Bel Ami 2012 Hungarian

Posted by on May 16, 2012

movie image

Download subtitles of Bel Ami 2012 Hungarian

BEL AMI – A SZÉPFIÚ
Forestier?
– Charles Forestier? …
– Igen.
Georges Duroy.
A 6. Mousa-ból,
Algéria 1985 …
Igen. Georges Duroy.
Rosszul nézel ki.
Kérsz egy italt?
Mikor ettél utoljára?
Pezsgõt.
Mivel foglalkozol mostanában?
Most szereltem le.
Szerencsét próbálok Párizsban.
Nem is jöhettél volna jobbkor
Párizs tele van pénzzel.
Fürdik a pénzben.
Ha sok van belõle,
nekem is jut egy zsákkal.
Még a szajhák
is meggazdagszanak.
Én, mint egykori katona,
a sugárút embere vagyok.
Politikai szerkesztõ vagyok,
a “La Vie Francaise”-nál.
Számomra az újság az,
amit a kormány határoz meg .
Könyvelõ vagyok a vasutnál.
Nincsenek kapcsolataim, Charles,
pénzt kell keressek.
Másképp nem megy,
ez már nem a sivatag.
Eljöhetnél hozzánk
holnap este.
Ismerd meg a feleségem.
Tudod, az van …
nekem nincs esti ruhatáram.
Nézd …
Vegyél magadnak valamit.
Gyere fél nyolcra.
– Igen …
– Jó.
Georges Duroy …
– Kit jelenthetek be, uram?
– Georges Duroy.
Mr. Georges Duroy.
Madeleine Forestier vagyok.
Charles felesége?
Természetesen. Charles
elmesélt mindent önrõl.
Ms. Francois de Marelle.
– Madeleine …
– Clotilde …
Pompásan nézel ki.
Clotilde vagyok.
Hívjon Clotilde-nak.
Ms. Pierre Rousset.
Ez az átkozott történet.
Az akadémia tagja lett.
Mindenki boldog lett.
Ijesztõ …
Ez a kés, Duroy.
Mi az?
Nem szokott így enni.
Hallottam, a közelmúltban
tért vissza Észak-Afrikából.
Volt Algériában?
Igen.
Charles és én együtt
állomásoztunk 5 évvel ezelõtt.
Akkoriban soványabb volt.
– Hol volt a helyõrségük?
– A határokon.
Közvetlenül a Szahara mellett.
Hallottam egy furcsa
történetet a sivatagról.
Az emberek nem hitték el,
de én romantikusnak találom.
Azt mondták,
hogy a homok énekel.
Igen, ez igaz. A homok, ahogy
a dûnéknek ütközik, mintha zenélne.
És milyen?
Nagyon szomorú és nyomasztó.
Legalábbis egy magányos katonának.
Mint ön?
Hogy lehetett magányos, amikor
az ottani nõk olyan szépek?
Igen, a nõk szépek.
Azonban,
honvágyam volt.
Porviharok …
csak erre emlékszem.
Ez valami különleges.
Meg lehetne írni.
– Nincs itt az ideje?
– Miért ne lenne?
– Nem olvas újságot, hölgyem?
– Nem.
– A kormánynak nem tetszenek ezek a történetek.
– Igen.
És ez, természetesen,
a marokkóiak kedvéért.
– De senki sem akar háborút.
– Nem lehet megakadályozni.
Mi igen.
Képzeljék el …
egy szemtanu véleménye.
Egy fiatal, vonzó katona
a határvidéken…
Egyedül, vágyakozva …
Kalandjai …
Nézetei …
Egy lovassági tiszt naplója.
Mit gondolsz, drágám?
Milyen hal van?
Igen, ez jó, váltsunk témát.
Utálom a politikát.
Férfiak beszélnek a férfiakról.
Rettenetesen untató.
Miben leli örömét?
Nos …
Szeretek szórakozni.
Mi szórakoztatja?
Nem tudnám megmondani …
Minden.
Rendben…
Egy lovassági tiszt naplója.
Holnap reggelre
kérem az elsõ cikket.
