“Breaking Bad” Fifty-One 2012 Hungarian

Posted by on August 6, 2012

movie image

Download subtitles of “Breaking Bad” Fifty-One 2012 Hungarian

Korábban a Breaking Badben:
Visszaköltözöl?
Igen.
Komolyan azt gondolod,
hogy ez jó ötlet?
Egy névlista.
Mind kapcsolatba hozható a Madrigallal
és a rendõrség elõbb-utóbb
beviszi mindegyiküket.
Kiváló munka, Hank.
Bár hallgattunk volna rád!
Nem helyes,
hogy magát hibáztatják.
Fogd be! Fogd be!
Összeomlás?
Hogy érted?
Nem tudom,
mi másnak nevezzem.
Ugye tudsz róla?
Viszonya volt.
Még mindig tudsz szerezni
metilamint?
Talán.
Miért?
Meg kell mondjam,
amikor elõször behozta,
voltak kételyeim.
De ennek a kicsikének
kilenc élete van.
Leginkább a hátsó kerekek
szenvedték meg az ütközést, szóval…
Na igen.
A tengelyek és hótaposok
mind le lettek cserélve.
Más megoldás nem volt.
A legtöbb alkatrészt
a másodpiacról kellett beszereznem.
Ha gyári alkatrészeket
szeretnének betetetni, az is megoldható.
De a másodpiac volt az egyetlen
módja, hogy hivatalos legyen
és a biztosító társaság
fizessen érte.
Az ingyen dolgoknál nincs
jobb, nem igaz?
Kicseréltük
a légszûrõt
és megtankoltuk.
Ezúttal a szélvédõt
nem kellett kicserélnünk.
Kivételesen, mi?
Ó, és észrevettem valami
nagy foltot itt
a kocsi elején.
Elõször fogalmam sem volt,
mi lehet az.
Aztán eszembe jutott,
hogy ki kellett cserélnem
az elsõ lökhárítót
pár hónapja,
amikor elütött egy szarvast.
Rendesen nekimentünk
a slaggal
és letisztítottuk.
A legnehezebben
a festék jött.
Páfrány zöld.
Érdekes árnyalat.
Más valami?
Ennyi.
Mint már mondtam, fizetniük nem kell.
Itt írja alá, és vihetik is.
Mások talán kinevetik,
de nekem nagyon-nagyon bejön ez a kocsi.
Vad egy jószág.
Fogadok, hogy még
200,000 mérföldet is simán megy vele.
Hé, Benny!
Mennyit adna érte?
Mármint mennyit ér
hivatalosan?
Nem. Úgy értem, maga
mennyit fizetne ezért a kocsiért?
Nos, én most
nem akarok…
100 dollárt?
Ötvenet?
A biztosító társaság
csak az alkatrészekért 1900-at fizetett.
Akkor ez kész rablás.
Ad nekem 50 dollárt,
és a magáé.
Biztos benne?
Halálbiztos.
Megnézem a kasszát.
Ötven dollár?
Megõrültél?
Idõzítés: n17t01
Fordítás: Mooneyxx
Na ne már!
Jézusom!
Épp dolgozom.
Igen, tudom.
Csak figyelmeztetlek.
Látogatóid jönnek.
Látogatók? Mi…
Mármint ma?
Másmint 30 másodperc múlva.
Tessék!
Ms. Rodarte-Quayle?
Hank Schrader ügynök,
Steve Gomez ügynök, DEA.
Albuquerqueben már találkoztunk.
Igen, emlékszem.
Mit tehetek önökért?
Tengerészkék nadrág,
világoskék ing.
Üdv, barátom!
– Igen?
– Elkapták Ront.
– Ronnak annyi.
– Oké.
Nem. Nem.
Nem oké, Mike.
Nem oké. A…
Ahogy rám nézett,
az az “oké”-nak az ellentéte
volt, érted?
Lélegezz, Lydia!
Senki sem beszél a rendõröknek.
Épp most rontott be az irodámba
14 üvöltözõ
DEA ügynök
és körbejárták
a raktárt, érted?
