai devreme.
Sunt omul tău.
La 3, tragem. La 3…
1, 2, 3, acum!
S-a blocat.
La naiba, cursa “low cost”!
Bine, flaps 15.
Flaps 15, verificat.
Trenul de aterizare coborât, verificat.
Flaps 30, verificat.
Aterizare. Atenție.
Ști Nuance… Nicio femeie
nu m-ar fi putut manipula ca tine.
– Dagobert.
– Nuance.
– Hai să fixăm ceremonia.
– Este mult prea curând.
Știi, Nuance…
Dacă mi-aș lua o nevastă,
atunci aș vrea una ca tine.
Știi, Jean-Claude,
dacă aș fi avut un tată,
el ar semăna cu tine.
Excelent. Foarte amuzant.
– Fără sentimente adânci.
– Din contră.
– Sincer.
– Plăcerea a fost de partea mea.
Și a mea.
Căpitanul secund
Jean-Claude Bordier vă vorbește.
Căpitanul Ben Tara și copilotul
Maurice Blin, din Sable-sur-Sarthe,
va anunța sosirea la
aeroportul Paris Beauvais.
Am ajuns.
În cele din urmă.
Nu-mi vine să cred.
Ce vrei să spui?
Am aterizat,
dar nu am ajuns.
– Mulțumesc.
– Cu plăcere.
Lupta merge mai departe.
Am decolat cu Gaetane din America de Sud.
Nu voi uita niciodată…
Tu mi ai arătat calea.
– Nu, e normal așa.
– Noroc, Gaetane.
Ști, Gaetane. Ea…
Îmi pare rău…
Dar a fost așa pasionant între noi.
Ce veți face acolo?
Dezvoltare echitabilă și ultra-violentă.
Vreau să creez o echipă.
Care va fi scopul?
Comerț echitabil,
și foarte profitabil.
Tentant… Mai e cineva interesat?
Cred că…
Aveți nevoie de un pilot.
Ei bine, eu locuiesc aici.
M-am întrebat mereu, de ce oamenii,
se înveleau cu pături,
la finalul filmelor.
După un șoc, corpul este fragil.
Ceea ce noi numim, în jargon…
Un “chill”.
Așa e.
– Vă stă bine așa…
– Merge?
– Mulțumesc. Și dvs.
– Mulțumesc.
Mă gândeam…
De ce nu am lucra împreună?
– Mai bine moartă, decât ca spion.
– Nu, eu aș putea învăța să zbor.
Și dvs., în loc să zburați “low cost”,
mai bine zburați cu mine.
Sună ca o declarație de…
– Nicidecum.
– Ba da.
E doar, o ofertă de muncă.
De acord.
Bine ați venit la bordul Boeing 737,
Lobud Jet Airlines.
Oferim tot confortul
companiei noastre aeriene.
Scaune rabatabile,
boxe pentru bagaje,
suport pentru băuturi.
O ofertă de băuturi și mâncare,
vă este pusă la dispoziție.
Cu Lobud Jet, viața este o plăcere.
Este sufocant aici.
Stau lângă o canalie.
Campionul canaliilor.
Nu este întâmplător,
că ani la rând,
– șeful KGB a fost Lionel Ritchie.
– Nu se poate…
“Sears” este ca o familie.
Deoarece la “JC Penny”…
Fetele sunt trucate.
Eu nu agreez „JC Penny.
– Vedeți, ce voiam să spun.
– Da. Înțeleg.
Ați citit “Consumer Reports”?
În fiecare lună.
Este interesant.
Mă tem de păduchi.
Mama îmi spăla capul,
cu oțet când mă lua cu ea.
Sunt mici și urâți.
Am visat odată,
că sunt ciupit de un păduche,
și i-am văzut capul.
Era drăguț.
gri, păros…
Când se uita la tine…
Era așa drăguț.
Un șobolan!
Schimbăm numerele de telefon?
– Nu am telefon.
– Ți-l dau pe al meu.
Asta e bine.
Știi ce?
Ești cel mai plictisitor om,
după Papa.
A văzut-o cineva pe Gwen?
Era cu tipul ăla musculos…
– Mi-a frică.
– A murit cineva…
Sunt căpitanul Bordier.

Categories: Movie | Tags: , , , , , , , , , , , , | Comments Off

The Batman Superman Movie: World’s Finest 1996 Indonesian

movie image

Download subtitles of The Batman Superman Movie: World’s Finest 1996 Indonesian

Original English: Darkopal
Facebook Page:
MOVIE REVIEW by: Artficial
Tahan dulu, “Clyde”!
Maaf, nona, “Toko Tutup.
Liat dulu yang “Ku-Tawarkan”!
Kau akan “Keget”!
Kerja bagus, “Gadis Harley”.
Nah, “Benda” apa yang “Cocok”
ditukar “Kotak Lelucon Kita”?
Untuk alasan tertentu,
“Benda Ini Menyapaku”.
Apa pendapatmu, “Harl”?
Itu milikmu, “Say”!
“Senang Berbisnis Dengan Anda”.
“Penjual Yang Ramah”.
“Aneh”. Dari semua barang yang ada,
“Joker” hanya ambil “1 Patung Biasa”.
Apalagi saat ini ia sedang “Bangkrut”.
“Tak Ada Yang Biasa dengan Joker”.
Sepertinya malam ini
para “Orang Aneh” keluar.
Itu terbuat dari “Giok”,
harganya kira-kira 100 $.
Aku ingin memeriksanya.
Hey, dia tak boleh pergi
dari “TKP” bawa “BarBuk”.
Ingin hentikan dia?
“Silahkan Saja”!
Menurut data, “Patung Naga Tertawa”
memiliki “Sejarah”.
Sejak “Dipahat di Cina”,
sekitar “30 Tahun Lalu”…
…ia telah “Berganti Pemilik”,
dan semuanya “Mati Cepat”.
“Aku Tau Mengapa”.
“Batu Giok” ini mengandung
“Radiasi Tingkat Rendah”.
“Alfred”, bukankah “Bruce Wayne”
akan berkunjung ke “Metropolis”?
Ya, tapi apa anda pikir
ini “Saat Yang Tepat”?
“Tak Ada Saat Yang Lebih Tepat”.
“Penumpang Wartawan”,…
…bila kalian “Tenang” mungkin masih
bisa menulis berita ini “Hidup-Hidup”.
Bagaimana “Presiden”?
Ya. Sudah “Di-Informasikan”…
…”Merubah Rute Penerbangan”.
Ini contoh “Sok Pahlawan”.
“Contoh Mengenaskan”,
sepertinya, Nona…?
“Lane”? “Lois Lane”?
“Yang Selalu Ditolong Superman”?
Ya, begitulah.
“Makasih Sabuk Pengaman-nya”.
Senang dapat menolong, “Pak Presiden”.
Kuharap aku tak terlalu
“Mengguncang-mu” tadi.
“Aku Sudah Terbiasa”.
Um, “Superman”?
Um, gimana ya:
…akan menyenangkan
bila bertemu…
…bukan saat, aku sedang,
“Jatuh dari Jendela” atau lainnya.
Bukan aku tak berterima kasih untuk
pertolongan-mu selama ini, kau paham.
– “Aku Paham”.
– Benarkah?
– “Bank Nasional Negara”.
– Sebaiknya kau pergi. Mungkin…
…”Ada yang Terluka”.
“Aku Paham, Lois.”
Ya, kau “Sangat Bodoh”.”
“Tak perlu “Makasih” pada, Superman,
Akulah “Pecundang Sejati”, Ya ampun.
“Terima Kasih Tulus dari Presiden…
…untuk Putra Kebanggaan Metropolis:
“Putra Kebanggaan”…
Siapkan mobil.
Aku segera turun.
Siap, Lex.
Ke-Kantor, sekarang.
“Oke Deh, Tuan L”.
“Tuan L”? “Mercy”?
Oh, ya. Dia alami sedikit “Kecelakaan”.
Baiklah, “Nona Kecil”.
Aku tak tau “Rencana-mu”
tapi kupastikan kau,…
…akan “Membayar Mahal”!
“Kau Mati”!
Dengar aku?
“Blah, blah, blah”…
Whoa! “Emak”…
ada “Penumpang Imut”!
“Lexy, Si Bocah Tua”.
Ada “Penawaran Untuk-mu”.
“Jok Kulit yang Mahal”.
Apa mau-mu?
Aku rasa kita memiliki:
“Semangat yang Sama”
Oh, meski “Beda Sedikit”,
Diluar itu, kita adalah
“Perencana…Pria Penuh Ide”.
Ada “Kesempatan”, lalu “Ambil”.
Iya kan?
Beberapa minggu lalu,
“Aku Tertimpa Musibah”.
“Musibah yang Mengenakan Jubah”.
Berkat Batman: “Si Telinga
Lancip Mengenaskan”…
…semua “Rencanaku”
di Kota Gotham “Gagal”.
tapi kau juga, selama ini telah
direpotkan: “Si Kancut Luar”…
…yang akhirnya membawaku
pada “Penawaran Kecil” ini.
Bayar aku “1 Milyar $”,
dan “Kubunuh Superman”!
Apa yang membuatmu berpikir
“Mampu Membunuh Superman”…
…padahal membunuh “Manusia Biasa
Berkostum Halloween” saja tak bisa?
Tak ada yang “Biasa”,
dengan “Manusia 1 Itu”!
Lagipula, aku mempelajari
“Si Bocah Terbang-mu”.
Aku tau “Kelemahan-nya”.
“Kryptonite Padat”.
Kau tau, aku tak boleh
“Terlibat” soal hal ini.
Oh, kau tetap “Si Tuan Bersih”.
Aku berjanji.
Kudengar bisnis “Wayne” dengan
“Lexcorp” seharga “Milyaran”.
– Dia “Pengusaha Kelas Atas”.
– Yang kutau, dia cuma “Sampah Gotham”.
“Kaya, Sombong dan…
…Sangat Mempesona”!
Tuan Wayne!
– Urusan apa di “Metropolis”?
– Berapa lama disini?
Apa “Rambut-ku Rapih”?
Kau “Lois Lane yang Terkenal”?
Aku? “Terkenal”? Ya, begitulah.
Maksudku… Kenalkan “Clark Kent”.
Tuan Wayne.
Aku baca “Petualangan-mu
di Pesawat Presiden”.
Kau “Wartawan Hebat”.
“Tak Se-Hebat Anda”.
Mengapa anda datang ke kota ini?
Tuan Wayne, mobil anda.
Mungkin kita dapat membahas-nya
saat “Makan Malam” bila “Berkenan”.
“Tentu”. Aku..maksud-ku, sepertinya.
Aku harus memeriksa…Ok, ya.
Bagus. “Kujemput Malam Ini”.
“Lebih dari Figur Si Weasel”,
“Masakan-nya Enak Sekali”?
“Ceasar Carlini”, teman lamaku!
Mengapa kau menghilang sejak…
Tunggu, Aku tak kenal kau?
Kau harus sering “Bergaul”.
– Siapa “Badut” ini?
– Bukan badut. Tapi “Joker”.
Aku ada “Bisnis” disini
dan butuh “Tempat Tinggal”.
“Hotel Melati” saja.
Tempat-mu “Lebih Nyaman”,
layaknya sebuah “Peraduan”.
“Kau Sinting”? Bunuh dia!
“Ikutan Dong”…
“Carlini”, makan “Pedas” itu.
Bikin ingin “Kentut”.
Jangan! Hentikan!
“Gawat Deh”.
Kalian butuh “Bos Baru”.
Aku “Ajukan Diri”.
Dan aku “Pilihan Ke-2″.
“Semua Setuju”?
“Dia Sudah Begini di Bak-Sampah”.
– “Sadar tapi Hilang Kendali”.
– Namun kita tau “Pelakunya”.
Dia sedang “Memberitau Kita”.
Seperti yang kau lihat,
“WayneLex T-7″ sangat tangguh…
…tanpa kehilangan “Target Utama”.
“14,8 Detik”.
– Selamat.
– Ini juga “Keberhasilan-mu”.
Aku bangga pada hasil kerja “Tim Kita”
“Robot” ini adalah kemajuan
“Penjelajah Antariksa”.
Sebenarnya mereka “Lebih Cocok di Bumi”.
“Para Jendral Sangat Tertarik”.
Tidak perlu “Khayalan Tinggi”
untuk digunakan dalam “Perang”.
Kecuali, “Tanpa Izin-ku”.
– Apa?
– “Aku Benci Senjata Api”.
Bruce, Menurutku kita
harus “Membahas-nya”.
“Diluar Kesepakatan Kita”.
“Semua Penggunaan Teknologi”
membutuhkan “Izin Dari-ku”.
“Coba Salahkan Aku”, Lex.
Bilang “Teman Pentagon-mu”,
kalau aku tak punya “Khayalan”.
Dia hanya muncul saat “Bahaya”?
“Tanpa Sinyal Khusus”?
“Dia Beda Dengan Batman”,
Cara “Memanggilnya”?
“Saat Dibutuhkan”.
Sepertinya kau “Sangat Tertarik”
pada Superman.
Apa mau “Ku-Pertemukan”?
Tidak, Salahku. Aku hanya
tidak ingin membahas…
…tentang “Si Manusia Baja”
malam ini saja.
Aku sedikit “Risih” untuk
“Membahas-Nya” belakangan ini.
Mungkin kita bisa “Ganti Obrolan”.
– “Tanpa Pria Berbaju Ketat”.
– Setuju.
“Tolong Selidiki”.
Kabari bila dengar “Soal Joker”.
Tentu, “Tuan Kent”.
Eh, tapi, eh, yang mana?
Ada banyak “Pelawak” disini.
Hey, “Sayang”!
Apa kau “Tuli”? Minggir!
Apa yang terjadi?
Siapa dia?
“Sudah Lama Juga, Binko”…
Kudengar “Bos-mu Carlini”
sudah “Digantikan”.
“Kita Harus Bicara”!
Serang dia!
“Dimana Joker”?
Mana tau?, mungkin lagi:
“Ketawa-Ketiwi sama Harley Quinn”.
Aku tak tau! Jujur! Aku tak
kembali sejak “Ia Berubah”!
Aku tak ada urusan
dangan “Badut Itu”.
“Sudah Cukup”.
Kau dapat “Jawaban-nya”.
Kudengar kau itu “Gila”…
tapi tidak “Sebodoh Itu”.
“Bruce Wayne”?
– “Ngintip Ya”…
– Tak kubiarkan “Kekerasan” di-kotaku.
Kau akan “Membutuhkan-ku”,
pada saat “Kutemukan Joker”.
Sepertinya hal itu “Masih Lama”.
“Masa Sih”?…
Joker memiliki “20 Pon Lebih Benda Ini”.
Kupikir kau harus mengetahuinya.
Hai. Aku cuma ingin bilang
besok aku akan “Terlambat”.
Aku akan “Sarapan dengan Bruce”.
Apa itu “Penting”?
Apa ini “Ketidak-Setujuan”?
Katamu dia mirip “Sampah”.
“Sepertinya Aku Salah”.
Dia “Tangguh Misterius”…
…lebih dari yang “Di-Gosipkan”.
Kau akan terkejut.
“Mana Ku Tau”?…
Sudah dulu ya…
…Mimpi Indah,
“Bocah Kansas”.
“Kena Deh”…
“…”Penundaan Komentar Senator”.
Cepat sekali kerjanya.
Bruce! Kapan kau…?
Sekitar “3 Paragraf Lalu”.
Aku tak mau mengganggu-mu.
Siap “Keliling Kota”?
Aku “Lapor Bos” dulu sebentar.
Lalu “Aku Milik-mu”.
“Clark, Tolong
Awasi Bruce ya”?
Aku sebentar kok.
Tapi Lois…
“Jangan Gitu Ah”.
Hiburlah dia dengan kisah:
“Taksi Gelap” di “Smallville”.
Dia “Centil” ya?
“Jangan Sok Tau”…
“Pencarian Pelawak” gimana?
“3 Malam, Tanpa: Si Rambut Hijau”.
Tentu, kau “Membagi Waktu”
antara “Tugas Lois”.
“Ada Masalah”?
Anggap saja “Aku Perduli”.
“Reputasi-mu Buruk: Dengan
/ Tanpa menggunakan Kostum”.
Aku “Serius” kok sama Lois.
Lagipula, sebenarnya,
“Kau Punya Kesempatan”…
Nah, Tuan Wayne,
siap “Menyanjung-ku”?
“Sampai Ketemu”.
“Kota ini Indah saat Malam”.
Aku sih “Memandangi-mu”.
Lois, soal “Clark Kent”.
Apa “Kalian”…Maksudku…
Tidak, Bruce. “Saingan Utama-mu”
sudah “Terbang” berapa waktu lalu.
“Nekat” juga hidup-mu…
Apa kau sadar sedang:
“Mengincar Milik Superman”?
“Ariel udah Bebas”…
Lepaskan dia, atau…
Coba periksa “Pizza Remuk”!
Di kota ini, mungkin saja dia
tertolong “Si Bocah Terbang”!
Wah, “Ulet” juga kau?
Sampai jumpa lagi, “Brucie”.
Ya ampun, “Gotham” telah
kirim “Orang Gila-nya”…
Jangan cemas, Tuan Wayne.
“Tim Khusus” akan menyelamatkan-nya.
Terima kasih, “Inspektur”.
Kau sadar, dia hanya “Umpan”.
– Aku akan “Waspada”.
– “Waspada Tidaklah Cukup”…
– “Hadapi Joker: Siap untuk Kejutan”
– Mungkin kaulah yang harus “Ingat”.
Pikirkan, Nona Lane.
“Batu Ini” lebih berharga dari “Emas”.
“Pecahan Kecil” saja berharga
“Sangat Mahal” di “Pelelangan”…
…setelah “Membunuh Bocah Terbang-mu”.
– “Sinting, Gila, Miring”!
– “Kasarnya”!
“1/2 Sekarang, Sisa-nya Nanti”…
“Duduklah di Baris Depan
untuk Kisah Abad Ini”:
“Kematian Superman”…
Tim Khusus: “Turpin”…
Minggir dari layar “Tuyul”!
Mana “Si Bocah Baju Biru”?
Bicara apa “Badut”?
Katakan sekarang…
Aku disini “Joker”.
Apa yang kaulakukan pada “Lois Lane”?
“Dia” disini, “Superman,
dan “Ingin Bertemu-mu”.
Mau tau “Ini Dimana”?
“Jangan Kedip”…
“Liat Gambarnya, Supie”?
Datanglah “Sendiri”.
“Jangan bawa Polisi atau
Lois Kecil Mati Tertawa”…
Tunggu! “Gambar Apa”?
Apa maksud-nya?
“Lebih Kuat dari Kereta Api”…
dan “Datang dengan Halus”.
“Aku Terkesan”, kau pakai:
“Busana Favorit hari Minggu”.
Dimana dia, Joker?
“Lupakan dulu Lois”…
“Cuci Mata-mu Pakai Ini”!
Kutanya, sekali lagi.
Aku tak mengerti…
Padahal “Rencana-ku Sempurna”.
Oh, tunggu.
“Itu Dia”!
Bodohnya aku…
Lupa “Cairan Asam”.
Ada apa, “Supie”?
“Uap Kereta Tua-nya Habis”?
Kuharap kau “Mencatat-nya”.
Jangan sekarang.
Tapi “Say”,
“Batman Menuju Kesana”!
Cepat pergi!
Maafkan “Ketergesaan-ku”.
Sedang ada “Masalah Hama”.
“Kau Bebas Keluyuran Kapanpun”.
Aku segera kembali.
“2 Lalat Sekali Tepuk”!
“Bagian Terbaik-nya”:
“Kalian Semua Akan Mati Tersenyum”.
“Selamat Akhir yang Bahagia”!
“Tabung Gas Asam”.
Butuh “Seminggu” untuk
“Menjebol Tembok”…
Jangan, tunggu…
“Bertahanlah Kent, atau
Joker-lah yang Tertawa Terakhir”.
“Tundukan Kepala”!
– Mereka “Lolos”.
– “Itu Curang”!
“Sudah Berakhir, Joker”.
“Baru Dimulai, Supie”!
“Dia Bercanda Ya”…
– “Granat Semua”!
– “Siap untuk Kejutan”…
Makasih. Aku tak akan mampu
“Selamatkan Lois Tanpa Bantuan-mu”.
“Iya lah”…
Bruce! “Bruce Wayne”.
Dia bersamaku saat Joker…
– Bagaimana keadaan-nya?
– “Dia Baik-Baik Saja”.
Aku harap dapat yakinkan “Metropolis”:
“Ledakan Ini Bukan Nuklir”…
…”Tidak Bahayakan Sekitarnya”.
Aku, permisi dulu.
Lalu bagimana soal “Joker”,
“Pak Luthor”?
“Anda Tidak Jawab Pertanyaan”.
“Joker” gimana?
“Sudah Cukup”!
Apa yang “Merasuki-ku” sampai
bisa percaya pada “Badut Itu”?
“Halo, Tuan J. Aku Batman”!
“Makan Aku! Makan Aku! Makan Aku”!
Aku tau, kau sedang
“Menghibur-ku”, Harley.
Kau tau kan, aku kehilangan
“Perjanjian Milyaran $”…
…”Nafsu Makan-ku Jadi Hilang”!
Jujur, Lex, kau tau aku
sudah “Merasa Bersalah”?
“Dasar Maniak…Tolol”!
Beraninya menggunakan
“Lab-ku” untuk rencana…
Lepaskan dia, “Botak”!
“Itu Balasan Pukulan”!
Bisakah kita bicara
layaknya “Pria Terhormat”?
Oh, “Nona Serius” mulai protes!
Silahkan, duduk.
“Kau Berhutang Penjelasan”.
“Rencana Lab Telah Sempurna”.
Tapi tak kusangka,
“Bocah Kelelawar” muncul.
“Mengejar-mu sampai Metropolis”?
Yang benar saja,
“Jadi Salah-ku”?
Masih ada “1/2 Kryptonite” lagi.
Aku masih bisa “Selesaikan Tugas”.
Tapi bila “Masak 2 Resep Sekaligus”…
…”Bayaran-nya juga Naik”.
Bila gagal urus “Si Topeng”,
perjanjian kita batal.
Mercy, ayo pergi!
Ingat baik-baik,
“Ini Kesempatan Terakhir-mu”.
– Apa kabar, “Jagoan”?
– “Baik Kok, Tuan J”!
Hey, “Smallville”!
ayo masuk. Ada apa?
“Kau Melamun” sejak kemarin malam.
Aku telah…
Oh, ada “Tamu” rupanya…
Setidaknya beritau ada apa.
Aku telah “Selidiki”…
Sepertinya aku tau tujuan Joker
“Tiba-Tiba Mengincar Superman”.
“Jangan Buat Penasaran Dong”…
Menurutku “Dia Bekerjasama
dengan Rekan Bisnis Pacar-mu”.
Dengan “Lex”?
Kau yakin?
“Belum Terbukti”,
untuk saat ini…
Sepertinya “Aku Harus Tanya Langsung”.
Apa? “Siapa”?
Apa yang kau inginkan?
“Informasi”. Mengenai
sebuah “Hubungan Gelap”…
Apa maksud-mu?
Aku tak tau…
“Kau Tau Persis Siapa Maksud-ku”.
“Dimana Dia”?
“Perjanjian Macam Apa
yang Kalian Buat”?
Aku tidak…
– “Pak Luthor”, ada apa?
– Siapa didalam?
– Buka!
– “Ada Bahaya”.
– Pintu terkunci.
– “Kunci-nya Tak Ada”.
“Aku Akan Datang Lagi”.
Baik, ayo “Dobrak”.
– Pak Luthor?
– Keluar kalian!
“Segera Hubungi Badut Itu”.
Sepertinya kita juga harus:
“Ber-Urusan Dengan Teman-nya”.
“Pindah Tugas”?
Cuma “Kantor Cabang Koran
Planet di Kota Gotham”.
Apa artinya “Kau Bruce”…
Belum ada “Komitmen Resmi
atau Lain-nya” tapi…
“Cukup Serius”.
Hey, senyum dong, “Smallville”.
Tanpa keberadaan-ku,
kau bisa jadi “Bintang”.
Aku baru saja dapat berita
“Kapal Pesiar SS Atlantis”…
…mengirim “Tanda Bahaya”
sejauh “200 Mil dari Pantai”.
“Hubungi Pengawas Pantai” untuk
“Konfirmasi Jalur Pelayaran Kapal”.
“Masih Ada Tugas, Lane”.
“Ulah Apa Lagi Dia Sekarang”?
“Ganti Kostum, Tuan”?
Secepat apa ke “Pelabuhan Hobbs”?
Bila memang “Diperlukan”, tuan?
– “Masalah” apa, “Kapten”?
– Apa maksud-mu?
– Ada “Tanda Bahaya”, kan?
– Setau-ku tidak.
Benda itu “Pelakunya”.
“Menyiarkan Sinyal Elektronik”.
Bila “Kru-ku Terlibat”,
mereka akan…
Apa itu?
Apa yang terjadi?
Siapapun pengirim “Tanda Bahaya”…
…baru saja ciptakan “Bahaya”.
“Panggil Kampret”!
“Panggil Kampret”!
“Sedang Galau…Bocah Kampret”?
Anggap ini “Salam Penyambutan”…
…untuk kehadiran-mu di
“Kamar Mayat” terdekat.
Oh, ini “Pertarungan Adil”!
Siapa juga yang mau nonton?
Malam, “Nona Lane”.
Dimana “Tuan Kent”?
Mungkin lagi “Beli Jagung”.
– Nona Lane?
– Ya, Aku masih disini.
“Superman Derek Kapal ke Pelabuhan”?
Bisa cari tau sedekat apa?
Ya, Kutunggu.
Kutebak: “Kau Sendiri Disini”.
Ada apa sebenarnya?
– “Cara Panggil Superman”?
– Dia “Ditengah Laut”!
“Absen Pas Dibutuhin”…
Sembunyi disini.
“Akulah Target-nya”.
Kapan mau “Jujur”?
“Pas Bulan Madu”?…
“Ada Gosip Baru”?
“Laporan Penangkapan Target
Gagal, Tuan Luthor. Maaf.
“Dia Selamat”.
“Dia Bertahan Cukup Lama”
sebelum “Ditolong Superman”.
– Berarti, “Robot-nya Kalah”.
– Aku tau.
– Tapi, Lex, “Kau Jadi Terlibat”…
– “Aku Tau”!
“Hubungi Si Badut”.
Untuk “Rapat Terakhir”.
– Teganya kau “Bohong” seperti itu?
– Aku Tak Sangkal Kalau Aku Batman”.
Tau apa yang “Menjengkelkan”?
Kenyataan bahwa “Pacar Baru-ku”
ternyata memiliki “2 Identitas”?
Meski aku mengetahui
“Berita Terpanas Tahun Ini”:
…”Batman Tanpa Topeng!”.
Namun aku “Tidak Senang”!
– Jadi kau “Sungguh Mencintai-ku”.
– Aku mau ambil “Obat Luka” dulu
“Obat yang Panas Bau”.
– “Respon-nya Lumayan Juga”.
– “Ironis Sekali”, bukan…
Dia menyukai “Bruce Wayne Superman”.
Tapi “2 Lain-nya Tidak Dia Sukai”.
“Sayang Tak Bisa Digabungkan”.
“Aku Tak Biasa Ditolong”.
“Aku Berhutang Padamu”.
“Robot Malam Ini”, berasal
dari “Lexcorp”. Aku tau itu.
Itu “Alasan Kedatangan-ku”.
Kau bisa bantu “Tangkap Luthor”.
“Kerja Sama”?
“Bercanda Ya”!
Aku sulit “Melacak Luthor”,
sepertinya kau ada “Ide”.
Mungkin, tapi “Dia Tak Akan Suka
Aku Pergi Lagi”…
Coba saja…
“Luka Bahu-mu Cukup Parah”, Bruce.
Aku kenal “Dokter Bagus”…
“Oh, Tidak”…
“Harus Di-Akhiri”.
Aku memang tak pantas “Nasehati-mu
Soal Taruhan Nyawa yang Kau Jalani”.
“Gak Juga Sih”.
Lihat “Mainan-Mainan Ini”!
“Kau Anak Kesayangan Santa”, Lex
Joker, “Ada Masalah Serius”.
“Sayap Terbang”!
“20x Lebih Besar dari Milik Batman”.
– Dan milikmu pasti “100x Lebih Mematikan”!
– Joker!…
Apa kau bawa “Sisa Cryptonite”?
Ada disini, “Robot Botak”.
Apa “Rencana-nya”?
“Bayar Hutang”.
Apa yang “Lucu”?
Kau baru sadar, “Harl”?
Kita akan “Di-Kambing Hitamkan”.
“Dia Tak Bisa Begitu”…
Gitu, ya?…
Bagaimana dengan ini?:
Saat kudengar “Salah Satu Robot-ku”
diperintahkan untuk “Bunuh Batman”…
…”Aku datang Secara Pribadi untuk Menyelidiki”,
dan “Sangat Terkejut…Menemukan Kalian Disini”.
Itu “Fitnah terhadap Sayang-ku”.
Eh…Maksudku “Tuan J”.
Entah mengapa, Menurutku kita
“Tak Akan Bisa Protes Apa-Apa”.
Mak… Maksud-mu,
“Kita Akan Di-Bunuh”?
Bukan aku, tapi dia.
“Aku Anti Kekerasan”.
Nah, ini baru “Kocak” Tuan J…
…selain “Kita Gagal
Dapat Uang Milyaran”.
Benar, tapi aku lihat masih ada
“Hadiah Hiburan yang Menyenangkan”.
“Gak Ada yang Sebagus Cengiran”.
– “Selesai”.
– “Aku Hobi Menghias Milik-ku”.
“Lucu Sekali”. jadi “Berapa yang
Kau Minta untuk Melepaskan-ku”?
“Aku Bukan Cowo Matre, Lexy”…
Tidak, saat ini aku
hanya mau kau tau…
…”Bagaimana Rasa-nya
Kehilangan Semua Milik-mu”.
“Semua yang Kau-Bangun”, seperti
“Milik-ku yang Dirusak Bocah Kampret”.
Ada tamu: “Kampret Bocah Terbang”!
Aku segera masuk.
“Lihat Sesuatu”?
“Luthor Melapisi Bangunan Ini Dengan
Pelindung”. Penghalang “Mata X-Ray ku”.
Selalu ada “Cara
Pendekatan Langsung”.
“Belajar Juga Kau”.
“Sedikit Pengalihan” akan “Berguna”
saat ini, bagaimana menurutmu “Lexy”?
Sepertinya, “Mainan-mu Dapat Mengurus Ini”
Lagipula, “Aku Benci
Merusak Cat Baru-ku”.
Nah, kita coba:
– “Tak Bisa Lakukan Ini Tanpamu”.
– “Untungnya Kau Siap”.
– “Dimana Luthor”?
– “Joker” membawanya ke “Lex Wing”.
Joker bilang, “Akan Merenggut
Semua yang Pernah Dibangun Lex”.
“Luthor Mebangun 1/2 Kota Metropolis”.
Kejar “Joker”.
“Aku Akan Menyusul”.
Bagaimana rasanya, “Bocah Botak”?
“Semua Hal Dengan Nama-mu
akan Segera Hancur Lebur”.
“Selalu Batman”!
Punya “Tembakan-Misil-Udara”, Lex?
– “Kau Minta Tolong Aku”?
– “Bila Aku Jatuh, Kau Juga Jatuh”…
“Tombol Merah”…
“Merah yang Mana”…?
Oh, “Masa Bodo Amat”!
“Lapisan Pelindung”.
“Makasih Buat: Luthor”.
Lalu “Siapa Yang Setir”?
Lakukan sesuatu, “Demi Tuhan”!
“Segera Meledak”!
Aku urus “Quinn”, kau “Luthor”.
– “Ayank”!…
– Seperti itu: Mungkin dia akan…
Halo, saya “Angela Chen”.
Meski “Pencarian Tubuh Joker” berlanjut…
…”Laporan Penjaga Pantai”,
menyatakan “Mustahil…
…Penjahat Terkenal Gotham” ini
dapat “Selamat dari Kecelakaan”.
Berita Terkait:
“Milyuner Lex Luthor”…
…lagi-lagi “Diperiksa
Di-Kantor Penyidik”…
…atas “Keterlibatan
Kasus Serangan Joker”.
“Pembelaan-nya” diragukan
oleh “Kuasa Hukum Setempat”…
…dan “Pengusaha Bruce Wayne”
segera “Umumkan Pemutusan…
…Kerjasama dengan Lexcorp”.
Catatan Tambahan:…
…”Rekan Joker: Harley Quinn”,
dipulangkan ke “Arkham Asylum”…
…untuk kembali
jalani “Rehabilisasi”.
“Aku mau Pengacara”! “Aku mau Dokter”!
“Aku mau Sandwich Keju”!
“Itu Baru Kocak”!…
Aku masih berharap kau:
“Pikirkan Lagi ke Gotham”.
“Aku Mengagumi-mu, Bruce, tapi
“Banyak Hal yang Aku Tak Tau”…
…dan aku “Tak Yakin Mau Tau”.
“Aku Mengeti”.
“Jaga Diri-mu Baik-Baik”…
“Pastikan Aku Pergi”?
Sebenarnya, menurutku
“Kerjasama Kita Hebat Juga”.
Bukan berarti aku mau
“Sering-Sering Begini”.
“Dia Milik-mu Sekarang”,
itu juga bila “Sanggup”.

Categories: Movie | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

Jersey Shore Shark Attack 2012 Portuguese Português

movie image

Descarregar da legenda Jersey Shore Shark Attack 2012 Portuguese Português

Muy bien.
Sí, me parece que finalmente
estamos aI día.
Ya se ve bien.
¿Podemos estar aquí?
El carteI dice “No pasar”.
Nosotros somos de aquí,
locales. Vamos.
¿Qué fue ese ruido?
Es eI sonido de mi corazón latiendo
al mirar tu cuerpo estupendo.
Voy a entrar.
Tú sígueme.
Vamos, cariño.
Entra. No te morderé.
A menos que eso quieras.
Algo acaba de tocarme la pierna.
Regresemos. Quiero salir.
– Andando.
– ¿Qué? Acabamos de entrar.
Pa’ activar los anormales.
Estamos en vivo
desde Seaside Heights,
y, como pueden ver,
estamos por dar inicio
a la fiesta más grande deI verano.
Chicas, bikinis.
Comencemos la fiesta.
No olviden que Joey Fatone,
ex miembro de ‘NSYNC,
estará en vivo esta noche
con un concierto.
Es hora de celebrar
eI Cuatro de Julio,
aI estilo de Jersey Shore.
Abre, TC.
Sé que estás allí.
Mejor que no estés allí con esa perra
que no se broncea, TC.
– Hola.
– No voy a parar…
– Oye, oye, oye.
– … de golpear esta puerta…
– Despierta. Despierta.
– … hasta que la abras.
– ¿Qué? ¿Roncaba?
– Despierta. Vamos.
Eres la peor. Vamos.
Tienes que irte de aquí.
– ¿Qué, por roncar?
– Abre.
Madonna mía.
Abre ya la puerta. Vamos.
Cálmate, hermano.
– ¿Qué?
– ¿Dónde está éI?
– No, escucha, escucha.
– ¿Qué?
– Te enviaré un mensaje luego, ¿sí?
– Pero esto es eI balcón.
No, considéralo la salida VIP.
Claro que no.
No. No. No lo hagas.
– ¿Dónde está ella?
– ¿Quién?
– Tu amante.
– ¿Qué? ¿CuáI amante?
No me mientas.
Huele a laca de cabello y ajo.
No puedo creerlo, maldición.
Tú rompiste conmigo, ¿recuerdas?
En la Vuelta al Mundo.
Así es, porque tras seis meses,
no me dejabas usar tu cadenita.
Tienes que ganártela.
¿Qué esperabas?
Esperaba que tú
no te tiraras a locas.
Eso es mío.
¿Qué? No lo vuelvas algo raro.
– Desgraciada.
– Tengo una resaca tan grande
que ni recuerdo qué pasó anoche.
Basta. Terminamos.
Sí, y yo creía que había quedado
en claro en la Vuelta al Mundo.
¿De nuevo causas problemas?
Fuera de mi camino, aspirante.
Oye, ¿”aspirante”?
¿Con este reloj?
Ni siquiera eres italiano.
¿Y qué?
Respeto eI estilo de vida guido.
Esa chica tiene
serios problemas, hermano.
– Es drama, hermano, drama.
– Olvídalo.
Tienes que olvidar a esa chihuahua.
Debemos ir a lo deI Capitán Sallie.
El primer día deI fin de semana largo,
y necesito desesperadamente A-S-S.
AlcohoI, soI…
– Sexo.
– Chócalo.
– Hazlo explotar.
– Hazlo explotar.
– Que llueva.
– Que llueva.
– Vamos a enloquecer.
– Vamos, viejo.
Muy bien, larguémonos.
Andando. Andando.
¿Me lo harás difíciI?
Anda. Vamos.
El trasero de tu madre.
Mejor que no sea otro carteI.
Vamos. Vamos.
¿Qué diablos?
Dios mío.
Mi caña.
Sí, hermano, aquí lo conseguiremos.
Te devolveremos a la vida.
Mira, este lugar
está repleto.
– El Capitán Sallie.
– Oye.
Oye, vamos.
– ¿Qué taI?
– Hola, amigo.
¿Cómo estás, hermano?
Me muero de ganas.
– ¿Qué es eso?
– Joey Fatone.
Sólo una actuación, hermano.
Ah, sí, amigo.
Chicas bonitas.
Necesito hielo.
– Hola, Sallie.
– Sallie.
¿Cómo te va?
El lugar está lleno.
Te ves bien, Sallie.
Déjame preguntarte algo.
¿Qué recomiendas
para que mi amigo sobrelleve
eI dolor de una ruptura?
– Está sufriendo.
– A ella.
– Estilo perro.
– Eso no es justo.
¿Qué taI algo junto
a lo que no tengas que despertarte?
Un mojito.
Mojito. Que sean dos.
Y una cerveza para mi amigo
Donnie DieseI.
Oye, yo conozco a estas dos chicas.
– Llevémoslas a casa.
– EPC, hermano.
Gracias, Sallie.
¿En serio? ¿Vendrá aquí?
Lo que sea.
Voy a seguir bailando.
Haré lo mío.
Olvídala, hermano.
Vamos, es historia.
De acuerdo.
Ya lo olvidé todo.
– Era hora.
– Muy bien, mojito.
Cerveza para DieseI.
Brindemos por un gran fin
de semana, amigos.
– Salud.
– Salud, amigos.
Todo encaja perfectamente.
El último verano
antes de terminar la universidad,
y nos despedimos con estilo.
No me digas.
Tienes eI yate para mañana.
Cuatro de Julio en la Ensenada.
Será un fin de semana
para recordar.
Bradford, ¿podrías ganar
de una vez?
Tenemos un masaje
en 20 minutos.
Se desocupó esta mesa.
Mírenlo. Mírenlo.
¿En serio? ¿De verdad?
¿Listos para mojarse
y ver algunas de las mejores
delanteras de Jersey Shore?
Miren estos melones.
No los oigo. Vamos.
Allí está. Directamente
de Seaside Heights,
es el hermano más alto
que nunca haya tenido.
Sus amigos lo llaman TC,
pero las chicas lo conocen
como The Complication.
Recuerda pasarlo bien
allí arriba, ¿de acuerdo?
Sé tú, TC.
Sé tú, TC.
Oye, TC, ¿por qué te llaman
The Complication?
Porque cuando estas chicas
los ven,
– las cosas se complican.
– Sí.
Ese es mi amigo.
Podrían servir tragos
de esos abdominales.
Ah, sí. Uno, dos, tres,
cuatro, cinco, seis.
Sí. Sí, y allí están
sus amigos
desde eI segundo grado,
Balzac y Donnie.
– Sí, amigo.
– Todo eI día, primo.
Muy bien, hagamos esto.
¿Qué diablos ocurre allí?
Es el tipo de basura que reduce
eI precio de las propiedades aquí.
No mucho tiempo más.
¿Adónde vas?
De acuerdo.
¿Están listos, muchachos?
Sí, amiguito.
Eso es.
Muy bien, uno, dos…
Locas. Son todas unas locas.
Son todas unas locas.
Sí, amigo.
Sí, amigo.
Quítatela. Quítatela.
Quítatela. Quítatela.
Lo estamos haciendo.
Sí, TC.
Vamos, TC.
Vamos, TC. Vamos, TC.
Espera. ¿Me falla la vista?
– Nos vamos.
– Vamos. Andando.
¿Algún problema, viejo?
Tranquilo, pastelito, ¿sí?
Sólo nos divertimos un poco.
¿Se va a derretir?
Nadie te habla a ti, adoquín.
De verdad, ¿por qué no regresas
a tu club de campo?
¿Qué harás, José Esteroide?
¿Usarnos en press de banca?
Escucha, fue un accidente.
Hazte un favor y regresa
a tu playita privada.
Ve a jugar con tus amiguitos
privados, ¿eh?
– Vamos.
– NeandertaI.
– ¿Qué dijiste?
– Me olvidaba.
No fueron a la universidad.
Una persona burda o poco inteligente.
Significa que tienen mentalidad
de cavernícola.
¿Quieres que lo use en una oración?
¿Uso esto como sonda rectaI?
Mejor te calmas.
Sus papás policías no están aquí
para apoyarlos esta vez.
Hazme un favor.
Trata de no caerte
de esa cuna de oro, ¿eh?
– Vamos. Quítate de encima.
– Cuidado con eI cabello.
– En eI blanco.
– Cielos.
Te mataré, enano.
– ¿JP?
– Guido.
Regresa aquí.
Spencer, más despacio.
Oye, oye, JP.
Alto, alto, alto.
– ¿Qué ocurre?
– Persiguen a JP.
¿Qué diablos les pasa?
Oye, viejo.
Ven aquí, tano sucio.
¿Qué diablos hicieron adentro?
No fue nuestra culpa, Sallie.
Nosotros no empezamos.
Fue un accidente. Él salpicó
a esta chica y ellos lo golpearon.
¿Qué haces?
¿Andas peleando de nuevo?
– No, no fue nuestra culpa, papá.
– Ven aquí. Ven aquí.
Es eI fin de semana
deI Cuatro de Julio.
Se supone que se diviertan,
no que peleen.
Cálmate, ¿oíste?
– Sí.
– Todos Uds.
Salgan de aquí.
Sr. Moretti,
le decimos la verdad.
Salgan de aquí.
Salgan a jugar.
No eres la mitad deI hombre que soy yo.
Quizá no sea la mitad deI hombre,
pero tengo eI doble de pelotas.
No vas a entrar.
Oigan, amigos,
eI agua está bonita
en esta época deI año.
– Cállate.
– Bobos.
Es odioso.
– JP.
– Oye, JP.
JP, ¿dónde estás?
Sabes que cuesta verlo.
Amigo. JP.
– ¿Dónde estás, mi viejo?
– Oye.
– JP.
– ¿Dónde estás amigo?
– Oye, JP.
– ¿Ves algo?
– No.
Revisemos eI otro lado. Andando.
– Allí están.
– Alto. Alto. Alto.
¿Por qué no hablas con éI?
Háblale. Fue quien lo persiguió.
Desearás no haber puesto un pie
en Seaside.
Vamos. Si uno de Uds.
arroja un golpe,
lo arrestaré. ¿Quedó claro?
¿Quedó claro?
– Sí.
– ¿Qué ocurrió?
Esto es todo culpa tuya.
No le dije que saltara.
No es mi culpa que los guidos
no sepan nadar.
Oye, basta. Basta. Quieto.
Tommy, llévate a Bradford
y a Spencer
y espérame junto a la patrulla.
– Ponlos en la patrulla.
– Estás muerto.
Tino, deberías ser sensato.
Todos deberían serlo.
¿Hablas en serio?
¿Lo dejarás salirse con la suya?
Tú deja que me ocupe de esto a mi modo.
De acuerdo.
– ¿Algo?
– Nada.
TC, ¿qué le pasa a tu padre?
Parece que le creyera a Bradford,
pero a nosotros no.
No sé, viejo.
Quizá lo avergüenzo.
Ha cambiado desde que mamá falleció.
Pero ya pasaron como cinco años.
Sí. Parece que sin importar
lo que haga,
no puedo hacer nada bien,
así que…
Quizá deberías entrar
a la academia de Policía o algo así.
Mira, seguramente éI te quiere
a su modo raro.
Tiene que ser difícil ser padre
de un cretino odioso como tú.
Sí, sí, sí.
– ¿No responde?
– No. No lo entiendo, hermano.
Le envié como 10 mensajes de texto
a JP y siempre me responde.
Y eI Capitán Sallie dijo
que nunca regresó aI bar.
Quizá se le mojó eI teléfono.
– O le pasó algo.
– No. Imposible, ¿de acuerdo?
Yo estaba en eI equipo de natación
con eI chiquito.
Nadaba a pecho mejor que nadie.
Es el hermano de JP. Dijo
que tampoco ha sabido de éI.
Creo que se ha ido, muchachos.
Patrulla deI Puerto Dos.
Hasta ahora nada, Jefe.
Seguiremos alertas.
Es pequeño, quizá cueste verlo.
Justo a tiempo.
El lugar donde está parado
será la calle al hoyo 18
con una vista deI océano Atlántico
de 180 grados.
Me prometiste progreso.
Tuvimos algunos problemas,
pero cumplimos los objetivos.
Esos pilones ni siquiera
han sido cementados.
¿CuáI es la demora?
¿El sindicato?
Tuvimos un problema menor
con una ordenanza deI ayuntamiento,
pero créame, todo se ha resuelto.
Ya lo sabía.
Tengo reunión de accionistas
el martes.
Necesito mostrarles algo
a mis inversores.
Siento que se aproxima
un ultimátum.
Debes ser adivino.
Esos pilones deben ser cementados
para eI cuatro,
que es mañana, o retiraré
tu financiación.
No se preocupe.
Créame, ocurrirá.
Señor, no sé qué ocurrió anoche,
pero la principaI vía
de electricidad se cortó.
Llevamos algo de retraso, pero
tratamos de solucionarlo.
Recuperaremos eI tiempo perdido, ¿sí?
Sabes, cuando me retraso,
me siento desdichado
y eI último tipo como tú
que me hizo sentir desdichado
estuvo un par de años sin conseguir
empleo por aquí.
Tuvo que conseguir esa tarjeta
deI gobierno para comprar comida,
su hija tuvo que abandonar
la universidad y toda esa cuestión.
Lo último que yo haría en tu lugar
es hacerme desdichado.
¿Hola? ¿Hola?
Muy bien, enciéndelo.
Dupliquen la duración
de la perforación.
Son órdenes deI jefe.
¿Estás bromeando, Richie?
Ya nos pasamos deI límite.
Si tienen un problema en eI centro,
déjalos ocuparse a ellos.
Nosotros hacemos lo que nos dicen.
Como digas.
La búsqueda deI residente desaparecido
de Seaside Heights
John Pellegrino
ha sido cancelada.
Las autoridades dicen que se presume
que Pellegrino se ahogó,
aunque no se halló un cuerpo.
Por nuestro amigo, JP.
Descansa en paz, chiquito.
Esos tipos están muertos.
Nos enteramos de JP.
Lo siento.
Oigan, ese bastardo, Bradford.
Yo digo que incendiemos su casa.
Sí, luego de torturar
sus pelotas de pijo.
Chicos, cálmense.
Por mucho que quiera culpar
de esto a Bradford,
no fue todo culpa suya.
– ¿Dices que se ahogó?
– Olvídalo.
JP era eI mejor nadador que conozco.
Jamás había visto a unas piernitas
patalear más fuerte.
Paulie tiene razón.
Definitivamente no se ahogó.
Lo causó algo.
¿Dices que algo lo atacó?
– ¿Qué cosa?
– No lo sé.
Como la raya que mató a ese inglés.
Ya sabes, eI que cazaba
los cocodrilos.
Como un tiburón.
Los tiburones no son tan raros
en la playa.
Vamos, TC, no estamos en Florida.
Hablas de fantasías.
¿Esto te parece una fantasía?
De acuerdo.
¿Qué haremos entonces?
Tengo una idea. Vamos.
Como sea, ¿viste a Monique
el otro día?
TC, ¿qué hacemos?
¿Tendremos una vigilia?
Algo así.
A eso me refiero.
– Bum, cariño.
– Sí, bebé.
Sí. ¿De dónde los sacaste?
– No te preocupes.
– Rompeportones.
– Armas.
– Municiones.
Sí, muchacho.
– Muy bien, vamos.
– Qué bien.
Vamos, cariño.
¿Qué no entendiste
en la Vuelta aI Mundo?
¿Cuándo dije que nunca quería
volver a verte,
o cuando dije que te cortaría
las pelotas y les prendería fuego?
Ninguna de las dos cosas.
Esto es realmente una mala idea.
Es por JP.
Andando. Andando.
Nos meteremos en tantos problemas
si nos atrapan.
No nos atraparán, ¿de acuerdo?
Muchachos, miren.
¿Qué hace aquí un barco?
¿Por qué está cubierto de sangre?
Probablemente sólo sea
salsa de tomates.
¿Qué? Mi padre nunca salía a pescar
sin llevar bocadillos.
– ¿No son las cosas de Vinny?
– ¿CuáI Vinny?
– ¿Vinny Sin Cuello?
– No, hermano. Vinny Bananas.
Bananas está en Florida.
– No, quise decir Vinny Nudillos.
– Nudillos está muerto.
Debe ser eI barco
de Vinny Bumbaza.
Oigan, estúpidos,
es Vinny Ladillas.
El mismo.
De acuerdo.
Entonces si este es su barco…
¿dónde está Vinny?
Muchachos, miren.
Hay algo en eI agua.
Por Dios, ¿qué ocurre?
No lo sé.
No se acerquen.
¿Qué estás haciendo?
No podemos dejar a Vinny
flotando así.
Debemos darle un entierro apropiado.
En serio. Sólo van a cremarlo
y a esparcir sus cenizas
en eI mar.
Les ahorramos un montón de pasos.
Uds. están chiflados.
¿Y si no lo creman?
¿Y si quieren enterrarlo
deI modo habituaI?
Ya saben, en uno de esos…
en un ataúd.
Hermano, no puedes ponerlo
en un ataúd.
Se verá ridículo.
Epa. Están por todos lados.
Donnie, arroja la carnada.
Donnie, trajiste la carnada, ¿no?
– Traje proteína, hermano.
– No te atrevas.
No ese tipo de proteína.
Debo guardarla para las chicas.
– Vamos.
– ¿Estás bromeando?
¿Qué? Nunca salgo sin ellas.
¿Realmente crees que atraerás
tiburones con barras de proteína?
Nada se resistirá a 25 gramos
de manteca de maní crujiente
llena de poder.
Muy bien.
Muy bien, llegó eI momento.
– Fuegos artificiales.
– Vamos.
Hagámoslo, cariño.
Pónganse en marcha.
– De prisa.
– Pónganse a cubierto.
Muere, hijo de perra.
Ya sé. Aquí tienes.
De prisa.
Están por todos lados.
– Date prisa.
– Sí, viejo, apresúrate.
Pónganse a cubierto.
– Epa.
– BJ.
– Vamos.
– Te estamos siguiendo.
– Nooki.
– Vamos.
– Dame tu mano.
– Vamos.
– Levántala.
– Ve por los petardos.
– Ve por los petardos.
– Mátalo. Mata a esa cosa.
– Odio a los estúpidos tiburones.
– Toma.
Voy a vomitar.
Se están escapando.
Bien. Déjalos.
¿Saben qué?
Uds. hagan lo que quieran,
pero yo iré a perseguirlos.
¿No hemos hecho suficiente, TC?
Una de esas cosas mató a JP
y no lo dejaré salirse con la suya.
¿Cómo sugieres detenerlos?
Necesitamos un barco.
Aquí, muchachos. Es este.
De acuerdo.
No te preocupes.
Lo haré arrancar.
– Cielos.
– Chicas.
¿Por qué hay una foto de Bradford
y la loca de su novia en este barco?
Porque es su barco.
– ¿Qué cosa?
– ¿Qué cosa?
¿Por qué tratas de robar
el barco de Bradford?
Porque es un patán.
– ¿Necesito pontificar?
– Cielos.
¿Pueden darse prisa?
Los tiburones se alejarán.
¿Dónde aprendiste a hacer eso?
Donde lo aprendo todo…
en YouTube.
¿Alguna vez condujiste uno?
Claro que no, pero soy excelente
en “Grand Theft Auto” en PS3.
– ¿CuáI podría ser la diferencia?
– Por Dios.
Vamos a morir.
– Escucha.
– ¿Sí?
– Esto no es un juego. Muévete.
– Vamos, TC, déjame conducir.
¿Alguien huele a gasolina?
Yo huelo a gasolina.
Muchachos. Muchachos.
Puedo hacerlo.
Yo sé lo que hago.
Viene un tiburón.
– Vamos, sólo déjame conducir.
– Sólo saI deI camino.
Donnie, a acabo de decirte
que huele a gasolina.
Bájense deI barco.
– Va a estallar.
– Vamos. Vamos.
– Quítate
– Vamos. Vamos. Vamos.
Va a estallar.
Parece que las cosas
acaban de complicarse.
Me muero de hambre.
¿Tienen hambre?
Oiga, Sr. Moretti,
¿tiene bondiola,
o sopa o ensalada?
Me muero. ¿Tiene algo?
– ¿Qué te pasa?
– ¿Qué?
¿En serio, papá?
Hiciste estallar un barco.
Es destrucción intencionaI,
incendio provocado.
Te dije que fue un accidente.
No me respondas, Tino.
Mira, estás como loco
porque perdiste a un amigo.
Lo entiendo, pero no es excusa
para quebrantar la ley.
Hay algo más.
No estás jugando a las bochas, Tino.
Hablamos de tu vida.
No me estás escuchando.
JP no se ahogó.
Lo mató un tiburón
y hay un montón de ellos.
No son tiburones comunes, papá.
Tienen pieI blanca,
ojos rojos y aletas enormes.
Uno de ellos mató a Vinny.
– ¿Vinny Sin Cuello?
– Vinny Ladillas.
¿PieI blanca, ojos rojos?
Vaya cuento, Tino.
Te digo la verdad, papá.
El barco de Vinny está
junto a la escollera.
Aquí Moretti
llamando a la Patrulla deI Puerto.
Adelante, Patrulla deI Puerto.
Lo recibo, Jefe.
¿Has visto a Vinny Ladillas?
Probablemente está pescando
junto a la escollera.
¿Alguien lo denunció
como desaparecido?
También es negativo.
¿Qué hacemos ahora?
Ahora iré a visitar
al Sr. Dolan.
Y debo pedirle muy amablemente
que no presente cargos
contra mi hijo y su primo.
La próxima vez que hagas estallar
un barco,
primero revisa
a quién está registrado,
porque eI que destruiste
es deI Sr. Dolan.
El Sr. Walter Dolan,
que puede hacer
que pases tiempo encerrado por esto.
¿Eso quieres, Tino?
Quiero que me creas.
Bueno, ¿qué dijo?
Que nos llevará a comer pizza
con cerveza.
¿Qué crees que dijo?
T, tenemos que hacer algo, hermano.
No te preocupes.
Esto no se acabó.
– ¿Adónde se fue?
– No lo sé.
¿Qué diablos?
Será rivaI de los Hamptons.
Convertiré a Jersey Shore
en una Meca vacacionaI
de espectáculos
y relajación de lujo,
y todo comienza
con eI Club de la Playa.
Qué bonito.
Pero a algunos les gustan las cosas
como están, Walter.
Hay 16 km de playas hermosas,
de arena blanca y cielo azul,
¿y qué ventajas
ofrece esta ciudad?
Concursos de playeras mojadas
y frutas de sartén.
Debes hacer que Seaside Heights
esté a la altura de su potenciaI.
Sí, a mí me suena a aburguesamiento.
Es embellecimiento.
– ¿En serio?
– Deberías alegrarte.
Simplificaré muchísimo tu trabajo.
Menos delito
y un mejor tipo de gente.
Walter, creo poder ocuparme
de unos muchachos que se descargan.
Y, por favor, no olvidemos que las
familias de algunos de esos muchachos
ayudaron a volver esta ciudad
lo que es hoy.
No son los muchachos.
Es lo que representan.
¿Lo que representan?
Por aquí lo llamamos cultura.
Disculpa. No sabía
que quisieras cultura.
Te conseguiré
todas las galerías de arte
y centros de música que quieras.
¿Realmente quieres más vándalos,
más peleas en bares,
– más?…
– ¿Italianos?
Iba a decir ladrones.
Como los que destruyen barcos.
De eso quería hablarte.
Walter, mi…
mi hijo pasa por un maI momento.
Ese pobre enano se ahogó.
Qué cosa terrible.
Y me dicen que estaban
en mi propiedad sin permiso.
De acuerdo.
De un padre a otro,
necesito pedirte
que no presentes cargos
en su contra.
Hay un viejo dicho, ¿sabes?
Una mano lava a la otra.
Mantengan la sintonía de su radio
en El Sonido de The Shore,
que hará rockear su fiesta
deI Cuatro de Julio toda la semana.
Te lo llevaré en una hora.
¿Te sirve?
¿Realmente crees que nos escucharán?
Debemos correr la voz.
Es la mejor opción.
¿Puedo ayudarlos?
Necesitamos que alguien
salga por la radio
y le avise a la gente
que no entre aI agua.
¿Y por qué haría eso?
– Tiburones, mi viejo.
– Sí, tiburones terribles.
Estábamos en la escollera
y vimos un montón.
Y ya hay muertos.
¿Entonces se supone
que les tome la palabra?
Bien, déjame llamar a la Policía,
a ver qué dicen.
Acabamos de hablar con la Policía.
Acabamos de estar allí.
Déjame adivinar.
No les creen.
Por favor, tienes
que creernos, ¿de acuerdo?
Sólo saI aI aire y dile a la gente
qué está ocurriendo.
Lo siento, muchachos,
pero no puedo anunciar esto
a menos que hable con las autoridades.
No puedo hacer nada.
Si me disculpan,
debo volver aI aire.
– Pues eso salió muy bien.
– Cállate.
Bueno, ¿a quién más
deberíamos avisarle?
Tenemos eI paseo marítimo,
el centro de jubilados.
¿Eres estúpido?
Los ancianos no nadan.
Juegan al tejo.
¿Y eI club de yates?
Tienen una playa privada,
¿Hablas en serio?
Nunca nos creerán.
No, aI menos debemos intentarlo.
Es lo correcto.
Vaya, si no son los hermanos
Espero que vinieran a entregar
una pizza.
Si no, tendré que llamar
a seguridad.
Tienes una vena en la frente
que parece lista a estallar.
Hicieron estallar eI barco de mi amigo.
Fue un accidente.
Sólo queremos hablar contigo, ¿sí?
Hazlo rápido…
Tienes que cerrar la playa
del club ahora mismo.
¿Son cómicos?
¿Es un chiste?
No es un chiste.
Estas aguas están infestadas
con tiburones albinos.
Sí, tiburones asesinos.
Uno mató a JP.
Bien, me doy cuenta
de que sus neuronas
están arruinadas por todo
eI fijador,
así que hablaré lentamente.
se ahogó.
– Voy a noquearlo.
– Cálmate. Cálmate. Cálmate.
Tengo miedo.
¿Por qué no hacen algo útiI?
Vayan a hacerme un calzone,
con queso extra
sin aceitunas negras.
Lo lamentarás.
Aún están aquí.
Ya lo lamento.
Joey Fatone está por comenzar.
Tengo una idea. Vamos.
Andando. Andando.
Estoy aquí en Jersey Shore
donde Joey Fatone,
ex miembro de ‘NSYNC,
está por actuar.
Estoy muy entusiasmado.
¿A esto llamas locaI?
Cuando te pedí que me consiguieras algo
en un paseo marítimo,
me refería a Atlantic City,
no a Seaside Heights.
Qué vergüenza.
Justin no aguantaría esto.
Gracias aI cielo.
Joey Fatone.
¿Podemos hablarte un momento?
Escuchen, no doy autógrafos
antes de actuar, ¿de acuerdo,
No, no queremos tu autógrafo.
¿Por qué no?
Necesitamos que des una advertencia
por micrófono
para que la gente sepa qué ocurre.
Hay tiburones albinos asesinos
de aleta blanca sueltos.
¿Cómo dicen?
¿Tiburones albinos asesinos
de aleta blanca?
– Sí.
– Qué buen chiste.
¿De dónde los sacaste?
¿Los contrataste?
Uds. son como los…
No importa. Debo irme.
Fatone, hablamos en serio.
Joey, mi madre te adora.
Señoras y señores, Joey Fatone.
Muy bien, bienvenidos,
señoras y señores.
Es estupendo estar aquí
en Seaside…
Heights. Sí.
Muy bien, chicas,
esta es para Uds.
Joey Fatone acaba de ser
comido por un tiburón.
Amigos, no van a creerlo.
Joey Fatone, ex miembro de ‘NSYNC,
acaba de ser comido
por un tiburón.
Todos los que entrevistamos
estaban conmovidos.
He vivido en esta playa toda mi vida.
Nunca vi algo parecido.
Fue terrible.
Salió de la nada.
Un tiburón en la maldita Jersey Shore.
Como Moby Dick,
pero con aleta.
En este momento, eI agua
está llena de pescadores
que tratan de atrapar al tiburón
que mató aI legendario Joey Fatone.
Yo sé lo que vimos.
Lo sacó deI agua.
Tenemos que hacer algo,
pero nadie nos escucha.
Si quieren hablar de tiburones,
les contaré algo
que hará que su vello púbico
quede lacio
como la primera vez que vieron
a una chica desnuda.
Espera. ¿Tú también los viste?
En 1916, mi abuelo trabajaba
en eI paseo marítimo
cuando lo estaban construyendo.
Había mucha construcción.
Era un gran emprendimiento entonces.
Ese verano hubo una ola
de calor letaI.
Un día, un fulano,
salió a nadar con su perro.
Le arrojaba una pelota,
y miraba al perro
entusiasmarse e ir por ella.
La gente dijo que de pronto comenzó
a gritar y a agitar los brazos.
Al principio creyeron
que bromeaba,
pero luego comenzó a moverse…
como un cohete, adelante y atrás.
Lo estaban atacando.
La próxima vez que levantó
los brazos,
sólo había uno.
Lo estaban atacando
tiburones sarda.
Había todo un cardumen instalado
frente al paseo marítimo.
Se lo conoció como el ataque
de tiburones de Jersey Shore.
La noche que terminaron la construcción
deI paseo marítimo,
mi abuelo Sallie
y un grupo de sus paisanos
salieron a tratar de pescar
a una de esas condenadas cosas.
Y pensaron en ganar
un par de mangos
dejando que la gente
se tomara fotos junto a éI.
Entonces salen aI mar
en este chinchorro,
armados con cabezas de pescado
y queso pecorino romano
para atraer a estos bastardos.
Y esperaron.
Esperaron mucho tiempo,
sin mencionar que tras varias
botellas de grapa,
se quedaron dormidos en eI bote.
Quedaron inconscientes una buena hora.
Para cazar, los tiburones
se basan en vibraciones.
Resulta que mi abuelo Sallie
hacía lo que mi abuela llamaba…
¿Qué significa?
“Ronca como una vaca”.
Un minuto, Sallie.
¿Las vacas roncan?
El tiburón pudo rastrearlos
por las vibraciones de sus ronquidos.
Y en un ataque frontaI,
eI tiburón chocó eI bote
de mi abuelo
y lo mandó directo aI agua.
¿Qué hizo tu abuelo?
Sólo tuvo un momento.
Este enorme tiburón
venía directo a éI.
Apuntó con su arpón y…
– Lo atravesó en eI ojo izquierdo.
– ¿Por qué el izquierdo?
Porque es eI ojo eI diablo.
Allí está,
en perfecto estado.
Eso es muy fuerte.
Un minuto.
Dijiste que en ese entonces
estaban construyendo
eI paseo marítimo, ¿no?
Y también dijiste que los tiburones
son atraídos por vibraciones.
Eso es.
¿De qué estás hablando?
Digo que la razón por la que nunca
viste a un tiburón albino
es que probablemente viven
en medio deI océano,
quizá incluso en eI fondo
deI piso oceánico.
No hay modo de que pudieran llegar
a Jersey Shore
a menos que los atrajera algo,
como la última vez.
Las vibraciones
de la perforación de Dolan.
Pero ahora es peor.
A mayor construcción…
tiburones más grandes.
Muchachos. Muchachos.
Hola. Mejor vienen conmigo.
Cariño, ¿qué pasa?
Es Nooki.
Actúa como una verdadera chiflada.
Gracias, Sallie.
Debemos irnos.
Sí, gracias, Sallie.
Fue muy interesante.
Me he hartado de este lugar.
Acaba de tomar 15 tragos de gelatina.
Qué desgracia, hermano.
Amigos, llegó la pizza.
Oye, oye, déjala hacer lo suyo.
Atrás, patán, ¿sí?
Qué cómico,
The Constipation me llama patán.
¿No deberías estar preso
por hacer estallar mi barco?
Ah, claro, claro, me olvidaba.
Tu papá policía volvió
a salvarte, perdedor.
Tienes razón.
– Nooki, vamos.
– Baila.
Al menos deberías dejarla
terminar el show.
Me espera un baile privado.
Mi cara.
Lo fajó.
– Andando.
– De acuerdo.
Sólo quiero bailar.
Les llegó la hora.
Todo este lugar va a cambiar.
¿Qué demonios te pasa?
¿Por qué tan molesto?
Sólo trataba de divertirme.
¿Sí? ¿Te diviertes?
Actúas como una cualquiera.
Ay, por favor.
De todos modos, ¿qué te importa?
¿Dónde está De’Angela?
¿Nadando en su tanque de locas?
Te dije que no recuerdo
qué ocurrió esa noche.
Sí, pero no te creo.
Eres una basura mentirosa.
Sólo eso eres.
Lo que sea.
Lo que sea. Míralo.
– Nooki, no.
– Querida.
¿Quieres bailar conmigo?
– Andando.
– Sí.
– Cielos.
– Vayamos a bailar aI auto.
Como pueden ver,
no hay motivos para eI pánico.
El tiburón que mató
a Joey Fatone ha sido atrapado.
¿Y Ud. quién es?
Soy biólogo marino.
Y este tiburón es
un carcharhinus leucas albus.
Es un tiburón sarda albino
de aguas profundas.
¿Y cree que es el mismo
que matara aI Sr. Fatone?
En primer lugar,
este tiburón sarda albino
es extremadamente raro.
Como generalmente vive a profundidades
de hasta 700 metros,
raramente se lo ve
a 80 km de la costa.
Probablemente hubo menos
de 10 avistamientos registrados
deI carcharhinus
leucas albus.
Por lo tanto, matemáticamente,
es sumamente probable
que este sea eI mismo tiburón
que matara aI Sr. Fatone.
¿Por qué no le mete la mano
a la garganta y se fija?
A nombre de Industrias Dolan,
me gustaría presentarles
a estos valientes caballeros
un cheque de $20.000
por proteger a los residentes
de Seaside Heights
en esta fiesta deI Cuatro de Julio.
Muchísimas gracias,
Walter Dolan.
Patrick, ¿puedo hablarle
un momento?
Estoy en medio de…
En privado, por favor.
Ya regreso.
¿Quiere decirme por qué
reabre las playas?
Aparentemente no estás aI tanto
de los últimos eventos.
Mira allí. El peligro pasó.
¿Porque atraparon a un tiburón?
No, porque atrapamos aI tiburón
que mató a Joey Fatone.
Claro. ¿Y cree que es eI único?
Nick, ha habido tiburones
atracados aquí durante generaciones.
Nunca tuvimos un problema.
Quizá algunos surfistas
fueron mordidos aquí y allá.
Patrick, escúcheme.
No estamos hablando de un ataque
accidentaI a un surfista.
Hablamos de ese tiburón.
Saltó deI agua, agarró a Joey Fatone,
y regresó aI agua.
Fue una muerte crueI e intencionaI.
Fue un maldito accidente
único en la vida.
Mi oficina ha recibido muchos
informes de personas desaparecidas.
Eso me hace temer que haya más
tiburones como ese sueltos.
Mi hijo dijo haber visto
muchos ayer,
y debí haberlo escuchado.
Recomiendo poner carteles
con fuertes advertencias
por todas las playas,
en todas las entradas y salidas
del paseo marítimo.
¿Has enloquecido?
La gente aquí se ahoga
todos los fines de semana feriados.
Los chicos se embriagan
y van a nadar. Es trágico.
¿Y tú realmente esperas
que cierre todo
eI fin de semana deI Cuatro de Julio
y que cree pánico?
¿Sabes eI caos que ocasionará?
¿Sabes cómo afectará
los negocios?
Patrick, no me está escuchando
con respecto a los tiburones.
¿Debo recordarte que tu hijo
fue arrestado ayer en la marina,
en propiedad de la ciudad?
Podría presentar cargos.
La conclusión es esta.
La emergencia se acabó.
El tiburón está muerto, ¿sí?
Caso cerrado.
¿Capisce, Sr. italiano?
– Claro.
– Gracias. Con permiso.
Ahora que eI tiburón que mató
a Joey Fatone ha sido atrapado,
las playas están abiertas
y la gente está lista a dejar atrás
esta horrible tragedia.
¿Examinaste ese informe sísmico?
¿Qué con éI?
Creo que presionamos demasiado.
Ahora crees que presionamos
Ayer me dijiste que triplicara
las revoluciones por minuto.
Ahora crees que fue demasiado.
No te preocupes.
Mañana cementarán
los pilones.
Lo único que debe preocuparte
es dónde gastar
esa gran bonificación.
Mi mujer quiere ir a la ciudad
a ver “El fantasma”.
– De nuevo.
– “El fantasma”.
Yo no, viejo.
Me voy a Las Vegas.
¿Qué es eso?
– Nada.
– ¿Cómo que nada?
Allí. ¿No lo ves?
¿Qué es eso?
Probablemente sea dorado.
¿A quién le importa?
Es Cuatro de Julio y debo llegar
a una parrillada. Vamos.
Richie, te aseguro
que hay algo allí, en eI agua.
Iré a revisar frente a la perforadora.
Mike, ¿adónde vas?
Te digo que hay algo
allá abajo, Richie.
Iré a ver. Revisaré
la perforadora más tarde.
¿Tratas de pescar manzanas?
Vamos. Trae tus cosas.
Salgamos de aquí.
Me muero de hambre.
Bueno, ya voy, ya voy.
¿Cuál es la prisa?
Vamos, Mike.
Mike, deja de jugar.
¿Qué diablos?
– Mike.
– Richie.
– Mike. Mike.
– Algo me atrapó, Rich.
– Mike. Mike.
– Sácame.
¿Qué pasa entre Nooki y tú?
O se adoran,
o ella le da un baile privado
a Bradford. ¿Qué onda?
¿Llevan juntos intermitentemente
más de un año?
Sí. Metí la pata, Donnie.
¿Y qué?
– Muy bien.
– ¿Te parece?
Sólo estaba en eI club,
y De’Angela se acerca
y comienza a frotarse contra mí.
¿Qué se suponía que hiciera?
Creo que deberías decirle a Nooki
lo que sientes, nada más.
Sí, quizá esté haciéndose
la dramática, hermano.
Pero te aseguro que está loca por ti.
– Sí, claro.
– Entonces olvídala.
O te disculpas o sales
con alguien más.
No creo que quiera hacerlo, Paulie.
Espera. ¿O sí quieres?
Miren, imbéciles,
tenemos suficientes problemas
con esos tiburones.
Ya no necesito más.
– ¿Estamos listos?
– Sí.
– ¿Están listos?
– Sí.
Tenemos trabajo que hacer,
así que vamos.
Vamos, andando.
Llevaremos eI yate a la Ensenada
esta tarde.
Tiene barra, gran música.
Vamos. ¿Qué dicen?
El número de amarradero está atrás.
Aquí Shore Aérea Uno.
Todo despejado.
Aquí Puerto Dos.
No hay nada.
– Aletas. Busca aletas.
– Ya sé qué buscar.
Ya sé qué buscar.
Hola, Complication.
– ¿Ves algo?
– No, nada.
Pero estamos buscando.
Te avisaré si vemos algo.
– TC, necesito hablar contigo.
– Ahora no, De’Angela.
Mira, la otra noche no hicimos nada.
Eso quería, pero quedaste
y yo dormí en tu cama.
Eso es todo.
Lo siento.
¿De verdad?
Oye, De’Angela.
Vamos, andando.
Nos vemos, TC.
Él sabía que De’Angela y yo
fuimos juntos a la secundaria.
¿Cómo pudo hacerlo?
No quiero ofenderte,
pero estos guidos
no tienen potenciaI.
No digas.
Me siento tan tonta.
Siempre me enamoro
de tipos así, ¿sabes?
Porque me atraen los músculos,
los abdominales fuertes.
Ni me hagas empezar
con eI cabello.
– Hay mucho más que eso.
– Lo sé.
Necesitas a un hombre que te cuide.
Eso es muy cierto.
¿Qué haces más tarde?
¿Por qué?
Unos amigos y yo llevaremos
eI yate de…
mi yate a la Ensenada.
La pasaremos bien.
Deberías acompañarnos.
¿No hay alguna regla contra eso?
Para una belleza como tú,
las reglas pueden romperse.
– Oye, espera.
– Se ve bien.
Epa, epa, escucha, chiquita,
sé que quieres refrescarte,
pero no deberías entrar aI agua.
– Son increíblemente reales.
– Cerdo.
¿Qué hice?
– Lo peor.
– ¿Qué?
Mejor te pones pilas.
Muy bien. Súbete allí.
Chicas, dejen sus bolsos y eso
en eI camarote, ¿sí?
Nada maI, ¿eh?
Creo que servirá.
¿Seguro que es buena idea?
¿De qué hablas?
¿Ir a la Ensenada
con tiburones en eI agua?
Ya lo habíamos planeado.
¿Sabes todo lo que tuve que hacer
para que mi padrastro nos dejara
usar este yate?
No sé, viejo.
Así hubiera 1.000 tiburones,
esto es un tanque.
Nada puede tocarnos.
espero a una invitada especiaI.
¿Es un chiste?
¿CuáI es la expresión de los guidos?
Lo entiendo.
Irás aI infierno, amigo.
Es muy tarde para mí.
¿Es tu barco?
te ves increíble.
Lo sé.
– De acuerdo.
– Ponte cómoda.
Sírvete champaña.
– Déjame ayudarte.
– De acuerdo.
por favor ayuda a la bella dama
con sus cosas, ¿sí?
Por supuesto.
Cielos. Muy bien.
Está bien.
Buen viaje.
Empecemos con esto.
Mira, cariño.
Ocho abdominales.
Sabes que quieres fotografiarlos.
Es para mi álbum de galanes.
Sí, cariño.
Socorro. Auxilio.
Vamos. Debemos salvar a esas chicas.
– Andando.
– Espera.
Mi estúpido zapato.
Salgan deI agua.
Sácalos de allí.
Ahora mismo. Deprisa.
Vamos. Salgan.
Vamos, chicos. Vamos. Vamos.
Andando. Andando.
Mi héroe.
Ay, gracias.
¿Qué vio?
Fue una locura. Estaba en la playa, ¿no?
Y de la nada, un enorme
tiburón blanco
con ojos inyectados de sangre
simplemente apareció.
¿Volverá aI agua alguna vez?
¿Bromeas? Ni puedo ducharme.
Chócalo. Hazlo explotar.
Que llueva.
Buen trabajo, amigos.
Gracias a Dios que están bien.
¿Dónde diablos está Nooki?
¿Dónde está?
Me envió un mensaje de texto.
Está en la Ensenada.
– ¿En la Ensenada?
– Sí.
Está con Bradford
en su yate.
– ¿Está con Bradford?
– Sí.
– ¿En un barco?
– ¿Con esas cosas allá afuera?
Adelante. Ve.
– Vamos.
– ¿Adónde vamos, hermano?
A buscar a mi novia.
Es un ataque de tiburones
en Jersey Shore.
Muchos han muerto,
decenas fueron heridos,
todo eI Cuatro de Julio.
En este momento, todo eI mundo
desde Sandy Hook a Beach Haven
recibe la advertencia
de “No se acerquen aI agua, viejo”.
Muy bien, agarra tanto
como puedas cargar.
TC, tu padre te matará por esto.
Me arriesgaré, Paulie.
A eso me refiero, hermano.
Muy bien, deprisa.
¿Estamos bien, hermano?
Ahora sí.
No te preocupes, hermano.
La rescataremos.
Vamos. Friamos a estos desgraciados.
T, no pensarás seriamente en robar
un barco de la Policía, ¿no?
Claro que no.
Yo me encargo.
No es la Ensenada,
pero ¿le sirve, capitán?
Aquí está bien.
Arroja eI ancla.
Sí, capitán.
– Hola.
– Hola.
Algunas de las chicas irán
a nadar desnudas.
Sí, esta no.
Así hacemos las cosas.
La mejor comida, la mejor bebida,
lo mejor de todo.
– No puedo.
– Claro que sí.
Debería ocuparme de mi bronceado.
No puedo dejar que este bonito soI
se desperdicie.
Gracias, pero puedo sola.
Es debido a TC, ¿verdad?
Él no puede darte la mitad
de las cosas que yo puedo.
¿Quieres zapatos nuevos
para todos los días deI año? Hecho.
¿Ropa nueva? Hecho.
Sólo tienes que pedirlo.
TC necesita cupones de dos por uno
para comprar una pizza.
¿Por qué los blancos como tú
son tan materialistas?
Todo eI materiaI es nuestro.
Lo que sea.
Deberías acompañarme en eI solario.
– La ropa es optativa.
– Sí, no, gracias.
Amigo, tienes un problema.
¿Qué rayos crees que haces?
¿Tenemos una peleíta
y tú te juntas con una guidette?
¿De qué hablas?
¿Qué guidette?
Supongo que yo.
¿Por qué no la invitas
a acompañarnos en eI solario?
La ropa es opcionaI.
¿No fue lo que dijiste?
Yo sólo bromeaba.
¿Qué ocurre?
¿Ya no quieres ponerme aceite?
Voy a emplear todas esas clases
de kickboxing.
¿Oíste? Te dará tu merecido.
No, me refiero a ti,
Detrás de ti. Detrás de ti.
Un tiburón.
¿Piensas que voy a creerte?
Leva anclas.
Arranca eI barco.
Debemos irnos.
– Arráncalo.
– Eso intento.
Todo eI mundo aI centro deI barco.
No arranca.
¿Qué haces?
¿Qué haces?
Llamo a mi padrastro.
¿No tengo servicio?
¿Estás bromeando?
Malditos tiburones.
– Arranca. Arranca.
– No quiere.
– Arráncalo.
– No quiere.
¿Y eI ancla?
Compraré otra.
Spencer, ¿dónde está mi bolso
para poder pedir ayuda?
Todo está abajo.
Revisa eI camarote.
¿Qué diablos fue eso?
Estoy atrapada.
Mi pie está atascado.
Salgan de la baranda.
Salgan de allí. Vamos.
Aléjense. Aléjense.
Aléjense. Aléjense.
Vamos, muévanse. Muévanse.
Muévanse. Salgan de aquí.
Por Dios.
Mira eso.
Cielos. Se está hundiendo.
Paulie, acércanos.
Yo emití esos permisos
siempre y cuando limitara
las perforaciones.
Ud. emitió esos permisos
para que yo pagara
la restauración de su ciudad.
¿Ambos lo sabían?
¿Qué? ¿Qué quieres?
Es ordenanza de la ciudad.
Está en los libros desde 1916.
“A vista de las serias pruebas
alrededor del paseo marítimo,
puede perjudicar a la vida marina locaI,
por debajo del nivel del mar
queda estrictamente prohibida”.
¿Le resulta conocido, Patrick?
Yo me arriesgo, amigo,
para que puedan beneficiarse.
No, no, no.
Te oí decirle a Patrick
– que lo sobornaste para los permisos.
– Un momento.
Incluso cuando vio lo que ocurría,
que la gente se moría,
siguió perforando, Patrick.
Siguió adelante.
Que conste que yo le advertí
sobre la perforación.
No, no, no, no. Es demasiado tarde.
Voy a hacerlo público.
Recuerda, amigo, que una mano
lava a la otra.
Pues mis manos están limpias.
Allí están.
– Aquí.
– Aquí.
– Aquí.
– Cuidado.
Aletas en eI agua.
– Hora deI espectáculo.
– Viva, armas.
– Aquí tienes.
– Viva.
– Aquí tienes, cariño.
– Andando.
Debemos bajar a esa gente deI yate.
– Allí hay uno.
– Dale, T.
Le di a uno. Le di a uno.
– Buen tiro, cariño.
– Continúa.
Están por todos lados.
ADM, mira eso.
Odio los tiburones.
– Sí.
– Sí.
– Que llueva.
– Que llueva.
– Por JP.
– Cuidado atrás.
Saluda a mi amiguito.
La maldita cosa me arruinó eI zapato.
Acabo de comprarlos.
Paulie, tráenos hacia eI costado.
– ¿Así está bien?
– Abandonen eI barco.
¿Dónde diablos está Nooki?
¿Cómo rayos voy a saberlo?
– Vamos.
– Gracias, viejo.
– Ningún problema.
– Aquí tienes.
– Date prisa.
Me gustan tus zapatos.
– Date prisa.
– Excelente, amigo.
Socorro. Auxilio.
– Nooki.
– TC.
Estoy aquí abajo.
TC. Cielos.
– Mi pie está atascado.
– De acuerdo.
– Sí, mi pie está atascado.
– Muy bien. Muy bien.
– Aguanta.
– De acuerdo.
Eso es.
El paseo marítimo está siendo atacado.
Repito, los tiburones están
atacando eI paseo marítimo.
Sin importar lo que hagan,
no vengan.
Salgan deI muelle, maldita sea.
Rápido. Rápido.
Eso es.
Un tiburón.
Un tiburón.
De acuerdo.
¿Viniste a buscarme?
Y a varias otras bellezas.
Sólo queda una en este barco.
Te quiero,
Nicolina Ángela Santamaría.
Y yo a ti,
Gino Giuseppe Santino Moretti.
– Vamos.
– Cielos.
– De acuerdo.
– Sujétate.
¿Qué dices, nena?
¿Crees que lo logremos?
Después de ti.
– Andando.
– Pobrecita.
– Vamos, chiquita.
– Nooki.
Cielos, estábamos muy preocupados.
– Bueno, ¿todo bien?
– Rajemos de aquí.
Esperen. No me dejen.
Yo digo que lo dejemos hundirse
con eI barco.
No podemos dejarlo allí.
¿Hablas en serio?
Es la diferencia
entre nosotros y ellos.
Listo. Cuidado.
– Vamos.
– ¿Estás bien?
Se han avistado tiburones
en la marina.
Unidades deI puerto, respondan.
Vamos por ellos, muchachos.
– Aquí vamos.
– Sí, ya me e cargo.
Están aquí a la vuelta.
– ADM.
– Allí están.
Vamos, Donnie,
atrapemos a esos tiburones.
– Paulie, baja la velocidad deI barco.
– Bien, nos encargaremos.
– Miren. Allí hay uno.
– Oye.
Jamás había disparado un arma.
Es como una pistola de agua
que reacciona más fuerte.
Nooki, ¿estás lista?
– Cielos.
– Oigan, allí.
– Buen tiro.
– Claro que no.
– Los tiburones no tienen oportunidad.
– Cuidado.
Allí hay uno.
Vamos. Andando. Andando.
Andando. Váyanse todos.
Váyanse todos.
Vamos, andando. Andando.
Socorro. Auxilio.
Tommy, toma. Tómalos.
– Toma eso.
– J-Moni.
Dale a ese maldito. Dale.
– Eso es.
– ¿Te gusta?
Vamos, nada.
Socorro. Alguien.
Vamos, nada.
TC. Es tu papá.
– No tengo más.
– Me quedé sin municiones. ¿Y tú?
– ¿Paulie?
– No tengo más.
Hazlo contar.
Sonríe, pescado estúpido.
– Sí.
– Sí.
Eso es, TC.
Vamos, agárrala.
Ponla allí. Aquí, aquí.
Te tengo, corazón.
– Gracias.
– Papá
Te tengo.
– Buen trabajo, hijo.
– ¿Estuve bien?
Sí. Estupendo.
Debo llegar a esa perforadora.
Adelante. Ve.
¿Están todos bien? ¿Estás bien?
Eso creo, sí.
¿Qué hace?
Guidos. Guidos. Guidos.
– TC.
– Guidos.
– Debo ir por mi novio.
– Sí, nena, ve por éI.
– Muy bien, amiga.
– Ve a buscarlo.
Nos informan que ha pasado lo peor.
La perforadora ha sido desactivada,
y no hay señales de tiburones
aquí, en Jersey Shore.
Seguiremos informando
en los próximos días