Remélem tudjátok, hogy
még nem írt egy sort sem eddig.
Segítek neki az elején.
Úgy fogalmazzuk meg,
mint egy levelet egy ismerõsének.
Kedves …
Henry.
Bocsáss meg nekem,
hogy rég írtam.
Már majdnem egy hónapja,
hogy a lábamat betettem
ebbe a gyönyörû országba.
Azt hiszem,
ezt a nyomastó hõt nem kedvelnéd.
De tudom, hogy téged is
kellemesen lenyûgöznének a helyiek.
Ha el tudnám mondani
a csodálatos érzéseim …
A fahéj és sáfrány ízét.
A nehéz levegõt …
Egyszerû ruhát viselnek,
és egy kendõt tekernek a fejükre.
Színes …
világoskéket.
Az egyetlen ékszerük …
a szépséges mosolyuk.
Ez valami szokatlan.
Azt mondanám elsõ látásra …
Elsõ látásra …
Csak az övék.
Imádok újságíró lenni.
Remélem tudja, nem fogom
megírni a cikket ön helyett.
Nem tudnám megengedni.
Szerettem volna mondani valamit.
Tudom, mit akar.
Egy dolog legyen világos…
Nem kívánok
a kedvese lenni.
Semmi sem untat jobban,
mint egy visszafogott fiatal.
Nagyon jól tudom,
hogy elhalmozna szeretettel.
Így tenne minden hülye.
Nézzen rám, kérem.
Sosem leszek a szeretõje.
Megértett?
Igen.
Rendben.
Akkor lehetünk barátok.
Igaz barátok.
És tudnék adni néhány tanácsot.
Nem a férfiak
a legfontosabb emberek Párizsban.
A legfontosabb személyek …
a feleségek.
Gyõzõdjön meg róla,
ott van Ms. Rousset.
Kedveli önt.
Ms. Rousset kedvel engem?
Nem, ahogy ön gondolja.
És nem ebben a formában.
Mr. Rousset figyelembe veszi
a felesége véleményét, jobban, mint másét.
Egy megfelelõ szóval többre megy,
mint ön tíz év munkával.
De nagyon örülnék,
ha meglátogatná Clotilde barátnõmet.
Csodás társaság lenne.
És a férje mindig úton van.
Ha egyszer tehetnék …
valamit önért…
Hadd mutassam be Georges Duroy-t.
Segítettem elkezdeni egy cikket.
Az úr Vaudreque grófja.
A gróf a mi legjobb barátunk.
Duroy.
Mr. Rousset,
emlékszik Georges Duroy-ra?
“Egy lovassági tiszt naplója.”
A cikk sikeres volt.
Írjon egy másikat.
Fizesse meg rendesen.
Ahogyan óhajtja.
Kapsz öt frankot
ezért a cikkért.
És ötöt a következõért.
És 200-at havonta.
Plusz 10 centet soronként
minden cikkért.
Fogd.
Add oda egy pénztárosnak.
Mi van? Nem hiszed el
milyen szerencsés vagy?
Jó napot kívánok.
Laurain vagyok. Ön George.
Kérem, foglaljon helyet.
Anya azonnal jön.
Mit szeretsz játszani?
Fogócskát.
Fogócskát?
Akkor …
Te …
vagy a fogó.
Ki a fogó?
– Te.
– Várj, most meglátod …
Elkaplak.
Kapd el a Georges-t.
Ön a fogó.
Házban …
– Ki fog kit?
– Ön minket.
– Itt az ideje enni Laurain-nak.
– Itt akarok maradni Georges-al.
Talán megengedik,
hogy még meglátogassalak.
Gyere szépfiú.
Egy puszit.
Szépfiú …
rég volt ilyen boldog.
– Nagyon örülök, hogy itt van.
– Én is örülök, hogy láthatom.
Elmegyek önhöz…
…holnap.
Miért nem ma?
Remélem …
nem fáradozott sokat.
– Kér inni valamit?
– Igen.
Valami édeset.
– Egy kicsit izgatott vagyok.