A raktárt!
Ráadásul Ron az én emberem volt.
Rémlik?
Nincs többé emberem.
Ron ügyelt a biztonságra, emelgette
a hordókat és vezette a kamiont.
Nem várhatod el,
hogy mindezt én tegyem.
Mármint, legyünk már reálisak!
– Mike, ez õrület.
– Küldök egy új embert.
Bolond vagy?
Az én kocsim
500 lóerõs.
– Totál repersztene.
– A lóerõ nem minden.
Nem tudtad?
Figyelembe kell venned a féket,
a forgatónyomatékot és kerékfelfüggesztést,
plusz a kocsi súlyát.
És figyelj csak, van még egy tényezõ,
amire nem gondolsz.
A vezetõ rutinja.
– És abban elõtted járok.
– Ugyan már, kérlek!
– Elõtted.
– Te vén szivar módjára vezetsz.
Tényleg?
Mint egy vén szi…
Egy vén szivar tud manõverezgetni?
Nem hiszem.
Te a büdös életben nem manõvereztél.
Whoa.
Ne beszélj így!
– És igenis tudok.
– Komolyan?
Igen, komolyan.
És ha csak egy kis
tiszteletet is mutatsz,
talán megtanítalak téged is.
– Igen? Tényleg?
– Nem.
– Nem, mégsem. Visszavonom.
– De, de! Ne…
– Csak vicceltem. Én csak…
– De, mondj igent!
Nem! Nem, nem.
Vicc volt.
– Nem fogtunk kezet rá.
– De! De!
– Most már igen.
– Ez nem számít!
Tudom, neked nem tetszik.
De az enyémet, azt
tekinthetjük szülinapi ajándéknak.
És Juniorét…
Az emberek majd azt hiszik,
hogy szimplán túl engedékeny vagyok.
És amellett…
igazából egyiket
sem vettem meg.
Mindkettõt lízingeljük.
Szóval beleillik a mesénkbe.
Rendben?
Most megengedhetjük.
Megint csinálod.
Nos, igen.
Pótolnunk kell azt a
600,000-et, amit elvesztettünk.
Mit gondolsz egy
internátus lehetõségérõl?
Internátus?
Kinek?
Juniornak?
Van egy hely
Észak-Arizonaban,
elvileg az ország
legjobb tíz iskolája
közé tartozik.
Egy év múlva fõiskolára megy.
Mi az ördögért csinálnánk ezt?
Nem tudom.
Csak…
A gyerekeken jár az agyam.
Mmm. Hollyn is?
Hova küldjük
a nyolc hónapos lányunkat?
A Béke Hadtestbe?
Nem. Én csak…
Egy új környezet
talán jót tenne nekik.
Ez meg mit jelentsen?
Mi a baj a
környezetükkel?
Skyler…
Mi a baj
a környezetükkel?
Semmi.
Nézd, tudom, hogy
nehéz hetek
vannak mögöttünk.
A fenyegetés Hank ellen
és ez az egész ügy
Benekevel.
De most már abszolút nem
kell semmitõl félned,
érted?
Innen már minden
könnyebb lesz.
Ígérem.
Tudod mit, én azt
szeretném
ha megint bizakodón
tekintenénk elõre.
Ha már itt tartunk,
jön a szülinapom.
Nem tudom…
Nem tudom,
mit terveztél,
és minden mellett, ami
mostanában történt,
azt is megértem, ha nem
is gondoltál rá.
De szerintem
egy kis ünneplés
talán jót tenne.
Mindannyiunknak.
Tudod, egy
szülinapi parti.
Mit gondolsz?
Rendben?
Esetleg, ha még ezt is kérhetem,
lehetne csokoládétorta?
Az élet szép, Skyler.
Ohh…
Mmm. Köszönöm!
Hé, anya, valamit elfelejtettél!
– Hmm?
– Apa szalonnáját.
Semmi baj.
Én is megcsinálhatom.
Nem. Anyának kell.
Hát, végül is
ez a hagyomány.