Categories: Legendas para Filmes | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

“Teen Wolf” Master Plan 2012 Polish

movie image

Download subtitles of “Teen Wolf” Master Plan 2012 Polish
W poperzednich odcinkach
To masz ten klucz czy nie?
Proszę Allison, przestań!
Powiem ci jak powstrzymać Jacksona.
Jest jedna młoda dama, którą łączy z Jacksonem prawdziwa więź.
Jedyna osoba, która może go ocalić.
Ktoś jest ranny.
Ktoś leży na boisku.
Sam sobie to zrobił.
Gdzie jest Stiles?
Gdzie do cholery jest mój syn?
Napisy zostały specjalnie dopasowane do Twojej wersji filmu.
Dzięki za pomoc.
Ale teraz my się tym zajmiemy.
Wiesz i tak będęmusiała złożyć zeznania.
Może pojadę z wami?
Myślę, żę to trochę…
Idealnie, wspaniale.
Pozostałą część odcinka z polskimi napisami obejrzysz na
Pozostałą część odcinka z polskimi napisami obejrzysz na
Pozostałą część odcinka z polskimi napisami obejrzysz na
Muszę się spotkać z lekarzem sądowym i spróbować dowiedzieć się
co się stało Jacksonowi.
Wydałem nakaz znalezienia Stilesa.
Jego samochód jest ciągle na parkingu, a to oznacza…
Nie wiem co to oznacza.
Jeśli odbierze telefon, odpisze na maila,
albo będziecie go widzieć…
Damy znać.
Pewnie tylko ześwirował przez tą całą sytuację, albo coś w tym stylu.
Znajdziemy go.
Do zobaczenia, ok?
Nie jest z nim dobrze.
Potrzebujemy cię w zespole, ok?
No wiesz, nie mogę wpuścić cię na boisko dopóki nie poprawisz ocen.
Tak, wiem trenerze.
W porządku.
Wiem, że dużo na was krzyczę, ale nie że was nie lubię czy coś.
No chyba, że chodzi o Greenberga, ale to co innego.
To Greenberg.
Mówię tylko, że my…
Potrzebuję cię w drużynie.
Przypilnuj ocen.
Zrobię to.
To wszyscy?
Tak sądzę.
Chcesz go wytropić?
Tak, obaj będziemy węszyć.
Ale jakim cudem ty masz koszulkę a ja buta?
Musimy pogadać.
Próbują was ostrzec.
Jest pod napięciem.
Co im robisz?
W tej chwili, troszczęsię o ich wygodę.
Nie ma sensu ich torturowaći tak nie wydadzą Dereka.
Instynkt obrony Alfy jest zbyt silny.
A ze mną co robisz?
Bo Scott może mnie znaleźć, ok?
Zna mój zapach.
Jest ostry, wiesz?
Bardziej jak smród.
Znalazłby mnie nawet gdybym był pogrzebany na dnie kanału
pokryty fekaliami i moczem.
Masz talent do tworzenia żywych obrazów.
Mr. Stilinski.
Pozwól, że ja też jakiś stworzę.
Scott McCall znajduje swojego najlepszego przyjaciela zakrwawionego i stłuczonego na miazgę.
Jak to brzmi?
Myślę, że wolę troche inne scenerie, takie bardziej żywe,
no wiesz?
Ile… ile masz lat, 90?
Mogę zaraz skopać ci dupę.
Czekaj, czekaj, czekaj.
Ok, czekaj, czekaj.
Co to do cholery ma znaczyć?
Wiesz, to samo pomyślałem kiedy widziałem jak rozmawiasz z
Gerardem na posterunku.
Ok, zaczekaj.
On… on groził, że zabije moją mamę.
Musiałem się do niego zbliżyć.
Co miałem zrobić?
Popieram Scotta.
Widzieliście jego mamę?
Jest piękna.
Zamknij się.
Kto to?
To peter wujek Dereka.
Niedawno próbował nas zabić, a my go podpaliliśmy
i Derek podciął mu gardło.
Dobrze wiedzieć.
Czemu on żyje?
W skrócie, wie jak powstrzymaćJacksona.
I może jak go uratować.
To bardzo pomocne, poza tym, że Jackson jest martwy.
Tak, Jackson nie żyje.
To sięstało na boisku.
Ok, czemu nikt nie sądzi, że to dobra wiadomość?
Bo jeśli Jackson umarł, to nie tak po prostu.
Gerard musiał tego chcieć.
Ale czemu?
Dokładnie tego musimy się dowiedzieć.
I coś mi mówi, że drzwi do prawdy się zamykają.
Widziałem migoczące światła.
Pewnie jeden z naszych gości się relaksuje.
Prześpij się jeśli dasz radę.
Mam wrażenie, że następna doba będzie obfitująca w wydarzenia.
Zamierzasz mi powiedzieć co się stało na meczu?
Nie słyszałeś?
Chodzi mi o Jacksona.
Mnie też.
Potrzebujesz czegoś?
Chcę, żebyś pozwoliła nam siętym zająć.
Żartujesz prawda?
Jeden z twoich przyjaciół jest martwy.
Przez Dereka.
Jak myślisz czemu Jackson się tym stał?
Kate, mama, Jackson.
A co ze Scottem?
Co jeśli on też umrze?
Od kiedy obchodzi cię Scott?
Ty mnie obchodzisz.
Serio tato?
Jeśli masz zamiar cytować z tej listy pięciu rzeczy, które
rodzice powinni mówić swoim dzieciom codziennie, to czemu nie zaczniesz
od “Jestem z ciebie dumny bo robisz to co chciałem”.
Nie, Allison.
Robisz dokładnie to co on chciał.
Wszyscy robimy.
Jestem zmęczona.
Na prawdę chcę odpocząć, ok?
W porządku.
A tak poza tym, nie zapomnij, że wisisz mi nowy łuk.
I nową kuszę.
Boże, zrobimy to?
Tak, zrobimy to.
Nie znalazłem żadnych wskazówek.
POsłuchaj, jeśli on… jeśli pojawi się wszpitalu…
Ok, dzięki.
No weź, Stiles.
Gdzie ty do cholery jesteś?
W porządku.
Tato, w porządku.
Kto to zrobił?
W porządku.
Parę chłopaków z drugiej drużyny.
Byli nieźle wkurzeni po przegranej…
A ja darłeom morde, no wiesz.
A później…
Kto to był?
Nie wiem tato.
Nawet ich nie widziałem.
Chcę rysopisy.
Tato, no weź.
Nawet nei jest źle.
Dzownię do tej szkoły.
Dzwonię do nich i pojadę tam osobiście i
zleję tych małych drani.
Tato! Ja tylko…
Mówiłem, że nic się nie stało.
Znaleźli Stilesa.
Mówiłem, że wszędzie szukałem.
Tutaj nie szukałeś.
Co to, książka?
W jakich czasach ty żyjesz?
PArędni po przebudzeniu ze śpiączki zapisałem wszystko co mieliśmy.
Na szczęście, Argentowie nie są jedynymi, którzy prowadzą notatki.
Cześć mamo, nie mogę teraz rozmawiać.
Tak? Cóż, ja też jestem zbyt zdenerowana żeby rozmawiać.
Coś się stało?
Zdecydowanie coś.
Nie wiem co, ale myślę, że będziesz chciał to sam zobaczyć.
Tato, już mówiłem, że wszystko ok.
Twój ojciec mnie wpuścił.
No jasne, że wpuścił.
Co ci się stało…
Nie, to nic takiego.
Nie martw się tym.
Wszystko w porządku.
Chcesz wejść?
Jak się trzymasz?
Nie pozwolili mi go zobaczyć.
Powinnam mu coś dać.
Ciągle mówił, żebym mu to oddała.
Co się z nim dzieje?
Myślała, że ty mi to powiesz.
To źle?
Nie wygląda dobrze.
Mamo, możesz to zasunąć, proszę?
Ok, ok.
Dobra zaczynamy.
Mamo zasuń.
Ok, ok, ok, ok.
Zasuń, mamo, zasuń!
Wiecie, moja rodzina zajmuje się tym od dawna.
Na tyle długo, żeby wiedzieć, że odpowiednia dawka elektryczności
uniemożliwia wam transformację.
Większa, powstrzyma proces leczenia.
Jeszcze trochę więcej i po waszej sile.
Tego rodzaju naukowa dokładność… Sprawia, że zastanawiam się
gdzie jest granica pomiędzy nadnaturalnymi i naturalnymi stworzeniami.
Kiedy granice zaczynają się rozmywać…
Dziwisz się po której jesteś stronie.
Przepraszam ale nie mam żadnych chusteczek, więc…
W porządku.
Boże, ale się rozmazałam.
Masz 17 wiadomości od Scotta.
Ignorujesz go?
Nie, raczej nie.
Czemu masz damską biżuterię?
To tylko parę rzeczy które kupiłem na twoje urodziny.
Dla mnie?
Tak, po prostu… Nie wiedziałem co ci kupić, więc
kupiłem kupę rzeczy.
Bardzo dużo rzeczy.
Wiesz, miałem zamiar zwrócić wszystko czego ci nie dałem.
Płaski telewizor?
To zdecydowanie zwracam.
Będziesz chciał to przeczytać.
Mówią, że jest pokryty jakąś powłoką która utworzyła się
z jego jadu.
Brzmi to przerażająco.
Mówią te, że zaczyna się ruszać.
Myslę, że coś znalazłem.
Wygląda na to, że to była tylko jakaś forma beta kanimy.
Co to znaczy?
Może się zmienić w coś większego?
Większego i gorszego.
Zmienia się w to?
To ma skrzydła.
Scott, przyprowadź go do nas.
Nie wiem czy mamy na to czas.
Spójrz, ktoś nawet zrobił z tego animację.
Może to mniej przerażające jeśli…
Nie, w żadnym wypadku.
Pewnie powinniśmy się z nimi spotkać w połowie drogi.
Scott, zabierz go stamtąd…
Obudź się kochanie.
Zaczyna się.
Ok, idź.
Idź, idź, idź, idź, idź.
Derek, potrzebujemy Lydii.
Nie ma czasu na…
I to jest problem.
Pośpieszmy się.
Ruszamy się zbyt szybko.
I wszyscy wiedzą, że ruszający się cel jest cięższy do trafienia,
a my idziemy prosto na celownik Gerarda.
Jeśli będę miał szansę zabić Jacksona, to to zrobię.
Jesteś sam.
Bardziej niż ci się wydaje.
Czego chcesz?
Nie mamy zbyt wiele wspólnego Scott.
Ale w tym momencie, mamy wspólnego wroga.
Dlatego próbuję go stąd zabrać.
Nie chodzi mi o Jacksona.
Jak dużo o tym wiesz?
Połowa tego to jakby sen.
Wiesz co?
Druga połowa jest jak szalony koszmar.
Nie ochodzi mnie to.
Mogę mu pomóc.
Widzisz, to jest problem.
Nie obchodzi cię to, że możesz oberwać.
A wiesz jak ja się będę czuł?
Bedę zdruzgotany.
I jeśli zginiesz, to dosłownie wyjdę z siebie.
Widzisz, śmierć cię nie dotyka Lydia.
Dotyka wszystkich dookoła ciebie, ok?
Wszystkich tych, którzy stoją na twoim pogrzebie i próbują
wymyslić jak przeżyją resztę życia bez ciebie.
Spójrz na moją twarz.
No weź, myślisz, że to mnie miało skrzywdzić?
W porządku.
Sama go znajdę.
Hej, Lydia zaczekaj.
Gerard namieszał w głowie Allison tak samo jak Kate.
A ja ją tracę.
I wiem, że ty też ją tracisz.
Masz rację.
Więc czy możesz mi zaufać i pozwolić to naprawić?
Więc możesz nas puścić?
Mój samochód jest szybszy.
Więc było…
Było coś?
Kocha kogoś innego.
Posłuchaj… Wiem żę pobicie i to co się stało Jacksonowi
tobą wstrząsnęło.
Ale ciesz się jednym.
Grą w meczu.
Byłeś niesamowity.
Dzięki, tato.
Nie, tak myśle.
Spójrz, było praktycznie po wszystkim.
Ale dostałeś piłkę i pobiegłeś.
Zdobyłeś gola i wszystko się zmieniło.
Rzuciłeś jeszcze raz i jeszcze raz.
NIe byłeś tylko najlepszym graczem.
Byłeś bohaterem.
Nie, nie jestem bohaterem, tato.
Byłeś zeszłej nocy.
Nie jestem bohaterem.
Chyba przestał się ruszać.
Gdzie jest Derek?
Ktoś tutaj lubi mieć dobre wejścia.
Przyszedłem po Jacksona.
Nie po ciebie.
Jakoś nie daje mi to zbyt wielkiego poczucia komfortu.
Weźcie go do środka.
Gdzie oni są?
Peter i Lydia.
Powiedziałeś, że wiesz jak go ocalić.
To już przeszłość.
A co z…
Zastanów się Scott.
Gerard go kontroluje.
Zmienił Jacksona w psa obronnego.
I zrobił wszystko, żeby Jackson był jeszcze większy i silniejszy.
Nie, nie zrobiłby tego.
Jeśli Jackson jest psem, to łapie wścieklizne, a mój ojciec
nie pozwoliłby żyć psu z wścieklizną.
Oczywiście, że nie.
Cokolwiek tak niebezpiecznego, tak niokiełznanego…
Lepsze jest martwe.
Dobrze zrobione Scott.
Jako dobry przyjaciel, przyprowadziłeś Jacksona do Dereka żeby go ocalić.
Ale nie domyśliłeś się, że doprowadzasz Dereka do mnie.
Nie, Allison!
Jeszcze nie, kochanie.
Co ty robisz?
Robi to po co tutaj przyszedł.
Więc wiesz.
O czym on gada?
To było tej nocy przed szpitalem, kiedy groziłem twojej matce.
Wiedzaiałe, że widziałem coś w twoich oczach.
Możesz to wyczuć, prawda?
On umiera.
Od dawna.
Niestety medycyna nie ma jeszcze lekarstwa na raka.
Ale nadnaturalni mają.
Ty potworze.
Jeszcze nie.
Co robisz?
Ja też zabijesz?
Kiedy chodzi o przetrwanie, mogę zabić nawet własnego syna!
Scott, nie.
Wiesz,ze mnie i tak zabije.
Będziesz Alfą.
To prawda.
Ale sądzę, że on już to wie, prawda Scott?
Wie, że ostateczną nagrodą jest Allison.
Zrób tą małą rzecz dla mnie, a oni będą ze sobą na zawsze.
Jesteś jedynym elementem, który nie pasuje, Derek.
I gdybyś jeszcze nie wiedział, to nic nie równa się
z młodzieńczą miłością.
Scott, nie!
Nie rób tego!
Ale muszę.
Co do…
Co to?
Co zrobiłeś?
Zawsze wszyscy mówili, że Gerard ma plan.
Ja też mam.
Upuściłeś to.
Czemu mi nie powiedziałeś?
Bo może i jesteś Alfą, ale nie moją.
Zabić ich!
Zabić wszystkich!
Trafiłem go?
Do drzwi wejściowych.
Do twojego domu?
To nie pierścionek zaręczynowy.
Więc robisz ze mnie bardziej dostępną dziewczynę na telefon.
Późną nocą…
Późnym popołudniem.
Późnym rankiem.
Czy ty… Czy ty ciągle…
Ciągle cię kocham.
Tak, ciągle ciękocham.
Gdzie jest Gerard?
Nie mógł odejść daleko.
Zadrapał mojego jeepa.
Nie musisz przepraszać.
Za to co zrobiłam i powiedziałam.
Za wszystko.
Szczególnie za to co muszę teraz zrobić.
W porządku.
Nie, nie wporządku.
W porządku.
Scott, próbuję z tobą zerwać.
I to w porządku.
Co w tym jest w porządku?
Bo mogę czekać.
Nie mogę prosić, żebyć na mnie czekał.
Nie zrobię tego.
Nie musisz.
Bo wiem, że będziemy razem.
Nie ma czegoś takiego jak przeznacznie.
Nie ma czegoś takiego jak wilkołaki.
Nie, zaczekaj!
Wszystko w porządku?
Tak, muszę po prostu…
Chyba nie zamierzasz ubrudzić sobie rąk prawda?
Tobię to co muszę.
Nie lubiłam ciebie na emeryturze.
Kto powiedział, że byłem na emeryturze?
Nie powiedziałeś mu o wszystkim, prawda?
Co masz na myśli?
Myślisz, że czemu Derek tak się śpieszył ze zbieraniem stada?
Żeby zwiększyć siłę i ilość?
Kiedy pojawia się nowa Alfa, to ludzie to zauważają.
Jacy ludzie?
Co to?
Co to oznacza?
To ich symbol/
I oznacza że nadchodzą.
Więcej niż jedna?
Całe stado.
Stado Alf.
I nie nadchodzą.
Już tutaj są.
Na prwadę sądzisz, że ona do ciebie wróci?
Tak, wiem to.
A co z tobą i Lydią?
Cóż, ten 10 letni plan, żeby Lydia się we mnie zakochała
może się rozciągnąć do 15 lat, ale ciągle jest w trakcie.
Czemu nei zaprosisz ją na randkę?
Tak, ok.
A czemu ty tak jak mi obiecłeś nie zrobisz ze mnie kapitana?
Hej, wiesz co sobie uświadomiłem?
Jestem w tym samym miejscu co na początku.
Co masz na myśli?
No lacrosse, brak popularności, brak dziewczyny.
Koleś, ciągle masz mnie.
Wcześniej też cię miałem.
No i ciągle mnei masz.
To spełnione życie.
A teraz pamiętaj, żadnych wilkołaczych mocy.
Nie, o to mi chodziło.
Bez super szybkości, super wzroku i super słuchu…
Bez tych bzdur, ok?
No dalej.

Categories: Movie | Tags: , , , , , , , , , , , , | Comments Off

“Star Wars: The Clone Wars” Bounty 2012 Finnish

movie image

Download subtitles of “Star Wars: The Clone Wars” Bounty 2012 Finnish

- Kääntämätön teksti -
The Clone Wars – S04E20
Alkuperäinen julkaisupäivä
Maaliskuun 2, 2012
Sync by Gatto
Käännös by Räyhä
Hylkäämänsä oppilaan, Asaji Ventresin,
yritettyä salamurhata
kreivi Dooku, käynnistyy
raaka vastahyökkäys
Yön sisaria vastaan, teurastaen
koko klaanin
Pakotettuna Maanpakoon, Ventress
vaeltaa pitkälle Ulkokehälle,
muiden haaksirikkoutuneiden ja galaksin
kulkureiden joukossa,
etsien uutta elämää jonka
äiti Talzin hänelle ennusti.
Suoraan edessä.
Hei siellä.
Mitä kaltaisesi sievä, kalju tytteli
tekee tälläisessa erämaassa?
Puhun sinulle, neiti!
En ole ahkera keskustelija.
Uh, sisiliiskon kehuja takana.
Mitä haluatte?
Olen Bossk, ja tämä on Latts Razzi.
-Olemme palkkionmetsästäjiä ja–
-meillä on ongelma.
Hmm…Minkälainen ongelma?
Tapoit juuri yhden meidän joukkueesta.
Joten…mistä sait nuo valosapelisi?
Varastin ne.
Oletko sitten palkkionmetsästäjä?
Oletko koskaan harkinnut sitä?
Sinulla todelle on oikea…
En ole koskaan ajatellut sitä
Tienaako siitä hyvin?
Erittäin hyvin.
Meillä on keikka kesken ja
sinä olet meille velkaa miehen.
Liity meidän iloiseen palkkionmetsästäjä
Tai me käännymme virkavallan puoleen.
Mitä minun on tehtävä?
Hei, Bossk.
Kuka tyttöystäväsi on?
Turpa kiinni Dengar.
Hei, pomo.
Tämäkö on pomosi?
Onko sinulla ongelma sen suhteen?
Minun nimeni on Boba, ja tämä
on Highsinger.
Huomaan sinun jo tavanneen Bosskin ja Lattsin.
Mikä sinun nimesi on?
Minulla ei ole nimeä.
Joten se tulee olemaan niin, huh?
Kuuntele, poika.
En noudata käskyjä kovin hyvin,
etenkään joltakulta
jolla on…ilmeinen maineen ja
kokemuksen puute.
Hän tappoi Okedin.
Joten hän suostui korvaajaksi tähän
nimenomaiseen keikkaamme.
Tai, kuten sanoin, voimme aina
löytää toisenlaisen tavan
tasata punttimme.
Se ei tule olemaan tarpeellista.
Minulla on vähänlaisesti työtä
muutenkaan juuri nyt.
Hän on hieman hiomaton,
mutta tarvitsemme kuusi metsästäjää.
Ilman häntä meillä ei ole hommaa.
Lähdetään menemään.
Emmekö sovi palkkiosta ensin?
Etkö luota meihin?
Kun keikka on hoidettu
saat siivusi
aivan kuten me muutkin.
Olen majuri Rigosso.
Olemme innoissamme saadessamme
teidät tänne.
Sallikaa minulle ilo
selittää operaatio.
Nämä hissit vie meidät
planeetan pinnan alle.
Siellä odottaa metro joka kuljettaa
erittäin kallisarvoista lastia.
Tehtävänne on suojata metroa
sen matkatessa
Ja mikä tämä kallisarvoinen lasti on.
Se ei ole kenenkään teidän huolenaihe.
Pitäkää vain huoli että se menee
sinne minne pitääkin.
Ja mihin se tarkkaanottaen on menossa?
Herralleni, Otua Blankille.
Hän hallitsee tätä planeettaa
rautaisella otteellaan.
Jos epäonnistutte lastin suojelemisessa,
palkkionne menettäminen
tulee olemaan vähäisin huolenaiheenne.
Tätä tietä, pyydän.
Miksi meidän on matkustettava metrolla?
Eikö olisi yksinkertaisempaa vain
lennättää lasti perille?
Niin voisi luulla.
Planeettamme painovoima
on sanoinkuvaamaton ja
tekee kaikenlaisen lentämisen mahdottomaksi.
Jos yrittäisimme laskeutua planeetan
aluksemme romuttuisi välittömästi.
Metro se on sitten.
Miksi sitten palkkaatte kuusi kallista
palkkionmetsästäjää tavaran kuljettajiksi?
Täällä on joukko maraudereja
jotka kaikkein mieluimmin
kaappaisivat Mestarini lastin.
Tähän mennessä mieheni ovat olleet
tehottomia heitä vastaan.
He ovat saapuneet.
Tapahtuipa mitä vain,
älkää avatko tätä laatikkoa.
Sinä teet säännöt.
Minä noudatan niitä.
Tässäkö se sitten on?
Tätäkö me olemme suojaamassa?
Ketä kiinnostaa niin kauan kuin saamme
Herrani, Otua Blank tapaa teidät
toisella puolella.
Heidän jälkeensä.
Okei Boba, lasti on varmistettu.
Latts, sinä ja highsinger pysytte täällä.
Minä olen konehuoneessa Bosskin kanssa.
Lähetän uuden tytön ja
Dengarin perään.
Terve, kultaseni.
Näyttää siltä että vahdimme
taka-osaa yhdessä.
Joten…mitä luulet laatikossa olevan?
Oli mitä oli, mutta sen on parasta
olla kaiken tämän vaivan arvoista.
Yah! Yah!
Päät ylös väki.
Saimme seuraa.
Latts, Highsinger, olkaa valmiina.
He ovat täällä!
Suojelkaa lastia, maksoi mitä maksoi.
Uh! Uh!
Oh, ei, älä.
Tarkistan lastin.
Pysy tässä.
Oh, hei, pomo.
Sinun on parasta mennä alas.
He ovat tulossa takaa sisälle.
Minulla olisi käyttöä käsiparille täällä.
Säilytä asemasi.
Bossk, mene taakse auttamaan
Pysäyttäkää hänet.
Hän on johtaja!
Haluan omani.
Vain kuolleen ruumiini yli.
Älä huolehdi.
Minä suojaan sinua.
Pluma, oletko kunnossa?
Tulit vuokseni!
Tottakai tulin.
No, no, no.
Mitäs meillä on täällä?
Pysy paikallasi.
Tämä pikku tyttö on minulle
paljon rahan arvoinen.
Astu nyt syrjään.
Oh, oh!
Ah, oh!
Tuo tyttö on hullu.
Suojelemmeko häntä?
Älkää olko niin aloittelijamaisia.
Avaa silmäsi.
Hän on heidän puolellaan.
Sillä ei ole väliä.
Sido heidät ja tehdään
keikka loppuun.
Onko tämä todella tarpeellista?
Mikään ei ollut minun päätettävissäni.
En koskaa pyytänyt että minut repäistäisiin
kauas pois kodistani,
Et ikinä ymmärrä miltä se tuntuu.
Toivon etten, mutta tiedän.
Teette tätä vain rahan vuoksi.
Tämä on vain taas yksi
uusi keikka sinulle.
Et edes välitä mitä meille tapahtuu
kun se on ohi.
Hei, aloittelija!
Tarvitsen sinua takana.
Olet oikeassa.
Olet vain uusi keikka, en voisi
vähempää välittää.
Älä liiku.
Olemme melkein loppu pisteessä.
Pian toimitan tuon kakaran sotaherralle
ja kerään kätevän palkkion
josta sinä saat osasi.
Meitä on vain kaksi jäljellä.
Saan puolet.
Sinä aloitit pelin vasta äsken.
Poika, älä koettele minua.
Minä tulen toimittamaan lastin ja
keräämään palkkion.
ketään todella merkittävä ei alentaisi
itseään tekemään kauppaa
vain pojan kanssa.
Sinulla ei ole pienintäkään hajua
kenelle puhut.
Olen ollut johdossa koko
tämän operaation–
Sinulla ei ole pienintäkään hajua
kenelle puhut.
Ah, lopultakin…morsiammeni.
Ah, ah, ah.
Palkkio ensin.
Merkitsemättömiä krediittejä kuten sovimme.
Morsiammeni, viimeinkin!
Maksat hintani ensin, sitten saat tytön.
Kuinka voin tietää ettet ota krediittejä
ja sitten
aja meidän yli?
Et mitenkään.
Juokse mukana, nyt.
Kiitos sinulle.
Sinä teit sen!
En voi uskoa sitä.
Tässä on maksusi.
Olen jo vähentänyt osani.
Boba oli täällä myös.
Varmista että hän saa sen.
Missä hän on?
Hän tulee vielä.
No, sinä todella muutuit tärkeäksi
osaksi joukkoa, etkö vain?
En ole osa mitään joukkoa.
Olet meille nyt liian hyvä, sitäkö se on?

Categories: Movie | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

The Cabin in the Woods 2011 Italian

movie image

Download subtitles of The Cabin in the Woods 2011 Italian

The Cabin in the Woods -- Five friends go for a break at a remote cabin in the woods, where they get more than they bargained for. Together, they must discover the truth behind the cabin in the woods. The Cabin in the Woods -- Five friends go to a remote cabin in the woods. Bad things happen.


:=:== Sottotitoli di SRT project ==:=:
Goditi una tazza
di caffe’ fresco.
E’ ormonale.
Cioe’, di solito non faccio
ricorso a, sai, “e’ roba da donne”.
Ma a prova di bambino in che senso?
Cancelletti e roba simile?
Amico, ha bloccato i cassetti.
Manco sappiamo se funzionera’,
‘sta cosa della fertilita’.
E’ fissata con tutti ‘sti lavoretti,
che manco puoi aprire i cassetti.
– Per niente?
– No, si aprono di un pollice,
poi devi ficcarci le dita.
Un incubo, credimi.
– Mi sa che prima o poi…
– Si’, parecchio poi. Ha messo i pensili.
Il bambino avra’ 30 anni, prima di poterli
raggiungere. Sempre se ne avremo uno.
– E’ naturale che si senta protettiva.
– Neanche… hai problemi da donna?
– Per favore. Proprio tu tra tutti.
– Oh, eddai. E’ un incantesimo.
E’… e’ garantito
che non restera’ incinta.
E mi ci vogliono circa 20
minuti, per una birra del cazzo.
Ragazzi. Ragazzi!
Stoccolma e’ affondata.
– Davvero?
– Si’.
– Pensavo fossero messi bene.
– Cos’e’ andato storto?
Non ho visto il filmato.
Solo voci che girano.
Be’, non e’ mai stato
uno scenario stabile.
Sappiamo che
gli svedesi sono inaffidabili.
Significa che restiamo
solo il Giappone e noi.
Be’, non e’ la prima
volta che capita.
Ah, il Giappone ha un bel record.
Siamo secondi. Ci impegneremo di piu’.
– Gente, se falliamo…
– Per piacere,
e’ dal ’98 che non
abbiamo problemi tecnici.
Sappiamo cosa facciamo, Lin.
O l’abbiamo scritto, da qualche parte.
Ragazzi, meglio
che non facciate casini.
Oh, vuol dire che non scommetti,
quest’anno? Tanti soldi.
– Dico solo che e’ uno scenario chiave.
– No, so cosa stai dicendo.
Nel ’98, fu un errore
del reparto chimico, no?
Dov’e’ che lavori, a proposito?
Aspetta, ora mi sovviene.
Sara’ un lungo fine settimana,
se sono tutti cosi’ scazzati.
Passerai lunedi’ sera?
Prendero’ dei trapani elettrici.
Per liberare i miei armadietti.
Ma mi ascolti?
SRT project e’ lieta di presentare
Quella casa nel bosco
Traduzione: Jareth,
Ulquiorra, Michels, monyosy
Revisione: Jareth, Ulquiorra
[SRT project]
Oh, professore testa di cazzo.
Perche’ non usi il dipinto di ‘sto stronzo
come bersaglio per le freccette?
Non e’ cosi’ facile.
– Oh, mio Dio! Sei bionda!
– Super-fantastico, no?
– Non ci credo che l’hai fatto.
– Ma super-fantastico, no?
Sbrigati col ‘super-fantastico’.
Sto diventando insicura.
Oddio, no, no. E’ fantastico.
– A Curt non piacera’.
– Curt mi ringraziera’. E pure tu…
– mentre bruceremo questo ritratto.
– Oh, non e’ finito.
Sul serio, non e’ colpa sua.
Cosa non e’ colpa sua?
Scoparsi le allieve
o mollarle via mail?
– Sapevo a cosa andavo incontro.
– Ma per piacere.
Sai a cosa vai incontro,
questo fine settimana?
A questo.
E se Holden e’ carino come dice Curt…
– possibilmente vedi di togliertelo.
– E’ l’ultima cosa che voglio.
Se lo vedi come un incontro
combinato, non mi divertiro’ affatto.
Non ti sto spingendo…
ma lo mettiamo in borsa!
Il che vuol dire che non
abbiamo proprio posto per…
E se mi annoio?
Questi ti aiuterebbero?
Strutture economiche sovietiche?
Conseguenze della rivoluzione?
No! Abbiamo un lago
ed un fusto di birra.
– Basta studiare!
– Pensa in fretta.
Oh, piu’ in fretta di cosi’.
Scusi, scusi. Circolare.
– E’ Holden?
Appena trasferito dagli States.
Le mani migliori della squadra.
– E’ un tipo dolce.
– Ed e’ bravo con le mani.
Ehi, ho gia’ visto questa ragazza,
ma tu sei piu’ bionda di lei.
Ma pensavo che, forse, sai…
Cosa sono questi?
– Che sono? Che ci fai?
– Va bene. Capito. Lascio i libri.
No, chi te li ha dati?
Chi ti ha insegnato ‘ste cose?
Le ho imparate da te, va bene?
Le ho imparate guardando te!
Schezi a parte, il professor Bennett ha
basato tutte le sue lezioni su questi.
Dovresti leggere… questo.
Gurovsky. E’ di gran
lunga piu’ interessante.
Inoltre, Bennett non lo sa a memoria,
quindi pensera’ che sei perspicace.
– E sei senza pantaloni.
– Oh, merda!
Tutto qui? E’ meglio
che lo sia, cazzo.
Sai, Jules, e’ un fine settimana,
non un’evacuazione.
Fidati se dico che in quelle valigie non
c’e’ nulla che non sarai contento di avere.
Sto zitto.
Oh, mio Dio.
Che cazzo hai
che non va, fratello?
La gente, in questo paese,
guida in modo davvero controintuitivo.
Ecco cosa ho da dire.
Vuoi passare il fine settimana in cella?
Ci piacerebbe dare un’occhiata
– al paese d’origine di mio cugino.
– Tesoro, tesoro, non va bene.
Un dato statistico…
i poliziotti non fermeranno mai un tizio
con un bong enorme, in macchina. Perche’?
Perche’ lo temono. Sanno che
lui vede oltre, rispetto a loro…
e che li inchiodera’…
con logiche antichissime.
Ti sei ingrigita?
– Non porterai quel coso sul camper.
– Cosa?
Un bong gigante
nel camper di tuo padre?
Ma che e’? Sei scoppiato?
Ehi, bello.
Dana, incantevole civetta!
C’e’ del cibo?
– Tutti pronti?
– Si’!
– Si’!
– Si’?
– Va bene, sono pronto!
– In pista con lo spettacolo!
Il nido e’ vuoto.
Siamo in perfetto orario.
Spero sia la strada giusta.
Non compare manco sul GPS.
E’ indegna di un posizionamento globale.
E’ questo il punto.
Fuggire dalla rete, no?
Nessuna ricezione telefonica,
niente cineprese per il traffico.
Andare, per un maledetto
fine settimana, dove non possano…
posizionare globalmente il mio culo,
cazzo. E’ questa la faccenda.
– E’ la societa’ che si sgretola, Marty?
– No. La societa’ e’ vincolante, giusto?
Ha le crepe piene di calcestruzzo.
Tutto e’ classificato
o registrato o bloggato, no?
Chip nelle teste dei nostri figli,
affinche’ non si perdano.
La societa’ ha bisogno di
sgretolarsi. E’ che siamo tutti…
– troppo pappamolle, per farlo succedere.
– Mi sono persa le tue farneticazioni.
Arriverai a vedere
le cose come le vedo io.
Identificazione, prego.
Sig. Sitterson, prego.
– Sig. Hadley. Entri.
– Grazie. Come ti chiami?
– Daniel Truman, signore.
– Non siamo nell’esercito.
Puoi lasciar stare il “signore”.
Ma a Sitterson…
– piace essere chiamato “signora”.
– O “dita di miele”.
Ecco, risponde anche a “dita di miele”.
Ti e’ chiaro cosa sta per succedere, qui?
– Sono stato predisposto. Ampiamente.
– Ti hanno detto che predisposto,
– non e’ lo stesso che essere preparato?
– Me l’hanno detto.
– Staro’ al mio posto, sig. Hadley.
– Bravo ragazzo.
Va bene, sistema avviato.
Acquisizione dell’obiettivo.
Vediamo cosa abbiamo.
Non penso che questo coso
prenda carte di credito.
Non penso se ne intenda di soldi.
Penso sia benzina a baratto.
C’e’ nessuno?
Ehi, Holden.
– Holden!
– Non credo ci sia…
– Sei entrato senza invito?
– Cazzo!
Il cartello dice “chiuso”.
Be’, volevamo fare
un po’ di rifornimento.
– Funziona la pompa?
– Se sai come farla funzionare.
– Volevamo anche delle indicazioni.
– Gia’, cerchiamo… come si chiama?
Tillerman Road.
Sa se e’ questa la direzione?
Tillerman Road…
vi porta oltre
quella collina, laggiu’.
Vicolo cieco alla
vecchia casa Buckner.
Mio cugino ha preso una casa, lassu’.
Attraversato un tunnel, c’e’ un lago…
– Quella sarebbe…
– Casa Buckner.
Qualcuno cerca sempre
di vendere quel terreno.
– Conosceva i primi proprietari?
– Be’, non i primi.
Ne ho visti andare
e venire un sacco.
– Diavolo, sono qui dalla guerra.
– Quale guerra?
Sai dannatamente
bene quale guerra.
Mica quella con dei tizi
vestiti di blu ed altri di grigio?
Forse che fratello lottava
contro fratello, in quella guerra?
– Fai l’insolente, ragazzino?
– E’ stato scortese con la mia amica.
Quella puttana?
– Cos’ha detto?
– Abbiamo abbastanza benzina.
Abbastanza per arrivarci.
Per tornare indietro…
sono affari vostri.
Be’, auguri per
gli affari, signore.
So che, un giorno o l’altro, passeranno
di qui le ferrovie. Sara’ grandioso.
Vie lastricate da vere strade.
Ragazzi, date un’occhiata.
Dev’essere quella.
Oh, mio Dio. E’… stupenda.
Un solo ragno e vado
a dormire nel camper.
Dico sul serio.
Su, dammi una mano.
– E’ impressionante!
– E’ figo, in un certo senso.
– Caccerai un procione, per cena?
– E con la pelliccia mi faro’ un cappello.
Indossate tutti i costumi.
Tra 10 minuti si va al lago.
– Si’.
– Non mi avevate detto…
che avremmo fatto ginnastica.
Be’, non penso proprio.
Non ci credo.
Ah, cazzo.
Sta succedendo.
Ma che cazzo di scherzo e’?
– E’ proprio da brividi.
– Era l’epoca dei pionieri.
La gente doveva farsi
la propria stanza degli interrogatori.
Da chi l’ha comprata, tuo cugino?
Dovremmo controllare le altre
stanze ed accertarci che sia l’unico.
Perche’ sai che Marty vuole
guardarci mentre ci diamo dentro.
Non voglio manco sentirlo.
Che ne dici se
facciamo a cambio?
Non che io, cioe’,
riappenderei il quadro,
ma ti sentiresti meglio
se scambiassimo stanza?
Assolutamente si’.
– di essere cosi’… decoroso.
– Era il minimo che potessi fare…
dato che Curt e Jules
ti hanno data in sposa a me.
Non sono molto delicati.
Be’, mi limitero’ ad esserne
lusingato e lo terro’ per me.
Si’, non sto cercando…
Ma sono comunque felice
che tu non sia un viscido.
Ehi, non saltiamo a
conclusioni. Avevo una sorta di
conflitto interno, sul se
mostrarti o meno lo specchio.
Ambo le parti gridavano
ed e’ stato versato del sangue.
Quindi hai un’emorragia interna?
Molto grave.
Be’, Jules e’ iscritta a medicina.
Forse dovresti… parlarne con lei.
Be’, non penso proprio.
Tutti ai vostri posti.
– Siamo in diretta.
– Ingegnere, abbiamo un cambio di stanza.
Polk e’ nella 2,
McCrea nella 4, adesso.
Operatori, ricevuto?
Serve un aggiustamento di scenario.
Signorina Lin.
Abbiamo i valori
del sangue di Louden.
I livelli sono buoni, ma
raccomandiamo una botta da 50 mg
di Rhohyptase,
per aumentare la libido.
– Va bene.
– Per endovena o per via orale?
Chiedimelo di nuovo,
ma piu’ lentamente.
Sei un porco.
Indovina come stiamo
rallentando la cognizione.
Non lo so.
– La tinta per capelli.
– Bionda stupida. Molto artistico.
Arriva nel sangue attraverso
il cuoio capelluto. Gradualmente.
Il dipartimento di chimica
tiene fede ai propri impegni.
Oh, lo vedro’ quando ci credero’.
– Controllo?
– Si’, procedi.
Ho il messaggero sulla linea 2.
Oh, Cristo. Puo’ lasciare un messaggio?
Non credo. E’ molto aggressivo.
Ad essere sinceri,
mi sta proprio facendo impazzire.
Va bene. Passamelo.
Mordecai, bello mio, che succede?
Com’e’ il tempo lassu’?
Gli agnelli hanno varcato il cancello.
Sono entrati nel mattatoio.
Bene, stai facendo
un ottimo lavoro, la’ fuori.
Da manuale, bello. Ci hai
fatto iniziare nel modo migliore.
Allora, ci risentiamo dopo, va bene?
I loro occhi ciechi non vedono
nulla dell’orrore incombente.
Le loro orecchie non sentono.
– Sono gli zimbelli degli dei.
– Be’, e’ cosi’… che funziona.
Purificateli. Purificate il mondo dalla
loro ignoranza e dai loro peccati.
Mondateli nel cremisi del…
Sono in vivavoce?
No. Assolutamente no.
Vivavoce, no.
No, non lo farei mai.
Si’, invece.
Riesco a sentire l’eco.
Oh, mio Dio. Hai ragione.
Aspetta in linea, lo tolgo.
Questo e’ scortese.
Non so chi c’e’ nella stanza.
– Bene. Ecco. L’ho tolto.
– Grazie.
Non prenderla alla leggera, ragazzo.
Non e’ stato
tutto da manuale.
Lo sciocco sta quasi rovinando
l’invocazione, con la sua insolenza.
Gli antichi vedono tutto.
E non saranno…
Sono ancora in vivavoce, vero?
Oh, mio Dio, Mordecai.
Non posso crederci.
L’ho fatto di nuovo!
Cosa succede dopo?
Oh! E’ fredda!
– Oddio, che fredda!
– Fredda? Ne vale la pena?
Avanti, Jules. La vita e’ rischio.
Si’, potrei rischiare di
stendermi al sole, per un po’.
– Ehi, cos’e’ quello?
– Cosa?
Nel lago, proprio li’.
– Oh, dai.
– No, sul serio. Proprio li’.
Li’! Li’! Dio, sembra
proprio la mia ragazza!
Oh, mio Dio!
C’e’ qualcos’altro nel lago!
– Un uomo stupendo!
– T’ammazzo!
Non uccidere l’uomo stupendo!
Siamo in pericolo!
Va bene. Ultima occasione.
E’ ora. Fuori i soldi, gente.
Scade il tempo per le scommesse. Ok.
Ok, chi e’ ancora fuori?
Vediamo. Abbiamo ingegneria, ricerca
e sviluppo e abbiamo elettrotecnica.
Hai visto chi hanno scelto?
Stanno buttando i loro soldi.
Dovresti parlare, Aquaman.
– Cosa vuoi dire?
– Ah, niente.
Ok, va bene. Non sono neanche
sicuro di avere uno di questi.
– Zoologia giura di si’.
– Loro lo sapranno. D’accordo.
– Va bene, gente.
– Ehi, che cos’hai?
No, sono gia’ stati presi.
– Cosa? No. Chi li ha presi?
– La manutenzione.
La manutenzione?
Prendono la stessa cosa ogni anno.
Che vuoi da me? Se fossero
creativi, non starebbero li’.
Dovrai dividere, se vinci.
Vuoi cambiare?
Non lo so, non lo so.
Che ne pensi?
Piu’ che altro, voglio solo
che questo momento finisca.
– Niente scommesse?
– Non per me. Grazie.
Sembra un po’ crudele, non e’ vero?
Permette solo alla
gente di scaricarsi un po’.
Questo lavoro non e’ facile.
Almeno cosi’ stanno tranquilli.
E la direzione?
– Sanno cosa succede, qua sotto?
– La direzione non se ne cura.
Fino a che va bene di sopra.
Fino a che i bambini
fanno cio’ che devono.
– Ma poi e’ truccato.
– No, no, no.
Come si puo’ scommettere,
quando si controlla il risultato?
No, noi li mettiamo semplicemente
in cantina. Loro li prendono da li’.
No, devono scegliere
di loro spontanea volonta’.
Altrimenti il sistema non funziona.
E’ come il messaggero.
E’ quel raccapricciante vecchio.
Praticamente indossa il marchio: “Morirai”.
Perche’ lo mettiamo li’? Il sistema.
Devono scegliere se ignorarlo
e scegliere cosa succede in cantina.
Si’, possiamo manipolare il gioco
quanto vogliamo, ma alla fine…
– se non trasgrediscono…
– Non possono essere puniti.
Quindi che fai, Truman?
Partecipi? Sta per scadere il tempo.
Sto bene cosi’.
Ci siamo, gente!
– Le scommesse sono chiuse!
– Oh, che la festa abbia inizio!
Che la festa abbia inizio!
Ecco qua.
Va bene, tocca a me. Jules.
Obbligo o verita’?
– Facciamo obbligo.
– Va bene.
Ti obbligo…
– a limonare…
– Per favore, di’ Dana, di’ Dana.
con quell’alce, laggiu’.
Ehm, Marty…
hai mai visto un’alce, prima?
Qualunque cosa
sia quella bestia misteriosa.
– E’ un lupo.
– E’ chiaramente un lupo.
Mi sto godendo uno spinello,
lasciatemi in pace.
ti obbligo a limonare con quel lupo.
Nessun problema.
Be’, si’, sono nuova in citta’.
Come lo sai?
Oh, mio Dio.
E’ cosi’ dolce da parte tua dirlo.
Li ho appena tinti, in effetti.
No, no, no.
Non e’ il caso di
farsi venire il fiatone.
Ti lascero’ entrare.
E ora…
– Dana.
– Verita’.
Cosa dovrebbe significare?
Sto solo accelerando i tempi.
Se dirai obbligo, ti costringera’
a fare qualcosa che non ti piace
e allora ti tirerai indietro e dirai
che volevi verita’ fin dall’inizio.
Va bene, Jules…
Che diavolo e’ stato?
E’ la porta della cantina.
– Si deve essere aperta per il vento.
– Oh, dovrebbe avere un senso?
Cosa pensate che ci sia, la’ sotto?
Perche’ non lo scopriamo?
Ti obbligo.
Per quanto tempo
devo stare qua sotto?
Oh, sai, solo fino al mattino.
Stai bene?
Scusa, mi sono solo spaventata.
Be’, hai chiesto aiuto.
Questo annulla l’obbligo.
Togliti la maglietta.
Non le faccio io le regole.
Oh, mio Dio.
Guardate tutti questo.
Ah, ragazzi…
non sono sicuro che sia
fantastico, stare qui.
Amico, sul serio? Tuo cugino e’
coinvolto in qualche strana porcata.
Sono piuttosto
sicuro che non sia roba sua.
Magari e’ stata la gente
che ha messo quello specchio.
Alcune di queste cose
sembrano molto vecchie.
E’ bellissimo.
Forse dovremmo tornare di sopra.
Vi obbligo tutti a salire di sopra.
Ragazzi, ascoltate qua.
“4 aprile.”
“Mio padre era con me e ha
detto che mancavo di fede.”
“Vorrei dimostrare
la mia devozione,”
“come Giuda e Matteo la
dimostrarono a quei viaggiatori.”
Che cos’e'?
Diario di Anna
Patience Buckner, 1903.
“La mamma grido’ per
quasi tutta la notte.”
“Ho pregato perche’
trovasse la fede,”
“ma si e’ fermata solo quando
papa’ le ha tagliato la pancia”
“e l’ha riempita di carbone.”
“Giuda mi ha detto in sogno…”
“che Matteo lo porto’ nella stanza
segreta, quindi so che l’ha ucciso.”
“Voglio comprendere la gloria
del dolore, come fece Matteo…”
“ma tagliare la carne lo faceva…”
“eccitare ed io non
voglio diventare cosi’.”
– Gesu’. Possiamo smettere?
– No. Vai avanti.
– Perche’?
– Voglio sapere.
“L’ho trovato…”
“nei libri antichi, il modo
di salvare la nostra famiglia.”
“Il mio braccio buono
e’ stato mozzato e divorato…”
“tuttavia spero
che sia leggibile.”
“Che un credente venga
e reciti le seguenti ai nostri spiriti.”
“Allora verremo risvegliati
ed il grande dolore ritornera’.”
E poi c’e’ qualcosa in latino.
Ok, sto tracciando una linea nella
fottuta sabbia. Non leggere il latino.
Che cazzo?
– “Dolore…”
– No, no!
– Piantala di fare il bambino, cazzo.
– Curt!
E’ un diario.
E poi non significa nulla.
– Dana!
– “Il dolore sopravvive alla carne.”
“Il dolore incendia gli animi.”
Abbiamo un vincitore!
Sono i Buckners,
signore e signori!
I Buckners hanno pescato una “V”.
Bene. Significa che le
congratulazioni vanno alla manutenzione!
Che dividono il premio
con Ronald lo stagista.
Non e’ giusto. Anch’io avevo gli zombi.
Si’, e’ vero. Avevi gli zombi.
Ma questo e’ lo
“Zombie Redneck tortura famiglie,” vedi?
Sono specie completamente diverse.
Come la differenza tra
un elefante e un elefante marino.
Ma c’e’ sempre l’anno prossimo.
Sono, tipo, cose che
vengono da un incubo.
No. Sono cose
che fanno venire gli incubi.
Tutto, nel nostro stabile,
e’ un residuo del vecchio mondo…
per gentile concessione
di… tu sai chi.
Ti ci devi abituare.
E tu?
Oh, bello, mi dispiace.
– Aveva la conchiglia tra le mani.
– Lo so. Un altro paio di minuti e
chissa’ cosa poteva accadere.
Non ho mai visto un tritone. Mai.
Amico, devi esserne grato.
Quei cosi sono terrificanti.
E ripulirli e’ un incubo.
Quindi, i Buckners.
Si’, be’, saranno zombificati,
adoratori del dolore, contadinotti…
ma sono i nostri zombificati,
adoratori del dolore, contadinotti.
– Con il 100% di velocita’ d’eliminazione.
– Vero. Allora, chiamiamo il Giappone?
Gli diamo il resto
del fine settimana libero?
Certo. Sono giapponesi.
Che faranno? Si riposeranno?
Mi piacerebbe vederli
col culo a terra, per una volta.
Oh, Dio, nemmeno per scherzo.
Tutti gli altri settori hanno fallito.
Ci serve la squadra giapponese,
per riuscirci. Ci sono troppe cose in ballo.
Si’, cazzo, piccola.
E che classe.
Andiamo, come se
non ne voleste un pezzo.
Potremmo non parlare piu’
di persone a pezzi, per stasera?
Ti senti solo, Marty?
Io e Marty eravamo cosi’
teneri, al primo anno di Universita’.
Una volta abbiamo anche pomiciato.
Non le ho mai comprato l’anello.
Ma siamo ancora…
Ho una teoria, per tutto questo.
Ecco la nostra
occasione per defilarci.
Tommy Chong, qui, ha
una teoria. Andiamo, piccola.
Non preoccuparti,
puoi raccontarla al cervellone, qui,
se non e’ troppo impegnato
a sverginare Dana.
Jules, vuoi andare a stenderti?
E’ proprio questo il punto.
Andiamo, su, su.
– Non strattonarmi.
– No, piccola. Tira diritto.
Veramente credi che non stia
succedendo niente di strano?
Il modo in cui tutti si comportano.
Perche’ Jules e’
improvvisamente rimbambita?
E da quando Curt interpreta
questa stronzata del maschio-alfa?
Cioe’, e’ uno specializzando
in sociologia.
Ha una borsa
di studio accademica
e adesso chiama il
suo amico “cervellone”?
Curt ha solo bevuto.
Ho visto Curt ubriaco.
Ed anche Jules.
Be’, allora
dev’essere qualcos’altro.
Continui a non vedere
quello che non vuoi vedere.
– Burattinai?
– Merendine?
Hai detto che hai delle merendine?
Marty, ti voglio bene,
ma sei troppo sballato.
Non siamo chi pensiamo di essere.
Andro’ a sfogliare
un libro con le figure.
Grazie. “Il dolore
sopravvive alla carne”.
“La carne ritorna” o…
– “ha un luogo d’incontro”.
– Cos’e'?
– Il Latino che leggevi di sotto.
– Capisci il latino?
Non bene.
Non piu’ dalle superiori.
E’ bizzarro come tutto torni.
Be’, e’ proprio una serata bizzarra.
Mi dispiace per
stanotte. Ognuno…
Perdo dei punti se ti dico
che sto proprio bene?
Me lo puoi dire.
Da cosa stai scappando?
Non versarmela addosso!
Ti ho versato un po’
di birra sulla maglietta?
Mi sa che doveva succedere.
Non qui.
Andiamo, piccola.
Siamo completamente soli.
Ho freddo.
Va bene, ragazzi. E’ tutto.
Andiamo. Abbiamo del lavoro da fare.
I vostri infimi istinti umani
mi disgustano. Fuori di qui.
– Controllata la temperatura nel settore?
– In corso.
Attiviamo i vapori di feromoni.
Se tradurre vi appassiona
e diverte, venite a tradurre con noi.
[SRT project]
E’ cosi’ buio.
Portami dentro.
E’ quello per cui siamo venuti qui.
E’ romantico.
Va bene, tesoro. Vediamo le tette.
Mostraci la merce.
– E’ davvero importante vedere le sue…
– Non siamo i soli a guardare.
Il cliente deve restare soddisfatto.
Hai capito cosa c’e’ in gioco, qui?
Questo offriamo,
con umilta’ e riverenza.
Per la pace benedetta
del tuo eterno riposo.
– Come e’ sempre stato.
– Come e’ sempre stato.
Il piccolo Nemo.
Nemo, bello, ti devi svegliare.
La tua merda e’ sottosopra.
Vado a far due passi.
Va bene. Giuro su Dio, cazzo,
che qualcuno sta parlando.
O sono quasi sicuro
che qualcuno stia parlando.
Vado a far due passi.
Cosa stai dicendo? Eh?
Cosa vuoi?
Credi sia un marionetta?
Credi sia una marionetta.
Vuoi che faccia una piccola…
fottuta danza di marionette?
Sono padrone della mia mente,
quindi lascia perdere.
Vado a far due passi.
Non voglio…
Cioe’, non ho mai…
– Non intendevo “mai”…
– Ehi…
niente che tu non voglia.
Ha trovato un marito superdotato.
Pensavo ci fossero le stelle.
Siamo abbandonati.
– Ah, cazzo!
. Cazzo! Scappa, cazzo!
Troia morta!
– Cristo, che succede?
– Che cazzo!
– Curt, che cazzo succede?
– Dove sei ferito?
– E’ tutto tuo questo sangue?
– Tutto bene! Curt, stai bene!
Dov’e’ Jules?
E’ andata.
Dobbiamo andarcene da qui.
– No, aspettate. Non vado senza Jules.
– Dana, non aprire…
La ragazza morta e’ li’ fuori!
Dana, forza!
Cos’e’ quella cosa? Cazzo!
– Non so, ma ce ne sono altri.
– Altri?
Ho visto una giovane ragazza.
Tutti zombificati, come lui…
ma a lei mancava un braccio.
Oh, mio Dio. Patience.
– Il diario.
– Sentite…
– dobbiamo sigillare questo posto.
– Ha ragione.
Andremo stanza per stanza.
Bloccheremo ogni porta e finestra.
Dobbiamo renderlo sicuro. Non importa
cosa succede, restiamo uniti.
– Cazzo!
– Calmati.
Guarda il maestro al lavoro.
Non e’ giusto.
Cosa? Qual e’ il problema?
Non e’ giusto.
Dovremmo dividerci.
Possiamo coprire piu’
spazi, in questo modo.
Si’. Buona idea.
Va bene, ragazzi,
andate nella vostre stanze.
Chiudili dentro.
Ma che…?
Ma che cazzo!
Ma che cazzo…?
Oh. Non va bene.
Togliti di mezzo.
Via, togliti di mezzo.
Farmacia, ho bisogno
di 500 cc di Torazina
– pompati nella stanza 3.
– No, no, no.
Farmacia, restate in attesa.
Judah Buckner alla riscossa.
Che cazzo succede?
Che cazzo succede?
Oh, mio Dio.
Sono in TV, ad un reality show.
I miei genitori penseranno
che sono scoppiato.
No! No! No, no! No!
Devono essersi eccitati,
al piano di sotto.
Il piu’ grande show della terra.
Qualcuno mi aiuti!
– Usa il letto.
– Forza! Forza!
– E’ vuoto.
– Vai.
– Curt?
– Apri la porta.
Non posso.
Scendiamo nel seminterrato.
Questa e’ la stanza segreta.
Quella del diario.
Qui e’ dove li ha uccisi.
E qui e’ dove ci uccidera’.
Assolutamente no. No.
Non ci uccidera’.
Dobbiamo solo trovare una porta.
Va bene?
Iniziamo a controllare
i muri, d’accordo?
Voglio dire, ci deve pur essere…
Ti piace il dolore?
Come funziona, con voi?
Tutti questi fottuti zombie.
Ricordi di quando bastava
gettare una ragazza in un vulcano?
Quanto vecchio pensi che sia?
Andiamo! Andiamo via!
Dov’e’ Marty?
Lo hanno preso.
Il demone e’ sconfitto.
Adesso lo spirito di Kiko
vive nella rana felice!
Fanculo! Fanculo!
Fottiti! Fottiti!
Fottiti! Fottiti
– L’hai visto?
– Record perfetto, eh?
Il gruppo di giapponesi doveva
averla nella borsa. Ci hanno fregati!
– E’ difficile uccidere una di 9 anni?
– 0 vittime. Lavaggio completo.
L’ho detto, se vuoi buoni prodotti,
devi comprare quelli Americani.
Notizie da sotto?
Oh, a loro non importa del
Giappone. Il regista ha fiducia in noi.
Ehi, hai appena
agitato la farmacia, Lin.
Mentre questi idioti stanno cantando
Che Amico Abbiamo in Shinto…
stiamo portando sofferenza.
Comunque, che cazzo succede
col bong di quel tizio?
Dovrebbe essere impazzito,
e invece quasi ci fotte.
Gli abbiamo tolto la roba.
Ok, abbiamo il camper
che si dirige verso il tunnel.
Lo sciocco e’ stato
abbrustolito, comunque.
E faremo la stessa fine, se non
riprendete il controllo della situazione.
– Merda.
– Cosa? “Merda” perche’?
– Devo andare.
– Siete l’ultima speranza dell’umanita’.
Se gli antichi risorgono…
– Non c’e’ nessun crollo.
– Cosa?
Il fottuto tunnel e’ aperto!
– Controllo a Demolizione.
– Siamo al buio nell’intero settore.
– Cosa cazzo credi stia facendo?
– Apri la porta.
Attenti! Toglietevi
di mezzo! Fate spazio.
– Che cazzo succede?
– Non lo sappiamo. C’e’ un problema.
– Quel tunnel sarebbe dovuto saltare.
– Non abbiamo ricevuto l’ordine.
Hadley, cosa succede?
Perche’ il tunnel non e’ saltato?
No, no, no.
Col cazzo.
Non ci posso credere, amico.
Non sta succedendo davvero.
E’ proprio li’.
Va bene. Abbiamo attrezzi
per arrampicarci? Corde?
Si’. Nel mio fottuto dormitorio.
Non possiamo tornare indietro.
Non c’e’ un’altra strada.
Cosa dovremmo fare? Saltare?
– Curt, ne sei sicuro?
– Ho fatto salti piu’ grandi di questo.
Ti serve un rincorsa dritta
e forse 1,5 metri di
differenziale, sull’altro lato.
Ma devi dare il massimo.
D’accordo, ragazzi,
voi restate nel camper.
Cerchero’ aiuto.
Se mi schianto, zoppichero’
fino a trovare aiuto.
Ma ritornero’.
Ritornero’ con
poliziotti ed elicotteri…
e grosse fottute mitragliatrici,
e questi fottuti cosi la pagheranno.
Per Jules.
Non trattenerti.
Non lo faccio mai.
– Curt!
– Cazzo!
Ha colpito qualcosa.
Non c’e’ niente. Cos’ha colpito?
Marty aveva ragione.
Sali sul camper.
Marty aveva ragione.
– Stai tornando indietro.
– Vado fino in fondo.
Gireremo e basta. Ci sara’
un’altra strada, un’altra via d’uscita.
Non funzionera’.
Succedera’ qualcosa.
Crollera’, verra’ spazzata via.
Allora abbandoniamo
la strada e basta.
Ci addentriamo il piu’ possibile
nella foresta e poi procediamo a piedi.
Non capisci.
Per favore, non sbroccare, Dana,
va bene? Sei tutto cio’ che ho, ora.
Si’. Sto bene.
Bene, mi servi calma.
Qualsiasi cosa succeda…
dobbiamo restare…
Cavolo, per un pelo!
Gia’, photo-finish del cazzo.
Non capisco.
Loro festeggiano. Io bevo.
Ma e’ ancora viva. Come puo’
essere completo il rituale?
La morte della vergine
e’ facoltativa, se e’ l’ultima.
L’importante e’ che soffra, capisci?
E lo ha fatto.
E’ cosi’ strano.
In effetti, sto tifando
per quella ragazza.
Ha cosi’ tanto cuore.
E se pensate a
tutto… il dolore e…
La tequila e’ la mia signora!
La mia signora!
Avanti, ragazzi, entrate!
Siete benvenuti.
Dal buio, ecco la luce.
Avrei voluto fare
quello che avete fatto voi.
– Oddio.
– Si’, e’ magistrale.
Oh, non lo so.
Stasera e’ stata tosta.
Scherza? Classico epilogo.
Quando il camper colpisce il lago…
Ho urlato. E l’acqua
che entrava, gli zombie.
Penso solo che sarebbe stato
piu’ fico con un tritone.
Sapete se prenderemo
gli straordinari per questo?
La’ c’e’ la contabilita’.
– Non serve. So gia’ la risposta.
– Sono uno stagista.
Quindi non mi
spetta lo straordinario.
Buffo che ti piaccia
il balletto perche’
si da’ il caso che abbia
due biglietti per il tuo preferito…
Zucconi, ho quasi
avuto un infarto per il tunnel.
Come gia’ detto, non e’ stata colpa
nostra. Non abbiamo ricevuto l’ordine.
Oh, vi sto solo
rompendo le scatole.
– Dai, abbracciamoci.
– Ehi!
No, sul serio.
Non e’ stata colpa nostra.
C’e’ stato un inconveniente. L’energia
e’ stata deviata dal piano di sopra.
Cosa vuol dire
“dal piano di sopra”?
Spegnete quella
cazzo di musica!
Impossibile. Tutto e’ stato
fatto seguendo le direttive.
La vergine e’ l’unica…
No, non ne dubito.
– Marty.
– Ciao.
Dana, andiamo.
Marty, aspetta.
Entriamo nella fossa?
Dana, andiamo!
Cos’e’ questo posto?
Si’. Ho dovuto smembrare
il tipo con una cazzuola.
Come ve la passate?
Non c’e’ nessun altro, eh?
Si’, immaginavo.
Hai immaginato tutto.
Oh, affatto.
Ma so… delle cose.
Tipo che qui dentro…
c’e’ un ascensore.
Qualcuno ha mandato
quei cazzoni morti a prenderci.
Ora, non ci sono controlli, dentro,
ma ci sono i comandi di servizio.
E penso di riuscire a mandarlo giu’.
E noi vogliamo scendere?
Dove altro possiamo andare?
Fa’ attenzione. Va bene.
Ma dai!
Fottuto braccio di zombie.
Abbiamo scelto noi.
Cosa? Cosa?
La cantina.
Tutta la merda con
cui abbiamo avuto a che fare.
Ci hanno fatto scegliere.
Ci hanno fatto
scegliere come morire.
Li abbiamo visti scendere nella rampa
d’accesso. Devono essere in una di quelle.
La sicurezza interna puo’…
Non mi interessa se non
e’ il protocollo. Sei fuori, cazzo?
E’ lo sciocco!
Non toccate la ragazza.
Se lui le sopravvive, va tutto
a puttane. Tiratelo fuori per primo.
Dicono che il team di preparazione
ha mancato uno dei suoi nascondigli.
Qualunque cosa abbia fumato, l’ha
immunizzato dalla nostra merda.
Come puo’ aiutarci, ora? Cosa?
No, se avete conferma dell’uccisione,
portate fuori anche lei.
Tirateli giu’.
Fuori dall’ascensore! Fuori!
– Perche’ volete ucciderci?
– Fuori! Solo la ragazza!
– Cosa?
– Solo io?
Bel lavoro,
braccio di zombie.
Non dovreste essere qui.
Doveva andare
in modo diverso.
Finire molto prima.
Posso solo immaginare
il vostro dolore e smarrimento.
Ma sappiate questo…
cio’ che vi sta accadendo e’
parte di qualcosa di piu’ grande.
Qualcosa di piu’ antico,
di tutto cio’ che e’ conosciuto.
Avete visto cose orribili.
Un esercito
di creature da incubo.
Ma non sono niente, rispetto
a cio’ che e’ venuto prima.
A quello che giace di sotto.
E’ compito nostro,
quello di placare gli antichi.
Come il vostro
e’ di essere offerti a loro.
e lasciateci portare
a termine la cosa.
Dai. Vai in quella stanza.
Esercito da incubo, eh?
Che la festa abbia inizio.
Non sparate!
Oh, cazzo.
Andiamo! Andiamo!
Agente Truman
al comando sicurezza.
Richiedo immediati rinforzi.
Codice nero. Ripeto, codice nero.
Dove cazzo siete, ragazzi?
Setore 12, andato.
Settore 8, andato.
– Settore 3, andato.
– Gesu’ Cristo!
– Perche’ le difese non funzionano?
– Dov’e’ il gas, cazzo?
Qualcosa si e’ fatto largo
attraverso i canali delle fogne.
– Qualcosa di che genere?
– Qualcosa di spventoso!
L’uscita nord e’ bloccata.
Non ci si puo’ andare.
Via, via, via. Via!
– Cazzo! Non c’e’ piu’ tempo!
– E’ bloccato. Cerco di bypassarlo.
Ma dai!
Sei tu.
No, no, no. Per favore,
per favore, per favore, per favore.
Va bene, Dana, forza.
E’ piu’ facile con questo.
Guarda queste.
Cinque di loro.
Cosa sono?
Avrei dovuto capirlo,
come hai fatto tu.
E’ parte di un rituale.
Un rito sacrificale?
Leghi uno ad una pietra, prendi
un pugnale decorato e un po’ di tuniche.
– E’ cosi’ complicato?
– No. E’ semplice.
Non vogliono soltanto
vederci morti.
Vogliono vederci puniti.
Puniti per cosa?
Per il vostro essere giovani.
E’ diverso in ogni cultura.
Ed e’ cambiato
nel corso degli anni, ma…
ha sempre
richiesto la giovinezza.
Devono essercene almeno cinque.
La puttana.
E’ corrotta.
Muore per prima.
Lo studioso.
Lo sciocco.
Tutti soffrono
e muoiono per mano di…
qualsiasi orrore
abbiano risvegliato,
e lasciano che
l’ultimo viva o muoia…
come decide il destino.
La vergine.
Lavoriamo con
quello che abbiamo.
– Ma se non ci riuscite?
– Risorgono.
– Cosa c’e’ sotto di noi?
– Gli antichi.
Gli Dei che
governavano la Terra.
Fintanto che accettano i nostri
sacrifici, rimangono di sotto.
Ma gli altri
rituali sono tutti falliti.
Il sole sorgera’
fra otto minuti.
Se sarai vivo per
vederlo, il mondo finira’.
Forse deve andare cosi’.
Se avete dovuto uccidere tutti
i miei amici, per sopravvivere
forse e’ il momento di cambiare.
Non parliamo
di cambiamenti.
Ma della morte agonizzante
di ogni anima umana, sul pianeta.
Compreso te.
Puoi morire con loro…
o puoi morire per loro.
Cavolo, sono
entrambe cosi’ allettanti.
– Il mondo intero, Marty.
– E’ nelle tue mani, Dana.
Non c’e’ altro modo.
Devi essere forte.
Si’, Dana.
Ti senti forte?
Mi dispiace.
Anche a me.
non credo che Curt
abbia davvero un cugino.
Come stai?
Me ne sto andando.
Mi dispiace.
Mi dispiace di
averti quasi sparato.
Forse non avrei dovuto.
Ehi, no.
Ho compreso appieno.
Scusa se ti ho fatto attaccare da un lupo
mannaro e poi distruggere il mondo.
Ehi, avevi ragione.
E’ il momento di dare
ad altri una possibilita’.
Dei malvagi e giganteschi.
Avrei voluto poterli vedere.
Lo so.
Sarebbe stato
un fine settimana divertente.
Traduzione: Jareth,
Ulquiorra, Michels, monyosy