– Én is.
Gondolja, hogy kitart,
ha mendketten leülünk?
– Megismételném.
– Én megtenném most.
Nem találkozhatunk itt.
Megláthatnak.
Nem kockáztathatok meg egy válás.
Elveszíthetem Laurain-t.
Nem akarom, hogy
a férjem gyanút fogjon.
Jó ember.
Szükségünk van egy fészekre.
Egy hely, ahol találkozhatunk,
csak mi ketten.
Idõrõl idõre.
Én állom a költségeket.
A pénz …
amit elkölthetek…
az igényeim szerint.
– Mit olvasol?
– Egy levet apámtól.
Minden héten felöltözik
szépen és elmegy a paphoz.
A pap megírja a levelet neki.
És minden levél egyforma.
Anyád áldását küldi…
A disznóknak hasmenése van …
Mikor nõsülsz meg?
Apám egy földmûves.
Soha nem hagyta el a faluját.
És pénzt kér.
Szeretném látni a helyet.
Én is szeretnélek ott látni.
Meg kell ígérj nekem valamit.
Hogy nem hozol más nõt ide.
Nincs másik nõ.
Minden férfinak van másik nõje.
Nekem nincs.
Õszintén?
Ne hazudj.
Õszintén és igazán.
– Üdv…
– Üdv.
A barátoddal beszélek.
Georges …
Azt hiszem,
össze téveszt valakivel.
Igen, értem.
Nem volt túl barátságos.
Mostmár nem kell
az olcsó barátnõ.
Clotilde.
– Ne érj hozzám!
– Azelõtt volt, hogy megismertelek.
Clotilde.
Már csak meg kell köszönd.
Hogy tehetted ezt velem?
Hogy tehettem?
Senkiházi.
– Duval.
– Igen.
Már 40-el tartozol.
Nekem is kell ennem.
Miért nem írsz semmit?
Egy lovassági tiszt naplója.
Miért álltál le vele?
Talán meggyõzöd
a feleségem, hogy írja meg.
Gondolod,
hogy te kapod a pénzt,
és õ dolgozik helyetted.
Meghívtalak hozzám, és …
bemutattalak,
ruhát vettem neked …
És hogy adod ezt vissza?
Mész és szórakozol. Azt hiszem …
Ha békén hagysz,
azonnal írok valamit.
Komolyan?
Tessék Forestier.
Valóban te írtad ezt?
Igen.
Úgy írsz, mint egy elemista.
Megmutatom Rousset-nek.
Forestier!
Forestier!
Idióta.
Szerencsétlen.
A nevét sem tudja leírni
ha nem diktálja egy nõ a betûket.
Tudod mit beszélnek rólad?
Az író …
a szoknya alatt.
Fogd be!
Nem is ismersz.
Rousset úr megkért, hogy közöljem,
többé nem tart igényt a szolgáltatásaidra.
Szedd a dolgaid, és menj!
Magad ura vagy, Duroy.
Nem lesz nõ,
aki segítsen.
Madam Rousset.
Remélem, megbocsát.
Mr. Duroy.
Csak hoztam ezeket a körtéket.
A szüleimtõl kaptam Normandiából.
Milyen kedves.
Velünk tart?
Miért ne?
Kóstoljon meg
egy körtét, Madam Rousset.
Nos …
Igen. Miért is ne.
A pletyka rovat vezetõje.
A pletyka rovat vezetõje.
Duroy.
Emlékszik a feleségemre?
Mr. Duroy.
Emlékszik
Ms. Marelle-re?
Természetesen.
Szépfiú …
Egy mosolyt se
a régi barátnak?
Fáradjanak az asztalhoz.
Van egy csomó pletyka,
amirõl írhat.
Madame Forestier.
Szépfiú.
– Azt hittem elfelejtett.
– Soha.
Annyira hiányoztál.
Miért nem kerestél meg?
Azt hittem, már nem kellek.
Még mindig kívánlak.
Mennem kell.
A férjem gyanakodni fog.
A másik férfi.
– A gazdag ember.
– A lányom apja.
Segítenél?