Ezt nézd, Holly!
Nézd, mit csinál a szalonnával!
Nézd csak! Nézd!
Mit csinál?
Mit csinál?
Az egy elég kicsi egyes.
Hát igen.
Egy kicsit.
Ez már beszéd!
– Ne már!
– Szép húzás!
– Ne!
– De, de, de. Jó ez így.
Nagyon jó.
Családi csapatmunka.
Áldozatokat kell hozni.
Nagyon fontos.
– Boldog Szülinapot, apa!
– Köszönöm, pajti!
Kérsz te is?
Nem semmi ez a
pasi, mi?
Hat láb mélyen
és fél arccal
még mindig kicseszik velünk.
Szóval, most mi jön?
Nem tudom.
Bár ez a Madrigal dolog
elég gyanús, nem?
Volt egyszer ez a Burgermeister Meisterburger
Németországban
és 5,000 mérfölddel arrébb
van ez a pasi.
Kell valakinek lennie a
kettõ között.
Valakinek, akit
nem veszünk észre.
Mi van
Lydia mi-a-nevével?
Tudod, Mrs. Riadt Szemûvel
a raktárból?
Õ semmiképpen.
Túl karót nyelt.
Túl összeszedett.
Talán.
Viszont felemás
cipõt viselt.
És azt mondod, összeszedett?
Uraim,
hogy állnak a Fring üggyel?
Tudja, még a
gyásszal bírkozunk.
Milyen hamar tudnak
jelentést adni róla?
Hát, felmerült már
néhány ötlet.
Ha néhány hete kérdezte
volna ugyanezt,
– Azt mondtam volna,
ez itt csak pepecselés… – De?
Nos hát, Fring csapatából
senki nem mond semmit nekünk.
Egyáltalán semmit,
bármennyire is próbálkozunk.
Ami valószínûsíti, hogy
valaki kintrõl irányítja õket.
Mi erre a fickóra tippelünk:
Michael Ehrmantrautra.
Õ volt Fring “biztonsági embere”.
– Határozottan nehéz eset.
– Rajta tartjuk a szemünket.
Jelenleg is egy megfigyelõ csapat
összetételén dolgozunk.
A másik pedig az, hogy
Talán nincs köze a dologhoz, de
a kék meth kezd visszajönni.
– Mondd el, Gomie! – Igen. Kis adagokban
felbukkant az utcákon.
A laborosok szerint
ez ugyanaz az anyag.
Ez vagy
még a régi készletbõl van,
vagy valaki
újraindítja az üzletet
Fring régi elõállítóinak
a segítségével.
Azt hittem, õket
már megtaláltuk –
az azonosítatlan hullák
a tûzben.
Azt hittem, az egyikük a maga
Heisenberge volt.
Igen. Talán.
Nem tudom.
Mint mondtam,
még sok kérdés maradt.
Gomez ügynök,
magunkra hagyna minket egy percre?
Hank, meg kell mondanom,
remek munkát
végzett itt.
Elsõ osztályút.
Köszönöm, uram!
Olyannyira, hogy szerintem
ideje váltania.
Tudja, vissza kell térnem
El Pasohoz.
Az irodának kell egy vezetõ
és szerintem elõléptethetnénk
valakit innen.
Ha jelentkezik rá,
és én ezt ajánlom,
akkor magáé az állás.
Biztos vagyok benne,
hogy a maga irányításával
jó kezekbe kerülne.
Wow. Ez ööö….
Nem tudom, mit mondjak.
Ez nagy elõrelépés.
Persze sok stresszel jár.
A politikai részéhez hozzá
kell szokni.
Plusz az irodában maga
felügyelne minden esetet,
szóval másnak kéne átadnia
az elhúzódó eseteket,
Fringet is beleértve.
Bármennyire is utálnék elveszteni
egy jó zsarut a tereprõl,
ez a munka,
és ezt el kell fogadni.
Mit mond, Hank?
Akarja?
tekintve, hogy a feleségem
megölne ha nemet mondanék…
Igen. Akarom.