Categories: Movie | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

The Soloist 2009 German

movie image

Download subtitles of The Soloist 2009 German

The Soloist -- This is the theatrical trailer for The Soloist, directed by Joe Wright and starring Jamie Foxx and Robert Downey Jr. The Soloist -- - Trailer (Flash) The Soloist -- - Trailer (Flash) The Soloist -- - Trailer (Quicktime & Flash) The Soloist -- - Trailer (Flash) The Soloist -- AZ Movies - Trailer (Flash) The Soloist -- - Trailer (Flash)


Der Solist (2009)
dTV – ZDF – 14. August 2012
Eine Druckerwalze läuft an.
“Me Despido” von Michael Salgado
“Me Despido” von Michael Salgado
“Me Despido” von Michael Salgado
Buenos Dias, Muchachos.
“Points West von Steve Lopez.”
“Ein Vorarbeiter
im Griffith-Park hörte den Unfall,
sah wie der Mann
vom Rad stürzte, sich überschlug
und mit dem Gesicht zuerst auf
den unnachgiebigen Asphalt knallte.”
“Guten Morgen,
meine Damen und Herren.”
“Wir befinden
uns im Landeanflug nach Los Angeles.”
“Ein Notruf alarmierte die Einheiten
von Feuerwehrstation 76.”
Was ist passiert?
Ein Unfall.
Können Sie sich erinnern?
Und weiter?
“Davon weiß ich nichts mehr
und auch an die Ursache
für den Sturz
erinnere ich mich nicht.”
Alle reden
gleichzeitig und durcheinander.
“Die nächste Notaufnahme
war das Universitäts-Klinikum.”
“Mir wurde schnell klar,
wenn man hier nur mit einer Beule
am Kopf eingeliefert wird …”
(Schwester) Das haben wir gleich.
(Schwester) Ganz ruhig.
“… ist man ein richtiger …
… Glücks …
… Engel.”
Oh. Wow. Oh.
Ich bin soweit.
Brummen und Piepen
Ich finde es
nicht sehr gemütlich hier drin.
(AB) “Sie haben keine neuen Nachrichten.”
Oh je.
Ach, du Schande.
“Die Ärzte sagten,
ich könnte noch bis zu vier Wochen
ein wenig desorientiert sein.”
Oh. Oh, Gott.
“Ich erwarte kein Mitleid.”
“Ich möchte nur,
dass Sie wissen, dass Sie …”
Ich möchte nur,
dass Sie verstehen, was los ist,
sollte ich plötzlich schreiben:
Gouverneur Schwarzenegger
macht einen tollen Job.
Streich das. Ist passee.
Kontext fehlt.
Diktiergerät aus.
Steve Lopez
Nathaniel Ayers
Genau. Die Frage wär …
Hey, Tommy.
Könnte ich, da der Gouverneur
seinen Posten aufgegeben hat,
das Interview machen? Genau.
Wäre meine nicht
germanische Herkunft ein Problem?
Ja, das wird schon noch komisch.
Und außerdem ist es nur ein Artikel.
Muss ich dafür längere Zeit
Steroide genommen haben?
Das “Tod eines Handlungsreisenden-
Zitat” finde ich gut.
Ich würd’s einen Absatz verschieben.
Du bekommst deinen neuen Tisch.
Hey, Jungs. Ich hab hier eine Studie,
nach der die Zahl
der unter 35jährigen Zeitungsleser
auf knapp 40% abgesackt ist.
Und wir verlieren
die Leser mit Universitätsabschluss.
Ach, du Scheiße.
Hey, Süße.
dass du wieder da bist, Steve.”
Als Lopez und ich anfingen …
Musstest du 20 Meilen
zur Schule laufen.
Was sich verkauft, ist ein Pussy-
Schnappschuss von Lindsay Lohan.
Ich dachte, das gäb’s nur im Web.
Wenn du einen ausgezeichneten Artikel
darüber auf Seite 1 bringst,
wie Amerikas Wirtschaft
vom Krieg profitiert
und es reagieren
nur zwei Leser drauf …
Du hast ihn gelesen?
Ich kenn ihn nicht,
fand ihn aber toll.
Lopez zieht
sich ‘nen Stirn-Kratzer zu
und bekommt
75 Emails von besorgten Lesern.
Für den Artikel
hab ich hart gearbeitet.
Da ist wirklich
was verkehrt mit dieser Welt.
Da ist was verkehrt mit dieser Welt.
Umwelt-Aktivisten untersuchen
chemische Giftstoffe im Menschen.
Lass dein Blut testen
und schreib drüber.
Nett, aber das hab
ich gestern schon gemacht.
Die Leute finden es gut,
wenn du blutest.
Wie nennt man das,
was du gemacht hast?
Freud. Danke. Nein.
Das mit deinem Gesicht tut mir leid.
Ich hasse Nadeln.
Dann schreib das.
“Ursprünglich war dieser Platz
ein Lagerplatz von Siedlern
und lag außerhalb
der Stadtgrenzen von Los Angeles.
Damals lautete sein Name ‘La Plaza
Abaja’ oder auch der ‘Untere Platz’.”
Stevie Wonder-Fan?
“My Cherie Amour”
and “Sunshine of my life”.
Signed, Sealed, Delivered.
Eine Geige bemalen sollte man nicht.
Man muss sie beschützen.
Sie haben nur zwei Saiten.
Alles was ich will, ist musizieren.
Das Problem ist, die haben
sich von der Truppe entfernt.
In Clevelands Schulen
ist das öfters.
Kommen Sie aus Cleveland?
Da gibt es keine Musiker-Parade.
Da ist “Severance Hall”
und die öffentliche Musikschule.
In Los Angeles haben sie
die “LA Times” und die “LA Lakers”.
Auch Armeen.
Militärisches Regiment, Experiment.
Erzengel Gabriel.
Dieser Kerl ist
der Quarterback des Orchesters.
Das Cello kann ihn mit
gleichen Bewegungen unterstützen,
aber er kann
niemals Konzertmeister sein.
Der hier ist
der Anführer, Itzhak Perlman.
In Cleveland kann
man im Winter nicht musizieren.
Deshalb bin ich lieber
in Los Angeles, der Beethoven-Stadt.
Verblüfft Sie die Statue etwa nicht?
War nett, Sie kennenzulernen.
Wissen Sie, wie die hergekommen ist?
Hat die jemand nachts abgegeben?
Ich sitze hier und starr sie nur an.
Keine Ahnung.
Irre, dass jemand,
der so groß ist wie Beethoven,
der Anführer von Los Angeles ist.
Ich bin Steve Lopez. “LA Times”.
L-O-P-E-Z? Lopez.
“Los Angeles Times”. Mr. Lopez.
Und Ihr Name?
Nathaniel Anthony Ayers Junior.
A-Y-E-R-S J-U-N-I-O-R.
Oder J.R. Punkt.
Ich entschuldige mich für
meinen Aufzug. Ich hatte etwas Pech.
Ich auch.
Wer sind Nancy, Paul und Craig?
Mit denen hab
ich an der Juilliard studiert.
“Juilliard School. Guten Tag.”
Das Studenten-Sekretariat, bitte.
Was ist los?
Das ist “Top Secret”.
Ich darf’s dir nicht sagen.
Wie viele?
Mit weniger Leuten
können wir nicht arbeiten.
Der Aktienwert sinkt,
wir verlieren Reporter.
Der Aktienwert sinkt,
wir verlieren weitere Reporter.
Steve Lopez, “LA Times”.
Hat ein Nathaniel Anthony Ayers
bei Ihnen studiert? A-Y-E-R-S.
Es tut mir leid.
Scheiße. Das ist kindersicher.
Wie geht es unserem Sohn?
Gut. Er mag seine Kurse
und seinen schwulen Mitbewohner.
Ruf ihn an.
Ich ruf ihn an.
Lüg nicht.
Aber er ruft mich nicht zurück.
Versuch’s öfter.
Ja, Mary. Ja, Mary.
Ja, Steve.
Ich muss telefonieren.
Ich hab keine Story.
Ruf ihn an.
“Ein Nathaniel Anthony Ayers
hat nie an der Juilliard studiert.”
Aber dann hab ich keine Story.
Danke fürs Nachsehen.
Das mit dem Blut mach ich nicht.
Ich hab zu viele andere Ideen.
Mein Dad wird
ausflippen, wenn er hört,
dass ich Sie kennengelernt hab.
Er liebt Ihre Kolumne.
Und was ist mit Ihnen?
Wissen Sie, irgendwie lese
ich nur selten Zeitung.
Ach so.
Aber wenn ich’s tu …
Hey, die sind
doch nicht alle für mich, oder?
Ich brauch dazu noch ‘n paar Haare
und ‘ne Urin-Probe.
Das ist leicht.
Also schön.
Machen Sie mal eine Faust.
Oh, Verd…
Können Sie einen Moment warten?
Ich hab ein technisches Problem.
“Hier ist Rosie Delgado
von der Juilliard School.
Mr. Lopez?”
Ja. Fahren Sie fort.
“Ich hab gestern nur
bei den Absolventen nachgesehen.”
“Ich hab die eingeschriebenen
Studenten überprüft.”
“Nathaniel Anthony Ayers
hat sich 1970 immatrikuliert
und hat das Studium
nach zwei Jahren abgebrochen.”
“Points West von Steve Lopez.”
“Nathaniel war schüchtern
bei unserer ersten Begegnung.”
“Er ging zurück. Er wich aus.”
“Er … ”
“Nathaniel ist … ”
“Nathaniel ist …
… eine tolle Kolumne.
Das ist es, was Nathaniel ist.”
“Nathaniel ist … nicht mehr da.”
Ah, verfluchte Scheiße.
Ach ja?
Das sind die Bösewichte.
Oh je.
Fressen die das Gras?
Die fressen die Würmer im Gras.
Wir hatten das auch.
‘ne furchtbare Sauerei.
Wollen Sie die Lösung wissen?
Wow. Kojoten-Urin.
Ehrlich. In Pulverform.
Ist eine ganze Industrie.
Hey, ich bin Neil, nebenbei.
(Lied) “Silver hair,
a ragged shirt and baggy pants.”
“The old soft shoe.”
“He jumped so high,
jumped so high.”
“Then he’d lightly touch down.”
“I met him in a cell
in New Orleans, he was
down and out.”
“He looked to me to be
the eyes of age.”
“As he spoke right out.”
“He talked of life,
he talked of life.”
“He laughed,
slapped his leg and stepped.”
Mr. Bojangles von Neil Diamond
Plattenspieler-Teller dreht sich.
“Angstzustände. Ruhelosigkeit.”
“Euphorie. Schlaflosigkeit.”
“Wenn Sie eines dieser Symptome
bei sich entdecken,
leiden Sie unter Umständen …”
Wie wendet man es korrekt an?
Soll ich es über den Rasen streuen?
“Sie möchten vielleicht
das Urinpulver in Wasser auflösen.
Dann müssen Sie die Flüssigkeit
in Plastikbeutel füllen
und in die Bäume hängen.”
Das macht man
im südlichen Kalifornien?
“Ich hab
welches an Paula Abdul verkauft.”
Aber nicht an Simon Cowell?
Das wäre spannend.
Ich ruf Sie zurück.
Bis dann.
String Quartett Nr. 15,
Opus 132, Mvmt. III
Hey, Nathaniel.
Kennen Sie mich noch?
Haben Sie vielleicht
kurz Zeit, wenn Sie fertig sind?
Ich warte auch.
Ich hab Sie gesehen und da …
Schon gut.
String Quartett Nr. 15,
Opus 132, Mvmt. III
Mr. Steve Lopez, “LA Times”,
Los Angeles, Kalifornien.
Ich hab Beethoven gesucht.
Er lässt sich nicht einfangen.
Ich möchte in Form kommen,
aber ich hab keine Noten.
Beethovens Streichquartett,
Opus 59, Nr. 1.
Violinkonzert Opus 61 in D,
5. Konzert, Opus 73 in Es-Dur.
Ich musste ein Loch graben,
um menschliche Darmentleerung
loszuwerden von anderen.
Sie sind inzwischen umgezogen.
Weil man hier Musik machen kann
und die Tauben applaudieren.
Da ist das Los Angeles
Steve Lopez
schreibt für die Zeitung.
Ich überlege mir, …
… etwas über Sie
zu schreiben für die “Times”.
Magic Johnson
ist ein Basketballspieler.
Wie wäre es, wenn ich
eine Story über Sie schreibe?
“Los Angeles Times”.
Kolumnist Mr. Steve Lopez.
Stört es, wenn ich es aufnehme?
Ich möchte eine Story schreiben
über Sie. Wie einer wie Sie
auf der Straße landet.
Keiner kann Mr. Lopez aufhalten,
wenn er sich was vorgenommen hat.
Fliegen Sie das Flugzeug da?
Nein. Nein, ich bin hier.
Ich weiß nicht, wie Gott arbeitet.
Sie haben Ihr Studium abgebrochen.
Ich hab da total versagt.
Was ist passiert?
Ich hab keine Ahnung,
was passiert ist.
Könnten wir Ihre Familie fragen?
Floria Ayers ist meine Mum.
Sie ist Kosmetikerin.
Schönheit ist Kunst.
Musik ist Schönheit.
Meine Mum frisiert
jedem im ganzen Viertel die Haare.
Alle wollen zu ihr.
Sie ist eine tolle Frau.
Wie wollen
Sie mit ihr reden? Weil sie
gestorben ist.
Okay. Das tut mir leid.
Wen könnte ich anrufen?
2 1 6 – 9 6 2 – 6 7 4 6.
Wessen Nummer ist das?
Es ist traumhaft hier, Mr. Lopez.
Die Sonne scheint.
Die Nächte sind kühl.
Und die Menschen
haben immer ein Lächeln.
Zappen durchs Fernsehprogramm.
Ich würde gerne
mit Jennifer Ayers-Moore sprechen.
(ruft) “Mum.”
Steve Lopes von “LA Times”.
Ich hab mit Ihrer Tante gesprochen.
“Ich soll Sie anrufen.”
Worum geht’s denn?
“Um Ihren Bruder Nathaniel.”
Ist er tot?
Was? Oh, nein nein nein nein nein.
Er lebt.
“Geht’s ihm gut?”
Äh …
Es geht ihm …
Ja. Er ist obdachlos.
Wussten Sie es?
Er scheint intelligent zu sein
und offensichtlich begabt.
“Juilliard und …”
Wie heißen Sie noch mal bitte?
“Steve Lopez.”
Warum rufen Sie an?
“Ich werde eine Kolumne schreiben
über Nathaniel.”
Weil das mein Job ist.
“Jeder hat
eine Geschichte. Und es …
… ist interessant, dass ein
Juilliard Schüler obdachlos ist.”
Dabei ist er ja schlau
und ein guter Kerl.
Er verbringt die Tage damit,
seine Geigenklänge
in den Himmel von L.A. zu schicken.
Er spielt jetzt Geige.
Er spielt …
Was? Er … ja.
War es früher was anderes?
Wiedersehen, Mama.
Symphony No. 3 (Es-Dur) Opus 55
(Sinfonia Eroica)
Guten Morgen, Nathaniel.
Morgen, Miss Little John.
Was möchtest du mir vorspielen?
Ich spiele was von Beethoven.
Als er mit Klavierspielen anfing,
war er jünger als ich. Klavier
haben so viele andere gespielt.
Unsere Schule hat nur ein Klavier.
Deswegen spiele ich Cello.
Fast keiner wollte Cello spielen.
Beethoven hat schon komponiert,
da war er erst 11. Ich bin älter
und hab eine Menge aufzuholen.
Dann lass mal hören.
Symphony No. 3 (Es-Dur) Opus 55
(Sinfonia Eroica)
Eins, zwei …
“Er hatte Talent, das war klar.”
“An jenem Abend hab ich seine Mutter
angerufen und ihr gesagt,
dass ich ihn für den begabtesten
Jungen hielt, den ich je hörte.”
“Wenn er sich ganz
der Musik verschreiben würde,
wenn er wirklich
alles gibt, was er hat,
dann könnte
sich ihm die Welt öffnen.”
“Und das hat er wirklich getan.”
Sie mal nach,
ob Marthas Perücke fertig ist.
Sie liegt auf dem Küchentisch.
– Okay, Mama.
Miss Florence,
ich bin in 10 Minuten zurück.
Es wird sich schon wieder einrenken.
Er wird den Hund los,
bevor er noch jemanden beißt.
Setzen Sie sich.
Symphony No. 3 (Es-Dur) Opus 55
(Sinfonia Eroica)
“Es hat nicht lange gedauert und
er hat nichts anderes mehr gemacht.”
“Kein Football mehr,
kein Baseball. Nur die Musik.”
“Tag ein, Tag aus.”
Symphony No. 3 (Es-Dur) Opus 55
(Sinfonia Eroica)
“Die ganze Welt
veränderte sich um ihn herum.”
“Und er hat
immer nur eins gemacht …
… Musik.”
Unheimliche Geräusche
Aggressives Bellen
Angstvolles Atmen
Symphony No. 3, ‘Eroica’
Opus 55, Mvmt. I
Orchester: Symphony No. 3,
‘Eroica’, Opus 55, Mvmt. I
Hey, bist du wach?
Weißt du, was ich höre,
wenn du deine Musik spielst?
Ich höre die Stimme Gottes.
Die von der …
Ach, das mein ich Ernst.
Du hast
da etwas Besonderes, mein Schatz.
Das ist der Weg nach draußen.
Da ist eine ganze Welt,
die auf dich wartet.
Summen von klassischer Musik.
Summen und Cello-Musik
“Points West von Steve Lopez.”
“Nathaniel war schüchtern
bei unserer ersten Begegnung.”
“Er machte einen Schritt zurück,
als ich näher kam, um ihm zu sagen,
dass es mir gefiel,
wie seine Geigenmusik
den Lärm der Pressluft-Hämmer
von der Baustelle ertränkte.”
erstes Instrument war das Cello.”
“Seltsamerweise hatte
er niemals Geigenunterricht.”
“Er hatte niemals Geigenunterricht.”
“Er wechselte zur Geige, nachdem
er auf der Straße gelandet war.”
“Eines Tages fragte ich ihn
nach seinen Hoffnungen und Träumen.”
“Das ist leicht, antwortete er. Ich
hätte gern die zwei anderen Saiten.”
(Frau) “Lieber Mr. Lopez.
“Ich habe heute Morgen Ihren Artikel
über den Straßenmusiker gelesen.
Er hat mich tief bewegt.”
“Dieses Cello hab
ich 50 Jahre lang gespielt,
bis mich die Arthrose
überwältigt hat.”
“Bitte geben
Sie es an Mr. Ayers weiter.”
“Zusammen mit meinen Gebeten
für seine Gesundheit und Sicherheit.”
Ich will den Tunnel sauber halten.
Die wollen nicht,
dass ich ihnen helfe.
Ich werde das nicht zulassen.
Sind Sie noch ganz dicht?
Die wollen nicht respektieren,
dass Beethoven …
Ich versuch, es jedem zu sagen.
Diese Verwilderung …
Mach Platz, du Idiot.
Ich will
diesen Dreck nicht im Tunnel
und diese Verwilderung.
Ich wollte doch über Sie schreiben.
Na ja. Das hab ich getan.
Als die Leute hörten,
dass Sie nur mit zwei Saiten
spielen, dachten ein paar,
Sie möchten
ein besseres Arbeitsgerät.
Nein, das kann ich nicht bezahlen.
Das müssen Sie nicht.
Es gehört Ihnen.
Die Menschen
sind wirklich sehr großzügig.
Sie können so etwas Wertvolles
nicht auf der Straße bei sich haben.
Ich werde kämpfen bis zum Tod,
um dieses Instrument zu beschützen.
Es gibt ein Projekt,
ein paar Straßen weiter.
Nein, die rauchen Zigaretten.
Sie können es dalassen.
Die Stummel liegen auf dem Boden.
Weil die mich quälen wollen.
Sie wollen es spielen,
dann tun Sie es da.
Das kann ich nicht.
Oh doch.
Abgesehen von diesem einen Mal.
Sie eine Probefahrt oder so was.
Ich kann hier spielen.
Nur ein paar Minuten.
Da liegt es wie im Schlafrock.
Wie alle Großen.
Wirklich, wie alle Großen.
Yo-Yo Ma, Jacqueline du Pré.
Aber der coolste Typ von
all denen ist … Janos Starker.
Eigentlich muss
Kolophonium auf den Bogen.
Das ist
wie einen Wellensittich füttern.
Der Bogen braucht das
wie ein Polizeiauto Gefangene.
String Quartett Nr. 15,
Opus 132, Mvmt. III
String Quartett Nr. 15,
Opus 132, Mvmt. III
Wir bringen es zu “Lamp”.
Ich hab es nicht kennengelernt.
Sie dürfen es ja spielen.
Nur nicht hier.
Hier ist die
perfekte musikalische Umgebung.
Hier. Nein. Das war die Abmachung.
Sie schütten Wasser rein.
Sie ertränken es.
Warum sollte ich es kaputtmachen?
Mr. Lopez, Sie werden es ruinieren.
Sie sollen niemanden umbringen.
Ich will’s selber machen.
Dann machen Sie das.
So fängt
man keine Beziehung zu jemandem an.
Machen Sie keine große Sache daraus.
Bei “Lamp” werden Sie spielen,
als hätten Sie niemals aufgehört.
Diese Beziehung ist mir wichtig.
Wissen Sie, wo das ist?
Ich habe meinen Wagen da.
Sie werden das jetzt loslassen.
Er klaut mir das Cello.
Ich werde dort auf Sie warten.
San Julian und sechste. Okay?
Sie gehen, ich fahre.
Aber ich will da nicht hin.
In einer halben Stunde?
Halten Sie doch mal an.
Ich hab was für Sie.
Gute Qualität.
Nur in paar Cent.
Großer Gott.
Nicht zu verstehen.
Nein, danke.
Oh, Mann.
(Mann) Was soll der Scheiß?
Seht mal, was da steht.
(Mann) Einmal, einmal. Noch einmal.
Hey. Hey, ist David hier?
Ich will zu David.
David. Ich kann ihn holen.
Hey. Ein Ehrenamtlicher?
Steve Lopez, “LA Times”.
Keine Angst. Kommen Sie rein.
Jeder Mitarbeiter
hat einen Schlüssel.
Wenn er kommt und ich bin nicht hier,
soll er danach fragen.
Er hat gesagt, er kommt.
Können Sie sich noch eintragen?
Schönen guten Tag.
Ich bin so müde. Die finden einfach
nicht die Medikamenten-Dosis,
die richtig ist für mich.
Verstehen Sie, wie ich das meine?
Als ich Lithium bekommen habe,
da war das wie …
Als ob ein Teil von meinem Gehirn
irgendwie nicht funktioniert.
Verstehen Sie das?
Wenn ich das Lithium nehme und so,
dann schaltet das die Stimmen
in meinem Kopf total aus.
Wenn sie anfangen
hochzusteigen, wissen Sie.
Es stoppt sie einfach.
Das mag ich nicht.
Weil die Stimmen,
die beruhigen mich manchmal.
Und wenn sie mich beruhigen
und die geben mir dann das Lithium,
dann habe ich nicht die Stimmen,
die eine Beruhigung für mich sind.
Verzerrte Stimmen
Darf ich mich setzen?
Ja, natürlich.
Ich bin Steve.
Ich bin auch Steve.
Ich wusste,
dass ich hier richtig bin.
Ja, das sind Sie.
Sind Sie
neuer “Lamp”-Mitarbeiter oder …
Nein, ich warte nur auf jemanden.
Ich will,
dass Leeann immer glücklich ist.
Er ist
der Lichtblick in meinem Leben.
Wir fühlen uns wohl miteinander.
Danke, Leeann. Es tut
so gut, zu hören, dass du das sagst.
Ich sollte
ihn nicht Schweinebursche nennen,
weil’s ihm schlecht geht.
Wir dachten, es wäre das Kokain.
Es ist Bauchspeicheldrüsenkrebs.
K.K. ist französischer, ägyptischer
und afrikanischer Herkunft.
Ich bin etwas französisch.
Ich weiß,
wie man Krankheiten behandelt.
Ich kann vielen Menschen helfen
und sie trösten.
Eine riesige italienische Schwester
behandelte mich wie Dreck.
Es ist die Stunde der Macht,
die in der Bibel erwähnt wird.
Wo jemand mit dem Computer, dem
“Teufel”, eine harte Sprache spricht.
Meine Tante
hat 16 Elektroschocks gekriegt.
Sie wollte nicht mit
ihrem sexbesessenen Mann ins Bett.
Er schlief mit Callgirls und hat
meiner Tante Krankheiten angehängt.
Ich wurde krank.
Eine Infektion der Speiseröhre.
Dann war der Hund der Nachbarn krank.
Ich hatte nur eine Packung
Tetracyclin für meine Hühner.
Sie waren zu beschäftigt,
um sie zu behandeln.
Sie sind fantastisch.
(Frau ruft) Zigaretten,
Zigaretten. 25 Cent.
(Frau) Ein Dollar, ein Dollar.
(Mann) Los, mach schon.
(Mann ruft) Tennisschuhe.
Ich hab gute Tennisschuhe.
“Points West von Steve Lopez.”
“Ich brachte Nathaniels Instrument
an einen sicheren Ort und wartete.”
(Mann ruft) T-Shirts, T-Shirts.
“Eine Viertelstunde.
Eine halbe Stunde, eine Stunde.”
“Jedenfalls zu lang.
Es ist nämlich so, Freundchen.”
“Ich hab morgen ‘ne Deadline.”
(Frau) Zigaretten, 25 Cent.
“Die Geschichte von ‘nem Typen,
der nicht auftaucht,
ist keine Geschichte.”
“Nathaniel, Nathaniel, Nathaniel.”
(Frau) Zigaretten.
Zigaretten. 25 Cent.
Jetzt werden wir ja sehen.
Was sie miteinander verbindet
ist das Nicht-glauben.
Ganz genau.
Also praktizieren
Sie auch nicht Ritus
und nicht Versammlung?
Haben wir versucht.
Na ja, wissen Sie …
Was soll man darüber schon sagen?
Wir haben jetzt eine Website.
Noch was, an das Sie nicht glauben?
Ja, eigentlich …
“Können Sie das hören?”
Entschuldigung, ich hör Sie nicht.
“Können Sie das hören?”
Sonate für Cello Piano,
Opus 102, Nr. 1, Mvmt. I
In dieser Familie denkt man …
Sonate für Cello Piano,
Opus 102, Nr. 1, Mvmt. I
Das ist meine Wohnung.
Das ist meine Wohnung.
Nathaniel Anthony Ayers Junior.
N-A-T-H-A …
Symphony No. 3 in E Flat, Opus 55
‘Eroica’: III. Scherzo
Eins, zwei, Papapa…
Man muss ein Maß an Einsatz haben.
Du bist wirklich gut.
Um zu gewinnen,
muss ich noch andere Nasen haben.
Eine Gradwanderung,
wenn man fürs Konzert fit sein will.
(Frau) Mehr als eine halbe Stunde
brauch ich nicht.
(Mann) Das werden wir noch sehen.
Widerhallendes Klirren
(Stimmen) Nathaniel.
– Nathaniel.
(Stimmen) Nathaniel.
– Nathaniel Anthony Ayers.
(Stimmen) Nathaniel Anthony Ayers.
(Stimmen) Nathaniel.
– Nathaniel Ayers.
“Nathaniel, Nathaniel.
(laut) Hey, Nathaniel.”
Es geht mir gut, Ma.
Es ist nur, dass …
“Ich bin stolz auf dich,
mein Schatz”.
Ich bin nicht immer so sicher,
dass ich weiß, was los ist.
“Das ist doch verrückt, mein Schatz.
Es wird alles wieder gut.”
Es ist beängstigend und
ich hab Schwierigkeiten,
bestimmte Dinge zu unterscheiden.
Die Dinge auseinanderzuhalten.
“Legen Sie bitte auf
und versuchen Sie es noch einmal.”
(Stimmen) Nathaniel.
“Es ist dort,
wo dein Schmerz aufbewahrt wird.”
“Male deine Brust weiß an, um
dich vor dem Schmerz zu schützen.”
Lautes Cellospiel
“Ich werde dich vor den
Schmerzen schützen.”
“Ich werde dich vor Ihren Augen
und Ohren beschützen.”
Nathaniel? Meinen Sie,
das Stück ist zu schwer für Sie?
“Sie hören dir zu, Nathaniel.”
“Sie können
deine Gedanken hören, Nathaniel.”
Dann schlage ich vor,
Sie machen es besser.
“Nicht denken, Nathaniel.”
Takt 179, meine Damen und Herren.
Verzerrtes Cellospiel
(Stimmen) Lauf weg, Nathaniel.
(Stimmen) Lauf weg, Nathaniel.
– Lauf. Lauf.
“Du solltest ein Loch graben.
– Du kommst hier nie wieder raus.”
(Stimmen) Lauf, Nathaniel.
(Stimmen) Lauf, Nathaniel.
– Sie sind weiß, herzlos, nicht wahr?
“Du kommst hier nie wieder raus.
– Versteck dich.”
“Sie sehen dich, Nathaniel.”
“Sie sehen
dich immer noch, Nathaniel.”
“Du kannst dich nicht verstecken.”
“Für dich gibt’s kein Versteck.
– Weiß. Weiß. Weiß.”
Sonata für Cello Piano,
Opus 102, Nr. 1, Mvmt. I
Das könnt ihr nicht machen.
Ich will meine Klamotten.
Detroit? Anti-Aggressionstraining.
Ja. Mann. Den nehm ich jeden Tag.
Er beruhigt alle hier drin.
Was hat er denn?
Ist er schizophren?
Ich hab keine Ahnung.
Wir sollten ihn zum psychiatrischen
Dienst bringen und es rausfinden.
Ich kümmere
mich nicht besonders um Diagnosen.
Wie meinen Sie das?
Wie ich das meine?
Wie hilft man jemandem,
wenn man nicht weiß, was er hat?
Jeder von denen ist schon x-Mal rauf
und runter diagnostiziert worden.
Das hat ihnen gar nichts gebracht.
Aber er braucht Medikamente.
Ich sag Ihnen, was er nicht braucht.
Noch jemanden,
der sagt, er braucht Medikamente.
So eine verdammte Scheiße.
Wo ist er hin?
Na, frag mich doch nicht.
Danke, Steve.
Gern geschehen, Steve.
Hey, ich mach
dir einen guten Preis, Mann.
Ich hab den billigsten Stoff.
(Frau) Hey, ist alles cool.
(Frau) Hey, lass das.
Entschuldige bitte.
Zurückspulen des Tonbandes.
Das Tonband läuft schneller.
Das Tonband läuft immer schneller.
Unverständlich langgezogene Wörter.
(Frau) Hey, lass das.
(Mann) Fünfzig, nur fünfzig.
(Mann) Was ist denn da los, hä?
String Quartett Nr. 14,
Opus 131, Mvmt. I
(Mann) Arschloch.
(Frau) Lass das sein, Mann.
(Mann) Lass mich in Ruhe.
Schrille Töne
String Quartett Nr. 14,
Opus 131, Mvmt. I
Was ist denn los?
Was ist denn passiert?
Keine Ahnung.
Irgendeinen hat’s erwischt.
Ich hab mir
in der Bibliothek Noten besorgt.
Sonate Nr. 1, F-Dur, Opus 5.
Sonate Nr. 2 in A-Dur,
Opus 69, Streichquartett.
Was war los? Prügelei?
Es wurde jemand zusammengeschlagen.
Seine Knochen im Gesicht
waren verschoben.
Wie kann jemand so etwas tun?
Hier schlafen Sie?
Früher hab ich in der Wall Street
geschlafen. Das war zu dreckig.
Wissen Sie,
Mr. Lopez, meine Vision …
Ich muss
es so hinkriegen wie Beethoven.
Genau wie er und einfach sterben.
Danke, Mr. Lopez.
Meine Vision ist
gar nicht so ausgefallen.
Ehre Vater und Mutter
und hoffentlich klingt
die Musik von ganz allein.
Mehr kann man wirklich nicht tun.
Wenn man drüber nachdenkt, gibt’s
wenig, was man überhaupt tun kann.
Möchten Sie was trinken?
Nein, vielen Dank.
Das decke ich jetzt hier schön zu.
Sicher und gemütlich.
Das kommt da hin. Schön sorgfältig.
Da können Sie sich hinsetzen.
Denken Sie
oft an Schriftsteller, Mr. Lopez?
Denken Sie an Schriftsteller,
so wie ich an Musiker?
Ich … ähm …
… schreibe,
um Geld zu verdienen. Es ist …
… nicht mehr so wie früher.
Weil, ich denke immer an Musiker.
Ich stell mir vor, Beethoven
und Mozart da an dem Fenster,
wo das Licht ist. Sie haben Hunger
und Durst, genau wie wir.
Ich glaub, diesen Kindern Gottes
wird es heute Nacht gut ergehen.
Sie werden schlafen und träumen,
wie die Menschen es tun.
String Quartett Nr. 14,
Opus 131, Mvmt. I
“Vater unser,
der Du bist im Himmel,
geheiligt werde Dein Name,
Dein Reich komme,
Dein Wille geschehe,
wie im Himmel,
so auch auf Erden.”
“Unser tägliches Brot
gib uns heute
und vergibt uns unsere Schuld,
wie auch wir vergeben
unseren Schuldigern.”
“Ich kannte
nur einen Teil seiner Geschichte.”
“Ich kannte ihn, wie er auf einer
Kiste in der Sonne saß und spielte.”
“Eine Gestalt zwischen Wunderkind
und verlorenem Reisenden.”
“Jede Nacht deckt mein Freund
Nathaniel seine Instrumente zu
und legt seinen Kopf
zwischen Raubtiere und Betrüger,
die Betrunkenen,
die auf der Straße leben.”
“Während Hackbraten große Ratten
aus den Abflüssen kommen,
um sich von
der Verwahrlosung zu ernähren.”
“Und führe uns nicht in Versuchung,
sondern erlöse
uns von den bösen Leiden.”
“Dein ist das Reich
und die Kraft und die Herrlichkeit,
in Ewigkeit.”
“Für immer und ewig.”
“Ich sage ihm,
dass dies kein Ort für ihn ist.”
“Er sagt,
es ist seine freie Entscheidung.”
“Soll ich ihm das glauben
oder soll ich versuchen,
ihn zu zwingen
eine Bleibe zu finden?”
“Wäre ein kleiner Tritt
nicht menschlicher,
als ihn hier
auf der Straße zu lassen,
in dieser verlorenen Kolonie
gebrochener, hilfloser Seelen.”
Ich hoffe,
Sie schlafen gut, Mr. Lopez.
Ich hoffe,
die ganze Welt schläft gut.
A-D-A-M C-R-A-N-E.
Er will dich kennenlernen.
Adam Crane,
von der Los Angeles-Philharmonie.
Du sollst zu einem Konzert in die
Disney Hall kommen als sein Gast.
Sie spielen Beethoven.
Ludwig van …
Die ganze Saison.
Die Nächste ist die 3.
Und welche ist jetzt?
Nicht die Saison.
Die 3. Sinfonie.
Ich mach ‘nen Theater.
Ich will niemanden stören.
Ich will nicht auffallen.
Das ist völlig unmöglich.
Das geht einfach nicht.
Und wenn ich
uns in eine Probe reinbekomme?
Nathaniel, na los.
Ich weiß nicht.
Komm schon,
schließ den Wagen weg.
Komm, wir müssen los.
Man kann den hier nicht vertrauen.
Der kommt jetzt in die Ecke.
Ich kann den Wagen nicht hierlassen.
Nathaniel, das ist doch nur Müll.
Den wird dir niemand klauen.
Nein, Mr. Lopez,
ich werd das nicht schaffen.
Walt Disney Hall. Donald Duck.
Ist schon gut.
Ich muss mich um einiges kümmern.
Eine Kakerlake sagt einem Greyhound
nicht, was er zu tun hat.
(laut) Ist gut.
Hast du verstanden?
Ist schon gut.
Es geht mir am Arsch vorbei,
ob wir da hingehen oder nicht.
Es gibt eine Millionen Dinge,
die ich jetzt machen könnte.
Ich hab einen Job.
Ich bin ein Profi.
Entschuldigung, ich war …
Schon gut.
Den Wagen lass
ich trotzdem nicht hier.
Such dir eine Seite aus.
Die Firma bietet Ihnen
eine sehr großzügige Abfindung.
Ich verstehe,
wie schwer das für Sie ist.
Ja, klar.
Doch das ist leider
die Realität unseres Geschäfts.
Nathaniel, da vorne scharf links.
Alles okay, Mr. Lopez?
Instrumente werden gestimmt.
Nur wir.
Nur wir.
So sollte es immer sein.
Symphony No. 3 ‘Eroica’
Opus 55, Mvmt. I, II und III
Er ist im Raum.
Sing dir den Hass raus.
Und ja, ein Ende mit Schrecken.
(Frau) Hör auf.
Ich sag dir, das war
ein total unglaubliches Erlebnis.
Die ganze Sache. Der ganze Tag.
Wenn du ihn gesehen hättest,
wenn du ihn gespürt hättest.
Kapierst du, es war dieselbe Halle.
Wir haben
dieselbe verdammte Musik gehört.
Ihn zu sehen ist das Eine, aber
ihn zu spüren. Ich beobachte ihn.
Er beobachtet die Musik.
Und während die spielen, denk ich,
mein Gott, es gibt etwas Größeres.
Er lebt es. Er ist mittendrin.
Mann, Scheiße. Ich weiß nicht mal,
wie man das nennen soll.
Was? Was sagst du?
(laut) Gnade.
Ach, so. Das ist Gnade?
Danke sehr.
Dabei mit ihm zusammen zu sein.
Zu sehen,
wie er total hingerissen ist.
Wie er sich hingibt.
Verdammt noch mal, Schatz.
Ich hab noch nie etwas
so geliebt, wie er Musik liebt.
Hey. Komm schon.
Ich hab über meinen Tag nachgedacht.
Nicht über dich.
Das glaub ich gern, Schatz.
Der Bürgermeister will dich sprechen.
Welchen meinst du?
Den von L.A.
Den Bürgermeister.
“Points West von Frank Sinatra.”
“Es ist selten. Doch ab und zu
treffen die Mächtigen dieser Stadt
der vielen Ungerechtigkeiten
eine richtige Entscheidung.”
L.A. hat den Ruf, die Hauptstadt
der Obdachlosen zu sein.
Und Skid Row,
das Zentrum dieser Krise.
Ich freue mich, anzukündigen,
dass ich das finanzielle Engagement
in diesem Viertel erhöhen werde.
Um 50 Millionen Dollar.
“Ab und zu verpuffen die Worte,
die ich schreibe nicht einfach so.”
“Stattdessen erreichen
sie ab und zu den richtigen Leser
zur richtigen Zeit.”
“Ab und zu öffnen sich die Herzen,
die Köpfe und die Geldbörsen
der Offiziellen dieser Stadt
“Und wenn das geschieht ab und zu,
wird dadurch die Stadt
zu einem besseren Ort.”
Dein neuer Freund
wartet unten auf dich.
Ist lustig.
Nathaniel. Alles okay?
Alles gut.
Brauchst du was?
Ein Mann braucht nur das,
was er tragen kann.
Ich hab mein Bettzeug.
Ich hab meine Drums, meine Blume.
Meine Wasserpistole.
Du kannst hier nicht rumhängen.
Du kannst hier nicht rumhängen.
Geht nicht, tut mir leid.
Es macht mir nichts aus,
Mr. Lopez. Ist schon gut.
Das verstehst du doch?
Die wollen das so.
Ich bin da drüben,
wenn Sie mich brauchen.
Da drüben?
Ist gut.
Alles okay?
Ja. Ich … na ja … schon.
Entschuldige. Ich muss …
Ja. Ich versteh voll und ganz,
dass Sie arbeiten müssen.
Wer arbeiten muss,
muss arbeiten. Ich geh aus dem Weg,
wo gearbeitet wird.
Man will ja nicht …
… niemandem im Weg stehen.
Wenn du Mr. Lopez im Weg stehst,
dann wird er dir das sagen.
Ich glaube, er ist gut.
“Da bin ich mir …”
Das ist toll. Ich denke,
es wird ihm wirklich helfen.
Ich hab das Gefühl,
Sie sind genau das, was er braucht.
Ergibt das einen Sinn?
“Ja, auf jeden Fall.”
Graham Claydon.
“Das mach ich doch gern.”
Wir brauchen nur einen Ort,
wo sie zusammen proben können.
Eine Wohnung.
Für Nathaniel.
Möchte er denn eine Wohnung?
Und das hat er Ihnen gesagt?
Sie können mir viel erzählen, Lopez.
Ich will keine Wohnung.
Es ist eigentlich ein Proberaum.
Wo Mr. Claydon dir
deine Cellostunden geben kann.
Es ist perfekt hier im Tunnel.
Er sagt, dass ihr Ruhe braucht.
Deine Wohnung ist
für die Cellostunden …
Es ist nicht meine Wohnung.
Die, die niemandem gehört.
Ich brauch keine Wohnung.
Beethoven lebt an der freien Luft.
Es ist eine Chance.
Los Angeles bedeutet “Engel”.
Sie können Engel nicht einfangen.
Willst du die Chance?
Haben Sie eine Wohnung?
Nein. Ich hab ein Haus.
Er ist so wütend.
Ergibt das Sinn?
Haben Sie eine Familie?
Sind Sie ein verheirateter Mann?
Gibt es eine Mrs. Steve Lopez?
Es gab …
… eine Mary.
Aber wir haben uns getrennt.
Wir haben einen Sohn,
Thomas. Der studiert jetzt.
Oh, Mr. Steve Lopez.
Mr. Thomas Steve Lopez.
Mrs. Mary Steve Lopez?
Nicht …
… Mrs. Lopez. Mary Weston.
Mrs. Mary Weston Steve Lopez.
Nein, nur Mary Weston.
Wir waren verheiratet.
Jetzt sind wir es nicht mehr.
Also ist jetzt nur Mary.
Sie sind nicht mehr Marys Mann.
Frag nur nicht “wieso”.
Misses Floria Ayers.
Miss Jennifer Ayers.
Dann war da
Nathaniel Anthony Ayers Senor.
Er war einer mit großen Händen.
Ich habe ziemlich kleine Hände.
Sie reichen für die Geige.
Und das Cello.
Mr. Ayers war ein großer Mann,
aber er war kein Gott.
Ich … ich hab meinen Gott.
Mr. Steve Lopez.
Oh, mein Junge.
Doch. Sie sind mein Gott.
Es wäre mir
nicht angenehm, dein Gott zu sein.
Sie sind mein Gott.
Okay. Ich bin dein Gott.
Und als dein Gott befehle ich dir,
dich heute in einer Woche,
um 14 Uhr, zu einer Cellostunde
bei “Lamp” einzufinden. Abgemacht.
Du hast auch wirklich
was von der ganzen Sache.
Wenn du kommst,
schenke ich dir das ewige Leben.
Vielleicht ernenne
ich dich sogar zum Jünger.
Wenn nicht,
musst du allein zurechtkommen.
(Stimmen) Das ist meine Wohnung.
Das ist meine Wohnung.
(Stimmen) Ich bin hier, Nathaniel.
Ich war immer hier, Nathaniel.
(Stimmen) Ich werde
immer bei dir sein, Nathaniel.
(Stimmen) Ich liebe dich, Nathaniel.
(Stimmen) Niemand sonst
liebt dich, Nathaniel.
(Stimmen) Aber ich
liebe dich, Nathaniel.
(Stimmen) Ich werde dich beschützen.
(Stimmen) Du bist
mein Herz, Nathaniel.
(Stimmen) Wir werden
für immer zusammen sein.
(Stimmen) Ich bin hier, um dich
vor dem Schmerz zu beschützen.
Du bist dreckig, du bist Dreck.
Nein, nein. Du bist dreckig.
(Stimmen) Ich werde hier sein, um
dich vor ihren Augen zu beschützen.
(Stimmen) Niemand sonst
liebt dich, Nathaniel.
(Stimmen) Die Verfehlungen
sind deine Verfehlungen.
(Stimmen) Ich werde
dich beschützen, Nathaniel.
Na komm.
Sieh dir das an.
So was sieht
man auf der Straße nicht.
Hier lang.
Und dann …
Und dann noch mal hier rechts.
Nathaniel. Komm.
Was machst du? Hier geht’s lang.
Bis zum Ende und dann links.
Machen wir die Stunde doch hier.
Nein, wir sind gleich da. Komm.
Mr. Lopez, ich finde wirklich,
wir sollten es hier machen.
Nein, komm her.
Sehen wir es uns an.
Ist gleich hier.
Mr. Lopez.
Nathaniel, komm schon.
Es ist sehr sauber.
Komm und sieh es dir an.
Wir sollten es hier
draußen machen. Es ist viel besser.
Wär mir lieber.
Ich weiß nicht, was da drin ist.
Ist doch nett.
Sieht nett aus.
Komm schon. Du schaffst das.
Ich schaff das nicht. Es geht nicht.
Ich helf dir.
Ist toll, oder?
Prima, nicht?
Ich find’s schön. Was meinst du?
Es ist nett.
Das Badezimmer ist besser als …
Abgesehen von ihr.
Ich will hier drin nicht sterben.
Wirst du nicht.
Jemand könnte
hier reinkommen und mich umbringen.
Die Tür hat ein Schloss.
Und wenn einer reinkommt
und mich ermordet?
Die Claydon-Geschichte ist mir egal.
Walt Disney Hall. Disney Duck.
Wenn ich eine Stunde
haben will, dann im Tunnel.
Wo ich die Klänge
der Stadt hören kann.
Im Tunnel höre ich die Musik so,
wie sie gespielt werden sollte.
Hier ist kein Beethoven.
Ich gehör hier nicht hin.
Ich komm nie wieder hierher.
Bach’s Cello Suite No. 1
in G Major, I. Prelude
Nathaniel, das ist Graham Claydon.
Ihre Bekanntschaft zu machen.
Ich … ich freu mich immer einen
Musiker-Kollegen kennenzulernen.
Ich hab Ihnen etwas mitgebracht.
Ich weiß, Sie haben
eine Vorliebe für Beethoven.
Also dachte ich,
Sie hätten Spaß daran.
Weil …
Na ja. Ohne Johann
gäbe es keinen …
… keinen Ludwig van …
Bach’s Cello Suite No. 1
in G Major, I.
(Claydon) Und A und D
und A und D und A und D.
(Claydon) Und? Richtig.
Das ist genau richtig.
Für jemanden,
der ewig keine Stunde hatte,
spielen Sie sehr schön.
Also …
Arbeiten Sie an der gleichmäßigen
Bewegung der rechten Hand.
Sie dürfen
die Linien nicht unterbrechen.
Ziehen Sie den musikalischen Bogen
bis zum Schluss durch.
Spitze, ich fahr Sie nach Hause.
Mr. Claydon.
Sir, meinen Sie,
ich kann wieder gut sein?
Ja, das mein ich.
Nebenbei. Ihre Wohnung gefällt mir.
Das ist nicht meine Wohnung.
Es …
Weil ich nicht hier wohne.
Aber das sollten Sie.
Gott segnete
Sie mit einem Talent, Nathaniel.
Nichts schmerzt Gott mehr, als
wenn wir seine Wohltaten vergeuden.
Sie schulden es ihm.
Ich schulde Gott nichts.
Mr. Steve Lopez ist mein Gott.
Himmelschreiber für Los Angeles.
Eine höhere Macht,
die herumfliegt wie ein Engel.
Steve Lopez ist mein …
Er weiß nicht, was er sagt.
Mr. Claydon hat mir nicht zu sagen,
wer mein Gott ist.
Ich weiß, wer mein Gott ist.
Es ist taktlos,
sein Angebot abzulehnen.
Takt hatten
die Ballerinas an der Juilliard.
Das wenden wir bei Mr. Claydon an.
Das Taktgefühl der Ballerinas.
Ich liebe es, wie die herumfliegen.
wie Mr. Steve Lopez herumfliegt.
Ich liebe Gott. Ich liebe Sie.
Ich liebe Sie.
Ich will nicht, dass er mich liebt.
Sie müssen da durch.
“Ich liebe dich, Steve”, wird zu
“ich bin enttäuscht von dir, Steve”,
wird zu “unangenehme Situationen”.
Das möchte ich bei ihm
nicht erleben wollen. Er weiß nicht,
ob ich eine Ballerina bin
oder Gott oder ein Flugzeugpilot.
Wollten Sie irgendwas von mir, Lopez?
Ihr Outfit sieht schick aus.
Der Mann braucht Medikamente.
Sie haben ein Ärzteteam hier.
Sie müssen ihn behandeln.
Das ist Ihre Aufgabe.
Nathaniel spricht
nicht mit einem Psychiater.
Sagen Sie ihm, er darf nicht
mehr Cello spielen, bis er redet.
Das machen wir nicht.
Das ist ein Scheißprojekt.
Ist es.
Hören Sie. Jemanden, wie Nathaniel
in die Psychiatrie zu zwängen …
Selbst, wenn ich es wollte,
was ich nicht tue,
könnte ich ihm nicht zwangsweise
ein Medikament einflößen.
Außer, er ist eine drohende Gefahr
für sich selbst oder jemand anderen.
Ich bin im Auto.
Wenn er eine Gefahr für jemand wäre?
Ist er nicht.
Mary, ich bin auf dem Weg.
Wenn jemand die Polizei informiert,
er habe jemanden angegriffen?
Er käme in die Psychiatrie.
Man würde ihn 14 Tage medikamentös
behandeln. Ohne Umschweife.
Was, wenn es ihm
danach wieder gutgeht?
Was, wenn zwei Wochen Medikamente,
ein zweiwöchiger Blick
auf das Leben, wie es auch möglich
wär, sein Leben retten würde.
Warum wollen
Sie ihm das nicht ermöglichen?
Steve. Nathaniel hat im Augenblick
eins, dass ihm helfen kann.
Einen Freund.
Wenn Sie diese Freundschaft verraten,
zerstören Sie
das Einzige, was er hat.
Ich will nicht das Einzige sein.
Haben Sie nicht
jemandem gesagt, Sie säßen im Auto?
Mary, beruhige dich.
Wo ist unser Tisch?
Hier ist
Nathaniel Anthony Ayers, Mr. Lopez.
Ich habe den Koffer
für mein Cello nicht bekommen.
Ich brauche Noten
für Beethovens Sonate Nr. 2.
Für Opus 131 für Septett für
Streicher und Holzbläser und Op. 20.
Meine A-Saite ist verloren gegangen.
Ich brauche meine A-Saite.
Ich brauche Ersatz.
Nathaniel, ich …
Das ist jetzt wirklich nicht …
… seine Serie in der “Times”,
über den Kampf und den Triumph
von Nathaniel Anthony Ayers.
“Ich wäre Ihnen dankbar, wenn
Sie sich darum kümmern würden.”
“Versprechen sollten Sie einhalten.”
“Es ist
verantwortungslos von Ihrer Seite.”
Ich verleihe mit Freude
den Medienpreis dieses Jahres
an Steve Lopez.
“Es beherbergt
meine Geige und mein Cello
und meine Massenvernichtungswaffen.”
“Ein Kind sollte man beschützen.”
“Man sollte es nicht
in den Kofferraum eines Autos legen,
das dann
an der Wand zerschmettert wird.”
Ruhige Klaviermusik
Heute hat mich Mark Rosenthal
angerufen. Erinnerst du dich?
Bob Geldof mit kurzen Haaren.
Er hält
deine Nathaniel-Kolumne für genial.
Wenn er meint. Jedenfalls
sagt er, es wäre ein Buch.
Was sagt er genau?
Es ist persönlich. Es ist politisch.
Es kommt zur rechten Zeit.
Scheiße, da steckt
ordentlich Kohle drin. Seine Worte.
Nathaniel ist kompliziert.
Klar, der Mann ist geisteskrank.
Ja, darüber hinaus wäre es endlos.
Ich möchte
nicht die volle Verantwo…
Du musst
die volle Verantwortung vermeiden.
Mach so weiter und nutze
ihn für deine Zwecke wie bisher.
Du solltest aufh…
Es ist ziemlich dünnes Eis,
Mr. Lopez.
Zuerst gibt es ein Buch von dem Mann.
Und dann erwartet er vielleicht
eine Art Konstanze in der Beziehung?
Den Scheiß braucht
doch keiner, oder? Meine Worte.
Fährst du?
Nein. Das macht das Auto.
Und wer fährt?
Es ist Nathaniel. Für dich.
“… als Jugendlicher
als geistig krank bezeichnet,
wegen der gleichzeitigen
Abhängigkeit von Zigaretten.”
“Eine ständige Ruhestörung.
Bigotte Menschen haben auch Kinder.”
“Stifte von Steve Lopez,
vielen Dank.”
“Stifte und Papier
von Steve Lopez. Vielen Dank.”
“Ein Cello von Steve Lopez.
Steve Lopez, vielen Dank.”
“Ohne Steve Lopez hätte
ich gar nichts von alldem.”
“Ständige Ruhestörung.”
Ständige Ruhestörung.
Ständige Ruhestörung.
“Ich glaube, ich habe
da eine wunderbare Idee.”
“Nathaniel sollte ein Konzert geben.”
Ich weiß nicht. Er war in letzter
Zeit ziemlich durcheinander.
“Schon. Aber wann kann er
seine Gedanken am besten bündeln?”
Wenn er spielt. Es könnte
sein Selbstbewusstsein steigern.
Es könnte ihn grundlegend verändern.
“Wie können wir ihm
das nicht ermöglichen, Steve?”
Gott segne Sie, Steve.
Das tut er sicher.
Bei meinem ersten Konzert war ich
so nervös, dass mir schlecht wurde.
Ich hab über meinen ganzen Anzug
gekotzt. Es war mir so peinlich.
Wollen Sie wissen, wie ich
das überwinden konnte, Nathaniel?
Durch Beten.
Sollen wir beide zusammen beten?
Himmlischer Vater,
sende dein Licht
auf Bruder Nathaniel.
Damit er sprechen möge
mit deiner Stimme heute Abend.
Stimmen des Instruments
(Stimmen) Du kannst
dich nicht selbst berühren,
denn du bist nicht hier, Nathaniel.
(Stimmen) Und du warst
auch nie hier, Nathaniel.
(Stimmen) Aber ich
bin hier, Nathaniel.
(Stimmen) Du bist nicht hier.
– Nathaniel.
(Stimmen) Du wirst nie hier sein.
“Meine Stimme ist das Einzige.
Folge meiner Stimme, Nathaniel.”
“Meine Stimme ist das Einzige,
was existiert, Nathaniel.”
Symphony No. 3 in E-Flat, Opus 55
Ich hab ein bisschen Suppe für dich.
‘Eroica’: II. Marcia funebre
(Adagio assai)
Du hältst mich für blöd, oder?
(Stimmen) Sie wollen dich töten.
Sie töten dich zuerst.
Ich kann jetzt alles sehen.
Ich sehe alles, Schwesterherz.
Ich weiß, wer du bist.
Ich weiß, was du tust.
Ich dachte nur,
du hast vielleicht Hunger.
Stimmen wispern.
Das ist Salzsäure.
Wenn ich das esse,
frisst es mich innerlich auf
und töte mich wie einen Hund.
Nein. Nathaniel,
das würde ich nie tun.
Viele Stimmen wispern.
‘Eroica’: I. Allegro con brio
Dann iss selber etwas davon.
(Stimmen) Du wirst Staub essen.
Es ist gut.
Iss was davon.
Bitte, hör auf.
Symphony No. 3 in E Flat, Op.55
‘Eroica’: I. Allegro con brio
Nicht anfassen, verdammt nochmal.
Nicht näherkommen.
Ich will nicht,
dass Sie mich anfassen.
Bitte. Nicht doch. Nathaniel.
Fassen Sie mich nicht an.
Hören Sie auf.
Symphony No. 3 in E Flat, Op.55
‘Eroica’: I. Allegro con brio
‘Eroica’: I. Allegro con brio
‘Eroica’: I. Allegro con brio
Hallo, Nathaniel.
Es ist eiskalt da draußen.
Willst du nicht nach Hause kommen?
Ich kann nicht zurück.
Es ist nicht sicher.
Komm nach Hause, Nathaniel.
‘Eroica’: I. Allegro con brio
Wo willst du denn jetzt schlafen?
‘Eroica’: I. Allegro con brio
David. Entschuldigung, hier ist
Steve. Hören Sie.
Können Sie mich zurückrufen?
Es gab einen Zwischenfall
heute Abend mit Nathaniel.
Ich mache mir Sorgen. Rufen Sie
zurück, wenn Sie Zeit haben.
Lass mich. Lass mich los.
Ihr Zeug nehmen Sie auch mit.
Stimmengewirr / Polizeipfiffe
Los, beweg dich.
– Das sind meine Sachen.
Ich will mein Recht auf Eigentum.
Wo ist Nathaniel?
Ich hab ihn nicht gesehen.
Ist das Daryl?
Bleiben Sie stehen. Wer sind Sie?
“LA Times”.
Sie sollten niemanden festnehmen.
Die Straße hier wird geräumt.
Dieser Mann ist
illegal im Besitz einer Bananenkiste.
Sie verhaften
ihn wegen einer Bananenkiste?
Ganz genau, Sir.
Stimmengewirr / Polizeipfiffe
Ich hab überhaupt nichts getan.
Officer, was ist passiert?
Jugendliche haben
hemmungslos auf ihn eingeschlagen.
Haben Sie seinen Namen?
Nein, Sir.
Und ich muss das noch unterschreiben?
Ist hier die Aufnahme? Ich möchte
mich erkundigen nach einem …
Tut mir leid. Da lang?
Da ist normalerweise …
Tut mir leid.
Da ist sonst ein Schild.
Entschuldigung, Ma’am. Ich suche
einen Patienten. Ayers, A-Y-E-R-S.
Danke, im Übrigen.
Hey. Danke.
Ich suche einen Notfall-Patienten.
Ich hoffe, ein Patient, Ayers,
wurde eingeliefert. A-Y-E-R-S.
Contreras ist
für den Fall zuständig.
Er war der Beamte am Tatort.
Das ist nicht der einz…
Mr. Ayers. A-Y-E-R-S. Nathaniel
Anthony Ayers. Schwarze Hautfarbe.
Kann ‘ne lange Schicht werden.
Wie war Ihr Name?
N-A-T-H-A-N-I-E-L A.
Jemand, der zwei Streifen
auf dem Ärmel hat.
Ayers. A-Y-E-R-S.
A-N-T-H-O-N-Y A-Y-E-R-S.
Nicht in die Warteschleife.
“Steve. David hier. Was ist los.”
In der Winston Street wurde
jemand zusammengeschlagen
an Nathaniels Schlafplatz.
“Das war er nicht.”
Was? Woher wissen Sie das?
Na, er ist hier.
Und isst ein riesengroßes Frühstück.
Ein Dach überm Kopf zu haben,
macht wohl Appetit.
“Er hat die letzte Nacht
in der Wohnung verbracht.”
“Er ist reingekommen.”
Danke. Vielen, vielen Dank.
Danke. Danke. Vielen Dank.
Vielen Dank. Ich dachte,
es wäre für immer verloren.
Geht’s gut?
Ich habe tatsächlich überall sonst
in Los Angeles gesucht.
Bloß nicht hier.
Nicht, dass ich besorgt war.
Warum hast du beschlossen,
hier zu übernachten?
Der Körper hat einfach
gewisse Grenzen, Mr. Lopez.
Ich bin ein Mann im mittleren Alter.
Das kennen Sie doch.
Der Mensch wird müde. Wird müde.
Geschenk zum Einzug.
(lachend) Danke, Mr. Lopez.
(lachend) Danke, Mr. Lopez.
(lachend) Danke, Mr. Lopez.
Ich hab dir geholfen, oder?
Ich mein,
so schlimm ist doch alles nicht.
Hör mal, ähm … Jennifer sollte
deine Nachlass-Verwalterin werden.
dass Beethoven sich hier befindet.
Möchtest du, dass Jennifer
deine Angelegenheiten regelt?
Wenn’s Beethoven recht ist …
Ihr sagt mir dann Bescheid.
Es gibt Dokumente, die du unter-
schreiben musst. Ich war beim …
Du solltest sie lesen.
Es ist deine Unterschrift.
Meine Unterschrift ist
Nathaniel Anthony Ayers Junior.
Wohnung B – 116.
Und das B steht für …
(lachend) … Beethoven.
Lesen – unterschreiben.
Hast du was zu trinken?
Ja, Sir, Mr. Lopez.
Ja, doch, Mr. Lopez.
Nehmen Sie sich ein Wasser.
Es ist da,
wo die Tropflaute herkommen.
Lass dir Zeit. Okay?
Hast du einen …
Was soll der Neil Diamond?
Ich dachte, das sind Sie.
Äh … ich fühl mich geschmeichelt.
Er ist ein gutaussehender Kerl.
Was ist los?
Was soll die Geschichte mit mir
und meiner
angeblichen schizophrenen …
… Persönlichkeit?
Das ist Juristen-Jargon.
Ich habe
keine schizophrene Persönlichkeit.
Es bedeutet nichts.
Ich habe
keine schizophrene Persönlichkeit.
Das glaube ich auch nicht.
Die versuchen Menschen …
Ich geh nirgendwo hin.
Es hat nichts …
Ich geh
nicht dahin, wo Sie wollen.
Sie sperren
mich nicht weg, Mr. Lopez.
Sie sperren mich nicht weg.
Du musst nicht vor Gericht.
Jennifer wird sich um dich kümmern.
Meine Schwester
kommt nicht in meine Nähe.
Meine Schwester wird nicht kommen.
Nathaniel …
Du hast gesagt …
Ich will das nicht mehr.
Ich hab’s satt. Immer bin ich
Nathaniel und Sie sind Mr. Lopez.
Ich bin nicht Ihr Sklave.
Ich gehöre nicht Oberst Sanders.
Es tut mir leid.
Ich kann auf mich selbst aufpassen.
Ich brauche Sie nicht.
Ich brauche diese Stadt nicht.
Ich verachte
diese Stadt und ich verachte Sie.
Wenn ich Sie je wiedersehe,
dann werde ich Sie aufschlitzen
und ausnehmen wie einen Fisch.
Wer bin ich? Ich bin Nathaniel
Anthony Ayers Junior.
Mister …
Ich bin … Ich bin Mister
Nathaniel Anthony Ayers Junior.
Ich bin Mister Nathaniel
Anthony Ayers Junior. N-A-T-H-A …
N-A-T-H-A …
N-A-T-H-A …
(Stimme) Du
völlig unwichtig.
Forever in Blue Jeans
by Neil Diamond
“Money talks
but it can’t sing and dance
and it can’t walk
and long as I can have
you here with me.”
“I’d much rather be…
Hey. Hey.
forever in blue jeans.”
“Honey’s sweet
but it ain’t nothin’
next to baby’s treat
and if you pardon me.
I’d like to say
we’ll do okay
forever in blue jeans.”
Das war also mein erster Fehler.
Weißt du noch,
Northridge, das Erdbeben?
Ich hab den Toast gerochen.
Ah …
Wir waren zwei Tage hier.
Unsere Sachen
noch nicht mal ausgepackt.
Um vier Uhr früh ging’s los.
Gott, hatte ich Angst.
Wir beide und Thomas.
Wie alt war er? Neun?
Alle zusammengekauert
im Türrahmen vom Schlafzimmer.
Ich hab ihm gesagt,
es wäre ein gutes Omen.
Ein Willkommensgruß
für unser neues Leben.
Für ein besseres Leben.
In L.A.
Wären wir doch gleich
nach Philadelphia zurückgeflogen.
Ich hab gedacht,
ich würde jemandem helfen.
Da ist einer,
der hat eine große Begabung.
Er wird
aus der Bahn geworfen und ich …
Und zwangsläufig
wird’s ein Fehlschlag.
Die Ablehnung war …
Ausgerechnet der Mensch, an dem
ich etwas wiedergutmachen wollte,
wendet sich gegen mich.
Ich bin der Feind.
Ein Fremder.
… ich weiß nicht, wen ich dafür
verantwortlich machen soll.
Ich sehe kein …
… Ergebnis, das mir helfen würde,
… an etwas zu glauben,
dass es wert wäre.
Ich hab die Schnauze voll.
Ich trete zurück. Ich trete zurück.
Ich mach nichts mehr.
Es ist … Es ist offiziell.
Du konntest
dieses Erdbeben nicht verhindern.
Und du kannst
L.A. nicht reparieren. Das ist …
Und du wirst
Nathaniel nicht heilen können.
Sei einfach sein Freund
und kümmere dich um ihn.
Triple Concerto, Opus 56, Mvmt. II
Alles okay?
Ich bin hier,
wenn Sie mich brauchen.
Triple Concerto, Opus 56, Mvmt. II
Andere Gesichter, andere Gesichter.
Sie verkleiden sich als …
Sie verkleiden sich als …
… als andere Menschen.
Vor allem in Los Angeles.
Und Cleveland …
Und … äh …
Triple Concerto, Opus 56, Mvmt. II
Wir …
Wir zwei hatten
doch mal ein Leben, oder?
Triple Concerto, Opus 56, Mvmt. II
Beethoven: Triplekonzert.
Das ist ein Gutes.
Fand ich schön.
Mr. Ayers, ich fahre
Ihre Schwester ins Hotel.
Sie müssen
mich nicht so nennen, Mr. Lopez.
Ich weiß. Ich will aber. Das hätte
ich von Anfang an tun sollen.
Ich habe
furchtbare Sachen gesagt, Mr. Lopez.
Ich hasse mich dafür,
dass ich sie gesagt habe.
Manchmal kotzen Freunde
sich gegenseitig an. Gehört dazu.
Es ist nicht möglich, dass Sie
noch mein Freund sein wollen,
nachdem ich
das gesagt habe. Das ist doch …
Mr. Ayers.
Es ist mir eine Ehre,
Ihr Freund zu sein.
Symphony No. 9 (D-Moll) Opus 125
3. Adagio molto e cantabile
“Points West von Steve Lopez.”
“Vor einem Jahr habe ich einen Mann
kennengelernt, der ganz unten war
und ich dachte,
ich könnte ihm vielleicht helfen.”
“Ich weiß nicht,
ob mir das gelungen ist.”
“Ja, mein Freund Mr. Ayers
hat nun ein Dach über dem Kopf,
er hat einen Schlüssel,
er hat ein Bett,
aber sein geistiger Zustand und
sein Wohl sind heute genauso prekär
wie an dem Tag,
an dem wir uns kennenlernten.”
“Es gibt Menschen, die sagen,
ich habe ihm geholfen,
Experten für
psychische Krankheiten, die meinen,
dass der einfache Akt
Jemandes Freund zu sein,
die Chemie
in seinem Gehirn verändern kann
und sein funktionieren
in der Welt verbessern.”
“Was das betrifft, kann
ich nicht für Mr. Ayers sprechen.”
“Vielleicht hat unsere Freundschaft
ihm geholfen, vielleicht nicht.”
“Ich kann
jedoch für mich selbst sprechen.”
“Und ich kann Ihnen sagen,
Zeuge zu sein von Mr. Ayers Mut,
seiner Bescheidenheit, seinem
Vertrauen in die Kraft seiner Kunst,
hat mich gelehrt,
welche Würde es hat,