Csinálj egy dupla csomót.
– Ahogy a férjed?
– Igen.
Ez a Charles …
Nem éri meg a jövõ tavaszt.
Madeleine elvitte a tengerhez,
de nem segített semmit.
Szegény.
Nem lesz sokáig köztünk.
Köszönöm, hogy eljött.
Csak ön van nekem.
Hogy van?
Senkit sem hívott mostanában,
hogy gyógyulhasson.
De nem birom.
A kedvenc virágaim.
Köszönöm.
Megnézed, hogyan haldoklom?
Látni akartam hogy vagy.
– Szóval, tudod, hogy túlélem?
– Igen.
Szeretném.
– Élni fogok.
– Igen.
Segíts!
Szeretnék…
sétálni.
– Nem mehetsz ki.
– Segíts!
Kérem, hallgasson meg …
és próbáljon megérteni.
Ne legyen dühös.
Tudja, egy szóval,
boldoggá tudna tenni.
Tegyen a barátjává,
vagy a testvérévé,
vagy a férjévé.
Szívem és a testem az öné.
Meg kell értse …
hogy most nem lettem más nõ.
Számomra a házasság …
egy partnerség
egyenrangú szerzõdés.
Nem fogadok el parancsolást,
uralmat.
Vagy ellenszegülést.
– Teljes szabadságot akarok.
– Természetesen.
Fogja vissza magát kicsit.
Ez egy fontos döntés
mindkettõnk számára.
Clotilde.
Mondd csak…
Kertelés nélkül.
Szeretnék megházasodni.
Természetesen.
Ki õ?
Madeleine Forestier.
Te választol feleséget..
Igen.
És szereted?
– Clotilde.
– Nem.
Nem. Rendben van.
A kormány úgy döntött, hogy felhagy
a marokkói tervekkel.
Nem, inkább …
A kormány megértette a nép akaratát
és feladta a terveket…
Ne most George.
A papírok.
Annyira unalmas
ez a határozatlanság.
Õk mondják a magukét,
mi valami mást …
Igen, igazad van.
Elvesztegetett idõ.
Nincs egy józan eszû képviselõ?
Ismertem egyet …
– Azt mondta, a kormány hazudik.
– Sarazin.
Fel kell áldozzunk Sarazin
bajuszának egy teljes oldalt.
Georges …
Ez nagyszerû lenne.
Nagyon jó.
Housein izgatott lesz.
Gondoltam…
a politikai szerkesztõnek…
a “La Vie Francaise” újságnál
lesz egy neve,
amit soha nem fognak elfelejteni.
Egy név …
ami képvisel valamit.
Hova valósiak a szüleid?
A szüleim
Contelaux származásúak.
Elfelejtetted a hetet,
amit ott töltöttünk?
Georges …
Duroy de Contelaux.
Nem hangzik elég jól.
Duroy de Contel.
Madeleine, én Contelaux-i vagyok.
Hagyjuk így.
Nem, nem. Figyelj …
Georges
Duroy
de Contel.
Mondd még egyszer.
Georges
Duroy
de Contel.
Madamme
Duroy
de Contel.
Egy bajuszos valaki …
Pontosan, amire szükségünk van.
Dübörög az eredetiségtõl.
Ülj le!
A feleségemnek lesz.
Georges …
Köszönöm.
Tudod, hogy mennyire szeretlek.
Belõlled sosem elég.
A gróf éppen menni készült.
– Remélem nem miattam.
– Nem, nem.
Van néhány üzleti ügyem.
Köszönöm, Paul.
És üdvözletem a feleségének.
– Kívánok neki jó egészséget.
– Nagyon kedves öntõl, gróf úr.
Ennyi.
Mit akart?
Kedd van.
Mindig eljön kedden.
És a politikusod is jönni fog?
– Egy félóra múlva.
– Egy félóra múlva?
Igen.
Fél óra múlva.
És meghívtam Laroche-t is.
Figyelnem kell rá,
egyszer külügyminiszter lesz.
Georges …
Kormány szembe száll a szavaimmal.