– Gratulálok!
– Köszönöm!
Be tudnád, ööö…
fejezni egyedül?
Ma van a születésnapom.
– Ó, tényleg?
– Igen.
Valószínûleg otthon
egy parti
vár rám, érted, szóval…
Oké. Király.
Persze, nem probléma.
Hé, boldog szülinapot!
Kösz!
– Szia apa!
– Szia!
Anyád hol van?
A konyhában.
Szia!
Ó, szia!
Szóval, mi a terv?
Hát, Hank és Marie
már jönnek,
vacsorára sült csirke van
burgonyával,
desszertnek jégkrém
és csokitorta,
ahogy kérted.
Mi a baj?
Velem?
Semmi.
Azt hittem, izgatottabb leszel
az új állás miatt.
Nem! Mi…
Nem! Az vagyok!
– Bébi, annyira büszke vagyok rád…
– Persze, persze, oké, oké…
– Sajnálom, sajnálom!
– Hiszek neked. Csak ne nyírj ki mindkettõnket!
Néhány napja már annyira
levertnek tûnsz.
Marie?
Mi a baj?
– Marie, ugyan már!
– Sajnálom. Én…
A szavamat adtam valakinek.
Kinek?
– Kinek?
– A sógorodnak.
Egy kis részét sem
mondod el?
Köze van a hûtlenséghez.
Többet nem mondok.
Ó, a francba.
Úgy tudtam.
Mit tudtál? Mit…
Mit tudtál te?
Mármint, úgy értem, nem tudtam,
de már egy ideje mondogattam.
Tudod, Walt
második mobiltelefonja?
Sajnálom bébi, de én
jóval elõtted jártam.
Jóval elõttem.
Nos, nem Walt volt az.
Skyler?
Nem igaz!
Helló!
– Helló! Hát nézzenek oda!
– Helló! Sziasztok!
– Sziasztok!
– Sziasztok!
– Helló, haver!
– Üdv itt! Üdv itt!
Boldog Szülinapot!
Szóval ott vagyok az út közepén,
megyek kb. 60-nal
és akkor, nem tehetek róla,
be kellett gyorsítanom.
Csak így!
Király volt.
Igen, az ott járõrözõk
is biztos királynak tartották.
Egy hónapon belül
küldik a büntetést.
De te majd segítesz,
ugye Hank bácsi,
most, hogy a DEA feje vagy.
Na persze. Az elkényeztetett kis autómosós
milliomós unokaöcsémnek?
Persze. Elintézem, hogy szép
kilátása legyen a zárkádnak.
Rendben.
– Hát, én megyek.
– Oké.
– Boldog Szülinapot!
– Köszönöm, kisöreg!
– Még egyszer gratula, Hank bácsi!
– Köszi.
– Késõbb találkozunk!
– Oké.
– Jól van. Érezd jól magad!
– Szia, vezess óvatosan!
– Vezess óvatosan, oké?
– Oké.
– Lassíts le!
– Soha.
Nem semmi kocsik, Walt.
Drágám, a következõ
szülinapomra
Walt példáját követve
veszek magamnak egy
repülõgépet.
Nos, talán egy kicsit
túlzásba estem.
De ezek az új
lízing lehetõségek…
igencsak vonzók.
Remek volt a vacsora, Skyler.
Nagyon király volt
az a habos krumplipüré.
El kell árulnod,
hogy csinálod ennyire
csomómentesre.
Hogy csinálod?
– Egy krumplinyomóval.
– Krumplinyomóval?
Nem a kezeiddel csinálod?
– Hát ööö…
– Ember, nem semmi…
Nem semmi év volt ez, mi?
Tudtátok, hogy
majdnem pont egy éve
fedezték fel nálam a rákot?
– Jézusom. Kb. annyi, tényleg.
– Igen.
– Többnek tûnik, nem?
– De…nem.
Holnap lesz egy éve.
Egy nappal az
50. szülinapom után.
Õszintén szólva, nem hittem,
hogy eddig húzom.