Categories: Movie | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

“Star Trek: Deep Space Nine” Duet 1993 Croatian

movie image

Download subtitles of “Star Trek: Deep Space Nine” Duet 1993 Croatian

Želimo da ublažimo otklone.
Pretraga podsistema pokazuje
normalni intenzitet.
Ravnoteža je normalna.
Bila sam prvakinja
u razbijanju prozora.
Noću sam bila smrtonosna.
– O kojoj sebi govoriš?
Zove nas teretnjak
koji prilazi. – Otvori kanal.
Na zaslon. Dobro došli na
DS9! Ja sam bojnica Kira Nerys.
Kobirijski teretnjak Rak-Minunis
traži dopuštenje za spajanje.
Možete na spojno
mjesto 6. – Hvala.
Jedan putnik
treba medicinsku pomoć.
Što je tomu putniku?
– Ima bolest koja se zove kala-nora.
Kronična je, a nije ponio lijekove.
Teleportirajte ga u ambulantu.
– Hvala, kapetane.
Dax zove ambulantu.
– Ovdje Bashir. Slušam.
Teleportirat će vam osobu
koja boluje od kala-nore.
Ne znam za tu bolest.
Provjerit ću u računalu.
Želim da upoznam bolesnika.
– Naravno. Zašto?
Od kala-nore boluju
samo žrtve nesreće
u bajorskome radnom
logoru koji sam oslobađala.
Preživjeli iz Gallitepa oduvijek
su bili simboli snage i hrabrosti.
Slobodno budite s
njim koliko god želite.
Bojnice, odmah dolazim.
Kira zove Oda.
Ja sam u ambulanti.
Pošalji osiguranje ovamo.
– Dolazim.
Što je, bojnice?
– Vaš je pacijent zločinac.
Dobar dan.
Pretpostavljam da je ovo
problem. – Problem?
Zatvori ga.
– Zbog čega?
Moram mu pomoći.
Pomažite mu u ćeliji. – Ništa nisam
učinio. – Zašto ste onda bježali?
Da se maknem od ove fanatikinje.
Najradije bi me ubila.
– Zašto bi to željela?
Zato što sam Kardasijanac.
Nije bilo koji Kardasijanac.
On je ratni zločinac.
Kažete da je taj… Kako
se zove? – Aamin Marritza.
Marritzaje na bajorskome
popisu ratnih zločinaca?
Nije ni na jednome popisu
koji ja imam, a imam ih sve.
Nije me briga je li na
popisu ili nije… – Polako.
Putovao je federacijskim brodom i
zatražio pomoć, a mi smo ga uhitili.
Nadam se da jest na popisu!
Možda nisam postupila po
propisima, ali bilo je to ispravno.
Za što ga optužujemo?
– Za bolovanje od kala-nore.
Možete li mi objasniti?
Mogao se zaraziti samo ako je
služio u logoru u vrijeme nesreće.
Zločinac je zato što je bio ondje?
Da ste bili ondje prije 12 g.
Kad smo oslobodili taj logor…
Da ste vidjeli što sam ja vidjela…
Tijela Bajoraca,
izgladnjela i izmučena.
Znate li što su radili? Ubijanje
im je bilo samo kraj zabave.
Majke su silovali pred djecom,
muževe premlaćivali tako da
ih žene nisu mogle prepoznati,
starce su žive pokapali
jer nisu mogli raditi!
Razgovarat ću s našim
gostom. – Idem s vama.
Ne, bolje da razgovaramo nasamo.
Kako se osjećate? – Bolje, hvala.
Ja sam Benjamin Sisko,
zapovjednik postaje.
Napokon me spasila Federacija.
Hoćete li me pustiti? – Nadam se.
Kako ste se zarazili kala-norom?
Nemam kala-noru,
nego Pottrikov sindrom.
Kapetan je rekao da je kala-nora.
Slična bolest. I lijek je isti.
Niste služili u
radnome logoru Gallitep?
U logoru? Nisam ni bio na
Bajoru. Radio sam u arhivu.
Sad živim na Kori 2 gdje
sam se ukrcao na teretnjak
koji je, nažalost, došao ovamo.
Ako nemate više
pitanja, pošao bih.
Jesam li još pijan ili sam zbilja
u zatvoru s Kardasijancem?
Odo! Nećeš me
držati ovdje s njime!
Odo! Odo!
Predajem se u vaše ruke.
Marritza ima kala-noru?
– Nema nikakve sumnje.
Ima sve simptome i
test je bio pozitivan.
Sigurno nema Pottrikov
sindrom? – Sigurno.
Da ima, test bi bio negativan.
Znači, bio je u radnome logoru.
– Sigurno. Provjerio sam sve.
Nigdje drugdje nije mogao
oboljeti. – Kira zove Siska. – Da?
Stiže poruka s Bajora.
Državni tajnik.
– Hvala. Ispričavam se.
Dobar dan, tajniče
Kaval. – I vama, kapetane.
Nadam se da ste dobro.
Sve ide kako treba?
Vrlo dobro, hvala. – Krasno.
Čujem da ste danas učinili
veliku uslugu Bajoru. Čestitam.
Ne shvaćam. – Zar niste
pritvorili Kardasijanca?
Pritvorili smo jednoga privremeno.
Nadam se da privremeno
znači dok ga ne identificirate.
Ne znam smijemo
li ga i toliko držati.
Razumijem vas, ali bojnica
Kira preuzela je odgovornost.
Breme više nije na
vama. – Ne slažem se.
Ako je bio u Gallitepu,
želimo ga i dobit ćemo ga.
Je li to jasno? – Jasno je. – Fino.
Razgovarat ćemo
uskoro. Doviđenja.
Smijem li sjesti?
Kanila sam posjetiti Marritzu.
O tome želim razgovarati.
Želim da Odo vodi istragu.
Zašto? – On je
zapovjednik osiguranja.
Kaval je istragu dodijelio meni.
– Kaval nije zapovjednik postaje.
A Federacija neće određivati
kako da kažnjavamo zločince.
Ako jest zločinac,
rado ću vam ga predati.
Dotad je osumnjičen putnik.
Mislite da je ovo moja
osobna osveta, zar ne?
Ne možete biti objektivni.
– Točno, nisam objektivna.
Ali vaša sam prva časnica,
i dajem vam riječ da
ću se tako ponašati.
Rekli ste da smo prijatelji.
Sad vas molim kao prijateljica
da mi prepustite tu istragu.
Dugujem im to.
Žrtvama? – Tako je.
Onima koji su bili prespori
pa su ih ubijali na mjestu.
Molim vas u ime svih
Bajoraca koji ne mogu moliti…
Neka to učini Bajorac.
Sisko zove Oda. – Slušam.
bojnica Kira vodit će istragu.
Bilo je vrijeme da me pustiš.
– Kloni se nevolja. – Pokušat ću.
Javi kad ćeš vješati Kardasijanca.
Počeo sam provjeravati Marritzu.
Zasad se čini da govori istinu.
Ukrcao se na Kori 2.
Ondje je već 5 godina
instruktor na vojnoj akademiji.
Nastavite tražiti. – Ne brinite se, hoću.
Bit ću s uhićenikom.
Imate dobre replikatore.
Ali dobro bi mi došlo malo jamoka.
Drago mi je što vam se sviđa.
– Sumnjam u to.
Neće vam smetati
ako vas nešto pitam?
Ako odbijem odgovoriti?
– Svejedno ću vas pitati. – Jasno.
To mi je posao.
Proganjanje Kardasijanaca nije
vam posao. To vam je strast.
Tvrdite da niste bili u
Gallitepu. – Nisam imao tu čast.
I da ne bolujete od kala-nore.
– I to je istina. – I to je laž.
Bolujete od kala-nore
i bili ste u Gallitepu.
Ako kanite tako loše lagati,
ispitivanje će kratko trajati.
Onda ću nastojati bolje lagati.
Koji ste čin imali i koje dužnosti?
– Bolje da ne znate.
– Razočarat ćete se.
Riskirat ću.
Služio sam na uzvišenome
mjestu voditelja arhiva.
Arhiva? – Rekao sam
da ćete se razočarati.
Želio sam izbjeći vojnu službu,
ali poslali su me u arhiv
i bio sam sjajan voditelj.
U 14 g. Službe nisam
izgubio nijedan podatak.
Gul Darhe’el osobno,
nazvao je moj računalni sustav
remek-djelom pedantne točnosti.
To je to. Moja tajna je otkrivena.
Moj zločin je otkriven.
Čekam kaznu.
Nadam se da nećemo čekati dugo.
Nikada nisam čula da je arhivar
postao vojni instruktor.
Do sada.
– Što ste predavali?
Vjerovali ili ne, arhiviranje.
To mogu da potvrdim.
– Videćemo.
Mislim da ste lažov.
Toliko o potrazi za istinom.
Sada se vređamo.
Priznajete da ste radili
za gula Darhe’ela.
Svi smo radili.
– Svjedok ste zločina.
Zločina? Kakvih zločina?
Čuli smo krike
s vremena na vreme.
Zločini? Ne.
Očekujete da povjerujem da ne znate
ništa o ubistvima, mučenjima?
Nikada niste vidjeli tijelo?
– Naravno da su umirali u logoru.
Nesreće, bolesti,
čarke među radnicima.
Kažete da su se Bajorci
ubijali među sobom? – Ponekad.
Zbog hrane, deke, žene.
Uslovi su bili teški.
To je bio radni logor.
Pomogla sam oslobađanje logora.
Videla sam tijela.
Znam kao su umrli.
Videli ste što ste htjeli videti.
Tko je onda puštao te glasine?
Gul Darhe’el osobno. To je bio
pravi vođa. Genijalan, izniman.
Znao je da je strah najbolji vladar.
Čemu masovni pokolji kad
same glasine o tome utječu isto?
Kako? – Tako da se vi
Bajorci smatrate žrtvama.
Da budete uplašeni i bespomoćni.
Nismo bili posve bespomoćni.
Riješili smo vas se. – Otišli
smo zbog političke odluke.
Bilo je zabavno, a sad je
vrijeme da me pustite.
Ne mogu. – Jasno da ne
možete. Sada vi lažete.
Ne zanima vas istina, nego osveta.
Mislio sam da Federacija
jamči siguran i slobodan prolaz
svima koji posjete
vašu postaju. – Točno.
Kako objašnjavate
zatvaranje Kardasijanca?
Marritza je došao po pomoć.
Naš se liječnik brine za njega.
Samo želimo provjeriti tko je.
Jednostavno je ako pomognete.
Ne trebate našu pomoć.
Ako kaže da se zove
Marritza, onda je to on.
Nije valjda da mu ne vjerujete
samo zato što je Kardasijanac?
Ne vjerujem mu jer je
lagao da nije bio u Gallitepu.
Optužujete ga za laganje?
Zasad ga nismo optužili. – Onda
ga pustite. – Rado bih to učinio.
Ali prvo moram znati koga puštam.
Razumijem da ste
u neugodnoj situaciji.
Ta bajorska opsesija
navodnim kardasijskim zločinima
tokom okupacije
doista je neukusna.
Bajorci su vjerojatno
okupaciju smatrali neukusnom.
Podsjećam vas da
ni vi ni ja nismo Bajorci.
Ne želim da njihova kivnost
zavadi Kardasiju i Federaciju.
I ja to želim izbjeći, uz vašu pomoć.
Ne trebate moju pomoć za
čuvanje jednoga Kardasijanca.
Ako mu bajorski huškači naude,
smatrat ću vas odgovornim.
Što tražiš?
Odgovore. – Jesi li našla koji?
Marritza kaže da
želim samo osvetu.
Bojiš se da ima pravo?
Želim da bude kažnjen.
I ako je samo voditelj arhiva?
– Ne želim da bude samo to.
Želim da bude… nešto gore.
Želiš da bude kriv. – Ako je bio
u Gallitepu, kriv je. Svi su krivi.
Njegova će kazna Bajoru
dati nekakvu zadovoljštinu.
Kao da se previše trudiš
vjerovati u ono što govoriš.
Ako ga kaznite bez
razloga, to ništa neće značiti.
Znaš i da osveta nije dovoljna.
Preusmjeri modul u
glavnu senzorsku mrežu.
Kako izgleda? – Samo
malo, pregledat ću ga.
Bajorski podaci tvrde da je
Marritza bio voditelj arhiva.
Provjerio sam i na akademiji.
Marritza ondje poučava arhiviranje,
kao što je rekao. – Spremni smo.
Koliko smo slika dobili?
– Samo jednu na kojoj je Marritza.
Kardasijanci su uništili
gotovo sve podatke.
Sve su funkcije spojene
s vašom konzolom.
Što ako slika pokaže da je bio
voditelj arhiva? Što da učinimo?
Morat ćete ga pustiti.
– Drago mi je što se razumijemo.
Imam je. – Na zaslon.
Koji je Marritza? – Da vidimo…
Piše da je onaj straga desno.
Izdvojite ga i povećajte.
Morat ćeš malo bolje.
Samo malo. Pročistit ću sliku.
To nije on.
Sigurna si da gledamo pravoga?
– Straga desno. Aamin Marritza.
Ne može biti. – Ako je to
Marritza, koga mi držimo?
Poručnice, izdvojite
Kardasijance sprijeda.
Onoga slijeva u profilu.
Što nam možeš dati?
To je Marritza. – Tekst pod slikom
kaže da nije. – Kako to misliš?
Piše da je to gul Darhe’el.
Da pogodim. Zanimaju vas
moje tajne metode arhiviranja.
Sad znam sve vaše tajne. – Da?
Ubili ste pravoga
Marritzu da ga zamijenite?
Platit ćete za tu smrt i sve
druge za koje ste odgovorni.
Ne mogu baš za
sve, previše ih je.
A smaknuti me možete samo
jedanput. – Samo mi je zato žao.
Ali Bajor će napokon
kazniti Koljača iz Gallitepa.
Jeste li to sami zaključili
ili su vam pomogli
federacijski gospodari?
Ostavit ću vas da se to pitate.
Imat ćete što raditi dok vlada
organizira tribunal za ratne zločine.
Ratne zločine? Kako ih
može biti kada nije bilo rata?
Znam da vi želite
vjerovati da je bio rat,
maštati o hrabrim bajorskim
vojnicima koji stupaju u poraz,
ali oboje znamo da
nije bilo rata ni slave.
Bajor se nije opirao. Predao se.
Bili smo miroljubiv narod.
Nismo vam ničime prijetili.
Nismo shvaćali zašto
morate biti tako okrutni.
Među nama ne smije biti
tajna. Sve ću vam objasniti.
Dosta mi je vaših laži. – Kojih
laži? Skrivanje pravog identiteta?
Znao sam da će vam
biti draže da sami otkrijete.
To je bila jedina laž. Marritza
je doista sjajno vodio arhiv.
A ja, gul Darhe’el, mogu
reći da sam bio sjajan vođa.
Niste vidjeli Gallitep na vrhuncu.
Bio je uzor reda i djelotvornosti.
Zašto? Zaslužan
je zapovjednik! Ja!
Moja riječ, svaki moj
pogled bio je zakon,
a osuda je uvijek bila ista: Kriv!
Ludi ste! – Bojnice, ne
možete me tako lako otpisati.
Činio sam ono što je bilo nužno.
Zato su me podređeni voljeli.
Naredio bih im da ubijaju
bajorski ološ i poslušali bi me.
Vratili bi se krvavi,
ali osjećali su se čisto.
Zašto su se tako osjećali?
Zato što i jesu bili čisti.
Priznajete li svoja
zvjerstva? – Priznajem sve.
Zašto ne? Nitko u tome
nije bio bolji od mene!
Moja postignuća
govore za sebe!
A vaša?
Vi i vaša jadna ćelija
koja je samo živcirala Kardasijance
dok sam ja istrebljivao Bajorce.
Recite to tribunalu. – Hoću.
Osudit će vas na smrt!
– Neka! To ništa ne mijenja.
Možete me ubiti i mučiti, nije važno!
Već ste izgubili! Ne možete
poništiti ono što sam učinio.
Mrtvi će ostati mrtvi.
Što ćete sad? Uskratiti mi lijek?
Ovo će vam pomoći. – Što je to?
Maralsko pivo iz Quarkove zalihe.
Pitam se koliko je takvih poput
njega još na slobodi, nekažnjeno.
Vjerojatno mnogo. Ali,
zahvaljujući vama, jedan manje.
Trebao si ga čuti.
Hvalisao se onime što je činio.
Mučenjem, ubijanjem, ponižavanjem.
Ponosi se time.
Pođite u kabinu i prilezite.
Neka ostane sam s
kardasijskim ponosom.
Neću. On želi da se još
jedna Bajorka skriva u kutu.
Vjerojatno mi se sada smije.
– Neće se još dugo smijati.
Mrzim ga. Mrzim njegovo
nacereno prepotentno lice.
Kad sam bila u pokretu otpora,
noću smo planirali atentate
na osobe poput Darhe’ela.
A sad moram slušati
kako omalovažava Shakaar.
Nemojte razgovarati o
sebi sa stvorom poput njega.
Kako je onda znao
da ste bili u Shakaaru?
Ne znam. Bio je visoki časnik.
To nije objašnjenje.
Da se bavio pokretom otpora,
mogao je vidjeti ime u dosjeu.
Ali bio je zapovjednik
logora. Nešto nije u redu.
Kamo idete? – Nastaviti
razgovor s Darhe’elom.
Računalo, nađi tko je izvan postaje
tražio podatke o bojnici Kiri
u proteklih 8 mjeseci. – Tražim.
Opet kod Koljača.
Toliko sam fascinantan?
Kako ste znali da sam
bila pripadnica Shakaara?
Vaša je vlada zbilja spora.
Trebali su me odvući u lancima.
– Prava mala egoistica.
Zaboravili ste Marritzin
genijalni sustav arhiviranja.
Imao sam podatke o svim
terorističkim skupinama.
Uživao sam u
izvještajima o smaknućima.
Život u logoru prava je izolacija.
Činilo mi se da je sve na mojim
leđima, ali vidio sam da ipak nije.
Sjećate li se moga imena iz
izvještaja koji ste davno pročitali?
Uopće vas se nisam sjećao
dok nisam čuo vaše ime.
Vidim da vas to muči. – Nimalo.
Uskoro će doći po mene.
Prije nego što se oprostimo,
ja bih vas nešto htio pitati.
Vaša me pitanja ne
zanimaju. – Kako znate?
Lli ih se bojite čuti?
Tko su oni?
– Preživjeli iz Gallitepa.
Stigli su rano ujutro.
Čekaju pravdu. – Zamisli
kako je proživjeti taj pakao.
Bol… tuga…
Misliš li da se vole kockati?
Trebam vašu pomoć. – Izvolite.
Prije 3 mj. S Kore 2 došao je
zahtjev za podacima o Kiri Nerys.
Zašto? – Nisam siguran.
Ali podatke je
tražio Aamin Marritza.
Imamo vezu i želim da pogledate
njegov zdravstveni karton.
Dax zove Oda. Gul Dukat
odgovara na vašu poruku.
Preusmjerite u moj ured.
Nedostaje mi rad s tobom.
Nedostaju mi partije
kalevijskog montara.
Odigrali smo jednu
partiju i vi ste varali.
Dobri, stari Odo.
Suptilan kao toljaga.
A sad na tvoje pitanje.
Ne mogu ti dati pristup
datotekama o gulu Darhe’elu.
Ali vjeruj da bi doznao
ono što ti ja sada govorim.
Gul Darhe’el je mrtav.
To je nemoguće.
– Bio sam mu na sprovodu.
Pokopan je ispod jednog od
najvećih spomenika na Kardasiji.
Koga onda mi držimo?
Nevina Kardasijanca,
kao što sam rekao kap. Sisku.
I želimo da ga pustite.
Taj je nevini građanin
priznao da je gul Darhe’el.
Što želiš reći? – Kaže
da se zove gul Darhe’el.
Onda laže.
– Ako laže, to je glupa laž.
Smaknut će ga.
Zašto bi itko to htio?
Ne znam, ali bio sam
na Darhe’elovu sprovodu.
Siguran si da su
pokopali Darhe’ela?
Pola Kardasije vidjelo je tijelo.
Ja sam vidio fotografiju
Darhe’ela iz logora Gallitep.
Izgleda kao naš
uhićenik. – Griješiš. – Da?
To je urota da se stvori
neugodnost Kardasijskom Carstvu.
Moguće. Daj mi
pristup podacima.
Možda nađem dokaze
da je Darhe’el doista mrtav.
Mogao bih ti dati
ograničen pristup.
To bi bilo mudro.
Počela sam se boriti u
12. g., ali neki su bili i mlađi.
Da, prijeđimo na stvar!
Koliko ste Kardasijanaca
ubili? Mislim, osobno.
Nisam brojila. – Mislim da
jeste. I ne samo vojnike.
Najbolje je terorističko
oružje nasumično nasilje.
Nemojte ići, postaje zabavno!
Koliko ste civila pobili?
Kajem se zbog mnogih stvari!
– Baš zgodno. – Nismo imali izbora!
Borili smo se za opstanak!
– A mi smo štitili Carstvo!
Trebali smo vaše resurse.
Sve sam činio u slavu Kardasije!
Ako je trebalo gaziti
bajorsko smeće, to bolje!
Kardasija je jedina važna!
Volio sam svoju domovinu!
To mi je davalo
opravdanje i snagu!
Ništa ne opravdava genocid.
Ono što je vama genocid,
meni je tipičan radni dan.
Bojnice, možemo li razgovarati?
Dr. Bashir i ja malo smo provjerili.
Ne znam zašto, ali osoba
u ćeliji željela je da je ulove.
Ovu mi je smrtovnicu
poslao gul Dukat.
Gul Darhe’el umro je u snu prije
6 g. Od koleibričnoga krvarenja.
Jamčim da je to krivotvorina.
Kardasijanci nas žele
zavarati da ga pustimo.
Dukat je sposoban za
to. – I ja tako mislim, ali…
Priznao je da je gul
Darhe’el. – Boluje od kala-nore.
Jasno da boluje. – Gul
Darhe’el uopće se nije zarazio.
Prema Dukatovim dokazima.
Što imate? – Izvještaji pokazuju
da je, kad se nesreća dogodila,
Darhe’el bio na Kardasiji i
primao medalju za djelotvornost.
Ako nije bio ondje
kad se nesreća dogodila,
nije mogao dobiti
kala-noru. – Točno.
Ali naš uhićenik boluje od nje.
– Ne mogu vjerovati da to slušam.
To nje sve. Raspitao sam
se što je radio na Kori 2.
Podnio je ostavku na
akademiji, sredio sve poslove.
Čak se pobrinuo
za svoju domaćicu.
Kao svaki zločinac, želio je
pobjeći dok ga nisu našli.
Tražio je brod koji će doći
na DS9, bajorsku postaju.
Neobičan zahtjev za
kardasijskoga ratnog zločinca.
Osim ako želi da ga ulove.
– Samo malo. Razjasnimo nešto.
To jesu zanimljiva pitanja,
ali Darhe’elu ćemo suditi
za zvjerstva koja je počinio.
To još moramo ustanoviti.
– Onda razgovarajte s njime.
Ako sumnjate, poslušajte ga.
Bio je ondje i kriv je! Reći će vam!
Provjerio sam Marritzin karton.
Što znamo?
– Liječe ga od kala-nore,
i nekakvih staračkih problema.
Sve je normalno osim
jednoga. – A to je…?
Prije 5 g. Počeo je uzimati goleme
doze dermatirelijskoga plasticina.
On pomaže u oporavku kože
poslije plastične operacije.
Operirao se da izgleda
kao gul Darhe’el. – Čini se.
Kako ste? – Bilo mi je dosadno,
ali vi ste mi uljepšali dan.
Pitala sam zbog bolesti.
Želite li da vas doktor pregleda?
– Znači to je to.
Želite li gledati kako
se previjam od boli?
Kardasijanac to ne bi činio pred
Bajorcem. Ne razumijete nas.
Sve vas bolje razumijem.
Ali nešto me zbunjuje. – Što?
– Kako ste oboljeli od kala-nore?
Mislite li da nesreća nije
utjecala na Kardasijance?
To bi bilo lijepo.
Bili ste u
logoru kad se nesreća dogodila?
Jasno. Zašto se vraćamo na to?
Zato što u vašem dosjeu piše da
ste tada bili na Kardasiji.
– Dobili ste medalju za djelotvornost.
Nije točno,
znam gdje sam bio.
Zašto ste uzimali lijek
za regeneraciju kože?
Ne znam o čemu
govorite. – Pomoći ću vam.
Prije 5 g. Kad ste došli na Koru 2…
– Više mi niste zabavni! Nosite se!
Zašto ste operirali
lice? – Izbacite je!
Zašto se pretvarate
da ste gul Darhe’el?
Zašto me ne pitate
nešto inteligentno?
Recimo, kako sam se osjećao dok
smo se povlačili?
Bio sam bijesan!
Nikoga nisam htio ostaviti živa!
Dok su beskorisni arhivari slagali
dosjee, naredio sam da počnu klati.
Ako mrzite arhivare, zašto
ste uzeli Marritzino ime?
Želio sam pobiti
svakoga Bajorca u logoru!
Žao mi je samo
zato što to nisam uspio.
Vi ste Marritza, zar ne?
– Mislite li da sam ta gnjida?
Glupa djevojko! Zar ne znaš
da sam ja tvoj zakleti neprijatelj?
Tvoja sam noćna mora!
Ja sam Koljač iz Gallitepa!
Koljač iz Gallitepa
umro je prije 6 godina.
Vi ste Aamin Marritza, njegov arhivar.
– Nije istina. Živ sam.
Uvijek ću biti živ!
Marritza je mrtav.
Marritza koji je samo drhtao
ispod kreveta i plakao kao žena!
Svake je noći pokrivao uši jer nije
mogao podnijeti krikove Bajoraca…
Pokrivao sam uši jer nisam
mogao podnijeti te užasne krikove.
Ne znate kako je biti kukavica…
Vidjeti te užase… i ne činiti ništa.
Marritza zaslužuje biti mrtav.
Što radite? – Puštam vas.
Osiguranje! Ovamo!
Niste počinili te zločine
i niste ih mogli spriječiti.
Bili ste samo jedna osoba.
– Ne, zar ne shvaćate?
Moram biti kažnjen,
svi moramo biti kažnjeni.
Recite im da sam gul
Darhe’el. To je jedini način.
Zašto to činite? – Za Kardasiju.
Preživjet će samo ako
stane pred Bajor i prizna krivicu!
Suđenje će natjerati
Kardasiju da prizna krivicu!
Svi smo krivi! Moram umrijeti!
Tražite još jedno ubojstvo.
Dovoljno je dobrih ljudi poginulo.
Neću pomoći da ubiju još jednoga.
Vratit ćemo vas na Koru 2 za
3 dana. – Nemam se čemu vratiti.
Javili smo dužnosnicima.
Pomoći će vam.
Da su povjerovali, suđenje bi
možda stvorilo novu Kardasiju.
Sad ste im rekli da
sam samo arhivar.
Pokušali ste učiniti nešto časno.
Ako se Kardasija kani promijeniti,
trebat će osobe poput vas.
Zašto? On nije Darhe’el? Zašto?
Kardasijanac je!
To je dovoljan razlog! – Ne!

Categories: Movie | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

Friends 1994 Serbian

movie image

Download subtitles of Friends 1994 Serbian

Friends: :  -- The lives, loves, and laughs of six young friends living in Manhattan. Friends: :  -- The lives, loves, and laughs of six young friends living in Manhattan. Friends: :  -- - Trailer (Flash)


Ja ću doneti kafu.
Hoćeš li nešto, lutkice?
Ne, ništa. Hvala.
Ja ne mogu da izvedem “lutkicu”, tako?
Ne, mislim da smo to naučili
iz “šećernih usana” incidenta.
Uzeću malo čaja.
Kako si mi ti, bundevice?
Znači sve ide dobro za vas dvoje?
Znam. Veoma dobro.
Pitaću Fibi
da se preseli kod mene.
Šta ti misliš?
To je sjajno!
Kada ćeš je pitati?
Večeras. Ali nemoj ništa da joj kažeš.
Kunem se. Obećavam.
Tako sam uzbuđena!
Ali slušaj, nemoj
da joj kupuješ cveće, OK?
Zato što plače kada uvene.
I onda je tu cela ceremonija sahrane.
Vidimo se posle posla, šećeru.
U redu. Ćao.
Pa koji film da gledamo?
Geri će te pitati
da se useliš kod njega!
Šta? Stvarno?
Naterao me da obećam da ti ne kažem,
ali nisam mogla više da izdržim!
Ne mogu da verujem.
Tako je? Zato što je brzo.
Zato što je veoma brzo. Brzo je.
Opusti se. Fibi je u pitanju, ne ti.
Blago tebi, Fibs.
Ne, ali jeste brzo, zar ne?
Sviđa mi se ali nisam spremna.
Pa šta ćeš da radiš?
Ne znam. Prosto ću srediti nešto.
Pitaću tebe da pričaš sa njim!
Mene? Zašto mene?
Zato što se ti
prestravljuješ od obaveza.
Pričaj sa njim. Zaplaši ga
kao sebe, načiniga muškarcem.
Pokušaću, ali nisam siguran
šta dobro može da izađe iz toga.
Manje se plašim obaveza
nego pre.
To je tako slatko.
I dalje prestravljen.
Pobrinuću se za to.
Ona sa Loptom
Preveo na SRPSKI
– MireMJ -
Hej, Ros, je li statično ostrvo
stvarno ostrvo?
To je zato što ga zovu
statično “ostrvo. ”
Oh, ja sam mislio da je
kao Dugačko ostrvo.
Takođe je ostrvo.
Koliko je sati?
Nismo ispustili ovu loptu
već sat vremena.
Shvatio sam to pre pola sata,
ali ništa nisam rekao.
Nisam hteo da kvarim.
Veoma smo dobri u ovome.
Totalno smo zaboravili na ručak.
To je prvi put
da sam ikad propustio obrok.
Mislim da su moje pantalone malo oslabile.
Hej, društvo. Je li Monika ovde?
Kupila sam nešto.
Nisam sigurana da će joj se svideti.
Izgledaće ludo, ali ovo sam želela
još otkad sam bila mala.
Kupila si Šona Kesidija!
Ne. Kamo sreće!
OK, jeste spremni?
Provali ovo.
Šta je to?
Šta je kog đavola to?
To je mačka.
To nije mačka!
Da, jeste!
Zašto je izvrnuta naopačke?
Ali ovo je čistokrvna,
sajamskog kvaliteta svinga.
Koliko si platila za to?
Bilo je preskupo,
ali sam dobila dobru ponudu.
Hiljadu dolara.
Na mačku?
To nije mačka!
U redu. Slušajte, loptaški dečaci.
Moja baba je imala jednu kada je bila mala.
To je bila najslađa stvar.
Sela bi u moje krilo
i jednostavno predela ceo dan.
Ja bi vukla kanap
a ona bi ga jurila.
Besplatne mačke rade to takođe, znaš.
To nije mačka!
Veoma sam uzbuđena oko ovoga, u redu!
Nije me briga šta vi mislite.
Moram da nađem kanto od đubreta
za Gđu. Viskerson.
Šta je kako da je zovem drugačije?
Hoćeš li nešto da pojedeš ili da vidiš
koliko dugo možemo da se dobacujemo loptom?
Stvar sa loptom.
Zar ne bi bilo strava da izdržimo
čitava dva sata, a da je ne ispustimo?
Daa, bilo bi!
Uradimo to.
Moram da pišam.
A Rejčel je u kupatilu!
Čoveče, nisam mislio da ćemo uspeti.
Samo ne menjaj ruke, OK?
Hej, devojke.
Zašto ste vi ovde?
Šta radiš ovde?
Ovde sam da prijavim zločin.
Zločin je to što ne
provodimo mnogo vremena zajedno.
Šta je bilo?
Misliš da se useliš kod Fibi
i ja sam mislio da treba da porazgovaramo.
Znaš, kao muškarac sa…
…pa, samnom.
Naravno, u redu.
Jesi li ti lud?
Jesli li normalan?
Ako živiš sa Fibi, vas dvoje
ćete živeti zajedno.
Shvatio sam to.
To će me načiniti srećnim.
Misliš preplašen.
Ne, mislim srećan.
Uplašeno srećan.
Šta to radiš?
Pokušavam da ti otvorim oči!
Ako budeš živeo sa Fibi,
ona će stalno biti tu.
Dođeš kući, ona je tu.
Odeš u krevet, ona je tu.
Probudiš se i oh, da, ona je tu.
Znam ne mogu da dočekam!
Jesu li tvoji roditelji srećni ili nešto?
Imao sam dovoljno sreće da nađem
nekoga koga stvarno volim.
Samo želim da budem sa njom
koliko god mogu.
Kada ti to kažeš,
onda i ne zvuči tako strašno.
Znaš o čemu pričam?
Da, bar misim.
Znaš šta?
Živite zajedno. Živite odmah.
Možda se ja uselim kod Monike.
Ne, previše je rano za vas dvoje.
Tu si u pravu.
Kada pronađu ostatke
od Mezozoičkog mastadona…
…otkriće šta ostaje
da budu ostaci…
…Paleozoičkog vodozemca
u njegovim čeljustima.
Kako je dospeo tamo?
Možda bi ovo trebala da bude
više igra bez razgovora.
Hej, društvo.
Ostavila sam ovde moj sat sinoć.
Bio je ovde. Gde je?
Ne znam.
Kasnim na posao.
Kako znaš?
Nemaš sat.
Možete li da prestanete da bacate loptu
na jedan minut i pomognete mi da ga nađem?
Oh, ne znam baš…
Daa, ne možemo.
Ne ispuštaj loptu.
Nismo je ispustili već…
2 sata i 27 minuta.
Ne mogu da dođem na posao danas.
Ne osećam se baš najbolje.
Na sekund sam pomislila
da mi je bolje, ali nije.
Hej, Rejč.
Provali ovo. Skoro 3 sata
bez prekida.
To je poprilično gubljenje vremena.
Imaš ogrebotine po celom telu.
Pa, to je moja mačka.
Oh, imam mačku.
Ne želim mačku!
Ne brini, to nije mačka.
Društvo, ova mačka je ništa
u poređenju sa mačkom moje babe.
Nije slatka. Nije Ijupka.
Vukla sam konac, i odlepila je
i izgrebala me kao đavo.
Znam da ovo zvuči ludo, ali
svaki put kada ova mačka šišti na mene…
…znam da izgovara, “Rejčel!”
I ne zvuči toliko ludo kao
davanje 1000 dolara na mačku.
Platila si 1000$ za mačku
dok mi još uvek duguješ 300$?
Pa, htela sam da te pustim
da se igraš sa njom.
Jesi li pričao sa Gerijem
oko useljenja?
Mislim da treba to da uradiš.
On je sjajan dečko i voli te mnogo.
Ti si veoma srećna devojka.
Ti si beskoristan!
Šizenje oko vezivanja
je jedina stvar koju možeš da uradiš…
…i ti je ne uradiš kako valja!
Izvini. Ako mene pita,
preseliću se kod njega.
Gubi se odavde, hvala nizašta.
Hej, Čendleru.
Hej, Ger.
Hej, šećeru.
Mogu li da popričam sa tobom na sekundu?
Izgledaš lepo danas.
Hvala. OK.
Stvar je sledeća.
Stvarno želim da ova veza napreduje.
Ako ne napreduješ
onda nazaduješ.
Ne, ako ne napreduješ,
ti stojiš u mestu.
A stajanje u mestu je dobro.
Pazij ovo.
Želim da se preseliš kod mene.
To je tako slatko.
Ali zar ne misliš
da je prerano?
Toliko je stvari koje ne znamo
jedno o drugom.
Ok. Shvatam.
Ne želim da se uvalimo u nešto
za šta nismo spremni.
Ne želim da zabrljam
ovo što imamo.
Brinem da ovo ne bude
velika greška.
Što je i razlog da moj
odgovor bude DA!
Ti si tako srećan.
Monika, prestani da me gađaš tako jako!
Mi smo u istom timu!
Vi ovo radite četiri sata?
Tako je lutko.
U redu. Pustite i mene.
Ne, ne! Ne radi to!
On je ispuštač.
Oh, da. To je tačno!
Nisam ispuštač!
Ovo je zapravo igra
za tri osobe, znaš?
To je bacanje i hvatanje.
U redu.
Oh, to je tako teško.
Ne brinite, društvo.
To nije mačka.
Oh, dragi Bože!
Predajem se. Ne znam šta
da radim sa ovom stvari.
Pečenje nije pomoglo?
Vrati ga odakle si ga i uzela.
Pokušala sam. Neće da je uzmu nazad.
Možda zato što je Ijubimac od Antihrista.
Zašto neće da je uzmu?
Rekli su mi da će jedino
da mi daju kredit u radnji.
Šta da radim?
Uzmem 1000 običnih mačaka?
Pa zadrži je dok ne vidiš
šta ćeš da radiš sa njom.
To nije poenta.
U manjku sam za 1000$…
…cela sam izgrebana…
…i zaglavila sam sa ovom glupom mačkom
koja izgleda kao ruka!
Oh, Moj Bože!
Od mačke su mi zasuzile oči!
Moj vid je doveden u pitanje!
Oh, Bože! OK.
U redu je. Čoveče to je bilo blizu.
Da, zamalo nisi preterala u nečemu.
Imamo divne vesti.
Živećemo zajedno. Jea!
Tako sam uzbuđena!
Ja takođe.
Nisi više uzbuđen od mene.
Nema šanse. Ja sam najviše uzbuđena.
Vidimo se na stanici kasnije.
Vidimo se kasnje.
Ne zaboravi na useljavanje!
Znači useljavaš se kod njega?
Nisam mogla da ga odbijem. Bio je tako
tužan. Možda će biti sve u redu.
Stvarno mi se sviđa puno…
…i verovatno bi to i uradila
na kraju, u svakom slučaju.
Plus pomisli na sav taj novac
koji bi uštedela na poštanske marke.
Da li mu mnogo pišeš?
Čula sam da Ijudi kada žive zajedno…
…dele troškove
od poštanskih marki, zar ne?
Da, da.
To je tačno.
Izvini, rukavica za pećnicu
me stvarno plaši.
Hej, dušo.
Da li si našla neki stan
na Bruklinskom brdu?
Ne, ništa.
Oh, stvarno?
Baš ništa?
Ako se nešto ukaže, uselićemo se.
Samo ako ima bilijar. Treba mi bilijar.
Mogu li da popričam sa tobom?
Ti si u redu?
Jesi li dobro?
Osećam se sjajno zato što
ćemo živeti zajedno.
Dakle ti…
Proverila si spisak stanova u novinama
za Bruklinsko brdo, tako?
Proverila si oglase?
Da, nije bilo ništa.
Mogu li da dobijem malo vode?
Za 1 minut.
Proverila si današnje oglase?
Da, današnje.
Zato što su ovo današnje.
I ovo je spisak koji sam našao.
Bruklinsko brdo, dve spavaće sobe.
Bruklinsko brdo, jedna spavaća soba.
Bruklinsko brdo, Bruklinsko brdo,
Bruklinsko brdo!
Oh, jesu li ovi za iznajmljivanje?
Mislila sam da se Ijudi samo hvale.
Dozvoli da ti kažem šta se ovde dešava.
Ne gledaj u sto.
Gledaj u mene.
Neko je pitao nekog
da se useli kod njega.
Neko je rekao DA,
ali sada ona ima sumnju…
…jer se stvari odvijaju previše brzo.
Da li to zvuči moguće?
Da, dobro!
Ja sam neko!
Hoćeš da ja kažem?
Imam sumnju!
Žao mi je!
U redu je da se tako osećaš.
Jeste rano i tu su stvari koje
ne znamo jedno o drugom.
Sve što znam o tebi,
ja veoma volim.
Stvari koje ne znam, naučiću na mestu
gde su naša imena na poštanskom sandučetu.
To je tako medeno.
Ali ako je previše rano za tebe,
ne moramo to da uradimo.
Želim da budeš srećna.
Život sa tobom bi me načinio srećnom.
Ne moraš to da kažeš.
Želim da živim sa tobom.
Hoću da se preselim kod tebe.
Jesi li sigurna?
Definitivno, DA! Živimo u stanu
gde ćemo oboje stanovati.
Oh, to je sjajno.
Oh, stani, jedan sekund.
Hej, ti! Iza stakla.
Koga bre gledaš?
Uvek sa želela da to kažem
kada sam u ovoj sobi, što je nikad.
Sajamska mačka!
Kvalitetna sajamsaka mačka!
Sajamska mačka!
Oh, Moj Bože!
Šta nije u redu sa tvojom bebom?
To nije beba. To je mačka.
Izgleda jezivo.
Oh, ne.
Zapravo je veoma umiljata.
Veoma je umiljata. Gledajte.
Da. Želiš je?
Ne, mrzim mačke.
Onda šta radiš kod mene?
Beži odavde, u redu?
Kakva neobična mačka.
Da, hvala! Upravo.
Hoćeš je?
Mislila sam da uzmem mačku
iz kafilerije, ali…
OK. Zašto ne?
Oh, odlično! To je 2.000$.
U redu, 1.000.
Zar ne želiš da usvojim mačku?
Želim, ali moraš da gledaš na ovo
više kao na investiciju nego mačku.
OK, da.
Samo želim mačku.
Očigledno znaš da se cenkaš,
tako da neću pokušavati da te pređem.
Dakle 800$, i ne zovi policiju
jer me pljačkaš na slepo!
Slepa! Samo nosi mačku.
Ostavi novac. Beži!
Beži. Prokletstvo!
Možeš li se bar nasmešiti ili nešto?
Je li neko upravo čuo ovo? Neko?
Umirem od gladi.
Dajte, društvo. Življe malo!
Približavamo se desetom satu.
To je provera vremena iz stomaka!
Ne znam ko je tebe postavio za šefa.
Mi smo izmislili ovu igru.
Ja sam napravila od igre ovo što jeste!
Totalno ne-zanimljivu više?
Ja sam i dalje gladan.
Ima pizza kod mene. Možemo da jedemo
jednom rukom. Slažete se?
Ja, da.
U redu, idemo! Hajde!
Idemo, Tim Monika!
Možemo da radimo na imenu kasnije.
Šta tvoja mačka radi u mojoj činiji?
Odmrzavam pile.
Prodala sam Gđu. Viskerson.
Hvala Bogu!
Jesi li dobila pare natrag?
Da, 1.500$
Zaradila si?
Samo sam svratio po crveno jastuče.
Evo ti.
Hvala, Rejčel.
Ne zaboravi možeš da dođeš
da je posetiš u svako doba.
Oh, dobro. Sjajno.
Imaću to na umu.
Dakle je li ovo neka
vrsta zmije ili nešto?
Volim da se budim pored tebe.
Ja volim da se budim pored tebe, takođe.
Oh, tako je divno jutro.
Mogla bih da ostanem ovde ceo dan.
To bi bilo sjajno.
Možemo da doručkujemo u krevetu.
Sačekaj samo sekund.
Oh, ne.
U redu. Hajde, Monika!
Živni malo. Hajde!
Oh, dobro. Svi ste ustali.
6 sati je ujutru.
Zašto nisi sa Gerijem?
Oh, da. Toje gotovo.
Geri je tako divan momak.
Zar ne možeš da ispraviš to.
On je upucao pticu.
To je kraj.
Žao mi je.
To je strašno.
Jesi li ti dobro?
Biću u redu.
Evo, Fibs.
Nije mi do igre.
U redu.
U redu.
Nije se ni desilo.
Niko ne mora da zna.
Ona nije zvanični igrač sa loptom.
Samo zvanični igrači
mogu da ispuste loptu.
Hoćeš da doručkuješ?
OK. trkajmo se!
Ko dođe prvi pobedio je.
Društvo hoćete da jedemo ovde?
To je bilo sjajno, huh?
Možete li da verujete
koliko dugo smo izdržali?
Neverovatno da je
trajalo toliko dugo.
Ruka me ubija.
Ne, mislila sam sa
ispuštačem pored sebe.