Szeretném, ha megjelenne
minden újságban.
Látni akarom minden falon,
minden kirakatban.
Tudja meg minden férfi, nõ
és gyermek, hogy a kormány hazudik nekünk.
Forestier-nek még kell vizsgálódnia.
– Hogyan?
– Mi az?
Forestier-nek hívott.
Szokja meg.
Ne sértõdjön meg,
meg fog ismételõdni.
– Hogy érti ezt?
– Valójában …
Követnünk kell minden mozdulatát.
Tervezés.
Igen.
Laroche segíthet nekünk ebben.
Ismerek néhány tisztet,
aki szimpatizál velünk.
Tartsa a kapcsolatot …
Laroche megmondja
mit kell írnia.
Nézd ezt a kivitelt …
Több száz tonna gabona,
amit több hajón vittek el.
Figyelem …
Itt. Látod?
Több ezer tonna.
Miért?
Nem tudom.
Lehet, egy hadsereget etetnek.
Egy hadsereget etetnek?
Ez az.
Ez az.
Ki szállítja a gabonát?
George, ez a kulcskérdés.
George, dolgozom.
Egy értelmes asszony.
Jól van.
Madeleine!
Madeleine, lassabban!
Madeleine!
Madeleine!
Látod?
Nézd, támadni készülnek.
A “La Vie Francaise”
megtalálta a bizonyítékot.
Persze…
Kedd van.
A gróf kellett jöjjön.
Vitathatatlan bizonyítékok
a Marokkó-i kormány szándékáról.
Sose beszéltünk errõl.
Vaudreque grófja.
A férfi …
aki bejelentés nélkül jön.
Aki jobban ismeri
a szolgákat, mint én.
Egy mély ütés
a külkereskedelmi
költségvetés mérlegére.
Miért ilyen vakbuzgó?
– Miattad…
– Mi ez a vakbuzgóság?
Szeretnél te az lenni,
aki megdönti ezt a kormányt?
Vagy egy szerencsétlen ismeretlen?
Bemutatom a lányomat, Suzanne-t.
Milyen aranyos.
Ez a szépfiúnak.
Most Jézus megszabadult Mózestõl.
Néha megtörténik.
Remélem nem zavarja.
Hívjon, ahogy csak akar.
Jöjjön, mondjon pár szót.
Köszönöm, kedves barátaim.
Ez egy hatalmas munka volt.
Attól tartok azonban,
rossz hírem van az önök számára.
A kemény munka még most kezdõdik.
Sok feladatunk van.
Az erõfeszítéseink a kormányban,
meg kell haladja
az ellenzék munkáját.
Küzdenünk kell.
Lesznek konfliktusok.
De nem fogjuk beásni magunkat
Marokkó homokjába,
hanem a parlamentbe.
Az elsõ feladatom
külügyminiszterként az lesz,
hogy visszavonom
a fegyveres erõinket Algériából.
Ez a kormány nem folytat
egyetlen háborút sem.
Barátaim, franciák…
Nem kérdezem,
hogy mennek a dolgaid.
Megörültem neked.
– Hogy van Laurain?
– Még nem bocsánatot meg.
Úgy hív, Mr. Forestier.
Túl fiatal, hogy megértse ezt.
És te?
Megnõsültél.
Mindenki megteszi egyszer.
Hiányzol.
A fészkünk hideg nélküled.
Nem mondtad vissza?
Bizakodom.
Marokkó biztonságban van.
Köszönöm
az elkötelezettségüket.
Millió köszönet.
Játszunk egy kicsit
Üljön le!
Osztjon a fiatal barátunk.
Felhívom a figyelmét,
szerencsés vagyok.
Hatalmasabb vagyok,
mint egy király.
De nem olyan gazdag.
Még nem.
Egyetlen reggel
kiürítettem a parlamentet,
és megtöltöttem az embereimmel.
És nem mással,
mint nyomtatott szavakkal.
De nem az szavaival.
Nem igaz?
Milyen a házas élet?
Hogyan jön ki Vaudreque-el?
Gyakori látogatójuk.