A rák és a mûtét
és Hank sérülése…
Annyi,
annyi sötét nap.
És…
Ott volt Marie felszólaló
párnája.
Arra emlékeztek?
Az…
Nem akartam kezeléseket kapni.
Azt hiszem, túlságosan féltem
vagy túl mérges voltam, vagy…
Nem tudom.
Csak fel akartam adni.
De ti,
ti valahogy átsegítettetek ezen.
Segítettetek, hogy folytassam.
És ez megtörtént újra,
és újra és újra.
Úgy értem, voltak pillanatok,
amikor biztosan éreztem,
hogy végem.
De akkor valaki
vagy valami
segített.
Úristen. És Skyler,
én nem is…
Drágám, emlékszel a
kemoterápia elsõ hetére?
Arra az estére,
a fürdõszoba padlóján?
Hogy mit mondtál nekem?
Annyira rosszul voltam.
Eleinte nagyon kemény volt.
De Skyler –
õ persze ott volt velem,
nedves borogatást tett
a homlokomra.
És énekelt nekem.
És ez egyre csak így ment,
minden egyes nap.
És emlékszem, ott feküdtem
a fürdõszoba padlóján,
mert a csempe kellemesen
hûvös volt.
A fejemet Skyler
ölébe hajtottam
és azt kérdeztem tõle,
nem lehetne-e ennek vége.
Túl nehéz volt…
Azt akartam, hogy vége legyen.
Skyler, nem túl hideg az?
Whoa. Hey-o. Medencés parti!
Mit csinálsz, Skyler?
Mit csinál?
Walt?
Hé, Sky,
talán ideje lenne kijönnöd.
Mit gondolsz?
Skyler, Hank kérdezett valamit!
Ki kell jönnöd, mo…
Skyler!
Fel fog jönni, ugye?
Muszáj neki.
Skyler, ki kell jönnöd!
Uramisten!
Mit…? Oké.
Oké. Ennek kell…
Jó…
Na ne már!
Hogyan kéne…
Helló!
Várjon!
Várjon, várjon!
Ki maga?
Én vagyok, én vagyok az embere.
Szóval hol van a…
Álljon meg! Állj!
Ki küldte?
Ki küldött?
Mit gondol?
– Nem. Én kérdezem magát.
– Mike…
Uh-huh. Uh-huh.
És ennek a Mikenak
mi a családneve?
Hölgyem, most szálltam le
egy Új Mexikóból jövõ repülõrõl
és haza kell vezetnem, ami
900 mérföld.
Az 14 óra ha nem
állok meg.
Szóval minél elõbb elkezdjük,
annál hamarabb végzünk.
Uh, Ehrmantraut.
Most már elégedett?
Sajnálom, de nem fogok
elnézést kérni az óvatosságomért.
Mindennel, ami mostanában történik,
azon sem lepõdök meg
ha maga egy beépített ember,
amilyeneket középiskolákba küldenek.
Inkább vagyok kicsit paranoiás
ha már felügyelnek minket.
Ha maga mondja!
Szóval hol van a…
Ott fent.
A 22356-os számú.
Azt töröltem a
nyílvántartásból,
szóval ezt kell vinnie.
– Eléri?
– Egy emelõvillával.
Van itt olyan?
Várjon, várjon, várjon, várjon,
várjon, várjon, várjon! Állj!!
Uramisten!
Uramisten!
Mi az?
Kérem, mondja, hogy
ez nem az, amire gondolok!
Történt már korábban
ilyesmi?
Nem. Nem, persze, hogy nem.
Nem, nem.
Én csak…
Gondjaink vannak mostanában.
Igen, igen.
Meglehet, hogy hallottam
errõl egy keveset.
Mármint, Marie
nem részletezte.
Csak, tudod, elmondta,
hogy vannak…
problémáitok.
Szóval, mi lesz most?
Talán jó lenne, ha
beszélne valakivel errõl.
– Egyetértek.
– Igen.
Intézkedni fogok ez ügyben.
Van Marie pszichológusa, Dave.
Õ elégedett vele.