Categories: Movie | Tags: , , , , , , , , , , , | Comments Off

Markisinnan de Sade 1992 English English

movie image

Download subtitles of Markisinnan de Sade 1992 English English

What a strange way
of receiving one’s guests!
She sent for me
and then keeps me waiting like this!
No doubt Mme de Montreuil is beside
herself with worry for her son-in-law.
I can’t imagine
that time has healed her wounds.
But I haven’t seen her
since… what happened.
Always, everywhere, we gloss over
the matter saying ”what happened”–
–exchanging looks and knowing
smiles. Surely you are well informed?
No. Alphonse and I are childhood
I’m content to remember him
as a child, with his lovely fair hair.
As you wish, Madame.
For my part, I shall disclose
the precise and detailed information–
–which I have collected
with every means at my disposal.
Three months ago,
on the 27th of June–
–Donatien-Alphonse-François, Marquis
de Sade, journeyed to Marseilles–
–with Latour, his servant.
There, one morning, he assembled–
–four young women in a house
belonging to a certain Mariette Borelly.
All four were of course whores.
He took a handful of gold coins
out of his pocket and said–
–that he would favour the girl who
could guess how many coins he had.
Marianne won. He sent the other
women out, but the servant stayed.
Then he ordered the two of them
to lie on the bed–
–whipped the girl with one hand and
aroused the servant with the other.
All the while Alphonse addressed his
servant as ”Monsieur le Marquis”–
–and made the man
call his master Latour.
After that he dismissed the servant,
took out a crystal box set in gold–
–that contained aniseed pastilles
and told the girl to help herself.
A remedy for flatulence, he said.
In fact they were an aphrodisiac–
–made of dried tiger beetle
and Spanish fly.
You know about that, don’t you?
You should try it some time.
Marianne ate seven or eight
of the pastilles.
When she finished, the Marquis…
…promised her a louis d’or
if she let him do a certain thing.
The thing you’re said to be so fond
of. When the morning sun…
…lights the front of a statue of
Venus that stands in a park–
–the dazzling light penetrates right
inside a vulva of snow-white marble.
But when the sun, having circled
the garden for half a day–
–sinks beneath the trees, which part
of Venus do the sun’s rays penetrate?
Only a devil would do
something like that!
Then Alphonse took out
a bloodstained, barbed whip–
–apparently often used.
He made her undress and kneel
at the foot of the bed.
When he had castigated her, he
ordered her to do the same to him.
Alphonse carved the number of blows
on the chimney-piece with a knife…
The figures were 215, 179–
–225 and 240…
– …or a total of…
– 859 lashes!
He has always
been fascinated by figures–
–since only figures
are truly irrefutable.
If numbers are at an inconceivable
level, vice itself becomes a miracle.
– Watch out, you too may go to hell!
– Thank you for the warning.
Then it was Rose’s turn. The whip,
the servant, a new combination–
–as in a game of cards. Then came
Marianette, the whip, the servant…
So the morning’s performance ended
with wailing and screaming.
The Marquis gave the girls six gold
coins each and sent them packing.
He lowered the Venetian blinds
on the windows facing the sea–
–and sank into a slumber, as deep
and untroubled as a child’s…
An innocent, dreamless sleep. It was
as if he had been buried in the sand–
–of a beach where all the débris
had been washed away–
–where the shells had been ground
to dust, the seaweed had dried–
–and the dead fish turned to reeds…
Next morning at cockcrow he left
Marseilles in a three-horse carriage–
–and drove home to La Coste.
Needless to say, he had no idea–
–that two days later the girls
testified before the public prosecutor.
Madame de Montreuil
will be with you shortly.
Charlotte! Don’t run away!
You worked for me, before you rushed
off and became engaged in this house.
You know all
about my private life.
You know people whisper behind my
back that I am the Devil incarnate–
–that I’ve harvested all the weeds
that grow on the Isle of Love.
It is unforgivable of me
to keep you waiting so long.
Madame la Comtesse de Saint-Fond…
Madame la Baronne de Simiane…
how kind of you to come!
Tell us whatever you wish, without
reticence. It may console you–
–to have someone to listen.
We shall not repeat a word.
Perhaps this is not the right
occasion for revealing it–
–but when Renée married Alphonse,
I was impressed with his character.
He had a slightly foolish air,
but he was witty and charming–
–and so obviously in love
with my daughter.
And through their bond you became
related to the house of Bourbon.
At first, my son-in-law showed
his most lovable side.
While the newly-weds ere honey–
mooning at the Chateau Echauffour–
–Alphonse wrote small plays with
parts for both my daughter and me.
Alphonse was an adorable child. We
were playing in the rosegarden once–
–when I pricked myself on a thorn.
Alphonse not only pulled it out…
– …but sucked the wound clean.
– Even then he had a taste for blood.
– You talk as if he were a vampire!
– No doubt vampires can be lovable.
Ladies! Whatever is said
about Alphonse today–
–nothing can favourably influence
my view of his character.
As these agreeable theatrical
performances were going on–
–Alphonse travelled frequently to
Paris, claiming important business.
When, only five months after the
wedding, he was thrown into prison–
–I learnt the truth.
It was a dreadful shock.
In the ensuing nine years,
I have waged a hopeless battle–
–to protect the family’s good name
and my daughter’s honour.
Renée has refused to be crushed by
what has happened. But this time…
Oh, I know it’s hopeless.
Still, for my daughter’s sake…
I must do my best to save Alphonse.
But today… Alphonse is ill!
How can one convince a patient
that he needs curing from an illness–
–which evidently gives him
so much pleasure?
However repulsive to outsiders, it is
a sickness with a scent of roses.
Since I’m considered
an authority on immorality–
–I beg you to listen carefully.
Depravity is a preserve unto itself,
in which nothing is lacking.
It has its shepherds’ huts and
windmills, its streams and lakes.
But the whole landscape is not
so tranquil: there are wastelands–
–valleys belching sulphorous fumes,
predators, dried-up springs…
May I continue?
This ample domain
was designed by God.
However strange the phenomena
that occur there, they are intrinsic.
The child, and I’m spealing
from personal experience–
–tales the telescope provided, and
looks through it from the wrong end.
A telescope, used in the way
prescribed by morality and convention–
–shows only how small the lawn and
flowers surrounding one’s home are.
The child feels secure and is content
with the beauty of its small domain.
It starts hoping that once grown up,
it can enlarge lawns and flowerbeds.
But one day, something happens that
strikes the child without premonition:
you discover that the telescope
has been the wrong way round.
And then you suddenly perceive
what you’ve never seen before:
the flames of sulphorous fire
in remote valleys–
–the savage animals in the
wilderness with their fangs bared.
You know then that your world
is an endless one–
–of infinite variety.
I have no idea what you’re talking
about. I have kept on struggling–
–rushing to and fro, unbelieving…
All I understand is honour and glory.
All in vain. The High Court in
Provence condemned Alphonse to death.
Since the accused was not present
and his whereabouts unknown–
–his portrait was burnt…
…at the stake. I can well imagine
flames licking at the friendly smile–
–and fair hair of my son-in-law’s
portrait, while the mob cheered…
Perhaps that was the first glimpse
of the inferno in our world.
The masses must have been yelling
”More wood!” and ”Make it burn!”–
–expressing envy for the depravity
they themselves were incapable of.
”More wood!” What would we do if
the shouts reached all the way here?
Some in the crowd are said to have
shouted Renée’s name, even mine!
”More wood on the fire!”
It must have been a purifying fire.
When the Marquis’ portrait went up
in flames, it atoned for his sins.
”More wood on the fire!”
The lashing flames struck his pale
cheeks and fair hair mercilessly.
I’m sure the portrait was smiling.
Madame, please consider my plight.
I’m alone, I have no one to turn to.
All my plans have misfired. My voice
is hoarse from all my lamenting.
Tale heart, Madame! I shall hasten
to pay a visit to Cardinal Philippe–
–and ask him to secure absolution
from the Vatican.
I have no wish to compete with
Madame de Simiane in magnanimity–
–nor do I usually strive for
justice, honour or virtue.
But I shall do what I can, not for
your sake, but for the Marquis.
I shall coax the steadfast Chancellor
to annul the high court’s decision.
Surely you asked me here
to induce me to use my body?
– I would never dream of such a…
– You needn’t dissemble.
Making use of evil for a virtuous
purpose, is a respectable thing to do.
– So I can count on your help?
– Yes, you can, Madame.
I would have been prepared to beg
on my knees. How can I thank you?
I have no desire to be thanked.
– Excuse me, Madame…
– What is it? Speak up.
In this house there is no longer
anything to keep secret.
– The Marquise de Sade is here.
– My daughter? What brings her here?
Without a word of advance notice…
Very well… Show her in.
Renée! I’m so pleased to see you.
I’ve missed you.
I was so eager to see you, Mother,
that I just packed and left.
It has been raining every day
at La Coste. Outside the chateau–
–I kept meeting the stares and
surreptitious whispering of the villagers.
I was alone all day. At night
the torchlight flickered on the walls–
–the bats flew around
and the owls screeched…
I’ve come to Paris, because
I longed to see you, albeit briefly–
–and to confide in you,
if only a few words.
It was good of you to come.
I’ve sat here all on my own too–
–almost losing my head with worry
about my poor daughter.
Have you met
the Comtesse de Saint-Fond?
My daughter, the Marquise de Sade.
– Madame de Simiane, it’s been long.
– You’ve been through an ordeal.
These ladies
have promised to help us.
Two allied friends like this mean as
much as a band a thousand strong!
– You should thank them too, Renée.
– My humble thanks.
It’s a pleasure to be of help.
I shall act promptly in the morning.
– It’s time we left.
– Our fate is in your hands.
I greatly appreciate
anything you can do for us.
Before we go, I’d like
to ask the Marquise…
Perhaps it is not quite appropriate,
but such is my nature.
We’ve heard a fair amount
about the Marquis from your mother.
I myself have collected more precise
information than the gossip entails.
You and the family walk about without
a trace of protective disguise.
I don’t suppose any question
can surprise you now.
This might make you willing to
answer some indiscreet questions.
– Am I right?
– Of course.
I am convinced the Marquis cannot
express affection except indirectly–
–through the cruelty that is
the inverse of tenderness.
How does this apply in your case?
– That’s enough, Mme de Saint-Fond!
– I mean, how does he treat you?
If I reply that he is sweet and
considerate, you’ll think him cruel.
– And if I say that he is brutal…
– How astute you are!
He is my husband, and he loves me
as a husband loves his wife.
Even if you should see us in bed,
I would not need to be ashamed.
How strange! Perhaps such a refined
couple do not even need tenderness?
– No, and not cruelty either.
– We really must leave now.
And please forgive the intrusion.
I am truly grateful for your visit.
How can I thank you…
What a snake! And I have to ask
that woman for a favour!
You handled it admirably.
That was a truly dignified reply.
I was prepared for unpleasantness.
The ladies will help us free Alphonse.
– So they have promised.
– Poor Alphonse!
It was worth coming to Paris
just to hear such welcome news.
I thought you said you’d come
to Paris to see me.
– Where is Alphonse now?
– I wonder.
Did he leave without telling even
his wife where he was heading?
If I’d known, I would have found
it difficult to pretend ignorance.
It is best for me to know nothing.
His safety is my paramount wish.
What a loyal wife you are!
My ideals really have borne fruit!
And then
you get a husband like that!
The value of a wife’s chastity is
independent of her husband’s character.
Yes, but there are limits.
If my husband’s debauchery exceeds
the limits, so must my obligations.
It breaks my heart to see how
patiently you endure all your troubles.
Your blessed father was, after all,
honorary president of the Tax Court.
We always lived an honourable life,
far from wicked gossip.
What curse has heaped such
misfortunes on our beloved daughter?
I loathe that word, ”misfortunes”!
I’ve always had to adapt to you.
Your wishes have been my commands.
To save your husband, I’ve swallowed
my pride, begged outsiders for help!
But now that you’ve turned up
unexpectedly like this–
–I shall speak my mind.
I don’t care what happens–
–to our royal connections.
You must divorce Alphonse!
– God doesn’t allow divorce.
– But leave him then, at least!
The formalities don’t matter,
so long as you cut all ties.
If God does not allow the form of
divorce, it’s because separation–
–will remedy your misfortunes,
without severing our royal connections.
– No, I won’t leave Alphonse.
– Why not, Renée?
Is it just obduracy, or is it a matter
of etiquette and good form?
I refuse to believe it is love.
I don’t know if love is the right
word. During my sleepless nights–
–I have pondered on everything
that has happened since we married.
It has all become clear.
Fragments that lay scattered in my
memory have fallen into place–
–and become strung together like
a necklace – a necklace of rubies…
…of precious stones as red as blood.
I remember how on our honeymoon
Alphonse stopped our carriage–
–in a lily field. He wanted to
intoxicate the flowers–
–and he had a cask of red wine
emptied over their white heads.
Then he watched in delight as
the red wine dripped from the petals.
Another time we came home from
a hunt, and with his bare hands–
–he removed the heart from the
bloodstained breast of a white hare.
He smiled contentedly and said
that all loving hearts look the same.
Things that I took for whims
have become part of a pattern–
–with their own signifiance.
I was gripped by a feeling
beyond all logic.
If all the rubies that whirled in my
mind had been joined to a necklace–
–it was my duty to take good care
of it and make it my own.
It was not you but Alphonse
who lost those rubies.
– Now he has entrusted them to me.
– Your pride will be the ruin of you.
However I express myself, I don’t
think you can understand. Once more:
Now I know what the truth is.
My loyalty is based on that truth.
Do you understand what Alphonse’s
wife is trying to say?
The truth is the whip and the
pastilles… shame and dishonour.
You and everyone else
look only to facts.
It’s easy to dismiss him as a monster,
when one is a normal person.
But Alphonse really is a monster.
Then I can hardly be sane myself,
and no one can rely on me.
– Renée, you don’t mean that you…
– Don’t worry.
You give your imagination just as
free a rein as Madame de Saint-Fond.
Alphonse is like music with a single
theme. I vowed to be faithful to it.
The theme may be tender,
or resound with lashes of a whip.
But Alphonse has never
made me hear the lashes.
Whether it’s a sign of his respect
or his contempt, I don’t know.
– You’ve been deceived, like me.
– No man has ever deceived a woman.
– But if he were a normal man…
– Alphonse is a man!
Of course when we married I had no
idea that he was a man like this.
But still, I think
I have always known him.
Perhaps I have loved the shadows–
–that may be glimpsed behind
his radiant brow and shining gaze.
What’s the difference between loving
roses and loving the scent of roses?
What a stupid question! The rose
has the scent suitable for a rose.
I beg you, save Alphonse.
If he is pardoned–
–I shall do my utmost to move his
heart, to soothe the fury in his soul–
–to make sure he is never again the
You’re exhausted. Rest awhile.
You’re bound to find some way out.
I’ll accompany you to your room.
Why don’t you wish to see
your sister, mademoiselle?
Unpleasant words might be uttered.
I’ve returned to see my mother–
–and find my sister. What bad luck!
The look in her eyes frightens me.
How can you say that
about your own sister?
You can go, Charlotte.
I shall wait for Mother here.
– Anne! What a surprise!
– It’s a long time since we last met.
– To have both my daughters home!
– Charlotte just said. Where is Renée?
In her room, resting. But how was
your journey? Where did you go?
– To Italy. I was mainly in Venice.
– Then you really did go a long way.
– I didn’t want to be known.
– An innocent lady of noble descent?
It was my travelling companion
who wished not to be recognized.
– A lady friend?
– No, my brother-in-law.
Surely you don’t mean that you
travelled with Alphonse?
– Yes, we were together all the time.
– But how could you?
I was invited to La Coste.
On the very first night
Alphonse came to my bedroom.
He didn’t ask
whether I wanted it or not.
When he was sought by the police
he asked me to flee with him.
How dreadful! He’s an evil spirit
in human guise.
Poor Renée!
This must stay between you and me.
You must on no account say anything
to Renée. It would kill her.
My sister already knows everything.
What happened at La Coste…
..that we travelled to Italy. She
also knows where Alphonse is hiding.
Does Renée know?
Where is Alphonse hiding now?
I suppose you know that too?
– Of course I know.
– Where, then?
At Chambéry, in Sardinia. He’s
hiding at a farm outside the town.
– In Sardinia, did you say?
– At Chambéry.
I’m going to write three letters.
I want them delivered straight away.
Stay here!
– How was the summer in Venice?
– Wonderful!
Mortal danger, love, death,
turbid canals…
And the square that one couldn’t
cross when the water rose…
– I’d like to go somewhere like that
– Every night you could hear a duel.
There were bloodstains on the
bridges in the morning mist.
And the whole sky was
full of pigeons!
When nothing disturbs them, they
strut around St. Mark’s Square–
–but when frightened they all rise
at once, with rustling wings…
The peals of the campanile bells,
resounding over the still water…
All the bridges, as countless as
the pigeons. And the moon…
You must have enjoyed the gondolas,
and the gondoliers’ singing!
Gondolas? Singing? I suppose that is
what Venice means to other people.
One to the Comtesse de Saint-Fond,
the other to the Baronne de Simiane.
Make sure they understand that I
retract something I requested earlier.
The third letter is a petition
to His Majesty the King.
I shall deliver this one
to the Palace personally.
– I have good news.
– What’s it all about, so suddenly?
You can have it…
if you can take it!
– Don’t tease, Anne.
– Look, here it is!
How childish you are!
“Decision of the High Court
in Provence:
The accused, Donatien-Alphonse-
François de Sade is reprimanded–
–for the crimes of sodomy and
indecency committed by him.
Furthermore, the said Marquis is
required to pay fines of 50 louis d’or–
–and prohibited, for the ensuing
three years, to reside in Marseilles.
On payment of fines, his name
will be deleted from the records.”
– That was good news, wasn’t it?
– It’s like a dream.
– More like waking from a nightmare.
– This means Alphonse is free…
…and so am I… after six long years.
Six years ago we concocted those
plans to save Alphonse, remember?
You’d just come back from Italy,
where you had consoled Alphonse.
”Consoled Alphonse”! Isn’t it time
to stop using such euphemisms?
– After all, it’s past history.
– Yes, of course it’s the past – gone.
For six years I hammered on a door
of stone. My nails were torn off–
–my fists became bloody, but it was
beyond my power to open that door.
– You did your best.
– But my best wasn’t good enough.
If it was our mother’s strength
that make that door close–
–it’s also her strength that has
made it open, quite unexpectedly.
So now mother and daughters are
reconciled, and the daughters too.
Of course. You’ve grown up…
…and I’ve grown old.
No, your radiant face is younger and
more beautiful than six years ago.
Happiness… In the world’s eyes
I’m the unhappiest of people.
Last winter at La Coste,
there was such a shortage of wood–
–that all I could do to get some
warmth was crawl into bed.
I’ve never felt such joy
about the spring.
When the grass turned green and the
sun filtered down on the icy floors–
–through the round windows high up,
like great shining brass trumpets–
–my hope was reawakened that
Alphonse would regain his freedom.
It was as if Alphonse’s debauchery
and my own distress had merged.
In these six years, my unhappiness
has finally caught up–
–with Alphonse’s obsession -
or so it seems.
I have felt his
terrible loneliness in prison–
–as strongly as if
myself had experienced it.
I have realized that whatever
depraved actions he has carried out–
–he has always striven
for the unattainable.
That is why Alphonse
has never loved anyone…
…not even you.
Nor you, sister?
Perhaps that is why you and I have
managed to become friends again.
And the happiness you mentioned?
How shall I describe the happiness?
It is like a piece of handiwork
that makes one’s neck stiff–
–like a kind of needlework.
Stitch by stitch, the embroiderer
sews in loneliness, weariness–
–anxiety, sadness, nights of terror–
–and sunrises of dismay–
–and she sighs with relief when she
has completed a small tapestry…
…with conventional roses.
A woman’s hands
and a woman’s patience–
–can even transform
the torments of hell into roses.
Renée, isn’t it wonderful?
– I owe everything to you, mother.
– Don’t overdo the gratitude.
– You’ve felt very bitter towards me.
– I blush to hear you say that.
Alphonse should be home at La Coste
already. I must prepare to leave.
– You needn’t be in such a hurry.
– No, you can very well let him wait.
Today I think we should be together
all three like we used to–
–and tell one another about
the hardships we’ve gone through.
Like that time when Alphonse
managed to escape from prison.
I can’t stop hating him for treating
my daughters so disgracefully.
– He hasn’t treated med disgracefully.
– Nor me.
What you say is ridiculous
and incomprehensible!
His desire flares up like a sacriledge–
–like when a horse is excited by
trampling the frozen grass…
That’s why he always follows
a fixed pattern:
he lets the muddy water of a cold
morning crystallize into sacred ice–
–that he crushes underfoot. Whores
are momentarily turned into saints–
–so that he can whip them. The next
moment the dream is torn to shreds.
Then he gets rid of the whores
and beggars–
–and has no one to feed the honey
of tenderness he has collected inside–
–after these moments of rapture.
Then he returns to me–
–and lets all his love flow over me.
Under the dazzling sun, he toils
to collect the honey of tenderness–
–and bestows it on me where I’m
waiting in the cool, dark hive.
How you end up adorning Alphonse
with your understanding, your poetry!
I never thought of understanding him.
With me, he let himself go.
He loves me like a man.
And I responded like a woman.
Since you venture to be so open,
I have something to add:
I used you as a tool.
Alphonse could never behave
like a normal man with me–
–since I knew he wasn’t a normal
man. That’s why I chose you.
You don’t have my memories of
Venice. I’m sorry for you.
The moon, red as blood,
rising out of a canal in the mist…
An umade bed, redolent of seaweed
washed up on a white beach–
–full of the dampness
and odour of the sea.
The bloodstained recollections
that sometimes showed in his eyes…
– …were the source of our tenderness.
– What a revolting topic of discussion!
The Comtesse de Saint-Fond asks
to be admitted for a brief word.
Well, she’s heard most of it.
Ask her to come in.
I took the liberty of arriving
like this. I trust you don’t mind.
At least I’m not flying in
on a broomhandle.
I have something to tell you.
Last night I acted like Mme de
Montespan in the days of Louis XIV.
A private audience with the King?
But they say our present monarch…
I shall tell you everything.
I need a good listener like you–
–not an easily scared creature
like Madame de Simiane.
A lady with courage and presence of
mind, who defends virtue at all times.
Thank you for the compliment.
When people feel a need to spice
their pleasures, they call to mind–
–how as children they enjoyed being
punished, and regret this loss.
Then they begin to scorn
the invisible Master–
–challenging him, arousing his wrath.
But divinity is a lazy dog:
while it is dozing in the sun, you can
pull its tail without it flinching.
– You say that God is a lazy dog?
– Yes, and a degenerate one too.
I misjudged the Marquis when I
considered that master of chastisement–
–that provost-marshal with his whip,
that hooligan, as one chosen by God.
No, the Marquis is a simple fellow,
we are members of the same coterie.
The clique surrounding the lazy dog
are both scourgers and scourged–
–both castigators and castigated,
trouble-makers of the same hue.
One challenges the dog
by flagellating–
–another by being flagellated…
One by shedding blood,
the other by letting blood flow…
And still the dog
does not deign to awaken.
The Marquis de Sade and I
are accomplices.
– How did you discover that?
– Not discover… I felt it.
– When did that happen?
– When I was serving as a table.
Nothing strange about that, is there?
To go straight to the point–
–I was stripped naked so that my
body could be used as an altar.
I was turned on my back
on a black shroud.
Between my breasts,
a small silver crucifix was laid.
The silver chalice placed
between my thighs–
–felt just as cold as a chamber-pot
of Sévres porcelain…
But none of this made me tremble
with pleasure at the blasphemy itself.
The moment for celebrating
the mass approached–
–and they gave me burning candles
to hold in my hands.
The flames were far away,
the boiling wax seemed distant…
In the Sun King’s day, they
sacrificed babies at their black masses…
In these degenerate days,
the baby was replaced by a lamb.
The officiating priest invoked
Jesus Christ–
–and suddenly the anxious bleating
above my head gave way to a shriek.
And then the animal’s blood
flowed over my breasts–
–over my stomach and down…
…into the holy chalice
between my thighs.
Until then I had found the whole
business half comic, half eccentric–
–but at that moment…
…joy flared up in my impassive heart.
While the hot wax dripped
on my outspread arms–
–which formed a cross of
wickedness, I understood–
–that the fire in my hands was
equivalent to the Crucifixion nails.
I’m telling you this not from
vanity or self-satisfaction.
I want you to understand that I’ve
made Alphonse’s ecstacy my own.
Alphonse wants to see, I want to be
seen. Our experience is different.
But when the lamb’s blood poured
like rain over my naked body–
–I realized who Alphonse really is.
– And who is he?
– Alphonse is myself.
He is me.
He is the bloodstained table
of human flesh–
–a quivering foetus with blind eyes,
ingrowing limbs; a divine miscarriage.
Yes, I realized that the Marquis de
Sade is the foetus aborted by God–
–who can be himself
only when he flees from himself–
–and that those surrounding Alphonse
– the women he tormented–
–and the women who tormented
him – were also Alphonse.
The man you call Alphonse
is a mere shadow.
If I understand you correctly,
you mean that Alphonse is blameless.
Presumably that is the term
in your vocabulary.
So you and the High Court judges
have come to the same conclusion.
Be glad, Madame. Thanks to my
mother Alphonse is free at last.
– Read it yourself.
– Strange… What date does it say?
– When was the court decision issued?
– I didn’t think of that.
Here it is, in small lettering…
not surprising that I didn’t notice it.
”14th July, 1778…”
The fourteenth of July!
Today is the first of September.
The decision was announced
one and a half months ago!
I’ve been in Paris all summer
without hearing about it.
Anne! What does this mean? Why
wasn’t I told anything before now?
Why has my mother done this? Why
keep quiet about such happy news?
Alphonse must be waiting for me!
Yet I haven’t heard a word from him.
– I’m going straight home to La Coste.
– There’s no point.
The Marquis de Sade is safely
incarcerated again, in another prison.
It can’t be true!
Alphonse has been pardoned.
– Mother, say it isn’t true!
– The Comtesse teases you.
Today you’ll regret that
an irreproachable lady like you–
–got involved with a woman like me.
Six years ago, you tried to use me.
Immediately afterwards, you changed
your mind and declined my assistance.
I can forgive your wanting to use
me, but not your rejecting my help.
I was denied the opportunity of
carrying out a virtuous deed–
–and that compels me once more
to play a part contrary to my nature.
I find myself in the unusual position
of revealing the true situation.
Your mother set a trap for Alphonse.
The retrial at the High Court was
a means of ensnaring him again.
You know my information is always
correct, don’t you?
Not until yesterday did I myself find
out the details of what happened.
Last autumn your mother requested
an arrest warrant from His Majesty.
As soon as Alphonse had been
released by the court order of July 14–
–he was surrounded by the King’s
guard and taken back to Vincennes.
This time he was moved to
an isolation cell–
–that was infinitely darker, colder
and damper than the first one.
On the way there he succeeded
in escaping, it is true–
–but don’t worry, Madame!
Your son-in-law is in safe custody–
–in a dungeon fortified with double
iron doors, even the skylight has bars.
This time you can be sure
that he won’t get out so easily.
I believe you said that you dropped
in while you were out on a walk?
I would like to accompany you
as you continue your walk.
I shall consider myself lucky to have
the company of such a charming tool.
First you were your sister’s tool–
–then your mother’s.
Next time
you can be mine, can’t you?
By all means, use me as a table,
a chest of drawers or whatever!
You’re a wise young woman.
You have two folding wings–
–that allow you to fly away from
every troublesome situation.
Those wings are undoubtedly
your own.
There we are, then, Madame.
Charlotte! Look closely at my face.
I shan’t visit this house again.
You’ll probably only see the faces
of impeccable people in the future–
–so you’d better memorize what
a dissolute woman looks like.
Why did you deceive me
in that despicable way?
We’re both guilty of keeping secrets.
We stand opposed to each other:
I wish to keep Alphonse in prison,
you’re determined to get him free.
Throughout, we’ve tried to thwart
each other’s plans. Renée…
I’ve become old and tired, I don’t
wish to quarrel with you any more.
But it’s true that Alphonse is in
prison, and that it’s your doing?
– I’m not the King.
– That was a wicked thing to do.
I thought a certain brutality was
required to bring you to your senses.
Once your eyes were opened,
you would break with Alphonse.
– I can’t.
– Why not?
How long are you going to regard
that monster as your husband?
Has he been faithful to you?
Oh yes, when he’s alone in his cell,
he weeps and wails in his letters.
Then he casts out sickly words of
love and promises eternal faithfulness.
But that is reserved for his letters.
Divorce him!
That is your only chance
of finding happiness.
My happiness…
I can’t break with him.
So you mean it’s love that prevents
you from leaving him?
That’s beyond understanding.
Think, Renée!
Your husband is not a human being.
He is still my husband! I mean
to follow him as far as I can.
If your intention was to separate us,
it was an error to put him in prison.
I shall write to him and take every
opportunity to visit him.
As long as he is imprisoned, I am
the only person he has in the world.
I get the impression that you too,
deep down–
–want to have Alphonse
like a bird in a cage.
When he is deprived of his freedom,
you needn’t feel any jealousy.
Then it’s his turn to be jealous.
Didn’t he write an awful letter when
he thought you’d been unfaithful?
You and I have the same interest
in keeping him locked up.
It’s not true.
You want him released, although you
know he will cause you suffering.
Do you enjoy suffering so much?
There’s no worse suffering
than I’m going through at present.
If he is released,
will you be glad then? Happy?
– I can’t dream of a greater happiness!
– What kind of happiness?
The happiness of being abandoned
by my husband night after night…
…of lying curled up in bed
at La Coste shivering with cold–
–and seeing in my mind’s eye
Alphonse in a warm room somewhere–
–holding a flaming brand to the
naked back of a bound woman.
The happiness of knowing that
bloody scandals are spreading out–
–like the scarlet train
of a coronation robe…
…of walking through the village as
the chatelaine, with downcast eyes.
The happiness of poverty, dishonour,
is due to me if Alphonse is released.
You’re lying, lying! You still
keep secrets from me, I know!
My hired investigator saw you at
La Coste at Christmas four years ago!
You’ve forgotten it, of course. Or
you can’t keep the occasions apart.
Four years ago Alphonse
had managed to escape from prison–
–and secretly returned to La Coste.
It was a severe winter–
–and I had to pawn the family silver
to pay for firewood.
– It was hardly a Christmas at all.
– Not what you were engaged in, no!
Despite your poverty you could afford
to hire five young girls as ”maids”–
–and a young man as a ”secretary”.
My investigator hid on a balcony–
–and saw through the window your
peculiar way of celebrating Christmas.
The firelight was bright enough to
illuminate the bare treetrunks outside.
– Say no more!
– Don’t interrupt!
Alphonse wore a black velvet cape,
his bare chest showed underneath.
The five girls ran naked to and fro
to avoid his whip, begging for mercy.
You hung from a ceiling beam, your
hands tied together, naked as well.
You were half-unconscious from pain,
drops of blood shone in the firelight.
The Marquis ordered the young man
the cleanse the Marquise’s body.
The youth stood on a chair and
took hold of your hanging body…
And then he licked you… And it
wasn’t only blood he licked…
Renée… there’s no point getting
you to show your scars.
Your pallor tells me everything
that needs to be said.
– It was the only time. I was forced.
– Can Alphonse turn you into a dog?
A worm?
Where is your womanly pride?
I didn’t bring you up for that. You
are poisoned by Alphonse’s lechery.
At the depths of shame and
dishonour, there’s no sympathy.
A woman who has resolved to live in
fidelity is prepared to take any step.
She will trample on both society’s
laws and her own reputation.
– All women who love rogues say so.
– Alphonse is no rogue.
He’s a threshold between me and
the impossible. Between me and God.
– Your embellishing descriptions!
– You need metaphors to describe him.
He’s a dove, not a lion. He’s a
white flower, not a poisonous plant.
That Christmas I realized that
understanding and protecting don’t suffice.
I had to rid myself of the illusion
that I was the most decent of wives.
The arrogance that is yoked to decency
vanished on that dreadful night.
You mean you became
his accomplice?
Yes, I became the accomplice
of a dove, of a white flower.
The unruly wild beast called woman
–that hers had been none other
than voracious decency…
– You are still a wild beast like that.
– No one has said such things to me!
You shall hear it often! With your
teeth, you’ve torn Alphonse to shreds.
I’m the one who has been torn to
shreds by that monster’s fangs.
He has nothing resembling fangs.
He has a knife, a whip and a rope:
oldfashioned instruments of torture
and human inventions.
But you’ve had fangs from the start.
Your white breasts are fangs.
Your thighs, which haven’t lost
their suppleness and lustre, are fangs.
Your body is clad in armour,
glittering with the thorns of hypocrisy.
– My breasts bore and nurtured you!
– My breasts are not like yours…
..moulded in the shape of hypocrisy to
tally with accepted rules of morality.
No doubt my father loved them, since
you both put store by conventions.
I forbid you to denigrate your father!
You complied
with the rules even in bed.
Even your whispered pillowtalk
expressed a shared admiration–
-for conventional morallty You two
were a ready-made ley and leyhole.
–for conventional morality. You two
were a ready-made key and keyhole.
If the key was inserted in the lock
the door of happiness always opened.
You talked about keys and keyholes
that didn’t fit together, and laughed.
No one wants to be a rusty key
or a keyhole that whines with pain!
Your breasts and thighs clinged
like leeches to social conventions.
You slept with morality and banality
and moaned with pleasure.
That’s monstrous! Three times a day
you sated yourselves with contempt–
–for those who flouted etiquette,
just as you ate three meals.
If you turned the key and opened
the door, the bedroom was there…
…the drawingroom there, the bathroom
over there, and the kitchen…
You strolled around as you pleased,
discussing honour and reputation.
Not even in your wildest dreams
did you imagine–
–what it would be like
to unlock the wonderful door–
–that opened on a sky full of stars.
We didn’t try to open
the gates of hell either.
Hatred of what one cannot imagine
is spreading in the world.
It is a kind of hammock in which
people enjoy their afternoon nap.
But soon enough you have acquired
brass breasts and a stomach of brass.
They shine when you polish them.
You and your kind call a rose
beautiful and a snake nasty.
You don’t know that they are friends
and exchange guises in the night.
The snake turns red
and the rose gets gleaming scales.
A roe deer you think is pretty,
a lion is frightening.
You have no idea how their blood
flows when they make love.
You know nothing of the nights when
sanctity and shame switch places–
–and therefore you
want to exterminate such nights–
–after you have ridiculed them
with your brains of brass.
So the sweet roe, the ugly toad, the
frightening lion och the cunning fox–
–are one and the same and merge
together in thunderstorms at night?
What’s so remarkable about that?
Women used to be burnt
at the stake for such ideas.
You have merely opened the door
to that sky full of stars–
–and stumbled out through it.
People divide everyone
into compartments–
–just as they lay handkerchiefs
and gloves in different drawers–
–or say that roe deers are pretty
and toads ugly.
You are kept
in the drawer for propriety–
–and Alphonse is consigned
to the drawer for perversity.
But an earthquake may turn
the drawers upside down.
You may land among the depraved,
Alphonse among the well behaved.
One has to watch out for
earthquakes and lock the drawers.
If you could see how repellent you
look, you’d find it hard to decide–
–which drawer to place yourself in.
Dazzled by the de Sade family name,
you gave your daughter to Alphonse–
–but when your house is threatened
by fire, you want to buy her back.
I’ve already spent all available funds.
You’re as pleased to buy
your daughter back–
–as a prostitute to redeem
the wardrobe she has pawned.
You have fantasies
of an enjoyable, happy life.
Without ever exploring
what lies at the end of the world–
–you cover your windows with pink
curtains – and then you die.
You’re proud never to have let yourself
be harmed by those you despise–
–but no base of human pride could
be more petty and contemptible.
– You’ll die too one day.
– Yes, but not like you.
Of course not. I’ve no intention
of being burnt at the stake.
I don’t intend to die like a genteel
whore with a nest-egg put aside.
Renée – I could hit you!
Do that! But what will you do, if I
curl up with pleasure at being hit?
– Your face, when you say that…
– What about my face?
You’ve become
so like Alphonse that it scares me.
What was it that Madame de Saint-
Fond said? ”Alphonse is myself!”
”Alphonse is myself!”
”Alphonse is myself!”
Nine months after the outbreak
of the French Revolution
– Renée?
– Yes?
– Aren’t you tired of it?
– No.
Nine months after the outbreak
of the French Revolution
– Renée?
– Yes?
– Aren’t you tired of it?
– No.
For twelve years I’ve seen you
visiting Alphonse in prison.
Never have I seen you tired of it.
You had hardly returned from a visit–
–when you started preparing for the
next, wondering what to bring him.
That’s true. I didn’t want my
husband to think I had aged.
If he saw me often enough, I thought
he wouldn’t notice I was growing old.
But any day now, all the criminals
and lunatics will be let out.
The justice I always believed in
was eliminated–
–when the National Assembly
declared all royal arrests to be invalid.
Since that day, you’ve stopped
visiting Alphonse.
There’s no need any more.
Sooner or later, he’ll come home.
That’s true.
At the same time, you’ve changed.
I’ve become old and tired too.
When the whole society is changing,
people can’t avoid changing as well.
Charlotte didn’t come to the door.
Is she joining the rest of the mob?
I’m here to say farewell. Or rather,
to ask you to come with us, Mother.
Without the slightest warning?
Where are you planning to go?
– To Venice, with my husband.
– Venice…
No, sister. This has nothing to do
with the Venice you remember.
My husband has bought a palace
and decided we should move there.
Why should you leave your beautiful
home and your position at court?
My husband says it is already
dangerous to fraternize with the court.
The Comte de Mirabeau has urged
the King to go into exile–
–but others are against it. My husband
also thinks it would be wise.
– And yet the King remains?
– He always was a great vacillator.
As long as the King remains,
I shall stay in Paris.
Have you become such a royalist,
Mother? Joking apart–
–things look peaceful on the surface,
but we don’t know what may happen.
The best thing is to remain calm
and look both left and right.
I think I shall be able to live here
in peace and quiet.
However indiscriminately the mob acts,
they won’t attack an old woman.
These days, the wisest course
is not to take sides.
Keep that up, and you may end up
like the Comtesse de Saint-Fond.
A poor comparison. Do you think
I can die such an honourable death?
Madame de Saint-Fond was said
to have tired of Paris–
–and gone to Marseilles where, at
night, she dressed up as prostitute–
–and sold herself to the sailors
she accosted in the street.
She spent her days in her villa,
caressing her cheeks with her earnings.
She had a jeweller set precious
stones in the coins.
She planned to have a dress sewn
from them, and show it off in Paris.
She would have had to earn a
fortune to cover enough of that body.
She had aged considerably,
you know.
One evening a riot broke out.
Since she was standing on a dark
street corner in her harlot’s guise–
–she was dragged along with the mob
and sang that song with the others…
Ta-ta-ta-ta! The refrain is ”Hang the
aristocrats from the lamp-posts!”
She sang ”Hang the aristocrats!”
at the top of her voice.
But the rioters were attacked by
guards and fell like dominoes–
–and Madame de Saint-Fond
was trampled to death.
When morning came, the crowd found
her body and placed it on a shutter.
They carried it round the streets and
Impromptu poets wrote ballads
about the ”pathetic harlot”–
–that everyone sang.
No one knew who she was.
In the morning light her body
looked like a slaughtered hen.
It took on the same colours
as the tricolore:
the red blood, the white flesh
and all the bruises.
But the morning sun shone mercilessly
through the thick layer of powder–
–and revealed her withered skin.
People were dismayed–
–when they saw that she
had metamorphosed into an old hag.
But it didn’t detract
from the tribute given to her.
Deprived of her feathers,
the wrinkled thighs laid bare–
–her corpse continued its triumphal
procession through the city.
That, as you know, was the
beginning of the Revolution.
Now you’re off to the Mediterranean,
the sea of old age and death.
What an unpleasant way to put it!
We’re going there to stay alive.
You’ve always been busy living. But
other people have kept you alive.
I agree that Venice today has little in
common with your Venice of the past.
You’re escaping quite simply
by not keeping any memories.
So you think
I should hold on to memories?
When reminiscences become necessary,
I shall show them with pleasure.
It’s just that I don’t let myself
be weighed down by them.
Aren’t you the one
without memories?
All your life, you’ll stand with your
face turned towards a white wall.
One can discern traces of congealed
blood and drops resembling tears…
– But otherwise it is simply a wall.
– That’s true.
I’ve always turned my face towards
the motionless sediment.
My memories are insects in amber–
–not like yours, shadows
fluttering over the water.
You’re right about one thing: my
memories have always been a burden.
Yes, and a source of jealousy. In my
face you can read two memories–
–and you hate me for them -
Venice and happiness.
– I’ve never wished for them.
– You won’t admit defeat, will you?
When I was young, I thought
I wished for those same recollections.
But what remained in my memory,
the insects that stuck in my amber–
–was neither Venice nor happiness
but something frightening…
Something that cannot
be expressed in words–
–something I neither wished for
nor even dreamed of in my youth.
When something happens that you
think is the last thing you wanted–
–it often proves to be what has
unconsciously been your supreme desire
Only that deserves to be a memory–
–only that can be enclosed in amber.
That alone is the kernel that can
ripen into the fruit of memory–
–of which you never tire, no matter
how many times you taste it.
That letter! That letter!
When I read the letter from Alphonse
a few days ago, I was really touched.
When freedom is near, he forgives
everything, even what I did to him.
Among the revolutionaries, there
are several he has known in prison.
He says that if ever
I get in difficulties–
–he’ll speak to his friends.
That’s quite a reversal of fortunes!
You choose not to trust me then?
I don’t ask you to decide today–
–but my husband and I leave
the day after tomorrow.
It’s kind of you, but old people
like to think things over.
You must give me a bit more time
to make up my mind.
For the time being
it’s good-bye then.
Farewell, Mother.
– Farewell, sister.
– Farewell, Anne.
– Give my regards to the Comte.
– Thank you, I shall.
– Charlotte!
– Yes, Madame.
There hasn’t been a death in our
family. Why are you dressed in black?
Ah, you want to honour Madame
de Saint-Fond, your former employer.
I respect that fine thought.
But why the sudden loyalty to a lady
you disliked so much that you left her?
– Oh, Madame…
– That’s no reply! Don’t be so silly!
It’s nine months
since the fall of the Bastille.
The more unsettled conditions are,
the more impudent you become.
Since the mob marched on Versailles
you’ve become positively rude.
You’ve been in our home for
more than twenty years–
–and acquired a taste for luxury
by looking at us.
You’ve managed to save
a little money…
Surely you can’t join the mob that
jostles and clamours in the streets?
Like Mme de Saint-Fond, you too,
pretending to be one of the people–
–would be a hypocrite and die…
You identify with her, of course,
and mourn the death of an impostor!
Yes, Madame! I mourn her death.
In that case, wear mourning garb
or whatever you like.
– Did you like Mme de Saint-Fond?
– Yes, Madame.
– More than your present mistress?
– Yes, Madame.
One certainly never heard
such answers before the Revolution!
People have become ever more
Madame de Montreuil.
My goodness! Isn’t it the Baronne
de Simiane? An unexpected visit.
– It really has been a long time.
– What brings you here?
– I came at Renée’s invitation.
– Thank you for taking the trouble.
– I’m glad you’ve come to a decision.
– What decision?
I asked Madame de Simiane
for a favour.
I’ve been granted admission
to the Baronne’s convent.
– Are you going to become a nun?
– What help did Renée ask you for?
Renée has visited me several times.
I promised we would look after her
if she decided to enter a convent.
When you stopped visiting Alphonse
– was that when you decided?
The plans I have harboured for years
have taken on a more definite shape.
Just when Alphonse is about
to be freed?
Every time I visited him, I decided
that the next time would be the last.
But when that the came,
my resolution came to nothing…
You are a small fish that caught
on the line of the Fisher of Men.
However often you’ve spat out the
hook, you’ve known, deep down–
–that one day you would be caught.
You have longed for the moment–
–when you’d lie wriggling in the
bright evening light from God’s eye–
–and your scales would glitter
with the water of this worldly life.
Oh, Renée, God’s countless eye–
–send us myriads of scouts, who–
–with infinitely greater thoroughness
than the royal security forces–
–search our souls, and then,
with immeasurable patience–
–wait until they fasten
in the nets of their own accord.
They take in their hands the souls
they have so skilfully captured–
–and take them to a prison of light.
I’m ashamed to say it,
but it is only now that I’m old–
–that I understand at least
something of God’s will.
I have always played the role
of a pious woman.
My conviction that I possessed
all virtues made me narrowminded.
I blush to think back
on that time.
That’s right – an autumn day
eighteen years ago–
–here in his room–
–I heard Madame de Saint-Fond
talking about the Marquis de Sade.
Since then eighteen long years
have passed.
I remember how you, Madame de
Montreuil, came rushing in–
–more beautiful than ever,
despite all you had gone through.
You, Renée, returned that same day
to live with your mother.
You looked so young and pure of
heart, as if transfigured with sorrow.
It’s like yesterday.
I wonder if time has not slipped
through this room with trailing skirts–
–although our ears have not detected
the rustling of silk…
Your views are no doubt valuable–
–but now I hope Renée will also
listen to a mother’s words.
I think Renée should fulfil
her duties in this mundane world–
–before entering a convent.
There is no reason to hurry.
– Madame de Montreuil!
– Will you let me finish speaking?
Alphonse will soon be released
from prison. Don’t you think–
–that you ought to live with him
until death do you part?
For eighteen years I’ve begged you
to leave him–
–but you’ve always said
that you will never do so.
Why is the situation reversed? I’m
not trying to influence you any more.
If you want to go on living with
Alphonse, I have no objections.
What is it that makes you want
to be a nun?
In all honesty, I still consider
him an incorrigible scoundrel.
But now criminals, lunatics and
paupers are the ones in power.
Alphonse belongs to
all these categories.
– He may become the family’s saviour.
– So you’re planning to use him?
Indeed! And you must help me. In
the labour pains of the Revolution–
–Alphonse’s shameless behaviour
may well be applauded.
Society’s condemnation of his acts
may be seen as proof of his integrity.
An honourable person wouldn’t solicit
help from one she has persecuted.
I think it was a different kind of
light from that you refer to.
It was as if it came from
another source…
There’s only one
source of the holy light.
…as if the light had been refracted
and came from another direction…
Another direction?
I’m not sure, but I became aware
that it came from another direction–
–when I read this frightful novel
Alphonse wrote in prison–
–called Justine.
It’s a novel about two sisters,
Juliette, the elder, and Justine.
They lose their parents
and are cast out into the world.
Justine who seeks to defend her
virtue incurs all possible misfortunes–
–while the elder sister who has
indulged in vice flourishes.
However, it is not Juliette who is
struck by God’s wrath, but Justine–
–who ends her days in misery. She is
constantly humiliated and tortured.
Her toes are amputated
and her teeth pulled out–
–she is branded, flogged and robbed.
When she is about to be executed,
her sister turns up and saves her.
But her happiness does not last long:
she has an accident and dies.
Alphonse toiled night and day
with this novel.
What made him do it?
Don’t you think it is spiritual treason
to write such a disgusting story?
Undoubtedly. Contaminating one’s
own mind and others’ is indefensible.
While Alphonse sat in his prison
cell, brooding and writing–
–he shut me up in his novel.
We on the outside were also
locked up in that prison.
When I read his novel I realized
what he was doing in prison.
The mob stormed the Bastille, but
he tore down the walls from within–
–and remained in prison
of his own free will.
He wanted to create
an imperishable cathedral of vice.
Instead of committing evil deeds,
he wanted to develop a code of evil.
Not so much actions as principles.
Not so much nocturnal pleasure
as a single, everlasting night.
Not so much slaves of the whip
as the rule of the whip.
Obsessed with destruction,
he created something instead.
Something inexplicable,
congenital in him–
–that produced
transparent forms of evil.
The world we are living in now is
a creation of the Marquis de Sade.
His heart and his body were
what I wanted to follow!
I believed we’d never part.
Suddenly, his hands turned to iron
and knocked me down.
He no longer has a heart.
A mind that can think up and write
something like that is not human.
How radiant he looks,
standing there outside my prison!
He is the freest human being
in the world.
He stretches out his arms to the
end of time, the end of the world.
He piles evil on evil,
and mounts the crest of evil.
Soon he will touch eternity.
Alphonse has built
a back stairway to salvation.
God will destroy that back stairway.
No – perhaps God gave him
the task of building it.
I plan to spend the remainder of
my life asking God that question.
So you’ve made up your mind.
Yes, I’ve made up my mind.
Even if Alphonse were
on his way here–
–and returned home as the free man
you’ve waited eighteen years for?
It wouldn’t alter my decision.
Alphonse has spun a thread of light
from evil–
–created something sacred from the
corruption he has gathered round him.
His armour gleams faintly with the
light he spreads across the world.
The pattern on the armour, beaten
in a metal that is rusty from blood–
–represents not garlands of flowers
but whips.
Instead of a shield
he carries a branding-iron–
–that reflects the reddened skin
of the women he has branded.
Human anguish…
…human suffering…
…human lamentation rise–
–like horns on his silver helmet,
reaching for the sky.
He presses a sword sated with blood
to his lips–
–and swears the solemn oath.
His fair hair frames his pale face
like a halo–
–and his cuirass shines like a mirror,
clouded by the sighs of the dying.
His hands touch people’s heads–
–and then even the most despised,
the most rejected take courage–
–and follow him to the battlefield
in the first light of dawn.
His chest surges when he sees
the bloody slaughter–
–the banquet attended
by millions of corpses–
–the most silent of feasts.
His white horse, spattered with
blood, braces its breast–
–like the prow of a ship,
and stretches out to a morning sky–
–in which the flashes of lightning
cross one another.
At the same moment,
the sky is rent–
–and a cascade of light plunges
–a holy light that blinds
all who behold it.
And Alphonse, perhaps,
is the very essence of that light.
The Marquis de Sade is at the door.
Shall I show him in?
– Shall I show him in?
– How does the Marquis look?
– He’s waiting. Shall I show him in?
– I’m asking you how he looks.
He’s so changed that I hardly
recognized him.
His black coat is pathmed
at the elbows.
His shirtcollar is so dirty
that I took him for a beggar.
And he’s become so plump!
His face is puffy and deathly pale.
His clothes are too tight, I even
wonder if he’ll get through the door.
His gaze shifts as if in fright,
his chin trembles slightly–
–and when he talks you see that
only a few yellow teeth are left.
But he said his name with dignity
”Have you forgotten me?” he asked.
And then, stressing each syllable:

Categories: Subtitles in english | Tags: , , , , , , , , , , | Comments Off

Bachelor Party 1984 Finnish

movie image

Download subtitles of Bachelor Party 1984 Finnish

Perääntykää kadun reunalta, lapset.
Hei, Sisar. Näytät upealta tänään.
– Mitä olet tehnyt tukallesi?
– Olet taas myöhässä, Rick.
– Tiedän. Mutta minulla on hyvä selitys.
– Myöhästymistä ei voi selittää.
Olet oikeassa. Olet täysin oikeassa.
Ei olisi pitänyt pysähtyä
pelastamaan sitä hukkuvaa vauvaa.
Olen heikko, Sisar. Olen kovin heikko.
No niin. Lopeta.
Lapset, bussiin.
Sisar, jos joskus tuntuu yksinäiseltä
iltarukouksen jälkeen, soita minulle.
Numeroni on luettelossa.
Lähde, Rick.
Olet tarpeeksi myöhässä muutenkin.
Mietithän asiaa?
No niin, lähdetään, lapset.
HUOMIO, Matkustajat.
Olemme juuri lähteneet nunna-asemalta
Matkalle helvettiin ja eteenpäin.
Tupakointi kielletty-valo on sammutettu.
Voitte liikkua nyt vapaasti Matkustamossa.
Kiitos, että olette katolilaisia,
ja valitsitte St Gabrielin koulubussin.
Älä sitten unohda, Garcia.
Talo ottaa tuosta kymmenen prosenttia.
Pidätte näistä kuvista. Kiitos paljon,
rouva Reeves. Kivaa päivänjatkoa.
Katsopa noita muruja.
Ihailtavia. Tulkaa, aloitetaan.
Olemmeko naimisissa?
– Asumuserossa.
– Jumala on siis olemassa.
Yritetään jotain erikoista.
Kokeilepa näitä, Timmy.
Ota tämä juoma.
Näyttää hauskalta.
Minusta tästä tulee uskomaton kuva.
Okei, et taida pitää siitä.
Olet oikeassa. Minäkin vihaan sitä.
Pojassa on enemmän muotia, 80-lukua.
Yritetään tätä näin. Valmiiksi nyt.
Odota. Olen hulluna tähän.
Oma pikku-Jedisi.
Tämä on hienoa. Pidät tästä.
Hyvä on, et ole innostunut sci-fistä. Selvä.
Miksihän en huomannut
tätä heti, rouva Klupner?
Voisitkohan kumartua
kuvaan lapsesi kanssa?
Kumarru vähän enemmän.
Tuona pentuna imisin rintaa
17- tai 18-vuotiaaksi.
Selvä. Pysykää asennossa, rouva Klupner.
Timmy, sinähän voisit
ottaa torkut? Hyvä poika.
Kuka perkele pani tämän
sonnan olutjäähdyttimeen?
Herra Jeesus.
Tyhmiä ihmisiä.
Minun on vaihdettava öljyt.
Rudy. Tänne, poika.
Paskat. En jaksa uskoa tätä.
Kaverit, tämä on vikana
amerikkalaisissa autoissa.
Auttakaa minua kasaamaan tämä
romu, niin päästään häipymään täältä.
The Policen konsertti on myyty loppuun?
Asiakkaani tappavat minut.
Vitut sille.
Vitut Stingille.
– Hei, kaverit. Miten menee?
– Miten itselläsi, eläin?
Hienosti. Olen kuollut mies.
Haloo. Lipputoimisto.
Taidat pilailla.
Boy Georgella on hiivatulehdus?
Hänkö peruuttaa?
Tiedätkö, mitä se maksaa minulle?
Tee minulle palvelus. Älä soita uudestaan.
Häivytään täältä.
Minähän käskin olla soittamatta.
Puhut jatkuvasti paskaa.
Ai, hei, äiti. Ei, en vain tiennyt,
että sinä soittaisit.
Selvä. Munia ja maitoa.
Äiti, jutellaan myöhemmin.
– Tämän on paras olla tärkeää.
– Tulee toimeen kaikkien kanssa.
Joo. Oikea diplomaatti.
Maista tätä.
Rakastan, kun hän puhuu tuollaisia.
– Haluaisimme tilata.
– Käy kyllä, kaverit.
Haluatte siis tilata?
Tässä ovat päivän tarjoukset. Okei?
Okei, meillä on vasikkaa.
Meillä on vasikka… par…
Vasikka… par…
Mikä tämä sana on?
Se on sitä lihaa, jossa on juustoa.
Minä en näes syö juustoa.
Siitä tulee limaa. Tukkii hengitystiet.
Ja voi, se on toinen.
Siitä tulee räkää.
Kiitos, mutta meillä on kiire.
Ryko, tule, pidä tauko.
Hei, tulen ihan kohta, pojat.
Pidä limaiset käpäläsi pois mun
ruoastani. Tilaa omat ruokasi.
Kunpa tukehtuisit, elukka.
Häivy täältä.
No niin, okei, kaikki ollaan täällä.
Mikä se iso ilmoitus sitten on?
Hyvät herrat, en aio
kierrellä enkä kaarrella.
Olemme tunteneet toisemme
ala-asteelta lähtien,
joten ammun tämän suoraan lonkalta.
Tämä tulee suoraan olkapäältä.
Ei hienostelua tai mitään…
Kerro jo, Rick.
Hyvä on. Selvä. Hyvä on. Täältä pesee.
– Menen naimisiin.
– Niin varmaan.
Se ei ollut vitsi, kaverit.
Ensi viikon lauantaina, luovun amatööri-
asemastani ja ryhdyn ammattilaiseksi.
– En jaksa uskoa sitä.
– Älä nyt.
Voi perseensuti.
Kiitos että kerroit.
Kaverimme on menossa naimisiin.
Tämä on hänen elämänsä onnellisin hetki,
ja te pilkkaatte häntä.
Teidän pitäisi hävetä.
Onnittelut, kaveri.
Onnitelkaa, jätkät.
Rick, kuolisin mieluummin.
Mutta jos kerran haluat sitä, onnea vain.
Kaikkea hyvää. Sen pitäisi tapahtua minulle.
Kun kerran teet sen…
– Aiotko todella tehdä sen?
– Joo.
Varmistetaan edes, että lähdet tyylillä.
Pidetään polttarit, joissa on
typyjä ja aseita ja paloautoja,
ilotyttöjä ja huumeita ja viinaa…
Joo. Kaikkea, mikä tekee
elämästä elämisen arvoisen.
Hyvä on.
Haluan, että tiedätte, että tämä avioliitto
ei millään tavalla vaaranna
suhdettani kavereihini, piru vie.
Menemme edelleen keilaamaan
joka tiistai-ilta.
Pelaamme yhä korttia joka perjantai-ilta.
Ja pidämme toistemme alusvaatteita
joka sunnuntai. Mikään ei muutu.
Rakastan teitä, nyt ja ikuisesti.
– Malja.
– Rickille ja Debbielle.
Tytöille, joilla on isot tissit.
Hyvä huomio.
– Anteeksi…
– Mitä?
– Haluaisin maksaa.
– Odottaisitko kunnes biisi loppuu?
Toki. Tietty odotan.
– Missä voin sovittaa näitä housuja?
– Tuolla. Voinko viedä ne sinne?
Pidät näistä tosi paljon. Minulla on
parit tällaiset. Ne istuvat tosi hyvin.
Minusta veljesi ei laittanut
sovituskoppien ovia kauhean hyvin.
Miten niin? Nehän näyttävät hyviltä.
– Etkö näe, missä on vika?
– En oikeastaan.
Etkö? Ehkä vika onkin minussa.
Debbie, en voi uskoa sinua.
Olen ystäväsi, etkä ole kertonut minulle.
Bobbi, mitä on tekeillä?
Kuulin juuri O’Neilliltä.
Luoja, että olen innoissani.
– Mitä nyt?
– Debbie ja Rick menevät avioon.
– Todellako?
– Todella.
Hyvänen aika. Menet siis
avioon Rickin kanssa.
– Hetkinen. Tietääkö Cole tästä?
– Seurustelitte kaksi vuotta.
Ei. Eikä hän jätä minua rauhaan.
Eivätkä vanhempasikaan
taida olla liian intona.
Eivät, mitä heihin tulee,
ainoa hyvä Rick on kuollut Rick.
Mutta olen tehnyt päätökseni,
ja teemme sen.
En jaksa uskoa. Rick Gasskon rouva.
Olet menossa naimisiin…
Tuntuu kuin olisin näyttänyt
vasta eilen, miten otetaan suihin.
No, ateria on melkein valmis,
joten on mausteen aika…
Joo, nyt on mausteen aika,
ja onnekas mauste on…
Kiitos. Olet tehnyt minusta
maailman onnellisimman mausteen.
Ateria on kuin oikea YK, hyvin
ruotsalaisten lihapullien tyylinen.
Vähän viiniä olisi fiiniä.
Haluan viiniä.
Mikä ateria olisi täydellinen
ilman kuollutta lihaa?
Niinpä, Amerikan suosikkiruoka:
kuolleen eläimen liha.
Kaikki levyt ovat parhaillaan käytössä,
joten tässä täytyy improvisoida.
– Hei, muru.
– Hei.
– Mitä sinä puuhaat?
– Hitsailen vain vähän illallista kasaan.
Sinähän se siinä.
– Kiva nähdä sinua.
– Niin sinuakin.
– Olet kamalan siivoton.
– Joo, mutta satumainen kokki.
Niinkö? Ja mitä on ruoaksi?
Tuota, jauhelihapihviä, lihamureketta…
En tiedä. Käristettyä lihaa.
– Keksitäänkö sille nimi atrian jälkeen?
– Hyvä idea.
Keittiömestari? Vihannekset ovat tulessa.
Kaikki kunnossa. Liekitettyä
parsakaalia. Sen pitääkin palaa.
Se on vain vähän hankalaa.
Taisin kai lisätä liikaa ydinjätteitä.
– Haluatko kuulla jotain hienoa?
– Totta kai.
Bobbi ja Phoebe järjestävät minulle
polttarit. Siitä tulee hauskaa.
Ei niin hauskaa kuin polttareista,
jotka pojat järjestävät minulle.
Pidäthän perunasalaatista.
Isoksipaloiteltua, suosikkiani.
– Sinulle pidetään polttarit?
– Toki. Aivan varmasti.
Se on perinteinen tapahtuma, ja
minä olen perinteisen tyylinen kaveri.
Mitäs sanot tästä?
Näyttääkö tämä hienolta vai miltä?
– Se näyttää karmealta.
– Ulkonäkö voi pettää.
Ei kuitenkaan tässä tapauksessa.
Ei, tällaisesta ruoasta
syntyy vankilamellakoita.
Tuleeko meidän juhliimme tyttöjä?
Ei, ne ovat uroiden juhlat,
joten naaraat jäävät kotiin.
En puhu naaraista.
Puhun ilotytöistä.
Ai, niistä.
Mitä oikein tarkoitat?
Se on kuulemma perinteistä.
Ja sinä olet perinteinen mies.
Tulehan, senkin kettu.
Selvitän sinulle jotain kerralla.
En välitä naisista,
siksi olen niin rakastunut sinuun.
Ymmärrätkö mitä sanon?
Tahdon että lupaat minulle.
Hyvä on. Lupaan. Saat lupauksen.
Tiedätkö, tiedän, miten
tämä sopimus voidaan sinetöidä.
Odota hetki.
Minulla on sinulle yllätys.
Ja luulen, että todella pidät siitä.
Tule, kulta. Vuorotellen.
No niin, Ricky. Ojentaisitko kätesi?
Ethän sinä satuttaisi omaa veljeäsi?
Olen muuttanut mieleni. En tarvitse
verikoetta. En mene edes naimisiin.
– Häät on peruttu.
– Karhu. Kana.
Olet aina ollut kiero, Stan.
Olet aina ollut tosi kiero.
Oletko valmis isoihin juhliin?
Ymmärtääkseni pojat ovat
järjestäneet sinulle kiehtovia naisia.
Pidä suuta pienemmällä.
Vaimo on toisessa huoneessa.
Stan, pitäisikö tämän olla näin?
Ei, se on väärin.
En ymmärrä, miksi menet naimisiin.
Tajuatko, mistä luovut?
Tajuatko lainkaan? Hitustakaan?
Kaiken. Villit juhlat.
Hullun koheltamisen.
Naisia joka yö. Alastomuus. Mennyttä.
Minulla on sitä niin ikävä, Ricky.
Stan, alat masentaa minua.
Ehkäpä olo tuntuu hieman
paremmalta tämän jälkeen.
Rauhallisesti. Ja pidä.
Reilut kaupat.
Vanutuppo verestäni.
Okei, Ricky, kaikki valmista.
Odotan tosi kovasti niitä polttareita.
Mitä teetkin, älä sano mitään Tinalle,
onko selvä? Hän tappaa minut.
– Kenelle et sano mitään?
– Tinalle?
Tinalle. Selvä.
Älä mokaa. Kerroin
meneväni plasmakonferenssiin.
Sehän loistavaa.
Hei, Tina.
Rick. Herra Goldsmith, tässä on lankoni.
Hän on menossa naimisiin.
Hoitaja, jatkakaa.
Olen niin iloinen puolestasi.
Sehän hienoa. Olen iloinen. Kiitos.
Pitää lähteä. Täytyy varmistaa,
että pojat ovat löytäneet ilotytöt.
– Ilotytöt?
– Hän ei sanonut ilotytöt.
– Sanoinko ilotytöt? Tarkoitus ei…
– Sanoit ilotytöt.
Hän ei sanonut ilotytöt. Saatan Rickyn ulos.
Sinun piti avata suusi. Sinun piti
puhua. Sinun piti puhua ilotytöistä.
– Maksan kyllä laskuni. Älä satuta.
– Tapan sinut.
Lyön sinulta tajun kankaalle.
Revin suolesi pihalle.
Katkaisen sinut kahtia.
Turpa kiinni nyt ja ulos.
Nähdään sitten lauantaina…
Rouva Phillips. Te olette seuraava.
– No niin, kenen syöttö?
– Sinun vuorosi, isä.
Pitkä, aitaan asti,
seinään asti. Mennyttä.
– Rick.
– Jep.
Lyö palloa varovammin.
Ei sitä tarvitse tappaa.
Mennäänkö sisälle.
Ei. Ainakin lopetamme tämän erän.
Jes. Cleveland voittaa mestaruuden.
Jonain päivänä poltan vielä
Thompsonin kentän maan tasalle.
Myönnän että tennikseni on vähän heikkoa,
mutta hevospoolo… Siinäpä vasta peli.
Hellittämätöntä, jatkuvaa
haastetta aisteille.
Kaunis, miehekäs kokemus.
Rick, jätetäänpä paskapuheet väliin.
– Se sopii.
– Hyvä.
Minusta sinä olet paskiainen.
Ei, anna kun korjaan. Epäkypsä paskiainen.
Eikä se mitään, paitsi että olet
menossa avioon tyttäreni kanssa,
ja pelkään, että lapsenlapsistani
tulee pikkuisia paskiaisia.
– Herra Thompson, minä…
– Anna kun lopetan.
Debbie on aikuinen.
Hän saa tehdä mitä haluaa.
Mutta jos haluat avioliittosi kestävän,
sinun on muutettava itseäsi hieman.
– Saisinko tehdä muutaman ehdotuksen?
– Siitä vain.
Hyvä. Ensiksikin, olet tohelo.
Pukeudut kuin pummi.
Toiseksi, et ole motivoitunut.
Sinulla ei ole itsekunnioitusta,
etkä ajattele tulevaisuutta.
Et ole huomaavainen. Et ole herkkä.
Et ole vilpitön.
Käytän samaa pitopalvelua polttareihisi
kuin viime vuoden joulujuhliin.
Sehän hienoa. He ovat loistavia.
Sinuna huolehtisin vähemmän omista
polttareistani ja enemmän Rickin juhlista.
Miksi huolehtisin? Luotan Rickiin.
Tietysti luotat.
Ja minäkin luotin entiseeni, Keviniin.
Serkku, voin puhua vain kokemuksesta.
Mutta mitä luulet tapahtuvan
miehen polttareissa?
Teen juontia ja seurapelien pelaamista?
Ilene, luotan Rickiin. Hän lupasi…
Debbie, älä. Älä ole naiivi.
Miehet ovat sikoja.
Tytöt, mentäisiinkö sisään
syömään lounasta?
Pojat. Tulkaa sisään lounaalle.
Aivan kohta.
Ja olet vastuuntunnoton. Leuhottaja.
Olet sivistymätön. Olet sopimaton.
Olet hienostumaton. Olet vastenmielinen.
Tuota, herra Thompson, siinäpä vasta lista.
Ja olet oikeassa. Ehdottoman oikeassa.
Ja luulen, että jos yritän todella kovasti,
voisin muuttua täysin eri ihmiseksi
lounaan loppuun mennessä.
Rick, meillä ei ole koiraa.
Harmi. Hyvää rasvaa menee hukkaan.
Aiotko syödä perunasi?
– Haluatko tämän?
– Takuulla.
Minä ja Debbie aiotaan
hankkia lapsia saman tien.
Haluan adoptoida 17-vuotiaan
korealaistytön, jota olen katsellut.
Ajattelin, että miksi kierrellä,
mutta tämä tyttöhän on hedelmällinen,
ja kykenen hommiin,
joten teidän ei tarvitse huolehtia.
Saatte amerikkalaisia
lapsenlapsia aivan kohta.
Kuules, rouva T, tämä on todella hyvä ateria.
Tosi siistit safkat.
Syön lounaalla yleensä vain voileivän.
Tiedättekö miten voileipä tehdään? Otetaan
kaksi leipäviipaletta, lyödään ne yhteen…
– Terve. Olenko myöhässä?
– Et lainkaan. Lopettelemme juuri.
– Miten jakselet, Cole?
– Hyvin.
Ilene. Näytät voivan hyvin.
– Rouva Thompson…
– Cole…
Aina ilo.
Bond. James Bond.
No, Cole, miten peli edistyy?
– Paranee koko ajan.
– Hyvä.
Minä haastan sinut.
Yritimme nelinpeliä aamulla,
mutta se ei oikein toiminut.
Äiti, miksi Cole on täällä?
No, tiedäthän, että isäsi
pitää hänen seurastaan.
Varmaan pitää, jos hän otti vapaata
Hitler-nuorten kokoontumisesta.
– Hyvä lyönti.
– Kiitos.
Cole, tiedän, että pidät yhtä vähän kuin
minäkin Debbien ja Rickin avioliitosta.
Niin pidän.
– En halua, että luovut Debbiestä.
– Olen yrittänyt muuttaa hänen mielensä.
Ei hänen mieltään tarvitse muuttaa.
Vaan sen paska-aivon.
– Joo, mutta miten pystyn siihen?
– Sinuna yrittäisin ensin järkipuhetta.
Ja jos se ei onnistuisi,
yrittäisin suostuttelutoimia.
Hyvä… Tiedottele minulle.
Näkemiin, kulta.
Näkemiin, äiti.
Kiitos kaikesta. Oli hienoa.
– Kiva tavata taas, Rick.
– Niin sinutkin, rouva T. Tavataan joka päivä.
– Käykö huomenna? Tuon nakkeja.
– Tuota, minulla on kerho.
– Mihin aikaan se loppuu?
– Rick, jutellaanpa.
Muru, pojilla on keskusteltavaa.
Jätetäänpä heidät hetkeksi rauhaan.
Jos tämä koskee elämän tosiasioita,
ne ovat tiedossa.
– Rick, haluan Debbien.
– Haluatko?
Kyllä haluan. Jätä hänet,
niin saat käteistä.
No, mikä Debbien
markkina-arvo on tällä hetkellä?
– 5000 dollaria.
– Ei.
– 7500?
– Ei kiinnosta.
Hyvä on.
10.000 sekä GE-grilliuuni,
Litton-mikrouuni, Cuisinart…
Cole, lue huuliani.
Menen naimisiin Debbien kanssa.
Michelin-renkaat, tuliterät.
Searsin paras työkalupaketti.
Mitä on tekeillä?
Tämä rontti on rakastunut ja
hänellä on joutilaita kodinkoneita.
Debbie, Cole yrittää vain estää sinua
tekemästä virhettä. Isoa virhettä.
Hei, kiitos, appiukko. Meidän pitää lähteä.
Debbie. Hän satuttaa sinua vielä.
Hän ei ole uskollinen, kuten minä olisin.
Pidetään mielessä.
Cole Whittier, hyvät naiset ja herrat.
Hauska mies, sekä vielä
ihmeellisen lahjakas ihminen.
Pidä huolta, kulta. Me rakastetaan sua.
Rick. Meillä kahdella on vielä asioita kesken.
En saa unta.
Minulla on jotain, mikä auttaa.
Lopettaisitko pelleilyn?
Minun tarvitsee puhua.
Mikä on hätänä?
En tiedä. Minua vain pelottaa.
Häät. Vanhempani.
Sinun vanhempasi. Ystävämme.
Pitopalvelu. Hääpukuni.
Sinun pukusi.
Kuherruskuukausi. Asuntomme.
Sinun polttarisi.
Entä Lähi-itä?
Osaatko suhtautua siihen?
Kulta, kaikki järjestyy kyllä.
Ennen kuin saan hermoromahduksen
vai sen jälkeen?
Olet niin kireä.
Tuntuu tosi hyvältä.
Sepä sattuma. Niin pitääkin.
Sulje silmäsi. Nukahdathan taas?
Asia on vain niin, että olen hyväjätkä,
ja pian sinusta tulee
rouva Hyvä-Jätkä, eikö vain?
Kas näin, neiti.
Reitin loppu. Päätepysäkki.
Minulla on hyvä idea. Minähän voisin
jäädä teidän seuraanne vähäksi aikaa?
Ei. Meillä on miesten asioita tehtävänä,
eikä se ole naisille sopivaa.
– Ettekö varmasti halua, että tulen?
– Kävisikö “emme”?
En halua lähteä.
Muista että lupasit,
ettet nussi muita.
– Enkä nussi. Lupaan äitini haudalla.
– Äitisi ei ole kuollut.
No, jos en pidä sanaani, tapan hänet.
Pidä hauskaa.
Älä pidä tosi hauskaa.
Tajuatko, perinteinen mies?
Joo, ymmärrän.
Ja pidä hyvät polttarit. Varo näppejäsi.
Rakastan sinua.
Ja minä rakastan sinua.
Tule, Rick. Juhlitaan.
Siinä sviitissä on asunut
presidenttejä. Se on upea.
Mitä presidenttejä?
– Mikä hätänä?
– Ei mikään. Pannaan ranttaliksi.
– Milloin tytöt ilmestyvät?
– Gary on juuri hoitamassa asiaa.
Hyvä on. Luulen, että minulla
on juuri sitä, mitä etsit.
Margot. Darleen.
Nämä ovat nautinnon kaksoset.
Vau. Kaksoset.
He käyvät oikein mukavasti.
Hei, tytöt.
Ehkäpä tämän illan orgioitten jälkeen
voidaan mennä kahville tai jotain?
Kiitos. Nähdään myöhemmin, tytöt. CIao.
Ystäväni taisi juuri ehtiä lähteä.
Hän vuokrasi sinulta
tyttöjä polttarijuhliin?
Joo, Parkview Hotel, huone 1002.
Mitä siitä?
Joo, aivan.
No, tässä on uusi osoite.
Suunnitelmiin on tullut muutos.
Lähetämmekin tytöt hänen kotiinsa.
– Todellako?
– Joo. Ja tässä on viisikymppiä.
Haluan, että tämä on sulhaselle yllätys,
joten sinähän et nähnyt minua?
Ei ongelmia.
Varovasti sillä bussilla. Se on vuokrattu.
Pilailinko minä?
Me mekastamaan menevät
tervehdimme sinua.
Haluamme naisia.
Ennen kuin jatkamme,
minulla on pieni yllätys.
Tänne on lentänyt eräs meille hyvin rakas.
Mies, joka on matkustanut yli 5000 kilometriä.
Tule, Rick, lähdetään.
Mies, jota yksikään meistä ei ole
nähnyt hänen lähtönsä jälkeen.
Mies, jota kutsumme
lempinimellä Munapää.
Voi luoja, isä on täällä.
Meidän lapsuudenystävämme,
Brad Mollen.
Se Munapää. Missä hän on?
Käsken viimeisen kerran
laskeutua sieltä.
Jeesuksen pierut.
Tohtori Stan.
Hei, Brad.
– Lääketieteellisesti?
– Joo.
Pönttö huumeista sekaisin.
Rakastan teitä. Tämä on hienoa.
Tämä on kaunista.
Rakastan tätä.
Miten olet jaksellut?
En voisi jaksaa paremmin. Menee parhaiten.
Tämä on hienoa. Rakastan tätä.
Nyt menee parhaiten.
Rakastan teitä. Rakastan kaikkia.
– Miten vaimosi jaksaa?
– Vihaan häntä. Vihaan häntä läpikotaisin.
Se narttu.
Minulla on tämä. Haluatko tätä?
Juku, kaksi syö samaa Quaaludea.
Huonoa onnea.
Okei, lähdetään. Tule, Brad.
Sinullako on vaimon
kanssa ongelmia, Brad?
Ei. Koska mä rakastan teitä.
Rakastan ystäviäni. Rakastan kaikkia.
Haluan vain juhlia.
– Missä te luulette olevanne?
– Kongressin kirjastossa?
– Detroitissa?
– Auringon toisella puolen?
Menikö mikään oikein?
Tämä on Parkview Hotel.
Minä olen hotellin päällikkö.
Tämä on kunniallinen paikka.
Täällä ei hassutella.
Siltä näyttää. No, kiitos.
On ollut kiva jutella.
Olet hitonmoinen jätkä,
ja teet työsi hiton hyvin.
Pamela, olet siis tullut. Kuinka mukavaa.
Tule tervehtimään kunniavierastamme.
Pamela. Hei, miten menee. Kiva nähdä sinua.
– Näytät hienolta.
– Kiitos, kulta.
Debbie, Pamela on tullut.
Pamela, miten menee?
Istuudu tänne, niin haen sinulle boolia.
Rouva Thompson, onko teillä lisää
tätä dippiä? Se on erinomaista.
Söit juuri Purina-kissanmuonaa.
Se on tosi hyvää.
Mitä te tytöt kikatatte?
– Kerrotaanko hänelle?
– Joo.
Löysimme eilen pinon pornofilmejä
O’Neillin auton takapenkiltä.
Ja teimme muutamia muutoksia.
Luulen, että ne kiinnostavat poikia.
Hyvä. Toivottavasti pilaat
heidän juhlansa, niiden sikojen.
Ja nyt, kunniavieraallemme Rickille ja
hänen ystävilleen sanon, hyvät herrat:
käynnistäkää kalunne.
Joo. Tämä on kunnon kutupaikka.
– Olen ällistynyt.
– Täytin pallot itse.
Nokkelaa ehkäisyvälineiden käyttöä.
En olisi osannut kuvitellakaan, pojat.
– Missä naiset ovat? Täällä ei ole naisia.
– Rudy, yksi asia kerrallaan.
Seksi on minun yksi asiani. Olen hyvä siinä.
Okei. Mitä ensiksi?
Vähän lämmittelyä. Vietämme tunnin
Pöksyttömien nymfomaanien kanssa.
Olivierhan esiintyy siinä?
Ja sitten siirrytään itse asiaan.
Okei, Rudy. Valkokangas.
Mukava nähdä sinua, Brad.
Avioliittoni on perseestä.
Täyttä paskaa. Se on pelkkä sontaläjä.
Ehkäpä avioliittosi pitäisi
syödä vähemmän kuituja.
Etkö tajua? Hän vihaa minua.
Hän vihaa minua läpikotaisin. Se on ohi.
Pian näet. Heti kun menet naimisiin,
kaikki muuttuu.
Miksi olet oikein ryhtynyt tähän?
Odota. Mitä tarkoitat? Mikä muuttuu?
Okei, Ryko, valot.
King Kong, kaverit.
Katsoin tämän eilen.
Hyvä ohjaus, hyvä valaistus…
Ota ne pois. Ota ne pois ja paina se pohjaan.
Juku, tässäpä ei aikailla?
Antaa mennä. Tee se, veli.
Vedä sitä rööriä. Pane pohjaan, veli.
Mikä reistaa?
– Tarkistitko sen?
– Potkaise sitä.
Unohtakaa se. Tämä kohta on paljon parempi.
Te ette voi uskoa… Tätä tekee ihminen.
Katsokaa tätä.
Suudelkaa poikaa koko matkalta.
Koko matkalta.
Antaa mennä.
Mitä tämä tarkoittaa? Mitä oikein tapahtuu?
En valita, mutta en yleensä pidä
näin puhtoisesta saastasta.
Varsinaista kahden naisen haaskausta.
En tajua tätä. Naimakohtaukset
olivat eilen tallessa.
Ainakin Gary tulee
oikeiden naisten kanssa.
Joo, hei. Onko tämä 1381 Franek Street?
Kyllä on.
Olemme tulleet.
Kuinka mukavaa.
Olen tohtori Tina Gassko.
Tina. Stanin vaimo.
Tulkaa sisään.
Nyt hän todella näkee, millaisen
runkun hän on naimassa.
Rick pitää varmasti näistä kaikista.
Debbie, katso, Tina on tullut.
Luulen, että kaikki ovat täällä.
Katsokaa kuka on tullut. Tina.
Taas tällaiset juhlat.
Siltä näyttää.
Taala on taala.
Onko täällä vapaata pistoketta?
Luoja, tämä on kaunista.
Hän muistuttaa vaimoani.
Hän oli niin nuori kun tapasimme.
Hei, kaverit, miten menee?
Käykää päälle.
Perääntykää kaikki.
Neutraaliin kulmaan.
– Mitä tapahtuu?
– Mitään ei tapahdu.
Viitsittekö viedä tuon elukan kimpustani?
Tämän huoneen pitäisi olla jo täynnä tissejä.
Mies kuvaa kaunista näkymää.
Hyvä on. Otan selvää, mitä on tekeillä.
Näyttää, että ainoa kundi,
jota on nussittu olet sinä.
Hei, painu vittuun.
Niin pitäisi.
En voi uskoa että mun rahani on tuhlattu.
No, mitä pidätte juhlista toistaiseksi?
Aivan hyvät. Okei.
Minusta mies on hoitanut juhlat
oikein hyvin toistaiseksi.
Hyvä on, ehkä ei ole.
Rick, haluan puhua kanssasi.
Hei, Cole on täällä.
Tilasiko joku paskiaisen
– Kuule, en halua mitään harmeja.
– Älä viitsi, vähän vain.
– Rick, haluan tehdä uuden tarjouksen.
– Sydän, rauhoitu.
Ikkunan alla on jotain,
jonka haluan näyttää.
Ikkunan allako? Tämä on yllätys.
Olen hulluna yllätyksiin.
Näetkö tuon tuolla?
Tuo, Rick, on kallisarvoisin omaisuuteni.
Se on uusi Porscheni.
Kaverit, näettekö tuon auton?
Se on kaunis. Mikä auto.
Rudy, eikö tuo olekin kaunis auto?
Joo. Se on kaunis auto, Rick.
Hei, kaverit, anteeksi.
Pitää käydä ravistamassa letkua.
– Se on hieno auto.
– Paras.
– Luoja, kuinka rakastan tuota autoa.
– Olen iloinen teidän molempien puolesta.
Kuule, Rick, olen halukas vaihtamaan
uuden Porscheni Debbiehin. Reilut kaupat.
Cole. Auto Debbiestä?
Olen tosissani, Rick.
Sinun pitää vain jättää Debbie.
Cole. Tämä on hämmentävää.
Olet tehnyt kiehtovan tarjouksen.
Kaverit, mitä pitäisi tehdä?
Otanko auton, vai otanko Debbien?
– Debbie.
– Auto.
Riippuu kilometreistä.
– Porsche. Auto.
– Ota Debbie. Auto.
– Debbie.
– Auto.
Pitääpä tässä nyt tehdä päätös.
En haluaisi olla sinun housuissasi.
– Vähän kilometrejä. Kulkee kuin unelma.
– Niin Debbiekin.
Sain tuon auton kaksi kuukautta sitten.
Siinä on kaikkea, siinä on…
– Jokin vialla?
– Autoni on häipynyt.
Sillä oli kai muuta tekemistä.
Jos en saa autoani takaisin, olet kuollut.
Lähti pari sekuntia sitten,
ja häntä on jo ikävä.
Eikö ole lapsellista kostaa
kundeille tällä tavalla?
Kuulit mitä ne ilotytöt sanoivat.
Heidän piti mennä miehen polttareihin.
Ei välttämättä Rickin juhliin.
Hyvää iltaa. Seuratkaa minua.
Mene. Älä vain koske mihinkään.
Luoja, katsokaa noita kundeja. Mikä uros.
Katsokaa tuon kundin periä.
Äiti, tule nyt.
Debbie, on oikein tiedä tästä.
Tule, siitä tulee hauskaa.
Saattaa vielä onnistaa.
Onko siellä Rick Gassko-niminen vieras?
Hetkinen. Se ei ole Gary. Se on Michael.
En voi uskoa tätä.
Olisin voinut jättää sukuelimet kotiin.
Michael, milloin sinä tulet tänne?
Heti töiden jälkeen.
Arvaa mitä? Debbie ystävineen
käveli juuri sisään.
Ihan totta. Sehän kiinnostavaa.
Michael, odottelepa siellä vähän
aikaa. Me tullaan käymään.
Joo. Moi.
Kaverit, menemme
haukkaamaan vähän ilmaa.
– Minne me mennään?
– Ulos.
Minusta on hienoa mennä ulos.
Rick, en usko, että haluan mennä.
Tule, Brad, se on hyväksi sinulle.
Ei. Haluan vain olla yksin.
No, olkoon, mutta tee kotitehtäväsi,
niin saat katsoa TV:tä puoli tuntia,
mutta sitten nukkumaan, nuori mies.
Tulkaa mukaan. Kun illasta
tulee tylsä, kutsutaan ammattilainen.
Al, miten menee?
Ed, olemme tosi iloisia,
että pääsit tulemaan viime hetkellä
kokouksen pääpuhujan sijaiseksi.
Ilo on minun, Al.
On aina kiva olla avuksi pinteessä.
Minun pitää kuunnella viestini.
Onko täällä puhelin?
– Joo, tuolla noin.
– Kiitos.
Ed, meillä ei ole ikinä ollut näin paljon
osallistujia. Hei, tässä on maskottimme.
Terve, jätkät.
Meillä on ollut hyviä puhujia, muttei
ketään, joka tuntee markkinoinnin kuin sinä.
Haluan vain ilmoittaa, missä olen.
Odotan tärkeää puhelua.
Minun piti häipyä kotoa muutenkin.
Tyttärelläni on polttarit.
Olen lääkäri. En voi tehdä tätä.
– Tekeekö ystäväsi sen?
– Rahasta hän tekee mitä vain.
Pidän sellaisesta asenteesta.
– Ovatko he vielä siellä?
– Minä tarkistan. Odottakaa.
En jaksa uskoa tätä.
Mitä hän luulee tekevänsä?
Tarkastaa, ettei miehellä ole tyrää.
Sekö on huvittavaa?
– Se on huvittavaa.
– Entä nyt?
Hekö haluavat toimintaa?
No, me olemme oikeat pojat siihen.
Vai mitä, toverit?
Pojat, tässä on Chippendalesin tähtiesiintyjä.
Herra Nicholas, eli Kulli-Nick.
Mikä Nick?
World Trade Centerin avaaminen
teki minuun vaikutuksen,
mutta tämä on oikea vehje.
No, pannaanpa homma käyntiin.
Tarjotin, Michael.
No, tämä on hyvä.
No niin, Nick, vai herra Kulli?
Hoidatko homman?
– Loput on sinusta kiinni.
– Hyvät herrat.
Tästä tulee upeaa.
Tässä tulee tilauksenne.
Ottakaa vain itse.
Onko tämä jalan mittainen?
Ja vielä vähän lisää.
Anteeksi. Äiti, päästä irti.
Hei, tyttö, paljonko?
Kysy parittajalta.
Hei, kiva tavata.
Hei, jutellaanpa.
Hei, veli. Mitä tulee?
– Oletko parittaja? Näytät Gandhilta.
– Niin olenkin, Joe.
– Haluan naisia.
– Minulla on naisia.
Istuvat naamallesi, mitä vain haluat.
Hienoa. Haluan niitä. Paljonko?
Nyt on hankala, veli.
Menevät pian asiakkaiden luo.
Minulla on polttarit Parkview Hotellissa.
Sehän olisi hyvä.
Asiakkaat samassa hotellissa.
Saat ne halvalla 45 minuutiksi.
– 200 dollaria.
– Hienoa.
Myyty. 45 minuuttia, ei mikään ongelma.
Huone 1002.
Eikä minuuttiakaan kauemmin,
tai Milt tulee hakemaan.
Tämä on Milt.
Aika kova, hei, kaveri?
Tytöt takaisin 45 minuutissa,
tai Milt leikkaa munasi irti.
Kättä päälle.
Löin juuri munani likoon, ja vielä kättä päälle.
Satuitko näkemään Tinan kasvot?
Bobbi oli tietysti vähemmän järkyttynyt.
Hän on tottunut näkemään sen kokoista.
Missä se nuori mies on?
Mitä sinä teet?
Tapan itseäni.
Tiedätkö, Brad, avioliitto
on parhaimmillaankin vaikeaa.
Ja joskus ihmiset
eivät tarkoita, mitä sanovat.
Mutta sinä ja Sue olette kypsiä ihmisiä.
Selvitätte kyllä jutun.
– Sinun on hellitettävä.
– Ei, Rick, en välitä enää.
Hän vihaa minua. En ole hänelle hyväksi.
Lopetan kaiken täällä ja nyt.
Oletko kunnossa?
Kipu on mahtavaa.
Tämä on hyvää.
– Voinko tehdä mitään hyväksesi?
– Et…
Tämä on kipua.
Olen voinut satuttaa itseni tosi pahasti.
Hei. Käy katsomassa
autoasi. Se on upea.
– Minun autoni? Missä se on?
– Ulkona.
Voi perhana.
Rick, jumalauta.
Nyt ei hyvä seuraa. Kostan vielä.
Nämä ovat sinun polttarisi,
eikä sinulla ole hauskaa.
Minulla on oikein hauskaa.
Nostat paljon melua tyhjästä.
– Missä hemmetissä kaikki ovat?
– En tiedä.
Joukkueen bussi saapui juuri.
Nämä ovat juhlat. Juhlat, Ricky.
Minulla oli makkara kädessäni.
Minähän sanoin, miehet ovat sikoja.
Näin kun ne siat seisoskelivat siellä.
Luoja. Miten inhottava teko.
Täytyy myöntää, että jopa Rick
ylitti hyvän maun rajat.
Joo, no, Rick ystävineen on jo
todennäköisesti polviaan myöten huorissa.
– Haluaisinpa tietää, mitä he puuhaavat.
– Niin minäkin.
Jos saan selville, että Stanley
on nussinut muita, tapan hänet.
Tapat? Minä en tekisi mitään niin rankkaa.
En vain mene naimisiin.
Hyvä. Puhut vihdoinkin järkeä.
No, laittaudutaan valmiiksi. Lähdetään.
– Tuletko mukaan?
– Vieras kyrpä aivan kämmenellä.
– Voinko auttaa?
– Olemme bändi.
– Bändi?
– O’Neill lähetti meidät.
O’Neill. Hienoa.
Makuuhuoneissa on juuri nyt
vilkasta, mutta tulkaa sisään.
Kivat hiukset. Yritän varmistaa,
ettei kukaan tupakoi lähellä.
Oletteko yhdessä? Ellette ole,
tarvitaan esittelyjä.
Miks kiltit tytöt pitää tuhmista pojista?
Miks kiltit tytöt pitää tuhmista pojista?
Tyttöä varmaan jännittää,
kun poika tupakan sytyttää
Hei, se oli uskomatonta.
Ja myös ihmeellistä.
Se oli liikuttava kokemus.
Kiitän sinua. Sydämeni pohjasta.
Ricky. Mene. Painu sisään, veli.
Rakkain perheenjäsen, painu sinne.
Tyttö on uskomaton.
Ei. Menen kyllä, mutta
juhlat ovat vasta alussa.
Haluan kysyä sinulta ensin jotain.
Olet isoveljeni. Anna kun kysyn neuvoa.
Sinähän olet naimisissa?
Minä olen menossa naimisiin.
Mitä voin odottaa aviotouhusta?
Rehellisesti kerrottuna?
Rehellisestikö? Ensimmäinen kuukausi,
alusta asti, on mahtavaa. Upeaa.
Toisena kuukautena
juttu rauhoittuu hiukkasen.
Kolmas kuu, alkaa etsiskellä
vanhoja puhelinnumeroita, tyttöystäviä…
Mutta neljänteen kuuhun mennessä
on vain… on turtana.
Tiedätkö? Aivan… Se on uskomatonta.
Viidenteen kuukauteen mennessä
toivoo, että jalkapallokausi alkaa.
– Jalkapallo.
– Sitten on pelejä. Maanantai-illan ottelut.
Stan, olen tosi iloinen, että juttelimme.
Olet todella vastannut kysymyksiini.
Hei. Kävelimme juuri ohi ja kuulimme
musiikin. Voimmeko tulla sisään?
Toki. Sisään vain. Tulkaa juhliin.
Mitä 25 taalalla saa?
Hissikyydin korttelin ympäri,
hyppyjumpan, hyppypyöräytyksen,
tai syväkaivospumpun.
Mitä käteenvedolle tapahtui?
Unta näin
Ja hikisenä heräsin
– Mitä helvettiä sinä puuhaat?
– Katkaisen ranteeni.
– Sähköpartakoneella?
– En löytänyt partakoneen teriä.
Ainakin ranteistasi tulee
pehmeät ja suudeltavat.
Anna se vehje tänne.
Mikä sinua vaivaa?
Menisitkö tuonne ja pitäisit hauskaa
ja nauraisit vähän?
Ei. Pidä ensin hauskaa,
ja naura sitten vähän.
Unohda avioliittosi pariksi tunniksi.
Muistathan, että nämä ovat juhlat?
Mene juhlimaan.
Gary, miten iso ori jaksaa?
Rick, luulen todella, että olen rakastunut.
Tässä puhutaan avioliitosta,
lapsista, koko hoidosta.
Olen iloinen puolestasi. Nimeäthän
ensimmäiset kuusi lasta minun mukaani?
Nimeni on Tim. Olen aina vapaana.
Teen muuten myös
moottorihuoltoja BMW:ille.
Taas yksi esimerkki siitä,
miten kemia parantaa elämistä.
Sanoin, että taas yksi…
Ovatko nämä päällä, vai tuhlaanko aikaani?
No niin.
Tästä tulee hauskaa.
Seksiä aasin kanssa. Uskomatonta.
Hei. Tule sisään.
Huumeet oikealla, huorat vasemmalla.
Kiva nähdä taas.
Sinua pitäisi hutkia.
Rick, kaveri, ystäväni…
– Minua huolestuttaa.
– Mikä?
Nämä ovat sinun juhlasi. Sinun polttarisi.
Et ole harrastanut vielä seksiä.
Ei ole totta. Olen harrastanut paljonkin.
Olen vain hyvin nopea. Et ole ehtinyt
nähdä. Siinä – sain kahdesti.
Tule. Löysin erään, jota et voi vastustaa.
Muistatko Traceyn?
Tracey? Olen kuolevainen, O’Neill.
Tietysti muistan Traceyn.
Muistatko, miten hulluna
hän oli sinuun?
– Tracey oli hulluna minuun?
– “Voi, Rick, olet niin hassu.”
Soitin hänelle ja kerroin, että olet
joutumassa suljetulle listalle.
Hän päätti tulla antamaan
sinulle jotain pientä.
– Täällä näin.
– Traceykö on makuuhuoneessa?
Aivan oikein.
– Traceykö on makuuhuoneessa?
– Taivas odottaa.
Tuota, O’Neill, tämä on lahja, jota…
Kuinka voin kieltäytyä tästä?
Et voikaan.
En kai voi.
– Tracey…
– Niin.
Voi, helvetti, olkoon. Menen.
Hyvä on, okei. Menen.
Ellen palaa puolessa tunnissa,
kutsu ambulanssi.
Hyvä on.
Vanha kunnon Rick.
Jestas sentään.
Rick, ota minut, ole kiltti.
Rick, lupasit minulle.
Lupasit, ettet rakastelisi
kenenkään muun kanssa.
Siitä vain.
Älä petä lupaustasi, Rick.
Ole uskollinen. Ole vahva.
Siitä vain.
Mitä, oletko sekaisin? Katso tissejäni.
Ne ovat täydelliset.
Rick, ota minut, ole kiltti.
Miten meni?
No, jos hän pystyy kävelemään,
en osaa hommaani, tiedätkö?
O’Neill, valehtelin.
Siellä ei tapahtunut mitään, onko selvä?
Tiedän, mitä se merkitsi sinulle,
mutten voinut, tajuatko?
Rakastan Debbieä.
Lupasin hänelle, olen hulluna häneen.
Hei, minä ymmärrän.
Älä siitä huolehdi.
Totta puhuen käy kateeksi. Olisipa
minullakin joku, jota ajattelen koko ajan.
Joku, jonka kanssa voin olla jatkuvasti.
Joku, jota voin todella kunnioittaa.
Hei, katsopa tuon bimbon puskureita.
Etsin sitä paskapäätä, joka vei minun naiset.
Hän on minulle valehtelija.
Haluan minun nartut takaisin.
Jumaliste. Menen hakemaan Miltin heti.
Häivyn hiiteen täältä.
– Kuka tuo oli?
– En tiedä.
– No, mikä tämä on?
– Ei hajuakaan.
– No, entä tämä?
– Ei vieläkään tietoa.
– Hei, näyttääkö hän tutulta?
– Hyvin.
Kokoa ilotytöt kehään.
Tehdään Cochisen touhuista loppu.
En jaksa uskoa, että aloimme tähän.
Meidän pitäisi olla ilotyttöjä.
Olkaa seksikkäästi.
Jos Stanley on siellä, listin hänet.
Lopeta tuo. Meidän pitäisi
olla ilotyttöjä. Ole seksikäs.
– Haluan vain löytää hänet sieltä…
– Pää kiinni.
Älä komentele. Ei tässä seksiä
tarvita, vaan oikea huone.
Te tytöthän ootte ilotyttöjä?
Kyllä, tietysti olemme ilotyttöjä.
– Pomo käski toimittaa ilotytöt.
– Emme ole ilotyttöjä, senkin tyhmä apina.
Kuinka uskallatte.
Tytöt, häivytään täältä…
Onko kukaan teistä muualta?
Tulkaa, pojat.
Missä pirussa hän on?
– Sen on oltava tällä puolella.
– Ei, se on tällä puolella.
No niin, touhuun.
Siistin tätä. Näytetäänpä näitä kutreja.
Kaunis. Upea.
Okei. Käy kiinni.
Rakastele kanssani… olethan kiltti?
Lähtöaikaan 3, 2, 1. Sytytys.
Hän on nyt kiikissä.
Ette voi tehdä tätä.
Panemme sinut turvalliseen
paikkaan, kunnes juhlat ovat ohi.
Ei, älkää. Lopettakaa. Älkää. Ei.
Hei, ette voi tehdä tätä.
Hei, kuulkaa.
Pysy erossa hankaluuksista, nuori mies.
Voi hyvin.
Toivottavasti kuolet, senkin lurjus.
Hei, te lurjukset. Minä selviän kyllä.
No niin, täällä ollaan.
Tästä taitaa tulla aikamoinen yö?
Oletko valmis tähän? Oletko valmis?
Tule tänne.
Kuule, sinähän voisit
tehdä olosi mukavaksi?
Ulkona on upea kuutamo.
Hei, Bob, tämä hakkaa
kyllä sushin, eikö vain?
No niin, täällä ollaan.
Miten aasi saadaan sisälle?
En tiedä.
Et tiedä? Kaikkihan oli selvää.
Sinulla oli suunnitelma.
No, ehkä oli. En tiedä. Olen unohtanut.
Sinut olisi mukava saada
leikkauspöydälle, edes kerran.
Ha-ha-ha mitä?
– Nyt keksin.
– Keksit mitä?
Rauhoitut kyllä. Kaikki kääntyy
parhain päin. Älä huolehdi.
Kävisikö raitis ilma? Voit haukata
raitista ilmaa. Sehän olisi kiva?
Haukata raitista ilmaa?
Voi ei. Perhana.
– Oletko varmasti kunnossa?
– Olen.
He tuntuivat kivoilta.
– Kiitos avustasi, Ed. Arvostamme sitä.
– Milloin vain, Al. Hyvää yötä.
Cole? Hyvä luoja, poika, mitä sinä
täällä teet? Mitä on tapahtunut?
Yläkerran juhlat.
Minut pakotettiin alasti ja…
Minut pakotettiin alasti ja roikutettiin
ikkunasta. Se oli karmeaa ja putosin.
Missä huoneessa he ovat?
– He ovat 10. kerroksessa.
– Menen sinne. Minä pidän tästä huolen.
Mene nyt ja hanki vaatteita.
Näytät kamalalta.
No niin, tämä puoli 27. Tämä puoli 17.
Valmiina? No niin. Aloitetaan.
Miten kaikilla menee?
Toimme ystävän mukana.
Hyvät herrat ja naiset,
silmienne iloksi tässä on Max,
taikamainen seksimuuli.
Aasi, joka haluaa pysyä tuntemattomana?
Täällä tapahtuu jotain kiinnostavaa.
Ja tässä on Maxin kumppani. Tyttö,
joka ei usko onnen päättyvän kädellisiin.
Ihastuttava neiti Desiree.
Luoja. Mitä te touhuatte täällä?
Sehän on hupiheppu.
Rick, tiedän, että olet
inhottava, iljettävä rappeutuma,
mutta eläimiin sekaantumista?
En olisi osannut edes kuvitella.
No, haluan venyttäytyä toisinaan.
Olet lopussa. Kun Debbie kuulee
tästä, hän ei enää halua nähdä sinua.
Olette oikeassa, herra Thompson.
Teidän pitäisi soittaa Debbielle välittömästi.
Makuuhuoneessa on puhelin.
Olet lopussa.
No, kiitti, kaveri.
Jos Debbie saa kuulla tästä, kuolen.
Kaikki on hallinnassa.
Avustajat, hyvät naiset, seuratkaa minua.
Anteeksi keskeytys, porukka.
Palaamme nyt taiteeseen.
Perääntykää. Olen lääkäri.
Emme tietenkään salli sellaista
menoa täällä, rouva. Ei.
Olen pahoillani, että meteli herätti
teidät. Hoidan asian välittömästi.
Olen saanut tästä tarpeekseni.
– Annetaan heille, mitä he haluavat.
– Mitä?
Lähdetään. Tulkaa, kaikki sisään.
Itse esitys alkaa minuutin
päästä. Tulkaa.
Meillä on kohta tosi hauskaa.
Häipykää täältä. Menkää.
Menkää. Pidättelen heitä.
Yrittäkää paeta.
Ilene, oletko hullu? Tule, lähdetään.
Debbie, ole kiltti, tiedän
mitä teen. Mene nyt. Mene.
No niin, herrat, jumalat
ovat vastanneet rukouksiinne.
– Toivottavasti Ilene on kunnossa.
– Toivottavasti ne äijät ovat kunnossa.
Hyvä Luoja.
Arvaa kuka tuli käymään?
Taas uusi yllätysvieras.
Merkitseekö nimi Debbie
sinulle mitään?
Mitä, minun Debbieni?
– Miksi hänellä on tuo asu?
– En tiedä. Kuule, tee minulle palvelus.
Mene hänen luokseen kuin et tuntisi,
ja lähetä makuuhuoneeseen.
Hei, muru. Olet uusi täällä.
– En usko että sulhanen on saanut sinulta.
– Ei, ei…
Ei, ei vielä. Missä sulhanen on?
Hei, täällä on pimeää.
Älä pane valoja päälle, hani.
Minä johdatan sinua.
Opasilotyttö. Tämähän on hyvää palvelua.
Hei, et näytä hassummalta.
Katsotaanpa millainen olet sängyssä.
Painu hiiteen, Rick.
Debbie, olet ilotyttö. En voi uskoa.
En voi luottaa sinuun.
Älä nyt. Tunnistin sinut kyllä.
– Rick, sinä valehtelet.
– Se oli vitsi. Debbie.
Odota. Pysähdy.
Ole kiltti, anna minun selittää.
Debbie, en ole tehnyt mitään.
No, tuskin mitään.
Avioliitto on peruutettu. Saat nussia
kavereittesi kanssa loppuelämäsi.
En minä sitä halua. Haluan sinut.
Ja minä haluan jonkun,
joka osaa sitoutua.
Minä osaan sitoutua. Rakastan sinua.
– En usko sinua.
– Etkö? Selvä. Hyvä.
Ihmiset. Saanko huomionne.
Pää kiinni.
Olenko harrastanut seksiä
kenenkään kanssa tänä iltana?
Oletteko aivan varmoja?
Selvä, hyvä. Jatkakaa juhlia.
Tämä ei ole tavallista juhlaväkeä.
Täällä on ammattilaisia.
Mutta en halunnut heitä.
Haluan sinut. En halua
ketään muuta kuin sinut.
Mitä asialle sitten tehdään?
Ruvetaan alasti.
Ei, Debbie, ei siihen huoneeseen.
Olen kuvannut vuosia, mutten ole nähnyt
hänenlaistaan. Kamera rakastaa häntä.
Isi, mitä sinä täällä teet?
Hän sanoo, että hänellä on tosi hauskaa,
ja hän vaihtaa nimensä Spikeksi.
Olen saanut puheluja koko yön.
Luoja tietää, mitä siellä touhutaan.
Avatkaa. Teidät on pidätetty.
No niin, pojat, rikkokaa ovi.
Hetkinen. Minulla on avain.
Lähdetään. Ratsia.
Diana Ross esiintyy ensi viikolla.
Minulla on kolme lippua.
Entä Boy George? The Police?
Ei. Ei häntä.
Ei. Kuka tahansa muu.
Ei häntä.
Hän kusee seisaaltaan. Ei häntä.
Stan. Senkin valepukki.
Hei, hetkinen. Odota.
Mitä sinä sanoit, Stanley?
Mitä sinä sanoit?
Mitä sinä sanoit, Stanley?
Sanoit, ei ilotyttöjä.
Ei ilotyttöjä.
Missä Debbie on?
– Mitä sinä teet?
– Debbie, olet aina minun.
Oletteko nähneet Debbieä?
– Luulin, että hän oli vieressäsi.
– Ei.
Ulos sieltä.
– Cole.
– Sinä tulet mukaan.
Luoja, hän sieppaa Debbien. Bussiin.
Apua. Rick.
Debbie. Tulet tänne mukaan.
Cole, nyt riittää. Entä sinulle?
– Tule mukaan.
– Anna jo olla.
Teattereita on 36. He voivat olla missä vain.
– Mitä nyt tehdään?
– Hajaannutaan. Me mennään tänne.
Minä tapoin muulin. Minä tapoin…
Mitä järkeä elämisessä on?
Minä etsin tästä teatterista.
Ryko, etsi tuolta.
Pieni teatteri.
Onpa realistinen vaikutelma.
Tämä on paras näkemäni kolmiulotteinen.
Olen nähnyt parempia.
Tällä kertaa teen sen,
eikä kukaan pysäytä minua.
Tahdotko sinä, Richard Ernesto Gassko,
Deborah Julie Thompson vaimoksesi,
pidätkö hänestä huolta
tästä päivästä eteenpäin,
niin myötä- kuin vastoinkäymisissä,
sairaana ja terveenä,
kunnes kuolema teidät erottaa?
Kyllä tahdon.
Minulla on valtuudet
julistaa teidät nyt mieheksi ja vaimoksi.
Saat suudella morsianta.
Anteeksi. Tähän tarvitaan
jotain erityistä.
Hetkinen. Odota.
Herra Jumala.
Entä tämä? Älä nyt, olemme nyt
naimisissa. Tämä on täysin laillista.
Rick, lopeta. Vie tuo kapistus pois.
Tule, rouva Gassko.

Categories: Movie | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

Mean Girls 2004 Bulgarian

movie image

Download subtitles of Mean Girls 2004 Bulgarian

Mean Girls -- Theatrical Preview Mean Girls -- Cady Heron (Lohan) is a hit with The Plastics, the A-list girl clique at her new school, until she makes the mistake of falling for Aaron Samuels (Bennett), the ex-boyfriend of alpha Plastic Regina George (McAdams). Mean Girls -- - Trailer (Flash) Mean Girls -- Movies - Trailer (WMP) Mean Girls -- MyMovies.Net - Trailer (Flash / WM9) Mean Girls -- - Trailer (Flash)


че те накарах да дойдеш
чак до тук.
Бързо… ще приключи.
Наистина ли ще умре?
Треперя ли?
Толкова ли се страхуваш?
Ако се страхувам…
Някакви последни думи.
трябва да го пуснеш.
Където и да е.
Далеч от тук.
“Треперя ли?”
“Какво ще правим с това?”
“Да се страхувам?
Мислиш, че нещо такова ще ме уплаши?”
“Мислех, че така ще мога да те имам.”
Какво? Свърши ли вече?
Чудех се защо
улиците са празни.
Какво стана?
Умря ли Те Су?
Какво прави в училище,
че не дойде да гледаш филма?
Попитах дали е умрял или не!
Казвайте веднага!
Ако толкова искаш да знаеш,
гледай повторението.
Добре, щом ще е така,
не ми казвайте, ще питам мама.
Това е телефон!
– Колко яко!
Здрасти мамо, Те Су…
– Умря, умря!
Беше осъден на смърт и умря.
Истински е!
– Естествено.
Само като го извадих вчера
и момичетата започнаха да припадат
и да откачат.
Много е готин, но щеше да е още
по-добре, ако беше по-лек и по-тънък.
Невъзможно е да стане
Ще махнеш всички бутони
и ще правиш така с пръстите
и ще го уголемяваш.
Бива те да ръсиш глупости.
Или да гледаш телевизия, да слушаш
музика по телефона, докато говориш.
Или да окачиш телевизор на стената
и вентилация на тавана.
Не казахте ли, че ще е яко,
ако компютърът
се отваря като кутия?
Чух, че ще се казва “лаптоп”!
Майтапя се!
– Сега кажи, че и водата ще с пари.
Луд ли си?
Да купуваме вода!
Дрънкате едно и също.
Ето че глупостите могат
да променят света…
Фактът е, че фантазията може
да направи революция…
Ако знаехме това по-рано…
Може би щяхме да се запознаем
така в настоящето.
Затова един хоумрън е по-добър
от двойния удар.
Технологията не може
да задоволи душата.
Хуманизъм е нужен.
Заключението е, че качеството
е по-важно от опаковката.
Ще намерим правилния път.
– Трябва и да сме проницателни…
= Епизод 14 =
Къде ли е отишъл, след като
си е оставил чантата тук?
Нещо става ли за крадене?
– Изкара ми акъла!
Откъде идваш?
– Купувах кафе.
Добре ли хапна?
– Не вярваш, че мога да ям без теб?
Какво яде?
Приятелката ти яде сепия с ориз
за 20 минути, защото бързаше за час.
И все пак имаме
още 20 минути.
Не си достатъчно красива,
за да бъдеш 20 минути в живота ми?
В този живот съм се наслушала
на всичко!
Погрозня. Искаш ли да идем някъде
на тъмно, за да не ти личи?
Какво правиш?
– Пазя те от лунички.
И без това вече не си красива.
Отиваш ли някъде?
Видях самолетен билет в колата.
Онова дете си заминава.
Не бих отишъл никъде без теб.
Той иска ли да си ходи?
– И да не иска, ще го изпратим.
Още е млад и ни притеснява.
Кой се тревожи за него?
Първата ти любов, Ким Ън Хи?
Ти се тревожиш.
Няма да се бавя, изчакай ме.
Ще вечеряме заедно.
Нали вече се видяхме, пак ли?
Колко пъти се храниш на ден?
3 пъти ядеш, а не можеш
да ме виждаш 2 пъти?
Това пък каква шега е?
– Мислиш, че е тъпо и се подсмихваш?
Виждаш ли, бях прав. Тръгвам.
Ще се видим по-късно.
Този калпазанин…
Избягал е! Взел е всичко
и си е тръгнал.
Имам да ви казвам нещо.
Относно причината,
поради която съм тук.
Един от вас четиримата ми е баща.
Кой е?
Защо, майка нямаш ли?
Да не си получил удар?
– Да не съм аз случайно?
Като чуя нещо такова,
винаги си мисля за мен.
Горещо е. Да го вземем
и да говорим по пътя.
Самолетът вече е излетял.
– Събирай си нещата.
Дали да не му помогнем с багажа?
Той ще си го носи,
за да не избяга пак.
Ако избягаш отново, си мъртъв.
Върви! Леви, десни!
Ти ли си?
– Невъзможно.
Защо не?
– Шегуваш ли се?
Искаше ми се да мога
да я зарежа.
Каза, че сте били в хотел.
– А ти, че лодките на острова спрели.
Бях с друга жена,
когато лодките спряха.
Значи си ти! Каза, че сте хванали
влак за Чунгчон и си й изпял песен.
Бяхме на тренировка с още 40 души.
Да не мислиш, че само аз съм пял?
Забравете. Най-добре да си направим
кръвни тестове. И четиримата!
Ако направя нещо такова,
Мин Сук ще ме убие.
Това е на живот и смърт!
Не е нужна кръвна проба.
Вече може и с кичур коса.
Ти си!
– Вече казах, че не съм аз.
Не пред детето!
Искаш ли това косъмче?
Ето още един!
Върни ми го!
Мислиш, че един от нас е баща ти?
Кой е тогава?
– Не знам.
Ако ти не знаеш, кой знае?
– Баща ми.
Стига с шегите.
Значи си дошъл тук умишлено?
Нямах такова намерение,
но реших да го намеря.
Кога разбра, че имаш друг баща?
– Когато бях на 10.
Приятелите ми казаха,
че не може да съм дете на татко.
Баща ми е рус и е бял.
Сигурно си бил шокиран.
Значи Ън Хи се е омъжила
за чужденец.
Мисля, че вие сте шокираните.
– Защо не го потърси по-рано?
Нямаше причина да го търся.
Мама е искала да бъда щастлив
и си имахме свой собствен живот.
Баща ми идваше в училище
всяка седмица,
и ако мама ми се скараше
и ме изгонеше навън,
готиният ми татко сядаше до мен
на стълбите.
А и бях зает да порасна.
Значи казваш, че бащата, който търсиш
не знае за твоето съществуване.
Да. Не се тревожете,
не съм си рязал вените,
нито пък съм се друсал
заради това.
Но пък пропуснах няколко
дни от училище.
Защо го търсиш сега?
Един ден, докато си миех лицето,
забелязах колко съм красив.
Затова реших да го открия.
На кого ли приличам,
че съм толкова красив?
– Защо не кажеш, че съм аз?
И Джонг, сядай!
Какво каза майка ти?
Не си ли я питал кой е баща ти?
Ако я бях питал, всичко това
нямаше да е нужно.
През кой месец си роден?
Дай си паспорта.
Колин Блек. САЩ.
20 септември 1994 г.
Роден си през 94-та?
– Така ли?
Нали каза,
че си роден през 1995?
И все пак,
мисля, че аз съм баща ти.
Гладна съм.
Късно ли ще се прибере?
Продължавате да се правите,
че с Ън Хи имате много общо,
но в колежа
аз бях най-красивият.
Така е. Само Ън Хи знае кого
е харесвала, когато бяхме в колежа.
Напоследък само аз
се срещах с нея.
Значи аз съм бащата!
Колко наскоро?
Всъщност, в деня,
в който жена ми
ни хвана в “Рич”, бях с нея.
– Да!
Тя не можеше
да се свърже с него.
Помоли ме да й се обадя,
ако той дойде да ни търси.
Но ми каза да не споменавам
пред никого.
Мама е била тук?
– Ей, глупак! И ни казваш чак сега?
Нищо няма да се промени.
Имаш ли някакви доказателства
за това, което каза преди малко?
Съжалявам, но…
Може ли да ни оставите насаме?
Обади се на майка си.
Наистина ли ти си…
мой баща?
Обади й се.
Чуваш ли нещо?
Оставете го сам днес.
Наистина ли си ти?
– Сигурен ли си?
Къде отиваш?
– Оставете ме и мен.
Со И Су
Можеше да се обади,
ако няма да идва.
Кара хората да чакат напразно.
Аз съм.
Ким До Джин.
До Джин още ли
не си вдига телефона?
Нека го оставим на мира.
Всъщност, много пъти
съм си представял тази ситуация.
Но когато каза, че един от нас
е бащата, останах без думи.
Ако не беше останал без думи,
какво щеше да кажеш?
“Аз съм баща ти.”
Още не е късно. Това,
че До Джин е признал, нищо не значи.
Странен си.
Защо изключваш Юн?
Да изглежда като
света вода ненапита?
Направо си е престъпник.
– Кой е виновен за това?
Вече ме порицаха. Достатъчно е
само веднъж да ти се скарат.
Ти си адвокат и не знаеш
за двойното отрицание.
Нищо чудно, че Ън Хи
не те харесваше особено.
Ън Хи и теб не харесваше много.
Моля? Знаеш ли колко много
сме си говорили с нея?
Млъкни и ни донеси нещо за пиене!
Да, г-н клиент.
Съдейки по настроението на До Джин,
май ще се окаже вярно.
Не би казал нещо такова,
само защото подозира.
Значи Ън Хи е отгледала
детето сама?
Той каза, че има баща.
Не мисля, че е израснал самотен.
Което е добре.
И тя пък! Как е могла да го роди
и да реши да го гледа сама?
Ако си на 20 и някоя ти каже:
“Бременна съм от теб,
мисля да запазя детето”,
ти какво щеше да направиш?
Щях да поема отговорност.
– Не съм сигурен.
Вече можем да кажем това,
защото сме на 41.
Шпионин №2
Не съм заета.
Зареждах телефона си. Казвай.
Сигурен ли си?
Телефонът на абоната е изключен.
След сигнала оставете съобщение.
Една жена вдигна телефона и каза,
че не можеш да ми отговориш.
Вчера с нея ли си бил на среща?
Чаках те, защото каза, че ще дойдеш,
но ти дори не се обади.
Всичко е наред, нали?
Когато чуеш това, обади ми се.
Притеснявам се.
Ме Ри
Защо аз?
Сигурно сте изненадани,
че ви се обадих.
Налагаше се.
Днес ви повиках,
за да ви предупредя
за предстоящо нещастие.
Ще се случи на някоя от нас,
включително и мен.
Ние четирите притежаваме
И Джонг Рок, Ким До Джин,
Им Те Сан и Че Юн.
Нещо станало ли е с тях?
Те Сан да не е фалирал?
– Щях да знам за това.
За жена ли става въпрос?
– За мъж.
Какво е това въведение?
Държиш ме под напрежение.
Считаш ме за жена на Юн?
Повиках те като малката сестра
на директор Юн.
Всички знаете за Ким Ън Хи.
Първата любов на четиримата.
Синът й се появи и…
някой от тях четиримата
е бащата.
– Баща?
Все още не знам кой
от всички тях е,
но след като сме
или техни приятелки, или жени,
със сигурност някоя от нас
ще бъде наранена.
Разбира се, не съм сигурна,
че ние ще можем
да бъдем с тях след това.
Някоя от вас да има идея
кой може да е бащата?
Трябва да разберем,
за да спят спокойно другите.
Не е на Те Сан.
– Откъде тази увереност?
Искаш ли да е на брат ти?
– По-добре той, отколкото Юн.
Нашите искат той да се ожени
и да им направи внучета.
Но заради някого това не стана.
Поне сега ще имат внуче.
Може би не знаеш, но тихите котки
се изкачват на най-високо.
Това е валидно за котките.
Но Юн е тигър.
И все пак, като гледам
външния вид на Колин,
той прилича най-много
на До Джин.
Видях го,
но въобще не си приличат.
Той е красив
и не прилича на До Джин.
Значи е на Рок.
Той беше най-загрижен за него.
Обаждаше му се да го пита
дали се чувства добре.
Никога не съм казала, че е той!
Ако е някой от тях,
шансът за всеки е 25%.
Значи подозренията ни
се свеждат на 25%.
В момента само аз съм убедена,
че това е моят съпруг.
Ако е вярно,
би ли го разбрала?
Няма жена,
която да разбира съпруга си.
Естествено, защото живее
заедно с него.
Ядът идва след това.
Знаех си, че ще ни изненада.
Той е млад, но невероятно груб.
Ако е син на Юн, тогава…
ще бъда тотално съсипана!
Аз съм още на 24.
Как ще го отгледам?
А как ще убедя и брат ми?
Вместо да се разделиш с Юн,
ти говориш за отглеждане.
Хубаво е да си млад,
понеже не знаеш какъв е животът.
Приключи ли?
– И все пак не е Те Сан.
Не мисля, че е той.
– Какво ти пука?
Не се ли разделихте?
Той дори се подстрига.
Какво ще правиш,
ако е син на До Джин?
Ако наистина е толкова груб,
със сигурност е като До Джин.
И Су, не се тревожи.
Той е на брат ми!
Телефонът на абоната е изключен.
Всичко е наред, нали?
Обади ми се, когато чуеш това.
Притеснявам се.
Поръчах храната.
Добре, ще ям.
Наспа ли се?
Аз да, но ти явно не си.
Какво работи баща ти?
Пилот е.
Той много ни обича.
Майка ти ще дойде днес.
Ще ти звънна,
след като се срещна с нея.
Наистина ли си мой баща?
Мина много време.
Толкова много,
че онзи млад човек
е станал мъж на средна възраст.
Станал си по-хубав от преди.
Харесвам мъже, които с годините
се разхубавяват.
Какво е станало?
– Колин ви е намерил всичките.
Знаеше ли, когато го видя
за пръв път?
Определено не.
– Наистина?
Не му казах кой от вас е бащата.
Дадох ви шанс да се престорите,
че не е никой от вас.
Не трябваше да казваш, че си ти.
– Попитах какво е станало.
Изчезваш изведнъж
и сама вземаш решения,
направи ме на глупак.
Не трябваше да разбирам за това.
Какво, по дяволите, е станало?
Реших да избягам,
защото се страхувах.
Отначало не мислех
да задържа бебето,
но след това реших да го оставя.
Ако бях с година
или две по-голяма,
не мисля, че щях да взема
това решение. Това се случи.
Не трябваше ли да разбера и аз?
Ако ти бях казала,
щеше ли да се съгласиш с мен?
Съжалявам, че всичко стана така.
Наистина съжалявам.
Тогава бях твърде млада.
Бяхме влюбени.
Сега, когато знаеш за това дете,
нищо не се променя.
Това означава,
че не очаквам нищо от теб.
Наистина е така.
Ще ти се обадя пак.
Остани тук, докато не ти кажа
да си тръгнеш с детето.
– Груба си.
Не си ме виждала от 4 месеца.
– Защо не вдигаше телефона?
Защо спря кредитните ми карти?
А ти нещо хубаво да си направил?
Каква ли е причината за един
бунтуващ се тийнейджър?
Мамо, наистина си ядосана.
– Разбира се.
Разбрах веднага,
щом го срещнах.
Още като го видях,
бях сигурен.
И… наистина излязох прав.
Преди изглеждаше по-добре.
Изглежда не е женен,
но си има приятелка.
– Просто казвам.
Каза, че ще се срещнете.
Видяхте ли се?
Не те интересува.
– Е как? Аз съм пряко замесен в това.
Аз съм замесената.
Ти си просто мой син.
Не знаеш ли колко
много обичам баща ти?
– Знаеш и се държиш така?
Ясно ли ти е, че това е
предателство към баща ти?
Доволен ли си?
– Да, но се притеснявам за теб.
Може ли да те попитам нещо?
– Какво?
Някога съжалявала ли си,
че си ме родила?
Да. Само веднъж.
– Днес.
Четирима мъже и една жена…
Това е тя! Ким Ън Хи!
Нещо става ли за крадене?
– Изкара ми акъла!
Няма да се бавя, изчакай ме.
Ще вечеряме заедно.
Пазя те от лунички.
И без това вече не си красива.
Срещна ли се с Ън Хи?
– Тя потвърди ли всичко?
– Значи е така?
Вярно е.
Имам трима зрители,
да потанцувам ли?
Добре ли си?
Ако се преструвам, че съм добре,
няма ли да съм добре?
Ако се нуждае от утеха или шеги,
насреща сме.
Не сега. Друг път.
След като се видя с И Су, тогава.
Във всеки случай жена ми,
Ме Ри, Се Ра и дори И Су…
са се срещнали.
Изглежда знаят всичко, но не и това,
че ти си бащата.
Сигурно е била много изненадана.
Всичко е наред.
Кажете им, че аз съм бащата,
за да няма недоразумения.
Колин твой син ли е?
Това засяга възрастните, не теб.
Засяга и теб,
значи и аз съм засегната.
Твой ли е или не?
И ако е мой син?
– Какво ще правя? Нищо чудно.
Затова очите му изглеждат тъжни.
Им Ме Ри, и без това
не се чувствам добре, така че…
Добре, разбирам,
няма за какво да се тревожиш!
ще го отгледам.
– Не се тревожи за нищо!
Образованието “Нунупи”…
Ще го възпитам добре.
Ти наистина ли?
Какво да правя с теб?
Стига игрички. Прибирай се
или ще звънна на Те Сан.
И да ме задържаш, ще си тръгна.
Храната ти тук не става.
Това е бизнес тайната ми!
Юн, не се тревожи за нищо!
Те Сан.
– Тръгвам.
“Не се притеснявай!
Аз ще го отгледам!”
Няма ли да ходиш при жена си?
– Сега отивам.
Ти си помисли добре.
– За кое?
Ме Ри. Млада, красива и богата.
Трудно за вярване,
но е образована,
харесва те и дори каза,
че ще отгледа сина ти.
Няма разлика с това да спечелиш
10 пъти от лотария.
Точно затова
не може да се случи.
Разбрахме, че Юн е бащата.
Ме Ри ще отгледа детето.
Защо те е наел мениджърът ти?
Наистина ли не си ти?
Казах, че не съм!
Наистина не съм аз, скъпа!
Тогава чие е детето?
Не е ли достатъчно да кажа,
че не съм аз?
Не мога да ти вярвам,
затова сме в това положение!
Ако не можеш да докажеш,
че не е твой син, тогава ме убеди!
Той е… красив.
Лицето му е малко
и има двойни клепачи.
Достатъчно, всичко е ясно.
Коя част?
– Чух, че е в хотела.
Ако беше твой син,
нямаше да го оставиш в хотела.
Щеше да го скриеш някъде,
далеч от мен.
Разбира се, че щях да го скрия…
Няма нищо.
Все пак си И Джонг Рок.
Ще вечерям. Ако искаш
можем да хапнем заедно.
Да вечеряме и да си легнем,
или да вечеряме и да си тръгна?
Да вечеряме и да си легнем.
– Супер!
Отивам да се преоблека.
Ако имаме дете,
дали ще порасне?
Скъпа, какво е това?
Чий е този ключ?
Да не е подарък за мен?
Върни го. Не е твое.
– Ако не е мое, на кого е?
Да не продаваш колата?
Ако ще правиш проблеми,
яж и си отивай.
Връщам го!
Не го е купила за друг мъж, нали?
Коя е, за бога…
Какво е това?
Какво е това?
Божествено червената…
Това не е ли колата на Се Ра?
Подстригал си се.
Горещо е.
– Отива ти.
Какво са ти казали,
че дойде така нагласена.
Дойдох с нагласата
да чуя груби думи.
Чух, че първата ти любов има дете.
Не се ли разделихме?
– Кой е бащата?
Това не те засяга.
Не си губи времето.
Просто ми кажи,
преди да съм откачила!
Не можеш ли да откачиш,
само заради мен?
Въпреки че не знам нищо,
ако имаше големи неприятности,
бих останала до теб.
– Да не мислиш, че между нас
имаше само любов?
Имаше и приятелство,
вярност или нещо такова.
Честно казано,
знаех, че ако ти се обадя
заради това, може и да дойдеш…
И така ще видя лицето ти.
Това си помислих.
Ти наистина си страхливка.
Не искаш да се оженим,
но искаш да ме виждаш.
Знам, че съм страхлива,
но ми липсваш.
Не помисли ли,
когато ме напусна?
Всичко приключи изведнъж.
Трудно ми е. Моля те…
Нека раздялата ни стане бавно.
Не разбирам мъжете, които
са останали приятели с жените,
с които са се разделили.
Нека приключим всичко.
Тази е.
Красива е, нали?
Толкова, че дори мъжът ми
да се влюби в нея.
Мъжете са много елементарни.
Стига жената да е красива
и казват “обичам те”.
До Джин още ли
не ти се е обадил?
Научих нещо от живота.
Човек не може да предскаже щастието,
но може да предчувства нещастието.
Лошото предчувствие
никога не е грешно.
До Джин ли е?
Може ли да се видим за малко.
Ще дойда близо до вас.
Не, аз ще дойда,
защото чакането е като ад.
Къде да дойда?
Доста си отслабнал,
откакто те видях последно.
Не се ли храниш?
Защо не ми се обади?
Захвърлих гордостта си
и ти се обадих.
– Всичко е наред. Знам, че си зает.
Не е заради това.
А за нещо,
което ще ти кажа сега.
Молбата ми да живеем заедно
си я връщам обратно.
Обещанието, което ти дадох,
че ще бъдем щастливи…
Връщам си думите назад.
Обещанието, което ти дадох,
че никога няма да те оставя,
преди ти да си ме напуснала…
Не мога да спазя и него.
Аз съм един нещастник.
Ако е възможно,
забрави за мен.
Ким До Джин…
Твой син ли е?
Проблемът не беше, че нямах смелостта
да обичам само една жена.
Просто не бях подготвен
за живота
и за това да накарам
някого да плаче.
Да наранявам другите…
Това дете ме наказва за всичко.
Наистина ли е твой син?
Наистина? Сигурен си?
В момента не мога да мисля логично.
Това е резултат от действията ми.
независимо от всичко,
просто забрави за мен.
И тогава какво?
Ще срещна ли добър мъж?
Надявам се…
наистина да си намериш.
– Това ли е всичко?
Нищо друго ли няма да кажеш?
Внимавай по пътя за вкъщи.
Тогава си тръгвам.
Говори охраната.
Една плачеща жена слиза надолу.
Не й давайте да шофира.
Разрешете ми!
Мениджърът не иска да карате.
Дайте ми ключа, г-не.
Моля ви!
Не мисля, че може да шофирате.
– Моля ви, дайте ми го!
Благодаря. Свободен си.
– Да.
Хвани си такси.
Ще ти извикам.
Дай ми го.
– Не можеш да шофираш!
Веднага ми го дай!
– Хвани такси.
Дай ми го.
– Тогава аз ще те закарам.
Не, благодаря! Защо го правиш?
– Ще се нараниш!
Какво те интересува
дали ще се нараня или не?!
Изслушай ме.
А аз си помислих, че съм щастлива.
Очакваше се да стане така.
Трябва ли да знам още нещо?
Трябва ли да знам
нещо още за миналото ти?
Той ли е единственият ти син.
Имаш ли друго дете,
нещастник такъв?
Какво да правя?
Какво да правя?
Какво да направя…
Здрасти, Сонг Дже.
Как я караш?
Още не съм завършил преписа.
Справи се добре.
Просто ми я върни.
Защо правиш това?
Друго ли ще трябва да свърша?
Не. Това си е моя задача
от сега нататък.
Какво съм направил пък сега?
Нищо. Просто мисля,
че моят Сонг Дже
направо сияе,
когато решава задачи.
И все пак не може да решава задачи
в час по етика.
Ким Донг Хьок! Кой е той?
Госпожо, бият Донг Хьок.
– Бързо!
Чух, че си ударил сина ми
и си го накарал да преписва.
Да не си полудял?
И да ме гледаш така,
какво ще направиш?
Какво си мислите, че правите?
Аз съм класната му.
Какво правите в класната стая?
Вие ли сте класната
на това копеле?
Радвам се, че дойдохте. Как ги учите,
че има насилие в училище?
Как смеете да позволявате
някой да удря Сонг Дже?
Нека поговорим отвън.
Учениците гледат.
Точно затова го правя.
За да видят и те!
Така ще спре да мачка другите.
– Достатъчно!
Вие упражнявате насилие в момента.
Майко, успокойте се.
Можете да говорите с мен.
Мамо! Какъв срам!
Излизай бързо!
Ти! Не съм свършила!
Това се отнася и за вас!
Добре ли си?
Какъв час имате след това?
Приготвяйте се.
Да поговорим за минута.
Ким Донг Хьок, къде отиваш?
Върви ли пиенето без мезе?
Мислех, че това си е
само мое скривалище.
Явно не е.
Добре ли си?
Днес една майка
удари един ученик заради друг.
Ким До Джин ме заряза,
без да ми даде време да помисля
или да си кажа мнението.
Просто така…
Какво толкова е направил?
Мисля, че и аз бих постъпил така
на негово място.
Ако ти дам време да си помислиш,
все едно те моля
да останеш до мен.
Сигурно си е помислил,
че ще е безсрамно.
Ако ми беше дал повече време,
щях да го разбера.
Или щяхте да се отдалечите повече.
Как може да достигнеш
до хоум базата,
без да минеш през 1-ва,
2-ра и 3-та база?
Трябваше да ми даде
поне толкова време.
Откъде знаеш
дали ще си в безопасност,
или ще си аут,
когато стигнеш хоум базата?
Изборът, който До Джин направи,
е вероятно,
за да те защити, И Су.
Като започнем с това.
С детинското му държание
на 22 годишен.
Трябва да се връщам,
защото Рок ме чака.
Всъщност се отбих, защото помислих,
че ще си тук.
Исках да си поговорим.
Преди съм харесвала
много готин човек.
Беше чест за мен.
Защо ми се обади?
– А на Се Ра ли да се обадя?
– Колата й е на моя паркинг,
а ключовете за колата й са в жена ми.
– Моля?
Не загряваш ли? Това е отплата!
– Отплата?
Може да е искала
да скрие от теб.
Колко? И защо се нуждае
от толкова много пари?
Питай нея.
Не съм я питала за детайли.
Явно е теглила заеми
от много банки.
Мисля, че това ти е известно.
Коя жена продължава да става
толкова скъпа?
Знаеш, че с тази гордост
сигурно й е било трудно
да дойде при мен.
Затова взех колата й.
Да стои като гаранция.
Защо просто не се преструваш,
че не знаеш?
Става въпрос за гордостта й.
И аз трябва да защитя своята.
Ще ти върна парите.
Къде те боли главата?
Не е настинка.
Да не е умора?
Заради възможността детето
да е на До Джин ли си така?
По-добре да беше на Те Сан.
Така нямаше да ме привлича.
Прекалено много го харесвам.
Няма да имаш този късмет.
Той е син на Ким До Джин.
Наистина ли?
Защо продължаваш да ядеш с мен?
Опитвам се да се сближа с теб.
Няма нужда.
– Няма нужда, но в момента
мисля само за две неща.
Затова, че имам син
и че изгубих някого.
Заради мен?
Заради себе си.
Дай ми кичур от косата си.
Не ме ли харесваш?
– А ти харесваш ли ме?
Какво искаш да направя?
Тест за бащинство!
Откъде го взе това?
– Помолих го и той ми даде.
До Джин ли?
– Да.
Не предположи ли,
че вече е направен?
От кого?
– От мен.
Аз съм адвокатът на компанията
на баща ти.
Най-добре е
да си сигурен за всичко.
Тест за бащинство
Вероятност: 99.9%
Мисля, че трябва да дойдеш
в офиса ми.
Заедно с Ън Хи.
Г-це Со! Вътре ли си?
Г-це Со!
И Су!
Защо си изключила телефона си?
Училището ни е в новините!
Майката на Сонг Дже заплашва
да съди Донг Хьок.
Затова ти казах
да го изключиш временно.
Дори е намерила адвокат.
Какво ще правиш?
Съжалявам, адвокат Че
в офиса ли е?
Ако е зает, ще почакам.
Само минута. Ще попитам.
Виждам, че не си се сдобил
само със син.
Нека ти я представя.
Бившата ми приятелка, Ким Ън Хи.
А това е Со И Су.