Ami még furcsább,
az a lakás.
Duroy …
Felmondta a lakását,
miután Madeleine férjhez ment.
Õ adta Madeleine-t Forestier-hez?
Csak bemutatta.
És õ kifizette a bérleti díjat.
Szóval …
Ez mond valamit.
Vaudreque olyan neki,
mint egy apa.
Talán.
Menjen és élvezze a partit.
A hölgyek bizonyára várják egy táncra.
Szépfiú …
Mi szél hozta erre a helyre?
Elbújt az esõ elõl?
Nem véletlenül vagyok itt.
Nem akarom megijeszteni.
Ne várok semmit.
Ne kérek semmit.
Nem tudom, mit tegyek.
Elnézést,
ha megsértettem valamivel.
Nem sértett meg semmivel.
De ne beszéljünk róla.
Menjek el?
Maradjak?
Ne reménykedjek?
Vétkezni kényszerít egy templomban.
Én soha …
nem voltam szeretõ.
Nézz rám!
A férjed szerint
gyönyörû vagy.
Virginie.
Georges.
Kié ezek a karok?
Az enyémek.
– És kié az ajkam?
– Virginie …
Az enyém.
Gyere.
Öltözz fel!
– Mikor látlak?
– Kérlek. Menj azonnal!
Szépséges George-om.
Fiatal szerelem, mondd, mikor?
– Holnap.
– Holnap?
Igen, holnap.
Georges?
Georges?
Georges?
Georges.
Madeleine kérdezni
fogja hol voltál.
Madeleine.
Madeleine.
Hol van a feleségem?
Gróf Vaudreque-nél.
Hogyan?
Meghalt ma reggel.
Azért kérettem ide
Mrs. Duroy de Contel,
hogy tudassam
Vaudreque gróf utolsó kívánságát.
A gróf önre hagyta,
mint az egyetlen örökösre,
minden vagyonát.
Az értéke
1.080.015 frank,
és 29 cent.
Azonban van egy probléma.
A vagyont illetõen.
A vagyont illetõen?
Bocsánat, uram, de …
ez szokatlan, hogy
egy férjes asszony örököljön mindent.
Normálisabb lenne, ha
a férj lenne az örökös.
És miért kellene így lennie?
Nos …
kevésbé adna okot gyanura …
Kérem, bocsássák meg.
A fázassági félrelépésre.
Mi volt ez?
Mire gondolt az az idióta?
Engem kellett örökösnek tegyen.
Jobb lettél volna te.
Gondolnia kellett volna
a következményekre.
Tudta, hogy ez kompromitáló lehet.
Vagy tudatán kívül csinálta?
Egy atyai gesztus?
Olyan volt neked,
mint egy apa, nem?
Mint egy gyám.
Nem tudom elfogadni.
Meg kell védjem
a becsületemet.
Nem sírok a millió után.
Ne siessük el.
Találunk megoldást.
De a végrendelet létezik.
Mindenki megtudja.
Nem marad más,
mint elfogadni.
Ha úgy döntök,
hogy elfogadom,
ki akadályozhat meg benne?
Igaz, ha …
nem feladom el az örökséget,
elismerem a vétkezést.
De ha …
elfogadom…
elhárítom a gyanút.
Lehet, hogy a vén bolond
nem is volt olyan rossz.
Ne beszélj róla.
Mi volt õ neked?
Mondd meg!
Jogom van tudni.
Õ volt…
a férfi, akit elveszítettem.
A férfi…
akit gyászolok.
Akarsz valami
nyomorúságosat,
valami értéktelent
megszerezni.
Õ a barátom volt.
Az apám.
És a szeretõm.
Szeretted?
Hogy élhetek nélküle?
Hogyan élhetek tovább?
Rég jártál nálam.
Egy egész héten át
vártam egy jelre tõled.
Georges.
– Szépséges fiatalemberem.
– Nem szóllíts így!
Nem neked lesz.
Másikkal találkozol?
Vigyél magaddal.
Beszélnünk kell.
– Menjünk oda.
– Nem fogod fel? …
Nem kellett volna rávegyél.