Nem mintha Marie
jó rekláma lenne a
kiegyensúlyozott
mentális állapotnak.
Érted…
Fogalmam sem volt,
hogy ennyire nehezen viseli.
Micsoda szülinap, mi?
Megpróbál elaludni.
Mi volt ez?
– Nem tudom.
– Úgy értem, meg akarta magát…?
Nem, nem egy úszómedencében.
Mikor mind ot voltunk?
Nem, nem hiszem.
De mindketten
azt gondoljuk, hogy
beszélnie kéne valakivel.
Megadom Dave számát.
Nézd, Walt, én…
nem tudom nem észrevenni,
hogy Skylerrel
gondjaitok vannak.
Ehhez persze
semmi közünk.
És Hank, nem tudom,
– hogy te észrevetted-e…
– Tudja már.
Tudja, hogy tudom.
Ilyesmik történnek
egy házasságban,
de ez nem
helyrehozhatatlan.
Szerintem az lenne
jó, ha
kettesben maradhatnátok,
hogy megoldjátok ezt.
Szóval –
– és ne zárkózz el ettõl –
Mi lenne, ha elvinnénk
a gyerekeket egy idõre?
– Elvinnétek õket?
– Persze.
Vigyáznánk rájuk egy napig,
vagy kettõig, bármeddig
és hagynánk, hogy Skyler és te
egymással foglalkozzatok.
Ez nagyon kedves
tõled, Marie.
de én nem hiszem,
hogy ez bármit megoldana.
És…ráadásul
Junior és Holly –
sokat vennétek a nyakatokba.
Ez nem igaz.
Junior önálló,
az unokahúgom meg
a legbékésebb,
legédesebb baba
a világon.
– Jó móka lesz, nem?
– De, de. Igen.
Igen.
Abszolút. Persze.
Jó ötlet.
Szerintem remek ötlet.
Erre van szükségetek.
Marie,
ez a te
ötleted volt?
Igazából Skyler ötlete.
Uh-huh.
Szüksége van erre, Walt.
Adtam Marienak cumisüvegeket.
Hazafelé vesznek
pár pelenkát.
Beszéltem Juniorral
telefonon
és hosszú rábeszélés után
beleegyezett, hogy holnap
átjöjjön és elvigyen pár ruhát.
És így, voila, a gyerekek
kikerültek ebbõl a környezetbõl.
Micsoda véletlen!
Tudom, hogy ébren vagy.
Mi volt ez?
Meg tudod magyarázni?
Nem akarom, hogy
itt legyenek a gyerekek.
Nem biztonságos.
Skyler, ezt már többször
megbeszéltük.
Sosem volt biztonságosabb.
“Sosem volt”?
Néhány hete
egy férfi készült idejönni,
hogy megöljön minket,
az egész családot.
Te a padló alatt
feküdtél és üvöltöztél.
Azt elintéztem.
Vége.
Nincs.
Megint metamfetaminnal
üzletelsz.
Ez más.
Most én irányítok.
Szóval most, hogy
te vagy a fõnök
mi lesz, innentõl kezdve
minden simán fog menni?
Miért ne?
A munkát távol
tartom innen, Skyler
és nem lesz hatással
rátok.
Ezt nem tudhatod.
Nem tudod megígérni, Walt.
Azt megígérhetem,
hogy Gus Fring halott.
Õ jelentett fenyegetést.
Õ volt a veszély.
Azt hittem, te
vagy a veszély.
Erre volt jó a
medencés trükköd?
Hogy megvédd a
gyerekeimet tõlem?
Nem csak tõled.
Az én kezeimhez
is vér tapad.
Milyen vér? Beneke-é?
Miattam van
kórházban.
– Nem.
– Amiatt, amit én tettem.
Skyler, ez miatt
nem hibáztathatod magad.
Kérlek! Te nem
akartál bántani senkit.
Hibát követtél el,
a dolgok elfajultak
de azt tetted, amit kellett,
hogy megvédd a családod.
Sajnálom, de
ez nem tesz rossz emberré,
csak szimplán emberi lénnyé.