Categories: Movie | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

House M.D. 2004 Spanish en Español

movie image

Descarga subtítulos de House M.D. 2004 Spanish en Español

House M.D.: :  -- US Home Video Trailer from Universal Studios Home Video House M.D.: :  -- US Home Video Trailer from Universal Studios Home Video House M.D.: :  -- US Home Video Trailer from Universal Studios Home Video House M.D.: :  -- TV Trailer Trailer from Universal Studios Home Video House M.D.: :  -- An antisocial maverick doctor who specializes in diagnostic medicine does whatever it takes to solve puzzling cases that come his way using his crack team of doctors and his wits.


Entonces, ¿quieres que explique
cómo acabas de perder?
¿O te quedarás mirando al
tablero todos tus… tres minutos…
…aferrándote a tus esperanzas?
Vamos. Se llama “Ajedrez rápido”.
Buen juego.
Dije: “buen juego”.
¿Qué estás haciendo?
¡Deja eso, hijo! ¡Deja eso!
Aléjense de él.
Llamen al 911.
¡Pidan una ambulancia!
¡Díganles que sean dos!
¡Mi cabeza va a explotar!
– ¿Aún te duele la cabeza?
– ¿Eres idiota?
Me tomo mi adolorida cabeza,
¿y me pregunta si duele?
¿Qué eres?
¿Alguna clase de estudiante de medicina?
Luces como si aún te hicieran
fiestas de cumpleaños temáticas.
Lo siento.
¿Problemas para concentrarte
últimamente en los estudios?
¿Además de soñar con lamerle
los senos de mi profesora de francés?
No, la estoy pasando genial.
La ira y el dolor pueden
ser causados por un parásito.
– ¿Come mucho sushi?
– No.
Él era vegetariano
hasta hace un par de meses.
¿Hubo cambios de conducta
desde el cambio de dieta?
Ha sido así desde que es un adolescente.
No importa cuánto le grite o
castigue, de todos modos dirá–
Sí, derramemos todos una lágrima
por la pobre madre del pequeño Nate.
¿Tienes más preguntas estúpidas?
Odio a este chico.
Me agrada este chico.
No lo ha conocido.
Sé que tú lo odias.
¿Qué más necesito saber?
El chico no es un estereotipo.
Cualquiera puede pelearse
después de perder.
Se necesita verdadera creatividad
para darle una paliza a alguien…
– …que acabas de derrotar.
– El dolor no se limita a su cabeza.
El resto son chichones y moretones
a causa de las 17 peleas…
– …en las que participó este semestre.
– ¿Concusión?
La resonancia salió bien.
No hay tumores en el lóbulo frontal.
Y la toxicología no encontró rastros
de cocaína ni de anfetaminas.
Nate se puso extremadamente
violento con el otro chico. Podría ser–
Estoy teniendo uno de esos momentos.
Ésta podría ser la última
vez que Foreman…
…erróneamente sugiera un
tumor de la glándula adrenal.
El que podría crear un
exceso de adrenalina.
Causa el dolor de cabeza y la ira.
Pero no el trastorno de personalidad.
No hay trastorno de personalidad.
Es un adolescente.
Ser un adolescente justifica el
ocasional comentario inapropiado.
¿Este chico dijo algo apropiado?
Tiene cefalea en racimos.
Posiblemente los haya tenido durante
años. La pregunta es: ¿qué los causa?
Si fuese sólo una cefalea en racimos,
tendría hinchazón alrededor de sus ojos.
Urgencias le dio
ibuprofeno para el dolor.
Inútil para este dolor. Pero pudo haber
dejado fuera de combate a la hinchazón.
La apuesta segura
es un problema vascular.
El tratamiento normal para cefalea
en racimos son esteroides…
…que también le fueron
dados en Urgencias.
Sigue dolorido. Lo que significa–
Se le dice “tratamiento normal”
porque a veces tienes que usar…
…tratamiento anormal.
Suminístrenle anticoagulantes…
…y denle a su cabezota
estimulación magnética transcranial.
No te atrevas…
a tocar esa mordaz genialidad.
50 billetes a quien dé un paso
al frente y trate a este bravucón.
No es culpa del chico, está enfermo.
Perfecto. Tú te encargas.
De ningún modo.
Es tu bravucón.
Yo lo haré. Pero tengo una entrevista
de trabajo después de mi turno.
Todo lo que venga después,
se encargan ustedes.
– ¿Necesitas recomendación de un colega?
– Gracias.
Con la de Cameron debería alcanzar.
¿Esto no va a convertirme
en algo como…
…un vegetal babeante
que moja sus pantalones, no?
Es seguro.
Los pulsos magnéticos
activan células nerviosas…
…que, con suerte, aplastarán el dolor.
¿Hay algo que puedan
hacer sobre el otro dolor?
¿Los de las peleas?
Sí, me refiero a mi cara,
mis hombros, mi estómago.
Digo, apenas puedo doblar mis dedos.
Ya estás bajo analgésicos.
No hay nada más que pueda hacer.
Claro que puedes, amigo.
Dile a tus “hermanos”
que dejen de pisotearme.
Haré correr la voz
de que eres un gran tipo.
Entonces, ¿la gente se
cuida de lo que dice enfrente tuyo?
– ¿Porque soy negro?
– No, porque eres homosexual.
Las cefaleas en racimos
pueden durar años…
…causar irritabilidad y hasta
hostilidad contra terceros.
¿Quiere decir que la enfermedad
está afectando su personalidad?
Si estos tratamientos
funcionan, podrían–
Gracias a Dios.
Debe pensar que soy horrible.
Mi hijo está aquí, tirado
en una cama de hospital y–
Creo haberla entendido.
Pensé que era una mala madre.
Y me odié a mí misma.
Por odiarlo a él.
¿Qué tienen para mí
en esta hermosa mañana?
Los anticoagulantes y la estimulación
magnética no surtieron efecto.
No es cefalea en racimos.
– ¿Acusas a los síntomas de mentirosos?
– Podría ser hemocromatosis.
No causaría trastornos de personalidad.
¿Qué tal hipotiroidismo?
No se pone agresivo y letárgico…
…se pone agresivo y más agresivo.
¿Qué tal ruptura de quiste dermoide?
Lo siento.
Eso me mareó.
Esperaba girar hacia la derecha.
Es el turno de derribar
la teoría de Foreman.
Lo mismo que dijo Cameron.
Vaya forma de abrir el pensamiento.
Pero no hay grasa en los ventrículos.
Es cefalea en racimos.
Los tratamientos normales no
funcionaron, al igual que los anormales.
Buen punto, Foreman.
Los tratamientos no siempre funcionan.
Los síntomas nunca mienten.
El único tratamiento aprobado que
queda para las cefaleas en racimos…
…es la cirugía cerebral…
…y ni siquiera es una garantía.
¡Ya basta, Foreman!
Si el tratamiento aprobado no sirve,
vamos con uno desaprobado.
¿Tienes algo en mente?
Porque evidentemente
no puedes decirlo.
Tuve una entrevista concertada de
trabajo en el New York Mercy ayer.
El hospital de las celebridades
de Manhattan.
Gran cosa, tus fans deben
estar vitoreando.
No sucedió porque presuntamente
llamé para cancelarla.
No recuerdo haber hecho esa llamada.
¿Crees que tengo problemas neurológicos?
– Sí.
– ¿Por qué te la pasas fastidiándome?
– No fui yo.
– Sí.
Fue uno de las otros bichos de culo
apretado para los que trabajo.
Tal vez fue Ashton Kutcher.
Si quieres que me quede, dime
que quieres que me quede.
– ¿Importaría?
– No, pero sería adulto.
Si el modo adulto no funciona,
¿para qué molestarse?
Fui totalmente profesional.
Di las dos semanas de preaviso,
seguí con los casos.
Programé las entrevistas
en mi propio tiempo.
No tienes derecho a arruinar mi futuro.
Siempre estarás quejoso en los
diagnósticos diferenciales, ¿no es así?
No fui yo.
Sólo saboteo a la gente
que considero valen la pena.
Tú… eres una malvada y astuta mujer.
Es muy excitante.
Chicas, pueden chusmear más tarde.
¿De qué estás hablando?
Llamaste al New York Mercy para
cancelar la entrevista de Foreman.
Cuando dije: “Chicas, pueden
chusmear más tarde”…
…te pedía que te vayas
de manera amable.
Bien, entiendo que no estás
bajo tus antidepresivos.
Estás evadiendo.
Sólo yo puedo hacer eso.
¿En realidad Foreman cree que hice eso?
No, sólo yo. Pero sé algo que él no.
No lo hice.
¿Por qué lo haría yo?
– ¿Quieres que se vaya?
– No.
¿Planeabas hacer algo?
Estoy esperando
la aprobación de la junta.
Pero si toma el empleo no habrá nada
más que hacer, tenías que detenerlo.
No fui yo.
¿Qué estás haciendo?
Buscando algo que me lo diga; movimiento
rápido de ojos, mojarse los labios.
Mándame a la enfermera Unger
cuando te la cruces de salida.
Casi lo olvido.
Debo darle a un chico de 16 años hongos
mágicos por una cefalea en racimos.
¿Estamos bien con eso?
Sí, no hay problemas.
Estaba siendo sarcástica.
No se vería de ese modo en
la trascripción de la corte.
Los hongos tienen psilocibina que
trabaja en las cefaleas en racimos.
Es eso, o cortar en su cerebro
y salir a la pesca.
Asumo que estás considerando que
podría ser una experiencia psicogénica.
Posiblemente sufra de paranoia aguda.
Bien, yo la tengo ahora.
Sí es mejor definitivamente que el
decano de medicina prescriba…
…en lugar de un doctor con
historial en el uso de drogas.
Se verá mejor en caso que el paciente se
ponga una capa y vuele desde el techo.
Bajas dosis, no más de diez
miligramos. Con ajuste controlado.
Y asegúrate de que la madre lo apruebe.
Hay fiesta, “Garth”.
Y no obstruyas a Foreman.
Eso está mal.
Nuevas investigaciones muestran que los
componentes de los hongos pueden–
Sí, cantidades de basura médica.
Entonces… ¿cuándo me lo dan?
Fui a la escuela, conozco los hongos.
Un amigo de un amigo se
disparó a si mismo en un pie.
¡No van a darme un arma, Enid!
Firma el permiso.
Estaremos monitoreándolo, pero hay
posibilidad de ataques cardíacos.
“E” mayúscula…
…”n” minúscula…
¿Y si los hongos no funcionan?
El próximo paso sería un
tipo de cirugía cerebral.
El dolor está empeorando.
¡Necesito los hongos ahora!
Nate, ¿cómo va el dolor?
¡Oye, es “Skippy”!
¡El canguro!
Tu cabeza, Nate, tenemos que
saber cómo está el dolor.
Lo que tengo aquí es…
lo opuesto al dolor.
Significa que sufres de cefaleas
en racimos. Es decir, afortunadamente–
Vaya… eres una bomba.
– Ella me está excitando.
– Contrólate.
Oye, oye, oye.
No puedes drogarme y
luego no cerrar el trato.
– Cállate.
– Tranquilízate, él no está bien.
Te arrepentirás de decir que no.
Mira esto.
Santo cielo.
– Aguarda.
– ¿Qué diablos haces?
Tiene testículos pequeños.
Sus otras características
sexuales son normales.
Si van a pedirme algún favor…
…evítense las discusiones sobre
los testículos de otros hombres.
Deténganse en frases del tipo… “Tenías
razón sobre las cefaleas en racimos”.
Pero no sobre lo que las causó..
Un problema vascular en una artería
principal no causa hipogonadismo.
De acuerdo, entonces
causa furia, jaquecas…
…trastornos de personalidad
e hipogonadismo.
¿Dónde está Foreman?
Está molesto conmigo.
– ¿Por qué?
– No hay razón.
Sí, eso tiene sentido.
Los genitales masculinos
están controlados…
…por el hipotálamo
y la glándula pituitaria.
No hablemos más de Foreman.
El chico fue golpeado en la escuela.
Un par de golpes en la cabeza
pudieron haber causado…
…las lesiones hipotalámicas.
¿Hablaremos de lo que pasa
con Foreman cuando se vaya?
Si esto fuese una Compañía
cooperativa aérea escandinava, sí.
No es una lesión.
Su temperatura debería estar fuera
de la planilla, los síntomas no mienten.
¿Se irá en menos de una semana
y ni siquiera leíste un currículum?
No es necesario, nosotros
dos podemos manejarlo.
El craneofaringioma
encaja con los síntomas.
Haz una biopsia de la
pituitaria del mocoso.
Y pon en el historial que acerté
con la cefalea en racimo.
Es una intervención sencilla. Colocamos
un tubo endoscópico por la nariz–
¿Y cortar algo de mi cerebro? Olvídalo.
Si es un tumor, podría matarte.
Sólo denme más hongos, ¿de acuerdo?
Estaré bien.
¿Sólo necesitan mi consentimiento?
Sí, pero sería mucho más fácil si él–
Hagan lo que tengan que hacer.
No me toques ¿de acuerdo?
Tú puedes tocarme, pero no mi cerebro.
Nate, tienen que hacerlo.
Ya no lo soporto mas.
Dios, mamá. Ahórrame el rollo
melodramático, ¿está bien?
¡Relájate! Y vete a coger con alguien.
Voy a sedarlo.
Te ves decente, doctor Skippy.
¿Por qué no te la llevas a pasear?
¿Te duele?
Su ritmo cardiaco es normal,
también la respiración.
¿Qué está pasando?
¿Qué es lo que tiene?
Está ictérico.
El hígado está fallando.
Le hemos puesto sulfato
sódico de poliestireno.
Su hígado está alrededor del 20%
y se deteriora rápidamente.
Lo que significa que estará muerto antes
que Foreman devuelva su estacionamiento.
Entonces, ¿qué causa trastorno de
personalidad, dolor de cabeza…
…blá blá blá y falla hepática?
Una falla hepática puede provocar
hipogonadismo, dolor de cabeza.
Un estado mental alterado conduce al
trastorno de personalidad y a la ira.
Lo que hay que hacer es averiguar
qué causa la falla hepática.
Sí, también hay que averiguar
cómo los síntomas de ayer…
…pueden ser causados
por la falla hepática de hoy.
Si su hígado está fallando ahora,
no fue importante ayer.
Si no estaba operando a su
capacidad pudo haber causado–
No mires a nadie de esa forma.
– Estoy escuchando.
– Bueno, el escuchar no me ayuda.
De acuerdo. Vamos con el hígado y
la teoría de la máquina del tiempo.
Foreman, ¿qué causa los
problemas al hígado?
La enfermedad de Wilson.
No. Las ceruloplasminas son normales.
No hay crecimientos ni masas
palpables, así que no es cáncer.
Podría ser estrechamiento
de los conductos biliares.
Colangitis esclerosante primaria.
La mayoría de los fallos hepáticos
empiezan con lo que metemos al cuerpo.
Adolescente rabioso… alcohol.
No, negativo en los análisis de sangre.
No hay señal de drogas o de
envenenamiento en la toxicología.
Quizás el agua estaba contaminada.
Su madre también estaría enferma.
Sonaba a alguien con trasero grande.
Trataremos de salir de este lío sin tu
mirada inexpresiva para guiarnos.
Entonces, si no son las cosas malas que
ella le da, ¿serán las cosas buenas?
Fue criado como vegetariano.
Fue criado. Lo que significa
que ya ha crecido.
O que ya no es vegetariano.
Comenzó a comer carne
roja hace unos meses.
A menos que haya comprado
filetes de vaca loca…
…su cuerpo no tendría problemas
en metabolizarlos.
Podría ser si tuviera deficiencia
de ornitina carbamoiltransferasa…
El cuerpo no puede metabolizar el
nitrógeno, y se daña el hígado.
Hagan el test de la hamburguesa.
Es exactamente como suena.
Llénenlo de carne…
…y esperen a que se disparen
los niveles de amoníaco.
Doblaré tu sueldo.
Chase y Cameron se
amotinarían si se enteran.
Chase y Cameron no dirigirán
su propio grupo de diagnóstico.
Trabajarás en paralelo a House.
Será tu departamento.
Personal separado, casos distintos.
Autonomía completa.
Sólo he estado haciendo
esto por tres años.
Tres años con House.
No hay mejor entrenamiento.
¿Y cuándo vengan casos
que no pueda resolver?
Sabe donde tendré que ir.
O puedes dejar morir al paciente,
eso depende de ti.
¿Por qué?
Él es malvado.
Él no saboteó tu entrevista.
– ¿Cómo lo sabe?
– Porque yo lo hice.
No lo hice.
Me creíste. Significa que no
estás seguro de que House lo hiciera.
Bueno, alguien lo hizo.
Alguien de aquí lo hizo.
No puedo trabajar aquí.
Esto no es un procedimiento médico.
Esto es casi como hacerme tragar basura.
Necesitamos saber si tu hígado
procesa las proteínas.
Entonces tráiganme una
chuleta o un buen filete.
¿Y si le trajera algo desde la casa?
Tiene que ser preparado aquí, así
sabemos si no hay químicos extraños…
…o conservantes que puedan
alterar los resultados.
No comeré nada preparado
por un inmigrante…
…con red en la cabeza al que
le pagan 5 dólares la hora.
O empiezas a comer…
…o te ato a la cama y te introduzco
esto por la garganta…
…una por una.
No puedes enfadarte conmigo.
Estoy enfermo.
Se supone que tienes que
compadecerte de mi.
Enfermera, un juego completo de correas.
Sí, doctor.
…será más sencillo si
lo haces tú mismo.
Cancelaste la entrevista de Foreman.
– ¿Por qué habría–?
– Alguien lo hizo.
No fui yo ni fue House, debió haber
sido alguien que creía protegerlo.
Lo que significa que es alguien
al que le cae bien House.
Entonces fuiste tú o el extraño conserje
que usa los pantalones al revés.
Quiero que Foreman se vaya.
House debe darse cuenta que
necesita que alguien lo enfrente.
Cameron está enamorada de él,
Chase le teme, y yo lo consiento.
– House necesita límites.
– Yo se los doy.
Tú autorizas los hongos alucinógenos.
House es un niño de seis años que cree
que es mejor estar sin los padres.
Un buen dolor de estómago después
de cenar helado y ketchup le hará bien.
Estás mintiendo.
Un facilitador no conspira en contra,
un facilitador facilita.
Estás paranoica.
Tu hiciste esa llamada.
Y con esa llamada, básicamente
garantizaste que Foreman salga de aquí.
Pensé que sería divertido
trabajar en mi bote con él.
Y fue sin camiseta porque el cáncer
de piel es de puta madre.
Pues, ya sé que me quemé.
No me preocupo mucho por eso.
Son estas marcas blancas ¿vio?
Digo, ese bote tiene cualquier
cantidad de pintura de plomo…
…y hay químicos en cualquier parte.
¿Cuándo papi trabaja en su bote…
…tiene una neverita con botellas
oscuras de cuello largo?
¿Y papi gusta de recostarse en el bote
y dormir una siestita bajo el sol?
¡Qué, pero qué carajo!
Te daré esto por el…
…$1,41 en tu bolsillo.
Espere, ¿cómo puede saber…?
Un psíquico una vez me dijo
que yo era un psíquico.
Una de estas de 25 es canadiense…
Devuélveme mi jeringa.
La prueba con la hamburguesa no mostró
cambios en sus niveles de amoníaco.
El hígado esta convirtiendo
apropiadamente el amoníaco en urea.
No tiene deficiencia de OTC.
Bienvenido de nuevo.
Lo siento, no debí haber descargado
mis problemas con el paciente.
O conmigo.
Disculpa aceptada.
– Mátenlo de hambre.
– ¿Qué estamos buscando?
La esteatosis hepática
dañaría su hígado.
Déjenlo sin comer toda la noche, vean si
Si nos metemos con su niveles de
azúcar, detonamos otro ataque de ira.
No es problema.
Tú puedes con él.
¡Quiero algo de comer!
– Cariño, por favor no–
– ¿Qué pasa?
Sólo trataba de sacar una muestra
de orina pero se volvió loco.
¡Necesito comer!
No van a chuzarme con nada más.
Es por unas pocas horas.
Te vas a lastimar.
¡Los voy a lastimar!
Tan pronto tengamos una muestra
de orina te dejaremos en paz.
¿Quieren una muestra?
¡Aquí está su jodida muestra!
Nate, no…
Dios mío.
Nate, tienes que volver a acostarse.
Los análisis químicos y de orina
confirman que sangró por fallo renal.
Está con diálisis, lo estará
por el resto de su vida.
La que se acorta mientras hablamos.
Estamos mirando un menú chino y
tenemos síntomas de muchas columnas.
Nos lo van a cobrar caro.
La falla múltiple de órganos puede
ser una infección primaria de VIH.
Eso significaría que alguien
aceptó dormir con él.
Además su serología fue negativa.
Su nivel de ácido úrico está
ligeramente elevado.
El 10% de los hombres
en el país tienen–
¿Así que sólo pondremos atención
a las anomalías anormales?
Con tanta carne y sus riñones fundidos,
es obvio que su ácido úrico sea elevado.
Podría ser fibrosis hepática o MCADD.
El bravucón tiene un trastorno genético.
Saquen los patrones secuenciales,
vean si es de los que podemos tratar.
Puedo sacarle la sangre,
pero luego me tengo que ir.
¿Entrevista de trabajo?
¿Me vas a detener si lo es?
Tú haz lo de los enfermeros,
ellos harán lo de los doctores.
¿Es un examen de sangre
para poder casarse?
Planea secuestrarme para ir a
Massachussets o a Canadá–
¿Qué le acaba de dar?
¿Lo está tratando por algo?
¿Necesitaba un sedante?
Yo sí. Sólo lo hice para poder
tomar la muestra en paz.
Entró con eso listo, no le dio
siquiera una oportunidad.
La gente es como es.
Está enfermo.
Su rudeza no es su culpa.
Si tuviera tuberculosis,
tampoco sería su culpa…
…pero no lo dejaría que
tosiera sobre mí.
– Hola.
– Hola.
¿Adónde vas?
Al laboratorio. Probamos la sangre
de nuestro paciente para los genes–
Cuddy piensa que yo saboteé
la entrevista de Foreman.
Me va a despedir.
No lo creo.
Dijo que era poco profesional y–
No, me refiero a que
en verdad no lo creo.
Cuddy no te despediría por algo así.
Lo que significa que
te está mintiendo…
…o me estás mintiendo.
En verdad lo hubieras
creído hace 3 años.
Estabas buscando cuál era mi reacción.
Esperabas que me sintiera mal por ti.
Para que salvara tu pellejo.
¿Pero cómo crees que te salvaría?
Salvo que…
…¿creas que fui yo quien lo hizo?
Según la lógica de Cuddy, Foreman
es importante para House…
…me importa House, por tanto
haría lo que fuera por salvarlo.
Y tu lógica es que a mí me importa
House tanto como a ti, por tanto…
Yo no fui.
No me importa House.
No te creo.
Nadie lo hace.
House no es más que mi jefe.
Foreman no es más que un colega.
Estás mintiendo.
Todo el mundo lo hace.
Pero yo no fui.
No hay indicadores
de fibrosis hepática.
Y nada para MCADD.
La entrevista de Foreman
en Nueva York se arruinó.
Eso dicen.
Foreman pensó que fue House,
House pensó que fue Cuddy.
Cuddy pensó que fue Wilson,
Wilson pensó que fui yo.
¿Y tú piensas que fui yo?
¿Crees que yo saboteé a Foreman?
– Ni siquiera lo quiero por aquí.
– Lo sé.
¿Entonces por qué lo haría?
Creo que saboteaste a Foreman
sólo para sabotear a Foreman.
Entonces todos son sospechosos porque
todos quieren ayudar a House salvo yo.
¿Soy sospechoso porque soy un
idiota, fastidioso y vengativo?
¿De verdad piensas que
yo haría algo como eso?
– Fue alguien.
– No fui yo.
Negativo para la enfermedad
de Von Gierke.
Y es martes.
Lo sé.
Me gustas.
Lo sé.
Hasta el próximo martes.
Encontré algo.
Tiene una deficiencia parcial
de la enzima HPRT.
Significa que puede tener
el síndrome Kelley-Seegmiller
Pero es una deficiencia parcial.
Así que podría no ser Kelley-Seegmiller.
Sí. Esas son las dos
opciones. Es o no es.
Kelley-Seegmiller explica la
personalidad agresiva.
Si tuviera Kelley-Seegmiller, no sólo
sería agresivo, se automutilaría.
Mordiendo sus labios,
azotando su cabeza.
Adorable enfermedad.
Degenerativa, fatal, incurable.
Me pregunto si es por eso que
Cameron está del lado del “No es”.
Eso y el hecho de que
los síntomas no mienten.
La Kelley-Seegmiller incluye
automutilación en estado de estrés.
Está en cuidados intensivos con
un hígado defectuoso y sin riñones.
Sí, su vida es preciosa.
Su dieta vegetariana pudo haber
limitado las purinas en su sistema.
Disminuyendo el progreso
de la enfermedad.
– Entonces, acelerémosla.
– ¿Por qué?
Para que lo niños dejen de pelear.
Además, no estoy de humor como
para esperar una falla respiratoria.
Chase, busca algún modo
de perder a su madre un rato.
Voy a estresar a este chico hasta que
se arranque un dedo con los dientes.
¿Me trasladaron a geriatría?
¿Quién es usted?
Dr. McBastón.
El hombre que va a patear tu trasero
por todo este tablero de ajedrez.
– Sí, estoy muy débil para–
– Morderte a ti mismo, sí.
Necesitas algo de energía líquida.
Ahora, si estás de acuerdo, te
daré esta inyección de adrenalina.
No quiero jugar.
Aparte de ser indicativo
de falla en la pituitaria…
…y algunos trastornos genéticos…
…los testículos pequeños
también indican…
…que eres una gran gallina.
Por favor no me hagas hacer el sonido.
No va a obligarme a jugar.
No pensé que tendría que hacerlo.
Solo pensé que te lanzarías por la
oportunidad de humillar a alguien.
Edad antes que lisiado.
Soy el blanco.
¡Es… tá… encendido!
Apertura de ave.
Aproximación pasiva.
Señal de cobardía.
Defensa Siciliana. Señal de idiotez.
La arrogancia tiene que ganarse.
Dime que has hecho para ganarte la tuya.
Puedo caminar.
Yo no sangro por el pene.
¿Sabes?, hay una delgada línea
entre genio torturado…
…y chico torpe que no consigue
chicas porque es escalofriante.
¿Por qué hace esto?
Para estresarte.
Sí, pero ¿por qué?.
Te diría pero me parece más
estresante si no sabes por qué.
Sí, bueno… no me siento muy estresado.
¿Sabes que a nadie le agradas, verdad?
Sí, bueno, ¿usted le agrada a alguien?
Estás muriendo.
Tu movida.
¿Le importa tirar a su rey?
No puede ganar.
Puede tomar a mi reina.
Mi caballo a E7.
Su rey a H8.
Una torre se sacrificaría
para tomar al peón.
Bloqueo por el alfil.
Reina a H5. Jaque mate.
Guárdese lo que queda de su dignidad.
Tire a su rey.
Tiene una convulsión.
Cuatro miligramos
de lorazepam intravenoso.
Odio a este chico.
Me agrada este chico.
¿Obtuviste el trabajo?
Ellos me lo harán saber.
Kelley-Seegmiller no
causó la convulsión.
Entonces tenemos un síntoma
más, un diagnóstico menos.
Asumo que van a llamar por referencias.
¿Les diste mi nombre?
La amiloidosis puede
causar convulsiones…
…y el aumento de la proteína
puede causar fallas en órganos
No alteraría su personalidad.
¿Qué nombre diste?
Mi último jefe.
Eso no puede verse bien.
Odio a este chico.
¿Y si no lidiamos con una enfermedad?
¿Qué tal si son varias enfermedades?
Tiene que ser una.
Siempre es una.
Nada explica esta
constelación de síntomas.
Tenemos que estar pasando algo por alto.
Tal vez mintió sobre algún medicamento.
Tal vez oculta algo.
– ¿Por qué ocultaría algo?
– No sé, ¿porque es malvado?
¿Qué tal si lo es?
¿Qué tal si los síntomas mintieron?
Ahora todos vemos a un simple y
malvado idiota con amiloidosis.
No estás siendo objetivo.
La amiloidosis fue tu idea.
Tenías razón, no encaja
en los síntomas.
Sí, lo hace.
Lo tachaste sólo porque
quieres odiar a este chico.
Y no puedes odiarlo si es una víctima–
Quieres que sea una víctima porque
quieres creer que la gente es buena.
Y si no lo es, tiene que
ser un problema químico.
Excepto que no lo son, y no lo es.
Denle una dosis alta de
…hagan una biopsia para confirmar
y busquen un donante de médula.
¿Qué le va a pasar?
Unas sustancias llamadas proteínas
amiloides se depositan en los órganos…
…y éstos dejan de funcionar.
Es una enfermedad bastante
rara, y… puede ser fatal.
Entonces, ¿lo van a operar,
o algo así, para sacárselas?
Necesita un transplante de médula.
La Dra. Cameron está buscando
en el banco de donantes.
También le haremos la prueba a usted.
Cuando me dijeron por primera
vez que estaba enfermo…
Me puse… contenta.
Nate, voy a sacar un pequeño
trozo de nervio de tu tobillo.
Dime si sientes dolor.
Siento que me quemo.
¿No me pueden dormir,
como la última vez?
Quisiera poder hacerlo. Pero
tu cuerpo debe estar limpio.
Así estará listo para el
transplante de médula.
Dr. X…
…sé que trabajó mucho
para tratar de salvarme.
No hay problema.
No le iba a agradecer.
Le iba a decir que es verdaderamente
malo en esto.
Estamos haciendo lo mejor que podemos.
A eso me refiero.
Su punto más alto
es una porquería.
La biopsia del nervio es negativa.
No hay señales de amiloidosis.
Fue idea tuya.
No la descartes tan rápido.
Tiene fiebre. Si son dos enfermedades,
una tiene que ser una infección.
Tendríamos que darle antibióticos
y ver qué mejora y qué no.
¿Tiene problemas para respirar?
Sí, tiene mucosidad en el
pecho por una infección.
También podría ser
un depósito amiloide.
Que siga con los inmunosupresores y
haz una biopsia de los senos nasales.
Tienes dos posibilidades…
…discutir inútilmente conmigo y hacer
lo que te pedí, o hacer lo que te pedí.
No estás listo.
Había una tercera posibilidad.
No hacer lo que te pedí.
Me podrías haber desafiado, y darle
los antibióticos, pero no lo hiciste.
Porque todavía confías más
en mi criterio que en el tuyo.
Saboteó la entrevista de
trabajo de Foreman, ¿no?
Foreman ya me lo preguntó.
Yo no fui.
Todos están buscando
fantasmas por esto.
Es decir que, o no fue nadie, o alguien
quiere que todos busquen fantasmas.
¿Y quién podría ser esa persona?
¿Y por qué haría una cosa así?
Porque mientras Foreman
piense que fue usted…
…no va a servir para nada aquí.
¿Sabes? A veces me olvido
por qué te contraté.
Le hizo perder una buena
oportunidad y no ganó nada.
Le hice perder una mala oportunidad.
A New York Mercy vas para atender
forúnculos y quistes y tener jubilación.
Si quiere que se quede, dígaselo.
No quiero. Y de todas maneras
no serviría de nada.
Sí quiere.
Y serviría para hacerle sentir
que lo quiere aquí.
No necesita eso.
Bueno, entonces le haría sentir
que tal vez no es tan malvado.
Eso sí lo necesita.
Hable con Foreman.
Eliminamos un síntoma.
Pero nos olvidamos de agregar otro.
Hora de la revancha, Nate.
– ¿Ud. es…?
– Sí, soy yo.
¿Blancas o negras?
Váyase con su renguera.
No quiere jugar. Déjelo tranquilo.
Elige una, o te saco esto.
Y por lo que tú puedes saber,
esto es realmente importante.
Eso dolió, ¿no?
Lo cual es extraño, ya que realmente
estoy disfrutando esto.
Sostienes las piezas así porque
no puedes doblar el pulgar.
Porque tus huesos se formaron
de manera anormal.
Gracias a la toda porquería que
ha estado entrando entre ellos.
Lo cierto es que esto no
es importante en absoluto.
Los médicos que trabajan con ud. dijeron
que necesita inmunosupresores
Son unos idiotas.
No es amiloidosis.
Es el hierro.
Tiene hemocromatosis.
El cuerpo absorbe hierro
de los alimentos…
…pero no puede procesarlo
o eliminarlo.
Y el hierro ocioso es el
juguete del diablo.
Se deposita en los órganos
y en las articulaciones…
…y los va atacando mientras lo hace.
Es lo que causó todos los síntomas.
Incluyendo algo que no era un síntoma.
Los dolores de cuerpo
no fueron por la pelea.
¿Y sus problemas de personalidad?
Lo lamento.
El hierro es inocente de ese cargo.
Su hijo es un idiota.
Y sí, probablemente es su culpa.
Aunque, si hubieras evitado comer
carne, como te decía tu mamá…
…tendrías la mitad del hierro y
estarías dos veces menos casi muerto.
Este paciente está sangrando
por alguna razón.
¿Estará bien?
Necesitará diálisis.
Y tendrá que hacerse drenajes de sangre
cada tanto por el resto de su vida.
Pero le doy mis condolencias.
Será una vida larga e insoportable.
Y no hubiese comido tu alfil.
Hubiese movido mi reina a D6
y eliminado la amenaza.
Luego la torre a E8 y
atacaba el peón que cubre al rey.
Hubiese perdido en el cambio,
pero ganado el juego.
Lo sé.
Estaba alardeando.
Así que usted…
Pequeño idiota.
¿Estás aquí para observar,
o tienes algo que decir?
¿Todavía estás haciendo la segunda
biopsia para amiloidosis?
Sí, pero sigue sin verse nada.
Haz el análisis de nuevo.
Vuelve a chequear tus resultados.
Parece que estarás aquí toda la noche.
Errors /title
link rel=”stylesheet” type=”text/css” href=”/css/cake.generic.css” /script type=”text/javascript”
var e = document.getElementById(‘inv’ + id);
var l = document.getElementById(‘link’ + id ); = ‘none’; = ‘+’; = ‘block’; = ‘-’;
!–[if lt IE 7.]
script defer type=”text/javascript” src=”/pngfix.js”/script
script type=”text/javascript” src=”/js/wz_tooltip.js”/script
div id=”container”
div id=”header”
div class=’logo’
a style=’clear: both;’ href=’/'img border=0 src=’/img/smalltitle.png’ /a
/div class=’logo’
div id=”navigation”
lia href=’/'Inicio/a/li
lia href=’/series’Lista de series/a/li
lia href=’/usuarios/ver/138973′Mi perfil/a/li
/div id=’navigation’
div id=”loginbox”
div class=’whitelink’
a href=’/usuarios/ver/138973′adms86/a |
a href=’/usuarios/logout’Cerrar sesión/a
/div id=’loginbox’
div id=”searchbox”
table border=0 cellspacing=0 cellpadding=0
trtddiv class=”input text”input name=”keywords” type=”text” value=”" id=”keywords” //div/tdtd
/div id=’searchbox’
/div id=’header’
div id=”contentframe”
table class=”contentframetable” cellspacing=0 cellpadding=0
div id=”page-name”Errors/div
div id=”content”
h2Not Found/h2
p class=”error”
strongError: /strong
div style=’padding-top: 12px; padding-bottom: 6px;’
/div id=”content”
div id=”internalfooter”
a href=’/static/contactenos’Contáctanos/a |
a href=’/static/terms’Teacute;rminos y condiciones/a |
a href=’/'Inicio/abrbr
div style=’font-size: 11px;’Visita también:
div class=’counter’
/center /div id=”internalfooter”

Categories: Subtítulos en español | Tags: , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