Hûséges feleség maradtam volna,
mint azelõtt.
Kérem, hadd menjek veled.
Csak egy órára.
Mondanom kell valami
nagyon fontosat.
Valami jó híreket.
A férjemtõl.
Kérlek.
Ha sírsz,
jobb ha mész.
Kérlek, Georges.
Szerelmem, George.
Gyönyörûséges fiam.
Rendes voltam.
Diszkrét.
A megfelelõ kérdéseket tettem fel.
Hogy ne keltsem fel a figyelmét.
Hagyd abba!
Mit akarsz?
Az új kormány
le akarja rohanni Marokkót.
Virginie.
Az új kormány
azért került hatalomra,
mert én juttattam oda,
az igérettel, hogy
nem fogja ezt tenni.
Ez a probléma.
Hát nem érted?
Senki sem számít erre.
A férjem és Laroche
régóta eltervezték ezt.
Az elsõ csapatok
már ma éjjel behatolnak.
Ma éjjel?
De megígérték nekem.
Nem bíznak benned.
Túl lobbanékonynak hisznek.
Túl fukari és szokatlan,
hogy pénzed van.
Azt hitték, elárulod õket.
– Fukarinak képzelnek?
– Nem ismernek úgy, mint én.
Az elmúlt hetekben felvásároltak
minden részvényt Marokkóban.
Birtokukba van az összes
réz bánya. Mindegyik.
Hamarosan keresnek
70 milliót tisztán.
70 milliót?
Elkezdték elkölteni.
Megveszi a St. Onore palotát.
70 millió,
és én nem kapok semmit.
Büszke vagy rám?
Szeretsz engem?
Nem volt rendes tõlem,
hogy mindezt megtudtam, kedvesem?
Vettem részvényt neked.
70 ezres nyereséged lesz.
Nem akarok aprópénzt!
Nem az az ára annak,
amit tettem!
– Undorodom tõled!
– De én szeretlek.
Nem érdekel a szerelmed.
Soha nem szerettelek.
Megvetlek!
Olyan a szagod, mint neki!
Mint a mocskos férjedé!
Mindig nevetve gondoltam arra
a pillanatra, amikor visszaküldtelek hozzá.
Ezen kívül Vaudreque-é is voltál.
Engem kigúnyolt mindenki!
Engem!
– Takarodjanak a házamból.
– Hallgasd meg elõször mit akarnak mondani.
Kifelé!
Kifelé a házamból!
Hallgasd meg Georges.
Hallgasd meg.
– Szégyenbe tettek.
– Ne légy gyerekes.
A te érdekedben.
Kereshetsz egy csomó pénzt.
Gondolod, hogy loptam?
Nem vagyok felelõs érted.
Akinek szeme van, láthatta.
Te…
…mindig is
Charles szégyene voltál.
Egy bukott katona
kevés tudással.
Figyelmeztettem,
nem megy semmire veled.
Igazam volt.
Nem volt egy okos házasság.
Hiányozni fog.
Tudtad.
De kérlek, George.
Észre kellett volna vegyed.
Nõ vagyok.
Nem hagyom árverni
magam a játékban.
Ki volt ma a soros?
Clotilde?
Vagy Virginia?
Vagy mindkettõ?
És tegnap?
Te hülye…
Hülye férfi.
Érzéketlen és aljas.
Elpocsékoltam a tehetségem rád,
az eszemet.
Volt egy elképzelésem rólad.
Fogalmam sem volt
a természetedrõl,
az egyéniségedrõl.
Semmi.
Semmi vagy,
egy rakás düh.
Mint egy állat.
Ez vagy te.
Egy állat.
Azt hittem,
meg tudlak nevelni.
De jobb lett volna
ha elpusztítalak.
Ki innen!
Elnézést.
Mindig is kedveltem a pimaszságodat.
Nem kell rejtõzködjem,
nem vagyok bûnös.
– Nem akar kirúgatni?
– Nem.
Igyon pezsgõt.
Táncoljon a feleségemmel.
Amúgy is sok idõt töltött vele.