Állj le, Walt!
Fejezd be!
Nem akarom hallani
az idióta mentségeidet.
Én benne vagyok.
Én is része lettem.
De nem
hagyom a gyerekeimet
egy olyan házban lakni,
ahol a drogokkal
való üzletelés,
emberek bántása
és megölése
természetes
dolog.
Megint csináljuk?
Remek.
De a gyerekek távol maradnak
és ennyi.
Ennyi?
Mi ennyi?
Kijuttattam õket
a házból.
Egy ottalvásra a nénikéjüknél
és bácsikájuknál?
Ott lesznek egy napot
vagy kettõt,
Junior késõig néz filmeket,
aztán mi lesz?
– Meglátjuk.
– Nem, én megmondom, mi lesz.
Hazajönnek.
Ebbe a házba.
A szüleikhez,
akik szeretik õket.
Nem. Nem hagyom, hogy
a mi üzletünk veszélyeztesse õket.
– Hányszor mondjam még,
hogy nincsenek…- Azt mondtam, nem.
Istenre mondom,
nem engedem vissza õket.
Mit teszel, hogy
megakadályozd ezt?
Bármit, ami kell.
Minden tõlem telhetõt.
Például mit?
Mármint konkrétan.
Mit lépsz ezután?
Ezután talán
kárt teszek magamban.
Hogy mutassam,
még több idõ kell nekünk.
Hadd lássa Hank és Marie,
hogy szenvedünk.
Nem, inkább
te szenvedsz.
Szóval legközelebb talán
bezáratlak.
Berakatlak valami
kórházba,
a gyerekekre meg
vigyázok én.
Ezt akarod?
Akkor én meg talán
horzsolásokkal jelenek meg,
behúzok saját magamnak egyet,
azt mondom,
hogy megvertél,
amikor rájöttél,
hogy szeretõm van.
Értem.
Tedet is bele
akarod vonni?
Ó, az jó móka lesz,
kiteregetni mindezt
a rendõrségnek.
De nem olyan jó, mint
elmondani a 16 éves fiadnak,
hogy az apja
egy nõverõ.
Nem is valami jó terv.
Mi mást tudsz?
Elküldhetném Juniort
egy iskolába.
Oh. És az így
hangzana:
“Drágám, tudom, hogy már
csak egy éved van a gimibõl,
de annyira szeretném
ha mindent eldobnál,
itt hagynád az összes barátodat
és elmennél Arizonaba egy internátusba.”
Van más ötleted is?
Mert ezek nem
megoldások a problémádra.
Hogyan mented ki
a gyerekeinket
ebbõl a szörnyû
környezetbõl?
– Én…
– Mit fogsz tenni?
Elmenekülsz
Franciaországba?
Behúzod a függönyöket,
lecseréled a zárat?
Ez egy vicc.
Ugyan már, Skyler!
Szembeszállsz velem?
Elveszed a gyerekeimet?
– Mi a terv?
– Nem tudom!
Ennél jobbat
nem tudok, oké?
Minden perc
siker, amíg
a gyerekek
távol vannak innen,
távol tõled.
De igazad van.
Rossz terv.
Én nem tudom
a te trükkjeidet, Walt.
Nem tudom, mit tegyek.
Félek.
Nem mehetek
a rendõrségre.
Nem hagyhatom abba
a pénzmosást.
Nem tudlak
elküldeni ebbõl a házból.
Még az ágyamból
sem tudlak.
Csak várni tudok.
Ennyi.
Ez az egyetlen lehetõség.
Kitartok,
és kivárom
az idõmet.
Vársz?
Mire vársz?
Arra, hogy kiújuljon
a rákod.
Igen?
Oké. Oké.
Nyugodj meg!
Jövök.
Nézze meg!
Mondja meg, minek tûnik ez!
Ha a DEA lenyomozza
a hordóit,
lõttek az
ellátásunknak.
Annak annyi.
És én mondom,
a fellelhetõ metilamin manapság
nagyon ritka.