Magnifica presenza 2012 Greek

movie image

Download subtitles of Magnifica presenza 2012 Greek

-Traduzione Sincronizzazione
Vaghelis Italianο Perfetto-
Μεγαλοπρεπής παρουσία
Η φίλη μου λέει πως ποτέ της δεν έχει δει
τόσους πολλούς ωραίους άντρες μαζί!
– Παρακαλώ, παρακαλώ, περάστε!
– Ευχαριστούμε!
Και το πιστεύεις!
Στο Σαντιάγκο μετά από 20 μέρες περπάτημα..
..τα καταφέρνουν μόνο εκείνοι που είναι σε φόρμα! Οι άψυχοι κι οι άσχημοι πεθαίνουν πρώτοι!
Ορίστε! Δείτε εδώ πόσους πολλούς χώρους έχει αυτό το σπίτι!
Και πόση γοητεία! Έτσι;
Εντάξει γοητεία, ναι..
Αλλά στο άλλο δωμάτιο δεν έχει παράθυρα!
Ναι, αλλά σ’ αυτό το χώρο εδώ,
έχει ένα φωτεινότατο μπαλκόνι! Ορίστε!
– Κοιτάξτε! Κοιτάξτε εδώ! – Ναι, φυσικά!
– Αυτό το σπίτι το κληρονόμησε η μητέρα μου..
..από την Κόμισσα Casanova!
Μια καταπληκτική κυρία!
Ξέρετε πως στον πόλεμο βοήθησε τόσους πολλούς δυστυχείς!
– Ήταν μια αληθινή αριστοκράτισσα!
– Μπορώ; – Παρακαλώ, δείτε ότι θέλετε!
Κι εσείς τι σχέτη έχετε με την αριστοκράτισσα;
Η μητέρα μου ήταν η συνοδός της!
Α! Η υπηρέτρια δηλαδή!
– Πολύ μεγάλη η κουζίνα!
– Μαρία, έλα να δεις!
Με συγχωρείτε!
– Αυτό το σπίτι είναι φριχτό!
– Μα τι λες; Είναι πανέμορφο!
Μα αστειεύεσαι τώρα; Είναι μια φρίκη!
– Λοιπόν, τι πιστεύετε;
– Συγχαρητήρια, διατηρείται πάρα πολύ καλά!
– Α, ναι; – Ναι!
– Η υπηρέτρια κληρονόμησε τα πάντα:
– Το σπίτι, τα έπιπλα αλλά και.. τα κοσμήματα!
– Κατάλαβα!
“Εκμετάλλευση διανοητικά ανάπηρου!” (ιατρική ορολογία)
– Τι πράγμα; – Τίποτα..
– Κυρία! Τι έχετε εδώ πέρα;
Α, όχι, όχι! Με συγχωρείτε, εδώ έχω στοιβάξει όλα τα άχρηστα πράγματα!
– Έχετε λίγη υπομονή παρακαλώ!
– Πιέτρο!
– Τι τρέχει; Τι συνέβει;
– Πιέτρο!!!
Μα τι συνέβη; Τι είναι;
Μα η κυρία είναι λίγο νευρική!
Μας κατατρομάξατε!
Τι θέλετε να έχει; Μια αποθήκη!!
Όμως μπορούμε να το θεωρήσουμε ως ακόμα ένα δωμάτιο!
Είναι τεράστιο!
Κι έπειτα έχει 1.40 ύψος!
– Μα είναι βολικό!
– Ναι, πολύ βολικό για τα “ξωτικά”!!
Μα τι δουλειά έχετε πάλι εσείς εδώ;
– Ήρθα απλά για να πάρω…
– Α, όχι!
Το συμβόλαιο μιλάει ξεκάθαρα! Δεν προβλέπεται
η επιστροφή της προκαταβολής!
– Μα κυρία, εμείς είμασταν πρώτοι!
– Θέλω απλά να πάρω τα πράγματα που άφησα εδώ!
Ε, καλά τότε…
Αν είναι έτσι, παρακαλώ..
Δεν μπορώ!
Καλώς.. Θα πάω εγώ τότε!
Με συγχωρείτε μια στιγμή!
Ακόμα μια τρελή!
Τι πράγμα;
Κρατήστε! Στο καλό!
Λοιπόν, που είχαμε μείνει;
Α, ναι! Ήθελα να σας πω..
..αν τυχόν είχατε να μου προπληρώσετε 4 μήνες για το ενοίκιο..
..θα μπορούσαμε να το κλείναμε αμέσως!
– Όχι!
– Ναι!
Λοιπόν, κρατήσου γιατί
έχω ένα φοβερό νέο: Το βρήκα!
Το βρήκα στην περιοχή “monteverde”,
είναι παλιό αλλά απίστευτο!!
Κι είναι μεγάλο, πανέμορφο!
Δεν ξέρω κι εγώ ακόμα πώς το βρήκα!
Να, αυτό ήταν που ήθελα να σου πω!
Απλά αυτό!
Μάσιμο, δεν σε βρίσκω ποτέ!
Εγώ κάνω δουλειές στο σπίτι,
είναι ένα μικρό κόσμημα!
Δεν βλέπω την ώρα για να στο δείξω!
Ειδοποίησέ με, εγώ θα είμαι εδώ!
Στο είπα πως βρήκα σπίτι;
Στο “monteverde”!
Είναι παλιό αλλά δεν χρειάζεται τίποτα
για να την φέρω όπως πρέπει!
Για παράδειγμα το μπάνιο,
ούτε που θα χρειαστεί να το ακουμπήσω..
..ίσως κανένα πλακάκι,
αλλά το αφήνω και για μετά!
Κι ύστερα είναι πολύ βολικό,
γιατί με το τραμ 8, φτάνω αμέσως…
Κάνω και λίγο με τα πόδια!
Είναι εξαιρετικό!
Έχει και μπαλκόνι!
Το μπαλκόνι είναι άνετο,
για να απλώνεις και τα ρούχα!
Εσείς έχετε μπαλκόνι;
– Ελάτε! Από ‘δω! Από ‘δω! Χωράω;
– Πέρνα, πέρνα!
Είναι πανέμορφο! Ακόμα δεν κατάλαβα πως το βρήκα!
Δεν θα μπορούσα ποτέ να έχω ένα τέτοιο σπίτι εγώ!!
Είχα τύχη!
Μπορείτε, έτσι;
Έλα από μένα, να καθίσουμε λίγο μαζί, να φάμε..
Να μιλήσουμε λίγο για μας, για το μέλλον μας!
Και στην τελική έχω ένα καινούργιο σπίτι και πρώτη φορά μπορούμε να έχουμε ένα σπίτι όλο δικό μας!
Ε, τι λες;
Όπως και να ‘χει, πες μου εσύ πότε θέλεις;
Ας το κάνουμε έτσι, αφού ξέρω
πόσο απασχολημένος είσαι!
Εε! Σε σένα μιλάω!
Ναι, ναι, σχεδόν!
Σχεδόν τελειώνω!
Και πως κι έτσι δεν έφερες και την κοπέλα σου
να πάρετε μαζί πρωινό;
– Την κοπέλα μου;
– Έλα, αφού σε είδαμε με εκείνη την κοπέλα…
Α, όχι!
Αυτή είναι η ξαδέλφη μου!
Α! Η ξαδέλφη σου!
– Ναι, είμαστε συνέχεια μαζί!
– Γειά σας κορίτσια, καλημέρα! – Γειά σου, Πάολο!
– Γειά!
– Επομένως είσαι στο σπίτι της Τζέα!
Ναι, ναι, η κυρία Τζέα, το σπίτι της..
την γνωρίζετε;
– Ε, πως; Και μένεις μόνος σου;
– Προς το παρόν, ναι!
– Και τι δουλειά κάνεις;
– Φτιάχνω κρουασάν, τις νύχτες!
Ε, τότε θα πρέπει να δοκιμάσεις τα δικά μας,
είναι πάρα πολύ καλά!
Όχι, όχι! Εγώ απλά τα φτιάχνω, δεν τα τρώω!
– Και στο σπίτι, όλα εντάξει;
– Ε, ναι..
– Γιατί, τρέχει μήπως κάτι;
– Όχι!
Μα γιατί φεύγεις από ‘δω;
Το σκέφτηκες καλά;
Κατά την γνώμη μου, δεν είσαι ακόμα έτοιμος!
Εσύ δεν ξέρεις τι πάει να πει να μαγειρεύεις μόνος να τρως μόνος, να κοιμάσαι μόνος!
Το έχεις σκεφτεί πως θα πρέπει να κοιμάσαι μόνος;
Μαρία! Ναι, το σκέφτηκα!
Το σκέφτομαι όλα τα βράδια..
..που δεν μπορώ να κοιμηθώ,
επειδή ροχαλίζεις σαν “καμήλα”!
Εγώ ανησυχώ πολύ για σένα!
Να ξέρω ότι είσαι μόνος σου, σ’ εκείνο το σπίτι!
Μα δεν θα είμαι μόνος μου!
Θα είναι κι ο Μάσιμο!
Αυτός ο Μάσιμο!
Εγώ δεν σας βλέπω πάντως μαζί!
Πραγματικά δεν σας έχω δει ποτέ μαζί!
– Πότε θα μου τον συστήσεις αυτόν τον Μάσιμο;
– Θα στον παρουσιάσω!
Έλα εδώ!
– Πόσο λυπάμαι που φεύγω από εδώ!
– Πάρα πολύ!
Να μην ανησυχείς!
– Μαρία!
– Τι;
– Πας εκεί επίτηδες!
– Μα που;
Μαρία, εγώ εδώ δεν καταφέρνω καλά-καλά
να είμαι γκέυ…
..φαντάσου να μπορώ να είμαι και ετερόφυλος!
Από το 1 εώς το 10!
– 7! Τέλεια! Κρίση του ζαχαροπλάστη!
– Με δεν είμαι ζαχαροπλάστης, δεν φτιάχνω κέικ! – Μα φτιάχνεις κρουασάν!
– Μα δεν είναι το ίδιο πράγμα!
– Είναι αλήθεια!
Κι έπειτα αν πραγματικά όλα πάνε καλά,
δεν θα ξανακάνω ούτε το ένα ούτε και το άλλο!
– Δηλαδή;
– Τώρα πάω για να κάνω ένα δοκιμαστικό!
– Τι δοκιμαστικό;
– Δοκιμαστικό για έναν ρόλο!
– Μα γιατί, είσαι ηθοποιός;
– Tο προσπαθώ!
– Μα γιατί, συγνώμη;
– Γιατί;
– Αφού ο ηθοποιός είναι το καλύτερο επάγγελμα του κόσμου! – Με τίποτα!
Εγώ έκανα την κομπάρσα, θυμάσαι ε;
Και ήταν πάρα πολύ βαρετό!
Κι ύστερα δεν πληρώνεσαι και ποτέ!
– Είναι καλά, αν είσαι διάσημος…
– Γι’ αυτό έχω έρθει στην Ρώμη!
– Α, ναι;
– Εντάξει, τότε καλή τύχη!
– Μα αλήθεια;
– Παρακαλώ, κυρία;
Πιέτρο Ποντεκεβέλο!
– Αν ο Πιέτρο Ποντεκεβέλο δεν έρθει αμέσως, περνάω στον επόμενο! – Εδώ είμαι!
– Ονομάζομαι Πιέτρο Ποντεκεβέλο!
– “Ποντεκεβέλο”;
– Ποντεκεβέλο, με “ε”!
– Θα σας συνιστούσα απλά “Πόντε”!
– Πιέτρο Πόντε, ακούγεται καλύτερα!
– Κόβουμε το “κεβέλο”, ε;
Α, σαν καλλιτεχνικό όνομα!
– Πιέτρο Πόντε!
– Πιέτρο Πόντε, ελάτε χαμογελάστε!
Ονομάζομαι Πιέτρο Πόντε!
Είμαι Υδροχόος, με ωροσκόπο Δίδυμο,
κι έρχομαι από την επαρχία της Κατάνια!
– Και τώρα σοβαρός, Πιέτρο Πόντε!
– Πάντα, πάντα ονειρευόμουν να γίνω ηθοποιός!
Πιέτρο Πόντε, δείξτε έκλπηκτος!
Aν και.. αν και ήταν πάντα κάτι
που το έκανα στα κρυφά!
Πιέτρο Πόντε, γελάστε!
Γιατί ο πατέρας μου δεν το ήθελε ποτέ!
Έλεγε πάντα πως:
”Αν ήθελα να κάνω αυτό το επάγγελμα…
– ..θα έπρεπε να περιμένω να πεθάνει πρώτα!”
– Μετά; – Και μετά πέθανε!
εμπειρίες επαγγελματικές!
Α..εμπειρίες επαγγελματικές! Έχω κάνει μικρές διαφημίσεις σε τοπικό επίπεδο..
“Ο Πιέτρο Πόντε φοβάται!”
Όπως, όπως για παράδειγμα το
“Κοσμηματοπωλείο Resilio” στην Κατάνια!
Δεν ξέρω αν την γνωρίζετε, είναι ένα κοσμηματοπωλείο πολύ διάσημο!
Τώρα είναι λυπημένος!
Μετά για την “έκθεση αυτοκινήτων Rizzo”…
…στην Ραγκούσα, όμως αυτό!
– Μου δίνετε λίγο δεξί προφίλ; Αριστερό!
– Και μετά ήρθα στην Ρώμη!
Εντάξει, ευχαριστώ! Ευχαριστώ!
– Πιέτρο Πόντε, τελειώσατε!” Ευχαριστώ!
– Τελείωσαμε κιόλας;
Εντάξει, ευχαριστώ!
– Μα είναι για απορρυπαντικό, έτσι;
– Για μαλακτικό!
Ο Πιέτρο Πόντε φοβάται!
Ο Πιέτρο Πόντε φοβάται πολύ!
Ο Πιέτρο Πόντε να δείξει έκπληκτος!
Ο Πιέτρο Πόντε να δείξει λίγο παραπάνω έκπληκτος!
Πιέτρο Πόντε!
Μα εσείς δεν δείχνετε έκπληκτος!
Τώρα χαμογελάστε, Πιέτρο Πόντε!
Χαμογελάστε περισσότερο!
Ο Πιέτρο Πόντε…
..δεν θα τα καταφέρει ποτέ!
Ο Πιέτρο Πόντε είναι κουρασμένος!
Πολύ κουρασμένος!
Μαμά, εσύ είσαι;
Δεν υπάρχει κανένα ίχνος διάρρηξης,
τα παράθυρα είναι όλα εντάξει…
..η πόρτα είναι κλειδωμένη,
ας τσεκάρουμε κι εδώ!
Μπες, άντε!
Μα τι κρύο που κάνει εδώ μέσα!
Δεν υπάρχει κανένας ούτε κι εδώ!
Όμως σταμάτα να λες πως τα ονειρεύτηκα όλα μόνος μου..
..κι ότι ίσως ήταν σκοτάδι!
– Είσαι ηλίθια πραγματικά!
– Συγνώμη! – Είσαι ηλίθια!
’κου! Τουλάχιστον πες μου πως έμοιαζαν…
..πως μιλάνε,
αν είναι βίαιοι, κουρελήδες, αν βρωμοκοπάνε!
– Πάω στοίχημα πως είναι εξωκοινοτικοί!
– Που θες να ξέρω τώρα!
– Ήταν εντελώς μακιγιαρισμένοι, ντυμένοι με…
– Α, είναι μακιγιαρισμένοι..;
Tρανς! Tότε είναι τρανς!
Περίεργο πάντως, γιατί αυτοί κερδίζουν αρκετά!
Δεν πιστεύω να ήπιες καμμιά μπύρα μήπως και…
Γιατί όποιος πιεί μια μπύρα,
μετά του μπαίνει ο κόσμος στο σπίτι;
Εσείς οι γκέι, βάζετε μέσα στο σπίτι σας τους πάντες, με πολύ λιγότερο από μια μπύρα!
Με γαργαλάς, Μαρία,
τι ωραίο!
Όχι.. κράτα μου το χέρι, κράτησέ το μου…
Μου αρέσει, με κάνει να νιώθω ασφαλής!
Πάλι καλά που είσαι κι εσύ εδώ!
Σφίξε με δυνατά!
Το χέρι σου είναι κρύο, Μαρία!
Κρύο χέρι, ζεστή καρδιά!
Πιέτρο, τι συμβαίνει;
Πιέτρο, με φώναζες;
Εσύ δεν είσαι καλά!
– Πάω, έχω αργήσει!
– Γειά!
’κου Πιέτρο, εγώ το σκέφτηκα όλη τη νύχτα!
Εσύ πρέπει να “πηδήξεις”!
Δεν ξέρω πως, δεν ξέρω με ποιόν…
..άντρα ή γυναίκα, δες το εσύ αυτό..
Αλλά πρέπει να πηδήξεις!
Καθίστε εκεί, μην το κουνήσετε!
– Μαρία! – Τι τρέχει;
– Μην το κουνήσετε!
Πιέτρο, τι τρέχει;
Τι τρέχει;
Α, φυσικά!
Τι χαζή που είμαι!
Μετά ποιός θα τους άκουγε τους δικηγόρους!!
Ω, Θεέ μου!
– Τα σκουλαρίκια μου! Πες μου πως δεν τα φορούσα! – Δεν τα φορούσες! – Πάλι καλά!
Ευτυχώς, επομένως δεν τα έχασα!
Λοιπόν, όλα εντάξει;
Καλη σου μέρα, Πιέτρο!
Περίμενε, έρχομαι κι εγώ μαζί!
Εσείς μου κάνατε συμβόλαιο για ένα σπίτι
που είναι ήδη κατειλημμένο!
Για ποιόν λόγο, σας φάνηκα μήπως κανένας βλάκας;
Εγώ σας εμπιστεύτηκα!
Μου φαινόσασταν καλός άνθρωπος!
Μα τι θα πρέπει να κάνει κάποιος σ’ αυτόν τον κόσμο; Να γίνεται καθάρμα με το ζόρι;
Κι όπως και να ‘χει εγώ έχω ένα υπογεγραμμένο συμβόλαιο!
Φωνάξτε τους, διώξτε τους, κάντε ότι νομίζετε,
όμως το πρόβλημα είναι δικό σας, λύστε το εσείς!
Ευχαριστώ πολύ, κυρία!
Ευχαριστώ πολύ!
”Ας πούμε για Πέμπτη βράδυ, στείλε μου διεύθυνση! Μάσιμο”
”Ας πούμε για Πέμπτη βράδυ, στείλε μου διεύθυνση! Μάσιμο”
”Ας πούμε για Πέμπτη βράδυ, στείλε μου διεύθυνση! Μάσιμο”
Την διεύθυνση!
Πέμπτη βράδυ!
Ας πούμε για Πέμπτη βράδυ!
Πέμπτη βράδυ!
Πέμπτη βράδυ!
Που είναι ο Γκαριμπάλντι;
(εθνικός ήρωας της ιταλικής επανάστασης)
Δεν ξέρω!
Δεν τον βρίσκω!
– Που είναι ο Γκαριμπάλντι;
– Δεν ξέρω! – Θα τον ψάξω εγώ τώρα!
Θα τον ψάξω εγώ!
Με συγχωρείτε, τον έχετε τον Γκαριμπάλντι;
Τον Γκαριμπάλντι, τον έχετε;
Μου λείπει ο Γκαριμπάλντι, εντάξει;
Είναι πολύ σπάνιος ο Γκαριμπάλντι!
– Δεν πρέπει να τα αγγίζετε αυτά τα πράγματα εδώ! – Είστε πολύ επιθετικός!
– Τρομάζετε τον μικρό!
– Εγώ τρομάζω τον μικρό;
Εσείς με τρομάζετε εμένα!
Μην τα αγγίζεις! Μην τα αγγίζεις!
Είναι δικά μου πράγματα!
Δεν πας στο σπίτι του άλλου
για να του πειράζεις τα πράγματά του…
– Μα δεν κάνω τίποτα! Απλά σας βοηθάω!
– Θα το κάνω εγώ, δεν χρειάζομαι καμία βοήθεια!
Αυτό πρέπει να κοιτάει προς το σαλόνι!
– Κατάλαβες;
– Ναι!
Θέλουν να έχουνε και δίκιο,
με όλα αυτά που πλήρωσα γι’ αυτό το σπίτι!
Γιουσούφ, μα τι κάνεις εκεί;
Αυτός είναι το μοναδικό άτομο που μπορεί να μας βοηθήσει, θέλεις να μας καταγγείλει;
Ο Ίβαν το έκανε, όχι εγώ!
– Ακούστε, εμείς πρέπει να μιλήσουμε, το ξέρετε;
– Πρέπει να μιλήσουμε; Για ποιό πράγμα;
Εσείς πρέπει να φύγετε από ‘δω και τέρμα!
Αυτό εδώ είναι το σπίτι μου!
Πρέπει να με αφήσετε στην ησυχία μου!
Τώρα θα σας δείξω εγώ!
Θα σας δείξω εγώ!
– Για πες τα μου όλα!
– Χρειάζομαι μια επιστολή έξωσης!
Μα τους είδες ξανά;
– Έχεις καταλάβει ποιοί είναι;
– Όχι, δεν έχω καταλάβει!
Δικηγόρε, πείτε μου!
– Κάνατε κάτι στα μαλλιά σας;
– Σας καλώ μετά!
– Στο συνηθισμένο μας μέρος για μεσημεριανό; – Να πιούμε καφέ; – Εντάξει για καφέ!
Όχι, επειδή…
..θα έρθει ο Μάσιμο για βραδυνό δείπνο..
Ω!! Θα έρθει ο Μάσιμο;
– Μα είσαι χαζή;
– Επιτέλους!
Μαριά, είναι ένας σκηνοθέτης επιτυχιών!
Δεν έχει πολύ χρόνο στην διάθεσή του!
Γι’ αυτό χρειάζομαι το σπίτι να είνα άδειο!
Φυσικά, το να δειπνείς με κόσμο που να σε καρφώνει μες το σκοτάδι, δεν είναι εύκολο!
Μαρία, μην το παίζεις έξυπνη,
μου χρωστάς και μια χάρη!
– Τι σου χρωστάω μια χάρη;
– Εγώ σου είπα να κόψεις τα μαλλιά σου!
Για θυμίσου!
Νομικό γραφείο “Leone και συνεργάτες”,
Έγγραφο αγωγής…
..για την αποδέσμευση ακινήτου κατελειμμένου,
δίχως τίτλο ιδιοκτησίας..
Εγώ ο υπογεγγραμμένος Πιέτρο Ποντεκεβάλο, ενοικιαστής του διαμερίσματος…
..ευρισκόμενο στην οδό Καβαλκάντι 37..
..προτίθεμαι να γνωστοποιήσω πως υπέγραψα ένα συμβόλαιο ενοικίασης…
..καταθέτοντας την ακόλουθη προκαταβολή ίση με 4 μηνιαία μισθώματα.
Και εκτός αυτού, είναι κι όλα τα υπόλοιπα έξοδα που έχω κάνει…
..για όλα τα καινούργια έπιπλα, την ταλαιπωρία που υπέστη για την μετακόμιση..
Όμως αυτό το σπίτι είναι δικό μου! Δικό μου!
Το λέει και το συμβόλαιο!
Που έπειτα, ανάμεσα στα άλλα…
..Πέμπτη βράδυ…
..θα έρθει για δείπνο ένα άτομο πολύ σημαντικό!
Γι’ αυτό θα χαιρόμουν αν εκείνη την ημερομηνία,
συνέβαινε κι η οριστική αναχώρησή σας!
Ήμουν ξεκάθαρος;
– Γειά!
– Γειά!
Να ‘μαστε! … λοιπόν;
– Έχω ετοιμάσει ένα μικρό απεριτίφ!
– Δεν έπρεπε να μπεις στον κόπο!
Μια γουλιά κρασί…
Έτσι για την πρόποση!
Εις υγείαν!
Λοιπόν, διόρθωσέ με αν κάνω λάθος…
..εμείς οι δύο ειδωθήκαμε 3 μέρες
και μετά περάσαμε μια νύχτα μαζί!
Ήταν πριν 3 χρόνια;
Που στην ουσία δεν ήταν ούτε μια νύχτα,
αλλά ήταν μια βραδιά!
Μια ώρα!
Μιά ώρα πριν 3 χρόνια…
..μου κόστισε 300.OOO sms,
4.OOO e-mails…
..μετά σημείωματα που μου έγραφες,
Θυμάσαι εκείνα τα τηλεφωνήματα,
γεμάτα αναστεναγμούς και κλάματα;
Και για να μην μιλήσουμε μετά και για τα λουλούδια!
Με γέμισες σαν το μνημείο του ’γνωστου Στρατιώτη!
’λλαξα αριθμό τηλεφώνου 2 φορές
και πάντα με έβρισκες!
Και τώρα ήρθες να μείνεις στην Ρώμη και λες πως ήμουν εγώ εκείνος που σου είπε να έρθεις εδώ!
Μου στήνεις καρτέρι κάτω από το σπίτι,
μου αφήνεις βιβλία με ποίηση στο αυτοκίνητο…
..και με καλείς για δείπνο σαν να μην τρέχει τίποτα! Μα τι θέλεις πια από ‘μένα, ρε γαμώτο;
Πες μου, τι θέλεις πια από ‘μένα, ρε γαμώτο;
Εσύ δεν σκέφτεσαι πως μπορώ να έχω μια προσωπική ζωή;
Δεν αναρωτιέσαι γιατί να μην απαντάω στα sms, στα e-mails, ή σ’ όλα όσα μου γράφεις;
Γι’ αυτό τώρα, ή θα σε αρχίσω στα χαστούκια
ή θα μου ζητήσεις συγνώμη!
Ζήτας συγνώμη, φτιάχνεις την βαλίτσα σου
κι επιστρέφεις απ’ όπου δίαολο ήρθες!
Και δεν εμφανίζεσαι ούτε τηλεφωνείς ποτέ πια ξανά!
Εσύ είσαι τρελός, είσαι άρρωστος!
Μην μου τα ξαναπρίξεις πια!
Ακούστε, με συγχωρείτε,
αλλά εσείς κάνετε λάθος στα πάντα!
Είστε τόσο φορτικός, επίμονος..
Δεν ξέρετε τον τρόπο! Δεν κάνουν έτσι!
– Φτάνει, Λέα! Μην ενοχλείς τον κύριο!
– Όχι, απλά ήθελα να του πω κάποια πράγματα…
Πάντως ήθελα να σας συγχαρώ και για το τραπέζι, το φαγητό, το κρασί..
– Είναι πραγματικά εξαιρετικά!
– Καλησπέρα!
– Α! Μάραθος! (χρησιμοποιείται ως “αδελφή” υποτιμητικά) – Γιουσούφ!
Με συγχωρείτε!
Ακούστε, καταλαβαίνω πως για εσάς η στιγμή είναι άσχημη, αλλά πρέπει να μιλήσουμε!
Ονομάζομαι Φιλίπο Απολόνιο!
Έλενα Μάσι, Λέα Μάρμι, Μπεατρίτσε Μάρμι!
Είναι ξαδέλφες!
– Στην πραγματικότητα οι γονείς μας είναι ξαδέλφια! – Εμείς δεν έχουμε σχεδόν καμιά σχέση!
– Και μετά είναι κι ο Γιουσούφ Αντέπ!
– Ο σύζυγός μου!
– Κι ο μικρός Ίβαν! Ίβαν!
– Το ξέρεις πως δεν είναι σωστό να τρως τώρα!
Aμπρότζο Νταρντίνι, πολύ ευτυχής!
Ορίστε, είμαστε όλοι μας…
Όχι! Λείπει ένας!
Να ‘τον! Λούκα Βερόλι!
Ωραία! Τώρα ο κύριος θα μας βοηθήσει να βγούμε έξω από εδώ! Σωστά;
– Δεν θα τα καταφέρουμε ποτέ!
– Έλενα!
Ποιό είναι το σχέδιο;
– Μιλήσατε με την κόμισσα Καζανόβα;
– Τότε σας έχει στείλει η Λίβια;
Η Λίβια Μοροζίνι!
Πείτε μου! Η Λίβια είναι ασφαλής;
Μιλήστε, μην φοβάστε!
Ακούστε, δεν πρέπει να φοβάστε!
Δεν θα αναφέρουμε ποτέ το όνομά σας!
– Ποτέ! Ποτέ!
– Είμαστε συνηθισμένοι σ’ αυτά τα πράγματα!
Κι έπειτα εσείς για μας, δεν υπάρχετε!
– Καληνύχτα!
– Καληνύχτα!
Με συγχωρείτε, δεν ήθελα να σας ξυπνήσω!
Σας κοιτούσα απλώς, ενώ κοιμόσασταν!
Πίστευα πως δεν θα το αντιλαμβανόσασταν!
Το ξέρετε πως όταν κοιμάστε έχετε ένα φως ιδιαίτερο;
Αν ήμουν ζωγράφος, θα σας έκανα ένα πορτραίτο…
..αλλά δυστυχώς, μονάχα γράφω!
“..Μείνε έτσι, μην ξυπνάς!”
“Όσο κοιμάσαι είσαι το μυστικό μου!”
“Όταν ξυπνήσεις θα είσαι πια αληθινός
..και όλων!”
Λοιπόν Πιέτρο, το επιβεβαιώνεις;
Το σπίτι είναι κατειλημμένο;
– Ναι, είναι κατειλημμένο!
– Μα τι κατειλημμένο;
Μα αυτά είναι παλιά σπίτια, είναι γερά,
όμως κάνουν θορύβους περίεργους!
Και στην τελική, εγώ εκεί μέσα δεν έχω δει ποτέ κανέναν!
Κυρία, αν ο πελάτης μου έχει την απόδειξη
πως το σπίτι είναι κατειλημμένο…
..θα πρέπει να έχετε υπόψη σας και την πιθανότητα απόσυρσης από το συμβόλαιο..
..επιστρέφοντας τα χρήματα της προκαταβολής!
– Τώρα μου φαίνεται υπερβολικό!
Όχι, όχι! Τότε δεν τα έχουμε καθόλου ξεκαθαρίσει!
Ξέρετε πως σε όλους τους προηγούμενους ενοικιαστές, εγώ την προκαταβολή δεν την επέστρεψα ποτέ!
Αυτοί ακούν θορύβους και φεύγουν από ‘κει,
δεν σέβονται το συμβόλαιο…
..και θα πρέπει εγώ να επιστρέψω την προκαταβολή; Μα ελάτε τώρα!
– Μπορώ να πω κάτι;
– Ε, μα ναι!
Κυρία, συνέβη πραγματικά μια μεγάλη παρεξήγηση!
Έχω ήδη μιλήσει με..
..με αυτούς!
..και μου είπαν πως θα φύγουν από ‘κει!
Εντάξει, τότε αν έχετε μιλήσει μαζί τους,
είμαστε εντάξει!
Συγνώμη, αλλά τι εννοείτε;
– Πως δεν έχετε πρόθεση πια να αφήσετε το σπίτι; – Μα εγώ είμαι τέλεια στο σπίτι σας!
– Α, ναι;
– Ναι!
Καλώς! Εσείς μου στέλνετε 1000 μηνύματα,
με κάνετε να επιστρέψω από το εξωτερικό..
..με κάνετε να έρθω μέχρι εδώ και δεν έχετε καν πρόθεση να αφήσετε το σπίτι!
Ε, μα τι τρόποι είναι αυτοί!
Σας προειδοποιώ, αν καθυστερήσετε την πληρωμή, ακόμα και για μισή μέρα…
..εγώ θα σας πετάξω έξω, συνεννοηθήκαμε;
– Μετά θα μου το εξηγήσεις αυτό!
– Μαρία, πως είμαι όταν κοιμάμαι;
Βρε άντε φεύγα από ‘δω!
Θέλεις να το κάνεις βόλτα;
– Με συγχωρείς, είναι δικό σου;
– Ναι!
– Απλά την τακτοποιούσα!
– Ευχαριστώ! – Εγώ μένω εδώ επάνω!
Ναι, το ξέρω!
Εγώ μένω κάτω, σε ακούω!
– Α! Που κάνω τις δουλειές!
– Μην ανησυχείς!
– Ονομάζομαι Πιέτρο, τέλος πάντων!
– Χάρηκα, Πάολο!
– Γειά, χάρηκα! Συγνώμη και πάλι!
– Όχι, όχι…
– Γειά!
– Γειά!
Τι κάνεις;
– Κολλάω τα χαρτάκια!
– Θέλεις να αλλάξουμε;
Σου δίνω αυτά τα κοχύλια,
αντί γι’ αυτά τα σοκολατάκια!
Τα πήρα από το φόρεμα της Λίβια,
αλλά μην πεις τίποτα στον Φιλίπο!
– Ποιά Λίβια; Την Μοροζίνι;
– Ναι!
Λοιπόν, θα ανταλλάξουμε;
– Όχι!
– ’σχετε!
– Τι “‘άσχετε”;
– ’κουσες καλά, είσαι ένας άσχετος!
Περίμενε! Που πας;
Κανόνισε το, ώστε να μην αισθάνομαι
την έλλειψη των βιολιών! Έλα!
Μα εσείς είστε ηθοποιοί!
Έλα, Μπεατρίτσε!
– Κι εγώ είμαι ηθοποιός!
-Ελπίζω τουλάχιστον να έχετε καλή φωνή…
..και να κινείστε κάπως περισσότερο αρμονικά!
Μην κοιτάς κάτω τα πόδια σου!
Είσαι αφηρημένη!
Έλα Αμπρότζο, έλα!!
– Και πως ονομάζεται ο θίασός σας
– Απολόνιο!
-Με συγχωρείτε, αλλά δεν μας γνωρίζετε;
– Όχι, ωστόσο…
Και η παράσταση, πως ονομάζεται;
– ”Απαγορευμένο όνειρο”!
– Χορεύουμε, τραγουδούμε και παίζουμε!
– Είναι ένα μιούζικαλ!
– Σταματήστε, σταματήστε!
Δεν είναι ένα μιούζικαλ, είναι κάτι παραπάνω..
τουλάχιστον έτσι ελπίζω!
– Ακούστε, μας αφήνετε ήσυχους σας παρακαλώ, δουλεύουμε! – Συγχωρέστε, αν ενόχλησα!
Ο Φιλίπο Απολόνιο
γεννήθηκε στην Ιταλία το 1905.
Ιδρύει τον θίασο Απολόνιο το 1939, πριν να χαθεί το 1943 κάτω από μυστηριώδεις συνθήκες.
Ο θίασος Απολόνιο πήρε το όνομα από τον αρχικωμικό Φιλίπο Απολόνιο…
Δραστηριοποιείται κατά τον 2ο παγκόσμιο κι επιχορηγείται από την φασιστική κυβέρνηση..
Φημισμένος για τις ελεύθερες και ιερόσυλες
προσαρμογές κλασσικών όπερων, με σαρκαστική αναφορά στο σύγχρονο..
Ο θίασος διαλύεται πιθανότατα το 1943.
Πιθανολογείται ο θάνατος των μελών της, των οποίων χάθηκαν εντελώς τα ίχνη.
Η Λίβια Μοροζίνι, ηθοποιός, καθιερώθηκε σύντομα ως πριμαντόνα..
Τολμούσε πολύ περισσότερο κι από τον θεό Όσιρις κι ήταν διάσημη για τα φορέματά της, τα μακιγιάζ..
..τα φτερά, τα τακούνια, τις πούλιες..
Αγαπημένη του Τύπου και του κοινού..
Όλοι ανέμεναν το ντεμπούτο της με τον θίασο Απολόνιο που όμως δεν συνέβη ποτέ..
Σε μια Ιταλία αναστατωμένη, χάνονται τα ίχνη της και ξαφνικά δεν γίνεται λόγος γι’ αυτήν..
Μερικές φωτογραφίες μεταπολεμικές φαίνονται να την βρίσκουν σε θέατρο του Μπουένος ’ιρες
όπου μετακινήθηκε με ψεύτικη ταυτότητα..
Είναι αργά, δεν πρέπει να ξυπνήσετε;
Ναι, έχετε δίκιο!
Ήμουν ξύπνιος!
Τις νύχτες, μού έρχονται ιδέες..
..άλλα το επόμενο πρωί είναι πάντα μια απογοήτευση!
Συναντιέσαι με κάποιον, αγαπιέσαι…
..μετά αφήνεσαι και ξαναβρίσκεσαι..
Εγώ συνήθως σταματώ εκεί που αφήνεσαι με τον άλλον!
Πριν όταν έσκυψα προς το μέρος σας,
ενώ κοιμόσασταν…
..φύσηξα στα μάτια σας για να σας ξυπνήσω!
Είσασταν τόσο όμορφος, τόσα κοντά μου!
Πρέπει να σηκωθείτε!
Είναι αργά!
Είναι αργά!
Εσύ έρχεσαι για δουλειά ακόμα και στα ρεπό σου;
Νιώθετε καλά;
Ήμουν και καλύτερα..
Χρειάζεστε κάτι,
κάποιο απολυμαντικό;
Ένα κονιάκ!
Δεν καταλαβαίνω γιατί να τα έχουν με μένα!
Γιατί να με χτυπήσουν;
Εντάξει το ήξερα πως τα λεοπαρδαλέ δεν είναι πια στην μόδα, αλλά όχι κι ως αυτού του σημείου…
Κι ύστερα 3 εναντίον ενός!
Τους άναντρους!
– Τους γνωρίζατε;
– Μονάχα έναν, αλλά μόνο από την μέση και κάτω..
Και μόνο δια της αφής!
Είναι τόσο σκοτεινό εκείνο το πάρκο, που “βλέπεις” μόνο με τα δάκτυλα! Σαν σεξ “braille”!
– Eσύ έχεις ποτέ πάει σ’ εκείνο το πάρκο;
– Ποιά είναι αυτή η δαιμονισμένη του σεξ;
– Με ακούς;
– Ναι! Λέγατε…
Είναι όπως όταν έχεις στα χέρια σου
μια ανώμαλη πέτρα…
..και αντίθετα ανακαλύπτεις πως είναι πολύτιμος λίθος!
Έχε μου εμπιστοσύνη!
Εγώ είμαι ειδική σ’ συτόν τον τομέα!
Με αυτό το μακιγιάζ, με αυτά τα φορέματα…
Τώρα φτάνει όμως, ε;
Με συγχωρείς, με πιάνει λογοδιάρροια,
αλλά κι εσύ είσαι λίγο αφηρημένος!
Όχι, όχι, δεν έλεγα για εσάς..
Με συγχωρείτε, δεν..
Εγώ άκουγα αυτά που λέγατε..
Ακριβώς πως είστε μανιώδης του σεξ και όλα αυτά!
Με κάνετε και μπερδεύομαι, το βλέπετε;
Όχι, με συγχωρείτε, συνεχίστε!
– Τώρα θα σου πω πως έγιναν τα πράγματα!
– Ναι, ναι παρακαλώ!
Ήταν ένας ασχημούλης, τίποτα το σπουδαίο!
Αλλά δεν υπήρχε και κανένας άλλος,
κι εμένα οι ασχημούληδες πάντα μου άρεσαν!
Νιώθουν πως χρωστάν κάτι
και γι’ αυτό “αποδίδουν” περισσότερο!
Έπειτα αυτός είχε κι ένα “πράγμα” τεράστιο!!
– Τι χυδαιότητα!
– Μα τι χυδαιότητα;
– Ε! Τώρα δεν μπορούμε να πούμε ούτε “πράμα”;
– Μα και φυσικά, απλά αυτός είναι που…
– Αυτός;
– Εγώ!
Α, και βέβαια!
– Τον βλέπετε κι εσείς;
– Ειλικρινά; Όχι!
Είναι φάντασμα.. αν και ο ίδιος πιστεύει
πως είναι ακόμα ζωντανός!
Τι λέτε;
– Μπορείτε να φύγετε από ‘δω, σας παρακαλώ;
– Όχι, θα μείνω!
Στο επανιδείν!
Στο επανιδείν!
Στο επανιδείν!
Ήταν μεγάλη χαρά!
Ευχαριστώ! Όχι εγώ θα μείνω!
– Όχι, δεν θα φύγει..
– Είστε τρελός για μένα!
– Με τίποτα!
– Με τίποτα!
Ναι, όλοι έτσι λένε!
Ποιόν ρόλο παίζετε;
Δεν καταλαβαίνω!
– Ποιόν ρόλο παίζει…;
– Εγώ;
Εγώ παίζω μονάχα τον εαυτό μου!
Τι πιο φυσικό από μια αληθή “φαντασία”;
’σχημη, γριά..
– Όμως έξυπνη! Μπράβο της!
– Τι είπε;
Είπε πως είστε έξυπνη…
..κι ότι πάντως είστε ένας τύπος…
– Ένας τύπος!
– Ναι, ως γυναίκα!
– Επομένως άσχημη και γριά!
– Όχι!
Πιέτρο, σου εφιστώ την προσοχή, ε;
Μα να προσέχω τι πράγμα;
Υπάρχει μήπως και κανείς άλλος σ’ αυτό το σπίτι που θα πρέπει να τον ξέρω;
Ε, τέλος πάντων.. θα υπήρχαν και κάποιοι ακόμα!
Λατρεύω αυτό σου το παιχνίδι!
Ο καθένας καταπολεμά την μοναξιά, όπως μπορεί!
Ξέρεις τι σκεφτόμουν, ενώ με τσάκιζαν στο ξύλο;
Σκεφτόμουν το πόσο υπέφερε η Μarlene Dietrich
εκείνη την φορά στο Σίδνευ…
Έπεσε πάνω στην σκηνή κι έμεινε κατά γης
Περίμενε 3.OOO άνθρωποι πρώτα να φύγουν,
για να ξανασηκωθεί όρθια!
Τι αξιοπρέπεια!
Τι στυλ!
Μα τι είναι αυτό ακριβώς που βλέπετε;
Τους καημένους…
Τους καημένους…
Σκέψου να μείνεις για πάντα παγιδευμένος
μέσα σ’ αυτό το σπίτι!
Κατάλαβαίνω, αλλά κι εγώ…
Επομένως, με πιστεύετε;
Θησαυρέ μου, μα με είδες;
Αφού πιστεύω ακόμα στον εαυτό μου,
πως γίνεται να μην πιστεύω στα φαντάσματα;
Λοιπόν, θα σας καλέσω για να μου πείτε και πως είστε!
”Πάντα υπολόγιζα στην ευγένεια των ξένων’!’
Blanche Du Bois.
Με συγχωρείτε!
Τι συνέβη στην Μarlene;
Πως είναι;
Κατάφερε να μετατρέψει σε σόου
ακόμα και το ατύχημα!
Γιατί μιλάτε χαμηλόφωνα;
Συνέβη κάτι;
Όχι, για να μην ενοχλούμε!
Ακούστε, θέλαμε να ξέρουμε αν η φίλη σας που γνωρίζει την Μarlene…
..αν γνωρίζει επίσης και την Λίβια Μοροζίνι;
Ποιά είναι αυτή η Λίβια Μοροζίνι;
Μα πως ποιά είναι;
Η μεγαλύτερη ηθοποιός του ιταλικού θεάτρου!
Η μεγαλύτερη τσούλα του ιταλικού θεάτρου!
Δεν σου επιτρέπεται να μιλάς έτσι για την Λίβια!
Σου έχει γίνει μια έμμονη ιδέα!
Αν ήταν μόνο αυτή;
Αυτή ήταν απλά η τελευταία, η νεότερη!
Δεν ξέρεις πόσο ανόητος είσαι και τι λάθος έκανες!
Το λάθος μου ήταν που σε κράτησα στον θίασο!
Τι πράγμα;
Πως τολμάς να μου λες εμένα κάτι τέτοιο;
Τώρα είναι ανώφελο να μιλάτε για τέτοια..
– Μην μπλέκεστε!
– Εγώ μπλέκομαι;
Συγνώμη αλλά εγώ κάνω μπάνιο κι αυτό είναι το σπίτι μου! Είμαι στην μπανιέρα μου!
Εσείς είστε αυτοί που πρέπει να φύγετε από ‘δω
αλλά κι από το σπίτι!
Εσείς δεν έχετε καταλάβει τίποτα!
Εμείς δεν μπορούμε να βγούμε από ‘δω πέρα!
Τι νομίζετε; Πως αν μπορούσαμε να βγούμε,
θα περιμέναμε ακόμα εδώ σ’ αυτήν την τρώγλη;
Αυτό δεν είναι μια τρώγλη!
Λοιπόν, φτάνει τώρα!
Εσείς πρέπει να καταλάβετε ένα πράγμα..
Για μας αυτό είναι ζήτημα ζωής και θανάτου!
Και πως το κάθε λεπτό για μας είναι κρίσιμο!
Ζωής και θανάτου!
Προσπαθήστε να καταλάβετε τί απέγινε η Λίβια!
..αν την πιάσαν, αν το ‘σκασε..
Τι απέγινε;
Στείλτε της το μήνυμα, πως εμείς είμαστε εδώ! Δε νομίζω να σας ζητάω πολλά, ε;
Αυτό είναι το συνθηματικό μας!
Μα ποιά φαντασία;
Αυτό είναι το πάρασύνθημα!
– 1,60! – Ευχαριστώ!
– Εγώ σας ευχαριστώ!
Αυτό είναι καταστροφή!
– Καταστροφή!
– Μαρία!
Κάτι θα σκεφτούμε, έλα!
Πλέον τώρα υπάρχουν κι ένα σωρό τρόποι…
Μπορούμε να δώσουμε σε ένα από τους δικηγόρους, για να εξετάσουν ένα δείγμα σάλιου…
Κι αν ο πατέρας δεν είναι αυτός,
τότε θα είναι ο άλλος!
Κι αν δεν είναι κι ο άλλος;
Tρεις είχες;
Που σημαίνει ότι θα τον αναγνωρίσουμε κατευθείαν από το γραφείο!
Κλάψε, κλάψε..
Να κάνουμε έτσι, ε;
Κλάψε να ξεσπάσεις!
Θα σταματήσεις να ξετυλίγεις τα πακέτα;
Πιέτρο, ηρέμησε!
Λοιπόν, αυτά είναι τα διπλά! Αυτό είναι το άλμπουμ που χρησιμοποιώ για τα διπλά..
– ..και το δίνω σε σας, να τα κολλήσετε..
– Ευχαριστούμε! – Να τα κολλήσετε καλά όμως!
Ας αρχίσουμε!
Τι βρήκατε;
– Αυτό το έχετε;
– Ναι, το έχω ήδη!
Είναι το 114!
Ωραία, διπλό!
– Ήρεμα! Ήρεμα! – Δεν θα τα τελειώσουμε ποτέ αυτά τα άλμπουμ! -Μοιάζουν με πίνακες!
– Τα στέμματα της Καρμπονερίας τα έχω εγώ!
– Να ‘τα!
– 45! – 171!
– Δείξτε μου τα πρόσωπά τους!
– 63; – Το 29 ποιός είναι;
– Μια στιγμή μόνο!
– Ο Κάρλο Αλμπέρτο! Μου λείπει!!
– Μπράβο σου!
Προσοχή! Με συγχωρείτε!
– Ο Νίνο Μπίξιο!
– Τον αναγνώρισα!
Ο Καβούρ! Μου μοιάζει, ε;
– Είναι αλήθεια!
– Είναι αλήθεια!
Αυτός είναι ο Γκαριμπάλντι!
Το νούμερο 1!
Στο κάνω δώρο! Πάρε!
– Το νούμερο 1!
– Το νούμερο 1;
– Είναι σπανιότατο! Είναι ο Γκαριμπάλντι!
– Αστειευόμουν!
Τι; Αστειευόσουν;
Δεν είναι ο Γκαριμπάλντι! Είναι ο Τζουζέπε Βέρντι! Εγώ είμαι το νούμερο 1!
– Γιουσούφ! Έλα!
– Μα είσαι χαζός;
Αφού είναι σπανιότατος ο Γκαριμπάλντι!
”Μα το μαλακτικό;” της λέω εγώ!
”Ποιό μαλακτικό;” μου λέει αυτή!
“Πιέτρο Πόντε, εδώ συνέβη μια τύχη που δεν έχει ποτέ ξανασυμβεί!”
“Το δοκιμαστικό σας, κατέληξε στο λάθος μέρος!”
Όντως, εγώ είχα δει πως συνέβαινε της τρελής εκεί πέρα! Κι αναρωτιόμουν:
”Πως θα μπορέσουν αυτοί εδώ να βρούνε κάτι, όταν τους χρειαστεί;”
Και πράγματι…
Tώρα λένε θα μου στείλουν τις ατάκες με την ημερομηνία και την ώρα για το δοκιμαστικό!
Κινηματογράφος, ε;
Το ψέμα μπορεί να είναι πολύ πειστικό!
Η αλήθεια…
Η αλήθεια είναι ακόμα παραπάνω…
Το ψέμα μπορεί να είναι..
μπορεί να είναι πολύ πειστικό!
Μπεατρίτσε, σε παρακαλώ…
..μην βασανίζεις τον εαυτό σου έτσι!
Πιστεύεις πως εγώ δεν είμαι θλιμμένος;
Ο γιός μας είναι σίγουρα ασφαλής!
– Δεν έχουμε νέα του λόγω του πολέμου!
– ’φησέ με!
Σε παρακαλώ, σταμάτα!
Εγώ δεν σύγχωρώ τον εαυτό μου!
Μπεατρίτσε, δεν πρέπει να βασανίζεσαι!
Σε παρακαλώ!
Κάναμε αυτό που ήταν σωστό!
Είναι σε καλά χέρια, μην ανησυχείς!
Είναι στην Κωνσταντινούπολη, είμαι σίγουρος!
Δεν ακούσατε αυτό που συνέβη στον σταθμό;
Στο θέατρο δεν μιλούσαν για τίποτα άλλο!
Όχι! Εγώ αισθάνομαι πως ο γιός σας είναι ασφαλής!
Πάρα πολύ καλοί αληθινά!
Είναι πραγματικά μια σκηνή πολύ συγκινητική!
Με συγκινούσε όλο και πιο πολύ!
Κι εγώ προετοιμάζομαι…
Έχω να κάνω ένα δοκιμαστικό!
Όχι κοιτάξτε, αυτό δεν είναι ένα δοκιμαστικό!
Αυτό δεν είναι μια κωμωδία!
Είναι ένα δράμα..
Είναι το δράμα της ζωής μας!
Εσείς ξέρετε αυτό που συνέβη στο Μιλάνο;
Ξέρετε αν βομβάρδισαν τον σταθμό;
Σας παρακαλώ, πείτε μου!
Μα πότε;
Χθες.. αυτές τις τελευταίες μέρες!
Εμείς πρέπει να μάθουμε αν τα τρένα
για τον Βορρά, για την Ελβετία..
..αν είναι εντάξει;
Γιατί δεν της το λέτε;
Γιατί δεν της λέτε την αλήθεια;
Το Μιλάνο βομβαρδίστηκε!
Τα θέατρα, οι σταθμοί, τα νοσοκομεία…
– Γιατί δεν της το λέτε;
– Όχι, όχι!
Όχι, στο Μιλάνο…
..όλα είναι καλά!
’κουσα και στο ραδιόφωνο που είπαν πως δεν υπάρχει πρόβλημα!
Τα τρένα κυκλοφορούν κανονικά..
..ακόμα και για τον Βορρά, την Ελβετία..
Είδες, Μπεατρίτσε;
Για το Νότο υπάρχουν λίγα προβλήματα..
..αλλά αυτό είναι φυσιολογικό!
Το ψέμα μπορεί να είναι πολύ πειστικό!
Ευτυχώς η αλήθεια…
Το ψέμα μπορεί να είναι πολύ πειστικό!
Ευτυχώς η αλήθεια είναι ακόμα παραπάνω…
Η αλήθεια είναι ακόμα παραπάνω…
.. είναι ακόμα παραπάνω…
Το ψέμα μπορεί να είναι πολύ πειστικό!
Ευτυχώς η αλήθεια είναι ακόμα παραπάνω…
Κάποιος με πίστεψε κι αυτό είναι που μετράει!
Όταν είσαι κλεισμένος εδώ μέσα..
..είναι δύσκολο να ξεχωρίσεις τι είναι αληθινό
και τι φανταστικό!
Αυτές είναι οι ατάκες μου…
Είναι το δοκιμαστικό μου!
Ωραία, πολύ καλά!
Τι τρέχει;
Είστε σίγουροι πως είναι καλό όλο αυτό εδώ το μακιγιάζ;
– Είναι πάρα πολύ καλό, γιατί;
– Μην κουνιέσαι!
Σαν να μην με αναγνώριζα!
Δεν μου μοιάζω με μένα!
Πρέπει να εξαφανιστείτε!
– Στην θέση σας τώρα υπάρχει ένας ηθοποιός!
– Επιτέλους!
– Αφού το λέτε εσείς!
– Πιέτρο!
– Το μακιγιάζ είναι η αρχή των πάντων!
– Ναι, δίνει βάθος στο βλέμμα!
Να θυμάστε πως τα χέρια δεν πρέπει ποτέ να τα κρατάτε έτσι σταυρωτά…
Αλλά ούτε και κρεμαστά κατά μήκος του κορμού!
Θα πρέπει να συμμετέχουν κι αυτά…
πρέπει να..
Αλλά όχι και πάρα πολύ,
χωρίς να υπερβάλλουν!
Μπεατρίτσε, συγνώμη με βοηθάς;
Για παράδειγμα, πρώτα οι γυναίκες ηθοποιοί έπαιρναν όλες αυτές τις στημένες πόζες!
Για δείξ’ του! Να, ορίστε! Όλες όμοιες, προσποιητές!
Μετά ξαφνικά συνέβη κάτι!
Κάτω τα χέρια!
Όρθιο το πρόσωπο,
χέρια εδώ πάνω..
… στο πρόσωπο!
Ορίστε, και να ‘την! Ήρθε αυτή!
– Ποιά;
– Τι ποιά; Η Γκρέτα!
Όχι, πάρε το χαμόγελο!
– Έτσι, δοκίμασε!
– Γκρέτα!
Παιδιά, δεν τα καταφέρνω!
Όμως συγνώμη, αλλά δεν είναι έτσι!
Ένας ηθοποιός πρέπει να ξέρει να κάνει τα πάντα!
Για παράδειγμα…
Τον ακούτε αυτόν τον ρυθμό;
Το χαμόγελο!
Είναι η “Conga”! (χορός Κούβας)
Καταλάβατε τώρα;
Στάσου με καλά όρθιο τον κορμό…
..λαιμός ευθύς, πηγούνι θεληματικό!
Κοιτάξτε τον συνομιλητής σας, αν γουρλώνει
τα μάτια του, τότε δεν σας ακούει καλά!
Ένταση πάρα πολύ χαμηλή!
Αν γνέφει με τις βλεφαρίδες ενώ εσείς μιλάτε,
τότε η ένταση είναι πάρα πολύ υψηλή!
Κρατάτε κλειστά τα χέρια όταν μιλάτε!
Να είστε λίγο περισσότερο άντρας!
Όταν βγαίνετε από εκείνο το δωμάτιο,
η φωνή σας πρέπει να έχει παραμείνει εκεί μέσα..
..στις τσέπες τους!
Και τώρα αφήστε στην άκρη, την μνήμη,
τις κινήσεις, τις χειρονομίες κι όλα τα άλλα!
Συγκεντρωθείτε μονάχα στο ρόλο!
Εσείς θέλετε να μάθετε να υποδύεστε ρόλο;
Τότε δοκιμάστε να παρευρεθείτε σε μια αυτοψία!
Πρέπει να εξετάστε εξονυχιστικά,
να παρατηρήστε, να κοιτάξτε με προσοχή..
..να βγάλετε έξω το μεδούλι!
Αυτό που είναι μέσα διηγείται αυτό που είναι έξω:
Το μυστικό!
Παιδιά, έχω στραβά την γραβάτα;
Κόκκινα αυτιά;
Όλα καλά!
Ακούστε, η καρδιά σας χτυπάει τόσο δυνατά που με σαστίζει!
Λοιπόν, εγώ πάω!
Λοιπόν, Πιέτρο, Πιέτρο, Πιέτρο…
Λοιπόν, έχεις διαβάσει τον ρόλο,
εγώ δεν έχω να σου πω κάτι άλλο..
– Ξεκίνα!
– Ξεκινάω;
Σήμερα ο εφιάλτης μου τελείωσε!
Συγνώμη, σε διακόπτω αμέσως
και μετά δεν ξαναμιλώ!
Προσπάθησε να το πεις σε μένα!
Αληθινό πρόσωπο που μιλάει σε αληθινό πρόσωπο!
– Πρέπει να κοιτάξω εκεί;
– Κοίταξε εμένα, αληθινά!
– Όχι..
– Έλα, δεν σε ξαναδιακόπτω! Ξεκίνα!
Το ψέμα μερικές φορές μπορεί να είναι πειστικό!
Η πραγματικότητα είναι ακόμα περισσότερο!
Κάποιος με πίστεψε κι αυτό είναι που μετράει!
Γιατί όταν μένεις κλειστός εδώ μέσα..
..η πραγματικότητα και το φανταστικό μπερδεύονται!
Τώρα σταμάτησε να βρέχει…
..και θέλω απλά…
..να βρω ένα παγκάκι…
..για να καθίσω και να περιμένω να φύγουν τα σύννεφα!
Φαίνεται πως ο ήλιος…
..αποφάσισε να κάνει ξανά την εμφάνισή του!
Εμένα δεν με πειράζει όπως το ‘κανες!
’κου Πιέτρο, έχουμε δει πολύ κόσμο…
..εσύ βγαίνεις εκτός, για κάποιον περίεργο λόγο,
από το περίγραμμα!
Θα ήθελα να μάθω γιατί ντύθηκες έτσι;
Για το δοκιμαστικό!
Εμένα μου αρέσουν τα αυθεντικά άτομα,
τα περίεργα άτομα που έχουν μια ιδιαιτερότητα!
Εσύ για παράδειγμα τι κατάρτιση έχεις;
Τι έχεις σπουδάσει;
Εγώ έχω κάνει σπουδές με έναν θεατρικό θίασο, λέγεται “Απολόνιο”!
– Δεν τον γνωρίζω!
– Είναι ένας θεατρικός θίασος!
Με συγχωρείς λίγο, ας το κάνουμε έτσι: να φλυαρίσουμε λίγο;
-Να του βγάλω την γραβάτα;
Θέλω να τον δω λίγο πιο άνετο, πιο χαλαρό!
Μου φαίνεται χαριτωμένος!
Ναι, είναι ξεχωριστός, όμως…
Λοιπόν, εγώ πάω!
Μπορώ να σας δείξω ένα τρυκ για να σας φεύγει το άγχος;
Ξέρετε, όταν υπάρχουν εκείνες οι στιγμές αμηχανίας, σιωπής;
Δεν ξέρω αν σας συμβαίνει;
Ξέρετε τι πρέπει να κάνετε;
Να τραγουδάτε!
Το πολύ-πολύ…
..θα με υποδεχτείς…
..με την αδιαφορία…
..που δεν είχες ποτέ πριν!
Κι όμως εσύ ξέρεις καλά…
..πως μια κοπέλα σαν κι εμένα…
..δεν αστειεύεται με τον έρωτα…
..δεν αστειεύτηκε ποτέ!
Το πολύ-πολύ…
..θα με προσβάλεις…
..και μετά θα με διώξεις…
..λέγοντάς μου πως τώρα πια…
..δεν σε ενδιαφέρει πια…
..μια κοπέλα που…
..χρησίμευε μονάχα…
..για να διασκεδάσεις λίγο…
..Κι έτσι αποχωρώ!
Τι πρέπει να κάνουμε, Πιέτρο Πόντε;
Θα σε ειδοποιήσουμε, ευχαριστούμε!
..το μακιγιάζ είναι το πρωταρχικό πράγμα!
..προσπάθησε να τραγουδήσεις!
Αν είσαι σε δύσκολη θέση, προσπάθησε να τραγουδήσεις!
Που είστε;
Κρυφτήκατε εδώ μέσα;
Με κάνατε να δώσω την χειρότερη εντύπωση!
Κρύβεστε, ε;
Για τρελό με πήραν!
Για τρελό!
Κι έχουν κιόλας δίκιο…
Γιατί εγώ όχι μόνο σας βλέπω, μιλάω και μαζί σας, αλλά σας δίνω και προσοχή!!
Τώρα θα πάω να ψάξω αυτήν την Λίβια Μοροζίνι!
Έτσι θα σηκωθήτε να φύγετε μια για πάντα από ‘δω μέσα!
– Καλημέρα! Ο κύριος Ένιο, παρακαλώ!
– Ποιόν πρέπει να πω;
– Είμαι ο Πιέτρο! Μίλησαμε πριν στο τηλέφωνο! – Ελάτε!
– Έχει έρθει ο κύριος Πιέτρο!
– Ναι, μια στιγμή μόνο, τελείωσα!
– Σ’ ευχαριστώ, Αλεσάντρα!
– Παρακαλώ, περάστε!
– Γειά! – Με συγχωρείς θησαυρέ μου,
σε έκανα να περιμένεις, αλλά δεν έφταιγα..
– ..είχα ένα σωρό πράγματα να κάνω!
– Όχι, ούτε να το σκέφτεσαι!
– Λοιπόν, τι ήθελες να ρωτήσεις; Πες μου τα όλα! – Είναι ότι…
Δεν τα καταφέρνω πια άλλο να ζω έτσι!
Δεν μπορώ να συνεχίσω με αυτόν τον τρόπο!
Γίνονται όλο και πιο καταπιεστικοί,
μου χώνονται στα πάντα!
Μετά όταν ίσως κάποτε τους χρειάζεσαι,
δεν τους βρίσκεις!
Έπειτα είναι παράξενοι! Λένε πως είναι ηθοποιοί,
όμως στην πραγματικότητα…
..έχουν συνθηματικά, κρύβονται!
Γι’ αυτό ήθελα να σε ρωτήσω…
..από την στιγμή που είσαι κι ο μοναδικός που με πιστεύει…
Εσύ έχεις ποτέ ακούσει να μιλάνε για μια κάποια Λίβια Μοροζίνι;
Πρέπει να είναι κάποια ηθοποιός!
Ξέρεις που μπορώ να την βρω;
Πρέπει να της μιλάς με το “εσείς”! (παλιός τύπος ευγενείας)
Μην την κοιτάς πάρα πολύ!
Μην την ρωτήσεις το όνομά της!
Μπαντέσα! (=ηγουμένη)
Όλοι την αποκαλούν έτσι!
Όπως και να ‘χει, άφησέ το σε μένα!
– Μπαντέσα!
– Καλημέρα!
Η Λίβια Μοροζίνι
μπορεί να αλλάξει όνομα…
..γειτονιά, πόλη, πλανήτη…
..όμως εμείς ξέρουμε πως θα την βρούμε!
Δεν θα ‘ρθεις;
Σε μια κάποια ηλικία, είναι καλύτερο να περιορίσεις τις σχέσεις σου με τις νέες…
Και να αποφύγεις εντελώς εκείνες με τις γριές!
Μπορεί να είναι “κολλητικές”!
Καλή τύχη!
Ποιός είναι;
Καλημέρα, ψάχνω την κυρία Αλίτσε Τεμπέστα!
– Καλημέρα, είστε εσείς;
– Ναι, εγώ είμαι!
Ακούστε! Έχω ένα μήνυμα για εσάς!
– Περί τίνος πρόκειται;
– Είναι εκ μέρους…
..του θιάσου σας, του θιάσου Απολόνιο!
Μα τι λέτε;
Μα κυρία, το διαμέρισμα στην οδό Καβαλκάντι 37, σας λέει τίποτα;
“Λίβια Μοροζίνι”…
..σας λέει τίποτα;
Δυστυχώς ήταν πάντα αρκετά προβληματικός
κι από παιδί ακόμα! Τελευταία..
– Μαρία! – Χαρά μου!
– Τι συνέβη;
Πάλι καλά που ο Πάολο ήταν μαζί σου
στο τραμ!
Σκέψου τι καλός!
Ήρθε μέχρι εδώ με το ασθενοφόρο!
– Γειά!
– Πως τα πάμε;
Είμαι ο γιατρός Κουκουρούλο!
Έχετε όρεξη να απαντήσετε σε κάποιες ερωτήσεις; Θα θέλατε;
Λοιπόν, εδώ και πόσο καιρό βλέπετε αυτές τις παρουσίες;
Μα τι τους είπες;
Μην εκνευρίζεστε με την ξαδέλφη σας!
Πρώτα απ’ όλα δεν είναι ξαδέλφη μου…
Μονάχα η μητέρα μου κι η μητέρα της είναι ξαδέλφες! Εμείς στην ουσία δεν είμαστε τίποτα!
Και αυτά τα πρόσωπα…
..που λέτε πως βλέπετε στο σπίτι σας…
..τι κάνουν;
Περνάν μέσα από τους τοίχους;
Είναι διαφανείς;
Μαρία, είσαι ηλίθια!
Είσαι πραγματικά μια ηλίθια!
Όχι, όχι!
Ηρεμήστε, ηρεμήστε!
Η ξαδέλφη σας προσπαθεί απλά να σας βοηθήσει!
..είναι άτομα εντελώς φυσιολογικά!
’ντρες, γυναίκες..
Απλά τους βλέπω μονάχα εγώ!
Αυτό είναι ενδιαφέρον!
– Υπάρχει κι ένα παιδί!
– Πως είναι αυτό το παιδί;
Είναι ένα παιδί.. λίγο παχουλό..
Θέλει συνέχεια να τρώει!
– Εσείς πως είσασταν ως παιδί;
– Φυσιολογικό!
Όχι, θυμηθείτε!
Είσασταν παχουλούλης!
Με τίποτα, γιατρέ!
Μα δεν λέω πολύ,
είσασταν ελαφρώς υπέρβαρος!
Γιατρέ, εγώ δεν ήμουν ποτέ ένα παχουλό παιδί!
Το βλέπετε; Εγώ δεν είπα ”παχουλός”…
..κι εσείς λέτε ”παχουλό παιδί”!
– Παραδεχτείτε το, ελάτε!
– Μα τι να παραδεχτώ; Μαρία, πες του κι εσύ!
Μα αν το λέει ο γιατρός…
– Ε.. τότε ήμουν παχύδερμο!
– Ωραία!
Εσείς είχατε μια νευρική κατάρρευση!
Η ξαδέλφη σας, μας προειδοποίησε!
Όπως επίσης μου είπε πως χάσατε πρόσφατα τον πατέρα σας!
Μην ανησυχείτε θα σας θεραπεύσουμε!
Χρειάζεστε απολύτως ξεκούραση!
Κι αυτά τα συμπτώματα θα εξαφανιστούν!
Ας ελπίσουμε να εξαφανιστούν μαζί και τα φαντάσματα!
– Ακούστε κυρία…
– Ναι!
Λοιπόν, Πιέτρο, είμαστε σύμφωνοι:
Τέρμα με τα δοκιμαστικά για ρόλους κι όλα τα σχετικά!
– “Κι όλα τα σχετικά”, δηλαδή;
– Tα υπερβολικά άγχη!
Πάρα πολλά όνειρα, απογοητεύσεις
κι ύστερα η αίσθηση της αποτυχίας!
Γιατρέ, η απογοήτευση γιατί ένα δοκιμαστικό
μπορεί να πάει και καλά!
Το βλέπετε;
Πάρα πολλές αυταπάτες!
– Μόνο κρουασάν;
– Μόνο κρουασάν!
Την ημέρα όμως!
Μα γιατρέ, τα κρουασάν δεν τα φτιάχνεις την ημέρα!
Πιέτρο, σε παρακαλώ! Σας επαναφέραμε στην καλή κατάσταση! Αύριο σας δίνουμε εξιτήριο…
– Θα δουλεύω μόνο…
– Θα δουλεύετε..;
– Μόνο;
– Την ημέρα!
– Είναι απλό! – Μόνο την ημέρα!
– Ναι, μόνο την ημέρα!
Γιατρέ, μα πραγματικά έχω γιατρευτεί για τα καλά;
– Είμαι εντελώς καλά;
– Μα φυσικά! Φυσικά!
Και μάλιστα αύριο θα σας εξηγήσω
τι να κάνετε…
Με συγχωρείτε μια στιγμή!
– Κατέβα!
– Ναι!
’κου, για οτιδήποτε πρόβλημα, ειδοποίησέ με αμέσως, πριν να είναι αργά! Εντάξει χαρά μου;
– Ναι!
– Πάντως θα δεις θα πάνε όλα καλά!
Μα εγώ είμαι καλά!
Έχω θεραπευτεί εντελώς!
– Εσύ από την άλλη, πως είσαι;
– Πάρα πολύ καλά!
Είσαι σίγουρη;
Είμαι θυμωμένη!
Δεν ήθελα να γινόταν έτσι!
Όμως θα δεις πως μια λύση θα την βρω!
Έχω ήδη σκεφτεί κάτι!
Ξέρεις πως το λένε;
Όταν κλείνεις μια πόρτα, μετά ανοίγεις μια ακόμα μεγαλύτερη!
Εγώ την έχω ήδη δει,
φτάνει μόνο να πατήσω το θυροτηλέφωνο!
Λοιπόν, πάω γιατί σήμερα έχει τρία διαζύγια!
– Γειά!
– Γειά!
– Πήγαινε σπίτι!
– Αφού σπίτι είμαι!
’ντε πήγαινε!
Ο καφές για την κυρία!
Για να δούμε λοιπόν..
Να ήταν ο Γκαρμπάλντι εδώ!
Α! Μία από αυτές με σατέν!
Τίποτα! Πάντα τα ίδια διπλά!
Έτσι κι αλλιώς υπάρχει και το άλλο άλμπουμ!
Δεν θυμάμαι καλά τα βήματα!
Ήταν αυτό που πήγαινε έτσι!
Όμως μόνος μου δεν…
Εντάξει, με συγχωρείτε!
Με συγχωρείτε!
Σας ζητάω συγνώμη!
Μα ποιά φαντασία;
Μα εσείς ποιός είστε;
Γιατί ξέρετε το συνθηματικό μας;
Δεν ξέρω τι σας διηγήθηκαν για μένα…
Τώρα θα σας πω όλα όσα ξέρω…
..όμως μετά δεν θέλω να ξαναγυρίσω πίσω σ’ αυτά ποτέ!
Είναι πάρα πολύ οδυνηρό για μένα!
Εγώ ονομάζομαι Λίβια Μοροζίνι!
Και θα ήθελα να βρισκόμουν κι εγώ με αυτούς…
..σ’ αυτό το σπίτι…
..69 χρόνια πριν!
..σε ένα μικρό δωμάτιο,
Μπροστά στο άνοιγμα είχε τοποθετηθεί…
..ένα παλιό έπιπλο, πολύ βαρύ!
Αυτός που τους βοήθησε βασανίστηκε..
και τον σκότωσαν!
Στο δωμάτιο, αυτοί είχαν βάλει μια μικρή σόμπα…
..πολύ παλιά!
Με όλα όσα συνέβαιναν εκεί έξω…
..να πεθάνεις το 1943…
..εξαιτίας μιας ελαττωματικής σόμπας!
Με συγχωρείτε μια στιγμή!
Ο θίασος ταξίδευε σε περιοδεία..
Περνούσε τα σύνορα, μετακινούνταν ελεύθερα στην Ευρώπη!
Μας καλούσαν σε πρεσβείες, σε επίσημα δείπνα..
..είμασταν σε περίοδο πολέμου,
αλλά εμείς πίναμε σαμπάνια!
Στο μεταξύ όμως κρατούσαμε επαφή με την Αντίσταση!
Ήταν κατάσκοποι!
Είμασταν κατάσκοποι!
Το μόνο πράγμα που θυμάμαι από εκείνο το βράδυ ήταν οι πυροβολισμοί! Και οι κραυγές!
Δεκαπέντε λεπτά πριν βγούμε στην σκηνή…
..ξέσπασε η πυρκαγιά!
Όταν έμαθα για την ανακάλυψη των πτωμάτων…
..κατάλαβα αμέσως πως επρόκειτο γι’ αυτούς!
Όμως εγώ ήμουν πλέον μακρυά, στο Μπουένος ’ιρες…
..μια άλλη ταυτότητα…
..μια άλλη ζωή!
Τι συνέβη, Μαρία;
– Με ποιά έννοια;
– Τι συνέβη; Τι κάνει αυτός εδώ;
Μην ανησυχείς, αυτός είναι εδώ για μένα!
Όχι, για σένα!
– Κατάλαβες; Κατάλαβες;
– Τι να καταλάβω; Τι;
Κοίτα τι ωραία!
Πηγαίνουμε στη Νάπολι, θέλει να με παρουσιάσει σε όλη του την οικογένεια!
Πιθανόν να μετακομίσουμε εκεί!
– Μην μου πεις η “μεγάλη πόρτα” που λέγαμε!
– Ναι! – Την βρήκες!
– Συγνώμη και με το μωρό τι θα κάνεις;
– Α, όχι!
Ακόμα δεν του το έχω πει για την “καλή είδηση”!
Μα αφού αυτός είναι γιατρός,
θα το αντιληφθεί!
– Όχι! Δεν θα το αντιληφθεί! Είναι καλός, πολύ καλός! – Κατάλαβα, αλλά είναι γιατρός!
Εντάξει, πάμε γιατί αυτός θέλει να πιεί κάτι μαζί σου! Το θέλει πολύ!
– Που να πάμε;
– Στο μπαρ!
– Μα εγώ δεν μπορώ, Μαρία! Έχω να πάω…
– Πιέτρο, πρέπει να με βοηθήσεις!
– Κατάλαβες, άσε τα όχι! Πάμε!
– Εντάξει, άντε πάμε! – Πάμε!
Πιέτρο, εγώ πρέπει οπωσδήποτε να σας ευχαριστήσω..
..γιατί αν εκείνη την μέρα,
εσείς δεν είχατε έρθει στο νοσοκομείο…
..φυσικά και ανησυχούσα πολύ για την κατάστασή σας…
..εγώ δεν θα είχα ποτέ γνωρίσει την Μαρία!
Λοιπόν; Είστε καλά, έτσι;
– Χαρά μου, έγινες καλά, έτσι;
– Ναι, ναι!
Έχω γίνει εντελώς καλά!
Επίσης κι επειδή ο τομέας με τις οπτασίες
είναι κάπως…
..η ειδικότητά μου!
Έχω θεραπεύσει 32!
Πιέτρο, είστε καλά;
– Λοιπόν, ας κάνουμε μια πρόποση!
– Ας πιούμε στην συνάντησή μας!
Κι ας πιούμε και στην υγειά του Πιέτρο!
Με συγχωρείτε!
– Μια στιγμή μόνο!
– Πιέτρο! Πιέτρο! Μα που πας;
– Μα τι κάνεις εδώ, ε;
– Γειά σου, Πιέτρο!
– Πάμε!
– Περίμενε!
– Τι να περιμένω; Έλα, δώσε μου το χέρι σου!
– Εντάξει!
Έλα! Να περιμένω…
Τρελάθηκες εντελώς; Δεν πρέπει να βγαίνεις,
είναι επικίνδυνο!
Είναι φυσιολογικό!
Είναι μια υποτροπή!
“Φάση B”!
Γι’ αυτό και του έκανα όλες αυτές τις ερωτήσεις!
Πόσο καλός που είσαι!
Το βλέπεις ότι είναι επικίνδυνο;
Μαρία, πιές!
– Οι άλλοι που είναι, επάνω;
– Ναι!
Δεν πρέπει να το ξανακάνεις ποτέ!
Ποτέ, ξανά!
Είναι πάρα πολύ επικίνδυνο έξω!
Το βλέπεις πόσο άσχημα ήταν;
Όχι, δεν ήταν άσχημα!
Καλά, πάντως το σπίτι είναι πιο ασφαλές!
Σε παρακαλώ!
– Πάντως χαίρομαι πολύ που επιστρέψατε!
– Μα εμείς δεν φύγαμε ποτέ από ‘δω!
Α, ναι;
Πως είναι τα γλυκά εκείνου του μπαρ;
Από το 1 εώς το 10: δίνω 4, 5!
Εμένα μου φαίνονταν όμοια με τα καλά!
– Ίβαν! Μα που είχες πάει;
– Έξω!
Έλα, έλα εδώ, Ίβαν!
Ακούστε, Πιέτρο…
..σε ποιό έτος βρισκόμαστε;
Είμαστε στο 2012!
Εγώ πάντως το ένιωθα, το ένιωθα πραγματικά μέσα μου! Σας το είχα πει, έτσι;
Επομένως εγώ είμαι.. 92 ετών!
– Λέα, άρα τότε εσύ είσαι..
– Μα σου φαίνεται η στιγμή τώρα για υπολογισμούς;
Θεέ μου, επομένως..
Ο Αχμέτ θα είναι..
– 70 χρονών!
– 70; – Ναι!
– Ο πόλεμος έχει τελειώσει;
– Ναι, έχει τελειώσει!
– Κι ο Χίτλερ, ο ναζισμός;
– Όχι.. έχει πεθάνει, αυτοκτόνησε!
– Κι ο κομμουνισμός;
– Αυτοκτόνησε κι αυτός!
– Και το σχολείο έχει πεθάνει;
– Ναι, αυτό έχει πεθάνει εντελώς!
Οι ιταλοί είναι ελεύθεροι;
Εντελώς ελεύθεροι όχι…
δηλαδή δεν τα περνάμε και τέλεια! Πάντως..
– Δηλαδή έχουμε ακόμα φασισμό;
– Και οι εβραίοι;
– Ο κόσμος μπορεί να ταξιδεύει ελεύθερα;
– Ο κόσμος μπορεί να τρώει ελεύθερα;
Αυτός ο κύριος εδώ είναι ο Ομπάμα…
..ο πρώτος αφροαμερικάνος εκλεγμένος πρόεδρος των Ηνωμένων Πολιτειών!
Είναι όμορφος άντρας όμως!
Και τέλος πάντων, αυτά πάνω-κάτω
είναι όσα έχουν συμβεί μέχρι τώρα!
Εντάξει, έχουν εκλέξει κι έναν γερμανό Πάπα!
– Γερμανό;
– Δεν κατάλαβα!
Όχι, αστειευόμουν!
Ακούστε, Πιέτρο…
..εσείς πιστεύετε πως εκεί μέσα
μπορούμε να ψάξουμε και για τον γιό μας;
– Ναι! Αν υπάρχει, θα τον βρούμε!
Πως ονομάζεται; – Aχμέτ!
Πως το γράφετε;
A, H…
Aχμέτ ’ντεπ!
Ίσως αυτό εδώ…
Α, υπάρχει κάτι εδώ!
– Λέει για μια κάποια Νεσρίν…
– Νεσρίν ’ντεπ, η μητέρα μου!
– Είναι η μητέρα σας;
– Ναι!
Μιλάει για ένα φαρμακείο που έμεινε κλειστό για πολλά χρόνια…
..και μετά αυτός ο Γιουσούφ Αντέπ…
– Γιουσούφ Αντέπ! Εγώ είμαι αυτός!
Α, όχι τότε! Γιατί λέει πως είναι 30 χρονών…
Λέει πως κατάφερε να κρατήσει αυτό το φαρμακείο ανοικτό, φαρμακείο της προγιαγιάς του…
Δεν ξέρω, πάντως έχει και φωτογραφίες..
– Μπορεί να είναι αυτός εδώ;
– Aχμέτ!
Αυτό είναι το κατάστημά μας, στην Κωνσταντινούπολη! (τούρκικα)
Αυτός είναι ο γιός του!
Είναι ο εγγονός μας!
Του έδωσε το όνομά σου!
Πίστευα πως είχε πεθάνει!
Δεν σου το είχα πει ποτέ!
Πίστευα πως είχε πεθάνει! Σου ορκίζομαι! Πίστευα πως είχε πεθάνει!(τούρκικα)
Του έδωσε το όνομά σου!
Τον ονόμασε Γιουσούφ!
Τα κατάφερε! Δεν πέθανε!
Μπράβο σου, Αχμέτ!
Με συγχωρείτε, Πιέτρο!
Μα αν μέσα σε όλο αυτό, υπάρχει η ιστορία τόσων ανθρώπων…
– ..τότε θα υπάρχει κι η δική μας ιστορία!
– Ναι! Ναι!
– Για παράδειγμα, θα μπορούσαμε να ανακαλύψουμε τι συνέβη την βραδιά της πρεμιέρας μας! – Α, ναι!
Κύριοι, ένα τέταρτο!
Απομένουν 15 λεπτά!
Δυστυχώς το έχω ήδη ελέγξει!
Δεν υπάρχουν άλλα νέα για εκείνη την βραδιά!
– Μα πως; Δεν είναι δυνατόν!
– Όντως!
Αφού εσείς ύστερα, μιλήσατε με την Λίβια Μοροζίνι!
– Ναι! Τι σας είπε;
– Τι σας εξήγησε;
– Θα μας το πείτε;
– Βασανίστηκε;
Πιέτρο, πρέπει να μας βοηθήσετε!
Μας κατέδωσαν!
Πρέπει να φύγουμε από ‘δω!
Έχουν περικυκλώσει το θέατρο!!
Τρέξτε! Φτάνουν!
Εγώ δεν έχω σχέση!
Αφήστε με! Όχι!
Tα βρήκα στο σπίτι!
Ήταν από το φόρεμά σας, σωστά;
Αυτό το φόρεμα είχε φτιαχτεί ειδικά για μένα!
Ήμουν εγώ το ”απαγορευμένο όνειρο”
του τίτλου!
Με την κάθε κίνησή μου, τα κοχύλια πηγαινοερχόταν και ηχούσαν!
Κι όσο πιο δυνατός ήταν ο ήχος..
..τόσο περισσότερο έκαιγε κι η επιθυμία!
Τι χαζομάρα!
– Μα γιατί δεν μιλήσατε ποτέ γι’ αυτούς;
– Θα έπρεπε;
Ήταν γενναιόψυχοι, προσπάθησαν να αλλάξουν τα πράγματα!
Μου φαίνεται όμως πως δεν τα κατάφεραν!
Αποδείχτηκαν ανόητοι!
Κατέστρεψαν τα πάντα, για ποιό πράγμα στην τελική;
Πέθαναν και για ποιό σκοπό;
Παρεπιπτόντως, μάθατε ποτέ…
..ποιός ήταν αυτός που σας κατήγγειλε;
Και ποιός να ξέρει; Εκείνη την εποχή ο καθένας μπορούσε να σε πουλήσει για ένα τσιγάρο!
Μα το ξέρετε πως πολλοί με φθονούσαν;
Ήμουν όμορφη!
Εγώ πιστεύω πως η ομορφιά είναι μια αξία..
..που θα έπρεπε να αναγνωρίζεται..
..όπως η ικανότητα ενός γιατρού!
Όταν έβγαινα στην σκηνή…
Όταν εμφανιζόμουν γυμνή…
– Γιατί δεν το ομολογείτε πως το κάνατε εσείς;
– Μα τι θέλετε;
Τι θέλετε, που να πάρει, από μένα;
Πρώτα τους πουλήσατε και μετά διαφύγατε!
Κι εσείς έρχεστε εδώ…
..με αυτό το υφάκι σας,
σαν παλιαδελφούλα-ξερόλας…
..να κρίνετε εμένα,
μια ηθοποιό!
Μια μεγάλη ηθοποιό!
Εμένα με ενδιέφερε μόνο το θέατρο!
Μόνο η τέχνη επιβιώνει, αγαπητέ μου…
..τίποτα άλλο!
Γιατί τους προδώσατε;
Για να προδώσεις…
..πρέπει να είσαι με το μέρος κάποιου!
Εγώ ήμουν μονάχα με τον εαυτό μου!
Είναι μια αμαρτία αυτό;
Πιέτρο, γιατί δεν πάτε στην κουζίνα τώρα;
Υπάρχει εκεί μια έκπληξη για σας!
Πηγαίνετε, Πιέτρο!

Categories: Movie | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off

Star Wars: The Clone Wars 2008 Serbian

movie image

Download subtitles of Star Wars: The Clone Wars 2008 Serbian

Star Wars: The Clone Wars: Season 1: Episode 22 -- A trailer from the upcoming episode "Star Wars: The Clone Wars" titled "Hostage Crisis," premiering Friday on Cartoon Network. Star Wars: The Clone Wars: :  -- A trailer for a three episode story arc on the Cartoon Network series "Star Wars: The Clone Wars," airing 9 p.m. Fridays.


Star Wars: The Clone Wars S03E17
Duhovi Mortisa – “Ghosts Of Mortis”
Onaj koji želi kontrolirati sudbinu
nikada neće naći svoj mir
Obi-Wan Kenobi, Anakin Skywalker,
i njegov Padawan Ahsoka Tano
Uhvaćeni u središtu podle
borbe između dobra i zla.
Kazaljka vage svojim vrhom
naginje prema tamnoj strani sile,
a naša tri ratnika moraju se
braniti od napada
dok planiraju svoj bijeg.
Veliki teret postavljen je na
Anakinova leđa,
jer sada se mora konačno
suočiti sa činjenicom tko je on.
Malo sam već umoran od ovog
nepouzdanog vremena tu.
Neki bi mogli reći da to zvuči
kao da se žališ!
Bio si dobar, Anakin.
Kako se osjećaš?
Nisam baš siguran da radimo pravu
stvar, tako šta odlazimo.
Sina obuzima tamna
strana sile.
Ako ostanemo mogli bi biti
iskorišteni od strane tamne strane
Pa, želite lošu vijest, ili
stvarno lošu vijest?
Možemo probati sa lošom vijesti,
pomiješanom sa malo optimizma.
Imamo dvije strgane
udarne igle, uništeni alternator,
motori su spremni za otpad,
a pomoćni ventili trebaju punjenje.
Zvuči stvarno deprimirajuće.
Može li se popraviti?
Mogu preusmjeriti primarno paljenje,
direktno na ventile, i to bi
nam moglo dati dovoljno snage
Da napustimo atmosferu
A nakon toga,
Nemam nikakve garancije da
će sve ostati u jednom komadu.
Morat ćemo reskirati
Bolje i to nego tu ostati.
Kamo ideš?
Idem vidjeti Oca.
Ne vjerujem da će Sin biti
zadržan tu bez naše pomoći
Možda bi mi morali nešto
poduzeti u vezi toga. Anakin…
Ako ne dobijem očev blagoslov
za odlazak neću imati mira.
Oprosti mi Kćeri!
Ja sam stara budala
Koja je vjerovala
da može kontrolirati budućnost.
Sada kada te više nema…
Sve je izgubljeno.
Spavaj dijete moje.
Spavaj slobodno.
Do sada ste već trebali otiči.
Moramo prvo popraviti brod.
Ne podcjenjujte mog Sina.
On će pronaći vaš brod,
da bi pobjegao iz izolacije
i širio teror po svemiru.
I dok god ste vi tu,
iskoristi će vas da to napravi.
Šta ćete napraviti
S obzirom da je prešao na
tamnu stranu sile?
Ja sam kriv za oslobađanje velike
opasnosti za svemir
Moram ga ubiti.
Ali on je premoćan
za vas samoga.
Možda da,
možda ne.
Sila će odlučiti.
Ja vam mogu pomoći.
Izbor više nije tvoj.
Obje naše sudbine su zamagljene.
Ovo mjesto je jako sa silom.
Tami nije mjesto ovdje.
Idi, Pitaj, i znati
ćeš šta trebaš napraviti.
Ojačao si, postao si vrlo
snažan, kao šta sam i mislio.
Dali vjeruješ da si ti
Kako mogu to saznati?
Ja ti mogu reći
u šta ja vjerujem.
Ja vjerujem da ćeš ti donijeti
ravnotežu sili,
da ćeš se suočiti sa svojim
demonima i spasiti svemir.
a šta sa tim stvorenjem tamne strane?
Dali da otiđem ili da ostanem i ubijem ga?
Niti jedno
Pogledaj dublje.
Naći češ drugi način.
Ne razumijem.
Nedaleko od tuda postoji
mjesto koje je jako,
sa tamnom stranom sile.
Moraš otići tamo.
I uništiti sina?
Sjeti se svojih treninga,
Vjeruj svojim instinktima.
Mogu li predložiti manje spavanja,
i malo više rada?
Oprostite, učitelju Kenobi.
Ovo bi ti trebalo pomoći.
Moramo promijeniti planove.
Moraš se fokusirati na sređivanje paljenja.
Ali još malo i gotova sam
sa slaganjem ove hrpe smeča.
Samo napravi kao šta ti kažem.
Nemamo baš puno vremena.
Dobro, ti si gazda.
Gdje je Anakin?
Bio je kod mene zbog smjernica,
ali na raskrižju samo on
može odabrati.
Sila je sada njegov vodič.
Ne sviđa mi se to.
Šta ste to napravili?
Ja nisam ništa napravio.
Ja sam samo dozvolio sili
da poduzme korak.
Gdje je otišao?
Na izvor tamne sile.
Dobro došao.
Vjerujem da je došlo do
Mi stvarno ne bi trebali
biti neprijatelji.
Ubio si svoju sestru.
Sila je ostala bez ravnoteže.
Moram te zaustaviti.
Moraš li?
Anakin je otišao suprotstaviti
ti se tvojemu sinu, zar ne?
Duboko u ovoj planeti, postoji mjesto
gdje se skuplja sva tama.
Kako da ja dođem do tamo?
Ne smiješ se miješati.
Kako ja vidim, ako se ne bi
smjeli miješati,
onda Ashoka ni ja
ne bi bili ovdje.
Pazi na brod.
Ja idem naći Anakina.
Nema potrebe za tako
okrutnim riječima ovdje.
Imam poklon za tebe.
Dosta mi je tebe
i tvojih trikova.
Oh, ali ovaj će ti se sviđati.
Šta ako ti mogu pokazati
Ne! Ne!
Upoznaj sebe.
Upoznaj šta ćeš postati!
Neću gledati!
Sila je jaka uz tebe.
Anakin, molim te!
Bio si mi kao brat, Anakin!
Moćni Sith
ti ćeš postati.
Mrzim te!
Ne. Neee!
Napravit ću tako strašne stvari.
ali ne mora biti baš tako.
Još uvijek je to tvoj Izbor.
Budućnost po svojoj prirodi
može se mijenjati.
Pridruži mi se,
i zajedno ćemo uništiti
tog vladara kojeg si vidio u
svojim vizijama.
A nakon toga završit ćemo rat,
korupciju i patnju cijele galaksije.
Hoćemo li donijeti mir?
Ovdje Jedai šatl 634
Šalje poziv za pomoć na
svim sigurnim kanalima.
Dali me čujete?
Ponavljam: Mi smo zaglavili
I hitno nam treba spašavanje.
Javite se, molim vas!
Anakin, jesi dobro?
Došlo je do promjene plana
Nećeš razumjeti šta ja moram napraviti
da bi zaustavio rat klonova.
Pokušat ćeš me zaustaviti.
Anakin, zašto?
Žao mi je.
Vidio sam da je Jedai taj
koji će stajati na putu prema miru.
On je moj sada.
Ahsoka, Javi se.
Dali me čuješ? Ahsoka!
Da, učitelju.
Ima li kakvih uspijeha sa Anakinom?
Ne, baš obrnuto.
Šta to govorite?
Anakin se je pridružio Sinu
Ne suprotstavljaj mu se.
Samo napravi onako kako ti kažem.
Slušaj me
Moraš onesposobiti brod.
Ali upravo sam ga
sredila do kraja
Ahsoka, Molim te slušaj.
Moramo spriječiti odlazak
Anakina i Sina
Da, učitelju.
Šta si to napravila?
Hmm, dobar posao.
Gdje si tako dugo?
Evo. Napravila sam kako ste rekli.
Brod ne ide nigdje bez toga.
Super, to nam daje malo vremena
da spasimo Anakina.
Ne mogu sa nikim
stupiti u kontakt.
Ne vjerujem da je itko
čuo moj signal.
Moj otac još uvijek drži
sve pod svojom kontrolom
Ali ja bi možda mogao dovući
neki brod tu uskoro.
Koliko ja poznam svog učitelja,
i on će nas pokušati zaustaviti.
Zajedno sa tvojim ocem,
biti će teški protivnici.
Ja mogu okrenuti plimu u našu
korist. Ostani tu.
Šta ti je to pokazao?
Vidio sam šta sam postao,
i ne mogu dozvoliti da se to dogodi.
I zbog toga si mu se pridružio?
Tvoja sudbina može se promijeniti
jednako brzo kao ljubav
koja može izblijediti u nečijem srcu.
Ništa nije uklesano u kamenu.
Ali ja ću izazvati toliko
puno patnje
Ako je riječ o ravnoteži,
ono šta si vidio, mora biti zaboravljeno.
Tako hladno.
To je ironično, sestro moja.
Ti si bila jedina koju sam
tako iskreno volio…
Gdje sam?
Vratio sam te nazad u
moj samostan.
Šta se dogodilo?
Moj sin prekršio je zakone vremena
i pokazao ti ono šta nisi smio vidjeti.
Ne sjećam se.
Izbrisao sam to vrijeme.
Nikada nećemo znati.
Jesi dobro?
Mislim da jesam,
moramo zaustaviti sina
jednom za uvijek.
Imamo vrlo malo vremena,
i imat ćete samo jednu šansu.
Znaš šta moraš napraviti.
Kako čudno,
moje osobno uništenje.
Posljednji put te molim
da ne odlaziš, sine moj.
Nemaš više snage da me
zadržiš tu, starče
Morao si do sada shvatiti, da ovaj
planet nije moja sudbina.
To šta ćeš napraviti
uništit će sve šta je dobro.
Molim te, suzdrži se
i ostani.
Ne mogu.
Onda će to tako biti.
Volim te, sine moj.
Ti ćeš me sada ubiti?
Nadao sam se da češ se uspjeti
oduprijeti tamnoj strani sile.
Ali vidim sada,
da nema povratka nazad.
Šta si to napravio?
Nije trebalo ovako završiti.
Da trebalo je, dijete moje.
Ti i ja smo povezani,
Tvoja snaga proizlazi iz mene.
Na ovaj način, uzimam ti svu
tvoju moć.
Molim te, nemoj umrijeti.
Uvijek sam znao sam da ima
dobroga u tebi.
I tako si me ti izdao,
Gotovo je.
A sada i ja umirem,
moje srce slomljeno je.
Znajući koja je tvoja uloga.
Koja je moja uloga?
Ti si “Izabrani”.
Ti si donio ravnotežu na
ovom svijetu.
Ostani na tom putu, i ponovo ćeš to
napraviti za cijelu galaksiju.
Samo pazi se…
Svog srca.
Generale Skywalker, javite se!
Čujemo te, Rex.
Čujete li vi nas?
Da, gospodine, spremi smo.
Zabrinu smo se.
Nestali ste na kratko sa radara.
Na kratko?
Nije nas bilo više nego
kratko, Rex.

Categories: Movie | Tags: , , , , , , , , , , , , , , , | Comments Off