Georges.
Georges.
Annyira naiv voltam.
Miért jöttél vissza hozzám?
Nem tudom.
Talán, mert
nem vártad tõlem.
Sajnálom,
ha szenvedést okoztam.
Tudnod kell.
Még sosem láttam
ennyi görbe bábut.
Mind részt vett
a költségvetés megcsapolásában
és 30 millió frankkal
lettek gazdagabbak.
– Kinyitni, vagy betörjük!
– Ki van ott?
Rendõrség.
Madamme Madeleine Duroy de Contel?
Mr. Georges Duroy de Contel felesége?
Igen.
Madamme Duroy de Contel egy olyan
helyen találtam, ami nem az otthona.
Együtt Mr. Francois Laroche-al.
Elismeri, hogy a szeretõje?
Elismerem.
Madam, meg kell vádoljam
házasságtöréssel.
– Van valami mondanivalója?
– Nincs.
Hagyja békén.
Nincs mit keressünk itt.
Mit tegyek?
Menjek el?
Nem. Maradjon.
Folytassák, ha akarják.
Téged …
az ügyvédem majd megkeres.
Minden jót, George.
Viszontlátásra.
Nem tudták elfogadni a gondolatot.
Egész idõ alatt üvöltött.
Anyám sírt végig,
úgy viselkedtek, mint az õrültek.
Szeretném látni az arcukat holnap,
amikor látják, hogy nem vagyok otthon.
Két szobát kérek.
– Jó éjt, Suzanne.
– De …
Nem kapok egy jó éjt csókot!
Aludnod kell.
– Miért?
– Menj aludni.
Anya.
– Nem házasodsz meg vele.
– Számítottam erre.
Nem mehet feleségül ehhez!
Nem fogom megengedni!
Összeházasodnak!
Össze kell házasodjanak!
És te elfogadod ezt.
Te is bûnös vagy.
Az én hibám …
A viselkedésed
megfertõzte a lányomat is.
Kötelessége elvenni õt,
és örülni fogok neki.
Mit kívánhat egy apa a lányának?
Hogy elvegye egy férfi,
aki tiszteli.
De még gyerek.
– Szereted?
– Nem.
Nem érdekel.
Szegény Suzanne.
Suzanne olyan,
mint az apja.
Tökéletes mása.
– Megszégyenítetted.
– Nem. Feleségül veszem.
Lefeküdtél vele?
Nem feküdtél le vele?
Nem nyultam hozzá.
Nem volt szükséges.
Mindenki úgy gondolta.
Azt hiszem nem ismerlek.
De igen.
Komolyan?
Kitervelted.
Kitervelted!
Tönkre tetted Laroche-t.
Gúnyt ûztél Madeleine-bõl.
Kigúnyoltad õt.
Csak hogy feleségül
vehesd Suzanne-t.
Suzanne azért választott engem,
mert én voltam az egyetlen, mit nem kapott meg.
És én?
Gondoltál már arra,
mennyi szenvedést okozol?
Ennek semmi köze hozzád.
Akkor miért szenvedek?
Nem tudom.
Nem is figyelmeztettél engem.
Szégyellem magam
a férjem elõtt.
Gondolod megbocsát?
Nem akadályozhat
meg senki, Clotilde.
Feleségül veszem.
Te is olyan vagy, mint õk.
Csak …
durvább és önzõbb.
Egy ügyes tolvaj.
Nem elég, hogy szeretnek?
Király akarsz lenni?
Nem elég, hogy szeretnek.
És nem te.
Szerettelek, amikor senki voltál.
Nem értem, minek
ez a dölyfösség.
– Nem értem.
– Mert nem voltál szegény.
Mert még soha
nem harcoltál a túlélésért.
Nem tudok így élni.
Ahogy az apám.
Belerokkanva a munkába.
És a hétvégén
a templomban térdepelni.
Könyörgni Istenhez,
hogy a következõ élet jobb legyen.
De nincs másik élet.
A hús …
elrothad a földben.
Elrothad.

Get Adobe Flash player

Comments are closed.