Ritka, mint Nagyláb.
Vagy az unikornisok.
Kölyök,
megfájdul tõled a fejem.
GPS a hordó
alján.
Miért nem rakták belülre,
ahol senki sem láthatja?
Nézze, ha bent lenne,
benedvesedne.
Ezeket kocsik aljára
szokták rakni.
Benedvesedhetnek.
Ez még rendõri
mércével is hanyag.
És a többi
hordón is
kívül vannak a
nyomkövetõk?
Nem tudom.
Valószínûleg.
– Nem nézted meg a
többi hordót? – Nem.
De a nõ szerint azt
vihettük volna el.
Miután ezt meglátta,
kiakadt,
Visszaraktam a hordót
és elhúztunk.
Hadd kérdezzek
valamit!
Ki szúrta ki ezt:
te vagy õ?
Lydia.
Õ látta meg elõször.
Kinyírom.
Várjon, várjon, várjon!
Mi van?
Lydia rakta ezt oda,
nem a zsaruk.
Azt gondolja,
ha úgy tesz,
mintha figyelnék
a készletét,
akkor õt ott hagyjuk
és máshol üzletelünk.
És igaza van,
máshol fogunk
üzletelni,
rögtön azután, hogy õt
ott hagyom valami csatornában.
De várjon, ha a DEA
nem figyeli a cuccát,
az jó hír, nem?
Csak meg kell
mondanunk neki, hogy
hagyja ezt
és csak adja továbbra is a metilamint.
Te nem ismered ezt
a nõt úgy, mint én.
Korábban volt lehetõségem
elintézni, de akkor elengedtem.
Ezt kapom azért,
mert szexista vagyok.
Most ha megbocsátasz…
Mike, nem teheti…
Nézze, õ az ellátónk.
Kell nekünk.
Kölyök, ha kicsit le kell állnunk,
hát legyen.
Jobb, mint egy bolonddal dolgozni,
aki vagy lecsukat vagy megölet minket.
Nekem nem
tûnt bolondnak, oké?
Csak túlságosan feszültnek.
És most te vagy a szexista.
Higgy nekem, ez a nõ
legalább annyira
megérdemli a halált,
mint bármelyik férfi.
Ne! Várjon!
Csak várjon!
Mi van, ha ezek
tényleg a zsaruk voltak?
– Mi van, ha téved vele kapcsolatban?
– Nem tévedek.
De mi van
ha mégis?
Jesse, elmondtad
a kétségeidet.
Most engedj elmennem!
Nem. Ezt szavazásra
bocsátjuk.
– Nem hiszem.
– Én arra szavazok, hogy szavazzunk.
Mr. White,
bekapcsolódna?
Mit gondol?
Mr. White?
A metilaminnek jönnie kell,
nem számít, mi van.
Nem állunk le.
Csak most kezdjük.
Semmi sem állítja
meg ezt a vonatot.
Semmi.
Hé, Mr. White!
Várjon!
Csak azt akartam mondani,
hogy tetszett az ötlete.
Tudja, ez…
szerintem így
kell lennie.
Hé! Ööö…
mondta, hogy
a szülinapja volt, szóval…
A dobozban hagytam
a blokkot,
hátha ki akarja
cseréltetni.
Akárhogy is,
boldog szülinapot!
Szia!
Beugrottam Mariehoz
és Hankhez.
Junior még mindig azt kérdezi,
“mi folyik itt?”
Folyamatosan
és nagyon kitartóan.
De minden rendben.
A L’ecsót nézték.
Aranyos film.
Te hogy vagy?
Komoly pénz fog
nem sokára a házhoz állni.
Rendben van?
Remek.
Szóval…
Jösz lefeküdni?
Mutatni akarok valamit.
Látod ezt az órát?
Szülinapi ajándék.
Az ember, akitõl
ezt kaptam,
szintén holtan
akart látni.
Nem is olyan régen,
egy pisztolyt
szegezett a szemeim közé,
pont ide,
és azt mondta,

Get Adobe Flash player

Comments are closed.